Facebook Twitter Addthis

Döntéshelyzet

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma Romantikus

Milyen az élet egy zárt, mindentől védő közösségben? Vagy milyen egy sztár élete, mindig a rivaldafényben? És hogy viselik ezt a szeretteik? Milyen érzés tömegben is magányosnak lenni? Rain Arlendertől már olvashattam Az élet esszenciáját, amely bár komoly szépirodalmi mű, mégis nagy meglepetésemre az Y közelebb került hozzám. Első látásra egy könnyed szerelmi történet, ami azonban a sorok között rengeteg tanulságot és buktatót rejt.

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma RomantikusTörténet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni.

Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. 
Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek.

Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti.

Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani. 
Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül. 
És az örök kérdésről – létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért?

És van ember, aki képes ezt elfogadni?

Értékelés:

Hát, ez egészen elképesztő volt. Őszintén megvallom, valamiért előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban, magam sem tudom, miért. Talán mert a zsigereimben úgy érzem, hogy magyar az író, és annyira ellenszenvet váltott ki belőlem az, hogy titkolja az igazi kilétét, hogy azt gondoltam, talán a könyv sem annyira túl nagy durranás. Ráadásul azért az tény, hogy elég lassan indul be a történet – legalábbis először mindenki így gondolhatja. Már majdnem elkedvetlenedtem, amikor észrevettem azt is, hogy lassabban is haladok az olvasásával, mint ahogy ez egy ilyen terjedelmű könyvnél elvárható lenne, de ekkor rádöbbentem valamire: valójában én voltam a türelmetlen. Azt hittem, ez is egy olyan sablonos young adult könyv, amin gyorsan átrágom magam. Aztán persze zokon vettem, amikor gyors párbeszédek helyett igen gyakran elég mélyen kifejtett gondolatokra bukkantam, amelyek értelmezéséhez és befogadásához bizony meg kellett dolgoztatnom az agyam - ez pedig időt igényelt.

Viszont hűségesen átrágtam magam minden műveltségi kérdésen, leíráson, és miközben szurkoltam, hogy végre derüljön ki, miről is fog szólni konkrétan a regény, végre kezembe került a második kötete. Amennyire döcögős kicsit az első, annyira magával ragadó élmény volt számomra a második kötet. Bár ebben sem pörögnek úgy az események, azt hiszem, ez a regény nem is igazán erre akart építeni, hanem sokkal inkább az élettel, életmóddal kapcsolatos kérdések megválaszolására, erkölcsi vagy megváltoztathatatlan döntésekre; a felnőttkor küszöbén lévő két főszereplő ugyanis olyan döntéseket kénytelenek meghozni, amely mindkettejük életét gyökeresen megváltoztathatja.

„…a döntés következményeit mindig nagyobb belenyugvással fogadja az ember, mint az azt megelőző bizonytalanságot.”

Többek között olyan dolgok is felmerülnek a kötetben, mint a sztárság problémái, a híresség vagy épp a magány, neveltetés, különböző közösségek életmódjai, kilátástalanság, remény, stb. Az, hogy a végén ennyire ütős, mellbevágó befejezéssel sikerült meglepnie az írónak, egészen elképesztő, hiszen erre aztán végképp nem számítottam.

Mindezért tiszta szívvel ajánlom kitartó tizenéveseknek, fiatal felnőtteknek és felnőtteknek egyaránt. Hozzátenném azonban, hogy ne egy limonádékönyvre számítsanak, hanem egy komoly, szépen felépített szépirodalmi, lassú folyású műre, amely informál, tudatosít, s mindamellett, hogy növeli az átlagműveltségünket, elgondolkodtat és választás elé kényszerít.

Talán a legvégén azért került hozzám közel a kötet, mert bizonyos részein én is keresztül mentem. Talán mindenkihez kicsit közel tud kerülni, mert olyan hétköznapi problémákat is feldolgoz, amelyekkel mindannyiunknak meg kell küzdenünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Azt hiszem, mindegyiket meg lehet szeretni a történetben, de leginkább a fiú nő a szívünkhöz. A főszereplő lány elég korlátolt és gyenge, sajnos.
Borító: Sokkal ütősebb is lehetett volna, például kép egy igazi párról, akár úgy, hogy az arcuk ne látszódjon. Nem tetszik a borító.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek és „Young adultoknak” egyaránt. A romantikus téma kedvelőinek. Nem egy könnyed olvasmány, azt mindenképpen leszögezem, hanem inkább az elgondolkodtató kategória.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: A második kötet egyértelműen erősebb az elsőnél. A vége pedig nagyon ütős lett!
- pont: Mert az első kötetet néha vontatottnak éreztem.

0 Tovább

Démonokra vadászik az FBI

A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia folytatódik! A sorozat második trilógiájának eddig megjelent részei (a negyedik és az ötödik) Az ördög egyetlen barátja és Csak a holttesteden át címekkel jelentek meg. Most már csak a hatodik hiányzik ahhoz, hogy végképp lezárhassuk a „démonok” avagy a Sorvadtak ügyét. A negyedik részben a már korábbi kötetekből megismert szociopata John csatlakozik az FBI-hoz, hogy immár amolyan majdnem-gyilkos ügynökként vegye fel velük a harcot.

John ​Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja

 Értékelés:

Mint tudjátok, az első trilógia kilóra megvett magának, és teljesen a kedvencek közé került, a negyedik és ötödik rész azonban sajnos nem került olyan közel a szívemhez. Talán, mert John már kicsit felnőttebb, és nem látok bele annyira az elméjébe, talán csak az író nem osztja meg velünk olyan részletesen John eszmefuttatásait és nyomozásait, mint az első három részben. Ezekben a további kötetekben ugyanis nemcsak egy, hanem sok Sorvadttal végez az FBI "segítségével" vagy éppen anélkül, így legnagyobb sajnálatomra nem tudhatunk meg egyik-másik természetfeletti lényről olyan sok mindent, mint azt szerettem volna.

Ezt leszámítva egyébként a történet szépen göngyölődik felfelé, izgalmas, hogy sok új különleges képességű természetfeletti lényt ismerhetünk meg, és ha csak egy kötet erejéig is, de bepillantást nyerhetünk az FBI színfalai mögé (a regénybeli FBI esetében legalábbis). Új karakterekkel bővül a sorozat, és még több erkölcsi kérdés elé állít minket. A legérdekesebb, amikor azon gondolkodunk el, egy ember feláldozható-e több száz emberért? Vagy tíz ember több százért? Dan Wells könyvei magát az olvasót is olyan nehéz kérdések elé állítják, amelyhez nem elég a becsületesség, hiszen nem létezik jó döntés. Mindenképpen be kell mocskolnunk a kezünket!

Személy szerint, ha a második trilógiáról beszélünk, akkor a negyedik jobban tetszett az ötödiknél, talán mert számomra mindig érdekesebb olyan könyveket olvasni, amelyekben hangsúlyt kap a csapatmunka és valamilyen szövetségi szerv. Egyébiránt továbbra is csodálatraméltó a sorozatban nem csak a thriller mivolta, hanem a profilozás avagy személyiségrajz hangsúlyossága John nyomozásai során, a hihetetlen jellemfejlődésről, amin keresztülmegy, már nem is beszélve.

Bátran ajánlom ezeket a részeket is mindazoknak, akik már olvasták az első három részt (azt semmiképp se hagyjátok ki), és már betöltötték a 18-at.

Más molyok véleményei:

"John ismét bebizonyította nekem, hogy érdemes rá figyelni: zseniális tervező, okos és jó logikájú főszereplő, aki szokott hibázni is, esendő ember. Imádom a kis pszichopatát! "

"Emberek! Még mindig tartom azon elméletem, hogy Dan Wells egy beteg állat, és én imádom ezért, Johnért pedig örökre hálás leszek neki. 
Ki van ez találva rendesen, odáig is vagyok meg vissza. Bár, meg kell mondanom, hogy szerintem a sztori nem olyan erős, mint az előző részekben, bár ettől én el is tekintek, mert akkor is élvezném John történetet, ha 300 oldalon keresztül másról sem mesélne, csak, hogy miként rendezi színek szerint az ingjeit. :D 
Imádom, hogy John egyre emberibb, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor annyi érzelem sincs benne, mint egy döglött muskátliban. Igazi harcos a srác, de a legnagyobb harcát saját maga ellen vívja, viszont elég intelligens és bátor ahhoz, hogy mindig megnyerje a csatákat. Csak remélni tudom, hogy a háborút sem veszíti el!"

