Facebook Twitter Addthis

Veréb Emese – A Happy End után (részletes ismertető)

Könyvajánló Szerelmes 5 Ifjúsági Young Adult Dráma Magyar

Kisha Raids egy teljesen átlagos lány.
Évekkel ezelőtt balesetet szenvedett, amiben elveszítette emlékei nagy részét. Később valamilyen különös csoda folytán lehetősége adódik újra élni azokat, és ráébred a történtek szomorú okára is.
Miért nincsen a jelenében az a bizonyos fiú, aki másodpercek töredéke alatt visszaadja a szerelembe vetett hitét?

Ha tudnád előre, hogy ez az utolsó pillanat, amikor láthatod őt, akkor jobban szeretnéd? Esetleg szorosabban ölelnéd?

Vajon kitörölnéd-e őt az emlékeidből, ha megtehetnéd?

0 Tovább

Sophie Kinsella - Hová lett Audrey? (részletes ismertető)

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma Ifjúsági

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma IfjúságiAudrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.
Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

0 Tovább

Elvált szülők gyerekei

Blog Könyvajánló Dráma 3

Egyre több az olyan házasság, amely válással ér véget. Talán az általános pénztelenség, a gondok, vagy a megszokottság idővel felőrlik a kapcsolatot, és még ha egy ideig úgy is gondolja egy pár, hogy a gyerekek miatt együtt maradnak, biztos, hogy ez sem tarthat sokáig. Az a házasság, amit már csak a gyerekek kötnek össze, nem valódi.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Sokan attól való félelmükben, hogy mi lesz a gyerekkel, nem mernek elválni, inkább belecsöppennek egy olyan színjátékba, amely nem hoz boldogágot. Akik pedig mégis elválnak, attól félnek, milyen hatással lesz ez a gyerekre/gyerekekre. Ingázni a két szülő között, vagy csupán az egyiknél élni, és csupán az ünnepeket tölteni a másik szülővel? Miközben minden osztálytársnak normálisnak tűnik az élete, ezé a gyereké hirtelen felborul. Azért is nehéz az elvált szülők gyerekeinek, mert a gyerekkor még olyan ártatlan burokban játszódik, amikor minden gyerek azt hiszi, hogy a szülei tökéletesek, sérthetetlenek, erősek és minden úgy jó, ahogy tőlük látja. De ha a szülők veszekednek, vagy elválnak, akkor még sincs minden úgy jól, ahogy? Túl hamar kell felnőniük a gyerekeknek és rádöbbenni: a felnőttek sem tudnak mindent. Sajnos, az élet nem abból áll, hogy gyerekként még bizonytalanok vagyunk, később aztán már nem hibázunk, és határtalan tudás birtokában mindig tudni fogjuk, melyik a helyes út. Sőt, talán inkább csak egyre bizonytalanabbá válunk, mert ahogy felnövünk, már nincs, aki utat mutasson.

„Talán ezt jelenti a felnőttség: megszűnünk szereplők lenni, akik arra mennek, amerre a cselekmény viszi őket. A felnőtt tudja, hogy a szereplő helyett lehet alkotó.”

/Ava Dellaira – Kedves halottak!/

A legnagyobb probléma, amikor a szülők elválnak, hogy általában mindkettő annyira el van foglalva a saját problémáival, saját lelki bajaival, hogy a gyerekre akaratlanul is kevesebb idő jut és ezzel együtt kevesebb figyelem. Nem is kérdés, hogy pedig ilyenkor áll fenn legjobban a veszély, hogy rossz útja tévedjen, ne adj Isten, rossz társaságba keveredjen. Ha ezt nem vesszük észre időben, akkor már lehet, hogy valamiről máris lekéstünk. A szülői felelősség nem olyan, hogy hébe-hóba lepasszolhatjuk, „szabadságra” megyünk, aztán visszatérünk, mintha mi sem történt volna. Ez egy életre szóló feladat, ahonnan sem az anyának sem az apának nem lehet (nem lenne szabad) „szabadságra” mennie, sem átvitt értelemben sem szó szerint. Tehát, amikor a szülők elválnak, és mindkettő belesüpped a kis saját depressziójába, vagy megpróbálja újra felépíteni a saját életét, újra ismerkedni, nem szabad megfeledkeznie, hogy az előző életétől nem szabadulhat meg gyökeresen, mert ott van egy vagy több kicsi szempár, aki tőle várja az eligazítást.

