Facebook Twitter Addthis

Puha Boldog Puffancs

Sarah Andersen tavaly megjelent képregénye, a Felnőni kiábrándító nagy sikert aratott, s nem véletlenül az 1. legjobb képregény a molyok értékelései alapján. Vicces képkockáival elsősorban a fiatal nők körében arat nagy sikert, hiszen ironikus humorával könnyen utat talál a szívünkhöz. A könyvfesztiválra megjelent második kötet, amely a Puha Boldog Puffancs címet viseli még több megmosolyogtatni vágyó rajzot és rövid történetet tartalmaz.

Könyvajánló 5 Művészet Sorozat Young Adult Felnőtt HumorItt a fürdőruha-szezon! Készítsd fel a strandoláshoz a tested! Dolgozz azon a hasfalon! Emeld meg a feneked! 
… Őöö, vagy mégse. Felejtsd el, és légy inkább puffancs. Puha boldog puffancs! 
A Sarah Andersen összegyűjtött képregényeit tartalmazó második kötet ott folytatódik, ahol az előző abbamaradt – vagyis összegömbölyödve egy kupac paplan alatt, figyelmen kívül hagyva a való világ kötelezettségeit. Ezek az új képregények és rajzokkal ellátott személyes jegyzetek a fiatal felnőtt-lét ádáz érzelmi hullámvasútjának magasságait-mélységeit követik: anyagi problémák, nyűglődések, a pulcsilopás rejtelmei, és egy otthonmaradós- pizzázós nap örömei. Mindenki a fedélzetre! 
Sarah Andersen egy fiatal brooklyni képregényrajzoló és illusztrátor. Igazából menő és kiegyensúlyozott életet él. De tényleg.

Értékelés:

Az első kötettel szemben ez a képregény nem „csak” képkockákat tartalmaz, hanem a vége felé konkrét kis történeteket is megismerhetünk néhány bekezdésnyi szöveg és persze a rajzok által: például, hogy Sarah hogyan szerette meg a macskákat, hogy milyen egy túllihegős, önbizalom hiányos, introvertált ember élete, vagy, hogy miként és miért is lesz az ember lánya fiúpulcsit elcsenő tolvaj. Mert azt bizony csak mi, lányok tudjuk, hogy a női pulcsik szúrnak, szorítanak, rövidek, kényelmetlenek, meg úgy egyáltalán… a cipőkről már nem is beszélve. És persze, minket ver az Isten nem csak a kényelmetlen ruhákkal, hanem a menstruálással is. És csak mi tudjuk, hogy néha pedig nem vágyunk többre, csak egy kis megértésre, és ez a kis képregény pontosan ezt szolgáltatja nekünk: görbe tükröt mutat, miközben jól szórakozunk saját bolondságainkon.

A puffancs példányból két kedvenc képregénykockám az alábbi:

Könyvajánló 5 Művészet Sorozat Young Adult Felnőtt Humor
Igen, azt hiszem, ez nem érdemel magyarázatot, nyilván ez minden könyvmoly célja, és egyszerűen imádom ezt a képet!

Könyvajánló 5 Művészet Sorozat Young Adult Felnőtt Humor
A nőkre jellemző „fagyosszentkedés” pedig a teremtés koronái szemében teljesen érthetetlen. Pedig a legmelegebb napokon is képes lefagyni a kezünk-lábunk, és míg a ház ura egy szál boxerben illegeti magát, mi, nők 3 paplan alá bújva vacogunk. :)

Megtudhatjuk (persze humorral fűszerezve), milyen egy Y generációs nő, egy könyvmoly vagy egy művész élete, jobb-e a gimi mint a felnőtt élet, mi nem számít párbeszédnek, és hogy kell (vagy legalábbis kéne) leküzdenünk a szorongásunkat társaságban.

Egyszerűen imádom ezeket a képregényeket, még ha mindig sajnálkozom is amiatt, hogy lehetne több is belőlük. De legalább sosem tudok ráunni. Akik viszont szeretnék elolvasni, előbb vegyék meg, olvassák el, és csak utána lájkolják a Sarah’s Scribbles Face oldalt, mert ott bizony elég sok „spoilerezést” kaphatunk akarattalanul is az üzenőfalunkra. :) (Én szóltam!)

Csajoknak, nőknek, de még talán srácoknak is megnevettető olvasmány, ajánlom egy bögre kakaó mellett összebújásra és közös olvasásra. (Én kábé minden harmadikon felröhögtem és böködtem a teremtés koronáját, hogy ezt és ezt és ezt és ezt is tessék megnézni és elolvasni! Valamiért ezt fapofával tette, de szerintem nem akarta elismerni, hogy az is vicces lehet, amit én mutatok neki.) :D

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A megszokottak Sarah Andersentől.
Borító: Cuki, puha, simis. :)
Kinek ajánlom: Nőknek, válogatás nélkül. :D
+ pont: Mert sokat lehet nevetni rajta, jó kedvre deríti az embert, és nem csak egyszer olvasható.
- pont: Lehetett volna hosszabb is.

0 Tovább

2086 oldal háború - Hollóárnyék-trilógia

A Hollóárnyék-trilógiának első kötete méltán foglalja el a 44. helyet a legjobb fantasy könyvek, és a 69. helyet a legjobb kortárs könyvek között a molyok értékelései alapján. A három kötet összterjedelme nem kevesebb, mint 2086 oldal, így bármely (háborús) fantasy kötet rajongónak hetekig érdekfeszítő olvasmányként szolgálhat. Én „rabszolgahajcsár” üzemmódban körülbelül 10 nap alatt olvastam ki a köteteket, nagyjából 55-70 óra alatt, így ez is prezentálhatja, hogy az átlagos 50-70 oldal/óra teljesítményem az apró betűs trilógia esetén jócskán lecsökkent. Ez azonban korántsem von le az értékéből, de jól mutatja, hogy nagyjából mire számítsanak azok, akik nekiveselkednek a trilógiának. Az értékeléssel megvártam, amíg mindegyiknek a végére érek, így egy értékelésen belül nyújthatok egy komplex ajánlót a különböző részek spoilermentes összehasonlítására is alapozva.

Sorozat 5 Könyvajánló Fantasy Háborús Felnőtt KalandVaelin ​Al Sorna apja legfőbb hadúr az Egységes Királyság uralkodójának szolgálatában. Mindössze tízéves fiát magára hagyja a Hatodik Rend kolostorának vasrácsos kapujánál. A Rendben árva gyermek módjára nevelkedő és jogos örökségétől megfosztott fiú meggyűlöli apját.

A rendtestvérek Vaelint és társait kegyetlen kiképzésnek vetik alá, ahol a sikertelenség következménye sokszor a halál. Megtanulnak viszont lovakkal bánni, kardpengét kovácsolni, életben maradni a vadonban, és nem utolsósorban embert ölni. Társául egy taszító küllemű, ám annál vérszomjasabb kutya és egy meglehetősen szeszélyes természetű ló szegődik, aki hősünket tűri meg legkevésbé a hátán.

Ekkor kezd el munkálni benne a vér éneke, egyfajta különleges képesség, amely segíti és vezérli útja során.

Miután kiképzése véget ér, a hírnevet és rengeteg sebet szerzett fiú a király befolyásának hálójába kerül, Hite és lelkiismerete ellenére, képességei végső határát feszegetve. Az őrült vagy lángész Janus király által kirobbantott igazságtalan háborúban tipródva Vaelin próbál az őt övező gyűlölet ellenére minél többeket megóvni, függetlenül attól, melyik oldalon állnak. Uralkodója hódítani küldte, de számol-e a háttérben munkálkodó erőkkel és Vaelin igazi céljaival?

Értékelés:

Nem véletlen, hogy az első rész ilyen magas helyezést ért el a ranglistán, ugyanis gyönyörű felvezetése egy világszabású történetnek. A vér énekében megismerhetjük nemcsak az alapvilágot, hanem a későbbiekben legfontosabb főszereplőink, többek között Vaelin Al Sorna gyermekkorát, személyiségét és kiképzését a Hatodik Rendben. Ugyanis egy olyan világba csöppenünk, amely sok részre, „országra” tagolódik a miénkhez hasonlóan, és ahol különféle hiteket vallanak magukénak a különböző népcsoportok. Az Egységes Királyságban 6 Rend szolgálja a Hitet és a királyságot, ezek közül pedig Vaelin életét nyomon követve a harcos rend életébe és mindennapjaiba kukkanthatunk bele. A tízéves kisfiú a rendben szerzett „csapatával”, barátaival (Nortah, Caenis és Frentis, csak, hogy párat említsek) évekig tartó, kemény kiképzésben vesznek részt, amelyben nem kevés kortársuk életét veszti. Vaelin a szemünk láttára cseperedik fel, míg végül komoly hadvezérré válik.

Összességében ez a legkiválóbb része a sorozatnak, hiszen az egy nézőpontos cselekmény jól követhető, átlátható, és megfelelő mennyiségű tudást szolgáltat nekünk az adott világról ahhoz, hogy a későbbiekben elboldoguljunk.

