Facebook Twitter Addthis

Visszatérés a háborúból – egy megrázó szerelem és barátság története

Könyvajánló Felnőtt Romantikus Dráma 7 Háborús

A 2001. szeptember 11-ei terrortámadásokra az Egyesült Államok válasza a terrorizmus elleni háború volt, melynek első eszköze Afganisztán megszállása volt. Ezekben az időkben sok fiatal fiú/férfi lépett be a hadseregbe, hogy a hazáját szolgálja, közülük sokan nem, vagy sebesülten tértek vissza a frontról. Amy Harmon könyve, az Arctalan szerelem központjában egy megpróbáltatásokkal és önfeláldozásokkal teli barátság és egy határokat nem ismerő szerelem története áll. A kötet a 26. legjobb romantikus, és a 46. legjobb kortárs könyv díját viseli a molyok értékelése alapján.

Könyvajánló Felnőtt Romantikus Dráma 7 HáborúsAmbrose ​Young nagyon szép volt – olyan szép, mint a romantikus regények borítóin látható férfiak. Ezt Fern Taylor is tudta, hiszen tizenhárom éves kora óta falta ezeket a könyveket. És mivel Ambrose Young ennyire szép volt, Fernnek meg sem fordult a fejében, hogy valaha is övé lehet a férfi… egészen addig, amíg Ambrose Young már nem volt szép többé.

Az Arctalan szerelem egy kisváros története, ahonnan öt fiatalember indul el a háborúba, de közülük csak egy tér vissza. Az Arctalan szerelem a gyász története: a közös gyászé, az egyéni gyászé, a szépség, az élet és az önazonosság elvesztése fölötti gyászé. Az Arctalan szerelem egy lány szerelmének a története, amit egy megtört fiú iránt érez, és egy sebesült harcosé, akit ez az érzés egy hétköznapi lányhoz fűz. Az Arctalan szerelem a vigasztaló barátság története, a rendkívüli hősiességé, és egy olyan, modern A szépség és a szörnyeteg-mese, amely megmutatja, hogy mindannyiunkban megtalálható egy kicsi a szépségből, és egy kicsi a szörnyetegből is

Értékelés:

Nem véletlen, hogy ez a kötet nekem is a kedvenceim közé került, annak ellenére, hogy a fülszövege nem keltette fel annyira a figyelmemet, mint kellett volna. Mindazonáltal már nem sokkal a regény kezdete után örültem, hogy felfigyeltem rá. Egy átlagos szerelmi történetre számítottam, ehelyett sokkal többet kaptam. Útközben gyakran elgondolkodtam, hogy ezt és azt az idézetet ki kellene írnom belőle, de láttam, hogy olvasótársaim a moly.hu-n már megtették helyettem; azért megosztom veletek egyik személyes kedvencemet:

„– (…) mindenkivel történnek szörnyű dolgok, Brosey. Csak annyira leköti a figyelmünket a saját bajunk, hogy nem látjuk, mennyire szenved a másik.”

Könyvajánló Felnőtt Romantikus Dráma 7 Háborús

Ez ugyanis nem csupán egy tini szerelem története. Ahogy az a fülszövegből kiderül, Fern szerelmes a tökéletes arcú és testű Ambrose-ba, de nem tartja magát elég szépnek ahhoz, hogy a fiú felfigyeljen rá. Bár már majdnem alakul köztük valami, Ambrose, aki előtt egyébként nagy birkózói karrier állna, bevonul katonának a barátaival a 2001-es terrortámadások hatására. Afganisztánból azonban már csak egyedül tér vissza, és sajnos már közel sem annyira szép és helyes fiú, mint annak előtte. Ambrose-nak meg kell birkóznia a poszttraumás stresszel, barátai halálával és új külsejével, ám szép lassan Fern segítségével felfedezi, hogy a szépség nem a külső, hanem belülről fakad.

A fülszöveg nem említi, de rögtön az első oldalakon kiderül, hogy Fern legjobb barátja egyben unokatestvére, aki izomsorvadásban szenved, tízéves kora óta tolószékben tud csak közlekedni, és már a kezét is alig bírja mozgatni. Bailey mégis egy rendkívül optimista, pozitív és talán az egyik legjobban szerethető karakter a könyvben, és testi fogyatékossága ellenére bárki örülne egy ilyen legjobb barátnak. Így válik egy „egyszerű” és „szokványos” szerelmi történetből valami kézzelfogható, szívmelengető csoda. Rengeteg fontos mondanivalója és tanulsága van a könyvnek, ezek közül a legfontosabbak, amelyeket kiemelnék az a barátság, a szerelem, a belső szépség, a megbocsátás, a hit és önmagunk elfogadásának fontossága. Néha csak egyetlen döntésen múlik, hogy az ember élete örökre megváltozzon.

A legjobban természetesen a kötet mondanivalói tetszettek, és a három főszereplő személyisége. Nem emlékszem, hogy olvastam volna olyan sok szeretettel megáldott főszereplőről, mint Fern, akit egyáltalán nem zavar, hogy a legjobb barátja tolószékes, vagy, hogy egy olyan fiút szeret, akinek látványától sokan talán inkább irtóznának. A legfurcsább pedig az volt, hogy mindannak ellenére, hogy sok rész tekintetében ez egy elszomorító történet, ami könnyeket csal az ember szemébe, mégis végig optimista, és rengeteg olyan rész van benne, amin pedig tiszta szívből tudunk derülni és nevetni – ezt pedig többnyire Bailey-nek köszönhetjük, aki helyzete ellenére egy rendkívüli humorral megáldott srác.

„– Nem is ő lenne, ha nem volna izomsorvadása. Legalábbis nem az a Bailey lenne, akit mi ismerünk. Aki okos, érzékeny, és egy csomó olyan dolgot megért, amit mi nem. Lehet, hogy észre sem vetted volna, ha egészségesnek születik, ha ő is benne van az apja birkózócsapatában, ha ugyanúgy viselkedik, mint az összes többi fiú. Bailey nagyrészt az állapotának köszönheti, hogy ennyire különleges és nagyszerű ember lett belőle… nem feltétlenül külsőleg, hanem odabent. Legbelül Bailey olyan, mint Michelangelo Dávidja. És amikor ránézek, vagy te ránézel, akkor ezt látjuk.”

Hiába a 365 oldal, úgy éreztem, kétszer ekkora terjedelemnek is tudtam volna örülni. :) Végezetül, mivel most kivételesen úgy gondolom, szöveggel nagyon nehéz átadni ennek a könyvnek a fontosságát és az igazi valóját, találtam két nagyszerű fanvideót, amely tökéletesen visszaadja azt:

Semmiképpen se hagyjátok ki az olvasását, ha szeretitek a romantikus vagy sok tanulsággal rendelkező történeteket. Biztos, hogy a kedvencetekké válik majd!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (full kedvenc)
Karakterek: Nagyon eredetiek és valóságosak, szerethetőek. Hamar a szívünkhöz nőnek.
Borító: Nagyon tetszett, illik a könyvhöz, és nem utolsósorban figyelemfelkeltő.
Kinek ajánlom: A romantikus történetek kedvelőinek.
+ pont: Amiért akár megtörtént is lehetne a történet, sőt, biztos vagyok benne, hogy valahol valakikkel megtörtént. A háború, a visszatérés, vagy akár az izomsorvadás. Az utószóból kiderül, hogy pl. az írónő Bailey karakterét egy valós emberről mintázta.
- pont: Örültem volna, ha kicsit hosszabb, ámbár így is 365 oldal. Azt hiszem, ebből a történetből ennyi nem elég. :D De ez nem feltétlenül mínusz pont.

0 Tovább

Szerelem és színmű - Vágy és végzet

Laure Groff Vágy és végzet című „regénye” egy olyan különleges kötet, amely nem csak a regényformát öleli magába, hanem egyszerre mutatja meg a színművek csodálatos világát is. Egy fiatal pár, akiket végigkísérünk aszerelem és érvényesülés göröngyös útján, a színészkedésen, drámaíráson, meggazdagodáson; két ember életét és gondolkodását ismerhetjük meg.

Dráma Könyvajánló 4 Felnőtt MűvészetLotto ​és Mathilde gyönyörűek, fiatalok, tehetségesek. Megismerkedésük után két héttel titokban házasodnak össze. Nem sokat várat magára Lotto dúsgazdag anyjának válasza, aki kitagadja a fiát. Az ifjú házasok kénytelenek egy New York-i szuterénben nyomorogni, ám barátaik támogatása és beteljesült szerelmük mégis boldoggá teszi őket. 
Alig telik el egy évtized, Lotto már ünnepelt drámaíró, akinek karrierjét Mathilde nyíltan és titokban is segíti. Ahogy végigkísérjük közös életük több mint húsz évét, lassan feltárulnak kapcsolatuk rejtett dimenziói is: a félelmek, hazugságok, és a játszmák, amikkel életben tartják a házasságot. 
Groff regényében finoman, már-már pókhálószerűen szövődnek egybe két ember világának szálai, és fokozatosan ismerjük meg egy nem mindennapi kötelék valódi mozgatórugóit.

Lauren Groff 1978-ban született Copperstownban, jelenleg Floridában él férjével és két fiukkal. 2008 óta jelennek meg írásai, a Vágy és végzet a harmadik regénye, amelyet számos díjjal tüntettek ki, és mostanra harminc országban olvasható.

 Értékelés:

Egy srác, aki gazdag, vagány, akit az élet a tenyerén hordoz. Egy szülő halála. Egy tévelygő kamasz, később egy érvényesülni vágyó fiatal férfi, színész, szerelmes, végül férj: Lotto. Egy lány, aki túl sok mindenen ment keresztül, és akinek hamar fel kellett nőnie, aki egy bulin meglátja Lottot, akiben egyből egy közös otthon lehetőségét látja: Mathilde.

A regény maga két részből áll, amelynek első felében Lotto életét ismerhetjük meg gyerekkorától kezdve házaséletéig, második felében pedig Mathilde másik oldaláról hull le a lepel, és visszatekintve olyan hézagokat tölthetünk ki a történetben, amelyek igazán teljessé és meglepővé teszik az összhatást.

A kötet egy szépirodalmi mű, amelyet leginkább felnőtteknek ajánlok, annak komolysága és kevésbé szórakoztató volta miatt. Bár alapvetően regényes a formája, több kis színművet, átiratot is tartalmaz, amelyek néha rejtett jelentésekkel bírnak. Mindamellett, hogy ez egy szerelmes pár együttes és külön való története, megismertet egy másik világgal, színészettel, drámaírással, fiatalok pénztelenségével, feltörekvéssel, stb.

A legfurcsább az egészben, hogy egyrészről nagyon nehéz úgy beszélni róla, hogy ne áruljak el semmilyen jelentős történést, másrészről a kötet első fele egy külön lélegzetvétel, amely önmagában is tökéletesen megállja a helyét. Ez viszonylag egy szokványos forma, kezdettel és befejezéssel, mélypontokkal megfűszerezve. A második rész azonban nem csak Mathilde története, hanem olyan visszamenőleges titkokat feltáró kis részek összessége, amelyek teljesen más megvilágításba helyezik az addig történteket. Senki sem az, aminek vagy akinek látszik, mindenki titkol valamit, mindenkinek van egy rejtett oldala; kicsit mint a való életben.

Nem egy szokványos, inkább nívós olvasmány, amely azonban nem kifejezetten laza szórakoztatásra lett teremtve. Idő kell hozzá, türelem, megértés és egyfajta érettség, hogy kezünkbe vegyük ezt a furcsa könyvet, viszont akiben minden megvan és nekiveselkedik, végül értékelni fogja a mondanivalóját.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó
Karakterek: Senki sem az, akinek első pillantásra látszik.
Borító: Tetszik. A borító kemény, a külső fedlap levehető.
Kinek ajánlom: A szépirodalom és a színművek kedvelőinek. Felnőtt korosztálynak, mert bár nem rémlik, hogy lenne benne korhatáros rész, de úgy gondolom, ez egy elég érett kort igénylő olvasmány.
+ pont: Mert kicsit olyan ez a könyv is, mint az élet. Kiismerhetetlen, rejtélyes és sokoldalú.
- pont: Mert jó lett volna valami fényt belecsempészni, nem csak a rút valóságot.

