Facebook Twitter Addthis

Megjelent Ellen DeGeneres első magyarra fordított könyve

Megjelent Ellen DeGeneres amerikai humorista, színésznő és jelenleg a nevével fémjelzett talk show Emmy-díjas műsorvezetője első magyarra fordított kötete Szórakozol velem? címmel.

Könyvajánló Blog Humor FelnőttSok élmény ért az elmúlt évek során, és sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyet szívesen megosztanék a kedves olvasókkal. Szóval, ha van egy perced, dőlj kényelmesen hátra és élvezd mindazt, amit ebben a könyvben összehordtam. Remélem, a könyv végén az lesz az érzésed, hogy minden követ megmozgattam, minden ajtót kinyitottam, minden ablakot betörtem és minden szőnyeget kiporszívóztam. Sőt még zongoráztam is szóval, kezdhetünk?

Ellen DeGeneres humorista, bestseller író, az egyik legnépszerűbb amerikai műsorvezető, Oscar-díj-átadó házigazda és számtalan közönségdíj büszke tulajdonosa, akinek egyetlen nem titkolt célja van ezzel a könyvvel (és úgy általában a tevékenységével), hogy Téged szórakoztasson. Engedd meg hát neki!

0 Tovább

Határ a megszállottság és a szerelem között

Blog

Vajon mi az a keskeny határ, ahol elválik egymástól a szenvedélyes szerelem és a megrögzött zaklatás? Végtelennek tűnő olvasmánylistám során aligha találkoztam olyan könyvvel, mint Caroline Kepnestől a Te című regény.

Hol húzódik az az egészséges határ, amikor még csak-csak normálisnak mondható, ha beleolvasunk más üzenetibe? Mikor mondható még csak szerelemnek, amikor folyton a másikra gondolunk, képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és mikor válik őrületté ez az úgymond szerelem? A másik e-mailjeinek olvasása, minden lépésének követése, amikor már a gondolatainkat akarjuk a magunkénak tudni, és legszívesebben magunkba szippantanánk szőröstül-bőröstül az már megszállottság?

 

Blog

A fentebb említett könyv olvasása közben úgy éreztem, egy szenvedélyesen szerelmes pszichopata bőrébe bújtam, és nem csak, hogy falom a sorokat, hanem irracionális módon még szurkoltam is neki, hátha lehet még happy end a vége. Közben azon gondolkodtam, hogyan lehet ennyire elmosni a határokat a megszállottság és a szerelem között – mármint az író szemszögéből.

Fiatalon sokan elkövetik azt a hibát (sőt, gyakran még idősebb korban is), hogy túlontúl féltékenyek, kisajátítók egy kapcsolatban, és pontosan a féltékenységgel teszik tönkre az egyébként virágzásnak induló szerelmet. De milyen nehéz megbízni a másikban, elhinni bizonyíték nélkül az ember minden szavát! És ezt meddig lehet megtenni? Hányadik sikertelen próbálkozás után gondolja úgy az ember, hogy már nem képes senkiben sem megbízni, s pláne nem megelőlegezni ezt a korlátlan bizalmat. Mi az a pont, ahol az ember már nem csupán valaki, aki megbízik a másikban, hanem már csak egy naiv, jóhiszemű, kihasznált és megcsalt fél. Vagy mi az a pont, amikor valaki még csak szenvedélyesen szeret valakit, a következő pillanatban pedig már percenként hívogatja, zaklatja, követi, kutakodik a múltjában, és megszállottá válik?

„Soha, semmilyen emberi találkozás alkalmával nem éreztem még ezt a különös közelséget, mint ez este, e pillanatban - nem tudom megmondani ez érzés nevét, csak arra emlékszem, hogy a várakozásnak valamilyen rendkívüli izgalma ejtett meg. Az élet ritka pillanatainak egyike volt ez, mikor egy ember a szenvedély, a megszállottság vagy a hit erejével feltár valamit a világ rejtett értelméből egy másik ember előtt.”
/Márai Sándor/

Vajon minden ember, minden párkapcsolat saját mércéjéhez kell, hogy igazodjon a megszállottság és a szerelem aránya, vegyes viszonya? A túlzást pedig mi határozzuk meg? Mi az, ami még imponáló, és mi az a mennyiség, ami már taszító? Érdekes kérdésekre kaphatunk választ, vagy boncolgathatunk együtt Kepnes: Te című regényét olvasva. A részletes ismertetőt itt találhatjátok.

 

Blog

0 Tovább

Meseolvasó önkénteseket keresnek kórházban fekvő gyerekekhez

Blog

"Országszerte várják azoknak az önkénteseknek a jelentkezését, akik meseolvasással segítenék kórházban fekvő beteg gyerekek gyógyulását." írja a koloknet.hu.

