Facebook Twitter Addthis

Örökletes betegségek és a gyermekvállalás

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Kevesebb nagyobb dilemma létezhet az életben, mint mikor olyan szülők gondolkodnak a gyermekvállalásról, akiknél az egyik – vagy rosszabb esetben mindkét fél – örökölhető betegségben szenved. Olyan ez, mint üvegszilánkon táncolni, mert bármelyik döntést hozzuk is meg, mindkettő fájdalmas.

Ha csak kis százalékban is, de esély van rá, hogy a rákos megbetegedés vagy a bipoláris zavar vagy bármilyen betegség öröklődik a gyermekben, megéri világra hozni? Megéri kockáztatni? Mi történik, ha a két fél megfogadja, hogy sosem lesz gyerekük és mégis, a Sors máshogy rendeli. El kell vetetni a babát? Meg kell tartani? Milyen alapon kellene dönteni egy magzat sorsa felől? Meg kellene neki adni az esélyt az életre még úgy is, ha lehet, hogy később, mondjuk bipoláris vagy rákos lehet? Vagy Isten már meghozta a döntést, amikor a baba mindennek ellenére megfogant?

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni című könyvében egy bipoláris zavarral küzdő, de szerethető, erős és nagyszerű férfi, aki „képes átúszni a betonon is”, valamint egy hihetetlen lelkierővel rendelkező, céltudatos, kedves nő kerül ez elé a döntés elé. A férfi naplóbejegyzésein és a nő szemszögéből keresztül is két szemüvegen át olvashatjuk a történetet. Lenyűgöző, ahogy az író képes papírra vetni a bipoláris zavarral küzdő férfi zavarodott, kusza gondolatait, betegségének fázisait, félelmeit, és mégis képes megértetni az olvasóval, hogy a főszereplő Lucy miért is szereti annyira ezt a tökéletlen férfit. Még, ha az elején bizonytalan is voltam a választásában, a könyv végére már teljes mértékben megértettem, és rájöttem, hogy egyszerűen képtelen volt máshogy dönteni. Amikor beleszeretünk valakibe, akkor nem mérlegelünk, nem készítünk ellene-mellette listát, hanem csak sodródunk az árral, és teljesen mindegy, hogy az a szakadékba vagy az egekbe visz-e minket, nem tehetünk semmit. Csodálatos, hogy a két szereplő el tudta fogadni egymást a hibáikkal együtt: a férfi a nőt, akinél bármelyik pillanatban felütheti a fejét a rák, a nő a férfit, akinek betegsége különböző fázisaiban erős hangulatingadozásai vannak és élete végéig gyógyszereken él. De hogy lehet szeretni egy olyan férfit, aki hol mániákus, hol depressziós, hol normális, és ezek az állapotok fokozatosan váltják egymást?

És hogy lehet helyesen dönteni, vagy egyáltalán dönteni egy ilyen helyzetben a gyermekvállalásról? Aki egy könnyed hétvégi olvasmányra vágyik, annak biztosan nem ajánlom ezt a könyvet, de aki nem fél a néha könnyet facsaró történésektől, kellőképpen megacélozott a lelke ahhoz, hogy magához engedje ezt az érzelemdús, lélekmelengető és elgondolkodtató könyvet, vagy érez magában kis filozofikus hangulatot, hogy elgondolkodjon a helyzeten, annak minden bizonnyal a kedvencei között landol majd.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

0 Tovább

1944 – Menekülés a II. világháború idején

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Sok történet szól a második világháborúról, de azok az emberek, akik akkor még éltek, ma már nincsenek köztünk, hogy ezt elmesélhessék.

Elterjedt általánosítás, hogy az amerikaiak nem sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről vagy bármely más ország történelméről. Ezért lepett meg, amikor Karen White, a New York Times bestsellerszerzője a Köztes idő könyvében egy mai, bimbódzó szerelem és testvérharc történetébe beleszövi Helena néni, az idős magyar néni történetét, aki 1944-ben menekült el Magyarországról és már hetven év is eltelt azóta, hogy őrzi a titkait, és senkinek sem beszél az ő és a nővérei menekülésének történetéről. Kivételesen egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami nem a koncentrációs táborokról, hanem a menekülésről szól, és nem akkor és ott játszódik, hanem egy idős, megtört lelkű, reményvesztett nő emlékein keresztül láthatjuk az akkori Budapestet, a Lánchidat, a macskaköves budai utcákat, a félelmet, a reményt és rettegést. Külön tetszett a történetben, hogy távol marad az általánosítástól – mint ahogy az a történetből kibontakozik majd a végére, hiszen ugyanúgy jelen van a zsidó férfi és a náci katona. Míg a könyvet olvastam, szinte szemem előtt láttam nénit fiatalkorában nővéreivel, ahogy ülnek a zongora előtt a budapesti kávéházban, ahogy gyerekként az Úri utcai lakásukban élnek, és szinte úgy éreztem, mintha velük együtt én is elvesztettem volna azt a kort, azt az otthont – ahová soha nem térhettek vissza.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Eleanor, aki a nénit ápolja, szép lassan megismerkedik a magyar történelemmel, s ahogy a néni, úgy lassan ő is túlteszi magát az élet veszteségein és megtanul megbocsátani önmagának.

A kedvenc részem az egész könyvből az, amikor Eleanor, az amerikai nő Helena néninek a Monti csárdást játssza el zongorán. Miközben én is meghallgattam a művet az interneten, akaratlanul is elfogott az a torokszorító érzés, amit az írónő átadni próbált – és át is adta. Szinte éreztem a lapokon keresztül a hatalmas ház kissé dohos szagát, szinte láttam a festményeket, és hallottam a zongoraszót. Láttam az ott ülő fiatal, megtört nőt, és láttam az idős nénit, aki az öreg, ráncos kezére nézve szinte el sem tudja hinni, hogy megöregedett. Úgy emlékszem a tekintetére, amikor 1944-ről mesél, mintha magam ültem volna ott az ágya szélén.

Kevés ennyire megrázó, magával ragadó, különleges és sokatmondó történetet tartottam még a kezemben. Szeretném mondani, hogy kinek ajánlom, de igazából kivétel nélkül mindenkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinak, nőnek, mindenkinek.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.” /Karen White – Köztes idő/

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. 

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. 

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

0 Tovább

Hogyan ne őrüljünk bele a munkanélküliségbe?

