Facebook Twitter Addthis

Kirándulás a ’80-as évekbeli játékokba

A Ready Player One c. könyv méltán foglalja el a helyét a molyok között a 17. legjobb sci-fi könyv helyezettjeként, ráadásul 2018-ban Spielberg rendezésével film is készül belőle – amiről egyelőre nagyon keveset tudni. A könyvben egy olyan, 2044/45-ös technológia-disztópiás jövőbe csöppenünk, ahol az emberek a 2009-es Bruce Willis – Hasonmás c. filmjéhez hasonlóan nem a valódi testükben élik életüket. Bár míg a Hasonmásban amolyan robot testeket használnak, addig a Ready Player One-ban egy vizor és egy haptikus kesztyű segítségével egy globális játékban élik mindennapjaikat.

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Fantasy Sci-fi Kaland2044-et ​​írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.

Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.

Értékelés:

Nagyszerű könyv, nem véletlenül pakoltam ezt is a kedvenceim közé! Viszont inkább pénteken kezdjetek bele, lévén, hogy letehetetlen. Hajnali háromkor nekem ugyanis már eléggé bűntudatom volt, hogy még mindig ezt olvasom, és másnap pedig dolgozni kell.

(Ami kicsit zavart, de az idősebbeknek meg pont ez lehet érdekes, hogy nagyon sok a '80-as évekbeli játékokra való utalás a könyvben, személy szerint talán a ’90-es éveknek jobban örültem volna – lévén, hogy én akkor cseperedtem fel.)

Egyébiránt leginkább Dave Eggers: A kör hasonlatos ehhez azok közül a disztópiák közül, amiket most olvastam, legalábbis nagy körvonalakban. A Ready Player One lényegében egy teljesen elképzelhető jövőt vázol fel, ahol az ember, ha menekülni akar a szörnyű valóság elől (mindenki éhezik, rengeteg a hajléktalan, tönkretettük a földet), csak felveszi a vizort (fejlett, virtuális szemüveg) és a haptikus kesztyűt vagy épp haptikus ruhát, és máris elmerül egy remekül kidolgozott, több millió bolygóból álló és különféle mágikus vagy technikai (vagy épp mindkettő) tulajdonságokkal rendelkező világban.

A könyv már csak azért is letehetetlen, mert mi magunk is kezdünk kicsit a számítógép-függőség felé tartani, tehát kicsit groteszk módon ez nem csak egy fantasztikus történet, hanem talán burkolt társadalomkritika is. Már rögtön az elején belecsöppenünk egy olyan versenybe, amelyet ebben a játékvilágban, az OASIS-ban kell megvívni, s amelynek a tétje nem kevesebb, mint rengeteg vagyon és maga az OASIS birodalom. Azoknak, akik a ’80-as években voltak fiatalok és/vagy szeretik a számítógépes játékokat, kifejezetten magával ragadó könyv, hiszen egyedi megvalósítással repíti vissza olvasóit a ’80-as évekbeli mára elavult játékok korába, a modern MMO OASIS vizorán keresztül. Pörgős cselekményű történet, a disztópiák kedvelőinek kifejezetten kihagyhatatlan.

Személy szerint már nagyon váron a filmet, ami egyébként a fülszöveg szerint 2017-re (azaz idén) várható, az internetes kutakodásom során viszont a 2018-as dátummal találkoztam a film kapcsán.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Karakterek: Teljesen hihető! Szerethetőek, nekem H. volt a kedvencem!
Borító: 8/10 Nem rossz, fogjuk rá. Nekem túl egyszerű.
Kinek ajánlom: A '80-as években felnőtt korosztálynak, a disztópiák vagy a videójátékok kedvelőinek.
+ pont: Mert nem bírtam letenni!!!
- pont: Mert néha nekem sok volt a régi játékokra való utalás.

0 Tovább

Gengszterélet az 1900-as években

Nem sokára mozikba kerül Dennis Lehane – Az éjszaka törvénye c. könyv alapján készült film, amelyben olyan színészek kaptak (fő)szerepet, mint Ben Affleck, vagy Elle Fanning, Dakota Fanning húga. A történet az 1920/30-as években játszódik, mely által bepillantást nyerhetünk az akkori gengszter- és börtönéletbe vagy a rumbizniszbe az alkoholtilalom idején.

