Facebook Twitter Addthis

Önfejlesztés - önszeretet

Az életminőség kérdése és a boldogság talán nem csak szerencse kérdése. Minden ember maga felelős a hozzáállásáért és azért, mit is tesz meg a boldogságáért. Kicsit összeszedtem nektek, hogy pszichológusok, pszichiáterek vagy írók mit is mondanak ebben a témában és persze szokásomhoz híven ajánlok ezzel kapcsolatban könyveket is, mi több, egy ún. gyakorlatról is beszélek nektek.

0 Tovább

Tanulási tipp#2 - Szobadekorációk (látás, hallás, tapasztalás)

Általánosságban véve 3 féle ember létezik: aki látás alapján, aki hallás alapján és aki tapasztalás útján tanulja meg a dolgokat. Ebben a videóban adok néhány tanácsot elsősorban azoknak, akik látás alapján tudják könnyebben megtanulni a dolgokat, avagy milyen gyerek/tiniszobába való dekorációkkal lehet elérni a szinte észrevétlen tanulást. A videó végén pedig adok egy tippet azoknak, akik hallás útján jegyzik meg könnyebben a tanulnivalót. Szülőknek és tinédzsereknek javaslom megnézését. :)

0 Tovább

Speed drawing

Sziasztok! :)
Olyan jó ez a rajzos vonal, kövessük egy kicsit, meglovagolva, hogy most ihlettel telített voltam. Készítettem egy speed drawing videót, azaz gyorsítva felvettem, ahogy lerajzolom Katniss Everdeent Az éhezők viadalából ;)  (A Nyírd ki ezt a naplót könyvbe.)

0 Tovább

Alkotásra fel - ez Több mint egy könyv :)

Sziasztok!

Ismét egy rendhagyó poszttal jöttem, ugyanis a Nyírd ki ezt a naplótról már írtam nektek posztot és sok rajzot is megosztottam veletek, mi több, ezek a rajzok a Facebook oldalamon is elérhetőek, nem olyan rég azonban összeállítottam nektek erről egy videóanyagot is (erről is).
Most a Több mint egy könyves rajzaimat pakoltam össze egy videóba, melynek végén egy "élő rajzzal" is megörvendeztetlek titeket, azaz élőben levideóztam, ahogy telerajzolom az egyik oldalt. Bár nem sok időm van ilyesmire a sok olvasás és könyvajánló írás mellett, de elképzelhető, hogy ha megint rajzolni támad kedvem, akkor készítek róla videót, úgyhogy remélem, hogy ez is tetszeni fog nektek. :) Nem is szaporítom tovább a szót, hallgassátok illetve nézzétek meg, szerintem sokkal kényelmesebb így, mintha millió képet ide egymás alá beszúrok. ;) Alkotásra fel!

0 Tovább

Fotómanipulációk :)

Igen, sokan tudjátok, hogy grafikus a szakmám, és páran már rájöttetek, hogy YouTube-ozok is a blogolás és töménytelen olvasás mellett, szóval vegyítettem ezeket, és hoztam 3 fotómanipulációs videót tőlem, amelynél az elsőben beszélek is egy kicsit a Harry Potter sorozatról illetve arról, mivel foglaltuk le magunkat mi, tizenévesek még a kétezres évek elején. :)

0 Tovább

Back to school - Vissza a suliba kedvcsináló. :)

Halihó fiatalság! :)
Hoztam nektek egy kis rendhagyó könyvajánlót, videót személyesen tőlem, így a sulikezdésre, hogy meghozzam a kedveteket az iskolához, tanuláshoz. :)

0 Tovább

Könyvajánlók hanganyaggal is

Már régóta terveztem, de végre belevágtam: mostantól a könyvajánlóim hanganyagként is elérhetőek lesznek a YouTube-on. Az elkövetkező hetekben nagy munkában leszek, ugyanis közel 140 eddigi könyvajánlót szeretnék feltölteni ebben a formában is.

A videókat minden blogposztba beágyazom majd, így azok is meghallgathatják ajánlóimat, akik napközben nem nagyon érnek rá olvasgatni, vagy lefoglalja őket a házimunka, stb. :) Remélem, kedvetekre válik majd az ötlet. 

Fogadjátok szeretettel most itt a bemutatkozó videóm és ízelítőnek néhány ilyen  ismertetőmet:

0 Tovább

Film készül Josh Malerman kultikussá vált regényéből, a Maradak a dobozban-ból!

