Facebook Twitter Addthis

A rettegett jövő - figyelik majd minden mozdulatunkat?

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 7 Disztópia Kaland

Képzeljünk el egy nem is olyan távoli jövőt, ahol létrejön egy amolyan Google-höz hasonló gigacég, csak még annál is nagyobb. Ahol az emberek az új közösségi oldalon, a Körön mindent posztolnak magukról, megosztanak, kommentelnek, üzeneteket küldenek... Ahol apró kamerák figyelik az emberek minden mozdulatát, akár még a lakásán is. Egy jövőt, ami útelágazáshoz érkezett. Ti melyik úton indulnátok tovább?

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 7 Disztópia KalandMae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.

Értékelés:

Dave Eggers könyvét egyesek nem hiába hasonlítják Orwell 1984 c. regényéhez, amely burkolt társadalomkritika. Mint tudjuk, ott is a Nagy Testvér figyeli az emberek minden mozdulatát, a tévé egyirányú kameraként is funkcionál, és a Gondolatrendőrség pillanatok alatt meghurcol, ha ellenkezel a kormány nézeteivel.

Eggers könyve annyiban kicsit más, hogy nagyjából a 20 év múlva akár be is következhető jövőt mutatja. Disztópia maximum a hangulatában van, amely bár eleinte utópisztikusan indul, és az ember tátott szájjal olvassa a könyvet, ahogy egyre jobban haladunk a vaskos lapok között, úgy kúszik fel az ember bőrén valami néma rettegés. Hiszen persze, mennyire fantasztikus is egy ilyen gigacég. Mennyire szuper, hogy már nincsenek eltérő nicknevek a honlapokon, hanem mindenki a saját nevén szerepel az összesen, és egy jelszava van mindenhova. Amikor a Körön keresztül már mindent elintézhetünk, a névtelenség eltörlése pedig a kommenteket és az embereket egyaránt moderálja. Szuper, nem? De milyen, amikor már kötelező jelleggel kell posztolnod mindenről, a napod kb. minden percéről, és ha hétvégén nem jelensz meg egy céges rendezvényen - vagy ha nem "zingelsz" azaz nem posztolsz róla -, bajba kerülsz. Amikor már annyira beleeszi magát a digitális világ a mindennapjaidba, hogy a melóhelyen 8 monitorod van, de ha nem érkezel elolvasni a közösségi oldalon közben mind a 400 üzenetet, bajba kerülsz... Amikor már éjszaka is a netet bújod, hogy megfelelj a napi limitnek, és minden fontos és nem fontosra egyaránt reagálj. Amikor egy új, technikai forradalom előtt állsz, apró kamerák kezdik el figyelni minden mozdulatodat, sőt hamarosan mindenkiét szerte a világon. Jó, mert megszűnik a bűnözés? Rossz, mert megszűnik a szabad akarat? Te melyik oldalon állnál?

A Kör című könyv olyan életbevágó és modern problémákat dolgoz fel, amely az olvasó velejébe vág, és én például biztos, hogy kötelező olvasmánnyá tenném a gimnáziumban. A hangulata egyszerre felemelő és ijesztő, mert ez a modern könyv döntés elé állít, ítélkezel és ítéltetsz, választasz és aggódsz, kicsit elgondolkodsz a saját életedről is. És a felismerés, hogy csak egy hajszál választ minket el ettől a jövőtől? Talán a döntés, hogy ez a globális cég jó-e vagy rossz, épp annyira megosztja majd az olvasókat is, mint magát a könyvbeli szereplőket.

Bátran ajánlom minden disztópia vagy szépirodalom után érdeklődőnek. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, azoknak, akik szeretik a technika vívmányaiba dugni a fejüket, vagy azoknak, akik szerették Orwell könyvét, és már régóta keresnek valami olyasmit, csak mégis sokkal "maibbat". Nekem a kedvencek közé került, és sokszor félre kellett tennem, hogy elgondolkozzak a miérteken, és azon, hogy én melyik utat járnám be.

A könyvből egyébként film is készül Tom Hanks és Emma Watson főszereplésével, amely 2017-ben kerül a mozikba. Én már most biztos vagyok benne, hogy nagy sikert fog aratni!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Full kedvenc)
Karakterek: Imádtam mindet! Persze, furák voltak meg rémisztőek, de hát olyan valóságosak, hogy szinte éreztem és tapintottam őket.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, de nem is tudom, van valami hiányérzetem. Talán értékeltem volna egy céget a háttérben vagy valami technikai kütyüt. Egyébként meglepően nagy a könyv, nem egy zsebbe való olvasmány.
Kinek ajánlom: Lásd fentebb.
+ pont: Mert lehúzza a leplet a torz közösségi oldalon feltüntetett életünkről, mert elgondolkodtat a jövőnket és az emberiség jövőjét illetően. Mert megoszt és döntésre kényszerít.
- pont: Mert szeretnék folytatást!

0 Tovább

Keresztes lovag Ajnou Károly idejében

A 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütött író, Bíró Szabolcs tizenöt kötetesre tervezett történelmi regényfolyamának, az Anjouknak egyik része, jobban mondva előzménykötete a Non nobis, Domine. Ez a regény, bár korábban már megjelent két kötetben Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel, mostanában került azonban a polcokra átdolgozott, bővített és összevont változatban. Sokaknak talán rémisztő lehet első látásra a közel 800 oldal, mindazonáltal a történelmi regények kedvelőinek kihagyhatatlan darab!

 7 Könyvajánló Háborús Történelmi Magyar SorozatBátorság. ​​Hősiesség. Eretnekség.

1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.

A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását. 
Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.

Értékelés:

Sokáig nem tudtam hová tenni a történetet, és eleinte úgy gondoltam, a keresztes hadjáratokról fog szólni, hamar rájöttem azonban, hogy míg az első rész egy magyarországi keresztes lovag felcseperedéséről és férfivá éréséről szól, a kötet második felében Anjou Károly (I. Károly magyar király) koronáért vívott harca, valamint a tartományurakkal való háborúskodás kerül előtérbe – Attila lovag főszereplésével.

Számomra is hihetetlen, hogy munka mellett mindössze pár nap alatt végeztem ezzel a két kötetből egyesített monstrummal, és annak ellenére, hogy nem túl sok romantikus szál van a könyvben (vagy talán éppen azért), kimondhatatlan élvezetet nyújtott számomra az olvasása. Külön értékeltem a történelmi hűséget, és bár eleinte voltak olyan részek, ahol kicsit nyomasztott a sok történelmi információ, a vége felé gond nélkül nyomon tudtam követni a történelmi eseményeket – mi több, felidézte a gimnáziumi töri órák hangulatát.

A kötet első részében Attilát, a felcseperedő keresztes lovagot és nagybátyját ismerhetjük meg. Nyomon követjük a fiú felcseperedését, megismerjük jellemét és céljait, hibáit valamint gondolkodásmódját. Bepillantást nyerhetünk a keresztes lovagi életbe, esküjükbe, neveltetésükbe, ugyanakkor ez a rész már sejteti számunkra, hogy a kötet második felében nem fog velünk kesztyűs kézzel bánni az író. Ekkorra ugyanis átesünk mindazon csalódáson vagy felfedezésen, mint a főszereplőnk és megismerjük az akkori elkeserítő magyarországi helyzetet: Anjou Károly Vencellel (magyar uralkodói nevén László) és Wittelsbach Ottóval (más néven Bajor Ottó) folytatott koronaharcát, valamint a tartományurak túlkapásait és lázongásait, úgy, mint Csák Máté, Kőszegi Iván vagy Kán László. Háborúk, véres csatajelenetek és várostromok vállt vállnak vetve nyerik el az olvasó osztatlan figyelmét, miközben erkölcsi kérdések sora vetődik fel.

Számomra nagy kedvenc lett a könyv, és biztos vagyok benne, hogy sort kerítek majd az Ajnouk trilógiájának elolvasására is, hiszen nem maradhatok oly „tudatlan”, hogy ne tájékozódjak szerelmes hősöm, Attila életének további alakulásáról. Én, aki egyébként is rajong a történelmi kötetekért, ezúttal is adósa maradok egy írónak, aki izgalmas kötetével kicsit visszarepített a múltba, és egy távcsövön keresztül lehetővé tette számomra, hogy kicsit mélyebben beleáshassam magam az akkori történelmi korba. Kétségtelen, hogy remek ajándék/olvasmány bárkinek, aki szereti a szépirodalmat, és nem csak a csöpögős lányregényeket olvassa. Nagy kedvencévé válhat mind a női, mint a férfinemnek, de nagyszerű és érdekfeszítő olvasmány lehet egy, a történelmet szerető (vagy még nem szerető) tizenévesnek is!

„Bíró Szabolcs vállalkozása nem csupán azért tiszteletre méltó, mert hiteles és árnyalt képet fest egy távoli, ám Magyarország számára kulcsfontosságú korról, hanem mert kísérletet sem tesz, hogy elemelje és idealizálja hőseit – esendők és gyarlók ők, akárcsak mi magunk, s talán hibáikért jobban is szerethetők, mint azok nélkül. Kifinomult jellemábrázolás, ravasz, mégis egyenes vonalú történetvezetés, jelentéktelennek tűnő, de sorsfordító részletek, ármány és kaland, szerelem és rettegés, véres csaták és meghitt idill, meg egy csipetnyi misztikum itatják át a regény sorait”
Győrffy Iván, BBC History magazin

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Abszolút kedvenc!)
Karakterek: Emberiek, esendőek, szerethetőek!
Borító: 10/10 Hát persze, mi más hívta fel magára a figyelmem? Személy szerint, ha pl. a nemrég megjelent Ajnou trilógia 3. részének is ilyesmi lett volna a borítója, sokkal hamarabb felfigyelek az íróra és műveire.
Kinek ajánlom: Lásd fentebb ;)
+ pont: Mert amellett, hogy megismertet a történelem ezen részével, szórakoztat, kikapcsol és elrepít.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Vissza a múltba – A vérszerinti szülők nyomában

Könyvajánló Romantikus 7 Történelmi Sorozat Kaland

Hat árva lány Svájcban, egészen pontosan Genfben, egy szigeten, egy olyan mostoha apával, aki olyan gazdag, mint Krőzus... boldogan élnek testvérként, míg fel nem nőnek, s „mindenható” apjuk hirtelen halála újra összehozza őket a szigeten. A történet ott kezdődik, amikor mindannyian egy-egy nyomot, amolyan útravalót kapnak, amelynek segítségével kideríthetik, honnan származnak, kik a vérszerinti szüleik. Itt indul a kaland várhatóan hét köteten át, a múlt bonyolult emléklabirintusain keresztül Lucinda Riley - A hét nővér című könyvében.

Könyvajánló Romantikus 7 Történelmi Sorozat KalandMaia ​​és öt nővére a nevelőapjuk halála után összegyűlik a Genfi-tó partján álló gyermekkori otthonukban. Pa Salt, a különc milliárdos mindannyiukat kisgyermek korukban fogadta örökbe, így semmit sem tudnak a vér szerinti szüleikről. Az apjuk végrendelete azonban arra ösztönzi őket, hogy derítsék ki, honnan származnak. Egy-egy titokzatos tárgyat kapnak örökségül, és egy földgömböt, amelyről leolvashatják a születési helyük koordinátáit. Maia megkezdi a kutatást a családja után, és hamarosan a világ másik felén, egy omladozó brazil villában találja magát. Az épületben megsárgult levelekre bukkan, amelyekből egy nyolcvan évvel korábbi, tragikus szerelem története bontakozik ki.

1927, Rio de Janeiro. Amikor a kávékereskedelemből meggazdagodott Antonio Bonifacio szeretné beházasítani az egyetlen gyermekét a riói arisztokráciába, a szenvedélyes Izabela kikönyörgi, hogy az eljegyzés után, de még az esküvő előtt hadd utazzon el Párizsba az egyik barátnője családjával. A lányt hamar magával ragadja a Montparnasse művésznegyedének pezsgő forgataga, de arra ő sem számít, hogy egy szobrásszal való véletlen találkozás gyökeresen felforgatja majd az életét.

Lucinda Riley A hét nővér-sorozat első kötetében mesterien szövi össze két fiatal nő történetének szálait, akik egy számukra idegen, mégis vonzó városban az őket foglalkoztató kérdésekre keresve a választ, gyógyírt találnak a lelki sebeikre, és felfedezik az élet szépségét.

Értékelés:

Ez a sorozat egész egyszerűen fantasztikus, és egy nagyon ütős első résszel bolondítja magába az olvasóit. Adott tehát 6 testvér, akiket mind örökbe fogadtak, és mivel egy csillagképről nevezték el őket, mindannyian évekig várják a hetedik lány érkezését – ami azonban nem történt meg. Különböző nemzetek változó habitusú lányai, akik nagy gazdagságban nevelkednek, világot látnak, élnek a hobbijaiknak, egymástól távol vagy egymáshoz éppen közel, egész addig, míg édesapjuk hirtelen halált hal. Végrendelete által mindannyiukra egy-egy levelet, egy koordinátát és egy apró nyomot hagy, amelyen elindulhatnak, hogy felkutassák igazi származásukat, igazi otthonukat.

Az első kötet, Maia, a legidősebb lány útjáról szól, aki nem közelebb utazik, mint Brazíliába, ahonnan elhunyt mostohaapja nyomai alapján származik. Azon kívül, hogy a könyvbeli jelenben (2007-ben) barangolhatjuk be vele ezt a különleges országot, megismerve nevezetességeit, Maiával együtt szurkolunk, hogy megtalálja családját, melyből azonban nem sok maradt. A cselekmény két szálon fut, melybe eleinte nehéz belerázódnunk, utána azonban a könyv letehetetlenné válik, ahogy bejegyzéseken, leveleken és elbeszéléseken keresztül Maiával együtt visszarepülünk hosszú oldalakra a múltba, 1927-be, Rióba (és később Párizsba). Míg tehát Maiával követjük a múlt halványuló fonalát, a párhuzamosan futó történetben megismerjük dédanyját, Izabelát, aki 18 évesen, érdekházassága megkötése előtt Párizsba utazik, s ott megismerkedik élete szerelmével, egy szobrásszal.