0 Tovább

Szerelem és házasság Augustus császár uralkodása idején

Milyen volt a nők élete, szerepe Augustus császár idején? Az akkori vagy letűnt uralkodók lányainak, fiainak milyen sorsot szántak az Istenek? Milyen lehetett Augustus császárnak a felesége vagy a lánya lenni? Vagy milyen lehetett Antoniusnak és Kleopátra gyermekének születni ebben a forradalmi hangulatban? Phyllis T. Smith, aki már megírta Augustus császár feleségének, Líviának a történetét az Én, Lívia című könyvében, ezúttal elsősorban Augustus lányának, Juliának az élettörténetét mutatja be(Szeléné Kleopátra és Lívia megjelenése mellett) A Palatinus-domb lányai című könyvében.

Könyvajánló 6 Romantikus Történelmi Dráma FelnőttKét ​évvel azután, hogy Augustus császár véres győzelmet aratott Marcus Antonius és Kleopátra felett, diadalmenet élén tér vissza Rómába. Távolléte alatt meglehetősen furcsa társat talált egyetlen gyermeke, Julia mellé Szeléné személyében, aki a legyőzött egyiptomi királynő és szeretője lánya.

Augustus felesége, Livia árgus szemekkel figyeli a rábízott Szelénét, akinek nehezére esik elfogadnia új otthonát és szülei ellenségeit. A rokoni kapcsolat és a kioltott vér által összekovácsolt három nő – Livia, Szeléné és Julia – Róma legfelső társadalmi rétegének veszélyes világába kerül, minden egyes mozdulatukat politikai stratégiák határozzák meg, és a legszemélyesebb döntéseik is a császár kezében vannak.

Róma érdekében mindig el kell fojtaniuk a saját vágyaikat, és az előre kijelölt szerepet kell játszaniuk. Az előrelátó Livia számára ez a teljhatalmú férjéhez való feltétlen hűséget jelenti. Az élvhajhász Juliára ugyanakkor elrendezett házasságok várnak, miközben meg kell tagadnia magától a szerelmet és a testi vágyakat. Az árván maradt Szelénének pedig választania kell a bosszúvágy és a családjai gyilkosaihoz való hűség között.

Képesek vajon túlélni Róma halálos cselszövéseit, vagy magukkal ragadják őket a világ leghatalmasabb birodalmának veszélyes áramlatai?

 Értékelés:

Nem gondoltam volna, hogy egy ennyire nívós olvasmány kerül a kezembe, de annyira magával ragadott, hogy miután végeztem vele, egyenesen elszégyelltem magam, amiért az Én, Lívia kötet még nem került a kezembe – biztosítok róla mindenkit, hogy ezt sürgősen pótolni fogom, amint tehetem.

Napjainkban nagyon népszerűek azok a könyvek, amelyek nem csak a férfiak hősiességét tüntetik ki figyelmükkel, hanem a nők állhatatosságára, támogatására, fontos szerepére is új fényt vetnek. Ennek a könyvnek a főszereplői többek között olyan híres történelmi személyek, mint Augustus császár és lánya, Julia (Iuila Caesaris), Lívia (Augustus felesége, Julia mostohaanyja), Kleopátra Szeléné (Kleopátra lánya), és Iullus Antonius (Marcus Antonius fia, Szeléné féltestvére). Egészen elképesztő, hogy ezeket a bonyolult rokoni kapcsolatokat és újraházasodásokat mennyire érdekfeszítő töltettel tudta megtölteni az író, mindazzal együtt, hogy 90%-ban történelmi hűséggel tárja elénk az eseményeket.

Julia egy nagyon könnyen megszerethető főszereplő, akinek majdnem egész életét végigkövethetjük egészen nővé érésétől kezdve. Azok számára, akik egyébként tisztában vannak a történelem alakulásával, a leendő uralkodókról, nem okoz meglepetést a könyv befejezése, de még így is fantasztikus, hogy szinte visszakerülünk abba a korba, és „első kézből” tapasztalhatjuk meg nem csak a szerelmi viszályokat, hanem az uralkodócsalád tagjainak jellemét és a történelmi játszmákat is.

Nem kis tehetség kell ahhoz, hogy a körítés nélküli konkrét történelmi eseményeket az író élettel töltse meg, és egy ilyen magával ragadó és érzésekre, gondolkodásra ösztökélő műremeket teremtsen. A női sorsok összefonódása és különböző alakulása igazi esettanulmány is lehetne, és ezek a részek olyan bölcs meglátásokat tartalmaznak, amelyek megfogalmazására kevés könyv alkalmas.

Vajon mi határozza meg az ember sorsát vagy boldogságát? Lehetséges, hogy az a helyzet, amibe beleszületünk? Vagy teljesen a magunk döntése? Vajon milyen szerepük volt a történelem nagy nőinek egy birodalom vezetésében a színfalak mögött? A regény legnagyobb előnye, az az utolsó oldalakon felsorakoztatott vitaindító kérdések sora, amelyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy akár egy kötelező olvasmánynál, segítse az értelmezést, vagy a beszélgetést az adott kötetről. Elgondolkodtat. Míg máskor talán egyből kapnánk is a legújabb olvasmány után, ez a kötet valahogy beleeszi magát az ember agyába. Kicsit mintha megváltoztatna, vagy legalábbis igyekezne felnyitni az ember (lányának) szemét.

Már csak azért is, mert egy ilyen történelmi korszakról íródott, én biztos, hogy beválogatnám a „kortárs kötetek kötelező olvasmányai” körébe, már persze, ha van, avagy ha lenne ilyen.

Julia több házasságot köttet az apja politikai megfontolásából, és sajnos, közel sem mindegyik végződik boldogsággal. Kleopátra Szeléné igyekszik fejet hajtani szülei gyilkosai előtt, és mindenben megfelelni Augustusnak és Líviának. Iullus Antonius pedig talán képtelen ellenállni a génjeinek.

Varázslatos, szerteágazó történet, ami teljesen biztos, hogy a történelmi vagy romantikus kötetek kedvelőinek biztos kedvence lesz.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Imádtam a női karaktereket, mind nagyon kidolgozott, hihető és megszerethető.
Borító: Nagyon illik a történethez, piros pont neki!
Kinek ajánlom: A történelmi vagy romantikus kötetek kedvelőinek.
+ pont: Mert imádtam a különböző nézőpontokat, hihetetlen, mennyire hozzám tudott nőni Júlia karaktere, és nagyon tetszett, hogy történelmi időkben kalandozhattam. Ezen kívül maximális plusz pont a kötet végén fellelhető vitaindító kérdések miatt, sokat gondolkodtam rajtuk.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Küzdelem a kilókkal

Milyen, amikor az ember lánya folyton a súlyával küzd, de így sem tud megszabadulni a fölöslegektől és a torz önképtől? Amikor az önbizalma a béka méretes feneke alatt van, és hiába a hajnali kondi, a sok macera, a ruhák csak nem akarnak passzolni, és még mindig kínlódva szenvedjük fel a zipzárt? Mona Awad könnyed, felnőtteknek szóló regényében megismerhetjük Beth-t, az önbizalom hiányos tinit, akiből később már majdnem boldog Elizabeth, és egy kilátástalanságba csöppenő Lizzie válik.

Könyvajánló Felnőtt Humor Dráma 4A ​könyv története titkos ajándékot rejt. 
Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli. 
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

2016 legjobb debütregénye. 
Amazon.ca

Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat, örökké. 
Chicago Tribune

Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig, hogyan találhatjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban. 
Elle Magazin

Könyvajánló Felnőtt Humor Dráma 4

Értékelés:

Ebben a könyvben végigkövethetjük Lizzie „átváltozásait”, életének korszakait a kissé kiakasztó történésekkel tarkított tinédzserkortól kezdve át a házas életen egészen az elmagányosodott konditermi pillanatokig. Olyan ez az egész könyv, mint egy sziszifuszi, véget nem érő küzdelem, amelyet csak azok ismerhetnek, akik ennek a terjedelmes klubnak, a Dundi klubnak régi vagy jelenlegi tagjai.

Bár Lizzie nem egy menthetetlenül túlsúlyos nő, azért évekig, évtizedekig kitartóan küzd a szemtelenül felszaladni vágyó kilók ellen. Saláták, önmegtartóztatás, edzések és önfegyelem árán végül eljut arra a pontra, amikor magára öltheti a kívánt L-es méretet. Úgy fest azonban, aki egyszer megjárta a duciságot, többé képtelen elengedni. Lizzie agya mindig csak a hízás-fogyás körül jár, és habár a méretéből jócskán leadott, mégsem képes egyetlen finom ételt sem élvezettel elfogyasztani, attól való félelmében, hogy visszaszaladnak rá a kilók, továbbra is csak salátákon tengődik. Ezeket az erőfeszítéseket olvashatjuk több kisebb fejezeten át, miközben bepillantást nyerhetünk a házaséletébe is. Vajon milyen hatással van egy párkapcsolatra az örök önbizalomhiány? Vajon van bármi kiút is ebből a mókuskerékből? Talán egy férfi elfogadása, rajongása és szeretete képes megváltoztatni az önmagunkról alkotott képünket, vagy az sem bizonyul elégnek a megelégedettséghez?

Az Antilányregény egy felnőtt nőknek írt, humoros, szerteágazó regény, több kis szösszenetnyi történet egybefüggő kiteljesedése, amely majdnem egy egész életen ível át.

Leginkább a romantikus vagy a dráma kategóriába tudnám besorolni, bár tartalmaz némi humort is. Elsősorban olyan nőknek ajánlanám, akik esetleg hasonló problémával küzdenek, vagy egy kis laza kikapcsolódásra vágynak. A regény viszonylag gyorsan olvasható, a szövege egyszerű, gördülékeny, ezért kiválóan alkalmas, hogy nyaralásokra, hétvégi kiruccanásokra magunkkal vigyük.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Lizziet néha nehéz megértenem, de talán azért, mert az én életem nem a súlyom körül forog.
Borító: Tetszik, nagyon szép munka.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek. Ez egy laza, csajos olvasmány, úgyhogy elsősorban kikapcsolódásra vágyóknak.
+ pont: Voltak benne érdekes kis részek, amelyek elgondolkodtattak.
- pont: Nem éreztem kifejezetten, hogy tartana valamerre a történet, ha pedig igen, elég szomorú az összhatás.

0 Tovább

Döntéshelyzet

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma Romantikus

Milyen az élet egy zárt, mindentől védő közösségben? Vagy milyen egy sztár élete, mindig a rivaldafényben? És hogy viselik ezt a szeretteik? Milyen érzés tömegben is magányosnak lenni? Rain Arlendertől már olvashattam Az élet esszenciáját, amely bár komoly szépirodalmi mű, mégis nagy meglepetésemre az Y közelebb került hozzám. Első látásra egy könnyed szerelmi történet, ami azonban a sorok között rengeteg tanulságot és buktatót rejt.

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma RomantikusTörténet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni.

Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. 
Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek.

Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti.

Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani. 
Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül. 
És az örök kérdésről – létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért?

És van ember, aki képes ezt elfogadni?

