Facebook Twitter Addthis

Film készül Josh Malerman kultikussá vált regényéből, a Maradak a dobozban-ból!

Könyvajánló Blog 6 Felnőtt Thriller

Nem olyan rég írtam nektek Malerman Madarak a dobozban, Ház a tó mélyén és mostanában A végzet tébolyult kereke c. könyveiről. Mint ahogy azt páran már olvashattátok, nem sokára filmben is megjelenik a Madarak a dobozban thriller, amely a "Ne nyisd ki a szemed" szlogennel indította varázslatos pályafutását ebben a műfajban. Mint ahogy alább is idézem, az már legalább nyilvánosságra került, hogy a főszerepet Sandra Bullock fogja játszani, bár ezt sokan nehezményezik már csak a kora miatt is. A színésznő ugyanis pár nap múlva tölti be 53. életévét, ennek ellenére kisgyerekes anyát kell alakítania a filmben. Nem, mintha sokkal fiatalabb lenne, de én mondjuk Julia Robertsnek is tudtam volna örülni a főszerepben. Mindazonáltal színészválasztás ide vagy oda, annyi biztos, hogy a Malerman rajongók (és nem csak ők) tűkön ülve várhatják majd ezt a kísérteties filmet:

0 Tovább

Mit olvass, ha 13-14 éves vagy?

Könyvajánló Blog 7 Ifjúsági

Mit olvass, ha 13-14 éves vagy? Netalán szülő vagy, aki nem tudja, mit adjon ajándékba a gyereknek? Kezdeményezésemre több könyvmoly segítségével összeválogatunk egy folyamatosan bővülő, máris több száz neked való könyvet tartalmazó listát, amely a segítségedre lehet.

Kattints a linkre, és ne felejts el visszalátogatni a blogomra, vagy lájkolni a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le az ajánlóimról. :)

https://moly.hu/polcok/konyvajanlo-13-14-eveseknek

 

0 Tovább

Százszorszép remény

nagydologsprint Szerelmes versek Blog

Százszorszép remény

Százszor széttört százszorszép remény 
Ha szép is az élet néha, gyakran kőkemény. 
Mit ér a szó, az ígéret, a megtartott erény? 
Vérző szív dobog és zuhan a mélybe, ha szerény.

Repedő, piros, fél, otthonra nem talál, 
Szerelemvackába végre bekuckózna már. 
Rázza ketrecét, retteg, a szavak éle fáj, 
Magányos szenvedése kínzó éhhalál.

Tartsd tenyeredben, szánd meg, nézd, 
Fájdalmait ridegséggel tovább ne tetézd. 
Lásd a páncélzat mögött a halandó remegést, 
Magában forgatja zavarában a tőled kapott kést.

Szent akarat vagy csak két kicsi szív, 
Akit a magány ellen a törvény keringőre hív? 
Ki dönti el, egymásnak seb-e vagy gyógyír, 
Két akarat ha összecsap, többet melyik lélek bír?

Kicsi terv, kicsi szív, legnagyobb álmok, 
Bocsásd meg ha néha kicsit fél is, vagy ha álnok. 
Kevés a szó, az ígéret, a meddő imádságok, 
Bizonyítsd, hogy érzéseid nem csak délibábok.

Érzéseid ne mondd, mutasd, s gazdagítsd, ha szegény, 
Óvjad, védd és tápláld, lásd: tünékeny tünemény. 
Százszor foltozott százszorszép remény, 
Tiszteld és vigyázd, mert e kicsi szív: az enyém.

 

0 Tovább

MI A BAJ AZ Y-GENERÁCIÓVAL?

A YouTube-ra hét napja került fel a magyar fordítás, és már több, mint 70 ezren nézték meg – és őszintén szólva ez nem meglepő! Simon Sinek brit/amerikai író és tanácsadó beszél az ún. Y-generáció problémáiról, akiknek korábban nem létező problémákkal kell megküzdeniük az életben. Rossz nevelési stratégia maradványaival lépnek a felnőtt életbe, ráadásul egy olyan világba, ahol a közösségi háló és a mobiltelefon uralkodik, de mindemellett a fiatalok képtelenek igazán mély kapcsolatokat létrehozni… Ez a videó Rólatok (is) szól.

Mi is az az Y-generációs probléma?

Láthatóan az 1984-ben és később született Y-generáció nehezen kezelhető. Szemükre hányják, hogy önrendelkezők, önimádók, önzők, figyelemhiányosak, lusták, de az önrendelkezés a lényeg.

És mivel annyira összezavarják a vezetőket, a vezetők kérdezik meg őket, hogy mit akarnak. Az Y-generáció azt feleli, hogy olyan helyen akarnak dolgozni, aminek célja van, ez tetszik, "hatást" akarnak gyakorolni, bármit is jelent ez. Ingyen kaját és babzsákot akarnak. Ha pedig valaki megfogalmaz valamilyen célt, rengeteg kaja és babzsák lesz, de valamilyen oknál fogva mégsem boldogak. Ez azért van, mert van egy hiányzó darab. Tapasztalatom szerint ezt négy részre tudom lebontani. Négy dologról, négy jellemzőről van szó. Az egyik a nevelés, egy másik a technológia, a harmadik a türelmetlenség, a negyedik pedig a környezet. Az Y-generáción belül túl sokan - ezt nem én mondtam - rossz nevelési stratégiák áldozatai. Például folyton azt mondták nekik, hogy ők különlegesek, azt mondták nekik, hogy bármit megkaphatnak az életben, csupán azért, mert akarják. Néhányan kiemelt osztályba kerülnek, nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert a szüleik panaszt tettek, és néhányan érdemtelenül kaptak ötöst, csak mert a tanáruk nem akart a szülőkkel vesződni. Egyes gyerekek részvételért kapnak érmét, azért, mert utolsóként értek be. A tudomány világosan kimondja, hogy ez leértékeli a keményen dolgozók esetében az érmét és a jutalmat, sőt, az utolsóként beérkezőt zavarba hozza, mert tudja, hogy nem érdemli meg, és még rosszabbul érzi magát. Ha megnézzük ezeket az embereket, amikor leérettségiznek és állást kapnak, kilépnek a nagybetűs életbe, és azonnal rájönnek, hogy nem különlegesek, anyjuk nem tudja az útjukat egyengetni, nem kapnak semmit, ha utolsók lesznek, és persze nem kaphatnak meg bármit, amit csak akarnak. Teljes önképük egy pillanat alatt omlik össze.

