Facebook Twitter Addthis

Démonokra vadászik az FBI

A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia folytatódik! A sorozat második trilógiájának eddig megjelent részei (a negyedik és az ötödik) Az ördög egyetlen barátja és Csak a holttesteden át címekkel jelentek meg. Most már csak a hatodik hiányzik ahhoz, hogy végképp lezárhassuk a „démonok” avagy a Sorvadtak ügyét. A negyedik részben a már korábbi kötetekből megismert szociopata John csatlakozik az FBI-hoz, hogy immár amolyan majdnem-gyilkos ügynökként vegye fel velük a harcot.

John ​Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja

 Értékelés:

Mint tudjátok, az első trilógia kilóra megvett magának, és teljesen a kedvencek közé került, a negyedik és ötödik rész azonban sajnos nem került olyan közel a szívemhez. Talán, mert John már kicsit felnőttebb, és nem látok bele annyira az elméjébe, talán csak az író nem osztja meg velünk olyan részletesen John eszmefuttatásait és nyomozásait, mint az első három részben. Ezekben a további kötetekben ugyanis nemcsak egy, hanem sok Sorvadttal végez az FBI "segítségével" vagy éppen anélkül, így legnagyobb sajnálatomra nem tudhatunk meg egyik-másik természetfeletti lényről olyan sok mindent, mint azt szerettem volna.

Ezt leszámítva egyébként a történet szépen göngyölődik felfelé, izgalmas, hogy sok új különleges képességű természetfeletti lényt ismerhetünk meg, és ha csak egy kötet erejéig is, de bepillantást nyerhetünk az FBI színfalai mögé (a regénybeli FBI esetében legalábbis). Új karakterekkel bővül a sorozat, és még több erkölcsi kérdés elé állít minket. A legérdekesebb, amikor azon gondolkodunk el, egy ember feláldozható-e több száz emberért? Vagy tíz ember több százért? Dan Wells könyvei magát az olvasót is olyan nehéz kérdések elé állítják, amelyhez nem elég a becsületesség, hiszen nem létezik jó döntés. Mindenképpen be kell mocskolnunk a kezünket!

Személy szerint, ha a második trilógiáról beszélünk, akkor a negyedik jobban tetszett az ötödiknél, talán mert számomra mindig érdekesebb olyan könyveket olvasni, amelyekben hangsúlyt kap a csapatmunka és valamilyen szövetségi szerv. Egyébiránt továbbra is csodálatraméltó a sorozatban nem csak a thriller mivolta, hanem a profilozás avagy személyiségrajz hangsúlyossága John nyomozásai során, a hihetetlen jellemfejlődésről, amin keresztülmegy, már nem is beszélve.

Bátran ajánlom ezeket a részeket is mindazoknak, akik már olvasták az első három részt (azt semmiképp se hagyjátok ki), és már betöltötték a 18-at.

Más molyok véleményei:

"John ismét bebizonyította nekem, hogy érdemes rá figyelni: zseniális tervező, okos és jó logikájú főszereplő, aki szokott hibázni is, esendő ember. Imádom a kis pszichopatát! "

"Emberek! Még mindig tartom azon elméletem, hogy Dan Wells egy beteg állat, és én imádom ezért, Johnért pedig örökre hálás leszek neki. 
Ki van ez találva rendesen, odáig is vagyok meg vissza. Bár, meg kell mondanom, hogy szerintem a sztori nem olyan erős, mint az előző részekben, bár ettől én el is tekintek, mert akkor is élvezném John történetet, ha 300 oldalon keresztül másról sem mesélne, csak, hogy miként rendezi színek szerint az ingjeit. :D 
Imádom, hogy John egyre emberibb, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor annyi érzelem sincs benne, mint egy döglött muskátliban. Igazi harcos a srác, de a legnagyobb harcát saját maga ellen vívja, viszont elég intelligens és bátor ahhoz, hogy mindig megnyerje a csatákat. Csak remélni tudom, hogy a háborút sem veszíti el!"

"Dan Wells mindent megtesz annak érdekében, hogy John Wayne Cleaver -től a hideg is kirázzon. Én ennek ellenére mindig élvezettel olvasom a történeteit és már meg sem lepődöm azon, hogy szinte az első oldalakon azzal találkozok, gondolatban új munkatársai halálát tervezgeti."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. N agyon jó
Karakterek: Változatlanok. :)
Borító: Nagyon tetszik mindegyik részé!
Kinek ajánlom: Ahogy az első három részt is, a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek rajongóinak.
moly.hu-n elért százalék: 94% (17. legjobb krimi könyv és 73. legjobb fantasy könyv helyezett)
pont: Továbbra is tetszik a démon történetszál a könyvben, illetve, hogy John milyen érdekesen dolgoztatja meg agytekervényeit, hogy kiderítse, miként teheti el láb alól a Sorvadtakat.
- pont: A második trilógia részei (azaz a 4. és 5. rész) nekem nem tetszettek annyira, mint az első három kötet.

0 Tovább

Nem vagyok sorozatgyilkos - Kirándulás egy szociopata fejében!

Vajon milyen lehet érzések nélkül élni? Vagy legalábbis érzésekkel, de az olyan alapokra képtelennek lenni, mint az empátia vagy a szeretet? Ha az egyetlen érzés, ami az elménket irányítja, az a félelem és a düh? Dan Wells könyvsorozata egy letehetetlen, izgalmas, vérlázító és félelmetes pszicho-thriller, amelyben a 15 éves szociopata John Wayne Cleaver bőrébe bújhatunk!

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror KönyvajánlóJohn Wayne Cleavernek hívnak. 
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. 
A terapeutám szerint szociopata vagyok. 
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. 
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, John kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Értékelés:

Kezdjük azzal, hogy a legeslegkedvencebb könyveim közé került az összes rész! Eleddig az első három kötetet olvastam, amelyet a Fumax egy kötetben is kiadott, amely jóval olcsóbb, mintha az ember külön-külön veszi meg a trilógia darabjait. Eleinte aggódtam, hogy a lapok kiesnek majd, vagy széttépődik az egész, a 800 oldalas terjedelme és puha borítója miatt, szerencsémre azonban semmi probléma nem volt – az is igaz, hogy olvasás közben egy párnán fektettem  könyvet, mert ezt a robosztus kiadványt mégiscsak nehéz lett volna kézben tartani! Mondanom sem kell, rögvest agybajt kaptam, mikor megtudtam, hogy magyarul van még 2 rész, és tűkön ülve várom, hogy mihamarabb megérkezzenek hozzám azok is, és belevethessem magam a folytatásba!

Már az első rész is teljesen, visszavonhatatlanul magába szippantja az embert. Igaz, ami igaz, a fantasy szál felbukkanásánál aggódtam, hogy teljesen más irányba kormányozódik majd a történet, mint szeretném, szerencsére azonban olyan elhanyagolható ez a kis szál, hogy a könyv mégis inkább John személyiségére és gyilkosok utáni nyomozására koncentrál. Nem kell tehát azoknak sem aggódnia, akik nem fantasy rajongók, hiszen bár megjelenik ez a vonal a könyvben, abszolút nem zavaró mértékben. Annál inkább lenyűgöző, ahogy belelátunk John elmebeteg elméjébe, és egyenesen megdöbbentő, hogy mindazok ellenére amiket ír vagy gondol, mégis inkább végig neki szurkolunk, és végig rágjuk a körmünket, hogy őrizze meg józan eszét, ne történjen semmi baj, és sorozatgyilkos helyett váljon inkább jófiúvá. Mert, hát azon kívül, hogy ez egy remek krimi, amely folytán lélegzetvisszafojtva próbáljuk meg mi magunk is összerakni a kirakós darabjait, lélektani túra és személyiségrajzi oktatás is. Akik szeretik a Dexter sorozatot vagy a Gyilkos elméket, el lesznek ragadtatva, hogy mennyire gyönyörűségesen ötvözte az író a kettőt az ő kis saját világával, meghintve egy kis fantasy fűszerrel.

Mindazonáltal 18 éven aluliaknak nem igazán ajánlom ezt a könyvet és nem csak a halálnemek véres leírása miatt, hanem már a kezdetek végett is. Elvégre John egy halottasházban dolgozik, és kendőzetlenül megtudhatjuk, miként folyik a balzsamozás, halottak előkészítése, nem épp empatikus úton. (Hiszem Johnba nem szorult empátia.)

Imádtam a könyv minden egyes sorát, és hajnali kettőig fent maradtam olvasni. Néha egészen ledöbbentem, hogy tudok egy szociopatának szurkolni, meg, hogy mennyire furcsa, hogy az ő oldalán állok, de mivel nincs más alternatíva… Magával ragadó, megdöbbentő, véres nyomozós thriller, amely egyszerűen függővé tesz. Ráadásul 2016-ban film is készült belőle, sajnálatomra azonban nem Logan Lerman főszereplésével. :P

Logan valahogy jobban tetszett volna a szerepre:

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror Könyvajánló

Annyira várom, hogy megkapjam a további két részt, hogy az elmondhatatlan, ráadásul a legutolsó rész még meg sem jelent magyarul (Fumaxosok, remélem, ez sürgősen pótlásra kerül!!! :D)

Nem is tudom, mit írhatnék még. Elképesztő, mennyire magába tudott szippantani, már rég vágytam egy ilyen könyvre. Gyakorlatilag a szemem előtt láttam az eseményeket és a szereplőket, olyan tisztán rajzolódott ki John képe bennem, amely egyetlenegy főszereplőre sem volt még eddig jellemző. Nem, mintha olyan részletes leírást kaptunk volna róla, csupán csak a személyisége és viselkedése alapján kirajzolódott bennem egy kép. (Valahol a szemüveg nélkül Harry Potter és Stephen Chbosky Charlie-ja között (Logan Lerman) – érdekes, még viselkedésileg is látok hasonlóságot.) John nagyon a szívemhez nőtt, és remélem, hogy ez nem fog változni a továbbiakban. Egyedül azt sajnálom, hogy 2 olyan szereplő is volt, akit nagyon megszerettem, azt hittem végig vele lesznek, de végül búcsút kellett mondani nekik.

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror Könyvajánló

 Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number one (Full kedvenc)
Karakterek: Imádtam a főszereplőt, Johnt, főleg a harmadik rész végén! Jó, tudom, hogy szociopata, de van remény!
Borító: Nagyon tetszik! Nekem a 3 trilógia egy kötetben van meg, aggódtam, hogy tépődik majd meg kiesnek a lapok, meg, hogy miért nem kemény borítós, de semmi baj nem történt. Igaz, támasztottam is párnán, miközben olvastam. (Azért tartani nem egyszerű.) Viszont sokkal olcsóbb, mintha külön megveszi az ember a köteteket.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek, pl. azoknak, akik szerették a Dexter sorozatot, vagy érdeklődnek a kriminalisztika, személyiségrajzok iránt, vagy csak szeretik a horrort, nyomozgatós vagy pszichológiai könyveket.
moly.hu-n elért százalék: 94%
+ pont: Mert le sem bírtam tenni, annyira imádtam, és 800 oldalt pillanatokon (na jó, napokon) belül elolvastam! Fantasztikus regénysorozat!
- pont: A harmadik rész vége nekem nagyon szomorú volt. Nem így kéne lennie!

