Facebook Twitter Addthis

Félrelépés és lelépés – Már megint Nincs új a nap alatt

Már írtam nektek Vincent & Vincent Nincs új a nap alatt című regényéről, most pedig a Nem volt új a nap alatt került a kezembe. Ha az első rész megosztó és vitára okot adó volt, akkor ez a könyv meg aztán pláne. Milyen, amikor félrelépsz és próbálsz bocsánatot nyerni? Milyen, amikor egy tökéletes házasságban élsz, habzsolod az életet és szórod a pénzt két kézzel? Milyen, amikor már nem ismered a határokat, átléptél egyet, és immár egy borzalmas házasságban élsz? Amikor sorra kapod az élettől a pofonokat, és fogalmad sincs, hogyan állj fel? Most megtudjuk…

„A férfi dolga, hogy megteremtse az otthont. A nő dolga, hogy tényleg otthont varázsoljon belőle. 
A férfi dolga, hogy szárnyaljon és magával ragadja a nőt. A nő adja a szárnyakat és a melegséggel átitatott hátteret. Ezt hívják úgy, hogy párkapcsolat.”  

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma„Ez a könyv nem a fantázia szüleménye. Csupán eltitkolt emlékeket húztunk elő egy régen lezárt fiókból, bebizonyítva, hogy a valóság néha igenis képes túlszárnyalni a képzeletet. Ez az a könyv, amit talán sosem kellett volna megírnunk.” 
/Vincent & Vincent/

A nagy sikerű – Aranykönyv-díjra is jelölt – NINCS ÚJ A NAP ALATT című könyv méltó párját tartod a kezedben. 
Vincent és Vincent elbeszélésein keresztül egy olyan világba csöppenünk, amelyben otthonosan érezhetjük magunkat, hisz mindenki élt már meg hasonló helyzeteket. Lebilincselő, kendőzetlen őszinteséggel, fanyar humorral mesélik el az írók a férfiak ki nem mondott – sokszor szégyellt és eltitkolt – gondolatait a szerelemről, szexről, megcsalásról, boldogságról és bánatról – szinte mindenről, ami egy nő és férfi közötti kapcsolatban megtörténhet.

Értékelés:

Már az első könyvben megismerhettük a két Vincentet:

  1. Vincent, aki azt hitte, egyszer megtalálja az igazit… Ő az, akinek a leghosszabb kapcsolata 3 év volt, szerintem képtelen rendesen elköteleződni – szerintem. Megszámlálhatatlan nője volt, amit már egy olvasó számára lehetetlen nyomon követni, és többnyire róla szól az első könyv.
  2. Vincent, aki azt hitte, már megtalálta az igazit… Ő az, aki tizenakárhány évig boldog házasságban élt, míg el nem váltak, van egy fia, és többnyire róla szól a második könyv.

Tulajdonképpen én első és második résznek nevezem a könyveket, de valójában egymástól függetlenül is olvashatók. Az első könyv azt hiszem, egy kicsit lazább volt, míg a második teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Már korábban is érdekelt például, 2. Vincent hogyan gazdagodott meg, hogy olyan kacsalábon forgó háza van medencével meg minden, és nagyon jó, hogy erre most választ kapunk, ugyanis megtudjuk, hétköznapi pénztárcából hogyan szedte meg magát, mik voltak a mozgatórugói. Persze, ebbe nem megyünk bele részletesen, de tény, hogy ebben a részben sokkal jobban megismerjük 2. Vincentet, az életét, és a személyiségét – annak több oldalát is.

Nyomon követjük 2. Vincent életét, házasságát, félrelépését, meggazdagodását, valamint azt is, amikor éjjel-nappal piásan szórakozva szórják a pénzt és már nem ismernek határokat. Aztán az is, ahogy szépen tönkremegy a házasságuk – mint ahogy azt már az első könyvből is tudhattuk. Számomra az volt az érdekes a könyvben, hogy mennyire megosztott 2. Vincent viselkedése. Az elején volt, hogy teljesen unszimpatikus volt, mert képtelen a nadrágjában tartani… Aztán kezdtem kicsit megérteni és megkedvelni. Aztán rájöttem, hogy nagyon jó apa, és voltak olyan évei a könyvben, amikor nagyon megszerettem őt, és úgy gondoltam, rendben van. Aztán egyre jobban ráztam a fejem, és bevallom, arra gondoltam: tessék, itt egy gazdag pasas meg a neje, azt se tudják, mit csináljanak jó dolgukban. Buli-buli, prostik, buli, pia, részegség, pia, drog, pia, buli… minden hétköznap. Egy, az igát húzó, hétköznapi, dolgozó olvasónak ez azért egy kicsit durva, főleg, hogy már nem huszonévesekről beszéltünk. Most megtudhatjuk, tényleg ilyen a hű-de-gazdagok élete? Itt kezdtem megutálni 2. Vincentet. Aztán… Kezdtem megsajnálni, mikor végre magához tért, kezdtem szurkolni neki, és kezdtem nagyon-nagyon megutálni a feleségét.

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma

Olyan sok érzelmi vihart képes kiváltani ez emberből ez a könyv, hogy ezt nehéz szavakba önteni. El is gondolkodtam ezen az egészen, hogy szabad-e ítélkezni. Mondanám, hogy nem, hiszen mindenkinek megvan a maga sötét múltja, megbánt tettei, nekem is, én is csináltam orbitális butaságokat, és mégis, néha úgy gondolom, ha nem ítélkeznék – legalább csak magamban ciccegve -, nem lenne egy, a fejemben felállított erkölcsi norma, akkor nem lenne mihez tartanom magam. Talán ugyanúgy szétcsúsznék, mint 2. Vincent, elveszteném a fonalat. Mindenkivel megtörténik életében, hogy elveszti azt a bizonyos fonalat, már nem tudja, mi a helyes, mi nem, vagy csak már nem is érdekli. Úgy gondolom, ha épp tudom, hogy mi helyes és meg tudom ítélni, hogy XY aztán nagyon erkölcstelenül viselkedik, talán akkor járok éppen a helyes úton. Mert nincs mit a szememre vetni.

Amikor ilyeneken gondolkodsz egy könyv olvasása folytán, még ha kicsit meg is utálod a főszereplőt, együtt tudsz érezni vele. Szóval néha utáltam, néha megvetettem, elítéltem, megsajnáltam, majd szurkoltam neki, megbocsátottam, elfogadtam. Mintha olyan lenne ez a könyv, mint egy párkapcsolat és egy szakítás. Sok bosszúságon rágod át magad, mire el tudod engedni és el tudod fogadni.

Félreértés ne essék, nagyon tetszett a könyv! Az, hogy ilyeneken el tudja gondolkodtatni az embert és képes (akár ellentétes) érzelmeket is kiváltani az emberből, talán példa nélküli. Mondanám, hogy inkább férfiaknak ajánlom az olvasását, de így utólag azt mondom, nagyon tanulságos lehet bárkinek. Mivel ez egy igaz történet és valós dolgokról szól, olyan következtetéseket vonhatunk le belőle, amiket a saját életünkkel kapcsolatban is tudunk hasznosítani.

Ami pedig 1. Vincentet illeti, ebben a könyvben nem kapott akkora szerepet, és ami azt illeti, nem igazán tudtam már, mikor melyik nő van a képben, és nem emlékeztem rájuk az első kötetből, vagy épp ennek az elejéről. Nekem kicsit már sok volt. Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy szerintem ez a két Vincentes történet élvezhetőbb lenne két külön könyvben, megérdemlik, hogy a történetüket külön értékeljük és jegyezzük meg. (Bár tény, hogy az elsőben inkább 1. Vincent kap szerepet, a másodikban pedig 2. Vincent – ahogy magamban neveztem őket.)

 Már csak az a kérdés, mi újság most Vincentékkel? A könyv végén kiderül...

Mások molyos véleményei:

„Először is azzal kezdeném az értékelésem, hogy ez a könyv egy teljességgel valós és igen tanulságos könyv. Sok olyan helyzetek, részletek, akár a szösszenetek is, amik benne vannak a mindennapokban, találkozhatsz ezekkel, vagy lehettél már ilyen helyzetben. És rá is ébreszt dolgokra, ami miatt másképpen látsz dolgokat, másképpen éled meg azokat, amiket esetleg még nem tapasztaltál. Büszkén mondom, hogy a topp 5-ben nálam az első helyen áll. Imádtam az első könyvet is és tűkön ülve vártam mikor lesz második része a könyvnek.”

„Mit mondhatnék még, olvasva az előttem szólókat?? 
Azt gondolom semmit, amit még nem írtak volna le. Pontosan olyan ez most, mint a könyv, semmi olyan nincs benne, amit így vagy úgy, az emberek többsége át ne élt volna már. Ismerős helyzetek, szituációk, előzmények és következmények. Mindezek helyettünk kimondva illetve leírva, kendőzetlenül, meztelenül (konkrétan itt-ott pucéran).”

„Ez a könyv az amit kár lett volna kihagyni.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Nagyon sok érzelmet képesek kiváltani belőlünk, tudjuk őket szeretni és utálni is egyszerre.
Borító: 9/10 Illik az első kötethez, kicsit vastagabb is.
Kinek ajánlom: Nőknek és férfiaknak egyaránt! Nagyon tanulságos!
+ pont: Mert elgondolkodtatott, megbotránkoztatott és néha meg is nevettetett.
- pont: Mert így utólag, én két külön könyvbe szedtem volna 1. és 2. Vincent történetét.

0 Tovább

Egy ágyban egy elmebeteggel

Talán sokan ismerik azt az érzést, milyen beleragadni egy (kihűlt?) párkapcsolatba, a kérdés csak az, elfogadjuk-e, hogy a szerelem idővel elillan, és már nem várhatjuk el ugyanazokat az érzéseket sem magunktól sem a másiktól, vagy elindulunk új kalandok, új kapcsolatok után? Elsősorban ezzel a kérdéssel indul Szurovecz Kitti – Hópelyhek a válladon című új könyve, amely aztán egyre mélyebb kérdéseket boncolgat szerelem és párkapcsolat terén.

4 Romantikus Dráma Könyvajánló Felnőtt MagyarArlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 
Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.” 
(Faragó Melinda pszichológus)

Értékelés:

Tulajdonképpen az első 100 oldal nem állt hozzám annyira közel a regényben, mondhatni még idegesített is a főszereplő, Arlene hozzáállása, aki otthagyja a tökéletes férjét, hogy kislányával új életet kezdhessen. Nem tetszett ennek a mondanivalója, és csak reméltem, hogy a végén valami megnyugtató választ vagy megoldást kapok – hát, félig sikerült is. Bár a történet maga a második felében erősen felpörög és már inkább a kedvemre vált, Arlene, a főszereplő egyetlen percre sem lopta be magát a szívembe. Nem sok olyan könyvvel találkoztam még, ahol ennyire nem szimpatizáltam a főszereplővel.

Arlene egy kicsit életképtelen nő, a számláit sem tudja befizetni, és eddig mindent a férje csinált helyette, aki nem elég, hogy tökéletes, jó apa, jó férj, fülig szerelmes. Arlene azonban kalandra és világmegváltó szerelemre vágyik, ezért kislányával új életet kezd egy kisvárosban. Hamar képbe is jön egy új udvarló, akibe bár Arlene hamar belebolondul, az olvasó számára azonban Hayden nem egy szimpatikus férfi; tele hangulatingadozással, a problémájáról már nem is beszélve: Borderline személyiségzavarban szenved. Idővel teljesen kisajátítja Arlene-t, féltékeny, a viselkedését pedig nehezen kontrollálja. Érdekes volt olyan szempontból a könyv, hogy megmutatta, miként lehet vagy épp nem lehet élni egy ilyen férfi oldalán, ugyanakkor alig-alig tudtam megérteni Arlene-t, akinek mindig inkább saját maga a fontos, semmint például a saját kislánya boldogsága (tulajdonképpen soha nem jut eszébe, vajon Lauren hogy érzi magát, őrá nem-e veszélyes ez a „kapcsolat” avagy maga a férfi).

