Facebook Twitter Addthis

Hiekkapelto finn krimije - Fekete Anna

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

A Skandináv krimikről már írtam nektek bővebben Samuel Bjørk norvég író könyveivel kapcsolatban, ezúttal pedig a finn Kati Hiekkapelto Fekete Anna sorozatával jelentkezem.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi FelnőttKétségbeesett ​​éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. 
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. 
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.

Értékelés:

Amikor elolvastam az első részt, a Kolibrit, úgy gondoltam, előbb nekiveselkedem a második résznek, a Védtelenülnek, mert számomra inkább tűnik egy könyvnek az egész, mint két külön regénynek, még akkor is, ha voltaképpen két külön nyomozási szálat göngyölítenek fel a főszereplők.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

Annyit mindenképpen muszáj megemlítenem, hogy számomra Bjørk Magányos utazó című könyve és annak a folytatása jobban a szívemhez nőtt. Valahogy úgy éreztem, azok a szereplők inkább kedvelhetőek, jobban megismertem őket, pedig mi lehetne jobb közös szál, mint Hiekkapelto Fekete Annája, a magyar származású, egykori Jugoszláviában született mára már erős és emancipált finn nyomozó? Mondjuk tény, hogy olyan viszonylatban nagyon is értékeltem a könyvet, hogy Anna szemén keresztül össze tudjuk hasonlítani a déli szerb/magyar férfiakat a finnekkel, hozzáállásukat a nőkhöz, az emancipáltsághoz, nők és férfiak kapcsolatban vállalt szerepéhez és a többi. A nyomozás nekem ugyanakkor nekem kicsit vontatott volt, legalábbis a második részben, és nem kapott el a végén az a nagy katarzis, hogy na, most aztán itt minden kiderült, de ez nyilván azért van így, mert ez egy trilógia, és eddig még ugye csak az első két rész jelent meg magyarul, ráadásul a második elég friss kiadás. Azért én számítok egy boldog és szövevényes befejezésre, végkifejletre, és lehetséges, hogy akkor majd visszatekintve átértékelem az egészet.

Annyit tehát elmondhatok, nem a krimi mivolta miatt szerettem meg a könyvet, számomra sokkal érdekesebb volt egy magyar lány szemszögéből látni Finnországot, az ottani boldogulási, elhelyezkedési lehetőségeket, a bevándorlók és menekültek helyzetét, illetve azt, hogyan képes ez a kissé belterjes finn társadalom elfogadni a külföldieket. Érdekes volt megtudni, hogy bizonyos szempontból ott sem „kolbászból van a kerítés”, a finneknek is bőven megvan a maga hibájuk. Például Anna nagyon jól megfogalmazta, hogy bár a finn férfiak jobban viszonyulnak a női-férfi szerepekhez, már olyan szempontból, hogy a nőknek könnyebben lehet érvényesülni és önállóságot, elismerést kivívni, ugyanakkor talán ezek velejárójaként a férfiak nincsenek olyan markáns személyiséggel megáldva, mint Anna régi otthonában. Lehetséges, hogy nincs tökéletes, mindkét oldalon fel kell adnunk valamit? Mindenképpen kötelező kompromisszumot kötni? Arról a felvázolt dilemmáról már nem is beszélve, hogy ha az ember már éveket, évtizedeket leélt egy adott országban, ami nem az övé, akkor már az az otthona? Az számít otthonnak, ahol születtünk, vagy ahol több időt éltünk? Esetleg az, ahol több a családtagunk? Még én sem tudom pontosan, Anna mit fog majd választani, reméljük, a harmadik kötetből kiderül.

Egyébként az első rész sokkal jobban tetszett a másodiknál, az még olvasmányos, tele munkahelyi és külföldi-bevándorló konfliktussal, végig szurkolunk Annának, hogy friss nyomozóként sikerüljön beilleszkednie a többiek közé, kiváltképp reméljük, hogy előítéletes kollégája, Esko elfogadja majd, és szép lassan megkedveljük őt is. Mindeközben egy sorozatgyilkos után nyomozunk; ez a rész pörgős, a másodikkal ellentétben, amikor a problémák már szinte megoldódnak, ott pedig már annyira túlkuszálódtak a szálak, hogy hiába a sok magyarázat, nekem már sok volt, még ha értettem is a végén, hogy ki miért és mit…

Mindazonáltal a komoly krimik kedvelőinek tudom ajánlani az első részt, aztán majd eldöntitek, megszerettétek-e annyira, hogy belevessétek magatokat a második részbe. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: Az első könyvre 7,5, a másodikra 7
Karakterek: 7,5/10
Borító: 10/10 Ebben nincs hiba, ráadásul a könyv is kemény borítós, kellemes tapintású.
Kinek ajánlom: A (skandináv?) krimi műfaj kedvelőinek.
+ pont: A női egyenjogúság és emancipáltság kérdésének felvetéséért, a magyar vonatkozásért.
- pont: A második rész számomra kicsit vontatott volt a nyomozás szempontjából.

0 Tovább

Élet a halálon túl – avagy A nagy illúzió

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

Az idők kezdete óta foglalkoztatja az embereket, vajon mi vár ránk a halál után, van-e utána élet, Menny vagy Pokol, Purgatórium, megbűnhődünk-e vagy nyerünk-e megbocsátást? Találkozunk-e rég elhunyt szeretteinkkel, angyalokkal, szentekkel, Istennel? Van-e értelme az életnek, súlya az életen túl a döntéseinknek, van-e alapja a vallásnak, és ha igen, melyiknek? Van-e értelme a hitnek, és hová vezet mindez? Az élet csak a kezdet, valaminek az eleje, vagy valaminek a vége? Ez a kérdés már olyan neves írókat is megmozgatott, mint Dante vagy Homérosz, s most egy kortárs magyar kötettel készültem nektek. Benyák Zoltán A nagy illúzió című szürrealista művében elkalandozhatunk a főszereplővel a túlvilágon, s közben olyan híres emberekkel is összefuthatunk, mint Edgar Allan Poe, Charlie Chaplin, Drakula gróf, Kurt Cobain vagy Salvador Dalí.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 
De az életének ezzel még koránt sincs vége. 
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Értékelés:

Bár a könyv borítója önmagában teljesen hidegen hagyott és nem keltette fel a figyelmem, szerencsére a fülszöveg és némi utánajárás és ajánlás után úgy döntöttem, beszerzem ezt a könyvet és nekiveselkedem. Emlékszem, hogy mikor megérkezett a könyv, hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik kategória polcára tegyem, szóval úgy döntöttem, majd utólag „beskatulyázom”, de ez most sem nagyon akar sikerülni. Ha mindenképpen választanom kellene, vagy be kellene határolnom, akkor valahol a szürrealista fantasy és a furcsa kalandregények közé kerülne, bár jómagam valamiért a disztópiákhoz raktam, de még nem biztos, hogy nem vándorol át onnan máshová. :)

Nehéz megmondani, hogy melyik ember mire számít, amikor a kezébe kerül a könyv, azt hiszem, én inkább számítottam nagy igazságokkal teli mondandóra, mint egy ilyen hihetetlen utazásra. Olyan volt, mintha elvarázsoltak volna, vagy egy fantasztikus filmet látnék – ahogy azt többen is írtátok a könyvvel kapcsolatban. A történet eleinte csak homályos ködfolt, de amint a főszereplő Tom életének több részét is megismerjük, akaratlanul is sodródunk az árral, a történet részesei leszünk, már többé nem tudjuk objektíven szemlélni az eseményeket. Úgy éreztem, szeretném, ha valami megváltozna, nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen élet után egy könyvben csak így meg lehet halni. Hiszen a könyvek nem azért jöttek létre, hogy a kendőzetlen és unalmas valóságot tárják elénk, hanem hogy megnevettessenek, elkápráztassanak, elvarázsoljanak, hogy egy olyan menekülőutat biztosítsanak számunka, ahová mások nem tudnak utánunk jönni.

Ahogy Tom és családja életét olvastam, úgy gondoltam, ez akár bárkié lehet. Egy félresiklott élet, rossz döntések, hibák, gyarló emberek és a mókuskerék. Aztán egyszer csak vége. Semmi elégtétel, semmi megfogalmazódott nagy igazság, csak a halál. Vagy mégsem? Benyák Zoltán könyvében helyszínről helyszínre vándorolva megismerhetjük a túlvilágot és annak kifacsart szabályait, rendszerességét/rendszertelenségét. Szimpatikus révészünk oldalán bejárhatjuk a furcsa, a valóságra torz tükröt mutató városokat, híres embereket ismerhetünk meg, és végig szurkolunk Tomnak, hogy megtalálja, amit, vagy akit keres, és ebből a lehetetlen helyzetből valahogy mégis boldog vég sikerüljön. Egyáltalán lehetséges ez? Nem akármilyen könyv ez, mert olvasása közben úgy éreztem, az író agyának eldugott szegleteiben száguldok, kitalált festményeken végig a piros Chevrolettel, Ninával és Tommal az oldalamon. A mesébe illő környezet és a kifordított világ olyan fantáziáról árulkodik, ami nem mindegyik író sajátja. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit fellöktek egy hullámvasútra, ahol azon kívül, hogy hol fent, hol lent száguldok, és torkomban dobog a szívem, különféle keselyűs dögszörnyek ijesztgetnek és integetnek a lefolyni készülő égboltról. Talán ez a mondat érzékelteti leginkább a történetet, ahol szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy többek között Dalíba is belefutunk, mert ezt a könyvet akár ő is festhette volna.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

A legjobban az tetszett benne, ahogy folyamatában ismerkedünk meg a szereplőkkel, tudunk meg egyre több dolgot róluk, folyunk bele az életünkbe, az pedig, ami a végén pluszban kiderül, illetve ahogy a vége alakul… Már csak azért is megéri elolvasni! Erre nem lehetett számítani, és igazán kerekké teszi az egészet. A maguk emberi hibáikkal együtt is igen szerethetők a szereplők, személy szerint Nina a kedvencem, mert kicsit magamra emlékeztetett. Bár volt egy-két olyan rész, ami már nekem is majdnem túl szürrealista volt, összességében szerettem a könyvet.

Azt hiszem, talán Benyák Zoltán tényleg hisz valami ilyesféle túlvilágban, és igyekszik a könyvével annyi emléket hagyni az emberekben, hogy sose felejtsék el és ott ülhessen abban a bizonyos Chevroletben a sivatagot szántva. :)

Ha valami különlegeset olvasnátok, mindenképpen tudom ajánlani a könyvet! Egy kis kalandos utazás még senkinek sem ártott meg. Külön kis fondorlatosság még, hogy annyiféle kor és helyszín keveredik a történetben, hogy egyszerre tehetünk utazást térben és időben egyaránt. :)

Mások molyos véleményei:

„Csodálatos és ijesztő volt egyszerre. Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá, hogyan. Na, hogyan? Kivel? És miért? Mi lesz most? 
Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem, mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről, szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam. Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ morzsának szerepe van! Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a történetet.”

„A cím alapján először a bűvész trükkökre asszociáltam, amik valamiért nagyon vonzanak. Ezt követően olyat tettem, amit ritkán szoktam: elolvastam a fülszöveget. Még jobban el kezdett érdekelni a történet, mert a szemfényvesztés mellett még a halál témája is izgat. Ne kérdezzétek miért. 
Mit szólnál, ha a sivatag közepén ébrednél, majd megcsörrenne egy telefon? A telefonkagylót felvéve, egy hang a vonal másik végéről arra kérne, hogy találj meg valakit.”

„Számomra Benyák legnagyobb erőssége, hogy tényleg úgy ír, hogy szavai nyomán a belső vetítőgép azonnal működésbe lép! Tudom, valahol minden könyv sajátossága ez, hiszen ezért (is) olvasunk, de nála mindent annyira élesen, tisztán, magabiztos és tudatos kidolgozásban kapunk, hogy belső rendezőnknek sincs más dolga, csak lerogyni a bársonyszékre, és nézni, mint… nos, a moziban.”

