Facebook Twitter Addthis

Két versszak

(2009.03.29)

Folyót akarok, mosson el engem is.

Vigyen messzire, nem kell nekem bárka!

Itt úgyis minden kötél elszakadt már,

Ne is szólj most hozzám úgyis hiába!

Akiket szeretnék, ők nem szeretnek,

Akik szeretnének, mindet elhagyom.

Jaj, ne bántsatok, hagyjatok elszökni,

S majd megállok én szeretni egy napon!

2009.03.29

0 Tovább

Nem lehetek

(2008.10.08)

Nem lehetek gyermek többé,

Nem maradhatok itt örökké.

Az idő telik szakadatlan,

Én sem vagyok halhatatlan.

Tudom jól, hogy el kell mennem,

Felnőtté kell végre lennem,

De én mégis itt maradnék,

Állnék csak, és nem szaladnék.

S csak én megyek el, én változom,

Az időt is magammal hozom.

De itt minden ugyanaz marad,

Ó, itt az idő sosem halad.

Szeretnék én is itt maradni,

Ezt a helyet sosem elhagyni.

De azt is tudom, hogy nem lehet,

Ez ellen senki nem tehet.

De vissza fogok majd jönni,

Néhanapján beköszönni.

Bár, tudod, nagyon fog az fájni,

Hogy minden ugyanúgy fog várni,

S egészen más csak én leszek,

De akkor már bármit teszek,

Csak furcsa idegenként nézem

Majd azt, ahol egykor éltem.

Te is ugyanaz leszel talán,

S ó, nekem fájni fog, ha már

Nem fogsz többé megismerni,

Nem fogsz többé rám figyelni.

Tudod, félek innen elmenni,

Új bölcseket megismerni,

Másoktól mást tanulni,

Félek talán kifakulni.

Félek, ó, a változástól,

Félek az idő-óriástól.

Itt akarok mindig maradni,

Állni csak, és nem szaladni.

Azt szeretném, ne felejts el,

Mikor egy furcsa, késő reggel

Rád köszönök az utcán,

Oly sok eltelt év után.

Akkor, talán elfogadom,

Nem lehet gyermeknek maradnom.

S vissza úgy jövök majd egyszer,

Hogy lesz, aki akkor megismer.

De félek ó, a változástól,

Félek az idő-óriástól.

Itt szeretnék mindig maradni,

Állni csak, és nem szaladni.

0 Tovább

Nem voltam

(2008.10.04)

Nem voltam soha Párizsban,

Nem voltam Egyiptomban.

Nem voltam sem Svájcban,

Sem Angolhonban.

Nem voltam soha Rómában,

Nem voltam Líbiában.

Nem voltam sem Dániában,

Sem Írországban.

Nem voltam soha Belgrádban,

Nem voltam Guineában.

Nem voltam sem Iránban,

Sem Indiában.

Nem voltam soha Madridban,

Nem voltam Mozambikban.

Nem voltam sem Laoszban,

Sem Japánban.

Nem voltam soha Moszkvában,

Nem voltam Jerevánban.

Nem voltam sem Szöulban,

Sem Manilában.

Nem voltam Athénban,

Nem voltam Lisszabonban.

Nem voltam sem Prágában,

Sem Ausztriában.

Nem voltam Bangkokban,

Nem voltam Szíriában.

Nem voltam sem Német-

Sem Lettországban.

De tudod, egyszer álmodtam,

Hogy mindegyiket láttam.

De akármerre jártam,

Mindenhonnan hazavágytam.

0 Tovább

Emberi képzelet

(2009.01.27)

Hánykódva

Mint millió tű, próbál bántani a víz.

Hideg, kezd megfagyni a lelkem.

S kiáltani akar itt bennem minden íz,

De csönd! Csöndben kell most lennem.

Olvadok. El fogok úszni innen messze,

S a víz, az tart egyedül velem.

Ha elfáradok, part a közelben lesz –e,

Azt nem tudom, s nem is keresem.

Lét tengerén…

Lét tengerén lebegek, hánykódom talán?

Nem. A víz emberi képzelet.

S lelki szemem egy mentőcsónakot talál:

Legyek én is küzdő gépezet!

Evezőm az érzelem, talán a remény.

Szívem is gép, apró szerkezet.

Bár bántani nem lehet, masszív és kemény,

Azért épp úgy hiszi, hogy szeret…

0 Tovább

Tűnődve

(2009.01.08)

Rend. Mi az? Csupán sorban

Álló könyvek a polcomon,

Vagy itt benn, ebben a nagy gondhalomban

Rendszer vagy a Törvény a sorsokon?

Nincs. Bennem legalábbis

Csak szétszórt remények vannak,

S bár mondhatnám, hogy mind reális,

De csak, ki bátor, esetleg annak.

Rend. Bárcsak tudnám, mi az,

De minden kétkedés zajt szül.

S bár tudnám, mi hamis vagy igaz,

Helyére egy könyv miért, hogy kerül.

