Facebook Twitter Addthis

Küzdelem a kilókkal

Milyen, amikor az ember lánya folyton a súlyával küzd, de így sem tud megszabadulni a fölöslegektől és a torz önképtől? Amikor az önbizalma a béka méretes feneke alatt van, és hiába a hajnali kondi, a sok macera, a ruhák csak nem akarnak passzolni, és még mindig kínlódva szenvedjük fel a zipzárt? Mona Awad könnyed, felnőtteknek szóló regényében megismerhetjük Beth-t, az önbizalom hiányos tinit, akiből később már majdnem boldog Elizabeth, és egy kilátástalanságba csöppenő Lizzie válik.

Könyvajánló Felnőtt Humor Dráma 4A ​könyv története titkos ajándékot rejt. 
Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli. 
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

2016 legjobb debütregénye. 
Amazon.ca

Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat, örökké. 
Chicago Tribune

Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig, hogyan találhatjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban. 
Elle Magazin

Könyvajánló Felnőtt Humor Dráma 4

Értékelés:

Ebben a könyvben végigkövethetjük Lizzie „átváltozásait”, életének korszakait a kissé kiakasztó történésekkel tarkított tinédzserkortól kezdve át a házas életen egészen az elmagányosodott konditermi pillanatokig. Olyan ez az egész könyv, mint egy sziszifuszi, véget nem érő küzdelem, amelyet csak azok ismerhetnek, akik ennek a terjedelmes klubnak, a Dundi klubnak régi vagy jelenlegi tagjai.

Bár Lizzie nem egy menthetetlenül túlsúlyos nő, azért évekig, évtizedekig kitartóan küzd a szemtelenül felszaladni vágyó kilók ellen. Saláták, önmegtartóztatás, edzések és önfegyelem árán végül eljut arra a pontra, amikor magára öltheti a kívánt L-es méretet. Úgy fest azonban, aki egyszer megjárta a duciságot, többé képtelen elengedni. Lizzie agya mindig csak a hízás-fogyás körül jár, és habár a méretéből jócskán leadott, mégsem képes egyetlen finom ételt sem élvezettel elfogyasztani, attól való félelmében, hogy visszaszaladnak rá a kilók, továbbra is csak salátákon tengődik. Ezeket az erőfeszítéseket olvashatjuk több kisebb fejezeten át, miközben bepillantást nyerhetünk a házaséletébe is. Vajon milyen hatással van egy párkapcsolatra az örök önbizalomhiány? Vajon van bármi kiút is ebből a mókuskerékből? Talán egy férfi elfogadása, rajongása és szeretete képes megváltoztatni az önmagunkról alkotott képünket, vagy az sem bizonyul elégnek a megelégedettséghez?

Az Antilányregény egy felnőtt nőknek írt, humoros, szerteágazó regény, több kis szösszenetnyi történet egybefüggő kiteljesedése, amely majdnem egy egész életen ível át.

Leginkább a romantikus vagy a dráma kategóriába tudnám besorolni, bár tartalmaz némi humort is. Elsősorban olyan nőknek ajánlanám, akik esetleg hasonló problémával küzdenek, vagy egy kis laza kikapcsolódásra vágynak. A regény viszonylag gyorsan olvasható, a szövege egyszerű, gördülékeny, ezért kiválóan alkalmas, hogy nyaralásokra, hétvégi kiruccanásokra magunkkal vigyük.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Lizziet néha nehéz megértenem, de talán azért, mert az én életem nem a súlyom körül forog.
Borító: Tetszik, nagyon szép munka.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek. Ez egy laza, csajos olvasmány, úgyhogy elsősorban kikapcsolódásra vágyóknak.
+ pont: Voltak benne érdekes kis részek, amelyek elgondolkodtattak.
- pont: Nem éreztem kifejezetten, hogy tartana valamerre a történet, ha pedig igen, elég szomorú az összhatás.

0 Tovább

Tékasztorik - a könyv, amiből az idei magyar film készült

4 Felnőtt Humor Könyvajánló Magyar

Hamarosan a mozikba kerül a Tékasztorik magyar film, aminek főszereplője egyébként Bihari Viktória, a Tékasztorik könyv írója, blogger, feminista, és a jó ég tudja, még mi. Ezúttal az ő könyve került a kezembe.

4 Felnőtt Humor Könyvajánló MagyarBihari ​Viktória humorista, blogger és internetes szökevény. Nem szereti a címkéket, főleg a bloggert és a humoristát nem, szereti viszont a szórakoztató irodalmat és a jól átsütött sertésoldalast. A szerző nem nyert proccos díjakat, nem tanult külföldön, és nem is a férje farvizén ért el sikereket ha a sok-sok lájkot sikernek lehet nevezni. 
A könyv, amit a kezedben tartasz, nem regény, nincsenek benne hatalmas életbölcsességek, sem szerelmi szál, bőgés vagy dráma. Van benne egy videotékás csaj, számos elmebeteg, piálás, némi párkapcsolati mizéria, sok káromkodás, politikai inkorrektség, az évezred legjobb arca, Fater, lúzerkedés, menősködés, szex és annak hűlt helye, és annyi hülye szitu, hogy el sem hiszed. 
A könyvet leginkább az amolyan litera-gasztronómiai disznósajt kedvelőinek ajánljuk, akik szeretnek minden tálba belekóstolni, nem bánják, ha zsíros lesz a kezük, és úgy általában nem veszik komolyan az életet, cserébe az élet sem veszi őket komolyan.

Fater azt mondta, az igazi nő táskájában mindig van egy pakli magyar kártya, egy laposüveg és egy bicska, valamint az igazi nő hűtőjében mindig van egy liter pálinka, egy fél kiló csécsi szalonna és egy nagy adag pörkölt. 
Nos, egy adag pöri híján igazi nő vagyok.

Értékelés:

Néhány éve botlottam bele a szerzőbe egy Facebookos kiírása kapcsán, ami igazán tetszett és meg is osztottam, a női-férfi munkamegosztásról, avagy annak hiányáról szólt. Persze kapott sok negatív kommentet rögvest a nyakába, de tetszett, hogy fel merte vállalni a férfiak körében nem túl népszerű véleményét (ámbár női példákat is bőven tudnék mondani). Na, már most érdekesség, hogy vártam a könyvben ezt a posztot, és nem volt ott – legnagyobb bánatomra. Hasonló eszmefuttatásra számítottam egyébként, mint annál a posztnál, annál nagyobb meglepetésként ért azonban a könyv tömör, iróniás humorjellege.

Nem szoktam sosem köntörfalazni, úgyhogy megmondom, hogy a könyv közepéig nem igazán találtam meg a közös szálat az íróval, nem értettem a vicceit, vagy csak nem értékeltem, a harmadik része viszont végre mosolyra gerjesztett, és erősen bólogattam, hogy hát igen, és a közepe felé is voltak olyan részek, amelyek elnyerték szimpátiámat. Például a cseppet sem burkolt társadalomkritika a kortárs művészetről (persze, mi mást választanék ki egyből, mint szakmabeli), de a társkeresős oldalon tett látogatásai, szösszenetei is nagyon megtetszettek. Eleinte humorként kezeltem a könyvet, talán mert annak is indult, a vége felé viszont úgy éreztem, olvasok a sorok között, és mennyire burkoltan őszinte is ez a könyv. Mert valóban milyen nehéz a pártalálás, mekkora „ciki már” 30-40 körül, ha még mindig nem szültünk, nincs férjünk stb., milyen elvárások vannak egy nővel szemben, és hogy valójában mi, „hercegnők” is mennyire esendőek és halandóak vagyunk (bakker, pukizunk a takaró alatt). A férfiak kiparodizálása talán kicsit sok lehet néhány embernek (férfiaknak főleg), mindazonáltal el lehet mosolyodni rajta. Azt hiszem, a könyv olvasásánál a legfőbb szempont, amit szem előtt kell tartani, hogy nem kell vérkomolyan venni, és minden poénon, cikizésen berágni (igen, ebben a posztban most én is kicsit szleng szavakat használok, hiszen ez dukál a könyvnek). Arra való, hogy szomorúbb vagy elkeseredettebb pillanatokban magunkhoz vegyük, és biztos mindenkinek lesz olyan rész, amivel legalább egy kicsit egyet tud érteni, vagy azonosulni vele. Mondom, személy szerint inkább a kötet utolsó harmada fogott meg, szóval, akik az első kettő elolvasása után ítélkeznek, talán nem tudják, mit hagynak ki. Számomra kicsit olyan volt, mint egy magyar Bridget Jones, kicsit szókimondóbb, kicsit káromkodósabb, de a miénk. :)

Viszont, egyszerűen muszáj megemlítenem, mi az, ami nagyon idegesített a könyvben: a káromkodásokon kívül az, hogy minden külföldi szót is fonetikusan írt le az író. Biztos van valami értelme vagy humorjellege, de több okból kifolyólag is utáltam ezt a megoldást. Egyrészt, lelassította az egyébként gördülékeny olvasási tempómat, és fennakadtam ezeken a szavakon, ráadásul értitek, ez egy könyv; mindamellett, hogy szórakoztat, a társadalom nagy százaléka könyvolvasás által fejleszti íráskészségét (az a maradék kis százalék meg nem olvas), tehát nekem elvárás, hogy egy könyvben minden helyesen legyen leírva.