"Dan Wells mindent megtesz annak érdekében, hogy John Wayne Cleaver -től a hideg is kirázzon. Én ennek ellenére mindig élvezettel olvasom a történeteit és már meg sem lepődöm azon, hogy szinte az első oldalakon azzal találkozok, gondolatban új munkatársai halálát tervezgeti."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. N agyon jó
Karakterek: Változatlanok. :)
Borító: Nagyon tetszik mindegyik részé!
Kinek ajánlom: Ahogy az első három részt is, a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek rajongóinak.
moly.hu-n elért százalék: 94% (17. legjobb krimi könyv és 73. legjobb fantasy könyv helyezett)
pont: Továbbra is tetszik a démon történetszál a könyvben, illetve, hogy John milyen érdekesen dolgoztatja meg agytekervényeit, hogy kiderítse, miként teheti el láb alól a Sorvadtakat.
- pont: A második trilógia részei (azaz a 4. és 5. rész) nekem nem tetszettek annyira, mint az első három kötet.

0 Tovább

Kódfejtés a kínai titkosszolgálatnál

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt Történelmi

Mai Jia (igazi nevén Jiang Benhu) Kódfejtő című könyvének egyik kulcskérdése, hogy megőrizheti-e az épelméjűségét az ember (és különösen egy rendkívül érzékeny ember), ha egy titkosszolgálati gépezet része lesz, és miközben Mai Jia ezen gondolkozik, olyan témaköröket is érint – zsenialitás, elszigeteltség, magány -, melyek nem gyakran kerülnek elő, különösen ilyen színvonalon a Kínai Népköztársaságban írt irodalmi művekben.

/Kiss Marcell utószója a regényben/

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt TörténelmiA ​Rong család vagyonos és tehetséges tagjai a tartomány legfontosabb egyetemének alapítói és vezetői. Egy nap fiatal nő jelenik meg náluk, aki azt állítja, hogy a család fekete bárányának gyermekét hordja a szíve alatt. Miután belehal a szülésbe, a család magához veszi a csecsemőt. 
A kisfiúról, Jinzhenről hamarosan kiderül, hogy autisztikus személyisége kivételes intelligenciával párosul, így amikor elérkezik az ideje, kétes származása ellenére felveszik az egyetemre. Végzős korában a kínai titkosszolgálat beszervezi egy elit kódfejtő egységbe. Új munkahelyén látszólag nem csinál semmit: magányosan kóborol, olvas és egy, az őrülettel küzdő veterán kódfejtővel sakkozik. Ám titokban nekilát, hogy feltörje a valaha írt legbonyolultabb kódot…

„Ha a kód egy hegy, akkor a kód megfejtése olyan, mintha megtalálnánk a hegy gyomrába rejtett titkot. A legtöbb ember először felmászna a hegyre, és ha feljutott a tetejére, akkor kezdené keresni. Ő azonban másként látott a dologhoz. Ő a szomszédos hegy tetejére mászott fel, és mikor feljutott, egy lámpával világította meg a szemközti hegyoldalt, majd egy távcsővel próbálta megtalálni a titkot.”

Mai Jia (1964) tizenhét évet töltött a kínai hírszerzés világában, a kínai Népi Felszabadító Hadsereg propagandaosztályán, majd 1997-ben a televíziónál helyezkedett el szerkesztőként. 1986 óta jelennek meg könyvei, a Kódfejtő az első magyar nyelven olvasható regénye, amely jóval több, mint letehetetlen kémregény: a zsenialitás és az őrület határán egyensúlyozó elme és egy kivételezett család története a huszadik századi Kínában.

Értékelés:

Ahogy azt szintén az utószóból megtudhatjuk, a Kódfejtőt, amelyet az író közel egy évtizedig írt, több, mint harminc nyelvre fordították le.

„Regényei szándékoltan történelmiek, a Kódfejtő cselekményének nagy része a huszadik század közepén, nagyjából a 40-es és a 70-es évek között játszódik. Egy kitalált titkosszolgálatot tölt meg reális figurákkal, de talán sokkal kevesebb direkt párhuzammal.”

Ebből is látszik, hogy bár első látásra ez egy „sima” krimi könyvnek tűnhet, valójában inkább dokumentarista, mintsem szórakoztató irodalom, vagy ha mégis, inkább a szépirodalmi műfajba sorolható. Bár jómagam nagyjából tudtam, mire számítsak, még így is meglepett ez a komoly téma, s az is, hogy a fordítónak olyan szép, finom szöveget sikerült alkotnia, amely mindennek ellenére rendkívül gördülékenyen olvasható, és ez felettébb megkönnyíti az értelmezését.

Nagyszerű olvasmány lehet azok számára, akiket érdekel, milyen élete lehet egy zseninek, milyen gondolkodása, hogy tud, vagy épp nem tud alkalmazkodni hétköznapi embertársaihoz, milyen szerepet vállalhat (vagy épp kötelező vállalni) a hazája és/vagy a társadalom érdekében. Milyen választások elé kerülhet élete folytán, miben más, mint egy „középszerű” ember, és milyen kilátások állnak előtte az életben. Mindemellett a könyv által bepillantást nyerhetünk egy fiktív kínai titkosszolgálat színfalai mögé, és kicsit mélyrehatóbban megismerkedhetünk a kódfejtés tudományával (is).

Rendkívül érdekesen indul a regény, ahogy végigkövetünk több generációt is (sikereiket és kudarcaikat is), mire eljutunk Jinzhenhez, a kissé furcsa, félénk és szótlan fiúhoz, akinek viszont zsenialitása felülmúlja nagyanyjáét is. Elkísérjük osztályokat ugorva az egyetemig, s a kötet dokumentarista jellege ellenére kicsit a szívünkhöz is nő, ahogy lassan látjuk kibontakozni ezt a csodálatos elmét. Bevallom, közben azt kívántam, bár más hivatást választott volna. Elgondolkodtató, tanulságos olvasmány, de inkább ajánlanám a 18 felettieknek, és a komoly témák iránt érdeklődő, hasonló érdeklődési körről tanúbizonyságot tett könyvmolyok számára.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A személyiségükről Zhendi kivételével nem sokat tudunk meg, de még ő is elég titokzatos – érthető módon.
Borító: Nagyon szép, és olyan érdekesen puha borítású!
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek. Ez nem egy könnyed olvasmány! Amolyan dokumentarista jellegű könyv a kínai titkosszolgálatról, kódfejtésről, de leginkább egy zseniről.
+ pont: Mert nagyon szépen indul a történet, és a szövege a témájához képest egész egyszerű, gördülékeny.
- pont: A vége számomra vontatott volt.

0 Tovább

Gyilkolnak a pszichológus betegei

Az emberek, különösképpen a labilis lelki/idegállapotban lévők könnyen manipulálhatók. Kellő szakértelemmel olyan dolgokra is rávehetőek, amelyeket egyébként nem tennének meg. A kérdés, hogy hogyan? És vajon hogy lehet egy manipulációt, felbujtást rábizonyítani egy neves pszichológusra? A Kim Stone könyvsorozat második része ezúttal a gyilkosságok gyakorlati felderítése helyett sokkal inkább az elmére koncentrál.

 Könyvajánló 5 Sorozat Krimi Kaland FelnőttAlexandra ​Thorne pszichiáter. Jól menő magánpraxist visz, önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézményben, cikkei jelennek meg szakmai lapokban, intelligens, vonzó; és olyan szabadságot teremt magának, amelyre mindig is vágyott. Egy tökéletes nő, egy tökéletes élet. 
Egy napon azonban az egyik páciense gyilkosságot követ el, bosszút áll egy hajdani traumáért. Egy másik páciense majdnem agyonver egy férfit, aki csak megrázogatta, hogy felébressze. Mi történik dr. Thorne betegeivel, hogy ilyen erőszakos cselekményeket hajtanak végre? Mi zajlik egy-egy terápián? És mi lehet az orvos valódi szándéka? 
Kim Stone felügyelő hátborzongató ügybe csöppen, a megérzéseire hagyatkozva, mást lát ott, ahol a kollégái és a felettese csak a maszkot. Egyedül marad: a saját szakállára kezd nyomozni, de talán gyermekkora tragikus eseményei, veszélyes élete miatt egy okos és számító elme számára könnyű préda lehet… 
Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ugyanolyan keményen és minden megalkuvás nélkül veszi fel a harcot a bűnnel és a bűnösökkel szemben, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. 
Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a veszélyes tempó, a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi.