Amikor hozzászólásokat, értékeléseket olvastam, először nem értettem, mire gondolnak mások, amikor azt írják, hogy „mennyit tűrünk el egy párkapcsolatban”, hiszen az első száz oldalon képtelen voltam megérteni, mi a bajuk a nő férjével, Colinnal, míg rá nem jöttem, hogy az értékelők valójában Arlene új párkapcsolatára, Haydenre gondolnak.

Azt hiszem, végül is ez a könyv tökéletes példa arra, hogyan NE legyünk anyák, avagy hogyan NE rontsuk el a saját életünket. Talán sok unatkozó háziasszony elgondolkodik, hogy új szerelemre vágyik, otthagyná a férjét, de kevesen veszik figyelembe, hogy a gyereknek mi a jó (Arlene legalábbis rendkívül önző ezen a téren), az új udvarlónál pedig sokan nem látják a fától erdőt. Néha, a rózsaszín köd miatt olyasmit is megengedünk a másiknak, ami már elveink ellen való, arról nem is beszélve, hányan élnek boldogtalan párkapcsolatban egy indulatos férfi oldalán. Talán ez a könyv segít megérteni, hogy az „unalmas” hétköznapok mennyire áldottak is lehetnek, és, hogy mások igazán összetennék a két kezüket egy ilyen „unalmas/tökéletes” életért, és inkább ülnének nyugton a fenekükön, értékelve azt, ami adatott, semmint, hogy mindent eldobva maguktól belevessék magukat az ismeretlenbe.

Tanulságos könyv, ugyanakkor ha lenne folytatás(?) én szívesebben venném azt Colin, a férj szemszögéből, akivel legalább végig meg voltam barátkozva – szerintem sokan imádták a történetben. Arlene nem nőtt a szívemhez, nem egy önzetlen anya, és végig csak a saját boldogulása érdekli, észre sem veszi, hogy ebben a kapcsolatban ő is tönkremegy. A kérdés, vajon meddig tűri ezt a bánásmódot, és visszamegy-e a férjéhez? Minek kell történnie ahhoz, hogy jobb belátásra térjen?

Talán olvassák ezt a könyvet olyanok is, akiket bántalmaz a férjük. Talán eddig észre sem vették, hogy ez így nem jó. Talán most felnyílik a szemük, és rájönnek, hogy ez máshogy is lehet. Talán azok pedig, akik unják a tökéletes férjüket, rádöbbennek, hogy mennyire szerencsések.

Ha úgy gondolod, az életed túl unalmas, a férjed túl tökéletes, és csak azért akarsz válni, mert már nem vagy „szerelmes”, ez a könyv pont neked való.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó.
Karakterek: Szerintem a könyvnek ez a gyengéje. A főszereplő, aki unszimpatikus, és végig az agyamra ment. De legalább a férjet tudtam szeretni meg a kislányt.
Borító: 7/10 Jó meg szép meg minden, de a történethez alig van köze. Nem illik hozzá.
Kinek ajánlom: A türelmes és kitartó, romantikus történetek kedvelőinek, akik nem ragaszkodnak hozzá, hogy szeressék a főszereplőt.
+ pont: Mert talán más, hasonló helyzetben lévőknek felnyitja a szemét.
- pont: Mert utáltam Arlene-t, és legszívesebben néha megfojtottam volna.

0 Tovább

Nagyapa és unoka barátsága a halál árnyékában

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt Dráma

„Olyan jó lenne, ha visszamehetnénk az időben, és mondjuk, akkor leszoknál, ünnepélyesen, amikor én megszületek, 11 évvel ezelőtt, akkor szerintem egyáltalán nem itt lennénk most, én nem nyavalyognék miattad, te meg leszarnád az orvosokat. Mondjuk, így is leszarod őket, ezt le merem fogadni, még ha alszol is.”

Napjainkban sajnos elég hamar eljön az a pillanat egy ember életében, amikor megismerkedik a halállal; talán legelőször akkor, amikor gyermekként elveszti a nagyszüleit. Mindenki máshogy dolgozza fel, máshogy találkozik vele, máshogy éli meg vagy máshogy emlékszik, csak egy a biztos: ez elkerülhetetlen. Hartay Csaba prózája rendkívül egyedien mégis érzékletesen mutatja be, dolgozza fel ezt az élethelyzetet, mind a nagypapa, az unoka, a lány és a feleség szemszögébe kicsit bepillantást nyerve akár egy kulcslyukon át.

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt DrámaNagyapa és unoka barátsága a halál árnyékában

Hartay Csaba harmadik prózakötete egy érzékeny kisfiú szemszögéből láttatva, álmokkal és látomásokkal kevert emlékekből építi fel a nikotinfüggő családfő agóniatörténetét. Papa egyre nehezebben kap levegőt. És ebben a záródó világban, a krónikus tüdőbetegség erősödő fojtásában mind élesebben rajzolódik ki Papa és Olivér ragaszkodása az élethez, csökönyös ragaszkodásuk egymáshoz. A kortárs magyar próza ott a legmegrázóbb, ahol a mi életünket meséli el.

A Holtág egy mai vidéki család története, erős színekkel, csodaszép történetekkel, a szeretet és az elmúlás egymás elleni harcának gyermekien tiszta ábrázolásával.

Értékelés:

Magamtól tulajdonképpen nem választottam volna a könyvet, már csak a borítójáért sem (szerintem egy öreg, cigarettás kéz a háttérben egy horgászó gyerekkel sokkal jobb lett volna), valamint műfajáért sem, de aztán ajánlásra beleolvastam egy délután. Amikor hamarosan eljutottam a negyedéig, rájöttem, hogy ez valóban nem is olyan rossz könyv, és bár egyáltalán nem az én műfajom, érdekes, nem vontatott, és kicsit olyan, mintha én magam is egy öregember elbeszélését hallgattam volna a könyv olvasása alatt. Emlékeztetett a történet a saját nagyszüleimre, visszaemlékeztem, velük hogy volt, mi, hogy történt, felidézett néhány kellemes (és kellemetlen) emléket, régi leveleken és meséken át visszarepített az időben. Mindazonáltal olyan (rejtett) tanulságokat is tartalmaz, amelyeket egy értő olvasó szívesen elraktároz magában. Érdekes, hogy ami leginkább tetszett benne és mégis egyszerre riasztott meg az a dohányzással kapcsolatos dolog. Persze, hogy "tetszett", mert én magam sem dohányzom és örülök, hogy ennek káros hatásaira egy könyv is felhívja a figyelmet, ugyanakkor riaszt, és rémiszt is a könyv, hiszen nekem is nagyon sok ismerősöm, rokonom dohányzik, és azt hiszem, egy kicsit mindannyian olyanok vagyunk felnőtt létünkre is, mint a tizenegy éves Olivér, a kötet főszereplője. Néha jobban a dolgok mélyére látunk, mint akarjuk, vagy mint ahogy az egészséges lenne, félünk felismerni az igazat, a tényeket, inkább elkendőzzük azokat, vagy bemagyarázzuk magunknak, hogy az nem is úgy van, az nem is lényeges, ez biztos nem így fog történni.

Tetszett, hogy Olivér szemén át kicsit megint gyerekszemszögből láthattam a dolgokat, kicsit kuszán, furcsán, érthetetlenül, de talán sokkal lojálisabban, mint a felnőttek. Nem mondom, hogy ez egy felemelő olvasmány, valaki szerint kissé depresszív, de én inkább úgy mondanám, hogy elgondolkodtató. Egy agyat megdolgoztató olvasmányra vágyó felnőtt embernek, nyugodt hétvégéin kedvére lehet, és az mindenképpen elmondható, hogy valamivel gazdagítja az embert. Ha mással nem is, tanulságokkal, nosztalgiával, emlékekkel, megrovással, figyelmeztetéssel, óva intéssel. Nem tudom, hogy egy dohányos ennek a könyvnek a hatására abbahagyná-e káros szenvedélyének űzését, de valószínűleg, ahogy a "nagypapa" esetében is történik, ezeket a láncdohányos embereket már semmi nem győzheti meg arról, hogy ideje lenne abbahagyni. Szomorú valóságábrázolás némi nosztalgikus felhanggal és burkolt kritikával.

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt Dráma

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 9/10 – Talán nincs is bennük semmi fikció. A hétköznapokból kiragadott személyek.
Borító: 7/10 – Nem is tudom. Szép ez az őszi kép, de én inkább valami ehhez jobban illőt választottam volna, például egy dohányzó, öreg kezet a borítón, horgászó unokával a háttérben. Azt hiszem, akkor az emberek jobban fel is figyelnének rá.
Kinek ajánlom: A próza vagy úgy általában az igaz (vagy igaz is lehetne) történet kedvelőinek, amiben nincsen semmi varázslatos vagy kalandos. Szimplán csak a tények vagy az érzelmek.
+ pont: Mert egy olyan témát dolgoz fel, amely mindenkivel megtörtént már, a nagyszülők halálát, és azért is plusz pont, mert a dohányzás ellen „kampányol”.
 - pont: Néhol túl kuszára sikeredtek az álmok leírásai – számomra.

0 Tovább

Mata Hari, a rejtélyes asszony

Könyvajánló Történelmi Dráma 5

„Noha a könyvben leírt események egytől egyig valóságos tényeken alapulnak, kénytelen voltam egyes párbeszédeket magam kitalálni, néhány jelenetet összevonni, egy-egy történés sorrendjét megváltoztatni, és kihagyni mindazt, amit nem tartottam fontosnak a történetmesélés szempontjából” – Így nyilatkozik a könyv végéhez fűzött jegyzeteiben Coelho a Mata Hariról szóló friss regényében, amely magyarul A kém címet viseli, erről fogok bővebben beszélni nektek.

„Mata Hari, eredeti polgári nevén Margaretha Geertruida (Grietje) Zelle (1876. augusztus 7., Leeuwarden – 1917. október 15.,Párizs) hollandiai születésű bártáncosnő. A francia hadbíróság 1917-ben a Német Birodalom javára végzett kémkedés vádjában bűnösnek találta és kivégeztette.” /Wikipédia/

Könyvajánló Történelmi Dráma 5„Az ​​egyetlen bűne, hogy szabad és független nő volt.”

Egy megrontott kislányból lett nagyon kemény nő története A kém. Mata Hari képtelen volt elviselni a női rabság láncait, a rá kiosztott alárendelt társadalmi szerepet. Felismerte a kitörés lehetőségeit, kilépett a sorból, és azt mondta: Nem! Olyan életszabályokat alkotott önmaga számára, amelyek mindenkinél erősebbé és szabadabbá tették. Mata Hari illúziómentes világában a vonzalom: valuta, a szex: eszköz, a szerelem: tiltott dolog. Azt hitte, okosabb mindenkinél. És az is volt, amíg betartotta saját törvényeit. Azonban abban az első pillanatban, amikor engedett a mindent elsöprő szerelem csábításának – bukása elkerülhetetlenné vált.