Egyébiránt a könyvet 30-40 körüli nőknek ajánlom, akik szívük mélyén picit feministák (ha én annak vagyok megbélyegezve, a környezetem élők mit szólnánk Vikihez?), vagy csak egy humoros, szórakoztató, ironikus, cikizős könyvre vágynak.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit sarkított karakterek, erős túlzással.
Borító: 8/10 – Nem rossz, ámbár nekem jobban tetszett volna egy olyan, ahol az írónő épp gépel, gép előtt ül, vagy valami egészen más, de hát ízlések és pofonok.
Kinek ajánlom: Felnőtt, 30-40 körüli nőknek, akiket nem zavar a harsány humor és az irónia.
+ pont: Mert volt néhány olyan rész, amely nem burkolt társadalomkritika volt, és kifejezetten tetszettek (pl. társkeresős ismerkedősdi, vagy kortárs művészet).
- pont: Ez nagy szó, de néha még nekem is túl harsány volt ez a stílus, és mínusz pontot adok a folyamatos fonetikus írásmódért (amikor külföldi szavakat ejtés szerint ír le az író. Biztos van valami értelme, de engem idegesített.)

0 Tovább

12 különleges képesség

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt Horror

12 különleges képesség tizenkét vagy épp egy ember kezében, úgy, mint a gyógyítás, mindenféle nyelven való beszélés, belelátás a jövőbe, stb. Mindenki álmodozik ilyesmiről, főleg gyerekkorában, de mi lenne, ha megadatna valamelyik ebből a 12 képességből? A tudásnak azonban mindig ára van, a kérdés csak az, megfizetjük-e. Istenek csatájának is lehetne nevezni Scott Hawkins – Az Égett-hegyi könyvtár című kötetét, amely 2015 egyik legsikeresebb és leginkább méltatott debütálása volt a fantasztikus thriller illetve horror műfajában, A marsi amerikai kiadójától.

 „Neil Gaiman és Joe Hill találkozása egy lenyűgözően eredeti, rémisztő és sötét humorú dark fantasyben. Felejthetetlen karaktereivel, sokkoló történetével az Égett-hegyi Könyvtár egyszerre elborzasztó és frenetikus, agyzsibbasztóan idegen és szívszorítóan emberi.”

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt HorrorEgy eltűnt Isten.

Egy könyvtár az univerzum titkaival.

Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.

Olvass bele ide kattintva: Az Égett-hegyi Könyvtár beleolvasó

Értékelés:

A Peter Clines – 14 c. könyv olvasása után ajánlották ezt a könyvet, és bár nincs köztük lényegi hasonlóság, a háromnegyedénél történt fordulatok és bővelkedő magyarázkodások által mégis Déjà vu érzésem támadt. Hozzáteszem, nekem azért mégis jobban tetszett a 14, de azért ez is viszonylag érdekfeszítő olvasmánynak bizonyult. Tény, hogy kihagytam volna a vége előtti túlontúl szájbarágós „körbevezetést”, de ezt leszámítva nincsenek problémáim a könyvvel.

Jó, azt azért be kell vallanom, hogy csak fantasy kedvelőknek fog tetszeni ez a könyv, hiszen azért a végső magyarázat eléggé elrugaszkodott, viszont aki hozzá van szokva az ilyen könyvekhez - mi több, szereti ezt a műfajt -, annak nem okoz majd különösebb „megrázkódtatást”. Szerencsére szépen indul a történet, és sok-sok apró morzsa kell, mire összerakjuk fejünkben a történéseket – már csak azért is, mert sosem egy szemszögből látjuk az eseményeket -, de úgy a felénél már kezd tisztulni a kép, és megértjük a miérteket is – nagyjából. Lényegében az egész könyv egy nagy fondorlat és egy elmeháború, mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék túl sokat elárulni nektek a könyvről.

A kifejtős részen kívül, ami viszont még nem tetszett, az két szereplő közti kapcsolat, ami szerintem nem volt eléggé kidolgozva – a férfi (Steve) szemszögéből. Érthetetlen volt számomra a viselkedése és a kötődése, még, ha a másik oldalról kaptunk is magyarázatot rá végül. Talán jobban örültem volna, ha ebből a könyvből kihagyjuk a „romantikát”.

Egyébként fordulatos, kifejezetten olyan csattanós véggel záródó sztori, amire nem igazán számíthat az olvasó, és az alaptörténet tetszetős, különleges, még ha kicsit őrült is. Bátran ajánlom az őrült-fantasy rajongóknak! (Megjegyezném, szerintem 18-as karikás, hiszen a horroros-halálos, vérengzős részek nem valók fiatalabbaknak!)

Kedvenc idézeteim a könyvből:

A lelki nyugalom nem a konfliktus hiánya, hanem az azon való felülkerekedés képessége.

Csak próbáltam elképzelni, hogy feldugok valamit egy oroszlán seggébe. Azt hiszem, erre még nem állok készen.

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt Horror

Mások molyos véleményei:

"Ez a történet tényleg egyedi, több műfaj elemei is keverednek benne. Horror, fantasy és thriller. Egy kicsit erősebb gyomor kell hozzá a kelleténél, mert elég sok szadista és véres leírást tartalmaz. "

"Az első 50 oldal után úgy éreztem, hogy nem leszünk barátok ezzel a könyvvel, de szerencsére tévedtem. Miután beindultak az események, beszippantott magába! ( :D ) 
Az biztos, hogy nem egy szokásos könyv, maga a történet, a felvezetés, a szereplők. 
Nagyon-nagyon beteg, tele véres jelenetekkel. Ugyanakkor nagyon egyedi és tetszett a kifacsart ízlésemnek! "

"Megpróbálkoztam vele, de képtelenségnek tartom, hogy egyetlen szóval jellemezzem ezt a regényt. Több jelzővel már megoldható: bizarr, megdöbbentő, elképesztő, ötletes, emlékezetes. Ezek az érzések nagyjából ebben a sorrendben jöttek elő az olvasás során, mert ahogy haladtam előre a könyvben, úgy változott a megítélésem is az olvasottakkal kapcsolatban. (…) Mindenképpen csak olyanok vegyék a kezükbe ezt a kötetet, akik nem csak a hagyományos fantasyt kedvelik, hanem nyitottak valami újra, valami másra, aminek a stílusa hasonlít ugyan arra, amit kedvelnek, de inkább a műfajok és stílusok kavalkádjának lehet azt tekinteni. Mindez megspékelve véres, kegyetlen és helyenként bizarrnak tűnő dolgokkal, amelyek aztán később értelmet nyernek, bár továbbra is inkább a felfoghatatlan kategóriába fognak tartozni. (…) Pörgős, a cselekményt végig a központba helyező, párbeszédekben nagyon erős regény."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: Érdekes, hogy azokat is tudtam sajnálni, akik mérhetetlenül gonoszak voltak a könyvben.
Borító: 8/10 – Kicsit már túl fantasy témájúak, egyébiránt emlékeztetnek Lőrinc L. László ’90-es évekbeli borítóira. Lehetne valamivel modernebb.
Kinek ajánlom: A fantasy műfaj kedvelőinek.
moly.hu-n elért százalék: 88%
+ pont: Az eleje izgalmas, és tetszik az alapötlet is.
- pont: A háromnegyedénél csak kapkodtam a fejem, és a bő magyarázatok sem tetszettek. Azt szívesen megvágtam volna.

0 Tovább

Assassin's ​Creed – Hivatalos filmregény

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 4 Kaland

 Michael Fassbender főszereplésével nem rég került a mozikba az Assassin’s Creed, amelyből ezúttal hivatalos regényváltozat is készült a forgatókönyv alapján. Tény, hogy mint olyan sokszor, most is felülmúlja a könyv a filmet, ezt már csak az is bizonyítja, hogy míg utóbbit nem bírtam végignézni (ámbátor ameddig eljutottam benne, teljes a hasonlóság a könyvvel), addig a regényen egész gyorsan átrágtam magam.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 4 KalandA sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt. Orgyilkosok vagyunk.

Callum Lynch nem jó ember.

A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják.

Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerha XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.

Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amikkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.

A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségével, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel.

A Michael Fassbender főszereplésével készült Assassin’s Creed mozifilm hivatalos regényváltozata.

Értékelés:

Alapvetően azt gondolnánk az oldalszám alapján, hogy hosszú és terjedelmes olvasmány, de szerencsére nincs nagyon apró betűkkel szedve, kellemes a betűméret és a sortáv a szemnek, ebből következik, hogy egy viszonylag átlagos hosszúságú regény, és, hogy más szedéssel valószínűleg nem adott volna ki 331 oldalt. Viszont épp ezért volt többek között kellemes olvasni, számomra szakmabeliként ugyanis nagyon fontos, hogy könnyen követni tudjam a sorokat, ne kelljen hunyorognom, úgyhogy ez is közrejátszott abban, hogy a könyv olvastatta magát.

Én egyébként teljesen laikusként kezdtem bele ebbe a történetbe, sem a filmet nem láttam a könyv előtt – ahogy írtam, utána megpróbáltam megnézni, de félbehagytam -, sem a játékkal nem játszottam, ennek ellenére (hála az égnek) teljesen érthető volt a történet, minden szépen el volt magyarázva, és élvezhetőnek találtam. Ez azért szerencsés, mert így bárkinek lehet ajánlani a könyvet, azoknak is, akik nem olvasták az egyébként millió Assasin’s könyvet – de ami késik, nem múlik. Néhol ugyan egy kicsit érzékelhető volt, hogy forgatókönyv alapján íródott a történet, személy szerint legalábbis tudtam volna értékelni egy személyesebb hangvételt, E/1-ben írt nézőpontot, de egyébként elégedett voltam a regénnyel, és viszonylag gyorsan végeztem is vele. (Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire örültem, hogy nem túlzsúfolt a betűszedés.)

Az alap történet a fülszövegből szépen fel is vázolódik, nincs ezen mit túlmagyarázni, egyszerre ismerjük meg a jelen eseményeit a múlttal, és próbálunk igazságot tenni a két, egymással szemben álló fél, az orgyilkosok és a templomosok között. Lázasan kutatunk az alma után, és szurkolunk, hogy Callum Lynch helyesen döntsön és sikerrel járjon küldetésében.