Könyvajánló Blog 6 Felnőtt Thriller

Nem olyan rég írtam nektek Malerman Madarak a dobozban, Ház a tó mélyén és mostanában A végzet tébolyult kereke c. könyveiről. Mint ahogy azt páran már olvashattátok, nem sokára filmben is megjelenik a Madarak a dobozban thriller, amely a "Ne nyisd ki a szemed" szlogennel indította varázslatos pályafutását ebben a műfajban. Mint ahogy alább is idézem, az már legalább nyilvánosságra került, hogy a főszerepet Sandra Bullock fogja játszani, bár ezt sokan nehezményezik már csak a kora miatt is. A színésznő ugyanis pár nap múlva tölti be 53. életévét, ennek ellenére kisgyerekes anyát kell alakítania a filmben. Nem, mintha sokkal fiatalabb lenne, de én mondjuk Julia Robertsnek is tudtam volna örülni a főszerepben. Mindazonáltal színészválasztás ide vagy oda, annyi biztos, hogy a Malerman rajongók (és nem csak ők) tűkön ülve várhatják majd ezt a kísérteties filmet:

0 Tovább

Mit olvass, ha 13-14 éves vagy?

Könyvajánló Blog 7 Ifjúsági

Mit olvass, ha 13-14 éves vagy? Netalán szülő vagy, aki nem tudja, mit adjon ajándékba a gyereknek? Kezdeményezésemre több könyvmoly segítségével összeválogatunk egy folyamatosan bővülő, máris több száz neked való könyvet tartalmazó listát, amely a segítségedre lehet.

Kattints a linkre, és ne felejts el visszalátogatni a blogomra, vagy lájkolni a Facebook oldalamat, hogy ne maradj le az ajánlóimról. :)

https://moly.hu/polcok/konyvajanlo-13-14-eveseknek

 

0 Tovább

Százszorszép remény

nagydologsprint Szerelmes versek Blog

Százszorszép remény

Százszor széttört százszorszép remény 
Ha szép is az élet néha, gyakran kőkemény. 
Mit ér a szó, az ígéret, a megtartott erény? 
Vérző szív dobog és zuhan a mélybe, ha szerény.

Repedő, piros, fél, otthonra nem talál, 
Szerelemvackába végre bekuckózna már. 
Rázza ketrecét, retteg, a szavak éle fáj, 
Magányos szenvedése kínzó éhhalál.

Tartsd tenyeredben, szánd meg, nézd, 
Fájdalmait ridegséggel tovább ne tetézd. 
Lásd a páncélzat mögött a halandó remegést, 
Magában forgatja zavarában a tőled kapott kést.

Szent akarat vagy csak két kicsi szív, 
Akit a magány ellen a törvény keringőre hív? 
Ki dönti el, egymásnak seb-e vagy gyógyír, 
Két akarat ha összecsap, többet melyik lélek bír?

Kicsi terv, kicsi szív, legnagyobb álmok, 
Bocsásd meg ha néha kicsit fél is, vagy ha álnok. 
Kevés a szó, az ígéret, a meddő imádságok, 
Bizonyítsd, hogy érzéseid nem csak délibábok.

Érzéseid ne mondd, mutasd, s gazdagítsd, ha szegény, 
Óvjad, védd és tápláld, lásd: tünékeny tünemény. 
Százszor foltozott százszorszép remény, 
Tiszteld és vigyázd, mert e kicsi szív: az enyém.

 

0 Tovább

MI A BAJ AZ Y-GENERÁCIÓVAL?

A YouTube-ra hét napja került fel a magyar fordítás, és már több, mint 70 ezren nézték meg – és őszintén szólva ez nem meglepő! Simon Sinek brit/amerikai író és tanácsadó beszél az ún. Y-generáció problémáiról, akiknek korábban nem létező problémákkal kell megküzdeniük az életben. Rossz nevelési stratégia maradványaival lépnek a felnőtt életbe, ráadásul egy olyan világba, ahol a közösségi háló és a mobiltelefon uralkodik, de mindemellett a fiatalok képtelenek igazán mély kapcsolatokat létrehozni… Ez a videó Rólatok (is) szól.

Mi is az az Y-generációs probléma?

Láthatóan az 1984-ben és később született Y-generáció nehezen kezelhető. Szemükre hányják, hogy önrendelkezők, önimádók, önzők, figyelemhiányosak, lusták, de az önrendelkezés a lényeg.

És mivel annyira összezavarják a vezetőket, a vezetők kérdezik meg őket, hogy mit akarnak. Az Y-generáció azt feleli, hogy olyan helyen akarnak dolgozni, aminek célja van, ez tetszik, "hatást" akarnak gyakorolni, bármit is jelent ez. Ingyen kaját és babzsákot akarnak. Ha pedig valaki megfogalmaz valamilyen célt, rengeteg kaja és babzsák lesz, de valamilyen oknál fogva mégsem boldogak. Ez azért van, mert van egy hiányzó darab. Tapasztalatom szerint ezt négy részre tudom lebontani. Négy dologról, négy jellemzőről van szó. Az egyik a nevelés, egy másik a technológia, a harmadik a türelmetlenség, a negyedik pedig a környezet. Az Y-generáción belül túl sokan - ezt nem én mondtam - rossz nevelési stratégiák áldozatai. Például folyton azt mondták nekik, hogy ők különlegesek, azt mondták nekik, hogy bármit megkaphatnak az életben, csupán azért, mert akarják. Néhányan kiemelt osztályba kerülnek, nem azért, mert megérdemlik, hanem azért, mert a szüleik panaszt tettek, és néhányan érdemtelenül kaptak ötöst, csak mert a tanáruk nem akart a szülőkkel vesződni. Egyes gyerekek részvételért kapnak érmét, azért, mert utolsóként értek be. A tudomány világosan kimondja, hogy ez leértékeli a keményen dolgozók esetében az érmét és a jutalmat, sőt, az utolsóként beérkezőt zavarba hozza, mert tudja, hogy nem érdemli meg, és még rosszabbul érzi magát. Ha megnézzük ezeket az embereket, amikor leérettségiznek és állást kapnak, kilépnek a nagybetűs életbe, és azonnal rájönnek, hogy nem különlegesek, anyjuk nem tudja az útjukat egyengetni, nem kapnak semmit, ha utolsók lesznek, és persze nem kaphatnak meg bármit, amit csak akarnak. Teljes önképük egy pillanat alatt omlik össze.