Sajnos nagyon sokunkkal fordul elő életünk folytán, hogy van egy-egy olyan időszak, amikor éppen kénytelenek vagyunk otthon tengődni, és munkalehetőség híján csakhamar elkezdjük ostorozni önmagunkat. Nem tudjuk, mihez kezdjünk a hirtelen jött szabadidővel, szépen lassan csökken az önbizalmunk, magunkba fordulunk, és a végén már abba az ördögi körbe kerülünk, hogy éppen emiatt a magunkba fordulás és önbizalomhiány miatt nem találunk munkát. Ugye, mindenki átment már egyszer ezen?

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Nem biztos, hogy létezik egy általánosítható „terápia” erre, ami segít megőrizni az ember józan eszét ilyenkor, talán mindenkinek másra van szüksége ahhoz, hogy ne bolonduljon meg, vagy ne jelentkezzenek a fentebb felsorolt tünetek. De ahogy egyik kedvenc írónőm, Cecelia Ahern is megfogalmazta az Amikor megismertelek című könyvben, ilyenkor általában az a legjobb, ha az ember talál magának valami hasznos elfoglaltságot. Beletemetkezik az írásba, festészetbe, vagy kertészkedésbe. Bizonyított tény ugyanis, hogy a kinti, kétkezes munka segít helyrerakni bennünk a gondolatainkat, eloszlatja aggályainkat, megnyugtat és még a testünkre is jó hatással van. Nem véletlenül tartja a mondás: „Ép testben ép lélek”.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia Ahern könyveiben az a legjobb, hogy úgy ír középkorú szereplőkről, hogy közben olvasmányos a történet korombelieknek és idősebbeknek egyaránt. A sorok között foglalkozik az élet nagy problémáival, úgy, mint az idő múlása, a munkanélküliség, a túlzott munkamánia, a család, vagy például a Down-kór. Megható szál a történetben ugyanis a Down-kóros testvér története, aki bár hátránnyal indul az életben, mégis éppannyira érző, tevékeny, lelkes,  jó kedélyű, kedves nő, mint bárki más, és épp úgy képes akár háromféle munkában is helytállni.

S, hogy a főszereplőre visszatérjek. Mi segíthet a leginkább akkor, ha teljesen elvesztettük a hitünket önmagunkba, és azt gondoljuk, képtelenek vagyunk talpra állni? Ha nem tudjuk, hogyan tovább, hogyan lábaljunk ki a depresszióból? Egy barát. Mindegy, hogy férfi-e vagy nő, a lényeg, hogy azok a barátok, akik a nehéz napjainkon, korszakainkon is mellettünk állnak, segítenek átvészelni azt. Ha a munkanélküliség ingoványában dagonyázunk, kell, hogy legyen valaki, aki felhívja figyelmünket a jó oldalunkra, vagy a kritikus pontokra, amin érdemes változtatni. Kell, hogy legyen valaki, aki kirángat a mélabúból, s csakúgy, mint a kétkezi kinti munka, segít talpon maradnunk.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia könyvében ír szereplőkhöz mérten helyet kap az anyaföld-ember kapcsolata is. Kevesebb megnyugtató dolgot ismerek annál, mint amikor a természetben látjuk két kezünk munkájának gyümölcsét – akár szó szerint. Amikor kivirágzanak a virágaink, vagy amikor eszünkbe jut, milyen csodás árnyékot is ad számunkra az évtizedekkel ezelőtt ültetett fánk. Amikor belegondolunk, hogy az alatt a fa alatt hány és hány generáció ücsörgött éppen ugyanúgy. Mert van valami megnyugtató ebben a természet adta körforgásban.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Az Amikor megismertelek című könyvet ez a családias, morfondírozó, reményt adó életérzés hatja át.

0 Tovább

Félelem a változástól - Amikor nem merünk változtatni az életünkön

Blog Könyvajánló Romantikus

Azt hiszem, a legtöbb ember fél a változástól. Ráadásul, ahogy peregnek az évek, ez a félelem csak még tovább növekszik. Beleszoknak a hétköznapi rutinba, és képtelenek akárcsak elképzelni is, milyen lenne az életük máshogyan. A legtöbben csak akkor mernek változtatni, amikor biztosak benne, hogy a változás után nem lehet már rosszabb, mint előtte.

„Van, amikor az embert csak valami fájdalmas csapás tudja rábírni arra, hogy továbbálljon egy helyről, amely már nem illik hozzá, ahol már nem érzi jól magát.”
/Elizabeth Berg – Sorsok szőttese/

Pontosan ez az oka annak, hogy annyian élnek rossz párkapcsolatban, vagy szürkülnek meg egy rossz munkahelyen, maradnak ugyanabban a már nem otthonos lakásban, stb. Félünk a következményektől, és már nem is emlékszünk, milyen volt gyerekként félelem nélkül élni, szabadon. A félelemérzet kialakulása a pszichés fejlődés igen fontos része. Az egészséges mértékű félelem hasznos, hiszen a veszélyek elkerülésére késztet. De mi van akkor, ha már túlzásba visszük, és a megszokás rabjává válunk? Sok elvált ember már nem meri még egyszer tartós kapcsolatra/házasságra adni a fejét, sok ötven vagy hatvanon felüli ember pedig, ha szingli, meg sem próbálkozik már az ismerkedéssel, mert fél. Fél a változástól.

Blog Könyvajánló Romantikus
"Félni a változtatástól a siker ellensége."

„Egyfajta terhet tényleg mindenki cipel. És ez a teher nem más, mint a félelem, ami sok bajt okoz, mert ráveszi az embereket bizonyos dolgokra, más dolgoktól pedig visszatartja őket.”

Pedig hányan gondolják úgy, hogy változtatni szeretnének! De a legtöbb ember csak ábrándozik, hogy milyen lenne másik városba költözni, munkahelyet váltani ahelyett, hogy legalább elindulna az úton. Sőt, a legtöbben csak homokba dugják a fejüket és nem is vesznek tudomást a problémáról.

„Az emberek sokszor nem vallják be, mit éreznek valójában, és ez rengeteg gond forrása.”

Gyakran az ember csak akkor képes változtatni, ha például egy teljesen idegen ember szájából hallja, hogy ez, ahogy az életük most éppen folyik, nagyon nincsen rendben. Mindig van egy pillanat, amikor az ember hirtelen megvilágosodik.