„Elsősorban a könyv világa fogott meg, és azóta sem ereszt. Abszurd, kiszámíthatatlan, elképesztő. A maga kicsavart és ijesztő módján gyönyörű. Az út, amit Tom bejár ebben a világban, egy alaposan átgondolt, jól megírt történet.”

"Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni.

Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 8/10 – Nagyon tetszett, amikor kiderültek a különböző karakterek közötti összefüggések.
Borító: 6/10 – Személy szerint lehetett volna jobb is, mert különösképpen nem hívta fel magára a figyelmem, inkább a fülszöveg és az értékelések fogtak meg.
Kinek ajánlom: Azoknak, akiket foglalkoztat ez a téma, vagy szeretik a kissé elvont, mégis összefüggő cselekményszállal rendelkező történeteket. Valahol a szürrealista fantasy és a kalandregény közé sorolnám.
+ pont: A frappáns és egyedi ötletért, ráadásul az írásmódja sem volt unalmas, olvastatta magát.
- pont: Néha úgy éreztem, túl sokat olvasok a híres mellékszereplőkről, amik nem igazán vitték előrébb a cselekményt. Lehetett volna benne több történés, kaland.

0 Tovább

Amikor könnyű beletörődni a rosszba - Az utolsó nap éjszakája

Mivel mostanában teljesen ráharaptam a krimikre, és újra esélyt adtam a magyar íróknak is, így nem maradt ki a sorból a friss megjelenésű lélektani krimi sem, Kóbor Barbarától Az utolsó nap éjszakája című könyv.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Magyar 4 DrámaSéverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete...

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Értékelés:

Az ismertető alapján konkrétan nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy, hogy helyesbítsek, azt gondoltam, ez amolyan ízig-vérig krimi lesz, tele gyanúsítottakkal, nyomozással, rettegéssel, feltételezésekkel, ennek ellenére nem egészen ezzel indított a történet. Úgy is mondhatnám, hogy a könyv közepéig csak valami langyos tóban úszkálunk, elszórt morzsákat csipegetve, és az áramlat csak a könyv közepénél kezd elragadni bennünket, hogy aztán kapkodva a fejünket próbáljuk kitalálni a történéseket.

Annyi biztos, hogy ez nem egy szokványos krimi, már csak azért sem, mert az eleje, ahogy indul, számomra inkább valamiféle romantikus drámának, amolyan elbeszélésnek tűnt, ami a közepétől váratlanul átcsap félig krimibe. Mivel azonban nem a nyomozók szemszögéből látjuk a történetet, hanem közvetve Séverine szemszögéből (E/3-ban), így sem a nyomozás részleteibe, sem a gyanúsítgatások sorába nem nyerünk bepillantást. Való igaz, hogy Séverine egy kihasznált, magáért kiállni képtelen, ábrándos nő, aki belefásult az életébe, utálja a férjét, mígnem egyszer elrabolja egy pszichopata, akitől szerencsére (romantikus könyvekbe illő módon) sikerül megszöknie. Én még itt sem éreztem ugyan, hogy a szálak annyira kuszák lennének, kifejezetten a fejemet sem törtem az elrabló kivoltát követően, hiszen az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy ismerős a tettes. Sajnos azt sem mondhatnám, hogy rettegtem vagy legalább féltem, esetleg izgultam a történet olvasása folytán, inkább csak egy szomorú melankólia kísértett meg, a szegény nő férjével való kapcsolata miatt (ami legalább a könyv felét kiteszi). Ez a rész egyébiránt meglehetősen realisztikusra sikerült, teljesen át tudtam érezni a férje iránti utálatát, tőle való undorodását, és azt is meg tudtam érteni, miért ábrándozik, álmodozik annyit egy másik, tökéletesebb életről. Örültem volna, ha mondjuk, legalább a könyv végére felköti a gatyát és tesz is valamit áloméletének megvalósulása érdekében, és biztos jobb pontot kapott volna a történet, ha nem ebben a lassú, kótyagos, beletörődöm mederben folyik végig, hanem legalább az utolsó lapokra felrázott volna.

Mint történet, önmagában tetszett, de változtatnék pár dolgot, mint például, hogy a könyv első felét alaposan megvágnám, amíg nem történik semmi jelentős, a végét viszont meglehetősen kibővíteném, mind a részletezést, mind a végleges befejezést illetően. Ami viszont Séverine életének bemutatást illeti, annyiban mindenképpen pluszpontot érdemel a könyv, hogy képes felnyitni az olvasó szemét a saját (elunt) életével kapcsolatban is, rávilágít, olykor mennyire egyhangúan éljük mindennapjainkat, vagy, hogy beletörődünk a megszokott rosszba.

„A jót könnyű megszokni?

A rosszat sokkal könnyebb.

Aztán várni, elvárni

és megszeretni.

A rosszat kerestem mindig?

Déjà vu”

 A legtöbben annyira áltatljuk még magunkat is, hogy képtelenek vagyunk kilépni az ingoványból, kifogásokat keresünk magunk számára, hogy miért nem változtatunk, beletörődünk a "megváltoztathatatlanba" egészen addig, míg a tehetetlenségtől saját magunkat hibáztatjuk és utáljuk meg. Séverine egy "élő" példa erre. Az ember gyakran képes feláldozni a szabadságát a vélt biztonság érdekében, miközben a valódi boldogság, szabadság és biztonság a távolból integet; mire észrevennénk, már nem tudjuk elkapni. Előfordul, hogy még egy nagyon szélsőséges történés sem képes minket kirángatni ebből. Sokan sajnáljuk az ilyen embereket és szánalmat érzünk irántuk, egészen addig, míg egy nap fordul a kocka és rá nem döbbenünk: mi is ebben a cipőben járunk.

Sajnálom, hogy végül nem úgy alakult a befejezés, ahogy vártam. Ezt csak abban az esetben tudnám könnyű szívvel megbocsátani, ha lenne folytatása. :) Azért köszönöm az olvasási élményt, mindenképpen egyedi, és ha a krimi voltában tekintve nem is tündököl, az életlátással kapcsolatos elgondolkodtatásért mindenképpen hasznos és nem utolsó sorban tanulságos olvasmány.

Tudom ajánlani a romantikus, álmodozó történet kedvelőinek okulási célzatból, a krimi iránt rajongóknak pedig kikapcsolódás céljából. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Tulajdonképpen kidolgozott karakterek voltak, bár a külső megjelenésről többet is olvastam volna.
Borító: 9/10 – Szerintem jó, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimis könyvek kedvelőinek, bár lényegében mivel így-úgy szerelmi szál is akad elvétve benne, még esetleg a romantika kedvelőinek is tudom figyelmébe ajánlani.
+ pont:  Az alapötletért.
- pont: Amiatt kap, mert csak a történet felétől kezd el kibontakozni a cselekmény, izgalmasabb lett volna, ha már hamarabb elkezd alakulni a krimis rész. És mert kicsit el volt kapkodva a vége.

0 Tovább

Magyarok külföldön - Anglia

3 IDEGEN Könyvajánló 4 Dokumentumregény

Az Athenaeum kiadó „kivándorló” sorozatának első könyve, a Let’s kifli azután kötött ki a polcomon, miután Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban könyve annyira az élre került az értékelési listámon. Bevallom, ennek fényében kicsit többet vártam ettől a könyvtől.

3 IDEGEN Könyvajánló 4 DokumentumregényVan egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

Értékelés:

Mint ahogy annyian írjátok, valóban, én is inkább egy regényre számítottam, tulajdonképpeni novellák sokasága helyett. Talán csak azért, mert a sorozat második kötetével kezdtem, Makai Rita – Határtalan szerelem című könyvével, ami annyira magával ragadott, hogy már magas elvárásaim voltak Kovács Eszter könyvével szemben is, de neki sajnos nem sikerült megütnie a mércét. Mindazonáltal a sorozat további részeinek természetesen adok majd esélyt, hiszen az, hogy az első kötetnél a második ennyivel jobb, talán a harmadik minőségét is előrevetíti.

A legnagyobb problémám a könyvvel a személytelenség volt. Én egy E/1-ben megírt, személyes történetet vártam, ehelyett majdhogynem egy útikönyvet kapunk eredményül, száraz tényekkel, itt-ott kisebb, összefüggéstelen történetekkel.

„Az angol kanalakat bújtat össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni, megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk.”

Szóval végigolvasom a történetet „a lányról”, akivel semmiféle kapcsolatot nem érzek, nem kedveltem meg, nem tudtam meg az indokait, az érzéseit, a gondolatait. Nem nőtt hozzám, mint főszereplő, Ritával ellentétben, akinek a könyvén nem csak röhögtem, de még a sírás is elkapott egy-egy fejezetnél. Nem tudtam szurkolni a Londonba költöző „lánynak”, nem éreztem úgy, hogy a barátom. Talán az is a probléma, hogy alapvetően nem rajongok a novellákért. A kiterjedt, akár több ezer oldalas olvasmányokat szeretem.

Mindazonáltal azoknak, akik szeretik ezt a műfajt, akiknek nem minden vágyuk, hogy kötődhessenek a szereplőkhöz, akik unatkoznak a nyaraláson, buszon, vagy akiknek naponta csak pár percük, fél órájuk van olvasni, azoknak tudom ajánlani. Nem egy hosszú könyv, elég kicsi, így táskában is könnyen elfér, akár egy útinapló.

Aki pedig már olvasta, és elbizonytalanodott a sorozat további köteteivel kapcsolatban, annak üzenem, hogy olvassa el a Rita könyvéről írt értékelésemet is, és bátran vesse bele magát, vegye meg, nem fogja megbánni. :) Nekem annyira tetszett, hogy még interjút is készítettem az írónővel.

Mások molyos véleményei:

„Kovács Eszter a Let's kifliben a londoni hétköznapi élet szépségeit illetve nehézségeit ágyazta a novellákba. Úgy érzem, hogy ha a történetek nagy része kitalált is, mégis sok táplálkozik emlékekből, de a szerző inkább kívülállóként próbálja ezt a világot megmutatni nekünk, tehát ez nem egy emlékirat. Sem semmilyen más szándék nem vezérli: csak bemutat, nem elriaszt és nem is vonz. Nem foglal állást, csak megmutatja a sokszínű London egy arcát: „Tessék, én így látom!"”

„Ez a könyv engem kicsit meglepett, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy összefüggőbbek lesznek a történetek benne, és valahogy nem éreztem magaménak az olvasmányt sajnos, a könyv befejezése után sem. Pedig a borítójába beleszerettem, szerintem gyönyörű.”

„Olyan, mint egy útikalauz. Hasznos kis könyvecske, tele életképekkel, egy különbséggel, hogy mindez rövid novellákból áll. Ami nagyon tetszett benne, hogy minden életszerű volt és valós. Vagyis pontosan az a könyv, ami minden olyan ébren álmodozónak el kell olvasnia legalább egyszer, aki valaha el akar jutni Londonban, akár turistaként, akár hosszú távon.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  3,5 (Valahol a 3 és 4 között)
Történet: 6/10
Karakterek: 6/10
Borító: 10/10 – Ez tetszett viszont, és a borító is kemény.

moly.hu-n elért százalék: 67%
Kinek ajánlom: Akik szeretik a novellákat, vagy érdekli őket a külföldre költözés.
+ pont: Az alapötletért.
- pont: Mert az E/3-ban megírt történet miatt „A lány így, a lány úgy” távol éreztem magam a történettől, és a fejezetek annyira nem függtek össze, hogy úgy éreztem, több novellát olvasok, semmint regényt.