Blog Könyvajánló Dráma 3

„Mások nem menthetnek meg… magadtól nem. Elalszol a hegyek lábánál és a hegyekből lejön a farkas. Te pedig azt reméled, hogy valaki majd fölver. Vagy elzavarja a farkast. Vagy lelövi. De amikor rájössz, hogy a farkas benned van, akkor tudni fogod, hogy nem menekülhetsz előle. Senki, akit szeretsz, nem ölheti meg a farkast, mert az is te vagy. Látni fogják, hogy a te arcodat viseli, és nem adják le a lövést.”

Ava Dellaira – Kedves halottak! című könyvét olvastam, amelyben egy fiatal lány elvesztette nővérét, szülei elváltak, úgy érzi magára maradt. Halott hírességekhez írott levelei segítségével próbálja meg feldolgozni, ami történt. Mert bár nem tud beszélni róla, mégis, talán írásban könnyebb kommunikálnunk egymással, mint szóban.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. 

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

0 Tovább

A gazdag emberek boldogabbak?

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Bizonyára sokunkban megfordult már a gondolat, és évtizedek óta viták gócpontja a kérdés, hogy vajon a pénz boldogít-e, vagy másképp megfogalmazva, vajon a gazdag emberek boldogabbak-e, mint a szegényebbek.

Persze nem is kérdés, hogy ilyenkor nem kifejezetten a pénzre gondolunk, hanem talán az érzésre, hogy bármit birtokolhatunk, vagy a javakra, amelyeket ők birtokolnak: szép, adósságmentes ház, drága autók, értékes tárgyak, stb. Nem titok, hogy a szegényebb ember sorsát megkeserítik a számlák, az adósságok, hogy majdnem üres a hűtő, de biztos vagyok benne, hogy bár a gazdagoknak van mit a tejbe aprítani, amit azonban Isten az egyik részről megad, a másikról talán elvesz. Ismerek például egy olyan milliomost, aki annyira pénzhajhász lett már, hogy csak többet és még többet akar felhalmozni, miközben a családjával elfelejt időt tölteni, és talán már fogalma sincs arról, hogyan kell kiélvezni a pénz előnyeit. Azt hiszem, a pénzgyűjtés is lehet egyfajta függőség, amibe ha belekeverednek, nem tudnak leállni vele. Biztos, hogy egy gazdag családban a gyerekek bármilyen anyagi dolgot megkaphatnak, de nem biztos, hogy meg tudják beszélni a szüleikkel, hogy miért szomorúak, nem biztos, hogy abban a házban is olyan meghitt a családi ölelés. Azt hiszem, az ember természeténél fogva olyan, hogy amikor baj ér minket, akaratlanul is összefogunk, megöleljük egymást, támogatjuk egymást, hogy együtt kibírjuk. Ha nincs ez a hajtóerő, ha minden tökéletesen rendben, előtérbe kerül az önzőbb énünk, és talán a család helyett többet gondolunk magunkra.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Persze, nem általánosítani akarok. Rengeteg boldog és boldogtalan szegény és gazdag ember van, de egyet egészen biztosan megmondhatok: a kocka mindig fordul. Az életünk egy hullámzó grafikon, ahol a magas- és mélypontok különböző sebességekkel váltják egymást.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Még tinédzser voltam, amikor rájöttem, hogy az irigység, mint olyan, egy teljesen fölösleges érzés. Nem éri meg irigykedni bárki másra, mert egyrészt nem tudhatjuk, hogy a felszín alatt milyen problémák bújnak meg nála is, másrészt akár, még, ha jobb is most annak a másik személynek, a kocka mindig fordul. Nem tudom, ki mondta egyszer, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem egy döntés.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

E. Lockhart: A hazudósok című könyvét olvastam a minap, amiben adott egy hihetetlenül gazdag család, egy sziget, nénikék, bácsikák, kamaszok és gyerekek. És a versengés az örökségért, az egymás eltiprása, és az igazi boldogság szem elől tévesztése. Rengeteg embernek útmutató lehetne ez, hogy rájöjjenek, talán több okuk lenne a boldogságra, mint gondolnák. Nem sok mindent mondhatok a könyvről anélkül, hogy lelőném a poént, a végkifejletet, s bár 89%-ot kapott a moly.hu-n (amit én is megítélek neki), és az olvasók váltig állítják, hogy a végén hatalmas csavar van, én azért már a negyedénél rájöttem a csavarra. Nem tudom, hogy ez most vajon az én „szerény zsenialitásom”, vagy akik rájöttek a végére, azok nem hangoztatják, de még így is olvasmányos és tanulságos történet volt, sokak számára könnyfacsaró.