„A legtöbb embernek mástól kell hallania azt, amit már tud.”

Nem egyszerű rávenni magunkat a változásra. Néha az a legnagyobb baj, hogy mi sem tudjuk, mit kéne igazán tennünk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olvasóm érezte már így magát, vagy éppen most érzi így magát.

„Embernek lenni annyit jelent, hogy kétségek közt élünk, szükséget szenvedünk és folyamatosan fejlődünk, alakulunk.”

„Azért iszonyúan nehéz bevallani önmagunknak, hogy mi az, amit a legjobban szeretnénk, mert ha nem kapjuk meg, iszonyúan nehéz lesz nélküle élni.”

 Elizabeth Berg – Sorsok szőttese című regénye közel sem egy amolyan lélekelemző könyv, sokkal inkább fordulatos regény, amelyben a főszereplő nő megteszi azt, amitől sokan félünk: változtat az életén, ráadásul már túl az élete delén. Külön fantasztikus és szívbemarkoló szófordulatokkal kecsegtet Szieberth Ádám fordítása, aki tökéletes példát szolgáltat arra, mennyire fontos egy regény élvezetekor a fordítás minősége.

A történet, mint olyan, sok, változás előtt álló nőnek, férfinak segítségére lehet, de csupán egy délutáni olvasmánynak is megfelelő. Olvasása közben sokszor elgondolkodtat, felkavar és egyszerre meg is nyugtat. Miközben beszippant minket a történet, akaratlanul is eszünkbe juttatja a mi döntéseinket életünk során, és akaratlanul is felteszi a kérdést: vajon mi mit mulasztottunk el?

 „Bernek különleges tehetsége van ahhoz, hogy megragadja a hétköznapi élet apró, gyakran szívmelengető részleteit” /NEWSDAY/

Blog Könyvajánló Romantikus

0 Tovább

A nők odavannak a rosszfiúkért?

Blog Könyvajánló Romantikus Young adult 5

Talán elcsépeltnek tűnik, és azt gondolnánk, ilyen csak a filmekben vagy a könyvekben van, de ha jól megvizsgáljuk a saját vagy környezetünk életét, be kell, hogy valljuk, a nők nem mindig a kedves férfiakat választják. Sőt, a nők többnyire ugyanúgy viselkednek, mint a férfiak: azt a férfit választják ki a sok közül, amelyiket nem kaphatják meg – rosszabb esetben, amelyik még házas is -, mert talán a nőkben is ugyanúgy jelen van az a bizonyos vadászösztön. A rosszfiúság vonzó? Tény, hogy egy kapcsolat elején sokkal izgalmasabb egy ilyen karakter, de az idő múlásával mégis szeretnénk, ha azzá a kedves emberré változna mellettünk, akit egyébként az elején valószínűleg figyelmen kívül hagytunk volna. Persze, tudom, hogy ez nem minden esetben igaz.

Talán a rosszfiúság azért vonzó, mert küzdeni kell érte, nem lehet megkapni, és erőt sugároz, azonban egészen biztos, hogy a nők nagy százaléka nem egy ilyen betörhetetlen férfi mellett szeretné leélni az életét. Talán titkon minden nő arra vágyik, hogy „megszelídítsen” egy ilyen férfit, de ahogy a mondás tartja „kutyából nem lesz szalonna” – többnyire. Viszont amikor már házasulandó korba kerülünk, sajnos nagyítóval kell keresni az olyan férfit, aki gondoskodó, hűséges, kedves, stb. Amikor már leendő gyermekeink apját keressük, akkor már teljesen mások a szempontok.

Amikor tinédzser voltam, gyakran gondolkoztam azon, hogy vajon létezik-e kétfajta szerelem, vagy mégis melyik érzés az igazi? Amikor egy emberrel minden tökéletesen klappol, az ízlésvilág, a kötődés a szerelmen kívül baráti, és mindent meg tudnak beszélni? Vagy, amikor szinte teljesen egymás ellentéte a két fél, és gyakorlatilag szinte képtelenek bármit is megbeszélni, a viták mindennaposak, mégis, a szexuális vonzódás mondjuk, sokkal nagyobb, mint az előző esetében? Biztos vagyok benne, hogy sokan feltettük már magunknak ezt a kérdést, és az is biztos, hogy amikor az egyik típusú férfi mellett vagyunk, a másik típuson gondolkozunk és vica versa. Személy szerint úgy gondolom, tényleg szükségünk van néhány rosszfiúra az elején, hogy aztán annál jobban tudjuk értékelni a kedves és odaadó férfit. Az is lehet, hogy a két férfitípus közti választással nem csak férfit, hanem életstílust is választunk. Mi a fontosabb? A lelki kötődés vagy a szexuális lángolás? És vajon létezik egyáltalán olyan, amelyben mindkettő megvan?

Anna Todd – Miután című könyve méltán világhírű, és alig vártam már, hogy belekezdhessek az olvasásába, és nem bántam meg. Ha valaki boncolgatja ezt a témakört, akkor az ő. Csak az a kérdés, a főszereplő Tessa vajon melyik fiút/férfit választja a végén?

„Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább. 
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott. 
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt. 
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához. 
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt? 
Talán azért, mert ez szerelem?”

Különösen tetszett a könyvben, hogy bár ötszáz oldal, annyira lekötött, hogy egyetlen délután alatt elolvastam. Letehetetlen kategória, és nagyon gyakran éreztem úgy, hogy igen, ez már velem is megtörtént, ezt már én is éreztem, és éppen ezért fenomenális alkotás.

0 Tovább

Testileg, lelkileg és szóban bántalmazott nők

"Tényleg csak az számít erőszaknak, ha vér folyik? Szavakkal éppúgy verhetik a nőket, mint ököllel, a szív is pont úgy törik, mint a csontok."

A XXI. századba lépvén bár sok minden megváltozott, az egyik legnagyobb probléma azonban, hogy a bántalmazást, pl. nők bántalmazását nem sikerült megakadályozni. Bár már ritkábban hallunk erről, titokban, a négy fal között rengeteg embert/nőt bántalmaznak, akár testileg, akár szóban, lelkileg, szexuálisan vagy anyagilag. A bántalmazásnak ugyanis rengeteg formája van, bár sokan nem tudják, hogy másfajta módon is lehet valakit bántalmazni, mint testileg vagy szexuálisan. A nők 58 százaléka élt már olyan kapcsolatban, amelyben a szóbeli bántalmazás a mindennapok része volt.