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik „Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne.” Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Ezekre az esős nyári napokra tökéletes az Arkangyal éjjel könyv olvasása. Sokat lehet belőle tanulni az emberek jelleméről, cselekedeteiknek kiváltó indokaikról.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGENAmikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Értékelés:

Megmondom őszintén, a leginkább az tetszett a könyvben, hogy egy egészen más nézőpontból mutatja be a nőket, kiváltképp a sztereotípiákat magáról levető főhősnőt, akinek még a nevét sem tudjuk. Igaz, ami igaz, eleinte elég unszimpatikus volt nem csak ő, de maga a könyv is, azt hittem, valami nagy igazságokat megmondó, bölcsességekkel és klisével teli könyvet tartok a kezemben, ehelyett egy nagyon izgalmas, és a figyelmemért becsületesen megküzdő krimit kaptam eredményül. Élveztem, hogy a sötétben bolyongok, és majdhogynem magam okoskodhatom ki, ki miért és mit tett, a legjobb pedig az volt, hogy a végeredmény annyira szövevényes és szerteágazó volt, hogy nem egy egyszerű, hétköznapi kis hétvégi regény lett az eredmény. Nem számítottam sokra, maximum arra, hogy egyből megmondom majd, nagyjából ki lehet a tettes, de mivel annyira sok esemény történik, amik majdhogynem összefüggéstelenek, ötletem sem volt, mi fog ebből kisülni. Tulajdonképpen egy szépen felgöngyölített történet, egy elegáns labdába csavarva. Nem mentes erőszaktól, az biztos, de melyik krimi az? Egy női „igazságosztó”, aki maga is egy nagy antiszociális gazember, aki éjjel elkapja a feleségbántalmazó „szarházikat”. De mi a helyzet, amikor őt találják meg? Nem mindennapi felállás, és azt hiszem, nincs is nagyon ilyen könyv a polcomon, talán ha nagyon akarom, Kepnes: TE című regényéhez sorolnám.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Nagyon ötletes volt, hogy az egész Budapesten játszódik, és kicsit rémisztő volt belegondolni, valójában tényleg mi minden játszódhat éjszaka Pest elhagyatott kerületeiben, milyen rémes és akár valós személyek is élnek köztünk. Ez tényleg egy olyan történet, ami akár bármelyik pillanatban beleszőheti magát a mi életünkbe is. Tudom ajánlani a krimi műfaj kedvelőinek, akik szeretik megdolgoztatni az agyukat. Továbbra sem kell félni a magyar szerzőtől, ahogy arra már korábban felhívtam a figyelmeteket, mostanában csupa jókat olvasok tőlük és köszönöm nekik. :)

Mások molyos véleményei:

„Az Arkangyal éjjel olyan „bicskanyitogató” helyzeteket és karaktereket tár elénk, amelyektől garantáltan felmegy az emberben a pumpa tehetetlen dühében. Az írónő ugyanis a családon belüli, illetve nők elleni erőszakot – illetve találó megfogalmazásában ezek okozóját, a „háztartási Hitlereket” – tűzte ki a regény központi témájaként, amely bizony minden, csak nem könnyed. Ezzel együtt mégis igazán élvezetes és szórakoztató stílusban sikerült megírnia a történetet, amelyhez nagyban hozzájárul az a tömény irónia, amely átjárja a lapokat, köszönhetően főszereplőnknek.”

„Az Arkangyal éjjel a könyvheti friss megjelenések egyik kiemelkedő darabja. Odaüt és nem kíméli az ellenfelet. Szinte fáj a férfi olvasónak is. Lendületes, mai történet.”

„…Olyan hitelesen és letaglózóan mutatja be egyrészt a bántalmazottakban lezajlott folyamatokat, másrészt a Méregzsákunk védekező mechanizmusait és önigazoló paranoiáját, hogy az olvasó nem tudja nem átérezni a szereplőkkel történteket. Én konkrétan álmodtam a könyvről és a történetről.
Az Arkangyal éjjel nem egy könnyű olvasmány. Nem is való mindenkinek. Van aki nem fogja bírni, van akinek nem fog tetszeni és lesznek olyanok, akiknek elég a saját tapasztalat. Mert egy nagyon sötét képest fest, a világunknak egy olyan oldalát mutatja meg, amit nem szívesen látunk. És pont ezért fontos könyv. Mert sokak által befogadhatóan teszi ezt.”

„…nagyon jó ez a könyv azért, ami – de jó azért is, amit sikerül elkerülnie. Például nem lesz belőle szimpla tanulmány a családon belüli erőszakról, női-férfi helyzetről, továbbá nem lesz belőle „óda az erős nőhöz” sem, mert főhőse nem pusztán holmi női Batman (és pláne nem reaktivált Görbe Nóra, hála a jó Istennek) – annál sokkal komplexebb, vitathatóbb figura”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8/10 – Nekem ez az arkangyalos dolog nem igazán fűződik a történethez, így valami más címet és borítót találtam volna ki neki, valami frappánsabbat.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, a krimik kedvelőinek.
+ pont: Nagyon jól megírt krimi, és végig tekergőzött az agyam, de nem tudtam rájönni az összefüggésekre. Kicsit Columbos.
- pont: A közepén kicsit leengedett a történet, és a végén hiányoltam pár plusz információt. Mintha valami folytatásra várnék. Az utolsó oldalig minden olyan befejezettnek tűnt, aztán megint mintha arcul csaptak volna és: mi van???

0 Tovább

Régi mesék újragondolva... avagy Sárkányok, farkasok és almák

A fantasztikus témájú könyvek pár éve újra erőre kaptak hazánkban is, és olyan magyar írók mutathatták meg tehetségüket az Athenaeum kiadónál, mint Virág Emília (Sárkánycsalogató), T. S. Thomas (Londinium hercege) és Norbert Winney (Sárkányok, farkasok és almák). Nem titok, hogy Virág Emília könyve nagyon hamar a szívembe lopta magát, és talán ő volt az, aki elindított az úton, hogy ne féljek a friss, magyar könyvek olvasásától; így került a kezembe Norbert könyve is. Bár a többkötetesnek készülő könyv úgy tudom, a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatán nem kapott zöld lámpát dramaturgiai, logikai és stílusváltási okokból, azonban az Athenaeum egyik 2015-ös pályázatának zsűrije megjelenésre érdemesre tartotta a művet.

4 Fantasy Magyar SorozatVízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie. 
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl… 
A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Értékelés:

Bár ahogy lentebb is megfogalmazom részletesebben, a borító egyáltalán nem nyerte el tetszésemet, szerencsére nagy nehezen el tudtam ettől vonatkoztatni, még ha húzom is a számat néha, ha meglátom a polcon, mennyire nem illik a többi fantasztikus kötetem közé. A történet elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert mostanában nagyon sok tehetséges magyar író szárnyal felfelé az Athenaeum kiadónak köszönhetően, s mivel még az ő kiadványaikban sosem csalódtam, így megadtam ennek a könyvnek is a lehetőséget, hogy elkápráztasson.

Az alaptörténet mostanában elég népszerű, több hasonló (de persze nem teljesen ilyen) könyvet is olvastam az elmúlt hónapokban, mint a fentebb említett két kötet is, azért úgy látom, egyelőre még mindegyik képes egy kis meglepetést és változatosságot csempészni a lapok közé. A történet tulajdonképpen három novella, amiben a főszereplő egy-egy kalandját követhetük végig. A kötet erőssége mindenképpen a legelső történet, a Sárkányfészek. Fantasztikus kezdés, amely titokzatosságával és a furcsa világba való bevezetésével éppen eléggé felkelti az olvasó figyelmét. Megszeretjük és megismerjük a főhőst, és kis barátját, a patkányt, találkozunk a hétfejű sárkánnyal, királylánnyal, szerelemmel, stb., mindeközben bár itt-ott mesékre alapoz a történet, mégsem süllyedünk a klisék ingoványába. Ez a rész tőlem ötöst érdemel, ugyanakkor a folytatásokban többek között nagy csalódást okozott, hogy bár a barátságos kedvencem, a patkányka, Muszti végig a képben marad, Loson másik két barátjáról nem túl sokat hallunk, tulajdonképpen mellékszereplővé avanzsálnak. A második, a Farkasátkok című részről már nem is annyira mondható el, hogy egyedi, talán az elmúlt tíz évben már túl sokan nyúltak ehhez a témához, ráadásul majdhogynem fölösleges, kitérő résznek éreztem, hiszen nem emlékszem, hogy lett volna bármilyen cselekménymódosító hatása a később történtekre. Talán emiatt érzik többen is úgy, hogy nem egészen egy egész történetet kapunk, talán inkább három kis darabot. S bár az utolsó részben, a Kristálylakókban sem kapunk megoldást az elsőben felvetett problémákra, sem választ a kérdéseinkre, ezért nem adhatok mínusz pontot, hiszen a kötet folytatása minden bizonnyal kielégíti majd hiányérzetemet.

Nagy örömömre szolgált volna, ha az első fejezethez méltón folytatódott volna a történet, akkor talán több pontot szerzett volna nálam, ugyanakkor kedves kis hétvégi történet, amely a fantasztikus világ kedvelőinek belophatja magát a szívébe. Mivel egyébként hamar végigolvastam, és nem volt benne olyan rész (pár rövid harcos elemtől eltekintve), amikor unatkoztam volna, ezért bátran tudom ajánlani nektek is. Az írásmódja és az alaptörténete valóban nagyon kedvemre való, csupán a dramaturgiailag összefüggéstelen részek tompították kissé a hatását. Bízom benne, hogy Norbert sokat fejlődik az értékelések és kritikák révén, és kíváncsian várom a folytatást. Norbert, remélem, a kis patkánykát nem hagyod ki a történetből, és fontosabb szerepet is kap, én nem mondom meg, mire tippelek, de van egy olyan sejtésem, hogy Muszti még fontos lesz a történetben, és szívesen olvasnék többet Loson két barátjáról is. :)

Külön tetszettek a történetben a Hófehérkés vonatkozások, és érdekes volt az átírását olvasni. Olyan, mintha a közismert Hófehérke mese valójában csak a felszín lenne, Norbert pedig mélyre ásva megmutatta azt, vajon mi van a mese sorai mögött, mi az, amit elhallgattak előlünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 4/10 – Tudom, hogy Norbert készítette a borítót, és az almában lévő sárkányt ötletesnek találom, amely illik a történethez, azonban az unalmas bézs hátteret (és annak fehér keretét), valamint az elmosódott betűket nem preferálom. Összességében szerintem az almát valami kékes-lilás, mesebeli, misztikus tájra, vagy várhoz, vagy egy nonfiguratív, de sötétszínű mintára lehetett volna helyezni. Nem illik a könyvespolcom fantasy könyveihez. :( A kötés egyébként szép, a lapok jó minőségűek, a belső betűtípus, szedés is a kiadó megszokott minőségét nyújtja.
Kinek ajánlom: A szerző saját szavaival élve:

„Mindenkinek. :) Leginkább persze azoknak, akik unják a sablonokat, unják a fantáziátlanságot, és szívesen kalandoznának egy eredeti ötletekben gazdag világon. Azoknak, akik szeretik, ha az ismerős motívumokat valaki eddig ismeretlen szemszögből mutatja meg nekik.
A fantasy műfaj iránti rajongás nem elvárás; történeteim sosem azt ecsetelik, hogy a barbár a kétkezes kardjával hogyan csapja le az arra járó orkok fejét. Loson semmilyen szempontból sem sablonos hős, olyasvalaki, aki az eszével, ügyességével és a talpraesettségével oldja meg a problémáit. Még csak kardja sincs.” /http://objektivafiokbol.blogspot.hu/

+ pont: Összességében egy jól megírt könyv, felkelti az ember érdeklődését, még, ha a végére kicsit el is vesztettem azt. A folytatásokkal együtt látok benne potenciált.
- pont: Jó lett volna több összefüggés a három fejezet között, kicsit úgy éreztem, ez három különálló, de egybegyúrt novella, ráadásul gyakran a számomra érdekes részeket ugrotta át.