0 Tovább

A mesében

(2008.06.05)

A mese olyan világot szül, amely sohasem létezett,

Boldogot, gyermekit és édeset.

A mesék országa, ó, bár igaz lenne!

Láthatnék koboldot, szárnyas tündért,

Beszélő, drága kismedvét

Vagy bármit, amit csak szeretnék.

Lenne még varázslat is benne.

Mosolyognék akkor, ha ott lehetnék,

Ha egy reggel egy csodás világban ébrednék,

Ahol megtörténhet bármi,

S nem létezik lehetetlen,

Kérdés sem marad feleletlen,

Ember sem embertelen,

S nem szoktak a könnyek se fájni.

Ott még a dombok is mesélnek,

Dalolnak és döngicsélnek.

Nappal a természet ölelne,

Éjjelente felszállnék a csillagokhoz,

Kegyes, esti nagyurakhoz,

Mesemondó pásztorokhoz,

S aztán virradna csak ismét reggelre. 

0 Tovább

Égi tünemények

(2007.12.08)

Harmatcsepp csillan a holdfényben,

Csillagok ragyognak az égen.

Aprót lépdelnek gyermeklábak,

Az estében körtáncot járnak.

Angyalok, égi tünemények,

Hallatnak apró, könnyed léptet

Ezen a csöndes estvidéken,

Épp, mint a gyermekmesékben.

Tündérek ők, tavaszt hozók,

Virágszirmon táncolók.

Lábuk nyomán kel életre

A szunnyadó természet lelke.

S hogy az ég már vörösbe lép

A Nap kibontja köntösét,

Búcsút intenek a vidéknek,

Szárnyra kapnak, elrepülnek.

0 Tovább

Lepke

(2006.08.15)

Piciny lepke repül körbe,

Lassan száll fel a csillogó égbe.

Tünemény szárnyait kibontja,

Tündéri színeit mutatja.

Lopva tekint le a földre,

Egy virágra száll megpihenve.

Álmos fejét szirmára hajtja,

Látom az álommanót rajta.

0 Tovább

Pokolra vagy hova

(2011.04.19)

csak itt ülök a saját

bajaimon merengve

istenem te meg rám se nézel

hiába hívlak remegve

ha rajtam nem

legalább másokon segíts

pocsék ez az élet

erőt nincs miből meríts

utat mutathatnál

tehetnél valami jót is

de te csak ülsz a trónodon

minek ez az apoteózis

adjál még egy pofont

úgyis elviseljük még

legyünk földönfutók hiszen

magunkkal úgyis csak elhitetjük rég

hogy te létezel hogy te jó vagy

de ha baj van mégis hol vagy

értelmetlen az élet

minek adtál életet

szenvedni jöttünk létre

átélni egy előre írt történetet

aki jót érdemel hiába

csak a rosszat kapja

rákos lesz de kit érdekel

isten így akarja

aki jót érdemel hiába

csak a rosszat kapja

hajléktalan kit érdekel

isten így akarja

a paradicsom biztos jó lesz

bár tudnám hogy létezik

ha így folytatom pokolra jutok

szavaim létezésed sebzik

add vissza amit el akarsz venni

büntesd meg aki megérdemli

de hagyjál engem élni

nem akarok mindig

a holnap mi lesz-től félni…

ne adj még egy pofont

már nem viseljük el

ne legyünk földönfutók még

tégy csodát hogy higgyük is el

hogy te létezel hogy te jó vagy

ha baj van mégis itt vagy…

a paradicsom biztos jó lesz

de ki kerül majd oda

ha így folytatom pokolra jutok

vagy ki tudja hogy hova

0 Tovább

Pogány-unitárius

(2010.08.04)

Vajon, mindent, amit teszek,

egyszer felnagyítva, kamatostól kapok vissza?

Vajon minden kincset, amit megveszek

elnyeli egyszer az égi Vén-Tisza?

Égi? Honnan tudjam, hová vezet

minden utam, döntésem előre?

Honnan tudjam, kivel rázzak kezet,

ki hoz rám bajt odafent előre?

Nem hiszek úgy, mint mások…

Azt hiszem, holmi

meg-nem-keresztelt kis unitárius

lélek lakik valahol bennem.

Vagy talán már rég eltemettem?

Nem hiszek a gyónásban,

a papokban, a próbákban,

az anyaszentegyházban.

De hiszek Istenben, és annak Fiában…

És nem hiszek a szentháromságban…

Tehát pogány-unitáriánus, holmi hívő-korcs vagyok,

s mégis azt hiszem, talán igazabb hívő vagyok

Nálatok…

0 Tovább

Isten-vallomás

(2010.07.22)

Tíz éve kezembe se vettem a Bibliát.

Azt sem tudom már pontosan,

hogyan is mondjak el egy imát.

Elkezdem, ha meg-megállok, néha tévedek,

senki nem szid érte már,

Te úgy is tudod, ha újra hitre ébredek.

