Facebook Twitter Addthis

Fröcsögő, gyűlölködő kommentek - Ha az utcán zavar, a neten miért nem?

„Legközelebb, mielőtt posztolsz egy hozzászólást vagy állapotjelzést, vagy megosztasz egy linket, kérdezd meg magadtól: boldogabbá fogja ez tenni a világot?

És ha nem, akkor azonnal töröld ki.

Amúgy is van elég szomorúság a világban. Nem kell még hozzátenned.”

/Zoe Sugg – Girl online/

Blog

Mielőtt elolvasnátok a posztot, nézzétek meg ezt a videót, amit a hello90 blog készíttetett, kiemeltek néhány igazán súlyos negatív kommentet az online közegből, és kivitték táblákon az utcára:

Amikor elkezdtem blogolni, nem gondoltam, hogy ennyien fogtok olvasni. Igen, régebben is vezettem évekig blogot, de ez most más. Ez most tényleg olyan, amit szeretek csinálni, mert szeretek írni és adni nektek, szeretem megosztani a szubjektív véleményemet. Szeretek írni, mert az olyan érzéssel tölt el, ami boldoggá tesz. Örülök, hogy tudom, sokan vagytok visszajáró olvasók, és köszönöm, amikor megkerestek és írtok nekem valamelyik közösségi oldalon egy-egy kedves üzenetet. Most azoknak szeretnék szólni, akik nincsenek tisztában az internet és a szavak, a kommentek erejével.

Blogot írni jó. Ha szeretnéd, mindenképpen próbáld ki, de jó tudni, hogy milyen hátulütői vannak. Én úgy voltam vele, hogy felvállalom a nevem. Nem szeretek a névtelenség álcája mögé bújni. Amit írok, azt én úgy is gondolom, vállalom, halandó ember vagyok szubjektív véleménnyel, aki hibázhat és tévedhet, mégis olyan, aki nem rest megosztani ezt veletek. Nagyon sajnálom, hogy néha elragad benneteket a hév, amikor a kommentekről van szó.

Akkor most beszélek nektek a kommentezésekről. Egy időben engedélyeztem, aztán letiltottam, most ezt jelenleg kísérleti fázisnak nevezném. Boncolgattam már pár (egyébként fontos) témát a blog menüpont alatt, eléggé megosztottam vele az olvasótábort, és voltak közületek, akik nem valami illedelmes módon fejtették ki a véleményüket. Nagyon könnyű csak úgy mindenféle munka nélkül odaposztolni valamihez, hogy „te ehhez nem értesz”, „csupa sablonokat írsz”, „mit képzelsz, ki vagy te?”, „ez hülyeség, amit leírtál” és így tovább. Kíváncsi vagyok, ha az utcán szembejönnétek velem, és megosztanám a véleményemet nektek valamiről, akkor is ezt mondanátok az arcomba? Örülnék neki, ha az illemet ugyanúgy figyelembe vennék a kommentezők, az internetezők az online világban is.

Blog

Nagyon sok olyan történetet hallani, és rengeteg ilyen film is készült, amikor az internetes világ, a posztok, a kommentek, a videók kikészítik az embereket – többnyire a tinédzsereket. Öngyilkosságot követnek el emiatt, nem tudják feldolgozni, hogy mindenki rajtuk röhög, hogy mindenki őket szidja. Sajnos az emberekre alapból jellemző az, hogy amíg minden rendben, nincs egy szavuk sem, de amikor felháborodnak valamin, vagy nem tetszik nekik valami, mindenképpen jönnek a fröcsögő kommentek. Így történt az néhány hónapja, hogy igencsak elgondolkodtam, érdemes-e egyáltalán ezt tovább folytatni. Hogy folytatni tudjam, letiltottam a kommenteket. Nem azért, mert a véleményetekre nem vagyok kíváncsi, de nem igazán voltatok aktívak, és ha mégis, mondom, inkább negatív „hogy jövök én ehhez” hozzászólást kaptam. Őszintén beszélek most arról, hogy akkor úgy gondoltam, egyelőre csak úgy tudom ezt folytatni, ha nem foglalkozom mások véleményével, mert a saját fejem után kell mennem. Tudom, olvastam, hogy született pár cikk itt reblogon is, hogy milyen egoista lehet az a blogger, aki letiltja a kommentjeit, és nem kíváncsi másokra. Nem hiszem, hogy az illető bloggert kellene szidjátok, ha így is van. Mi, bloggerek ADNI szeretünk, és nem kapni. Mi adunk nektek egy hírt, cikket, könyvajánlót. Nem várunk dicséretet, köszönjük a tanácsot, de az oltásra nincs szükségünk. Aki blogol, az úgy látja jónak. Aki felvállalja a nevét, az nem szégyelli, amit leír. Ha nincs engedélyezve a komment, akkor azért, mert neki csak úgy megy az írás, ha nem kap a nyakába három vödör jeges vizet. Amikor újságot olvastok, ott sincs meg a lehetősége annak, hogy fricskázzátok azt.

Nem tudom, egyeseknek miért jó az (más blogokon és cikkeknél is látom), hogy lefricskázzák a blogger mondandóját. Egy teljesen őszinte kérdés: Ha nem tetszik, akkor miért olvassátok végig?

