Facebook Twitter Addthis

Süket fülek

(2007.10.05.)

Süket fülek és értetlenek,

Nem figyeltek és nem értékeltek.

Velem van a baj, vagy veletek?

Hova tűnt a világ és a szívetek?

Önzők vagytok, gyáva senkik!

Nem tiszteltek a világon semmit.

Mire tanítjátok a gyermeketek?

Vájjátok más húsába körmeitek!

Én nektek írtam, de mindhiába,

Elfordított fej csak a hála.

De nem megyek el, ne féljetek,

Hátha kinyitjátok majd a szemetek…

0 Tovább

Egy közületek

(2007.10.04.)

Félek, talán elvesztem önmagam

Félek, talán nem ér semmit a szavam.

Hova tartozom, néha nem tudom,

Csak azt remélem, el nem bukom.

Talán nem ide születtem, de itt vagyok

Talán beszéltek hozzám, de én hallgatok.

Más lett a világ, más lett a kor.

Más lett már az is, ki engem okol.

Ez az idő, amelyben én is élek,

Nyugodni majd ezen a földön térek.

Egy vagyok én is közületek,

Veletek együtt sírok, nevetek.

Ne higgyétek, hogy más vagyok,

Ha mégis, el csak így fogadjatok.

Megváltozni én senkiért nem fogok,

Ez vagyok én, és ez is maradok.

0 Tovább

Te, barátom

(2010.12.11)

Te, barátom, valahol ott ülsz most

egy mennybeli vonaton, nézel rám,

talán egykor te is így éreztél, lehet,

téged is befalazott a néma magány.

Érzem, amit te éreztél, talán

az én elmém is megbomlik a rendbe,

érzem, amit te éreztél, talán

az én életem se jön sose rendbe…

Te, barátom, mondd, megtudtál már

valami többet az életről, az értelméről?

Te, barátom, mondd, megtudtál már

valami többet az ember szerelméről?

Volt értelme, annak, hogy elütött a vonat?

Megölted magad, vagy a véletlen hozta

eléd hálátlan sorsodat?

Te, barátom, néha jó lenne

elbeszélgetni veled engem ért dolgokról.

Te, barátom, néha jó lenne

meghallgatni a véleményed dolgokról.

Érzem, amit te éreztél, talán

az én elmém is megbomlik a rendbe,

érzem, amit te éreztél, talán

az én életem se jön sose rendbe…

0 Tovább

Bérelt zsoldos

(2010.12.05)

Menetelek a sorban,

Bérelt zsoldos vagyok.

Fegyvert nem adnak a kezembe,

Mert még gyerek vagyok.

Előttem egy öreg lépked,

Fogalma sincs, ki ő.

Mögöttem egy agyatlan

Szülemény, egy fiatal nő…

A képet, amiben állok

Talán Van Gogh festette.

A katona mellettem

Fél szemét elvesztette.

Nincs a lábamon cipő,

Szúr a meztelen igazság.

Szaggatott vonalakban

Sem tör rám a boldogság.

Az öreget kérdezem,

Mért kék minden, ha én

Sárgán virítok a képből?

Persze nem tudja a vén…

Van Gogh meghalt,

Én élek…

Értelme nincs ennek

A morbid képnek.

Értelme nincs a versnek.

Nincs az életnek.

Nincs az a rend, amit

J.A. akart, de mindenki tévedhet.

Menetelek a sorban,

Bérelt zsoldos vagyok.

Fegyvert nem adnak a kezembe,

Mert még gyerek vagyok.

Nincs jobb helyen az

A katona kezében sem.

Őt az állam béreli és vak,

Nem tudna még mellé lőni sem.

0 Tovább

Megint egy

(2009.08.27)

Zöld a függöny

ragad a fény a falra

az élet nem hagy magamra

művész lennék vagy mifene

csúf utánzat léha volt

a felnőtt létbe hajolt

napsütötte utcán ahogyan

szenzáció árad a lét

habzsolnám vagy a felét

kukacos és kiköpöm a magját

világgá mentem pá te kamasz

nem kell ide minek panasz

sohase volt nincs hiányzik?

