Facebook Twitter Addthis

Magyarok külföldön - Anglia

3 IDEGEN Könyvajánló 4 Dokumentumregény

Az Athenaeum kiadó „kivándorló” sorozatának első könyve, a Let’s kifli azután kötött ki a polcomon, miután Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban könyve annyira az élre került az értékelési listámon. Bevallom, ennek fényében kicsit többet vártam ettől a könyvtől.

3 IDEGEN Könyvajánló 4 DokumentumregényVan egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

Értékelés:

Mint ahogy annyian írjátok, valóban, én is inkább egy regényre számítottam, tulajdonképpeni novellák sokasága helyett. Talán csak azért, mert a sorozat második kötetével kezdtem, Makai Rita – Határtalan szerelem című könyvével, ami annyira magával ragadott, hogy már magas elvárásaim voltak Kovács Eszter könyvével szemben is, de neki sajnos nem sikerült megütnie a mércét. Mindazonáltal a sorozat további részeinek természetesen adok majd esélyt, hiszen az, hogy az első kötetnél a második ennyivel jobb, talán a harmadik minőségét is előrevetíti.

A legnagyobb problémám a könyvvel a személytelenség volt. Én egy E/1-ben megírt, személyes történetet vártam, ehelyett majdhogynem egy útikönyvet kapunk eredményül, száraz tényekkel, itt-ott kisebb, összefüggéstelen történetekkel.

„Az angol kanalakat bújtat össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni, megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk.”

Szóval végigolvasom a történetet „a lányról”, akivel semmiféle kapcsolatot nem érzek, nem kedveltem meg, nem tudtam meg az indokait, az érzéseit, a gondolatait. Nem nőtt hozzám, mint főszereplő, Ritával ellentétben, akinek a könyvén nem csak röhögtem, de még a sírás is elkapott egy-egy fejezetnél. Nem tudtam szurkolni a Londonba költöző „lánynak”, nem éreztem úgy, hogy a barátom. Talán az is a probléma, hogy alapvetően nem rajongok a novellákért. A kiterjedt, akár több ezer oldalas olvasmányokat szeretem.

Mindazonáltal azoknak, akik szeretik ezt a műfajt, akiknek nem minden vágyuk, hogy kötődhessenek a szereplőkhöz, akik unatkoznak a nyaraláson, buszon, vagy akiknek naponta csak pár percük, fél órájuk van olvasni, azoknak tudom ajánlani. Nem egy hosszú könyv, elég kicsi, így táskában is könnyen elfér, akár egy útinapló.

Aki pedig már olvasta, és elbizonytalanodott a sorozat további köteteivel kapcsolatban, annak üzenem, hogy olvassa el a Rita könyvéről írt értékelésemet is, és bátran vesse bele magát, vegye meg, nem fogja megbánni. :) Nekem annyira tetszett, hogy még interjút is készítettem az írónővel.

Mások molyos véleményei:

„Kovács Eszter a Let's kifliben a londoni hétköznapi élet szépségeit illetve nehézségeit ágyazta a novellákba. Úgy érzem, hogy ha a történetek nagy része kitalált is, mégis sok táplálkozik emlékekből, de a szerző inkább kívülállóként próbálja ezt a világot megmutatni nekünk, tehát ez nem egy emlékirat. Sem semmilyen más szándék nem vezérli: csak bemutat, nem elriaszt és nem is vonz. Nem foglal állást, csak megmutatja a sokszínű London egy arcát: „Tessék, én így látom!"”

„Ez a könyv engem kicsit meglepett, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy összefüggőbbek lesznek a történetek benne, és valahogy nem éreztem magaménak az olvasmányt sajnos, a könyv befejezése után sem. Pedig a borítójába beleszerettem, szerintem gyönyörű.”

„Olyan, mint egy útikalauz. Hasznos kis könyvecske, tele életképekkel, egy különbséggel, hogy mindez rövid novellákból áll. Ami nagyon tetszett benne, hogy minden életszerű volt és valós. Vagyis pontosan az a könyv, ami minden olyan ébren álmodozónak el kell olvasnia legalább egyszer, aki valaha el akar jutni Londonban, akár turistaként, akár hosszú távon.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  3,5 (Valahol a 3 és 4 között)
Történet: 6/10
Karakterek: 6/10
Borító: 10/10 – Ez tetszett viszont, és a borító is kemény.

moly.hu-n elért százalék: 67%
Kinek ajánlom: Akik szeretik a novellákat, vagy érdekli őket a külföldre költözés.
+ pont: Az alapötletért.
- pont: Mert az E/3-ban megírt történet miatt „A lány így, a lány úgy” távol éreztem magam a történettől, és a fejezetek annyira nem függtek össze, hogy úgy éreztem, több novellát olvasok, semmint regényt.