A második kötet már egyfajta átvezetés a véres, háborúkkal teli harmadik rész és a bevezető első között. A nézőpont már nem csak Vaelin szemszögéből mutatja az eseményeket, hanem például Frentis is közelebb kerül hozzánk (és persze új, fontos szereplők is felbukkannak), ezáltal is megpróbálva felkészíteni az olvasót a harmadik kötet igen sok nézőpontos, szerteágazó cselekményszálának megértésére. Annyi bizonyos, hogy a több, mint kétezer oldalas olvasmány során rengeteg karaktert megismerhetünk, viszont annál kevesebb esélyünk marad a harmadik kötetben, hogy mindegyikre pontosan emlékezzünk. Nekem például volt olyan karakter, aki bár később fontos szerepet töltött be, mint mellékszereplő, egyszerűen képtelen voltam visszaidézni, milyen körülmények között is csatlakozott a történethez. Vagy például nem emlékeztem, kicsoda is volt a magába forduló XY halott fia, és mikor is öltük meg pontosan… Persze, szép lassan belerázódtam, hogy megkülönböztessem a különböző népeket, és több száz oldal után kapiskáljam, hogy mit is jelentenek a különféle népi elnevezések; a kb. 30 „fő mellékszereplő” igazán megdolgoztatta az agytekervényeimet.

A harmadik kötetre ugyanis annyira szerteágazik a sztori, hogy már addigra bejárjuk az egész (fantasy) világot, megismerjük kb. az összes országot, népcsoportot és a különféle képességeket, mindazonáltal egyáltalán nem mondanám egyszerűnek a (számomra) túl sok nézőpont miatt a visszaemlékezést egy-egy félbehagyott cselekményszálra. Mint ahogy a sorozatoknál ez általában jellemző, nekünk, olvasóknak is a főszereplőkkel együtt kell felnőnünk, és egyre több tudást, ismeretet magunkba szívnunk, nem is beszélve az egyre jobban kibontakozó háborúról, ami gyakorlatilag egyfajta globális háborúvá növi ki magát. Seregeket gyűjtünk, és annyi, de annyi csatát nézünk végig, hogy nekem, mint nő, bevallom, néha meglehetősen fárasztóvá vált emiatt a harmadik, azaz a befejező kötet olvasása. Kétségtelen, hogy sok hadigépet és formációt, cselt megismerhettem, emiatt azonban úgy gondolom, talán a férfi olvasóknak sokkal inkább kedvére válik ez a több száz oldalon végignyúló véres cselekmény, annak ellenére, hogy az első kötet mindkét fantasyt szerető nem osztatlan figyelmét magára vonhatja.

Ami a szereplőket illeti, nagyon sokan könnyen a szívünkhöz nőhetnek, de ez a terjedelem éppen elég ahhoz is, hogy könnyen kieshessenek a pikszisből. Személy szerint először Vaelin volt a kedvencem – nyilván, hiszen az első kötet gyakorlatilag kb. csak róla szól -, később azonban amellett, hogy Frentis is magára vonta a figyelmemet, Nortah vált az örök kedvencemmé. Annyi biztos, hogy kedvünkre válogathatunk nem csak a férfi, hanem az erős, harcos női karakterek közül is, hiszen az eleinte semmire sem jó kislányok komoly háborús hőssé növik ki magukat - hiszen ez már gyakorlatilag a kortárs fantasyk és disztópiák védjegye. (Férfiak vagy harcos lelkű amazon olvasók előnyben.)

Összességében nem is ajánlom külön nemnek vagy korosztálynak a könyvet, hiszen ebből már mindenki maga eldöntheti, hogy mennyire való neki ez a trilógia. Annyi biztos, hogy az első könyvet mindenképpen megéri elolvasni, aztán ennek tudatában már egyszerűbb lesz megtenni a következő lépést.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: Összességében: 5. Nagyon jó, tetszett (A harmadik rész viszont csak 4-est kap tőlem)
Karakterek: A szívünkhöz tudnak nőni, de könnyen ki is esnek a kegyeinkből. Először Vaelin, de végül Nortah lett a kedvencem. :)
Borító: Mindhárom nagyon igényes munka. A kötetek keményborításúak, és mivel elég nagy terjedelműek, bőven kell nekik hely a könyvespolcon.
Kinek ajánlom: A háborús és fantasy történetek kedvelőinek, talán inkább férfiaknak (de ettől még az ilyen téma iránt érdeklődő nők se tántorodjanak el.) Érdemes elolvasni az első részt, ami fantasztikus, és akkor mindenki eldöntheti, folytatja-e a trilógia olvasását.
+ pont: Az első kötetért, ami egy nagyszerű felvezetés, és nagyon tetszettek a karakterek és a csapatszellem. Sajnos ez a későbbiekben (a szereplők felnőttkorának beköszöntével és a háború közeledtével) elvész.
- pont: Mert a harmadik rész nekem gyakran nagyon monoton volt a sok háborús leírás miatt. (És mert nem derül ki, mi történt az egyik egy ideig fontos karakterrel, Sherinnel.)

0 Tovább

Mocskos meló

Könyvajánló Humor 5 Sorozat Fantasy Felnőtt Krimi

A Halál melója nem egyszerű. Állandóan vörösen izzó tárgyakat és mindjárt meghaló embereket kutatni, ráadásul mindezt egy önbizalomhiányos bétahímként egy gyerekkel a nyakunkon. Chirstopher Moore Nagy Kaszás sorozatán első részét, a Mocskos melót idén újra kiadták, és négy év hosszú várakozás után néhány nap múlva polcokra kerül a folytatása is, a Lestrapált lelkek.

Könyvajánló Humor 5 Sorozat Fantasy Felnőtt KrimiHalálnak lenni mocskos egy meló. De valakinek ezt is meg kell csinálni.

Charlie Asher egy normális fickó, aki kifejezetten jól érzi magát a saját kis normális életében. Kicsit neurotikus, kicsit túlaggódja a dolgokat, de azt is a normalitás határain belül teszi. Inkább bétahímnek lehetne nevezni őt, mint alfának, de Charlie már hozzászokott ehhez az állapothoz. Felesége okos, csinos, bájos nő, aki pontosan azért szereti őt, mert annyira normális. Gyermekük születik, és úgy tűnik, a dolgok nem is alakulhatnának jobban Charlie számára.

De aztán az emberek úgy kezdenek hullani Charlie körül, mint a legyek. Sötét árnyak suttognak neki a csatornákból, ismeretlen nevek jelennek meg a noteszében, bizonyos tárgyak vörösen izzanak a közelében. Igen, minden jel arra mutat, hogy valamiféle titokzatos erők új munkakörre jelölték ki Charlie Ashert. Mostantól ő lesz a Halál. Másoknak ez a vég. De neki csak a kezdet.

Értékelés:

Mivel a második rész csak most fog megjelenni, ezért valami miatt az első is csak most vonta magára a figyelmemet. Nem mondanám, hogy ez egy vérkomoly szépirodalmi mű, inkább egy amolyan a groteszk, morbid humor felé hajló fantasy-krimi.

A történet egy szerencsétlen flótásról szól, aki valamiért megkapja a halál erejét. Hogy ez pontosan mit is jelent, szerintem jobb, ha a könyvből tudjátok meg, hiszen nagyon izgalmas a bevezető része, amikor még mi magunk is csak találgatni tudunk, hogy hogyan alakul majd ez az egész, és a főszereplővel együtt ismerkedünk meg ezzel a különleges képességgel és a vele járó felelősséggel.

Ha mindenképp hasonlítanom kellene valamihez a stílusát, a magyar kortárs irodalomban olvastam ehhez hasonlót, mégpedig Virág Emíliától a Sárkánycsalogatót. Ez a könyv is rengeteg humort, furcsa történést, természetfeletti erőket és lényeket felvonultat, úgy, mint maga a halál ereje, vagy a könyv második felében felbukkanó koponyás mókushibrid izék, amiket Frankenstein módra raktak össze. Szerencsére a köszönetnyilvánításban találtam linket arról, hogy az írót ez ügyben mi ihlette meg, és hogy hogy képzeljük el ezeket a lényeket, és azért azt megköszöntem, mert, ahogy az én képzeletemben megjelentek az sokkal gyomorforgatóbb és undorítóbb volt annál, mint ahogy a „valóságban” kinéznének (látjátok, milyen hasznos, ha valaki azt is elolvassa):

Könyvajánló Humor 5 Sorozat Fantasy Felnőtt Krimi

Könyvajánló Humor 5 Sorozat Fantasy Felnőtt Krimi

Ebből is látszik, hogy azért voltak olyan részek, amik kiverték nálam a biztosítékot, például ezek a fura lények, de összességében tetszett, és főleg azért, mert a stílusa miatt egyik jelenetet sem kell túl komolyan venni. Ha mindent, amit leír az író egy horror könyvbe csöppentenénk bele, na, ott már lennék bajban. Hátborzongató ugyanis az a sok kis természetfeletti jelenség, ami megjelenik a műben, de szerencsére a humoros hangulata miatt viszonylag elsiklunk a véresebb részek felett. Mindazonáltal én csak 16 vagy 18 éven felülieknek ajánlanám, hiszen nem csak halállal kapcsolatos részek, hanem szexjelenetek is felbukkannak egy-egy oldalon.

Legalább itt egy tökéletes példa arra, hogyan bukkan fel a groteszk humor a kortárs művekben, és mit mondjak, hát biztos, hogy az évtizedek múltán ez jócskán megváltozott, már csak a fantasy köntös miatt is. Ami engem illet, kíváncsian várom a folytatást, és nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, nekem Charlie lánya, Sophie volt a kedvencem, úgyhogy nagyon remélem, hogy a második kötetben több szerepet kap majd.