Értékelés:

Hát, ez egészen elképesztő volt. Őszintén megvallom, valamiért előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban, magam sem tudom, miért. Talán mert a zsigereimben úgy érzem, hogy magyar az író, és annyira ellenszenvet váltott ki belőlem az, hogy titkolja az igazi kilétét, hogy azt gondoltam, talán a könyv sem annyira túl nagy durranás. Ráadásul azért az tény, hogy elég lassan indul be a történet – legalábbis először mindenki így gondolhatja. Már majdnem elkedvetlenedtem, amikor észrevettem azt is, hogy lassabban is haladok az olvasásával, mint ahogy ez egy ilyen terjedelmű könyvnél elvárható lenne, de ekkor rádöbbentem valamire: valójában én voltam a türelmetlen. Azt hittem, ez is egy olyan sablonos young adult könyv, amin gyorsan átrágom magam. Aztán persze zokon vettem, amikor gyors párbeszédek helyett igen gyakran elég mélyen kifejtett gondolatokra bukkantam, amelyek értelmezéséhez és befogadásához bizony meg kellett dolgoztatnom az agyam - ez pedig időt igényelt.

Viszont hűségesen átrágtam magam minden műveltségi kérdésen, leíráson, és miközben szurkoltam, hogy végre derüljön ki, miről is fog szólni konkrétan a regény, végre kezembe került a második kötete. Amennyire döcögős kicsit az első, annyira magával ragadó élmény volt számomra a második kötet. Bár ebben sem pörögnek úgy az események, azt hiszem, ez a regény nem is igazán erre akart építeni, hanem sokkal inkább az élettel, életmóddal kapcsolatos kérdések megválaszolására, erkölcsi vagy megváltoztathatatlan döntésekre; a felnőttkor küszöbén lévő két főszereplő ugyanis olyan döntéseket kénytelenek meghozni, amely mindkettejük életét gyökeresen megváltoztathatja.

„…a döntés következményeit mindig nagyobb belenyugvással fogadja az ember, mint az azt megelőző bizonytalanságot.”

Többek között olyan dolgok is felmerülnek a kötetben, mint a sztárság problémái, a híresség vagy épp a magány, neveltetés, különböző közösségek életmódjai, kilátástalanság, remény, stb. Az, hogy a végén ennyire ütős, mellbevágó befejezéssel sikerült meglepnie az írónak, egészen elképesztő, hiszen erre aztán végképp nem számítottam.

Mindezért tiszta szívvel ajánlom kitartó tizenéveseknek, fiatal felnőtteknek és felnőtteknek egyaránt. Hozzátenném azonban, hogy ne egy limonádékönyvre számítsanak, hanem egy komoly, szépen felépített szépirodalmi, lassú folyású műre, amely informál, tudatosít, s mindamellett, hogy növeli az átlagműveltségünket, elgondolkodtat és választás elé kényszerít.

Talán a legvégén azért került hozzám közel a kötet, mert bizonyos részein én is keresztül mentem. Talán mindenkihez kicsit közel tud kerülni, mert olyan hétköznapi problémákat is feldolgoz, amelyekkel mindannyiunknak meg kell küzdenünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Azt hiszem, mindegyiket meg lehet szeretni a történetben, de leginkább a fiú nő a szívünkhöz. A főszereplő lány elég korlátolt és gyenge, sajnos.
Borító: Sokkal ütősebb is lehetett volna, például kép egy igazi párról, akár úgy, hogy az arcuk ne látszódjon. Nem tetszik a borító.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek és „Young adultoknak” egyaránt. A romantikus téma kedvelőinek. Nem egy könnyed olvasmány, azt mindenképpen leszögezem, hanem inkább az elgondolkodtató kategória.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: A második kötet egyértelműen erősebb az elsőnél. A vége pedig nagyon ütős lett!
- pont: Mert az első kötetet néha vontatottnak éreztem.

0 Tovább

Élet a farkasok közt – Élet kómában

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma Kaland

Kóma. Egy olyan állapot, amelyben az ember eszméletlen, és csak Isten a megmondhatója, valaha is felébred-e, felépül-e belőle. De meddig lehet reménykedni, mennyi időt adhatunk magunknak arra, hogy tovább halasztgassuk egy ember halálát, tovább nyújtsuk ilyen módon az életét? Jodi Picoult ezzel a kérdéssel foglalkozik legújabb, magyarul a mai napon megjelenő regényében, a Magányos farkasban, mindamellett, hogy azt is bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a való világ elől, és a farkasok falkájában keres menedéket.

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma KalandAz igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból. 
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és neves farkasszakértő édesapja autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik. A fekete bárányként kezelt Edward is kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja hátrahagyott ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival. 
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy olyan időben, amit hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…

Értékelés:

Több könyvet is olvastam már Picoulttól, és elmondható, hogy többnyire komoly témákkal foglalkozik, nem lepett hát meg ez a témaválasztás sem. Az igazat megvallva számomra az ilyen szépirodalmi művekbe kicsit nehezebb elmerülni, mint a lazább történetekbe, így nem lépett fel az általam „merengő effektusnak” hívott eset, amikor csak úgy „belezuhanok” a történetbe. Gyakran koncentrálnom kellett, hogy odafigyeljek az eseményekre, hosszabb ideig tartó olvasás során viszont sikerült felvennem a fonalat.

A történet több szemszögből mutatja be az eseményeket, többnyire Cara, a lány, Edward, a fiú, és Luke, az egyébként kómába lévő apa szemszögéből keresztül – akinek az emlékeit olvashatjuk dőlt betűkkel. Számomra a Luke nézőpontja volt a legérdekesebb és az ragadott magával a leginkább, hiszen mindig is érdeklődtem a farkasok iránt. Nagyon tetszett, ahogy Jodi bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a társadalom, a társadalmi nyomás és elvárások elől, hogy mindenkit hátrahagyva egy farkas falkával éljen tovább a vadon közepén az ő egyszerű, de őszinte szabályaik szerint. Ahogy összehasonlítja az emberek bonyolultságát és jellemét az állatokéval, elgondolkodtatja az olvasót, és ezt igazán tudtam értékelni. Ezeknél a részeknél nem igényelt nagy erőfeszítést, hogy beleéljem magam a történésekbe, és imádtam a farkasokról olvasni, sok érdekes dolgot megtudhatunk a könyv által a viselkedésükről, szokásaikról, szabályaikról.

A többi szemszög a jelenben játszódik, amikor is Luke már kómában van, a gyerekeinek pedig eltérő véleménye van arról, hogy mi lenne a helyes cselekedet ebben a helyzetben. Előjönnek a családi konfliktusok, és bár két különböző álláspontról olvashatunk Cara és Edward által, mégis, mivel mindkettejük szemszögéből olvashatjuk az érveléseket, mindkettejükkel egyet tudunk érteni. Gyakorlatilag az olvasó is döntésképtelenné válik, én azért mégis másik befejezésre számítottam – bár azért ismerhetném már Picoultot.

Azoknak, akik olvasták és szerették tőle pl. A nővérem húga c. könyvet, azoknak ez is egy érdekes olvasmány lehet, megvan ugyanaz a jellemző stílusa, mint az író egyedül írt regényeiben – érdekes, de én jobb szeretem azokat, amelyeket a lányával, Samanthával írt, lásd a Sorok közöttet.

Meglehetősen felkavaró, elgondolkodtató, szerteágazó történet, amely mind a természetkedvelőknek, mind a valósabb, filozofikusabb eszmefuttatások iránt érdeklődőknek kellemes olvasmány lehet. Kormegkötést nem írok.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A váltakozó szemszögek miatt mindegyiket meg lehet érteni és kedvelni.
Borító: Önmagában szép, de nekem annyira nem jön be, inkább egy falkát meg egy embert raktam volna rá.
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek, azoknak, akiket szeretnek National Geographicot nézni, akiket érdekelnek a farkasok, vagy Picoult rajongóknak.
+ pont: Mert nagyon tetszettek a farkas falkás részek.
- pont: Mert nem tudtam egyből belerázódni a történetbe és a vége miatt.

0 Tovább

Félrelépés és lelépés – Már megint Nincs új a nap alatt

Már írtam nektek Vincent & Vincent Nincs új a nap alatt című regényéről, most pedig a Nem volt új a nap alatt került a kezembe. Ha az első rész megosztó és vitára okot adó volt, akkor ez a könyv meg aztán pláne. Milyen, amikor félrelépsz és próbálsz bocsánatot nyerni? Milyen, amikor egy tökéletes házasságban élsz, habzsolod az életet és szórod a pénzt két kézzel? Milyen, amikor már nem ismered a határokat, átléptél egyet, és immár egy borzalmas házasságban élsz? Amikor sorra kapod az élettől a pofonokat, és fogalmad sincs, hogyan állj fel? Most megtudjuk…

„A férfi dolga, hogy megteremtse az otthont. A nő dolga, hogy tényleg otthont varázsoljon belőle. 
A férfi dolga, hogy szárnyaljon és magával ragadja a nőt. A nő adja a szárnyakat és a melegséggel átitatott hátteret. Ezt hívják úgy, hogy párkapcsolat.”  

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma„Ez a könyv nem a fantázia szüleménye. Csupán eltitkolt emlékeket húztunk elő egy régen lezárt fiókból, bebizonyítva, hogy a valóság néha igenis képes túlszárnyalni a képzeletet. Ez az a könyv, amit talán sosem kellett volna megírnunk.” 
/Vincent & Vincent/

A nagy sikerű – Aranykönyv-díjra is jelölt – NINCS ÚJ A NAP ALATT című könyv méltó párját tartod a kezedben. 
Vincent és Vincent elbeszélésein keresztül egy olyan világba csöppenünk, amelyben otthonosan érezhetjük magunkat, hisz mindenki élt már meg hasonló helyzeteket. Lebilincselő, kendőzetlen őszinteséggel, fanyar humorral mesélik el az írók a férfiak ki nem mondott – sokszor szégyellt és eltitkolt – gondolatait a szerelemről, szexről, megcsalásról, boldogságról és bánatról – szinte mindenről, ami egy nő és férfi közötti kapcsolatban megtörténhet.

Értékelés:

Már az első könyvben megismerhettük a két Vincentet:

  1. Vincent, aki azt hitte, egyszer megtalálja az igazit… Ő az, akinek a leghosszabb kapcsolata 3 év volt, szerintem képtelen rendesen elköteleződni – szerintem. Megszámlálhatatlan nője volt, amit már egy olvasó számára lehetetlen nyomon követni, és többnyire róla szól az első könyv.
  2. Vincent, aki azt hitte, már megtalálta az igazit… Ő az, aki tizenakárhány évig boldog házasságban élt, míg el nem váltak, van egy fia, és többnyire róla szól a második könyv.

Tulajdonképpen én első és második résznek nevezem a könyveket, de valójában egymástól függetlenül is olvashatók. Az első könyv azt hiszem, egy kicsit lazább volt, míg a második teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Már korábban is érdekelt például, 2. Vincent hogyan gazdagodott meg, hogy olyan kacsalábon forgó háza van medencével meg minden, és nagyon jó, hogy erre most választ kapunk, ugyanis megtudjuk, hétköznapi pénztárcából hogyan szedte meg magát, mik voltak a mozgatórugói. Persze, ebbe nem megyünk bele részletesen, de tény, hogy ebben a részben sokkal jobban megismerjük 2. Vincentet, az életét, és a személyiségét – annak több oldalát is.

Nyomon követjük 2. Vincent életét, házasságát, félrelépését, meggazdagodását, valamint azt is, amikor éjjel-nappal piásan szórakozva szórják a pénzt és már nem ismernek határokat. Aztán az is, ahogy szépen tönkremegy a házasságuk – mint ahogy azt már az első könyvből is tudhattuk. Számomra az volt az érdekes a könyvben, hogy mennyire megosztott 2. Vincent viselkedése. Az elején volt, hogy teljesen unszimpatikus volt, mert képtelen a nadrágjában tartani… Aztán kezdtem kicsit megérteni és megkedvelni. Aztán rájöttem, hogy nagyon jó apa, és voltak olyan évei a könyvben, amikor nagyon megszerettem őt, és úgy gondoltam, rendben van. Aztán egyre jobban ráztam a fejem, és bevallom, arra gondoltam: tessék, itt egy gazdag pasas meg a neje, azt se tudják, mit csináljanak jó dolgukban. Buli-buli, prostik, buli, pia, részegség, pia, drog, pia, buli… minden hétköznap. Egy, az igát húzó, hétköznapi, dolgozó olvasónak ez azért egy kicsit durva, főleg, hogy már nem huszonévesekről beszéltünk. Most megtudhatjuk, tényleg ilyen a hű-de-gazdagok élete? Itt kezdtem megutálni 2. Vincentet. Aztán… Kezdtem megsajnálni, mikor végre magához tért, kezdtem szurkolni neki, és kezdtem nagyon-nagyon megutálni a feleségét.