"Idén is folytatódik a gyógyvarázs meseolvasó program, amelyre ebben az évben bárki jelentkezhet. A három éve indult akció keretében eddig 300 középiskolás és a pénzintézet 100 dolgozója 37 alkalommal olvasott fel a kórházakban fekvő beteg gyerekeknek kedvenc könyveiből. A gyógyvarázs mesedoktorok akciójához mostantól bárki jelentkezhet a weboldalukon keresztül, az egyetlen feltétel, hogy legalább 14 éves legyen."

A K&H mesedoktorok eddig közel 11 000 alkalommal szórakoztatták személyesen a gyerekeket, a Youtube csatornán található meséket pedig 40 000 alkalommal látták a kis betegek.

Ezen nekibuzdulva, mivel a jelnyelvet már alapszinten megtanultam, levizsgáztam, és ismét úgy érzem, nekivágnék valami újnak, el is határoztam, hogy a Nyíregyháza - Jósa András Oktatókórház, Gyermekosztályon én is kipróbálom magam a meseolvasásban, illetőleg szeretnék szervezni egy játék- és könyvadományozást a Gyermekosztály részére. Ezt egyelőre egy Facebook csoporton kezdtem meg, de aki szeretne adni, a Facebook oldalamon keresztül felveheti velem a kapcsolatot. (Részletek később.)

Aki úgy érzi, hogy tényleg van erre szabadideje, szerintem ez a felolvasás egy kedves gesztus gyermekeink felé, mindazonáltal a mi lelkivilágunknak is jót tesz. :)

Akiknek nincs idejük/lehetőségük a kórházban mesélt olvasni, vagy beteltek az időpontok (bizony!), online, webkamera segítségével is olvashatnak fel és küldhetnek be mesét.

0 Tovább

Miért jó az online KRESZ oktatás

Gyakran találkozom olyan emberekkel, akik teljesen elhatárolódnak a modern technika fejlődésétől, és olyan dolgok felett mondanak ítéletet, amelyet nem, hogy nem próbáltak, de még csak nem is ismernek. Ilyen például az online KRESZ tanfolyam is, amiről egyből sok embernek megvan a negatív, lehúzó véleménye, és csak fröcsögnek, hogy az milyen rossz, én miért azt tanulom, sosem fogom megtanulni, de csak "csináljak azt, amit akarok, nyugodtan" (flegmázva), ilyesmi.

Szeretném elmondani, miért ezt választottam, és miért gondolom úgy, hogy ez abszolút hasznos. Hadd kezdjem azzal, hogy elég jó a memóriám, kötve hiszem, hogy bármi problémám lenne a vizsgán, már csak azért sem, mert a próbavizsgákon is majdnem maximumon teljesítek.

Eleinte nekem is voltak kétségeim afelől, hogy valóban jól választok-e az online KRESZ-szel, de nem zárkóztam el előle, már csak azért sem, mert nem olyan egyszerű rendesen, munka mellett oktatásra járni, ráadásul egy normál oktatáson zavarna, hogy nem mindenki érti, amit én már igen, vagy fordítva, így nem tudok a saját tempómban haladni, arról nem is beszélve, hogy egy nyolcórás műszak után mennyire zokni aggyal állnék neki a tanulásnak. Ezzel szemben az online programot akkor nyitom meg, amikor kedvem tartja, ráérek, és amikor fog is az agyam, senki nem háborgat és zavar, ráadásul emellett még a könyvet is megvettem, amit előtte áttanulmányoztam. Igaz, hogy ezutóbbi nem volt szükséges, de én mindenképpen biztosra szeretnék menni.

Ami kifejezetten tetszett a programban:

  • Hogy bármikor belekezdhetek és félbehagyhatom, ha már nem fog az agyam.
  • Nem kell másoktól függnöm.
  • Animációk és képek segítenek az adott helyzet megértésében, amit egy oktató nem biztos, hogy úgy át tudna adni

(Például van egy virtuális autó, amin lehet kapcsolgatni a lámpákat, így könnyebben megjegyezhető és látható, hogy melyik-melyik, vagy animációs képek segítségével segít megérteni, mikor kinek van elsőbbsége egy kereszteződésnél, de a virtuális autón akár még a holttereket is tanulmányozhatom, a tükrök helyes beállítását, stb.)

Blog

Blog

  • Rengeteg köztes TESZTTEL és részösszegző teszttel találkozunk közben (és próbavizsgával), amiken, ha nem megyünk át megfelelő pontszámmal, a rendszer NEM ENGED TOVÁBB, így közben is folyamatosan ELLENŐRZI az addig megszerzett tudásunkat (ez a kedvencem benne!)