Könyvajánló Humor 5 Sorozat Fantasy Felnőtt Krimi

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik az ilyen témájú könyveket, elég idősek hozzá, és nem akadnak ki egy-egy undorítóan morbid jeleneten. Kell hozzá humorérzék. :)

Könyvajánló Humor 5 Sorozat Fantasy Felnőtt Krimi

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Humorosak és kicsit dinkák. Az biztos, hogy egyediek.
Borító: Az új borító nekem sokkal jobban tetszik, mint az első, megérte lecserélni. A második köteté még viccesebb lesz.
Kinek ajánlom: 16 éven felettieknek legalább, hiszen van benne némi morbid rész és szexjelenet is. Egyébként a morbid és humoros könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert sok olyan rész volt benne, amin jót tudtam nevetni.
- pont: A vége nekem kicsit kapkodósra sikeredett. És mert nekem már túl sok volt a mókuskoponyás izélények felbukkanása.

0 Tovább

A felnőttek annyira nem tudnak semmit :)

 Valamikor az évek során teljesen elfelejtjük, milyen is gyereknek lenni. Szülőként gyakran már nem is vesszük komolyan gyermekünk apró-cseprő problémáit, pedig az ő kis életében ezek bizony hatalmas problémák. Mert mi van, ha a kislány az oviból nem szeret minket, vagy amikor azt mondják, őszintének kell lenni, viszont amikor a szomszéd néni ronda hajáról beszélünk, akkor kikapunk. Vagy mi van akkor, amikor néha nem értjük ezeket a buta felnőtteket, mert állandóan csak össze-vissza beszélnek? Haász János Felnőtteknek nem című kis verseskötete igazán mókás illusztrációkkal teli, vicces ugyanakkor elgondolkodtató olvasmány, amely egyszerre lehet szívderítő felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.

Könyvajánló 5 Magyar Humor IfjúságiA felnőttek ANNYIRA nem tudnak semmit!

Megváltozik az élet, új lakásba kell költözni, új óvodába kell járni, mert Apa nincs sehol, Apa Londonban van, talán vissza se jön többé. Miközben fontos apróságok derülnek ki: Jolán néni félrecsúszott haját Anya mindig megdicséri, a várfürdőben nincs is vár, Szabó úr kutyája pedig kifejezetten büdös.

Haász János svéd típusú gyerekversei egy óvodás kisfiú hangján mesélnek a megbillent egyensúlyú családban hánykódó gyerekek sorsáról. Az egyetlen történetté összeálló életképek sorozata hol humorral, hol szomorkásan, de végig elemi erővel mutatja meg, hogy az ovisok élete is épp olyan hullámvasút, mint a nagy élet – csak kicsiben.

A versek mögött Merényi (Grafitember) Dániel találó rajzai nyitnak teret a gyermeki csodavilág számára.

Értékelés:

Könyvajánló 5 Magyar Humor Ifjúsági

Azt hiszem, ez egy olyan versgyűjtemény, ami arra is nagyszerű, hogy kisgyerekünknek felolvassuk, és egyszerre beszéljük meg, ők mit gondolnak egy-egy versben felvetett „problémáról.” Megmosolyogtam néhány illusztrációt és versikét belőle, ezért néhányat szívesen meg is osztok veletek.

Könyvajánló 5 Magyar Humor Ifjúsági

Nagyon érdekes, hogy mennyire „élethűen” tudja bemutatni a költő, hogy hogyan is láthatja egy óvodás kisfiú a felnőttek életét, hogyan próbál megküzdeni az ő kis szerelmi életével, hogyan próbálja teljesíteni a szülő néha ellentétes kéréseit. Hogyan láthatja egy óvodás a pénzproblémát, apukája elvesztését, vagy a játszótér kialakítását.

Könyvajánló 5 Magyar Humor Ifjúsági

A mai, rohanó világunkban néha teljesen elfeledkezünk arról, hogy bár a gyerekek még picik, ugyanúgy bántja őket egy „szerelmi csalódás”, ugyanúgy elgondolkodnak valamin, amit nem értenek, és ugyanúgy szomorúak, ha nem sikerül elérni, amit szeretnének. Nekik is vannak gondjaik, és bizony, nem olyan könnyű kicsiként sem az élet, mint ahogy azt egyébként a felnőttek gondolnák. Hiszen a felnőttek ANNYIRA nem tudnak semmit! :)

Bátran ajánlom a szépirodalom kedvelőinek, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt.

Könyvajánló 5 Magyar Humor Ifjúsági

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó, tetszett!
Karakterek: Érdekes egy kisgyerek szemszögéből látni a világot – újra.
Borító: Tetszik! Figyelemfelkeltő, és ebből is látszik, milyen stílusú illusztrációk vannak a könyvben.
Kinek ajánlom: Akik szeretik a verseket vagy van humorérzékük. De esti mesének piciknek is tökéletes!!!
+ pont: Amiért komoly, felnőtt dolgokat képes egy kisfiú szemszögéből megmutatni.
- pont: Örültem volna, ha több verset tartalmaz a könyv.

Egyéb információk a könyvvel kapcsolatban:
A Liveprint alkalmazást telefonunkra letöltve, a könyvben szereplő egyes, a logóval ellátott képekre irányítva a telefont egyéb rejtett tartalmak, videók válnak elérhetővé számunkra a könyv kapcsán. ;)


A LIVEPRINT egy crossmédia megoldás. A kifejezés arra utal, hogy több média van jelen a folyamatban. Esetünkben a nyomtatott és a virtuális valóság. AR, azaz kiterjesztett valóság. A rendszer a mobiltelefonon keresztül felismeri a kinyomtatott képet, és lehívja a hozzá tartozó virtuális tartalmat. A tartalmak a valós térben jelennek meg.
A felhasználó az okoseszközére letölti az ingyenes LIVEPRINT alkalmazást a Google Play vagy App Store áruházakból, majd az eszközt a képre tartva automatikusan elindulnak a kapcsolt tartalmak.
A könyv a nyomtatott média, a virtuális csatolmányok pedig az animációk és hangfájlok, illetve a borítón található videó az alkotókról.

0 Tovább

Az vagy nekem... - Lebegés

Brittainy C. Cherry Az vagy nekem romantikus sorozatának első része, a Lebegés a mostanában annyira népszerű Young adult közönség helyett a húszas-harmincas korosztályt célozza meg. Vajon ha már egyszer megtaláltuk a Nagy Ő-t, de elvesztettük, kaphatunk-e még egy esélyt az élettől? Kinek hányszor van lehetősége új kártyát húzni a boldogság cilinderéből? És vajon milyen árat kell megfizetnünk az újrakezdésért?

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Romantikus SorozatÓva intettek Tristan Cole-tól. Azt mondták, kegyetlen, jéghideg, durva. Elítélték a múltja miatt. Ha csak ránéztek, egy szörnyeteget láttak, akinek bűnhődnie kell. Én tehetetlennek és dühösnek láttam, mert bennem is hasonló erők dolgoztak. Üresek voltunk. A múlt sebei a földre húztak minket, pedig mi lebegni szerettünk volna. Ő mennydörgés volt, én villámfény – soha nem volt még ilyen tökéletes vihar. Tristan csókja haragos volt, és szomorú. Bocsánatkérő és gyötrelmes. Nyers és valódi. Mint az enyém.

Lizzie és Tristan torokszorító szerelmi története éppúgy szól veszteségről és újrakezdésről, mint a bennünk rejlő démonok legyőzéséről. Brittainy C. Cherry Az vagy nekem sorozata már milliók szívéhez talált utat. Engedd be te is!

 

Értékelés:

Bár először elolvastam a második kötetet, és csak utána írok értékelőt az első kötetről, így legalább némi összehasonlítással is tudok szolgálni mindkét ajánlóban. Meglepődtem azon, hogy a kötetek semennyire sem függnek össze, pedig a második részben például szívesen olvastam volna a már elsőben megismert mellékszereplők életéről.

A Lebegés, mint írtam, voltaképpen nem is a tizenéves, hanem inkább az idősebb, húsz-harminc körüli korosztályt célozza meg, ennélfogva azért tartalmaz néhány arcpirító jelenetet, de szerencsére közel sem annyit, ami számomra már nyálcsorgatós vagy Szürke 50-es lett volna. Nagyon szeretem az újrakezdős történeteket, mert ilyenkor mindig rengeteg új szereplőt ismerhetünk meg, és valamiért számomra mindig érdekes, ha rajtam kívül a főszereplő is egy teljesen új (vagy ez esetben régi-új) helyszínre csöppen. Nem túl sok romantikus történetben szerepel ezen kívül gyerek, vagy legalábbis úgy fest, a kortárs irodalom valamiért nem preferálja az elvált/özvegy, gyerekét egyedül nevelő anyák vagy apák romantikus lamúrjait. Nekem azonban kifejezetten tetszett ez a megközelítés, mert a szokásos klisék helyett emiatt egy kis különleges esszenciát kapott a történet. Hiszen ezáltal nem csak a szerelemről szól ez a könyv, nem csak az újrakezdésről, hanem az alkalmazkodásról, elfogadásról és arról, hogy egy szülő végső soron mindig a gyermeke jólétét helyzeti előtérbe. Néhány rosszfiús történetben az ember lánya (a főszereplő vagy épp az olvasó) hajlamos figyelmen kívül hagyni azt a kérdést, hogy vajon a full macsó gazember egyébiránt milyen férj vagy apává válna mellettünk. Pedig ahogy idősödünk, ez nem egy elhanyagolható kérdés.