Blog Könyvajánló

A legnagyobb probléma a félelem, hogy a bántalmazott fél nem mer senkinek sem szólni vagy beszélni róla, nem tesz semmit ennek megváltoztatása érdekében. Talán a társadalmi nevelés is közrejátszik abban, hogy még a mai napig nem sikerült megoldani ezt a problémát, hogy a bántalmazás még most is jelen van az életünkben. Az, ahogy a nőket és férfiakat máshogy neveljük, nézeteltéréseknek ad okot, arra neveljük a nőket, hogy kiszolgálják a férfit, megtegyenek mindent érte, és ezt sajnos el is várják – ha nem teljesül, bizonyos esetekben, agresszívabb férfiaknál megtorlás a büntetés.

„Gyerekkorukban a nők is sok mindent megtanulnak magukról és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik őket, hogy elhiggyék: a legfőbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleséggé és anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A női szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.”

Blog Könyvajánló

Rengeteg agresszív, tesztoszteronnal túlfűtött, beképzelt férfi járkál az utcákon, akik azt hiszik, a nők csak értük születtek, a nők állatok, tárgyak, akiknek szolgálniuk kell őket. Azt hiszik, bármit megtehetnek, szexuálisan bántalmazhatnak, verhetnek, megalázhatnak másokat. Bár női egyenjogúságról beszélünk, mégis rengeteg beképzelt férfi fórumozótól olvasom - amikor egy-egy nő „panaszkodik”, hogy mennyi dolga van a munka mellett a háztartásvezetéssel -, hogy hát „ti akartátok ezt.” Szerintem az, hogy a nők dolgoznak ÉS háztartást vezetnek ÉS gyereket nevelnek, míg mondjuk, a férfiak CSAK dolgoznak, nem egyenjogúság. Nyilvánvalóan most arra a felállásra gondolok, amikor a két fél ugyanannyit dolgozik. Az a baj, hogy még a mai napig is derogál a férfiaknak besegíteni a háztartásban és fogalmuk sincs róla, hogyan kell kicserélni egy pelenkát. De mennyi választja el ezt a gondolkodásmódot attól, amikor már csak a konyhaasztalnál várják a sült galambot/vacsorát pontban este hétkor, és amennyiben nem teljesül, jöhet a büntetés? Talán a különbség csak egy cérnaszál, csak ennyi választja el a férfiakat attól, hogy átessenek a ló túloldalára.

Blog Könyvajánló

Hogy mindenki tisztában legyen vele, öszegyűjtöttem nektek az erőszak fajtáit tőmondatokban:

Az erőszak fajtái

SZÓBELI ERŐSZAK: Amikor az egyik fél sértegeti a másikat, öngyilkossággal, gyilkossággal fenyegetőzik, gúnyolódik vele, lekicsinyli stb.

LELKI ERŐSZAK: Az áldozat önbizalmát lerombolja, mindenért őt hibáztatja, nem hajlandó megbeszélni a problémákat, megfélemlítően viselkedik. Elszigeteli az áldozatot, megmondja, mit csinálhat és mit nem, kivel találkozhat stb. Ellenőrzi.

TESTI ERŐSZAK: A bántalmazó az áldozatot testileg bántalmazza: lökdösi, fojtogatja, veri, harapja, fegyverre fenyegeti vagy bántja stb.

SZEXUÁLIS ERŐSZAK: A bántalmazó olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a másikat, amit az nem akar.

GAZDASÁGI (ANYAGI) ERŐSZAK: A bántalmazó nem engedi, hogy a másik fél dolgozzon, vagy amennyiben igen, a keresetét elveszi, és anyagilag függővé teszi a másikat.

A családon belüli erőszak egyéb formái

IDŐSBÁNTALMAZÁS

GYEREKBÁNTALMAZÁS

FOGYATÉKKAL ÉLŐ CSALÁDTAG BÁNTALMAZÁSA

ERŐSZAK A LESZBIKUS VAGY MELEG KAPCSOLATOKBAN

Hogy honnan jött az ötlet, hogy erről írjak? Wendler Nikoletta – Megvalósult álom c. könyvét olvastam a minap, amelyben többek között erről is szó esik.

Személy szerint azt hiszem, a legtöbb nő hiába gondolja, hogy ővele ez nem történhet meg, mert ő pontosan tudná, hogy mikor bántalmazzák, az igazság azonban az, hogy a leggyakrabban még csak észre sem veszik, ha valaki szóban vagy lelkileg bántalmazza/terrorizálja őket. Talán már annyira a mindennapjaik része, hogy nem is érzik a különbséget a bunkó férfi és a bántalmazó férfi között.

Örülnék, ha egy olyan társadalomban élnénk, ahol nem csak, hogy egyenrangúként tekintik a nőket, de tisztelik is. Amikor a háztartás nem csak a nő feladata, a nő dolga, ahol legalább annyira felnéznek a nőkre, mint a férfiakra, és ahol nem csak szóban létezik az egyenjogúság.

Blog Könyvajánló

A képek forrása az NLCafé Láthatatlan Monokli kampánya.

"Az NLCafé 2015 szeptemberében a Láthatatlan Monokli kampánya során megkérdezte az olvasókat, hogy mit gondolnak a verbális vagy lelki erőszakról, akár a munkahelyükön, akár otthon, a négy fal között éri őket bántalmazás. A kampány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a lelki sérülésekre, amelyeket egy-egy, akár napi rendszerességgel odaszúrt félmondat okozhat.

A tesztet kitöltő 6491 nő 58 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szenvedett-e már el inzultust a párkapcsolatában. Az 55 év felettiek 28 százaléka vallotta be, hogy élt már bántalmazó kapcsolatban, amíg ez az arány a 24 év alattiaknál még csak 9 százalék, a 25 és 34 év közöttieknél ez a szám már 15 százalék."

0 Tovább

Mire figyeljünk, ha bébiszittert/dadát fogadunk fel?

Blog Könyvajánló Krimi

Manapság, a XXI. században elfogadható és igen elterjedt a dadák, bébiszitterek alkalmazása kisgyermekes családokban. Nem mindegy azonban, hogy kit és mi alapján választunk erre a feladatra. A legjobb persze, ha ismerőst, vagy ismerős által javasolt személyt választunk, esetleg ügynökségekhez fordulunk. Nehéz azonban megtalálni a „tökéletes” dadát, akiben megbízhatunk, akire rábízhatjuk a gyerekünket. Különösen nehéz egy ismeretlenben megbíznunk. Vajon biztos jól választunk?