  • Hasznos tippeket kaphatunk és kiegészítő információkat a különböző részeknél.
  • Akármikor visszatérhetek az átvett tananyagokhoz
  • Ha rendesen átvesszük a tananyagot (márpedig addig ugye a tesztek miatt nem enged tovább), akkor akár (egyéntől függően) 50-60 órát is eltölthetünk a programmal. Ha nem tanultunk még KRESZ-t, akkor átlag olyan 30-40-et.. Ha előtte már például átrágtunk magunkat egy tesztkönyvön, akkor olyan 20-30 órát töltünk a programban tanulással. Szerintem ez máris többre kényszerít, mint egy „rendes” oktatásnál.
  • Kényelmes, és azok is el tudják végezni, akik sokat, vagy össze-vissza dolgoznak, kismamák, stb.
  • Blog

    Blog

    Én nem azt várom, hogy mindenki rögtön kezdje el, de egy folyamatosan fejlődő világban elég maradiak azok, akik csak emiatt leszólnak, fröcsögnek, úgy, hogy még ráadásul ki sem próbálták, vagy azt sem tudják, miről beszélnek.

Személy szerint nekem tetszik, és úgy érzem, sokkal biztonságosabban el tudom sajátítani ezeket az ismereteket.

0 Tovább

Az internetes ismerkedés veszélyei

Nemrég fejeztem be S. J. Watsontól A másik én c. könyvet, és úgy gondoltam, ez egy inspiráló könyv ahhoz, hogy a netes ismerkedés veszélyeiről írjak.

Sokszor, amikor a tévében látjuk, vagy könyvben olvassuk, hogy valaki internetes zaklatás áldozata lett, ne adj Isten, pont egy gyereket találtak meg így pedofilok, vagy valaki megismert valakit az interneten, aztán személyes találkozáskor kiderül, hogy nem is az aki, ilyenkor azt gondoljuk, hogy ilyen csak a filmekben van, és ez túlzás. Az igazság az, hogy a legtöbb rossz dologgal kapcsolatban így érzünk, amíg meg nem történik a közvetlen környezetünkben is.

Miért ne lehetne valós veszély (mert igenis az), hogy egy pedofil a neten keresztül találja meg a gyerekünket? Egy chatszobában elkezdenek beszélgetni, vagy csak valaki másnak álcázva bejelöli őt Facebookon, ráadásul úgy, hogy nem mindegyik szülő ellenőrzi gyereke internetes ténykedését. Aztán megbeszélnek egy találkát az iskola előtt…

Vagy miért ne lehetne valós veszély, hogy amikor internetes párkeresős weboldalakon megismerünk valakit, valójában kiderül, hogy nem is annyi idős, nem is ellenkező nemű, vagy egyáltalán nem is olyan belső tulajdonságokkal rendelkezik az illető, mint amilyennek mutatta magát. Esetleg nem is azt akarja tőlünk, mint amit gondoltunk.

Mindez persze a valóságban is ugyanúgy előfordulhat. Lehet, hogy ismerőseinkről azt gondoljuk, ismerjük őket, valójában azonban, ahogy a mondás tartja „nem sok embernek válik hasznára, ha jobban megismerik.” Minden embernek van egy nyilvános és egy sötét oldala (hogy kinek mennyire sötét, az változó). Gyakran előfordul, hogy évek múltán még a régi házasok is egy-egy történés után elgondolkodnak: „Nem is ismerem igazán a férjemet.”

Most, hogy a valóságos kapcsolatok háttérbe szorultak, és a virtuálisak ennyire előtérbe kerültek, különösen figyelmesnek és óvatosnak kell lenni, de nem csak nekünk, hanem a tizenéves korosztálynak is meg kell tanítanunk ezt. Nagyon sok olyan tizenéves profilról lehetne beszélni a Facebookon is, ahol bikinis képet osztanak meg magukról nyilvánosan, vagy ahol több száz vagy ezer ismerősük van a lányoknak, és ki tudja, hányat ismernek abból személyesen. Az internetes tartalmak egy-egy háztartásban gyakran nincsenek szűrve, gyermekvédelemmel ellátva, így gyakorlatilag, amikor egy gyerek leül a gép elé, bármilyen brutális, lélekroncsoló vagy ártalmas tartalmat megnézhet – akár még véletlenül is. Biztos, hogy ez az információtenger nincs rájuk negatív hatással, mondjuk, a jellemfejlődésükre?

 

A másik oldal az internetes párkeresés. Ez nem egy veszélytelen dolog, ráadásul már a tinik is így ismerkednek, én is kipróbáltam. Mindenképpen fontosnak tartom, hogy legalább egyvalakinek vázoljuk fel, hogy kivel találkozunk, mi az illető neve, mi a telefonszáma, hol fogunk vele találkozni és mikor. Fiatalabb koromban mindig megkértem az egyik barátnőmet, hogy „láthatatlanul” kísérjen el, és csak akkor hagyjon magunkra, amikor jelzek neki. Ahogy azzal is bebiztosítottam magam, hogy egy barátom csörgessen meg fél órával a randi után, hátha egyáltalán nem tetszik a helyzet, és akkor a sürgős telefonhívásra hagyatkozva kereket oldhattam. Nem tudom, manapság hányan tartják be legalább ezeket a minimális óvintézkedéseket, de olyanokról is elég gyakran hallani, amikor embereket rabolnak szervkereskedelem céljából, vagy nőket erőszakolnak meg, elviszik őket külföldre futtatni és így tovább. Persze, szerencsére egy viszonylat normális országban élünk, annyit szeretnék üzenni eme poszt kapcsán: minden esetre legyetek óvatosak!