0 Tovább

Kalászkirály – egy újabb magyar elsőkönyves siker?

Már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magamnak Gerencsér János fantasynak titulált könyvét, melynek címe: Kósza utak legendája – Kalászkirály. Ez, a számomra inkább fiktív történelmi, mint fantasy regény remek választásnak bizonyult.

5 Magyar Fantasy Kaland Történelmi Young adult HáborúsGerencsér ​János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

 Értékelés:

A kötet egy kóborló, trónjától megfosztott hercegnőről és egy ugyanilyen sorsra jutott királyról szól. Mindamellett, hogy kicsit úgy érezhetjük magunkat az olvasása során, mintha egy régi magyar mesébe csöppentünk volna, ez egy kalandos, háborúval teli történelmi olvasmány is, ahol királyok trónviszályát, bukását és felemelkedését követhetjük végig, meghintve egy kis szerelemmel, titkolózással és kalanddal.

Ami a leginkább tetszett a történetben, az a több nézőpontos cselekmény, hiszen pont az ilyen könyvek képesek arra, hogy mindig magával ragadják az olvasó figyelmét, aki fejezetről fejezetre cserbenhagyva áll, és találgatja, vajon mi történik az épp néhány oldal erejéig magára hagyott szereplőjével. Annyi biztos, hogy kedvenc karakterek közül bőven válogathat az olvasó, mind a manapság divatos erős női, és férfi ideál is felbukkan a színen, és csak kapkodjuk a fejünket a hősiesebbnél hősiesebb férfiak között – ez egyébként kicsit meglepő is, lévén, férfi íróról van szó. Bár az elején nehezen tudtam belerázódni a történetbe – talán mert mostanában nem olvastam ilyen témájú könyvet – utána már könnyen felkeltette az érdeklődésemet. Egyedüli negatívum, hogy már az első perctől tudtam, hogy kicsoda is a nagy titokkal övezett Zöld Fecske és Vércse. Előlem nem sikerült elrejteni kilétüket, de remélem, a többi olvasó nem lesz ilyen szemfüles. Mindazonáltal a történet végén még én is meglepődtem, mert más befejezésre számítottam, úgyhogy kellemes csalódtam. (tessék, egy nő sem mindig szereti, ha mindig igaza van – legalábbis könyvek terén.)

Első könyvhöz képest igazán nagyszerű olvasmány, mi több, bátran megállja a helyét a magyar könyvpiacon, akár külföldi társai mellett is.

Gerencsér János számos területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr, szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző.
A hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekli. Korábban novellákat írt, a Kósza utak legendája az első regénye.

Bátran ajánlom a történelmi, light fantasy, kaland történetek kedvelőinek, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Érdekes, nem sok olyan könyv van, ahol gyarlóságuk ellenére (majdnem) az összes szereplőt meg lehet kedvelni. Végig szurkoltam minden főszereplőnek.
Borító: 10/10 – Tökéletesen illik a történethez, és még igényes is, szép munka.
Kinek ajánlom: Bár fantasy címkét is kapott, én nem értem miért (hacsak a kitalált helyszínek miatt nem), ez inkább egy fiktív történelmi regény, úgyhogy ezek kedvelőinek ajánlom.
+ pont: Mert kalandos olvasmány.
- pont: Mert előre kitaláltam Vércse és Zöld Fecske kilétét. :P

0 Tovább

Oculus - nem vagy ember, csak egy szem

Mit tennél, ha egy olyan világban élnél, ahol 40 körül mindenki megvakul? Ahol eladnak a szüleid, hogy egy idős ember szolgájaként a szeme lehess? Onnantól kezdve nem számítasz embernek, nem lehetsz többé a családoddal és nem lehetnek érzéseid. Onnantól kezdve csak egy oculus vagy.

5 Magyar Disztópia Young adult Könyvajánló Sci-fi FantasyMit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Értékelés:

Néhány éve olvastam először az írótól az első könyvét (A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben), és elárulom, hogy azzal kapcsolatban például vegyes érzelmeim voltak, mert az elején nagyon tetszett, a végén viszont teljesen kiütött és dühöngtem. Sok év elteltével úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt, főleg, miután láttam, milyen jól fogadja a kritikákat, egyáltalán nem úgy, ahogy egyes nevén nem nevezett írók, és ez egyből felkeltette szimpátiámat. Eltelt hát pár év, lássuk.

Az Oculus már az elején várakozásaimon felül teljesített, kicsit úgy éreztem, mintha a Testbérlők egy alternatív változatába csöppentem volna (de csak az elején), élveztem ezt az új világot, leírást, és olyan gyönyörűségesen volt felvezetve az egész, mint bármelyik másik felkapott kortárs disztópiában – amik természetesen az én kis kedvenceim. Ebben a könyvben is több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, és őszintén ledöbbentem, hogy képes ennyire máshogy, egyáltalán más stílusban írni az író, de legjobban arra csodálkoztam rá, hogy férfi lévén a női nézőpontot mennyire élvezhető Young Adult stílusban adta elő! Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy ez hogy lehetséges, nem rémlik, hogy férfitől olvastam volna ilyesmit, de aztán felülemelkedtem ezen, és belevetettem magam az olvasásba.

Tény, hogy mérföldekkel jobban tetszett, mint a Cleadur (bár nem olvastam A. M. Aranth minden megjelent művét), rengeteget fejlődött az évek során, és ha így megy tovább, a többi kötetére is rá kell vetnem magam. Kellemes, változatos olvasmány, egy újfajta disztópia. Persze, szimpatikus írókám nem hazudtolja meg magát a csavaros befejezéssel sem, amit tőle már megszokhattam :D, de annak örülök, hogy itt sikerült kicsit visszafognia magát, és nem erőltetett rám az utolsó 10-20 oldalon egy teljes világkoncepciót. Helyette szép, elgondolkodtató lezárást kapunk, és az érdekfeszítő epilógusban még a borító „hogyan készültjéről” is szerezhetünk némi információt (igen, én ezeket a „köszönöm ennek és ennek” részeket is mindig elolvasom a könyvekben, ki tudja, mik derülnek még ki).

A karakterek jól kidolgozottak, de legfőbb erényük, hogy változatosak, mindegyik jól megkülönböztethető külsővel és jellemmel bír, van kit megkedvelnünk és találgatnunk, hogy vajon XY és Z valójában jó fej herceg/nagyi, vagy egy gonosz jedi/boszorkány-e.

Summa summarum, kifejezettem szerettem a Young Adultos részeket olvasni Truth szemszögéből, míg az egy másik nézőpont esetében meg férfias sci-fibe csöppentem. Érdekes volt ez a kombináció. Bátran ajánlom az olvasását tízen-huszonéveseknek, a sci-fi, fantasy, disztópia műfaj kedvelőinek.

Más molyok véleményei:

Az már biztos: ez a könyv sokkal, de sokkal jobb lett, mint a Dobszó a ködben.

Ez a könyv maga a tökély! Imádtam, úgy ahogy van, de ami mindent vitt az nálam a vége volt. ZSENIÁLIS! Nem tudok ezen kívül mást mondani rá, csak azt, hogy zseniális.

Nekem nagyon bejött. Sokáig tartott, mire elolvastam, de az utolsó 150 oldalt egyszerre daráltam le, a végén pedig annyi minden derült ki, hogy csak kapkodtam a fejem, most akkor mivan és miért?! :D 

A cselekmény végig nagyon pergő, nagyon izgalmas volt, soha nem volt egy unalmas perc sem. Ehhez hozzátartozott Truth érdekes személyisége, belső monológjai és a szerzőtől már megszokott páratlan humor. Le a kalappal A. M. Aranth előtt, mert az egész sztori annyira komplex volt, és imádtam a kis utalásokat is. 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nem a megszokott karakterek, szerintem. Nekem tetszettek.
Borító: 10/10 – Nagyon szép munka, főleg, miután az epilógusból megtudtam, „hogyan készült”, és kik vannak a képeken. :)
moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A sci-fi, fantasy, disztópia kedvelőinek, első sorban fiataloknak.
+ pont: Mert szépen, gördülékenyen, érdekesen indul a történet.
- pont: Talán icike-picikét nekem elvont volt a vége. :)

0 Tovább

12 különleges képesség

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt Horror

12 különleges képesség tizenkét vagy épp egy ember kezében, úgy, mint a gyógyítás, mindenféle nyelven való beszélés, belelátás a jövőbe, stb. Mindenki álmodozik ilyesmiről, főleg gyerekkorában, de mi lenne, ha megadatna valamelyik ebből a 12 képességből? A tudásnak azonban mindig ára van, a kérdés csak az, megfizetjük-e. Istenek csatájának is lehetne nevezni Scott Hawkins – Az Égett-hegyi könyvtár című kötetét, amely 2015 egyik legsikeresebb és leginkább méltatott debütálása volt a fantasztikus thriller illetve horror műfajában, A marsi amerikai kiadójától.

 „Neil Gaiman és Joe Hill találkozása egy lenyűgözően eredeti, rémisztő és sötét humorú dark fantasyben. Felejthetetlen karaktereivel, sokkoló történetével az Égett-hegyi Könyvtár egyszerre elborzasztó és frenetikus, agyzsibbasztóan idegen és szívszorítóan emberi.”

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt HorrorEgy eltűnt Isten.

Egy könyvtár az univerzum titkaival.

Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.

Olvass bele ide kattintva: Az Égett-hegyi Könyvtár beleolvasó

Értékelés:

A Peter Clines – 14 c. könyv olvasása után ajánlották ezt a könyvet, és bár nincs köztük lényegi hasonlóság, a háromnegyedénél történt fordulatok és bővelkedő magyarázkodások által mégis Déjà vu érzésem támadt. Hozzáteszem, nekem azért mégis jobban tetszett a 14, de azért ez is viszonylag érdekfeszítő olvasmánynak bizonyult. Tény, hogy kihagytam volna a vége előtti túlontúl szájbarágós „körbevezetést”, de ezt leszámítva nincsenek problémáim a könyvvel.