0 Tovább

Örökletes betegségek és a gyermekvállalás

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Kevesebb nagyobb dilemma létezhet az életben, mint mikor olyan szülők gondolkodnak a gyermekvállalásról, akiknél az egyik – vagy rosszabb esetben mindkét fél – örökölhető betegségben szenved. Olyan ez, mint üvegszilánkon táncolni, mert bármelyik döntést hozzuk is meg, mindkettő fájdalmas.

Ha csak kis százalékban is, de esély van rá, hogy a rákos megbetegedés vagy a bipoláris zavar vagy bármilyen betegség öröklődik a gyermekben, megéri világra hozni? Megéri kockáztatni? Mi történik, ha a két fél megfogadja, hogy sosem lesz gyerekük és mégis, a Sors máshogy rendeli. El kell vetetni a babát? Meg kell tartani? Milyen alapon kellene dönteni egy magzat sorsa felől? Meg kellene neki adni az esélyt az életre még úgy is, ha lehet, hogy később, mondjuk bipoláris vagy rákos lehet? Vagy Isten már meghozta a döntést, amikor a baba mindennek ellenére megfogant?

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni című könyvében egy bipoláris zavarral küzdő, de szerethető, erős és nagyszerű férfi, aki „képes átúszni a betonon is”, valamint egy hihetetlen lelkierővel rendelkező, céltudatos, kedves nő kerül ez elé a döntés elé. A férfi naplóbejegyzésein és a nő szemszögéből keresztül is két szemüvegen át olvashatjuk a történetet. Lenyűgöző, ahogy az író képes papírra vetni a bipoláris zavarral küzdő férfi zavarodott, kusza gondolatait, betegségének fázisait, félelmeit, és mégis képes megértetni az olvasóval, hogy a főszereplő Lucy miért is szereti annyira ezt a tökéletlen férfit. Még, ha az elején bizonytalan is voltam a választásában, a könyv végére már teljes mértékben megértettem, és rájöttem, hogy egyszerűen képtelen volt máshogy dönteni. Amikor beleszeretünk valakibe, akkor nem mérlegelünk, nem készítünk ellene-mellette listát, hanem csak sodródunk az árral, és teljesen mindegy, hogy az a szakadékba vagy az egekbe visz-e minket, nem tehetünk semmit. Csodálatos, hogy a két szereplő el tudta fogadni egymást a hibáikkal együtt: a férfi a nőt, akinél bármelyik pillanatban felütheti a fejét a rák, a nő a férfit, akinek betegsége különböző fázisaiban erős hangulatingadozásai vannak és élete végéig gyógyszereken él. De hogy lehet szeretni egy olyan férfit, aki hol mániákus, hol depressziós, hol normális, és ezek az állapotok fokozatosan váltják egymást?

És hogy lehet helyesen dönteni, vagy egyáltalán dönteni egy ilyen helyzetben a gyermekvállalásról? Aki egy könnyed hétvégi olvasmányra vágyik, annak biztosan nem ajánlom ezt a könyvet, de aki nem fél a néha könnyet facsaró történésektől, kellőképpen megacélozott a lelke ahhoz, hogy magához engedje ezt az érzelemdús, lélekmelengető és elgondolkodtató könyvet, vagy érez magában kis filozofikus hangulatot, hogy elgondolkodjon a helyzeten, annak minden bizonnyal a kedvencei között landol majd.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

0 Tovább

1944 – Menekülés a II. világháború idején

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Sok történet szól a második világháborúról, de azok az emberek, akik akkor még éltek, ma már nincsenek köztünk, hogy ezt elmesélhessék.