ébreszt az óra mindegy

még egy nap megint egy

0 Tovább

Művészfájdalom

(2009.06.19)

Nem vagyok szomorú, csak alkotok és sírok,

Érzékeny a lelkem, ha festek, vagy ha írok.

Nem érzek fájdalmat, vagy az nem az enyém,

De, hogy vigasztalsz, így oly boldog vagyok én!

0 Tovább

Tudás bolondja

(2009.06.19)

Betű, szó, mondat, száz és ezer,

Megérteni mind alig érkezel.

Jelentés, szövevény, talán csoda,

Mennyi varázslat férhet vajh’ oda!

S én mindet ismerni, érteni akarom,

Minden betű s szó szellemi hatalom…

Legyen magasabb a torony, tudás tornya,

Többet ér a szellem, mint bármi’ tivornya!

Könyveket akarok milliót vagy többet,

Nem is kérek mást, mindig csak könyvet!

Nem érted? Bolond vagyok, tudás bolondja,

Kinek csak ez lehet művész-lelke gondja.

Könyvillat, könyvháló, könyvek szülte élet,

Legyek én is könyv majd, ha már nem élek…

0 Tovább

Absztrakt

(2009.04.21)

Kallódnak itt-ott a betűk,

Elvesztek tegnap a számok.

Fejemből állnak ki a tűk,

Tudást nem, kérdést kaszálok.

Három szemem van, nem látok,

Így festek én a vászonra.

Rettentőt sosem sajnálok,

Hagyjatok teret számomra!

És nem kérek érdemjegyet,

Életvásznam tán a magány.

Odanyomok még egy legyet,

Ketten vagyunk, ő meg a lány.

Szépen mutat a sarokban,

Bárcsak én festettem volna!

Zizeg a festett marokban,

Mintha vonat zakatolna.

Ketten vagyunk, én meg a légy,

De mindegy, számok nincsenek.

Legyek hát légy és te is légy,

Csak tartsd meg jól a kincsemet!

A vászonról zümmögök,

Lám, hangom az még így maradt.

És őrült módon hümmögök,

Az eszem már rég elszaladt.

0 Tovább

Játszani

(2009.03.29)

Egy hang, aztán még egy. Zongora.

Én játszok és velem forog a

Világ. Persze ezt csak képzelem,

De közben darabokra esem,

Amíg csak ezt a lágy dallamot

Tudom játszani.

Szeretnék a billentyűkre csapni!

Vad és őrült ritmusban

Kottát nem ismerve játszani!

Kit érdekel, van –e értelme?

Kit érdekel, rímel –e most a vers?

Adj nekem egy dobot,

Kevés a zongora!

Adj nekem minden hangszert!

Meg akarok tanulni szabályok nélkül

Játszani…

0 Tovább

A fehér fal

(2009.02.19)

Fehér… Az a gyötrőn perzselő, kínzó fehér.

Miért nem lehetek egyszerű egérszürke én?

S miért bennem olvad össze színek bántó fénye?

Vagy miért nem borul a Föld is fehérségbe?

S mert más vagyok, mint ti, vagy talán csak úgy hiszem,

Hátamon fehér keresztem egyedül viszem.

De nem akarok Én lenni, gyűlölöm magam…

S nem akarok fehér lenni mindig egymagam.

Szeretnék kevésbé érezni, úgy, mint mások…

Művész sem én akartam lenni, nem halljátok?

Nem… Ó, mily bolond vagyok, kinek is beszélek?

Egy falnak köztünk… Vagy a néma szürkeségnek.

Próbáltam én eldobni tollat és ecsetet.

De hisz csak ezt jelentem én, semmi egyebet…

S mert nem dobhatom el soha azt, mi lényegem,

Csak a fehér faltól kérem, feleljen nekem…

0 Tovább

Megírták

(2008.10.07)

Megírták előttem már sokan,

Aki költő, mit tegyen;

Azt mondták, írjon okosan,

A hazáért szenvedjen,

Költőé legyen millióknak szava,

Írjon meg tán mindent,

Mi Népnek akarata,

Kérje Ő az Istent,

Végre már szánja meg

Vétkes gyermekeit,

Vagy épp, ha a tömeg

Nem használja szemeit,

A költő Maga lásson

Vak társai helyett,

Maga próbáljon

Szólalni meg,

Amikor síri csönd honol,

Szót Senki nem emel,

Ő legyen, aki szóból

Kardot fon, mégsem érdemel

Többet tán a senki fiánál,

Mégis tennie kell,

S többnek lennie szolgánál,

Mégis szolgálnia kötelességgel.