Így aztán van egy teljes generáció, ami az előző generációkhoz képest rosszabbul becsüli meg önmagát. Ráadásul a Facebook/Instagram világban növünk fel, más szóval értünk ahhoz, hogy filtereket rakjunk a dolgokra. Értünk ahhoz, hogy megmutassuk az embereknek, milyen szép az élet, akkor is, ha depressziósak vagyunk. Mindenki úgy tesz, mintha vagány lenne, mintha mindent tudna. A valóság pedig az, hogy aligha vagányak, és a legtöbbnek fogalma sincs a dolgokról. Amikor tapasztaltabbak azt mondják: "mit kellene tennünk", az így hangzik: "ez az, amit tennetek kell", és fogalmuk sincs a dologról.

Van tehát egy teljes generáció, ami kevésbé becsüli meg magát, mint az előző generációk, ez nem az ő hibájuk, rossz volt a nevelési mód. Ehhez jön még a technológia. Tudjuk, hogy a közösségi háló és a mobiltelefon használata vegyi anyagot, ún. dopamint szabadít fel. Ezért jó érzés az, ha valaki üzenetet kap. Mindenki volt már úgy, hogy egy kicsit rossz kedve volt, magányos volt, és 10 üzenetet is küldött 10 barátnak: szia, szia, szia, szia, szia. Mert jó érzés, ha választ kapsz. Ezért számoljuk a lájkokat, ezért nézzük meg tízszer is, hogy nő-e az aktivitás, ha az Instagramunk lassul, tudni szeretnénk, hogy valami rosszat csináltunk-e, vagy már nem szeretnek bennünket. Fiatal srácok számára traumát jelent, ha törlik őket az ismerősök közül. Tudjuk, ha figyelemben részesülünk, az jó érzés, dopamin szabadul fel, ezért megyünk folyton vissza. A dopamin pontosan az a vegyi anyag, ami akkor vált ki jó érzést, ha dohányzunk, iszunk, szerencsejátékot játsszunk. Más szavakkal rendkívül nagy függőséget okoz. Korhatárt szabunk a dohányzásra, szerencsejátékra, alkoholfogyasztásra, de nincs korhatár a közösségi hálón és a mobiltelefon használatán. Pedig az olyan, mintha kinyitnánk a bárszekrényt, és azt mondanánk a tinédzser gyerekünknek: "Ha ez a kamaszkori dolog annyira lehangol, szolgáld ki magad." Alapjában véve pontosan ez történik. Pontosan ez történik. Egy teljes generáció fér hozzá egy függőséget okozó, bódító vegyi anyaghoz, a dopaminhoz a közösségi hálón és mobiltelefonon keresztül, miközben a kamaszkor komoly nehézségein mennek át. Miért is fontos ez? Szinte minden alkoholista tinédzser korában fedezi fel az alkoholt. Amikor még nagyon fiatalok vagyunk, egyedül a szüleink engedélyére van szükségünk, és miközben a kamaszkoron átesünk, egyre inkább a társaink helyeslésére van szükségünk. Ez nagyon frusztráló a szüleink számára, és nagyon fontos nekünk. Így tudunk asszimilálódni a közvetlen családunkon kívüli világba és szélesebb közösségbe. Életünk rendkívül stresszes és gondterhes időszaka, és elvárás, hogy a barátainktól tanuljunk, bennük bízzunk. Egyesek teljesen véletlenül fedezik fel az alkoholt, a dopamin bódító hatásait, ami segít nekik a kamaszkorral járó stressz és gondok leküzdésében. Sajnos ez beprogramozódik az agyukba, és életük hátralévő részében, amikor komoly stressz éri őket, nem emberhez fordulnak, hanem a palackhoz. Szociális stressz, pénzügyi stressz, karrier stressz, mindezek elsődleges okai az italozásnak.