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma

Olyan sok érzelmi vihart képes kiváltani ez emberből ez a könyv, hogy ezt nehéz szavakba önteni. El is gondolkodtam ezen az egészen, hogy szabad-e ítélkezni. Mondanám, hogy nem, hiszen mindenkinek megvan a maga sötét múltja, megbánt tettei, nekem is, én is csináltam orbitális butaságokat, és mégis, néha úgy gondolom, ha nem ítélkeznék – legalább csak magamban ciccegve -, nem lenne egy, a fejemben felállított erkölcsi norma, akkor nem lenne mihez tartanom magam. Talán ugyanúgy szétcsúsznék, mint 2. Vincent, elveszteném a fonalat. Mindenkivel megtörténik életében, hogy elveszti azt a bizonyos fonalat, már nem tudja, mi a helyes, mi nem, vagy csak már nem is érdekli. Úgy gondolom, ha épp tudom, hogy mi helyes és meg tudom ítélni, hogy XY aztán nagyon erkölcstelenül viselkedik, talán akkor járok éppen a helyes úton. Mert nincs mit a szememre vetni.

Amikor ilyeneken gondolkodsz egy könyv olvasása folytán, még ha kicsit meg is utálod a főszereplőt, együtt tudsz érezni vele. Szóval néha utáltam, néha megvetettem, elítéltem, megsajnáltam, majd szurkoltam neki, megbocsátottam, elfogadtam. Mintha olyan lenne ez a könyv, mint egy párkapcsolat és egy szakítás. Sok bosszúságon rágod át magad, mire el tudod engedni és el tudod fogadni.

Félreértés ne essék, nagyon tetszett a könyv! Az, hogy ilyeneken el tudja gondolkodtatni az embert és képes (akár ellentétes) érzelmeket is kiváltani az emberből, talán példa nélküli. Mondanám, hogy inkább férfiaknak ajánlom az olvasását, de így utólag azt mondom, nagyon tanulságos lehet bárkinek. Mivel ez egy igaz történet és valós dolgokról szól, olyan következtetéseket vonhatunk le belőle, amiket a saját életünkkel kapcsolatban is tudunk hasznosítani.

Ami pedig 1. Vincentet illeti, ebben a könyvben nem kapott akkora szerepet, és ami azt illeti, nem igazán tudtam már, mikor melyik nő van a képben, és nem emlékeztem rájuk az első kötetből, vagy épp ennek az elejéről. Nekem kicsit már sok volt. Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy szerintem ez a két Vincentes történet élvezhetőbb lenne két külön könyvben, megérdemlik, hogy a történetüket külön értékeljük és jegyezzük meg. (Bár tény, hogy az elsőben inkább 1. Vincent kap szerepet, a másodikban pedig 2. Vincent – ahogy magamban neveztem őket.)

 Már csak az a kérdés, mi újság most Vincentékkel? A könyv végén kiderül...

Mások molyos véleményei:

„Először is azzal kezdeném az értékelésem, hogy ez a könyv egy teljességgel valós és igen tanulságos könyv. Sok olyan helyzetek, részletek, akár a szösszenetek is, amik benne vannak a mindennapokban, találkozhatsz ezekkel, vagy lehettél már ilyen helyzetben. És rá is ébreszt dolgokra, ami miatt másképpen látsz dolgokat, másképpen éled meg azokat, amiket esetleg még nem tapasztaltál. Büszkén mondom, hogy a topp 5-ben nálam az első helyen áll. Imádtam az első könyvet is és tűkön ülve vártam mikor lesz második része a könyvnek.”

„Mit mondhatnék még, olvasva az előttem szólókat?? 
Azt gondolom semmit, amit még nem írtak volna le. Pontosan olyan ez most, mint a könyv, semmi olyan nincs benne, amit így vagy úgy, az emberek többsége át ne élt volna már. Ismerős helyzetek, szituációk, előzmények és következmények. Mindezek helyettünk kimondva illetve leírva, kendőzetlenül, meztelenül (konkrétan itt-ott pucéran).”

„Ez a könyv az amit kár lett volna kihagyni.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Nagyon sok érzelmet képesek kiváltani belőlünk, tudjuk őket szeretni és utálni is egyszerre.
Borító: 9/10 Illik az első kötethez, kicsit vastagabb is.
Kinek ajánlom: Nőknek és férfiaknak egyaránt! Nagyon tanulságos!
+ pont: Mert elgondolkodtatott, megbotránkoztatott és néha meg is nevettetett.
- pont: Mert így utólag, én két külön könyvbe szedtem volna 1. és 2. Vincent történetét.

0 Tovább

Egy ágyban egy elmebeteggel

Talán sokan ismerik azt az érzést, milyen beleragadni egy (kihűlt?) párkapcsolatba, a kérdés csak az, elfogadjuk-e, hogy a szerelem idővel elillan, és már nem várhatjuk el ugyanazokat az érzéseket sem magunktól sem a másiktól, vagy elindulunk új kalandok, új kapcsolatok után? Elsősorban ezzel a kérdéssel indul Szurovecz Kitti – Hópelyhek a válladon című új könyve, amely aztán egyre mélyebb kérdéseket boncolgat szerelem és párkapcsolat terén.

4 Romantikus Dráma Könyvajánló Felnőtt MagyarArlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 
Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.” 
(Faragó Melinda pszichológus)

Értékelés:

Tulajdonképpen az első 100 oldal nem állt hozzám annyira közel a regényben, mondhatni még idegesített is a főszereplő, Arlene hozzáállása, aki otthagyja a tökéletes férjét, hogy kislányával új életet kezdhessen. Nem tetszett ennek a mondanivalója, és csak reméltem, hogy a végén valami megnyugtató választ vagy megoldást kapok – hát, félig sikerült is. Bár a történet maga a második felében erősen felpörög és már inkább a kedvemre vált, Arlene, a főszereplő egyetlen percre sem lopta be magát a szívembe. Nem sok olyan könyvvel találkoztam még, ahol ennyire nem szimpatizáltam a főszereplővel.

Arlene egy kicsit életképtelen nő, a számláit sem tudja befizetni, és eddig mindent a férje csinált helyette, aki nem elég, hogy tökéletes, jó apa, jó férj, fülig szerelmes. Arlene azonban kalandra és világmegváltó szerelemre vágyik, ezért kislányával új életet kezd egy kisvárosban. Hamar képbe is jön egy új udvarló, akibe bár Arlene hamar belebolondul, az olvasó számára azonban Hayden nem egy szimpatikus férfi; tele hangulatingadozással, a problémájáról már nem is beszélve: Borderline személyiségzavarban szenved. Idővel teljesen kisajátítja Arlene-t, féltékeny, a viselkedését pedig nehezen kontrollálja. Érdekes volt olyan szempontból a könyv, hogy megmutatta, miként lehet vagy épp nem lehet élni egy ilyen férfi oldalán, ugyanakkor alig-alig tudtam megérteni Arlene-t, akinek mindig inkább saját maga a fontos, semmint például a saját kislánya boldogsága (tulajdonképpen soha nem jut eszébe, vajon Lauren hogy érzi magát, őrá nem-e veszélyes ez a „kapcsolat” avagy maga a férfi).

Amikor hozzászólásokat, értékeléseket olvastam, először nem értettem, mire gondolnak mások, amikor azt írják, hogy „mennyit tűrünk el egy párkapcsolatban”, hiszen az első száz oldalon képtelen voltam megérteni, mi a bajuk a nő férjével, Colinnal, míg rá nem jöttem, hogy az értékelők valójában Arlene új párkapcsolatára, Haydenre gondolnak.

Azt hiszem, végül is ez a könyv tökéletes példa arra, hogyan NE legyünk anyák, avagy hogyan NE rontsuk el a saját életünket. Talán sok unatkozó háziasszony elgondolkodik, hogy új szerelemre vágyik, otthagyná a férjét, de kevesen veszik figyelembe, hogy a gyereknek mi a jó (Arlene legalábbis rendkívül önző ezen a téren), az új udvarlónál pedig sokan nem látják a fától erdőt. Néha, a rózsaszín köd miatt olyasmit is megengedünk a másiknak, ami már elveink ellen való, arról nem is beszélve, hányan élnek boldogtalan párkapcsolatban egy indulatos férfi oldalán. Talán ez a könyv segít megérteni, hogy az „unalmas” hétköznapok mennyire áldottak is lehetnek, és, hogy mások igazán összetennék a két kezüket egy ilyen „unalmas/tökéletes” életért, és inkább ülnének nyugton a fenekükön, értékelve azt, ami adatott, semmint, hogy mindent eldobva maguktól belevessék magukat az ismeretlenbe.

Tanulságos könyv, ugyanakkor ha lenne folytatás(?) én szívesebben venném azt Colin, a férj szemszögéből, akivel legalább végig meg voltam barátkozva – szerintem sokan imádták a történetben. Arlene nem nőtt a szívemhez, nem egy önzetlen anya, és végig csak a saját boldogulása érdekli, észre sem veszi, hogy ebben a kapcsolatban ő is tönkremegy. A kérdés, vajon meddig tűri ezt a bánásmódot, és visszamegy-e a férjéhez? Minek kell történnie ahhoz, hogy jobb belátásra térjen?

Talán olvassák ezt a könyvet olyanok is, akiket bántalmaz a férjük. Talán eddig észre sem vették, hogy ez így nem jó. Talán most felnyílik a szemük, és rájönnek, hogy ez máshogy is lehet. Talán azok pedig, akik unják a tökéletes férjüket, rádöbbennek, hogy mennyire szerencsések.

Ha úgy gondolod, az életed túl unalmas, a férjed túl tökéletes, és csak azért akarsz válni, mert már nem vagy „szerelmes”, ez a könyv pont neked való.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó.
Karakterek: Szerintem a könyvnek ez a gyengéje. A főszereplő, aki unszimpatikus, és végig az agyamra ment. De legalább a férjet tudtam szeretni meg a kislányt.
Borító: 7/10 Jó meg szép meg minden, de a történethez alig van köze. Nem illik hozzá.
Kinek ajánlom: A türelmes és kitartó, romantikus történetek kedvelőinek, akik nem ragaszkodnak hozzá, hogy szeressék a főszereplőt.
+ pont: Mert talán más, hasonló helyzetben lévőknek felnyitja a szemét.
- pont: Mert utáltam Arlene-t, és legszívesebben néha megfojtottam volna.

0 Tovább

Nagyapa és unoka barátsága a halál árnyékában

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt Dráma

„Olyan jó lenne, ha visszamehetnénk az időben, és mondjuk, akkor leszoknál, ünnepélyesen, amikor én megszületek, 11 évvel ezelőtt, akkor szerintem egyáltalán nem itt lennénk most, én nem nyavalyognék miattad, te meg leszarnád az orvosokat. Mondjuk, így is leszarod őket, ezt le merem fogadni, még ha alszol is.”

Napjainkban sajnos elég hamar eljön az a pillanat egy ember életében, amikor megismerkedik a halállal; talán legelőször akkor, amikor gyermekként elveszti a nagyszüleit. Mindenki máshogy dolgozza fel, máshogy találkozik vele, máshogy éli meg vagy máshogy emlékszik, csak egy a biztos: ez elkerülhetetlen. Hartay Csaba prózája rendkívül egyedien mégis érzékletesen mutatja be, dolgozza fel ezt az élethelyzetet, mind a nagypapa, az unoka, a lány és a feleség szemszögébe kicsit bepillantást nyerve akár egy kulcslyukon át.