Így aztán van egy teljes generáció, ami az előző generációkhoz képest rosszabbul becsüli meg önmagát. Ráadásul a Facebook/Instagram világban növünk fel, más szóval értünk ahhoz, hogy filtereket rakjunk a dolgokra. Értünk ahhoz, hogy megmutassuk az embereknek, milyen szép az élet, akkor is, ha depressziósak vagyunk. Mindenki úgy tesz, mintha vagány lenne, mintha mindent tudna. A valóság pedig az, hogy aligha vagányak, és a legtöbbnek fogalma sincs a dolgokról. Amikor tapasztaltabbak azt mondják: "mit kellene tennünk", az így hangzik: "ez az, amit tennetek kell", és fogalmuk sincs a dologról.

Van tehát egy teljes generáció, ami kevésbé becsüli meg magát, mint az előző generációk, ez nem az ő hibájuk, rossz volt a nevelési mód. Ehhez jön még a technológia. Tudjuk, hogy a közösségi háló és a mobiltelefon használata vegyi anyagot, ún. dopamint szabadít fel. Ezért jó érzés az, ha valaki üzenetet kap. Mindenki volt már úgy, hogy egy kicsit rossz kedve volt, magányos volt, és 10 üzenetet is küldött 10 barátnak: szia, szia, szia, szia, szia. Mert jó érzés, ha választ kapsz. Ezért számoljuk a lájkokat, ezért nézzük meg tízszer is, hogy nő-e az aktivitás, ha az Instagramunk lassul, tudni szeretnénk, hogy valami rosszat csináltunk-e, vagy már nem szeretnek bennünket. Fiatal srácok számára traumát jelent, ha törlik őket az ismerősök közül. Tudjuk, ha figyelemben részesülünk, az jó érzés, dopamin szabadul fel, ezért megyünk folyton vissza. A dopamin pontosan az a vegyi anyag, ami akkor vált ki jó érzést, ha dohányzunk, iszunk, szerencsejátékot játsszunk. Más szavakkal rendkívül nagy függőséget okoz. Korhatárt szabunk a dohányzásra, szerencsejátékra, alkoholfogyasztásra, de nincs korhatár a közösségi hálón és a mobiltelefon használatán. Pedig az olyan, mintha kinyitnánk a bárszekrényt, és azt mondanánk a tinédzser gyerekünknek: "Ha ez a kamaszkori dolog annyira lehangol, szolgáld ki magad." Alapjában véve pontosan ez történik. Pontosan ez történik. Egy teljes generáció fér hozzá egy függőséget okozó, bódító vegyi anyaghoz, a dopaminhoz a közösségi hálón és mobiltelefonon keresztül, miközben a kamaszkor komoly nehézségein mennek át. Miért is fontos ez? Szinte minden alkoholista tinédzser korában fedezi fel az alkoholt. Amikor még nagyon fiatalok vagyunk, egyedül a szüleink engedélyére van szükségünk, és miközben a kamaszkoron átesünk, egyre inkább a társaink helyeslésére van szükségünk. Ez nagyon frusztráló a szüleink számára, és nagyon fontos nekünk. Így tudunk asszimilálódni a közvetlen családunkon kívüli világba és szélesebb közösségbe. Életünk rendkívül stresszes és gondterhes időszaka, és elvárás, hogy a barátainktól tanuljunk, bennük bízzunk. Egyesek teljesen véletlenül fedezik fel az alkoholt, a dopamin bódító hatásait, ami segít nekik a kamaszkorral járó stressz és gondok leküzdésében. Sajnos ez beprogramozódik az agyukba, és életük hátralévő részében, amikor komoly stressz éri őket, nem emberhez fordulnak, hanem a palackhoz. Szociális stressz, pénzügyi stressz, karrier stressz, mindezek elsődleges okai az italozásnak.

Arról van szó, hogy mivel korlátlan hozzáférést engedünk nekik ezekhez az eszközökhöz és a médiához, azok beprogramozódnak az agyukba, és azt látjuk most, hogy ahogy nőnek fel a gyerekek, túl sokan nem tudják, hogyan alakítsanak ki mély, értelmes kapcsolatokat. Ők mondják nem én. Elismerik, hogy számos kapcsolatuk felszínes, elismerik, hogy nem számítanak a barátaikra, nem bíznak bennük. Szórakoznak a barátaikkal, de azt is tudják, hogy barátaik mást választanak, ha valami jobb jön. Nincsenek mély, értelmes kapcsolatok, mert sohasem gyakorolták ismereteiket, és ami még rosszabb, nincs bennük küzdő szellem, hogy megoldják a stresszhelyzetet. Így amikor komoly stresszhelyzet kezd kialakulni az életükben, nem emberhez fordulnak, hanem eszközhöz, közösségi hálóhoz, olyan dolgokhoz fordulnak, amelyek átmeneti enyhülést kínálnak. Tudjuk, a tudomány egyértelműen kimondja, hogy azok, akik több időt töltenek a Facebookon, nagyobb arányban szenvednek depresszióban, mint azok, akik kevesebb időt töltenek rajta. Mértékkel ezek a dolgok nem rosszak. Az alkohol nem rossz, a túl sok alkohol a rossz. A szerencsejáték szórakoztató, a túl sok szerencsejáték veszélyes. Semmi baj nincs a közösségi hálóval és a mobiltelefonnal, a mértékkel van a baj. Ha egy barátoddal vacsorázol, és közben üzenetet írsz valakinek, aki nincs ott, az már baj. Ez már függőség. Ha olyan emberekkel van megbeszélésed, akiket meg kellene hallgatnod, akikhez beszélned kell, és az asztalra teszed a telefonodat, akár előlapjával felfelé, akár lefelé, nem számít, tudatalatti üzenetet küldesz a szobának: "egyszerűen nem vagytok annyira fontosak". Erről van szó. És az a tény, hogy nem tudod eltenni a telefonodat, azt jelenti, hogy függő vagy. Ha felébredsz, és a telefonodat nézed meg, mielőtt a barátnődnek, barátodnak vagy házastársadnak jó reggelt mondanál, akkor függő vagy. És mint minden függőség, idővel tönkreteszi a kapcsolatokat, időt rabol, pénzbe kerül, és az élet rosszabbá válik.