Paulo Coelho egyes szám első személyben építi fel Mata Hari történetét. A táncosnő az embertelen párizsi Saint-Lazare börtönből írt leveleket ügyvédjének, ahol az első világháborúban folytatott kémkedés vádjával tartották fogva. A leveleket testamentumnak szánta. Általuk üzent a lányának, akit nem láthatott felnőni; meg akarta értetni egyetlen örökösével, miért is választott ennyire kirívó, kalandokkal teli életet.

Értékelés:

„Mindig elkerültem a büntetést elkövetett bűneimért, melyek közül a legsúlyosabb az volt, hogy emancipált és független nő mertem lenni a férfiak által irányított világban.”

Tudom, hogy most meglepődtök, de nekem ez volt az első Coelho könyvem szerintem, mégpedig azért, mert nemes egyszerűséggel úgy gondoltam, hogy ha valakinek a könyvei ennyire felkapottak a környezetemben, az már csak megjátszás lehet vagy birkaszellem, most mégis vettem a fáradtságot és kezembe vettem ezt az egyébként új, magyarul még csak megjelenésre váró, ámbár felettébb érdekes fülszöveggel rendelkező történetet. Nem szoktam sokáig húzni a szót, úgyhogy előre elárulhatom, hogy egyébként tetszett.

Én mondjuk nagyon szerelem a levélformát - még ha talán így nem is tudhatunk meg túl sokat a tájról, környezetről -, mert így sokkal jobban megismerhetjük az adott szereplőt, írásain keresztül beleláthatunk a gondolataiba. Persze, mint ahogy azt fentebb idéztem, ez nem egy 100%-ig hiteles könyv, mert bár tényekre épül, valójában ez is (akárcsak a számomra úgy szeretett Dallos Sándor könyvei Munkácsyról) csak az írói fantázia szüleménye, amely megpróbál egy időben távoli személyt, eseményt, történést közelebb hozni az olvasóhoz. Azzal, hogy a könyvön keresztül egy kicsit többet megtudhatunk Mata Hari kivoltáról, táncos tevékenységéről, állítólagos (?) „kémkedéseiről”, olvasóként a saját műveltségünket bővíthetjük, s ezzel együtt egy érdekes történelmi személy életébe nyerhetünk bepillantást.

Könyvajánló Történelmi Dráma 5

A Coelho által Mata Hari szájába diktált szavakon, leveleken keresztül megismerjük az emancipált, modern felfogású nő múltját, életének alakulását, döntéseit és azt az utat, ami végül is 1917-es kivégzéséhez vezetett, miközben olyan hírességek keresztezik az utunkat, mint Pablo Picasso vagy Amedeo Modigliani.

„Csak a halála után derült ki, hogy minden ellene felhozott kémvádért egy másik kémnő, Elsbeth Schragmüller, fedőnevén a Doktor kisasszony a felelős. 2001-ben a Mata Hari Alapítvány keresetben kérte a francia hatóságokat az 1917-es ügy felülvizsgálatára. A vizsgálat pár hónapnyi kutatás után megállapította, hogy Mata Hari ártatlan.” /Wikipédia/

Érdeme a könyvnek, hogy egy tanulságos történetet tár elénk, és valamelyest talán megismertet az igazi Mata Harival, amely a 2001-es felülvizsgálat szerint nem volt kém, csupán egy elveszett lány, rosszul házasodott asszony, bántalmazott nő, anya, táncos, ledér nő, független, művész; előbb megbecsült majd megvetett.

Kedvenc idézeteimet ki is írtam nektek a könyvből, és pontosan az ilyenek miatt (is) mondom, hogy tanulságos és mondanivalóval rendelkező történet:

"Az emlékek szeszélyesek, tele vannak képekkel, apró részletekkel, jelentéktelennek tűnő hangokkal, amelyek még mindig össze tudják szorítani a szívünket."

„Ha Isten adna még egy esélyt, mindent másképp csinálnál?”

„Olyan nő vagyok, aki rossz korban született, és ezen már semmi nem változtat.”

„...tanuld meg derűs nyugalommal követni a sorsod, bármilyen legyen is.”

„A változás és a javulás két teljesen különböző dolog.”

„Amikor a múlt olyan emléket idéz az eszünkbe, amely feltép egy régi sebet, hirtelen az összes többi sérülés is a felszínre kerül, olyannyira, hogy a lélek vérezni kezd, és addig abba sem hagyja, míg térdre nem rogyunk, és ki nem tör belőlünk a zokogás.”

„Ha nem tudjuk, merre visz az élet, eltévedni sem tudunk.”

„Találd ki, mit akarsz, és igyekezz túlteljesíteni az elvárásaidat.”

„...a szerelem a másik emberben való hit, és az arcát mindig homály kell, hogy fedje. Minden pillanatot érzéssel kell megélnünk, mert ha megfejteni és megérteni próbáljuk, szertefoszlik a varázslat.”

Tudom ajánlani a könyvet a Coelho kötetek szerelmeseinek vagy a történelmi témákat kedvelőknek, de tökéletes ez a könyv arra is, hogy friss olvasóként belevessük magunkat a Coelho könyvekbe.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Karakterek: 10/10 – Van benne fikció, de alapvetően érzékletes levelek összessége, amelyből kicsit többet is megtudhatunk Mata Hari vélt személyiségéről és indokairól.
Borító: 10/10 – Szerintem tökéletes, címoldalon a főszereplő fényképével.
Kinek ajánlom: Egyértelműen minden Coelho művei iránt rajongóknak, illetve a történelmi kötetek kedvelőinek.
+ pont: A történelmi témáért, amit, mint tudjátok, nagyon szeretek.
- pont: A rövidségéért.

0 Tovább

Az első szerelem? Az Első tánc? - Az élet és az önkeresés huszonévesen 

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Az első szerelem? Az Első tánc? Az biztos, hogy nem egyszerű feladat fiatalon boldogulni az élet és a szerelem útvesztőiben.

És én most ismét egy magyar könyvvel kedveskedek nektek, és tudhatjátok már, hogy amit én ajánlok tiszta szívvel a magyarok közül, abban nincs csalódás, válogassatok bátram a magyar címkéim között. Persze, van, ami kevésbé tetszett, de ez mindig kiderül a pontozásokból. Most egy új kedvencet köszönthetünk a polcomon:

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladatMeddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. 
Egy történet szívvel-lélekkel.

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Értékelés:

Ezt a könyvet az Álomgyár könyvei közül vadászgattam, mert ott is szoktam ám bogarászni, és nem is a borító miatt (mert én egészen mást képzelnék oda így utólag), hanem a fülszövege miatt hívta fel magára a figyelmem. Eredetileg úgy terveztem, hogy ma csak egy kicsit olvasom, mert még rengeteg mást is akartam csinálni, ennek ellenére, ahogy leültem elé, annyira beszippantott, hogy szerencsétlen család elől is csak bezárkóztam a szobába, hogy „S.O.S. olvasási roham van, most hagyjatok.” Na így esett, hogy egy nap alatt kivégeztem, mert egyszerűen többször próbáltam, de nem bírtam letenni, még úgysem, hogy már direkt előrelapoztam, hogy de Úristen, tudjam már meg, hogy mi lesz. Még így is…

Szóval az elején azért voltak aggályaim, mert nem sokkal az eleje után elkezdtem aggódni, hogy ugye nem fogok belefutni egy klisés sztoriba, de nagy megkönnyebbülésemre sok-sok röhögés után rájöttem, hogy ez egy nagyon is élvezhető sztori. Aztán egy hirtelen váltással megint úgy éreztem a közepe táján, hogy jaj, akkor most ez másik klisé lesz, de megint csak nem! Olyannyira élveztem és együtt tudtam élni a szereplőkkel, hogy azt nehéz nektek átadnom. Talán azért van ez, mert kicsit úgy is éreztem, hogy az író sok olyan dolgot is leír, ami velem is megtörtént, olyan kapcsolati nehézségeket, például a korkülönbségeket, stb., ráadásul nekem is volt belepillantásom pár évig a színházi, táncos világba. Egyébként már csak ezért sem akartam ilyesmi könyvet olvasni, mégis jól esett, mert könnyed volt, mégis annyi minden életérzést és tanulságot át tudott adni! Legnagyobb értéke számomra az olvasásnak az, hogy sok olyan dolgot tanul az ember, vagy olyan tapasztalatot levon, amit egyébként sokkal könnyebb is így, hogy nem a saját bőrén tapasztalja meg az ember. Nem égeti meg magát, hogy úgy mondjam. A főszereplő lányt, Zoey-t (akinek egyébként bocsi, de a neve annyira nem tetszik) annyira közel éreztem magamhoz, hogy szinte már ő is én voltam, a barátnőjét pedig bármikor elfogadnám ajándékba magam mellé. Karácsonyi kívánságnak jó lesz! :) Ja és a fiúbarátját is, ha lehet. :D

Felettébb fordulatos történet, ami több helyszínen, városban, országban játszódik, és nem is annyira a zenei, táncos stb. világról szól, hanem egy huszonegy éves lány szárnypróbálgatásairól. Még túlságosan jól emlékszem, hogy milyen volt, és Isten bizony, nekem sem volt könnyebb, mint neki, sőt… Talán majdnem ugyanezeket az utakat jártam be, csak nekem több évembe tellett, és biztos, hogy mindenkinek volt ilyen útkeresős, csalódásos életszakasza, éppen ezért mondhatom, hogy ez a könyv könnyen az olvasó kegyeibe férkőzik. Kicsit visszaidéz, ugyanakkor nagyszerű tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgál számunkra a továbbiakra. Én egyébként nem tudom, lesz e folytatása, de Viki, ezt biztos olvasod majd, én mindenképpen tudom neked ajánlani, mert engem speciel nagyon érdekelne Zoey további sorsa, milyen pasik jönnek-mennek az életében, hogy sikerül a felnőtt életben a boldogulása, és nem utolsó sorban engem nagyon is érdekel Jackson sorsa. Khm… Mondtam már, hogy nagyon-nagyon? Szóval Jackson, a mellékszereplő a kedvencem, de a többi srácot is kb. megsirattam, anélkül, hogy most itt nagyon spoilereznék. Eleinte imádtam Owent, aztán a másik srác nőtt a szívemhez, és azt hiszem, egyszer mindenkinek választania kell egy típust magának. Sajnálom, hogy nincs tökéletes férfi, de itt egy könyv gyerekek, ami nem álomvilágot teremt, hanem megmutatja, hogy bocs, de talán tényleg nincs olyan, akiben semmi hibát nem találtok.

Emberi, hibákkal és árnyoldalakkal teli, valósághű, majdhogynem húsvér karaktereket ismerhetünk meg, és ami azt illeti, ez már-már annyira életszerű, hogy úgy gondolom, lehetett némi alapja, ha mégsem, akkor az író hihetetlenül tehetséges, és hatalmas fantáziával van megáldva.

Én azt mondom, hála az égnek egyik (számomra aggódós) rész sem sikerült klisésre, ha néha tartottam is tőle, sikerült teljesen elhatárolódnia a modern magyar és külföldi könyvektől, egyikre sem hajaz, nem lehet ráhúzni semmilyen hasonlóságot vagy sablont. Persze, olvastam már Párizsba menős könyvet, de ez nem teljesen ott játszódik. Persze, olvastam már ilyen táncos könyvet is, de ez nem teljesen arról szól. És nem lövöm le a poént, de sok kicsi rész ismerős volt, mindez azonban teljesen új és (tudom, sokszor mondom) kézzel fogható közegben, hogy most, hogy befejeztem, voltaképpen visszasírom a könyvet – tudom, öreg hiba, mért nem hagytam belőle…

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Egy kicsit azért aggasztott, hogy magyar könyv létére nem magyar szereplőkkel és végképp nem itthon játszódik, de tulajdonképpen meg tudom érteni, hiszen ezek a globális történések, pályalehetőségek, amik felvetődnek a könyvben itthon lehetetlen is lenne.