Az egyedüli, ami engem nem ragadott annyira magával a könyvben, az az epilógus utáni regressziók, azaz a jelen kötet mellékszereplőinek „kalandjai” az Animusban, múltbéli énjük testében, hogy úgy mondjam. Ezek a külön kis történetek ebben a regényben nem kapcsolódnak a fő szálhoz, így kicsit zavart, hogy miért van az ott, de sejtem, hogy az Assassin’s Creed többi kötetére méltóztatik felhívni az olvasó figyelmét. (Bár, mivel azokat nem olvastam, ezt nem tudom teljes bizonyossággal kijelenteni.)

 Minden esetre egy kellemes, gyorsan olvasható, pörgős, kicsit elgondolkodtató, de inkább akciódús olvasmány, laikusoknak és fanoknak egyaránt!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Azoknak nem mond újat, akik játszottak a játékkal, vagy látták a filmet. Itt talán picivel közelebb lehet kerülni hozzájuk.
Borító: 8/10 - A film alapján készült. Nekem igazából tetszik – az már más kérdés, hogy nem ezt a színészt választottam volna főszereplőnek.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik játszottak pl. a játékkal, de laikusoknak is, hiszen én is Assassin’s Creed szűzként estem neki a könyvnek.
+ pont: Mert tulajdonképpen egy pörgős történet, olvastatja magát.
- pont: Semmi értelmét nem láttam az epilógus utáni regresszióknak. Nem függ össze az alaptörténettel – bár lehet, hogy afelé orientálja az olvasókat, hogy a többi Assassin könyvet is olvassák el.

0 Tovább

Kapcsolat egy elvált férfival

„Miért van az, hogy a könyvekben meg a romantikus filmekben azoknak, akik szerelmesek egymásba, nincs múltjuk? Mintha akkor kezdődne az életük, amikor megismerik az igazit. Hát, nálunk ez nem így van.”

Már tavaly ilyentájt írtam nektek Papp Csilla: A másik oldalról című regényéről most pedig a folytatás kapcsán „ragadok tollat”/ülök a gép elé. Emlékszem, az első rész kapcsán olyasmiket gondoltam, hogy az valami hihetetlenül jó könyv, és végre a budapesti huszonévesekről egy normális könyv, szóval már nagyon vártam a folytatást, amiben bevallom, cseppet csalódnom kellett.

Könyvajánló 4 Romantikus Ifjúsági Felnőtt Magyar SorozatVajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének? 
Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba? 
Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni. 
A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

Értékelés:

Azért nehéz írónak lenni, mert ha már az ember kiadott egy nagyon jó könyvet, utána azt igazán nehéz überelni. Az ember már nagyon sokat vár a folytatástól, és könnyen érheti meglepetés. Az Azon is túl számomra sajnos nem ért fel az első részhez. Ez nem azt jelenti, hogy szörnyű lenne, csak már magasabb elvárásaim voltak, ismervén az írónő előző kötetét.

Bár az írásmódja most is gördülékeny, olvasmányos, sehol egy hiba, nekem azonban most nem igazán jöttek át a poénok, néhány párbeszéd túl gyorsan lezárult, és amit leginkább nehezményeztem (előre is bocsánatot kérek), hogy a 287. oldalig semmilyen galiba/negatív történés/esemény nem történt, és mire végre megkaptam a nagy problémát, 1-2 oldalban le is zárul az a történet szempontjából jelentőségteljes rész. Utána már nehezen tudtam visszarázódni a könyvbéli felhőtlen jókedvbe, és a végén sem igazán voltam elégedett a csavarokkal, bár lehet, hogy ezt az igazságérzetem mondatja velem. Szóval a hajamat téptem, hogy „ne már, Hanna, jaj, anyám…” végül is, lehet ezt úgy is értelmezni, hogy valamiféle érzelmet váltott ki belőlem a könyv, tehát ebből a szempontból ez nem hátrány. A problémám igazából az volt, hogy a jelentéktelen részek túl sok helyet foglaltak el az igazi cselekményhez képest. Úgy éreztem, legszívesebben sok részt megvágnék (a sok szex jelenetet megkurtítanám vagy megfelezném), hogy aztán a hangsúly a valós történetszálon legyen – azokat a részeket viszont jobban ki kellett volna fejteni. Mondjuk, mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan könyv, ahol minden szuper, és mindig csak jó történik, tőlem is kérdezték már, létezik-e ilyen, most már tudom mondani, hogy ez a könyv nagyjából a háromnegyedéig ezekkel a paraméterekkel rendelkezik. Én minden esetre nagyobb csavarra számítottam a végén, és nem egy ilyen „jaj, már Hanna” megoldásra, illetve azért érdekelt volna, konkrétan az egyik mellékszereplő, Adrienn pontosan miért is haragszik a mi főszereplőnkre, mert ez csak következtetésekből derül ki.

Egyébként, hogy az éremnek a másik oldalát is megmutassam nektek, tényleg olvasmányos és gördülékeny, mint ahogy azt fentebb is írtam, és legalább az első kötetben megismert szereplők jövőjét most végre megtudhatjuk. Az biztos, hogy engem érdekelt, kinek hogy alakult a sorsa, és ezt az utolsó fejezetben elolvashattam – volt is rácsodálkozás. Mindezek miatt ezt a könyvet leginkább a 18-22 éveseknek ajánlanám, akik egy kellemes délutáni olvasmányra vágynak, és nem egy nagy cselekményű könyvre. Egy hétvégi bekuckózásra, csajos olvasásra ugyanis megfelelő választás – persze nélkülözhetetlen az első kötet hozzá. Kicsit olyan, mintha egy naplót olvasna az ember, a szereplők akár létezhetnek is, és a történetvezetés is inkább a való élethez hasonlít.

Azoknak, akik olvasták az első részt, igazán kíváncsi leszek én is a véleményére.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: A hétköznapokból kiragadott huszonévesek.
Borító: 9/10 Ez tetszett, ráadásul kemény kötésű.
Kinek ajánlom: A könnyed olvasmányra vágyó tízen-huszonéveseknek.
+ pont: Mert Budapesten játszódik, és olyan volt, mintha egy naplót olvasnék.
- pont: Mert a 287. oldalig nem igazán történik semmi, és mert túl sok volt a „töltelék” az igazi cselekményhez képest.

0 Tovább

Házasság kötelező jelleggel?

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus Felnőtt

A régebbi korokban a házasságot szinte kötelező jelleggel erőltették rá a fiatalokra, akiknek ráadásul a pénz és a családi hírnév érdekében abba sem volt igazán beleszólásuk, hogy ki lesz a „szerencsés” választott. Az is előfordult, hogy már a születéskor vagy előtte megköttettek ezek a frigyek. Többek között erről is szól Szalai Mónika regénye, a Gondold újra.

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus FelnőttMinden ​​család múltja befolyásolja annak jövőjét? 
Az 1800-as évek Európájában járunk. Emma felismerve hibáit és tévedéseit megpróbálja újragondolni az életét, változtatni a viselkedésén, de lépten-nyomon akadályokba ütközik. A Headey család fokozatosan elénk táruló szövevényes titkai alaposan felforgatják Emma mindennapjait. 
A fiatal lány, aki eddig makacsul ellenállt a házasság gondolatának, egy napon szembesül vele, hogy néhai nagyanyja, az erős akaratú, a családot vaskézzel irányító Anne Marie Shields döntései milyen nagy hatással bírhatnak még leszármazottai életére is, ha egyszer csak bepillanthatunk a múlt kútjába. 
Mindeközben Emma egy régi jó barátjával való kapcsolatát is felülvizsgálja, aki hosszú távollét után újra felbukkan a nő életében. 
Vajon csak hazugság volt, hogy a férfi rendszeresen írt neki? Vagy valami rejtélyes okból tűntek el az egymásnak küldött levelek? Kiderül-e valaha az igazság? Tisztázhatók-e a családot beárnyékoló titkok és félreértések? Kitart-e Emma az egyedüllét mellett?

Szalai Mónika hisz benne: nem véletlen, hogy a romantikus és fordulatos családregény hőseiben a modern olvasó is magára ismerhet.

Értékelés:

Úgy általában történelmi regényekről sokszor írtam már nektek, ráadásul mindig szeretem az olyan könyveket, ahol a főszereplő nő, így nem csak egy eseményláncolatot követhetünk végig, hanem az akkori történelmi korban a nőkhöz való hozzáállást, a helyzetüket az adott társadalomban, szerepüket stb.

Szalai Mónika regénye első könyvhez képest felettébb szép stílusú, jól megírt történet egy lányról, aki nagyanyja emlékéből erőt merítve nem akar és soha nem is akart megfelelni a társadalmi elvárásoknak, mindig a saját feje után megy, és nem hagyja, hogy a családja vagy a környezet olyan döntést erőltessenek rá, amelyre még nincs felkészülve. Azon kívül, hogy ez egy családregény, leginkább a romantikus kategóriába sorolnám, és egyik előnye, hogy a szöveg gyorsan olvasható és könnyed, ezáltal kellemes délutáni vagy esti olvasmányul szolgálhat – leginkább a nők számára. Sok részével könnyen tudtam azonosulni, ugyanakkor mégis volt valami hiányérzetem. Bár a terjedelmére igazán nem lehet panaszom, hiszen a maga 346 oldalával a terjedelmesebb művek közé tartozik, mégis úgy éreztem néhány résznél, hogy több kidolgozást vagy átvezetést érdemeltek volna; a főszereplő, Emma számomra túl gyorsan változtatta nézeteit és érzéseit, mindez azonban lehet, hogy az idő múlásának nem megfelelő érzékeltetése miatt tűnhetett így.