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt DrámaNagyapa és unoka barátsága a halál árnyékában

Hartay Csaba harmadik prózakötete egy érzékeny kisfiú szemszögéből láttatva, álmokkal és látomásokkal kevert emlékekből építi fel a nikotinfüggő családfő agóniatörténetét. Papa egyre nehezebben kap levegőt. És ebben a záródó világban, a krónikus tüdőbetegség erősödő fojtásában mind élesebben rajzolódik ki Papa és Olivér ragaszkodása az élethez, csökönyös ragaszkodásuk egymáshoz. A kortárs magyar próza ott a legmegrázóbb, ahol a mi életünket meséli el.

A Holtág egy mai vidéki család története, erős színekkel, csodaszép történetekkel, a szeretet és az elmúlás egymás elleni harcának gyermekien tiszta ábrázolásával.

Értékelés:

Magamtól tulajdonképpen nem választottam volna a könyvet, már csak a borítójáért sem (szerintem egy öreg, cigarettás kéz a háttérben egy horgászó gyerekkel sokkal jobb lett volna), valamint műfajáért sem, de aztán ajánlásra beleolvastam egy délután. Amikor hamarosan eljutottam a negyedéig, rájöttem, hogy ez valóban nem is olyan rossz könyv, és bár egyáltalán nem az én műfajom, érdekes, nem vontatott, és kicsit olyan, mintha én magam is egy öregember elbeszélését hallgattam volna a könyv olvasása alatt. Emlékeztetett a történet a saját nagyszüleimre, visszaemlékeztem, velük hogy volt, mi, hogy történt, felidézett néhány kellemes (és kellemetlen) emléket, régi leveleken és meséken át visszarepített az időben. Mindazonáltal olyan (rejtett) tanulságokat is tartalmaz, amelyeket egy értő olvasó szívesen elraktároz magában. Érdekes, hogy ami leginkább tetszett benne és mégis egyszerre riasztott meg az a dohányzással kapcsolatos dolog. Persze, hogy "tetszett", mert én magam sem dohányzom és örülök, hogy ennek káros hatásaira egy könyv is felhívja a figyelmet, ugyanakkor riaszt, és rémiszt is a könyv, hiszen nekem is nagyon sok ismerősöm, rokonom dohányzik, és azt hiszem, egy kicsit mindannyian olyanok vagyunk felnőtt létünkre is, mint a tizenegy éves Olivér, a kötet főszereplője. Néha jobban a dolgok mélyére látunk, mint akarjuk, vagy mint ahogy az egészséges lenne, félünk felismerni az igazat, a tényeket, inkább elkendőzzük azokat, vagy bemagyarázzuk magunknak, hogy az nem is úgy van, az nem is lényeges, ez biztos nem így fog történni.

Tetszett, hogy Olivér szemén át kicsit megint gyerekszemszögből láthattam a dolgokat, kicsit kuszán, furcsán, érthetetlenül, de talán sokkal lojálisabban, mint a felnőttek. Nem mondom, hogy ez egy felemelő olvasmány, valaki szerint kissé depresszív, de én inkább úgy mondanám, hogy elgondolkodtató. Egy agyat megdolgoztató olvasmányra vágyó felnőtt embernek, nyugodt hétvégéin kedvére lehet, és az mindenképpen elmondható, hogy valamivel gazdagítja az embert. Ha mással nem is, tanulságokkal, nosztalgiával, emlékekkel, megrovással, figyelmeztetéssel, óva intéssel. Nem tudom, hogy egy dohányos ennek a könyvnek a hatására abbahagyná-e káros szenvedélyének űzését, de valószínűleg, ahogy a "nagypapa" esetében is történik, ezeket a láncdohányos embereket már semmi nem győzheti meg arról, hogy ideje lenne abbahagyni. Szomorú valóságábrázolás némi nosztalgikus felhanggal és burkolt kritikával.

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt Dráma

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 9/10 – Talán nincs is bennük semmi fikció. A hétköznapokból kiragadott személyek.
Borító: 7/10 – Nem is tudom. Szép ez az őszi kép, de én inkább valami ehhez jobban illőt választottam volna, például egy dohányzó, öreg kezet a borítón, horgászó unokával a háttérben. Azt hiszem, akkor az emberek jobban fel is figyelnének rá.
Kinek ajánlom: A próza vagy úgy általában az igaz (vagy igaz is lehetne) történet kedvelőinek, amiben nincsen semmi varázslatos vagy kalandos. Szimplán csak a tények vagy az érzelmek.
+ pont: Mert egy olyan témát dolgoz fel, amely mindenkivel megtörtént már, a nagyszülők halálát, és azért is plusz pont, mert a dohányzás ellen „kampányol”.
 - pont: Néhol túl kuszára sikeredtek az álmok leírásai – számomra.

0 Tovább

Mata Hari, a rejtélyes asszony

Könyvajánló Történelmi Dráma 5

„Noha a könyvben leírt események egytől egyig valóságos tényeken alapulnak, kénytelen voltam egyes párbeszédeket magam kitalálni, néhány jelenetet összevonni, egy-egy történés sorrendjét megváltoztatni, és kihagyni mindazt, amit nem tartottam fontosnak a történetmesélés szempontjából” – Így nyilatkozik a könyv végéhez fűzött jegyzeteiben Coelho a Mata Hariról szóló friss regényében, amely magyarul A kém címet viseli, erről fogok bővebben beszélni nektek.

„Mata Hari, eredeti polgári nevén Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle (1876. augusztus 7., Leeuwarden – 1917. október 15.,Párizs) hollandiai születésű bártáncosnő. A francia hadbíróság 1917-ben a Német Birodalom javára végzett kémkedés vádjában bűnösnek találta és kivégeztette.” /Wikipédia/

Könyvajánló Történelmi Dráma 5„Az ​​egyetlen bűne, hogy szabad és független nő volt.”

Egy megrontott kislányból lett nagyon kemény nő története A kém. Mata Hari képtelen volt elviselni a női rabság láncait, a rá kiosztott alárendelt társadalmi szerepet. Felismerte a kitörés lehetőségeit, kilépett a sorból, és azt mondta: Nem! Olyan életszabályokat alkotott önmaga számára, amelyek mindenkinél erősebbé és szabadabbá tették. Mata Hari illúziómentes világában a vonzalom: valuta, a szex: eszköz, a szerelem: tiltott dolog. Azt hitte, okosabb mindenkinél. És az is volt, amíg betartotta saját törvényeit. Azonban abban az első pillanatban, amikor engedett a mindent elsöprő szerelem csábításának – bukása elkerülhetetlenné vált.

Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának, akit nem láthatott felnőni; meg akarta értetni egyetlen örökösével, miért is választott ennyire kirívó, kalandokkal teli életet.

Értékelés:

„Mindig elkerültem a büntetést elkövetett bűneimért, melyek közül a legsúlyosabb az volt, hogy emancipált és független nő mertem lenni a férfiak által irányított világban.”

Tudom, hogy most meglepődtök, de nekem ez volt az első Coelho könyvem szerintem, mégpedig azért, mert nemes egyszerűséggel úgy gondoltam, hogy ha valakinek a könyvei ennyire felkapottak a környezetemben, az már csak megjátszás lehet vagy birkaszellem, most mégis vettem a fáradtságot és kezembe vettem ezt az egyébként új, magyarul még csak megjelenésre váró, ámbár felettébb érdekes fülszöveggel rendelkező történetet. Nem szoktam sokáig húzni a szót, úgyhogy előre elárulhatom, hogy egyébként tetszett.

Én mondjuk nagyon szerelem a levélformát - még ha talán így nem is tudhatunk meg túl sokat a tájról, környezetről -, mert így sokkal jobban megismerhetjük az adott szereplőt, írásain keresztül beleláthatunk a gondolataiba. Persze, mint ahogy azt fentebb idéztem, ez nem egy 100%-ig hiteles könyv, mert bár tényekre épül, valójában ez is (akárcsak a számomra úgy szeretett Dallos Sándor könyvei Munkácsyról) csak az írói fantázia szüleménye, amely megpróbál egy időben távoli személyt, eseményt, történést közelebb hozni az olvasóhoz. Azzal, hogy a könyvön keresztül egy kicsit többet megtudhatunk Mata Hari kivoltáról, táncos tevékenységéről, állítólagos (?) „kémkedéseiről”, olvasóként a saját műveltségünket bővíthetjük, s ezzel együtt egy érdekes történelmi személy életébe nyerhetünk bepillantást.

Könyvajánló Történelmi Dráma 5

A Coelho által Mata Hari szájába diktált szavakon, leveleken keresztül megismerjük az emancipált, modern felfogású nő múltját, életének alakulását, döntéseit és azt az utat, ami végül is 1917-es kivégzéséhez vezetett, miközben olyan hírességek keresztezik az utunkat, mint Pablo Picasso vagy Amedeo Modigliani.

„Csak a halála után derült ki, hogy minden ellene felhozott kémvádért egy másik kémnő, Elsbeth Schragmüller, fedőnevén a Doktor kisasszony a felelős. 2001-ben a Mata Hari Alapítvány keresetben kérte a francia hatóságokat az 1917-es ügy felülvizsgálatára. A vizsgálat pár hónapnyi kutatás után megállapította, hogy Mata Hari ártatlan.” /Wikipédia/

Érdeme a könyvnek, hogy egy tanulságos történetet tár elénk, és valamelyest talán megismertet az igazi Mata Harival, amely a 2001-es felülvizsgálat szerint nem volt kém, csupán egy elveszett lány, rosszul házasodott asszony, bántalmazott nő, anya, táncos, ledér nő, független, művész; előbb megbecsült majd megvetett.

Kedvenc idézeteimet ki is írtam nektek a könyvből, és pontosan az ilyenek miatt (is) mondom, hogy tanulságos és mondanivalóval rendelkező történet:

"Az emlékek szeszélyesek, tele vannak képekkel, apró részletekkel, jelentéktelennek tűnő hangokkal, amelyek még mindig össze tudják szorítani a szívünket."

„Ha Isten adna még egy esélyt, mindent másképp csinálnál?”

„Olyan nő vagyok, aki rossz korban született, és ezen már semmi nem változtat.”

„...tanuld meg derűs nyugalommal követni a sorsod, bármilyen legyen is.”

„A változás és a javulás két teljesen különböző dolog.”

„Amikor a múlt olyan emléket idéz az eszünkbe, amely feltép egy régi sebet, hirtelen az összes többi sérülés is a felszínre kerül, olyannyira, hogy a lélek vérezni kezd, és addig abba sem hagyja, míg térdre nem rogyunk, és ki nem tör belőlünk a zokogás.”

„Ha nem tudjuk, merre visz az élet, eltévedni sem tudunk.”

„Találd ki, mit akarsz, és igyekezz túlteljesíteni az elvárásaidat.”

„...a szerelem a másik emberben való hit, és az arcát mindig homály kell, hogy fedje. Minden pillanatot érzéssel kell megélnünk, mert ha megfejteni és megérteni próbáljuk, szertefoszlik a varázslat.”

Tudom ajánlani a könyvet a Coelho kötetek szerelmeseinek vagy a történelmi témákat kedvelőknek, de tökéletes ez a könyv arra is, hogy friss olvasóként belevessük magunkat a Coelho könyvekbe.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Karakterek: 10/10 – Van benne fikció, de alapvetően érzékletes levelek összessége, amelyből kicsit többet is megtudhatunk Mata Hari vélt személyiségéről és indokairól.
Borító: 10/10 – Szerintem tökéletes, címoldalon a főszereplő fényképével.
Kinek ajánlom: Egyértelműen minden Coelho művei iránt rajongóknak, illetve a történelmi kötetek kedvelőinek.
+ pont: A történelmi témáért, amit, mint tudjátok, nagyon szeretek.
- pont: A rövidségéért.

