(2011.04.15)

Álmatlan éjszakákon

ül egy picinke madár az ágon,

a szívem ágán reszket hangtalan,

csipogna néha, de úgyis hasztalan...

Álmatlan éjszakákon

némán fekszem a hatalmas ágyon,

bárcsak tudnám, hogy lesz még jobb,

s nem lesz szenvedésem nagyobb...

Bárcsak tudnám, hogy segítsek magamon,

Nem akar csitulni a panasz ajkamon.

Álmatlan éjszakákon

a pokol fölött csüngök egy cérnaszálon.

S nem magam miatt fáj inkább az élet,

másnak még fájóbb az isteni ítélet...

Álmatlan éjszakákon...

egyszer nem találom a kis cinkét a fákon.

Azért -e, mert jobb lett az élet, nem tudom.

Vagy mert azt csak magamnak hazudom...