Többnyire kiszámítható, de azért kedves történet, a szereplők könnyen megkedvelhetők, még ha eleinte kicsit nehéz is megjegyezni, ki kinek a kije. :) Leginkább a romantikus érzületűeknek tudom ajánlani, akik szeretik az ilyesmi olvasmányokat, és persze nőknek. Az írónő írásmódja egyébként nem hagy kívánnivalót maga után, legközelebbi regényével, amennyiben fordulatosabb és kevésbé kiszámítható cselekményű történetet tár elénk, valószínűleg (nagyobb) sikert arat majd.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egyszerű és kiszámítható, de szerethető szereplők.
Borító: 10/10 Nagyon jó, szeretem! Ráadásul illik a történethez, és csodaszép!
Kinek ajánlom: A romantikus könyvek kedvelőinek, például szerintem idősebbeknek is kellemes olvasmány lehet.
+ pont: Mert viszonylag jól bemutatja azt a kort, amikor „kötelező” volt férjhez menni, és a nők véleményét nem sokba nézték.
- pont: Mert néha vontatottnak éreztem, de mégis örültem volna, ha bizonyos részek jobban ki vannak dolgozva, lásd fentebb.

0 Tovább

A díjnyertes whisky titkos alapanyaga

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt

Vajon mi teszi olyan különlegessé a Rattray Old Garden Malt whiskyt, aminek lepárlója már több generáció óta apáról fiúra száll a Rattray családban – legalábbis Rain Arlender Az élet esszenciája című könyvében? Ebben az időben messzire nyúló, szereplők tekintetében szerteágazó, valamint megbotránkoztató stílusú angol humorral teli történetben a magyar pálinkák és skót whiskyk világába kalandozhatunk el.

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt „Természetkedvelő munkatársat keresünk. Magánytűrés kötelező, nagy láb előny.” 
Egy ilyen álláshirdetést olvasva jobb, ha az ember menekül. Aurorának azonban nincs sok választása – kénytelen belevágni. 
Munkaadója egy whisky lepárlót üzemeltető skót család. Munkahelye a szabad mező: se állatok, se növények, semmi valódi tennivaló. Munkaeszköze – és egyetlen hű társa – egy pár óriás méretű gumicsizma. Aurora dolga pedig, hogy a vidéket járja, és sejtelme sincs, miért fizetik. 
– 
„Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P. J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whisky körül.” Kemény Zsófi, író, slammer 
– 
„Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend.” Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze.

Értékelés:

Eleinte még egy átlagosan induló történetet tudhatunk magunkénak, bár már az első oldalaknál is kétségek gyötrik az olvasót, hogy vajon az adott szereplő abnormális-e egy kicsit, vagy a mű maga egy angol humorral átitatott történet. Az első fejezet végére azonban már megbizonyosodhatunk róla, hogy a könyv valóban tömény groteszk humor, ami egyszerre szórakoztatja, kikapcsolja, de kicsit vissza is taszítja az olvasót – hát még a végén.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor kötelezőket olvastam a gimiben, pl. Az Édes Annát vagy a Tótékat. Egyik történet sem volt teljesen százas, de azért elolvastuk, és az első esetében tanulságokat é következtetéseket vontunk le, a másodikban pedig egyszerűen csak jót röhögtünk. Nem tudom, Az élet esszenciája melyikhez hasonlít jobban, talán valahol a kettő között egyensúlyoz, vagy teljesen eltér ezektől, de tény, hogy én nem sok ilyen furcsa könyvet vettem még a kezembe. Eleinte idegenkedtem tőle, de amint úgy kezdtem felfogni, mint a fentebb említett két művet, tulajdonképpen élveztem. Még ha először nehéz is volt kicsit megszokni a sok szereplőt, a végére felállt fejemben a családfa, és már mindenkit tudtam hova tenni – megjegyzem, azért örültem volna egy rajzolt családfának az első oldalon.

A Rattray család több generációjának tagjairól olvasunk, megismerjük az apákat és fiúkat, feleségeiket és anyáikat, anyósaikat, gyerekeiket, megtudjuk, ki miért vezette vagy nem vezette a lepárlót, megismerkedünk egy orosz és egy magyar lánnyal, és megtudjuk, milyen „titkos alapanyag” segítségével nyertek kétszer is versenyt ezzel a híres-neves Rattray whiskyvel – a történet elején és a végén. Annyit meg kell említenem, hogy már csak a műfaj miatt is ezek nem akármilyen alapanyagok, de spoilerezni igazán nem szeretnék.

Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szeretik az ilyen stílust, a humoros, groteszk könyveket, leginkább úgy gondolom, a felnőtt korosztály számára lehet szórakoztató, de persze, ki tudja. Ha van néhány szabad órátok és kicsit kikapcsolnátok az agyatokat, ez biztos, hogy eltereli a gondolataitokat. Ez egy olyan történet, amit esti iszogatás alkalmával akár elmesélhettek a barátoknak, aztán lehet rajta megbotránkozni és/vagy röhögni, esetleg tovább fikcionálni a történet kapcsán. Ki tudja, a legjobb magyar házipáleszekbe milyen titkos alapanyag kerül? ;)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit mindegyik bolond, arra számítsatok!
Borító: 8/10 Eleinte nem értettem, de utólag azt mondom, teljesen jó a borító. A lapok lehetnének kevésbé fényesek és inkább sárgásabbak, félfamentesebbek, mert engem speciel zavartak, de más bajom nem volt vele.
Kinek ajánlom: A groteszk humor kedvelőinek, felnőtteknek, akik szeretik az ilyesmi könyveket és tudják értékelni azt.
+ pont: Mert lekötött egy időre, és tényleg első dolgom volt, hogy elújságoljam egy pár barátomnak, hogy képzeljétek, ebben a könyvben… (olvasd el!)
- pont: Mert a vége fúj.

0 Tovább

Alkalmazott  vállalkozó? - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar Felnőtt

pénzkeresésről, meggazdagodásról, önkeresésről rengeteg könyv szól manapság, az egyik legismertebb ilyen Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa  című könyve. Még évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, és bár tetszett, nem terveztem, hogy hasonló könyvbe ássam bele magam. Kezembe akadt azonban egy friss megjelenés, Németh Márton könyve, melynek címe: A multik kapujában - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar FelnőttMi leszek, ha nagy vagyok? 
Németh Márton ezt a kérdést tette fel magának huszonhét évesen, amikor már bőven túl volt a pályakezdésen, elindult a karriere, és minden úgy alakult, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mégsem volt elégedett, valami hiányzott. Egyik napról a másikra döbbent rá, hogy mennyire nem azon az úton halad, amin szeretne: olyan alkalmazott, aki kevésért dolgozik sokat, mások jólétét gyarapítja, nem a saját érdekeit tartja szem előtt. 
Vajon egyedül ő a felelős azért, hogy így alakult? Felnőtt egyáltalán? Tud még változtatni? Az őszinte válaszokért – még ha fájnak is – lelke legmélyére kellett leásnia, hogy megtalálja igazi önmagamat. 
A szerző a saját életén keresztül mutatja be a mai magyar pályakezdés nehézségeit, buktatóit, valamint az alkalmazotti státuszból, a karrierlétra aljáról való feltörést. A fiatalok sok információt hallhatnak arról, hogyan kéne egyről a kettőre jutni, azonban azt senki nem mondta el nekik, hogyan is lépjenek nulláról az egyre. Eddig.

Értékelés:

“A multik kapujában elsősorban az iskolapadból lassan kinövő, a felnőtté válás útján haladó fiataloknak íródott, akikben még nem alakult ki a felnőtt életük pontos képe, nem nem fogalmazódott meg a helyes irány. A könyv helyettük nem oldja meg a problémát, viszont segítséget nyújt hozzájuk, egyfajta életvezetési útmutató. Igyekszem saját tapasztalataimon keresztül bemutatni, hogy mi vár egy Magyarországon elő fiatalra, ha rossz irányba indul el, vagy ha fogalma sincs, hogy merre kellene tartania.”

Egy tízessel idősebb lehetek a megjelölt korosztálynál, mégis belevetettem magam, kíváncsi voltam, mit tud az író kihozni ebből a témából, és bár vannak észrevételeim, összességében kellemesen csalódtam. Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, kicsit még engem is megosztott ez a könyv. Egyrészről jó ötlet volt pl. a magyar oktatás hiányosságaira vagy a politikailag és életfelfogásilag beszűkült hozzáállásunkra felhívni a figyelmet; valóban nem lenne hátrány egy pénzügyi óra a gimnáziumokban, mint ahogy azt én is szoktam ecsetelni, vagy pl. tény és való, hogy mi magyarok túlságosan pesszimista hozzáállásúak vagyunk. Jó ötlet, hogy felvázolja a fiataloknak a lehetőségeiket, viszont mint ahogy mindenki más (szüleink, tanáraink), kicsit ez az író is egyfajta elfogult “ez a megoldás” életpályamodellt állít az olvasónak. A buktatókra mindazonáltal már nem hívja fel annyira részletesen a figyelmet.

Az író által felvázolt életút vagy legalábbis célkitűzés ugyanis közel sem biztos, hogy mindenki számára járható. Nekem, és szerintem másoknak is már a Gazdag papa könyves ötletek is túlságosan elrugaszkodottak, pedig az írója úgy “beszél”, hogy már gyakorlatilag milliomos (vagy milliárdos?), aki a semmiből küzdötte fel magát. Ehhez képest nekem nehezemre esik egy olyan ember tanácsait megfogadni, aki maga még ehhez mérten nem mutatott fel semmit. Örültem volna több, az író életével, sikereivel kapcsolatos alátámasztásnak, így viszont többnyire egy elmélkedést, elméleti terveket kapunk, mintsem egy gazdag Keresztapa jó tanácsait.