Értékelés:

Meg kell, mondjam, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, már csak azért is, mert engem mindig is jobban érdekelt az emberek viselkedése, annak oka, tetteiknek indítéka, stb. Külön tetszett, hogy ezúttal ezekbe a mélységbe vezet minket Angela Marsons, és kedvünkre találgathatunk, illesztgethetjük össze a kirakós darabjait. Átérezzük, mennyire idegesítő, amikor senki nem hisz Kim Stone nyomozónak, és miközben próbáljuk ráhúzni a vizes lepedőt a pszichológusra, mint olvasó, kicsit a saját környezetünk viselkedésén is elgondolkodunk. A kérdés már csak az: vajon tényleg ennyire egyszerű manipulálni az embereket? Ha valaki a kellő lelkiállapotba került, már csak egy apró lökés kell az őrületig? De meddig mehet el az ember a manipulációban anélkül, hogy felébredne lelkiismerete? Vajon vannak olyan emberek, akiknek nincsen bűntudatuk, nincsenek érzéseik?

Ez a pszciho-krimi különösen tetszett, amiért ezeken a kérdéseken gondolkodtatott el, és hiába lehetett számítani a végkifejletre, azért izgalmas a szál, amin eljutunk odáig, ráadásul még több dolgot tudhatunk meg a már első részből megismert nyomozó csapat tagjairól. Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő többi rész mit tartogat még számunkra.

Ami Kimet illeti, már ebben a részben is jelentős fejlődést mutat a karaktere, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy lesz még mélypontja valamelyik kötetben, hiszen a problémák feldolgozása a továbblépéshez elengedhetetlen.

Ami a pszichológiai vonalon kívül a legjobban tetszett a regényben, az a különböző karakterek felvonultatása, valósághű ábrázolásuk, valamint fejlődő készségük lassú kibontakozása. Kész élettörténetek tárulnak elénk, és ezáltal nem csak a gyilkosok és elkövetők, hanem a nyomozók kapcsán is kiélesíthetjük megfigyelőképességünket.

Bátran ajánlom a krimi, pszichológia, kriminalisztika iránt érdeklődőknek, akár még azoknak is, akik az első részt nem olvasták!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nagyon élethűek, szinte profilozni lehet mindegyiket. Érdekesek és egyediek.
Borító: Tetszik, illik egy krimihez, és a kötés is rendben van.
Kinek ajánlom: A krimik szerelmeseinek, de azoknak is érdekes lehet, akiket érdekel a pszichológia, kriminalisztika, stb.
moly.hu-n elért százalék: 93%
+ pont: Amiért ez a könyv nem csak a gyakorlatra, hanem elméletre is koncentrál, manipulációra, indítékra, indíttatásra, viselkedésre, stb.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Kalászkirály – egy újabb magyar elsőkönyves siker?

Már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magamnak Gerencsér János fantasynak titulált könyvét, melynek címe: Kósza utak legendája – Kalászkirály. Ez, a számomra inkább fiktív történelmi, mint fantasy regény remek választásnak bizonyult.

5 Magyar Fantasy Kaland Történelmi Young adult HáborúsGerencsér ​János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

 Értékelés:

A kötet egy kóborló, trónjától megfosztott hercegnőről és egy ugyanilyen sorsra jutott királyról szól. Mindamellett, hogy kicsit úgy érezhetjük magunkat az olvasása során, mintha egy régi magyar mesébe csöppentünk volna, ez egy kalandos, háborúval teli történelmi olvasmány is, ahol királyok trónviszályát, bukását és felemelkedését követhetjük végig, meghintve egy kis szerelemmel, titkolózással és kalanddal.

Ami a leginkább tetszett a történetben, az a több nézőpontos cselekmény, hiszen pont az ilyen könyvek képesek arra, hogy mindig magával ragadják az olvasó figyelmét, aki fejezetről fejezetre cserbenhagyva áll, és találgatja, vajon mi történik az épp néhány oldal erejéig magára hagyott szereplőjével. Annyi biztos, hogy kedvenc karakterek közül bőven válogathat az olvasó, mind a manapság divatos erős női, és férfi ideál is felbukkan a színen, és csak kapkodjuk a fejünket a hősiesebbnél hősiesebb férfiak között – ez egyébként kicsit meglepő is, lévén, férfi íróról van szó. Bár az elején nehezen tudtam belerázódni a történetbe – talán mert mostanában nem olvastam ilyen témájú könyvet – utána már könnyen felkeltette az érdeklődésemet. Egyedüli negatívum, hogy már az első perctől tudtam, hogy kicsoda is a nagy titokkal övezett Zöld Fecske és Vércse. Előlem nem sikerült elrejteni kilétüket, de remélem, a többi olvasó nem lesz ilyen szemfüles. Mindazonáltal a történet végén még én is meglepődtem, mert más befejezésre számítottam, úgyhogy kellemes csalódtam. (tessék, egy nő sem mindig szereti, ha mindig igaza van – legalábbis könyvek terén.)

Első könyvhöz képest igazán nagyszerű olvasmány, mi több, bátran megállja a helyét a magyar könyvpiacon, akár külföldi társai mellett is.

Gerencsér János számos területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr, szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző.
A hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekli. Korábban novellákat írt, a Kósza utak legendája az első regénye.

Bátran ajánlom a történelmi, light fantasy, kaland történetek kedvelőinek, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Érdekes, nem sok olyan könyv van, ahol gyarlóságuk ellenére (majdnem) az összes szereplőt meg lehet kedvelni. Végig szurkoltam minden főszereplőnek.
Borító: 10/10 – Tökéletesen illik a történethez, és még igényes is, szép munka.
Kinek ajánlom: Bár fantasy címkét is kapott, én nem értem miért (hacsak a kitalált helyszínek miatt nem), ez inkább egy fiktív történelmi regény, úgyhogy ezek kedvelőinek ajánlom.
+ pont: Mert kalandos olvasmány.
- pont: Mert előre kitaláltam Vércse és Zöld Fecske kilétét. :P

0 Tovább

Sorozat(gyilkosságok) nyomában

Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnő bűnügyeit leíró sorozatával az angol krimiirodalomba. Óriási sikert arató első könyvével hónapokig vezette az eladási listákat, szarkasztikus, ám szerethető főszereplője pedig elszántan göngyölíti fel a nehezebbnél nehezebb eseteket.

Könyvajánló Krimi Felnőtt 5 Sorozat ThrillerÖtágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.

Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna. 
 Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!

Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.

Elvégeztetett.

Ám a titkok sosem maradnak eltemetve…

Értékelés:

Kifejezetten szeretem a krimi történeteket, és nem is kevés van belőlük, általában viszont az a problémám, hogy hamar rájövök a gyilkosra, vagy pedig mindegyik egy kaptafára épül. Szerencsére ennél a regénynél egyik „vádpont” sem lépett fel, hiszen nagy, kitalálhatatlan csavarral záruló, végig izgalmas és lendületes olvasmány ez. Egyetlen hibája talán, hogy számomra azért okozott némi nehézséget a sok felvonuló szereplő megjegyzése, hogy ki kicsoda, hol láttam már, stb., ezért elég sokszor visszalapoztam a regényben (néha meg sem találva, amit keretem), de kezdek rájönni, hogy ez nagyon sok kriminél így van, hiszen ez is nehezíti a cselekmény és a bűnös kitalálását, az ügy felgöngyölítését. Ráadásul egy olyan könyvben ahol nem csak egy gyilkosság történik, aztán minden a feje tetejére áll!

A krimit olvasóknak mindenképp beszerzendő ez a könyv is, hiszen nem sok rosszat tudok rá mondani, igaz, spoilerezés nélkül nem nagyon beszélhetek bővebben róla. Az egyik dolog, ami nagyon tetszett benne, az a főszereplők jelleme, hogy könnyű őket megkedvelni, megszeretni, és mindegyik más egyéniség, kicsit mindnek belelátunk a személyes terébe. Remélem, ez a következő részben is így lesz, és mindamellett, hogy gondolom, abban is egy újabb ügyet oldunk majd meg, tovább alakul a nyomozó csoport tagjainak élete, remélhetőleg a jó irányba. (És titkon azért azt is remélem, hogy nem csak Kim és Bryant lesznek ennyire a középpontban, hanem kicsit a többiek is előtérbe kerülnek.)