Bonyodalmas szerelmi történetekbe csöppenünk, s mindeközben nem ritka, hogy míg a szobrásszal és környezetével ismerkedünk, belecsöppenünk a párizsi, akkori bohém életbe, és összefutunk a kor neves alkotóival vagy megismerkedhetünk a szürrealisták gondolkodásmódjával is. Bepillantást nyerhetünk a híres Cristo Redentor létrejöttébe, megismerjük az ötletgazdát, Heitor da Silva Costát valamint a szobrászt, Paul Landowskit és segédjét. Megtudjuk, hogy a szobor maga Párizsban készült, külső borításához pedig zsírkövet használtak, s darabokban szállították át Rióba, hogy aztán ismét összeilleszthessék mai helyén.
Mint Izabelát, minket is elvarázsol Párizs modernizációja, a nők felbukkanó egyenjogúsága, miközben Rióban a kávéültetvények által hirtelen meggazdagodott betelepülők sorsa süllyedőben van.

Két külön világ, amely között Izabelának választania kell. Néha olvasás közben annyira magával ragadott a történet, hogy teljesen meg is feledkeztem Maiáról, amíg ismét összefutottam vele 2007-ben, immár mai szemmel vizsgálva a Cristot és annak múltját, amelyben az ő dédanyja is bizonyos szerepet játszhatott. De vajon Maia megtalálja a boldogságot a jelenben?

Hosszú kalandozás ez, nemcsak országokon, földrészeken át, hanem időben is. Szép lassan bontakoznak ki az események és a tudnivalók, miközben a kötet legvége egy hatalmas felvetett kérdéssel zárul. Személy szerint alig várom a folytatást, és kíváncsi vagyok, hogy a többi húg sorsa milyen tájakra vezet majd, az ő családjuk miféle volt, és legfőképpen persze a két fő kérdés: Miért őket fogadta örökbe pai, és hol lehet a hetedik húg?

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Kedvencek között)
Karakterek: Életszerű karakterek, a titokzatos papát leszámítva, de gyanítom, hogy a későbbi részekben sok-sok titokra derül majd fény vele kapcsolatban.
Borító: 8/10 Tetszik, és a kötés is jó minőségű. Kíváncsi leszek a további részek borítójára, remélem, stílusban illenek majd ehhez.
Kinek ajánlom: A romantikus, történelmi kötetek kedvelőinek is, de mivel sok rejtélyes dolog van benne, így talán a nyomozgatós hangulatban lévőknek is kedvére válhat.
+ pont: Mert annyira érdekes volt a vége, hogy alig várom, mi lesz a folytatás, és mi történt. Nekem nagyon tetszett a múltban való kalandozás is.
- pont: Remélem, nem kell 6 évet várnom a további kötetekre. :D

0 Tovább

Élet a Földön a technológia okozta robbanás után

A disztópikus kötetek manapság lendületesen felfelé ívelnek a könyvpiacon, néhányuk, úgy, mint Az éhezők viadala, Az útvesztő, vagy A beavatott pedig már a filmvásznon is bizonyított. Bár az imént felsoroltakkal személyes problémám, hogy lendületes kezdés után jelentősen csökkent a további részek élvezhetősége, ugyanez nem mondható el A tűz gyermekei trilógiáról – amelynek második része nemrég került a könyvesboltokba.

Sorozat 7 Könyvajánló DisztópikusNégyszáz évvel a nagy világégés után az emberiség maradéka ismét törzsi törvények szerint él. Valamilyen rejtélyes okból minden újszülött egy ikerpárral jön a világra. Egyikük Alfa – minden szempontból tökéletes példány –, a másik viszont testileg deformált Omega lesz.

Az Alfák rendelkeznek a világ javaival, míg az Omegák kiközösítve tengetik szánalmas napjaikat. Azonban hiába a tökéletesség látszata, amikor egy Omega meghal, Alfa párja is távozik az élők sorából. Cass igazán különleges Omega, a jövőbe látás képességével született, és talán ő a kiválasztott, aki egyenlőséget hoz a világra…Csakhogy előbb meg kell győznie Zachet, az Alfák vezetőjét – aki nem mellesleg az ikertestvére – hogy álljon a közös ügy mellé.

Francesca Haig sötét és mégis felemelő poszt-apokaliptikus regénye a fantasztikus irodalom rajongóinak új kedvence.

 

Értékelés:

Az első kötet kérdés nélkül rögtön a kedvenceim közé került, és már most az elején megjegyezném, hogy aggódtam kicsit, hogy a második színvonalban követi-e majd, de nem kellett csalódnom. Mivel egymás után rögtön olvastam a kettőt, így számomra nem is igen vált szét a történet, és olyan szép egységet alkotott, hogy nem éreztem semmilyen stílus- vagy minőségbeli eltérést a két kötet között.

Egy olyan jövőbeli világba csöppenünk bele, amit pár száz évvel ezelőtt már majdnem elpusztított a technológia okozta robbanás, s a hosszú, éhínséggel teli téli évtizedek-századok után az embereken is jelentkeznek a mutáció nyomai. Minden szülésnél két gyermek jön a világra: egy testileg tökéletes Alfa, és egy nyomorék, sérült Omega, akikre amolyan „kicsapódásként”, „melléktermékként” tekintenek, a robbanás velejárójaként, a teremtés olyan „zsákutcájaként” akik nem képesek szaporodni. Az Alfák csak azért nem pusztítják el ikertestvérüket – akik mindig ellenkező neműek -, mert az egyik iker halála a másikét is jelenti, így inkább amolyan száműzetésben kell, hogy éljenek. Míg az Alfák földekben gazdag falvakban vagy városokban élnek, az Omegák egyre éheznek, és egyre fiatalabb korukban választják el őket családjuktól.

Ebben a világban találkozunk Cassal, aki egy különleges Omega, és egyből a szívünkhöz nő, végigkövetjük a gyerekkorát, tinédzser éveit és felnőtté válását. A későbbiekben legfőképpen az a szemlélete válik az olvasó számára követendővé, mely szerint az Alfák és az Omegák nem is különböznek annyira egymástól, s békében kellene, hogy éljenek. De hogy ennek mi az ára? Hogyan lehetne ezt elérni, megértetni az Alfákkal, hogy az ikertestvéreik nem puszta érzéketlen melléktermékek? A társadalom két ellentétes, mégis haláluk okán szorosan összekapcsolódó rétegre oszlik, a gondok pedig csak akkor kezdődnek igazán, amikor Cass ikertestvére majdhogynem gyökeres változásokat kezd foganatosítani – nem épp a jó irányba.

Miközben magunk is kutatjuk, hogy mi lenne a legcélravezetőbb megoldás, pillanatok alatt „befaljuk” ezt a kétszer ötszáz oldalt. Álmodozunk a szigetről, ahol állítólag boldogan élnek az Omegák, álmodozunk a Másholról, hátha van még a Földnek olyan része, ahol életben maradtak az emberek. Anélkül, hogy spoilereznék, elárulhatom, hogy rengeteg csavar derül ki – legfőképp a második kötet végén -, én bizony tűkön ülve várom a sajnos csak sokára megjelenő harmadik, befejező részt. Nagyon érdekes volt két köteten át végigkövetni a társadalmi helyzetet, változásokat, az emberek gondolkodásmódját, Cass fejlődését, barátait – hiszen utóbbiakból sem érezhetünk hiányt. Néhány csavarnál csak a fejemet fogtam elkábulva, hogy „Aztaaa, most mi lesz?” míg másoknál reagálni sem volt időm, annyira akartam tudni, hogyan tovább.

Biztos, hogy ez a sorozat a legjobb disztópiák egyike, és mondom, külön érdeme, hogy a minősége nem romlik kötetről-kötetre. Bátran ajánlom akár Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő kedvelőinek (vagy azoknak, akik abban csalódtak), de akár mondhatnám Az ötödik hullám vagy A vétkes olvasóinak is. (Megjegyzem, az utóbbi nekem szintén nagy kedvencem). Azoknak, akik a disztópikus világ hozzám hasonló „megszállottjai”, ez elengedhetetlen a polcukról. :) Jó olvasást!

 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (kedvencek között)
Karakterek: Szerethető, jól jellemzett szereplők, semmi bajom nem volt velük.
Borító: Nincs kifogásom ellene, talán csak az omega jelet hiányoltam az egyik fejről. A kötet maga is jó minőségű.
moly.hu-n elért százalék: 84%
Kinek ajánlom: A disztópiák kedvelőinek, nem fogtok benne csalódni!
+ pont: A téma felvetésért, szerintem igazán egyedi disztópia lett.
- pont: Mikor jön már a harmadik rész? :D

 

 

0 Tovább

Lélekmelengető karácsonyi történetek egy kötetben

Könyvajánló 7 Romantikus

Itt a tökéletes ötlet arra, mit vegyetek könyvmoly nőismerősötöknek (anyunak, huginak, barátnőnek, stb.). Az Ajándékba adlak egy olyan könyv, amely 12 szerelmes ünnepi történetet tartalmaz, többek között a Will&Will, az Anna és a francia csók, a Csak egy nap, A fiúknak, akiket valaha szerettem, az Eleanor és Park és a Csókra várva írójától.

Könyvajánló 7 RomantikusAz Ajándékba adlak néhol torokszorító, máshol humoros történetei hagyományos ünnepeket örökítenek meg, de korántsem hagyományos szereplőkkel és helyzetekkel. 
David Levithan, többek között az Egy másik nap világhírű szerzője, egy eszeveszett karácsonyról ír, amelyben egy srác Mikulásnak öltözve próbálja meglepni barátja kishúgát. A félreértések és bonyodalmak elkerülhetetlenek, de mit szól majd a család, ha kiderül, hogy a Mikulás idén valójában szerelmet vallani jött? 
Gayle Forman, aki az Itt voltam című regénnyel szerzett több millió rajongót, Sophie és Russell világába enged bepillantást, ahol a kívülállás erény is lehet, és egy apró csoda akár szerelmet is hozhat az iskola falai közé. 
Noel súlyosan allergiás a diófélékre, Mags majdnem a biztos halálból hozza vissza. Minden évben együtt ünneplik a szilvesztert, de vajon van-e a más a barátságon túl is a számukra? Rainbow Rowell, az Eleanor és Park és a Fangirl népszerű írója négy varázsos éjszaka történetét meséli el.

Értékelés:

Bevallom őszintén, hogy én alapból nem szeretem a novellákat vagy a rövid történeteket, mert úgy gondoltam eddig, túl rövidek ahhoz, hogy beleéljem magam az adott történetbe. Ezáltal nem is tudom, hogy került a könyv a kívánságlistámra, de nem bántam meg, mert minden egyes „kis könyvet” benne imádtam! Félelmem, hogy nem fogom tudni kiélvezni a cselekményt a rövidsége miatt alaptalan volt, ugyanis nemcsak, hogy mindegyik sztori a szívemhez nőtt, de egyszerűen fenomenális érzés, hogy egy könyv által sok-sok kis gyönyörűséges történetet tudhatok magaménak. Olyan, mintha ajándékba kaptam volna 12 kötetet, és csak egyet vettem meg.

Eleinte nehéz volt a történeteknél kibogozni, fiúról vagy lányról van-e szó az adott esetben, azonban mindegyik épp elég hosszúságú ahhoz, hogy beleéljem magam, átlássam a szálakat és vigyorogjak, mint a vadalma. Legeslegnagyobb előnye tehát a könyvnek, hogy egyet fizet, tizenkettőt kap. :) Az pedig már csak hab a tortán, hogy a fentebb említett könyvek íróitól olvashatok szösszeneteket.

Hogy el tudjátok képzelni, miről van szó, van, amelyikben kicsit fantasztikus a történet krampuszokkal meg elfekkel, van, amelyikben egy nagyon aranyos, hétköznapi szerelmi történetet kapunk eredményül, de mindegyik egyszerűen mosolyt csal az arcodra. Azoknak, akik szeretik a romantikus könyveket, ez tuti befutó! Tényleg nem zavart, hogy egy-egy történet 20 vagy éppen 60 oldal hosszú, sőt, az utóbbi oldalszámmal mások nagyobb betűmérettel már regényeket adnak el.

Tökéletes választás karácsonyi vagy mikulásos ajándéknak, az biztos, hogy az ünnepi hangulatot előrevetíti. Javaslom illatgyertyával és forrócsokival, keksszel való fogyasztását/olvasását. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Max pontos)
Karakterek: 10/10 – Imádtam mindegyiket.
Borító: 6/10 – Nekem nem tetszett. Sokkal többet érdemelne, mézes kaláccsal, forrócsokival, szerelmesekkel, elfekkel...
Kinek ajánlom: A romantikus kötetek kedvelőinek
+ pont: Amiért egy áráért sok szerelmes történetet kaptam.
- pont: Nincs.

Ha tetszenek az értékeléseim, olvass bele a többi romantikus témájú könyvajánlómba is és kövess a Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebb ajánlókról!

0 Tovább

Hatalmas fémkéz Deadwoodban – avagy 2016 legnépszerűbb sci-fije (Alvó óriások)

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7

Mint tudjátok, annyira nem jellemző rám, hogy sci-fit olvassak, igen ritkán „vetemedek” csak erre, cseppet sem bántam meg azonban legújabb választásomat, Sylvain Neuvel Alvó óriások című könyvét. Több napos olvasmánynak terveztem, de egy egész délutánra és fél éjszakára magával ragadott. Ássunk kicsit mélyebbre ebben a szerintem elismerésre méltó történetben.

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7Deadwood, ​​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…

A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.

Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…

Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

 

Értékelés:

Nagy meglepetésemre nem mindegyik olvasó volt elragadtatva a könyvtől, amit egyrészt nem értek, másrészt azt pedig végképp nem értem, egy-két negatív komment miért tud hatással lenni másokra. Én általában úgy vagyok vele, majd kialakítom a saját véleményemet, „csak azért is”. Másrészt azt sem igazán értem, mi értelme egy könyvet X másikhoz hasonlítani, hogy ezt vagy azt ebből vagy abból a könyvből „copyzta” (most anélkül, hogy szándékomban állna bárkit is megbántani), de muszáj kiállnom (nekem is) a könyv mellett. Teljesen komolyan mondom, hogy bármilyen könyvre rá lehet húzni a „jaj ezt is onnan meg innen vette” köntöst. Bármi, amit egy ember átél, olvas, lát, hatással van rá, feldolgozza, átalakítja, kiadja magából, egy író meg aztán pláne. Én speciel nem olvastam ehhez hasonló írást, de ami azt illeti: rengeteg ugyanolyan young adult vagy disztópikus könyv van a polcokon, mégis sokuk a sikerlisták élére kerül, no meg a filmiparba… Kezdetnek megjegyezném, hogy ez a történet is minimum egy filmet megérdemel magának, sőt igazából, mivel sorozat, többet is. És akkor most részletesen…

Nekem, néhány olvasóval ellentétben kifejezetten megtetszett az, hogy amolyan „katonai módiba” ismerjük meg a történetet, azaz nem egy tipikus regényformát kapunk, hanem amolyan interjúkon, bejegyzéseken, katonai hangfelvételeken keresztül tudhatjuk meg, mikor, mi történt. Ennek pici hátránya, hogy nem ismerjük úgy meg a környezetet, ahol játszódik a történet, nagy előnye viszont, hogy hála az égnek meg vannak vágva az unalmas részek, és mindig kifejezetten csak az érdekes történéseket olvashatjuk. Több évet ölel fel ugyanis a történet, mindazonáltal mi, olvasók (anélkül, hogy hiányérzetünk lenne) ennek a formai kivitelezésnek hála csak a lényeges, fontos dolgokról kapunk információt. Ez manapság (a régi Jane Austen stb. könyvekkel ellentétben) már szinte elvárás az újabb generáció számára, világunk és életvitelünk ugyanis annyira felgyorsult, hogy néhányunk figyelmét már csak az ilyen gyorsabb tempójú könyvek tudják megragadni. Visszatérve a formára, nekem tetszettek az interjúk, így úgy éreztem, mintha egy nagyon jó filmet néznék a TV-ben, szinte hallottam a kis pötyögős hangeffektust „003-AS AKTA, Beszélgetés PhD, dr. Rose Franklinnel, az Enrico Fermi Intézet vezető kutatójával… Helyszín: Chicagoi Egyetem, Chicago, Illinois”. Ennek ellenére végig magával ragadott a történet, sőt talán még jobban, mint egy tipikus regény esetében, hiszen csak kapkodtam a fejem, és tudtam, hogy nem fogok unatkozni halál unalmas tájleírások miatt. (Nem, mintha nem olvasnék Jane Austent.)

Végig nagyon érdekelt, hogy miféle kezet találnak, minek a részei ezek, milyen megállapításra jutnak, milyen kísérleteket végeznek, mi lesz az egész célja, mire fogják használni, és milyen „fentebbi” jelentősége van a történetnek. Engem egy percig sem hagyott unatkozni, és nagyon jól kikapcsolt így estére. Először voltak aggályaim a könyvvel kapcsolatban, de én tökéletesen meg vagyok elégedve vele, még többet is kaptam, mint amit vártam. Aggódtam kicsit, hogyan fog befejeződni, de ez egy tökéletes példa arra, hogyan zárjunk le egy első kötetet úgy, hogy elégedettek is legyünk a „befejezéssel”, mégis egy olyan csavart vessen fel a végén, amin egyszerre döbbenünk le, vagy kiáltunk fel, hogy „én tudtam”, és egyszerre mosolyodunk el várván a következő részt.

Bátran ajánlom férfiaknak és nőknek is, van benne ugyan némi szerelmi szál, de szerencsére elenyésző mennyiségű. Én ugyanis szeretem a romantikus könyveket (mi az, hogy), de nem szeretem keverni a műfajokat egymással, mert, ha sci-fit akarok olvasni, akkor márpedig nem romantikára vágyom. Szóval még az sem mondható, hogy csöpögős, nyálas részek lennének benne, azon pedig nem csodálkoznék, ha hamarosan film is készülne belőle.

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (max pontos)
Karakterek: 10/10 – Mindegyiket egyszerre szerettem és utáltam, ahogy a hús-vér karaktereket. Nagyon kíváncsi vagyok, mi derül még ki a meginterjúvolóról a további kötetekben.
Borító: 10/10 – Nincs kifogásom ellene, pedig én aztán mindenbe bele tudok kötni. Tökéletes!
Kinek ajánlom: A sci-fi kategória szerelmeseinek (is), de mivel én magam nem szoktam ilyet olvasni, és engem is megvett magának, ezért kérlek titeket, bátran olvassátok. Merjetek néha egy-egy új műfajba is belekóstolni.
+ pont: Kifejezetten ezért az interjúvolós formáért adok pluszpontot. Remek ötlet! Tetszett, nagyon, köszönöm!
- pont: Nincs. Tényleg nincs, bocs, tudjátok, hogy mindig megírom, ha van.

 

0 Tovább

(Udvari és vitézi) élet az 1200-as években – avagy ismét a történelmi kötetek nyomában

Könyvajánló 7 Sorozat Történelmi Kaland Magyar Háborús

Mindannyian tudhatjátok már, mennyire rajongója vagyok a történelmi köteteknek, úgyhogy biztos, hogy lelkendezve fogadok minden ilyen alkotást, azonban közel sem szoktam elfogódott lenni. Arról is többször tettem már említést, hogy az új, magyar kortárs írók mennyire feltörekvőben vannak, és rengeteg könyvet ajánlok is nektek tőlük napról-napra. Így van ez a Sasok a viharban könyvvel is Viola Judittól, ami egy családtörténet nyitó kötete.

„Minél többet foglalkozik az ember egy-egy témával, annál inkább fixa ideái támadnak. Nekem is van három. Először az, hogy a valóság sokkal meglepőbb és fordulatosabb dolgokat produkál, mint a legvadabb képzelet. Arról is meggyőződtem,h ogy a magyar történelem is van olyan érdekes, mint a nálunk nagyobb és szerencsésebb országok múltja. Sőt! Végül abban is biztos vagyok, hogy bőven vannak figyelemre érdemes, ismeretlen vagy félreismert korszakok és személyek. Ezt a három tételt szeretném alátámasztani ezzel a kötettel és a következőkkel, amik IV. Béla uralkodásának a végétől Károly Róbert trónra kerüléséig kísérik végig Aba Amadé és testvérei életét”
/Viola Judit/

Könyvajánló 7 Sorozat Történelmi Kaland Magyar HáborúsVérzivataros, trónviszályos esztendőkben kalandozunk, a XIII. század végi Magyarországon. IV. Béla király nemrég verte ki a tatárokat a pusztasággá vált, földig rombolt, felégetett honból – de alig lát neki az újjáépítésnek, máris fellángol a családi háborúskodás a csak imént kihunyt parázs fölött. 
A középkorban a harc a hatalomért nem pusztán udvari intrikákban merült ki: fegyverrel folyt a küzdelem a trón elbitorlásáért, a meggyengült ország területének szétdarabolásáért. Az agg, ám még mindig erős királyt nővére és saját fia, majd sógora is megtámadja. 
Az utolsó Árpád-házi királyok végnapjainak idejében játszódó történelmi regény a réges-régi hatalmi játszmák izgalmas felelevenítése. A történetet az egyik királyhű nemesifjú kalandjain keresztül tárja elénk a szerző. 
Szirtek csúcsán, nemesi sasfészkekben dőlhet el a királyság sorsa…

Értékelés:

Igazából csak holnap akartam megírni ezt az értékelést, de egyszerűen nem bírtam magamban tartani. Volt, aki majdnem max. pontot adott rá az olvasók közül, és egy csillagot csak a vége miatt vont le, ezt elkerülendő szeretném hangsúlyozni, hogy ahogy a borító kis behajtós része is írja, ez egy családtörténet első kötete, amely a magyar történelembe kalauzol minket el, mint fentebb idéztem, IV. Béla idejébe (s később Károly Róbert trónra kerülésének évébe). A borító alapján először nem gondoltam volna, hogy ilyen szépirodalmi művet kapok a kezembe, azt gondoltam, talán kissé klisés lesz, pedig egyáltalán nem. Nekem a kedvencek között landolt.

A történet maga 3 testvérről szól az Abák ősi nemzettségéből. Mindamellett, hogy a kötet egész jó történelmi hűséggel kalandoztat minket a trónviszályok, lázadások, háborúk korába, a testvérek (Finta, Péter és Amadé) szemén keresztül különböző nézőpontokba nyerhetünk betekintést az akkori történelmi helyzetet illetően. Legelőször gyermekekként ismerjük meg őket és természetüket, életmódjukat, kalandjaikat, majd ahogy növekedvén útjuk szétválik, úgy kalandozunk el mi is különböző tájakra, ismerjük meg az uralkodó család tagjait. Úgy vélem, minden olvasó szeretettel szívébe zárja a közel sem tökéletes fiúkat, kiváltképp a legkisebbet, Amadét, akinek bölcsességét én is megirigyeltem olvasás közben, s annál inkább érdeklődve várom a további kötetekben felnőtté válásukat. Igaz, ami igaz, hogy fiatal koruk első olvasásra igen furcsa viselkedésükhöz képest, nem szabad azonban elfelejteni, hogy abban a korban 13-14 évesen a lányok már férjhez mentek, a fiúk pedig már férfinak számítottak, így gondolom, akkoriban érettebbek is voltak a fiatalok.

Külön kiemelném a minőségi fogalmazást, és a beszédmód helyenként régiessé tételét, ez azonban csöppet sem rontott az olvasási élményen, sőt, külön jót derültem egy-egy felszólaláson, enyhe „káromkodáson”, és ennek a nyelvtani fogásnak hála csak még inkább magával ragadott a könyv. Rám nem jellemző módon napokig olvastam, mert szerettem volna kicsit több időt „eltölteni” Amadéval. Kicsit ez is olyan volt érzésre, mint mikor A gyűrűk urát, vagy bármely más, több nézőpontos könyvet olvastam, mert épp mikor az egyik testvérről volt szó, érdekelt, közben mi történt a másikkal és vica versa. Éppen az ilyen kötetek képesek arra, hogy szép sötét karikákat varázsoljanak a szemem alá, mert mindig érdekel, hogy közben mi történhet a másik szereplővel. Nagyon érdekes, mennyire más irányt vesz a történetben a három fiú sorsa, hogyan cseperednek, milyen kalandokba, viszályokba folynak bele akaratlanul is, és miként állnak helyt a vitézi, lovagi életben. A legkedvesebb része számomra a könyvnek az volt, amikor Amadét megtanítják a becsületszó értékére.

Bárkinek tudom ajánlani, korosztályi megkötésem nincsen, ahogy a szépirodalmi műveknek általában sincs. Férfiak is nyugodtan vegyék kézbe, hiszen nem romantikus könyv, de kalandvágyó, történelmi köteteket szerető nőknek is ajánlom. Nagyon jót tesz néha a zsúfolt tények nélkül, csupán a történetiség és kaland kedvéért visszarepülni a múltba és megismerni eleinket; erre ez egy kitűnő alkalom, eljátszadozni a gondolattal, milyenek voltak valójában az akkori emberek, szokások.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (max pontos)
Karakterek: 10/10 – Mindegyiket imádtam, és visszarepítettek az időben. Természetesen Amadé a kedvencem és gyakran kívántam, bár én is olyan bölcs lehetnék, mint ez a kisfiú.
Borító: 9/10 – A kötés maga tökéletes, kemény borítás, a borítóból azért több változatot is megnéztem volna.
Kinek ajánlom: A történelmi kötetek kedvelőinek, férfiaknak is, mert nincs benne szerelmi ömlengés, inkább ármányok, csaták, kalandok. Mindazonáltal én, mint nő is nagyon-nagyon élveztem.
+ pont: A történelmi könyvekért alapból plusz pont jár. Egyébiránt nagyon szépen megfogalmazott, szépirodalmi, minőségi írás, pirospont neki!
- pont: Nincs, bár néha nehéz volt követnem azt, hogy XY az uralkodó épp kicsodája, és mi is történt a múltban, de hát a magyar történelem az már csak ilyen „változatos.”

0 Tovább

Amikor a laptopod átjárót nyit a manókhoz???

7 fantasy Könyvajánló Sorozat Magyar Humor Ifjúsági Kaland

Gondolom, sokan emlékeztek még arra, amikor nem is olyan régen elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonon. Persze, ez nem annyira a valóság, mint inkább egy rekeszizomgyakorlat, Virág Emília humorral és határtalan fantáziával teletűzdelt könyvének, a Sárkánycsalogatónak ugyanis megjelent második része, a Boszorkányszelídítő. Én már hónapok óta vártam, és alig bírtam kivárni, hogy sorra kerüljön, és rögtön az első tíz oldalon úgy vigyorogtam, mint egy tejbetök. Hiszen milyen már, amikor egy laptop csak úgy átjárót nyit a padlónkon ki tudja, hová, és amikor éjszaka galád manók lepik el a szobádat?

7 fantasy Könyvajánló Sorozat Magyar Humor Ifjúsági KalandAz év legelszabadultabb fantasyje folytatódik!

A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna…

Értékelés:

„– Megitták a manók. 
Szükségem volt néhány másodpercre, mire felfogtam, mit mondott. Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Csak addig jutottam, hogy kinyitottam a szám, aztán becsuktam. 
– A szobád tele van részeg manókkal – nézett a szobaajtó felé. 
Felhajtotta a bort, majd rám pillantott. Szorosan összezárta a száját, és könnyek gyűltek a szemébe. Aztán az asztalra borult, és megállíthatatlanul zokogni kezdett. 
– Hívj hozzám… mentőt! Összeomlottam! Ez a… rohadt stressz! Ez a rohadt munkahely elérte, hogy részeg manókat hallucináljak!”

 Bár egyet tudok érteni abban, hogy nem volt benne annyi humoros rész, mint az elsőben, leszámítva az első pár oldalt, én azért mégis nagyon tudtam élvezni, és hű maradok az írónőhöz a továbbiakban is, hiszen még mindig azt mondom, kivételes egyéniség az, aki ennyi „badarságot” képes összeírni egy könyvben, és úgy képes megnevettetni, hogy közben azt gondolod: „Neeee, ez hogy jutott már eszébe?” A szereplőket természetesen most is nagyon könnyű megszeretni, annyira, hogy a végén el sem akarjuk engedni őket, habár azért az én szívemben maradt némi űr a régiek miatt. Élveztem volna, ha valaki feltűnik ebben az első részből, de sajnos ez nem történt meg.