Van tehát egy generáció, amely kevésbé becsüli meg magát, nincs küzdőszelleme a stresszhelyzetek leküzdésére, és még ehhez jön hozzá a türelmetlenség érzése. Az azonnal kielégítés világában nőttek fel. Akarsz valamit venni, felmész az Amazonra, és másnap megérkezik. Meg akarsz nézni egy filmet, bejelentkezel, és megnézed, nem nézed a vetítési időt. Ha TV-sorozatot akarsz nézni, mulass! Még csak nem is kell hétről-hétre követned. Ismerek olyanokat, akik évadokat hagynak ki, hogy mindjárt az évad végét élvezhessék. Azonnali kielégítés. Randizni akarsz? ... Még csak gyakorolnod sem kell ezt a (kommunikációs) képességet. Nem kell kényelmetlenül érezned magad, mert igent mondasz nem helyett, vagy nemet igen helyett. Húzd jobbra! Zsupsz! Már kész is. El sem kell sajátítanod a szociális küzdési technikákat. Bármit akarsz, azonnal megkaphatod. Bármit, amit akarsz. Azonnali kielégülés. Kivéve a munkával való elégedettséget és a kapcsolatok megszilárdítását. Ezekre nem törekednek, mert ezek lassú, bonyolult, kényelmetlen, zűrös folyamatok. Folyton olyan csodálatos, idealisztikus, keményen dolgozó, okos srácokkal találkozom, akik éppen most végeztek, és első állásukat töltik be, és amikor leülök velük és megkérdezem, hogy megy a munka, ezt mondják: "Azt hiszem, felmondok." Megkérdem: "De hát miért?" Ők pedig: "Senkit sem nyűgözök le." Én meg: "De hát csak nyolc hónapja vagy ott." Olyan, mintha egy hegy lábánál állnának, és elvont fogalmuk lenne arról, hogyan akarják lenyűgözni a világot. Az pedig a hegycsúcs. Amit nem látnak, az maga a hegy. Nem számít, hogy gyorsan vagy lassan jutsz fel a hegyre, de a hegy akkor is ott van.

Amit ennek a generációnak meg kell tanulnia, az a türelem. Az, hogy olyan dolgok, amik valóban számítanak, mint a szerelem, a munkával való elégedettség, öröm, életszeretet, önbizalom, tapasztalatok, e dolgok közül bármelyik időt igényel. Néha egyes dolgokat fel lehet gyorsítani, de a teljes út fáradtságos, hosszú és nehéz, és ha nem kérsz segítséget és nem sajátítod el a képességeket, akkor lezuhansz a hegyről. A legrosszabb esetben, amit máris látunk, megnő az öngyilkosságok száma ebben a generációban, megnő a drogtúladagolás miatti halálesetek száma, egyre több srác esik ki az iskolából, vagy depresszió miatt hiányzik az iskolából. Ez új. Valóban rossz a helyzet. A legjobb eset az, ha egy teljes generáció nő fel és éli le életét úgy, hogy sohasem talál igazi örömöt. Sohasem teljesednek ki igazán a munkában vagy az életben, egyszerűen végigsodródnak az életen, és csak annyit mondanak, hogy "rendben". "Milyen a munkád?" "Minden rendben van, ugyanaz, mint tegnap." "Milyen a kapcsolatod?" "Rendben van." Ez a legjobb eset. Ez pedig a negyedik ponthoz vezet, ami a környezet.

Ezeket a csodálatos, fiatal, fantasztikus srácokat, akik egyszerűen a rossz nevelés áldozatai és nem ők a hibásak, nagyvállalati környezetbe helyezzük, ami többet törődik a számokkal, mint a srácokkal. Többet törődnek a rövid távú haszonnal, mint ezeknek a fiatalembereknek a hosszú távú életével. Többet törődünk az évvel, mint egy egész élettel. Olyan nagyvállalati környezetbe helyezzük őket, ami nem segíti önbizalmuk megerősítését. Nem segíti őket az együttműködés képességének elsajátításában. Nem segítik őket abban, hogy legyőzzék a digitális világ kihívásait és nagyobb egyensúlyt érjenek el. Nem segítik őket az azonnali kielégülés iránti igény leküzdésében, nem tanítja meg nekik, hogy kitartó, kemény munkából származó örömök, elismerés, beteljesedés nem érhetők el egy hónap, de még egy év alatt sem. Nagyvállalati környezetbe vetjük őket, és a legrosszabb az, hogy ezért magukat vádolják. Azt hiszik, hogy saját maguk alkalmatlanok. Ez pedig tovább rontja a dolgokat. Azért vagyok itt, hogy megmondjam nekik, nem ők a hibásak. Hanem a nagyvállalatok, a nagyvállalati környezet, a mai világban a megfelelő vezetőség teljes hiánya az, ami velük ezt érezteti. Rosszul nevelték őket, és utálom ezt mondani, de a vállalatok feladata... szívás, mert nincs más lehetőségünk, ez van, bárcsak a társadalom és a szüleik jobban végezték volna a dolgukat, de nem így történt, ezért a vállalatoknak és nekünk kell helyretennünk a dolgokat. Nagyon keményen kell dolgoznunk olyan módszerek kitalálásán, amikkel erősíthetjük az önbizalmukat, nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy megtanítsuk nekik azokat a szociális készségeket, amelyek kimaradtak. Nem lehet mobiltelefon a tárgyalóteremben. Egyetlen egy sem. Nem arra gondolok, hogy amikor kint ülsz, és várakozás közben üzeneteket küldesz, arra gondolok, hogy amikor ülsz és vársz arra, hogy elkezdődjön a megbeszélés, ezt csinálod... (nyomogatod a telefont). Kezdődik a megbeszélés, rendben van. Kezdjük el a megbeszélést! Nem, nem így jönnek létre a kapcsolatok. Ne feledjük, az apró dolgokról beszéltünk. A kapcsolat így jön létre: Várjuk, hogy elkezdődjön a megbeszélés, és megkérdezzük: "Hogy van apád? Azt hallottam, kórházban van." "Jól van, köszönöm a kérdésedet. Most már otthon van." "Ennek örülök. Ez tényleg nagyon csodálatos." "Így van, tényleg megijedtünk." Így lehet kapcsolatokat alakítani. "Megcsináltattad már a jelentést?" "Jaj, nem, teljesen megfeledkeztem róla." "Segítek neked. Hadd segítsek!" "Tényleg?" Így alakul ki a bizalom. A bizalom nem egyszerre, egy nap alatt jön létre. Még a rossz idők sem alakítják ki azonnal a bizalmat. Ez egy lassú, stabil, állandó folyamat, és olyan mechanizmusokat kell létrehoznunk, ahol hagyjuk, hogy ezek az ártalmatlan kölcsönhatások megtörténjenek. De amikor mobiltelefont viszünk a tárgyalóterembe, ezt csináljuk... (nyomogatja a telefont). Jól van, kezdjük el a megbeszélést! A kedvencem az, amikor ott van a mobiltelefon, és ezt csinálod: (folyton ránézel). "Megint cseng. Nem fogom most felvenni." Mr. Nagylelkű!