Nagyon sok gyanúsított tűnik fel a színen, amik közül kedvére válogathat az olvasó, de biztos vagyok benne, hogy végül senki találja ki az igazságot. Nagyon jól elbújt a sorok között, mindössze 5-10 oldallal a „kitárulkozás” előtt kezdtem sejteni a végső csavart, végkimenetelt. (Persze, már szakavatott vagyok, meg szerény is.)

Azon kívül azonban, hogy krimi kedvelőknek, feltétlenül csak és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom, ugyanis néhány véres rész, brutális gyilkossági mód vagy lelki bántalmazás nem való ennél fiatalabbaknak – még a tiniknek sem igazán. Ezt tessék csak észben tartani!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, mit ne mondjak, itt aztán bőven van szereplő. Néha nehéz volt megjegyezni a sok áldozatot, gyanúsítottat, de a főszereplők a szívembe lopták magukat.
Borító: Teljesen jó, illik a témához, és a kötés is szép.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek, 18 éven felülieknek.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: Mert nagy és kitalálhatatlan csavar van a végén.
- pont: Mert nem bírtam megjegyezni az összes felbukkanó személyt, és mindig vissza kellett lapozni, hogy ez most melyik ember is?

0 Tovább

Élet a farkasok közt – Élet kómában

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma Kaland

Kóma. Egy olyan állapot, amelyben az ember eszméletlen, és csak Isten a megmondhatója, valaha is felébred-e, felépül-e belőle. De meddig lehet reménykedni, mennyi időt adhatunk magunknak arra, hogy tovább halasztgassuk egy ember halálát, tovább nyújtsuk ilyen módon az életét? Jodi Picoult ezzel a kérdéssel foglalkozik legújabb, magyarul a mai napon megjelenő regényében, a Magányos farkasban, mindamellett, hogy azt is bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a való világ elől, és a farkasok falkájában keres menedéket.

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma KalandAz igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból. 
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és neves farkasszakértő édesapja autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik. A fekete bárányként kezelt Edward is kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja hátrahagyott ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival. 
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy olyan időben, amit hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…

Értékelés:

Több könyvet is olvastam már Picoulttól, és elmondható, hogy többnyire komoly témákkal foglalkozik, nem lepett hát meg ez a témaválasztás sem. Az igazat megvallva számomra az ilyen szépirodalmi művekbe kicsit nehezebb elmerülni, mint a lazább történetekbe, így nem lépett fel az általam „merengő effektusnak” hívott eset, amikor csak úgy „belezuhanok” a történetbe. Gyakran koncentrálnom kellett, hogy odafigyeljek az eseményekre, hosszabb ideig tartó olvasás során viszont sikerült felvennem a fonalat.

A történet több szemszögből mutatja be az eseményeket, többnyire Cara, a lány, Edward, a fiú, és Luke, az egyébként kómába lévő apa szemszögéből keresztül – akinek az emlékeit olvashatjuk dőlt betűkkel. Számomra a Luke nézőpontja volt a legérdekesebb és az ragadott magával a leginkább, hiszen mindig is érdeklődtem a farkasok iránt. Nagyon tetszett, ahogy Jodi bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a társadalom, a társadalmi nyomás és elvárások elől, hogy mindenkit hátrahagyva egy farkas falkával éljen tovább a vadon közepén az ő egyszerű, de őszinte szabályaik szerint. Ahogy összehasonlítja az emberek bonyolultságát és jellemét az állatokéval, elgondolkodtatja az olvasót, és ezt igazán tudtam értékelni. Ezeknél a részeknél nem igényelt nagy erőfeszítést, hogy beleéljem magam a történésekbe, és imádtam a farkasokról olvasni, sok érdekes dolgot megtudhatunk a könyv által a viselkedésükről, szokásaikról, szabályaikról.

A többi szemszög a jelenben játszódik, amikor is Luke már kómában van, a gyerekeinek pedig eltérő véleménye van arról, hogy mi lenne a helyes cselekedet ebben a helyzetben. Előjönnek a családi konfliktusok, és bár két különböző álláspontról olvashatunk Cara és Edward által, mégis, mivel mindkettejük szemszögéből olvashatjuk az érveléseket, mindkettejükkel egyet tudunk érteni. Gyakorlatilag az olvasó is döntésképtelenné válik, én azért mégis másik befejezésre számítottam – bár azért ismerhetném már Picoultot.

Azoknak, akik olvasták és szerették tőle pl. A nővérem húga c. könyvet, azoknak ez is egy érdekes olvasmány lehet, megvan ugyanaz a jellemző stílusa, mint az író egyedül írt regényeiben – érdekes, de én jobb szeretem azokat, amelyeket a lányával, Samanthával írt, lásd a Sorok közöttet.

Meglehetősen felkavaró, elgondolkodtató, szerteágazó történet, amely mind a természetkedvelőknek, mind a valósabb, filozofikusabb eszmefuttatások iránt érdeklődőknek kellemes olvasmány lehet. Kormegkötést nem írok.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A váltakozó szemszögek miatt mindegyiket meg lehet érteni és kedvelni.
Borító: Önmagában szép, de nekem annyira nem jön be, inkább egy falkát meg egy embert raktam volna rá.
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek, azoknak, akiket szeretnek National Geographicot nézni, akiket érdekelnek a farkasok, vagy Picoult rajongóknak.
+ pont: Mert nagyon tetszettek a farkas falkás részek.
- pont: Mert nem tudtam egyből belerázódni a történetbe és a vége miatt.

0 Tovább

Oculus - nem vagy ember, csak egy szem

Mit tennél, ha egy olyan világban élnél, ahol 40 körül mindenki megvakul? Ahol eladnak a szüleid, hogy egy idős ember szolgájaként a szeme lehess? Onnantól kezdve nem számítasz embernek, nem lehetsz többé a családoddal és nem lehetnek érzéseid. Onnantól kezdve csak egy oculus vagy.

5 Magyar Disztópia Young adult Könyvajánló Sci-fi FantasyMit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Értékelés:

Néhány éve olvastam először az írótól az első könyvét (A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben), és elárulom, hogy azzal kapcsolatban például vegyes érzelmeim voltak, mert az elején nagyon tetszett, a végén viszont teljesen kiütött és dühöngtem. Sok év elteltével úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt, főleg, miután láttam, milyen jól fogadja a kritikákat, egyáltalán nem úgy, ahogy egyes nevén nem nevezett írók, és ez egyből felkeltette szimpátiámat. Eltelt hát pár év, lássuk.

Az Oculus már az elején várakozásaimon felül teljesített, kicsit úgy éreztem, mintha a Testbérlők egy alternatív változatába csöppentem volna (de csak az elején), élveztem ezt az új világot, leírást, és olyan gyönyörűségesen volt felvezetve az egész, mint bármelyik másik felkapott kortárs disztópiában – amik természetesen az én kis kedvenceim. Ebben a könyvben is több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, és őszintén ledöbbentem, hogy képes ennyire máshogy, egyáltalán más stílusban írni az író, de legjobban arra csodálkoztam rá, hogy férfi lévén a női nézőpontot mennyire élvezhető Young Adult stílusban adta elő! Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy ez hogy lehetséges, nem rémlik, hogy férfitől olvastam volna ilyesmit, de aztán felülemelkedtem ezen, és belevetettem magam az olvasásba.

Tény, hogy mérföldekkel jobban tetszett, mint a Cleadur (bár nem olvastam A. M. Aranth minden megjelent művét), rengeteget fejlődött az évek során, és ha így megy tovább, a többi kötetére is rá kell vetnem magam. Kellemes, változatos olvasmány, egy újfajta disztópia. Persze, szimpatikus írókám nem hazudtolja meg magát a csavaros befejezéssel sem, amit tőle már megszokhattam :D, de annak örülök, hogy itt sikerült kicsit visszafognia magát, és nem erőltetett rám az utolsó 10-20 oldalon egy teljes világkoncepciót. Helyette szép, elgondolkodtató lezárást kapunk, és az érdekfeszítő epilógusban még a borító „hogyan készültjéről” is szerezhetünk némi információt (igen, én ezeket a „köszönöm ennek és ennek” részeket is mindig elolvasom a könyvekben, ki tudja, mik derülnek még ki).