0 Tovább

Az első szerelem? Az Első tánc? - Az élet és az önkeresés huszonévesen 

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Az első szerelem? Az Első tánc? Az biztos, hogy nem egyszerű feladat fiatalon boldogulni az élet és a szerelem útvesztőiben.

És én most ismét egy magyar könyvvel kedveskedek nektek, és tudhatjátok már, hogy amit én ajánlok tiszta szívvel a magyarok közül, abban nincs csalódás, válogassatok bátram a magyar címkéim között. Persze, van, ami kevésbé tetszett, de ez mindig kiderül a pontozásokból. Most egy új kedvencet köszönthetünk a polcomon:

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladatMeddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. 
Egy történet szívvel-lélekkel.

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Értékelés:

Ezt a könyvet az Álomgyár könyvei közül vadászgattam, mert ott is szoktam ám bogarászni, és nem is a borító miatt (mert én egészen mást képzelnék oda így utólag), hanem a fülszövege miatt hívta fel magára a figyelmem. Eredetileg úgy terveztem, hogy ma csak egy kicsit olvasom, mert még rengeteg mást is akartam csinálni, ennek ellenére, ahogy leültem elé, annyira beszippantott, hogy szerencsétlen család elől is csak bezárkóztam a szobába, hogy „S.O.S. olvasási roham van, most hagyjatok.” Na így esett, hogy egy nap alatt kivégeztem, mert egyszerűen többször próbáltam, de nem bírtam letenni, még úgysem, hogy már direkt előrelapoztam, hogy de Úristen, tudjam már meg, hogy mi lesz. Még így is…

Szóval az elején azért voltak aggályaim, mert nem sokkal az eleje után elkezdtem aggódni, hogy ugye nem fogok belefutni egy klisés sztoriba, de nagy megkönnyebbülésemre sok-sok röhögés után rájöttem, hogy ez egy nagyon is élvezhető sztori. Aztán egy hirtelen váltással megint úgy éreztem a közepe táján, hogy jaj, akkor most ez másik klisé lesz, de megint csak nem! Olyannyira élveztem és együtt tudtam élni a szereplőkkel, hogy azt nehéz nektek átadnom. Talán azért van ez, mert kicsit úgy is éreztem, hogy az író sok olyan dolgot is leír, ami velem is megtörtént, olyan kapcsolati nehézségeket, például a korkülönbségeket, stb., ráadásul nekem is volt belepillantásom pár évig a színházi, táncos világba. Egyébként már csak ezért sem akartam ilyesmi könyvet olvasni, mégis jól esett, mert könnyed volt, mégis annyi minden életérzést és tanulságot át tudott adni! Legnagyobb értéke számomra az olvasásnak az, hogy sok olyan dolgot tanul az ember, vagy olyan tapasztalatot levon, amit egyébként sokkal könnyebb is így, hogy nem a saját bőrén tapasztalja meg az ember. Nem égeti meg magát, hogy úgy mondjam. A főszereplő lányt, Zoey-t (akinek egyébként bocsi, de a neve annyira nem tetszik) annyira közel éreztem magamhoz, hogy szinte már ő is én voltam, a barátnőjét pedig bármikor elfogadnám ajándékba magam mellé. Karácsonyi kívánságnak jó lesz! :) Ja és a fiúbarátját is, ha lehet. :D

Felettébb fordulatos történet, ami több helyszínen, városban, országban játszódik, és nem is annyira a zenei, táncos stb. világról szól, hanem egy huszonegy éves lány szárnypróbálgatásairól. Még túlságosan jól emlékszem, hogy milyen volt, és Isten bizony, nekem sem volt könnyebb, mint neki, sőt… Talán majdnem ugyanezeket az utakat jártam be, csak nekem több évembe tellett, és biztos, hogy mindenkinek volt ilyen útkeresős, csalódásos életszakasza, éppen ezért mondhatom, hogy ez a könyv könnyen az olvasó kegyeibe férkőzik. Kicsit visszaidéz, ugyanakkor nagyszerű tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgál számunkra a továbbiakra. Én egyébként nem tudom, lesz e folytatása, de Viki, ezt biztos olvasod majd, én mindenképpen tudom neked ajánlani, mert engem speciel nagyon érdekelne Zoey további sorsa, milyen pasik jönnek-mennek az életében, hogy sikerül a felnőtt életben a boldogulása, és nem utolsó sorban engem nagyon is érdekel Jackson sorsa. Khm… Mondtam már, hogy nagyon-nagyon? Szóval Jackson, a mellékszereplő a kedvencem, de a többi srácot is kb. megsirattam, anélkül, hogy most itt nagyon spoilereznék. Eleinte imádtam Owent, aztán a másik srác nőtt a szívemhez, és azt hiszem, egyszer mindenkinek választania kell egy típust magának. Sajnálom, hogy nincs tökéletes férfi, de itt egy könyv gyerekek, ami nem álomvilágot teremt, hanem megmutatja, hogy bocs, de talán tényleg nincs olyan, akiben semmi hibát nem találtok.

Emberi, hibákkal és árnyoldalakkal teli, valósághű, majdhogynem húsvér karaktereket ismerhetünk meg, és ami azt illeti, ez már-már annyira életszerű, hogy úgy gondolom, lehetett némi alapja, ha mégsem, akkor az író hihetetlenül tehetséges, és hatalmas fantáziával van megáldva.

Én azt mondom, hála az égnek egyik (számomra aggódós) rész sem sikerült klisésre, ha néha tartottam is tőle, sikerült teljesen elhatárolódnia a modern magyar és külföldi könyvektől, egyikre sem hajaz, nem lehet ráhúzni semmilyen hasonlóságot vagy sablont. Persze, olvastam már Párizsba menős könyvet, de ez nem teljesen ott játszódik. Persze, olvastam már ilyen táncos könyvet is, de ez nem teljesen arról szól. És nem lövöm le a poént, de sok kicsi rész ismerős volt, mindez azonban teljesen új és (tudom, sokszor mondom) kézzel fogható közegben, hogy most, hogy befejeztem, voltaképpen visszasírom a könyvet – tudom, öreg hiba, mért nem hagytam belőle…

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Egy kicsit azért aggasztott, hogy magyar könyv létére nem magyar szereplőkkel és végképp nem itthon játszódik, de tulajdonképpen meg tudom érteni, hiszen ezek a globális történések, pályalehetőségek, amik felvetődnek a könyvben itthon lehetetlen is lenne.

Őszintén megértettem Zoey dilemmáit, problémáit, egyik sem tűnt túl soknak vagy túl rinyálósnak – de hát ezt csak az tudja igazán, aki már valóban átélt ilyesmit. Szívesen veszem az ilyen könyveket, mert kikapcsol, ráadásul sok résznél hangosan röhögtem, néhányan meg dühöngtem, de hát ez így van jól. Mindig mondom, hogy a könyv értékét az jelzi, mennyire tud érzelmeket kiváltani az emberből.

Nagyon tetszett, és csajok, vessétek bele magatokat, nálam majdnem max pontos. :)

Mások molyos véleményei:

"Reális képet fest arról, hogy milyen nehéz a 20-as éveink elején megtalálni önmagunkat, a saját hangunkat, utunkat. Először szembesülünk ilyenkor a komolyabb pofonokkal, azonban még hiszünk a mesékben, és a hercegekben, emiatt olyan emberekhez ragaszkodunk, akiket jobb lenne elengedni. Mikor végre belátjuk, hogy jobb nélkülük, akkor hajlamosak vagyunk ugyanabba a csapdába belesni, mert még mindig hinni akarunk, és csak a legvégső pofon után jövünk rá, hogy csak rajtunk múlik a saját boldogságunk. 
Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik még keresik a saját útjukat."

"Jól megírt, fordulatokban gazdag, „le se lehet tenni” kategória! :)"

"Pihentető, kikapcsolódás az Első tánc olvasása. Először azt hittem csak egy limonádé könyv, de mégsem. Igazán klassz, valóságos helyzeteket lelhetsz benne. 
Jöhet a folytatás! Hajrá Viki!"

"tudjátok vannak olyan történetek, amelyekben egyszerűen megtalálod az életed egy kis darabját. Amit úgy olvasol, hogy közben mosolyogva bólogatsz, hogy 'igen, ez ismerős'. Ami egyszerűen közel kerül hozzád, mert a szereplők problémái, akár a Te problémáid is lehetnének. Vannak olyan könyvek, amikben egyszerűen mintha tükörbe néznél. Ez a könyv pont ilyen. Mindegyik szereplővel találkozhattunk már életünk során, és igenis érezhetjük úgy, mintha egy cipőben járnánk velük, elkövettük ugyanazon hibákat, meghoztuk ugyanazokat a döntéseket. Épp emiatt jó ez a könyv, együtt sírhatunk, együtt nevethetünk, együtt izgulhatunk a szereplőkkel. Jó, hogy vannak még ilyen történetek."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között!!!!!!
Karakterek: 10/10 – Nem tudok mit írni, emberi, szerethető, utálható, kedves és kevésbé kedves karakterek. Mindegyik 100%-osan kidolgozva.
Borító: 6/10 – Sajnos nem keltette fel a figyelmem, ez a könyv többet érdemelne, mint egy ilyen általános borító.
Kinek ajánlom:  A szerelmi, romantikus műfaj kedvelőinek, akik imádnak nevetni, vagy akár sírni egy könyvön, vagy akik érdeklődnek a mai magyar irodalom iránt.
+ pont:  Köszönöm!!! A karaktereket, az eredeti történetet, meg az érzést és a tanulságot, amit átadott. Jó lett volna, ha évekkel korábban olvasom….
- pont: Többet akarok tudni Jacksonról. :) És Úristen, most komolyan muszáj ezen rágódnom egész este, ezen a befejezésen? De izéség…… :(

0 Tovább

Élet a halálon túl – avagy A nagy illúzió

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

Az idők kezdete óta foglalkoztatja az embereket, vajon mi vár ránk a halál után, van-e utána élet, Menny vagy Pokol, Purgatórium, megbűnhődünk-e vagy nyerünk-e megbocsátást? Találkozunk-e rég elhunyt szeretteinkkel, angyalokkal, szentekkel, Istennel? Van-e értelme az életnek, súlya az életen túl a döntéseinknek, van-e alapja a vallásnak, és ha igen, melyiknek? Van-e értelme a hitnek, és hová vezet mindez? Az élet csak a kezdet, valaminek az eleje, vagy valaminek a vége? Ez a kérdés már olyan neves írókat is megmozgatott, mint Dante vagy Homérosz, s most egy kortárs magyar kötettel készültem nektek. Benyák Zoltán A nagy illúzió című szürrealista művében elkalandozhatunk a főszereplővel a túlvilágon, s közben olyan híres emberekkel is összefuthatunk, mint Edgar Allan Poe, Charlie Chaplin, Drakula gróf, Kurt Cobain vagy Salvador Dalí.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 
De az életének ezzel még koránt sincs vége. 
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Értékelés:

Bár a könyv borítója önmagában teljesen hidegen hagyott és nem keltette fel a figyelmem, szerencsére a fülszöveg és némi utánajárás és ajánlás után úgy döntöttem, beszerzem ezt a könyvet és nekiveselkedem. Emlékszem, hogy mikor megérkezett a könyv, hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik kategória polcára tegyem, szóval úgy döntöttem, majd utólag „beskatulyázom”, de ez most sem nagyon akar sikerülni. Ha mindenképpen választanom kellene, vagy be kellene határolnom, akkor valahol a szürrealista fantasy és a furcsa kalandregények közé kerülne, bár jómagam valamiért a disztópiákhoz raktam, de még nem biztos, hogy nem vándorol át onnan máshová. :)

Nehéz megmondani, hogy melyik ember mire számít, amikor a kezébe kerül a könyv, azt hiszem, én inkább számítottam nagy igazságokkal teli mondandóra, mint egy ilyen hihetetlen utazásra. Olyan volt, mintha elvarázsoltak volna, vagy egy fantasztikus filmet látnék – ahogy azt többen is írtátok a könyvvel kapcsolatban. A történet eleinte csak homályos ködfolt, de amint a főszereplő Tom életének több részét is megismerjük, akaratlanul is sodródunk az árral, a történet részesei leszünk, már többé nem tudjuk objektíven szemlélni az eseményeket. Úgy éreztem, szeretném, ha valami megváltozna, nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen élet után egy könyvben csak így meg lehet halni. Hiszen a könyvek nem azért jöttek létre, hogy a kendőzetlen és unalmas valóságot tárják elénk, hanem hogy megnevettessenek, elkápráztassanak, elvarázsoljanak, hogy egy olyan menekülőutat biztosítsanak számunka, ahová mások nem tudnak utánunk jönni.

