Facebook Twitter Addthis

Élet a Földön a technológia okozta robbanás után

A disztópikus kötetek manapság lendületesen felfelé ívelnek a könyvpiacon, néhányuk, úgy, mint Az éhezők viadala, Az útvesztő, vagy A beavatott pedig már a filmvásznon is bizonyított. Bár az imént felsoroltakkal személyes problémám, hogy lendületes kezdés után jelentősen csökkent a további részek élvezhetősége, ugyanez nem mondható el A tűz gyermekei trilógiáról – amelynek második része nemrég került a könyvesboltokba.

Sorozat 7 Könyvajánló DisztópikusNégyszáz évvel a nagy világégés után az emberiség maradéka ismét törzsi törvények szerint él. Valamilyen rejtélyes okból minden újszülött egy ikerpárral jön a világra. Egyikük Alfa – minden szempontból tökéletes példány –, a másik viszont testileg deformált Omega lesz.

Az Alfák rendelkeznek a világ javaival, míg az Omegák kiközösítve tengetik szánalmas napjaikat. Azonban hiába a tökéletesség látszata, amikor egy Omega meghal, Alfa párja is távozik az élők sorából. Cass igazán különleges Omega, a jövőbe látás képességével született, és talán ő a kiválasztott, aki egyenlőséget hoz a világra…Csakhogy előbb meg kell győznie Zachet, az Alfák vezetőjét – aki nem mellesleg az ikertestvére – hogy álljon a közös ügy mellé.

Francesca Haig sötét és mégis felemelő poszt-apokaliptikus regénye a fantasztikus irodalom rajongóinak új kedvence.

 

Értékelés:

Az első kötet kérdés nélkül rögtön a kedvenceim közé került, és már most az elején megjegyezném, hogy aggódtam kicsit, hogy a második színvonalban követi-e majd, de nem kellett csalódnom. Mivel egymás után rögtön olvastam a kettőt, így számomra nem is igen vált szét a történet, és olyan szép egységet alkotott, hogy nem éreztem semmilyen stílus- vagy minőségbeli eltérést a két kötet között.

Egy olyan jövőbeli világba csöppenünk bele, amit pár száz évvel ezelőtt már majdnem elpusztított a technológia okozta robbanás, s a hosszú, éhínséggel teli téli évtizedek-századok után az embereken is jelentkeznek a mutáció nyomai. Minden szülésnél két gyermek jön a világra: egy testileg tökéletes Alfa, és egy nyomorék, sérült Omega, akikre amolyan „kicsapódásként”, „melléktermékként” tekintenek, a robbanás velejárójaként, a teremtés olyan „zsákutcájaként” akik nem képesek szaporodni. Az Alfák csak azért nem pusztítják el ikertestvérüket – akik mindig ellenkező neműek -, mert az egyik iker halála a másikét is jelenti, így inkább amolyan száműzetésben kell, hogy éljenek. Míg az Alfák földekben gazdag falvakban vagy városokban élnek, az Omegák egyre éheznek, és egyre fiatalabb korukban választják el őket családjuktól.

Ebben a világban találkozunk Cassal, aki egy különleges Omega, és egyből a szívünkhöz nő, végigkövetjük a gyerekkorát, tinédzser éveit és felnőtté válását. A későbbiekben legfőképpen az a szemlélete válik az olvasó számára követendővé, mely szerint az Alfák és az Omegák nem is különböznek annyira egymástól, s békében kellene, hogy éljenek. De hogy ennek mi az ára? Hogyan lehetne ezt elérni, megértetni az Alfákkal, hogy az ikertestvéreik nem puszta érzéketlen melléktermékek? A társadalom két ellentétes, mégis haláluk okán szorosan összekapcsolódó rétegre oszlik, a gondok pedig csak akkor kezdődnek igazán, amikor Cass ikertestvére majdhogynem gyökeres változásokat kezd foganatosítani – nem épp a jó irányba.

Miközben magunk is kutatjuk, hogy mi lenne a legcélravezetőbb megoldás, pillanatok alatt „befaljuk” ezt a kétszer ötszáz oldalt. Álmodozunk a szigetről, ahol állítólag boldogan élnek az Omegák, álmodozunk a Másholról, hátha van még a Földnek olyan része, ahol életben maradtak az emberek. Anélkül, hogy spoilereznék, elárulhatom, hogy rengeteg csavar derül ki – legfőképp a második kötet végén -, én bizony tűkön ülve várom a sajnos csak sokára megjelenő harmadik, befejező részt. Nagyon érdekes volt két köteten át végigkövetni a társadalmi helyzetet, változásokat, az emberek gondolkodásmódját, Cass fejlődését, barátait – hiszen utóbbiakból sem érezhetünk hiányt. Néhány csavarnál csak a fejemet fogtam elkábulva, hogy „Aztaaa, most mi lesz?” míg másoknál reagálni sem volt időm, annyira akartam tudni, hogyan tovább.

Biztos, hogy ez a sorozat a legjobb disztópiák egyike, és mondom, külön érdeme, hogy a minősége nem romlik kötetről-kötetre. Bátran ajánlom akár Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő kedvelőinek (vagy azoknak, akik abban csalódtak), de akár mondhatnám Az ötödik hullám vagy A vétkes olvasóinak is. (Megjegyzem, az utóbbi nekem szintén nagy kedvencem). Azoknak, akik a disztópikus világ hozzám hasonló „megszállottjai”, ez elengedhetetlen a polcukról. :) Jó olvasást!

 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (kedvencek között)
Karakterek: Szerethető, jól jellemzett szereplők, semmi bajom nem volt velük.
Borító: Nincs kifogásom ellene, talán csak az omega jelet hiányoltam az egyik fejről. A kötet maga is jó minőségű.
moly.hu-n elért százalék: 84%
Kinek ajánlom: A disztópiák kedvelőinek, nem fogtok benne csalódni!
+ pont: A téma felvetésért, szerintem igazán egyedi disztópia lett.
- pont: Mikor jön már a harmadik rész? :D

 

 

0 Tovább

Alexandra Bracken - Sötét elmék (részletes ismertető)

A disztópikus regények terjedése néhány éve annyira megnövekedett, hogy már az én könyvespolcomon is tömérdek helyet foglalnak el, valahogy mégsem tudom megunni ezt a műfajt, és továbbra is a kedvenceim közé sorolom az ebbe tartozó köteteket. Tény, ami tény, hogy annak arányában, ahogy a disztópikus regények száma növekszik, úgy nő a koppintások vagy hasonlóságok mennyisége is. Éppen ezért mindig örömmel tölt el, amikor valami új világról olvashatok még akkor is, ha itt-ott vannak áthallások.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat 7Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

Értékelés:

A sötét elmék című könyvet először csak önmagában szereztem be, de rögtön el kell, hogy mondjam, mindenképpen meg fogom venni a folytatást! Igazából nem tudom, egyáltalán fizetésig hogy bírom ki, hogy megvegyem, de valahogy nyugtat a tudat, hogy akad még addig is pár könyv, amíg ennek a folytatásának megkaparintására várok – s annál édesebb lesz majd az öröm.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat 7

Ebben a könyvben egy olyan – általam is gyakran elképzelt világba – csöppentem, ahol a gyerekeknek (kamaszoknak) különleges képességük van, gyakorlatilag mindegyiknek más, de mégis csoportonként hasonló. Vannak vörösek, sárgák, narancsvörösek, zöldek és kékek. Nem mondom, hogy a csoportokra való osztás nem emlékeztetett kicsit A beavatott könyvben leírtakra, de más hasonlóságot ezen kívül nem fedeztem fel benne (azt leszámítva persze, hogy disztópia). A különböző színekkel jelölt csoportokba osztható gyerekek más-más erőt birtokolnak, például a kékek tárgyakat lebegtetnek, a zöldek hihetetlenül okosak stb. Maga a történet nagyon összetett, a háttér kidolgozott, csupán a párbeszédekben éreztem némi botlást itt-ott, akárcsak Az ötödik hullám könyvben és folytatásában, ugyanis egy-két mondatot nehezen értelmezhetőnek találtam az előzményekhez képest, illetve némelyik párbeszédnél úgy éreztem, mintha kivágtak volna egy kis részt, s talán nem is állok messze a valóságtól. Ruby, Liam és Dagi beszélgetései folytán néha úgy éreztem, nincs ok-okozati összefüggés a mondandójuk között, néha pedig pár másodpercig el kellett gondolkodnom, hogy talán kimondott résznek szánta-e az író a gondolati részeket (így próbálván összefűzni magamban az olvasottakat), de szerencsére ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Szintén a kedvenceim között fog landolni a könyv, s bár lehet, hogy a disztópikus téma iránti elfogultság beszél belőlem, azért a molyon kapott 87 és a második részét tekintve 91%-os értékelés mellettem szól. Már csak azért is érdekes téma, mert szerintem mindenki eljátszott már a különleges erők gondolatával, de tőlem például személy szerint távol állnak a szuperhősös elgondolások, így üdítően hatott az ötletnek egy teljesen más kibontakozása. Élvezettel olvastam, ahogy lassan feltárulnak előttem az események, s ahogy jobban megismertem a szereplőket, természetesen most is akadt olyan, akit kedvencemmé nevezhetek ki. Bár azt nem állítom, hogy társaihoz hasonlóan ebben a regényben nincsen szerelmi szál, de most sem annyira zavaró, amiért pontokat szoktam levonni egy értékelésnél, sőt mi több, az írónak valahogy úgy sikerült csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ezeket a szerelmes részeket még külön élveztem is.

Tudom ajánlani azoknak, akik olvasták Az éhezők viadalát, A beavatottat, Az ötödik hullámot, Az útvesztőt stb., mert azok egészen biztos, hogy ebben a kötetben is élvezetüket lelik, és nem fognak csalódni, mindazonáltal a disztópikus téma iránt eddigi laikusoknak is megfelelő alkalom, hogy belevethessék magukat ezekbe a világokba.