A karakterek jól kidolgozottak, de legfőbb erényük, hogy változatosak, mindegyik jól megkülönböztethető külsővel és jellemmel bír, van kit megkedvelnünk és találgatnunk, hogy vajon XY és Z valójában jó fej herceg/nagyi, vagy egy gonosz jedi/boszorkány-e.

Summa summarum, kifejezettem szerettem a Young Adultos részeket olvasni Truth szemszögéből, míg az egy másik nézőpont esetében meg férfias sci-fibe csöppentem. Érdekes volt ez a kombináció. Bátran ajánlom az olvasását tízen-huszonéveseknek, a sci-fi, fantasy, disztópia műfaj kedvelőinek.

Más molyok véleményei:

Az már biztos: ez a könyv sokkal, de sokkal jobb lett, mint a Dobszó a ködben.

Ez a könyv maga a tökély! Imádtam, úgy ahogy van, de ami mindent vitt az nálam a vége volt. ZSENIÁLIS! Nem tudok ezen kívül mást mondani rá, csak azt, hogy zseniális.

Nekem nagyon bejött. Sokáig tartott, mire elolvastam, de az utolsó 150 oldalt egyszerre daráltam le, a végén pedig annyi minden derült ki, hogy csak kapkodtam a fejem, most akkor mivan és miért?! :D 

A cselekmény végig nagyon pergő, nagyon izgalmas volt, soha nem volt egy unalmas perc sem. Ehhez hozzátartozott Truth érdekes személyisége, belső monológjai és a szerzőtől már megszokott páratlan humor. Le a kalappal A. M. Aranth előtt, mert az egész sztori annyira komplex volt, és imádtam a kis utalásokat is. 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nem a megszokott karakterek, szerintem. Nekem tetszettek.
Borító: 10/10 – Nagyon szép munka, főleg, miután az epilógusból megtudtam, „hogyan készült”, és kik vannak a képeken. :)
moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A sci-fi, fantasy, disztópia kedvelőinek, első sorban fiataloknak.
+ pont: Mert szépen, gördülékenyen, érdekesen indul a történet.
- pont: Talán icike-picikét nekem elvont volt a vége. :)

0 Tovább

Elveszett gyerek Indiából Ausztráliába (Igaz történet)

5 Könyvajánló Felnőtt ÉletrajzMi történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán? 
Az Oroszlán Saroo Brierley valós története a kitartásról, az önfeláldozásról és a hitről.

A könyv alapján készült a többszörös díjnyertes film Nicole Kidman, Rooney Mara és Dev Patel főszereplésével.

Értékelés:

A fülszövege alapján figyeltem fel elsősorban a könyve, ami felkeltette az érdeklődésemet, legfőképp azért, mert ez egy megtörtént, igaz történet, amit Saroo egy szellemíró segítségével vetett papírra.

Eleinte arra számítottam, hogy egy regényesített, fordulatokkal és párbeszédekkel teli verziót kapok, hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy ez az életrajzi könyv leginkább egy elbeszélésre hasonlít – ami nem baj, csak szeretném felhívni erre a figyelmet. Emiatt leginkább azok figyelmébe ajánlanám a kötetet, akik szeretik az igaz történeteket, és nincs gondjuk ezzel az elbeszélős formával. Azt nem mondhatom, hogy maga a cselekmény unalmas lenne, hiszen a visszaemlékezések során végigkövetjük Saaro úját alig ötévesen, ahogy családjától elszakadva Kalkuttába keveredik, mindenféle fura emberekkel hozza össze a sors, hogy végül a világ egy teljesen más felére csöppenjen: Ausztráliába.

Mindamellett, hogy megtudjuk, ez a kisgyerek milyen nehézségeken ment át, felnőtt korában is vele tartunk az igazi családja utáni nyomozás során. Leginkább az tetszett a kötetben, hogy megismertet kicsit Indiával, nem csak a helyi gyerek, hanem a felnőtt, már inkább turistának és ausztrálnak számító Saaro szemszögéből is. Megmutatja, mekkora különbség van az ausztrál és indiai állapotok között, milyen esélyei vannak vagy épp nincsenek egy gyereknek az egyik vagy épp a másik helyen. Érdekes, amikor a könyvben összehasonlítja a gyerekkori emlékit a rút valósággal, és bár néha ezek a dolgok egyezést mutatnak, gyakran torzulnak is.

Alapvetően egy viszonylag egyszerű, emberi, elgondolkodtató történet, emberségről, szeretetről, családról és önkeresésről.

Megjegyzem, külön értékeltem a fényképeket könyv végében az igazi Saaroról és családjairól.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nyilván valós, nem kitalált személyek. Mondjuk, az elbeszélőn kívül a többit nem nagyon ismerjük meg,
Borító: 8/10 A film alapján készült. Igazából nem rossz, de jobban örültem volna valami attól függetlennek.
Kinek ajánlom: Az igaz történtek, elbeszélések kedvelőinek. Nincs benne sok párbeszéd, sem pörgős cselekmény. Csak egy történet.
+ pont: Az alap – egyébként igaz – történet érdekes és egyedi. És a könyv végén lévő valós képekért.
- pont: Nem egy elbeszélésre számítottam, hanem egy regényesített verzióra.

0 Tovább

Előre tudni a halált

Vajon milyen lenne, ha csupán egy érintéssel megtudhatnánk, mikor és hogyan halnak meg körülöttünk az emberek? Megpróbálnánk megakadályozni? És ha nem menne? Együtt lehet élni ezzel az adománnyal, vagy nevezzük inkább átoknak? Ezzel a gondolattal játszik el Chuck Wendig: Vészmadarak című horror-thriller regényében.

5 Thriller Felnőtt Horror KönyvajánlóMiriam ​​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.

És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.

Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

A remekül megírt Miriam Black regények tévésorozat adaptációja már előkészületben van.

„Képzeld el, hogy Stephen King és Chuck Palahniuk írta a Sírhant műveket” (SFX), és akkor megkapod a Vészmadarakat: zsigeri, izgalmas regény egy pengeélen táncoló életről.

„Pimasz, hard-boiled thriller paranormális vonással” (The Guardian)

Értékelés:

Mindenekelőtt elmondom, hogy nem csak a témája, de néhol hátborzongató és undorító részletei miatt is (amik persze a horror és thriller műfaj kedvelőinek nem probléma) elsősorban 18 éven felülieknek ajánlanám ezt a könyvet. Gondoltam, ezt előre leszögezem.

Maga az alaptörténet, amelyet a fülszöveg felvázol, rögvest a borítója utáni második érv, amiért elolvastam ezt a könyvet, és nem kellett csalódnom benne. Engem is gyakran foglalkoztatott már a gondolat, milyen lenne, ha előre tudnák az emberek a sorsukat. Akkor vajon lehetne változtatni rajta? A főszereplő Miriam az illető megérintésével előre meg tudja mondani elhalálozásának körülményeit: hogy hogyan történik majd meg és pontosan mikor – kivéve a sajátját. A kérdés csak az, hogy van-e elég ereje vagy lélekjelenléte megakadályozni ezeket a halálokat, és ha igen, milyen áron?

Egy összetett, rendkívül cselekménydús történetbe csöppenhetünk bele a regény által, ahol különféle szereplőket és halálmódokat ismerhetünk meg, s utóbbi néha rendkívül gyomorforgató vagy túlságosan ijesztő tud lenni - már legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy ezek nagyon valósághű dolgok, hiszen a könyv felhívja arra a figyelmet, hogy mi is bármikor meghalhatunk. Ezért és a véres részletekért mondom azt, hogy tőlem 18-as karikát kap. Van egyébként a könyvnek egy szépen felépített kerete, meglepő lezárása, és bár nem szeretjük meg a szereplőket, egyet minimum megkedvelünk legalább, és érdekes módon általában magyarázatot kapunk még az elmebajos tetteikre is.