Arról van szó, hogy mivel korlátlan hozzáférést engedünk nekik ezekhez az eszközökhöz és a médiához, azok beprogramozódnak az agyukba, és azt látjuk most, hogy ahogy nőnek fel a gyerekek, túl sokan nem tudják, hogyan alakítsanak ki mély, értelmes kapcsolatokat. Ők mondják nem én. Elismerik, hogy számos kapcsolatuk felszínes, elismerik, hogy nem számítanak a barátaikra, nem bíznak bennük. Szórakoznak a barátaikkal, de azt is tudják, hogy barátaik mást választanak, ha valami jobb jön. Nincsenek mély, értelmes kapcsolatok, mert sohasem gyakorolták ismereteiket, és ami még rosszabb, nincs bennük küzdő szellem, hogy megoldják a stresszhelyzetet. Így amikor komoly stresszhelyzet kezd kialakulni az életükben, nem emberhez fordulnak, hanem eszközhöz, közösségi hálóhoz, olyan dolgokhoz fordulnak, amelyek átmeneti enyhülést kínálnak. Tudjuk, a tudomány egyértelműen kimondja, hogy azok, akik több időt töltenek a Facebookon, nagyobb arányban szenvednek depresszióban, mint azok, akik kevesebb időt töltenek rajta. Mértékkel ezek a dolgok nem rosszak. Az alkohol nem rossz, a túl sok alkohol a rossz. A szerencsejáték szórakoztató, a túl sok szerencsejáték veszélyes. Semmi baj nincs a közösségi hálóval és a mobiltelefonnal, a mértékkel van a baj. Ha egy barátoddal vacsorázol, és közben üzenetet írsz valakinek, aki nincs ott, az már baj. Ez már függőség. Ha olyan emberekkel van megbeszélésed, akiket meg kellene hallgatnod, akikhez beszélned kell, és az asztalra teszed a telefonodat, akár előlapjával felfelé, akár lefelé, nem számít, tudatalatti üzenetet küldesz a szobának: "egyszerűen nem vagytok annyira fontosak". Erről van szó. És az a tény, hogy nem tudod eltenni a telefonodat, azt jelenti, hogy függő vagy. Ha felébredsz, és a telefonodat nézed meg, mielőtt a barátnődnek, barátodnak vagy házastársadnak jó reggelt mondanál, akkor függő vagy. És mint minden függőség, idővel tönkreteszi a kapcsolatokat, időt rabol, pénzbe kerül, és az élet rosszabbá válik.

Van tehát egy generáció, amely kevésbé becsüli meg magát, nincs küzdőszelleme a stresszhelyzetek leküzdésére, és még ehhez jön hozzá a türelmetlenség érzése. Az azonnal kielégítés világában nőttek fel. Akarsz valamit venni, felmész az Amazonra, és másnap megérkezik. Meg akarsz nézni egy filmet, bejelentkezel, és megnézed, nem nézed a vetítési időt. Ha TV-sorozatot akarsz nézni, mulass! Még csak nem is kell hétről-hétre követned. Ismerek olyanokat, akik évadokat hagynak ki, hogy mindjárt az évad végét élvezhessék. Azonnali kielégítés. Randizni akarsz? ... Még csak gyakorolnod sem kell ezt a (kommunikációs) képességet. Nem kell kényelmetlenül érezned magad, mert igent mondasz nem helyett, vagy nemet igen helyett. Húzd jobbra! Zsupsz! Már kész is. El sem kell sajátítanod a szociális küzdési technikákat. Bármit akarsz, azonnal megkaphatod. Bármit, amit akarsz. Azonnali kielégülés. Kivéve a munkával való elégedettséget és a kapcsolatok megszilárdítását. Ezekre nem törekednek, mert ezek lassú, bonyolult, kényelmetlen, zűrös folyamatok. Folyton olyan csodálatos, idealisztikus, keményen dolgozó, okos srácokkal találkozom, akik éppen most végeztek, és első állásukat töltik be, és amikor leülök velük és megkérdezem, hogy megy a munka, ezt mondják: "Azt hiszem, felmondok." Megkérdem: "De hát miért?" Ők pedig: "Senkit sem nyűgözök le." Én meg: "De hát csak nyolc hónapja vagy ott." Olyan, mintha egy hegy lábánál állnának, és elvont fogalmuk lenne arról, hogyan akarják lenyűgözni a világot. Az pedig a hegycsúcs. Amit nem látnak, az maga a hegy. Nem számít, hogy gyorsan vagy lassan jutsz fel a hegyre, de a hegy akkor is ott van.

Amit ennek a generációnak meg kell tanulnia, az a türelem. Az, hogy olyan dolgok, amik valóban számítanak, mint a szerelem, a munkával való elégedettség, öröm, életszeretet, önbizalom, tapasztalatok, e dolgok közül bármelyik időt igényel. Néha egyes dolgokat fel lehet gyorsítani, de a teljes út fáradtságos, hosszú és nehéz, és ha nem kérsz segítséget és nem sajátítod el a képességeket, akkor lezuhansz a hegyről. A legrosszabb esetben, amit máris látunk, megnő az öngyilkosságok száma ebben a generációban, megnő a drogtúladagolás miatti halálesetek száma, egyre több srác esik ki az iskolából, vagy depresszió miatt hiányzik az iskolából. Ez új. Valóban rossz a helyzet. A legjobb eset az, ha egy teljes generáció nő fel és éli le életét úgy, hogy sohasem talál igazi örömöt. Sohasem teljesednek ki igazán a munkában vagy az életben, egyszerűen végigsodródnak az életen, és csak annyit mondanak, hogy "rendben". "Milyen a munkád?" "Minden rendben van, ugyanaz, mint tegnap." "Milyen a kapcsolatod?" "Rendben van." Ez a legjobb eset. Ez pedig a negyedik ponthoz vezet, ami a környezet.