Amikor a barátaimmal megyek szórakozni, vacsorázni megyek velük, otthon hagyjuk a mobiltelefonunkat. Kit hívjunk? Talán egyikünk hozza a telefonját, arra az esetre, ha az Ubert akarjuk hívni. Vagy lefényképezzük a vacsoránkat. Idealista vagyok, de nem vagyok őrült, tényleg nagyon jól nézett ki. Egy telefont viszünk. Olyan, mint az alkohol. Az ember azért tünteti el a házból az alkoholt, mert nem bízunk meg az akaraterőnkben. Nem vagyunk elég erősek. De amikor megszabadulunk a kísértéstől, sokkal könnyebbé válunk. Amikor azt mondod: "Ne nézegesd a telefonodat", az emberek kimennek a fürdőszobába, és mi az első dolguk? Mert szeretnék egy pillanatra körülnézni az étteremben. Ha nincs nálad a telefon, egyszerűen élvezheted a világot. Mert ott történnek a dolgok. Nem a folyamatos lekötöttség az, amikor az innovációk és az ötletek születnek. Az ötletek akkor születnek, amikor gondolataink elkalandoznak, és meglátunk valamit és azt gondoljuk: "Fogadok, ezt meg lehet csinálni..." Ezt nevezik innovációnak. De mi elmulasztjuk ezeket az apró pillanatokat. Senkinek sem szabadna az ágya mellett töltenie a telefonját. A nappaliban kell töltenünk. Szabaduljunk meg a kísértéstől! Amikor éjszaka felébredsz, mert nem tudsz aludni, így nem fogod a telefonodat megnézni. Mert ront a helyzeten. De ha a nappaliban van, akkor nyugton maradsz, akkor rendben van. Van, aki azt mondja, "de ez az ébresztőórám". Vegyél ébresztőórát! Csak nyolc dollárba kerül. Veszek neked egyet.

 

0 Tovább

Ilyen a modern önéletrajz? - Poénra véve

Szóval nem vagyunk vele egyedül szerintem, amikor néha az agyunkra megy már az önéletrajz írás, meg a sok visszautasítás. Ezt vette poénra Beke Ádám, akinek ma akadtam a posztjára. És hogy mennyire hatásos? Íme:

"Üdvözlöm a kedves tévénézőket. Az égvilágon semmi eredménye nem volt, bár túl sokáig nem is kerestem amúgy munkát. Azért néhány barátomnak tetszett.  Pár hete hívott fel egy HR-es, hogy látták az önéletrajzomat és az egész iroda ezen röhög fél órája, de hirtelen nem is esett le, hogy erre gondolt. Merthogy én ezt csak úgy véletlenül tettem fel a Professionre, de ott is maradt ezek szerint"

Blog

Blog

Blog

Blog

Blog

Lehet, hogy nekem is valami ilyesmivel kéne legközelebb próbálkozni? :D Van egy olyan érzésem, nőtől ez nem lenne annyira poén.

0 Tovább

Rossz párkapcsolati szokások

(A lentebb beillesztett illusztrációk a saját munkáim, így kérlek titeket, amennyiben felhasználjátok őket máshol, írjátok oda a blogom elérhetőségét. Köszönöm.)

A rossz párkapcsolati szokások szinte minden kapcsolatban jelentkeznek előbb-utóbb. Ezek olyan dolgok, amelyeken a pár már nehezen tud változtatni, mert már beidegződött, esetleg az egyik fél olyan sérelmeket hordoz magában, amelyek ilyen viselkedésre késztetik. Nehéz megtalálni ezeket a pontokat, és még akkor sem biztos, hogy tudunk változtatni rajta, minden esetre érdemes elgondolkodni, jellemzőek-e ránk az alábbiak:

Az egyik legnagyobb ilyen rossz szokás szerintem az, amikor már nem tudjuk megbeszélni párunkkal a problémánkat, magunkba zárkózunk. Ezt a hibát tipikusan a nők követik el, amikor már úgy érzik, semmi értelme megbeszélni a párjukkal az adott problémát, vagy egyáltalán megemlíteni neki, mert úgyis csak süket fülekre talál. A férfiak azért vétkesek ebben a szokásban, mert nem hallgatják meg a nőket, esetleg az érveiket hallgatván felpaprikázott hangulatba kerülnek, és kész is a veszekedés, a nők pedig azért, mert egy idő után felhagynak a próbálkozással. Pedig lehet, hogy nem kéne. Erre jön még rá ráadásul az is, hogy a férfiak pedig alapból nem szívesen osztják meg érzéseiket, úgy kell kiszedni belőlük. Pedig ha van mellettetek egy társ, akivel megosztjátok az életeteket, célszerű az érzéseiteket is nyilvánvalóvá tenni.

Blog SZOKAS

A másik, ami romboló hatású lehet, bizonyos „függőségek”. Amikor a pár egyik fele nem képes letenni azt a drágalátos okostelefont, vagy elszakadni a számítógéptől, hogy meghallgassa a másikat, így egy idő után elmaradnak az intim beszélgetések, a közösen, de hasznosan töltött idők. Néhány év kérdése, és csupán két lakótárs lesznek, akik a legapróbb dolgokat sem képesek megosztani egymással. Elmerülnek a saját világunkban, a férfiak általában a számítógépekben, telefonokban, a nőkre pedig leginkább a könyvek világába való menekülés jellemző. Először teljesen ezeknek szentelik az életüket, később aztán súlyosabb esetben jelentkezik a folyamatos alvásba menekülés és a depresszió is.

Blog SZOKAS

Mi, nők, ha nem kapjuk meg azt, amire vágyunk, hajlamosak vagyunk tehát folyamatos olvasással kielégíteni romantikára való igényünket, képzelt szereplőkbe „beleszeretni”, míg az eddig piedesztálra állított párunk lassan lecsúszik a dobogóról, és sajnos, ha akarna sem tudna megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Nem igazán lehet összehasonlítani egy valós férfit a könyvek elképzelt lovagjaival, de szeretném megjegyezni, hogy ez nem csak nálunk probléma. Ezzel egyidejűleg a férfiakban kezd kialakulni az a torz kép, hogy egy igazi párkapcsolatban is úgy kell működnie a szexnek és a nem létező intimitásnak, mint a pornófilmbekben. Jó lenne mindkét félnek tudatosítania magában, hogy amit elképzel, az nem lehetséges.

Blog SZOKAS

Erre még rádob egy lapáttal, ha már a másik hibáit is kiélezve látjuk, minden bakija veszekedést szít. Például, hogy a férfi nem segít bele a házimunkába, vagy, hogy a nő állítólag nem jól vezeti az autót. Ezek az összetűzések, ha nem teszünk valamit ellenük, egyre gyakoribbak lesznek, és megrontják a párkapcsolat alaphangulatát. Ilyenkor jön az, amikor már nem szeretünk hazajárni, mert biztos, hogy megint vita lesz a vége. Nem figyelünk egymásra, és előbb-utóbb azt vesszük észre, hogy beleuntunk nem csak a hétköznapokba, de magába a párkapcsolatba is.