Nem értek egyet például az Amerikában elterjedt szokással, amikor ott tinédzsereket – akik maguk is még gyereket – bíznak meg bébiszitterkedéssel. Hiszen egy tizenéves mégis mennyire tudhatja, hogyan kell vigyázni egy (szintén) gyerekre? Én, ha mindenképpen dadára lenne szükségem, személy szerint olyan embert (nőt) választanék, akinek van saját gyereke, tapasztalata. És bár én nem igazán vagyok ennek a híva, de az az egy biztos, hogy egy sokgyermekes családban egy bébiszitter/dada jelenléte nagy segítség lehet.

Blog Könyvajánló Krimi

Mire kell odafigyelnünk dadaválasztáskor? Nagyszerű példa erre Samantha Hayes – Míg enyém leszel című regénye, amelynek története többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik, hiszen sok múlik azon, kit választunk a gyerekeink/magunk mellé. Fontos a referencia, azonban ne feledkezzünk meg arról, milyen könnyű hamis adatokat megadni, sőt, még ha fel is hívjuk az adott referenciákban megadott személyt, akkor sem lehetünk biztos benne, hogy tényleg azzal beszélünk, akivel mi gondoljuk. Manapság a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az ellenőrzésnek a közösségi oldalak csekkolása. Leellenőrzik például a munkaadók a dolgozókat, az álláskeresőket, példának okáért gyakran hallani olyan tanárokról, akiket elbocsátottak a kétes Facebook profiljuk miatt. Ezeken a közösségi oldalakon keresztül ugyanis jó esetben könnyen és gyorsan megismerhetjük az adott személyt, megtudhatjuk, mennyire bulizós alkat, milyen a családi állapota, mi az érdeklődési köre, stb. Használjuk ki ezeket a rendelkezésünkre álló, XXI. századi eszközöket. Mert ugye, azért ilyen bébiszittert mi sem szeretnénk:

Blog Könyvajánló Krimi

Persze, nehezebb az eset, ha nincs az illetőnek közösségi oldala, vagy álnéven regisztrált. Mindenképpen fontos, hogy ne legyünk felületesek és hallgassunk a megérzéseinkre, ösztöneinkre. A Míg enyém leszel című könyv egyébként egy érdekfeszítő krimi, s bár az elején azt hiheti az olvasó, hogy mindend tud, átlátja az egészet, tudja, mi lesz a vége, biztos, hogy hatalmasat téved, mert a végén nem várt fordulatokkal találjuk szembe magunkat.

„Egyedül vagy. 
Sebezhető vagy. 
És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 
Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?”

Olvashatunk bűnügyről, nyomozásról, egy gyermekes család hétköznapi életéről, párkapcsolati problémákról, mindezt több különböző nézőpontból.

Az biztos, hogy arról, hogy mit ronthatunk el dadaválasztáskor, sokat megtudhatunk. Ami egyébiránt tetszik a könyvben a csavaros végén kívül, az a realizmus, hogy minden szereplő életében láttatja a kellemes dolgokon kívül az árnyoldalt is – ahogy ez a valóságban is így van, az elcsépelt és közhelyes, túl tökéletes közösségi posztjaink ellenére.

Aki tehát egy eredeti, hétvégi olvasmányra, krimire vágyik, annak ezt tudom előszeretettel figyelmébe ajánlani.

Blog Könyvajánló Krimi

0 Tovább

Mi lenne, ha...

Mi történik, ha a jól megtervezett életünk egyszer csak kisiklik, s mint a száguldó vonat, maga alá temet minket. Ha tudjuk, hogy hol rontottuk el, hogy mi volt a hiba, fogadjunk, hogy mindannyian szinte bármit megadnánk azért, hogy visszacsinálhassuk. Mert míg az egyik pillanatban még minden tökéletesen rendben volt, a következőben már összeomlani látszik.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

Gimnazista végzős voltam, amikor egyszer csak az iskolába belépve láttam, hogy egy fekete-fehér kép van kitéve középen, a lépcsőn elé, virággal. Ismertem a lányt. Hamarosan azt is megtudtam, hogy meghalt. Még csak 19 éves volt, épphogy felvették az egyetemre. Éppen hazafelé tartott a vonaton, amikor baleset történt és meghalt. Még így, 7 évvel később is pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt: nagyon furcsa. Még emlékeztem, hogy láttam táncolni a szalagavatón, hogy néztem, milyen csinos volt és kecses, előtte állt az egész élet. Aztán egyszer csak nem volt többé. Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha mindez velem történik. Azon gondolkodtam, mi értelme volt a 19 évének, hiszen addig csak tanult, tanult, hogy felvegyék az egyetemre, aztán semmi… Ennyi lett volna az egész? Értelem nélkül? Akkor miért vagyunk itt? Kíváncsi vagyok, ha indítanánk egy világméretű szavazást, mi lenne az eredmény: vajon az emberek, ha tudhatnák, szeretnék-e tudni, mikor és hogyan ér majd véget az életük. Azt hiszem, én nem szeretném tudni.

Amikor meghal valakink, úgy érezzük, hogy az életünket nem mi irányítjuk. Hirtelen minden értelmét veszti, amit teszünk. Belegondolunk, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.

Dani Atkinstól az Összetörve című könyvet tegnap este kezdtem el és fejeztem be. A történet elején érettségi előtt álló fiatalok kávézgatnak. Aztán egyikük meghal, s a főszereplő lány élete valahogy teljesen kisiklik. Már semmi nem úgy történik, ahogy eltervezte, boldogtalan és még mindig gyászol. És aztán? És aztán elesik és másnap úgy ébred fel a kórházban, hogy az az 5 év, amit a tragédia óta átélt, nem is úgy történt. Tulajdonképpen nem is volt tragédia, és nem is halt meg senki. Minden a legnagyobb rendben. De akkor miért emlékszik mindenre olyan pontosan a „másik” életéből, s itt pedig semmire? Miért tudja pontosan, hogy kell bejutni a lakáshoz (ami mégsem az övé, és nem is volt soha), miért tudja, hogy hívják a kollégáit (akik sosem voltak a kollégái). Nem fogom lelőni a poént, mindenkinek teljes szívemből ajánlom a könyvet.