Ezeket a csodálatos, fiatal, fantasztikus srácokat, akik egyszerűen a rossz nevelés áldozatai és nem ők a hibásak, nagyvállalati környezetbe helyezzük, ami többet törődik a számokkal, mint a srácokkal. Többet törődnek a rövid távú haszonnal, mint ezeknek a fiatalembereknek a hosszú távú életével. Többet törődünk az évvel, mint egy egész élettel. Olyan nagyvállalati környezetbe helyezzük őket, ami nem segíti önbizalmuk megerősítését. Nem segíti őket az együttműködés képességének elsajátításában. Nem segítik őket abban, hogy legyőzzék a digitális világ kihívásait és nagyobb egyensúlyt érjenek el. Nem segítik őket az azonnali kielégülés iránti igény leküzdésében, nem tanítja meg nekik, hogy kitartó, kemény munkából származó örömök, elismerés, beteljesedés nem érhetők el egy hónap, de még egy év alatt sem. Nagyvállalati környezetbe vetjük őket, és a legrosszabb az, hogy ezért magukat vádolják. Azt hiszik, hogy saját maguk alkalmatlanok. Ez pedig tovább rontja a dolgokat. Azért vagyok itt, hogy megmondjam nekik, nem ők a hibásak. Hanem a nagyvállalatok, a nagyvállalati környezet, a mai világban a megfelelő vezetőség teljes hiánya az, ami velük ezt érezteti. Rosszul nevelték őket, és utálom ezt mondani, de a vállalatok feladata... szívás, mert nincs más lehetőségünk, ez van, bárcsak a társadalom és a szüleik jobban végezték volna a dolgukat, de nem így történt, ezért a vállalatoknak és nekünk kell helyretennünk a dolgokat. Nagyon keményen kell dolgoznunk olyan módszerek kitalálásán, amikkel erősíthetjük az önbizalmukat, nagyon keményen kell dolgoznunk, hogy megtanítsuk nekik azokat a szociális készségeket, amelyek kimaradtak. Nem lehet mobiltelefon a tárgyalóteremben. Egyetlen egy sem. Nem arra gondolok, hogy amikor kint ülsz, és várakozás közben üzeneteket küldesz, arra gondolok, hogy amikor ülsz és vársz arra, hogy elkezdődjön a megbeszélés, ezt csinálod... (nyomogatod a telefont). Kezdődik a megbeszélés, rendben van. Kezdjük el a megbeszélést! Nem, nem így jönnek létre a kapcsolatok. Ne feledjük, az apró dolgokról beszéltünk. A kapcsolat így jön létre: Várjuk, hogy elkezdődjön a megbeszélés, és megkérdezzük: "Hogy van apád? Azt hallottam, kórházban van." "Jól van, köszönöm a kérdésedet. Most már otthon van." "Ennek örülök. Ez tényleg nagyon csodálatos." "Így van, tényleg megijedtünk." Így lehet kapcsolatokat alakítani. "Megcsináltattad már a jelentést?" "Jaj, nem, teljesen megfeledkeztem róla." "Segítek neked. Hadd segítsek!" "Tényleg?" Így alakul ki a bizalom. A bizalom nem egyszerre, egy nap alatt jön létre. Még a rossz idők sem alakítják ki azonnal a bizalmat. Ez egy lassú, stabil, állandó folyamat, és olyan mechanizmusokat kell létrehoznunk, ahol hagyjuk, hogy ezek az ártalmatlan kölcsönhatások megtörténjenek. De amikor mobiltelefont viszünk a tárgyalóterembe, ezt csináljuk... (nyomogatja a telefont). Jól van, kezdjük el a megbeszélést! A kedvencem az, amikor ott van a mobiltelefon, és ezt csinálod: (folyton ránézel). "Megint cseng. Nem fogom most felvenni." Mr. Nagylelkű!