Mindazonáltal Adri, a főszereplő pesti lány stílusa nekem nagyon tetszik, bár páran írtátok, hogy túl átlagos, nekem éppen ez tetszik benne. Eléggé unom a „hű de tökéletes” szereplőket, a csini, csupa báj csajokat és a „kigyúrt, Úristen, de helyes és izmos” pasikat. Tetszett, hogy Adri egyszerű, azon pedig külön jól szórakoztam, hogy egy call centerben dolgozik (sajna én is megjártam már), így ismerős volt a helyzet, de érdekes volt a humorosabb oldaláról megközelíteni a dolgokat. Nagyon tudtam röhögni és bólogatni azon, az író milyen jól leírta az idegbeteg betelefonáló emberek stílusát (ez azért kis burkolt társadalomkritika is). Teljesen magamra tudtam ismerni Adriban, és a mondatain, belső gondolatmenetén gyakran vigyorodtam el. Nem tudom, mit gondoltok átlagos alatt, de szerintem annyiban nem átlagos, hogy Adri nagyon humoros, és bár még keresi önmagát, a végére megtudja, mit akar, jólelkű, segítőkész, kitartó és többre értékeli az emberi értékeket, mint a pénzügyieket. Ez szerintem manapság nem jellemző annyira.

Berzence, Belizár és Sanyi, a történetbeli három férfi mind külön oldalt érdemelnének. Nem titok, hogy Berzence volt a kedvencem, aki közel sem a tökéletes „pasi”, akire minden olvasó ugrik. Alacsony, kicsit vehemens, rengeteg hibát elkövetett, akaratos, bosszúálló, na de miből lesz a cserebogár, azért a felszín alatt látni, hogy egy kedves srác, aki csak elfogadásra vágyik. A többiekről majd kialakítjátok a saját véleményetek, nem akarok sok poént lelőni.

Rendkívül fordulatos történet, világokon át, és külön értéke, hogy képes a saját, hétköznapi és unalmas világunkat is különleges, rejtett titkokkal, helyekkel, varázslatokkal felruházni. Ki tudja, lehet, hogy egy napon én is találok egy átjárót az egyik buszon ülve, vagy a liftben, esetleg reggelre manók ülnek majd az ágyamon és lidércek lebegnek a fejem felett.

Tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a furcsa, a humoros vagy a fantasztikus történeteket, azoknak, akik olvasták az első részt, de azoknak is, akik nem. Igen, az első nekem is jobban tetszett talán, de ez sem sokkal marad el mögötte. Imádtam!

„Reggel benyitottam a szobádba, és a laptopod előtt egy manó ült. Nekem ez sok. nagyon bírlak téged, jó lakótársam voltál, de nem tudom, hogyan tudnék a tulaj elé állni, és megmondani neki, hogy csináltál egy „alvilág-kapuja”-lyukat a padlóba, amin manókat engedsz a lakásba. Direkt utánanéztem a neten, és nem vagyok elmebeteg. Aki hallucinál, az általában nem reggel, és akkor sem manókat.”

Mások molyos véleményei:

„Aki olvasta a Sárkánycsalogatót, az nem fog csalódni a folytatásban sem. Egy igazi urban fantasy, mely Budapesten kívül, a jól ismert királyságba is elkalauzol bennünket. 
Nem tudom, hogy miért, de végig úgy éreztem, hogy Adri lakása a Tűzoltó utcában van és képszerűen pörögtek előttem az események. 
Most már nem csak boszorkányokkal kalandozhatunk, hanem lidércekkel és lidércúrral is. Bepillantást nyerhetünk az alvilágban történő „lélektisztításba”, pontosabban: nyúzásba. 
Szókimondó, izgalmas és humoros történet. Néha pedig előbukkannak az igazi emberi érzések, értékek, jellemek, amik csak emelik a történet értékét.”

„A Boszorkányszelídítő ezúttal kicsit mélyebbre merészkedett a komolyságot illetően, ez viszont csak előnyére válik. Legalább annyira – ha nem jobban – szerethető, mint az első rész, ezúttal is rengeteg esemény történik, soha egy pillanatra sem kell aggódnunk azon, hogy lenne időnk unatkozni.”

„A könyv olvasását mindkét tábornak ajánlom: éppen annyira hasonlít a Sárkánycsalogatóhoz, hogy élvezzék, akiknek az is tetszett; illetve annyiban különbözik, hogy esetleg akinek az nem jött be, egy új történetet is kipróbálhasson.”

„A humor talán kevesebb volt, mint amit az írónőtől (a Sárkánycsalogatótól) megszoktam, ennek ellenére a világfelépítés remek volt. Egy percig sem unatkoztam, izgalmas történet, és ismételten összekeveredik a mai világ technikája a régi korokat idéző Hetedik Királyság életével, és mindezt úgy, hogy az olvasó úgy érezze, ez teljesen normális. Persze egyáltalán nem az, és a szereplők sem, de én ezt vártam a regénytől..”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number One
Karakterek: 10/10 – Nagyon szerethető és „emberi” karakterek.
Borító: 10/10 – Nekem jobban tetszik, mint az első, egyébiránt méretben éppen akkora, jól mutatnak együtt.
Kinek ajánlom: A fantasy vagy a humor kedvelőinek, akik szeretnének röhögni egy jót és kicsit elkalandozni a világokban.
+ pont: A sok-sok humoros részért.
- pont: Néha kicsit soknak éreztem a harcok leírását, de nő vagyok, ez elnézhető.

0 Tovább

Félre az idealizált hősökkel? – avagy itt egy testi fogyatékkal élő főszereplő

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7

Idealizált hősök? Abercrombie Half a King – az uralkodó című könyvének testi fogyatékkal élő hőse, Yarvi úgy született, hogy jobb kezén öt ujj helyett csak hüvelykujja van. Általában a könyvek 99%-ában természetellenesen idealizált hősöket kapunk, akik után aztán egész életünkben sóvároghatunk – hasztalan. Ezek után már egészen szokatlan volt, hogy egy testi fogyatékkal élő, közel sem bátor, sőt, már-már a gyávaság határait súroló főszereplőről olvashattam (amíg a történések meg nem keményítik), ráadásul az író egy pillanatra sem hagyta elfeledtetni velem, hogy Yarvit lenézik, megvetik, ő megveti és utálja saját magát, fél az emberi kapcsolatoktól, nem boldogul a nyomorék kezével stb. Erről fogok részletesebben írni.

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7„Gyors, sodró történet tele árulással és bosszúval. Már az első oldalon magával ragadott, és nem is eresztett többé.” 
George R. R. Martin 
A Trónok Harca írója

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le. 
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Értékelés:

Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy imádni fogom a könyvet, mégis egy ideje már várakozott, hogy sorra kerüljön, ugyanis mindig minden közbejött, főleg más könyvek, mire hozzá eljutottam volna. Most viszont megvagyok az első résszel, és alig várom, hogy ma éjjel elkezdhessem a folytatását, a Half a World – A harcos olvasását, ugyanis mint lentebb látni fogjátok, ez a könyv is a legkedvencebb könyveim közé került – nem véletlenül.

Mint említettem, nekem kifejezetten tetszett, hogy nem egy idealizált, tökéletes szereplőt kaptam, hanem egy valósághű srácot, aki fél az uralkodástól, aki nem akar felelősséget vállalni egy egész országért, és aki sajnos meglehetősen sok megvető és lenéző tekintettel találkozott már élete során a keze és fizikai adottságai(nak hiánya) miatt. Szóval egy egyszerű karakter, aki talán éppen ezért szerethető, s nagy élvezettel olvashatjuk kalandjait, melyek során csodálatos jellemfejlődésen megy keresztül; hiszen lassan felnő, megtanulja elismerni saját adottságait, használni az eszét.

Nem is annyira a fantasy kategóriába sorolnám, inkább a kalandregények közé, ugyanis nekem annyira tetszett a sok helyszín, amit bejár, az a sok történés, amin keresztülmegy, hogy olyan kellemes emlékeket idézett fel bennem, mint mikor A gyűrűk urát, vagy az Odüsszeiát olvastam. Jó, tudom, hogy az utóbbi nem sokatoknak kedvence, azt szeretném érzékeltetni, hogy egy szépirodalmi műhöz hasonlóan itt is van szép kerete a történetnek, egy kiindulási alap és egy cél, ahova tartunk, a viszontagságos úton pedig megismerjük és megszeretjük nem csak Yarvit, hanem a sorstársait, barátait is. Mindazonáltal a fantasy besorolást egy olyan világért kapja, amely valahogy (a többi olvasó véleményét olvasgatva) talán egy alternatív középkori viking helyre varázsolja az olvasóit. A történet vége természetesen nem várt csavarral ér véget, és összességében egy olyan kellemes nyomot hagy az olvasóban, ami nem hagyja egykönnyen elfeledtetni magát.

Bár Young Adult kategóriába van sorolva, azaz fiataloknak ajánlott, most őszintén, 26 éves vagyok, és az igaz, hogy tíz évvel ezelőtt is imádtam volna a könyvet, de az is igaz, hogy tíz év múlva is imádni fogom, és személy szerint nem lepődnék meg rajta, ha az évek múlásával (mint ahogy A gyűrűk ura esetében is) a történetet felfedezné magának a filmipar is.

Tudom ajánlani a fantasy vagy a kalandregények kedvelőinek válogatás nélkül, mivel nekem ez is a Number One kategóriába tartozik, azaz a kedvenceim közé (ami valljuk be, nálam nem egyszerű feladat), így azt gondolom, kitartói olvasóim körében ez garancia és „jótállás”. :)

Mások molyos véleményei:

„Egyébként is szeretem ezt a műfajt, amit manapság „high fantasy”-nek hívunk, és tényleg minden megvolt benne, amitől új kedvenc könyvvé vált számomra: jól kidolgozott világ, még jobban kidolgozott karakterek, rengeteg csalódás, meglepetés, titkok, emberség és embertelenség, háború és vérontás rózsaszín megoldások nélkül, és egy hosszú út, amit együtt tettem meg a főszereplő Yarvival.”

„Abercrombie az az író, akitől elég volt egyetlen regényt elolvasnom és már tudtam, hogy ettől kezdve mindig vevő leszek a történeteire. Egyértelmű volt, hogy Az uralkodó esetében sem fogok sokáig tétovázni. :)”

„Ez egy olyan beszippantós könyv. Mintha végig ott álltam volna Yarvi mellett a történetben, mint egy láthatatlan szemlélő.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (legkedvencebb)
Karakterek: 10/10 – Nagyon jó, hogy ilyen hús-vér karaktereket kaptunk.
Borító: 10/10 – A betű süllyesztett és olyan jó, kemény borítás. De azért a külföldi borító se semmi:

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7

Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek, ez biztos, hogy tuti befutó lesz nálatok. De lényegében inkább kalandregénynek mondanám! Olvasmányos!
moly.hu-n elért százalék: 86%
+ pont: Mert nem egy tökéletes főszereplőt kaptam. :D
- pont: Nincs :D

               

0 Tovább

Egy náci tiszt és egy zsidó lány története - íme egy új, olvasmányos, II. világháborús magyar regény

Könyvajánló 7 Történelmi Magyar Háborús Romantikus

"Mi jobb - hősi halottnak vagy élő kukacnak lenni?"
/Tímár Gábor - Isteni igazság/

Egy különlegességgel jelentkezem nektek, egy friss magyar kiadással a II. világháborúról. Azért különlegesség, mert ezúttal nem a szokásos nézőpontokból követhetjük végig az eseményeket, hanem egyrészt egy náci hadnaggyal járjuk be a frontvonalat, másrészt egy magyar, zsidó lánnyal menekülünk előbb a németek, majd az oroszok elől. Értékelést kicsit lejjebb írok, ismerjük meg mindenek előtt az írót:

0 Tovább

Alkotási feladatok - Nyírd ki ezt a naplót - ahogyan Én csinálom :)

Nem egyszerű feladat a mai rohanó világban kicsit elengedni magunkat, szánni pár órát az otthoni kikapcsolódásra, ráadásul olyanra, ami mentes a digitális világtól. Szerintem a legtöbb ember már el sem tudja képzelni, milyen, amikor nem a gép, a mobil, vagy a TV előtt görnyed, hanem kezébe fog egy könyvet, vagy mondjuk, rajzol! Valamiért a gyerekkor elteltével (a hozzám hasonló grafikusokon kívül) már nem is veszi az ember a kézbe a ceruzát, teljesen elfelejti, milyen az alkotás öröme, hogy készítesz valami teljesen egyedit, és azt megmutathatod másoknak.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Keri Smith a Nyírd ki ezt a naplót és ehhez hasonló könyveivel megmutatja a gyerekeknek, tiniknek és felnőtteknek egyaránt, mennyi kreativitás is rejtőzik bennünk. Én már hónapokkal ezelőtt megvettem a könyvet rögtön a megjelenéskor, és bár ide még nem töltöttem képet, és még nem is „nyírtam ki” teljesen, azért Facebook követőim már láthatták az alkotásaimat. Bátran ajánlom bárkinek, és szerencsére sok ismerősöm rákapott a témára. Ez egy olyan kis könyv, amely különböző feladatokat tartalmaz, amelyeket akár szó szerint, akár elvontan értelmezve meg kell oldani. Például, vidd magaddal a könyvet a fürdőszobába, karcold meg, ejtsd le magasról, ragassz bele mindenféle dolgokat. Mint sok felnőttnek, többek között nekem is az volt a fő problémám, hogy szabadidőmben elképzelésem sem volt, mégis mit kellene rajzolnom, és magamtól semmi nem jutott eszembe. Tökéletessége a könyvnek, hogy rengeteg ötletet ad 224 oldalon keresztül, és még bár mondom, még nem vagyok kész vele, azért igyekszem, és máris alig várom a későbbiekben megjelenő Nyírd ki ezt a naplót mindenhol, és az Ez nem egy könyv köteteket. Úgy érzem, jövőre, avagy karácsonykor sem fogok unatkozni. :)

Ahogy körbenéztem az alkotók között, tényleg mindenféle korosztály imádja, a gyerektől a harmincévesig, férfi/nő egyaránt. Végre nem kell azon gondolkodni, mit alkossunk, ráadásul ez egy tökéletes, kreativitást fejlesztő pihenési mód, a fantáziánk szabadon szárnyalhat, az agyunkat pedig megdolgoztatja, hogyan is oldjunk meg egy-egy feladatot. Van egy oldal kifejezetten a dühös napokra (nagyszerűen levezeti a feszültséget), a csúnya szavaknak, a jó gondolatoknak, a negatív véleményeknek magunkról, stb. A végén tényleg teljesen olyan lesz, mint egy napló, csak rajzokban, és szerintem fantasztikusan fog mutatni a későbbi kötetekkel. Nagyszerű, hogy mindegyik „olvasó” könyve teljesen egyedi, és lehet mutogatni egymásnak, én azonban mindig arra gondolok, ha sokáig megosztom, milyen érdekes lesz majd a lányomnak átlapoznia, mikor majd nagyobb lesz. Kicsit visszarepül majd az időben.