Őszintén megértettem Zoey dilemmáit, problémáit, egyik sem tűnt túl soknak vagy túl rinyálósnak – de hát ezt csak az tudja igazán, aki már valóban átélt ilyesmit. Szívesen veszem az ilyen könyveket, mert kikapcsol, ráadásul sok résznél hangosan röhögtem, néhányan meg dühöngtem, de hát ez így van jól. Mindig mondom, hogy a könyv értékét az jelzi, mennyire tud érzelmeket kiváltani az emberből.

Nagyon tetszett, és csajok, vessétek bele magatokat, nálam majdnem max pontos. :)

Mások molyos véleményei:

"Reális képet fest arról, hogy milyen nehéz a 20-as éveink elején megtalálni önmagunkat, a saját hangunkat, utunkat. Először szembesülünk ilyenkor a komolyabb pofonokkal, azonban még hiszünk a mesékben, és a hercegekben, emiatt olyan emberekhez ragaszkodunk, akiket jobb lenne elengedni. Mikor végre belátjuk, hogy jobb nélkülük, akkor hajlamosak vagyunk ugyanabba a csapdába belesni, mert még mindig hinni akarunk, és csak a legvégső pofon után jövünk rá, hogy csak rajtunk múlik a saját boldogságunk. 
Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik még keresik a saját útjukat."

"Jól megírt, fordulatokban gazdag, „le se lehet tenni” kategória! :)"

"Pihentető, kikapcsolódás az Első tánc olvasása. Először azt hittem csak egy limonádé könyv, de mégsem. Igazán klassz, valóságos helyzeteket lelhetsz benne. 
Jöhet a folytatás! Hajrá Viki!"

"tudjátok vannak olyan történetek, amelyekben egyszerűen megtalálod az életed egy kis darabját. Amit úgy olvasol, hogy közben mosolyogva bólogatsz, hogy 'igen, ez ismerős'. Ami egyszerűen közel kerül hozzád, mert a szereplők problémái, akár a Te problémáid is lehetnének. Vannak olyan könyvek, amikben egyszerűen mintha tükörbe néznél. Ez a könyv pont ilyen. Mindegyik szereplővel találkozhattunk már életünk során, és igenis érezhetjük úgy, mintha egy cipőben járnánk velük, elkövettük ugyanazon hibákat, meghoztuk ugyanazokat a döntéseket. Épp emiatt jó ez a könyv, együtt sírhatunk, együtt nevethetünk, együtt izgulhatunk a szereplőkkel. Jó, hogy vannak még ilyen történetek."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között!!!!!!
Karakterek: 10/10 – Nem tudok mit írni, emberi, szerethető, utálható, kedves és kevésbé kedves karakterek. Mindegyik 100%-osan kidolgozva.
Borító: 6/10 – Sajnos nem keltette fel a figyelmem, ez a könyv többet érdemelne, mint egy ilyen általános borító.
Kinek ajánlom:  A szerelmi, romantikus műfaj kedvelőinek, akik imádnak nevetni, vagy akár sírni egy könyvön, vagy akik érdeklődnek a mai magyar irodalom iránt.
+ pont:  Köszönöm!!! A karaktereket, az eredeti történetet, meg az érzést és a tanulságot, amit átadott. Jó lett volna, ha évekkel korábban olvasom….
- pont: Többet akarok tudni Jacksonról. :) És Úristen, most komolyan muszáj ezen rágódnom egész este, ezen a befejezésen? De izéség…… :(

0 Tovább

Élet a halálon túl – avagy A nagy illúzió

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

Az idők kezdete óta foglalkoztatja az embereket, vajon mi vár ránk a halál után, van-e utána élet, Menny vagy Pokol, Purgatórium, megbűnhődünk-e vagy nyerünk-e megbocsátást? Találkozunk-e rég elhunyt szeretteinkkel, angyalokkal, szentekkel, Istennel? Van-e értelme az életnek, súlya az életen túl a döntéseinknek, van-e alapja a vallásnak, és ha igen, melyiknek? Van-e értelme a hitnek, és hová vezet mindez? Az élet csak a kezdet, valaminek az eleje, vagy valaminek a vége? Ez a kérdés már olyan neves írókat is megmozgatott, mint Dante vagy Homérosz, s most egy kortárs magyar kötettel készültem nektek. Benyák Zoltán A nagy illúzió című szürrealista művében elkalandozhatunk a főszereplővel a túlvilágon, s közben olyan híres emberekkel is összefuthatunk, mint Edgar Allan Poe, Charlie Chaplin, Drakula gróf, Kurt Cobain vagy Salvador Dalí.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 
De az életének ezzel még koránt sincs vége. 
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Értékelés:

Bár a könyv borítója önmagában teljesen hidegen hagyott és nem keltette fel a figyelmem, szerencsére a fülszöveg és némi utánajárás és ajánlás után úgy döntöttem, beszerzem ezt a könyvet és nekiveselkedem. Emlékszem, hogy mikor megérkezett a könyv, hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik kategória polcára tegyem, szóval úgy döntöttem, majd utólag „beskatulyázom”, de ez most sem nagyon akar sikerülni. Ha mindenképpen választanom kellene, vagy be kellene határolnom, akkor valahol a szürrealista fantasy és a furcsa kalandregények közé kerülne, bár jómagam valamiért a disztópiákhoz raktam, de még nem biztos, hogy nem vándorol át onnan máshová. :)

Nehéz megmondani, hogy melyik ember mire számít, amikor a kezébe kerül a könyv, azt hiszem, én inkább számítottam nagy igazságokkal teli mondandóra, mint egy ilyen hihetetlen utazásra. Olyan volt, mintha elvarázsoltak volna, vagy egy fantasztikus filmet látnék – ahogy azt többen is írtátok a könyvvel kapcsolatban. A történet eleinte csak homályos ködfolt, de amint a főszereplő Tom életének több részét is megismerjük, akaratlanul is sodródunk az árral, a történet részesei leszünk, már többé nem tudjuk objektíven szemlélni az eseményeket. Úgy éreztem, szeretném, ha valami megváltozna, nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen élet után egy könyvben csak így meg lehet halni. Hiszen a könyvek nem azért jöttek létre, hogy a kendőzetlen és unalmas valóságot tárják elénk, hanem hogy megnevettessenek, elkápráztassanak, elvarázsoljanak, hogy egy olyan menekülőutat biztosítsanak számunka, ahová mások nem tudnak utánunk jönni.

Ahogy Tom és családja életét olvastam, úgy gondoltam, ez akár bárkié lehet. Egy félresiklott élet, rossz döntések, hibák, gyarló emberek és a mókuskerék. Aztán egyszer csak vége. Semmi elégtétel, semmi megfogalmazódott nagy igazság, csak a halál. Vagy mégsem? Benyák Zoltán könyvében helyszínről helyszínre vándorolva megismerhetjük a túlvilágot és annak kifacsart szabályait, rendszerességét/rendszertelenségét. Szimpatikus révészünk oldalán bejárhatjuk a furcsa, a valóságra torz tükröt mutató városokat, híres embereket ismerhetünk meg, és végig szurkolunk Tomnak, hogy megtalálja, amit, vagy akit keres, és ebből a lehetetlen helyzetből valahogy mégis boldog vég sikerüljön. Egyáltalán lehetséges ez? Nem akármilyen könyv ez, mert olvasása közben úgy éreztem, az író agyának eldugott szegleteiben száguldok, kitalált festményeken végig a piros Chevrolettel, Ninával és Tommal az oldalamon. A mesébe illő környezet és a kifordított világ olyan fantáziáról árulkodik, ami nem mindegyik író sajátja. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit fellöktek egy hullámvasútra, ahol azon kívül, hogy hol fent, hol lent száguldok, és torkomban dobog a szívem, különféle keselyűs dögszörnyek ijesztgetnek és integetnek a lefolyni készülő égboltról. Talán ez a mondat érzékelteti leginkább a történetet, ahol szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy többek között Dalíba is belefutunk, mert ezt a könyvet akár ő is festhette volna.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

A legjobban az tetszett benne, ahogy folyamatában ismerkedünk meg a szereplőkkel, tudunk meg egyre több dolgot róluk, folyunk bele az életünkbe, az pedig, ami a végén pluszban kiderül, illetve ahogy a vége alakul… Már csak azért is megéri elolvasni! Erre nem lehetett számítani, és igazán kerekké teszi az egészet. A maguk emberi hibáikkal együtt is igen szerethetők a szereplők, személy szerint Nina a kedvencem, mert kicsit magamra emlékeztetett. Bár volt egy-két olyan rész, ami már nekem is majdnem túl szürrealista volt, összességében szerettem a könyvet.

Azt hiszem, talán Benyák Zoltán tényleg hisz valami ilyesféle túlvilágban, és igyekszik a könyvével annyi emléket hagyni az emberekben, hogy sose felejtsék el és ott ülhessen abban a bizonyos Chevroletben a sivatagot szántva. :)

Ha valami különlegeset olvasnátok, mindenképpen tudom ajánlani a könyvet! Egy kis kalandos utazás még senkinek sem ártott meg. Külön kis fondorlatosság még, hogy annyiféle kor és helyszín keveredik a történetben, hogy egyszerre tehetünk utazást térben és időben egyaránt. :)

Mások molyos véleményei:

„Csodálatos és ijesztő volt egyszerre. Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá, hogyan. Na, hogyan? Kivel? És miért? Mi lesz most? 
Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem, mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről, szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam. Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ morzsának szerepe van! Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a történetet.”

„A cím alapján először a bűvész trükkökre asszociáltam, amik valamiért nagyon vonzanak. Ezt követően olyat tettem, amit ritkán szoktam: elolvastam a fülszöveget. Még jobban el kezdett érdekelni a történet, mert a szemfényvesztés mellett még a halál témája is izgat. Ne kérdezzétek miért. 
Mit szólnál, ha a sivatag közepén ébrednél, majd megcsörrenne egy telefon? A telefonkagylót felvéve, egy hang a vonal másik végéről arra kérne, hogy találj meg valakit.”

„Számomra Benyák legnagyobb erőssége, hogy tényleg úgy ír, hogy szavai nyomán a belső vetítőgép azonnal működésbe lép! Tudom, valahol minden könyv sajátossága ez, hiszen ezért (is) olvasunk, de nála mindent annyira élesen, tisztán, magabiztos és tudatos kidolgozásban kapunk, hogy belső rendezőnknek sincs más dolga, csak lerogyni a bársonyszékre, és nézni, mint… nos, a moziban.”

„Elsősorban a könyv világa fogott meg, és azóta sem ereszt. Abszurd, kiszámíthatatlan, elképesztő. A maga kicsavart és ijesztő módján gyönyörű. Az út, amit Tom bejár ebben a világban, egy alaposan átgondolt, jól megírt történet.”

"Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni.

Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 8/10 – Nagyon tetszett, amikor kiderültek a különböző karakterek közötti összefüggések.
Borító: 6/10 – Személy szerint lehetett volna jobb is, mert különösképpen nem hívta fel magára a figyelmem, inkább a fülszöveg és az értékelések fogtak meg.
Kinek ajánlom: Azoknak, akiket foglalkoztat ez a téma, vagy szeretik a kissé elvont, mégis összefüggő cselekményszállal rendelkező történeteket. Valahol a szürrealista fantasy és a kalandregény közé sorolnám.
+ pont: A frappáns és egyedi ötletért, ráadásul az írásmódja sem volt unalmas, olvastatta magát.
- pont: Néha úgy éreztem, túl sokat olvasok a híres mellékszereplőkről, amik nem igazán vitték előrébb a cselekményt. Lehetett volna benne több történés, kaland.

0 Tovább

Amikor könnyű beletörődni a rosszba - Az utolsó nap éjszakája

Mivel mostanában teljesen ráharaptam a krimikre, és újra esélyt adtam a magyar íróknak is, így nem maradt ki a sorból a friss megjelenésű lélektani krimi sem, Kóbor Barbarától Az utolsó nap éjszakája című könyv.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Magyar 4 DrámaSéverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete...

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Értékelés:

Az ismertető alapján konkrétan nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy, hogy helyesbítsek, azt gondoltam, ez amolyan ízig-vérig krimi lesz, tele gyanúsítottakkal, nyomozással, rettegéssel, feltételezésekkel, ennek ellenére nem egészen ezzel indított a történet. Úgy is mondhatnám, hogy a könyv közepéig csak valami langyos tóban úszkálunk, elszórt morzsákat csipegetve, és az áramlat csak a könyv közepénél kezd elragadni bennünket, hogy aztán kapkodva a fejünket próbáljuk kitalálni a történéseket.

Annyi biztos, hogy ez nem egy szokványos krimi, már csak azért sem, mert az eleje, ahogy indul, számomra inkább valamiféle romantikus drámának, amolyan elbeszélésnek tűnt, ami a közepétől váratlanul átcsap félig krimibe. Mivel azonban nem a nyomozók szemszögéből látjuk a történetet, hanem közvetve Séverine szemszögéből (E/3-ban), így sem a nyomozás részleteibe, sem a gyanúsítgatások sorába nem nyerünk bepillantást. Való igaz, hogy Séverine egy kihasznált, magáért kiállni képtelen, ábrándos nő, aki belefásult az életébe, utálja a férjét, mígnem egyszer elrabolja egy pszichopata, akitől szerencsére (romantikus könyvekbe illő módon) sikerül megszöknie. Én még itt sem éreztem ugyan, hogy a szálak annyira kuszák lennének, kifejezetten a fejemet sem törtem az elrabló kivoltát követően, hiszen az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy ismerős a tettes. Sajnos azt sem mondhatnám, hogy rettegtem vagy legalább féltem, esetleg izgultam a történet olvasása folytán, inkább csak egy szomorú melankólia kísértett meg, a szegény nő férjével való kapcsolata miatt (ami legalább a könyv felét kiteszi). Ez a rész egyébiránt meglehetősen realisztikusra sikerült, teljesen át tudtam érezni a férje iránti utálatát, tőle való undorodását, és azt is meg tudtam érteni, miért ábrándozik, álmodozik annyit egy másik, tökéletesebb életről. Örültem volna, ha mondjuk, legalább a könyv végére felköti a gatyát és tesz is valamit áloméletének megvalósulása érdekében, és biztos jobb pontot kapott volna a történet, ha nem ebben a lassú, kótyagos, beletörődöm mederben folyik végig, hanem legalább az utolsó lapokra felrázott volna.

Mint történet, önmagában tetszett, de változtatnék pár dolgot, mint például, hogy a könyv első felét alaposan megvágnám, amíg nem történik semmi jelentős, a végét viszont meglehetősen kibővíteném, mind a részletezést, mind a végleges befejezést illetően. Ami viszont Séverine életének bemutatást illeti, annyiban mindenképpen pluszpontot érdemel a könyv, hogy képes felnyitni az olvasó szemét a saját (elunt) életével kapcsolatban is, rávilágít, olykor mennyire egyhangúan éljük mindennapjainkat, vagy, hogy beletörődünk a megszokott rosszba.

„A jót könnyű megszokni?

A rosszat sokkal könnyebb.

Aztán várni, elvárni

és megszeretni.

A rosszat kerestem mindig?

Déjà vu”

 A legtöbben annyira áltatljuk még magunkat is, hogy képtelenek vagyunk kilépni az ingoványból, kifogásokat keresünk magunk számára, hogy miért nem változtatunk, beletörődünk a "megváltoztathatatlanba" egészen addig, míg a tehetetlenségtől saját magunkat hibáztatjuk és utáljuk meg. Séverine egy "élő" példa erre. Az ember gyakran képes feláldozni a szabadságát a vélt biztonság érdekében, miközben a valódi boldogság, szabadság és biztonság a távolból integet; mire észrevennénk, már nem tudjuk elkapni. Előfordul, hogy még egy nagyon szélsőséges történés sem képes minket kirángatni ebből. Sokan sajnáljuk az ilyen embereket és szánalmat érzünk irántuk, egészen addig, míg egy nap fordul a kocka és rá nem döbbenünk: mi is ebben a cipőben járunk.

Sajnálom, hogy végül nem úgy alakult a befejezés, ahogy vártam. Ezt csak abban az esetben tudnám könnyű szívvel megbocsátani, ha lenne folytatása. :) Azért köszönöm az olvasási élményt, mindenképpen egyedi, és ha a krimi voltában tekintve nem is tündököl, az életlátással kapcsolatos elgondolkodtatásért mindenképpen hasznos és nem utolsó sorban tanulságos olvasmány.

Tudom ajánlani a romantikus, álmodozó történet kedvelőinek okulási célzatból, a krimi iránt rajongóknak pedig kikapcsolódás céljából. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Tulajdonképpen kidolgozott karakterek voltak, bár a külső megjelenésről többet is olvastam volna.
Borító: 9/10 – Szerintem jó, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimis könyvek kedvelőinek, bár lényegében mivel így-úgy szerelmi szál is akad elvétve benne, még esetleg a romantika kedvelőinek is tudom figyelmébe ajánlani.
+ pont:  Az alapötletért.
- pont: Amiatt kap, mert csak a történet felétől kezd el kibontakozni a cselekmény, izgalmasabb lett volna, ha már hamarabb elkezd alakulni a krimis rész. És mert kicsit el volt kapkodva a vége.

0 Tovább

Hazugságok nélkül... avagy Jessica Knoll - A szerencse lánya

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

2015 legsikeresebb első regénye, már 27 országban bestseller!
Jessica Knoll vezető szerkesztő volt a Cosmopolitan magazinnál. Jelenleg New Yorkban él férjével, és második regényén dolgozik. A szerencse lányából Reese Witherspoon forgat filmet.

Könyvajánló 5 Felnőtt DrámaA huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.

DE A TÖKÉLETESSÉG LÁTSZATA VALÓJÁBAN ÁLCA!

Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős TifAni lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől…

A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?

Értékelés:

A kortárs irodalomban egyre népszerűbbek az olyan, többnyire Young Adult (azaz fiatal felnőtteknek szóló) könyvek, amelyekben a főszereplőket valamiféle tragédia, bántalmazás érte, és a történet során ezen próbálják túltenni magukat.

Jessica Knoll azonban inkább a felnőtteket célozta meg, mint olvasóközönség, és bár én nem számítottam sokra a könyvvel kapcsolatban, jócskán felülmúlta várakozásaimat. Őszintén szólva jómagam is elgondolkodtam azokon a nem egészen magától értetődő igazságokon, amiket a főszereplő TifAni (Ani) megfogalmaz. Egyedinek tűnő szemléletmódja a házassággal és annak értékével, értelmével kapcsolatban talán nem is annyira egyedi. Elgondolkodtató, hogy vajon a házasságok többsége tiszta szerelemből köttetik-e, vagy manapság már csak amolyan védőfalként használjuk, hogy megvédjen minket a múltunkban történtektől? Ez a biztonsági háló, amely nem hagy leesni, mélyre süllyedni, elszegényedni, mert ketten könnyebb? Ez a biztosíték, hogyha már kezdünk kifogyni az időből, ne maradjunk egyedül? Ez a társadalmi nyomás? Főleg, hogy nőként sosem volt egyszerű egyedül boldogulni, de még ma is általánosan jellemző, hogy a férfiak oldalán könnyebb az élet, a nők kevesebbet keresnek, és kevésbé tudják magukat eltartani. Talán a házasság csak egy támasz, egy szükséges kompromisszum, nemcsak jóval, de minden esetben rosszal is megfűszerezve? Talán a média és közösségi oldalak által elénk tárt tökéletes harmónia csak a látszat, csak egy álcázott boldogtalanság? Talán mindenkinek ugyanúgy megvan a maga keresztje, a maga problémája, és el kell fogadnunk, hogy ez a házasságra is vonatkozik, hogy nincsen tökéletes, zavartalan boldogság?

Jessica Knoll könyvében elgondolkodtatja az olvasót nemcsak a házasság modern világunkban képviselt értékével, hanem a média egyénre való megnyomorító hatásával, a nemi erőszak kérdésével kapcsolatban is. Elénk tárul New York és az ő hazugsággal és kemény elvárásokkal felcicomázott világa, ahol nem mindegy, milyen ruhát viselünk, milyen fodrászhoz járunk, milyen a jegygyűrűnk, a leendő férjünk, és mégis mindezek együtt alkotják a jólét látszólagos képét, amelyet mindannyian irigylünk. A jómód gerincvonalán elhelyezkedő középiskolától felkapaszkodva belátást nyerhetünk a nagyvárosi gazdagság színfalai mögé, amely darabjai bár elég szörnyűségesek, összességében mégis egy olyan zárt közösség, amelynek mindenki tagjává szeretne válni. Sztárok, akik éheztetik magukat az esküvőjükig, pénzhajhász férfiak és nők, akik nem elégednek meg azzal, amijük van, és mindig többet akarnak.

Mindeközben a sorból kilógó Ani, aki kétségbeesetten próbál beilleszkedni ebbe a világba, és bebizonyítani mindenkinek, de legfőképpen magának, hogy ő gazdag, tehetős, és főleg boldog, visszaemlékezései nyomán elkalauzol minket a tinédzserkorába, amikor az élete választóvonalhoz érkezett. Az az életérzés, amikor az ember erőlködve próbál beilleszkedni, valamikor tizenévesen, a gimnáziumban kezdődik, amikor azonban még azt sem képes felmérni, mi az, amire képes, amit szabad, amit megtehet, és mi az, ami veszélyes, vagy éppen már törvénytelen. A tinik gyakran képtelenek segítséget kérni a felnőttektől, helytelen döntéseket hoznak, eltitkolják a történteket, a felnőttek nem veszik észre, ami körülöttük zajlik és máris kész a baj.

Anélkül, hogy túl sokat elárulnék a könyvben történtekről, azt kell, hogy mondjam, hogy egyedi a maga nemében, az őszintesége és az elénk tárt gondolatok révén. Képes az embert percekre kizárni a világból, az olvasó csak ül a falra meredve, emészti az olvasottakat, s annak fényében értékeli át a saját életét. Vajon nem azt tettük mi is éppen, mint amit Ani? Vajon nem kötöttünk mi is kompromisszumot és dugtuk fejünket a homokba?

Kérdéseinkre, hogy mi helyes vagy mi nem, a könyv végén egyfajta szubjektív választ kapunk, TifAni döntései alapján.