Tudnotok kéne, hogy a szavaknak (a leírt szavaknak is) éle van, és a szó a legerősebb fegyver. Persze, tisztában vagyok vele, hogy a negatív emberek többnyire azért negatívak, mert az ő életükben valami nem stimmel, és ez frusztrálja őket. De a frusztráció, a negatív hullám megállíthatatlanul terjed, olyan ez, mint a pillangóhatás. Engem is azzá tehetsz, én pedig másokat tehetnék azzá. Ha azt mondod a lányodnak, húgodnak, hogy csúnya, sosem fogja elfelejteni. Ha azt mondod az édesanyádnak, hogy rém rosszul néz ki, megbántod őt. Ha azt írod egy tizenéves blogjához, hogy inkább meg se szólalt volna, vagy bármi negatívat, tudnod kell, hogy hatással lesz rá. Nem  csak rólam van szó, hogy nekem mit írtok (bár 25 évesen sem sokkal könnyebb persze), de arra szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy úgy kommenteljetek, posztoljatok, ahogy azt igaziból is tennétek.

Ha odajönnétek hozzám egy parkban, és megkérdeznétek, mit írok, és én odaadnám, megmutatnám, utána tényleg ezeket mondanátok nekem? Kétlem.

Blog

Nem mindenki tudja ezeket a negatív hullámokat kizárni az életéből. Bizonyára most is jönnek majd a fröcsögő kommentek, hogy aki nem tudja elviselni a kritikát, az ne írjon. Én mindig csak azt tudom mondani: próbáld meg beleképzelni magad a másik helyzetébe! Ha te kifejted valamiről a véleményed, vagy írsz valamit, neked hogy esne, ha a sárga földig lehordanának? Például, hogy mit képzelek, hogy egyáltalán véleményt nyilvánítok, mikor még helyesen írni sem tudok… (Ezt egyébként nem értem, mert szerintem a lakosság nagy részéhez képest elég helyesen tudok írni.) Mit képzek, hogy erről vagy arról írok, honnan van nekem felhatalmazásom ehhez. Belegondolok-e abba, milyen hatása van az emberekre az, amit írok? IGEN. IGEN. Még a Facebookon is úgy osztok meg képet vagy posztot, hogy ÉN tisztában vagyok vele, hogy vannak gyerek, tini ismerőseim, és nem mindegy, hogy mit írok vagy mondok, vagy osztok meg, mert ők is látják. De TI tisztában vagytok ezzel? Hogy mit osztotok meg? Hogy a fröcsögés milyen hatással lesz arra, akinek írjátok? Felnőtt emberek vagytok. Próbáljunk meg egy kicsit odafigyelni egymásra.

Ha már itt tartunk, mivel minden cikkem végén megemlítem, mi adta az ihletet a poszthoz: Zoe Sugg – Girl online könyvét olvasom. Tudom nektek ajánlani, tiniknek végképp, de huszonéveseknek is, mert pontosan arról (is) szól, hogy a nyilvánosság, a negatív kommentek, a mások idegileg való kicsinálása milyen hatással van az ember életére. Hogy menyire nem egyszerű ezt kezelni, és hogy (sajnos) az online világ ma már mennyire beleszövi magát a hétköznapjainkba. És ha már beleszövi, épp olyan kárt okozhat, mint bármi, ami a valóságban történik, vagy amit a valóságban mondanak.

Részletes ajánlómat a könyvről szokás szerint ITT olvashatjátok. 

Blog

0 Tovább

Miért pont a gyökér pasik?

Blog

Szerintem több ezer embert foglalkoztat, hogy a férfiak miért választanak plázacicákat, akik csak kihasználják őket, és a nők miért választanak gyökér pasikat. Pedig a válasz rém egyszerű: mert az (vonzóan) bonyolult…

Azt a tényt már mindenki leszögezhette, hogy a férfiakban él a vadászösztön, állítólag szeretik, ha egy nőt nem könnyű megkapni – legalábbis abban az esetben, ha nem csak egyéjszakás kalandot keresnek. Kevés férfi tudja azonban azt, hogy sok esetben a nőben is megvan a vadászösztön. Arra a kérdésre is választ fogok adni, hogy miért kezd sok nő házas férfival.

Kezdjük az elején; szerintem már valahol a tinédzser korban előjön az, hogy a lányok belezúgnak a legmenőbb srácba, aki biztos, hogy nem viszonozza érzelmeiket, a fiúk pedig nyilván a topmodell, csúcsszuper lökhárítós lányt szemelik ki maguknak. Ez természetesen olyan előítélet, amikor mindent egy lapra, a külsőre rakunk fel. Ez azért is van, mert tinédzserkorban még nincs elég tapasztalatunk ahhoz, hogy más megvilágításból is megközelítsük a dolgokat, hiszen még csak akkor fogjuk megtanulni! Nem állítom egyébiránt, hogy a külsőnek semmilyen szerepe nincs a párválasztáskor, ugyanakkor egy megfelelő kisugárzású, de kevésbé helyes férfi mégis olykor sokkal többet tud elérni egy (normális) nőnél, mint egy belül üres, helyes, címlapokra való pasas. A kisugárzás, ápoltság és az illatok sokkal fontosabb szerepet játszanak. A probléma csak ott van, hogy ha valamit tálcán kínálnak nekünk, az szinte sosem kell, mert annak nem látjuk meg az értékét. Mi, gyarló emberek már csak olyanok vagyunk, hogy mindig azután a dolog/ember után vágyódunk, ami/aki nem lehet a miénk, vagy még nem a miénk. Tulajdonképpen ez az ösztön viszi előrébb az embert, hiszen mi lenne velünk anélkül, ha nem vágytunk volna a biztos fényforrásra (Thomas Edison), a gőzhajtású járművekre (Nicolas-Joseph Cugnot), hogy megkönnyítsük mindennapjainkat és így tovább. Ez alapján mondhatom tehát, hogy ez belénk van kódolva. Manapság vágyunk egy autóra, egy házra, egy családra; mindig olyan terveket tűzünk ki magunk elé (hol közelibbeket, hol távolabbiakat), amelyekért megéri küzdeni.