Jó, azt azért be kell vallanom, hogy csak fantasy kedvelőknek fog tetszeni ez a könyv, hiszen azért a végső magyarázat eléggé elrugaszkodott, viszont aki hozzá van szokva az ilyen könyvekhez - mi több, szereti ezt a műfajt -, annak nem okoz majd különösebb „megrázkódtatást”. Szerencsére szépen indul a történet, és sok-sok apró morzsa kell, mire összerakjuk fejünkben a történéseket – már csak azért is, mert sosem egy szemszögből látjuk az eseményeket -, de úgy a felénél már kezd tisztulni a kép, és megértjük a miérteket is – nagyjából. Lényegében az egész könyv egy nagy fondorlat és egy elmeháború, mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék túl sokat elárulni nektek a könyvről.

A kifejtős részen kívül, ami viszont még nem tetszett, az két szereplő közti kapcsolat, ami szerintem nem volt eléggé kidolgozva – a férfi (Steve) szemszögéből. Érthetetlen volt számomra a viselkedése és a kötődése, még, ha a másik oldalról kaptunk is magyarázatot rá végül. Talán jobban örültem volna, ha ebből a könyvből kihagyjuk a „romantikát”.

Egyébként fordulatos, kifejezetten olyan csattanós véggel záródó sztori, amire nem igazán számíthat az olvasó, és az alaptörténet tetszetős, különleges, még ha kicsit őrült is. Bátran ajánlom az őrült-fantasy rajongóknak! (Megjegyezném, szerintem 18-as karikás, hiszen a horroros-halálos, vérengzős részek nem valók fiatalabbaknak!)

Kedvenc idézeteim a könyvből:

A lelki nyugalom nem a konfliktus hiánya, hanem az azon való felülkerekedés képessége.

Csak próbáltam elképzelni, hogy feldugok valamit egy oroszlán seggébe. Azt hiszem, erre még nem állok készen.

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt Horror

Mások molyos véleményei:

"Ez a történet tényleg egyedi, több műfaj elemei is keverednek benne. Horror, fantasy és thriller. Egy kicsit erősebb gyomor kell hozzá a kelleténél, mert elég sok szadista és véres leírást tartalmaz. "

"Az első 50 oldal után úgy éreztem, hogy nem leszünk barátok ezzel a könyvvel, de szerencsére tévedtem. Miután beindultak az események, beszippantott magába! ( :D ) 
Az biztos, hogy nem egy szokásos könyv, maga a történet, a felvezetés, a szereplők. 
Nagyon-nagyon beteg, tele véres jelenetekkel. Ugyanakkor nagyon egyedi és tetszett a kifacsart ízlésemnek! "

"Megpróbálkoztam vele, de képtelenségnek tartom, hogy egyetlen szóval jellemezzem ezt a regényt. Több jelzővel már megoldható: bizarr, megdöbbentő, elképesztő, ötletes, emlékezetes. Ezek az érzések nagyjából ebben a sorrendben jöttek elő az olvasás során, mert ahogy haladtam előre a könyvben, úgy változott a megítélésem is az olvasottakkal kapcsolatban. (…) Mindenképpen csak olyanok vegyék a kezükbe ezt a kötetet, akik nem csak a hagyományos fantasyt kedvelik, hanem nyitottak valami újra, valami másra, aminek a stílusa hasonlít ugyan arra, amit kedvelnek, de inkább a műfajok és stílusok kavalkádjának lehet azt tekinteni. Mindez megspékelve véres, kegyetlen és helyenként bizarrnak tűnő dolgokkal, amelyek aztán később értelmet nyernek, bár továbbra is inkább a felfoghatatlan kategóriába fognak tartozni. (…) Pörgős, a cselekményt végig a központba helyező, párbeszédekben nagyon erős regény."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: Érdekes, hogy azokat is tudtam sajnálni, akik mérhetetlenül gonoszak voltak a könyvben.
Borító: 8/10 – Kicsit már túl fantasy témájúak, egyébiránt emlékeztetnek Lőrinc L. László ’90-es évekbeli borítóira. Lehetne valamivel modernebb.
Kinek ajánlom: A fantasy műfaj kedvelőinek.
moly.hu-n elért százalék: 88%
+ pont: Az eleje izgalmas, és tetszik az alapötlet is.
- pont: A háromnegyedénél csak kapkodtam a fejem, és a bő magyarázatok sem tetszettek. Azt szívesen megvágtam volna.

0 Tovább

Kirándulás a ’80-as évekbeli játékokba

A Ready Player One c. könyv méltán foglalja el a helyét a molyok között a 17. legjobb sci-fi könyv helyezettjeként, ráadásul 2018-ban Spielberg rendezésével film is készül belőle – amiről egyelőre nagyon keveset tudni. A könyvben egy olyan, 2044/45-ös technológia-disztópiás jövőbe csöppenünk, ahol az emberek a 2009-es Bruce Willis – Hasonmás c. filmjéhez hasonlóan nem a valódi testükben élik életüket. Bár míg a Hasonmásban amolyan robot testeket használnak, addig a Ready Player One-ban egy vizor és egy haptikus kesztyű segítségével egy globális játékban élik mindennapjaikat.

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Fantasy Sci-fi Kaland2044-et ​​írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.

Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.

Értékelés:

Nagyszerű könyv, nem véletlenül pakoltam ezt is a kedvenceim közé! Viszont inkább pénteken kezdjetek bele, lévén, hogy letehetetlen. Hajnali háromkor nekem ugyanis már eléggé bűntudatom volt, hogy még mindig ezt olvasom, és másnap pedig dolgozni kell.

(Ami kicsit zavart, de az idősebbeknek meg pont ez lehet érdekes, hogy nagyon sok a '80-as évekbeli játékokra való utalás a könyvben, személy szerint talán a ’90-es éveknek jobban örültem volna – lévén, hogy én akkor cseperedtem fel.)

Egyébiránt leginkább Dave Eggers: A kör hasonlatos ehhez azok közül a disztópiák közül, amiket most olvastam, legalábbis nagy körvonalakban. A Ready Player One lényegében egy teljesen elképzelhető jövőt vázol fel, ahol az ember, ha menekülni akar a szörnyű valóság elől (mindenki éhezik, rengeteg a hajléktalan, tönkretettük a földet), csak felveszi a vizort (fejlett, virtuális szemüveg) és a haptikus kesztyűt vagy épp haptikus ruhát, és máris elmerül egy remekül kidolgozott, több millió bolygóból álló és különféle mágikus vagy technikai (vagy épp mindkettő) tulajdonságokkal rendelkező világban.

A könyv már csak azért is letehetetlen, mert mi magunk is kezdünk kicsit a számítógép-függőség felé tartani, tehát kicsit groteszk módon ez nem csak egy fantasztikus történet, hanem talán burkolt társadalomkritika is. Már rögtön az elején belecsöppenünk egy olyan versenybe, amelyet ebben a játékvilágban, az OASIS-ban kell megvívni, s amelynek a tétje nem kevesebb, mint rengeteg vagyon és maga az OASIS birodalom. Azoknak, akik a ’80-as években voltak fiatalok és/vagy szeretik a számítógépes játékokat, kifejezetten magával ragadó könyv, hiszen egyedi megvalósítással repíti vissza olvasóit a ’80-as évekbeli mára elavult játékok korába, a modern MMO OASIS vizorán keresztül. Pörgős cselekményű történet, a disztópiák kedvelőinek kifejezetten kihagyhatatlan.

Személy szerint már nagyon váron a filmet, ami egyébként a fülszöveg szerint 2017-re (azaz idén) várható, az internetes kutakodásom során viszont a 2018-as dátummal találkoztam a film kapcsán.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Karakterek: Teljesen hihető! Szerethetőek, nekem H. volt a kedvencem!
Borító: 8/10 Nem rossz, fogjuk rá. Nekem túl egyszerű.
Kinek ajánlom: A '80-as években felnőtt korosztálynak, a disztópiák vagy a videójátékok kedvelőinek.
+ pont: Mert nem bírtam letenni!!!
- pont: Mert néha nekem sok volt a régi játékokra való utalás.

0 Tovább

A vérfarkasok és tündék visszatérnek!

Könyvajánló Ifjúsági 4 Fantasy Magyar Romantikus

Jó néhány évvel ezelőtt, mikor megjelent az Alkonyat sorozat, egy egészen új világba léphettünk be, ahol a vérfarkasok (és vámpírok persze) nem valami főgonosz lények, hanem érző, szerethető, romantikus teremtmények. Ezt a vonalat azóta többen is próbálták követni, hiszen nem véletlen, hogy az Alkonyat is nagyot dobbantott és nagy ismeretségnek örvendett az akkori 13-16 évesek körében. Hestia könyve is többek között ezt a romantikus-vérfarkasos vonalat követi, azon kívül, hogy nem csak „Wolferek”, hanem a tündék, törpék és sárkányok világába is elkalauzol bennünket.

Könyvajánló Ifjúsági 4 Fantasy Magyar RomantikusAmikor már azt hiszed, hogy tudod, hogyan fog végződni a történet. Amikor már biztos vagy benne, hogy az utolsó oldalakról csöpögni fog a nyál a tökéletes szerelemtől, akkor fog a feje tetejére állni minden. Amely egy varázslatos világban játszódik, ahol a tündérek nem feltétlenül kedvesek, a vérfarkasok nem feltétlenül vérszomjasak, és ahol az „emberek” nem egy menü az étlapon.

Értékelés:

Először egy részletet olvastam csak a könyvből, hiszen az író elérhetővé tette az olvasók számára weboldalán az első fejezetet, és úgy gondoltam, látok benne potenciált, így megér egy olvasást. Izgalmasan indul a történet, és bár találtam benne helyesírási hibákat, és a kötet sem a vastagabbak közé tartozik, a mondanivalója és története alapvetően érdekesnek találtam.

Kezdetnek az emberek világába csöppenünk, majd lassan, hogy több szereplő bőrébe is bebújunk, megismerjük a Peremet, ahol a különböző világok találkoznak. Nem csak, hogy kicsit elcsatangolunk a Wolferek világába, de megismerjük a tündéket, törpöket, és egy villanásnyi időre egy sárkánnyal is találkozhatunk. Ami tetszett a könyvben, hogy senki sem az, aminek első látásra tűnik, mindenkiben sokkal több potenciál van, és a szálak nem csak a jelenben gabalyodnak össze, hanem kicsit a múltba is visszavezetnek. Viszályok, ellentétek, háborúk, különböző népek harca, szerelem, barátság.