Vannak, akik a szó szerinti értelmezésben egyszerűen csak tönkreteszik a könyvet, én azonban jobban szeretem a kreatívabb megoldásokat, így magam is ezt követettem, és ragasztóval, filccel, temperával, vízfestékkel, zsírkrétával, mindenféle eszközzel színeztem, ragasztottam, nyírtam, vágtam, fújtam, gondoltam, itt az ideje, hogy kb. a háromnegyedénél megosszam veletek, hol járok.  

Nekem jelenleg így néz ki a borító, először papírokat ragasztottam rá, majd ruhaanyagot, végül csipkét is, és gombokat varrtam rá. Élőben eszméletlen jól néz ki. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A női táska rejtelmei - Azt hiszem, ezt a címet adnám a képnek. Élethű nagyságban lerajzoltam, miket hordok magamnál nap mint nap. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A bélyeggyűjtős oldal bélyegjeit kínából rendeltem, a legrégebbi 1836-os magyar bélyeg, de van benne tunéziai, csehszlovákiai, tanzániai, stb. Nagyon különlegesek:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Akik ismernek, azok tudják, hogy Harry Pottertől nem tudok elszakadni, így még folyamatábrát is készítettem nektek arról, hogyan alkottam meg Harryt az "Aludj a naplóval" részhez. :) Nekem nagyon tetszik, egyébként filctollat használtam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Természetesen nem maradhatott ki a kedvencem sem a filmből, Piton professzor, akiben én mindvégig hittem, és már 11 évesen is rajongtam érte. Gondoltam, a Zseppiszokgyűjtős oldalra tökéletes lenne, és a Mardekár színeivel töltöttem ki a képet.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Igen, Lupin! A másik kedvencem. Ráadásul annyira a Hold akart megjelenni ezen az oldalon, hogy nem is kellett sokáig gondolkodnom rajta, kit vagy mit fessek ide. Temperával készült. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Hedvig, Harry baglya a következő, és ezt a képet leginkább a kép színei miatt imádom. A feladathoz mérten egy titkos üzenetet rejtettem el az általam készített kis borítékba a sarokban. Ez egyébként egy versidézet. :) Szintén temperával készítettem:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem nagyon szeretek ceruzával rajzolni, ezért úgy gondoltam, valami olyasmit rajzolok, amihez kedvem is van, így esett a választás Dumbledore-ra és Pitonra:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez eredetileg egy színtesztelős oldal, ami arra szolgál, hogy leteszteld a különféle ceruzákat, tollakat, stb., én azonban úgy gondoltam, egy impresszionista képet festek rá, amit a neten láttam. Szerintem különösen jól sikerült, imádom, hogy ennyire színes. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Johnny Deppet sok filmjében szerettem, és mivel ezen az oldalon az volt a feladat, hogy lyukasszam át a lapokat, így Ollókezű Edward jutott eszembe. A rajzot filccel, ceruzával és egy ilyen ezüstös filccel készítettem. Természetesen nem maradhatott ki a Sweeney Todd sem, azt láthatjátok a baloldalon:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Itt is egy hogyan kézült:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A jó gondolatok oldala. Úgy gondoltam, ide újságpapírból vágok ki nekem tetsző szavakat, ráadásul ezeket értelmezés szerint rendezve, mintha egy külön történet lenne. A jobb oldalon például a vágyálmok vagy a megérdemelt dolgok szerepelnek. Ha rossz kedvem van, csak rá kell néznem ezekre az oldalakra. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ha vacsora, akkor nálam Nutella, és szinte mindig este tízkor. Nem tudom, miért, de olyankor elkezd korogni a pocakom, és iszonyat éhes leszek. Ez a kép filctollal készült, egyébként a másik oldalára gyorskaják képeit ragasztottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ide különböző anyagmintákat kellett ragasztani, szóval bátorkodtam mindent felhasználni, szalvétát, ruhát, csipkét. Nagyon jól sikerült szerintem:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy milyen szót ismételgessek a feladathoz mérten. Úgy gondoltam, valami olyat, ami nem idejétmúlt, és mindig megőrzi aktualitását. Szóval a boldogságot írtam, és remélem, ez segít, hogy pozitívabban gondolkodjak  úgy általában. Színes filceket használtam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A ragasztós képhez sokat kellett várnom, ugyanis mifelénk nagyon kevés helyen lehet kapni dekortapaszt, én pedig elhatároztam, hogy mindenképpen azzal szeretném ezt kidekorálni. Szintén külföldről rendeltem ezeket a csodaszép tapaszokat, mindent azzal ragasztottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Az egyik kedvenc oldalam ez az illatos oldal. Bár az első magyar megjelenésében a kiadó sajnos elrontotta az "illat" szót és "italt" írt oda, én kijavítottam, ugyanis az angol könyvek nézegetése közben tudtam, hogy ez egy ilyen oldal. Méretarányosan körülrajzoltam a parfümjeimet, aztán filccel kidekoráltam őket. Természetesen a lapot is befújkáltam, így nagyon illatos a könyem :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A körösön sokat gondolkodtam, de végül különféle tárgyakat rajzoltam ide, filccel színeztem:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem mondom, hogy nem éreztem magam hülyén a kép készítésekor. Szerintem el tudjátok képzelni, milyen, amikor a fürdőkád szélén ülsz, és ecsettel, temperával kenegeted a talpadat. Azon kívül, hogy nagyon csiklandós, azon izgulsz, hogy semmit ne csepegtess össze, és még röhögsz is saját magadon. :D Nagyon vicces volt:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Aztán úgy gondoltam, a kezzemmel is megcsinálom. Az első egy lenyomat, a második egy körberajzolás. Érdekesség, hogy nem rég megtaláltam a 14 éves tenyérrajzomat, és még mindig ugyanolyan kicsi. Elnézve a 7 éves tenyérrajzot, nem sokat nőtt. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Szerintem már észrevettétek, mennyire szeretem a színeket. És bár ezt az oldalt ceruzával kellett volna díszíteni, én mindenképpen színes filcekkel akartam bolondossá tenni:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem a kedvenc oldalam, de azért nem lett olyan rossz. Temperával és újságrészlet beragasztásával oldottam meg:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ennek az elkészítésében édesanyám segített, akit szintén sikerült megfertőznöm a naplóimádattal. :) Nagyon élveztük, hogy végre együtt alkothattunk, varrogattunk késő délután. Jó közös program volt, a napló összehozza a családot is.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez a kedvenc dekortapaszom, ami aranymintás, és fehér pöttyök vannak rajta. Úgy gondoltam, egy teljes oldalt zentelek neki, és ezt a tépkedőset választottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A kölcsöntollas résznél bevallom, az unokahúgom filceit használtam, és mindenféle alakzatokat rajzolgattam össze-vissza, hosszú órákon keresztül. Bár egy kicsit zsúfolt lett, kicsit olyan, mint valami mese illusztrálása:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Oké, alapvetően nem sok gyümölcsöt eszem, ezért inkább zöldségek és gyümölcsök képeit ragasztottam ide. De azért tetszik. A hátteret zsírkrétával színeztem.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A papírláncot úgy készítettem el, hogy kivágtam a felrajzolt minta alapján a csíkokat, majd mindenféle dekortapasszal ragasztgattam össze őket. Egyébként nem volt olyan egyszerű, rendesen elfáradtam a végére:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Bár ide állítólag döglött bogarakat kellett volna ragasztanom, én undorodom mindegyiktől, úgyhogy katicás matricákat ragasztottam mindenhová, a közepére pedig katicát rajzoltam. Azt hiszem, attól még nem félek:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Bár én nem vagyok elégedett az oldallal, sokaknak tetszik. Baloldalt a Szívek szállodája Luke-ja látható, jobboldalt pedig az én lennék, a kedvenc bögrémmel. Szerintem jobb lett volna kilöttyinteni a kávét, és utólag sok jó megoldást találtam rá, de már mindegy:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez az "Aludj a naplóval" másik oldala, Harry mellett. Vízfestékkel készült:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem tudom hozzá semmit sem fűzni. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Fú, ezen nagyon sokat dolgoztam, mert mindenféle variációja volt már, de egyik sem tetszett, így mindig átrajzoltam, festettem, színeztem... Most komolyan... Végül igen, az ott baloldalt rúzs, és csillámlik, és kicsit összefogta a jobb oldalt, de nem baj:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Erre az újságcikkes részre az egyik úttörő női újságíró életútját ragasztottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Rögtöm a borító után:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez a fürdős rész nekem különösen tetszik, és igen, így néz ki a fürdőszobám. :) Ha nem szeretnétek lemaradni, kövessetek Facebookon, oda mindig azonnal feltöltöm a kész képeket.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Végezetül így néz ki kiterítve a könyv:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Tudom ajánlani karácsonyi ajándéknak, addigra ha jól tudom, már 3 könyv is megjelenik Keri Smithtől magyarul, ráadásul egyáltalán nem drágák, én ha jól emlékszem, 1600Ft-ért rendeltem meg az elsőt, akciósan.

0 Tovább

Életrekelt mesebei hercegem - avagy a Sorok között c. könyv folytatása, a Lapról lapra értékelése elsőként tőlem!!! :) (Megjelenik 29-én!)

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor

„CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.”

Csak hogy tudjátok, tűkön ülve vártam, hogy mihamarabb megkaparinthassam a folytatását, a Lapról laprát. Aki olvasta az első kötetet, tudja, hogy miről beszélek. Olivér, a mesebeli herceg az első részben nagy-nagy kalandok, gondok és fejtörés árán végül kikerül a való életbe, szerelméhez, Delilá-hoz. Csakhogy lehet, hogy a való élet nem is olyan tökéletes, mint elsőre gondolták, és lehet, hogy nem ők az egyetlenek, akik nem elégedettek a saját világukkal. A kötet 29-én kerül a könyvesboltok polcaira, én azonban voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy korábban olvashattam, így elsőként tőlem olvashattok értékelést a könyvről. :)

Az első részről, a Sorok közöttről már ITT írtam nektek, most elengedhetetlen, hogy a Lapról lapráról is szóljak pár szót.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult HumorA valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje… 
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Értékelés:

Imádtam az egészet!!! Rajongok ezért a folytatólagos történetért, és, ha lehet ilyet mondanom, a második rész még jobban tetszett, mint az első, már csak azért is, mert ezúttal inkább a való életben játszódik, valós problémákkal.

Fantasztikus ez a felnőtteknek írt mese, ami (majdhogynem) képes elhitetni velem, hogy a könyvszereplők tényleg egy külön életet élnek, amikor nem nyitjuk ki a könyveket. De erről nem szeretnék bővebben nyilatkozni, mert hibbantnak hinnétek. :) Inkább azt tudom javasolni, ne hagyjátok ki ezt a fantasztikus élményt, hogy eljátszhattok a gondolattal: milyen, amikor a mesebeli herceg életre kel, és viszonozza az olvasó szerelmét. Ugye, hogy minden könyvmoly legalább egyszer eljátszott már ezzel a gondolattal, ha nem ezerszer?

Persze, aki már olvasta az első részt, annak nem kell bemutatnom a történetet, úgy gondoltuk, Olivér és Delila boldogan élnek a való életben. Igen ám, de mind tudjuk, hogy a valóságban közel sem egyszerű minden annyira, mint egy tündérmesében, adódnak problémák, a tetteknek következménye van, és a rossz dolgok kíméletlenül csőstül jönnek, nem válogatnak. Nem tudhatjuk előre, hogy mi vár ránk, mi fog történni, nincs előre megírt szövegkönyv, feltétlenül boldog vég, itt mindenért meg kell küzdeni és ki kell érdemelni a boldog befejezést.

Nagyon sokat nevettem fel a könyv elején hangosan, szerencsére a családom már hozzászokott ehhez, szóval meg sem kérdőjelezték, hogy mért röhögcsélek magamban a szobámban, egyébként azon, hogy Olivér mennyit szerencsétlenkedik a suliban, milyen nehéz megszoknia ezt az életet, és milyen butaságokat csinál. Természetesen teljesen a szívemhez nőtt a srác, és bármit megbocsátok neki. Aztán voltak olyan részek, ahol elszomorodtam, és olyan is, ahol a vége felé majdnem sírtam, és csak azért nem tettem, mert a nálunk nyaraló unokahúgom és unokaöcsém valószínűleg megijedt volna a hirtelen kifakadásomtól. De a szemem azért könnybe lábadt. Mindazonáltal, ne féljetek, nem fogjátok végigkönnyezni az egészet, és nem sírós-depressziós hangulatban fogjátok befejezni, hanem szívmelengető emléket hagy majd a lelketekben a történet, és úgy dédelgetitek majd, hogy senkinek kölcsön sem fogjátok adni, hogy majd egyszer a gyerkőcötök megfelelő korú lesz, feltétlenül felolvashassátok neki. :) Én legalábbis így vagyok vele.