Akit érdekel ez a téma, ajánlom figyelmébe S. J. Watson – A másik én c. könyvét, ami egy krimi, thriller kategóriába sorolható regény, ami az internetes ismerkedésről, párkeresésről, veszélyről stb. szól, lehet okulni belőle. A regényről részletes ismertetőmet ITT olvashatjátok.

0 Tovább

Gépfüggő kamaszok

Blog

Nem annyira új keletű probléma már, hogy nagyon sok tini szenved gépfüggőségtől. Még jól emlékszem arra, hogy tizenegynéhány évvel ezelőtt az én korosztályomat is ugyanez a probléma sújtotta – tulajdonképpen akkor kezdődött. Mostanában azonban kevesebb cikket olvasok erről, mintha elfelejtettünk volna beszélni erről. Vagy lehetséges, hogy ma már annyira beszőtte magát az életünkbe a számítógép, az internet, a játékok, hogy nemcsak a kamaszok, de már a felnőttek is függők, ezért fel sem tűnik, milyen hatással van ez a gyerekekre?

Mostanában elég sok ötéves gyereket látok tablettel a kezükben. Azt kapnak karácsonyra, ünnepekre; tableten, vagy mobilon játszanak egész délután. Van olyan szülő, aki annak érdekében, hogy elvégezhesse a házimunkát, kütyüket ad a gyerek kezébe, hogy addig is hiszti nélkül lefoglalja. Ezzel szemben egyre kevesebb az olyan szülő, aki kimegy velük a játszótérre, mesét olvas, és együtt játszik a gyerekeivel – nem pedig csak megfigyelőként vesz részt a játékokban.

Sok vita folyik arról, hogy vajon ezek az eszközök a fejlődésben segítik vagy inkább visszavetik-e a gyerekeket? Vajon a tabletekre, gyerekeknek fejlesztett játékok jobbak, mint a hagyományosak? Egyáltalán eleget vannak a kicsik/kamaszok szabad levegőn? Milyen hatással van a személyiségükre az internetes világ, az öldöklős játékok? A virtuális világ milyen befolyással van a valóságérzetük kialakulására, a dolgok helyes megítélésére? Hány szülő nézi meg a gyereke böngészése előzményeit, vagy állítja be úgy a számítógépet, hogy ne juthassanak el gyerekeikhez a felnőtt vagy brutális, erőszakos, netalántán pedofil tartalmak? Megfelelően oda tudunk figyelni erre? Miért regisztrálnak a Facebookra gyerekek a korhatár alatt? Nagyon sok olyan megosztást látok közösségi oldalakon, ahol azt látom, a megosztók (lájkolók) nincsenek figyelemmel arra, hogy nekik is van gyerek ismerősük, és ezáltal hozzájuk is eljut az a kép/poszt/videó.

Blog

Annyi információáradat jut manapság a gyerekekhez, hogy nem lehet egyszerű kiválasztani belőlük a hasznosakat, a helyeseket, arról nem is beszélve, hogy tudják-e helyesen kezelni a közösségi oldalakat. Sok tini oda nem illő képeket tölt fel magáról, kiszolgáltatva magát a kommentelőknek (legrosszabb esetben ismeretleneknek), ezáltal is megkönnyíti a pedofilok vagy gyűlölködő kommentelők dolgát. Egyre több olyan történetet hallani, amikor tinédzserek amiatt követettek el öngyilkosságot, mert nem tudtak mit kezdeni a negatív kommentekkel, internetes zaklatással.

Ha van véleményetek a témáról, írjátok meg hozzászólásban.

A gépfüggőséggel, szorongással kapcsolatos könyvekkel kapcsolatban tudom ajánlani Sophie Kinsella – Hová lett Audery? (részletes ismertetőt ITT olvashattok róla) és Zoe Sugg – Girl online című könyvét (részletes ismertető ITT).

 

0 Tovább

Ha lett volna Facebook 1848-ban

Blog

Blog

Blog

Blog

Blog

Forrás:

http://www.tenyleg.com/index.php?action=recordView&type=places&category_id=3115&id=217132

0 Tovább

Legendás állatok és megfigyelésük - Magyar szinkronos előzetes

Halihó! Láttátok már az új HP film magyar szinkronos előzetesét? ;)

Göthe Salmander (Eddie Redmayne) professzor, a bűvös fenevadak és bestiák szakembere New Yorkba érkezik. A muglik között bujkáló varázslók és boszorkányok közösségének segítségével keresi a városban élő szörnyeket. És talán meg is találja őket…

A Harry Potter-világ feltámad, a történet jó 70 évvel Potter születése előtt játszódik: a nézők a varázslatos kalandok közben a varázsvilág múltját is megismerhetik. Igazi varázslat ez! A Harry Potter-könyvek megfilmesítése után maga az írónő, J. K. Rowling írt forgatókönyvet egy korábbi műve alapján – a rajongók nagy örömére, a világsikerű franchise az utolsó négy Potter-film rendezőjének irányítása mellett három új résszel gazdagodik!