Más molyok véleménye:

„Klasszikus mesei elemek egyedi köntösbe bújtatva, azt hiszem, így lehetne a legjobban összefoglalni ezt a történetet. Norbert Winney Kalandok Óperencián innen és túl sorozatának első része igazán jó kis bevezető kötet, Vízfüttyő Loson varázslatos és izgalmas kalandjai engem levettek a lábamról.”

„Nagyon hangulatos, kellemes olvasmány: egy jó kis felnőtt mesekönyv. Gyerekkorunk meséi nagyon ügyesen vannak beleszőve a világba és a történetbe, amihez illeszkedve az egész könyv hangvétele, nyelvezete is könnyed – helyenként egészen komoly mögöttes tartalommal.”

0 Tovább

Létezik-e több dimenzió... avagy Neil Gaiman & Michael Reavens - Köztesvilág (részletes ismertető)

A több dimenziós világ elmélete bizonyára rengeteg ember fejében megfordult már. Mindannyian gondolkodtunk már el azon, egy párhuzamos dimenzióban másik énünk miként éli mindennapjait. Dirk Kurbjuweit szavaival élve:

„Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk.”

A híres tévésorozat, a Sliders 1995-től 1999-ig futott az Egyesült Államokban, ez a film gyermekkorom első olyan története, amely a dimenziók közti átjárással, „csúszással” foglalkozik. Nem véletlen, hogy Neil Gaiman és Michael Reavens (aki többek között a Sliders készítésénél is közreműködött) tollából 2007-ben megjelent az Interworld című könyvsorozat első része (New York Times Bestseller), amely idén végre már a magyar polcokon is kapható Köztesvilág címmel. Külföldön a trilógia további két része is megjelent már, így Neil Gaiman vagy a Csillagpor című könyv szerelmesei örülhetnek, hogy ismét egy új világ történetét tudhatják magukénak. Bár a Köztesvilág eredetileg szintén tévésorozatnak készült még 1995-ben, Gaimannek és Reaesnek végül nem sikerült felkeltenie a tévések figyelmét a kisze-kusza világ történetével, s ez akkor sem lett jobb, mikor papírra vetették a történetet, végül azonban mások ösztönzésére mégis regényformát ölthetett.

Könyvajánló 4 FantasyNeil Gaiman több regényt írt már gyerekeknek és felnőtteknek is. Ezekért számos díjat nyert, köztük a legrangosabbnak számító Hugót és Nebulát, illetve A temető könyve mindmáig az egyetlen az irodalomban, ami a Newbery- és a Carneige-medált is megkapta. Emellett a legismertebb művei közé tartozik még a Coraline, a Sosehol, az Amerikai istenek és az Óceán az út végén.

Michael Reavens számos fantasy regény szerzője, illetve ismert személyiség a filmvilágban. Emmy-díjat kapott a Batman: A rajzfilmsorozat megírásáért, de részt vett többek között a Star Trek: Az új nemzedék, az Alkonyzóna és a Sliders készítésében is, illetve sokáig dolgozott Steven Spielberg cégénél, a DreamWorksnél.

Könyvajánló 4 FantasyJoey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással. 

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben. 

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.

Értékelés:

Egy párszor már megesett velem, hogy egy könyvben valahogy teljesen mást kaptam, mint amire eredetileg számítottam, vagy elvártam volna. Ez némiképp erre a könyvre is jellemző, de talán azért, mert jómagam eddig még nem olvastam Neil Gaiman könyvet, bár a Csillagpor című könyv is itt lapul a polcomon, hivalkodón várva, hogy a kezembe vegyem. Legelőször azt tűnt fel a Köztesvilágon, hogy bár a borítója és a kötése nagyon szép és igényes munka, a kötetet mégis elég vékonynak, rövidnek éreztem, és eleinte voltak aggályaim amiatt, hogyan fog kiteljesedni egy történet röpke 189 oldalon át. Be kell, valljam, ez a gondolat még most is foglalkoztat, de a bizakodás, hogy ez voltaképpen egy trilógia, és van még két része, képes meggyőzni arról, hogy ez a mások által még kezdetlegesnek és vázlatnak titulált történet talán képes a maradék két részben teljesen kibontakozni és magával ragadni.

Egyelőre nem mondhatom el, hogy a trilógia nagy rajongója lettem; bár eléggé olvastatta magát, és összességében tetszett a felvetés, a szereplők is elnyerték bizalmamat. Ennek ellenére több helyen is indokolatlannak éreztem a sok idegen (talán nem is létező) fizikai szót, terjedelmes magyarázatot, úgy éreztem, a könyv gyakran elmerül a fizikai világot és dimenziókat (érthetetlenül) magyarázó részletekben ahelyett, hogy a globális cselekményre, a történetvezetésre összpontosított volna. Mindazonáltal látok benne esélyt, hogy a további két rész segítségével egy kiteljesedett világképet és terjedelmesebb történetet kapjunk eredményül. Sajnos nem sok mindent tudhattunk meg az egyes karakterek hátteréről vagy személyiségéről – ez már csak az alacsony oldalszám miatt sem lehetséges -, ugyanakkor a kalandok és a történet végén mégis képes voltam megszeretni őket, komikus módon talán legjobban a színes lénybuborékot, a mudléf (multidimenzionális létforma) karakterét… Egyébként felkeltette a kötet a figyelmemet, és kíváncsivá tett a folytatást illetően, csak remélni tudom, hogy a további részek vaskosabb olvasási élményt jelentenek majd.

A legjobban a történetben az tetszett, hogy a főszereplő szinte végig önmaga másdimenziós alternatíváival barátkozik, beszél, harcol, és érdekes volt elképzelni, mi lenne, ha mindez nem csupán egy fikció lenne.

A kötet olvasását tudom ajánlani Neil Gaiman vagy a fantasztikus világ kedvelőinek, esetleg a ’90-es évek gyerekeinek (amilyen én is vagyok), akik még a Slidersen nőttek fel, és kicsit szeretnének még eljátszani ezzel a „több világ is létezik párhuzamosan” gondolattal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10

Moly.hu-n elért százalék: 74%
Borító: 8/10 – Tulajdonképpen először ez, majd a fülszöveg keltette fel a figyelmemet, bár a kötetet a várthoz képest elég rövidnek éreztem.
Kinek ajánlom:  A fantasy világ/irodalom kedvelőinek.
+ pont: A témáért.
- pont: A túl sok és bonyolult fizikai fogalomért, magyarázatért, amely kissé érthetetlenné tette a könyvet.

0 Tovább

Ahol minden tökéletes, avagy Katie Fforde – Tökéletes esküvő (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Romantikus

Milyen a tökéletes esküvő egy romantikus kisvárosban? Egy olyan könyvet hoztam most nektek, ami amellett, hogy könnyed, és laza, híján van minden negatívumnak vagy lehangolónak. Képzeljetek el egy pompás kisvárost, kedves szereplőket, egy-két habos-babos esküvőt, és három vállalkozó kedvű fiatal nőt! Mindezt egészítsétek ki 3-4 adonisz csődörrel, gyerekekkel, romantikával, és annak, aki ismeri Katie Fforde könyveit, nem is kell többet mondanom.

Könyvajánló 4 RomantikusHunyd le a szemed, és képzeld magad elé egy meseszép vidéki falu aprócska templomát, finoman elegáns menyasszonyi ruhákat, rózsacsokrokat, kecses pezsgőspoharakat. Egyszóval, képzeld magad elé a nagy betűs Romantikát… 
Ezt a képet látja maga előtt álmaiban Beth, Rachel és Lindy, akik mindhárman válaszúthoz érkeztek, készen arra, hogy végre azt tegyék, amit a szívük diktál. A három grácia véd és dacszövetségbe lép, és együtt indítják el álmaik vállalkozását: hamisíthatatlanul stílusos vidéki esküvők szervezését, megfizethető áron. Hamarosan ott találják magukat a helyiek szerelmi életének kellős közepén, és miközben megtanulnak tortát díszíteni vagy éppen a dédmama esküvői ruháját a csinos menyasszonyra szabni, óhatatlanul is slamasztikába keverednek. Hiszen ha a szerelem bajjal jár, az esküvő csak tetézi a bajt… Vajon kibírja-e a barátság a sok megpróbáltatást? És mi lesz, ha a nagybetűs Szerelem közbeszól? 
A Francia kaland, a Szerelmes levelek és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató történettel kedveskedik olvasóinak.

Értékelés:

Nemrég sorsoltam ki Katie Fforde – Tökéletes esküvő című könyv egyik példányát a szerencsés nyertesnek, aki nemcsak, hogy már meg is kapta, hanem el is olvasta a könyvet – velem egyetemben.

Könyvajánló 4 Romantikus

Bevallom, nekem kicsit tovább tartott az olvasás, ámbár meglehet, ebben az is közrejátszik, hogy egy hétig a Balatonon süttettem a hasam és hajókáztam, minden esetre azért megnyugtatott a tudat, hogy ott is magam mellett tudhattam két könyvet, még akkor is, ha este, fáradtan már nem igazán volt erőm az olvasásra. Mondhatom tehát, hogy az átlag 2nap/1könyv átlagomat most azért jócskán lerontottam, de sebaj.

Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy az írónőnek úgy tudom, 44 könyve van, legalábbis a moly adatbázisa szerint, sőt, német tévéfilm is készült belőlük, én azonban még egy könyvét sem olvastam ezen kívül, így teljesen objektíven kezdhettem bele ebbe. Meg kell, hogy valljam, egyáltalán nem erre számítottam, talán azért, mert már annyira mindenféle témában olvasok, köztük tini, thriller, krimi, dráma, hogy valahogy nem számítottam erre a rózsaszín puncsra, legalábbis nem ilyen mértékben, meglepett tehát, mikor eljutottam már kb. a könyv feléig, és még mindig egy álomvilágban játszódik a könyv. Kérdezte is pár hete valaki, hogy milyen habos-babos könyvet tudnék ajánlani, ami csupa pozitív és ilyen lélekkönnyítő, hát momentán eleddig nem tudtam erre mit mondani, de most akkor bátram merem az illetőnek figyelmébe ajánlani ezt a könyvet. Bár jómagam nem voltam 100%-ig megelégedve, mert vártam volna több konfliktust, történést, ugyanakkor volt pár eléggé lehangoló olvasmányom is ezelőtt, úgyhogy arra pont jó volt, hogy egy kicsit kikapcsoljak és sajnálkozhassak azon, hogy a való életben semmi sem olyan egyszerű, mint a könyvekben.

Az egyik értékelőtől olvastam nem rég, szerinte ez a könyv egy olyan idilli városka képét ábrázolja, ami olyan 30-40 éve volt elképzelhető, teljesen egyet tudok ezzel érteni. Egy kedves kisváros lakosait ismerhetjük meg, olyan mennyiségben, hogy nekem gyakran nehézséget okozott a nevek-arcok társítása, és őszintén szólva, a szereplők is eléggé hasonlóak, mindig emlékeztetnem kellett magam, hogy a 3 női főszereplő, és 3-4 pasi közül éppen melyikről is olvasok.