Németh Márton viszonylag realistán felvázolja és elmondja, hogyan is kellene gondolkodnunk, kitörni az alkalmazotti státusz mókuskerekéből, és szurkolok, hogy egyszer majd neki is sikerüljön, de abban nem vagyok biztos, hogy egy pályaválasztás előtt lévő fiatalnak ez a követendő példa. Én, aki márpedig 6 évet töltöttem azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtam, mint most ő, magánvállalkozás (kipróbáltam), hatalmas tervek, stb. később szembesülnöm kellett azzal, hogy tőke nélkül biztosan nem leszek sikeres, vagy biztosan nem indítok be még egy alapszintű vállalkozást sem. Az író szerint, magam sem értem, hogyan, azonban havi 10-20 ezer megtakarításból (ha többre nem telik), évekkel később már lehet vállalkozni. Szerintem az a pár keservesen megtakarított milliócska még mindig édeskevés ahhoz, hogy egy vállalkozást beindítsunk, a buktatókról és ezen összeg így való elvesztéséről már nem is beszélve. Saját környezetemben is vannak olyan vállalkozó szelleműek, akik ilyen gondolkodásmóddal csak sokkal nagyobb adósságot halmoztak fel maguknakmint ami nekem, már alkalmazottként gondolkodó embernek remélhetőleg valaha is lesz. Opció tehát amit ír, szerintem azonban csak a tehetősebb rétegek számára.

Bár az író nem gondolja úgy, hogy neki minden meg lett adva, nem tartja magát gazdag családból származónak, én azért megjegyezném, hogy a második kerületben felnőni nem egy hátrányos dolog,kapott lakásáról már nem is beszélve. Tény, hogyha a fiataloknak nem kellene albérletet, vagy lakástörlesztőt fizetniük, ők is könnyebben ábrándoznának saját vállalkozásról meg miegymás.

Szóval sajnos egy, vidéken felnövő, szülői minimálbérből nevelkedett, jelenleg albérletben tengődő, diplomája ellenére vagy annak hiányában a minimálbért vagy annál kicsit többet megkereső fiatalnak nem hiszem, hogy nagyon hasznára válna ez a könyv. Azoknak azonban, akiknek van jelentős szülői támogatás, esetleg átlag feletti kereset, kicsit több mindent mutathat Németh Márton műve, feltéve, hogy van bennük vállalkozói szellem, és/vagy már belefáradtak a mókuskerékbe, nem elégedettek jelenlegi helyzetükkel. Összességében elgondolkodtató és őszinte olvasmány, voltak azért olyan részek, ahol teljesen egyet tudtam érteni az íróval, és úgy gondolom, ha már sikerült a nagy terve és lesz mire hivatkoznia, érdemes egy második kötettel előrukkolnia.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egy valódi “főszereplő”, aki megosztja velünk gondolatait, tanácsait.
Borító: 8/10 Illik a könyv mondanivalójához és viszonylag figyelemfelkeltő.
Kinek ajánlom: A hasonló témájú könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert a magyar társadalom valós problémáira hívja fel a figyelmet, még ha kicsit tudálékosan is.
- pont: Mert a példák vagy a felvázolt életút alátámasztásához több személyes vonatkozást szerettem volna olvasni.

0 Tovább

Sorozatgyilkosság a BME-n?

Mi történik, ha a BME oktatói közül sorra lelik halálukat, és bár válogathatunk a gyanúsítottak között, az ügy egyre csak bonyolódik?

Könyvajánló Felnőtt Magyar Krimi 4Gyilkosság történik az ország egyik legpatinásabb egyetemén. Ahol egykor Hajós Alfréd, Teller Ede vagy Rubik Ernő koptatta az iskolapadot, most egy közkedvelt oktató holtteste fekszik. A rendőrség lezárja az épületet, az áldozat kollégái kihallgatásra várnak. Ahogy telik a nap, úgy derül fény a halott férfi életének titkos részleteire. A nyomozók úgy érzik, egyre közelebb járnak a megfejtéshez, ám a tanárok egy csoportja másképp gondolja, és magánnyomozásba kezd: Vajon közülük való a tettes? Vajon köze van mindehhez a nemzetközi politikának, vagy a mindenki elől eltitkolt hobbi jelenti a választ? Bármelyik úton indulnak is el, a sorsdöntő kérdés ott lebeg a fejük felett: ki lesz a következő áldozat?

Értékelés:

Mivel mostanában az Athenaeum egyre több nagyszerű könyvet ad ki magyaroktól, így nyilvánvaló, hogy a Káépület című krimire is azonnal ráharaptam. Hajnal Géza regénye a BME épületeiben játszódik, ahol több megmagyarázhatatlan gyilkosság is történik.

Egy kissé rövid könyv az én ízlésemnek, ugyanakkor nem volt rossz, csak kellett némi idő, mire bele tudtam rázódni, és fennakadások nélkül olvasni – ez körülbelül a felétől sikerült csak. A történet maga tetszett és az is, hogy b, ráadásul az illusztrációk is emelik a hangulatot, ugyanakkor túl sok volt számomra a gyilkossághoz nem köthető, kissé nyers és tényszerű részlet. Engem, aki nem jártam a BME-re, nem kötött le annyira a helyszínleírás és az alaprajzok, a víznemtudommicsoda tanszék(?) és tantárgyak pedig végképp nem. Hogy idézzek ebből nektek:

„Múltkor a vízgyűjtő-karakterisztikáról volt szó, amely kisebb vízgyűjtőkön lefolyó hozamok meghatározására alkalmas, a ma ismertetendő módszer az egységárhullámkép klasszikus módszere, amely nagyobb vízgyűjtőkre is alkalmazható…”

Vagy:

„Mxu, és U1+U1+U3+…un értelmezhető. Ez az egész módszer lényege. Most nézzük meg, hogyan állítjuk elő az egységárhullámot egy tetszőleges árhullám ismeretében. Első lépésként szét akarjuk választani a felszíni és a felszín alatti lefolyást. Erre különféle grafikai eljárásokat alkalmazunk…”

Szóval erre mondom azt, hogy nem értek a szakmához, és egy krimiben nem is szeretnék ilyesmiről olvasni, de lehet, hogy csak nincs meg a korom vagy érdeklődési köröm hozzá. Azt hiszem, inkább olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik vagy elmúltak 30-40, vagy szeretik a krimit, és esetleg pont itt tanultak vagy tanulnak, akik nem riadnak meg a néha túlcsorduló szakmai leírásoktól. Rengeteg szereplő van a könyvben, igazi kihívás tehát, hogy mindet név szerint megjegyezzük, mivel azonban szófogadó olvasó révén mi is próbáljuk felvonultatni a lehetséges gyanúsítottakat, ez elengedhetetlen. Kritikáim olvasó körében nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, kábé a könyv felénél rájöttem a gyilkos kilétére, mindazonáltal érdeklődve követtem az eseményeket.

Viszonylag hamar megkedveltem a főszereplőt (személy szerint kicsit Lőrinc L. László regénybeli énjére emlékeztetett), ugyanakkor nem egészen találtam hitelesnek neki a nyomozásbeli szerepét, avagy, hogy ennyire közreműködhetne egy valódi gyilkosságnál a nyomozásban – és természetesen ugyanez vonatkozik a könyv befejezésére is. Talán a legjobban azok élvezik ezt az írást, akik mint mondtam, maguk is kötődnek ehhez a épülethez, és szeretik a komolyabb irodalmi műveket. Az alaptörténet tetszett, de jobban örültem volna egy részletesebb kidolgozásnak és karakterjellemzéseknek, kevesebb szakmai részletességgel és oda nem köthető mellékszálakkal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Talán már túlságosan is valóságosak. Nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, bár a könyv egy csöppet rövidke.
Kinek ajánlom: A krimi könyvek kedvelőinek és a felnőtt korosztálynak. Azoknak, akik szeretnek elmolyolni a részleteken, és nem riasztja vissza őket a tények vagy mellékszálak tömkelege.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert néha túlságosan belemerült a víznemtudommicsoda tanszék dolgaiba és a vízmittudoménmi tantárgyba, lásd feljebb.

0 Tovább

Árnyoldal

Nem, hogy egy friss kapcsolatban, de néha hosszú házasságok, kapcsolatok során is kiderül, hogy az embert, aki mellett eddig éltünk, nem is ismerjük igazán. Talán minden embernek van egy sötétebbik oldala, a kérdés csak az, hogy a jó-rossz arányok tekintetében melyik oldal győzedelmeskedik. P. C. Harris regényében, az Árnyoldalban romantika, erotika és akció érdekes kombinációja és elegye alkotja ezt a nem mindennapi, kicsit zűrzavaros, de azért szerethető történetet.

Sorozat Könyvajánló 4 Magyar Romantikus Akció FelnőttRachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. 
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. 
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. 
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? 
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Értékelés:

Az biztos, hogy a kötet olvasását mindenképpen csak a romantikus és erotikus könyvek kedvelőinek tudom ajánlani, mert akik ettől idegenkednek, azok biztosan nem lesznek elégedettek a könyvvel. Talán a huszonéveseknek ajánlanám leginkább, akik szerették, de kicsit soknak vélték Mr. Greyt, és akik értékelik a titkokkal övezett, csúcsragadozó, vonzó férfi főszereplőket.

Rachel egy, a könyv elején egyetemista, céltudatos lány, aki megismerkedik a kék szemű, már-már tökéletes, ugyanakkor kissé egoista Daviddel. Nem kell hozzá sok oldal, hogy egy romantikus regénybe csapjon át a történet, a fülszövegből következtethető azonban, hogy ez korántsem ennyire egyszerű. Gyilkosság, drogok, nyomozás, fegyverek mind szerepet kapnak majd – még ha csak a végén is. Sokrétű történet, viszont a kevésbé romantikus típusoknak talán néhol vontatott lehet, és bár feldobta a végén az akciódús csavar, mindazonáltal azt hiszem, jobban örültem volna, ha már korábban is megcsillan ez az akciószál a könyvben – kissé részletesebben. (A végén is úgy éreztem, több magyarázatot érdemeltem volna David árnyoldalával kapcsolatban.) A szereplők lényegében szerethetőek, egyedül Shane karakterénél éreztem úgy, hogy nincs teljesen kibontakoztatva sem ő, sem a Rachellel való barátsága. Kevés részt kap a történetben, és ehhez képest nem hihető (számomra) a kapcsolatuk. Voltak részek, amelyek kifejezetten tetszettek, de olyanok is, ahol vártam, hogy történjen valami, ami feldob, és magára vonja lelankadt figyelmem. Talán Amy volt az, akit a legjobban megkedveltem az olvasás folyamán, vagy neeem, mégsem: Pali volt inkább, a kissé perverz papagáj. ;) Rajta mindig jót tudtam röhögni!