Ebben a történetben két elveszett és magányos lelket ismerhetünk meg, és azt hiszem, már nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy egy aranyos kislány (és egy kutya) is felbukkan a színen. Kedves, romantikus történet, és biztos, hogy a kedvére válik azoknak, akik szeretik az „újrakezdős”, „tragédia utáni” történeteket. Természetesen a nőknek ajánlom, és annyit elmondhatok, nem véletlen, hogy ilyen magas (91%-os) értékelést kapott a molyon – nekem például sokkal jobban tetszett, mint a második része, a Tűzeső.

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Romantikus Sorozat

 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Szerethetőek, kidolgozottak.
Borító: Ott a pont! Csak kár, hogy Tristannak elvileg hosszú a haja. :D
Kinek ajánlom: A romantikus történetek kedvelőinek.
+ pont: Mert tetszett a történet, és elég jól volt megírva. Kevés klisét tartalmazott.
- pont: Talán azért, mert elég tipikus volt a befejezése.

 

 

0 Tovább

Én, Lívia – Néró és Augustus császár felesége

Phyllis T. Smith-nek nemrég jelent meg új könyve, a Palatinus-domb lányai, amiről írtam is már korábban nektek. Akkor megígértem, hogy bizonyos szempontból az „előzménykötetét” is el fogom olvasni, az Én, Líviát, amely Néró, később pedig Augustus császár feleségéről szól, és mint Julia mostohaanyja, feltűnik a Palatinus-domb lányaiban is.

5 Könyvajánló Romantikus Felnőtt Történelmi HáborúsTörténet ​egy lányról, aki később Augustus császár felesége lett. 
Majd a Római Birodalom legnagyobb hatalmú asszonya.

Livia Drusilla tizennégy éves korában kihallgatja apját és annak arisztokrata társait, akik éppen a Julius Caesar elleni merényletet tervezik. A fiatal lány éles eszű bizalmassá és apja legfőbb politikai fegyverévé válik. Vonakodva ugyan, de előnyös házasságot köt Caesar hadseregének egyik parancsnokával. Anyjától azt tanulja, egy nő is lehet hatással a közügyekre, és folyamatosan próbálja észben tartani, hogy bár kiváló érzékkel látja át a római szenátus intrikáit, mindig türelmesnek és gyakorlatiasnak kell maradnia.

De a türelemről és a ravaszságról azonnal megfeledkezik, amikor találkozik Caesar fogadott fiával és örökösével, Octavianusszal. A mindössze tizennyolc éves férfi nagy hatalma ellenére szerénynek mutatkozik, és megigézi Liviát, az újdonsült feleséget. Octavianus vagyona és befolyása egyre nő, így Livia családjának szörnyű veszéllyel kell szembenéznie. A lány éles eszét és szívét követve súlyos választásra kényszerül, melynek eredményeként nagyobb befolyása lesz Rómára, mint azt valaha is gondolta volna.

Értékelés:

Bár a Palatinus-domb lányai sokkal jobban tetszett, talán azért is, mert ott több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, itt pedig végig csak Líviára koncentrálunk, azért ez is egy rendkívül érdekes olvasmány, már csak a benne megjelenő történelmi események miatt is.

Én valahogy mindig úgy voltam vele a középiskolában, hogy képtelen voltam megjegyezni ezeknél a rómaiaknál, hogy ki kicsoda, kit vett el, kitől vált el, melyik testvérét, unokatestvérét vette el, aztán kitől hány gyereke lett, stb. Szóval akkoriban aztán volt mindenkivel, fűvel-fával kavarás, ezt meg amazt még örökbe is fogadták, meg felvették ugyanazt a nevet, amit az elődeik, vagy az apjuk nevét kapták, szóval… Káosz! Na mármost ez a két könyv nagyszerű abban a tekintetben is, hogy felvilágosítja az embert, eloszlik a köd az olvasó szeme elől, és végre képes megjegyezni, hogy ki kicsoda és kivel miért hált. Úgyhogy történelem tanulás végett sem egy utolsó olvasmány, tudom ajánlani középiskolásoknak is.

Nagyon tetszett egyébként, hogy mindkét kötet a színművekhez hasonlóan az elején felsorolja a szereplőket, hogy az ember már rögtön tudja hova tenni őket a fejében, és a sok hasonló név miatt néha vissza is lapoztam, hogy tisztába tegyem a dolgokat.

Ez a kötet Lívia Drusilláról szól, aki előbb politikai okokból Tiberius Néróhoz ment feleségül (tőle született két gyereke, köztük a későbbi császár, Tiberus is). Később azonban beleszeret Augustus császárba (korábbi nevén Octavianus, de egy időben anyai nagybátyja és egyben mostohaapja, Caesar nevét is felvette). Ez a könyv az ő megismerkedésükről és történetükről szól, valamint háborúskodásról többek között Marcus Antoniussal és Lepidussal is, így teljes képet kaphatunk a második triumvirátus tagjairól is.

Ezzel szemben ugye a Palatinus-domb lányai, ami egyfajta folytatás nem csak Líviáról, hanem Augustus lányáról, Juliáról és Kleopátra Szelénéről is szól (aki egyébként Kleopátra gyermeke.) Ebből is látszik, hogy a rokoni szálak nem valami nagyon egyszerűek, az olvasása közben épp arra gondoltam, hogy ebből is lehetne egy jó kis sorozatot csinálni, mint az Uralkodónőből, A Szultánából, stb..

Az Én, Lívia elsősorban róla, egy erős nőről szól, aki nehezményezi, hogy egy nőnek mennyire nincs hatalma, vagy egyáltalán beleszólása a politikai életbe (sem). Nem szeretnék többet spoilerezni, a fentebbieket is azért említettem meg, mert alapvető történelmi műveltséggel ezek nagyjából tudhatóak, viszont még több szál is megjelenik ebben a könyvben, mint például a család és a szerelem jelentősége, avagy mi van akkor, ha ez a kettő ütközik egymással. 

Azt hiszem, nem rejthetem véka alá a véleményem, hogy nekem leginkább azok a részek tetszettek, amikor Lívia lassacskán rájön, milyen személyiség is Augustus, és milyen úton-módon tud legalább egy kis hatalmat gyakorolni felette vagy Róma fölött. Az a mondanivaló, hogy minden sokra vitt férfi mögött áll egy magabiztos és erős nő pedig kifejezetten fontos számomra.

Sok-sok történelmi eseménnyel, csatával és erkölcsi döntésekkel tarkított szerelmi történet, amelyet bátran ajánlok bármilyen korosztálynak, és javaslom, hogy aki csak az egyik kötetet olvasta, álljon neki a másiknak is, akár olyan fordított sorrendben is, ahogy azt én tettem.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. nagyon jó!
Karakterek: Imádom a történelmi karaktereket, ráadásul Lívia igazi modern női példakép lehetne.
Borító: Nagyon tetszett, illik a történethez, és a kötetet magát is kellemes forgatni.
Kinek ajánlom: A történelmi vagy romantikus könyvek kedvelőinek, korosztálytól függetlenül.
+ pont: Nagyon tetszett Lívia karaktere, egyénisége, és az író jól kibontakoztatta az egyes történelmi események mögötti kitalált hétköznapibb dolgokat.
- pont: Néhol vontatottabbnak éreztem, mint a Palatinus-domb lányait, talán azért, mert ott kivételesen nagyon megtetszett a több nézőpontos történetmesélés, itt pedig végig csak Líviára koncentrálhatunk.

0 Tovább

Döntéshelyzet

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma Romantikus

Milyen az élet egy zárt, mindentől védő közösségben? Vagy milyen egy sztár élete, mindig a rivaldafényben? És hogy viselik ezt a szeretteik? Milyen érzés tömegben is magányosnak lenni? Rain Arlendertől már olvashattam Az élet esszenciáját, amely bár komoly szépirodalmi mű, mégis nagy meglepetésemre az Y közelebb került hozzám. Első látásra egy könnyed szerelmi történet, ami azonban a sorok között rengeteg tanulságot és buktatót rejt.

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma RomantikusTörténet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni.

Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. 
Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek.

Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti.

Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani. 
Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül. 
És az örök kérdésről – létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért?

És van ember, aki képes ezt elfogadni?

Értékelés:

Hát, ez egészen elképesztő volt. Őszintén megvallom, valamiért előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban, magam sem tudom, miért. Talán mert a zsigereimben úgy érzem, hogy magyar az író, és annyira ellenszenvet váltott ki belőlem az, hogy titkolja az igazi kilétét, hogy azt gondoltam, talán a könyv sem annyira túl nagy durranás. Ráadásul azért az tény, hogy elég lassan indul be a történet – legalábbis először mindenki így gondolhatja. Már majdnem elkedvetlenedtem, amikor észrevettem azt is, hogy lassabban is haladok az olvasásával, mint ahogy ez egy ilyen terjedelmű könyvnél elvárható lenne, de ekkor rádöbbentem valamire: valójában én voltam a türelmetlen. Azt hittem, ez is egy olyan sablonos young adult könyv, amin gyorsan átrágom magam. Aztán persze zokon vettem, amikor gyors párbeszédek helyett igen gyakran elég mélyen kifejtett gondolatokra bukkantam, amelyek értelmezéséhez és befogadásához bizony meg kellett dolgoztatnom az agyam - ez pedig időt igényelt.