Mindenképpen tudom ajánlani az elolvasását akár már tizenéves kortól, felső korhatár nélkül. A felnőtt és tinédzseres részek váltakozva alkotnak egy egész történetet, amelyet az olvasónak saját magának kell darabokból összeillesztenie. Mivel a könyvből film is fog készülni, így jómagam nagyon várom, hogy mihamarabb megnézhessem a mozivásznon is, és remélem, Jessica Knoll több hasonlóan mélyreásó regénnyel is meglep majd minket.

Köszönet a történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Nagyon jól eltalálták a történethez illő képet, egy rossz szavam sem lehet.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, nőknek. A tragédiákat boncolgató kötetek kedvelőinek, a házasodás előtt vagy után állóknak, azoknak, akik a sok fantasztikus könyv után egy kicsit a mi világunkról olvasnának. Azoknak, akik nem félnek kimondani őszintén a gondolataikat, vagy kíváncsiak, mások valójában mit gondolnak a hazugságaik mögött.
+ pont: A történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Amikor betelik a pohár a szomszédnál avagy Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma Thriller

"Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk."

/Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra/

Azt hiszem, a jó szomszédi iszonyról a sok költözésemnek hála eleget tudnék mesélni nektek. Talán mindenféle pszichopatával volt alkalmam megismerkedni már. Az Olaszországbanprostituáló elmebeteg nő, aki éjjel kettőkor kopog az ajtódon, hogy borra kérjen kölcsön, a kőgazdag, egyébként látszatra normális életet élő, lányokat futtató főbérlő, a teljesen bekattant, hegyomlás méretű nő, aki a legkisebb dologért képes rád támadni, az agyontetovált, bevásárlóközpontokból WC papírt lopó családanya, aki megfenyeget, hogy megver, és így tovább…

Így utólag ezek a történetek néha még a magam számára is hihetetlenek, pedig megtörténtek. Van film, ami ezt a humoros oldaláról közelíti meg, azonban azt hiszem, sokan tudjuk, hogy egy elmebeteg szomszéd mennyire megnehezítheti az életünket. Jelenleg egy tinédzser kölyök az egyik ilyen szomszédom, aki énekel, bútort rendez/püföl és káromkodik az anyjára. Egyébként születése óta megkeseríti a szomszédos lakók életét. Nem tudom, miért ennyire nehéz más emberekkel együtt élni, de néha komolyan elgondolkodom, hogy az, hogy ennyi szomszédról derül ki utólag, hogy kattant (biztos nektek is van ilyen és az ismerőseiteknek is), nem-e jelenti azt, hogy sajnos túlságosan is sok ilyen ember van. Vajon, akik velem szemben jönnek az utcán, ugyanolyan borzalmas szomszédok lennének?

És mi a helyzet akkor, amikor már komoly problémát okoz ez az „együttélés”, és nem tudjuk, mit kéne tenni? Egyáltalán a jogi kereteken belül meddig mehetünk el? Talán a legtöbb ember kezdetnek megpróbálja megbeszéléssel megoldani a dolgot, többen aztán tettlegességgel, s ha már a családunkat érezzük veszélyben, de az állam, a rendőrség még mindig tehetetlen?
 

Egy ilyen helyzetet dolgoz fel Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma ThrillerA belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Értékelés:

Már csak azért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert nem tűnik egy laza olvasmánynak, és mert jómagam is sokat szenvedtem már a fentebb említett szomszédoktól. Egy felnőtteknek íródott, fantasztikus stílusú, érdekes kérdéseket és válaszokat megfogalmazó könyvet kaptam eredményül, amelynek ráadásul páratlanul szép kötése folytonos tapogatásra és szagolgatásra késztetett – keményborítós szépség ez, amely leginkább a jó minőségű szépirodalmi kötetek közé való (külső és belső tulajdonságait figyelembe véve egyaránt).

Tényleg elsősorban mindenképpen a kötést szeretném megköszönni, és a fedőborító is nagyon jól sikerült, számomra mindig öröm egy ilyen könyvet kézhez kapni, a tipikus „tankönyvillatával” pedig nem tudtam betelni.

Kurbjuweit egy olyan problémát dolgoz fel, amivel szinte egész biztos, hogy mindenki találkozott már, vagy legalább hallott róla panaszként: a rossz szomszédi viszonyt. Például, amikor egy eleinte normálisnak tűnő szomszéd hirtelen abnormális viselkedést tanúsít, leveleket küldözget, megvádol, zaklat, követ, megfigyel, idegesít, s az embert állandóan csak atrocitás éri. Nehéz ez ellen bármit is tenni, mikor már a szép szó és a megbeszélés nem segít. Vajon a demokráciában meddig mehetünk el jogi kereteken belül? És amikor már az sem segít, amikor az ügyvédek tehetetlenek? Mi történik, ha egy teljesen normális és átlagos család életét teljesen felforgatja egy elmebeteg szomszéd? Talán egy jól helybenhagyás megoldaná a problémát? Meddig bírja magát vajon türtőztetni egy hétköznapi ember, amikor már a saját otthonában sem lehet nyugalma? Előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna.

A könyv olvasása folyamán eleinte én is elbagatellizáltam az egészet, úgy gondoltam, a szomszéd Tiberius igazából elviselhető, tény, hogy nem teljesen százas, de kifejezetten nem is ártalmas – egészen addig, amíg meg nem tudtam, mivel vádolja a szülőket… Teljes mértékben együtt tudtam érezni az elbeszélő apával, és bár nyilván nem ehhez a végkifejlethez lyukadtam volna ki (remélem), azért mégis furcsán morbid megelégedéssel töltött el a befejés.

Felnőtteknek, krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, lélektani búvároknak, pszichológia könyvek szerelmeseinek tudnám ajánlani ezt a könyvet – amilyen én is vagyok. Nagyon érdekes volt számomra végigkövetni az emberi jellem változásait, a viselkedésük kiváltó, motiváló okait. Elgondolkodtat és megbotránkoztat. Lehántja a leplet a mindennapi életünk bűnös részleteiről.

Az egyedüli zavaró tényező számomra a párbeszédek hiánya, illetőleg azok folyatott szövegbe kényszerítése volt, mindazonáltal maga a megfogalmazás és a stílus mindenképpen szépirodalmi minőség.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Keménykötés, a fedőborító pedig zseniálisan illik a sztorihoz. A lapok édes, szagolgatni való „tankönyvillatúak”, a szöveg szedése pedig a régi kötelező olvasmányokéra emlékeztet, leginkább a Jókai kötetekére.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, illetve lásd fentebb.
+ pont: A kötés minőségéért.
- pont: A párbeszédek folyatott szövegbe kényszerítéséért.

0 Tovább

Randy Susan Meyers – A gyilkos lányai (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Dráma FelnőttEgy anya olyat kért, amit lehetetlen megtenni. 
Egy apa olyat tett, amit nem lehet megbocsátani.

Lulu és Merry gyerekkora sosem volt felhőtlen, de a legnehezebb időszakok, a legbántóbb szavak, a leghangosabb veszekedések is eltörpülnek egyetlen nap emlékének árnyékában. Épp Lulu tizedik születésnapja előtt a lányoknak olyan traumát kell átélniük, amit legfeljebb csak túlélni lehet, megérteni és feldolgozni sohasem.

Azon a végzetes napon apa megölte anyát.

A tragédia után Lulu és Merry gyermekotthonba, majd nevelőszülőkhöz kerül. De pontosan tudják, a történtek után senkiben sem bízhatnak, és csak egymásra számíthatnak. Harminc éven át próbálnak értelmet adni a gyermekkorban átélt szörnyűségnek, miközben börtönben ülő apjuk nyomasztó kísértete lengi be a hétköznapokat. Lulu azzal áltatja magát, hogy apja halott, Merry viszont úgy érzi, bármit is tett, közeli kapcsolatban kell maradnia vele.

Meyers gyönyörűen megírt, letehetetlen első regénye a család erejébe vetett hit, valamint a szeretteinkhez kapcsoló és tőlük elszakító kötelékek testamentuma.

"Döbbenetes első regény... Túlságosan hihető és szívszorító." (Los Angeles Times)

Értékelés:

Őszintén szólva nem tudom miért, de nem egészen erre számítottam, amikor kézbe vettem a könyvet. Arra vártam, hogy a történetnek lesz egy szép kerete, aztán valami tetőpont, majd lelki megnyugvás, és igaz, hogy ha szigorúan vesszük, ezek a dolgok megvoltak benne, én mégis hiányoltam belőle valamit. Bár a történet erkölcsi felvetéseit és az alaptémát tudom dicsérni, jómagam is elgondolkodtam, hasonló helyzetben mit tennék, jelenleg nekem kicsit túl sok volt a könyv nyomasztó hangulata, amelyet csak úgy áraszt magából. Talán azért van, mert én is olyan dolgoktól félek, mint Merry, és sokban érzem magam hasonlatosnak hozzá. Talán a könyv olvasása folytán végig attól féltem, hogy „úgy végzem majd”, mint ő, hogy miközben a testvére minden rossz helyzetből hamarabb szabadulhatott és megadatott neki a boldog család (férj, és gyerekek), Merry (talán a történtek hatására) csak egy helyben toporog. Úgy érzi, mintha egy üvegablakhoz nyomódott orral nézné áhítozva a nővére életét, miközben ő maga képtelen ezt megteremteni saját magának.

De vajon, ha adott egy ilyen szituáció (az apa megöli az anyát), mi a helyes; ha látogatjuk őt a börtönben, vagy, ha teljesen eldugjuk a történteket az agyunk egy kis szegletébe, és tudomást sem veszünk róla? Vajon melyik a helyesebb, ki tud hamarabb túllépni a problémákon? Az, aki napról napra szembenéz vele, vagy az, aki távol tartja magától a negatív gondolatokat és megpróbál anélkül továbblépni, hogy egyszer is szembenézett volna vele? Lulu úgy érzi, a húga a történtek után apja tettének rabjává válik, és képtelen elfogadni, hogy képes Merry minden héten meglátogatni az apjukat a börtönben. Merry haragszik Lulura, mert úgy érzi, magára hagyta, idősebb testvérként nem számíthatott a segítségére és egyedül kellett megbirkóznia a történtekkel, egyedül kellett szembenéznie az apjukkal. S míg Lulu a sorsnak hála egy férfi személyében megmentőre talál, családja lesz, pénze, nagy háza, addig Merry egész életében a nővérére és annak férjére szorul, kénytelen rájuk telepedni, a szomszédságukban meghúzni magát, és a segítségükkel tud csak boldogulni az életben.

Ez egyáltalán nem tetszett a történetben. Én nem szeretném, ha egy történet azt sugallná nekem: csak egy férfi megmentő segítségével lehetek boldog. Amíg egy ilyen személy nem jön az életembe, addig csak kapálózom? Ha Lulu életébe nem jött volna az a csodálatos (nyilván hibamentes) férfi, akkor boldogtalan lett volna? A könyv szerint Merry képtelen egyedül a lábára állni, mintha az író azt akarná mondani, hogyha a sors kegyes hozzád, akkor eléd küld egy fehér lovagot, és happy end, ha nem, akkor pedig egyedül csakis boldogtalanságra vagy ítélve. Már magam is úgy érzem, hogy ez az általános társadalmi trend, az elvárás, és ennek kell megfelelni. Végig szurkoltam Merrynek, hogy elérjen valami nagyszerűt az életben, aztán csak szépen lassan elteltek felette az évek… Igazságos ez?

Miért pont Lulu életébe csöppent be az a bizonyos férfi? Miért érdemelt ő jobb életet?