„Hazaérve hangosan odakiáltok a madárnak a nappaliba, hogy hazajöttem, majd felkapcsolom a lámpát. 
– Hellóó édes. Szerrettlekk. – jön egyből a válasz. 
Amikor megvettem a kisállat-kereskedőtől, még csak egy pár szót tudott. Aztán két hétre kölcsön adtam Amynek, míg felugrottam Skóciába, azóta úgy beszél, mint egy utcalány. 
– Milyen napod volt? – kérdezem, nem mintha várnék beszámolót. 
– Helllóó édess, farokkk! – rikoltja.”

P. C. Harrisnek van tehetsége az íráshoz, első regényéhez képest nem rossz ez a könyv, de talán jobb lenne, ha a további köteteiben egyetlen műfajra koncentrálódna (vagy romantika, vagy akció), és jobban kibontakoztatná a mellékszereplőit is. A mondaszerkesztés és a szöveg olvastatja magát, az igazán kiváló, és a történet alapsztorija sem rossz, csupán a kidolgozásban éreztem hiányosságokat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek tetszik majd a könyv, és olyanok is, akik többet vártak volna, és bár első kötetes íróként nyilván van hova fejlődni, de már ebből is bizton megállapítható, hogy az író további könyveihez bizony szavazhatunk némi bizalmat: meglephet még minket!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: Pali, a papagáj a legjobb! David nem lopta be magát a szívembe.
Borító: 8/10 A képek tetszenek, de fekete-fehérben jobb lett volna.
Kinek ajánlom: Csakis a romantikus könyvek kedvelőinek!
+ pont: Mert kellemesen indul a történet, hamar bele lehet rázódni.
- pont: Mert néha vontatottnak éreztem a történetet, és nem kaptam mindenre magyarázatot a végén. (Számomra sok volt az erotika is, de tudom, vannak, akik kifejezetten szeretik az ilyesmit.)

0 Tovább

A vérfarkasok és tündék visszatérnek!

Könyvajánló Ifjúsági 4 Fantasy Magyar Romantikus

Jó néhány évvel ezelőtt, mikor megjelent az Alkonyat sorozat, egy egészen új világba léphettünk be, ahol a vérfarkasok (és vámpírok persze) nem valami főgonosz lények, hanem érző, szerethető, romantikus teremtmények. Ezt a vonalat azóta többen is próbálták követni, hiszen nem véletlen, hogy az Alkonyat is nagyot dobbantott és nagy ismeretségnek örvendett az akkori 13-16 évesek körében. Hestia könyve is többek között ezt a romantikus-vérfarkasos vonalat követi, azon kívül, hogy nem csak „Wolferek”, hanem a tündék, törpék és sárkányok világába is elkalauzol bennünket.

Könyvajánló Ifjúsági 4 Fantasy Magyar RomantikusAmikor már azt hiszed, hogy tudod, hogyan fog végződni a történet. Amikor már biztos vagy benne, hogy az utolsó oldalakról csöpögni fog a nyál a tökéletes szerelemtől, akkor fog a feje tetejére állni minden. Amely egy varázslatos világban játszódik, ahol a tündérek nem feltétlenül kedvesek, a vérfarkasok nem feltétlenül vérszomjasak, és ahol az „emberek” nem egy menü az étlapon.

Értékelés:

Először egy részletet olvastam csak a könyvből, hiszen az író elérhetővé tette az olvasók számára weboldalán az első fejezetet, és úgy gondoltam, látok benne potenciált, így megér egy olvasást. Izgalmasan indul a történet, és bár találtam benne helyesírási hibákat, és a kötet sem a vastagabbak közé tartozik, a mondanivalója és története alapvetően érdekesnek találtam.

Kezdetnek az emberek világába csöppenünk, majd lassan, hogy több szereplő bőrébe is bebújunk, megismerjük a Peremet, ahol a különböző világok találkoznak. Nem csak, hogy kicsit elcsatangolunk a Wolferek világába, de megismerjük a tündéket, törpöket, és egy villanásnyi időre egy sárkánnyal is találkozhatunk. Ami tetszett a könyvben, hogy senki sem az, aminek első látásra tűnik, mindenkiben sokkal több potenciál van, és a szálak nem csak a jelenben gabalyodnak össze, hanem kicsit a múltba is visszavezetnek. Viszályok, ellentétek, háborúk, különböző népek harca, szerelem, barátság.

Leginkább fiatalabbaknak ajánlanám a könyvet, tizenéveseknek, akik szeretnének még egy kicsit visszamerülni a vérfarkasok világába. Kedves, talán kissé túl pörgős történet a méretéhez képest. Első regénynek nem rossz, de talán egy kis átdolgozás/javítás/kibővítés nem ártana neki. Háromszor ennyi terjedelemben szívesen olvasnám ugyanezt a történetet. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kissé bonyolultak, ha jobban megismernénk őket, jobban kötődnénk hozzájuk.
Borító: 7,5/10 Tetszik a borítókép, de már megszoktam, hogy ott látom a címet és az írót a többi könyv esetében, ezért itt hiányoltam. Puhakötés, és kicsit rövid maga a könyv, de egyébként nem egy rossz minőség.
Kinek ajánlom: Fiatalabbaknak, a fantasy könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert az alapötlet nem rossz, voltak szerethető karakterek és jól indul a történet.
- pont: Mert nagyon rövidnek találtam, jobb lett volna, ha részletesebben ki van dolgozva a történet.

0 Tovább

Egy ágyban egy elmebeteggel

Talán sokan ismerik azt az érzést, milyen beleragadni egy (kihűlt?) párkapcsolatba, a kérdés csak az, elfogadjuk-e, hogy a szerelem idővel elillan, és már nem várhatjuk el ugyanazokat az érzéseket sem magunktól sem a másiktól, vagy elindulunk új kalandok, új kapcsolatok után? Elsősorban ezzel a kérdéssel indul Szurovecz Kitti – Hópelyhek a válladon című új könyve, amely aztán egyre mélyebb kérdéseket boncolgat szerelem és párkapcsolat terén.

4 Romantikus Dráma Könyvajánló Felnőtt MagyarArlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 
Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.” 
(Faragó Melinda pszichológus)

Értékelés:

Tulajdonképpen az első 100 oldal nem állt hozzám annyira közel a regényben, mondhatni még idegesített is a főszereplő, Arlene hozzáállása, aki otthagyja a tökéletes férjét, hogy kislányával új életet kezdhessen. Nem tetszett ennek a mondanivalója, és csak reméltem, hogy a végén valami megnyugtató választ vagy megoldást kapok – hát, félig sikerült is. Bár a történet maga a második felében erősen felpörög és már inkább a kedvemre vált, Arlene, a főszereplő egyetlen percre sem lopta be magát a szívembe. Nem sok olyan könyvvel találkoztam még, ahol ennyire nem szimpatizáltam a főszereplővel.

Arlene egy kicsit életképtelen nő, a számláit sem tudja befizetni, és eddig mindent a férje csinált helyette, aki nem elég, hogy tökéletes, jó apa, jó férj, fülig szerelmes. Arlene azonban kalandra és világmegváltó szerelemre vágyik, ezért kislányával új életet kezd egy kisvárosban. Hamar képbe is jön egy új udvarló, akibe bár Arlene hamar belebolondul, az olvasó számára azonban Hayden nem egy szimpatikus férfi; tele hangulatingadozással, a problémájáról már nem is beszélve: Borderline személyiségzavarban szenved. Idővel teljesen kisajátítja Arlene-t, féltékeny, a viselkedését pedig nehezen kontrollálja. Érdekes volt olyan szempontból a könyv, hogy megmutatta, miként lehet vagy épp nem lehet élni egy ilyen férfi oldalán, ugyanakkor alig-alig tudtam megérteni Arlene-t, akinek mindig inkább saját maga a fontos, semmint például a saját kislánya boldogsága (tulajdonképpen soha nem jut eszébe, vajon Lauren hogy érzi magát, őrá nem-e veszélyes ez a „kapcsolat” avagy maga a férfi).

Amikor hozzászólásokat, értékeléseket olvastam, először nem értettem, mire gondolnak mások, amikor azt írják, hogy „mennyit tűrünk el egy párkapcsolatban”, hiszen az első száz oldalon képtelen voltam megérteni, mi a bajuk a nő férjével, Colinnal, míg rá nem jöttem, hogy az értékelők valójában Arlene új párkapcsolatára, Haydenre gondolnak.

Azt hiszem, végül is ez a könyv tökéletes példa arra, hogyan NE legyünk anyák, avagy hogyan NE rontsuk el a saját életünket. Talán sok unatkozó háziasszony elgondolkodik, hogy új szerelemre vágyik, otthagyná a férjét, de kevesen veszik figyelembe, hogy a gyereknek mi a jó (Arlene legalábbis rendkívül önző ezen a téren), az új udvarlónál pedig sokan nem látják a fától erdőt. Néha, a rózsaszín köd miatt olyasmit is megengedünk a másiknak, ami már elveink ellen való, arról nem is beszélve, hányan élnek boldogtalan párkapcsolatban egy indulatos férfi oldalán. Talán ez a könyv segít megérteni, hogy az „unalmas” hétköznapok mennyire áldottak is lehetnek, és, hogy mások igazán összetennék a két kezüket egy ilyen „unalmas/tökéletes” életért, és inkább ülnének nyugton a fenekükön, értékelve azt, ami adatott, semmint, hogy mindent eldobva maguktól belevessék magukat az ismeretlenbe.