Aki költő, írjon lankadatlanul,

Előttem azt mondták,

Ne magáról, oly óvatlanul

De Hazáról inkább

Életről, emberről, Istenről

Kell, hogy írjon,

Egyszóval mindenről

Kell, Ő, hogy bírjon

Alkotni, különben ne legyen

Mihaszna költő,

Különben ne legyen

Tollvesztegető.

De csöndben azt mondom én,

Mindegyik úgy kezdi

A költészet tengerén,

Előbb önmagát fejezi ki,

S előbb önmagáról ír,

S csak aztán néz fel

Lapjaiból, ha bír,

S csak aztán kezdi el

Írni azt az igazán fontosat,

Amit kell neki,

Amit előttem elmondott

Tudod, már majdnem mindenki.

0 Tovább

Itt is, ott is

(2008.10.04)

Erős és lágy vonalak,

Árnyékok és fények.

Itt is, ott is játszanak,

S közben mesélnek.

Elválnak, találkoznak,

Sírnak és nevetnek.

Itt is, ott is látszanak,

Utálnak, szeretnek.

Örülnek, szomorkodnak,

Lassítanak és sietnek.

Itt is, ott is látszanak,

Tesznek vagy henyélnek.

Lágy és erős vonalak,

Fények és árnyékok.

Itt is, ott is játszanak,

Kisfiúk, kislányok.

0 Tovább

Mindig visszatérnek

(2008.10.04)

Mindenki dolgozik, egyedül vagyok.

Szürke az ég, itthon maradok.

Máskor rég az utcákat szelem,

Rímek mondatát keresem.

De látod, mégsem unatkozom,

Mondatok hálóját fonom.

Egyszerűen nehéz abbahagyni,

Nem lehet a szálakat elvarrni.

Hogy meddig tart ez? Nem tudom.

Talán holnapra meg is unom.

Aztán lehet, hogy egy-két hónapig

Nem is írok, vagy talán csak alig.

Néha azt hiszem, többé nem írok,

De csöndben lenni nem soká’ bírok.

Tudod, mindig, mindig visszatérek,

Aztán másról, máshogy regélek.

0 Tovább

Életre kel

(2008.10.01)

Ülök egy párnán, s a világtól

Egy függöny választ el.

Maszatos vagyok a tintától,

Ahogy egy versem életre kel.

Füstölő illata olvad egybe

A forró tea ízével,

S belekábulok a furcsa elegybe,

Ahogy eggyé válik versem rímével. 

0 Tovább

Nem írok

(2008.10.01.)

Már nem írok álmokról, nem létező világokról,

Nem írok képzeletbeli, nagy várakról,

Melyek megrendíthetetlenek.

Már nem írok sötétről, vérről, vagy halálról,

Nem írok sem tűzről, sem sátánról,

Melyek fölöslegesek.

Inkább írok emberekről,

Rólad, vagy a természetről,

Melyek elengedhetetlenek.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Rhiannon Navin - Egyetlen gyermek
Jodi Picoult - A tizedik kör
Andrew Mayne - A ​naturalista
Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Lucinda Riley - Gyöngynővér (A hét nővér 4.)
Kerry Drewery - 7. ​nap (Cell 7 2.)
Bíró Szabolcs - Ötvenezer ​lándzsa (Anjouk 5.)
J.D. Barker - A negyedik majom
Walter Tevis - Sokszavú poszáta
Eithne Shortall - Szerelem ​a huszonhetedik sorban
Morgan Matson - Páratlan nyár
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA

Legfrissebb bejegyzések

2017.08.12.
2017.05.22.
2015.12.02.
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.