Ugyanígy van ez a párválasztáskor is. Arra vágyunk, ami izgalmas, érdekes, bonyolult, amit meg kell szerezni, mert arra gondolunk, hogy amiért megküzdünk, annak nagyobb lesz majd az értéke. Ahogy Exupéry mondta:

Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Blog

Lehet, hogy ez bizonyos szempontból így van, de minden küzdelem voltaképpen zsákbamacska, hiszen sosem tudhatjuk, végül mi vár ránk a kicsomagolás után; lehet, hogy egyáltalán nem az, amire számítottunk, lehet, hogy rájövünk, hogy egyáltalán nem is ez a férfi/nő kell nekünk. Sajnos néha még a saját szemünktől sem látunk, annyira élvezzük ezt a „macska-egér játékot”.

A következő dolog, hogy általánosságban nem csak a saját érzelmeinkre hallgatunk, hanem befolyásolnak minket a környezeti hatások (mások véleménye, az aktuális trend, aktuális divat, aktuális szépségideál), ez alapján (is) alakítjuk ki a véleményünket a másik félről. Például, ha egy szórakozóhelyen egy férfi egy olyan nőt lát, aki körül sok más férfi lebzsel, és szinte megközelíthetetlen, akkor elkönyveli magában, hogy biztos jó parti, másoknak tetszik, tehát neki is kell, hogy tessen. Mert ez a trendi, ha más ezt akarja, akkor az jó, akkor az kell, akkor azt nekünk is akarni kell. Ugyanez az effektus, amikor a gimiben az összes kislány a „sztárfiúért” rajong. Szintén ezen alapszik bizonyos szempontból a „tegyük féltékennyé a másikat” is, hogy felkeltsük a figyelmét.

Erre vezethető vissza az is, hogy miért van az, hogy néhány nő a házas férfiak iránt vonzódik? Azért, mert ha ezt a vonalat követjük, akkor nyilván az a férfi, akinek gyűrű van az ujján, már valakinek bizonyított, hogy megfelelő férj/apa lenne (vagy már az is), tehát akiben már más meglátta a jót, akkor azt nekünk is meg kell látni, az más nőnek is kell. Persze, ez olyan szempontból abszolút vakvágány, hogy attól még, hogy egy nőnek XY a tökéletes férfi, a többi tíznek valószínűleg halálra lenne ítélve a kapcsolata az adott férfivel. Ilyenkor a nők azt felejtik el, hogy nem vagyunk mind egyformák. Mindannyian egy egyedi kirakós darabjai vagyunk, és néha azért elég nehéz összepasszintani azokat a darabokat…

Blog
Srácok, tényleg ez kell nektek?

A férfiakat ezzel szemben az az átok sújtja, hogy a lökhárítóktól nem képesek koncentrálni a belső tulajdonságokra. Pedig egyáltalán nem biztos, hogy egy csinibaba mellett boldogabbak lennének, mint egy hétköznapi, természetes szépség mellett. Persze valahol a harminc felé mindkét nemnek benő a feje lágya, a férfi lassan elkezd inkább olyan nőt keresni, aki képes majd a családról is gondoskodni, a nő pedig rájön, hogy nem azt kell hajkurászni, ami másnak jó, hanem ami Neki. Nem az a fontos, hogy másoknak mutassuk, milyen tökéletes a párunk, hanem hogy számunkra az legyen.

Tegnap Veréb Emese – Segítség, már megint egy gyökérrel járok! című könyvét olvastam. Azon kívül, hogy többször magamra ismertem a főszereplő lányban, a regény (lévén, hogy megtörtént eseményeket dolgoz fel) ennél hitelesebben aligha mutathatná be, milyen, amikor úgy érezzük, hiába a szexi külső, talán hiába epekedtünk az adott férfi/nő után mert nem éri meg; milyen, amikor hiába próbáljuk meg kiszűrni az gyémántot a gyökerek közül. Sokat mosolyogtam az olvasása közben, mert sok szituáció velem is megtörtént. A leginkább az tetszett benne, hogy valószerű volt, néha tényleg nem egyszerű eldönteni, hogy melyik férfivel/nővel is kellene szerencsét próbálnunk.

Részletes ismertetőt a könyvről ITT olvashattok, a tegnapi posztomban.

 

0 Tovább

S. J. Watson – Amnézia (részletes ismertető)

Blog Könyvajánló 4 Thriller

Blog Könyvajánló 4 Thriller"Christine minden reggel idegen ágyban ébred fel, egy idegen férfi mellett. Belenéz a tükörbe, és döbbenete tovább fokozódik: egy középkorú nő arca néz vissza rá. Az ágyból időközben előkászálódó férfi minden reggel elmagyarázza neki, hogy ő Ben, a férje, hogy Christine negyvenkét éves, és két évtizeddel ezelőtt egy szörnyű balesetben szerzett fejsérülése miatt képtelen megjegyezni az új emlékeket. Christine mindennap hihetetlen harcot folytat azért, hogy visszaszerezze emlékeit, vagyis rajtuk keresztül önmagát. Kiderül, hogy semmi és senki nem az, mint aminek látszik, így a nyugodt tempójú, visszafogott történet hamar vérbeli thrilleré változik…A könyvből készült film október 30-tól a mozikban! A könyv S. J. Watson: Mielőtt elalszom című nagy sikerű regényének újabb kiadása."