Blog SZOKAS

 Mit tehetünk ellene? Az első és legfontosabb, ha mindkét fél tudatosítja magában ezeket a problémákat, és közösen próbálnak meg tenni ellene valamit. Néha az olyan apróságok is feldobják a kapcsolatot, mint egy szál rózsa, egy képeslap, egy kedves üzenet, ajándék, kicsi figyelmességek. Néha nem árt a szürke hétköznapokba valami kis „csodát” csempészni, egy reggel ágyba vitt kávét, egy kellemes masszázst, egy saját készítésű süteményt, egy közös kirándulást. Minél több az ilyen pillanat, egy párkapcsolat valószínűleg annál tartósabb lesz, mert nem laposodik el olyan hamar.

Blog SZOKAS

Mindig meg kell próbálni megbeszélni a problémákat. Ha magunkba folytjuk, előbb-utóbb csak felrobbanunk tőlük. Muszáj, hogy a férfi nyugodtan és higgadtan meghallgassa a Vénuszról jövő társának gondjait, észrevételeit, és közösen próbáljanak meg változtatni rajta.

Kétségtelen, hogy a hormonoknak (is) köszönhetően egy nő sokkal több hangulatváltozáson megy keresztül nem csak hetente, de akár egy napon belül többször is. Egyrészről egy férfinak illik ezt tolerálni és megtanulni bánni a párjával (minden nő ilyen, srácok, ez van), másrészt nekünk, nőknek is kicsit vissza kell fogni magunkat. Hajlamosak vagyunk egyből mindent a másik fejéhez vágni, pedig lehet, hogy érdemes aludni rá egyet, hátha csak megint azok a nyamvadt hormonok zavartak be. Néha nehéz eldöntenünk, mi a valós probléma és mi az, amit csak az adott hangulatunk adagol az agyunknak – hamisan és eltúlozva.

Talán a legfontosabb a tolerancia. Én úgy gondolom, ha a pár szereti egymást, akkor mindkét fél képes (vagy képesnek kellene lennie) az apró figyelmességekre, ágyba hozott kávéra, masszázsra, meglepetésekre. Akkor képes elnézni a másik hibáit, meglátja a fától az erdőt. Azonban kétségtelen, ki kell mondanom azt is: ha hosszú időn át nem tudunk változtatni, és már lassan a saját (lelki/testi) egészségünk forog kockán, akkor talán ideje váltani. A boldogtalanságot és a folyamatost szenvedést, vitát és egészségünk megromlását egyik párkapcsolat sem éri meg. Ezt tudni kell idejében felismerni és bízni magunkban annyira, hogy tudjuk: meg tudjuk csinálni.

0 Tovább

Alkotási feladatok - Nyírd ki ezt a naplót - ahogyan Én csinálom :)

Nem egyszerű feladat a mai rohanó világban kicsit elengedni magunkat, szánni pár órát az otthoni kikapcsolódásra, ráadásul olyanra, ami mentes a digitális világtól. Szerintem a legtöbb ember már el sem tudja képzelni, milyen, amikor nem a gép, a mobil, vagy a TV előtt görnyed, hanem kezébe fog egy könyvet, vagy mondjuk, rajzol! Valamiért a gyerekkor elteltével (a hozzám hasonló grafikusokon kívül) már nem is veszi az ember a kézbe a ceruzát, teljesen elfelejti, milyen az alkotás öröme, hogy készítesz valami teljesen egyedit, és azt megmutathatod másoknak.

0 Tovább

Vissza a suliba? - Mentsd meg a cipődet!!!

Blog

Alapvetően nem tudom megérteni nagyon azokat az embereket, akiknek millió ugyanolyan edzőcipőjük van, és megveszik a huszadikat is, miután a tizenkilencedik is koszos lett, pedig mondjuk, csak egy takarítás kellene neki. Én egyébként nagyon fontosnak tartom a cipők tisztántartását, valahogy abból könnyen megmondható, milyen ember a gazdája. :) Mennyire pedáns, mennyire törődik a megjelenésével, stb. Illetve nekem vannak olyan újra előjövő „cipőbakik”, ami miatt eddig nem tudtam 100%-ig kihasználni egy cipő életidejét. Nekem ilyen az, amikor a sarok belső részénél az anyag elkezd kikopni, egy idő után előkerül a kemény gumis rész, és kidörzsöli a sarkam, na, már most ezzel nem igazán lehet mit kezdeni, pedig minden más tekintetben egyébként még szinte új. De találtam megoldást + néhány takarítási tippet! 

Mivel itt az ősz és újra elő kell venni az edzőcipőket, vászoncipőket, tornacsukákat a suliba, stb., én is gondterhelt arccal néztem a bordó tornacsukámat, mégis hogy a nyavalyába pucoljam meg? Azért azt tudni kell, hogy a nyáron már sokszor próbáltam a mosószertől kezdve a mosogatószeren és a mosószappanon át a körömlakklemosóig egyszerűen mindent, de a gumis részről semmi nem hozta le a beleivódott port, homokot, koszt, ugyanolyan sárgás-barna maradt. Szerintem sokan küzdötök ezzel a problémával, de még azok az anyukák is, akiknek a gyermeke a hagyományos vászon tornacipőt hordja, de megfelelő az ötlet fehér műbőr cipőkre is. Nem kell feltétlenül újat venni, megtaláltam a megoldást.

Több videót láttam Youtube-on, én rögtön az elsőt kipróbáltam: fogkrém. Ezt ebben a videóban láttam, 1:48-nál. Én vászon tornacipőn teszteltem, lásd lentebb.

Eszembe nem jutott volna! Fogkefével kell felvinni a gumis részre és a fehér(!) vászonra, de ha színes a cipő, mint nekem, akkor a színére ne vigyétek fel, mert kifehéredik és/vagy foltos lesz! Ez egyébként a cipőfűzőre is tökéletes megoldás, mert én eddig azzal is csak eredmény nélkül kísérleteztem. Szóval én ezt a fogkrémes megoldást próbáltam ki, és nagyon bevált. Megjegyzem, egy 180 Ft-os olcsó fogkrém szerintem ugyanúgy megteszi, mint a videókon a drágább, én is egy olcsóbbat használtam:

Blog

Blog

Azonban azóta találtam egy talán még hatásosabbat is, ebben a videóban mosóport, fogkrémet és szódabikarbónát összekeverve együttes hatással érik el ezt az eredményt. Nekem a fogkrém is tökéletesen bevált, de majd ezt is tesztelem:

A fentebbi problémára a megoldást (azt, hogy kijárom a cipők sarkát belülről), kivételesen saját magamtól sikerült megoldani. Bár mikor először próbáltam, féltem, hogy csak ideiglenes lesz, és gyakran cserélnem kell a „tapaszt”, így a tavalyi évre visszatekintve nagyon is tartós megoldás volt, ez pedig a Leukoplast.