Viszont hűségesen átrágtam magam minden műveltségi kérdésen, leíráson, és miközben szurkoltam, hogy végre derüljön ki, miről is fog szólni konkrétan a regény, végre kezembe került a második kötete. Amennyire döcögős kicsit az első, annyira magával ragadó élmény volt számomra a második kötet. Bár ebben sem pörögnek úgy az események, azt hiszem, ez a regény nem is igazán erre akart építeni, hanem sokkal inkább az élettel, életmóddal kapcsolatos kérdések megválaszolására, erkölcsi vagy megváltoztathatatlan döntésekre; a felnőttkor küszöbén lévő két főszereplő ugyanis olyan döntéseket kénytelenek meghozni, amely mindkettejük életét gyökeresen megváltoztathatja.

„…a döntés következményeit mindig nagyobb belenyugvással fogadja az ember, mint az azt megelőző bizonytalanságot.”

Többek között olyan dolgok is felmerülnek a kötetben, mint a sztárság problémái, a híresség vagy épp a magány, neveltetés, különböző közösségek életmódjai, kilátástalanság, remény, stb. Az, hogy a végén ennyire ütős, mellbevágó befejezéssel sikerült meglepnie az írónak, egészen elképesztő, hiszen erre aztán végképp nem számítottam.

Mindezért tiszta szívvel ajánlom kitartó tizenéveseknek, fiatal felnőtteknek és felnőtteknek egyaránt. Hozzátenném azonban, hogy ne egy limonádékönyvre számítsanak, hanem egy komoly, szépen felépített szépirodalmi, lassú folyású műre, amely informál, tudatosít, s mindamellett, hogy növeli az átlagműveltségünket, elgondolkodtat és választás elé kényszerít.

Talán a legvégén azért került hozzám közel a kötet, mert bizonyos részein én is keresztül mentem. Talán mindenkihez kicsit közel tud kerülni, mert olyan hétköznapi problémákat is feldolgoz, amelyekkel mindannyiunknak meg kell küzdenünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Azt hiszem, mindegyiket meg lehet szeretni a történetben, de leginkább a fiú nő a szívünkhöz. A főszereplő lány elég korlátolt és gyenge, sajnos.
Borító: Sokkal ütősebb is lehetett volna, például kép egy igazi párról, akár úgy, hogy az arcuk ne látszódjon. Nem tetszik a borító.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek és „Young adultoknak” egyaránt. A romantikus téma kedvelőinek. Nem egy könnyed olvasmány, azt mindenképpen leszögezem, hanem inkább az elgondolkodtató kategória.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: A második kötet egyértelműen erősebb az elsőnél. A vége pedig nagyon ütős lett!
- pont: Mert az első kötetet néha vontatottnak éreztem.

0 Tovább

Démonokra vadászik az FBI

A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia folytatódik! A sorozat második trilógiájának eddig megjelent részei (a negyedik és az ötödik) Az ördög egyetlen barátja és Csak a holttesteden át címekkel jelentek meg. Most már csak a hatodik hiányzik ahhoz, hogy végképp lezárhassuk a „démonok” avagy a Sorvadtak ügyét. A negyedik részben a már korábbi kötetekből megismert szociopata John csatlakozik az FBI-hoz, hogy immár amolyan majdnem-gyilkos ügynökként vegye fel velük a harcot.

John ​Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja

 Értékelés:

Mint tudjátok, az első trilógia kilóra megvett magának, és teljesen a kedvencek közé került, a negyedik és ötödik rész azonban sajnos nem került olyan közel a szívemhez. Talán, mert John már kicsit felnőttebb, és nem látok bele annyira az elméjébe, talán csak az író nem osztja meg velünk olyan részletesen John eszmefuttatásait és nyomozásait, mint az első három részben. Ezekben a további kötetekben ugyanis nemcsak egy, hanem sok Sorvadttal végez az FBI "segítségével" vagy éppen anélkül, így legnagyobb sajnálatomra nem tudhatunk meg egyik-másik természetfeletti lényről olyan sok mindent, mint azt szerettem volna.

Ezt leszámítva egyébként a történet szépen göngyölődik felfelé, izgalmas, hogy sok új különleges képességű természetfeletti lényt ismerhetünk meg, és ha csak egy kötet erejéig is, de bepillantást nyerhetünk az FBI színfalai mögé (a regénybeli FBI esetében legalábbis). Új karakterekkel bővül a sorozat, és még több erkölcsi kérdés elé állít minket. A legérdekesebb, amikor azon gondolkodunk el, egy ember feláldozható-e több száz emberért? Vagy tíz ember több százért? Dan Wells könyvei magát az olvasót is olyan nehéz kérdések elé állítják, amelyhez nem elég a becsületesség, hiszen nem létezik jó döntés. Mindenképpen be kell mocskolnunk a kezünket!

Személy szerint, ha a második trilógiáról beszélünk, akkor a negyedik jobban tetszett az ötödiknél, talán mert számomra mindig érdekesebb olyan könyveket olvasni, amelyekben hangsúlyt kap a csapatmunka és valamilyen szövetségi szerv. Egyébiránt továbbra is csodálatraméltó a sorozatban nem csak a thriller mivolta, hanem a profilozás avagy személyiségrajz hangsúlyossága John nyomozásai során, a hihetetlen jellemfejlődésről, amin keresztülmegy, már nem is beszélve.

Bátran ajánlom ezeket a részeket is mindazoknak, akik már olvasták az első három részt (azt semmiképp se hagyjátok ki), és már betöltötték a 18-at.

Más molyok véleményei:

"John ismét bebizonyította nekem, hogy érdemes rá figyelni: zseniális tervező, okos és jó logikájú főszereplő, aki szokott hibázni is, esendő ember. Imádom a kis pszichopatát! "

"Emberek! Még mindig tartom azon elméletem, hogy Dan Wells egy beteg állat, és én imádom ezért, Johnért pedig örökre hálás leszek neki. 
Ki van ez találva rendesen, odáig is vagyok meg vissza. Bár, meg kell mondanom, hogy szerintem a sztori nem olyan erős, mint az előző részekben, bár ettől én el is tekintek, mert akkor is élvezném John történetet, ha 300 oldalon keresztül másról sem mesélne, csak, hogy miként rendezi színek szerint az ingjeit. :D 
Imádom, hogy John egyre emberibb, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor annyi érzelem sincs benne, mint egy döglött muskátliban. Igazi harcos a srác, de a legnagyobb harcát saját maga ellen vívja, viszont elég intelligens és bátor ahhoz, hogy mindig megnyerje a csatákat. Csak remélni tudom, hogy a háborút sem veszíti el!"

"Dan Wells mindent megtesz annak érdekében, hogy John Wayne Cleaver -től a hideg is kirázzon. Én ennek ellenére mindig élvezettel olvasom a történeteit és már meg sem lepődöm azon, hogy szinte az első oldalakon azzal találkozok, gondolatban új munkatársai halálát tervezgeti."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. N agyon jó
Karakterek: Változatlanok. :)
Borító: Nagyon tetszik mindegyik részé!
Kinek ajánlom: Ahogy az első három részt is, a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek rajongóinak.
moly.hu-n elért százalék: 94% (17. legjobb krimi könyv és 73. legjobb fantasy könyv helyezett)
pont: Továbbra is tetszik a démon történetszál a könyvben, illetve, hogy John milyen érdekesen dolgoztatja meg agytekervényeit, hogy kiderítse, miként teheti el láb alól a Sorvadtakat.
- pont: A második trilógia részei (azaz a 4. és 5. rész) nekem nem tetszettek annyira, mint az első három kötet.

0 Tovább

Kódfejtés a kínai titkosszolgálatnál

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt Történelmi

Mai Jia (igazi nevén Jiang Benhu) Kódfejtő című könyvének egyik kulcskérdése, hogy megőrizheti-e az épelméjűségét az ember (és különösen egy rendkívül érzékeny ember), ha egy titkosszolgálati gépezet része lesz, és miközben Mai Jia ezen gondolkozik, olyan témaköröket is érint – zsenialitás, elszigeteltség, magány -, melyek nem gyakran kerülnek elő, különösen ilyen színvonalon a Kínai Népköztársaságban írt irodalmi művekben.

/Kiss Marcell utószója a regényben/

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt TörténelmiA ​Rong család vagyonos és tehetséges tagjai a tartomány legfontosabb egyetemének alapítói és vezetői. Egy nap fiatal nő jelenik meg náluk, aki azt állítja, hogy a család fekete bárányának gyermekét hordja a szíve alatt. Miután belehal a szülésbe, a család magához veszi a csecsemőt. 
A kisfiúról, Jinzhenről hamarosan kiderül, hogy autisztikus személyisége kivételes intelligenciával párosul, így amikor elérkezik az ideje, kétes származása ellenére felveszik az egyetemre. Végzős korában a kínai titkosszolgálat beszervezi egy elit kódfejtő egységbe. Új munkahelyén látszólag nem csinál semmit: magányosan kóborol, olvas és egy, az őrülettel küzdő veterán kódfejtővel sakkozik. Ám titokban nekilát, hogy feltörje a valaha írt legbonyolultabb kódot…

„Ha a kód egy hegy, akkor a kód megfejtése olyan, mintha megtalálnánk a hegy gyomrába rejtett titkot. A legtöbb ember először felmászna a hegyre, és ha feljutott a tetejére, akkor kezdené keresni. Ő azonban másként látott a dologhoz. Ő a szomszédos hegy tetejére mászott fel, és mikor feljutott, egy lámpával világította meg a szemközti hegyoldalt, majd egy távcsővel próbálta megtalálni a titkot.”

