Könyvajánló 4 Magyar Felnőtt

pénzkeresésről, meggazdagodásról, önkeresésről rengeteg könyv szól manapság, az egyik legismertebb ilyen Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa  című könyve. Még évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, és bár tetszett, nem terveztem, hogy hasonló könyvbe ássam bele magam. Kezembe akadt azonban egy friss megjelenés, Németh Márton könyve, melynek címe: A multik kapujában - Mi leszek, ha nagy vagyok?

 

Könyvajánló 4 Magyar FelnőttMi leszek, ha nagy vagyok? 
Németh Márton ezt a kérdést tette fel magának huszonhét évesen, amikor már bőven túl volt a pályakezdésen, elindult a karriere, és minden úgy alakult, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mégsem volt elégedett, valami hiányzott. Egyik napról a másikra döbbent rá, hogy mennyire nem azon az úton halad, amin szeretne: olyan alkalmazott, aki kevésért dolgozik sokat, mások jólétét gyarapítja, nem a saját érdekeit tartja szem előtt. 
Vajon egyedül ő a felelős azért, hogy így alakult? Felnőtt egyáltalán? Tud még változtatni? Az őszinte válaszokért – még ha fájnak is – lelke legmélyére kellett leásnia, hogy megtalálja igazi önmagamat. 
A szerző a saját életén keresztül mutatja be a mai magyar pályakezdés nehézségeit, buktatóit, valamint az alkalmazotti státuszból, a karrierlétra aljáról való feltörést. A fiatalok sok információt hallhatnak arról, hogyan kéne egyről a kettőre jutni, azonban azt senki nem mondta el nekik, hogyan is lépjenek nulláról az egyre. Eddig.

Értékelés:

“A multik kapujában elsősorban az iskolapadból lassan kinövő, a felnőtté válás útján haladó fiataloknak íródott, akikben még nem alakult ki a felnőtt életük pontos képe, nem nem fogalmazódott meg a helyes irány. A könyv helyettük nem oldja meg a problémát, viszont segítséget nyújt hozzájuk, egyfajta életvezetési útmutató. Igyekszem saját tapasztalataimon keresztül bemutatni, hogy mi vár egy Magyarországon elő fiatalra, ha rossz irányba indul el, vagy ha fogalma sincs, hogy merre kellene tartania.”

Egy tízessel idősebb lehetek a megjelölt korosztálynál, mégis belevetettem magam, kíváncsi voltam, mit tud az író kihozni ebből a témából, és bár vannak észrevételeim, összességében kellemesen csalódtam. Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, kicsit még engem is megosztott ez a könyv. Egyrészről jó ötlet volt pl. a magyar oktatás hiányosságaira vagy a politikailag és életfelfogásilag beszűkült hozzáállásunkra felhívni a figyelmet; valóban nem lenne hátrány egy pénzügyi óra a gimnáziumokban, mint ahogy azt én is szoktam ecsetelni, vagy pl. tény és való, hogy mi magyarok túlságosan pesszimista hozzáállásúak vagyunk. Jó ötlet, hogy felvázolja a fiataloknak a lehetőségeiket, viszont mint ahogy mindenki más (szüleink, tanáraink), kicsit ez az író is egyfajta elfogult “ez a megoldás” életpályamodellt állít az olvasónak. A buktatókra mindazonáltal már nem hívja fel annyira részletesen a figyelmet.

Az író által felvázolt életút vagy legalábbis célkitűzés ugyanis közel sem biztos, hogy mindenki számára járható. Nekem, és szerintem másoknak is már a Gazdag papa könyves ötletek is túlságosan elrugaszkodottak, pedig az írója úgy “beszél”, hogy már gyakorlatilag milliomos (vagy milliárdos?), aki a semmiből küzdötte fel magát. Ehhez képest nekem nehezemre esik egy olyan ember tanácsait megfogadni, aki maga még ehhez mérten nem mutatott fel semmit. Örültem volna több, az író életével, sikereivel kapcsolatos alátámasztásnak, így viszont többnyire egy elmélkedést, elméleti terveket kapunk, mintsem egy gazdag Keresztapa jó tanácsait.

Németh Márton viszonylag realistán felvázolja és elmondja, hogyan is kellene gondolkodnunk, kitörni az alkalmazotti státusz mókuskerekéből, és szurkolok, hogy egyszer majd neki is sikerüljön, de abban nem vagyok biztos, hogy egy pályaválasztás előtt lévő fiatalnak ez a követendő példa. Én, aki márpedig 6 évet töltöttem azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtam, mint most ő, magánvállalkozás (kipróbáltam), hatalmas tervek, stb. később szembesülnöm kellett azzal, hogy tőke nélkül biztosan nem leszek sikeres, vagy biztosan nem indítok be még egy alapszintű vállalkozást sem. Az író szerint, magam sem értem, hogyan, azonban havi 10-20 ezer megtakarításból (ha többre nem telik), évekkel később már lehet vállalkozni. Szerintem az a pár keservesen megtakarított milliócska még mindig édeskevés ahhoz, hogy egy vállalkozást beindítsunk, a buktatókról és ezen összeg így való elvesztéséről már nem is beszélve. Saját környezetemben is vannak olyan vállalkozó szelleműek, akik ilyen gondolkodásmóddal csak sokkal nagyobb adósságot halmoztak fel maguknakmint ami nekem, már alkalmazottként gondolkodó embernek remélhetőleg valaha is lesz. Opció tehát amit ír, szerintem azonban csak a tehetősebb rétegek számára.

Bár az író nem gondolja úgy, hogy neki minden meg lett adva, nem tartja magát gazdag családból származónak, én azért megjegyezném, hogy a második kerületben felnőni nem egy hátrányos dolog,kapott lakásáról már nem is beszélve. Tény, hogyha a fiataloknak nem kellene albérletet, vagy lakástörlesztőt fizetniük, ők is könnyebben ábrándoznának saját vállalkozásról meg miegymás.

Szóval sajnos egy, vidéken felnövő, szülői minimálbérből nevelkedett, jelenleg albérletben tengődő, diplomája ellenére vagy annak hiányában a minimálbért vagy annál kicsit többet megkereső fiatalnak nem hiszem, hogy nagyon hasznára válna ez a könyv. Azoknak azonban, akiknek van jelentős szülői támogatás, esetleg átlag feletti kereset, kicsit több mindent mutathat Németh Márton műve, feltéve, hogy van bennük vállalkozói szellem, és/vagy már belefáradtak a mókuskerékbe, nem elégedettek jelenlegi helyzetükkel. Összességében elgondolkodtató és őszinte olvasmány, voltak azért olyan részek, ahol teljesen egyet tudtam érteni az íróval, és úgy gondolom, ha már sikerült a nagy terve és lesz mire hivatkoznia, érdemes egy második kötettel előrukkolnia.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egy valódi “főszereplő”, aki megosztja velünk gondolatait, tanácsait.
Borító: 8/10 Illik a könyv mondanivalójához és viszonylag figyelemfelkeltő.
Kinek ajánlom: A hasonló témájú könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert a magyar társadalom valós problémáira hívja fel a figyelmet, még ha kicsit tudálékosan is.
- pont: Mert a példák vagy a felvázolt életút alátámasztásához több személyes vonatkozást szerettem volna olvasni.