Amikor a barátaimmal megyek szórakozni, vacsorázni megyek velük, otthon hagyjuk a mobiltelefonunkat. Kit hívjunk? Talán egyikünk hozza a telefonját, arra az esetre, ha az Ubert akarjuk hívni. Vagy lefényképezzük a vacsoránkat. Idealista vagyok, de nem vagyok őrült, tényleg nagyon jól nézett ki. Egy telefont viszünk. Olyan, mint az alkohol. Az ember azért tünteti el a házból az alkoholt, mert nem bízunk meg az akaraterőnkben. Nem vagyunk elég erősek. De amikor megszabadulunk a kísértéstől, sokkal könnyebbé válunk. Amikor azt mondod: "Ne nézegesd a telefonodat", az emberek kimennek a fürdőszobába, és mi az első dolguk? Mert szeretnék egy pillanatra körülnézni az étteremben. Ha nincs nálad a telefon, egyszerűen élvezheted a világot. Mert ott történnek a dolgok. Nem a folyamatos lekötöttség az, amikor az innovációk és az ötletek születnek. Az ötletek akkor születnek, amikor gondolataink elkalandoznak, és meglátunk valamit és azt gondoljuk: "Fogadok, ezt meg lehet csinálni..." Ezt nevezik innovációnak. De mi elmulasztjuk ezeket az apró pillanatokat. Senkinek sem szabadna az ágya mellett töltenie a telefonját. A nappaliban kell töltenünk. Szabaduljunk meg a kísértéstől! Amikor éjszaka felébredsz, mert nem tudsz aludni, így nem fogod a telefonodat megnézni. Mert ront a helyzeten. De ha a nappaliban van, akkor nyugton maradsz, akkor rendben van. Van, aki azt mondja, "de ez az ébresztőórám". Vegyél ébresztőórát! Csak nyolc dollárba kerül. Veszek neked egyet.

 

0 Tovább

Ilyen a modern önéletrajz? - Poénra véve

Szóval nem vagyunk vele egyedül szerintem, amikor néha az agyunkra megy már az önéletrajz írás, meg a sok visszautasítás. Ezt vette poénra Beke Ádám, akinek ma akadtam a posztjára. És hogy mennyire hatásos? Íme:

"Üdvözlöm a kedves tévénézőket. Az égvilágon semmi eredménye nem volt, bár túl sokáig nem is kerestem amúgy munkát. Azért néhány barátomnak tetszett.  Pár hete hívott fel egy HR-es, hogy látták az önéletrajzomat és az egész iroda ezen röhög fél órája, de hirtelen nem is esett le, hogy erre gondolt. Merthogy én ezt csak úgy véletlenül tettem fel a Professionre, de ott is maradt ezek szerint"

Blog

Blog

Blog

Blog

Blog

Lehet, hogy nekem is valami ilyesmivel kéne legközelebb próbálkozni? :D Van egy olyan érzésem, nőtől ez nem lenne annyira poén.

0 Tovább

Rossz párkapcsolati szokások

(A lentebb beillesztett illusztrációk a saját munkáim, így kérlek titeket, amennyiben felhasználjátok őket máshol, írjátok oda a blogom elérhetőségét. Köszönöm.)

A rossz párkapcsolati szokások szinte minden kapcsolatban jelentkeznek előbb-utóbb. Ezek olyan dolgok, amelyeken a pár már nehezen tud változtatni, mert már beidegződött, esetleg az egyik fél olyan sérelmeket hordoz magában, amelyek ilyen viselkedésre késztetik. Nehéz megtalálni ezeket a pontokat, és még akkor sem biztos, hogy tudunk változtatni rajta, minden esetre érdemes elgondolkodni, jellemzőek-e ránk az alábbiak:

Az egyik legnagyobb ilyen rossz szokás szerintem az, amikor már nem tudjuk megbeszélni párunkkal a problémánkat, magunkba zárkózunk. Ezt a hibát tipikusan a nők követik el, amikor már úgy érzik, semmi értelme megbeszélni a párjukkal az adott problémát, vagy egyáltalán megemlíteni neki, mert úgyis csak süket fülekre talál. A férfiak azért vétkesek ebben a szokásban, mert nem hallgatják meg a nőket, esetleg az érveiket hallgatván felpaprikázott hangulatba kerülnek, és kész is a veszekedés, a nők pedig azért, mert egy idő után felhagynak a próbálkozással. Pedig lehet, hogy nem kéne. Erre jön még rá ráadásul az is, hogy a férfiak pedig alapból nem szívesen osztják meg érzéseiket, úgy kell kiszedni belőlük. Pedig ha van mellettetek egy társ, akivel megosztjátok az életeteket, célszerű az érzéseiteket is nyilvánvalóvá tenni.

Blog SZOKAS

A másik, ami romboló hatású lehet, bizonyos „függőségek”. Amikor a pár egyik fele nem képes letenni azt a drágalátos okostelefont, vagy elszakadni a számítógéptől, hogy meghallgassa a másikat, így egy idő után elmaradnak az intim beszélgetések, a közösen, de hasznosan töltött idők. Néhány év kérdése, és csupán két lakótárs lesznek, akik a legapróbb dolgokat sem képesek megosztani egymással. Elmerülnek a saját világunkban, a férfiak általában a számítógépekben, telefonokban, a nőkre pedig leginkább a könyvek világába való menekülés jellemző. Először teljesen ezeknek szentelik az életüket, később aztán súlyosabb esetben jelentkezik a folyamatos alvásba menekülés és a depresszió is.