Elterjedt általánosítás, hogy az amerikaiak nem sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről vagy bármely más ország történelméről. Ezért lepett meg, amikor Karen White, a New York Times bestsellerszerzője a Köztes idő könyvében egy mai, bimbódzó szerelem és testvérharc történetébe beleszövi Helena néni, az idős magyar néni történetét, aki 1944-ben menekült el Magyarországról és már hetven év is eltelt azóta, hogy őrzi a titkait, és senkinek sem beszél az ő és a nővérei menekülésének történetéről. Kivételesen egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami nem a koncentrációs táborokról, hanem a menekülésről szól, és nem akkor és ott játszódik, hanem egy idős, megtört lelkű, reményvesztett nő emlékein keresztül láthatjuk az akkori Budapestet, a Lánchidat, a macskaköves budai utcákat, a félelmet, a reményt és rettegést. Külön tetszett a történetben, hogy távol marad az általánosítástól – mint ahogy az a történetből kibontakozik majd a végére, hiszen ugyanúgy jelen van a zsidó férfi és a náci katona. Míg a könyvet olvastam, szinte szemem előtt láttam nénit fiatalkorában nővéreivel, ahogy ülnek a zongora előtt a budapesti kávéházban, ahogy gyerekként az Úri utcai lakásukban élnek, és szinte úgy éreztem, mintha velük együtt én is elvesztettem volna azt a kort, azt az otthont – ahová soha nem térhettek vissza.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Eleanor, aki a nénit ápolja, szép lassan megismerkedik a magyar történelemmel, s ahogy a néni, úgy lassan ő is túlteszi magát az élet veszteségein és megtanul megbocsátani önmagának.

A kedvenc részem az egész könyvből az, amikor Eleanor, az amerikai nő Helena néninek a Monti csárdást játssza el zongorán. Miközben én is meghallgattam a művet az interneten, akaratlanul is elfogott az a torokszorító érzés, amit az írónő átadni próbált – és át is adta. Szinte éreztem a lapokon keresztül a hatalmas ház kissé dohos szagát, szinte láttam a festményeket, és hallottam a zongoraszót. Láttam az ott ülő fiatal, megtört nőt, és láttam az idős nénit, aki az öreg, ráncos kezére nézve szinte el sem tudja hinni, hogy megöregedett. Úgy emlékszem a tekintetére, amikor 1944-ről mesél, mintha magam ültem volna ott az ágya szélén.

Kevés ennyire megrázó, magával ragadó, különleges és sokatmondó történetet tartottam még a kezemben. Szeretném mondani, hogy kinek ajánlom, de igazából kivétel nélkül mindenkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinak, nőnek, mindenkinek.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.” /Karen White – Köztes idő/

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. 

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. 

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

0 Tovább

Mi lenne, ha...

Mi történik, ha a jól megtervezett életünk egyszer csak kisiklik, s mint a száguldó vonat, maga alá temet minket. Ha tudjuk, hogy hol rontottuk el, hogy mi volt a hiba, fogadjunk, hogy mindannyian szinte bármit megadnánk azért, hogy visszacsinálhassuk. Mert míg az egyik pillanatban még minden tökéletesen rendben volt, a következőben már összeomlani látszik.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

Gimnazista végzős voltam, amikor egyszer csak az iskolába belépve láttam, hogy egy fekete-fehér kép van kitéve középen, a lépcsőn elé, virággal. Ismertem a lányt. Hamarosan azt is megtudtam, hogy meghalt. Még csak 19 éves volt, épphogy felvették az egyetemre. Éppen hazafelé tartott a vonaton, amikor baleset történt és meghalt. Még így, 7 évvel később is pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt: nagyon furcsa. Még emlékeztem, hogy láttam táncolni a szalagavatón, hogy néztem, milyen csinos volt és kecses, előtte állt az egész élet. Aztán egyszer csak nem volt többé. Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha mindez velem történik. Azon gondolkodtam, mi értelme volt a 19 évének, hiszen addig csak tanult, tanult, hogy felvegyék az egyetemre, aztán semmi… Ennyi lett volna az egész? Értelem nélkül? Akkor miért vagyunk itt? Kíváncsi vagyok, ha indítanánk egy világméretű szavazást, mi lenne az eredmény: vajon az emberek, ha tudhatnák, szeretnék-e tudni, mikor és hogyan ér majd véget az életük. Azt hiszem, én nem szeretném tudni.

Amikor meghal valakink, úgy érezzük, hogy az életünket nem mi irányítjuk. Hirtelen minden értelmét veszti, amit teszünk. Belegondolunk, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.

Dani Atkinstól az Összetörve című könyvet tegnap este kezdtem el és fejeztem be. A történet elején érettségi előtt álló fiatalok kávézgatnak. Aztán egyikük meghal, s a főszereplő lány élete valahogy teljesen kisiklik. Már semmi nem úgy történik, ahogy eltervezte, boldogtalan és még mindig gyászol. És aztán? És aztán elesik és másnap úgy ébred fel a kórházban, hogy az az 5 év, amit a tragédia óta átélt, nem is úgy történt. Tulajdonképpen nem is volt tragédia, és nem is halt meg senki. Minden a legnagyobb rendben. De akkor miért emlékszik mindenre olyan pontosan a „másik” életéből, s itt pedig semmire? Miért tudja pontosan, hogy kell bejutni a lakáshoz (ami mégsem az övé, és nem is volt soha), miért tudja, hogy hívják a kollégáit (akik sosem voltak a kollégái). Nem fogom lelőni a poént, mindenkinek teljes szívemből ajánlom a könyvet.