Mai Jia (1964) tizenhét évet töltött a kínai hírszerzés világában, a kínai Népi Felszabadító Hadsereg propagandaosztályán, majd 1997-ben a televíziónál helyezkedett el szerkesztőként. 1986 óta jelennek meg könyvei, a Kódfejtő az első magyar nyelven olvasható regénye, amely jóval több, mint letehetetlen kémregény: a zsenialitás és az őrület határán egyensúlyozó elme és egy kivételezett család története a huszadik századi Kínában.

Értékelés:

Ahogy azt szintén az utószóból megtudhatjuk, a Kódfejtőt, amelyet az író közel egy évtizedig írt, több, mint harminc nyelvre fordították le.

„Regényei szándékoltan történelmiek, a Kódfejtő cselekményének nagy része a huszadik század közepén, nagyjából a 40-es és a 70-es évek között játszódik. Egy kitalált titkosszolgálatot tölt meg reális figurákkal, de talán sokkal kevesebb direkt párhuzammal.”

Ebből is látszik, hogy bár első látásra ez egy „sima” krimi könyvnek tűnhet, valójában inkább dokumentarista, mintsem szórakoztató irodalom, vagy ha mégis, inkább a szépirodalmi műfajba sorolható. Bár jómagam nagyjából tudtam, mire számítsak, még így is meglepett ez a komoly téma, s az is, hogy a fordítónak olyan szép, finom szöveget sikerült alkotnia, amely mindennek ellenére rendkívül gördülékenyen olvasható, és ez felettébb megkönnyíti az értelmezését.

Nagyszerű olvasmány lehet azok számára, akiket érdekel, milyen élete lehet egy zseninek, milyen gondolkodása, hogy tud, vagy épp nem tud alkalmazkodni hétköznapi embertársaihoz, milyen szerepet vállalhat (vagy épp kötelező vállalni) a hazája és/vagy a társadalom érdekében. Milyen választások elé kerülhet élete folytán, miben más, mint egy „középszerű” ember, és milyen kilátások állnak előtte az életben. Mindemellett a könyv által bepillantást nyerhetünk egy fiktív kínai titkosszolgálat színfalai mögé, és kicsit mélyrehatóbban megismerkedhetünk a kódfejtés tudományával (is).

Rendkívül érdekesen indul a regény, ahogy végigkövetünk több generációt is (sikereiket és kudarcaikat is), mire eljutunk Jinzhenhez, a kissé furcsa, félénk és szótlan fiúhoz, akinek viszont zsenialitása felülmúlja nagyanyjáét is. Elkísérjük osztályokat ugorva az egyetemig, s a kötet dokumentarista jellege ellenére kicsit a szívünkhöz is nő, ahogy lassan látjuk kibontakozni ezt a csodálatos elmét. Bevallom, közben azt kívántam, bár más hivatást választott volna. Elgondolkodtató, tanulságos olvasmány, de inkább ajánlanám a 18 felettieknek, és a komoly témák iránt érdeklődő, hasonló érdeklődési körről tanúbizonyságot tett könyvmolyok számára.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A személyiségükről Zhendi kivételével nem sokat tudunk meg, de még ő is elég titokzatos – érthető módon.
Borító: Nagyon szép, és olyan érdekesen puha borítású!
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek. Ez nem egy könnyed olvasmány! Amolyan dokumentarista jellegű könyv a kínai titkosszolgálatról, kódfejtésről, de leginkább egy zseniről.
+ pont: Mert nagyon szépen indul a történet, és a szövege a témájához képest egész egyszerű, gördülékeny.
- pont: A vége számomra vontatott volt.

0 Tovább

Gyilkolnak a pszichológus betegei

Az emberek, különösképpen a labilis lelki/idegállapotban lévők könnyen manipulálhatók. Kellő szakértelemmel olyan dolgokra is rávehetőek, amelyeket egyébként nem tennének meg. A kérdés, hogy hogyan? És vajon hogy lehet egy manipulációt, felbujtást rábizonyítani egy neves pszichológusra? A Kim Stone könyvsorozat második része ezúttal a gyilkosságok gyakorlati felderítése helyett sokkal inkább az elmére koncentrál.

 Könyvajánló 5 Sorozat Krimi Kaland FelnőttAlexandra ​Thorne pszichiáter. Jól menő magánpraxist visz, önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézményben, cikkei jelennek meg szakmai lapokban, intelligens, vonzó; és olyan szabadságot teremt magának, amelyre mindig is vágyott. Egy tökéletes nő, egy tökéletes élet. 
Egy napon azonban az egyik páciense gyilkosságot követ el, bosszút áll egy hajdani traumáért. Egy másik páciense majdnem agyonver egy férfit, aki csak megrázogatta, hogy felébressze. Mi történik dr. Thorne betegeivel, hogy ilyen erőszakos cselekményeket hajtanak végre? Mi zajlik egy-egy terápián? És mi lehet az orvos valódi szándéka? 
Kim Stone felügyelő hátborzongató ügybe csöppen, a megérzéseire hagyatkozva, mást lát ott, ahol a kollégái és a felettese csak a maszkot. Egyedül marad: a saját szakállára kezd nyomozni, de talán gyermekkora tragikus eseményei, veszélyes élete miatt egy okos és számító elme számára könnyű préda lehet… 
Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ugyanolyan keményen és minden megalkuvás nélkül veszi fel a harcot a bűnnel és a bűnösökkel szemben, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. 
Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a veszélyes tempó, a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi.

Értékelés:

Meg kell, mondjam, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, már csak azért is, mert engem mindig is jobban érdekelt az emberek viselkedése, annak oka, tetteiknek indítéka, stb. Külön tetszett, hogy ezúttal ezekbe a mélységbe vezet minket Angela Marsons, és kedvünkre találgathatunk, illesztgethetjük össze a kirakós darabjait. Átérezzük, mennyire idegesítő, amikor senki nem hisz Kim Stone nyomozónak, és miközben próbáljuk ráhúzni a vizes lepedőt a pszichológusra, mint olvasó, kicsit a saját környezetünk viselkedésén is elgondolkodunk. A kérdés már csak az: vajon tényleg ennyire egyszerű manipulálni az embereket? Ha valaki a kellő lelkiállapotba került, már csak egy apró lökés kell az őrületig? De meddig mehet el az ember a manipulációban anélkül, hogy felébredne lelkiismerete? Vajon vannak olyan emberek, akiknek nincsen bűntudatuk, nincsenek érzéseik?

Ez a pszciho-krimi különösen tetszett, amiért ezeken a kérdéseken gondolkodtatott el, és hiába lehetett számítani a végkifejletre, azért izgalmas a szál, amin eljutunk odáig, ráadásul még több dolgot tudhatunk meg a már első részből megismert nyomozó csapat tagjairól. Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő többi rész mit tartogat még számunkra.

Ami Kimet illeti, már ebben a részben is jelentős fejlődést mutat a karaktere, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy lesz még mélypontja valamelyik kötetben, hiszen a problémák feldolgozása a továbblépéshez elengedhetetlen.

Ami a pszichológiai vonalon kívül a legjobban tetszett a regényben, az a különböző karakterek felvonultatása, valósághű ábrázolásuk, valamint fejlődő készségük lassú kibontakozása. Kész élettörténetek tárulnak elénk, és ezáltal nem csak a gyilkosok és elkövetők, hanem a nyomozók kapcsán is kiélesíthetjük megfigyelőképességünket.

Bátran ajánlom a krimi, pszichológia, kriminalisztika iránt érdeklődőknek, akár még azoknak is, akik az első részt nem olvasták!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nagyon élethűek, szinte profilozni lehet mindegyiket. Érdekesek és egyediek.
Borító: Tetszik, illik egy krimihez, és a kötés is rendben van.
Kinek ajánlom: A krimik szerelmeseinek, de azoknak is érdekes lehet, akiket érdekel a pszichológia, kriminalisztika, stb.
moly.hu-n elért százalék: 93%
+ pont: Amiért ez a könyv nem csak a gyakorlatra, hanem elméletre is koncentrál, manipulációra, indítékra, indíttatásra, viselkedésre, stb.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Kalászkirály – egy újabb magyar elsőkönyves siker?

Már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magamnak Gerencsér János fantasynak titulált könyvét, melynek címe: Kósza utak legendája – Kalászkirály. Ez, a számomra inkább fiktív történelmi, mint fantasy regény remek választásnak bizonyult.

5 Magyar Fantasy Kaland Történelmi Young adult HáborúsGerencsér ​János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

 Értékelés:

A kötet egy kóborló, trónjától megfosztott hercegnőről és egy ugyanilyen sorsra jutott királyról szól. Mindamellett, hogy kicsit úgy érezhetjük magunkat az olvasása során, mintha egy régi magyar mesébe csöppentünk volna, ez egy kalandos, háborúval teli történelmi olvasmány is, ahol királyok trónviszályát, bukását és felemelkedését követhetjük végig, meghintve egy kis szerelemmel, titkolózással és kalanddal.