Blog SZOKAS

Mi, nők, ha nem kapjuk meg azt, amire vágyunk, hajlamosak vagyunk tehát folyamatos olvasással kielégíteni romantikára való igényünket, képzelt szereplőkbe „beleszeretni”, míg az eddig piedesztálra állított párunk lassan lecsúszik a dobogóról, és sajnos, ha akarna sem tudna megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Nem igazán lehet összehasonlítani egy valós férfit a könyvek elképzelt lovagjaival, de szeretném megjegyezni, hogy ez nem csak nálunk probléma. Ezzel egyidejűleg a férfiakban kezd kialakulni az a torz kép, hogy egy igazi párkapcsolatban is úgy kell működnie a szexnek és a nem létező intimitásnak, mint a pornófilmbekben. Jó lenne mindkét félnek tudatosítania magában, hogy amit elképzel, az nem lehetséges.

Blog SZOKAS

Erre még rádob egy lapáttal, ha már a másik hibáit is kiélezve látjuk, minden bakija veszekedést szít. Például, hogy a férfi nem segít bele a házimunkába, vagy, hogy a nő állítólag nem jól vezeti az autót. Ezek az összetűzések, ha nem teszünk valamit ellenük, egyre gyakoribbak lesznek, és megrontják a párkapcsolat alaphangulatát. Ilyenkor jön az, amikor már nem szeretünk hazajárni, mert biztos, hogy megint vita lesz a vége. Nem figyelünk egymásra, és előbb-utóbb azt vesszük észre, hogy beleuntunk nem csak a hétköznapokba, de magába a párkapcsolatba is.

Blog SZOKAS

 Mit tehetünk ellene? Az első és legfontosabb, ha mindkét fél tudatosítja magában ezeket a problémákat, és közösen próbálnak meg tenni ellene valamit. Néha az olyan apróságok is feldobják a kapcsolatot, mint egy szál rózsa, egy képeslap, egy kedves üzenet, ajándék, kicsi figyelmességek. Néha nem árt a szürke hétköznapokba valami kis „csodát” csempészni, egy reggel ágyba vitt kávét, egy kellemes masszázst, egy saját készítésű süteményt, egy közös kirándulást. Minél több az ilyen pillanat, egy párkapcsolat valószínűleg annál tartósabb lesz, mert nem laposodik el olyan hamar.

Blog SZOKAS

Mindig meg kell próbálni megbeszélni a problémákat. Ha magunkba folytjuk, előbb-utóbb csak felrobbanunk tőlük. Muszáj, hogy a férfi nyugodtan és higgadtan meghallgassa a Vénuszról jövő társának gondjait, észrevételeit, és közösen próbáljanak meg változtatni rajta.

Kétségtelen, hogy a hormonoknak (is) köszönhetően egy nő sokkal több hangulatváltozáson megy keresztül nem csak hetente, de akár egy napon belül többször is. Egyrészről egy férfinak illik ezt tolerálni és megtanulni bánni a párjával (minden nő ilyen, srácok, ez van), másrészt nekünk, nőknek is kicsit vissza kell fogni magunkat. Hajlamosak vagyunk egyből mindent a másik fejéhez vágni, pedig lehet, hogy érdemes aludni rá egyet, hátha csak megint azok a nyamvadt hormonok zavartak be. Néha nehéz eldöntenünk, mi a valós probléma és mi az, amit csak az adott hangulatunk adagol az agyunknak – hamisan és eltúlozva.

Talán a legfontosabb a tolerancia. Én úgy gondolom, ha a pár szereti egymást, akkor mindkét fél képes (vagy képesnek kellene lennie) az apró figyelmességekre, ágyba hozott kávéra, masszázsra, meglepetésekre. Akkor képes elnézni a másik hibáit, meglátja a fától az erdőt. Azonban kétségtelen, ki kell mondanom azt is: ha hosszú időn át nem tudunk változtatni, és már lassan a saját (lelki/testi) egészségünk forog kockán, akkor talán ideje váltani. A boldogtalanságot és a folyamatost szenvedést, vitát és egészségünk megromlását egyik párkapcsolat sem éri meg. Ezt tudni kell idejében felismerni és bízni magunkban annyira, hogy tudjuk: meg tudjuk csinálni.

0 Tovább

Alkotási feladatok - Nyírd ki ezt a naplót - ahogyan Én csinálom :)

Nem egyszerű feladat a mai rohanó világban kicsit elengedni magunkat, szánni pár órát az otthoni kikapcsolódásra, ráadásul olyanra, ami mentes a digitális világtól. Szerintem a legtöbb ember már el sem tudja képzelni, milyen, amikor nem a gép, a mobil, vagy a TV előtt görnyed, hanem kezébe fog egy könyvet, vagy mondjuk, rajzol! Valamiért a gyerekkor elteltével (a hozzám hasonló grafikusokon kívül) már nem is veszi az ember a kézbe a ceruzát, teljesen elfelejti, milyen az alkotás öröme, hogy készítesz valami teljesen egyedit, és azt megmutathatod másoknak.