Ami hasonlóságot éreztem, az például az államellenes mozgalom, ellenállás, ami felüti a fejét mind Az éhezők viadalában, Az ötödik hullámban, de még A beavatottban is, sőt, szinte az összes ilyen témájú regényben, de ez megbocsájtható, révén, hogy ez az orwelli téma lényege; egy reménytelen, sötét jövő, ahol a szörnyűség tapintható, a világ pedig rossz irányba kormányozódik (az állam által). A megemlítendő (számomra megmosolyogtató, de fejcsóválással fogadott) hasonlóság még, az a Harry Potter kötetekből jutott eszembe, akik olvasták ezt is és azt is, minden bizonnyal érteni fogják, ha annyit mondok: „okklumencia és legilimencia.”

Nagyon érdekel, hogy a második rész miben tud többet az elsőnél, és tényleg, még, ha néhol szurkálódásomat is fejezem ki a könyvvel kapcsolatban, amit eddig a legmagasabb 7. Number ONE kedvencek közé soroltam, az senkinek nem okozott még csalódást. ;)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 87%
Borító: 10/10 – Tökéletes egy disztópikus regénynek, figyelemfelkeltő és sötét.
Kinek ajánlom: A disztópikus téma kedvelőinek, nyilván. De bárkinek, aki szereti a valóságtól kicsit – de nem nagyon – elrugaszkodó regényeket.
+ pont: Az alapötletért, az események kibontakozásáért, az összetettségéért, és mert imádtam a főszereplőket.
 - pont: A néhol összefüggéstelen párbeszédekért.

0 Tovább

A virtuális valóság térnyerése - avagy Claudia Gabel & Cheryl Klam - Káprázat (ismertető)

Ahogy beköszöntött a XXI. század, úgy lopja magát be életünkbe mind jobban és jobban elhatalmasodva rajtunk a digitális világ iránti szenvedély. Lassan kiszorítja életünkből nemcsak a postai levelezést, a telefonálást, a valós emberi kapcsolatokat is felváltja a virtuális barátság, a chat, a videó beszélgetés. A közösségi oldalakon utat tör magának eltorzított igazság, a valós élmények helyett pedig a virtuális szemüvegek szolgáltatnak álélményeket.

Vajon néhány évtized múlva már a szexuális életünket is a már piacra bukkanó szexrobotokon át élvezzük, vagy virtuális szemüvegeken át? Vajon mekkora fejlődésen megy keresztül néhány éven belül az Oculust Rift vagy a Samsung Gear? Hamarosan olyan utópisztikus (vagy épp disztópikus) élményben lehet részünk, mint a regényekben? Claudia Gabel és Cheryl Klam – Káprázat című regényében például egy olyan jövőbeli világot kapunk a történetben, ami nem is annyira valószerűtlen:

„A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket.
…Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet.” – szól a könyv ismertetője.

A virtuális szemüveg már meg is jelent a piacon, csak idő kérdése, hogy valóban egy ilyen világba csöppenjünk bele, amikor a légszennyezettség elképesztő méreteket ölt, az emberek pedig nem tudnak elszakadni a virtuális világtól, és már-már a függőség tüneteit produkálják. Miközben vonaton ülünk, vagy sorunkra várunk a bankban, már az lesz a meglepő, hogy arra a rövid időre is nem éppen egy virtuális szemüveg tapad a fejünkre? Vajon a gyerekeink, unokáink számára már mindennapos elfoglaltság lesz a „Káprázat” világa? Vagy olyan lesz a jövő, mint abban a Surrogates (Hasonmás) című Bruce Willis filmben? A testünk csak az ágyon hever majd napokig, míg egy robottest él helyettünk? Meddig képes elmenni a tudomány?

Személy szerint igazán vonzódom ehhez a témához, így nem véletlen, hogy a Káprázat című 2014-es könyvet kezdtem el olvasni.

Könyvajánló 5 Disztópikus sci-fi Sorozat Felnőtt Young Adult„A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.”

Annyi biztos, hogy figyelemfelkeltő borítója, szép kötése, betűtípusa és terjedelme egyből magára vonja a figyelmet és egy olyan világba kalauzolja az olvasóját, amely manapság (sajnos?) nem is olyan elképzelhetetlen. A Maxim kiadó könyveiben is azt szeretem, hogy számít nekik, milyen formában adnak ki egy könyvet, hogy az minőségi legyen, ne nagyítóval kelljen olvasni a könyvet, de ne is érjen csalódás a nagy betűméret és ezáltal csöppnyi terjedelme miatt, ráadásul az eddig meglévő négy könyvük alapján passzolnak egymáshoz méretben. Még nem jöttem rá, hogy a belső margón kívül és a borító anyagán kívül mitől függ, de örültem, hogy ez is egy olyan könyv, amit könnyű lapozni, és nem kell megtörnöm ahhoz, hogy lássam a mondatok elejét vagy éppen végét.

Maga a történet nagyon tetszett, olvastatta magát, én személy szerint örülnék, ha egyszer film is készülne belőle, mert a látványvilágot és a témát zabálná a nagyközönség, így a könyv is nagyobb figyelmet kapna. A mai modern világban úgy érzem, ez a könyv közel tud kerülni a fiatalabbakhoz (is), hiszen mi vagyunk azok, akik már el sem tudjuk képzelni az életünket a virtuális világ nélkül, akik tudják, vagy szeretnék tudni, milyen lehet egy szemüvegen keresztül elmerülni egy másik világban.

Érdekes, ugyanakkor félelmetes a könyv, ha belegondolunk, hogy nem áll messze a valóságtól, vagy a lehetséges jövőtől. Regan világában ugyanis az a hír járja, hogy az emberek függők lettek a „Káprázattól”, s a programnak talán káros hatása van a szervezetre. A kilátástalanság köpenye vetül az oxigénmaszk nélkül élhetetlen világra s az egyetlen kiutat csak ez a program jelenti, nem csoda hát, hogy az ember egyszerűen nem akar visszatérni a valóságba. De mi a helyzet, amikor már emberéletek kerülnek veszélybe?

Örültem, hogy elkalandozhatok a könyv segítségével különböző világokba, amelyek jellegzetes leírása valóban „elkápráztat”, valamint, hogy Regannel együtt nyomozhattam a programmal szemben felmerülő kételyeket illetően. Jól sikerült disztópikus sci-fi, melynek a külföldön már megjelent folytatása remélem, hamarosan itthon is elérhető lesz.

A történet maga logikusan felépített, fordulatokkal teli, és bár nem kerültem annyira közel a szereplőkhöz, a folytatásban minden bizonnyal erre is sor kerül majd. Kicsit olyan érzéssel töltött el az olvasása, mintha Vernének az Utazás a Föld középpontja felé című regényébe csöppentem volna, bár a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz. Talán csak azért éreztem így, mert Verne volt az első, aki ilyen gondolatokkal kezdett el játszani, és a könyvbéli „Káprázat” világában is ismeretlen helyekre kalandozhatunk, és Regan is „utazásokat” tesz. Talán a könyv vége miatt éreztem így, vagy talán azért, mert Regan keres valamit vagy valakit ebben a Káprázatos világban.

Mindamellett, azoknak, akik kikapcsolódnának kicsit, elmenekülnének a valóságtól, vagy épp csak elszakadtak a számítógépüktől egy kis olvasás erejéig, ajánlom figyelmükbe ezt a könyvet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék:72%
Borító: 9/10 – A bézs színnel ugyan nem értek egyet, de egyébként tetszik a középen, kör alakban felvázolt világ, s mint említettem, a kötés maga jól sikerült, a lapok vastagok, de könnyen lapozható és terjedelmes olvasmány.
 Kinek ajánlom: Fiataloknak, vagy akiket érdekel a science fiction, a disztópikus téma, a virtuális valóság. Vagy azoknak, akik kicsit elkalandoznának.
+ pont: A témáért, ami mindig is nagyon érdekelt.
 - pont: Nem is tudom… Erről akkor tudnék nyilatkozni, ha a második rész megjelenne magyarul és azt is olvasnám, de az elsővel szerintem semmi baj sincsen. Kíváncsi vagyok, a folytatás mennyivel ad hozzá a történethez, annak komplexitásához.

Kiadó:
MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 352
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 400 gr
ISBN: 9789632615080
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordít: Béresi Csilla

0 Tovább

Kegyetlen Kortárs Kannibalizmus - avagy T. S. Thomas: Londinium hercege (részletes ismertető)

Vajon az ember képes hús nélkül élni? Vajon ha kipusztulna minden állat (minden hús) a Földön, képesek lennénk éhezve, csekély zöldségen és gyümölcsön vegetálni? Vagy ebben a komor, disztópikus világban felütné fejét a kannibalizmus?

Könyvajánló Disztópikus Felnőtt Young adult 5 Sorozat MagyarNagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Értékelés:

Az Eaten-trilógia első részével kapcsolatban meg kell mondanom, voltak előítéleteim, kiváltképp, amikor rájöttem, hogy az írója magyar (Tóbiás Sándor), ráadásul a kannibalizmus önmagában nem keltette fel az érdeklődésemet. Annál jobban örültem, mikor az első pár oldal elolvasása után rájöttem, hogy ez egy nagyon olvasmányos történet, egyáltalán nem szájbarágós és ami a legfontosabb: sok kortárs magyar könyvvel ellentétben a Londinium olvasása közben nem akadtam fent a mondatokon. A legnagyobb hiba az én szememben ugyanis az, amikor a mondatok mesterkéltek, gyerekesek, és olyankor komoly erőfeszítések révén sem tudom beleélni magam a történetbe. Ilyen például, amikor túl sok bemutatkozós párbeszéd van egy történetben, ami lealacsonyít egy könyvet középiskolás szintre. Itt viszont erről szó sem volt, ha nem olvastam volna a borítón, hogy írónk Gyulán született, akkor az írásmódjából biztosan nem jöttem volna rá, hogy nem egy amerikai bestseller szerző.