Könyvajánló 4 Romantikus

Voltaképpen ez egy kedves, romantikus történet, esküvőkről, és 3 vállalkozó kedvű 20-30 éves nőről, akik összefogván megalapítják esküvő szervezéssel foglalkozó vállalkozásukat, a Vintage Romantikát. Azon kívül, hogy megismerjük a lányokat, családjukat és a körülöttük legyeskedő férfiakat, az esküvőszervezés (talán túlontúl részletes) világába is elkalauzol a könyv, megtudjuk, hogy kell ruhát átalakítani, olcsón esküvőt szervezni, közösségi termet átfesteni, weboldalt készíteni meg ilyenek. Emiatt ugyan néha úgy éreztem, mintha valami vállalkozás reklámját olvasnám, vagy valami „hogyan szervezzünk esküvőt” kézikönyvet, sok fölösleges szálat éreztem a történetben, és talán kicsit meg is vágtam volna, mégis tudom ajánlani a javíthatatlan romantikusoknak, otthonülős feleségeknek, szerelmes lánykáknak, nagymamáknak, anyáknak, vagy egy sor lehangoló könyv olvasása után pihentetőnek. Érdemes vinni nyaralásra, mert arra pont tökéletes, kikapcsol, és nincs benne idegesítő vagy túlgondolós szál. Az elején okozott némi nehézséget megállapítani, hogy ki mit mond, nem mindig volt teljesen világos, sőt, voltak benne bakik is ezt illetően, ámbár nem tudom, ez az írónő vagy a fordítás hibája-e. Jó lett volna érzelmileg közelebb érezni a könyvet, talán E/1-ben ezt jobban el lehetett volna érni. Nem sorolnám a kedvenceim közé, de azért tetszett. Azt muszáj megjegyeznem, hogy ennyire egyszerű és tökéletes csak egy regényben lehet minden, azért nekem illúzióromboló volt a tudat, hogy (Magyarországon legalábbis biztosan) nem ennyire egyszerű beindítani a semmiből egy vállalkozást úgy, hogy minden pont ennyire összejön és klappol, mindenki akkor siet a segítségedre és ért a pont szükséges dolgokhoz, amikor kell, satöbbi.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 6,7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 8/10 – Illik Katie Fforde többi könyvének stílusához és a történethez.
Kinek ajánlom:  Nőknek. Fiataloknak, időseknek egyaránt, de mindenképp azoknak, akik szeretik a romantikus és laza, nem túl sok cselekménnyel rendelkező történeteket. Ez egy könnyed, hétvégi olvasmány.
+ pont: A könnyedségéért.
- pont: A karakterek hasonlóságáért, a cselekmények hiányáért, a túl sok vállalkozással kapcsolatos elhanyagolható részért.

0 Tovább

Randy Susan Meyers – A gyilkos lányai (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Dráma FelnőttEgy anya olyat kért, amit lehetetlen megtenni. 
Egy apa olyat tett, amit nem lehet megbocsátani.

Lulu és Merry gyerekkora sosem volt felhőtlen, de a legnehezebb időszakok, a legbántóbb szavak, a leghangosabb veszekedések is eltörpülnek egyetlen nap emlékének árnyékában. Épp Lulu tizedik születésnapja előtt a lányoknak olyan traumát kell átélniük, amit legfeljebb csak túlélni lehet, megérteni és feldolgozni sohasem.

Azon a végzetes napon apa megölte anyát.

A tragédia után Lulu és Merry gyermekotthonba, majd nevelőszülőkhöz kerül. De pontosan tudják, a történtek után senkiben sem bízhatnak, és csak egymásra számíthatnak. Harminc éven át próbálnak értelmet adni a gyermekkorban átélt szörnyűségnek, miközben börtönben ülő apjuk nyomasztó kísértete lengi be a hétköznapokat. Lulu azzal áltatja magát, hogy apja halott, Merry viszont úgy érzi, bármit is tett, közeli kapcsolatban kell maradnia vele.

Meyers gyönyörűen megírt, letehetetlen első regénye a család erejébe vetett hit, valamint a szeretteinkhez kapcsoló és tőlük elszakító kötelékek testamentuma.

"Döbbenetes első regény... Túlságosan hihető és szívszorító." (Los Angeles Times)

Értékelés:

Őszintén szólva nem tudom miért, de nem egészen erre számítottam, amikor kézbe vettem a könyvet. Arra vártam, hogy a történetnek lesz egy szép kerete, aztán valami tetőpont, majd lelki megnyugvás, és igaz, hogy ha szigorúan vesszük, ezek a dolgok megvoltak benne, én mégis hiányoltam belőle valamit. Bár a történet erkölcsi felvetéseit és az alaptémát tudom dicsérni, jómagam is elgondolkodtam, hasonló helyzetben mit tennék, jelenleg nekem kicsit túl sok volt a könyv nyomasztó hangulata, amelyet csak úgy áraszt magából. Talán azért van, mert én is olyan dolgoktól félek, mint Merry, és sokban érzem magam hasonlatosnak hozzá. Talán a könyv olvasása folytán végig attól féltem, hogy „úgy végzem majd”, mint ő, hogy miközben a testvére minden rossz helyzetből hamarabb szabadulhatott és megadatott neki a boldog család (férj, és gyerekek), Merry (talán a történtek hatására) csak egy helyben toporog. Úgy érzi, mintha egy üvegablakhoz nyomódott orral nézné áhítozva a nővére életét, miközben ő maga képtelen ezt megteremteni saját magának.

De vajon, ha adott egy ilyen szituáció (az apa megöli az anyát), mi a helyes; ha látogatjuk őt a börtönben, vagy, ha teljesen eldugjuk a történteket az agyunk egy kis szegletébe, és tudomást sem veszünk róla? Vajon melyik a helyesebb, ki tud hamarabb túllépni a problémákon? Az, aki napról napra szembenéz vele, vagy az, aki távol tartja magától a negatív gondolatokat és megpróbál anélkül továbblépni, hogy egyszer is szembenézett volna vele? Lulu úgy érzi, a húga a történtek után apja tettének rabjává válik, és képtelen elfogadni, hogy képes Merry minden héten meglátogatni az apjukat a börtönben. Merry haragszik Lulura, mert úgy érzi, magára hagyta, idősebb testvérként nem számíthatott a segítségére és egyedül kellett megbirkóznia a történtekkel, egyedül kellett szembenéznie az apjukkal. S míg Lulu a sorsnak hála egy férfi személyében megmentőre talál, családja lesz, pénze, nagy háza, addig Merry egész életében a nővérére és annak férjére szorul, kénytelen rájuk telepedni, a szomszédságukban meghúzni magát, és a segítségükkel tud csak boldogulni az életben.

Ez egyáltalán nem tetszett a történetben. Én nem szeretném, ha egy történet azt sugallná nekem: csak egy férfi megmentő segítségével lehetek boldog. Amíg egy ilyen személy nem jön az életembe, addig csak kapálózom? Ha Lulu életébe nem jött volna az a csodálatos (nyilván hibamentes) férfi, akkor boldogtalan lett volna? A könyv szerint Merry képtelen egyedül a lábára állni, mintha az író azt akarná mondani, hogyha a sors kegyes hozzád, akkor eléd küld egy fehér lovagot, és happy end, ha nem, akkor pedig egyedül csakis boldogtalanságra vagy ítélve. Már magam is úgy érzem, hogy ez az általános társadalmi trend, az elvárás, és ennek kell megfelelni. Végig szurkoltam Merrynek, hogy elérjen valami nagyszerűt az életben, aztán csak szépen lassan elteltek felette az évek… Igazságos ez?

Miért pont Lulu életébe csöppent be az a bizonyos férfi? Miért érdemelt ő jobb életet?

Ahhoz képest, hogy az író első könyve, olvasmányos, és szép történet, de nekem néhol eléggé vontatottnak tűnt, és nem értettem egyet a mondanivalójával. Fel is vet egy fő erkölcsi problémát, de válaszokat nem igazán kapunk rá. Talán azért, mert az író ezzel is azt akarja hangsúlyozni, hogy nincs egy, általánosan elfogadott helyes válasz, talán nem ezért, nem tudom.

Felnőtteknek tudom ajánlani ezt a könyvet, akik nem egy könnyed kikapcsolódásra vágynak, hanem egy nehezebb olvasmányra, ami erkölcsi kérdéseket vet fel. El tudom képzelni, hogy sokaknak tetszik, főleg idősebbeknek, vagy a szépirodalom kedvelőinek.

Személy szerint a 4. Egész jó, tetszett pontozást kapja tőlem.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 7/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 9/10 – Egész jó, illik a történethez, bár az egyik kislány lehetett volna fekete hajú.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, akiket érdekel ez a téma, akik egy komoly, nem szirupos könyv olvasására vágynak.
+ pont: A történet erkölcsi felvetéseiért.
 - pont: Nekem kicsit vontatott volt, és több történést vártam volna.

0 Tovább

Szulejmán és a magyar udvarhölgy

A Szulejmán című sorozat hazánkban 3 éve kezdődött térhódítása után egyre több könyv jelenik meg a témában, úgy, mint például a konkrétan a sorozat alapján íródott Hürrem, Szulejmán ágyasa, Hürrem, Szulejmán asszonya, Ibrahim és Hatidzse stb., de ezen kívül rengeteg, a szultánsággal kapcsolatos hasonló könyvek is napvilágot láttak (A szultán háremében, Szafije a szultán háremhölgye stb.) Nagyon nehéz azonban ezek közül kiválasztani azt, amelyik nem csak a sorozat reklámjára épít, hanem tartalmas és érdekfeszítő olvasmány is.

Bár jómagam mindezeket nem olvastam, nem kétséges, hogy a sorozat rengeteg nézőt megmozgatott, az emberek szívesen vetik bele magukat szerda esténként a Topkapi palota rejtélyeibe, szépségébe, ármánykodásba, háborúba és egy teljesen más világ szokásaiba. Bár a magyarok számára Szulejmán szultán neve eddig egészen biztosan nem szimpatizálást váltott ki, az egyébként nem teljesen hiteles sorozatnak és könyveknek hála más oldaláról is megismerhetjük.

A minap figyeltem fel egy friss megjelenésre ebben a témában, ami azért is érdekes, mert az írója magyar, (R. Kelényi Angelika), és őszintén tartottam tőle, hogy egy teljesen átlagos ponyvaregényt tartok majd a kezemben, de szerencsés vagyok, hogy ezúttal sem volt igazam. A történet nem is annyira Szulejmánról szól (bár kétségkívül van benne szerepe), mint inkább Izabelláról, János Zsigmond király anyjáról, valamint Annáról, a harcos, méregkeverésben és fegyverforgatásban jártas udvarhölgyről.

Izgalom és romantika Szulejmán udvarában. 
Könyvajánló 4 Történelmi Kaland Romantikus Felnőtt MagyarSzulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe. 
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára. 
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Értékelés:

A történet annyiban érdekes, hogy nem a szokásos klisés szemszögből olvashatjuk a történetet, hanem egyrészt az özvegy Izabella királyné, másrészt a tettre kész udvarhölgy, Anna szemszögéből repülhetünk vissza 1541-be, amikor is Szulejmán csellel elfoglalja Buda várát, Izabella kénytelen Erdélybe menekülni fiával, a gyermek Jánossal, Anna pedig életveszélyes feladatot kap: be kell épülnie Szulejmán köreibe és visszaszerezni néhány, az ország jövője szempontjából létfontosságú levelet.

Eleinte arra számítottam, hogy szokás szerint az udvarhölgy és esetleg Szulejmán között szövődik majd valamiféle szerelmi szál, annál inkább meglepődtem, amikor nem így történt, és teljesen más fordulatot vettek az események. Tetszett egyébként a történet gördülékenysége, saját magát olvastatta, és már az első néhány oldal után tudtam, hogy nem kell majd az unalomtól elaléltan félretennem minden huszadik oldal után. Cselszövésben, tervekben, ármánykodásban és szerelmi csalódásokban bővelkedő történet, amely néhol olyan morbid jeleneteket tartalmaz, ami szerintem igényli a 18-as karikát, vagy legalábbis a 16-osat. Különlegessége, hogy nem próbálja a mostani felkapott Szulejmános történetekhez hasonlatosan angyaloknak beállítani a törököket, hanem felhívja a figyelmet azok hibáira; hogyan foglalták el a török katonák Budát, asszonyokat raboltak és hintókat, nemesek házait fosztották ki, stb.

Ha kategóriába kellene sorolnom, félig a történelmibe raknám, de valamennyire kaland és nyomokban romantikát is tartalmaz. Annak magam sem jártam utána, hogy mennyi a valóságalapja, azonban azoknak, akiket ez a téma érdekel, vagy szívesen olvasnának egy, az abban a korban játszódó kötetet, azoknak ezt tudom ajánlani, nem kell attól félni, hogy egy unalmas könyvet veszünk le a polcokról.