Leginkább fiatalabbaknak ajánlanám a könyvet, tizenéveseknek, akik szeretnének még egy kicsit visszamerülni a vérfarkasok világába. Kedves, talán kissé túl pörgős történet a méretéhez képest. Első regénynek nem rossz, de talán egy kis átdolgozás/javítás/kibővítés nem ártana neki. Háromszor ennyi terjedelemben szívesen olvasnám ugyanezt a történetet. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kissé bonyolultak, ha jobban megismernénk őket, jobban kötődnénk hozzájuk.
Borító: 7,5/10 Tetszik a borítókép, de már megszoktam, hogy ott látom a címet és az írót a többi könyv esetében, ezért itt hiányoltam. Puhakötés, és kicsit rövid maga a könyv, de egyébként nem egy rossz minőség.
Kinek ajánlom: Fiatalabbaknak, a fantasy könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert az alapötlet nem rossz, voltak szerethető karakterek és jól indul a történet.
- pont: Mert nagyon rövidnek találtam, jobb lett volna, ha részletesebben ki van dolgozva a történet.

0 Tovább

Harry Potter és az elátkozott gyermek - Utáljuk vagy szeretjük? - Megmondom, Nekem hogy tetszett

Könyvajánló 6 Sorozat Kaland Fantasy Felnőtt

A Harry Potter folytatása már több, mint egy évtizede mozgatja meg az olvasóközönséget, nem véletlen, hogy már eddig is rengeteg fanfiction folytatás született. Arról már beszéltem nektek, hogy ezek közül nekem személyes kedvencem a Nurmengard trilógia, amelyet egy magyar férfi írt és terjedelme sem marad el az elsőtől, most azonban végre valahára a Harry Potter és az Elátkozott gyermek című Rowling kötet került a kezembe.

Könyvajánló 6 Sorozat Kaland Fantasy FelnőttHarry Potter élete sosem volt könnyű – és most sem az, amikor a Mágiaügyi Minisztérium túlhajszolt dolgozójaként, férjként és három iskolás korú gyermek apjaként kell helyt állnia. 
Miközben Harry a múlttal viaskodik, ami nem hagyja magát eltemetni, legkisebb fiának, Albusnak meg kell küzdenie a reá nehezedő családi örökséggel. A múlt és a jelen vészjósló összeolvadása azzal a ténnyel szembesíti apát és fiát, hogy a sötétség néha egészen váratlan helyekről támad.

Értékelés:

Bár sok olvasó állítja, hogy ezt nem is J. K. Rowling írta, csak a nevét adta hozzá, erre azonban bizonyítékot nem találtam, sőt, én olyan tweetjével találkoztam, amelyben a csapat nagyszerűségére utal, akik a könyv megszületésében közreműködtek. Azt tudjuk már, hogy ez nem egy szokványos HP könyv, hanem egy színdarab, amelyet Rowling John Tiffany rendezővel és Jack Thorne színpadi, filmes, televíziós és rádiós produkciók szerzőjével hozott létre. Mint ilyen, a kötet felépítése sem regényes, hanem színdarab, akárcsak a Shakespeare művek. Mi, a ’90-es évek gyermekei elég régóta várunk a folytatásra, és lehet, hogy ad valamicske megnyugvást számunkra a könyv, az azonban bizonyos, hogy a regényhez szokott szemünk és szívűnk nem értékeli majd annyira ezt a nem túl részletgazdag megoldást. Talán majd egyszer!

A történet úgy tudom, rengeteg embernek nem tetszett. Én nem szeretnék beállni a szidalmazók sorába; nem mondom, hogy tökéletesen elégedett voltam vele, de szapulni sem tudom olyasmi történések vagy szereplők miatt, ami mások szerint elképzelhetetlen, vagy nem illik a történetbe. Sokan egy langyos fanfictionhoz hasonlították a művet, és kétségtelen, hogy mint mondtam, már csak a formaisága miatt is eltér az elődjeitől (plusz háromszáz oldal színműtől mégsem várhatunk annyit, mint egy hatszáz oldalas regénytől), én nem éreztem ekkora választóvonalat. Úgy mondanám, olyan ez, mint mikor visszaemlékszel a gyerekkorodra. Akkor még minden sokkal nagyobbnak, varázslatosabbnak és különlegesebbnek tűnt, amikor viszont felnőtt fejjel látogatod meg azokat a helyeket, amelyekről éltek benned az emlékek, valószínűleg némi csalódást fogsz érezni: hiszen felnőttél – akkor is, ha ez a színmű inkább való a „veterán” HP imádó felnőtteknek. Nem tudjuk és soha nem is fogjuk már átélni azokat a varázslatokat, amelyek akkor kerítettek hatalmukba minket, hiszen akkor tizenegy évesek voltunk, most meg lassan harminc. Úgy gondolom, ez a kötet inkább egy kedves emléket állít a korábbi köteteknek, és azért mégis enged egy kis bepillantást Harry, Ron, Hermione, Ginny és a gyerekeik életébe. Egy délutánra elkalandoztatja az olvasót, és habár sok rossz szó éri a könyvet, azért gondoljatok bele: szerintem regényben vagy filmben azért ez is nagyot ütne! Elszakadtunk már attól a hangulattól, nincs az a tájleírás, az az érzelmi leírás, ráadásul a veterán HP érzékletes, elgondolkodtató és sírós klasszikus zenéi sem segítenek átérezni a történéseket. Szerintem ott a hiba, hogy manapság szükségünk van „segítségre” ahhoz, hogy beleéljük magunkat valamibe: kétségtelen, felnőttünk.

Könyvajánló 6 Sorozat Kaland Fantasy Felnőtt

Ha valaki elég magasra teszi a lécet, azt nagyon nehéz átugrani. Nekem kedves volt ez a könyv, és örülök, hogy nem maradok le semmilyen „frissítésről”. Ami azt illeti, muszáj megemlítenem továbbra is, hogy nekem még mindig a (valóban fanfic) Nurmengard trilógia viszi a pálmát, már csak az hiányzik a teljes örömemhez, hogy azt is kinyomtassam és beköttessem a széria mellé. Biztos, hogy azzal is sokan elégedetlenek lennének, mégis olyan fordulatokat és mélységeket tartalmaz, hogy én háromszor olvastam, pedig megvan ezer oldal is, ha nem ezerötszáz.

A Harry Potter és az elátkozott gyermek ezzel szemben egy esti-délutáni olvasmány, nosztalgia. Nem mondom, hogy nem tartalmaz fordulatokat és meglepetéseket, sőt, nekem ezek igazából nem voltak cseppet sem ellenemre. A probléma ott van csupán, hogy igényeljük a történetet már regényben vagy filmben is. Végtére is szomorú tény, de tény, hogy manapság nagyon kevés ember olvas színműveket. De legalább Rowling ismét rávette az olvasó társadalmat, hogy kipróbáljon valami új műfajt, vagy legalábbis visszatérjen hozzá. És persze mit tesz még? Ismét csak rejtett tanulságokkal nevel, és bebizonyítja, hogy nincs teljesen tökéletes.

Én mindenképpen azt ajánlom, hogy NE az alapján alakítsátok ki a véleményeteket, hogy MÁSOK mit mondanak a könyvről. Mindenkinek legyen SAJÁT gondolata. Megéri ezt a pénzt. Vessétek bele magatokat, és befolyásoltság nélkül alakítsátok ki a saját véleményeteket. Előre pedig NE olvassatok spoilert. Élvezzétek a történetet a maga idejében, hadd folyjon az a maga medrében.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 9/10 – Úgy hiányzott már Ron humora! :)
Borító: 9/10 – Én kicsit azért ragaszkodnék az eredeti borító verzióhoz, mint a legelső HP szériáknál.
Kinek ajánlom: A HP széria kedvelőinek, és akik meg tudnak birkózni a feladattal, hogy egy színműbe éljék bele magukat. Akiknek nincs előítéletük és képesek legyőzni mások befolyását.
+ pont: Mert visszarepültem több, mint tíz évet az időben.
- pont: Bár lenne regényben vagy filmben!

Ha tetszenek az értékeléseim, olvass bele a többi fantasy témájú könyvajánlómba is és kövess a Facebookon, hogy ne maradj le a legfrissebb ajánlókról!

0 Tovább

Emlékezés egy másik világra

Könyvajánló Magyar Sorozat Fantasy Kaland 4

Azt hiszem, legelőször is ki kell jelentenem őszintén, hogy Tímár Krisztina regénye, A látszat mesterei, a Tü/Körben sorozat első része az egyik legelborultabb regény, amit idén olvastam. Mondjuk, Benyák Zoltántól A nagy illúzió se volt semmi ebben a tekintetben, de ez a regény meg aztán pláne. Mindjárt mondom is, miért.

Könyvajánló Magyar Sorozat Fantasy Kaland 4Mi ​​történne akkor, ha egyszer csak egy teljesen más világba születnénk, mint ahol addig éltünk? Mi lenne, ha már születésünk előtt mindenre emlékeznénk előző életünkből?

Lantos Fruzsina, az anyaméhben növekvő leánygyermek mindent hall, mindent ért, és ennek köszönhetően hamar ráébred, hogy nem ismeri annak a világnak a szabályait, ahová hamarosan megérkezik. 
Itt az emberek bőre szürke, vörös vagy sárga. Félnek a fehértől, és attól is, ha szembesülnek a puszta földdel. Szamarat sose láttak, viszont a vízityúknak három lába van, a hiúznak pedig majomfarka. Az országok és a városok óvónevet kapnak, hogy ne találjanak rájuk a veszedelmes Hollók. De hol ez a hely? És kik ezek az emberek? És mi lesz velünk, ha egyszer ide születünk?

Lánglélek húszéves, és mindent megkapott az élettől. Legalábbis azt hiszi. Van hadvezérhez méltó ereje, bátorsága, tudása, éles esze, és van mesebeli hőshöz illő ártatlansága. Azt is tudja, hogy a Hármastáj nem tűri meg az ártatlanokat, de aki Kiválasztott, az akár a leggonoszabb világot is képes megszelídíteni. Arra is készen áll, hogy amikor majd a sors a kiválasztottságért benyújtja a számlát, akkor fizessen. 
Csak azt nem tudja, hogy mit kell majd odaadnia.

Könyvajánló Magyar Sorozat Fantasy Kaland 4

Értékelés:

Igazából nagyon nehéz még nekem is egyértelmű véleményt mondani a könyvről, mert többször előfordult olvasása során, hogy változott a véleményem. Eleinte például kifejezetten tetszett, érdekes volt a történet, az új világ, és az írásmódra végig nem lehetett egyetlen panaszom sem, hiszen rendkívül élvezetes a stílus, gyakorlatilag nem veszed észre, hogy olvasol, de… Annak ellenére, hogy maga a történet és az írásmód érdemelne tőlem egy ötös iskolai osztályzatot, elég gyakran előfordult, hogy annyira bevitt a képzeletbeli világ susnyásába, hogy csak kapkodtam a fejem.