Ami a leginkább tetszett a történetben, az a több nézőpontos cselekmény, hiszen pont az ilyen könyvek képesek arra, hogy mindig magával ragadják az olvasó figyelmét, aki fejezetről fejezetre cserbenhagyva áll, és találgatja, vajon mi történik az épp néhány oldal erejéig magára hagyott szereplőjével. Annyi biztos, hogy kedvenc karakterek közül bőven válogathat az olvasó, mind a manapság divatos erős női, és férfi ideál is felbukkan a színen, és csak kapkodjuk a fejünket a hősiesebbnél hősiesebb férfiak között – ez egyébként kicsit meglepő is, lévén, férfi íróról van szó. Bár az elején nehezen tudtam belerázódni a történetbe – talán mert mostanában nem olvastam ilyen témájú könyvet – utána már könnyen felkeltette az érdeklődésemet. Egyedüli negatívum, hogy már az első perctől tudtam, hogy kicsoda is a nagy titokkal övezett Zöld Fecske és Vércse. Előlem nem sikerült elrejteni kilétüket, de remélem, a többi olvasó nem lesz ilyen szemfüles. Mindazonáltal a történet végén még én is meglepődtem, mert más befejezésre számítottam, úgyhogy kellemes csalódtam. (tessék, egy nő sem mindig szereti, ha mindig igaza van – legalábbis könyvek terén.)

Első könyvhöz képest igazán nagyszerű olvasmány, mi több, bátran megállja a helyét a magyar könyvpiacon, akár külföldi társai mellett is.

Gerencsér János számos területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr, szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző.
A hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekli. Korábban novellákat írt, a Kósza utak legendája az első regénye.

Bátran ajánlom a történelmi, light fantasy, kaland történetek kedvelőinek, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Érdekes, nem sok olyan könyv van, ahol gyarlóságuk ellenére (majdnem) az összes szereplőt meg lehet kedvelni. Végig szurkoltam minden főszereplőnek.
Borító: 10/10 – Tökéletesen illik a történethez, és még igényes is, szép munka.
Kinek ajánlom: Bár fantasy címkét is kapott, én nem értem miért (hacsak a kitalált helyszínek miatt nem), ez inkább egy fiktív történelmi regény, úgyhogy ezek kedvelőinek ajánlom.
+ pont: Mert kalandos olvasmány.
- pont: Mert előre kitaláltam Vércse és Zöld Fecske kilétét. :P

0 Tovább

Sorozat(gyilkosságok) nyomában

Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnő bűnügyeit leíró sorozatával az angol krimiirodalomba. Óriási sikert arató első könyvével hónapokig vezette az eladási listákat, szarkasztikus, ám szerethető főszereplője pedig elszántan göngyölíti fel a nehezebbnél nehezebb eseteket.

Könyvajánló Krimi Felnőtt 5 Sorozat ThrillerÖtágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.

Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna. 
 Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!

Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.

Elvégeztetett.

Ám a titkok sosem maradnak eltemetve…

Értékelés:

Kifejezetten szeretem a krimi történeteket, és nem is kevés van belőlük, általában viszont az a problémám, hogy hamar rájövök a gyilkosra, vagy pedig mindegyik egy kaptafára épül. Szerencsére ennél a regénynél egyik „vádpont” sem lépett fel, hiszen nagy, kitalálhatatlan csavarral záruló, végig izgalmas és lendületes olvasmány ez. Egyetlen hibája talán, hogy számomra azért okozott némi nehézséget a sok felvonuló szereplő megjegyzése, hogy ki kicsoda, hol láttam már, stb., ezért elég sokszor visszalapoztam a regényben (néha meg sem találva, amit keretem), de kezdek rájönni, hogy ez nagyon sok kriminél így van, hiszen ez is nehezíti a cselekmény és a bűnös kitalálását, az ügy felgöngyölítését. Ráadásul egy olyan könyvben ahol nem csak egy gyilkosság történik, aztán minden a feje tetejére áll!

A krimit olvasóknak mindenképp beszerzendő ez a könyv is, hiszen nem sok rosszat tudok rá mondani, igaz, spoilerezés nélkül nem nagyon beszélhetek bővebben róla. Az egyik dolog, ami nagyon tetszett benne, az a főszereplők jelleme, hogy könnyű őket megkedvelni, megszeretni, és mindegyik más egyéniség, kicsit mindnek belelátunk a személyes terébe. Remélem, ez a következő részben is így lesz, és mindamellett, hogy gondolom, abban is egy újabb ügyet oldunk majd meg, tovább alakul a nyomozó csoport tagjainak élete, remélhetőleg a jó irányba. (És titkon azért azt is remélem, hogy nem csak Kim és Bryant lesznek ennyire a középpontban, hanem kicsit a többiek is előtérbe kerülnek.)

Nagyon sok gyanúsított tűnik fel a színen, amik közül kedvére válogathat az olvasó, de biztos vagyok benne, hogy végül senki találja ki az igazságot. Nagyon jól elbújt a sorok között, mindössze 5-10 oldallal a „kitárulkozás” előtt kezdtem sejteni a végső csavart, végkimenetelt. (Persze, már szakavatott vagyok, meg szerény is.)

Azon kívül azonban, hogy krimi kedvelőknek, feltétlenül csak és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom, ugyanis néhány véres rész, brutális gyilkossági mód vagy lelki bántalmazás nem való ennél fiatalabbaknak – még a tiniknek sem igazán. Ezt tessék csak észben tartani!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, mit ne mondjak, itt aztán bőven van szereplő. Néha nehéz volt megjegyezni a sok áldozatot, gyanúsítottat, de a főszereplők a szívembe lopták magukat.
Borító: Teljesen jó, illik a témához, és a kötés is szép.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek, 18 éven felülieknek.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: Mert nagy és kitalálhatatlan csavar van a végén.
- pont: Mert nem bírtam megjegyezni az összes felbukkanó személyt, és mindig vissza kellett lapozni, hogy ez most melyik ember is?

0 Tovább

Élet a farkasok közt – Élet kómában

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma Kaland

Kóma. Egy olyan állapot, amelyben az ember eszméletlen, és csak Isten a megmondhatója, valaha is felébred-e, felépül-e belőle. De meddig lehet reménykedni, mennyi időt adhatunk magunknak arra, hogy tovább halasztgassuk egy ember halálát, tovább nyújtsuk ilyen módon az életét? Jodi Picoult ezzel a kérdéssel foglalkozik legújabb, magyarul a mai napon megjelenő regényében, a Magányos farkasban, mindamellett, hogy azt is bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a való világ elől, és a farkasok falkájában keres menedéket.

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma KalandAz igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból. 
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és neves farkasszakértő édesapja autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik. A fekete bárányként kezelt Edward is kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja hátrahagyott ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival. 
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy olyan időben, amit hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…

Értékelés:

Több könyvet is olvastam már Picoulttól, és elmondható, hogy többnyire komoly témákkal foglalkozik, nem lepett hát meg ez a témaválasztás sem. Az igazat megvallva számomra az ilyen szépirodalmi művekbe kicsit nehezebb elmerülni, mint a lazább történetekbe, így nem lépett fel az általam „merengő effektusnak” hívott eset, amikor csak úgy „belezuhanok” a történetbe. Gyakran koncentrálnom kellett, hogy odafigyeljek az eseményekre, hosszabb ideig tartó olvasás során viszont sikerült felvennem a fonalat.

A történet több szemszögből mutatja be az eseményeket, többnyire Cara, a lány, Edward, a fiú, és Luke, az egyébként kómába lévő apa szemszögéből keresztül – akinek az emlékeit olvashatjuk dőlt betűkkel. Számomra a Luke nézőpontja volt a legérdekesebb és az ragadott magával a leginkább, hiszen mindig is érdeklődtem a farkasok iránt. Nagyon tetszett, ahogy Jodi bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a társadalom, a társadalmi nyomás és elvárások elől, hogy mindenkit hátrahagyva egy farkas falkával éljen tovább a vadon közepén az ő egyszerű, de őszinte szabályaik szerint. Ahogy összehasonlítja az emberek bonyolultságát és jellemét az állatokéval, elgondolkodtatja az olvasót, és ezt igazán tudtam értékelni. Ezeknél a részeknél nem igényelt nagy erőfeszítést, hogy beleéljem magam a történésekbe, és imádtam a farkasokról olvasni, sok érdekes dolgot megtudhatunk a könyv által a viselkedésükről, szokásaikról, szabályaikról.

A többi szemszög a jelenben játszódik, amikor is Luke már kómában van, a gyerekeinek pedig eltérő véleménye van arról, hogy mi lenne a helyes cselekedet ebben a helyzetben. Előjönnek a családi konfliktusok, és bár két különböző álláspontról olvashatunk Cara és Edward által, mégis, mivel mindkettejük szemszögéből olvashatjuk az érveléseket, mindkettejükkel egyet tudunk érteni. Gyakorlatilag az olvasó is döntésképtelenné válik, én azért mégis másik befejezésre számítottam – bár azért ismerhetném már Picoultot.

Azoknak, akik olvasták és szerették tőle pl. A nővérem húga c. könyvet, azoknak ez is egy érdekes olvasmány lehet, megvan ugyanaz a jellemző stílusa, mint az író egyedül írt regényeiben – érdekes, de én jobb szeretem azokat, amelyeket a lányával, Samanthával írt, lásd a Sorok közöttet.