Fordulatos, szövevényes és kidolgozott regény, ami nem elfogultan csak az egyik oldalról ábrázolja az eseményeket – vagy ha mégis, leginkább magyar szemszögből.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 7/10 – Tetszik az elején a női arc, de személy szerint nem szeretem, amikor a gerinc fehér marad, és nem ad egységet az egész borító.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik nézik a sorozatok, vagy szeretnének erről a korszakról olvasni.
+ pont: A kalandos történetszövésért.
 - pont: A vége nem pont úgy alakult, ahogy reméltem.

0 Tovább

Aria Brighton – Vérvörös rabság (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Fantasy Ifjúsági Young Adult Sorozat Magyar

Új esély mindenkinek jár. Vagy mégsem?

Star Meadow egy kellemes, átlagos, nyugodt amerikai város. Legalábbis annak akar látszani.

Victoria, a vámpír lány, egy távoli országból, reményvesztetten érkezik ide, mindent maga mögött hagyva. Akarata ellenére kénytelen elfogadni új életét, hiszen máshol nincs biztonságban.

Itt találkozik a vámpírok vezetőjével, Logannel. A vad, állatias, és veszélyesen vonzó férfi az első pillanattól kezdve hűvösen viselkedik vele. Az idő múlásával azonban mégis egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.

De titkokat rejtő múltjuk elől ők sem menekülhetnek – még akkor sem, ha új barátokra, új otthonra lelnek.

Vajon Victoria végre megtalálja a nyugalmat, vagy a múlt sötét árnyai rátalálnak és magukkal rántják?

ARIA BRIGHTON sikergyanús első könyve egyszerre izgalmas, kalandos és romantikus. A regény olyan világba repít, ahol bármi megtörténhet: szerelem, új barátságok, csalódás és árulás.

Értékelés:

Bár a vámpíros történetek tinédzserkoromban a meglehetősen kedvelt olvasmányaim közé tartoztak, manapság igen kevés ilyen témájú könyvet kapok a kezembe. Talán egy-egy témakörből idővel kinő az ember, talán csak az én érdeklődésem terelődött inkább a disztópiák és laza felnőtt (nem erotikus) regények felé, nem tudom. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy azoknak a tinédzsereknek, akik nem szeretik a 6-700 oldalas olvasmányokat, és valami rövidebbel kezdenék a sort, vagy egyszerűen csak érdeklődnek a Twilight óta oly felkapott vámpíros témák iránt, azoknak tudom ajánlani a kötetet.

Meg kell persze, hogy jegyezzem ez inkább a Twilight féle kategória, mintsem a Darren Shan vagy Anne Rice féle ág, azazhogy, inkább fiatalabbaknak lehet kellemes délutáni olvasmány. Azok számára, akiknek Anne Rice az Isten, az ilyen történetek talán nem elég komplexek, nincs mögötte annyit történeti háttér. Bár jómagam kedvelem Anne Rice történeteit, mégis, talán Darren Shan az, aki gyerekkoromban annyira megfogott, hogy felnőtt fejjel is újraolvastam a regényeit, s bár a Twilightot sem tagadhatom, hogy tizenévesen olvastam, mint említettem, mostanában úgy érezem, távolodom a témától. Nem okozott így akkora örömöt a regény olvasása, mint vártam, de lehet, csak azért, mert magamnak is be kell valljam: fiatalabb már én sem leszek. :)

Brighton Vérvörös rabság című könyve egyébiránt nem marad el a szerelmi szálakat illetően a hasonszőrű társaitól, a történet maga egy laza olvasmányként nem volt rossz, bár néha úgy éreztem, több helyszínleírást vagy a történéseket illetően kifejtést szívesen fogadnék.

Az íróról annyit érdemes tudni, hogy bár 2011 óta Angliában él, szintén egy magyar, aki írói álnévre támaszkodik, jelenleg 31 éves, és a könyvnek várható majd folytatása is. 

1985-ben születtem Budapesten, majd Székesfehérvárra költöztünk. Olvasás iránti szeretetem már egészen korán kezdődött. Óvodás koromban bátyám tanított meg olvasni és azóta is tart ez a “függőség”. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, majd elkezdtem egy újságíró tanfolyamot, amit sajnos nem fejeztem be, hiszen elég nehéz úgy tanulni, ha a diák okítja a tanárt.

Ezután dolgozni kezdtem, majd 2011-ben Angliába költöztem, jelenleg is itt élek. Még ebben az évben elkezdem írni a Vérvörös rabságot. Először csak egy hobbi volt számomra az írás. Néha, amikor úgy tartotta kedvem, leültem a laptop elé és csak írtam. Aztán sokszor azon kaptam magam, hogy teljesen elmerültem egy másik világban és csak órák múlva tértem vissza. Hihetetlen, hogy írás közben mennyire repül az idő.
Két év kihagyás következett, különböző okok miatt, majd lassacskán újra elkezdtem írni és befejeztem a könyvet. Szeretném másokkal is megosztani azt, amit alkottam, hiszen igazán jó érzés, ha örömet vagy legalább néhány kellemes percet szerezhetek másoknak a munkámmal.

Persze mostanában elég gyakori, hogy minden magyar angol hangzású néven publikál, személy szerint meg tudom érteni, hiszen az évek kortárs irodalmát figyelembe véve igencsak előítéletek alakultak ki az olvasókban a magyar írók tehetségével kapcsolatban… Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy ugyanettől a kiadótól Papp Csilla regénye például megáll a lábán, és örültem, hogy nem sajnálta a nevét hozzáadni egy regényhez, mert nagyon tetszett, amit nyújtott nekem. Valamiért, amikor egy magyar író külföldi néven ad ki regényt, úgy érzem, bujkálni szeretne, vagy ez csak marketing fogás, és mindig megfontolom, hogy vajon nem-e ígér többet ez a könyv annál, mint amit valóban nyújtani tud.

Jelen esetben azonban nagyjából azt kaptam, amit vártam, egy fiatalabbaknak szórakoztató vámpíros történetet. Személy szerint jobban élveztem volna, ha terjedelmesebb lett volna, többet megtudtunk volna a szereplők gondolatairól, érzéseiről, de talán a második kötetben az író igyekszik majd javítani ezen.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Moly.hu-n elért százalék: 73%
Borító: 9/10 – Nagyon szép a borító, de lehetett volna vastagabb külsőt kölcsönözni neki.
Kinek ajánlom: A vámpíros történetek kedvelőinek, tiniknek.
+ pont: A borítóért.
 - pont: A néhol sablonos érzetért.

0 Tovább

Minden, amit az Eboláról tudni szeretnél avagy Richard Preston: Halálzóna (Ebola: a gyilkos vírus) - Részletes ismertető

Könyvajánló Dokumentumregény Felnőtt"Az Ebola lángja fellobogott, megvillantotta halálos színeit, elemésztett mindent, és visszahúzódott az őserdőbe. Egyszer még visszatér" - írta Richard Preston közel két évtizede. Jóslata válóra vált. 2014-ben azelőtt soha nem látott erővel csapott le Közép-Afrikára bolygónk egyik legveszedelmesebb fertőző betegsége. Majd - a híradások szerint első alkalommal - Európába és Észak-Amerikába is eljutott a vírus. Valójában az Ebola már évtizedekkel korábban felütötte a fejét Amerikában, és kis híján el is szabadult Washingtontól kőhajtásnyira. Csupán a szerencsén múlt, hogy nem száguldott végig a kontinensen, ahogy a középkorban a pestis Európában. Erről a döbbenetes epizódról, valamint az Ebola eredetéről, felbukkanásáról és terjedéséről szól az amerikai szerző lenyűgözően érzékletes tényirodalmi kötete, melyből már több mint ötmillió példány kelt el világszerte.

"Valójában még nem történt meg az Ebola döntő és visszafordíthatatlan betörése az emberi fajba. Fellobbanásairól tudunk Afrika egyes tájain: félő volt, hogy ezek a fellobbanások megfékezhetetlen futótűzzé alakulnak. Ha egy vírus a fertőzöttek kilencven százalékával végez, és nincs ellene sem hatásos oltóanyag, sem gyógyszer, a következmények nagyon is beláthatóak: beláthatóak és az egész világra kiterjedőek. Igazából nem tudjuk mit művelt az Ebola a múltban, és azt sem, milyen pusztítást visz végbe a jövőben. Az Ebola kiszámíthatatlan. Egy felszálló és a levegőben utazó Ebola-törzs nagyjából hat hét alatt bejárhatja a Földet, mint az influenza, miközben hatalmas embertömegeket öl meg..."

„ A Halálzóna első fejezeténél hátborzongatóbbat soha életemben nem olvastam… és utána a regény még hátborzongatóbbá válik. Ez benne a lenyűgöző: egyre félelmetesebb. Igen figyelemreméltó alkotás. Két vagy három nekifutásra elolvastam, és az az érzésem, hogy sokáig nem tudok majd szabadulni az emlékétől. ” /Stephen King/

„Az egyik legfélelmetesebb könyv, ami valaha is a kezembe akadt. Jobb, mint Stephen King vagy Michael Crichton – ez valóban megtörtént, a Washington-emlékmű tőszomszédságában. És előbb vagy utóbb megtörténik majd.”
/Atrhur C. Clarke/

„Richard Preston regénye ezt a hátborzongató, ám igen fontos témát a tudományos körökből az átlagolvasó elé viszi. A Halálzóna elsőrangú thriller.” /Robert Redford/

"Az amerikai szerző máig mérföldkőnek számító bestsellere az Ebola-vírus felbukkanásának és terjedésének lenyűgöző története. A kötet mindemellett részletesen beszámol arról a döbbenetes epizódról, melynek során az Afrika szívéből származó halálos kór váratlanul megjelent és kis híján elszabadult Washington tőszomszédságában.                                                                                                                   Gyógymód az Ebolára nem létezik. A fertőzöttek halálozási aránya közel 90 százalék. A sokáig titokban tartott amerikai incidens alkalmával a hadsereg katonákból és tudósokból álló különleges "kommandót" vetett be, hogy megfékezze a világ egyik legveszélyesebb vírusát.  A Halálzóna nem csupán bolygónk leghalálosabb kórokozóinak és az emberi fajnak a találkozásairól szóló hajmeresztő és felkavaró krónika, hanem egyszersmind mellbevágó jóslat arra vonatkozóan, ami napjainkban az Ebola kapcsán bebizonyosodni látszik: a közlekedési hálózat fejlődésével előbb vagy utóbb óhatatlanul végigsöpör világunkon egy gyilkos vírus. A kötet igazolja a régi közhelyet: a valóság rémisztőbb, mint a fikció."

„Preston olyan tényfeltáró tudósításra vállalkozott könyvében, melynek során a civilizált világra halálos veszedelmet jelentő vírusok, elsősorban a 4-es biztonsági osztályba sorolt (tehát a legveszedelmesebb) filovírusok elleni eddigi küzdelem eseményeit rekonstruálja. A történetet nevezhetjük akár - a ma már sajnos előttünk sem ismeretlen - Ebola-vírus regényének. A hitelesség érdekében a szerző helyszíneket keresett fel, szemtanúkat, polgári és katonai szakértőket szólaltatott meg.

Az első rész egy kevéssé ismert, de annál veszélyesebb vírus, a Marburg vérfagyasztó esetleírásával foglalkozik, amely 1980-ban a nyugat-kenyai Nzoia Cukorgyárban dolgozó francia férfit pusztított el. A Marburgot az Ebola-vírus kistestvérének nevezik, nagytestvére, annak is a legveszedelmesebb formája, az Ebola Zaire 1976-ban ötvenöt falut pusztított el egyszerre. Egy újabb Marburg-vírus okozta megbetegedés - az áldozat egy tízéves dán fiú volt - a kenyai Mount Elgon barlangjaira terelte a kutatók figyelmét. A virginiai Reston városka majomházában felbukkanó rejtélyes, majmok közötti pusztító betegség - amelynek okozójaként végül is szintén az Ebolát mutatták ki - elleni küzdelem során az olvasó képet kap arról a veszélyről is, ami az emberiséget fenyegetné, ha egy halálos vírus elszabadulna. (A filovírusok ugyanis még a rettegett HIV vírusnál is gyorsabban terjednek, és pusztítóbb hatásúak.) Érdemes elgondolkozni az író kissé talán hatásvadász megállapításán, mely szerint "az AIDS, az Ebola és a többi őserdei kórokozó fellépése a tópusi bioszféra pusztulásának egyenes következménye", s "bizonyos értelemben a Föld immunrendszere védelmi harcot indított az emberiség ellen".” - írta Legeza Ilona, aki Magyar Elektronikus Könyvtár szolgáltatásában működő Könyvismertetők adatbázisát szerkesztette (2011-ben elhunyt).