Ami azt illeti, egyből elmerültem a történetben, és az „5. Egész jó, tetszett” értékelést fogja tőlem megkapni. A témát nagyon jól feldolgozta, és már az elején megkedveltem a főszereplőinket. Két dolog zavart csupán: az első, hogy engem speciel kizökkentettek a ritmusból Abigail (nemesekhez méltó) régies, cikornyás levelei. Ha egy könyv végig ilyen stílusban íródik, nem okoz problémát, így viszont a modern beszéd és a Shakespeare korabeli váltakozása elvonta kicsit a figyelmem. Talán időközben az író is rájött erre, miután megcsappant a levelek száma. Egészen a közepéig nem tudtam letenni a könyvet, és tűkön ülve vártam, hogy mi fog történni, a konyhás részektől kezdve viszont kicsit vontatottnak éreztem, és örültem vonna több fordulatnak, több magyarázatnak a végén. Természetesen tudom, hogy lesz még második és harmadik része is, így remélem, a második legalább annyira fog tetszeni, mint az első, és a történet komplexebb lesz és átfogóbb. Nem igazán jöttem rá a végén, mi volt a törpe terve, de lehet, hogy csak én próbálom túlbonyolítani a zárást, mert fölöslegesnek éreztem bele azt a plusz puccsos részt, kicsit már úgy éreztem, a felétől kezdve az egész csak egy álom és meg sem történik. Mindazonáltal szívesen veszem majd a második részét is.

Ami a kannibalizmust és a korhatárosságot illeti, az író jómaga 16 év fölött ajánlja olvasását, és sok olyan hozzászólást olvastam, hogy volt, akiknek az étvágya is elment az olvasása közben, felfordult a gyomra stb., rám viszont meglepő módon egyik sem volt jellemző. Természetesen végig tudatában kell lenni annak, hogy ez csak egy fiktív történet, így én halál nyugodtam ettem a szendvicsemet az olvasása közben.

Sokszor kérdeztem magamtól, hogy vajon az írónak mégis hogy ötlött fejébe ez a regény, végül olvastam tőle egy interjút, amiben a következőt nyilatkozta:

 „Emlékszem, mennyire szerettem Gordon Ramsay idegbeteg főzőműsorait, ez a szerelem egészen odáig tartott, hogy magam is megtapasztalhattam a szó szerinti angol konyha “örömeit”. Kitchen porterként tevékenykedtem néhány londoni konyhán, ez konyhai kisegítőt jelent, ez a konyhai hierarchia legalja. A szakácsok és a pincérek a feletteseid, a séf pedig élet-halál ura. Kicsit olyan, mint egy átlagos társadalmi rendszer görbe tükre. Elképesztő élőben látni azt a poklot, ami egy nagyobb konyhában történik, valahogy tévén keresztül jobban esett. A jó öreg, mindenkit anyázó Gordon papa iránti kíváncsiságom hirtelen hanyatlani látszott (tévéshow formájában tényleg kellemes), de beleszerettem Londonba. Egyik este megnéztem az V. Henrik című színdarabot a Shakespeare’s Globe-ban, és teljesen odáig voltam meg vissza. Van egy elképesztően ironikus ellentét a konyhai robot és a színház világa között, íróként pedig mindig is az ironikus ellentéteket kerestem, amire egy izgalmas világot tudok felhúzni. És ha már iróniánál tartunk, egy konyhában sok ötlete születhet egy mosogatófiúnak. A disztópia adta magát, hiszen egy jövőben játszódó történet nem korlátozza az írót a saját világa felépítésében.”
/forrás: http://media-addict.hu/2015/10/07/exkluziv-interju-t-s-thomas-szal-a-londinium-hercege-szerzojevel//

Ezt olvasván már nem csodálkoztam, hogy a történet legnagyobb része talán a konyhán játszódik, mégis jobban örültem volna valami érdekesebb terepnek. A főszereplő, Demetrius jellemfejlődése azonban érdekes. Az elején félénk, gyáva fiúból nem sokkal később egy vagány és belevaló srác lesz, később viszont szerény véleményem szerint megőrül. Nem igazán volt számomra világos, hogy mit miért tesz, miért nem áll ki (régi) barátja mellett, miért nem értékeli az eseményeket fejben és választ úgy helyes utat. Nem igazán értettem, hogy mi vezéreli a halálba vezető úton (mert szerintem annyira nem volt önzetlen, hogy csak az édesanyja gyógyulása érdekelte volna). Egy olyan fiút ismertem meg, aki nem, hogy nem sokat tud az adott világról, de szereti a homokba dugni a fejét, és egyáltalán nem hallgatja meg mások érveit. Mintha nem is lenne kíváncsi rá, hogy mi folyik itt valójában, hogy helyes-e az, amit éppen tesz, meg sem fontolja, hogy lenne esetleg más lehetősége is, mi több, egyenesen szánalmasnak éreztem, amikor nem hallgat a barátjára, sőt… Mindezt én legalábbis úgy tudom csak értékelni, hogy megőrült, máskülönben logikátlannak érzem a cselekedeteit. Úgy éreztem, végig a rossz oldalon áll, így pedig elég nehéz volt azonosulni a gondolatmódjával.

Luca, ha már itt tartunk, sokkal jobban belopta magát a szívembe, talpraesettségével némileg Minhora emlékeztetett (Az útvesztőből), sajnáltam, hogy nem kap elég szerepet, úgyhogy őszintén remélem, a második részben többet olvashatok majd róla. Őt értékeltem leginkább a szereplők közül, igen, mondhatni, ő a kedvencem.

Arról, hogy kinek ajánlanám a történetet, szintén az írót idézném a fentebb említett interjúból:

„Mindenkinek, akit érdekel ez a történet, elsőre dermesztően hathat, de szeretném, ha az olvasók felfedeznék ennek a fura utazásnak az emberi oldalát is. Szeretünk mindenre címkét aggatni: ez rózsaszín, ez fekete, ez fehér, ez kedves, ez elmebeteg stb… Próbáljuk meg az egész palettát nézni! És akkor nem vonjuk meg magunktól a jutalomfalatokat. Béna szójáték, de nem bírtam kihagyni. :)”

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. 5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék: 85%
Borító: 9/10 – Nekem tetszett a shekespeare-i vonatkozás, és találó a hús elhelyezése is a borítón. Illik a történethez. A kötet a kiadó szokásos könyveitől eltér méretben, egyébiránt viszont megegyezik A vétkes című könyvvel. Természetesen a kötése és a margószélességre, a lapok minőségére az Athenaeum kiadó esetében sosem tudok rosszat mondani.
 Kinek ajánlom: Akik kíváncsian egy kortárs magyar könyvre, vagy azoknak, akiket érdekelnek a disztópikus regények.

+ pont: Az egyedi témáért, az írásmódért és stílusért.
 - pont: Demetrius megmagyarázhatatlan gondolkodásmódja (megőrülése?) miatt a végén, mert nem tudtam egyetérteni vele. És azért, mert a törpés részt vagy jobban megmagyaráztam volna, vagy kihagytam volna.

0 Tovább

Cecelia Ahern - A Vétkes (részletes ismertető)

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young AdultCelestine North élete mesébe illő: mintaszerű gyerek és nővér, az osztálytársai és tanárai egyaránt imádják, ráadásul az ország egyik legbefolyásosabb emberének a fiával, az elképesztően sármos Art Crevanner jár. Aztán egy szép napot Celestine meggondolatlanul cselekszik: megszegi a szabályokat és ezzel örökre megváltoztatja az életét. Akár börtönbe is kerülhet. Megbélyegezhetik, és mindörökre Vétkessé, a társadalomból kitaszítottá válhat. 

A népszerű ír bestselleríró, Cecelia Ahern lélegzetelállító debütálása a fiatal felnőtteknek szóló regények világában egy olyan társadalom képét villantja fel, amelyben az engedelmesség a legfontosabb erény, a lázadás pedig a legnagyobb bűn. Ha ilyen világban egy fiatal lány kiáll a védtelenekért és az igazságért, azért meg kell fizetnie. 
A regény filmes jogait még megjelenése előtt megvette a Warner Brothers, így az Utóirat: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér után hamarosan A Vétkes is látható lesz a mozikban.

Értékelés:

Ismét egy disztópikus regény került a polcomra, és őszinte leszek, már hetekkel a megjelenése előtt alig vártam, hogy kedvenc könyvem, az Ahol a szivárvány véget ér című könyv szerzője megcsillogtathassa tudását ezen a területen is. Mivel egyébként is imádom a könyveit, nem csoda hát, hogy alig vártam, megtudjam, mire képes a disztópikus történetek ingoványos talaján.

Ha már fentebb megemlítették A beavatottat, mint amihez hasonlítani lehetne a könyvet, én szeretném ezt kiegészíteni más művekkel is. A "tökéletes világ" fogalma (ami mégsem az), ahol nincsen bűnözés és a legkisebb vétségé is büntetendő, nem ismeretlen az olvasók számára 1949-óta, amikor is Orwell megírta az 1984 című disztópikus regényét. Számomra akkor kezdődött a műfaj iránti szenvedély, amikor ezt a művet (és az ismertebb Állatfarmot) elolvashattam. Innentől kezdve majdnem minden regényt, ami hasonló témát dolgoz fel, „orwelli” jelzővel lehetne jellemezni. Aki azt a regényt olvasta, azelőtt nem ismeretlen a Gondolatrendőrség és a Nagy testvér fogalmak, valamint egy olyan állam, ahol a legkisebb hibáért is mérhetetlenül nagy büntetés jár, egy „hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel” teli világ.

Később, de még gyerekként Az emlékek őre című könyvért rajongtam, ahol szintén egy tökéletes világ tárul elénk, ahol nincsen szenvedés, sem bűnözés, ennek viszont igen nagy ára van. A filmipar csak nemrég fedezte fel ezt a művet, mert nem is olyan rég (egy nem túl élvezhető) filmet is készítettek belőle.

Ezeket azért írom le, hogy tudjátok, mely könyvek jutottak eszembe ennek olvasása közben. A regény első felénél például olyan érzésem volt, hogy én ezt a világot némileg ismerem (Orwell), közben pedig az agyam egyik hátsó zugában Franz Kafka: A per című könyve integetett, amikor a tárgyalásról szóló hosszú sorokat olvastam, vagy említhetném akár a Harry Potter ötödik részét is, azoknak, akihez az közelebb áll.