Ahhoz képest, hogy az író első könyve, olvasmányos, és szép történet, de nekem néhol eléggé vontatottnak tűnt, és nem értettem egyet a mondanivalójával. Fel is vet egy fő erkölcsi problémát, de válaszokat nem igazán kapunk rá. Talán azért, mert az író ezzel is azt akarja hangsúlyozni, hogy nincs egy, általánosan elfogadott helyes válasz, talán nem ezért, nem tudom.

Felnőtteknek tudom ajánlani ezt a könyvet, akik nem egy könnyed kikapcsolódásra vágynak, hanem egy nehezebb olvasmányra, ami erkölcsi kérdéseket vet fel. El tudom képzelni, hogy sokaknak tetszik, főleg idősebbeknek, vagy a szépirodalom kedvelőinek.

Személy szerint a 4. Egész jó, tetszett pontozást kapja tőlem.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 7/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 9/10 – Egész jó, illik a történethez, bár az egyik kislány lehetett volna fekete hajú.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, akiket érdekel ez a téma, akik egy komoly, nem szirupos könyv olvasására vágynak.
+ pont: A történet erkölcsi felvetéseiért.
 - pont: Nekem kicsit vontatott volt, és több történést vártam volna.

0 Tovább

Caroline Kepnes - Te (részletes ismertető)

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma RomantikusJoe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes. 
Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát. 

És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?

Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.

Értékelés:

Vajon mi az a keskeny határ, ahol elválik egymástól a szenvedélyes szerelem és a megrögzött zaklatás? Végtelennek tűnő olvasmánylistám során aligha találkoztam olyan könyvvel, mint Caroline Kepnestől a Te című regény, ámbár ha nagyon hasonlítani akarnám valamihez, talán a Zabhegyező jut róla eszembe. Úgy szippant egy őrült elmebeteg agyába a történet, úgy olvasom Joe mondatait, amelyeket megrögzöttsége tárgyához (személyéhez) intéz, hogy közben irracionális módon mégis neki szurkolok. Bár a moly.hu-n elég vegyes értékelést kapott a könyv, én keveslem az ott kapott 78%-ot, és igazán nem értem, hogy azoknak, akik néhol vontatottnak érezték a könyvet, mi a problémájuk. Talán az, hogy nem olvasnak elég szépirodalmat, talán az, hogy ez könyv annyira egyedi, hogy nehéz megemészteni.

Bámulatos, hogy a korábban forgatókönyvíró Kepnes ilyen könyvet tudott elsőként az asztalra rakni. Pajzán, vérlázító, magába bolondító, profán és megőrjítő stílusa felett egyszerűen nagyon nehéz napirendre térni – jó értelemben véve. Nem mondom, hogy nem pironkodtam néha, mikor egy-egy full szexuális töltetű részt olvastam (18 éven aluliaknak ezért sem ajánlom!), ugyanakkor emiatt (is) és az egyébként meglehetősen racionalista ábrázolása miatt úgy éreztem, ez egy „igazi” könyv. A főszereplő Joe kendőzetlen (kicsit kattant) megfogalmazásain át az élet bárdolatlan mivolta üvölt a képünkbe a könyvön keresztül. Hol van már az agyoncsépelt romantika, a csöpögő, nyálas történetek, a „minden túl tökéletes” világ? Komoly hiba szerintem a kortárs irodalomban, hogy minden túl tökéletesnek ábrázol, épp úgy, mint a reklámok, vagy a filmipar, s mint így, az emberek nem képesek kellőképpen értékelni a saját, egyszerű életüket. Ha valami igazán profán, már-már vulgáris, de legalább élethű könyvre vágyunk, ami minden elképzelésünket meghaladja, akkor ez egy tökéletes könyv erre.

Alapvetően ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem szeretem a krimiket, viszont szó szerint rajongok a pszichológiai témájú könyvekért, úgyhogy nagy áhítattal vetettem magam bele egy pszichopata elméjébe. Csak azon csodálkoztam, hogy nem én voltam az egyetlen olvasó, aki a könyv olvasása folytán neki szurkol, sőt, mi több, olyan kommentet is olvastam, amelyben valaki azt írta, hogy néha azt kívánta, bárcsak őt szeretné valaki ennyire, mint ahogy ez az eldurrant agyú Joe szereti rajongása tárgyát.

De vajon hol húzódik az az egészséges határ, amikor még csak-csak normálisnak mondható, ha beleolvasunk más üzeneteibe? Mikor mondható még csak szerelemnek, amikor folyton a másikra gondolunk, képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és mikor válik őrületté ez az úgymond szerelem? A másik e-mailjeinek olvasása, minden lépésének követése, amikor már a gondolatait akarjuk a magunkénak tudni, és legszívesebben magunkba szippantanánk szőröstül-bőröstül, az már megszállottság?

Nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg az ellentétes érzelmeimet egészen pontosan, mikor olvastam ezt a könyvet. Néha egyszerre szurkoltam a főszereplőnek, hogy jól alakuljanak a dolgok, és boldog, szerelmes happy end legyen, miközben tudtam, már csak a borító miatt is, hogy ez a könyv még tartogat nem is egy-két borzalmat az olvasója számára.

Olyan érzés volt olvasnom, mintha valakinek a bőre alá bújnék, mintha végre valaki annyira őszintén tárná elém minden egyes rejtett kis gondolatát, minden bűnét, vágyait, undorító szokásait, ahogy semmilyen más formában senkinek nem teszi az ember – csak és kizárólag saját magának.

Tényleg egy másik ember fejébe repített és ez egyszerre rémisztő és csodálatos. Lenyűgözött, és sokkal többet érdemelne, mint csupán 78%.

Nagyon nehéz műfajilag besorolni, mert van benne némi plátói romantika, némi thriller, némi pszichológia. Mindenképpen tudom ajánlani a különleges könyvek és a thriller, pszichológia műfajok rajongóinak, de feltétlenül csak 18 év felett, s ezt nem csak a szexuális tartalmak miatt mondom.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Hátborzongató!!! És tökéletes a történethez. Szép kötés, jó lapok, megfelelő margószélesség.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek!!! Thriller kedvelőknek, vagy, akik szeretik a pszichológiai könyveket, esetleg valami hátborzongatóan újra vágynak.

+ pont: Mert még nem olvastam ehhez foghatót.
- pont: NINCS.

 Egyéb:

135x210 mm, 400 oldal, ára: 3.699,- Ft

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma Romantikus

0 Tovább

Veréb Emese – A Happy End után (részletes ismertető)

Könyvajánló Szerelmes 5 Ifjúsági Young Adult Dráma Magyar

Kisha Raids egy teljesen átlagos lány. 
Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újra élni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is. 
Miért nincsen a jelenében az a bizonyos fiú, aki másodpercek töredéke alatt visszaadja a szerelembe vetett hitét?

Ha tudnád előre, hogy ez az utolsó pillanat, amikor láthatod őt, akkor jobban szeretnéd? Esetleg szorosabban ölelnéd?

Vajon kitörölnéd-e őt az emlékeidből, ha megtehetnéd?

Könyvajánló Szerelmes 5 Ifjúsági Young Adult Dráma Magyar

Veréb Emese (írói álnevén Oh Carrie) második könyvét nem sokkal az első, a Segítség, már megint egy gyökérrel járok! című könyve után olvastam. Azt már ITT olvashattátok, hogy első könyve hogy tetszett, és örömömre szolgál kijelenteni, hogy a második sem okozott csalódást.

Aki gondolkodott már el azon, milyen lenne visszamenni a múltba, megpróbálni megváltoztatni az eseményeket, vagy csak szimplán újraélni azokat, jó helyen kopogtat. Én magam már milliószor elmorfondíroztam ezen, így érdekes volt kezemben tartani ezt a történetet, ami elgondolkodtató összetettséggel kalauzol minket a sors megváltoztatható avagy megváltoztathatatlan kérdéses világába. Vajon minden, ami az életünkben történik, az sorsszerű és megváltoztathatatlan? Mindennek így kellett történnie, vagy tudunk változtatni az eseményeken?

A történetben leginkább az összetettsége tetszett, ahogy lassan kibogozható, hogy minden mindennel összefügg. Világ a világban, történet a történetben, s mindeközben kíváncsian vártam, sikerül-e fordítani a sors kerekén. Tiniknek és huszonéveseknek tudom ajánlani a könyvet. Jó hír, hogy bár vékonynak tűnik a könyv, viszont a betűk elég kicsik, szóval terjedelmesebb, mint az először gondolnánk a 159 oldalával.

Annyit elárulhatok (anélkül, hogy lelőném a poént), hogy a vége igencsak érdekfeszítő és rengeteg kérdést hagy az emberben (szerintem még pár órán át lehet, hogy ezen fog pörögni az agyam), de nem kell kétségbeesni, mert az írónőhöz intézett kérdésem szerint még az idén várható a folytatás, amiben azt ígérte, mindenre választ kapunk majd.

Összességében azt mondanám, egy szerelmes történet, talán a drámák közé sorolnám, amely elgondolkodtat a saját életünkkel kapcsolatban is. És bár először azt gondoltam, hogy sírós könyv, és kicsit féltem belekezdeni, szerencsére nem zokogtam végig. Az iskola, ahová Kisha és barátja, Avery járnak a visszaemlékezős történetben magával ragadó, barátságos, jómagam mindig is szerettem a bentlakásos iskolai történeteket, és most is úgy éreztem, szívesen lettem volna én is egy a diákok közül.

Kíváncsian várom a folytatást, ami vélhetőleg (?) már a húszas éveik közepén lévő főszereplőkkel folytatódik majd, ott véve fel a szálat, ahol az elkezdődött - és véget ért.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 8/10 – Személy szerint sokkal jobban tetszett, mint az első könyvének a borítója, sejtelmes és tökéletesen illik a történethez. Tetszett, hogy könnyen elfér a táskában.
Kinek ajánlom: Tiniknek, huszonéveseknek.

+ pont: A témáért a sorsról, a vissza a múltba történetért.
- pont: Mert úgy éreztem, kérdésekkel telve hagyott magamra a történet a végén. :D (Várom a második részt!)

Egyéb:
Ára jelenleg 1990+postaköltség, megrendelhető:

http://happyend.colorcom.hu/info.php

0 Tovább

Sophie Kinsella - Hová lett Audrey? (részletes ismertető)

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma Ifjúsági

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma IfjúságiAudrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.
Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Értékelés:

Sophie Kinsella, a Boltkóros könyvsorozat szerzőjének új könyvét, a Hová lett Audrey? című könyvét kifejeztten fiataloknak írta. Erről a könyvről nagyon sok pozitív véleményt olvastam, és molyon is 86%-os értékelést kapott. Tulajdonképpen egy kellemes hétvégi, délutáni olvasmány, amely többek között olyan problémákat boncolgat, mint a tinédzsereken elhatalmasodó gépfüggőség, a kirekesztettség, depresszió, zaklatás és mentális problémák.

A főszereplő Audrey-t valamilyen megrázkódtatás éri, ami három lány iskolatársával kapcsolatos. Az azonban nem derül ki a könyvből, hogy pontosan micsoda, pedig nagyon szerettem volna tudni, hogy az alapján értékeljem a történteket, mi mennyire volt reális; érdekelt volna, hogy mi volt az, ami miatt ez a fiatal lány annyira súlyosan megsérül lelkileg, hogy gyógyszereket szed, pszichológushoz jár, és még a lakásból is nehezen tud kilépni. Végig arra vártam, hogy legalább az utolsó oldalon kiderül, de sajnos ez nem történt meg. Ezt leszámítva egyéként tetszett a történet, érdekes, hogyan teszi túl magát Audery a történteken, és elszomorító, ahogy megtudjuk, milyen komoly lehet a szorongás, a pánikbetegség egy tini életében. Nekem egyébiránt főleg az Audrey testvérével, Frankkel kapcsolatos történetrész tetszett, a gépfüggőség leírása. Frank tipikusan egy olyan tinédzser, aki képtelen videojátékok nélkül létezni, egész addig, míg kénytelen boldogulni nélküle. Egyébiránt itt meg kell jegyeznem, nekem zavaró volt, hogy Audrey a történet szerint 14 éves, Frank pedig 15, a borító hátulján Franket mégis az öccseként emlegetik. Ráadásul a borító rikító, sárga belseje is zavart olvasás közben, mert végig magamra vonta a figyelmet, de lehet, hogy ezzel csak én voltam így.