Én mindig kételkedem, ezt nem róhatod fel,

ilyennek teremtettél a földre,

most is csak múló buzgóság fogott el.

Oly gyarló vagyok, ember én is…

Csak akkor hiszek, ha kérnem kell,

s majd kételkedem, „csak azért is”.

 Mondd meg, szóval, mit keresek én itt?

Húsz éves testembe gyúrtál

össze gyereket és vén asszony-nénit…

Azt sem tudom, hová menjek, ki vagyok?

mesét néznék folyton, de magam mögött

ma is egy fáradt sóhajjal teli napot hagyok…

Óh, Istenem, talán elrontottam valahol,

lehetne reményem, még sincs, mégsem tudom,

mit tegyek, csak a kételkedés marcangol…

0 Tovább

Ima

(2010.07.22)

Már csak hálni jár belém a lélek,

Eltűntek a szép remények,

és nem tudom, hová…

Legalább hittel táplálj, Istenem,

Adj valami gyógyírt nekem,

mert nem bírom tovább…


Talán oka is volt, már nem tudom,

Hogy az életemet unom,

hát segíts végre már…

0 Tovább

Istenkétlés

(2010.07.21)

Úgy élni szívből, hozni álmot

hű szememre Istenem,

s kitörölni minden emléket

az kell nekem...

Életemről hogy adok számot

ha eljön a végzetem?

Istenkétlő, vad forradalmár,

vadember lettem...

Adj nekem most jelet, létezel

ugye segítened kell!

Elvesztettem hű gyermeklelkem,

ó jaj, de kell...

Jöjj hozzám, s kérdezd: mit vétkezel?

Csak élek, s már nem lelem,

boldogságom... csak gyötrelem van

társul velem...

Megszakadok már az életben.

Nem tudtam, mit vállalok.

Mit bír még egy húszéves gyerek?

Már fáradok...

Könnyítsd meg már, nem bírom tovább!

Így meg minek születtem?

Valaki fogjon már most kézen,

eltévedtem.

Hát hányszor kérjelek még?

Mit szeretnél, mit tegyek?

Azért bűnhődök tán, amit

soha meg nem teszek???

Tán újra higgyek benned,

hisz én miben nem kételkedem?

Így is eleget éltem

többet adtam mint kértem,

szerettem és szeretek,

csak egy kis,

csak egy kis pihenést

miért nem kérhetek?

Ha kiállok elveim mellet

Ha kiállok szerettem mellett

Ha kiállok a becsület mellett

Istenem, mért csak fenyítést kapok?

0 Tovább

Mostohább a mostohánál

(2010.02.15)

Mostohább vagy bármely

mostoha mostohánál…

S én tán ostobább vagyok

de tán mégis hiszek benned…

Nincs erőtlenebb csatakiáltás

s nincs erősebb hitet adó

„tény” az isteni csodánál.

Hát én se kérek többet, Istenem,

mielőtt a csata hevében végleg elveszem,

adj egy szelet kenyeret, s hozzá bort nekem,

Tégy hát csodát újra, de most énvelem…

bármely ostobánál

a most vagy sohánál…

0 Tovább

Így kezdődött

(2007.09.10)

 Emlékezz, hogy kezdődött minden,

Az alma, s ahogy kísértésbe estünk.

S az ár, az, amit fizettünk,

A szégyen útjára űzött minket.

Csak a gyávaság az akadály,

Hogy megharapjuk azt a kezet,

Ami hajdan minket etetett,

Ide kevés csak pár szabály.

Vége már a tündérmesének,

Az erkölcsösség elveszett.

Csak hordd a saját keresztedet,

De a hited ne feledd.

Nehéz a megváltáshoz az út,

Amelyet sokan bejárunk,

S megeshet, hogy társra találunk,

Hogy összefonódik a múlt.

S a királymadár hangja megenyhül,

Eljön a megbocsátás órája,

Rút bűneink meggyónása,

Míg a vasököl csapása elkerül.

Aztán jön csak a sötét révület,

Elveszünk a merevség táncában,

S a tudatlanság románcában,

Legyőzzük e félelmünket?

S hogy mentsük életünk,

Elátkozzuk a múltunkat,

Őstől bűnös tudásunkat,

Hogy a Mennybe kerüljünk?

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Rhiannon Navin - Egyetlen gyermek
Jodi Picoult - A tizedik kör
Andrew Mayne - A ​naturalista
Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Lucinda Riley - Gyöngynővér (A hét nővér 4.)
Kerry Drewery - 7. ​nap (Cell 7 2.)
Bíró Szabolcs - Ötvenezer ​lándzsa (Anjouk 5.)
J.D. Barker - A negyedik majom
Walter Tevis - Sokszavú poszáta
Eithne Shortall - Szerelem ​a huszonhetedik sorban
Morgan Matson - Páratlan nyár
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA

Legfrissebb bejegyzések

2017.08.12.
2017.05.22.
2015.12.02.
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.