Tanulságos könyv, ugyanakkor ha lenne folytatás(?) én szívesebben venném azt Colin, a férj szemszögéből, akivel legalább végig meg voltam barátkozva – szerintem sokan imádták a történetben. Arlene nem nőtt a szívemhez, nem egy önzetlen anya, és végig csak a saját boldogulása érdekli, észre sem veszi, hogy ebben a kapcsolatban ő is tönkremegy. A kérdés, vajon meddig tűri ezt a bánásmódot, és visszamegy-e a férjéhez? Minek kell történnie ahhoz, hogy jobb belátásra térjen?

Talán olvassák ezt a könyvet olyanok is, akiket bántalmaz a férjük. Talán eddig észre sem vették, hogy ez így nem jó. Talán most felnyílik a szemük, és rájönnek, hogy ez máshogy is lehet. Talán azok pedig, akik unják a tökéletes férjüket, rádöbbennek, hogy mennyire szerencsések.

Ha úgy gondolod, az életed túl unalmas, a férjed túl tökéletes, és csak azért akarsz válni, mert már nem vagy „szerelmes”, ez a könyv pont neked való.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó.
Karakterek: Szerintem a könyvnek ez a gyengéje. A főszereplő, aki unszimpatikus, és végig az agyamra ment. De legalább a férjet tudtam szeretni meg a kislányt.
Borító: 7/10 Jó meg szép meg minden, de a történethez alig van köze. Nem illik hozzá.
Kinek ajánlom: A türelmes és kitartó, romantikus történetek kedvelőinek, akik nem ragaszkodnak hozzá, hogy szeressék a főszereplőt.
+ pont: Mert talán más, hasonló helyzetben lévőknek felnyitja a szemét.
- pont: Mert utáltam Arlene-t, és legszívesebben néha megfojtottam volna.

0 Tovább

Karácsonyi gondolatok régi magyar íróktól

A karácsonyi történetekről más meséltem nektek az Ajándékba adlak c. könyv kapcsán, ami nekem annyira tetszett, ezúttal azonban egy sokkal rövidebb, prózaibb kötet akadt a kezembe, Karácsonyról álmodók címmel, amely a kortársak mellett olyan régi írók műveivel ajándékoztat meg, mint Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula vagy Mikszáth Kálmán.

Könyvajánló Magyar 4Tizenkét hangon elmesélt érzések és gondolatok azokról az ünnepi pillanatokról, amikor a fenyőfa mellett megszólal a csengettyű és a gyertyalángnál minden más színben játszik, az álmok pedig valóra válnak, ha igazán hiszünk bennük. Ám nem mindig csak a szépek – olykor a lidérces álmok is. 
E sokszínű mozaikban a XX. és a XXI. századi magyar irodalom legnagyobb álmodóinak karácsonyi történeteit olvashatjuk: Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, valamint Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János és Lackfi János műveit.

Értékelés:

Talán igazságtalanság összehasonlítani az Ajándékba adlak könyvvel, amelyre úgy hivatkoztam, mint egy tökéletes karácsonyi ajándékra nőismerősünk számára, mivelhogy sok-sok terjedelmes történetből áll, amelyek önmagukban is tökéletesen megállják a helyüket, és mint említettem, kezdeti aggályaim ellenére rendesen el lehet merülni mindegyikben.

Ezt már kevésbé tudom elmondani a Karácsonyról álmodókról. Mindegyik történet igen rövid, és inkább esti mesének felelnek meg, mintsem, ahogy az Ajándékba adlak kapcsán írtam, hogy akár külön regények is lehetnének a történetek. Itt rövid szösszeneteket kapunk, cserébe viszont a régi írók tollából (is). Az idősebb korosztálynak tudom ajánlani, vagy azoknak, akik nagyon irodalmi beállítottságúak, és tudják ezt értékelni. Nem egy hosszú olvasmány, de talán ha minden napra adagoljuk magunknak őket karácsony előtt, akkor valamelyest meghozza ünnepi hangulatunkat. Értéke az írók nevével is mérhető, s habár engem annyira nem varázsolt el, van olyan, a klasszikusokhoz vonzódó ismerősöm, aki szerintem nagyra értékelné a kötetet.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4: Egész jó, tetszett
Karakterek: Jelen esetben a sok történet és azok rövidsége miatt erről nem tudok nyilatkozni.
Borító: 9/10 – Kellemes, illik a témához
Kinek ajánlom: A klasszikusok kedvelőinek. Akiket nem zavar rövidsége, és akik szeretik a fentebb felsorolt írók műveit. Aki csak egy könnyed olvasmányra vágyik.
+ pont: Mert összességében kedves kis történeteket kaphattam.
- pont: Mert nem tudtam egyik történetbe sem beleélni magam.

0 Tovább

George Sand francia írónő regényes élete

Történelmi Könyvajánló 4 Romantikus Művészet
George Sand (Nadar által készített fénykép 1864-ből)

Amandine Aurore Lucile Dupin, Baronne Dudevant (Párizs1804július 1. – 1876június 8.) ismert írói nevén George Sand, francia írónő, novellista történetéről olvashatunk a nemrég megjelent Álmok szárnyán című könyvben. Ismertebb művei közé tartozik az Indiana, a Lélia, A kis Fadette, a Consuelo, a Rudolstadt grófné vagy például a Mauprat is. „Legnagyobb érdeme, hogy az emberiség legmagasabb és legnemesebb érdekeit férfiasan, állhatatos szívvel képviselte.”

Történelmi Könyvajánló 4 Romantikus MűvészetGeorge Sand. Egy kivételes írónő – egy asszony, aki a kapcsolataiban kereste a vágyva vágyott teljességet, amelyet talán sosem sikerült megtalálnia. Szoros barátságot ápolt Gustave Flaubert-rel, Liszt Ferenccel, szeretői között tudhatta Alfred de Musse-t és Fréderic Chopint is. Az első női bestsellerszerző, akinek megadatott, hogy megéljen a műveiből. Egy lánglelkű újító, egy határozott, eltökélt nő, aki sok tekintetben messze megelőzte a korát, és aki, ha kellett, nem félt férfiruhába bújni.

Elizabeth Berg meseszépen és érzékenyen idézi meg George Sand életútját, a kezdetektől egészen a haláláig: örömteli pillanatok és tragédiák követik egymást, szerelem, szenvedély, hit és hivatástudat pedig kéz a kézben járnak. Mindeközben nemcsak a vidéki Franciaország, de a tizenkilencedik századi Párizs forgatagába, az írók, költők, művészek, bohém lelkek mindennapjaiba is bepillantást nyerhetünk e kivételes kötet lapjain.

Értékelés:

Az az igazság, hogy a sorozat többi részéből kifolyólag némileg romantikusabb hangvételű könyvre számítottam, és az igaz, hogy több szerető is megfordul a könyvben, mégis a mondanivalója, terjedelme és naplóformája miatt ez egyáltalán nem egy könnyed szerelmi olvasmány. Sokkal inkább tudom ajánlani a levélregények vagy naplóregények, történelmi kötetek kedvelőinek, akiket érdekel George Sand személyisége, életének alakulása. Igaz, hogy nem 100%-ig hű a valódi történésekhez, hiszen ahogy Elizabeth Berg megemlíti:

„A könyvemhez végzett előzetes kutatások során meglepődve tapasztaltam, hogy számtalan ellentétes információ kering George Sand életére vonatkozóan. Nem is egy életrajzának címlapján a fia, Maurice képe szerepel az írónő képmásaként. Számos biográfiáját olvastam, amelyek a születése és más események idejét illetően igencsak különböző véleményen voltak, továbbá abban is, hogy miként és miért, sőt azt illetően is, hogy egyáltalán mondott-e, tett-e és érzett-e ezt vagy azt, és hogy mikor és hol írta a műveit. Az egyik tudós munka szerint Nohant-ban született, miközben négyéves volt már, amikor először megérkezett oda. Keresztneveinek sorrendje és helyesírása is eltér a különböző forrásokban: Sand írásai és sírfeliratainak tanúsága szerint Amantine Lucile Aurore a neve…

…Még az önéletrajzában szereplő leírásokat is némi gyanakvással kell kezelnünk: egyik életrajzírója szerint egyetlen szó sem igaz abból, amit Sand a nagyanyja első házasságáról ír az Életem történetében. Az efféle ellentmondások az életrajz kutatóját kétségbeeséssel töltik el: én is szabadok válogathattam Sand életének izgalmas „tényei” közül, hogy elképzeljem az élettörténetét, alkalmanként módosítsak az események sorrendjén és a saját megérzéseim szerint értelmezzek egyes eseményeket és kijelentéseket…

…A regényemben szereplő események alapvetően forrásaimban olvasottakon alapulnak, bár van köztük olyan is, ami az é fantáziám szüleménye.”

Történelmi Könyvajánló 4 Romantikus Művészet
Auguste Charpentier festménye a fiatal George Sandról (1835)

Ebből már nagyjából sejthetjük, milyen típusú könyvet fogunk a kezünkben. Voltaképpen két idősíkon fut a történet; az egyik gyerekkorától követi végig G. Sand életének alakulását, a másik pedig válása után kezdődik, közvetlenül írói karrierje befutása előtt. Érdekes olvasmány, ráadásul ihletadó lehet más írók számára a kötet olvasása, amely nemcsak szeretőkben bővelkedik, hanem megismertet minket egy nagyszerű író szenvedélyes természetével, sokak számára talán elítélt (férfias) viselkedésével. Végigkövetjük Sand írói pályafutását, ihlettel teli vagy éppen életunt éveit, hangulatváltozásait és harcát a női egyenjogúsággal kapcsolatban. Kétségtelen, hogy egy nagyon tartalmas szépirodalmi mű ez, amely minden komolyabb és kitartó érdeklődőnek kedvére válhat. Érdekes, hogy úgy gondolom, annyi évvel G. Sand halála után sem értünk el sokkal többet a női-férfi kapcsolatok megítélésével kapcsolatban, mindazonáltal nem annyira feminista mű ez, mintsem a sorozat egy kissé különc kis kötete, bepillantás az 1800-as évek színfalai mögé.