0 Tovább

Fröcsögő, gyűlölködő kommentek - Ha az utcán zavar, a neten miért nem?

„Legközelebb, mielőtt posztolsz egy hozzászólást vagy állapotjelzést, vagy megosztasz egy linket, kérdezd meg magadtól: boldogabbá fogja ez tenni a világot?

És ha nem, akkor azonnal töröld ki.

Amúgy is van elég szomorúság a világban. Nem kell még hozzátenned.”

/Zoe Sugg – Girl online/

Blog

Mielőtt elolvasnátok a posztot, nézzétek meg ezt a videót, amit a hello90 blog készíttetett, kiemeltek néhány igazán súlyos negatív kommentet az online közegből, és kivitték táblákon az utcára:

Amikor elkezdtem blogolni, nem gondoltam, hogy ennyien fogtok olvasni. Igen, régebben is vezettem évekig blogot, de ez most más. Ez most tényleg olyan, amit szeretek csinálni, mert szeretek írni és adni nektek, szeretem megosztani a szubjektív véleményemet. Szeretek írni, mert az olyan érzéssel tölt el, ami boldoggá tesz. Örülök, hogy tudom, sokan vagytok visszajáró olvasók, és köszönöm, amikor megkerestek és írtok nekem valamelyik közösségi oldalon egy-egy kedves üzenetet. Most azoknak szeretnék szólni, akik nincsenek tisztában az internet és a szavak, a kommentek erejével.

Blogot írni jó. Ha szeretnéd, mindenképpen próbáld ki, de jó tudni, hogy milyen hátulütői vannak. Én úgy voltam vele, hogy felvállalom a nevem. Nem szeretek a névtelenség álcája mögé bújni. Amit írok, azt én úgy is gondolom, vállalom, halandó ember vagyok szubjektív véleménnyel, aki hibázhat és tévedhet, mégis olyan, aki nem rest megosztani ezt veletek. Nagyon sajnálom, hogy néha elragad benneteket a hév, amikor a kommentekről van szó.

Akkor most beszélek nektek a kommentezésekről. Egy időben engedélyeztem, aztán letiltottam, most ezt jelenleg kísérleti fázisnak nevezném. Boncolgattam már pár (egyébként fontos) témát a blog menüpont alatt, eléggé megosztottam vele az olvasótábort, és voltak közületek, akik nem valami illedelmes módon fejtették ki a véleményüket. Nagyon könnyű csak úgy mindenféle munka nélkül odaposztolni valamihez, hogy „te ehhez nem értesz”, „csupa sablonokat írsz”, „mit képzelsz, ki vagy te?”, „ez hülyeség, amit leírtál” és így tovább. Kíváncsi vagyok, ha az utcán szembejönnétek velem, és megosztanám a véleményemet nektek valamiről, akkor is ezt mondanátok az arcomba? Örülnék neki, ha az illemet ugyanúgy figyelembe vennék a kommentezők, az internetezők az online világban is.

Blog

Nagyon sok olyan történetet hallani, és rengeteg ilyen film is készült, amikor az internetes világ, a posztok, a kommentek, a videók kikészítik az embereket – többnyire a tinédzsereket. Öngyilkosságot követnek el emiatt, nem tudják feldolgozni, hogy mindenki rajtuk röhög, hogy mindenki őket szidja. Sajnos az emberekre alapból jellemző az, hogy amíg minden rendben, nincs egy szavuk sem, de amikor felháborodnak valamin, vagy nem tetszik nekik valami, mindenképpen jönnek a fröcsögő kommentek. Így történt az néhány hónapja, hogy igencsak elgondolkodtam, érdemes-e egyáltalán ezt tovább folytatni. Hogy folytatni tudjam, letiltottam a kommenteket. Nem azért, mert a véleményetekre nem vagyok kíváncsi, de nem igazán voltatok aktívak, és ha mégis, mondom, inkább negatív „hogy jövök én ehhez” hozzászólást kaptam. Őszintén beszélek most arról, hogy akkor úgy gondoltam, egyelőre csak úgy tudom ezt folytatni, ha nem foglalkozom mások véleményével, mert a saját fejem után kell mennem. Tudom, olvastam, hogy született pár cikk itt reblogon is, hogy milyen egoista lehet az a blogger, aki letiltja a kommentjeit, és nem kíváncsi másokra. Nem hiszem, hogy az illető bloggert kellene szidjátok, ha így is van. Mi, bloggerek ADNI szeretünk, és nem kapni. Mi adunk nektek egy hírt, cikket, könyvajánlót. Nem várunk dicséretet, köszönjük a tanácsot, de az oltásra nincs szükségünk. Aki blogol, az úgy látja jónak. Aki felvállalja a nevét, az nem szégyelli, amit leír. Ha nincs engedélyezve a komment, akkor azért, mert neki csak úgy megy az írás, ha nem kap a nyakába három vödör jeges vizet. Amikor újságot olvastok, ott sincs meg a lehetősége annak, hogy fricskázzátok azt.