0 Tovább

Elvált szülők gyerekei

Blog Könyvajánló Dráma 3

Egyre több az olyan házasság, amely válással ér véget. Talán az általános pénztelenség, a gondok, vagy a megszokottság idővel felőrlik a kapcsolatot, és még ha egy ideig úgy is gondolja egy pár, hogy a gyerekek miatt együtt maradnak, biztos, hogy ez sem tarthat sokáig. Az a házasság, amit már csak a gyerekek kötnek össze, nem valódi.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Sokan attól való félelmükben, hogy mi lesz a gyerekkel, nem mernek elválni, inkább belecsöppennek egy olyan színjátékba, amely nem hoz boldogágot. Akik pedig mégis elválnak, attól félnek, milyen hatással lesz ez a gyerekre/gyerekekre. Ingázni a két szülő között, vagy csupán az egyiknél élni, és csupán az ünnepeket tölteni a másik szülővel? Miközben minden osztálytársnak normálisnak tűnik az élete, ezé a gyereké hirtelen felborul. Azért is nehéz az elvált szülők gyerekeinek, mert a gyerekkor még olyan ártatlan burokban játszódik, amikor minden gyerek azt hiszi, hogy a szülei tökéletesek, sérthetetlenek, erősek és minden úgy jó, ahogy tőlük látja. De ha a szülők veszekednek, vagy elválnak, akkor még sincs minden úgy jól, ahogy? Túl hamar kell felnőniük a gyerekeknek és rádöbbenni: a felnőttek sem tudnak mindent. Sajnos, az élet nem abból áll, hogy gyerekként még bizonytalanok vagyunk, később aztán már nem hibázunk, és határtalan tudás birtokában mindig tudni fogjuk, melyik a helyes út. Sőt, talán inkább csak egyre bizonytalanabbá válunk, mert ahogy felnövünk, már nincs, aki utat mutasson.

„Talán ezt jelenti a felnőttség: megszűnünk szereplők lenni, akik arra mennek, amerre a cselekmény viszi őket. A felnőtt tudja, hogy a szereplő helyett lehet alkotó.”

/Ava Dellaira – Kedves halottak!/

A legnagyobb probléma, amikor a szülők elválnak, hogy általában mindkettő annyira el van foglalva a saját problémáival, saját lelki bajaival, hogy a gyerekre akaratlanul is kevesebb idő jut és ezzel együtt kevesebb figyelem. Nem is kérdés, hogy pedig ilyenkor áll fenn legjobban a veszély, hogy rossz útja tévedjen, ne adj Isten, rossz társaságba keveredjen. Ha ezt nem vesszük észre időben, akkor már lehet, hogy valamiről máris lekéstünk. A szülői felelősség nem olyan, hogy hébe-hóba lepasszolhatjuk, „szabadságra” megyünk, aztán visszatérünk, mintha mi sem történt volna. Ez egy életre szóló feladat, ahonnan sem az anyának sem az apának nem lehet (nem lenne szabad) „szabadságra” mennie, sem átvitt értelemben sem szó szerint. Tehát, amikor a szülők elválnak, és mindkettő belesüpped a kis saját depressziójába, vagy megpróbálja újra felépíteni a saját életét, újra ismerkedni, nem szabad megfeledkeznie, hogy az előző életétől nem szabadulhat meg gyökeresen, mert ott van egy vagy több kicsi szempár, aki tőle várja az eligazítást.

Blog Könyvajánló Dráma 3

„Mások nem menthetnek meg… magadtól nem. Elalszol a hegyek lábánál és a hegyekből lejön a farkas. Te pedig azt reméled, hogy valaki majd fölver. Vagy elzavarja a farkast. Vagy lelövi. De amikor rájössz, hogy a farkas benned van, akkor tudni fogod, hogy nem menekülhetsz előle. Senki, akit szeretsz, nem ölheti meg a farkast, mert az is te vagy. Látni fogják, hogy a te arcodat viseli, és nem adják le a lövést.”

Ava Dellaira – Kedves halottak! című könyvét olvastam, amelyben egy fiatal lány elvesztette nővérét, szülei elváltak, úgy érzi magára maradt. Halott hírességekhez írott levelei segítségével próbálja meg feldolgozni, ami történt. Mert bár nem tud beszélni róla, mégis, talán írásban könnyebb kommunikálnunk egymással, mint szóban.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. 

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.