Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Sok történet szól a második világháborúról, de azok az emberek, akik akkor még éltek, ma már nincsenek köztünk, hogy ezt elmesélhessék.

Elterjedt általánosítás, hogy az amerikaiak nem sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről vagy bármely más ország történelméről. Ezért lepett meg, amikor Karen White, a New York Times bestsellerszerzője a Köztes idő könyvében egy mai, bimbódzó szerelem és testvérharc történetébe beleszövi Helena néni, az idős magyar néni történetét, aki 1944-ben menekült el Magyarországról és már hetven év is eltelt azóta, hogy őrzi a titkait, és senkinek sem beszél az ő és a nővérei menekülésének történetéről. Kivételesen egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami nem a koncentrációs táborokról, hanem a menekülésről szól, és nem akkor és ott játszódik, hanem egy idős, megtört lelkű, reményvesztett nő emlékein keresztül láthatjuk az akkori Budapestet, a Lánchidat, a macskaköves budai utcákat, a félelmet, a reményt és rettegést. Külön tetszett a történetben, hogy távol marad az általánosítástól – mint ahogy az a történetből kibontakozik majd a végére, hiszen ugyanúgy jelen van a zsidó férfi és a náci katona. Míg a könyvet olvastam, szinte szemem előtt láttam nénit fiatalkorában nővéreivel, ahogy ülnek a zongora előtt a budapesti kávéházban, ahogy gyerekként az Úri utcai lakásukban élnek, és szinte úgy éreztem, mintha velük együtt én is elvesztettem volna azt a kort, azt az otthont – ahová soha nem térhettek vissza.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Eleanor, aki a nénit ápolja, szép lassan megismerkedik a magyar történelemmel, s ahogy a néni, úgy lassan ő is túlteszi magát az élet veszteségein és megtanul megbocsátani önmagának.

A kedvenc részem az egész könyvből az, amikor Eleanor, az amerikai nő Helena néninek a Monti csárdást játssza el zongorán. Miközben én is meghallgattam a művet az interneten, akaratlanul is elfogott az a torokszorító érzés, amit az írónő átadni próbált – és át is adta. Szinte éreztem a lapokon keresztül a hatalmas ház kissé dohos szagát, szinte láttam a festményeket, és hallottam a zongoraszót. Láttam az ott ülő fiatal, megtört nőt, és láttam az idős nénit, aki az öreg, ráncos kezére nézve szinte el sem tudja hinni, hogy megöregedett. Úgy emlékszem a tekintetére, amikor 1944-ről mesél, mintha magam ültem volna ott az ágya szélén.

Kevés ennyire megrázó, magával ragadó, különleges és sokatmondó történetet tartottam még a kezemben. Szeretném mondani, hogy kinek ajánlom, de igazából kivétel nélkül mindenkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinak, nőnek, mindenkinek.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.” /Karen White – Köztes idő/

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. 

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. 

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6