Nem tudom, egyeseknek miért jó az (más blogokon és cikkeknél is látom), hogy lefricskázzák a blogger mondandóját. Egy teljesen őszinte kérdés: Ha nem tetszik, akkor miért olvassátok végig?

Tudnotok kéne, hogy a szavaknak (a leírt szavaknak is) éle van, és a szó a legerősebb fegyver. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a negatív emberek többnyire azért negatívak, mert az ő életükben valami nem stimmel, és ez frusztrálja őket. De a frusztráció, a negatív hullám megállíthatatlanul terjed, olyan ez, mint a pillangóhatás. Engem is azzá tehetsz, én pedig másokat tehetnék azzá. Ha azt mondod a lányodnak, húgodnak, hogy csúnya, sosem fogja elfelejteni. Ha azt mondod az édesanyádnak, hogy rém rosszul néz ki, megbántod őt. Ha azt írod egy tizenéves blogjához, hogy inkább meg se szólalt volna, vagy bármi negatívat, tudnod kell, hogy hatással lesz rá. Nem  csak rólam van szó, hogy nekem mit írtok (bár 25 évesen sem sokkal könnyebb persze), de arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy úgy kommenteljetek, posztoljatok, ahogy azt igaziból is tennétek.

Ha odajönnétek hozzám egy parkban, és megkérdeznétek, mit írok, és én odaadnám, megmutatnám, utána tényleg ezeket mondanátok nekem? Kétlem.

Blog

Nem mindenki tudja ezeket a negatív hullámokat kizárni az életéből. Bizonyára most is jönnek majd a fröcsögő kommentek, hogy aki nem tudja elviselni a kritikát, az ne írjon. Én mindig csak azt tudom mondani: próbáld meg beleképzelni magad a másik helyzetébe! Ha te kifejted valamiről a véleményed, vagy írsz valamit, neked hogy esne, ha a sárga földig lehordanának? Például, hogy mit képzelek, hogy egyáltalán véleményt nyilvánítok, mikor még helyesen írni sem tudok… (Ezt egyébként nem értem, mert szerintem a lakosság nagy részéhez képest elég helyesen tudok írni.) Mit képzek, hogy erről vagy arról írok, honnan van nekem felhatalmazásom ehhez. Belegondolok-e abba, milyen hatása van az emberekre az, amit írok? IGEN. IGEN. Még a Facebookon is úgy osztok meg képet vagy posztot, hogy ÉN tisztában vagyok vele, hogy vannak gyerek, tini ismerőseim, és nem mindegy, hogy mit írok vagy mondok, vagy osztok meg, mert ők is látják. De TI tisztában vagytok ezzel? Hogy mit osztotok meg? Hogy a fröcsögés milyen hatással lesz arra, akinek írjátok? Felnőtt emberek vagytok. Próbáljunk meg egy kicsit odafigyelni egymásra.

Ha már itt tartunk, mivel minden cikkem végén megemlítem, mi adta az ihletet a poszthoz: Zoe Sugg – Girl online könyvét olvasom. Tudom nektek ajánlani, tiniknek végképp, de huszonéveseknek is, mert pontosan arról (is) szól, hogy a nyilvánosság, a negatív kommentek, a mások idegileg való kicsinálása milyen hatással van az ember életére. Hogy menyire nem egyszerű ezt kezelni, és hogy (sajnos) az online világ ma már mennyire beleszövi magát a hétköznapjainkba. És ha már beleszövi, épp olyan kárt okozhat, mint bármi, ami a valóságban történik, vagy amit a valóságban mondanak.

Részletes ajánlómat a könyvről szokás szerint ITT olvashatjátok. 

Blog

0 Tovább

Miért pont a gyökér pasik?

Blog

Szerintem több ezer embert foglalkoztat, hogy a férfiak miért választanak plázacicákat, akik csak kihasználják őket, és a nők miért választanak gyökér pasikat. Pedig a válasz rém egyszerű: mert az (vonzóan) bonyolult…

Azt a tényt már mindenki leszögezhette, hogy a férfiakban él a vadászösztön, állítólag szeretik, ha egy nőt nem könnyű megkapni – legalábbis abban az esetben, ha nem csak egyéjszakás kalandot keresnek. Kevés férfi tudja azonban azt, hogy sok esetben a nőben is megvan a vadászösztön. Arra a kérdésre is választ fogok adni, hogy miért kezd sok nő házas férfival.