Külön értéke a könyvnek, hogy olyan hírességekkel is megismertet, mint Delacroix, Liszt Ferenc, Chopin, Gustave Flaubert és sokan mások. Nem is gondolnánk, egyikük mennyire magának való volt, mennyire nem szeretett a középpontban lenni, míg némelyek személyisége ettől szögegyenesen eltérő.

Történelmi Könyvajánló 4 Romantikus Művészet
George Sand és Chopin (Eugéne Delacroix festménye)

Elizabeth Berg úgy nyilatkozik a főhőséről:

„Úgy hiszem, hogy bárki, aki kicsit is elmélyül George Sand életének a tanulmányozásában, óhatatlanul beleszeret kissé. Velem mindenesetre ez történt. Remélem, hogy az elképzelt portré, amely igazából az én róla szóló álmom, egyrészt meghagyja a személyét övező rejtélyt, másrészt legalább részben igazságot szolgáltat neki. a az olvasók tovább tájékozódnak az „igazi” Sand-ról, akkor javaslom a számos életrajz valamelyikét vagy még inkább Sand valamelyik könyvét.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4: Egész jó, tetszett
Karakterek: 9/10 – Eredeti, az igaziakról mindázott karakterek.
Borító: 9/10 – A kötet illik a sorozat többi részébe. Annyi kifogásom van, hogy én a borítóra az írónő festményét vagy fotóját raktam volna.
Kinek ajánlom: A történelmi kötetek igazi szerelmeseinek. Ez most nem annyira romantikus, mint inkább elgondolkodtató könyv.
+ pont: Amiért egy olyan nővel foglalkozik a kötet, akire sokan felnézhetnénk.
- pont: Néha hosszúra nyúlt egy-egy rész.

Ha tetszenek az értékeléseim, olvass bele a többi történelmi témájú könyvajánlómba is és kövess a Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebb ajánlókról!

0 Tovább

Emlékezés egy másik világra

Könyvajánló Magyar Sorozat Fantasy Kaland 4

Azt hiszem, legelőször is ki kell jelentenem őszintén, hogy Tímár Krisztina regénye, A látszat mesterei, a Tü/Körben sorozat első része az egyik legelborultabb regény, amit idén olvastam. Mondjuk, Benyák Zoltántól A nagy illúzió se volt semmi ebben a tekintetben, de ez a regény meg aztán pláne. Mindjárt mondom is, miért.

Könyvajánló Magyar Sorozat Fantasy Kaland 4Mi ​​történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik. 
Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen. 
Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Könyvajánló Magyar Sorozat Fantasy Kaland 4

Értékelés:

Igazából nagyon nehéz még nekem is egyértelmű véleményt mondani a könyvről, mert többször előfordult olvasása során, hogy változott a véleményem. Eleinte például kifejezetten tetszett, érdekes volt a történet, az új világ, és az írásmódra végig nem lehetett egyetlen panaszom sem, hiszen rendkívül élvezetes a stílus, gyakorlatilag nem veszed észre, hogy olvasol, de… Annak ellenére, hogy maga a történet és az írásmód érdemelne tőlem egy ötös iskolai osztályzatot, elég gyakran előfordult, hogy annyira bevitt a képzeletbeli világ susnyásába, hogy csak kapkodtam a fejem.

Én aztán szeretem a fantasyt, de néha nekem már sok volt, mennyi minden új dolgot kell erről a világról megtudnom, mert azért ennyire mélyre egyikben sem szeretnék rögtön az első kötetnél belemerülni, arról nem is beszélve, hogy a sok információ már szétrepesztette az agyamat. Túl sok volt az ismeretlen név, égtáj, évszak, világmagyarázat, néha pedig már azt sem tudtam, ki kicsoda a történetben, vagy hogy kerül ez ide. XY-ról kiderül, hogy hú de hú, miközben eddig nem is volt XY a történetben. Az események olyan váratlanul követik egymást, mintha csak hirtelen pattantak volna ki az író fejéből. Ezt muszáj voltam leírni, no meg azt is, hogy szerintem a kötet, a történet első "része" elég lett volna egy könyvre, de ez voltaképp két külön történet, és elég sok idő kellett, mire az agyam egyikről átállt a másikra, és összeraktam a történetet, hogy ki kinek a kije, kinek mi a neve (mind a húsz), ésatöbbi. Szóval engem ez mind zavart, de ha kicsit meg lenne vágva a történet, a kedvenceim közé is kerülhetett volna.

Ugyanakkor, hogy ne csak rosszat mondjak. Van pár olyan ismerősöm, aki meg pont az ilyen könyveket szereti, ahol annyira bonyolult a világfelépítés, hogy kb. külön regényt érdemelne az is, hogy megértsd, szóval a fantasy-fanatikusoknak valóban kedvencei közé kerülhet a kötet, vagy esetleg azoknak, akik elég elvetemültek és kitartóak ahhoz, hogy átrágják magukat rajta. Mert egyébként egy rendkívül összetett történet, sok-sok titokkal, kalanddal, és az pedig tetszett benne, hogy az elején megismertekkel többször is összefutunk, és valószínű, hogy a további kötetekben még átfogóbb sztorit kapunk a kezünkbe. Csak nekem kicsit sok volt így elsőre a világokkal kapcsolatos tudnivaló. Az bizonyos, hogy az írónak nem kis tehetsége van az íráshoz, az pedig valószínű, hogy a második jobban fog majd ennél sikerülni, ha már nem akar ennyi mindent a szánkba rágni. :) Kicsit el kell engedni ezt a történetet, hadd szálljon a maga szárnyán, és bízni kell abban, hogy az olvasó anélkül is megérti a lényegesebb összefüggéseket, hogy háromszor elismételnénk neki. Szeretnék több kalandot és kevesebb magyarázást, kevesebb elvont dolgot benne, és akkor biztos, hogy a második is kedvemre válik majd.

Egyébiránt az első főszereplő, a lány (nevezzük Cselezüstnek, mert neki is túl sok neve van, vagy voltaképpen egy sem) története számomra izgalmasabb volt, mint a kötet második felében Lángléleké. Ráadásul ott picivel jobban nyomon tudtam követni az eseményeket, még ha egy-egy világelemzős oldalra el is kalandoztam. Én azért picit többet elárulok a történetről. Ha jól következtettem, Cselezüst a mi világunkból (vagy ahhoz hasonlóból) született újra ebbe a másik világba, nagyjából emlékszik mindenre, és fogalma sincs, hova került. Végigkövetjük a gyerekkorát, megismerjük ezt a fura világot az agybajos szabályaival és szokásaival (meg paranoiájukkal), jó pár szereplővel többször össze is futunk különböző neveken, bajba keveredünk, megismerjük Cselezüst fura képességeit, és szurkolunk neki, hogy minden flottul menjen és rájöjjön, amúgy hogy került ide és hol is van. A kötet második felében először fogalmunk sincs, kiről van szó, teljesen összezavarodunk, és kell pár fejezet, mire összerakjuk a darabokat, hogy: aha, szóval őróla szól ez a második kötet, már értem. Eddigre már Cselezüst történetéből megtudjuk, hogy vannak különböző színű emberek, népek, mágusok, kik azok a hollók, kitől kell félni és kitől nem, mit kellene tenni a világban, és kik a gonoszok. Ha még a nagyobb összefüggéseket nem is látjuk, azt mindenképpen megtudjuk, milyen elnevezései vannak az évszakoknak, égtájaknak, és mi a jelentősége a négyes és a hármas számnak…

A kötet második fele szerintem amolyan előkészület a következő kötetre, és a kevésbé kitartókat idegesítheti, hogy sokáig nem jön rá, ki a második főszereplő (én is kaptam egy kisebb agybajt az olvasás közben, hogy most mi van, ki ez, vajon az, akire gondolok? De nem, de igen, de nem tudom). Azt megtudjuk, mit várjunk a második kötettől, meg úgy az egész történettől legalább.

Összességében ez egy rendkívül részletes és bonyolult világba csöppent fantasy, ami már-már túlságosan kidolgozott világrendszerrel rendelkezik (valószínűleg a fanatikus fantasy kedvelők legnagyobb örömére). Nehezen kibogozható, türelmet igénylő, de érdekes, érdekfeszítő történet, ahol kicsit nehezebben, mint más könyveknél, de megszeretjük Cselezüstöt és a későbbi barátait/barátját. Nincs hiány történetcsavarásban, szereplők mennyiségében, elvont gondolkodásban, különféle lényekben és helyekben.

Annak ajánlom, aki szereti a fantasyt és szeret elmerülni az apró részletek kibogozásában. Aki egy könnyed olvasmányra vágyik, szerintem annak nem lesz az esete a kötet. Mondjuk, ez egy jó alkalom arra, hogy teszteljétek, mennyire vagytok elszánt könyvmolyok. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 8/10 – Nem rossz, csak zavart az a sok név… Egyébként kedvelhető karakterek.
Borító: 10/10 – Ez jó, egy szavam se lehet rá, bár nekem kicsit hasonlított A vétkes c. könyv borítójára. De így utólag, hogy már elolvastam a kötetet, illik a történethez teljes mértékben.
Kinek ajánlom: A fantasztikus történetek kedvelőinek és a kitartóknak.
+ pont: Cselezüst személyisége nagyon tetszett, megszerettem. Ő kap plusz pontot, és Acél és Szikla.
- pont: Amiatt túl sok volt a világról való extra információ. Nem kérek ennyit! Több kalandot, érzelmet, történést szeretnék és kevesebb elvont magyarázatot. Köszi!

0 Tovább
«
123
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.