Blog

Olyasmi, mint a cellux, csak textil, gondolom, kötözésre, sebekre használják, de a tavalyi cipőm, miután annyira felvált a sarokrész belül, hogy kilátszott a gumi és vágta a lábam, ezzel lett „megjavítva”. Több darabot levágtam és beleragasztottam. Mivel az ideinél is észrevettem, hogy kezd ugyanez a „betegsége” megjelenni, így még mielőtt kikopna teljesen a sarokanyag, ezt megelőzendő ezt is leragasztottam. Íme:

Blog

Mint mondtam, ez elég jól ragad, felvéve semmi nem látszik belőle és védi a cipőt és a sarkat is, úgyhogy ez egy tökéletes megoldás. Remélem, így suli előtt tudtam segíteni ezzel. :)

0 Tovább

Hogyan rendszerezz úgy, mint egy profi - és hogyan hajtogass úgy, mint egy katona!  :)))

Rég jöttem már elő ilyesmivel, de úgy éreztem, muszáj veletek is megosztanom, ma milyen szuper dolgokra akadtam különböző weboldalakon, mert egész nap ilyeneket nézegettem, és összeválogattam nektek a legtutibbakat, amiket én is kipróbáltam a mai nap folyamán a rendszerezéssel kapcsolatban. (Nem mellesleg a lentebb leírt hajtogatási módszerek utazni készülőknek is rendkívül nagy segítség lehet.)

A probléma ott kezdődött, hogy egyre több a ruhám, viszont nagyon kevés a szekrényem és a tárolóm, és mivel alapvetően rendszerető vagyok, utálom, hogy amikor kinyitom a szekrényt, kész ruhalavina indul felém. :O Az alsóneműkkel kezdtem, a következőket találtam, és igen, én is megcsináltam, 3 fiókot spóroltam csak az én részlegemen ezzel a módszerrel. ;)

Sima bugyikra:

Nem tudod, hogy tárold a tangákat? Már erre is találtam videót, és fantasztikus!

Férfiak boxerére több típust is kipróbáltam, de személy szerint ez tetszett nekem a legjobban, ez volt a legpraktikusabb. Igen, modern boxernél is bejött!

Nagyon jó kiegészítő még a fiókelválasztó avagy fiókrendező, amiből én még speciel kutatom a tökéletes méretet, de a fentebb említett összegöngyölt kis alsóneműket vagy zoknikat így lehet tárolni bennük. Sokkal kellemesebb a szemnek.

Blog

Lehet kapni már kialakított méretben is:

Blog

De olyat is, amit te szabsz méretre:

Blog

Meglepő, de szintén egy katonától néztem meg, hogyan kellene a komódomban tárolni a pólókat úgy, hogy átlássam és el is férjenek. Ezt találtam:

Ahogy nekem a végeredmény kinéz: :)

Blog


Aki inkább hajtogatná, de mégis szeretné átlátni:

Nadrágokkal egyszerű hajtogatási módszert alkalmaztam, viszont egy dobozba állítottam őket függőlegesen a szekrény aljában (ami akkora, mint a fekete lyuk, ezért kellett a doboz):

Ahogy nálam kinéz (igen, majd talán veszek normális dobozt):

Blog

Egyéb fantasztikus ötlet például a ruhák vállfáról való lecsúszása ellenszereként a zseníliadrót (vagy befőttesgumi):

Blog

A sörösdobozok, dobozos üdítők kis fémnyitókája is hasznos szolgálatot tesz, én is elkezdem gyűjteni (bár még nincsen sok), mert így rengeteg hely felszabadul a szekrényben, függőlegesen is jobb a helykihasználás és jobban össze lehet tolni a vállfákat. Érdemes az azonos "kategóriákat" egymáshoz tenni, pl., szoknyák, vagy ruhák, stb., így átláthatóbb.

Blog

Ha inkább polcokra lenne szükséged, de neked vállfás szekrényed van, akárcsak nekem, akkor neked is érdemes beszerezned egy ilyet:

Blog

Akinek kicsi a lakása az tudja, hogy minden teret ki kell használni, egyvalamiről mégis megfeledkezünk: az ajtókról. Legyen az szobaajtó, szekrényajtó, gardróbajtó, stb. Ilyen tárolók lehetnek egyébként fémből, fából, vagy a kár textilből is. :)

Blog

Blog

Ezt most találtam, de nagyon praktikus a konyhába:

Blog

Ezt az új Ikea katalógusban találtam, egyébként tudom nektek ajánlani, mert nagyon jó ötletek vannak benne. Ezt azért imádom, mert én konkrétan, ha hámozok, az tuti, hogy utána jöhet a sepregetés. Ezzel a módszerrel ez elkerülhető. Megjegyzés: a mosogató aljába törlőpapír van téve, így a hulladék könnyen kivehető és áttehető a szemétbe.

Blog

0 Tovább

Idézetek a szabadságról

Az előző idézetes posztomban a vízről írtam nektek, úgy gondoltam, ezt lehetne folytatni, mivelhogy ezúttal a szabadság a téma. A teljesség igénye nélkül összeválogattam nektek a híres emberek, költők, írók, festők általam legszebbnek vagy legérdekesebbnek talált idézeteit, mondatait, úgy, mint Bud Spencer, Nelson Mandela, Bob Dylan, Paul McCartney, Kurt Cobain, Martin Luther King, Benjamin Franklin, Thomas Jefferson és természetesen a magyarokat sem felejtettem ki. :)

Egy egy ilyen gyűjtés során, ami megjegyzem, sok-sok éjszakai órámat igénybe veszi, az a legérdekesebb, hogy egyrészt fantasztikus idézeteket találok, másrész rájöttem, hogy néhány amerikai írót nem ismerek arc szerint, és új információkkal is gazdagodok egy-egy írót illetve, ráadásul mindezt megoszthatom veletek.

Blog Szabadság SZABADSÁG SZABADSAG

"A tapasztalatok segítettek hozzá, hogy becsülni tudjam a szabadságot. Hiszen ha nap mint nap megéljük, anélkül, hogy tettünk volna érte valamit, talán nem is tudjuk kellőképpen értékelni."
Bud Spencer

Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli (Nápoly, 1929. október 31. - Róma, 2016. június 27.) olasz úszó, vízilabdázó és színész, aki leginkább a Piedone-filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté.