Ahogy Tom és családja életét olvastam, úgy gondoltam, ez akár bárkié lehet. Egy félresiklott élet, rossz döntések, hibák, gyarló emberek és a mókuskerék. Aztán egyszer csak vége. Semmi elégtétel, semmi megfogalmazódott nagy igazság, csak a halál. Vagy mégsem? Benyák Zoltán könyvében helyszínről helyszínre vándorolva megismerhetjük a túlvilágot és annak kifacsart szabályait, rendszerességét/rendszertelenségét. Szimpatikus révészünk oldalán bejárhatjuk a furcsa, a valóságra torz tükröt mutató városokat, híres embereket ismerhetünk meg, és végig szurkolunk Tomnak, hogy megtalálja, amit, vagy akit keres, és ebből a lehetetlen helyzetből valahogy mégis boldog vég sikerüljön. Egyáltalán lehetséges ez? Nem akármilyen könyv ez, mert olvasása közben úgy éreztem, az író agyának eldugott szegleteiben száguldok, kitalált festményeken végig a piros Chevrolettel, Ninával és Tommal az oldalamon. A mesébe illő környezet és a kifordított világ olyan fantáziáról árulkodik, ami nem mindegyik író sajátja. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit fellöktek egy hullámvasútra, ahol azon kívül, hogy hol fent, hol lent száguldok, és torkomban dobog a szívem, különféle keselyűs dögszörnyek ijesztgetnek és integetnek a lefolyni készülő égboltról. Talán ez a mondat érzékelteti leginkább a történetet, ahol szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy többek között Dalíba is belefutunk, mert ezt a könyvet akár ő is festhette volna.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

A legjobban az tetszett benne, ahogy folyamatában ismerkedünk meg a szereplőkkel, tudunk meg egyre több dolgot róluk, folyunk bele az életünkbe, az pedig, ami a végén pluszban kiderül, illetve ahogy a vége alakul… Már csak azért is megéri elolvasni! Erre nem lehetett számítani, és igazán kerekké teszi az egészet. A maguk emberi hibáikkal együtt is igen szerethetők a szereplők, személy szerint Nina a kedvencem, mert kicsit magamra emlékeztetett. Bár volt egy-két olyan rész, ami már nekem is majdnem túl szürrealista volt, összességében szerettem a könyvet.

Azt hiszem, talán Benyák Zoltán tényleg hisz valami ilyesféle túlvilágban, és igyekszik a könyvével annyi emléket hagyni az emberekben, hogy sose felejtsék el és ott ülhessen abban a bizonyos Chevroletben a sivatagot szántva. :)

Ha valami különlegeset olvasnátok, mindenképpen tudom ajánlani a könyvet! Egy kis kalandos utazás még senkinek sem ártott meg. Külön kis fondorlatosság még, hogy annyiféle kor és helyszín keveredik a történetben, hogy egyszerre tehetünk utazást térben és időben egyaránt. :)

Mások molyos véleményei:

„Csodálatos és ijesztő volt egyszerre. Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá, hogyan. Na, hogyan? Kivel? És miért? Mi lesz most? 
Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem, mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről, szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam. Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ morzsának szerepe van! Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a történetet.”

„A cím alapján először a bűvész trükkökre asszociáltam, amik valamiért nagyon vonzanak. Ezt követően olyat tettem, amit ritkán szoktam: elolvastam a fülszöveget. Még jobban el kezdett érdekelni a történet, mert a szemfényvesztés mellett még a halál témája is izgat. Ne kérdezzétek miért. 
Mit szólnál, ha a sivatag közepén ébrednél, majd megcsörrenne egy telefon? A telefonkagylót felvéve, egy hang a vonal másik végéről arra kérne, hogy találj meg valakit.”

„Számomra Benyák legnagyobb erőssége, hogy tényleg úgy ír, hogy szavai nyomán a belső vetítőgép azonnal működésbe lép! Tudom, valahol minden könyv sajátossága ez, hiszen ezért (is) olvasunk, de nála mindent annyira élesen, tisztán, magabiztos és tudatos kidolgozásban kapunk, hogy belső rendezőnknek sincs más dolga, csak lerogyni a bársonyszékre, és nézni, mint… nos, a moziban.”

„Elsősorban a könyv világa fogott meg, és azóta sem ereszt. Abszurd, kiszámíthatatlan, elképesztő. A maga kicsavart és ijesztő módján gyönyörű. Az út, amit Tom bejár ebben a világban, egy alaposan átgondolt, jól megírt történet.”

"Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni.

Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 8/10 – Nagyon tetszett, amikor kiderültek a különböző karakterek közötti összefüggések.
Borító: 6/10 – Személy szerint lehetett volna jobb is, mert különösképpen nem hívta fel magára a figyelmem, inkább a fülszöveg és az értékelések fogtak meg.
Kinek ajánlom: Azoknak, akiket foglalkoztat ez a téma, vagy szeretik a kissé elvont, mégis összefüggő cselekményszállal rendelkező történeteket. Valahol a szürrealista fantasy és a kalandregény közé sorolnám.
+ pont: A frappáns és egyedi ötletért, ráadásul az írásmódja sem volt unalmas, olvastatta magát.
- pont: Néha úgy éreztem, túl sokat olvasok a híres mellékszereplőkről, amik nem igazán vitték előrébb a cselekményt. Lehetett volna benne több történés, kaland.

0 Tovább

Amikor könnyű beletörődni a rosszba - Az utolsó nap éjszakája

Mivel mostanában teljesen ráharaptam a krimikre, és újra esélyt adtam a magyar íróknak is, így nem maradt ki a sorból a friss megjelenésű lélektani krimi sem, Kóbor Barbarától Az utolsó nap éjszakája című könyv.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Magyar 4 DrámaSéverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete...

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Értékelés:

Az ismertető alapján konkrétan nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy, hogy helyesbítsek, azt gondoltam, ez amolyan ízig-vérig krimi lesz, tele gyanúsítottakkal, nyomozással, rettegéssel, feltételezésekkel, ennek ellenére nem egészen ezzel indított a történet. Úgy is mondhatnám, hogy a könyv közepéig csak valami langyos tóban úszkálunk, elszórt morzsákat csipegetve, és az áramlat csak a könyv közepénél kezd elragadni bennünket, hogy aztán kapkodva a fejünket próbáljuk kitalálni a történéseket.

Annyi biztos, hogy ez nem egy szokványos krimi, már csak azért sem, mert az eleje, ahogy indul, számomra inkább valamiféle romantikus drámának, amolyan elbeszélésnek tűnt, ami a közepétől váratlanul átcsap félig krimibe. Mivel azonban nem a nyomozók szemszögéből látjuk a történetet, hanem közvetve Séverine szemszögéből (E/3-ban), így sem a nyomozás részleteibe, sem a gyanúsítgatások sorába nem nyerünk bepillantást. Való igaz, hogy Séverine egy kihasznált, magáért kiállni képtelen, ábrándos nő, aki belefásult az életébe, utálja a férjét, mígnem egyszer elrabolja egy pszichopata, akitől szerencsére (romantikus könyvekbe illő módon) sikerül megszöknie. Én még itt sem éreztem ugyan, hogy a szálak annyira kuszák lennének, kifejezetten a fejemet sem törtem az elrabló kivoltát követően, hiszen az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy ismerős a tettes. Sajnos azt sem mondhatnám, hogy rettegtem vagy legalább féltem, esetleg izgultam a történet olvasása folytán, inkább csak egy szomorú melankólia kísértett meg, a szegény nő férjével való kapcsolata miatt (ami legalább a könyv felét kiteszi). Ez a rész egyébiránt meglehetősen realisztikusra sikerült, teljesen át tudtam érezni a férje iránti utálatát, tőle való undorodását, és azt is meg tudtam érteni, miért ábrándozik, álmodozik annyit egy másik, tökéletesebb életről. Örültem volna, ha mondjuk, legalább a könyv végére felköti a gatyát és tesz is valamit áloméletének megvalósulása érdekében, és biztos jobb pontot kapott volna a történet, ha nem ebben a lassú, kótyagos, beletörődöm mederben folyik végig, hanem legalább az utolsó lapokra felrázott volna.

Mint történet, önmagában tetszett, de változtatnék pár dolgot, mint például, hogy a könyv első felét alaposan megvágnám, amíg nem történik semmi jelentős, a végét viszont meglehetősen kibővíteném, mind a részletezést, mind a végleges befejezést illetően. Ami viszont Séverine életének bemutatást illeti, annyiban mindenképpen pluszpontot érdemel a könyv, hogy képes felnyitni az olvasó szemét a saját (elunt) életével kapcsolatban is, rávilágít, olykor mennyire egyhangúan éljük mindennapjainkat, vagy, hogy beletörődünk a megszokott rosszba.

„A jót könnyű megszokni?

A rosszat sokkal könnyebb.

Aztán várni, elvárni

és megszeretni.

A rosszat kerestem mindig?

Déjà vu”

 A legtöbben annyira áltatljuk még magunkat is, hogy képtelenek vagyunk kilépni az ingoványból, kifogásokat keresünk magunk számára, hogy miért nem változtatunk, beletörődünk a "megváltoztathatatlanba" egészen addig, míg a tehetetlenségtől saját magunkat hibáztatjuk és utáljuk meg. Séverine egy "élő" példa erre. Az ember gyakran képes feláldozni a szabadságát a vélt biztonság érdekében, miközben a valódi boldogság, szabadság és biztonság a távolból integet; mire észrevennénk, már nem tudjuk elkapni. Előfordul, hogy még egy nagyon szélsőséges történés sem képes minket kirángatni ebből. Sokan sajnáljuk az ilyen embereket és szánalmat érzünk irántuk, egészen addig, míg egy nap fordul a kocka és rá nem döbbenünk: mi is ebben a cipőben járunk.

Sajnálom, hogy végül nem úgy alakult a befejezés, ahogy vártam. Ezt csak abban az esetben tudnám könnyű szívvel megbocsátani, ha lenne folytatása. :) Azért köszönöm az olvasási élményt, mindenképpen egyedi, és ha a krimi voltában tekintve nem is tündököl, az életlátással kapcsolatos elgondolkodtatásért mindenképpen hasznos és nem utolsó sorban tanulságos olvasmány.

Tudom ajánlani a romantikus, álmodozó történet kedvelőinek okulási célzatból, a krimi iránt rajongóknak pedig kikapcsolódás céljából. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Tulajdonképpen kidolgozott karakterek voltak, bár a külső megjelenésről többet is olvastam volna.
Borító: 9/10 – Szerintem jó, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimis könyvek kedvelőinek, bár lényegében mivel így-úgy szerelmi szál is akad elvétve benne, még esetleg a romantika kedvelőinek is tudom figyelmébe ajánlani.
+ pont:  Az alapötletért.
- pont: Amiatt kap, mert csak a történet felétől kezd el kibontakozni a cselekmény, izgalmasabb lett volna, ha már hamarabb elkezd alakulni a krimis rész. És mert kicsit el volt kapkodva a vége.

0 Tovább

Hazugságok nélkül... avagy Jessica Knoll - A szerencse lánya

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

2015 legsikeresebb első regénye, már 27 országban bestseller!
Jessica Knoll vezető szerkesztő volt a Cosmopolitan magazinnál. Jelenleg New Yorkban él férjével, és második regényén dolgozik. A szerencse lányából Reese Witherspoon forgat filmet.