Összességében fantasztikus regény, még, ha közben úgy is éreztem, hogy sok-sok hasonló történet összegyúrásából született (de hát teljesen újat alkotni manapság szinte lehetetlen), és bár mint olvasó most összehasonlítom egy-két regénnyel, azt azért tudni kell előre, hogy a legmagasabb pontszámot kapja majd tőlem. Muszáj tehát bevallanom, hogy tegnap éjjel félkettőig olvastam, és kényszerítettem magam, hogy letegyem végre és aludni térjek, sőt, ma is az volt az első, hogy kezembe vegyem. Tipikus jelenség olvasás közben a dühkitörés, idegesség, feszültség és „mindenki hagyjon már békén” hozzáállás. Éppen ezért mindenképpen olyankor olvassátok, amikor felkészültetek arra, hogy nem fogjátok tudni letenni legalábbis kb. a közepétől kezdve, mert annyi problémát vet fel és igazságtalanságot ír le, hogy profi módon felkelti az emberben a bosszúvágyat, vagy épp a megoldásra áhítozást, a vágyat, hogy a jó nyerje el méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését, stb. Sajnos csak a vége előtt kezdtem csak rájönni, hogy ez egy sorozat lesz, ami miatt egyszerre voltam dühös (érthető módon) ugyanakkor felvillanyozott.

Hogy visszatérjek kicsit a hasonlóságokhoz, meg kell említenem, hogy Celestine személyiségét néhány ponton hasonlatosnak találtam Katniss Everdeenéhez, Crevan bíró pedig leginkább Snow elnökre hajazott, szóval én mondjuk, biztos vagyok benne, hogy Ahern olvasta azt a trilógiát is, de szerencsére több hasonlóságot nem találtam a kettő között. A történet vezetése, mint már mondtam, érdekfeszítő, aki legalább annyira szereti a disztópiákat mint én, annak mindenképpen ajánlom figyelmébe a könyvet.

Nagy értéke, hogy olyan kérdéseket boncolgat, mint hogy mikor kell hazudni és igazat mondani, megéri-e mindig igazat mondani, megbélyegezhetnek-e minket a múltban elkövetett vétkeink, mennyire tudunk a mások kárából tanulni, vagy, hogy mikor mi lenne a helyes döntés. Azért kerül a kedvenceim közé, mert szeretem az erkölcsi és etikai kérdéseket boncolgató könyveket, pláne az olyanokat, amik Orwellhez hasonlóan finom, burkolt társadalomkritikát is tartalmaznak. Sajnos a való életben is hajlamosak vagyunk magunkat tökéletesnek látni vagy láttatni, míg másokat egyetlen pillantásra megítélünk – helytelenül. Kifejezetten tetszett a köszönetnyilvánítás végén az alábbi kijelentése az írónőnek:

„Remélem, sikerült átadnom vele legalább egy tanulságot: senki sem tökéletes. Ne tegyünk úgy, mintha azok lennénk, és ne féljünk attól, hogy nem vagyunk tökéletesek! Ne aggassunk címkéket az emberekre és ne tegyünk úgy, mintha nem volnánk mind ugyanolyanok! Tartsuk észben, hogy hibázni emberi dolog, és tanuljunk minden hibánkból, hogy ugyanazt már ne kövessük el még egyszer.”

Ez tehát egy pontosan olyan regény, amiről megéri beszélgetni irodalomórán, szakkörön, baráti társaságban, amit megéri másoknak ajánlani. S, hogy miért társadalomkritika? Mert felhívja a figyelmünket arra a hibára, hogy (a közösségi oldalaknak is hála) mindig próbálunk tökéletesnek látszani, vagy, hogy sok helyzetben nem tudunk, vagy csak nem cselekszünk helyesen, hogy néha hidegen hagy minket mások szenvedése és csak elfordítjuk a fejünket. A mi társadalmunkban is vannak „vétkesek”, olyanok, akikre úgy tekintünk, mint a páriákra, csakhogy az ítélkezésünk felszínes és megalapozatlan.

Mindenképpen meg fogom kaparintani a folytatást, és nagyon remélem, hogy jó filmet kerekítenek majd belőle. Áldom a szerencsémet egyébiránt, amiért minden könyvre még a megfilmesítés előtt figyeltem fel (Az emlékek őre, A beavatott, Az éhezők viadala, Ahol a szivárvány véget ér, Az útvesztő stb.) Kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni, és nagyon szépen köszönöm az írónak ezt a kötetet, mert továbbra is a kedvenc íróm maradt, és, mert az érzelemhullámok sokaságán mentem keresztül olvasása során. Úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor vártam, hogy Lúdas Matyi elverje Döbrögit, mert felélesztette a felnőttkor miatt el-elhalványuló igazságérzetemet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One kategória
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Borító: 9,5/10 – Nagyon tetszik, de ha már egyébként is bizonyos szemszögből a diszkriminációról is szól a könyv, akkor nem lehetett volna a történethez hűen nem egy fehér lábszárat berakni a borítóra?
Kinek ajánlom: A disztópikus történetek szerelmeseinek.

+ pont: A társadalomkritikáért, az erkölcsi kérdések felvetéséért és azért, mert nem tudtam lerakni, úgy vártam a „megoldást.”
- pont: Mert néha a Kapitólium és Katniss Everdeen jutott róla eszembe.

0 Tovább

James Dashner – Halálparancs (Útvesztő trilógia 1,5) – részletes ismertető

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young AdultMielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. 
Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. 
A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young Adult

Értékelés:

Kezdetnek azt szeretném mindenképpen leszögezni, hogy aki az Útvesztő trilógia szereplőit szeretné újra látni, esetleg attól nem tud elvonatkoztatni, az mindenképpen tegye túl magát azon, hogy ez a könyv NEM azokról a szereplőkről szól – a megtévesztő prológus ellenére -, úgyhogy aki erre nem képes, annak csalódást fog okozni a könyv.

Emlékszem, pár éve én sem tudtam végigolvasni, mert annyira hiányoztak az „eredeti” szereplők, hogy úgy éreztem, ezt el sem kellene olvasni, de nem olyan rég egy ismerősöm rávett, hogy olvassam el, és nem bántam meg. Legalább annyi előnnyel indultam, hogy előző beleolvasási ismereteimnek hála már tudtam, hogy Thomas max. az elején esetleg végén tűnik fel, és a többiekre se nagyon számítsak, hiszen a történet jó 13 évvel az útvesztős történet előtt játszódik. Aki viszont képes eltekinteni ettől, és inkább, egy külön könyvként tekint erre a részre, az mindenképpen élvezni fogja. Teljesen új karaktereket ismerhetünk meg, én pedig személy szerint egyből a szívembe zártam új főszereplőnket, Markot, vagy legalábbis kicsivel az eleje után, amikor már nem olyan szégyenlős. Aki egy laza délutáni olvasmányra vágyik, annak nem biztos, hogy ez megfelelő könyv, mert nem pont laza, sokkal inkább a már James Dashnertől megszokott stílus: napkitörés, halál, kicsi csapat, fertőzés, halál, buggyantak, halál, de ettől függetlenül izgalmas, és valami teljesen új a másik három kötethez képest. Megtudhatjuk, az emberek egy része miként vészelhette át a napkitörést, hogyan menekültek meg, milyen részekre oszlott a társadalom, milyen volt az élet a napkitörés UTÁN és a fertőzés ELŐTT… (Ezeket pedig javarészt Mark emlékeiből.Hogyan is indult ez a fertőzés dolog, és mit reagáltak rá a hétköznapi emberek. Megismerünk egy immúnis kislányt, aki miatt a történet vége némi csavarral zárul. Előre is köszönöm, hogy megismerhettem őt, de többet nem árulhatok el róla.

Érdekes volt magam elé képzelni a napkitörés utáni túlélőket, Markot és barátait, azokat az éppen ismét reménykedő embereket, mielőtt kezdetét venné a Buggyant korszak.

Voltak számomra a történetben vontatott részek, amikor úgy éreztem, egy-két részt kivágtam volna, mert a történések csak önmagukat ismétlik, de összességében lekötött, és több napig „kotlottam” rajta, mindig újra elővettem, belemerültem kicsit kikapcsolódásképp a napi problémák elől.

Azoknak is tudom ajánlani, akik nem olvasták az Útvesztő trilógiát, de azoknak is, akik olvasták és szerették, mindazonáltal, mint említettem, utóbbiak ne számítsanak régi, kedvenc szereplőik felbukkanására. Alapvetően ez az előzmény – sok hasonló könyvvel ellentétben – nem egy terjengős fölösleges történetvonszolás, sokkal inkább azoknak íródott, akik kíváncsiak mindennek az előzményére, hiszen Az útvesztő könyvvel csak amolyan in medias res ugrottunk a dolgok közepébe, és ami még esetleg homályos vagy kevésbé érthető indok, magyarázat maradt a Halálkúra (azaz a harmadik rész) olvasása után, az itt talán jobban értelmet nyer.

Ami a karaktereket illeti, mindegyik szereplő könnyen megszerethető, egyiket sem mondanám idegesítőnek. Adott egy kislány (Deedee), egy lány (Trina), egy fiú (Mark), és két ex-katona: Alec és Lana. A többiekkel most kifejezetten nem foglalkoznék. A két legtöbbet színen lévő szereplő Alec, aki milliószor mentette már meg a kis társaság életét, és Marc, aki a történet elején még csak egy kissé szorongó kamasz, később azonban kicsikét Thomasra emlékeztet, mert talpraesett és kemény fickó válik belőle.

Mivel a sorozatot már egyébként is a kedvencek közé soroltam, így ez is ott landol, és bár eredetileg a könyvespolcon a többi kötet elé raktam, most úgy éreztem, inkább a végére illesztem, ezzel is kissé jelölve különálló voltát.

Azt hiszem, azért egy kicsit hátborzongató abba belegondolni, hogy egy ilyen napkitörés bármikor bekövetkezhet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Gyakorlatilag bárkinek, én még azt sem tartom feltétlen szükségesnek, hogy az Útvesztő trilógiát kiolvassa előtte az ember.

+ pont: Amiért a végén valamiféleképpen mégis összeköti ezt a könyvet a trilógia többi részével. A karakterek pedig külön plusz pontot érdemelnek.
- pont: Kicsit azért vágtam volna rajta, néha úgy éreztem, ismétlődnek a jelenetek.

