"Szólj, gondolkodj, tégy jót, s minden szó, gondolat és tett tiszta tükörként fog visszamosolyogni rád"
/Vörösmarty Mihály/


Mindenkiért felelősek vagyunk. Erről szól a felnőtt élet. Mindenki iránt, akivel kapcsolatba kerülünk, felelősséget kell vállalnunk, mert elindítunk benne valami jót vagy valami rosszat. Még ha csak egy mondatot is beszélek egy emberrel az utcán, vagy ha csak rámosolygok, elindítok benne valamit. Mert az ember mindenképpen felelős a szavaiért, tetteiért, de még a gondolataiért is. Mert ezek a mi döntéseink. Mind felelősek vagyunk egymásért. Főleg a szeretteinkért, szüleinkért, családunkért. Például felelős vagyok azért is, ha valaki szomorú a környezetemben, mert tehetnék valamit érte. Tehát ha nem teszek, az az én felelősségem, aminek hatása lesz. Annak is hatása van ugyanis. ha teszünk, de annak is, ha nem teszünk.

Vagy ha már szerettekről van szó, például egy pár felelős egymásért, akkor is, ha nem házasok. Még ha csak egy egy éjszakás kaland, akkor is. Azért, hogy megbántom-e a másikat, hogy hogyan kezelem őt, hogy hogyan gondolok rá, felelős vagyok, s mindkét ember felelős a kapcsolat alakulásáért és mindkettő egyformán befolyással van rá. Ha az egyikük nem tervez a másikkal, az is egyfajta befolyás és az is egyfajta felelősség. A felnőtt életben ezeket vállalni kell.

És a számíthatóság? Ha tervezünk valakivel, akkor ugye számíthatunk is rá. Mert ha teszem azt, hirtelen valamiért tudjuk, hogy szükségünk lenne a másik személyre azon a héten, valami olyan fontos dologban, amit csak az ő segítségével tudunk megoldani, akkor hát végül is tudnunk kéne, hogy tervezhetünk-e vele, azzal az illetővel. Számíthatunk-e rá? De ha az az illető nem tervez viszont velünk, akkor nem lehet számítani rá. Hosszútávon. Mert az egyikük tervében jelen van a másik, a másikéban viszont nincs.

Felelősséggel tartozunk azért, hogy lehet-e ránk számítani, mert ez a mi döntésünk. Felelősséggel tartozunk a gondolatainkért, terveinkért, mert azoknak hatásai lesznek. Ahogy a szavainkért és a tetteinkért vagy azok hiányáért is. Tehát először gondolkodjunk méltón, helyesen, szeretettel. Aztán szóljunk méltón, helyesen, szeretettel. Végül pedig cselekedjünk... Méltón, helyesen, szeretettel...

Elgondolkodtató?