0 Tovább

"Elvesztettem" egy könyvet :)

Blog Könyvajánló

"Elvesztettem" az első könyvet Nyíregyházán, vajon ki találja meg?

A fehér könyv egy padon pihen,
Defoe könyvének vidékén.
Dimbes-dombos tájon, s hiszem,
Ha nézed, elmerengsz gazdája kilétén.

A kutyafáját, de magányos lehet!
Akár a jó kutya benne,
Ki nyitott szemmel jár, szert tehet
Az egyik könyvkincsemre.

http://konyvtar.hu/wiki/Vesz%C3%ADts_el

0 Tovább

Ajándék könvyek

Blog Könyvajánló

Első ajándékkönyvem elkelt. Ez a két könyv (Dallos Sándor: A nap szerelmese és az Aranyecset) a kedvenceim közül való, Munkácsy életéről szóló regények. Azért ajándékozom el, mert szeretném megvenni frissebb kiadásban. :) Ezt a könyvet még 8 évvel ezelőtt vettem, 17 évesen egy antikváriumban, és nagyon örültem, hogy a zsebpénzemből megvehetem az én kis drágáimat. Remélem, a következő gazdája örömére szolgál majd. :)

Kövessétek a Facebook oldalamat, mert legközelebb a "Veszíts el egy könyvet" mozgalom keretében fogok "elveszteni" több könyvet is. A könyvekről fotót kaptok majd. :)

0 Tovább

Veszíts el egy könyvet!

Blog Könyvajánló

Hallottatok már a veszíts el egy könyvet játékról? Nyíregyházán én is "elveszítek" majd egy-két könyvet, majd posztolok nektek képet róla. :)

"Március 18-tól 20-ig ismét lesz nagy könyvelhagyó hétvége, ekkor ünnepeljük ugyanis a nyolcadik születésnapját a Veszíts el egy könyvet! játéknak. A cél idén sem változott: legyen egy hétvége, amikor sok-sok könyvszerető ember veszíti el egyszerre egy-egy kedves könyvét, hogy azt más megtalálhassa, elolvashassa, és később újra elveszíthesse."

Játékleírás:

http://konyvtar.hu/wiki/Vesz%C3%ADts_el

0 Tovább

Találkozás a földönkívüliekkel

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Rengeteg könyv, honlap, magazin, internetes blogger foglalkozik a földönkívüliek kérdésével. 2015-ben kezdődtek azok a találgatások, kijelentések, amelyek olyan emberek nevéhez köthetők, akiknek ez ügyben többet számít a szavuk. Tavaly áprilisban például a NASA vezető kutatója, Ellen Stofan állt elő a bejelentéssel, hogy a jelek szerint már a mi életünkben találkozhatunk a földönkívüliekkel. Ellen úgy véli, hogy 20-30 éven belül már bizonyítékaink is lesznek a földönkívüli életre.

0 Tovább

Könyvajánlás gyerekektől gyerekeknek vagy kamaszoknak

Blog Könyvajánló Ifjúsági

Már foglalkoztam egy párszor azzal a témával, hogy honnan tudjuk, milyen könyvet vegyünk könyvmoly gyerekünknek. Most íme egy nagyszerű lehetőség:

A Gödöllői Városi Könyvtár Könyvsú-GO nevű oldalán rengeteg könyvet találhattok, érdekes kategóriák szerint rendezve, amelyek érzelmekre utalnak, vagy a címből adódnak, mint például: barátság, elgondolkodtató történet, erőszak, izgalom, mindennapi történet, nevettem rajta, szerelem, sírtam rajta, tetszett, varázslatos történet, alkonyat, állati elmék, kalandos vakáció, titokzatos bűntény, rossz voltam, stb.

Az adatbázis alapja az a több mint 200 könyv, melyet 2015-ben gödöllői fiatalok olvastak el és értékeltek az Olvasók Diadala vetélkedőben.

Ha kiválasztottuk a megfelelő kategóriát, elolvashatjuk, hogy miről szól a könyv, és a gyerekek/tinik értékelik a következő szempontok alapján:

"Azért volt jó olvasni, mert..."

"Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert..."

"Annak ajánlom, aki..."

"Ne olvassa el, aki..."

Ezen kívül külön csillagokat osztanak a szerelem, barátság, erőszak, mindennapi történet, izgalom, varázslatos történet, elgondolkodtató történet, nevettem rajta, sírtam rajta, tetszett szempontok szerint.

Külön tetszett a honlaban, hogy nem csak a friss megjelenésekre koncentrál, hanem régebbi kiadású könyvek is fellelhetőek (úgy, mint Szabó Magda, Jane Austen, Fekete István, Verne Gyula könyvei, vagy a pöttyös könyvek), ráadásul nehezen lőhetünk mellé a választásban, hiszen "szakértőktől" (gyerekektől) kapjuk a fülest, hogy melyik könyvet is válasszuk a kicsi/nagy/kamasz, fiú/lány gyermekünknek.