Könyvajánló 5 Felnőtt DrámaA huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.

DE A TÖKÉLETESSÉG LÁTSZATA VALÓJÁBAN ÁLCA!

Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős TifAni lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől…

A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?

Értékelés:

A kortárs irodalomban egyre népszerűbbek az olyan, többnyire Young Adult (azaz fiatal felnőtteknek szóló) könyvek, amelyekben a főszereplőket valamiféle tragédia, bántalmazás érte, és a történet során ezen próbálják túltenni magukat.

Jessica Knoll azonban inkább a felnőtteket célozta meg, mint olvasóközönség, és bár én nem számítottam sokra a könyvvel kapcsolatban, jócskán felülmúlta várakozásaimat. Őszintén szólva jómagam is elgondolkodtam azokon a nem egészen magától értetődő igazságokon, amiket a főszereplő TifAni (Ani) megfogalmaz. Egyedinek tűnő szemléletmódja a házassággal és annak értékével, értelmével kapcsolatban talán nem is annyira egyedi. Elgondolkodtató, hogy vajon a házasságok többsége tiszta szerelemből köttetik-e, vagy manapság már csak amolyan védőfalként használjuk, hogy megvédjen minket a múltunkban történtektől? Ez a biztonsági háló, amely nem hagy leesni, mélyre süllyedni, elszegényedni, mert ketten könnyebb? Ez a biztosíték, hogyha már kezdünk kifogyni az időből, ne maradjunk egyedül? Ez a társadalmi nyomás? Főleg, hogy nőként sosem volt egyszerű egyedül boldogulni, de még ma is általánosan jellemző, hogy a férfiak oldalán könnyebb az élet, a nők kevesebbet keresnek, és kevésbé tudják magukat eltartani. Talán a házasság csak egy támasz, egy szükséges kompromisszum, nemcsak jóval, de minden esetben rosszal is megfűszerezve? Talán a média és közösségi oldalak által elénk tárt tökéletes harmónia csak a látszat, csak egy álcázott boldogtalanság? Talán mindenkinek ugyanúgy megvan a maga keresztje, a maga problémája, és el kell fogadnunk, hogy ez a házasságra is vonatkozik, hogy nincsen tökéletes, zavartalan boldogság?

Jessica Knoll könyvében elgondolkodtatja az olvasót nemcsak a házasság modern világunkban képviselt értékével, hanem a média egyénre való megnyomorító hatásával, a nemi erőszak kérdésével kapcsolatban is. Elénk tárul New York és az ő hazugsággal és kemény elvárásokkal felcicomázott világa, ahol nem mindegy, milyen ruhát viselünk, milyen fodrászhoz járunk, milyen a jegygyűrűnk, a leendő férjünk, és mégis mindezek együtt alkotják a jólét látszólagos képét, amelyet mindannyian irigylünk. A jómód gerincvonalán elhelyezkedő középiskolától felkapaszkodva belátást nyerhetünk a nagyvárosi gazdagság színfalai mögé, amely darabjai bár elég szörnyűségesek, összességében mégis egy olyan zárt közösség, amelynek mindenki tagjává szeretne válni. Sztárok, akik éheztetik magukat az esküvőjükig, pénzhajhász férfiak és nők, akik nem elégednek meg azzal, amijük van, és mindig többet akarnak.

Mindeközben a sorból kilógó Ani, aki kétségbeesetten próbál beilleszkedni ebbe a világba, és bebizonyítani mindenkinek, de legfőképpen magának, hogy ő gazdag, tehetős, és főleg boldog, visszaemlékezései nyomán elkalauzol minket a tinédzserkorába, amikor az élete választóvonalhoz érkezett. Az az életérzés, amikor az ember erőlködve próbál beilleszkedni, valamikor tizenévesen, a gimnáziumban kezdődik, amikor azonban még azt sem képes felmérni, mi az, amire képes, amit szabad, amit megtehet, és mi az, ami veszélyes, vagy éppen már törvénytelen. A tinik gyakran képtelenek segítséget kérni a felnőttektől, helytelen döntéseket hoznak, eltitkolják a történteket, a felnőttek nem veszik észre, ami körülöttük zajlik és máris kész a baj.

Anélkül, hogy túl sokat elárulnék a könyvben történtekről, azt kell, hogy mondjam, hogy egyedi a maga nemében, az őszintesége és az elénk tárt gondolatok révén. Képes az embert percekre kizárni a világból, az olvasó csak ül a falra meredve, emészti az olvasottakat, s annak fényében értékeli át a saját életét. Vajon nem azt tettük mi is éppen, mint amit Ani? Vajon nem kötöttünk mi is kompromisszumot és dugtuk fejünket a homokba?

Kérdéseinkre, hogy mi helyes vagy mi nem, a könyv végén egyfajta szubjektív választ kapunk, TifAni döntései alapján.

Mindenképpen tudom ajánlani az elolvasását akár már tizenéves kortól, felső korhatár nélkül. A felnőtt és tinédzseres részek váltakozva alkotnak egy egész történetet, amelyet az olvasónak saját magának kell darabokból összeillesztenie. Mivel a könyvből film is fog készülni, így jómagam nagyon várom, hogy mihamarabb megnézhessem a mozivásznon is, és remélem, Jessica Knoll több hasonlóan mélyreásó regénnyel is meglep majd minket.

Köszönet a történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Nagyon jól eltalálták a történethez illő képet, egy rossz szavam sem lehet.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, nőknek. A tragédiákat boncolgató kötetek kedvelőinek, a házasodás előtt vagy után állóknak, azoknak, akik a sok fantasztikus könyv után egy kicsit a mi világunkról olvasnának. Azoknak, akik nem félnek kimondani őszintén a gondolataikat, vagy kíváncsiak, mások valójában mit gondolnak a hazugságaik mögött.
+ pont: A történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Amikor betelik a pohár a szomszédnál avagy Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma Thriller

"Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk."

/Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra/

Azt hiszem, a jó szomszédi iszonyról a sok költözésemnek hála eleget tudnék mesélni nektek. Talán mindenféle pszichopatával volt alkalmam megismerkedni már. Az Olaszországbanprostituáló elmebeteg nő, aki éjjel kettőkor kopog az ajtódon, hogy borra kérjen kölcsön, a kőgazdag, egyébként látszatra normális életet élő, lányokat futtató főbérlő, a teljesen bekattant, hegyomlás méretű nő, aki a legkisebb dologért képes rád támadni, az agyontetovált, bevásárlóközpontokból WC papírt lopó családanya, aki megfenyeget, hogy megver, és így tovább…

Így utólag ezek a történetek néha még a magam számára is hihetetlenek, pedig megtörténtek. Van film, ami ezt a humoros oldaláról közelíti meg, azonban azt hiszem, sokan tudjuk, hogy egy elmebeteg szomszéd mennyire megnehezítheti az életünket. Jelenleg egy tinédzser kölyök az egyik ilyen szomszédom, aki énekel, bútort rendez/püföl és káromkodik az anyjára. Egyébként születése óta megkeseríti a szomszédos lakók életét. Nem tudom, miért ennyire nehéz más emberekkel együtt élni, de néha komolyan elgondolkodom, hogy az, hogy ennyi szomszédról derül ki utólag, hogy kattant (biztos nektek is van ilyen és az ismerőseiteknek is), nem-e jelenti azt, hogy sajnos túlságosan is sok ilyen ember van. Vajon, akik velem szemben jönnek az utcán, ugyanolyan borzalmas szomszédok lennének?

És mi a helyzet akkor, amikor már komoly problémát okoz ez az „együttélés”, és nem tudjuk, mit kéne tenni? Egyáltalán a jogi kereteken belül meddig mehetünk el? Talán a legtöbb ember kezdetnek megpróbálja megbeszéléssel megoldani a dolgot, többen aztán tettlegességgel, s ha már a családunkat érezzük veszélyben, de az állam, a rendőrség még mindig tehetetlen?
 

Egy ilyen helyzetet dolgoz fel Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma ThrillerA belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Értékelés:

Már csak azért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert nem tűnik egy laza olvasmánynak, és mert jómagam is sokat szenvedtem már a fentebb említett szomszédoktól. Egy felnőtteknek íródott, fantasztikus stílusú, érdekes kérdéseket és válaszokat megfogalmazó könyvet kaptam eredményül, amelynek ráadásul páratlanul szép kötése folytonos tapogatásra és szagolgatásra késztetett – keményborítós szépség ez, amely leginkább a jó minőségű szépirodalmi kötetek közé való (külső és belső tulajdonságait figyelembe véve egyaránt).

Tényleg elsősorban mindenképpen a kötést szeretném megköszönni, és a fedőborító is nagyon jól sikerült, számomra mindig öröm egy ilyen könyvet kézhez kapni, a tipikus „tankönyvillatával” pedig nem tudtam betelni.

Kurbjuweit egy olyan problémát dolgoz fel, amivel szinte egész biztos, hogy mindenki találkozott már, vagy legalább hallott róla panaszként: a rossz szomszédi viszonyt. Például, amikor egy eleinte normálisnak tűnő szomszéd hirtelen abnormális viselkedést tanúsít, leveleket küldözget, megvádol, zaklat, követ, megfigyel, idegesít, s az embert állandóan csak atrocitás éri. Nehéz ez ellen bármit is tenni, mikor már a szép szó és a megbeszélés nem segít. Vajon a demokráciában meddig mehetünk el jogi kereteken belül? És amikor már az sem segít, amikor az ügyvédek tehetetlenek? Mi történik, ha egy teljesen normális és átlagos család életét teljesen felforgatja egy elmebeteg szomszéd? Talán egy jól helybenhagyás megoldaná a problémát? Meddig bírja magát vajon türtőztetni egy hétköznapi ember, amikor már a saját otthonában sem lehet nyugalma? Előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna.

A könyv olvasása folyamán eleinte én is elbagatellizáltam az egészet, úgy gondoltam, a szomszéd Tiberius igazából elviselhető, tény, hogy nem teljesen százas, de kifejezetten nem is ártalmas – egészen addig, amíg meg nem tudtam, mivel vádolja a szülőket… Teljes mértékben együtt tudtam érezni az elbeszélő apával, és bár nyilván nem ehhez a végkifejlethez lyukadtam volna ki (remélem), azért mégis furcsán morbid megelégedéssel töltött el a befejés.

Felnőtteknek, krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, lélektani búvároknak, pszichológia könyvek szerelmeseinek tudnám ajánlani ezt a könyvet – amilyen én is vagyok. Nagyon érdekes volt számomra végigkövetni az emberi jellem változásait, a viselkedésük kiváltó, motiváló okait. Elgondolkodtat és megbotránkoztat. Lehántja a leplet a mindennapi életünk bűnös részleteiről.

Az egyedüli zavaró tényező számomra a párbeszédek hiánya, illetőleg azok folyatott szövegbe kényszerítése volt, mindazonáltal maga a megfogalmazás és a stílus mindenképpen szépirodalmi minőség.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Keménykötés, a fedőborító pedig zseniálisan illik a sztorihoz. A lapok édes, szagolgatni való „tankönyvillatúak”, a szöveg szedése pedig a régi kötelező olvasmányokéra emlékeztet, leginkább a Jókai kötetekére.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, illetve lásd fentebb.
+ pont: A kötés minőségéért.
- pont: A párbeszédek folyatott szövegbe kényszerítéséért.

0 Tovább
«
12
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Veres Attila - Odakint sötétebb
László Zoltán - Távolvíz
Chris Carter - Vadász (Robert Hunter 0,5)
Sara Raasch - Hó, mint hamu
Sara Raasch - Jég, ​mint tűz (Hó, mint hamu 2.)
Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája 1-2
Ian Tregillis - Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Bíró Szabolcs - Elveszett ​csillagok
Bíró Szabolcs - A ​sárkány, aki nem akart aludni
Jeff VanderMeer - Borne
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.