Kicsit hiányoltam a csodálatos illusztrációkat az első részből, de mivel ez leginkább a valóságban játszódik, így megértem annak hiányát. Természetesen a fekete-fehér rajzokból nincs hiány, az én szívem azonban mégis azokhoz a színes rajzokhoz vonzódik.

Érdekesség az első részhez képest, hogy több mellékszereplő is főszerepet kap, jobban megismerhetjük Julest, Delila barátnőjét, valamit Edgar is sokkal többet kerül a pódiumra, ezúttal az ő szemszögéből is sokat olvashatunk majd. Személy szerint ez a befejezés nekem sokkal jobban tetszik, mint az első, valahogy minden és mindenki a helyére kerül, megleli a boldogságot, ráadásul ott és azzal, akivel nem is gondolnánk. Nem kevés meglepetést tartogat a könyv; nem várt fordulatok pezsdítik fel az egyébként is sziporkázó „mesét”, ide-oda ugrálunk a világok között és mi magunk is keressük a tökéletes megoldást, amit természetesen csak maga az író találhat meg. :)

Bátran ajánlom gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő. Azoknak, akiknek tetszett az első rész, és nem tudják elengedni a szereplőket, vagy kíváncsiak a folytatásra.
 

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor
A könyv külföldi borítója

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Imádtam!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Az elsőhöz képest más, érthető módon valósághűbb. Én személy szerint jobban örültem volna valami mesés borítónak, és legalább annyi csodálatosan fantasztikus illusztrációnak, mint az első könyvben, mindazonáltal merek én bármi rosszat is mondani erre a fantasztikus könyvre?
Kinek ajánlom: Gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő.
+ pont: Imádtam az egész eredeti történetet!
- pont: NINCS. Ja, de, miért ért véget??? Soha ne érjen véget a történet! :)

0 Tovább

A bagoly röpte - Folytatódik a norvég krimi

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Pár napja írtam az értékelésemet a Magányos utazó című krimiről, és igazán megelégedésemre szolgál, hogy ennyien olvastátok a posztot, sőt, volt, aki Facebookon vissza is jelzett, hogy már ki is kölcsönözte a könyvet, és eddig nagyon tetszik neki, ő is egy éjszaka alatt jutott el a feléig. :)

Jöttem tehát a sorozat második részével, A bagoly röptével, és a befejezéséből úgy gondolom, ennek lesz még folytatása, legalábbis nagyon remélem. Szerencsére ez sem maradt el az elődjétől az izgalmakat tekintve.

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt SorozatEgy ​​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a HolgerMunch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?

A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.

A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

Értékelés:

Olvastam, hogy írták páran, hogy nem igazán erre számítottak Mia és Munch életének alakulásával kapcsolatban, és azt hiszem én sem, örültem volna, ha kicsit happy endesebbre sikeredik, vagy végre gatyába rázzák az életüket, de úgy tűnik, erre a befejezésre még várni kell. Nagyjából ugyanolyan hangulat uralkodott ebben a kötetben is, mint az első részben, bár ha lehet, még sötétebb, hiszen már nem csak ennek a két szereplőnek vannak gondjai az egységből, hanem más ügynöknél is kiborul vagy majdnem kiborul a bili. Megtudhatunk mások magánéletéről is ezt-azt, például Curryről. Én személy szerint örültem volna, ha Gabriel hátteréről is többet tudunk, vagy a kapcsolatáról, de talán majd a következő részben.

Érdekesség egyébként, hogy amellett, hogy ez egy nagyon jól megírt krimi, és mint az első rész is, egyáltalán nem olyan nyugis, amire egy norvég kriminél számítani lehet, tudunk izgulni a szereplőkért is, hogy jól vagy jobban alakuljon a sorsuk, és csak remélni tudom, hogy a végén azért mindenkinek a kedve szerint alakul majd az élete.

Kicsit többet megtudunk Mia ikertestvéréről, és felvetődik a kétség Sigrid halálesetével kapcsolatban is, mindezt azonban inkább a következő rész előrevetítéseként. Ezúttal a történet egy rituális gyilkosságról szól, ahol a meggyilkolt lányt tollakon találják meg, liliommal a szájában, mindenféle gyertyapentagrammák között. Természetesen most is annyi a gyanúsított, hogy kedvünkre válogathatunk közülük, de ismételten semmi esély arra, hogy rájöjjünk, ki az elkövető, még annyi sem, mint az előző részben, mert ott legalább megsejtettem valamit. Itt hiába mutogattam ujjal, és kárörvendtem, amikor már majdnem kiderült, hogy tényleg XY volt, a végén mégsem volt igazam. :) Megint csak azért érdekes és izgalmas, megfejthetetlen a történet, mert több apró, nem csak a térben, hanem az időben is elszórt morzsából egyszerűen lehetetlen a meglévő információkból összerakni a történéseket, de ha valaki képes volt  vagy lesz rá a könyv olvasása során, leborulok előtte. Nehéz kihámozni a sok dolog közül, hogy mi az, ami igazán célra vezet, és mostanában Miának is ez a problémája. Azért örültem volna, ha vagy az első, vagy ebben a részben van valami emlék, vagy bármi, ami alapján én is megállapíthatom, hogy Mia mekkora egy zseni (volt) tényleg, hipp-hopp megoldotta az ügyeket, mert ez most nem nagyon ment neki. Persze meg tudom érteni, teljesen szét van esve az élete, de az elmúlt 10 évben, mióta meghalt a testvére, akkor nem volt szétesve??? Miért pont most jött rá az agybaj? Sokszor úgy éreztem, csak körbe-körbe tapogatózik, és összefüggéstelenül említgeti a még számomra is teljesen egyértelmű dolgokat, következtetéseket, a többiek pedig mindezért kb. Istenként kezelik. Nem látok rá indokot, hogy zseninek tituláljuk, vagy, hogy ennyire oda legyenek érte. Remélem, a következő részben be tudja nekem bizonyítani, hogy tényleg ért a dolgához, különben nem leszünk jóban. És szedje már össze magát!

Munch az egyik legszimpatikusabb karakter, titkon én is abban reménykedem, amiben ő, hogy minden jóra fordul, és boldog lesz végre. Jó nyomozó és végképp jó vezető. Gabriel nőtte még a szívemhez magát, talán mert közel egykorúak vagyunk, ezért is szerettem volna többet megtudni a hátteréről, de remélem, hogy ami késik, nem múlik, mert ő az egyik legérdekesebb mellékszereplő.

Tudom ajánlani a könyvet azoknak, akik pl. olvasták az első könyvet, és magukkal ragadta őket az író stílusa, de lényegében azok is nyugodtan elolvashatják, akiknek az első könyvhöz nem volt szerencséjük. Nem egy folytatásos, összefüggő történet, mindegyik könyvben más esetet oldanak meg, ugyanakkor én azért is olvastam el előtte az első részt, mert szerettem volna megismerni a szereplőket és végigkövetni a jellemfejlődésüket vagy az életük alakulását. Amit az első részből megtudtunk róluk, egyébként az említésre kerül ebben a kötetben is, így még ebből a szempontból is nyomon követhető a történet.

Összességében nagyon tetszett, és felkeltette újbóli érdeklődésemet a krimik világa iránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE 
Karakterek: 10/10 – Az első részből megismert karakterek, akik sajna még mindig nem jutottak túl egyéni problémáikon, sőt.
Borító: 10/10 – Jó, tetszik, ámbár azért nekem a külföldi borító jobban tetszett. :)

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Mert tovább göngyölítette az ügyosztály életét, és új ügybe nyerhettünk bepillantást.
- pont: NINCS. Hol a harmadik rész? :D

0 Tovább

Magányos utazó - A legjobb (norvég) krimi

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat

 Ó, ha olvastam még ilyen fantasztikus krimit!!! Azt hiszem, azzal fejezem ki legjobban a csodálatomat, ha elárulom, hogy ezt a röpke 488 oldalas könyvet mindössze két éjszaka alatt kivégeztem, annyira imádtam, és minden egyes lapját végigizgultam, egyszerűen egy pillanatra sem hagyott pihenni. Imádtam!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller SorozatHolger ​​Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjork krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti.

Értékelés:

Nem emlékszem pontosan, került-e már krimi a legmagasabb szinten értékelt könyveim közé, de az biztos, hogy ez a könyv minden elismerést megérdemel, és csak hajbókolni tudok a nagyszerű író előtt. Nem véletlen, hogy 30 országban jelenik meg Samuel Bjørk legújabb könyve, az ebben a kötetben megismert nyomozópáros friss története, A bagoly röpte, ami itthon is most került kiadásra (és igen, nekem már megvan, lesznek még álmatlan éjszakáim).

Bjørkről annyit érdemes tudni, hogy ő egy norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta; két nagysikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez.
A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon is szerepelnek. A norvégiai Trondheimben él.

Eleinte bevallom, kétségeim voltam a krimi könyveket illetően, hiszen nem sűrűn olvasok ilyet, mert személyes tapasztalataim szerint néha eléggé elcsépeltek tudnak lenni, de ismét csak egy olyan személy ajánlotta nekem a könyvet, akinek megbízom az ízlésében, és szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, már most alig várom, hogy kezembe vehessem a második részt, és mindenki békén hagyjon.

Nem gondoltam volna, hogy egy norvég férfi, aki egy annyira bűnözéstől mentes, elszigetelt országban él, képes egy ennyire vérfagyasztó, izgalmas, agymozgató könyvet írni. Tényleg azt hittem, hogy ez valami laza, norvégok számára bár krimi lesz, de nekünk, az amerikai krimin nevelkedett generációnak nem fog sokat mutatni. Hát erősen tévedtem, sőt, külön erénye a könyvnek, hogy nincs tele féktelen és értelmetlen lövöldözésekkel, unalmas szerelmi szálakkal, nem kezdenek a szereplők a legizgalmasabb részben egyszer csak csókolózni érthetetlen módon. Végig magával ragadta a figyelmem, és amint egy kicsit úgy éreztem, hogy na, most egy pár oldal pihi következik, a történet erre mindig rácáfolt. Nagyon tetszett, hogy minden mindennel összefüggésben állt, mégsem tudtam kibogozni a szálakat, bár azért egészen őszintén, én egyszer megsejtettem valamit az elkövetőről, de valamiért el is vetettem az ötletet, és a végén mégis igazam volt. Annyira sok kis összetett részből áll az egész egybe, hogy néha már nehéz volt nyomon követni az eseményeket, de szorgalmasan próbálkoztam vele, már azon is gondolkodtam, jegyzeteket készítek, hátha rájövök valamire, de természetesen úgy van megírva a könyv, hogy mindig kapunk egy kis kirakósdarabkát, és csak a végén tud kirajzolódni az egész történet.

A főszereplők nagyon szerethetőek, mindegyiknek megvan a maga hibája, szóval külön tetszik, hogy nem ilyen tökéletes, könyvszerű figurák, hanem nagyon is életszagúak. Munch nyomozó kicsit kövér (bár én a képzeletemben azért javítottam a kinézetén), Mia egy kissé depressziós és lejtőn van az élete, de a többiek körül sincs minden tökéletesen rendben, hiszen az élet pont erről szól. Semmi sem csak fekete vagy fehér, hanem a dolgok és az emberek a színek minden változatában pompáznak, és nehéz megfejteni őket. Pontosan ezt éreztem a könyv olvasása során, hogy szeretném megérteni a szereplőket és megismerni a múltjukat, úgyhogy nagyon örülök, hogy A bagoly röpte előtt mindenképpen ezzel a könyvvel akartam kezdeni, mert bár lehet, hogy cselekményileg külön történet, mégis úgy éreztem, fontos, hogy megismerjem szereplőket és a szívemhez nőjenek. Hiszen egy jó sorozatnak pontosan ez a lényege, hogy a végére egyszerűen képtelenek vagyunk elengedni a főszereplőket, annyira a szívünkhöz nőnek, hogy velük álmodunk, velük képzelődünk, róluk ábrándozunk, beszélünk, az ő helyükbe képzeljük magunkat és így tovább. Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, az is majd legalább ilyen hatást gyakorol rám, és még ennél is bővebb értékelést hozhatok nektek róla.

Bjørk fantasztikus író, mindent részletesen kidolgozott és megtervezett, pont, mint egy profi sorozatgyilkos. A legtehetségesebb szerintem a szereplők ábrázolásában, de az ügyek felgöngyölítésében és a titokzatoskodásban sem utolsó. A könyvnek az a szépsége, hogy bár például jómagam nem valami sok krimit olvasok és előítéleteim vannak a krimikkel szemben, mégis kilóra megvett magának az egész, és tényleg két éjszakám ráment, nem ültem rajta hetekig, hanem egyszerűen hihetetlen sebességgel faltam a lapokat, mert mihamarabb tudni szerettem volna, ki a gyilkos és mik az összefüggések.

Bár az Athaneaum kiadó általában többnyire nők számára olvasható könyveket ad ki, itt a tökéletes példa rá, hogy igyekeznek a férfiak kedvében is járni. Srácok, ha valami nagyon izgalmas, sallangoktól, kliséktől és szerelmi mellékszálaktól mentes, különleges ügyosztályról, gyilkossági nyomozásról szóló könyvet szeretnétek olvasni, aminél nem derül ki rögtön a legelején a vége, akkor ebbe kezdjetek bele!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat
A külföldi borító

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE - IMÁDTAM
Karakterek: 10/10 – Tökéletesen kidolgozott, egyedi szereplők, nem tökéletesek, de könnyű őket megkedvelni.
Borító: 10/10 – Tökéletes, nagyon-nagyon szép munka!!!
moly.hu-n elért százalék: 87% - Miért csak ennyi? Részemről 99%
Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Azért a rengeteg izgalomért, amiért úgy olvastam a könyvet, hogyha valaki félbeszakított, csak vérben úszó „hagyjál már békén” tekintettel jutalmaztam érte. Szerintem érthető!!!
- pont: NINCS. Minél hamarabb elkezdem a második részt, ami mint tudjátok, most jelent meg.

0 Tovább

Párizsban magyarként egy arab férfi oldalán - Interjú Makai Ritával, a Határtalan szerelem Párizsban című könyv írójával

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Ezt az interjút én készítettem. Kérlek, amennyiben közzéteszed ezt a posztot, tüntesd fel forrásként a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt, köszönöm!