Kezdjük az elején; szerintem már valahol a tinédzser korban előjön az, hogy a lányok belezúgnak a legmenőbb srácba, aki biztos, hogy nem viszonozza érzelmeiket, a fiúk pedig nyilván a topmodell, csúcsszuper lökhárítós lányt szemelik ki maguknak. Ez természetesen olyan előítélet, amikor mindent egy lapra, a külsőre rakunk fel. Ez azért is van, mert tinédzserkorban még nincs elég tapasztalatunk ahhoz, hogy más megvilágításból is megközelítsük a dolgokat, hiszen még csak akkor fogjuk megtanulni! Nem állítom egyébiránt, hogy a külsőnek semmilyen szerepe nincs a párválasztáskor, ugyanakkor egy megfelelő kisugárzású, de kevésbé helyes férfi mégis olykor sokkal többet tud elérni egy (normális) nőnél, mint egy belül üres, helyes, címlapokra való pasas. A kisugárzás, ápoltság és az illatok sokkal fontosabb szerepet játszanak. A probléma csak ott van, hogy ha valamit tálcán kínálnak nekünk, az szinte sosem kell, mert annak nem látjuk meg az értékét. Mi, gyarló emberek már csak olyanok vagyunk, hogy mindig azután a dolog/ember után vágyódunk, ami/aki nem lehet a miénk, vagy még nem a miénk. Tulajdonképpen ez az ösztön viszi előrébb az embert, hiszen mi lenne velünk anélkül, ha nem vágytunk volna a biztos fényforrásra (Thomas Edison), a gőzhajtású járművekre (Nicolas-Joseph Cugnot), hogy megkönnyítsük mindennapjainkat és így tovább. Ez alapján mondhatom tehát, hogy ez belénk van kódolva. Manapság vágyunk egy autóra, egy házra, egy családra; mindig olyan terveket tűzünk ki magunk elé (hol közelibbeket, hol távolabbiakat), amelyekért megéri küzdeni.

Ugyanígy van ez a párválasztáskor is. Arra vágyunk, ami izgalmas, érdekes, bonyolult, amit meg kell szerezni, mert arra gondolunk, hogy amiért megküzdünk, annak nagyobb lesz majd az értéke. Ahogy Exupéry mondta:

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Blog

Lehet, hogy ez bizonyos szempontból így van, de minden küzdelem voltaképpen zsákbamacska, hiszen sosem tudhatjuk, végül mi vár ránk a kicsomagolás után; lehet, hogy egyáltalán nem az, amire számítottunk, lehet, hogy rájövünk, hogy egyáltalán nem is ez a férfi/nő kell nekünk. Sajnos néha még a saját szemünktől sem látunk, annyira élvezzük ezt a „macska-egér játékot”.

A következő dolog, hogy általánosságban nem csak a saját érzelmeinkre hallgatunk, hanem befolyásolnak minket a környezeti hatások (mások véleménye, az aktuális trend, aktuális divat, aktuális szépségideál), ez alapján (is) alakítjuk ki a véleményünket a másik félről. Például, ha egy szórakozóhelyen egy férfi egy olyan nőt lát, aki körül sok más férfi lebzsel, és szinte megközelíthetetlen, akkor elkönyveli magában, hogy biztos jó parti, másoknak tetszik, tehát neki is kell, hogy tessen. Mert ez a trendi, ha más ezt akarja, akkor az jó, akkor az kell, akkor azt nekünk is akarni kell. Ugyanez az effektus, amikor a gimiben az összes kislány a „sztárfiúért” rajong. Szintén ezen alapszik bizonyos szempontból a „tegyük féltékennyé a másikat” is, hogy felkeltsük a figyelmét.

Erre vezethető vissza az is, hogy miért van az, hogy néhány nő a házas férfiak iránt vonzódik? Azért, mert ha ezt a vonalat követjük, akkor nyilván az a férfi, akinek gyűrű van az ujján, már valakinek bizonyított, hogy megfelelő férj/apa lenne (vagy már az is), tehát akiben már más meglátta a jót, akkor azt nekünk is meg kell látni, az más nőnek is kell. Persze, ez olyan szempontból abszolút vakvágány, hogy attól még, hogy egy nőnek XY a tökéletes férfi, a többi tíznek valószínűleg halálra lenne ítélve a kapcsolata az adott férfivel. Ilyenkor a nők azt felejtik el, hogy nem vagyunk mind egyformák. Mindannyian egy egyedi kirakós darabjai vagyunk, és néha azért elég nehéz összepasszintani azokat a darabokat…

Blog
Srácok, tényleg ez kell nektek?