0 Tovább

Vissza a suliba? - Mentsd meg a cipődet!!!

Blog

Alapvetően nem tudom megérteni nagyon azokat az embereket, akiknek millió ugyanolyan edzőcipőjük van, és megveszik a huszadikat is, miután a tizenkilencedik is koszos lett, pedig mondjuk, csak egy takarítás kellene neki. Én egyébként nagyon fontosnak tartom a cipők tisztántartását, valahogy abból könnyen megmondható, milyen ember a gazdája. :) Mennyire pedáns, mennyire törődik a megjelenésével, stb. Illetve nekem vannak olyan újra előjövő „cipőbakik”, ami miatt eddig nem tudtam 100%-ig kihasználni egy cipő életidejét. Nekem ilyen az, amikor a sarok belső részénél az anyag elkezd kikopni, egy idő után előkerül a kemény gumis rész, és kidörzsöli a sarkam, na, már most ezzel nem igazán lehet mit kezdeni, pedig minden más tekintetben egyébként még szinte új. De találtam megoldást + néhány takarítási tippet! 

Mivel itt az ősz és újra elő kell venni az edzőcipőket, vászoncipőket, tornacsukákat a suliba, stb., én is gondterhelt arccal néztem a bordó tornacsukámat, mégis hogy a nyavalyába pucoljam meg? Azért azt tudni kell, hogy a nyáron már sokszor próbáltam a mosószertől kezdve a mosogatószeren és a mosószappanon át a körömlakklemosóig egyszerűen mindent, de a gumis részről semmi nem hozta le a beleivódott port, homokot, koszt, ugyanolyan sárgás-barna maradt. Szerintem sokan küzdötök ezzel a problémával, de még azok az anyukák is, akiknek a gyermeke a hagyományos vászon tornacipőt hordja, de megfelelő az ötlet fehér műbőr cipőkre is. Nem kell feltétlenül újat venni, megtaláltam a megoldást.

Több videót láttam Youtube-on, én rögtön az elsőt kipróbáltam: fogkrém. Ezt ebben a videóban láttam, 1:48-nál. Én vászon tornacipőn teszteltem, lásd lentebb.

Eszembe nem jutott volna! Fogkefével kell felvinni a gumis részre és a fehér(!) vászonra, de ha színes a cipő, mint nekem, akkor a színére ne vigyétek fel, mert kifehéredik és/vagy foltos lesz! Ez egyébként a cipőfűzőre is tökéletes megoldás, mert én eddig azzal is csak eredmény nélkül kísérleteztem. Szóval én ezt a fogkrémes megoldást próbáltam ki, és nagyon bevált. Megjegyzem, egy 180 Ft-os olcsó fogkrém szerintem ugyanúgy megteszi, mint a videókon a drágább, én is egy olcsóbbat használtam:

Blog

Blog

Azonban azóta találtam egy talán még hatásosabbat is, ebben a videóban mosóport, fogkrémet és szódabikarbónát összekeverve együttes hatással érik el ezt az eredményt. Nekem a fogkrém is tökéletesen bevált, de majd ezt is tesztelem:

A fentebbi problémára a megoldást (azt, hogy kijárom a cipők sarkát belülről), kivételesen saját magamtól sikerült megoldani. Bár mikor először próbáltam, féltem, hogy csak ideiglenes lesz, és gyakran cserélnem kell a „tapaszt”, így a tavalyi évre visszatekintve nagyon is tartós megoldás volt, ez pedig a Leukoplast.

Blog

Olyasmi, mint a cellux, csak textil, gondolom, kötözésre, sebekre használják, de a tavalyi cipőm, miután annyira felvált a sarokrész belül, hogy kilátszott a gumi és vágta a lábam, ezzel lett „megjavítva”. Több darabot levágtam és beleragasztottam. Mivel az ideinél is észrevettem, hogy kezd ugyanez a „betegsége” megjelenni, így még mielőtt kikopna teljesen a sarokanyag, ezt megelőzendő ezt is leragasztottam. Íme:

Blog

Mint mondtam, ez elég jól ragad, felvéve semmi nem látszik belőle és védi a cipőt és a sarkat is, úgyhogy ez egy tökéletes megoldás. Remélem, így suli előtt tudtam segíteni ezzel. :)

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Michelle Richmond - A házassági szerződés
J. D. Barker - Az ötödik áldozat
Tom Sweterlitsch - Letűnt világok
Thomas Pierce - Holtvágány
S. Jae-Jones - Alvilági ​dal
Daniel Cole - Hóhér
Ronil Caine - Rémteremtő
Janusz A. Zajdel - Alsó határérték
Thomas Harris - A ​vörös sárkány (Hannibal 1.)
Samuel Bjørk - Őzike
Rachel Kushner - A ​Mars klub
Jonas Jonasson - A ​százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik
Jodi Picoult - Életszikra
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.