Aki vesztette már el ismerősét, rokonát, egészen biztos, hogy mindannyian elgondolkodtak már, milyen lenne, ha az illető még mindig élne. Még évek múltán is elképzelik, hogy mi lenne, ha… Ha itt lenne, ha beszélhetnének vele. Ezzel én is így vagyok. Ez a könyv lehetőséget ad egy kicsit az ilyesfajta kalandozásra, miközben végig izgalomban tart minket, hogy vajon mi ez a kettősség? Egy másik dimenzió, párhuzamosan? Egy álom? Személy szerint egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, amíg a végére nem értem. Sokan írták, hogy megríkatta őket a történet. Nem tudom, miért, engem nem, de olyan jó volt belemerülni a történetbe, mintha csak azt írta volna le az író, amit én is akarnék. Fordulatos, kalandos, érzelmes, elgondolkodtató, izgalmas és mindez egyszerre. Biztos, hogy bár először, de nem utoljára olvastam.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

A másik dolog, ami tetszett a könyvben, hogy Rachelt esendően és tévedhetően ábrázolja, mint amilyenek mi, emberek vagyunk. Néha mi magunk sem tudjuk, hogy mi számunkra a jó. Hogy melyik úton kéne mennünk, elbizonytalanodunk, hogy vajon a megfelelő ember mellett ébredünk-e reggelente. Biztos, hogy jól választottunk? Én gyakran elgondolkodom, hogy vajon azok az emberek, akik megházasodnak, mindig egészen biztosak-e abban, hogy a megfelelő ember mellett vannak. Vagy az egész csak véletlenek sorozata, amibe beletörődünk?

„Az első életem egy esős decemberi estén, 22:37-kor ért véget egy kihalt utcán, a régi templom előtt. 
A második életem nagyjából 10 órával később kezdődött, amikor a vakító kórházi fényben magamhoz tértem. Csúnya fejsebbel ébredtem, egy olyan életben, amire egyáltalán nem emlékeztem. Körülöttem voltak a barátaim, a családom. Azt hinné az ember, hogy ettől jobb lett. De nem, mert egyikük akkor már elég régóta halott volt.”

/Dani Atkins - Összetörve/

0 Tovább

A helyzet, amikor nincs helyes döntés

"Egy kérdésre se tudom a választ, és ez azt jelenti, hogy akár akarom, akár nem, de kezdek felnőtt lenni."
/Jodi Picoult - A nővérem húga/

0 Tovább

Küzdelem a rákkal

"Én leszek a kivétel, én leszek az a lány, akit majd úgy fognak emlegetni, hogy "aki kifejezetten jól bírta a kemoterápiát"."
/Zavodni Gréta Virág - A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt/

Blog Könyvajánló Dráma 4

0 Tovább

Bezárva a négy fal közé

"Négyéves koromban azt hittem, hogy ami a Tévében van, az mind csak Tévé, aztán ötéves lettem, és Anya nem hazudta, hogy egy csomó belőle igazi dolgok képe, és a Kint teljesen igazi. Most itt vagyok Kintben, de kiderül, hogy egy csomó belőle nem is igazi"
/Emma Donoghue: A Szoba/

0 Tovább

Szembenézni a problémákkal

"Egyvalamit nehezebb elviselni a siketségnél. Együtt maradni, és együtt szembenézni vele."
/Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem/

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

0 Tovább

Várható könyvismertetők

Könyvajánló Blog

Az elkövetkezendő időkben picivel több kritikát olvashattok majd tőlem, legalább heti 2-4-et, remélem, örültök majd neki.

Kezdetnek Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem és Cecelia Ahern - Amikor megismertelek című regények lesznek terítéken. Az előbbi már csak azért is érdekes, mert szerepet kap a történetben a hallássérültség, amiről már kifejtettem nektek véleményemet, lévén, hogy mint tudjátok, én magam is hallássérült vagyok.

Ezt követően várható Dani Atkins - Összetörve illetve Anna Todd - Miután regénye, előbbi a moly.hu-n 90%-os értékelést kapott, így előre várom, nekem hogy fog tetszeni. :) Szeretem a tragédiát tartalmazó könyveket, mert érdekesnek találom a tragikus esemény feldolgozását leríró történeteket.

De mindenképp bővebben sort kerítek az Útvesztő trilógiára, és Karen White - Köztes idő c. könyvre is.

És külön várom Wendler Nikoletta - Megvalósult álom, Papp Csilla - A másik oldalról, Zavodni Gréta Virág - A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt
 Elizabeth Bert - Sorsok szőttesse, valamint Nancy Horan - A csillagos nagy ég alatt könyvét. :)

Igyekszem majd a tömör könyvkritikákon kívül érdekes körítéssel is szolgálni számotokra és a szubjektív véleményemet is kifejteni a könyvvel vagy a témával kapcsolatban. :)

0 Tovább

Mit tegyünk, ha a pasi erőlteti?

Blog

Mit tegyünk, ha a pasi olyan dolgot erőltetne ránk az ágyban, amit nem szeretnénk?

Sokáig hanyagoltam a szexuális töltetű írásokat, mert bár bőven lenne írnivalóm, mégis azért ez elég kényes téma, és én nem szeretném vulgáris, profán módon megközelíteni. Mivel az internet nem nagyon szolgáltat értelmes megoldásokkal, úgy gondoltam, ideje megírnom egy ilyen posztot, hogy tanáccsal szolgálhassak a tanácstalan fiataloknak és felnőttek nőknek egyaránt.

Tény, hogy mindenkinél más és más a határ, hogy mit szeretne/akar megtenni és mit nem, mi az, amit még megpróbál, meg szeretne próbálni, vagy ami már túl sok neki. Sajnos a párkapcsolat elején nem csak a szépségek jönnek elő, hanem egy idő után a párnak ezt is fel kell térképeznie a másikban - és ez gyakran surlódásokhoz, vagy ami még rosszabb, nézeteltéréshez, vitákhoz, veszekedéshez és szakításokhoz is vezethet.