A szülők párbeszédein jót derültem, számomra ők voltak a leginkább szerethető karakterek, kicsit feldobták a könyv problémákra összpontosító hangulatát. Tény és való, hogy sok igazságot fogalmaz meg az élettel kapcsolatban. Az egyik ilyen, ami nekem személy szerint tetszett, amikor Audrey anyja elmondja, hogy nem csak Audrey élete, hanem mindenki másé is egy hullámzó grafikon. Ez nem a depresszión múlik, sajnos ettől nem lehet „megszabadulni”, nem lehet kivitelezni, hogy az életünk csak és kizárólag felfelé íveljen. Többek között erről is szól a felnőtté válás, hogy realizáljuk magunkban, az élet gyakran tartogat mélypontokat is: egyszer fent, egyszer lent. Ezt muszáj elfogadnunk és megküzdenünk vele, mindazonáltal ez egy teljesen normális és hétköznapi dolog, ami mindenki mással is így van.

Ami a gépfüggőséget illeti, szerintem manapság rengeteg szülő tanácstalan ez ügyben, szóval ilyen szempontból is útmutató lehet a könyv. Hogyan kell ezt kezelni? És ha a gyerekeink egész nap csak a gép előtt ülnek, hogyan tudnánk egyáltalán közelebb kerülni hozzájuk? A szülők már azt sem tudják, min játszanak a gyerekek. Mégis hogyan lehet ezt a generációs különbséget áthidalni, vagy mit lehet annak érdekében tenni, hogy a valós dolgokra is ugyanúgy fordítson időt a kamasz gyerekünk?

Ezek alapján leginkább tiniknek vagy szülőknek ajánlanám a könyvet. Nincs benne felszabadító katarzis, és bár  megjelenik benne szerelmi szál, nem is mondanám, hogy kifejezetten arra koncentrál, mindazonáltal Linus karaktere meglehetősen szimpatikus volt.

Ez a történet egy hétköznapi (de kissé vakvágányon lévő) háromgyermekes család életéről szól.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 86%
Borító: 7/10 – Kívülről egész jó, de nekem nagyon zavaró volt, hogy a borító belső része rikító sárga, és egész végig olvasás alatt magára vonta a figyelmem. Jobban örültem volna kékeszöldnek, hiszen az is megjelenik a borítón. A lapok hófehérek, én jobban szeretem alapból az érdes, sárgás lapokat, de egyébként rendben volt.
Kinek ajánlom: Tiniknek, vagy szülőknek, akik tinikkel küzdenek éppen.

+ pont: A karakterekért.
- pont: A rikító sárga borítóért, és azért, mert nem derül ki, mi történt Audrey-val.

Egyéb:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 300
Borító: KARTONÁLT
Súly: 350 g
ISBN: 9789633105917
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Pritz Péter
Eredeti cím: Finding Audrey

0 Tovább

Elvált szülők gyerekei

Blog Könyvajánló Dráma 3

Egyre több az olyan házasság, amely válással ér véget. Talán az általános pénztelenség, a gondok, vagy a megszokottság idővel felőrlik a kapcsolatot, és még ha egy ideig úgy is gondolja egy pár, hogy a gyerekek miatt együtt maradnak, biztos, hogy ez sem tarthat sokáig. Az a házasság, amit már csak a gyerekek kötnek össze, nem valódi.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Sokan attól való félelmükben, hogy mi lesz a gyerekkel, nem mernek elválni, inkább belecsöppennek egy olyan színjátékba, amely nem hoz boldogágot. Akik pedig mégis elválnak, attól félnek, milyen hatással lesz ez a gyerekre/gyerekekre. Ingázni a két szülő között, vagy csupán az egyiknél élni, és csupán az ünnepeket tölteni a másik szülővel? Miközben minden osztálytársnak normálisnak tűnik az élete, ezé a gyereké hirtelen felborul. Azért is nehéz az elvált szülők gyerekeinek, mert a gyerekkor még olyan ártatlan burokban játszódik, amikor minden gyerek azt hiszi, hogy a szülei tökéletesek, sérthetetlenek, erősek és minden úgy jó, ahogy tőlük látja. De ha a szülők veszekednek, vagy elválnak, akkor még sincs minden úgy jól, ahogy? Túl hamar kell felnőniük a gyerekeknek és rádöbbenni: a felnőttek sem tudnak mindent. Sajnos, az élet nem abból áll, hogy gyerekként még bizonytalanok vagyunk, később aztán már nem hibázunk, és határtalan tudás birtokában mindig tudni fogjuk, melyik a helyes út. Sőt, talán inkább csak egyre bizonytalanabbá válunk, mert ahogy felnövünk, már nincs, aki utat mutasson.

„Talán ezt jelenti a felnőttség: megszűnünk szereplők lenni, akik arra mennek, amerre a cselekmény viszi őket. A felnőtt tudja, hogy a szereplő helyett lehet alkotó.”

/Ava Dellaira – Kedves halottak!/

A legnagyobb probléma, amikor a szülők elválnak, hogy általában mindkettő annyira el van foglalva a saját problémáival, saját lelki bajaival, hogy a gyerekre akaratlanul is kevesebb idő jut és ezzel együtt kevesebb figyelem. Nem is kérdés, hogy pedig ilyenkor áll fenn legjobban a veszély, hogy rossz útja tévedjen, ne adj Isten, rossz társaságba keveredjen. Ha ezt nem vesszük észre időben, akkor már lehet, hogy valamiről máris lekéstünk. A szülői felelősség nem olyan, hogy hébe-hóba lepasszolhatjuk, „szabadságra” megyünk, aztán visszatérünk, mintha mi sem történt volna. Ez egy életre szóló feladat, ahonnan sem az anyának sem az apának nem lehet (nem lenne szabad) „szabadságra” mennie, sem átvitt értelemben sem szó szerint. Tehát, amikor a szülők elválnak, és mindkettő belesüpped a kis saját depressziójába, vagy megpróbálja újra felépíteni a saját életét, újra ismerkedni, nem szabad megfeledkeznie, hogy az előző életétől nem szabadulhat meg gyökeresen, mert ott van egy vagy több kicsi szempár, aki tőle várja az eligazítást.

Blog Könyvajánló Dráma 3

„Mások nem menthetnek meg… magadtól nem. Elalszol a hegyek lábánál és a hegyekből lejön a farkas. Te pedig azt reméled, hogy valaki majd fölver. Vagy elzavarja a farkast. Vagy lelövi. De amikor rájössz, hogy a farkas benned van, akkor tudni fogod, hogy nem menekülhetsz előle. Senki, akit szeretsz, nem ölheti meg a farkast, mert az is te vagy. Látni fogják, hogy a te arcodat viseli, és nem adják le a lövést.”

Ava Dellaira – Kedves halottak! című könyvét olvastam, amelyben egy fiatal lány elvesztette nővérét, szülei elváltak, úgy érzi magára maradt. Halott hírességekhez írott levelei segítségével próbálja meg feldolgozni, ami történt. Mert bár nem tud beszélni róla, mégis, talán írásban könnyebb kommunikálnunk egymással, mint szóban.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. 

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

0 Tovább

A gazdag emberek boldogabbak?

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Bizonyára sokunkban megfordult már a gondolat, és évtizedek óta viták gócpontja a kérdés, hogy vajon a pénz boldogít-e, vagy másképp megfogalmazva, vajon a gazdag emberek boldogabbak-e, mint a szegényebbek.

Persze nem is kérdés, hogy ilyenkor nem kifejezetten a pénzre gondolunk, hanem talán az érzésre, hogy bármit birtokolhatunk, vagy a javakra, amelyeket ők birtokolnak: szép, adósságmentes ház, drága autók, értékes tárgyak, stb. Nem titok, hogy a szegényebb ember sorsát megkeserítik a számlák, az adósságok, hogy majdnem üres a hűtő, de biztos vagyok benne, hogy bár a gazdagoknak van mit a tejbe aprítani, amit azonban Isten az egyik részről megad, a másikról talán elvesz. Ismerek például egy olyan milliomost, aki annyira pénzhajhász lett már, hogy csak többet és még többet akar felhalmozni, miközben a családjával elfelejt időt tölteni, és talán már fogalma sincs arról, hogyan kell kiélvezni a pénz előnyeit. Azt hiszem, a pénzgyűjtés is lehet egyfajta függőség, amibe ha belekeverednek, nem tudnak leállni vele. Biztos, hogy egy gazdag családban a gyerekek bármilyen anyagi dolgot megkaphatnak, de nem biztos, hogy meg tudják beszélni a szüleikkel, hogy miért szomorúak, nem biztos, hogy abban a házban is olyan meghitt a családi ölelés. Azt hiszem, az ember természeténél fogva olyan, hogy amikor baj ér minket, akaratlanul is összefogunk, megöleljük egymást, támogatjuk egymást, hogy együtt kibírjuk. Ha nincs ez a hajtóerő, ha minden tökéletesen rendben, előtérbe kerül az önzőbb énünk, és talán a család helyett többet gondolunk magunkra.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Persze, nem általánosítani akarok. Rengeteg boldog és boldogtalan szegény és gazdag ember van, de egyet egészen biztosan megmondhatok: a kocka mindig fordul. Az életünk egy hullámzó grafikon, ahol a magas- és mélypontok különböző sebességekkel váltják egymást.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Még tinédzser voltam, amikor rájöttem, hogy az irigység, mint olyan, egy teljesen fölösleges érzés. Nem éri meg irigykedni bárki másra, mert egyrészt nem tudhatjuk, hogy a felszín alatt milyen problémák bújnak meg nála is, másrészt akár, még, ha jobb is most annak a másik személynek, a kocka mindig fordul. Nem tudom, ki mondta egyszer, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem egy döntés.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

E. Lockhart: A hazudósok című könyvét olvastam a minap, amiben adott egy hihetetlenül gazdag család, egy sziget, nénikék, bácsikák, kamaszok és gyerekek. És a versengés az örökségért, az egymás eltiprása, és az igazi boldogság szem elől tévesztése. Rengeteg embernek útmutató lehetne ez, hogy rájöjjenek, talán több okuk lenne a boldogságra, mint gondolnák. Nem sok mindent mondhatok a könyvről anélkül, hogy lelőném a poént, a végkifejletet, s bár 89%-ot kapott a moly.hu-n (amit én is megítélek neki), és az olvasók váltig állítják, hogy a végén hatalmas csavar van, én azért már a negyedénél rájöttem a csavarra. Nem tudom, hogy ez most vajon az én „szerény zsenialitásom”, vagy akik rájöttek a végére, azok nem hangoztatják, de még így is olvasmányos és tanulságos történet volt, sokak számára könnyfacsaró.

0 Tovább
«
12
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye
Saroo Brierley - Oroszlán
Gerencsér János - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
Kresley Cole - Árnyak Hercege

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.