0 Tovább

Magyarok külföldön – avagy miért pont Málta? (Interjú)

Blog Idegen
Valetta, Málta (fotós: Martinák Csaba)

Nemrég pont egy régi grafikus iskolatársam, Martinák Csaba Facebook adatlapját nézegettem, azon morfondírozva, milyen tehetséges ez a srác, és biztosan nem hanyagolta el úgy az alkotást, mint jómagam (bár mostanában a Nyírd ki ezt a naplót  könyvnek hála bennem is újra feléledt az alkotási láz). Amikor virtuális beszédbe elegyedtem Csabával egy grafikai verseny kapcsán, akkor tudtam meg, hogy nem is olyan régen Máltára költözött, és miközben faggattam, hogy hogy, s miként, úgy gondoltam, ez pont egy olyan cikk, amit mostanában írni szerettem volna.

Előszóban hadd mondjam el, hogy sajnos a grafikus is egy olyan szakma, ami Magyarországon horrorlejtőn indult el, irreális elvárásokat támasztanak a szakmabeliekkel szemben. A cégek a pénz- és munkaerőspórolás révén olyan komplex, szerteágazó tudást várnak el a munkavállalótól, amit (főleg ennyi idősen) szinte képtelenség teljesíteni. Az ember legyen ne csak grafikus, de lehetőleg fotós, programozó, marketinges, lehetőleg mindezt fiatalon, férfiként, és természetesen mindegyik iskoláról legyen papírja. Ez máris több milliós oktatási költség, és korántsem biztos, hogy megtérül, ugyanis mindemellett a hazai grafikusok nem keresnek valami sokat. A munkát sem kifejezetten mondanám változatosnak, nagyjából az arculat (logó, plakát, levélpapír stb.) vagy a weboldal tervezésben, esetleg szövegtördelésben ki is merül. Mivel arról már többször írtam nektek, hogy nem túl sok magyar könyv kerül a piacra (bár szerencsére egyre több), szinte egyáltalán nincs szükség illusztrátorokra, pedig személyes véleményem szerint az a szakma varázslatos kis zuga. A külföldi kötetekben már eleve vannak illusztrációk, így nincs valami sok lehetőség annak, aki nem csak a marketinggel teletűzdelt, kreatívölő szakmai oldal stábját akarja gazdagítani.

Ennyit erről, lássuk, Csaba miért és hogyan került ki Máltára és miért pont oda? :)

Először is neked is megköszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre. Én általában a rajzaidat és műveidet szoktam nézegetni, a szakmai pályafutásod vagy életed alakulásával kapcsolatban azonban rendesen lemaradtam információ terén az utóbbi 6 évben. Jól látom, hogy Máltára költöztél?

Igen, már körülbelül fél éve vagyok a szigeten. Egy évig dolgoztam egy francia projekten, mint illusztrátor. Mondhatom, hogy szerencsém volt, mert jókor voltam jó helyen. Minden esetre jól jött ki a lépés, hogy rögtön az egyetem után tudtam azzal foglalkozni, amivel szerettem volna és sikerült egy kevés pénzt is összegyűjtenem. Januárban lejárt a szerződésem és Máltára igen olcsó volt akkor a jegy.

Egyáltalán hogy kerültél egy francia projektbe?

Az egyik ismerősöm rámírt Facebookon, hogy talált egy állást, ami tetszhet. Háttérrajzolót kerestek, vagyis az én dolgom az volt, hogy különböző helyszíneket kellett a figurák mögé rajzolnom a megfelelő beállításban.
Elküldtem a jelentkezésem és 5 perc múlva már Skype-oltam is, és kaptam a próbamunkát. Emlékszem, egy sötét hangulatú, dzsungeles képet kellett készítenem. 

Magyar, francia, vagy angol nyelven történt ez az egész?

Magyar kollegáim voltak, és a főnököm is magyar volt, aki Franciaországban él. Itthonról dolgoztam, és Skype-on tartottuk a kapcsolatot minden nap. Nagyon élveztem a munkát, rengeteget tanultam, de amikor januárban lejárt a megbízásom és azzal kellett szembesülnöm, milyen lehetőségeim vannak itthon grafikusként / illusztrátorként, úgy döntöttem, hogy külföldön próbálok szerencsét.

Blog Idegen
Éjjeli őrség; digitális (készítette: Martinák Csaba)

A legnagyobb problémám itthon az volt, hogy egy állás minimum 5 másikat is jelentett. Legyél jó grafikus, de közben webprogramozó is. Érts az online és offline marketinghez, és ha lehetséges, mindezt egy olyan fizetés mellett, amiből csak túlélni lehetséges, haladni nem.  Nem beszélve arról, hogy a 26 évesen nem a stagnálás a célom, hanem a tapasztalatszerzés és az előrejutás. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül...     

Blog Idegen
Málta (fotós: Martinák Csaba)

Ezt nagyon is meg tudom érteni, én is átmentem ezen. Irreális a magyar elvárás a szakmában. De miért pont Málta? Volt ott valami vagy valaki, akire számíthatsz, vagy csak bele a vak világba? Esetleg reggel felkeltél ezzel az utazni akarok érzéssel, ráböktél a földgömbre és: „Nahát, Málta! Vigyázat, jövök!”?

Nem sokat tudtam az itteni helyzetről. Mikor megnéztem az itteni álláslehetőségeket, úgy tűnt, szép számmal akad olyan, ami megfelelő lehet. Emellett volt egy lakótársam, amikor a Keleti mellett laktam, egy lengyel srác. Éppen elegem volt mindenből, és sokat beszélgettem vele arról, hogy jó lenne elmenni valahová külföldre. Ő mesterdiplomával volt Customer Support, és mindketten elég rosszul kerestünk itthon, úgyhogy megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Ha jól emlékszem, két napig gondolkodtunk, majd meg is vettük a jegyeket. 10 euro volt a jegy meg 20 euro a csomag fejenként, szóval azt mondtuk, ha el is bukjuk sem kár, legalább az esélyt megadtuk magunknak.

Málta a munkalehetőségek, a nyelv és a hasonló árak miatt jött a képbe, de igazából nem is tudom megmondani, hogy konkrétan miért. Talán tetszett a gondolat, hogy egy mediterrán szigeten élhetek; ma már másképp gondolom, hiányzik a városi nyüzsgés.

Most ketten bérlünk egy szobát két ággyal plusz fürdővel, nem egyszerű, de működik, és mindent meg lehet beszélni.

De akkor már miért nem Anglia? Az közelebb is van.

Mert itt pontosan ugyanolyan árak vannak, mint otthon. Albérletre 200 euró (65ezer forint), ételre 300 euro (90ezer forint) plusz 50 euro (15ezer) sport, és ha az ember nem csak a falat szeretné nézni hétvégenként, hanem beülne egy sörre valahová, szintén számolhat 50 eurót egy hónapra. Ami, ha azt nézem, hogy olyan 3000 forintra jön ki két napra, nem is tűnik soknak.  