Az a baj, hogy szerintem sajnos a nőkkel szembeni viselkedés még most sem olyan, mint amilyennek lennie kéne, és ez főleg (a neveltetésen és társadalmi hozzáálláson) kívül a pornófilmeken múlik - már ami a szexuális életet illeti. Főleg a fiatalabbaknak nehéz eldönteni, hogy mi az ami "normális", mi az ami nem, ráadásul sok fiatal lány vagy éppen bármilyen korú nő szeretne megfelelni a párjának. Ebben a prűd világban a tizenévesek még csak nincs is kitől megkérdezzék, hogy mit is kellene tenniük, eleget kellene -e tenniük a pasijuk elvárásának bizonyos dolgokkal szemben. Sajnos rengeteg férfi egy nőt a valóságban is úgy kezel, vagy legalábbis olyanok az elvárásai egy nővel szemben, mint ahogy azt a pornófilmben látja, vagy a kurvákhoz járó vagy hazugon hencegő kollégáitól/barátaitól hallota. Aztán ha a lány/nő mégsem egy pornókirálynő és tesz meg neki mindent feltétel nélkül az ágyban, akkor nem érti a miérteket, jön a veszekedés. Ilyenkor (férfi olvasóimnak is mondom) a nő úgy érzi magát, mint egy rakás.... Hogy nem elég jó a férfinek, nem tud megfelelni neki, hogy kevés neki. Nem csodálkozom, ha ilyenkor nemhogy a férfi, de inkább a nő (is) félrelép, mert úgy gondolja, máshol talán szeretetteljesebben bánnának vele, más férfi talán elégedett lenne vele úgy, ahogy van, s nem erőltetné vagy hozná nap mint nap szóba az említett szexuális dolgot. (Azért nem szeretném konkretizálni a dolgot, mert ez a dolog mindenkinek más, mint ahogy azt fentebb említettem.)

Sajnos nem minden nő egyforma, és van, akinek X dolog még rendben van, de Y-tól már irtózik és fordítva. Mindezzel szemben a férfiak nagy része még arra sem képes, hogy "előkészítse a pályát", hogy figyelmes(ebb) legyen az ágyban, csak a saját kielégülésükkel és jó dolgukkal foglalkoznak, azzal nem valami sokan, hogy a párjuknak milyen jól esne esetleg egy kis masszázs, felvezetés, kényeztetés, csókok, vagy bármi. A férfiak szinte mindig csak a saját igényükkel törődnek - az első pár varázslatos alkalom után. (A kivételek erősítik a szabályt, mert tudom, hogy vannak.)

Ha az életben a férfiak nem hencengének szexuális sikerükkel, hanem őszinték lennének egymáshoz, akkor talán (talán+++) normálisan látnák a dolgokat és nem eltúlzottan, rájönnének, hogy XY kolléga barátnője sem egy pornósztár és nekik sem kell szégyenkezniük.

A legjobb megoldás természetesen a megbeszélés, de nagyon nehéz ezt normálisan megvitatni a másikkal és még nehezebb ráadásul úgy, hogy később ne jöjjön elő megint újra és újra ez a probléma, különben a nő lassan már úgy érzi magát, hogy semmire nem jó, a férfinak semmi nem jó, akármit csinál, és annyira elveszti önbizalmát, hogy már kezdeményezni sem mer.

Kedves férfiak! A nők nem szexrabszolgák. Nem vagyunk szexrabszolgák! Ugyanúgy vannak igényeink, és ezek kielégítésének márpedig KÖLCSÖNÖSNEK kellene lennie, 50-50%-ban. Ha előbb adtok, utána kapni is fogtok. Ha tisztelitek és szeretitek a párotokat, akkor ne legyenek irreális elvárásaitok, ha valamit a párotok nem szeretne, akkor azt ne erőltessétek, és ne higgyétek, hogy majd a következő nőnél minden klappolni fog, mert elárulok egy titkot: minden nőnek van valami, amit nem szeret úgy, amiben nem jó, amit nem élvez, amit nem akar. Nem tárgyak, nem guminők vagyunk.

Lányok! Ne tegyetek meg olyasmit a férfi kedvéért, amit nem akartok, akkor sem, ha attól féltek, így elveszítitek őket, mert ha megteszitek akaratotok ellenére, hosszabb távon ez ugyanoda vezet, mert például nálatok fog elszakadni a cérna.

A szexnek arról kell(ene) szólnia, hogy mindkét fél élvezze és mindkettő számára élvezetes legyen, nem arról, hogy a férfi erőltet a nő meg elvisel. A rossz élmények az ágyban évekre szólóak lehetnek és felettébb visszavethetnek egy kapcsolatot - megrendül a bizalom, az önbizalom.

Talán - remélhetőleg - egy velős átbeszélés, a problémák feltárása (a miért nem akarod kérdés kifejtése, és a miért akarja a pasi megmagyarázása) után megoldódik a probléma. Talán nem, talán csak a társadalmi elvárások megváltoztatásával, a pornófilmek átírásával lehetne megoldani. Talán csak bizonyos, érzékenyebb férfiak képesek emberként bánni a nőkkel, talán a nagy többségük képtelen erre. De egy olyan párkapcsolat ahol elvárások és meg nem felelés van, az sajnos előbb-utóbb halálra van ítélve és nem utolsó sorban maradandó károsodást okoz.

0 Tovább

A tökéletes munkahely?

Egy olyan utópisztikus poszt következik, amely az ideális munkahelyről szól. Persze lehet, hogy külföldön van ilyen, vagy Magyarországon leledző külföldi tulajdonban lévő cégeknél.

Blog

Ha nagyon ego akarnék lenni, akkor csak azt írnám, hogy a tökéletes munkahelyen szimplán csak nem kell(ene) dolgozni. :) De nem szeretném ennyire leegyszerűsíteni, és most egyáltalán nem erről lesz szó, hanem úgy, hogy mindkét félnek megtérüljön, milyen is lenne az igazán perfect munkahely, anélkül hogy csak úgy konkretizálnám, hogy pl. Google. 

Ha már annyi büfészak van, talán külön képezni kéne olyan szakembereket (ha még nincs ilyen), akik azzal foglalkoznak, hogy egy munkahely ideális legyen, szerethető és tartós, hogy ezáltal a legtöbbet hozza ki a munkavállalóból. A saját bőrömön tanultam meg azt az örök igazságot - amit a munkáltatók mégsem tudnak megérteni -, hogy ahol az ember szeret dolgozni, ott jobb munkát végez, nagyobb kedvvel és többet, mint ahová nem szeret reggelente bejárni, ahol rossz a hangulat, vagy szélsőséges esetben ahol már csak attól hányni tud az ember, ha rágondol.