A leginkább az tetszett benne, hogy azon kívül, hogy elgondolkodtat saját halandóságunkkal kapcsolatban, még titkon olyan filozófiai kérdéseket is feltesz az olvasónak, hogy vajon mi mit tennénk egy ilyen képesség birtokában, egyáltalán örülnénk-e neki. Gondoljunk csak bele: fantasztikus adomány, de ki tudja, megváltoztatható-e az emberek sorsa, ráadásul nem a legfelemelőbb érzés akár a metrón, buszon stb., belebotlani egy-egy emberbe, véletlenül is hozzájuk érni, és állandóan csak a különböző halálnemekkel szembesülni.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Többnyire eléggé alvilági figurák. Louist kedveltem csak meg.
Borító: Ez hívta fel rá magára először a figyelmem.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek és a horror, thriller kedvelőknek.
+ pont: A témáért és az alapötletért.
- pont: Talán kicsit túl pörgős volt a cselekmény. Lehet, hogy 300 helyett 500 oldalban jobban ki lehetett volna dolgozni.

0 Tovább

Gengszterélet az 1900-as években

Nem sokára mozikba kerül Dennis Lehane – Az éjszaka törvénye c. könyv alapján készült film, amelyben olyan színészek kaptak (fő)szerepet, mint Ben Affleck, vagy Elle Fanning, Dakota Fanning húga. A történet az 1920/30-as években játszódik, mely által bepillantást nyerhetünk az akkori gengszter- és börtönéletbe vagy a rumbizniszbe az alkoholtilalom idején.

Könyvajánló 5 Felnőtt Krimi ThrillerJoe ​​Coughlin, Boston rendőrkapitányának legkisebb fia tolvajként bontogatja szárnyait. Egy balul elsült kaszinórablás közben megismerkedik Emma Goulddal, találkozásuk pedig örökre megváltoztatja az életét. Hamarosan a saját bőrén kénytelen megtapasztalni, mit is jelent valójában az éjszaka törvénye, és milyen árat kell fizetnie azért, ha életben akar maradni az alvilágban. Joe-nak vág az esze, ami bűnözői körökben ritka adottság, ezért szédületes gyorsasággal kapaszkodik egyre magasabbra a szervezett bűnözés ranglétráján, ám a sorsát így sem kerülheti el.

Dennis Lehane regénye egyszerre kalandos és lírai utazás a húszas-harmincas évek Amerikájába, egy mára legendássá vált, letűnt korszak mélyére, amelyben virágzott a szeszcsempészet, a bűnözőket hősként tisztelték, és a gyarlóság az ország nemzeti erényének számított. A könyvből Ben Affleck rendezett nagy sikerű filmet 2017-ben, aminek ráadásul ő a főszereplője is Siena Miller, Zoe Saldana, Scott Eastwood, Brendan Gleeson és Chris Cooper mellett.

Értékelés:

Így utólag azt gondolom, talán leginkább a férfiaknak tudnám ajánlani a kötetet, figyelembe véve a témáját, az írásmódját és a stílusát is. Nem annyira pörgős, mint inkább lassabban kibontakozó, türelmet igénylő történetvezetés a jellemző rá, ugyanakkor a második felében kicsit jobban beindul a cselekmény. Eleinte kételkedtem benne, hogy lesz tetőpont, meg egy normális befejezés, de utólag úgy gondolom, minden megvolt benne, még a nem várt végső csavar is.

Azoknak, akik szeretik ezt a világot, érdekfeszítő olvasmány lehet, de akiktől távol áll, és valami romantikus gengszter sztorit képzelnek maguk elé, vagy páratlanul szárnyaló, eseménydús cselekményt, nem hiszem, hogy ez a könyv lesz majd a kedvencük. Eleinte számomra döcögős volt a kezdet, de a végére egészen megszoktam a szereplőket, és tudtam, kitől mire számítsak, és láttam, hogy valamerre mégiscsak tart ez a történet – akkor kezdtem el igazán értékelni. Néhány dolgon még engem is elgondolkodtatott, hogy az adott helyzetben én épp ezt vagy azt tettem-e volna, és bár nem napjainkban játszódik, tény, hogy vetít némi nem túl bizalomgerjesztő fényt a jelenlegi általános életmódunkra is. Persze, ezt talán csak azok látják, akik a cselekményen kívül elgondolkodnak a regény mélyebb mondanivalóján is.

Teljes mértékben ráismertem a Viharsziget szerzőjére, tehát akik azt a könyvet preferálták, ennek a vételét sem fogják megbánni. Számomra még mindig kicsit szokatlan volt ez a stílus, igazából nehéz megmagyaráznom, hogy miért – pedig ez ritkán fordul elő velem.

A karakterek eléggé élethűek, (majdnem) mindegyiknek van hibája, jó és rossz oldala, lehet őket bírálni, szeretni vagy épp utálni. Már magam is meglepődtem azon a változáson, mikor a végére én is kezdtem kívánni egyiknek vagy másiknak valamiféle bosszú beteljesülését. Kíváncsi vagyok, milyen film kerekedik majd belőle.

Összességében tehát kicsit egyszerű gondolatmenet és cselekmény, talán inkább abban rejlik különlegessége, hogy egy olyan kor és életstílus színfalai mögé nézhetünk be – egész hihetően -, amire már más lehetőségünk a regényeken kívül manapság már nincs.  

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hihetőek, bár nem mozgok valami otthonosan a gengszter témában.
Borító: 9/10 Nem rossz, bár valami eredetibb talán jobb lett volna, mint a film főszereplőjének képe.
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább férfiaknak, és a türelmeseknek. Kicsit lassan kibontakozó történet.
+ pont: Mert a vége felé kezdett érdekes lenni, és mert nem számítottam erre a befejezésre.
- pont: Mert néhány részen, úgy a közepe táján kicsit untam magam.

0 Tovább

Pszichológiával a gyilkos nyomában

A világsiker Joseph O’Loughlin könyvsorozat sokaknak nem ismeretlen, hiszen a neves pszichológus gyilkossági nyomozásait követhetjük nyomon immár 8 köteten át. Az Altató című könyvben ezúttal egy olyan gyilkos nyomába eredünk, aki két nőt (anyát és lányát) gyilkolt meg, az egyiket harmincöt késszúrással, a másikat viszont „csak” megfojtotta. Joe, a klinikai pszichológus nyomába ered a gyilkosnak, azonban minél közelebb kerül hozzá ő, és immár felnőtt lánya, annál nagyobb veszélybe sodorják magukat.

Könyvajánló 5 Krimi Felnőtt SorozatAnyát ​​és lányát holtan találják egy dél-angliai tanyán. Az asszony holttestét a halálos döfésen kívül harmincöt késszúrással gyalázták meg, a lányt viszont megfojtották, mégis úgy fest, mintha csak békésen aludna. Mintha a gyilkos egy idealizált, mesebeli nyughelyet rendezett volna be neki. 
Ronnie Cray főfelügyelő az esethez Joe O'Loughlin pszichológus segítségét kéri, hátha a régi munkatársa felfedez valamilyen jelet a helyszínen, vagy árulkodó szóra bukkan a tanúvallomások között, ami kibillentheti a holtpontra jutott nyomozást, és elvezetheti a rendőrséget az elkövetőhöz. 
Joe mindent megtesz, vissza-visszatér a tetthelyre, próbál közelebb kerülni az áldozatokhoz, hogy őket megismerve a gyilkoshoz is közelebb férkőzhessen. De mit csinál akkor, ha ezúttal nemcsak ő figyel meg másokat, hanem őt és az övéit is figyelik? És mihez kezdjen, ha az egyedüli nyomon elindulva újabb áldozatok és néma tanúk bukkannak fel, és az ügy egész más irányt vesz?

Michael Robotham (Mondj igazat!, Igazi fájdalom) két különböző típusú bűncselekmény szálait fonja egybe, hogy aztán újabb és újabb fordulatokat tartogatva az olvasónak, rémisztően izgalmas regényt írjon finom humorral, a lélek legmélyebb bugyraiba engedve bepillantást.

Értékelés:

Talán, akik nálam szerencsésebbek, és már a sorozat korábbi köteteit is olvasták, jobban képbe kerülnek Joe eddigi életével, azonban az előzménykötetek nélkül is egy élvezhető krimit kaparintottam meg. Joe visszaemlékezéseiből nagyjából megtudtam, hogy mik történtek korábban, azokat az eseményeket legalábbis, amelyek kihatással lehetnek a jelen cselekményekre. Azok, akik végigkövették családja történetét, most igazán mélyre merülhetnek benne, hiszen a kis Charlie immár kész nő, kishúga, Emma okos kislánnyá cseperedett, Joék házassága azonban úgy tűnik, menthetetlen – vagy mégsem? A gyilkosságokkal párhuzamban a család életébe is bepillantást kapunk, hogyan alakul, változik, formálódik a korábbi eseményekhez és a mostani szomorú megpróbáltatásokhoz képest.