A legtöbb könyvnél ráadásul látható néhány kreatív feladat is, úgy, mint Facebook-link a regény szereplőjének profiljáról, sms-ben összefoglalt tartalom vagy a vetélkedőn készült csapattagok fotója önmagukról, egy-egy regényhősnek beöltözve.

Örülök, hogy rátaláltam erre a gyöngyszemre, mert íme a példa, hogy a gyerekeknek ma is szükségük van az olvasásra és a könyvekre. ;)

http://konyvsu-go.gvkik.hu/

0 Tovább

Nyerj Harry Potter kvízzel mozijegyet vagy könyvutalványt

Kvízjáték Harry Potter rajongóknak a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár által.

fotó: FSZEK

"Ismered a varázsigéket? Roxfort minden zegét-zugát? A legendás lények sem lepnek meg? 


Tedd próbára a tudásod, töltsd ki Harry Potter egy-egy iskolai évéhez kapcsolódó kvízünket! "

A kvízek folyamatosan kerülnek feltöltésre és a megadott dátumtól tölthetők ki ITT.  (Az fszek.hu oldalán)

A játék végén a legeredményesebb résztvevők között könyvutalványokat és ajándék mozijegyeket sorsolnak ki.

Sok sikert minden mágusnak és muglinak!

0 Tovább

Elvált szülők gyerekei

Blog Könyvajánló Dráma 3

Egyre több az olyan házasság, amely válással ér véget. Talán az általános pénztelenség, a gondok, vagy a megszokottság idővel felőrlik a kapcsolatot, és még ha egy ideig úgy is gondolja egy pár, hogy a gyerekek miatt együtt maradnak, biztos, hogy ez sem tarthat sokáig. Az a házasság, amit már csak a gyerekek kötnek össze, nem valódi.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Sokan attól való félelmükben, hogy mi lesz a gyerekkel, nem mernek elválni, inkább belecsöppennek egy olyan színjátékba, amely nem hoz boldogágot. Akik pedig mégis elválnak, attól félnek, milyen hatással lesz ez a gyerekre/gyerekekre. Ingázni a két szülő között, vagy csupán az egyiknél élni, és csupán az ünnepeket tölteni a másik szülővel? Miközben minden osztálytársnak normálisnak tűnik az élete, ezé a gyereké hirtelen felborul. Azért is nehéz az elvált szülők gyerekeinek, mert a gyerekkor még olyan ártatlan burokban játszódik, amikor minden gyerek azt hiszi, hogy a szülei tökéletesek, sérthetetlenek, erősek és minden úgy jó, ahogy tőlük látja. De ha a szülők veszekednek, vagy elválnak, akkor még sincs minden úgy jól, ahogy? Túl hamar kell felnőniük a gyerekeknek és rádöbbenni: a felnőttek sem tudnak mindent. Sajnos, az élet nem abból áll, hogy gyerekként még bizonytalanok vagyunk, később aztán már nem hibázunk, és határtalan tudás birtokában mindig tudni fogjuk, melyik a helyes út. Sőt, talán inkább csak egyre bizonytalanabbá válunk, mert ahogy felnövünk, már nincs, aki utat mutasson.

„Talán ezt jelenti a felnőttség: megszűnünk szereplők lenni, akik arra mennek, amerre a cselekmény viszi őket. A felnőtt tudja, hogy a szereplő helyett lehet alkotó.”

/Ava Dellaira – Kedves halottak!/

A legnagyobb probléma, amikor a szülők elválnak, hogy általában mindkettő annyira el van foglalva a saját problémáival, saját lelki bajaival, hogy a gyerekre akaratlanul is kevesebb idő jut és ezzel együtt kevesebb figyelem. Nem is kérdés, hogy pedig ilyenkor áll fenn legjobban a veszély, hogy rossz útja tévedjen, ne adj Isten, rossz társaságba keveredjen. Ha ezt nem vesszük észre időben, akkor már lehet, hogy valamiről máris lekéstünk. A szülői felelősség nem olyan, hogy hébe-hóba lepasszolhatjuk, „szabadságra” megyünk, aztán visszatérünk, mintha mi sem történt volna. Ez egy életre szóló feladat, ahonnan sem az anyának sem az apának nem lehet (nem lenne szabad) „szabadságra” mennie, sem átvitt értelemben sem szó szerint. Tehát, amikor a szülők elválnak, és mindkettő belesüpped a kis saját depressziójába, vagy megpróbálja újra felépíteni a saját életét, újra ismerkedni, nem szabad megfeledkeznie, hogy az előző életétől nem szabadulhat meg gyökeresen, mert ott van egy vagy több kicsi szempár, aki tőle várja az eligazítást.

Blog Könyvajánló Dráma 3

„Mások nem menthetnek meg… magadtól nem. Elalszol a hegyek lábánál és a hegyekből lejön a farkas. Te pedig azt reméled, hogy valaki majd fölver. Vagy elzavarja a farkast. Vagy lelövi. De amikor rájössz, hogy a farkas benned van, akkor tudni fogod, hogy nem menekülhetsz előle. Senki, akit szeretsz, nem ölheti meg a farkast, mert az is te vagy. Látni fogják, hogy a te arcodat viseli, és nem adják le a lövést.”