0 Tovább

James Dashner - Halálkúra (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus SorozatA Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?

Értékelés:

Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy az előző két résszel ellentétben ezt a könyvet egyszerűen nem lehet csak úgy egy csapásra elolvasni, legalábbis nekem nem sikerült. Emészteni kell, gondolkodni, és az a sok hatás, ami a könyv olvasása során ért, mindig arra késztetett, hogy félretegyem kicsit. Az már egészen biztos, hogy nem ajánlanám a megjelölt (16-os) korosztály alatt, hiszen a könyvek a leírásaik miatt egyrészt sokkal szemléletesebbek (szerintem), mint a filmek, nagyobb hatást gyakorolnak az emberre, és annyi biztos, hogy ebben a könyvben nincs híja az akciódús, brutális, elszomorító és felkavaró „jeleneteknek”.

Anélkül, hogy nagyon spoilereznék, elárulhatom, hogy volt olyan rész, ahol abszolút nem értettem egyet Thomassal (a végére persze igen), de olyan rész is volt, ahol csak hüledeztem, mérges voltam, és nem akartam tovább olvasni – mindezt persze csak dacosan duzzogva, hiszen nyilván nem hagytam félbe, kíváncsi voltam a történet végére. Ami a karaktereket illeti, itt 100%-ban Thomas kerül a középpontba, Minho és Newt alig-alig szerepel (amikor igen, annak sem örültem, de majd meglátjátok), ráadásul a történet egyik csavarát illetve szerintem még jobban is jártam azzal, hogy végre-valahára megkedveltem Thomast. Már nem akar annyira nagyzolni és „mindent jobban tudni”, egy megbízható vezető válik belőle, akihez adott esetben én is szívesen csatlakoznék. Kiderül az előző részek vonatkozásában, hogy miért Ő az igazi vezető. Még több agyament buggyanttal találkozhatunk, gyilkosságok és halálesetek tömkelegével, háborúval, fegyverropogással, és egyéb szörnyűségekkel, amikor senkiben sem lehet megbízni. Megismerjük a Perzseltföldön kívüli "normális" életet, hogy élnek az emberek "manapság", megtudjuk, mit csinálnak a fertőzöttekkel, hogy néznek ki a városok, mi a felépítésük, és mire kellennek pontosan az immunisak, hányan vannak, és milyen szerepet töltenek be a világban.

Tulajdonképpen ez a trilógia (ha az előzménykötetet most még nem veszem bele) három részen át egyre jobban ível a brutalitás felé, és a harmadik részt olvasva úgy éreztem, az első ehhez képest tiszta Paradicsom, és az Útvesztő nem is volt annyira szörnyűséges. Nekem leginkább az első rész tetszett ezáltal a legjobban, és biztos vagyok benne, hogy sokan ugyanígy vannak ezzel, ugyanakkor így teljes a történet.

Sajnos azt kell, mondjam, lesznek, akik hiányozni fognak, de legalább a történet még olyan szempontból nem ér véget, hogy elolvashatom az előzményeit (Halálparancs).

Továbbra is feltétlenül tudom ajánlani férfiaknak, azoknak, akik olvasták az előző részeket, és alig várják, hogy mindenre fény derüljön (ebben nem fognak csalódni, mert mindenre választ kapnak), akik nem riadnak vissza a brutális történésektől - igen, még a második részt is túl lehet ilyen szempontból szárnyalni.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 8,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Akik olvasták az előző köteteket, szeretik az akciót, nem riadnak vissza a gyilkosságoktól és halálnemektől.

+ pont: Jól felépített történet, mindenre fény derül, akciódús.
- pont: Egy kissé nyomasztó azért ez a harmadik rész.

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat

0 Tovább

James Dashner - Tűzpróba (részletes ismertető)

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt Disztópikus

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusAz Útvesztő-sorozat második kötete. 
Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk… 
James Dashner, a világszerte óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.

Értékelés

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusRögvest az első rész olvasása után kezdtem bele a második kötetbe. Még mindig lebilincselő és magával ragadó, bár nekem néhány rész talán kicsit vontatott volt a sok menetelés (azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy a próbáknak közel sem lett vége). Ezt leszámítva azonban tetszett, nem sokkal, de kicsivel többet megtudunk az első részhez képest. Ami nem tetszett benne, hogy hiányoltam Minhot és Newtot, amikor sokfelé szakad a csapat a történet különböző részein, és mivel ők a kedvenceim, jobban örültem volna, ha többet olvashatok róluk. 

Ezúttal azonban teljesen Thomasra terelődik a hangsúly. Szerepet kap egy-két szerelmi szál is, bár nekem okozott némi nehézséget, hogy kibogozzam, Thomas végül is kibe szerelmes, vagy ki iránt táplál csak baráti érzelmeket, és erre mai napig nem sikerült rájönnöm, de ez a rész nem volt kifejezetten zavaró. Az előző kötethez képest, ami még kicsit lazább volt, itt már mindenképpen indokolt a 16-os karika; a halálnemek, sérülések leírásának brutalitása profi, de nem ajánlanám gyerekek kezébe, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy 15-16-on felüli fiúk, férfiak rendkívül izgalmasnak találják majd ezt a harcolós, „katonás” részt, a tesztek folytatódását, a „változókat”. Kicsit közelebbről is megismerhetjük a „buggyantakat”, azaz a világ elzombult társadalmának egy részét, elég ijesztő.

Ami a filmet illeti, nekem nagy csalódás volt, végig sem néztem kifejezetten, olyan szinten eltér a könyvhöz képest a cselekménye, hogy úgy érzem, csupán a főbb vonalakat tartották meg, mindent mást teljesen megváltoztattak a történetben, ráadásul a filmből előre sokkal több mindent megtudhatunk, mint a könyvből, az első résszel ellentétben egyáltalán nem adja vissza annak különös, hátborzongatóan félelmetes hangulatát. Olyan szereplők és történések is vannak a filmben, amik az eredeti történetben, a könyvben nincsenek.

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusNem tudom miért, a könyv olvasása folyamán - talán a karakterek egymástól való ideiglenes elszakadása miatt - kicsit olyan érzésem lett, mint mikor a Gyűrűk Urát olvastam, és alig vártam, hogy ismét találkozzanak, próbáltam gyorsan olvasni, hogy minél hamarabb információt nyerjek a kedvenceimről, megtudjam, mikor mi történt velük. Azt hiszem, ez is annak a jele, hogy lekötött a történet, és mindenképpen érdekel a folytatás. Remélem, az utolsó részben együtt maradnak a szereplők, és szemmel tarthatom Minhot és Newtot is, ámbár erre nem mernék mérget venni, sőt.

Ami Teresát illeti, ebben a könyvben minden, csak nem szimpatikus. Tény, hogy nekem már legelőször sem volt kifejezetten a szívem csücske, de ezután a kötet után szerintem már nem is lesz. Hogy Thomas miért kötődik hozzá ennyire, azt nem tudom megérteni, azt leszámítva, hogy gyerekkorukban együtt töltöttek pár évet – de hisz arra úgysem emlékeznek. Talán azért, mert ő (volt) az egyetlen lány a történetben?

A próbák folytatása meglehetősen eredeti, megtudjuk, mi történt a világban, hogy néz most ki majdnem az egész, milyenek a „buggyantak”, akiket elkapott a vírus, és milyen hatással van a festőzés, „kitörés” az emberekre, milyen az átmenet stb. Főszereplőink most már legalább tudják, hogy ez az egész egy teszt, egy próbatétel, de a miértekre nem kapunk egyenes magyarázatot.

Még mindig a kedvenceim között van a könyv, de még hátravan a harmadik és az előzménykötet, így mondhatom, hogy az összterjedelmét tekintve igencsak hosszúra nyúló olvasmányélményt nyújt. Tudom ajánlani még mindig a disztópikus történetek kedvelőinek, férfiaknak mindenképp, de nőknek is, akik nem dugják a fejüket a takaró alá a véres részektől. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 8,5/10
Borító: 10/10 – A filmes borító van meg, szépen illeszkedik a sorozat és a kiadó többi könyvéhet, ugyanazt tudom róla elmondani, mint az előző kötetről, jó minőségű, hajlékony borító ajándék könyvjelzővel és a legjobb félfamentes papírral.

+ pont: A sorozatért magáért.
- pont: Egy kissé vontatott volt pár rész, és nem történt túl sok minden lényegi dolog benne.

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt Disztópikus

0 Tovább

James Dashner - Az útvesztő (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult KalandIzgalmas, rejtélyes, eseménydús, olvasmányos – e tulajdonságok közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy regény már az első mondattól lebilincselje az olvasót. S ha ráadásul egy író mindezen jellemzőket olyan ügyesen ötvözi, mint James Dashner „Az Útvesztő” című regényében, a könyv biztos sikerre van ítélve.

Egy könyv, amely kamaszokról szól – kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú – némelyiküknek már két éve tartó – fogság után végre kiszabadulhassanak. De vigyázzunk, ez a kaland veszélyes vállalkozás!

Értékelés:

Tény, hogy rengeteg disztópikus történetet olvastam az utóbbi időben, úgy, mint A beavatott, Az éhezők viadala, Az ötödik hullám, de egyáltalán nem marad el mellőlük kicsit sem Az útvesztő című könyv. Talán nem véletlen, hogy Dylen O’Brien főszereplésével 2014-ben filmet is forgattak belőle, nem kis sikerrel; és bár a filmben rengeteg mindent megváltoztattak a könyvhöz képest, azért nekem tetszett, kiváltképp a színészek választása.

Elsőrangú a könyvben és mindenképpen megemlítendő a karakterek kidolgozottsága, különbözősége, hogy bár több tucat fiúról szól a könyv, mégis mindegyik rendkívül egyedi, megvannak a sajátosságaik, a jellemzőik, ami csak még élvezhetőbbé teszi az egyébként fenomenális és lebilincselő történetet.