Értékelés:

Richard Preston, ahogy könyvében is megemlíti, tényirodalmi kötetét a NewYorkerbe írott cikke alapján írta, amely Halálzóna címmel jelent meg, először 1995-ben. 2014-ben, mivel az Ebola újra elkezdte szedni az áldozatokat, a Cartaphilus Könyvkiadó ismét megjelentette a könyvet új borítóval, friss külsővel. Így került a polcomra ez a kötet.

Nem mondhatnám, hogy sok tényirodalmi kötetet olvastam életemben, vagy dokumentumregényt; még a történelmi vonatkozású könyvek is - amelyeket nagyon szeretek -, inkább regényes feldolgozások, semmint ennyire realista tényfeltáró értekezések. A könyv olvasása folytán kicsit olyan érzésem volt, mintha egy ismeretterjesztő csatornát néznék a tévében, és a szöveg is valamely, (hangról) ismert narrátor hangján szólt a fülemben, mintha csak a National Geographic Channelt vagy a Discoveryt hallgatnám. Nem igazán tudtam, mire számítsak az olvasásakor, elképzelésem sem volt, hogy fog-e egyáltalán tetszeni, úgyhogy hetekig halogattam a dolgot, már csak azért is, mert általában nem szeretem a valós halált feldolgozó semmilyen műveket (sem film, sem dokumentumfilm, sem könyv). Azért írom, hogy „valós halál”, mert míg az emberek általában rezzenéstelen arccal olvasnak véres fikciókat, krimiket, thrillereket, addig egy olyan könyv, amely a tényekre szorítkozik, és valóban megtörtént, hátborzongatóan félelmetes, és már nem lehet elbújni az olvasása közben a jól ismert „á, ez csak mese” szöveg mögé.

Kiemelten fontos megérteni, hogy ez a könyv nem csak valós történeten alapszik, hanem konkrétan a megtörtént eseményeket írja le és összegzi, amely események 1967 és 1993 között történtek. Preston a következőt írja az olvasóhoz a kötet elején:

„Ez a könyv nem a képzelet szüleménye. Története igaz, alakjai valóságosak; a neveket azonban megváltoztattam olykor, mint Charles Monet és Peter Cardinal esetében is. Valahányszor ilyen változtatásra sor kerül, jelzem a szövegben.
A párbeszédeket a szereplők emlékei alapján rekonstruáltam. A történet folyamán itt-ott emberek gondolatmenetét idézem: ilyenkor elbeszélésem forrásai azok a beszélgetések, amelyeknek alanyai – néha ismétlődően – beszámoltak egykori gondolataikról. Minden ilyen alkalommal közösen ellenőriztük a tényeket. A kérdésre: „Mire gondolt akkor?”, időnként a regényírókat megszégyenítően gazdag és az emberi állapotokat mélységében feltáró válaszokat kaptam. Megpróbáltam tehát az emberek arcán át a gondolataikba látni, szavaikon keresztül belehallgatni az életükbe, és amit ott találtam, túlnő a képzelet határain.”

Végeredményként egy olyan furcsa elegyet kapunk valahol a tények és a regények elmosódásaképp, amire én legalábbis még nem láttam példát. Megtudjuk, milyen típusai vannak az Ebolának, melyik mikor és hol bukkant fel, "testvérei" miben térnek el a többitől, hogyan vették elejét a tömegfertőzésnek. Megismerjük az Ebola tüneteit, ezt már-már olyan hányingerkeltően részletes módon, hogy sosem felejtjük el, és egészen biztos egyik olvasó sem fog ellátogatni Afrika azon részébe, ahol vélhetőleg legelőször az Ebola és az AIDS vírus felütötte fejét. Az első néhány rész, a Marburg vírus tüneteinek leírása annyira véres és félelmetes, hogy komolyan aggódni kezdtem, fogom-e én ezt még bírni, de aztán szerencsére néhány emberen kívül Preston nem ecseteli a tüneteket. Először nehezen állt össze a komplett kép, és idegesített az olykor időbeni ugrálás a történetben, mígnem megértettem, hogy három-négy külön részre tagolódik az egész; a Marburg, az Ebola Sudan, Ebola Zaire (ami a legveszélyesebb mind közül) és végül az Ebola Reston felbukkanásáról és terjedéséről olvashatunk, hellyel-közel kronológiai sorrendben. A történet olyan szinten összekapcsolódik, hogy mindvégig az Eboláról és „testvéreiről” olvashatunk, és bizonyos emberek többször is megjelennek a történet folyamán; akik az Ebola egyik típusával már találkoztak, később az Ebola Reston Washington melletti felbukkanásával ismét bekapcsolódnak az események láncolatába.

A történet eleinte számomra pusztán ismeretterjesztő volt, nem különösebben kötődtem hozzá, és az Ebola Reston felbukkanásáig különösképpen nem kötött le, de a könyv felénél, a Restonban és a Washington mellett történtekkor már mellkasomban erősen dobogó szívvel lapoztam a könyvet, jó magam is reménykedtem a legjobbakban, és a következő gondolatok jártak a fejemben:

  •  „Csak senki ne érintkezzen vele!”
  • ​„Csak össze ne törd azt az üveget, könyörgöm!”
  •  „Mégis miért nem csomagolták be rendesen azt az izét?”
  • „Jézusom, remélem nem kapta el a fertőzést”,
  • „Én BIZTOS nem mernék az épület közelébe se menni.”
  • „UGYE nincs lyuk azon a nyamvadt kesztyűn???”

Felháborodásom komoly méreteket öltött, amikor a CDC hozzáállásáról és felelőtlenségéről olvastam, el sem hittem, hogy ez most tényleg így volt – pedig így volt -, végül arra a megállapításra jutottam, hogy aki legalább a restoni részig eljut, annak egészen biztosan tetszeni fog ez a könyv, nem hiába kapott ilyen jó értékelést. Mint mindig, most is abba a „hibába” estem, hogy éjszaka nem bírtam lerakni a könyvet, és kíváncsian vártam, mi történik az Ebola Restonnal, terjed-e cseppfertőzéssel, elkapják-e majd az emberek, de a történetről nem szeretnék spoilerezni, így azt szeretném csak ajánlani, hogy olvassátok el, ha többet szeretnétek megtudni a történtekről, vagy, ha egy zsigeretekig hatolóan félelmetes (és igaz) sztorit olvasnátok. Abban egészen biztos vagyok, hogy jobb, mint bármely más, vírusos fikció, kissé groteszk, de a természet mégiscsak a legnagyobb művész a földön.

Vajon honnan ered az Ebola? Mi volt a közös a vírus különböző válfajait („testvéreit”) állítólag először megkapó 3 ember között? Annyit sikerült megállapítani, hogy a Marburg talán a Kitum-barlang mélyéről ered, de hogy melyik élőlényben vagy pontosan min telepszik és alszik „téli álmot” mielőtt élő és pusztítható sejthez érve megkezdi a tömeggyilkolást, azt még a mai napig nem tudjuk. A könyv olvasása folyamán többször is elbarangolunk a virginiai Restonon kívül az afrikai Kitum-barlangba és a Kinshasa főútra.

„A Kinshasa főút középen metszi ketté Afrikát: első kitörése után innen indult világ körüli kísértetjárására az esőerdőből kilépő AIDS-vírus. Az út valaha nem volt több egy Afrika szívén keresztülvágó döngölt földcsapásnál – ekkoriban szinte lehetetlen volt a teljes vonalán végigutazni. Egyes hosszabb szakaszainak aszfaltozását az ezerkilencszázhetvenes években kezdték meg, és csakhamar feltűntek rajta a vándor teherautók. Nem sokkal később megjelent az AIDS is az út menti városokban; hogy pontosan honnan érkezett, az talán örök rejtély marad.
A Kinshasa főút leaszfaltozása hatással volt minden földi ember életére – a huszadik század legfontosabb eseményei közé tartozik. Mára tízmilliónál is több emberéletet követelt.”

Összességében érdekfeszítő és tanulságos olvasmány volt, mindazonáltal nem lenne hátrány, ha a későbbiekben Reston a könyvet kibővítené a 2014-es események feltárásával is. Ami különösen tetszett benne, ahogy a párbeszédeket és az emberek gondolatát (amiket ők maguk elevenítettek fel Restonnak) kendőzetlenül írja le, így nem csak a vírus világába, de közvetetten az emberi elme mélyébe is bepillantást nyerhetünk.

Vajon, ha véletlenül belélegeznénk az Ebolát, miközben nem tudjuk, terjed-e cseppfertőzéssel ez a típusa, szólnánk a feletteseinknek? Úgy őszintén…

Könyvajánló Dokumentumregény Felnőtt
Ebolavírus partikulum elektronmikroszkópos felvétele. 

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett!
Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 87%
Borító: 6/10 – 2014-es kiadás van meg. Őszinte leszek, nekem annyira nem tetszett, túlzsúfoltnak találtam és a ’90-es évek könyveire emlékeztet, modernebbet is lehetett volna alkotni, letisztultabbat. A kötés és a margószélesség, lapok minősége egyébként rendben van.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a tudományos cikkeket, értekezéseket, tényirodalmi köteteket, érdeklődnek a biológia vagy a vírusok iránt.

+ pont: Mert összefoglalja az egyik leghalálosabb vírus felbukkanását, terjedését, tüneteit, alakulását, mutálódását, fajtáit és történetét (mivel 2014 előtt íródott, az akkori események nincsenek feldolgozva a könyvben).
- pont: Az elején kicsit vontatottan indult a történet, és én nem feltétlenül rajongok a tényirodalmi könyvekért, de ahhoz képest a közepétől nagyon érdekes lett, és szinte már regényszerű.

Részletesen az Eboláról:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ebola_(betegs%C3%A9g)

0 Tovább

Sophie Kinsella - Hová lett Audrey? (részletes ismertető)

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma Ifjúsági

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma IfjúságiAudrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.
Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Értékelés:

Sophie Kinsella, a Boltkóros könyvsorozat szerzőjének új könyvét, a Hová lett Audrey? című könyvét kifejeztten fiataloknak írta. Erről a könyvről nagyon sok pozitív véleményt olvastam, és molyon is 86%-os értékelést kapott. Tulajdonképpen egy kellemes hétvégi, délutáni olvasmány, amely többek között olyan problémákat boncolgat, mint a tinédzsereken elhatalmasodó gépfüggőség, a kirekesztettség, depresszió, zaklatás és mentális problémák.