Én aztán szeretem a fantasyt, de néha nekem már sok volt, mennyi minden új dolgot kell erről a világról megtudnom, mert azért ennyire mélyre egyikben sem szeretnék rögtön az első kötetnél belemerülni, arról nem is beszélve, hogy a sok információ már szétrepesztette az agyamat. Túl sok volt az ismeretlen név, égtáj, évszak, világmagyarázat, néha pedig már azt sem tudtam, ki kicsoda a történetben, vagy hogy kerül ez ide. XY-ról kiderül, hogy hú de hú, miközben eddig nem is volt XY a történetben. Az események olyan váratlanul követik egymást, mintha csak hirtelen pattantak volna ki az író fejéből. Ezt muszáj voltam leírni, no meg azt is, hogy szerintem a kötet, a történet első "része" elég lett volna egy könyvre, de ez voltaképp két külön történet, és elég sok idő kellett, mire az agyam egyikről átállt a másikra, és összeraktam a történetet, hogy ki kinek a kije, kinek mi a neve (mind a húsz), ésatöbbi. Szóval engem ez mind zavart, de ha kicsit meg lenne vágva a történet, a kedvenceim közé is kerülhetett volna.

Ugyanakkor, hogy ne csak rosszat mondjak. Van pár olyan ismerősöm, aki meg pont az ilyen könyveket szereti, ahol annyira bonyolult a világfelépítés, hogy kb. külön regényt érdemelne az is, hogy megértsd, szóval a fantasy-fanatikusoknak valóban kedvencei közé kerülhet a kötet, vagy esetleg azoknak, akik elég elvetemültek és kitartóak ahhoz, hogy átrágják magukat rajta. Mert egyébként egy rendkívül összetett történet, sok-sok titokkal, kalanddal, és az pedig tetszett benne, hogy az elején megismertekkel többször is összefutunk, és valószínű, hogy a további kötetekben még átfogóbb sztorit kapunk a kezünkbe. Csak nekem kicsit sok volt így elsőre a világokkal kapcsolatos tudnivaló. Az bizonyos, hogy az írónak nem kis tehetsége van az íráshoz, az pedig valószínű, hogy a második jobban fog majd ennél sikerülni, ha már nem akar ennyi mindent a szánkba rágni. :) Kicsit el kell engedni ezt a történetet, hadd szálljon a maga szárnyán, és bízni kell abban, hogy az olvasó anélkül is megérti a lényegesebb összefüggéseket, hogy háromszor elismételnénk neki. Szeretnék több kalandot és kevesebb magyarázást, kevesebb elvont dolgot benne, és akkor biztos, hogy a második is kedvemre válik majd.

Egyébiránt az első főszereplő, a lány (nevezzük Cselezüstnek, mert neki is túl sok neve van, vagy voltaképpen egy sem) története számomra izgalmasabb volt, mint a kötet második felében Lángléleké. Ráadásul ott picivel jobban nyomon tudtam követni az eseményeket, még ha egy-egy világelemzős oldalra el is kalandoztam. Én azért picit többet elárulok a történetről. Ha jól következtettem, Cselezüst a mi világunkból (vagy ahhoz hasonlóból) született újra ebbe a másik világba, nagyjából emlékszik mindenre, és fogalma sincs, hova került. Végigkövetjük a gyerekkorát, megismerjük ezt a fura világot az agybajos szabályaival és szokásaival (meg paranoiájukkal), jó pár szereplővel többször össze is futunk különböző neveken, bajba keveredünk, megismerjük Cselezüst fura képességeit, és szurkolunk neki, hogy minden flottul menjen és rájöjjön, amúgy hogy került ide és hol is van. A kötet második felében először fogalmunk sincs, kiről van szó, teljesen összezavarodunk, és kell pár fejezet, mire összerakjuk a darabokat, hogy: aha, szóval őróla szól ez a második kötet, már értem. Eddigre már Cselezüst történetéből megtudjuk, hogy vannak különböző színű emberek, népek, mágusok, kik azok a hollók, kitől kell félni és kitől nem, mit kellene tenni a világban, és kik a gonoszok. Ha még a nagyobb összefüggéseket nem is látjuk, azt mindenképpen megtudjuk, milyen elnevezései vannak az évszakoknak, égtájaknak, és mi a jelentősége a négyes és a hármas számnak…

A kötet második fele szerintem amolyan előkészület a következő kötetre, és a kevésbé kitartókat idegesítheti, hogy sokáig nem jön rá, ki a második főszereplő (én is kaptam egy kisebb agybajt az olvasás közben, hogy most mi van, ki ez, vajon az, akire gondolok? De nem, de igen, de nem tudom). Azt megtudjuk, mit várjunk a második kötettől, meg úgy az egész történettől legalább.

Összességében ez egy rendkívül részletes és bonyolult világba csöppent fantasy, ami már-már túlságosan kidolgozott világrendszerrel rendelkezik (valószínűleg a fanatikus fantasy kedvelők legnagyobb örömére). Nehezen kibogozható, türelmet igénylő, de érdekes, érdekfeszítő történet, ahol kicsit nehezebben, mint más könyveknél, de megszeretjük Cselezüstöt és a későbbi barátait/barátját. Nincs hiány történetcsavarásban, szereplők mennyiségében, elvont gondolkodásban, különféle lényekben és helyekben.

Annak ajánlom, aki szereti a fantasyt és szeret elmerülni az apró részletek kibogozásában. Aki egy könnyed olvasmányra vágyik, szerintem annak nem lesz az esete a kötet. Mondjuk, ez egy jó alkalom arra, hogy teszteljétek, mennyire vagytok elszánt könyvmolyok. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 8/10 – Nem rossz, csak zavart az a sok név… Egyébként kedvelhető karakterek.
Borító: 10/10 – Ez jó, egy szavam se lehet rá, bár nekem kicsit hasonlított A vétkes c. könyv borítójára. De így utólag, hogy már elolvastam a kötetet, illik a történethez teljes mértékben.
Kinek ajánlom: A fantasztikus történetek kedvelőinek és a kitartóknak.
+ pont: Cselezüst személyisége nagyon tetszett, megszerettem. Ő kap plusz pontot, és Acél és Szikla.
- pont: Amiatt túl sok volt a világról való extra információ. Nem kérek ennyit! Több kalandot, érzelmet, történést szeretnék és kevesebb elvont magyarázatot. Köszi!

0 Tovább

Amikor a laptopod átjárót nyit a manókhoz???

7 fantasy Könyvajánló Sorozat Magyar Humor Ifjúsági Kaland

Gondolom, sokan emlékeztek még arra, amikor nem is olyan régen elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonon. Persze, ez nem annyira a valóság, mint inkább egy rekeszizomgyakorlat, Virág Emília humorral és határtalan fantáziával teletűzdelt könyvének, a Sárkánycsalogatónak ugyanis megjelent második része, a Boszorkányszelídítő. Én már hónapok óta vártam, és alig bírtam kivárni, hogy sorra kerüljön, és rögtön az első tíz oldalon úgy vigyorogtam, mint egy tejbetök. Hiszen milyen már, amikor egy laptop csak úgy átjárót nyit a padlónkon ki tudja, hová, és amikor éjszaka galád manók lepik el a szobádat?

7 fantasy Könyvajánló Sorozat Magyar Humor Ifjúsági KalandAz év legelszabadultabb fantasyje folytatódik!

A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna…

Értékelés:

„– Megitták a manók. 
Szükségem volt néhány másodpercre, mire felfogtam, mit mondott. Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Csak addig jutottam, hogy kinyitottam a szám, aztán becsuktam. 
– A szobád tele van részeg manókkal – nézett a szobaajtó felé. 
Felhajtotta a bort, majd rám pillantott. Szorosan összezárta a száját, és könnyek gyűltek a szemébe. Aztán az asztalra borult, és megállíthatatlanul zokogni kezdett. 
– Hívj hozzám… mentőt! Összeomlottam! Ez a… rohadt stressz! Ez a rohadt munkahely elérte, hogy részeg manókat hallucináljak!”

 Bár egyet tudok érteni abban, hogy nem volt benne annyi humoros rész, mint az elsőben, leszámítva az első pár oldalt, én azért mégis nagyon tudtam élvezni, és hű maradok az írónőhöz a továbbiakban is, hiszen még mindig azt mondom, kivételes egyéniség az, aki ennyi „badarságot” képes összeírni egy könyvben, és úgy képes megnevettetni, hogy közben azt gondolod: „Neeee, ez hogy jutott már eszébe?” A szereplőket természetesen most is nagyon könnyű megszeretni, annyira, hogy a végén el sem akarjuk engedni őket, habár azért az én szívemben maradt némi űr a régiek miatt. Élveztem volna, ha valaki feltűnik ebben az első részből, de sajnos ez nem történt meg.

Mindazonáltal Adri, a főszereplő pesti lány stílusa nekem nagyon tetszik, bár páran írtátok, hogy túl átlagos, nekem éppen ez tetszik benne. Eléggé unom a „hű de tökéletes” szereplőket, a csini, csupa báj csajokat és a „kigyúrt, Úristen, de helyes és izmos” pasikat. Tetszett, hogy Adri egyszerű, azon pedig külön jól szórakoztam, hogy egy call centerben dolgozik (sajna én is megjártam már), így ismerős volt a helyzet, de érdekes volt a humorosabb oldaláról megközelíteni a dolgokat. Nagyon tudtam röhögni és bólogatni azon, az író milyen jól leírta az idegbeteg betelefonáló emberek stílusát (ez azért kis burkolt társadalomkritika is). Teljesen magamra tudtam ismerni Adriban, és a mondatain, belső gondolatmenetén gyakran vigyorodtam el. Nem tudom, mit gondoltok átlagos alatt, de szerintem annyiban nem átlagos, hogy Adri nagyon humoros, és bár még keresi önmagát, a végére megtudja, mit akar, jólelkű, segítőkész, kitartó és többre értékeli az emberi értékeket, mint a pénzügyieket. Ez szerintem manapság nem jellemző annyira.

Berzence, Belizár és Sanyi, a történetbeli három férfi mind külön oldalt érdemelnének. Nem titok, hogy Berzence volt a kedvencem, aki közel sem a tökéletes „pasi”, akire minden olvasó ugrik. Alacsony, kicsit vehemens, rengeteg hibát elkövetett, akaratos, bosszúálló, na de miből lesz a cserebogár, azért a felszín alatt látni, hogy egy kedves srác, aki csak elfogadásra vágyik. A többiekről majd kialakítjátok a saját véleményetek, nem akarok sok poént lelőni.

Rendkívül fordulatos történet, világokon át, és külön értéke, hogy képes a saját, hétköznapi és unalmas világunkat is különleges, rejtett titkokkal, helyekkel, varázslatokkal felruházni. Ki tudja, lehet, hogy egy napon én is találok egy átjárót az egyik buszon ülve, vagy a liftben, esetleg reggelre manók ülnek majd az ágyamon és lidércek lebegnek a fejem felett.

Tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a furcsa, a humoros vagy a fantasztikus történeteket, azoknak, akik olvasták az első részt, de azoknak is, akik nem. Igen, az első nekem is jobban tetszett talán, de ez sem sokkal marad el mögötte. Imádtam!

„Reggel benyitottam a szobádba, és a laptopod előtt egy manó ült. Nekem ez sok. nagyon bírlak téged, jó lakótársam voltál, de nem tudom, hogyan tudnék a tulaj elé állni, és megmondani neki, hogy csináltál egy „alvilág-kapuja”-lyukat a padlóba, amin manókat engedsz a lakásba. Direkt utánanéztem a neten, és nem vagyok elmebeteg. Aki hallucinál, az általában nem reggel, és akkor sem manókat.”

Mások molyos véleményei:

„Aki olvasta a Sárkánycsalogatót, az nem fog csalódni a folytatásban sem. Egy igazi urban fantasy, mely Budapesten kívül, a jól ismert királyságba is elkalauzol bennünket. 
Nem tudom, hogy miért, de végig úgy éreztem, hogy Adri lakása a Tűzoltó utcában van és képszerűen pörögtek előttem az események. 
Most már nem csak boszorkányokkal kalandozhatunk, hanem lidércekkel és lidércúrral is. Bepillantást nyerhetünk az alvilágban történő „lélektisztításba”, pontosabban: nyúzásba. 
Szókimondó, izgalmas és humoros történet. Néha pedig előbukkannak az igazi emberi érzések, értékek, jellemek, amik csak emelik a történet értékét.”

„A Boszorkányszelídítő ezúttal kicsit mélyebbre merészkedett a komolyságot illetően, ez viszont csak előnyére válik. Legalább annyira – ha nem jobban – szerethető, mint az első rész, ezúttal is rengeteg esemény történik, soha egy pillanatra sem kell aggódnunk azon, hogy lenne időnk unatkozni.”

„A könyv olvasását mindkét tábornak ajánlom: éppen annyira hasonlít a Sárkánycsalogatóhoz, hogy élvezzék, akiknek az is tetszett; illetve annyiban különbözik, hogy esetleg akinek az nem jött be, egy új történetet is kipróbálhasson.”

„A humor talán kevesebb volt, mint amit az írónőtől (a Sárkánycsalogatótól) megszoktam, ennek ellenére a világfelépítés remek volt. Egy percig sem unatkoztam, izgalmas történet, és ismételten összekeveredik a mai világ technikája a régi korokat idéző Hetedik Királyság életével, és mindezt úgy, hogy az olvasó úgy érezze, ez teljesen normális. Persze egyáltalán nem az, és a szereplők sem, de én ezt vártam a regénytől..”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number One
Karakterek: 10/10 – Nagyon szerethető és „emberi” karakterek.
Borító: 10/10 – Nekem jobban tetszik, mint az első, egyébiránt méretben éppen akkora, jól mutatnak együtt.
Kinek ajánlom: A fantasy vagy a humor kedvelőinek, akik szeretnének röhögni egy jót és kicsit elkalandozni a világokban.
+ pont: A sok-sok humoros részért.
- pont: Néha kicsit soknak éreztem a harcok leírását, de nő vagyok, ez elnézhető.

0 Tovább

Half the World - A harcos

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult

„A gyilkosság… nos, a gyilkost csak az különbözteti meg a hőstől, hogy ki a halott.”

Nem régiben írtam nektek Abercrombie - Half a King című regényéről, ami a kedvenceim között landolt. Abban adott volt Yarvi, a „félkezű”, eleinte félénk fiú, később ravasz és fondorlatos férfi, most pedig, a sorozat második részében Hild Bathu (Tüske), az eleinte elkeseredett, később tökéletes gyilkossá váló lány kalandjait követhetjük végig.

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult„Gyors, sodró történet tele árulással és bosszúval. Már az első oldalon magával ragadott, és nem is eresztett többé.” 
George R. R. Martin 
A Trónok Harca írója

Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle. 
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. 
Tüske az úton harcossá érik, de – mint mindenki más – belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.

Értékelés:

Azt rengetegen írták már, hogy ez bizony nem marad el az elsőtől, és tényleg nem, habár nekem nagyon hiányzott Yarvi nyugodt stílusa, körmönfont eszmefuttatása, meg úgy általában a régi csapat, hiszen ha megszokunk egy adott szereplőgárdát, nagyon nehéz őket elengednünk még akkor is, ha Tüske és Brand személyében úgy hősökkel gyarapszik a történet. Azt hiszem, ezzel rajtam kívül sokan így vannak, mert bár a történetben feltűnik az elvileg csak pár évvel idősebb Yarvi, és igen komoly szerepet is vállal, de mégis, valahogy így, hogy nem látunk be a gondolatiba, csak egy távoli személy, egy érthetetlen és idegen férfi, aki már-már kegyetlenül számító. Pedig az első részből tudjuk csak igazán, hogy milyen is ő valójában, és mi mindenen ment keresztül, mire útja idáig vezetett.

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult

Az új szereplő legnagyobb meglepetésemre nő, amire csak kicsit később jöttem rá a nevek kuszasága miatt, és bár erősen emancipált vagyok meg minden, az ő forrófejűsége néha még nekem is sok volt, de meglepően ez a tény nemhogy elriasztott volna, inkább csak még érdekesebbé tette az egészet. Persze, Tüske kivételes, sokkal bátrabb, mint bármelyik férfi, az elszántságról nem is beszélve, és bár tényleg szinte minden ellene szól, mégis megvalósítja az álmait, és a sok szenvedés, lenézés ellenére (vagy talán éppen ezért) megerősödik. Az egyik kedvenc szereplő a könyvben a mestere Szkifr, aki képes egy zabolátlan, erőszakos „csitriből” komoly és veszélyes gyilkost faragni, de természetesen nem sokkal marad el tőle új útitársunk, a bivalyerős, ugyanakkor hatalmas szívvel rendelkező és jólelkű Brand sem, aki elég hamar felhívja magára a figyelmünket jóképűségével is. Igazságérzete gyakran felülkeveredik harci kedvén és párszor nem várt bajba és kalandba sodorja. Érdekes egy páros, s ezt még fűszerezzük meg Yarvi atya fondorlataival, pár, az első könyvből ismert szereplővel, a félelmetes Grom-gil-Gormmal, Skaer anyával, Laithlin királynével, és egy kitörni készülő globális háborúval.

Yarvi atya minden leleményességére szükség van, hogy ne essen egymásnak a Szilánkos-tenger összes birodalma, hála a Főkirálynak és Wexen nagyanyának.

Az első részhez talán kicsivel kevesebb kalandozásban van részünk, csöppnyivel több politikában és harcossá válásban. A történet főfonalát Yarvi, Tüske és Brand irányítják, én pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb megkaparinthatom a harmadik részt is.

 Mindenképpen ajánlom nektek, ha olvastátok az első részt, de akkor is, ha nem, ez jó alkalom arra, hogy ezt a "hiányosságot" pótoljátok. :) Ez egy nagy részletességgel felépített fantasztikus világ, ami szerintem még tartogat számunkra meglepetéseket.

Mások molyos véleményei:

„Kedvelem Abercrombie stílusát: pörög, nem bonyolódik bele részletes leírásokba, ügyesen vált nézőpontokat, és a cselekményben is van a tarsolyában egy-egy váratlan fordulat.”

"Nem gondoltam volna, de sokkal jobban szerettem ezt a részt, mint az elsőt. A történet nagyon érdekes volt, akárhányszor elkezdtem olvasni, alig bírtam lerakni. 
Furcsa volt, hogy Yarvit kívülállók szemszögéből láthattam, és hogy emiatt mennyire távolinak/idegennek érződött, holott az első részben alaposan megismerhettem. 
Az új szereplőket imádtam! Nem hittem volna, sőt tartottam is attól, hogy milyen hatással lesz, ha más karakter szemszögéből kerül bemutatásra a könyv, de abszolút pozitív csalódás volt! Tüske és Brand is nagyon szimpatikusak voltak, egyszerűen imádtam őket.”

„Régebben, ha megkérdeztél volna, azt mondtam volna, hogy engem nem érdekel a háború, a politika, a cselszövés és ármánykodás. Dehogynem! Fantasy köntösben, Abercrombie-ul!”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 9/10 – Új főszereplők, új megvilágítás. Tüskében kicsit magamra ismertem. Egyébiránt szeretem az erős, női, kivételes karaktereket, bár néha talán már kicsit sok is volt. :)
Borító: 10/10 – A betű süllyesztett és olyan jó, kemény borítás, illik az első részhez.
Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek, azoknak, akik olvasták az első részt, vagy azoknak, akik szeretik Abecrombie stílusát.
moly.hu-n elért százalék: 89%
+ pont: Mert kicsit kiáll a nőkért, olyan értelemben véve, hogy itt végre egy erős, női karaktert kapunk, aki nem hagyja, hogy az előítéletek, vagy a „konyhában a helyed” társadalmi felfogás eltántorítsa céljától.
- pont: Mert Yarvi kicsit távolabb került tőlünk a könyv olvasása folyamán, ez furcsa érzés volt.

0 Tovább

Félre az idealizált hősökkel? – avagy itt egy testi fogyatékkal élő főszereplő

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7

Idealizált hősök? Abercrombie Half a King – az uralkodó című könyvének testi fogyatékkal élő hőse, Yarvi úgy született, hogy jobb kezén öt ujj helyett csak hüvelykujja van. Általában a könyvek 99%-ában természetellenesen idealizált hősöket kapunk, akik után aztán egész életünkben sóvároghatunk – hasztalan. Ezek után már egészen szokatlan volt, hogy egy testi fogyatékkal élő, közel sem bátor, sőt, már-már a gyávaság határait súroló főszereplőről olvashattam (amíg a történések meg nem keményítik), ráadásul az író egy pillanatra sem hagyta elfeledtetni velem, hogy Yarvit lenézik, megvetik, ő megveti és utálja saját magát, fél az emberi kapcsolatoktól, nem boldogul a nyomorék kezével stb. Erről fogok részletesebben írni.

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7„Gyors, sodró történet tele árulással és bosszúval. Már az első oldalon magával ragadott, és nem is eresztett többé.” 
George R. R. Martin 
A Trónok Harca írója

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le. 
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Értékelés:

Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy imádni fogom a könyvet, mégis egy ideje már várakozott, hogy sorra kerüljön, ugyanis mindig minden közbejött, főleg más könyvek, mire hozzá eljutottam volna. Most viszont megvagyok az első résszel, és alig várom, hogy ma éjjel elkezdhessem a folytatását, a Half a World – A harcos olvasását, ugyanis mint lentebb látni fogjátok, ez a könyv is a legkedvencebb könyveim közé került – nem véletlenül.