Először is a meglepő tényt szeretném közölni, miszerint az én kedvenc szereplőm Newt, de talán azért, mert a filmben őt alakító Thomas Brodie-Sangstert márt elég régóta, kisgyerek korában a szívembe zártam, így ettől el sem tudtam vonatkoztatni, de Minho is ugyanúgy a szívemhez nőtt. Talán nem is tudok más olyan olvasmánypéldányt mondani nektek, amikor nem a főszereplő lett volna a kedvencem, de jelen esetben ez a helyzet, ami már csak azért is érdekes, mert az ő gondolataikról pedig semmit nem tudhattam meg, mégis, a cselekedetük, emberségességük, félelmük szimpatikussá tette őket Thomas „mindent megoldok” hozzáállásával szemben.

Egyébként a könyv végig lebilincselt, egyetlen (betegszabis) napom alatt végigolvastam, és örültem, hogy legalább valami annyira leköti a figyelmem, hogy még köhögni is elfelejtek, így nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, még ma éjjel nekikezdek a második kötetének. Mivel a filmet már láttam, így volt fogalmam róla, miről is van szó, mi lesz ez az egész (úgy nagyjából), mégis ezáltal sem veszített cseppet sem vonzerejéből a könyv. Tipikus példája annak, amikor annyira „beszippantósak” a mondatok, az oldalak, hogy még úgyis végigizgultam, hogy tudtam, mi lesz a kötet vége. Merem tehát azoknak is ajánlani, akik a filmet látták, és megsúgom, tapasztalnak majd elváltozást a kettő között.

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Ha össze akarnám hasonlítani a fentebb említett disztópikus történetekkel – bár valljuk be, azért ez a témák különbözősége miatt nem egyszerű feladat -, akkor azt mondanám, hogy eddig majdnem mindegyikben idegesített valami. Például Az éhezők viadalának fantasztikus az első könyve, de a második már épphogy, a harmadik meg egyáltalán nem, A beavatottban pedig egy idő után minimum halálra idegesített Négyes hozzállása (a harmadik részben azt hiszem), egyelőre Az útvesztővel szemben nincsenek kételyeim, bár még nem tudom, a maradék két rész mennyire fog a szívemhez nőni. Utána pedig szemrevételezem azt a bizonyos 0,5. részt, a Halálparancsot.

Mindent összevetve a Number One kedvencek kategóriába soroltam a könyvet, egyrészt, mert gyengéim a disztópikus könyvek, másrészt, mert nem bírtam letenni annak ellenére sem, hogy tudtam, mi lesz benne, harmadrészt pedig rajongok a szép, egységes borítójáért és ajándék könyvjelzőkért.

Mindenképp tudom ajánlani 16 év körülieknek, fiatal felnőtteknek vagy felnőtteknek, férfinek és nőnek egyaránt, akiket érdekelnek a rejtélyek, elmélkednek néha a borús jövőképen, vagy, csak egy kikapcsoló, beszippantó könyvre vágynak, ami elvonja figyelmüket a mindennapi gondoktól. Külön megemlíteném, hogy férfiak számára is lebilincselő olvasmány szerintem! Tini fiúknak, akik szeretnek olvasni, pedig nem igazán tudnék ennél jobbat ajánlani hirtelenjében. Hiszen adott egy több tucat fiúról szóló történet, egy útvesztő, amiből nem lehet kijutni, egy sajátos világ, feltételezések, nyomozgatás, bátorság, barátság, izgalom, harc. Mi kell még?

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – A filmes borító van meg, fantasztikus, és, mint ahogy Az ötödik hullámhoz is, ehhez is jár a hátsó borítórészről letéphető könyvjelző. A papírok a legjobb minőségűek, a betűk kisebbek a kényelmesnél eggyel, de nem zavaró.
Kinek ajánlom: 16 éven felülieknek, tinikor végén, felnőttkor elején vagy közepén járó mindkét nemnek. Akik szeretik a rejtélyeket és a disztópikus történeteket.

Ejha, mindenre 10/10, ilyet sem adtam még...

+ pont: A történet lebilincselő vezetéséért, a sok rejtélyért, és, amiért nem bírtam letenni.
- pont: Nincs… Egyszerűen nincs.

0 Tovább

Találkozás a földönkívüliekkel

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Rengeteg könyv, honlap, magazin, internetes blogger foglalkozik a földönkívüliek kérdésével. 2015-ben kezdődtek azok a találgatások, kijelentések, amelyek olyan emberek nevéhez köthetők, akiknek ez ügyben többet számít a szavuk. Tavaly áprilisban például a NASA vezető kutatója, Ellen Stofan állt elő a bejelentéssel, hogy a jelek szerint már a mi életünkben találkozhatunk a földönkívüliekkel. Ellen úgy véli, hogy 20-30 éven belül már bizonyítékaink is lesznek a földönkívüli életre.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Az Index szerint Ellen Stofan így nyilatkozott:

"Tudjuk, hogy hol keressünk, és azt is tudjuk, hogy hogyan" - fokozta a hallgatóság izgalmát a kutató. "A legtöbb esetben már rendelkezünk a szükséges technológiával, és ezeket hamarosan már alkalmazni is tudunk."

Az űrhajós John Grunsfeld is hasonló véleményen áll, sőt, az Independent egyik cikke azt írja, a földönkívüliek a saját naprendszerünkben (is) élnek. A Los Angeles Times a következőképp idézte Jeffery Newmark (a Nasa kutatója) szavait: „Határozottan nem az a kérdés, hogy ha, hanem, hogy mikor.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Szintén 2015-ben Bill Clinton mondta egy tévés beszélgetésben, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban:

„Nem lepődnék meg, ha egy nap meglátogatnának minket. Csak remélem, hogy ez nem úgy zajlik majd, mint a Függetlenség napjában.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

A netextra egyik cikke szerint az amerikai kormány rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, melynek témája „kapcsolat az idegenekkel” volt. Barack Obama állítólag elismerte, hogy jó pár évtizede tudnak az idegenekről, csupán várták a megfelelő időt arra, hogy ezt bejelenthessék a nyilvánosság előtt. Eszerint a cikk szerint az amerikaiak 10 éve állnak a földönkívüliekkel kapcsolatban.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Edgar Mitchell, az Apollo 14 egyik asztronautája, aki 1970-ben lépett a Holdra, amióta visszatért a Földre gyakorta hangoztatja összeesküvés-elméleteit a földönkívüliekkel kapcsolatban. 2015 augusztusában a Mirror online kiadásának adott interjúban azt állította, hogy békepárti földönkívüliek akadályozták meg, hogy az USA atomháborút indítson a szovjetek ellen. Állítólag Edgar magas rangú katonai forrásoktól szerezte az információt, mely szerint több fontos fegyverpróbán is ott voltak a földönkívüliek.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Szintén 2015 augusztusában a Daily Mail cikke szerint a Vatikán nyíltan elismerte, hogy léteznek a földönkívüliek, pedig majdnem 400 éve még Galileo Galilei könyvét is betiltották. A cikk szerint viszont Jose Gabriel, a vatikáni csillagvizsgáló vezető professzora a következőt mondta:

„Létezik földönkívüli élet. Remélhetőleg intelligens életformák is. Ez nem azt jelenti, hogy létezik másik Jézus, ugyanis az ő léte kivételes és kizárólag az emberiséghez köthető.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Állítólag a csillagász Ferenc pápa egyik legközelebbi barátja. Miután 2015 augusztusában a NASA bejelentette, hogy a NASA Kepler-missziója felfedezte a második Földet   (a Föld „unokatestvérét, melyen akár élet is lehet), egy közleményt adtak ki a Vatikán hivatalos napilapjában. A bejelentés szerint a Római Katolikus egyház hivatalosan is elfogadja a földönkívüliek létezését. A Föld „unokatestvéréről” egyébként egyelőre annyit lehet tudni, hogy 6 milliárd éves kőzetbolygó, kellő távolságban van a saját napjától, hőmérséklete megfelelő, ahhoz, hogy víz lehessen a felszínén. A mi Földünknél 6 milliárd évvel idősebb bolygón a gravitáció kb. kétszer akkora lehet. Mivel azonban a bolygó tőlünk 1400 fényévnyire található, eddigi technológiánk nem elég fejlett ahhoz, hogy „meglátogassuk.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fiEzek után egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a 2013-ban Rick Yancey által írt disztópikus sci-fi regény 2014-ben hazánk könyvesboltjaiba is eljutott, sőt, mi több, 2016-ra már egy filmet is készítettek a trilógia első részéből. Bár kis hazánkban még csak az első két rész jelent meg Az ötödik hullám és Végtelen tenger címmel, nem kis sikert tudhat magáénak a történet. Mivel az elmúlt években egyébként is nagy sikernek örvendenek a disztópikus témájú könyvek, úgy, mint Az éhezők viadala, Az útvesztő vagy A beavatott, nem volt kérdés, hogy ezt is kíváncsi szemmel várja az olvasó- és nézőközönség. Bár tudomásom szerint a film nem aratott nagy sikert a moziba látogatók között, a regény igenis megérdemli a dicséretet, fordulatosan, egyedi módon és meglehetősen realisztikusan (már, ha elfogadjuk a lehetséges tényt, hogy bármikor jöhet egy földönkívüli megszállás) mutatja be a koránt sem fényes jövőt. Végül is tényleg nem az a kérdés, hogy lesz-e egyszer találkozás a földönkívüliekkel (netán megszállás), hanem, hogy mikor.

A részletes ismertetőmet Az ötödik hullámról EBBEN a posztban olvashatjátok.

Ismertetőmet a Végtelen tengerről pedig ITT tekinthetitek meg.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.

Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

0 Tovább

Rick Yancey: Az ötödik hullám  (részletes ismertető)

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fiAz első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Rick Yancey: Az ötödik hullám című könyve nem véletlenül akadt a kezembe. Nem tudom, miért elterjedt manapság a disztópikus téma (mint Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő), de talán azért, mert mostanában nem is tűnik annyira lehetetlennek a disztópikus jövő - sajnos. El kell ismernünk, hogy van némi okunk aggódni a jelenlegi társadalmi rend/megszokott életformánk felborulása miatt. Ami az ufókat illeti, a földönkívüliek kérdése már meglehetősen régóta foglalkoztatja az emberiséget, így nem meglepő, hogy újabban ilyen témában is jelennek meg sci-fi könyvek. Előző cikkemben már foglalkoztam a földönkívüliek témájával, idéztem kutatók, politikusok, még a Vatikán véleményét is ez ügyben; tény, hogy 2015-ben jelentősen megnövekedett az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítások száma.

