(2009.05.24)

Egy ezredév minden pillanat

Sóhajjal érkező pirkadat

Látomás vagy talán kedvesem

Éhezve karjaidba esem

Sírok s karjaid közt nevetek

Féltve ejtem ki a nevedet

Te véletlen szülte angyalom

Ölelj át így minden hajnalon

S kívánva nézz rám minden éjjel

Birtokló-védő szenvedéllyel

Mert oly kínzó ha nem vagy velem

Vérző sebet ejt az érzelem

Minden reggel veled ébredni

Veled menni veled tévedni

Másnap a boldogságtól sírni

Hasztalan próbálom leírni

Szoríts magadhoz

Nélküled félek

Szoríts magadhoz

Míg én mesélek

Intsd csöndre most kint az éjszakát

Vágyd a napnak minden évszakát

Minden pillanatodban éljek

Minden percedbe odaférjek

Minden életed nekem kínáld

Az értem csent perceket kívánd

S mindened én legyek egyedül

Mert szívem a szívedbe kerül

Szaggasson ketté a vágy minket

Úgy édesítse perceinket

S olvadjunk össze mint két lélek

Szoríts magadhoz míg mesélek

Így cseréljük el kincseinket

Vad szerelem-bilincseinket

S mindenem leszel te egyedül

Mert szíved a szívembe kerül