Meglehetősen felkavaró, elgondolkodtató, szerteágazó történet, amely mind a természetkedvelőknek, mind a valósabb, filozofikusabb eszmefuttatások iránt érdeklődőknek kellemes olvasmány lehet. Kormegkötést nem írok.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A váltakozó szemszögek miatt mindegyiket meg lehet érteni és kedvelni.
Borító: Önmagában szép, de nekem annyira nem jön be, inkább egy falkát meg egy embert raktam volna rá.
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek, azoknak, akiket szeretnek National Geographicot nézni, akiket érdekelnek a farkasok, vagy Picoult rajongóknak.
+ pont: Mert nagyon tetszettek a farkas falkás részek.
- pont: Mert nem tudtam egyből belerázódni a történetbe és a vége miatt.

0 Tovább

Oculus - nem vagy ember, csak egy szem

Mit tennél, ha egy olyan világban élnél, ahol 40 körül mindenki megvakul? Ahol eladnak a szüleid, hogy egy idős ember szolgájaként a szeme lehess? Onnantól kezdve nem számítasz embernek, nem lehetsz többé a családoddal és nem lehetnek érzéseid. Onnantól kezdve csak egy oculus vagy.

5 Magyar Disztópia Young adult Könyvajánló Sci-fi FantasyMit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Értékelés:

Néhány éve olvastam először az írótól az első könyvét (A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben), és elárulom, hogy azzal kapcsolatban például vegyes érzelmeim voltak, mert az elején nagyon tetszett, a végén viszont teljesen kiütött és dühöngtem. Sok év elteltével úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt, főleg, miután láttam, milyen jól fogadja a kritikákat, egyáltalán nem úgy, ahogy egyes nevén nem nevezett írók, és ez egyből felkeltette szimpátiámat. Eltelt hát pár év, lássuk.

Az Oculus már az elején várakozásaimon felül teljesített, kicsit úgy éreztem, mintha a Testbérlők egy alternatív változatába csöppentem volna (de csak az elején), élveztem ezt az új világot, leírást, és olyan gyönyörűségesen volt felvezetve az egész, mint bármelyik másik felkapott kortárs disztópiában – amik természetesen az én kis kedvenceim. Ebben a könyvben is több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, és őszintén ledöbbentem, hogy képes ennyire máshogy, egyáltalán más stílusban írni az író, de legjobban arra csodálkoztam rá, hogy férfi lévén a női nézőpontot mennyire élvezhető Young Adult stílusban adta elő! Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy ez hogy lehetséges, nem rémlik, hogy férfitől olvastam volna ilyesmit, de aztán felülemelkedtem ezen, és belevetettem magam az olvasásba.

Tény, hogy mérföldekkel jobban tetszett, mint a Cleadur (bár nem olvastam A. M. Aranth minden megjelent művét), rengeteget fejlődött az évek során, és ha így megy tovább, a többi kötetére is rá kell vetnem magam. Kellemes, változatos olvasmány, egy újfajta disztópia. Persze, szimpatikus írókám nem hazudtolja meg magát a csavaros befejezéssel sem, amit tőle már megszokhattam :D, de annak örülök, hogy itt sikerült kicsit visszafognia magát, és nem erőltetett rám az utolsó 10-20 oldalon egy teljes világkoncepciót. Helyette szép, elgondolkodtató lezárást kapunk, és az érdekfeszítő epilógusban még a borító „hogyan készültjéről” is szerezhetünk némi információt (igen, én ezeket a „köszönöm ennek és ennek” részeket is mindig elolvasom a könyvekben, ki tudja, mik derülnek még ki).

A karakterek jól kidolgozottak, de legfőbb erényük, hogy változatosak, mindegyik jól megkülönböztethető külsővel és jellemmel bír, van kit megkedvelnünk és találgatnunk, hogy vajon XY és Z valójában jó fej herceg/nagyi, vagy egy gonosz jedi/boszorkány-e.

Summa summarum, kifejezettem szerettem a Young Adultos részeket olvasni Truth szemszögéből, míg az egy másik nézőpont esetében meg férfias sci-fibe csöppentem. Érdekes volt ez a kombináció. Bátran ajánlom az olvasását tízen-huszonéveseknek, a sci-fi, fantasy, disztópia műfaj kedvelőinek.

Más molyok véleményei:

Az már biztos: ez a könyv sokkal, de sokkal jobb lett, mint a Dobszó a ködben.

Ez a könyv maga a tökély! Imádtam, úgy ahogy van, de ami mindent vitt az nálam a vége volt. ZSENIÁLIS! Nem tudok ezen kívül mást mondani rá, csak azt, hogy zseniális.

Nekem nagyon bejött. Sokáig tartott, mire elolvastam, de az utolsó 150 oldalt egyszerre daráltam le, a végén pedig annyi minden derült ki, hogy csak kapkodtam a fejem, most akkor mivan és miért?! :D 

A cselekmény végig nagyon pergő, nagyon izgalmas volt, soha nem volt egy unalmas perc sem. Ehhez hozzátartozott Truth érdekes személyisége, belső monológjai és a szerzőtől már megszokott páratlan humor. Le a kalappal A. M. Aranth előtt, mert az egész sztori annyira komplex volt, és imádtam a kis utalásokat is. 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nem a megszokott karakterek, szerintem. Nekem tetszettek.
Borító: 10/10 – Nagyon szép munka, főleg, miután az epilógusból megtudtam, „hogyan készült”, és kik vannak a képeken. :)
moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A sci-fi, fantasy, disztópia kedvelőinek, első sorban fiataloknak.
+ pont: Mert szépen, gördülékenyen, érdekesen indul a történet.
- pont: Talán icike-picikét nekem elvont volt a vége. :)

0 Tovább

Elveszett gyerek Indiából Ausztráliába (Igaz történet)

5 Könyvajánló Felnőtt ÉletrajzMi történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán? 
Az Oroszlán Saroo Brierley valós története a kitartásról, az önfeláldozásról és a hitről.

A könyv alapján készült a többszörös díjnyertes film Nicole Kidman, Rooney Mara és Dev Patel főszereplésével.

Értékelés:

A fülszövege alapján figyeltem fel elsősorban a könyve, ami felkeltette az érdeklődésemet, legfőképp azért, mert ez egy megtörtént, igaz történet, amit Saroo egy szellemíró segítségével vetett papírra.

Eleinte arra számítottam, hogy egy regényesített, fordulatokkal és párbeszédekkel teli verziót kapok, hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy ez az életrajzi könyv leginkább egy elbeszélésre hasonlít – ami nem baj, csak szeretném felhívni erre a figyelmet. Emiatt leginkább azok figyelmébe ajánlanám a kötetet, akik szeretik az igaz történeteket, és nincs gondjuk ezzel az elbeszélős formával. Azt nem mondhatom, hogy maga a cselekmény unalmas lenne, hiszen a visszaemlékezések során végigkövetjük Saaro úját alig ötévesen, ahogy családjától elszakadva Kalkuttába keveredik, mindenféle fura emberekkel hozza össze a sors, hogy végül a világ egy teljesen más felére csöppenjen: Ausztráliába.

Mindamellett, hogy megtudjuk, ez a kisgyerek milyen nehézségeken ment át, felnőtt korában is vele tartunk az igazi családja utáni nyomozás során. Leginkább az tetszett a kötetben, hogy megismertet kicsit Indiával, nem csak a helyi gyerek, hanem a felnőtt, már inkább turistának és ausztrálnak számító Saaro szemszögéből is. Megmutatja, mekkora különbség van az ausztrál és indiai állapotok között, milyen esélyei vannak vagy épp nincsenek egy gyereknek az egyik vagy épp a másik helyen. Érdekes, amikor a könyvben összehasonlítja a gyerekkori emlékit a rút valósággal, és bár néha ezek a dolgok egyezést mutatnak, gyakran torzulnak is.

Alapvetően egy viszonylag egyszerű, emberi, elgondolkodtató történet, emberségről, szeretetről, családról és önkeresésről.

Megjegyzem, külön értékeltem a fényképeket könyv végében az igazi Saaroról és családjairól.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nyilván valós, nem kitalált személyek. Mondjuk, az elbeszélőn kívül a többit nem nagyon ismerjük meg,
Borító: 8/10 A film alapján készült. Igazából nem rossz, de jobban örültem volna valami attól függetlennek.
Kinek ajánlom: Az igaz történtek, elbeszélések kedvelőinek. Nincs benne sok párbeszéd, sem pörgős cselekmény. Csak egy történet.
+ pont: Az alap – egyébként igaz – történet érdekes és egyedi. És a könyv végén lévő valós képekért.
- pont: Nem egy elbeszélésre számítottam, hanem egy regényesített verzióra.

0 Tovább
«
1234
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Veres Attila - Odakint sötétebb
László Zoltán - Távolvíz
Chris Carter - Vadász (Robert Hunter 0,5)
Sara Raasch - Hó, mint hamu
Sara Raasch - Jég, ​mint tűz (Hó, mint hamu 2.)
Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája 1-2
Ian Tregillis - Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Bíró Szabolcs - Elveszett ​csillagok
Bíró Szabolcs - A ​sárkány, aki nem akart aludni
Jeff VanderMeer - Borne
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.