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.                                                                                                  

Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni."

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.
 

Értékelés:

A könyv az első oldal után rögvest magával ragadott, sőt, igazából már egy ideje itt pihent a könyvespolcomon, de direkt halogattam, hogy egy olyan időpontban kezdhessem el olvasni, amikor teljesen rá tudok koncentrálni, átadhatom magam neki. Nem kérdés, hogy már a (filmes) borítójával megvett magának, és nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy még véletlenül se nézzek/olvassak semmit a könyvvel/filmmel kapcsolatban, annak érdekében, hogy olvasáskor teljes legyen az élvezetem. Tehát eleve nagy reményekkel és elvárásokkal estem neki az első kötetnek, és nem kellett csalódnom!!! Eleve szeretem a disztópikus témákat, és minden ilyesmit szeretek elolvasni, így volt némi rálátásom a témára, de ufókról csak A burok című könyvben olvastam Stephenie Meyertől. Nem mondom, hogy egy irinyó-pirinyó hasonlatosságot nem láttam a kettő között, de kb. annyit, mint amekkora a termetbeli különbség a bolha és az elefánt között. Egyiket sem akarom előtérbe helyezni a másikhoz képest, mert mindkettőt szeretem, és mindkettő teljesen más szálon indul el. Nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom, hogy a legjelentősebb különbség, hogy míg például A burokban a földönkívüliek (azt leszámítva, hogy az emberekbe költöznek és átveszik a bolygót) kedves, jótét lelkek, akik a vadászaik kivételével olyanok, mint az ártatlan gyerekek, addig Az ötödik hullámban emberpusztító, kegyetlen, egyelőre arctalan és az ismeretlenségbe burkolózó lényekkel állunk szemben. Ahogy az a hátoldalán olvasható szövegből, sőt a borítóról is kiderül, a történet kezdetekor eddig 4 csapást mértek a földiekre:

1. villanyoltás
2. vízözön
3. pestis
4. némítók.

Hogy mi az ötödik csapás, arról szól a könyv.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.
Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

A történetet több szemszögből tekinthetjük végig. Az első, lényegében főszereplő Cassie egy céltudatos, a körülmények miatt hamar felnőtté vált 16 éves lány, aki édesapja halála és öccse elrablása után egyedül próbál túlélni. Az egész regényen keresztül egy ígéret tartja, hogy megtalálja öccsét, amelyért foggal-körömmel, minden erejével képes harcolni. Az író általa (Cassie által) olyan erkölcsi kérdéseket is boncolgat, mint az ígéretek betartása, a barátság fontossága, az egy élete a százakkal szemben stb. Vajon úgy van több esélye az emberiségnek, ha megtagadja emberségességét és kegyetlen harcossá válva nem ismer határokat, fegyvert ragad és harcol? Vagy úgy, ha megőrzi „gyengeségét”, azt a keveset, ami még emberré teszi, és megpróbál bízni a társaiban egy olyan világban is, amelyben a bizalom és a hezitálás az életébe is kerülhet? Ha a földönkívüliek, a némítók ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, akkor mi akadályozza meg, hogy az emberek akaratlanul is egymás torkának essenek? Ha már senkiben sem lehet megbízni, mennyi idő alatt lehet beleőrülni az egyedüllétbe és a paranoiába?

Egy másik szereplő egy fiú, Ben, aki a pestisjárvány után egy kiképzőtáborban ébred, ahol túlélő gyerekek százai „várnak” arra, hogy kegyetlen, könyörületet nem ismerő katonákká faragják őket.

Egy olyan bizonytalan jövőképet vázol fel a regény, ahol a gyerekkorból az életben maradáshoz nem árt minél hamarabb felnőni, amikor minden szembejövő lehet akár az a földönkívüli, aki az utolsó lövést adja le ránk. Ez egy olyan világ, ahol nincs áram, nem gyújthatunk tüzet, az emberek nagy részét pedig a vízözön és a pestis eltörölte a föld színéről.

Hogy mi az ötödik csapás, azt pedig már épp ésszel is nehéz felfogni, de jó kis csavart ad a történetnek. Sajnos arra az első kötetben (de még a másodikban sem) kapunk választ, hogy a földönkívüliek miért ilyen kegyetlenek az emberekkel szemben, és sokkalta fejlettebb technológiájukkal miért nem irtották csak úgy ki pöccre az egész emberiséget (mondjuk egy aszteroidával, vagy tudom is én…), miért ilyen már-már bibliai csapásokon keresztül küldi őket több részletben a halálba, de biztos, hogy a befejező kötetben választ kapunk majd a kérdéseinkre.

Alapvetően végig magával ragadott a történet, szépen hömpölygött, lavinává nőtte ki magát, csak torlódott-torlódott, míg végül egy cseppnyi romantikával, barátsággal, erkölcsi kérdésekkel, akcióval fűszerezett, tökéletesen felépített cselekmény bontakozott ki. Szerencsére nem volt mindig depressziósan sötét, sem túlságosan akciódús, tökéletes arányban (és nem eltúlzottan) kapott helyet egy kis szerelmi szál itt-ott (pedig én a túlzásokra érzékeny tudok lenni). Néha mondjuk voltak benne véres részek (de ez inkább a második kötetre jellemző), így 16+-osnak mondanám, de afelett bátran merem bárkinek ajánlani. Nekem a kedvencek között landolt.

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Pontozás:

Egyedi besorolásom: Number One kategória :)
Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 90%
Borító: 10/10 - Nekem a filmes verzió van meg, szépen kidolgozott, gyönyörű, ráadásul a hátulján letéphető könyvjelző van. A lapok jó minőségűek, pont a kedvencem, aminek kicsit érdes a tapintása. Könnyű lapozni, és nem kell „megtörni” az olvasáshoz, avagy választani aközött, hogy megtörjük, vagy félig becsukva olvassuk, mint némelyik puhakötésű könyvnél.

Kinek ajánlom: Aki szereti a disztópikus történeteteket, például olvasta A burok, Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott könyveket, vagy szimplán érdeklik az ufós könyvek. Azoknak is ajánlom, akiknek a film nem tetszett, mert a könyvben egyáltalán nincsen hiba, nagyszerűen kidolgozott, és biztos, hogy nem hagy cserben, nem fog untatni. Azért van benne néhány kemény rész, így gyerekeknek nem ajánlom, 16+ karikás.

+ pont: A könyvjelzőért.
- pont: Ha akarnék sem tudnék levonni semmiért.

Egyéb adatok:

125x200 mm, 472 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

A film trailere:

A folytatásról, a Végtelen tengerről ITT olvashattok.

0 Tovább

Rick Yancey: Végtelen tenger (részletes ismertető)

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. 

Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. 

Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...                         

 Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Értékelés:

Alig pár nappal az első rész befejezése után kezdtem el a sorozat második kötetét olvasni. Most is nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak, ráadásul már duplán, hiszen az első rész olyannyira nem okozott csalódást, hogy rögvest a kedvenceim közé léptettem elő a könyvet. Kétség sem fér hozzá, hogy a második rész is nagyon tetszett, ámbár közel sem történik benne annyi minden, mint az elsőben – mondjuk, ennek többek között a 160 oldallal kevesebb terjedelem is az oka. Ebben a kötetben többet megtudhatunk a karakterek előéletéről, múltjáról, és az előzővel ellentétben itt nem feltétlenül Cassie, Ben, vagy Evan kapja a fő szálat, sőt, a regény második felére egyértelműen Adué a főszerep.

Bár az előző részben lezáratlan szerelmi szálak itt sem kerülnek kibogozásra (mintha mindenki mindenkivel csókolózna), azért sokáig tűkön ülve várhatjuk olvasás közben, vajon Evan felbukkan-e, túlélte-e az első részt, kiderül-e végre valami arról, hogy miért pusztítanak a földönkívüliek. Sajnos ez ügyben le kell lomboznom titeket (vagy felcsigázni?) mert konkrétum a miértekre itt sem derül ki, sőt, a végére már kicsit idegesített Vosch filozofikus „gyerünk, találd ki, miért, mi a válasz, nem, nem a düh, nem a szeretet” stb. megnyilvánulása, de lehet, hogy csak azért, mert én nem tudtam mit kezdeni vele – de különösképpen Adu sem. Olyan érzés volt, mintha valami filozófia tanórán ülnék, és egy szavát sem érteném a tanárnak. Azt hiszem, számomra túl ködös volt a megfogalmazás, a sok kérdés, és a sok „találd meg a választ”. Miért akarná egy földönkívüli, hogy bármelyik ember is rájöjjön a miértekre, hogy miért ilyen kegyetlenek velünk? Ebben egyelőre nem éreztem logikát, de lehet, hogy később lesz benne. Persze, nyilván így annál jobban lehet várni a harmadik részt, ahol aztán végre holtbiztos, hogy mindenre választ kapunk majd. Legalábbis lelki szemeim előtt elképzelem, ahogy több tucat olvasó duzzogva/vergődve teszi le a második részt (ahogy ez sorozatoknál lenni szokott) és szúrós szemekkel méregeti a könyvet, megpróbálván agyi hullámaival kapcsolatba lépni az íróval: „Mikor lesz már meg a harmadik rész??? Most akarom a válaszokat, igyekezzél!”. Azt hiszem, ilyenkor kicsit magunkban szidjuk az írót, hogy lázban hagyott minket válasz nélkül a történet közepén, de ez már csak így megy, minden jó sorozatnál, a lelkünk mélyén azért szeretjük, csak „írja már meg végre azt a befejezést, hadd nyugodjunk meg.”

Olvasása közben egyébként a kissé ködös, félbeszakadt, kétértelmű párbeszédekkel is meggyűlt a bajom; volt, hogy rendesen el kellett gondolkodnom, hogy most gyakorlatilag miről is beszélnek épp, mert elvesztettem a fonalat, de lehet, hogy ez csak a fáradtságom számlájára volt írható. Külön tetszett azonban, hogy ezúttal sokkal több humorral van megfűszerezve a történet, talán azért, hogy ellensúlyozza azt az előző részhez képest sokkal több morbid vagy véres részt. A humoros részeket/beszólásokat legalább értettem és jót derültem rajtuk.