Ava Dellaira – Kedves halottak! című könyvét olvastam, amelyben egy fiatal lány elvesztette nővérét, szülei elváltak, úgy érzi magára maradt. Halott hírességekhez írott levelei segítségével próbálja meg feldolgozni, ami történt. Mert bár nem tud beszélni róla, mégis, talán írásban könnyebb kommunikálnunk egymással, mint szóban.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. 

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

0 Tovább

Az internet hatása a párkapcsolatokra 

Blog Könyajánló Magyar 5

Néha még én magam is elgondolkodom, hogy csak az utóbbi tíz évben mennyit változott az ismerkedés, párkeresés mikéntje – nem feltétlenül jó irányba, de ez talán elég szubjektív vélemény. De nem is csak a párkeresésről van szó, hanem a kapcsolattartásról, a kapcsolatokról, amelyeket a személyes medrükből szépen kisodornak a modern kor eszközei. Okostelefon, internet. Facebook, Viber, Skype, Twitter, Gmail, Instagram, Myspace, chat oldalak és még a jó ég tudja, mi.

Blog Könyajánló Magyar 5

Jó tíz évvel ezelőtt még a chat oldalak álltak a ranglista élén és a Teveclub, aztán utat tört magának az iwiw, majd nem sokkal később a Facebook lökte le a dobogóról őket, és rögtön jött utána a Twitter, a Skype és a Viber pedig felváltotta fiatalkorom adu ászát, az MSN-t. Eltelt tehát 10-15 év, és a netes ismerkedés és netes kapcsolattartás az élre törte magát. Ha valakinek boldog születésnapot/karácsonyt/szilvesztert kívánunk, az esetek 90%-ában kiposztoljuk a Facebookra. Ha randizni szeretnénk, regisztrálunk a társkereső oldalakra, például a Badoo-ra és ezen személytelen módon próbáljuk kiszűrni a több száz chatpartner közül azt az egyet, aki vélhetőleg a lelki társunk lesz. Több száz potenciális jelölt áll rendelkezésünkre, míg az idősebb korosztálynak ez egyáltalán nem volt lehetősége, és lám, mégis megtalálták Nagy Ő-t. Sokszor eszembe jutott már a gondolat, hogy egy kis faluban élő fiatalok hogyan találják meg a pár tucatnyi lehetőség közül a párjukat, miközben a nagyvárosokban több száz vagy ezer randipartnere akadhat az embernek. Vajon az ember természete olyan, hogy annyira létszükség a társas élet számára, hogy a legkisebb közösségben is képes tüzet kovácsolni?

Vajon a nagyvárosokban, az internetes párkeresés által könnyebb-e megtalálni a tűt a szénakazalban, vagy a kisvárosok meghitt közösségének baráti köreiből egyszerűbb-e megtalálni a „tökéletes” párt?

Papp Csilla – A másik oldalról című regényét olvastam a minap, és meglepetésemre szolgált, hogy bár a kortárs magyar írók 90%-át nem szeretem és nem olvasom - főleg nem a celebek könyvét -, ez a hétköznapi lány olyan hiteles, hozzánk, huszonévesekhez szóló könyvet írt, ami nemcsak olvasmányos, de hiába kerestem, még csak hibát sem találtam benne. Olyan volt, mintha legalábbis egy külföldi sikeres író sokadik könyvét tartottam volna kezemben. Könyvében több huszonéves, budapesti nő és harmincas férfi játszik szerepet, akiknek az író olyan jól eltalálta és kifejtette személyiségét, hogy gyakran rácsodálkoztam, hogy némelyik szereplő mennyire hasonlít egy-egy ismerősömre. 

Blog Könyajánló Magyar 5

„Papp Csilla regényéből megtudhatjuk, milyen a másik oldalról nézni önmagunkat. 
A történetben Hanna és Olivér nem hétköznapi megismerkedését, kapcsolatuk alakulását kísérhetjük figyelemmel – cukormáz és szirup nélkül. Egy mámoros éjszakán egy közös ismerősük révén telefonos szexbe bonyolódnak. Mindkettőjükben mély nyomot hagy az első „találkozás", annak ellenére, hogy lehetetlen szituációból fakadt. Az egymáshoz vezető út pedig sok meglepetést tartogat.

A regény komoly társadalmi problémákat is feszeget: nők bántalmazása, válás, haláleset feldolgozása, mindezt azonban könnyed, szórakoztató stílusban. Ezekben az élethelyzetekben Hannának egy különleges segítője is akad, az autóbalesetben elhunyt gyermekkori barátjának, Péternek a szelleme. Végül megbizonyosodhatunk arról is, hogy nincsenek véletlenek. Hannának is döntenie kell: melyik oldalt választja…”

 Adott a személytelen ismerkedés, vajon lehet-e a tökéletes férfi, akivel eddig csak telefonon flörtöltünk? És vajon mitől hűl ki a párkapcsolatunk? Van, hogy nem vesszük észre, és egyszer csak rádöbbenünk, hogy már nem szeretjük a másikat?