Mint említettem, nekem kifejezetten tetszett, hogy nem egy idealizált, tökéletes szereplőt kaptam, hanem egy valósághű srácot, aki fél az uralkodástól, aki nem akar felelősséget vállalni egy egész országért, és aki sajnos meglehetősen sok megvető és lenéző tekintettel találkozott már élete során a keze és fizikai adottságai(nak hiánya) miatt. Szóval egy egyszerű karakter, aki talán éppen ezért szerethető, s nagy élvezettel olvashatjuk kalandjait, melyek során csodálatos jellemfejlődésen megy keresztül; hiszen lassan felnő, megtanulja elismerni saját adottságait, használni az eszét.

Nem is annyira a fantasy kategóriába sorolnám, inkább a kalandregények közé, ugyanis nekem annyira tetszett a sok helyszín, amit bejár, az a sok történés, amin keresztülmegy, hogy olyan kellemes emlékeket idézett fel bennem, mint mikor A gyűrűk urát, vagy az Odüsszeiát olvastam. Jó, tudom, hogy az utóbbi nem sokatoknak kedvence, azt szeretném érzékeltetni, hogy egy szépirodalmi műhöz hasonlóan itt is van szép kerete a történetnek, egy kiindulási alap és egy cél, ahova tartunk, a viszontagságos úton pedig megismerjük és megszeretjük nem csak Yarvit, hanem a sorstársait, barátait is. Mindazonáltal a fantasy besorolást egy olyan világért kapja, amely valahogy (a többi olvasó véleményét olvasgatva) talán egy alternatív középkori viking helyre varázsolja az olvasóit. A történet vége természetesen nem várt csavarral ér véget, és összességében egy olyan kellemes nyomot hagy az olvasóban, ami nem hagyja egykönnyen elfeledtetni magát.

Bár Young Adult kategóriába van sorolva, azaz fiataloknak ajánlott, most őszintén, 26 éves vagyok, és az igaz, hogy tíz évvel ezelőtt is imádtam volna a könyvet, de az is igaz, hogy tíz év múlva is imádni fogom, és személy szerint nem lepődnék meg rajta, ha az évek múlásával (mint ahogy A gyűrűk ura esetében is) a történetet felfedezné magának a filmipar is.

Tudom ajánlani a fantasy vagy a kalandregények kedvelőinek válogatás nélkül, mivel nekem ez is a Number One kategóriába tartozik, azaz a kedvenceim közé (ami valljuk be, nálam nem egyszerű feladat), így azt gondolom, kitartói olvasóim körében ez garancia és „jótállás”. :)

Mások molyos véleményei:

„Egyébként is szeretem ezt a műfajt, amit manapság „high fantasy”-nek hívunk, és tényleg minden megvolt benne, amitől új kedvenc könyvvé vált számomra: jól kidolgozott világ, még jobban kidolgozott karakterek, rengeteg csalódás, meglepetés, titkok, emberség és embertelenség, háború és vérontás rózsaszín megoldások nélkül, és egy hosszú út, amit együtt tettem meg a főszereplő Yarvival.”

„Abercrombie az az író, akitől elég volt egyetlen regényt elolvasnom és már tudtam, hogy ettől kezdve mindig vevő leszek a történeteire. Egyértelmű volt, hogy Az uralkodó esetében sem fogok sokáig tétovázni. :)”

„Ez egy olyan beszippantós könyv. Mintha végig ott álltam volna Yarvi mellett a történetben, mint egy láthatatlan szemlélő.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (legkedvencebb)
Karakterek: 10/10 – Nagyon jó, hogy ilyen hús-vér karaktereket kaptunk.
Borító: 10/10 – A betű süllyesztett és olyan jó, kemény borítás. De azért a külföldi borító se semmi:

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7

Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek, ez biztos, hogy tuti befutó lesz nálatok. De lényegében inkább kalandregénynek mondanám! Olvasmányos!
moly.hu-n elért százalék: 86%
+ pont: Mert nem egy tökéletes főszereplőt kaptam. :D
- pont: Nincs :D

               

0 Tovább

Életrekelt mesebei hercegem - avagy a Sorok között c. könyv folytatása, a Lapról lapra értékelése elsőként tőlem!!! :) (Megjelenik 29-én!)

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor

„CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.”

Csak hogy tudjátok, tűkön ülve vártam, hogy mihamarabb megkaparinthassam a folytatását, a Lapról laprát. Aki olvasta az első kötetet, tudja, hogy miről beszélek. Olivér, a mesebeli herceg az első részben nagy-nagy kalandok, gondok és fejtörés árán végül kikerül a való életbe, szerelméhez, Delilá-hoz. Csakhogy lehet, hogy a való élet nem is olyan tökéletes, mint elsőre gondolták, és lehet, hogy nem ők az egyetlenek, akik nem elégedettek a saját világukkal. A kötet 29-én kerül a könyvesboltok polcaira, én azonban voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy korábban olvashattam, így elsőként tőlem olvashattok értékelést a könyvről. :)

Az első részről, a Sorok közöttről már ITT írtam nektek, most elengedhetetlen, hogy a Lapról lapráról is szóljak pár szót.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult HumorA valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje… 
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Értékelés:

Imádtam az egészet!!! Rajongok ezért a folytatólagos történetért, és, ha lehet ilyet mondanom, a második rész még jobban tetszett, mint az első, már csak azért is, mert ezúttal inkább a való életben játszódik, valós problémákkal.

Fantasztikus ez a felnőtteknek írt mese, ami (majdhogynem) képes elhitetni velem, hogy a könyvszereplők tényleg egy külön életet élnek, amikor nem nyitjuk ki a könyveket. De erről nem szeretnék bővebben nyilatkozni, mert hibbantnak hinnétek. :) Inkább azt tudom javasolni, ne hagyjátok ki ezt a fantasztikus élményt, hogy eljátszhattok a gondolattal: milyen, amikor a mesebeli herceg életre kel, és viszonozza az olvasó szerelmét. Ugye, hogy minden könyvmoly legalább egyszer eljátszott már ezzel a gondolattal, ha nem ezerszer?

Persze, aki már olvasta az első részt, annak nem kell bemutatnom a történetet, úgy gondoltuk, Olivér és Delila boldogan élnek a való életben. Igen ám, de mind tudjuk, hogy a valóságban közel sem egyszerű minden annyira, mint egy tündérmesében, adódnak problémák, a tetteknek következménye van, és a rossz dolgok kíméletlenül csőstül jönnek, nem válogatnak. Nem tudhatjuk előre, hogy mi vár ránk, mi fog történni, nincs előre megírt szövegkönyv, feltétlenül boldog vég, itt mindenért meg kell küzdeni és ki kell érdemelni a boldog befejezést.

Nagyon sokat nevettem fel a könyv elején hangosan, szerencsére a családom már hozzászokott ehhez, szóval meg sem kérdőjelezték, hogy mért röhögcsélek magamban a szobámban, egyébként azon, hogy Olivér mennyit szerencsétlenkedik a suliban, milyen nehéz megszoknia ezt az életet, és milyen butaságokat csinál. Természetesen teljesen a szívemhez nőtt a srác, és bármit megbocsátok neki. Aztán voltak olyan részek, ahol elszomorodtam, és olyan is, ahol a vége felé majdnem sírtam, és csak azért nem tettem, mert a nálunk nyaraló unokahúgom és unokaöcsém valószínűleg megijedt volna a hirtelen kifakadásomtól. De a szemem azért könnybe lábadt. Mindazonáltal, ne féljetek, nem fogjátok végigkönnyezni az egészet, és nem sírós-depressziós hangulatban fogjátok befejezni, hanem szívmelengető emléket hagy majd a lelketekben a történet, és úgy dédelgetitek majd, hogy senkinek kölcsön sem fogjátok adni, hogy majd egyszer a gyerkőcötök megfelelő korú lesz, feltétlenül felolvashassátok neki. :) Én legalábbis így vagyok vele.

Kicsit hiányoltam a csodálatos illusztrációkat az első részből, de mivel ez leginkább a valóságban játszódik, így megértem annak hiányát. Természetesen a fekete-fehér rajzokból nincs hiány, az én szívem azonban mégis azokhoz a színes rajzokhoz vonzódik.

Érdekesség az első részhez képest, hogy több mellékszereplő is főszerepet kap, jobban megismerhetjük Julest, Delila barátnőjét, valamit Edgar is sokkal többet kerül a pódiumra, ezúttal az ő szemszögéből is sokat olvashatunk majd. Személy szerint ez a befejezés nekem sokkal jobban tetszik, mint az első, valahogy minden és mindenki a helyére kerül, megleli a boldogságot, ráadásul ott és azzal, akivel nem is gondolnánk. Nem kevés meglepetést tartogat a könyv; nem várt fordulatok pezsdítik fel az egyébként is sziporkázó „mesét”, ide-oda ugrálunk a világok között és mi magunk is keressük a tökéletes megoldást, amit természetesen csak maga az író találhat meg. :)

Bátran ajánlom gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő. Azoknak, akiknek tetszett az első rész, és nem tudják elengedni a szereplőket, vagy kíváncsiak a folytatásra.
 

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor
A könyv külföldi borítója

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Imádtam!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Az elsőhöz képest más, érthető módon valósághűbb. Én személy szerint jobban örültem volna valami mesés borítónak, és legalább annyi csodálatosan fantasztikus illusztrációnak, mint az első könyvben, mindazonáltal merek én bármi rosszat is mondani erre a fantasztikus könyvre?
Kinek ajánlom: Gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő.
+ pont: Imádtam az egész eredeti történetet!
- pont: NINCS. Ja, de, miért ért véget??? Soha ne érjen véget a történet! :)

0 Tovább

Csillagpor

Neil Gaiman angol fantasy, képregény, sci-fi regényíró, aki olyan díjakat is bezsebelt, mint az Eisner-, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díj; aki már négyéves kora óta olvas, és kedvencei között tudható Tolkien, 1999-ben írta a Csillagpor (Stardust) című regényét, ami nem is olyan régen került újra kiadásra az Agave kiadónál.

Könyvajánló Fantasy Ifjúsági 5 RomantikusNeil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Értékelés:

Nem tudom, pontosan miért, de nekem valahogy kimaradt a könyv és a film is eddig az életemből, így nem is nagyon tudtam, mire számítsak, azonban az új borító és a leírás felkeltette a figyelmemet. Amikor megláttam, kicsit rosszul esett, hogy vékonynak tűnik, pedig közel kétszáz oldal, de amint beleolvastam az első sorokba, az az ismerős mesebeli szellő csapta meg a lelkemet, ami még a Tolkien könyveit olvasva kerülgetett. Gondolom, nem véletlen, hogy Gaimannak Tolkien az egyik példaképe is.