Mindamellett, hogy olyan régi szereplők is visszatérnek a nyomozás során, mint a már korábbi részekből jól ismert Ruiz (visszavonult) felügyelő, a mostani gyilkossággal kapcsolatban rengeteg lehetséges gyanúsítottat ismerünk meg. Utóbbi folyamodványaként egy ideig szinte lehetetlen képbe kerülni, ki kicsoda, a sok felsorolt név és az áldozatokkal való kapcsolatuk komoly figyelmet és a krimi történetekben való jártasságot igényel. Azok viszont, akik szeretik a hasonló történeteket, bizonyára örömüket lelik ebben, akárcsak én – bár a vége felé jobban örültem volna, ha jegyzetelem neveket a képben maradás érdekében. Tény, hogy akárhányszor próbáltam meg megtippelni a gyilkost, sosem jártam jó nyomon, úgyhogy ez nem egy olyan tipikus „előre kitaláltam, mi lesz benne” történet.

Egyrészről Joe nézőpontjából látjuk az eseményeket, másrészről azonban néhány fejezetenként a gyilkos fejébe is belepillantunk – ez azonban nem jelenti azt, hogy közelebb kerülünk hozzá, sőt, inkább csak tévútra vezet minket. Le a kalappal azon olvasó előtt, aki képes lenne összerakni a szálakat magától, és még a vége előtt rájönni a tettes kilétére, Robotham azonban olyan jól és ügyesen szórja el ezeket a kis morzsákat, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen.

Összességében ez egy kitalálhatatlan, jól megformált és felépített történet, ahol minden épp csak akkor derül ki az olvasó számára, amikor annak eljön az ideje. Kíváncsi vagyok, lesz-e még folytatása a történetnek, például érdemes lenne a továbbiakban Charlie-val, Joe már majdnem felnőtt lányával foglalkozni. Kicsit bánom, hogy a korábbi köteteket eddig nem olvastam, de azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy ez a borító az eddigi legjobb a korábbiakhoz képest. Figyelemfelkeltő, nem túl sok, de nem is kevés. Bátran ajánlom a krimi kötetek kedvelőinek!!!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Kedveltem őket, kivéve azt, akit utálni kellett. :D
Borító: 10/10 Szuper, főleg a korábbiakhoz képest! Figyelemelkeltő és illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek kihagyhatatlan, vagy azoknak, akik szeretnék egy kicsit megdolgoztatni az agyukat.
+ pont: Mert nem tudtam kitalálni, ki lehet a gyilkos.
- pont: Mert nehéz volt megjegyeznem, ki kicsoda és épp milyen kapcsolatban állt az áldozatokkal, annyira sok volt a lehetséges gyanúsított.

0 Tovább

Gyilkos család az Appalache-hegység mélyén

5 Könyvajánló Horror Thriller Felnőtt

Általában a horror könyvek írói férfiak, Ania Ahlborn mégis bebizonyította, hogy egy női író is képes művével nem csak rettegést, de undorodást, émelygést és magas vérnyomást kiváltani.

5 Könyvajánló Horror Thriller FelnőttAz ​​Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.

A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.

Ania Ahlborn regénye pokoli utazás az amerikai vidék kietlen zugaiba, ahol velejéig romlott emberek tesznek kimondhatatlan dolgokat. A Vértestvérek nem csak az utóbbi évek egyik legsokkolóbb horrora, de egyben tanúbizonysága annak is, hogy a műfaj nem csak a férfi szerzőké

5 Könyvajánló Horror Thriller Felnőtt

Értékelés:

Az a furcsa ebben a történetben, hogy bár roppant mélyen belemerülünk Michael életébe, a család gyilkolászásábakínzásaiba, és undorodunk is, azért mégsem annyira, amennyire kéne – kiváltképp a vége felé, mikor már szinte az olvasó is várja a végkifejletet. Eleinte talán nehéz elképzelni egy ilyen elmebeteg családot, amelynek tagjai egytől egyig defektesekaz anya gyakorlatilag egy mészáros, az apa érdektelen, a bátyus meg egy pszichopata. Talán leginkább a Michael és nővére a legnormálisabbak, mégis mindegyik családtag valamilyen szinten részt vesz a gyilkosságokban.

Elkapni a lányokat, lehurcolni a pincébe, megkínozni, megölni, fellógatni, kivéreztetni, feldarabolni… és még sorolhatnám. Ezek, és a még kiderülő dolgok mind olyanok, amitől a normális ember hátán feláll a szőr, és kigúvadt szemekkel olvassa a történetet reménykedve abban, hogy a végére valami mégiscsak a helyére billen. Az biztos, hogy a horror iránti rajongóknak ez egy kihagyhatatlanul érdekes és izgalmas olvasmány, viszont kizárólag 18 év felett tudnám csak ajánlani, erős idegzetűeknek és csak azoknak, akiknek bírja a gyomra az ilyesmit.

Én kedveltem ezt a történetet, és nem azért, mert magam is szociopata lennék, de horrorfilmet sem azért néz az ember. Talán, amikor ilyenekről olvasunk (szigorúan kitalált történetet), az olvasó jobban elkezdi értékelni saját életét, és kicsit más megvilágításba kerül minden. Merthogy, ha jobban belegondolunk, a mi kis problémáink eltörpülnek az ehhez hasonló bajokhoz képest.

Michael annak ellenére, hogy egy ilyen családban él, és megteszi azt, ami szükséges, rendelkezik némi érzelemmel, és ez az, ami szimpatikussá teszi számunkra. Végig szurkolunk neki a történet folytán, hogy változtasson a dolgokon, álljon a sarkára, nyíljon fel végre a szeme, azonban, ha valakit gyerekkorától gyilkolásra nevelnek, annak már igencsak eltorzult a világképe. Talán már azt sem tudja, mi a normális és mi nem.

Az a legszomorúbb a könyvben, hogy sajnos azért hallani ilyen esetekről (ha nem is konkrétan erről), és bár az ember próbálja magát elhatárolni attól, hogy valóságosnak látja a történetet… Jobb nem is belegondolni. Minden esetre ha egy hátborzongató, hideglelős olvasmányra vágytok, nemigen találtok ennél tökéletesebbet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, többségük nagyon rémisztő, Michaellel azonban a történtek ellenére is tudunk azonosulni – na ez az igazán rémisztő.
Borító: 9/10 Jól illik a történethez, amelyből akár film is készülhetne.
Kinek ajánlom: A horror rajongóinak, és csak és kizárólag erős gyomrúaknak. Ez nem egy romantikus lányregény.
+ pont: Mert az ember zsigereibe hatol, émelygést és undorodást vált ki, valamiért mégis rádöbbent, milyen szerencsések vagyunk saját családjainkkal.
- pont: Mert kissé rövidnek találtam, de végül is minden meg volt benne, ami egy jó horrorhoz kell.

0 Tovább

Szőke herceg fehér lovon

„Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.” – Ezzel a fülszöveggel indít Zakály Viki új könyve, az Egyszeregy.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult SorozatLiza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?

Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem

Értékelés:

Kétségtelen, hogy egy nagyon ütős és figyelemfelkeltő fülszöveggel indít a könyv, nem csoda, hogy máris annyian a kivánságlistájukra rakták. Vajon mi lenne, ha tényleg létezne egy ilyen srác, akit bármikor felhívhatsz, állítólag egy fantasztikus estét tölt el veled, csak rád figyel, és pillanatok alatt magába bolondít? Az egyetlen bibi csak az, hogy ez egy megismételhetetlen alkalom. Te élnél vele? Elsősorban ezt a kérdést teszi fel Zakály Viki, és ez engem is elgondolkodtatott, hogy anno (mikor még szingli voltam) éltem volna-e ezzel a lehetőséggel. Vajon milyen lehet az a srác? Egy amolyan „tudom, mi kell a nőnek” és meg is adom neki? Vagy lehet, hogy ez az egész csak megjátszás, a lányok bolondítása, hogy minél több egyéjszakás kalandot tudhasson magáénak?

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Az olvasónak végig ott motoszkál a fejében, vajon ki lehet igazából ez a félisten, ez a tökéletes, humoros, okos, eszes, csábító, szívdöglesztő srác, aki egy kicsit hajaz Mr. Greyre, egy kicsit Edwardra, vagy talán minden rajongott könyv férfi főszereplőjére. Mi lehet az igazi neve, miért csinálja azt, amit, rossz vagy jóindulatúak-e a motivációi?