Rám nem jellemző módon nem is igen tudom hirtelen megfogalmazni, miért tetszett a könyv. Talán mert már rögtön pár oldal után úgy éreztem, hogy én is lehetnék a főszereplő, lévén, hogy végre budapesti emberekről olvastam, mindezt nagyszerű stílusban. Mert olyan profin van megfogalmazva az egész, hogy a modern magyar könyvekre nem jellemző módon mégis magába szippant. Mert végig szurkoltam a főszereplőnek, és amikor félt, én is féltem, amikor pedig sírt, én is majdnem sírtam. Mert a szereplők minden elcseszett tökéletlenségük ellenére kedvelhetőek és igaziak, problémákkal, negatív tulajdonságokkal. Mert annyira valósághűen fel tudta vázolni nem csak a nők, de a férfiak gondolkodásmódját is, és most először elgondolkodtam azon, hogy attól még, hogy egy férfi gyakran disznónak állítja be magát, vagy úgy beszél a haverjaival, még lehet őrülten szerelmes és érzékeny. Talán egyszerűen csak ezt a viselkedési módot várja el a (férfi)társadalom a másiktól.

Blog Könyajánló Magyar 5

A budapesti élet, barátságok, a munkahelyi bulik, a magánéleti problémák, az elköteleződés, párkapcsolati viták, szakítások, bántalmazás mind-mind szerepet kapnak a könyvben, mindezt pedig cseppet sem erőltetett formában.

Blog Könyajánló Magyar 5

„Néhány év távlatából úgy gondolom, hogy azok a nők, akik azt állítják, hogyha a férfi megütné őket, onnantól nem állnak szóba az illetővel, hazudnak maguknak. Ez a teória csak addig érvényes, amíg nem történik meg a borzalom. 
(…) 
Ez előtt az esett előtt én is azt hangoztattam, hogy ha engem valaki megüt…aztán megváltozott a véleményem. 
Sajnos sosem találtam meg arra a választ, hogy miért maradtam még évekig vele.”

"Szerintem, ha valaki nem marad a barátunk, életünk végéig, akkor az sohasem volt az igazán. Talán csak halálunk előtt fogjuk megtudni, ki is volt igazi barát. Szerintem a barátság nem „csak úgy” létezik a világban, és találkozunk vele különböző élethelyzetekben. A barátság különleges állapot, melyet, ha egyszer elértünk valakivel, meg kell tudnunk tartani. Olyan gyöngyszeme ez a sorsunknak, amit ajándékba kapunk, és rajtunk múlik, vigyázunk-e rá eléggé, vagy elveszítjük. Egy embernek több gyöngyszeme is lehet, de minél több van, annál értéktelenebbek a gyöngyök számára. Nem kell gyűjtenünk őket, hogy később eldicsekedjünk vele, hogy nekem ennyi vagy annyi van, hanem ha találunk ilyet, akkor ismerjük fel, és vigyázzunk rá egész életünk során. Csiszolgassuk, fényesítsük, hogy minél ragyogóbb legyen, és hagyjuk magunkat is megérinteni, hogy mi is ilyen ragyogó gyöngyök lehessünk a barátunk ékszerdobozában."

Végezetül íme egy trailer videó a könyvhöz. :)

0 Tovább

Nappali könyvmoly módra

Ha már olyan nagyon belemerültem a könyvolvasásba, addig is, amíg végére érek, kis szünetet tartva elszórakoztam ismét a Roomstyler programmal. Ezúttal egy könyvmolyos nappalit rendeztem be, bár eredetileg legénylakásnak indult, de mindegy, úgy tűnik, a könyvszeretet még az alkotásaimra is rányomja a bélyegét. :D

Tulajdonképpen egész délután ezzel szüttyögtem, de szerintem megérte. Egyébként elárulom azt a kis titkot, hogy egyszer majd a saját álomlakásomba is ilyen téglafalat szeretnék, és minimum ennyi könyvet, de igazából többet. :)

Blog Alkotásaim

Blog Alkotásaim

0 Tovább

Mi lenne, ha megváltoztathatnánk a múltunkat?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Az élete során legalább egyszer mindenki elgondolkodik azon, mi lett volna, ha…

  • Ha nem úgy telt volna a gyerekkora, ahogy.
  • Ha nem ott nőtt volna fel, ahol.
  • Ha nem olyan döntéseket hozott volna, amilyeneket.
  • Ha nem azzal kötött volna házasságot, akivel.
  • Ha nem azt tanulta volna ki, amit.
  • Ha nem azt az állást vállalta volna el, amit.

És így tovább a végtelenségig. Megszámlálhatatlan helyen ágazik el az életünk, és mindig vannak olyan pillanatok, amikor eltöprengünk, vajon milyen lenne az életünk máshogy, másképpen, talán egy párhuzamos dimenzióban. Sok ember megbánja a döntéseit, és legszívesebben visszacsinálná azokat. Sokan szeretnének újra megszületni, de már azon tudás birtokában, amit megszereztek az életük során, így már aszerint alakíthatnának az életükön kedvük szerint, amit tudnak. Ki nem játszott el akárcsak egyszer is ezzel a gondolattal?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Ti mit csinálnátok másképp, ha újjászületnétek ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy? Mit változtatnátok meg benne? Egyáltalán ez egy áldás vagy átok lenne? És ha mindig csak ismétlődne újra és újra halálunk után az egész?

Egy nyereményjáték keretében figyeltem fel Claire North – Harry August csodálatos élete című könyvére. Be kell, hogy valljam, nem tudom miért, eleinte egy könnyed olvasmányra számítottam, valami szokványosra, kicsit általánosra, és felvillanyozó meglepetésként ért ez a komoly nyelvezetű és hangvételű, terjedelmes, alapos kutatómunkát igénylő, múltba kalauzoló könyv. Voltaképpen napokig a kilencszázas évekbe teleportált, magával ragadott, izgalomban tartott, s egyaránt volt a történelmi vonatkozásai miatt lenyűgöző, a nyomozati szálai miatt érdekfeszítő, és a filozófiai történetfelvetés miatt elgondolkodtató könyv. Maga az írás és fordítás is szépen megformált, komoly írói munka áll mögötte, a könyv pedig méltán képviselteti magát a nívósabb irodalmi alkotások között a polcokon.