A férfiakat ezzel szemben az az átok sújtja, hogy a lökhárítóktól nem képesek koncentrálni a belső tulajdonságokra. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy egy csinibaba mellett boldogabbak lennének, mint egy hétköznapi, természetes szépség mellett. Persze valahol a harminc felé mindkét nemnek benő a feje lágya, a férfi lassan elkezd inkább olyan nőt keresni, aki képes majd a családról is gondoskodni, a nő pedig rájön, hogy nem azt kell hajkurászni, ami másnak jó, hanem ami Neki. Nem az a fontos, hogy másoknak mutassuk, milyen tökéletes a párunk, hanem hogy számunkra az legyen.

Tegnap Veréb Emese – Segítség, már megint egy gyökérrel járok! című könyvét olvastam. Azon kívül, hogy többször magamra ismertem a főszereplő lányban, a regény (lévén, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel) ennél hitelesebben aligha mutathatná be, milyen, amikor úgy érezzük, hiába a szexi külső, talán hiába epekedtünk az adott férfi/nő után mert nem éri meg; milyen, amikor hiába próbáljuk meg kiszűrni az gyémántot a gyökerek közül. Sokat mosolyogtam az olvasása közben, mert sok szituáció velem is megtörtént. A leginkább az tetszett benne, hogy valószerű volt, néha tényleg nem egyszerű eldönteni, hogy melyik férfivel/nővel is kellene szerencsét próbálnunk.

Részletes ismertetőt a könyvről ITT olvashattok, a tegnapi posztomban.

 

0 Tovább

S. J. Watson – Amnézia (részletes ismertető)

Blog Könyvajánló 4 Thriller

Blog Könyvajánló 4 Thriller"Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik…A könyvből készült film október 30-tól a mozikban! A könyv S. J. Watson: Mielőtt elalszom című nagy sikerű regényének újabb kiadása."

0 Tovább

"Elvesztettem" egy könyvet :)

Blog Könyvajánló

"Elvesztettem" az első könyvet Nyíregyházán, vajon ki találja meg?

A fehér könyv egy padon pihen,
Defoe könyvének vidékén.
Dimbes-dombos tájon, s hiszem,
Ha nézed, elmerengsz gazdája kilétén.

A kutyafáját, de magányos lehet!
Akár a jó kutya benne,
Ki nyitott szemmel jár, szert tehet
Az egyik könyvkincsemre.

http://konyvtar.hu/wiki/Vesz%C3%ADts_el

0 Tovább

Ajándék könvyek

Blog Könyvajánló

Első ajándékkönyvem elkelt. Ez a két könyv (Dallos Sándor: A nap szerelmese és az Aranyecset) a kedvenceim közül való, Munkácsy életéről szóló regények. Azért ajándékozom el, mert szeretném megvenni frissebb kiadásban. :) Ezt a könyvet még 8 évvel ezelőtt vettem, 17 évesen egy antikváriumban, és nagyon örültem, hogy a zsebpénzemből megvehetem az én kis drágáimat. Remélem, a következő gazdája örömére szolgál majd. :)

Kövessétek a Facebook oldalamat, mert legközelebb a "Veszíts el egy könyvet" mozgalom keretében fogok "elveszteni" több könyvet is. A könyvekről fotót kaptok majd. :)

0 Tovább

Veszíts el egy könyvet!

Blog Könyvajánló

Hallottatok már a veszíts el egy könyvet játékról? Nyíregyházán én is "elveszítek" majd egy-két könyvet, majd posztolok nektek képet róla. :)

"Március 18-tól 20-ig ismét lesz nagy könyvelhagyó hétvége, ekkor ünnepeljük ugyanis a nyolcadik születésnapját a Veszíts el egy könyvet! játéknak. A cél idén sem változott: legyen egy hétvége, amikor sok-sok könyvszerető ember veszíti el egyszerre egy-egy kedves könyvét, hogy azt más megtalálhassa, elolvashassa, és később újra elveszíthesse."

Játékleírás:

http://konyvtar.hu/wiki/Vesz%C3%ADts_el

0 Tovább

Találkozás a földönkívüliekkel

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Rengeteg könyv, honlap, magazin, internetes blogger foglalkozik a földönkívüliek kérdésével. 2015-ben kezdődtek azok a találgatások, kijelentések, amelyek olyan emberek nevéhez köthetők, akiknek ez ügyben többet számít a szavuk. Tavaly áprilisban például a NASA vezető kutatója, Ellen Stofan állt elő a bejelentéssel, hogy a jelek szerint már a mi életünkben találkozhatunk a földönkívüliekkel. Ellen úgy véli, hogy 20-30 éven belül már bizonyítékaink is lesznek a földönkívüli életre.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Pachmann Péter - Misu ​háborúja
Szurovecz Kitti - A ​sokszívű
Gregg Hurwitz - A ​Seholember (Orphan X 2.)
Jodi Picoult - Egyszerű igazság
Charles Martin - Hosszú az út
Shrabani Basu - Viktória ​és Abdul
Sylvain Neuvel - Ébredő ​istenek
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)
Fábián Janka - Az angyalos ház és más történetek


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.