Egy furcsa kalandba csöppenünk a könyvvel, ami Budapesten játszódik, és akár igaz is lehet. Bejárjuk az ismerős helyszíneket, Lizával esünk szerelembe, vele együtt imádjuk ezt a srácot, vele együtt parázunk a melóhelyen, és próbáljuk megfejteni, vajon a barátkollégánk szerelmes-e belénk. úgy gondolom, sokan magukra ismerhetnek ebben a kissé még esetlen, bizonytalan és naiv huszonéves lányban, aki félbehagyta a sulit, nem tudja, mit kezdjen magával, és próbál megfelelni első munkahelyén, egy szerkesztőségben, mint gyakornok.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Első látásra ez egy laza, délutáni Young Adult (fiatal felnőtteknek szóló) könyv, mégis, ha kicsit mélyebben belepillantunk, főleg a vége felé elég komoly dolgokra világít rá. Vajon várhatjuk-e, hogy egyszer csak betoppan a szőke herceg fehér lovon és „megmenti” az addig unalmas, szürke életünket? Vajon a szerelem nevében megvan-e bocsátva minden? Vajon, amikor a rózsaszín köd elillanása után üres tekintettel nézzük a plafont, ráismerünk-e még magunkra, és nyugodt szívvel jelenthetjük-e ki: „nem bántam meg semmit”?

A legkelendőbb romantikus könyvekben a főhős férfi mindig tökéletes, feddhetetlen, erkölcsös, szívdöglesztő, okos, humoros, hűséges, a kérdés csak az, hány olyan könyv van, ami a végén mégis megcáfolja ezt a „tévhitet”? Vajon ez a könyv melyik kategóriába kerül majd, ha megszületik a második rész? Az biztos, hogy két olyan karakter is szerepel benne, akikért az olvasóknak lehet pártra szakadni, szurkolni és félálomban suttogni a nevüket.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Elgondolkodtatóak! Gábrielben van egy kicsi túlzás, de a végére legalább kapunk némi magyarázatot rá.
Borító: 10/10 Naná, hogy ez tetszett meg a legjobban.
Kinek ajánlom: Szerintem ez amolyan Young Adult könyv, úgyhogy 16-27 éveseknek tudnám ajánlani, főleg lányoknak/nőknek, akik szeretik a romantikus történeteket.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert a közepe táján a nagy romantikázásban kezdtem kicsit unni. Aztán szerencsére ezen átlendültünk – a könyv meg én.

0 Tovább

A Twilight Saga (Alkonyat) és A burok szerzőjének új könyve – A vegyész

Az biztos, hogy számomra az Alkonyat sorozat olvasása után kifejezetten meglepetést okozott Stephenie Meyer akkori új könyvével, A burokkal, amely földönkívüliekről szóló fantasy, de nem gondoltam volna, hogy képes még jobban szétterpeszkedni a könyvpiacon; ezúttal ugyanis egy félig-meddig romantikus akciókönyvvel rukkolt elő.

 5 Könyvajánló Romantikus Krimi ThrillerLetehetetlenül ​​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.

Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.

Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.

Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.

Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.

Stephenie Meyer a Twilight saga és A burok óriási nemzetközi sikerei után most egy kemény, de annál elragadóbb főhősnővel tér vissza. Feszesen megírt, váratlan fordulatokban gazdag regényével ismét megmutatja, hogy miért ő ma a világ egyik legnépszerűbb írója.

„Meyer mesterien teszi kiváncsivá olvasóját, tartja fent a feszültséget, és adagolja az információt. Az emberek nem csak olvasni akarják a könyveit, hanem egyenesen bennük akarnak élni.” 
Lev Grossman, A varázslók-trilógia szerzője

„Meyer ragyogó tisztasággal ír, soha nem áll az olvasó és az átélhető élmény közé. Igazi tehetség.” 
Orson Scott Card, Az Ender-saga szerzője

„Meyert sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint a zsáner megszokott szabályai… Amit az életről mond, az mindig lenyűgöző.” 
Jeff Giles, Entertainment Weekly

„Egy Stephenie Meyer-regényt nem egyszerűen csak elolvas az ember, hanem vele él, az ellenállhatatlan és hús-vér szereplőkkel együtt. Meyer mindig tudja, hogyan ábrázolja őket ahhoz, hogy az olvasót érdekelje a sorsuk, és aggódjon értük.” 
Ridley Pearson

5 Könyvajánló Romantikus Krimi Thriller

Értékelés:

Nyilvánvaló, hogy az írónő ilyen változatos témájú és minőségű, besorolású művei után, mint az Alkonyat sorozat, vagy A burok, érdekelni kezdett A vegyész című műve is. Már A buroknál is erős kételyeim voltak, hogy valóban ugyanaz a személy írta-e, mint az Alkonyatot, abban azonban biztos vagyok, hogy A Vegyész cseppet sem marad el az előbbitől (sem.)

Ezúttal, mint írtam, egy akciókönyvvel örvendeztetett meg minket, ami számomra már csak azért is meglepő volt, mert annyira nem illik Meyer stílusához – gondoltam én. Kellett pár oldal, mire belerázódtam az eleinte kissé száraz és tényszerű történetbe, de aztán elkezdett nagyon is érdekelni a dolgok végkimenetele. Jó, azt muszáj megjegyeznem, hogy voltak olyan részek, a közepe táján, amikor csak a fejemet fogtam, hogy „Jézusom, miért kell már ezt is telepakolni nyálas részekkel?” azonban mindenért kárpótolt az utolsó pár oldal, tele akcióval és agyafúrt tervekkel – utóbbiakban aztán végig nem volt hiány. Bár vártam volna valami hihetetlen fordulatot a végén, ez azonban elmaradt, úgyhogy összességében a közepétől kissé kiszámítható, de élvezetes és akciódús regényt tudhatnak magukénak azok, akik megadják neki az esélyt. Az biztos, hogy azoknak, akiknek túl gyerekes/nyálas volt az Alkonyat, ebben azért ugyanúgy örömüket lelhetik, akárcsak a már megfilmesített A burok című regényében, mindazonáltal a már felcseperedett Alkonyat fanoknak is ideje új vizekre eveznie.

Kedvenceim közé került a könyv, mert bár tudható volt nagyjából, mi lesz a vége, és nincs benne csavar, végig élveztem az események alakulását, és kíváncsi voltam, főszereplőnk hogyan is mászik ki ebből a nagy katyvaszból, amibe az élet sodorta – a most nem megemlítendő „mellék”szereplőkről már nem is beszélve. Annyit azért elárulhatok, hogy a könyv sem a pörgős történetek kedvelőinek, sem a könyvbéli férfiideálok rajongóinak nem fog csalódást okozni! Tulajdonképpen - bár műfajában nem összehasonlítható -, mégis nehezen is tudok rájönni, hogy ez, vagy A burok című könyve tetszett-e jobban, de valószínűleg a válaszom éppen attól függ, hogy mikor melyiket olvastam utoljára. :)

Azt hiszem, a kedvenc részeim (bár tiniként utáltam a kémiát) a vegyészes részeim voltak, amikor a főszereplő különféle vegyi cuccokkal babrálja az ember viselkedését/teljesítőképességét, de még jobban érdekeltek a lakásai „paranoiás”(?) bebiztosításai. Ügynökök, titkos szervezkedések, gyilkosságok, álcázások, fegyverek, méregfiolák, mi kell még? Egy-két jó pasi? Egy imádnivaló kutya? Pipa! Ajánlom figyelmetekbe! ;)

5 Könyvajánló Romantikus Krimi Thriller

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Imádtam őket, de érdekességképpen, nekem nem a főszereplő által favorizált férfi tetszett. ;)
Borító: 10/10 Szerintem nagyon találó! És tökéletes a kötés is. :)
moly.hu-n elért százalék: 87%
Kinek ajánlom: A krimik, thrillerek vagy akciókönyvek szerelmeseinek, de nyomokban romantikát is tartalmaz! Férfiaknak és nőknek is.
+ pont: Mert néhol a főszereplőhöz híven én is hisztérikusan felnevettem.
- pont: Mert néhol viszont túl soknak találtam a romantikát (Jó, azért nem vészes, de ez egy akciókönyv!)

0 Tovább
«
1234
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.