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Már EBBEN a posztban részleteztem nektek, mennyire tetszett Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban című könyve, egy kis részlet ebből:

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

...
Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és „csak azért sem” hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

  1. Rita, nagyon szépen köszönöm, hogy adsz nekem interjút, őszintén szólva amikor elkezdtem összeírni a kérdéseket, hirtelen azt sem tudtam, hol kezdjem, annyira magával ragadott a könyved, hogy csak ugrabugrálni szerettem volna, mint egy kisgyerek, és ölelgetni a könyvet, hogy „szupi, ez az enyém, ha-ha”. :) Nagyszerű író vagy, és egy külön cikkben foglalkoztam a könyvvel, remélem, elolvasod majd, mi tetszett benne annyira.

De jó ezt hallani :). Tudod, amikor először olvastam az értékelésedet a könyvről, annyira letaglózott, hogy hosszú ideig csak ültem és meredtem magam elé a munkahelyemen, majdnem elsírtam magam utána... Nagyon megérintett, amit írtál, és az is, hogy időt és energiát szántál arra, hogy értékeld a könyvemet. Mikor ízlelgettem a soraidat, úgy éreztem, hogy átment az üzenet, amit szerettem volna átadni a könyv által, és ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől... Ezúton is köszönöm szépen. Másodjára olvasva a cikkedet pedig lefordítottam Lotfinak, mondatról mondatra, mert szerettem volna,hogy ha ő nem is tudja elolvasni magát a könyvet a nyelvi korlátok miatt, azért azt érezze, hogy mások hogyan látják és élik meg a történetünket.

  1. Rögtön a legfontosabb kérdést szeretném feltenni neked, némi sugallással: UGYE írsz majd még könyvet nekünk? :) Ha igen, az is az életedről szól majd, vagy megpróbálkozol mással is?

Nagyon jólesik, hogy szeretnél még olvasni tőlem :). Ez attól is függ, hogy mekkora (lesz) az érdeklődés a könyvre, mert az elsősorban a kiadómon múlik, hogy szeretnének-e még regényt tőlem, és ha igen, milyen témában.

Azt, hogy hova sodor az élet, sosem tudom, nem terveztem a Lotfival való találkozást sem, sem azt, hogy Párizsba költözöm, sem pedig, hogy szakmát váltok. Sőt, a legszebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a Facebook-bejegyzéseknek köszönhetően majd felkérnek egy könyv megírására, mert aktualitása lesz annak a témának, ami számomra most már a mindennapokat jelenti: Párizsban lakni, magyarként, eleinte nyelvtudás és állás nélkül, és egy muszlim férfival megosztani az életemet, szembesülni a kulturális különbségekkel, és sokszor saját magammal is, az értékrendemmel, a vágyaimmal, azzal, hogy ki is vagyok én valójában.

Az biztos, hogy folyton olyan lehetőségeket hoz számomra az élet, amelyek következtében új területeken próbálhatom ki magam. Így lettem önkéntes egy hajón, így tartottam előadást franciául informatikából, és így kértek fel arra, hogy otthoni közönség előtt beszéljek a tapasztalataimról (pedig én nagyon reszketek, ha mások előtt kell előadnom)...

Folyamatos fejlődésben vagyunk mindannyian. Meglátjuk, mit hoz a sors a továbbiakban, ez ma még talány :).  De én mindenképpen nyitott szemmel fogok járni...

  1. Elmesélnéd, hogy is történt a köteted kiadása? Úgy rémlik, a posztjaid alapján keresett meg téged a kiadó, ezt a Facebook-oldaladon olvastam. 

Igen, pontosan ez történt. Körülbelül 7-8 évvel ezelőtt egy könyvkiadóban dolgoztam pénzügyi kontrollerként, és így kerültem kapcsolatba Orsival is, aki később a Facebookon olvasta a posztjaimat, és szólt az Athenaeumnak, hogy itt van ez a lány, aki külföldi magyar, ráadásul egy muszlim férfival él együtt, és elég ízesen és kalandosan ír, talán lenne benne fantázia...

A tanulság ebből is az, hogy sosem lehet tudni, hogy mi miért történik, miért találkozol bizonyos emberekkel, a nagy egész mindig csak a későbbiekben áll össze, és akkor érted meg, hogy az életben a véletlenek nem is igazán véletlenek :).

És a kiadó úgy találta, hogy igen, van bennem fantázia, az életem alakulása nagyon aktuális kérdéseket érint, és lenne rá érdeklődés. Megkerestek, és mikor otthon voltam, leültünk egy fél órára beszélgetni. Már akkor is hihetetlennek tűnt, hogy mibe csöppentem, de csak később, mikor visszautaztam Párizsba, tudatosult bennem, hogy valóban számítanak rám, és itt egy könyv fog születni, nem csupán álmodtam az egészet. Ezt követően elkezdődött az igazi munka, megalkotni a történet fő nyomvonalát, a vázát, a szinopszist a fejezetcímekkel, a tartalom leírását, a borító megtervezését, és végül írni, írni, írni, folyamatosan.

Évivel, a szerkesztővel szinte minden héten beszéltünk, szinte már közeli ismerősömnek mondhattam a történet befejezésekor, csaknem többet értekeztem vele, mint a szüleimmel. Blankának, a marketingért felelős hölgynek pedig mindig voltak jó ötletei a címmel és később a borító struktúrájával kapcsolatban. Mindannyian biztattak és nonstop rendelkezésre álltak, bármilyen kérdésem is volt, és ezúton is köszönöm nekik a sok segítséget, Tibornak is a kiadó vezetőjének, hogy ismeretlenül is bizalmat szavazott nekem és a regényemnek.

  1. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy megjelenhet a történeted? Gondolkodtál rajta vagy egyből tudtad, hogy igent mondasz? Voltak kételyid azzal kapcsolatban, hogy „kiadd” az életed?

Őszintén szólva nem gondolkodtam rajta, egyből igent mondtam. Maximum pár másodpercig hezitáltam, mert nem hittem el, hogy ez tényleg velem történik, nem tűnt valóságosnak.

Voltak ellenérzéseim, persze, de elsősorban nem magam miatt, mert én nagyon nyitott ember vagyok, teljesen közvetlenül tudok mesélni szinte bármilyen engem érintő dologról, és ezért is szeretnek annyira a többiek, pillanatok alatt rá tudok hangolódni arra az emberre, akivel beszélgetek, akár egy régi jóbarát, nincsenek köztünk falak. A végletekig tudok lelkesedni dolgokért, és ha fáj valami, azt sem rejtem véka alá, még ha ez olykor sebezhetővé is tesz. De ezért vagyok olyan emberközeli, pont olyan vagyok, mint bárki más.

Gyakran kérnek tőlem segítséget, és ha tudok, szívesen adok tanácsot. Képes vagyok kapcsolódni, mert érdekelnek az emberek, az életük, az érzéseik, a gondolataik.

A kérdésedre válaszolva: ha voltak aggályaim, azok inkább a könyvben szereplő emberekkel kapcsolatban merültek fel: vajon nem bántok-e meg senkit, azzal, amit leírok, vajon milyen hatással lesz ez az ő életére, ha elolvassa/olvasnak róla, és vajon képes leszek-e hitelesen átadni azt, ahogy én megéltem bizonyos történéseket, túlzott elfogultság nélkül, megfelelő érzelmi intelligenciával, nem vádolva vagy vagdalkozva. De ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy én szeretem a könyvben szereplő embereket, és a szeretet nem árthat, ha tudatossággal párosul.

  1. Hogyan raktad össze a könyvet, mennyi volt meg belőle, mikor felkerestek? Csak pár részlet, pár poszt, aztán kibővítetted az egészet egy történetté?

Egy-két fejezet volt meg csupán, és rengeteg rövidebb-hosszabb Facebook-bejegyzés 2-3 évre visszamenőleg, illetőleg naplófeljegyzések, mikor éppen elutaztunk valahova, arról, hogy mit csináltunk.

Mikor kiköltöztem Párizsba, az elején folyamatosan vezettem, mikor hova mentünk, aztán az idő múlásával el-elmaradoztak az írások, kicsit bedaráltak a mindennapok és a kihívások, gyakran nem volt energiám vagy kedvem írni. Ekkor már főleg akkor osztottam meg valamit, ha az nagyon mély benyomást gyakorolt rám, vagy ha valami nyomán nagy felismerések születtek (ilyen volt például az önkénteskedés, illetve bizonyos filmek, amiket láttunk, helyek, ahol jártunk, vagy éppen a Fitec tanfolyam, az állásexpo). Ezek a történések kerültek be egyébként a könyvbe is, csak kerek egésszé kiegészítve, hogy legyen íve a sztorinak és élvezhetőbb legyen az olvasó számára.

  1. Ezelőtt miket írtál, milyen szinten foglalkoztál az írással? Álmodtál arról, hogy kiadj egy könyvet?

Nagyon szeretek írni, gyerekkorom óta írok verseket (az órákon ezzel szórakoztam, illetve születésnapokra is folyton költöttem valamit, vagy szerelmem jeléül a kedvesemnek). A középiskolában az iskolaújság főszerkesztője voltam (még egy újságíró tanfolyamot is elvégeztem), majd kampányszöveget írtam a volt osztályfőnököm politikai karrierjének beindításához. Ezután volt egy nagyobb szünet.

Majd elvégeztem egy önismeretfejlesztő programot (ezt a könyvben is említettem), amelynek célja a tudatosság fejlesztése volt. Ennek köszönhetően egyre mélyebb felismeréseket éltem meg az életemben, és ez ismét arra sarkallt, hogy írni kezdjek, mert megint volt miről beszélnem, értékes, talán mások számára is hasznos gondolatokat oszthattam meg. A Facebookon folyamatosan betekintést engedtem az életembe, a legnagyobb sikereimbe és legmélyebb fájdalmaimba is (mert hiszek abban, hogy fontos, hogy ne csak a pozitív dolgokat mutassuk meg, a nehézségeket sem szabad szégyellni, egyrészt ez tesz minket emberivé, másrészt a kihívásokból tudunk tanulni és esetleg erőt adni másoknak, hogy felálljanak, ha ők is padlóra kerültek).

Mindig is álmodoztam arról, hogy lesz egyszer majd egy könyvem, vásároltam is egy üres lapokkal teli, aranyozott naplót, hogy majd egyszer abban írom meg életem történetét. Aztán beraktam a polcra és el is feledkeztem róla. De úgy tűnik, az élet másképpen akarta .

Könyvajánló Magyar 7 Blog

  1. Milyen írói tanácsokat tudnál adni az elsőkötetes próbálkozóknak?

Hű... Én még sosem írtam ezelőtt könyvet, nem igazán volt koncepcióm. Szerettem egy olyan könyvet írni, amely bemutatja egy ember lelki fejlődését a tartalmas és küzdelmes pillanatok közepette, ugyanakkor elmesélni egy különleges szerelem történetét annak minden szép aspektusával és árnyoldalával, a sok utazási élménnyel, a csodás történésekkel és találkozásokkal, amelyeket Párizsban, ebben a csodás városban éltem meg.

Ha tanácsot adnék, az az lenne, hogy őszintén, minden felszínesség nélkül írjunk, a szívünk mélyéről, mert az az, ami igazán megérinti az embereket és hitelessé tesz egy írót. Nem kell megjátszani, hogy mi minden helyzetben erősek és tökéletesek vagyunk, hogy minden pillanatban úgy áll a hajunk, mint a Taft reklámban, mert a sebezhetőség nem gyengeség, mindannyian esendőek vagyunk, ez tesz minket emberivé, és ezáltal megmutathatjuk, hogy bármit le tudunk győzni, ha igazán hiszünk benne, pozitívan, és fel tudunk kelni a padlóról, bármit is hozzon az élet. Nyitottnak kell lenni az életre, és akkor érkezni fognak a lehetőségek, bevonzzuk őket. A nyitottság talán kockázatos, de megéri kockáztatni, mert csodálatos dolgok történhetnek.

A másik tanács pedig, hogy higgyünk az álmainkban, a jóban, és abban, hogy megérdemeljük.

  1. Lotfi nem bánta, hogy megírtad nekünk ezt a történetet? Lefordítottad neki, elolvashatta ő is?
    Könyvajánló Magyar 7 Blog
    Rita és párja, Lotfi.

A válasz kettős. Egyrészt állatira büszke rám és a sikereimre, ő volt az első, aki rendelt a könyvből (még ha nyilvánvalóan nem is érti).

Ugyanakkor a kultúrájából adódóan ő eléggé zárkózott, számára a magánélet tabu és már az is intim dolognak számít, ha a barátaimmal magánéleti dolgokról beszélek, vagy ha fotókon kicsit testhez simulós ruhában mutatkozom. Elég szigorú ilyen tekintetben. Náluk ez nem megszokott, nem szoktak csajozós dolgokról beszélgetni a férfi barátaival sem.

A könyvet nem fordítottam le neki, talán majd egyszer, ha kiadják más nyelven is. De az biztos, hogy látva az emberek véleményét a regényemről, teljesen be van sózva, hogy ő is elolvashassa. Az utószóban köszönetet mondtam neki, és megkértem, ha lesz ideje, fordítsa le fordítóprogrammal, mert ez csak neki szól.

  1. Úgy tudom, még mindig Párizsban élsz. Szoktál gondolkodni azon, hogy hazajössz, vagy úgy érzed, most már Franciaországhoz kötődsz?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

Remek kérdés. Nagyon sokat gondolkodom, hogy hogyan tovább. Az eredője annak, hogy én itt vagyok, az Lotfi. Ha köztünk egyszer véget érne ez a történet, talán megfontolnám, hogy hazamegyek. Viszont ez egy komplex kérdés, összetett döntés.

Két éve és 8 hónapja lakom itt, és egy éve kezdett el igazán beindulni az életem a tanfolyamot követően. Végre van állásom, elismernek, egy csodaszép helyre költöztünk, ahol végre tényleg otthon érzem magam, lovagolni járok, félre tudtam tenni pénzt az utazásokra, és kompenzáltam az anyagi veszteségeimet, amelyek annak voltak köszönhetőek, hogy egy évig nem dolgoztam, csak folyton ingáztam Budapest és Párizs között.