A történetben tehát nem sokkal kerülünk előrébb (persze azért van 1 max. 2 lényeges változás), de egy fontos dolgot azért megtudunk végre erről az egész megszállásosdiról, amiről természetesen most nem fogok szót ejteni. (Olvassátok el a könyvet!) A második rész egyébként összességében remek kiegészítője volt az elsőnek, a megtudott dolog sokat számít a történet értékelése/átértékelése szempontjából, még el is gondolkodtat pár napig. Kíváncsian várom a végkifejletet, biztos, hogy a harmadik kötet is a polcomon lesz majd.

Ami a szereplőket illeti, nekem Cassie továbbra is szimpatikusabb, mint Adu, de van, aki fordítva van vele, minden esetre sajnáltam, hogy most ő annyira nem kapott nagy hangsúlyt, de remélem, a harmadik részben inkább az ő szemszögéből olvashatom majd a sztorit. Adu egy nagyon erős lány, de nekem túl férfias (a végére kicsit Terminátoros), Cassiet emberibbnek érzem, és esendőbbnek, emiatt közelebb áll hozzám. A fiúk közül nem tudok választani, mert az előző részben Evan engem is megvett magának, itt vannak teljesen elmegyenge megnyilvánulásai (amikor egyszerűen nem jut eszébe, hogy szóval többet érne, mint erővel), ami pedig Bent illeti, néha úgy istenigazából lekevertem volna neki egy nagy pofont, csak, hogy abbahagyja a macsózást és megüljön a fenekén. ;)

Kíváncsi vagyok, nektek hogy fog tetszeni a második rész.

Pontozás:

​Egyedi besorolásom: Még mindig Number One kategória, bár kezdett lecsúszni a „kedvencek közöttre”.
Történet:
8/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 92%
Borító: 10/10 – Ugyanazt tudom elmondani, mint az első résznél. Ajándék letéphető könyvjelzővel. Ugyanaz a szuper minőség, és a lapok is strapabíróak, enyhén érdesek.

Kinek ajánlom: Aki olvasta az első részt, és nem fél a néhol eléggé véres/undorító részektől.

+ pont: A könyvjelzőért és a humoros részekért.
- pont: Egy fontos dologra választ kaptunk ugyan a könyvben, de koránt sem mindenre. Kicsit erőltetettnek éreztem az „Adu, gyere rá mindenre saját magad” filozofikus részt, mintha az író szájbarágósan akarná, hogy rájöjjünk valamire (hogy miért teszik ezt a földönkívüliek az emberekkel), de nekem minden esetre nem sikerült kitalálnom, hiába kérdezgette többször a regényben, csak azt tudtam meg, hogy miért nem. A félig befejezett, ködös párbeszédek sem tetszettek.

Egyéb adat:

130x200 mm, 312 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

0 Tovább

Új YA disztópia a láthatáron!

Drágáim! Csodást hírt olvastam. Nem elég, hogy imádom a disztópikus sztorikat (Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott, Az ötödik hullám), ráadásul Cecelia Ahern a kedvenc íróim egyike (az Ahol a szivárvány véget ér c. könyve szerintem már tudjátok, hogy a kedvencem), de most az írónő egy DISZTÓPIKUS YA (Young Adult) könyvet írt, amelynek első része magyarul Április 7-én jelenik meg A vétkes címmel. Nem mellesleg a Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros. Két kicsi szemem felcsillanva várja a regényt nagy reménnyel. :)

Könyvajánló Disztópikus Young adult

A könyv már előrendelhető:

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/a-vetkes

 

0 Tovább

Lissa Price - Testbérlők

Ha már az előző posztomban az utópisztikus témájú könyvekről írtam, akkor nem hagyhatom ki a következőt sem:

Lissa Price - Testbérlők című könyvét még a megjelenése környékén olvashattam, s a második kötete fel is van nekem írva, hogy majd szeretném elolvasni, egyelőre azonban még nem jutottam el odáig. (Az igazság az, hogy talán újra kellene olvasnom az elsőt is, mert csak hézagokban emlékszem a történetére, vagyis, csak a legjelentősebb dolgokra belőle.)

Igazából elég olvasmányos, sallangoktól, nyálas részektől mentes, és aki szerette az Éhezők viadalát, A beavatottat, vagy az Útvesztőt, annak minden bizonnyal ez is tetszeni fog.

Könyvajánló Fantasy Disztópikus Sorozatok 5A Földet háború pusztította, emberek milliói haltak meg. Ebben a világban valóra válik az emberiség régi álma: végre lehetséges egy másik személy testébe bújni. A 16 éves Callie rábukkan egy titokzatos helyre, ahol rászorult tinédzserek bérbe adhatják fiatal testüket a társadalom idős, de tehetős polgárainak. Amikor azonban a fejébe ültetett szerkezet meghibásodik, Callie öntudatára ébred, és dúsgazdag bérlőjének mesés életét kezdi élni. Aztán a lány ráébred a halálos tervre, aminek ő is része. Az összeesküvés szálait befolyásos emberek mozgatják, és Callie kénytelen lesz végére járni a rejtélynek, ha életben akar maradni. Ez pedig nem lesz egyszerű, mert ebben a világban tényleg senki sem az, akinek látszik.

Lissa Price idei szenzációja az év legígéretesebb ifjúsági sci-fije, amit a stílus minden rajongójának ajánlunk.

0 Tovább

Három trilógia

Három olyan trilógiáról beszélek egy kicsit, tényleg csak kicsit, amelyet szerintem mindannyian ismertek - a filmeknek köszönhetően. Ráadásul ezúttal legalább olyan könyvekről beszélhetünk, amelyekből (szerintem) tényleg normális filmek keltek életre.

Mindhárom trilógia utópisztikus témájú, én személy szerint nagyon szeretem az ilyesmi könyveket, egy kicsit talán Orwell: 1984 című regényére emlékeztetnek, noha nem írásmódban, sokkal inkább a témaválasztást tekintve.

Persze, csak nagyjából beszélhetünk trilógiákról, mert azért némelyiknek van kiegészítő kötete, de ezek hárman alkotnak egy egységet.

Suzanne Collins - Éhezők viadala:

Észak-Amerika romjain ma Panem országa, a ragyogó Kapitólium és a tizenkét távoli körzet fekszik. A Kapitólium kegyetlenül bánik Panem lakóival: minden évben, minden körzetből kisorsolnak egy-egy tizenkét és tizennyolc év közötti fiút és lányt, akiknek részt kell venniük Az Éhezők Viadalán. Az életre-halálra zajló küzdelmet élőben közvetíti a tévé. 
A tizenhat éves Katniss Everdeen egyedül él a húgával és az anyjával a Tizenkettedik Körzetben. Amikor a húgát kisorsolják, Katniss önként jelentkezik helyette a Viadalra, ez pedig felér egy halálos ítélettel. De Katniss már nem először néz farkasszemet a halállal – számára a túlélés a mindennapok része. Ha győzni akar, olyan döntéseket kell hoznia, ahol az életösztön szembe kerül az emberséggel, az élet pedig a szerelemmel.

Ami engem illet, ezt a trilógiát olvastam először. Nagyon tetszett a témaválasztás, tényleg ez emlékeztetett leginkább Orwellre, és pik-pak átrágtam magam az első két köteten. A harmadik viszont egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet - a befejezésről már nem is beszélve. Míg az első kettő még érdekfeszítő volt nőként is, a harmadikat szerintem inkább csak a férfiak tudnák élvezni, ámbár nem hiszem, hogy nagyon soknak a kezébe akad egy ilyen könyv.

Könyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus Ifjúsági

Veronica Roth - A beavatott

EGYETLEN DÖNTÉS 
alapján megtudhatod, kik az igazi barátaid 
EGYETLEN DÖNTÉS 
meghatározhatja az értékrendedet 
EGYETLEN DÖNTÉS 
örökre megmutathatja, kihez és mihez vagy hűséges 
EGYETLEN DÖNTÉS, AMELYTŐL MEGVÁLTOZOL

Beatrice Prior az antiutópisztikus Chicagóban él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e, vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Személy szerint ebből is a legelső kötetet találtam a legérdekesebbnek, amíg legalábbis nincs benne szerelmi szál. Nem tudtom, ti hogy vagytok vele, de Négyes viselkedését a kötetekben nem mindig értem, a harmadik kötetben pedig már olyan unszimpatikussá vált, hogy csak azért olvastam végig a harmadikat, hogy mégse hagyjam már félbe, ha egyszer két könyvön átrágtam magam. Nem tudom, az írókkal mi történik általánosságban a trilógiák befejezésekor, de valahogy egyik sem olyan, mint amit szívesen fogadnék.

Könyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus Ifjúsági

James Dashner - Az útvesztő

Izgalmas, rejtélyes, eseménydús, olvasmányos – e tulajdonságok közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy regény már az első mondattól lebilincselje az olvasót. S ha ráadásul egy író mindezen jellemzőket olyan ügyesen ötvözi, mint James Dashner „Az Útvesztő” című regényében, a könyv biztos sikerre van ítélve.

Egy könyv, amely kamaszokról szól – kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú – némelyiküknek már két éve tartó – fogság után végre kiszabadulhassanak. De vigyázzunk, ez a kaland veszélyes vállalkozás!

Végre egy lendületes olvasmány, és még csöpögős részek sem voltak benne. Persze meg-megfordul egy-egy szerelmi szál, de inkább csak pár sorban (ha jól emlékszem) és közel sem azon van a hangsúly. Nagyon tetszik, ahogy kitalálta az író az egész történetnek a hátterét, és erre aztán végképp nem lehetett számítani - az első kötet végéig. A második mintha egy teljesen más történet lenne, de persze ez nem így van, csak a helyszínváltozás annyira szembeötlő, hogy eleinte nehéz volt megszokni. 

Könyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus IfjúságiKönyvajánló Fantasy Disztópikus Ifjúsági

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye
Saroo Brierley - Oroszlán
Gerencsér János - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
Kresley Cole - Árnyak Hercege

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.