Nagyszerű volt olvasni, egy egészen új világba kalauzolt el, szinte úgy éreztem, én is a része vagyok. Megkedveltem a kissé gyerekes, de jólelkű főszereplő(ke)t, Dunstant, Tristant, a szőrös kis segítőt és a lányt is. Bár a végén jobban örültem volna valami részletesebb kifejtésnek, több érzelemnek, csodálkozásnak, meglepődésnek, de ennek ellenére is egy kellemes olvasmány volt, mindenképpen tudom ajánlani a fantasy műfaj kedvelőinek, gyerekeknek vagy felnőtteknek egyaránt. Szívet melengető, tanulságokat tartalmazó történet manókról, csillagokról, szőrös kis lényekről, kalózokról, tünde földéről és Falva falváról. Utóbbi kicsit a Megyére emlékeztetett, de mint mondtam, ez talán nem véletlen. A könyv bővelkedik kalandokban, mesés helyekben, mesés történetekben, csodákban, varázslatokban, boszorkákban stb. Romantikus, s egyszerre szól barátságról, bátorságról, ígéretekről, csalfaságról, igazságról, szóval tényleg minden megvan benne, ami egy nagyszerű meséhez szükségeltetik – ami azonban nem csak a fiatalokat ragadja magával. Jómagam mosolyogva olvastam, és örülök, hogy a polcomon tudhatom.

Mindazonáltal néhány helyen jó lett volna részletesebben is olvasni az emberek érzelmeit, vagy világosabban látni az összefüggéseket, amit nézzetek el nekem, de számomra nem estek le egyből, van, ami csak a film megnézésével (na, ilyen se volt még, ugyanakkor a filmben sok mindent megváltoztattak, ahogy az már lenni szokott). És tényleg jó lett volna, ha a végén a nem-mondom-meg-melyik-résznél kicsivel több kifejtést kaptunk volna. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5., Nagyon jó, tetszett
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10 – Nagyon szép, személy szerint sokkal jobban tetszik ez az új, mint a régi.

moly.hu-n elért százalék:84%
Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek.
+ pont: A Tolkienhez hasonlatos stílusért és megfogalmazásért és azért, mert egy mesés világba kalauzolt el. :) Tetszett!
- pont: A (számomra) rövidségéért, mert bár közel kétszáz oldal, én négyszázban is szívesen olvastam volna a történetet.

0 Tovább

Régi mesék újragondolva... avagy Sárkányok, farkasok és almák

A fantasztikus témájú könyvek pár éve újra erőre kaptak hazánkban is, és olyan magyar írók mutathatták meg tehetségüket az Athenaeum kiadónál, mint Virág Emília (Sárkánycsalogató), T. S. Thomas (Londinium hercege) és Norbert Winney (Sárkányok, farkasok és almák). Nem titok, hogy Virág Emília könyve nagyon hamar a szívembe lopta magát, és talán ő volt az, aki elindított az úton, hogy ne féljek a friss, magyar könyvek olvasásától; így került a kezembe Norbert könyve is. Bár a többkötetesnek készülő könyv úgy tudom, a Könyvmolyképző Aranymosás pályázatán nem kapott zöld lámpát dramaturgiai, logikai és stílusváltási okokból, azonban az Athenaeum egyik 2015-ös pályázatának zsűrije megjelenésre érdemesre tartotta a művet.

4 Fantasy Magyar SorozatVízfüttyő Loson a nincstelen tizenhárom évesek magabiztosságával vág neki a kihívásnak, hogy egyik kalandból a másikba csöppenve egy életre elköteleződjön az izgalmak mellett. Mesés környezetben játszódó fordulatos kalandjai során sárkányokat tüzel fel, boszorkányokat cselez ki, farkasemberekkel néz farkasszemet, királyokkal alkudozik, lovagokkal és törpékkel akasztja össze a bajuszt, sőt magával a Nagy Kaszással, a Halállal is meg kell küzdenie. 
Humorban bővelkedő történetei különleges, ám ismerős világának különböző szegleteibe kalauzolják el az olvasót, Óperencián innen és túl… 
A sorozat első kötetében Vízfüttyő Loson három kalandját izgulhatjuk végig.

Értékelés:

Bár ahogy lentebb is megfogalmazom részletesebben, a borító egyáltalán nem nyerte el tetszésemet, szerencsére nagy nehezen el tudtam ettől vonatkoztatni, még ha húzom is a számat néha, ha meglátom a polcon, mennyire nem illik a többi fantasztikus kötetem közé. A történet elsősorban azért keltette fel a figyelmemet, mert mostanában nagyon sok tehetséges magyar író szárnyal felfelé az Athenaeum kiadónak köszönhetően, s mivel még az ő kiadványaikban sosem csalódtam, így megadtam ennek a könyvnek is a lehetőséget, hogy elkápráztasson.

Az alaptörténet mostanában elég népszerű, több hasonló (de persze nem teljesen ilyen) könyvet is olvastam az elmúlt hónapokban, mint a fentebb említett két kötet is, azért úgy látom, egyelőre még mindegyik képes egy kis meglepetést és változatosságot csempészni a lapok közé. A történet tulajdonképpen három novella, amiben a főszereplő egy-egy kalandját követhetük végig. A kötet erőssége mindenképpen a legelső történet, a Sárkányfészek. Fantasztikus kezdés, amely titokzatosságával és a furcsa világba való bevezetésével éppen eléggé felkelti az olvasó figyelmét. Megszeretjük és megismerjük a főhőst, és kis barátját, a patkányt, találkozunk a hétfejű sárkánnyal, királylánnyal, szerelemmel, stb., mindeközben bár itt-ott mesékre alapoz a történet, mégsem süllyedünk a klisék ingoványába. Ez a rész tőlem ötöst érdemel, ugyanakkor a folytatásokban többek között nagy csalódást okozott, hogy bár a barátságos kedvencem, a patkányka, Muszti végig a képben marad, Loson másik két barátjáról nem túl sokat hallunk, tulajdonképpen mellékszereplővé avanzsálnak. A második, a Farkasátkok című részről már nem is annyira mondható el, hogy egyedi, talán az elmúlt tíz évben már túl sokan nyúltak ehhez a témához, ráadásul majdhogynem fölösleges, kitérő résznek éreztem, hiszen nem emlékszem, hogy lett volna bármilyen cselekménymódosító hatása a később történtekre. Talán emiatt érzik többen is úgy, hogy nem egészen egy egész történetet kapunk, talán inkább három kis darabot. S bár az utolsó részben, a Kristálylakókban sem kapunk megoldást az elsőben felvetett problémákra, sem választ a kérdéseinkre, ezért nem adhatok mínusz pontot, hiszen a kötet folytatása minden bizonnyal kielégíti majd hiányérzetemet.

Nagy örömömre szolgált volna, ha az első fejezethez méltón folytatódott volna a történet, akkor talán több pontot szerzett volna nálam, ugyanakkor kedves kis hétvégi történet, amely a fantasztikus világ kedvelőinek belophatja magát a szívébe. Mivel egyébként hamar végigolvastam, és nem volt benne olyan rész (pár rövid harcos elemtől eltekintve), amikor unatkoztam volna, ezért bátran tudom ajánlani nektek is. Az írásmódja és az alaptörténete valóban nagyon kedvemre való, csupán a dramaturgiailag összefüggéstelen részek tompították kissé a hatását. Bízom benne, hogy Norbert sokat fejlődik az értékelések és kritikák révén, és kíváncsian várom a folytatást. Norbert, remélem, a kis patkánykát nem hagyod ki a történetből, és fontosabb szerepet is kap, én nem mondom meg, mire tippelek, de van egy olyan sejtésem, hogy Muszti még fontos lesz a történetben, és szívesen olvasnék többet Loson két barátjáról is. :)

Külön tetszettek a történetben a Hófehérkés vonatkozások, és érdekes volt az átírását olvasni. Olyan, mintha a közismert Hófehérke mese valójában csak a felszín lenne, Norbert pedig mélyre ásva megmutatta azt, vajon mi van a mese sorai mögött, mi az, amit elhallgattak előlünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 4/10 – Tudom, hogy Norbert készítette a borítót, és az almában lévő sárkányt ötletesnek találom, amely illik a történethez, azonban az unalmas bézs hátteret (és annak fehér keretét), valamint az elmosódott betűket nem preferálom. Összességében szerintem az almát valami kékes-lilás, mesebeli, misztikus tájra, vagy várhoz, vagy egy nonfiguratív, de sötétszínű mintára lehetett volna helyezni. Nem illik a könyvespolcom fantasy könyveihez. :( A kötés egyébként szép, a lapok jó minőségűek, a belső betűtípus, szedés is a kiadó megszokott minőségét nyújtja.
Kinek ajánlom: A szerző saját szavaival élve:

„Mindenkinek. :) Leginkább persze azoknak, akik unják a sablonokat, unják a fantáziátlanságot, és szívesen kalandoznának egy eredeti ötletekben gazdag világon. Azoknak, akik szeretik, ha az ismerős motívumokat valaki eddig ismeretlen szemszögből mutatja meg nekik.
A fantasy műfaj iránti rajongás nem elvárás; történeteim sosem azt ecsetelik, hogy a barbár a kétkezes kardjával hogyan csapja le az arra járó orkok fejét. Loson semmilyen szempontból sem sablonos hős, olyasvalaki, aki az eszével, ügyességével és a talpraesettségével oldja meg a problémáit. Még csak kardja sincs.” /http://objektivafiokbol.blogspot.hu/

+ pont: Összességében egy jól megírt könyv, felkelti az ember érdeklődését, még, ha a végére kicsit el is vesztettem azt. A folytatásokkal együtt látok benne potenciált.
- pont: Jó lett volna több összefüggés a három fejezet között, kicsit úgy éreztem, ez három különálló, de egybegyúrt novella, ráadásul gyakran a számomra érdekes részeket ugrotta át.

Más molyok véleménye:

„Klasszikus mesei elemek egyedi köntösbe bújtatva, azt hiszem, így lehetne a legjobban összefoglalni ezt a történetet. Norbert Winney Kalandok Óperencián innen és túl sorozatának első része igazán jó kis bevezető kötet, Vízfüttyő Loson varázslatos és izgalmas kalandjai engem levettek a lábamról.”

„Nagyon hangulatos, kellemes olvasmány: egy jó kis felnőtt mesekönyv. Gyerekkorunk meséi nagyon ügyesen vannak beleszőve a világba és a történetbe, amihez illeszkedve az egész könyv hangvétele, nyelvezete is könnyed – helyenként egészen komoly mögöttes tartalommal.”

0 Tovább
«
12
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.