Aki vesztette már el ismerősét, rokonát, egészen biztos, hogy mindannyian elgondolkodtak már, milyen lenne, ha az illető még mindig élne. Még évek múltán is elképzelik, hogy mi lenne, ha… Ha itt lenne, ha beszélhetnének vele. Ezzel én is így vagyok. Ez a könyv lehetőséget ad egy kicsit az ilyesfajta kalandozásra, miközben végig izgalomban tart minket, hogy vajon mi ez a kettősség? Egy másik dimenzió, párhuzamosan? Egy álom? Személy szerint egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, amíg a végére nem értem. Sokan írták, hogy megríkatta őket a történet. Nem tudom, miért, engem nem, de olyan jó volt belemerülni a történetbe, mintha csak azt írta volna le az író, amit én is akarnék. Fordulatos, kalandos, érzelmes, elgondolkodtató, izgalmas és mindez egyszerre. Biztos, hogy bár először, de nem utoljára olvastam.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

A másik dolog, ami tetszett a könyvben, hogy Rachelt esendően és tévedhetően ábrázolja, mint amilyenek mi, emberek vagyunk. Néha mi magunk sem tudjuk, hogy mi számunkra a jó. Hogy melyik úton kéne mennünk, elbizonytalanodunk, hogy vajon a megfelelő ember mellett ébredünk-e reggelente. Biztos, hogy jól választottunk? Én gyakran elgondolkodom, hogy vajon azok az emberek, akik megházasodnak, mindig egészen biztosak-e abban, hogy a megfelelő ember mellett vannak. Vagy az egész csak véletlenek sorozata, amibe beletörődünk?

„Az első életem egy esős decemberi estén, 22:37-kor ért véget egy kihalt utcán, a régi templom előtt. 
A második életem nagyjából 10 órával később kezdődött, amikor a vakító kórházi fényben magamhoz tértem. Csúnya fejsebbel ébredtem, egy olyan életben, amire egyáltalán nem emlékeztem. Körülöttem voltak a barátaim, a családom. Azt hinné az ember, hogy ettől jobb lett. De nem, mert egyikük akkor már elég régóta halott volt.”

/Dani Atkins - Összetörve/

0 Tovább

A helyzet, amikor nincs helyes döntés

"Egy kérdésre se tudom a választ, és ez azt jelenti, hogy akár akarom, akár nem, de kezdek felnőtt lenni."
/Jodi Picoult - A nővérem húga/

0 Tovább

Küzdelem a rákkal

"Én leszek a kivétel, én leszek az a lány, akit majd úgy fognak emlegetni, hogy "aki kifejezetten jól bírta a kemoterápiát"."
/Zavodni Gréta Virág - A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt/

Blog Könyvajánló Dráma 4

0 Tovább

Bezárva a négy fal közé

"Négyéves koromban azt hittem, hogy ami a Tévében van, az mind csak Tévé, aztán ötéves lettem, és Anya nem hazudta, hogy egy csomó belőle igazi dolgok képe, és a Kint teljesen igazi. Most itt vagyok Kintben, de kiderül, hogy egy csomó belőle nem is igazi"
/Emma Donoghue: A Szoba/

0 Tovább

Szembenézni a problémákkal

"Egyvalamit nehezebb elviselni a siketségnél. Együtt maradni, és együtt szembenézni vele."
/Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem/

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

0 Tovább
123
»
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Jodi Picoult - Ítélet
Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Lucinda Riley - Gyöngynővér (A hét nővér 4.)
Dennis E. Taylor - MI, ​Bob (Bobiverzum 1.)
Bíró Szabolcs - Ötvenezer ​lándzsa (Anjouk 5.)
J.D. Barker - A negyedik majom
J. G. Ballard - High-Rise
Daniel Cole - Hóhér
Francesca Haig - A tűz hajója
Michelle Richmond - A házassági szerződés
Federico Baccomo - Anna éppen hazudik
Fábián Janka - A rózsalugas
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.