A főszereplő Audrey-t valamilyen megrázkódtatás éri, ami három lány iskolatársával kapcsolatos. Az azonban nem derül ki a könyvből, hogy pontosan micsoda, pedig nagyon szerettem volna tudni, hogy az alapján értékeljem a történteket, mi mennyire volt reális; érdekelt volna, hogy mi volt az, ami miatt ez a fiatal lány annyira súlyosan megsérül lelkileg, hogy gyógyszereket szed, pszichológushoz jár, és még a lakásból is nehezen tud kilépni. Végig arra vártam, hogy legalább az utolsó oldalon kiderül, de sajnos ez nem történt meg. Ezt leszámítva egyéként tetszett a történet, érdekes, hogyan teszi túl magát Audery a történteken, és elszomorító, ahogy megtudjuk, milyen komoly lehet a szorongás, a pánikbetegség egy tini életében. Nekem egyébiránt főleg az Audrey testvérével, Frankkel kapcsolatos történetrész tetszett, a gépfüggőség leírása. Frank tipikusan egy olyan tinédzser, aki képtelen videojátékok nélkül létezni, egész addig, míg kénytelen boldogulni nélküle. Egyébiránt itt meg kell jegyeznem, nekem zavaró volt, hogy Audrey a történet szerint 14 éves, Frank pedig 15, a borító hátulján Franket mégis az öccseként emlegetik. Ráadásul a borító rikító, sárga belseje is zavart olvasás közben, mert végig magamra vonta a figyelmet, de lehet, hogy ezzel csak én voltam így.

A szülők párbeszédein jót derültem, számomra ők voltak a leginkább szerethető karakterek, kicsit feldobták a könyv problémákra összpontosító hangulatát. Tény és való, hogy sok igazságot fogalmaz meg az élettel kapcsolatban. Az egyik ilyen, ami nekem személy szerint tetszett, amikor Audrey anyja elmondja, hogy nem csak Audrey élete, hanem mindenki másé is egy hullámzó grafikon. Ez nem a depresszión múlik, sajnos ettől nem lehet „megszabadulni”, nem lehet kivitelezni, hogy az életünk csak és kizárólag felfelé íveljen. Többek között erről is szól a felnőtté válás, hogy realizáljuk magunkban, az élet gyakran tartogat mélypontokat is: egyszer fent, egyszer lent. Ezt muszáj elfogadnunk és megküzdenünk vele, mindazonáltal ez egy teljesen normális és hétköznapi dolog, ami mindenki mással is így van.

Ami a gépfüggőséget illeti, szerintem manapság rengeteg szülő tanácstalan ez ügyben, szóval ilyen szempontból is útmutató lehet a könyv. Hogyan kell ezt kezelni? És ha a gyerekeink egész nap csak a gép előtt ülnek, hogyan tudnánk egyáltalán közelebb kerülni hozzájuk? A szülők már azt sem tudják, min játszanak a gyerekek. Mégis hogyan lehet ezt a generációs különbséget áthidalni, vagy mit lehet annak érdekében tenni, hogy a valós dolgokra is ugyanúgy fordítson időt a kamasz gyerekünk?

Ezek alapján leginkább tiniknek vagy szülőknek ajánlanám a könyvet. Nincs benne felszabadító katarzis, és bár  megjelenik benne szerelmi szál, nem is mondanám, hogy kifejezetten arra koncentrál, mindazonáltal Linus karaktere meglehetősen szimpatikus volt.

Ez a történet egy hétköznapi (de kissé vakvágányon lévő) háromgyermekes család életéről szól.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 86%
Borító: 7/10 – Kívülről egész jó, de nekem nagyon zavaró volt, hogy a borító belső része rikító sárga, és egész végig olvasás alatt magára vonta a figyelmem. Jobban örültem volna kékeszöldnek, hiszen az is megjelenik a borítón. A lapok hófehérek, én jobban szeretem alapból az érdes, sárgás lapokat, de egyébként rendben volt.
Kinek ajánlom: Tiniknek, vagy szülőknek, akik tinikkel küzdenek éppen.

+ pont: A karakterekért.
- pont: A rikító sárga borítóért, és azért, mert nem derül ki, mi történt Audrey-val.

Egyéb:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 300
Borító: KARTONÁLT
Súly: 350 g
ISBN: 9789633105917
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Pritz Péter
Eredeti cím: Finding Audrey

0 Tovább

S. J. Watson – Amnézia (részletes ismertető)

Blog Könyvajánló 4 Thriller

Blog Könyvajánló 4 ThrillerChristine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik…A könyvből készült film október 30-tól a mozikban! A könyv S. J. Watson: Mielőtt elalszom című nagy sikerű regényének újabb kiadása.

Értékelés:

S. J. Watson – Amnézia című könyve magyarul először 2011-ben jelent meg, Mielőtt elalszom címmel, 2014-ben pedig Nicole Kidman és Colin Firth főszereplésével készítettek belőle filmet.

Az alaptörténete egy kicsit emlékeztetett a Valaki másnak az élete című regényre, viszont van különbség is. Míg előbbiben a főszereplő szimplán elveszti az emlékezetét az elmúlt 12 évről, aztán napról napra próbálja kideríteni, hogy mi is történt, addig ebben, az Amnézia című könyvben Christine-nek sokkal nehezebb dolga van, hiszen amellett, hogy jó pár év (évtized) kiesett neki az életéből, még most is csak egy napig tudja megőrizni az emlékeit, másnap pedig kezdődik minden előröl. Ilyesmi az alapja az 50 első randinak, csakhogy míg az egy vígjáték, ez a könyv egy vérbeli thriller. Christine naplót kezd el vezetni minden egyes napjáról, hogy aztán mikor másnap elolvassa, legalább valamelyest képben legyen, mi történt vele az elmúlt időben, illetve lejegyez minden dolgot, amelyet előző nap megtudott az életéről. Miközben olvassuk a történetet (a naplóját) azonban végig olyan érzésünk van, hogy itt valami nem stimmel – és nem tudom megmagyarázni, miért -, így Christine-nel együtt próbáljuk kideríteni, miért vesztette el az emlékezetét, mi történt vele, hogy alakult az élete, és mi az, ami nem stimmel.

Második kézbevételre sikerült elolvasnom a könyvet, annyira lekötött, pedig 464 oldalas terjedelme nem mondható éppen rövidnek, mégis, akárcsak a Valaki másnak az élete című regény esetében, itt is alig vártam, hogy kibogozzam a szálakat és rájöjjek, mi folyik itt.

Tetszett a történet, érdekes volt a végén a fordulat (bár kicsivel hamarabb rájöttem), olyan érzés volt összerakni a kirakós darabkáit, mintha pár órára nyomozóvá változtam volna; próbáltam eldönteni, hogy a regényben a szereplők közül ki mond igazat, ki hazudik, és miért, ráadásul úgy, hogy még a főszereplő emlékezetében sem bízhattam. Mindenképpen megéri elolvasni azoknak, akik szeretik a hasonló történeteket.

„Különleges krimi. Miután elolvastam, még órákig vibráltak az idegeim” – Dennis Lehane, a Vihar-sziget szerzője

„Jól megírt, felkavaró és pszichológiai szempontból is teljességgel hiteles. Ennél többet nem várhatunk egy thrillertől.” – Joanne Harris, a Csokoládé serzője

Igazából engem megvett magának a szerző, már előre kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni A másik én című regénye.

Érdekes, hogy ami a könyvből készült filmet illeti, az már közel sem kötött le annyira (de lehet, hogy csak azért, mert addigra már mindent tudtam), ráadásul keserű szájízt hagyott a számban azzal, hogy megfiatalította a főszereplőket - nem is kicsit. Lehet, hogy a film így látványosabb, de nem szeretem, amikor a könyvhöz képest valamit ennyire megváltoztatnak. Egyébiránt a cselekmény más tekintetben hű volt a könyvhöz. Nicole Kidman nem a legjobb választás azonban erre a szerepre, én inkább Emma Thompsont vagy Kate Winslet színésznőt képzeltem volna el.


Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett                                    
Történet:
 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 91%
Borító: 9/10 – A filmes borító nagyon szép, illik a műfajához, csak kár, hogy nem kemény a borító.

Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a thrillert, a rejtélyeket.

 + pont: Fordulatos, csattanóval, nehéz letenni.
- pont: Kicsivel a vége előtt szokás szerint rájöttem a lényegre.

Egyéb:

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Oldalak száma: 464
Borító: KARTONÁLT
Súly: 570 gr
ISBN: 9789632933900
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Árukód: 2582236 / 1141119
Fordító: Gellért Marcell

 A film trailere:

0 Tovább

Dennis Lehane - Viharsziget (részletes ismertető)

Már megjelent Dennis Lehane klasszikusa felújított kiadásban, a Viharsziget. A 2003-as amerikai megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit - nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével. 

Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt

Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia.

Értékelés:

Régebben sok hasonló könyvet olvastam, mint a Viharsziget. Kedvenceim közé tartozott például Daniel Keyes: Az ötödik Sally című könyve, de elolvastam tőle a Szép álmokat, Billy! könyvet is. Mindhárom könyvben van valami közös; egyrészt nem annyira a pörgős cselekményre fektetik a hangsúlyt, másrészt mindhárom könyvben érdekes pszichológiai esetekkel találkozhatunk.

Aki már látta a Leonardo DiCaprio főszereplésében forgatott filmet, annak nem fog sok újat mondani a könyv, de legalább végre egy tökéletes példa arra, milyen az, amikor a film semmit sem változtat meg a könyvhöz képest – ez elég ritka jelenség. A mai könyvek többsége már próbál alkalmazkodni az új generáció pörgős életviteléhez, amely következésképp igényli a pörgős cselekményeket, párbeszédek tömkelegét tartalmazó olvasmányokat, de ez a kötet még azok közé tartozik, amelyben a párbeszédekkel ellentétben némileg több a tájleírás, és a „mindent láttatunk az olvasóval” hozzáállással szemben több gondolkodást, avagy morfondírozást igényel. Nem elég csak egy délután átrágnunk magunkat rajta, teljes odafigyelés szükséges, nyugalom. Ezáltal tehát nem egy délutáni kikapcsolós könyv, sokkal inkább sorolnám a komolyabb irodalmi művek közé, amelyek bár nem annyira pihentetőek, mégis talán nagyobb értéket képviselnek. Ebből tehát kiderül, hogy inkább a kb. középkorú korosztálynak ajánlanám, akik még elég türelmesek ahhoz, hogy végigvárják a történet kibontakozását, és olyanokon nevelkedtek, mint Jókai. Én valahogy  a köztes állapotba sorolnám magam, mert régebben elég sok pszichológiai témájú, vagy éppen szépirodalmi könyvön rágtam át magam, mostanában azonban én is jobban hajkurászom a kikapcsoló könyveket. Ennek ellenére elismerem, hogy ez egy nagyszerű és profi alkotás, nem véletlenül van 92%-ra pontozva a moly.hu-n. Azoknak tehát, akik huszonöt-harmincon túl vannak és/vagy szeretik a krimiket, élvezik, ha beleáshatják magukat a részletekbe, bátran merem ajánlani. Már csak azért sem ajánlanám viszont 16 éven aluliaknak, mert egyrészt nem véletlenül kapott a film is ilyen besorolást, másrészt van benne egy-két durva szexuális kifejezés, vagy morbid, rémisztő, elmebetegek viselkedését leíró rész.

Akik nem látták a filmet, vagy nem emlékeznek rá, azoknak meglepetéssel kecsegtet a vége, és izgulhatnak, hogy mi lesz a nyomozás vége, de számomra (talán mert sok ilyen könyvet olvastam) egy idő után nyilvánvalóvá vált a lényeg – persze volt, amikor engem is elbizonytalanított.

A karakterek szépen kidolgozottak, bár a történet szövevényessége és végkifejlete miatt ezt azért nehéz csak így egyszerűen kijelenteni. Az én kedvencem mindenesetre Chuck volt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Történet:
 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 91%

Borító: 10/10 – Szép, nem törő, de könnyen hajló borító, ami így megkönnyíti az olvasást. A lapok nem az érdesebb fajtából valók, inkább a vékony, szürke típus, nem a sárgás. Ezzel együtt jó minőségű kötés és törés nélkül lehet olvasni. A vékony lapoknak köszönhetően terjedelmesebb, mint azt első látásra gondolnánk.

Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a krimit, vagy a pszichológiával foglalkozó könyveket, nem várnak pörgős cselekményt, és szívesen belevetik magukat a részletekbe.

 + pont: A tényleg szép borítóért.
- pont: A néha kicsit (számomra) vontatott részekért.

Aki megtekintené a film trailerét:

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.