Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

„Külvárosi szatíra csipetnyi Alfred Hitchcockkal fűszerezve.” – Írták a Washington Postban Edan Lepucki A 17-es számú nő regényéről. Azaz:

„A bemutatott helyzet vagy ember látszólag komoly, a történet, illetve a körülmények összessége viszont groteszk vagy abszurd, és ez a kettősség komikus-ironikus hatást eredményez. Az ilyen ábrázolási módot alkalmazó műalkotást tágabb értelemben szintén szatírának nevezzük, ezek között lehetnek regények, drámák (pl. Arisztophanész vígjátékai), filmek, zenék stb.”

 

Könyvajánló 5 Felnőtt DrámaA ​hollywoodi hegyek közt élő Lady Daniels úgy dönt, el kell távolodnia egy időre a férjétől. Miután egyedül marad gyerekeivel, segítségre lesz szüksége kisfia mellé, ha megírandó önéletrajzi könyvét valaha is be akarja fejezni. Egy hirdetésre jelentkezve érkezik hozzá S., a vonzó, fiatal művésznő, aki a kert végében álló vendégházba költözik be, és gondoskodik Lady hároméves kisfiáról, Devinről, illetve szemmel tartja másik, már tinédzser korú fiát is. Csodásan végzi munkáját, hamarosan bűvkörébe vonja az egész családot, és Lady bizalmasává válik.

A perzselő nyárban azonban S. kapcsolata Lady nagyobbik fiával nyugtalanító és baljóslatú fordulatot vesz. Miközben Lady és S. egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Lady irigylésre méltó életének fényes máza repedezni kezd, és azzal fenyeget, hogy családja elől is rejtegetett, régi titkok bukkannak felszínre. S. eközben igyekszik megtartani saját titkait azzal kapcsolatban, hogy mi is volt a valódi szándéka ezzel az állással. Mindketten óvatos játékot játszanak, és minden egyes lépésükkel a számukra legfontosabb dolgokat sodorják veszélybe.

Edan Lepucki regénye úgy hat, mintha egy hollywoodi film noirt olvasnánk. Sötét humorú, fordulatos és lebilincselő dráma művészetről, az anyaságról és két nő baljós barátságáról, mely egyértelműen igazolja, hogy Edan Lepucki generációjának egyik legtehetségesebb és legizgalmasabb hangja.

Értékelés:

Először a borítója és a fülszövege alapján valamiféle thrillernek gondoltam a könyvet, aztán a molyos címkék olvasásánál rájöttem, hogy ez valami igazán furcsa könyv lesz, amilyenhez talán még nem volt szerencsém. Nem véletlen a fura „szatirikus” jelző sem, amelyet ráaggattak. Ez persze cseppet sem azt jelenti, hogy unalmas volna.

Úgy tudnám első körben jellemezni a könyvet, mint valamit, ami a maga teljes valójában életszagú, a szó groteszk jelentését is figyelembe véve. Ahogy olvassuk, végig egy libabőrös hangulatba kerülünk, mintha várnánk valami tragédiára, valami rémisztőre. Feláll a szőr a hátunkon, miközben lassan megismerjük a karaktereket, nem igazán tudjuk, mire számítsunk. A két főszereplő az Anya és a Szitter, felváltva olvashatjuk az ő szemszögükből a történteket, így mindkét oldalba bepillantást nyerünk kicsit.

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

Az Anya, akinek két gyereke a pici, a kétéves Devin és a nagy, akivel nincs teljesen minden rendben Seth. Az Anyának vannak titkai, félelmei, és számunkra megmagyarázhatatlan módon nem elégedett az egyetlen, a regényben tökéletesre vázolt férjével. Emögött akár már rögtön az olvasás elején lehet keresni a különféle pszichológiai magyarázatokat, de ez egy olyan dolog, ami nincs és nem is lesz kimondva, így nekünk, az olvasóknak kell véleményt alkotnunk róla.

A Szitter egy elvont művész, aki egy különleges mondhatni életkísérlet, művészeti projekt közben kerül a családhoz bébiszitternek. Eleinte nem nagyon értjük, mit is akar ezzel, aztán valahogy mégis átsugárzik a mondanivalója, még ha kicsit őrültnek is titulálhatjuk ezt a főszereplőt. Ahogy ő, úgy mi is apró darabonként ismerhetjük meg a család titkát, problémáit, s egyúttal az ő múltjából is megismerhetünk egy-két részletet.

Ami érdekes a karakterfelépítésnél, hogy egy kivételével egyiket sem idealizálja túl a szerző, mindegyik megjelenik előttünk húsvér valójában, lassacskán az összes hibájával együtt. Ettől a naturalisztikusságtól néha akár meg is undorodhatunk, de hát mégiscsak ilyen az élet (is). Talán minden csak első pillantásra látszik tökéletesnek, amíg jobban meg nem nézzük.

A regényben egyébként egyaránt megjelenik egyfajta burkolt és nyílt társadalomkritika is. Nyílt például az internet veszélyeire való felhívás, pl. függőség, egymás utáni nyomozgatás, vagy egyáltalán az álnevek mögötti rejtőzködés és trollkodás. Ki tudja, mikor kapunk egy értelmes hirdetésre névtelen pasasoktól obszcén képet. A burkolt kritikáját talán mindenkinek magának kell megfogalmaznia. Szó esik egyfajta fogyatékosságról, erkölcsi hibákról, titkolózásról, ítélkezésről, önelfogadásról.

Összességében ez egy sejtelmes, groteszk, naturalisztikus mű, amelyből egyébként tényleg egy nagyszerű, hátborzongató hatású film is születhetne. Nagyon egyedi a maga nemében.

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. nagyon jó
Karakterek: Megfoghatatlanok, de életszagúak. Egyáltalán nem idealizáltak (talán Karl kivételével), ahogy lassan megtudjuk a hibáikat, szinte idegenkedni kezdünk, hiszen a könyvszereplőkre általában nem ez jellemző.
Borító: 9/10 – Szerintem szuper, nagyon illik a történethez.
Kinek ajánlom: A sejtelmes könyvek kedvelőinek, akár művészeknek, vagy, akik szeretnek gondolkodni a mögöttes jelentéseken, esetleg egyszerűen csak egy, a húsvér életre hajazó könyvet szeretnének tapintani. Kicsit fura, de azért szeretjük.
+ pont: Mert végig egyfajta furcsa hangulatban tart, mintha egy tragédia bekövetkeztére várnánk, vagy mintha egy rémisztő zene szólna halkan a háttérben, lassan, megfontoltan, mégsem érkezik el a várt pillanat. Hiszen ez nem egy thriller vagy ilyesmi, de nagyon érdekes és egyedi.
- pont: A könyv végén azt az ún. kisfilmet nem igazán tudtam értelmezni, de lehet, hogy mindenkinek mást jelent. Az iskolában az ilyesmiken szoktak gondolkodni a diákok, hogy vajon „mit is akart mondani ezzel a költő/író.” És volt vagy 3 párbeszéd, amit nem igazán bírtam követni.