Ugyanakkor nagyon hiányzik a családom, a régi barátaim, az otthoni hobbik, az, hogy valaki megöleljen a nehéz pillanatokban, és azt mondja, nem lesz semmi baj, egy barátnő, akit felhívhatok akár éjjel is, hogy beszélgessünk vagy összefussunk munka után. Párizs csodaszép város, és tele van lehetőségekkel, viszont barátok nélkül még egy ilyen lenyűgöző város is üres lehet.

  1. Mi az, ami legjobban hiányzik Magyarországról?

A család és a barátok, a találkozók, az ölelések. És persze Budapest, a hidak, a terek, a magyar beszéd, a tévé, a rádió. Ezen kívül a túró rudi, a sport szelet, a Balaton szelet és az Apenta málna :). És még talán a baromi egészségtelen virsli és párizsi is...

Apropó, gondolkoztál már azon, miért hívják a párizsit párizsinak? Egyes magyar kutatók, akik amúgy is hajlamosak a világ minden jelensége magyar eredetének kimutására, úgy vélik, hogy a termék nevét egy Pécsett élt bunyevác hentes találta ki 1897-ben annak érdekében, hogy valamilyen formában el tudja adni az absniclit is. A Párizs szóra azért esett a választása, mert a pécsi szelet név összetévesztető lett volna a bécsi szelettel...

  1. Külön szeretném megköszönni, hogy leírtad, mit szeretnél egy kapcsolattól, mit jelent számodra az egyenlőség, mit vársz el egy férfitól. Sajnos itthon is tévképzetben él sok férfi, és nehéz néha megértetnünk velük, hogy márpedig kell, hogy besegítsenek a házimunkába, hiszen nekünk is dolgozni (és gyereket nevelni) kell. Mit tudsz tanácsolni a hasonló cipőben járó nőknek, hogyan beszéljék ezt meg a párjukkal, egyáltalán lehetséges-e a férfiak felfogásán változtatni?

Ez igen meredek téma a párkapcsolatokban. Azt leszögezném, hogy én nem vagyok feminista vagy a gender-elmélet követője. Bár úgy gondolom, hogy az, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő joguk legyen az ambícióik megvalósításához, a karrierjük építéséhez, a spirituális kiteljesedéshez, nem tekinthető feminizmusnak, számomra ez egy alapvető emberi jog.

A mai világban különösen fontos több lábon állni, főleg a nőknek, mivel ha véget ér esetleg a biztos bázist jelentő párkapcsolat, nagyon nehéz helyzetben találhatják magukat, pláne egy vagy több gyerekkel. 

Amit a legfontosabbnak gondolok mai szemmel, az főként az, hogy ismernünk kell önmagunkat, és felvállalni azt, hogy mit várunk el egy párkapcsolattól szégyenérzet nélkül, és már az elejétől fogva kiállni emellett. Ha nem tudjuk, mit várunk el az élettől, ha nem nézünk a lelkünk mélyére, hogy kik is vagyunk valójában, akkor olyanok leszünk, mint a cél nélküli ladik, amely csak hánykolódik a tengeren, és mindenféle kósza szél vagy hullám más irányba téríti.

És ilyen esetben a társunktól sem várhatjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket, mert mi magunknak sincs halvány fogalmunk sem arról, hogy mi tenne minket boldoggá.

Én a párkapcsolatban a munkamegosztásban hiszek, és abban, hogy manapság már nincsenek tisztán női vagy férfi feladatok, elmosódtak a határok. Ha a nő főz, a férfi mosogat, ha a férfi csempét rak, a nő fugáz.

Ugyanez vonatkozik a problémák, az öröm és a fájdalom megosztására is az én olvasatomban. Jóban-rosszban, mindent megosztva.

Én részint ebben nőttem fel, és ebben hiszek. Ha ezt már az elején tisztázza az ember a kapcsolatában, nem érhetik meglepetések. Sajnos ezzel én is eléggé elkéstem az elején, mert amikor kiköltöztem, eléggé megrogyott az önbizalmam, így nem tudtam kellőképpen képviselni azt az álláspontot, amiben hiszek. Lotfi pedig muszlim, és ebben az esetben különösen fontos, hogy már a kapcsolat indulásakor kijelöljük a határokat, ameddig a társunk beleszólhat az életünkbe és irányíthat, különben kicsúsznak a kezünkből a dolgok és egy nap ott találjuk magunkat egy életben, amelyben nem érezzük már, hogy önmagunk vagyunk. Utólag már nagyon nehéz finomítani ezen.

Az arab kultúra és tradíció igen zárt ebben a tekintetben, elég nagy kihívás volt, hogy megértessem vele a feladatok megosztásának fontosságát. Az érzelmek megosztásáról már nem is szólva, ő otthonról azt a szemléletet hozta, hogy a problémákról vagy a lelki fájdalomról nem beszélünk, magunkban tartjuk, és inkább csendben vagy szájat összeszorítva őrlődünk a végletekig, majd megoldódik. Ez teljesen szemben állt az én nyitott, problémamegoldó magatartásommal.

A legnagyobb tanulság az, hogy az emberek csiszolódhatnak ugyan, de gyökeresen nem fognak megváltozni, legyen bármilyen hatalmas is a szerelem, a családi hátterünk nagyon fontos, azt, hogy milyen példát láttunk magunk előtt gyerekkorunkban, ugyanis ezt hozzuk magunkkal útravalóul. A víz is alakítja, formálja a kavicsokat, de a kavics az kavics marad, nem fog fű nőni belőle, ha belepusztulunk is. 

  1. Mit üzennél azoknak a magyar férfiaknak, akik bár mondják, de mégsem tekintik egyenlőnek a nőket?

Azt, hogy az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogok tenni valamit, hanem azt, hogy lehetőségem lenne megtenni. És ez nagy különbség.

Például, hogy szülhetnék 5 gyereket, de lehetnék akár helyette/mellette vállalatvezető, író, világutazó, bármi. Nem biztos, hogy az leszek, de van lehetőségem választani.

Az már más kérdés, ha egy kapcsolatban nem azonosak a két fél értékei és céljai, az hosszú távon szakításhoz vezet. Ezért fontos tudni azt, hogy mit várunk az élettől. Én például egyelőre nem érzem magam késznek a gyerekvállalásra, pedig imádom a gyerekeket és ők is imádnak engem, emellett pedig a társadalom értékítélete alapján már igencsak benne vagyok a korban. De mindez engem nem érdekel. Tudom, hogy momentán nem ez tenne boldoggá, talán 2-3 év múlva. Egyelőre szeretnék lovagolni, utazni, dolgozni, táncolni, rendszeresebben látni a barátaimat, kicsit sikkesebben öltözködni, mint azelőtt, jelenleg ezek okoznak örömet.

Lotfi mondta az elején, hogy a nők egyenlőek, de máshogy, orwellesen. Szerintem az egyenlőnek ilyen értelemben nincsenek árnyalatai.

Tunéziában szembesültem ezzel a kitekert gondolkodással, ami pedig egy elég liberális ország. A nő bemehet ugyan a férfiaktól hemzsegő kávézóba, nem tilos. Viszont jobban teszi, ha nem megy be, mert a férfiak ízléstelen dolgokat mondanak neki, és emiatt kellemetlenül éreznék magukat, és ez ugye senkinek sem jó, ezért jobb elkerülni az ilyen kellemetlen helyzeteket. Így már értem, miért nem mennek a nők oda, elkerülni a zaklatást. Érdekes liberalizmus. Erre azért megkérdeztem tőle, hogy ha valaki valami csúnyát mondana nekem, az kinek a hibája lenne, az enyém, aki nem csinált semmit, csak teljesen kulturáltan gyakorolta alapvető emberi jogait és bement egy kávézóba, vagy azé, aki nem tanult meg kulturáltan viselkedni és lakatot tenni a szájára.

Megjegyezném egyébként, hogy nem tartom túl nagy liberalizmusnak, ha egy nő ugyan bemehet valahova, de a kényelmetlen helyzet miatt inkább elkerüli, és nem jár el hazulról. Számomra a liberalizmus azt jelenti, hogy megtehetek valamit és nem ér miatta retorzió.

Én ebben hiszek, és abban, hogy ha egy arab férfi órákat ülhet naponta a kávézóban, míg a nő mos, főz, takarít és gyereket nevel, akkor a nőnek is joga van ugyanehhez, és nem kell elfogadni azt alaptézisként, hogy azért teszi mindezeket automatikusan, szinte rabszolga módjára, mert úgyis megszokta. Meg tudna szokni ő mást, jobbat is, de a társadalom ítélete, a tradíciók, a szégyenérzet és a megszokásból való kilépés nehézsége, valamint a család megítélése nem könnyítik ezt meg neki, sőt, szinte ellehetetlenítik.

Hál’istennek a világ változik, és egyre több joguk van az ottani nőknek is, már nem elég, hogy valaki házasságot kínál nekik, utazni szeretnének, dolgozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hátránya ennek a felfogásnak az arab társadalom szempontjából az, hogy mivel a nők önmegvalósítanak, egyre kevesebb gyerek születik, több a válás is. Valószínűleg van összefüggés a két dolog között, nem tisztem eldönteni.

Nem tudom, melyik nő boldogabb hosszú távon, én csak lehetőséget szeretnék, nőként, hogy választhassak.

  1. Mit tudnál mondani, szerinted miben mások a magyar, az arab és a francia férfiak? Miben különböznek és miben hasonlítanak?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

A francia férfiak nagyon adnak magunkra, de néha már túlzottan is (sok esetben jobb a manikűrjük és testhez tapadóbb a nadrágjuk, mint a nőknek), elég piperkőcök, nőiesek, a testtartásuk, a mozdulataik, a hanghordozásuk... A viselkedésük ugyanakkor eléggé hideg és távolságtartó, gondolom a neveltetésükből adódóan. Számomra inkább metroszexuálisak, kevés igazán férfias francia férfit láttam, ők is félig arabok voltak.

Az arab férfiak ezzel ellentétben szenvedélyesek, van kisugárzásuk, ugyanakkor kevés olyan van köztük, aki az én európai ízlésemmel felkeltené az érdeklődésemet. Például a szakáll, a női ruhára emlékeztető ruházat nálam már alapvetően kizáró ok, nem találok semmi vonzót benne. 

A kisugárzásuk erős, van bennük valami vad és szenvedélyes, felpezsdül az ember vére, egzotikusak, és jó szeretők (bár a mintavételem halmazát jelenleg 1 fő adja :).

A magyarokban az a vonzó, hogy úgy gondolkodnak, ahogyan én, megértjük egymást: „Egy vérből valók vagyunk Te meg én” :). Van humoruk és céltudatosak. Ugyanakkor vonzerő tekintetében kevernék hozzájuk egy kis arab vért, és megspékelném a franciák eleganciájával és jómodorával, mert ezek bizony sok esetben hiánycikkek nálunk.

  1. Mit tudsz tanácsolni a külföldre költöző, szerencsét próbáló magyaroknak? Vagy azoknak, akik nem mernek belevágni az ismeretlenbe?

Engedd meg, hogy ennél a kérdésnél a könyvből idézzek, mert nem tudnám jobban megfogalmazni:

„Ha valaki idegenben próbál szerencsét, nagyon fel kell vérteznie magát. Muszáj türelmesnek és szorgalmasnak lennie, és kitartania, akkor is, amikor már üvölteni tudna, mert senki nem értékeli. Mindig látni kell a célt, ismerni a saját értékeinket, büszkén felszegni a fejünket és menni tovább.

Ha az ember külföldre költözik, utána már sosem lesz ugyanaz. Idegen vagy külföldön is (migráns), egy különleges, messziről jött lény, és a lelked mélyén idegenné válsz otthon is, mert más szemmel nézed már a dolgokat, mert kinyílt a világ előtted. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy sok esetben mi magunk építjük fel a szögesdróttal védett határokat, saját magunkban, legbelül. És ha a lelkedben elszigetelt vagy, akkor sehol a világon nem lelsz majd otthonra. Nyitottnak kell lenni és elfogadónak, és akkor idővel megtérül a befektetett energia.

Minden külföldre költözött magyar máshogy éli meg a beilleszkedés szépségeit és nehézségeit, és persze vannak átfedések. Én nagyon sokat veszítettem, és annál többet kaptam annak köszönhetően, hogy belevágtam ebbe a nagy kalandba.

Harminchárom év alatt sok mindent elértem. És az utolsó két év során talán még többet. Mert megtanultam egy nyelvet, egy új szakmát, jó munkám lett, ingyen autóm, és olyan helyen élünk, ahol mindig is szerettem volna. És olyan életet élek, amilyet mindig is szerettem volna.

Ahogy a belső világunkban sorra omlottak le a határok, párhuzamosan a kintiben megszűntek a távolságok. Mert semmi nem volt lehetetlen. Folyton utaztunk, bejártuk az országot.

Franciaország jó hely. Itt még van remény az emberekben a változásra, nyitottak és elhiszik, hogy bármit megtehetnek, kemény munkával bármit elérhetnek. (Én fél év alatt három fizetésemelést kaptam…) Ha szorgalmas vagy és kitartasz, akkor előbbre jutsz. Minden lehetséges, csak el kell felejteni a „nem lehet megcsinálni” mentalitást. Nem kell félni a holnaptól, a számláktól. A lét elviselhetetlen könnyűsége. Mégis könnyen elviselhető.”

  1. Végezetül sok sikert kívánok neked a továbbiakban, és esetleg örülnék, ha a blogodon megosztanál pár képet az utazásaidról, a tunéziai tájakról, szívesen nézegetnénk őket, hogy ráhangolódjuk az olvasásra. :)

Mondd csak, a fejembe látsz? :) Úgy látszik, tényleg megismertél kicsit a könyv által, mert pontosan ezt terveztem, épp a fotóimat rendezgetem, hogy felrakjak belőlük az oldalra...Telepátia :).

Könyvajánló Magyar 7 Blog
Rita tunéziai népviseletben, és párja, Lotfi

0 Tovább
«
123
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye
Saroo Brierley - Oroszlán
Gerencsér János - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
Kresley Cole - Árnyak Hercege

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.