A teljesség igénye nélkül és a fontossági sorrendet figyelmen kívül hagyva felsorolok párat a tökéletes munkahely tulajdonságai közül.

Nyilvánvalóan kiemelkedően fontos a fizetés. Ha megbecsülnek minket, akkor mi is megbecsüljük a munkát. Ha nem, akkor közben nyilván próbálunk más után nézni.

Nehéz elhinni, de például nagyon fontos a közérzetünk szempontjából, hogy milyen az adott hely berendezése/elrendezése/színárnyalata. Nem értem, ezt miért olyan nehéz elfogadni, pedig a lakásunkkal kapcsolatban már tapasztalhattuk, hiszen ott is arra törekszünk, hogy minél otthonosabban rendezzük be. Ezért úgy gondolom, nagyon nem mindegy, hogy unalmas és semmitmondó fehér falak között töltöm -e a mindennapi 8 órát, vagy egy szépen és igényesen lefestett (még inkább tapétázott), otthonosan berendezett irodában. Üzletkötő cégeknek ez még inkább lehet egy fontos szempont, mert így könnyen alakítható az ember közérzete, lelkiállapota. A vörös szín például feldúlttá tesz, a narancs inspirálttá, a kék öszpontosítottá, a zöld nyugtatóvá és így tovább. Egyszer voltam egy melóhelyen, ahol volt egy belső kis kavicsos, tavas kert, tele virágokkal az "aulában" őrülten szép volt.

Blog
Saját tervezés
Blog
Saját tervezés

Blog

Az emberségesség az egyik fő esszencia. Ha lábtörlőként beszélnek velünk, akkor lásd fentebb: nem érezzük megbecsülve magunkat. Én az életben mindig úgy vagyok vele, hogy megkövetelem a kellő (embereknek járó) tiszteletet, amit én is megadok. Ennek kölcsönösnek kellene lennie mindig és minden körülmények között, nem csak a munkában - kár, hogy kevésszer van így. Mivel még mindig letagadhatok 10 évet a koromból, így még inkább úgy érzem, hogy nem kapok tiszteletet - de ez egy másik témakör.

Összekovácsolt közösség és jó hangulat. Bár a legtöbb főnök Rákosi gondolkodásmódját vallja magáénak ("Aki nincs velünk, az ellenünk van.") és inkább egymás ellen uszítja a munkavállalóit, csak ne szövetkezzenek, barátkozzanak, ez nem a legjobb módszer. Mert mint mondtam, aki szeret a munkahelyén lenni (ennek összetevője hogy szeressen a kollégáival lenni, jó legyen a társaság), az többet és jobban dolgozik. Érdemes mai nevén trendi "csapatépítő tréningeget" tartani. Valójában arra gondolok, érdemes lenne évi egyszer elmenni kirándulni, és jobban megismerni a másikat a munkán kívül is.

Biztosan sok szép emlékre tennének szert az emberek. És például legközelebb megkérdezzük "mi a baj", amikor Brümhilda szomorúan jön munkába, vagy könnyebben kérünk segítséget az addig ridegnek és bunkónak tűnő Töhötömtől, akiről időközben kiderült a kiránduláson, hogy valójában csak nagyon félénk. ;)

Blog

Ha már a társaságról beszélünk, egyszer voltam egy olyan "megbeszélésen", amikor a feladat az volt, hogy "mondj mindenkiről valami rosszat". Ezt én inkább úgy módosítanám, hogy "mondj minkdenkiről valami jót." Miért uszítsunk egymás ellen az embereket? A mondj valami rosszakkal maximum tovább fokozzuk a problémát ahelyett, hogy megoldalánk. Ha már egyszer kötelező megbeszéléseket tartunk, akkor értelmes témákat hozzunk fel, és ha már eljutunk odáig is, hogy meghallgassuk az építő kritikákat és ötleteket a céggel kapcsolatban, akkor érdemes lenne megvalósítani a normális ötletekből is egyet-kettőt, mert a céltalan ötletelgetésből, aminek sosincs eredménye csak az következik, hogy egy idő után a dolgozó már inkább meg sem szólal, "úgyis fölösleges" alapon. Jogos.

Blog

Masszázs. Ez most tudom, tényleg utópisztikusnak hangzik, de sok nyugati cég alkalmazza, főleg azoknál, akik napi hatszáz órát ülve, gép előtt ülnek. Ugye, milyen jól esne egy masszázskupon figyelmességként? Vagy ingyen kávé? Esetleg néha egy munkahelyi ingyen ebéd? Céges farsangi parti??? :)

Blog

Szerintem egy pszichológus sem ártana, feldolgozni a stresszt például a kereskedelmi szakmákban a decemberi hajtásor, de mindegy.

Számomra egy ideális munkahely mondjuk 6 órás (mert vallom, hogy a legtöbb területen 8 óra alatt is ugyanannyit végez el az ember, mint 6 óra alatt, mert kipihentebb, és nem kávézza/cigizi stb. el a maradék időt, mert a koncentrációkészség addig terjed ki időben), normális és kedves, összekovácsolódott társaságban, akik gyakran járnak el munkaidőn kívül. Van ingyen kávé, és masszázskupon, az emberek emberien beszélnek egymással. A megbeszélések építő ötletekről szólnak, mindenki meghallgattatik és az ötletek megvalóssíttatnak. A környezet pedig inspiráló és összpontosításra sarkall. :)

Persze, a Google még megengedheti magának a játszó szobát, pihenő szobát és miegymást. :)

Blog

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Dennis Lehane - Egymásba ​veszve
Edan Lepucki - A ​17-es számú nő
David Baldacci - Emlékek börtönében
Veronica Henry - Könyvesbolti szerelmek
Peter Swanson - Védtelenül
Robert Bryndza - Lány ​a jég alatt (Erika Foster nyomoz 1.)
Stephanie Garber - Caraval (Caraval 1.)
Donáth Mirjam - Mások ​álma (Magyarok külföldön 3.)
Kelen Károly - Egy ​birodalom ébredése
Edith Eva Eger - A ​döntés
Gaál Viktor - Battleground ​Zero
Katharine McGee - Az ​ezredik emelet (Az ezredik emelet 1.)
Kelen Károly - Egy ​birodalom ébredése
  Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.