Sajnos Angliában 3 hónapot sem éltem volna túl, 2000 euróval jöttem ki, és Angliában csak a bérlés lett volna havi 600 euro.

Értem, szóval elmentél a világ végére. Szállást hogy sikerült találni?

Szállást meglepően könnyű volt, az interneten intéztem az egészet. Van egy Facebook csoport magyaroknak, plusz egy Shared Flat Malta csoport, és szerencsém volt, mert egy magyar lány adta ki nekem a szobát. 200 eurót fizetek mindennel együtt, a bérlés, rezsi+internetért.  Kb. rögtön, ahogy megérkeztem a reptérről, mentem az albérletbe, szerencsére nem volt átverés. :D Mondjuk, az igaz, hogy eléggé eltévedtem, de ez új helyen megesik, sebaj. :)

Sikerült elhelyezkedned valamilyen területen, találtál munkát?

Sajnos nem igazán. Elindult a nyár, és a HR itt nem működik valami normálisan, tényleg. Voltam egy interjún, ami tök jó lett volna, de januárban jelentkeztem, és áprilisra értek el odáig, hogy felhívjanak... Most freelancer vagyok egy itteni cégnél, például most bannereket csinálok, de nagyon lassan megy minden, 4 napja dolgozom egy egynapos melón, mert mindig várnom kel a visszajelzésekre. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de mivel itt nincs sok lehetőség, ezért most a váltást tervezem. A lengyel szobatársam mondjuk, utál itt lenni, nekem nagyon nincs bajom a hellyel, csak az zavar, hogy esélyem sincs bármit is találni, szóval ideje továbbállni.

Nem bántad meg, hogy kimentél? Sikerül ebből fenntartanod magad?

Megbánni nem bántam meg, mert sokat tanultam, és emberileg is fejlődtem. Eddig legalább húsz különböző nemzetiségű emberrel találkoztam és beszéltem, mindenki mesélt valamit az otthoniakról, és így már reálisabban látom a világot. Viszont az biztos, hogy nagyon alábecsüljük Budapestet és magunkat, magyarokat. Semmivel sem vagyunk hátrébb vagy kevésbé fontosabbak, mint más nemzetek. És ha a fizetés körülbelül a duplája lenne otthon, akkor Pest simán verné Párizst vagy Londont!

Viszont tény, hogy itt sem egyszerűbb, és a kerítés sincs kolbászból. Viszont ha választhatok, hogy hol legyek pincér, itt vagy otthon, inkább maradnék itt vagy keresek másik várost. Jelenleg Anglia vagy Varsó, amin gondolkodom. Amit itt megtanultam, hogy nem szabad várni; van egy pont, amíg érdemes maradni egy helyen, de utána lépni kell.

Blog Idegen
Japanese Garden; digitális (készítette: Martinák Csaba)

Grafikai területen képzeled el a továbbiakat?

Igen, szeretnék szakmában maradni, mert grafikusként, ha nem vagy naprakész, akkor nehéz lépést tartani a kollegákkal.  Félév - egy év kiesés rengeteget jelent. A napokban fogok pályázni állásokra Angliában, de London egyelőre nem cél, van máshol is munka.

Tervezed, hogy hazajössz még esetleg pár év múlva, vagy már külföldön szeretnél letelepedni és abban gondolkodsz?

Azt mondtam magamnak, hogy akkor megyek haza, ha egyben tudok venni egy lakást; felújítani, bebútorozni… Ha ki tudok fizetni egy jogosítványt plusz egy autót fenntartani. És lehet kutyám. :D Ha mindez teljesül, akkor megyek. :D És, ha tudok freelancerként vagy távmunkában dolgozni, hogy ne függjek az otthoni fizetésektől. Szerintem ez minimum 10 év.

Egyébként Málta nagyszerű hely, mármint szép, szinte festői. Otthagynád Lengyelországért vagy Angliáért? Ott nem igazán vannak rendes grafikus állások?

Máltán szerencse kell. Ha nem vagy jókor jó helyen, esélyed sincs. Nagyon zárt közösség, minden ember körbejár a cégeken belül.  Plusz előfordult, hogy azért nem küldték el már a próbamunkát sem, mert Kelet-Európából jöttem. A kedvenc kifogásom, hogy nekik olyan ember kell, aki érti a skandináv dizájnt. :O Ez számomra meglepő volt, sosem találkoztam ilyen fajta megkülönböztetéssel. De ez is benne van a pakliban, számolni kell vele

Tény, hogy van saját stílusuk, de azért ez szerintem eltanulható. :) Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és sok sikert kívánok, bármelyik országban is próbálj szerencsét.

0 Tovább

MOZGALOM☼☼☼☼☼MOZGALOM ☼☼☼☼☼MOZGALOM - a férfiak olvasásáért

Miért idegenkednek a férfiak az olvasástól?

"...mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat."

blog könyvajánló

Megosztom veletek az Athaneaum Kiadó legújabb posztját, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, ez pedig nem más, mint egy mozgalom a férfiak olvasásáért. Amint az a lentebbi posztból (cikkből) kiderül, a férfiak többsége nem olvas, illetve elenyésző az olvasó férfiak száma.

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik "Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne." Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

0 Tovább

Testvéréért aggodó mosómedve a medencénél :)

Blog VÍZSPRINT

A nagy nyári hőségek (és esőzések) közepette egy cuki vizes videót hoztam nektek (addig is, amíg arra vártok, hogy befejezzek egy könyvet, ami sajnos most kissé tovább húzódik, jelenleg annyira leköt Keri Smith - Nyírd ki ezt a naplót rajzkönyve. :) -> Erről egyébként a Facebook oldalamon több képet is láthattok, miként színezem ki.)

Szóval itt egy cuki mosómedve pár; az egyikük imádja a vizet, és önfeledten strandolgat, a másik pedig szinte könyörög neki, hogy jöjjön ki a vízből. :) Édesek, bárcsak én is a strandon lehetnék!

0 Tovább

Híres írók/költők és a víz

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Gregg Hurwitz - A ​Seholember (Orphan X 2.)
Jodi Picoult - Egyszerű igazság
Jodi Picoult - Házirend
Charles Martin - Hosszú az út
Shrabani Basu - Viktória ​és Abdul
Thomas Cullinan - Csábítás
Dan Wells - Nincs vesztenivalód
Dan Wells - Szellemváros
Sylvain Neuvel - Ébredő ​istenek
T. S. Thomas Eldorádó királya
Cecelia Ahern - A Tökéletes
Keri Smith - Több ​mint egy könyv
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)
Fábián Janka - Az angyalos ház és más történetek
Paulo Coelho - Az ​Ötödik Hegy


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA

Legfrissebb bejegyzések

NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.