Először lássunk egy ismertetőt, aztán jöhet a kritika:

Amy Soleil élete nem egyszerű.

Könyvajánló FantasyNem elég a kamaszkor nehézségeivel vívott, nyomasztó állóháború, az is megkeseríti életét, hogy szinte évente új városba költöznek, új iskolákban kell bizonyítania.

Viszont azzal, hogy nem elég talpraesett, senki sem vádolhatja: amikor valami titokkal vagy rejtéllyel találkozik, azonnal fejest veti magát a megfejtésébe.

Moonshadow viszont, ahol idén kikötöttek, igazán különleges hely: az iskola ódon kastélyra emlékeztet, szinte mindig fenyegető köd gomolyog csipkés tornyai között, a portás kardot visel, az igazgató leginkább egy hatalmas, fekete pókra emlékeztet, eltűnik egy közkedvelt tanár… Sőt, még Amy szülei és nővére is máshogy emlékszik a múltra, mint ahogy az megtörtént, furcsa, sosem volt eseményekről és ismeretlen helyekről beszélnek. De legnagyobb örömére a lány hamar egy zenekar dobfelszerelése mögött találja magát, és végre bandájával a vágyott hírnév közelébe jut.

Amikor ijesztő, kék köpenybe burkolózó emberek kezdenek ólálkodni az iskola körül, akiknek valahogyan minden titokhoz közük van, Amy pedig rálel saját magára egy közösségi oldalon, újdonsült barátaival kockázatos nyomozásba kezd, hogy megtalálja az egyre sokasodó rejtélyek kulcsát… amíg még lehet.

Bizony, Amy Soleil élete egyáltalán nem egyszerű.

A Holdárnyék-sorozat első részével kezdetét veszi az izgalmas, az egész világon és történelmen átívelő kaland.

***

Tegnap már egy régóta halogatott könyvet vettem a kezembe, és pedig nem mást, mint A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a könyvben c. regényét. Mire végigolvastam, annyira megbántam, hogy egyáltalán belekezdtem, hogy legszívesebben eldobtam volna a fenébe - de természetesen nem tettem.

Na már most, a történet egész szépen kezdődik, van benne némi misztikum, úgy a harmadáig egész érdekesnek ígérkezik, felvezette szépen az író az egészet, és várjuk, hogy mi az a kiderülendő dolog, ami után a főszereplők is nyomozgatnak. És várjuk... És várjuk... Majd a könyv közepén mintha mindenki megfeledkezett volna az egészről (ami a könyv lényege elméletileg), hirtelen egy felcseperedő rockbandás történetbe visz át az egész, amiben aztán semmi misztikum nincs. Nem csak a főszereplők, szerintem az író is elfeledkezett, milyen irányba akarta vinni a történetet, vagy, csak próbált egy terjedelmes történetet alkotni egy olyan szállal, aminek SEMMI köze nincs a történet lényegéhez.... Már nagyon fáradt voltam, amikor még volt a könyvből kb. 50 oldal, és még mindig semmi nem derült ki, de már csak azért is végigolvastam. A drágalátos írónk az utolsó 50 oldalra úgy összesűrítette az egésznek a lényegét, mintha már nagyon szerette volna letudni az egészet (hát még én). Csak azt nem értem, miért kellett a legvégére telepakolni a misztikus világ kimondhatatlan főneveivel és neveivel, hogy igazából csak átugrottam az olvasásban a neveket, mert idegesítettek. Miért gondolja az író, hogy a Gyűrűk ura tündenyelvét próbálja meg lekoppintani (ahogy sokan mások), mert az majd különlegessé teszi az egészet? NEM teszi!!! A Gyűrűk ura ezer oldal körül van, ha jól emlékszem, és mindvégig kis falatokban ADAGOLVA ismerteti meg velünk a világát. Nem csap agyon az idióta neveivel, mert mindegyik első olvasásra kimondható, és nem kell ötödször nekifutnom, hogy "mi van?"... (Azért 20. alkalommal egy oldalon belül elég idegölő.) És nem az utolsó ötven oldalon próbál meg megmagyarázni egy egész misztikus világot.

A végeredmény egy annyira összecsapott förmedvény, hogy az a gyanúm, az író esetleg két külön, az eddig fiókjában heverő történetet meg próbált meg egybefűzni, és mivel semmi eredeti ötlete nem volt, a Gyűrűk urából ötleteket lopva próbált meg érvényesülni (és ez csak a legvégén, abban az ötven oldalban jutott eszébe.)

Az elvarratlan szálakról, és az ellentmondásokról már nem is beszélve...

SPOILER!!!!!!

Ellentmondás: Ferdinánd, Amy apja a történet végén azt mondja a többieknek, hogy Amy olvasott a gondolataiban. Ez ellentmondás. Mert mi is történt? Amikor Ferdinánd nézte a TV-t, fogadtak, hogy mi lesz a történet vége. Amy rendszerint előre megmondta, hogy hogyan végződik. Utána Ferdinánd leellenőrizte, és meg is lepődött mindannyiszor, hogy jé, tényleg ez a film vége. Meglepődött!!! Utánaolvasott az újságban pl., hogy ki a gyilkos a filmben. Nem tudta ő sem. Akkor Amy mégis hogyan olvashatott volna a gondolataiban?

Gondolhattuk, hogy esetleg a testvére gondolataiban olvas, volt erre talán precedens, mikor verset elemeztek. DE nem. Azt is megmagyarázták utólag, hogy azt is azért tudta elemezni, mert bár akkor nem olvasta el a verset, de egyébként előző élete folyamán már biztosan olvasta...

Elvarratlan szál: A laptopon lévő anyag, amit a bácsikája hagyott ott neki. (Nem igaz, hogy nem jut eszébe a végén!)

Nem érdekel, hogy lesz belőle több kötet, nem fogom elolvasni, egészen biztos vagyok benne, hogy az meg már végképp kiejthetetlen nevekkel telepakolt, zsúfolt szemét lesz.