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

„Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.

Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi. 
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.” 

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.”

0 Tovább

A gazdag emberek boldogabbak?

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Bizonyára sokunkban megfordult már a gondolat, és évtizedek óta viták gócpontja a kérdés, hogy vajon a pénz boldogít-e, vagy másképp megfogalmazva, vajon a gazdag emberek boldogabbak-e, mint a szegényebbek.

Persze nem is kérdés, hogy ilyenkor nem kifejezetten a pénzre gondolunk, hanem talán az érzésre, hogy bármit birtokolhatunk, vagy a javakra, amelyeket ők birtokolnak: szép, adósságmentes ház, drága autók, értékes tárgyak, stb. Nem titok, hogy a szegényebb ember sorsát megkeserítik a számlák, az adósságok, hogy majdnem üres a hűtő, de biztos vagyok benne, hogy bár a gazdagoknak van mit a tejbe aprítani, amit azonban Isten az egyik részről megad, a másikról talán elvesz. Ismerek például egy olyan milliomost, aki annyira pénzhajhász lett már, hogy csak többet és még többet akar felhalmozni, miközben a családjával elfelejt időt tölteni, és talán már fogalma sincs arról, hogyan kell kiélvezni a pénz előnyeit. Azt hiszem, a pénzgyűjtés is lehet egyfajta függőség, amibe ha belekeverednek, nem tudnak leállni vele. Biztos, hogy egy gazdag családban a gyerekek bármilyen anyagi dolgot megkaphatnak, de nem biztos, hogy meg tudják beszélni a szüleikkel, hogy miért szomorúak, nem biztos, hogy abban a házban is olyan meghitt a családi ölelés. Azt hiszem, az ember természeténél fogva olyan, hogy amikor baj ér minket, akaratlanul is összefogunk, megöleljük egymást, támogatjuk egymást, hogy együtt kibírjuk. Ha nincs ez a hajtóerő, ha minden tökéletesen rendben, előtérbe kerül az önzőbb énünk, és talán a család helyett többet gondolunk magunkra.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Persze, nem általánosítani akarok. Rengeteg boldog és boldogtalan szegény és gazdag ember van, de egyet egészen biztosan megmondhatok: a kocka mindig fordul. Az életünk egy hullámzó grafikon, ahol a magas- és mélypontok különböző sebességekkel váltják egymást.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Még tinédzser voltam, amikor rájöttem, hogy az irigység, mint olyan, egy teljesen fölösleges érzés. Nem éri meg irigykedni bárki másra, mert egyrészt nem tudhatjuk, hogy a felszín alatt milyen problémák bújnak meg nála is, másrészt akár, még, ha jobb is most annak a másik személynek, a kocka mindig fordul. Nem tudom, ki mondta egyszer, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem egy döntés.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

E. Lockhart: A hazudósok című könyvét olvastam a minap, amiben adott egy hihetetlenül gazdag család, egy sziget, nénikék, bácsikák, kamaszok és gyerekek. És a versengés az örökségért, az egymás eltiprása, és az igazi boldogság szem elől tévesztése. Rengeteg embernek útmutató lehetne ez, hogy rájöjjenek, talán több okuk lenne a boldogságra, mint gondolnák. Nem sok mindent mondhatok a könyvről anélkül, hogy lelőném a poént, a végkifejletet, s bár 89%-ot kapott a moly.hu-n (amit én is megítélek neki), és az olvasók váltig állítják, hogy a végén hatalmas csavar van, én azért már a negyedénél rájöttem a csavarra. Nem tudom, hogy ez most vajon az én „szerény zsenialitásom”, vagy akik rájöttek a végére, azok nem hangoztatják, de még így is olvasmányos és tanulságos történet volt, sokak számára könnyfacsaró.

0 Tovább

Umberto Eco könyvtára

Umberto Eco olasz író, a modern európai kultúra nagy irodalmára és tréfamestere február 19-én hunyt el. Stefano Crupi facebookon megosztott videója láttán, melyen Umberto Eco magánkönyvtára látható, méltán mondhatom, hogy bármely könyvmoly szeretné magának tudni ezt a rengeteg kötetet. Ígérem, ha egyszer milliomos leszek, nekem is így fog kinézni a lakásom. ;)

https://www.facebook.com/stefano.crupi.54/videos/448609792015847/?fref=nf

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Dennis Lehane - Egymásba ​veszve
Edan Lepucki - A ​17-es számú nő
David Baldacci - Emlékek börtönében
Veronica Henry - Könyvesbolti szerelmek
Peter Swanson - Védtelenül
Robert Bryndza - Lány ​a jég alatt (Erika Foster nyomoz 1.)
Stephanie Garber - Caraval (Caraval 1.)
Donáth Mirjam - Mások ​álma (Magyarok külföldön 3.)
Kelen Károly - Egy ​birodalom ébredése
Edith Eva Eger - A ​döntés
Gaál Viktor - Battleground ​Zero
Katharine McGee - Az ​ezredik emelet (Az ezredik emelet 1.)
Kelen Károly - Egy ​birodalom ébredése
  Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.