Könyvajánló 5 Felnőtt Krimi ThrillerJoe ​​Coughlin, Boston rendőrkapitányának legkisebb fia tolvajként bontogatja szárnyait. Egy balul elsült kaszinórablás közben megismerkedik Emma Goulddal, találkozásuk pedig örökre megváltoztatja az életét. Hamarosan a saját bőrén kénytelen megtapasztalni, mit is jelent valójában az éjszaka törvénye, és milyen árat kell fizetnie azért, ha életben akar maradni az alvilágban. Joe-nak vág az esze, ami bűnözői körökben ritka adottság, ezért szédületes gyorsasággal kapaszkodik egyre magasabbra a szervezett bűnözés ranglétráján, ám a sorsát így sem kerülheti el.

Dennis Lehane regénye egyszerre kalandos és lírai utazás a húszas-harmincas évek Amerikájába, egy mára legendássá vált, letűnt korszak mélyére, amelyben virágzott a szeszcsempészet, a bűnözőket hősként tisztelték, és a gyarlóság az ország nemzeti erényének számított. A könyvből Ben Affleck rendezett nagy sikerű filmet 2017-ben, aminek ráadásul ő a főszereplője is Siena Miller, Zoe Saldana, Scott Eastwood, Brendan Gleeson és Chris Cooper mellett.

Értékelés:

Így utólag azt gondolom, talán leginkább a férfiaknak tudnám ajánlani a kötetet, figyelembe véve a témáját, az írásmódját és a stílusát is. Nem annyira pörgős, mint inkább lassabban kibontakozó, türelmet igénylő történetvezetés a jellemző rá, ugyanakkor a második felében kicsit jobban beindul a cselekmény. Eleinte kételkedtem benne, hogy lesz tetőpont, meg egy normális befejezés, de utólag úgy gondolom, minden megvolt benne, még a nem várt végső csavar is.

Azoknak, akik szeretik ezt a világot, érdekfeszítő olvasmány lehet, de akiktől távol áll, és valami romantikus gengszter sztorit képzelnek maguk elé, vagy páratlanul szárnyaló, eseménydús cselekményt, nem hiszem, hogy ez a könyv lesz majd a kedvencük. Eleinte számomra döcögős volt a kezdet, de a végére egészen megszoktam a szereplőket, és tudtam, kitől mire számítsak, és láttam, hogy valamerre mégiscsak tart ez a történet – akkor kezdtem el igazán értékelni. Néhány dolgon még engem is elgondolkodtatott, hogy az adott helyzetben én épp ezt vagy azt tettem-e volna, és bár nem napjainkban játszódik, tény, hogy vetít némi nem túl bizalomgerjesztő fényt a jelenlegi általános életmódunkra is. Persze, ezt talán csak azok látják, akik a cselekményen kívül elgondolkodnak a regény mélyebb mondanivalóján is.

Teljes mértékben ráismertem a Viharsziget szerzőjére, tehát akik azt a könyvet preferálták, ennek a vételét sem fogják megbánni. Számomra még mindig kicsit szokatlan volt ez a stílus, igazából nehéz megmagyaráznom, hogy miért – pedig ez ritkán fordul elő velem.

A karakterek eléggé élethűek, (majdnem) mindegyiknek van hibája, jó és rossz oldala, lehet őket bírálni, szeretni vagy épp utálni. Már magam is meglepődtem azon a változáson, mikor a végére én is kezdtem kívánni egyiknek vagy másiknak valamiféle bosszú beteljesülését. Kíváncsi vagyok, milyen film kerekedik majd belőle.

Összességében tehát kicsit egyszerű gondolatmenet és cselekmény, talán inkább abban rejlik különlegessége, hogy egy olyan kor és életstílus színfalai mögé nézhetünk be – egész hihetően -, amire már más lehetőségünk a regényeken kívül manapság már nincs.  

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hihetőek, bár nem mozgok valami otthonosan a gengszter témában.
Borító: 9/10 Nem rossz, bár valami eredetibb talán jobb lett volna, mint a film főszereplőjének képe.
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább férfiaknak, és a türelmeseknek. Kicsit lassan kibontakozó történet.
+ pont: Mert a vége felé kezdett érdekes lenni, és mert nem számítottam erre a befejezésre.
- pont: Mert néhány részen, úgy a közepe táján kicsit untam magam.

0 Tovább

Kapcsolat egy elvált férfival

„Miért van az, hogy a könyvekben meg a romantikus filmekben azoknak, akik szerelmesek egymásba, nincs múltjuk? Mintha akkor kezdődne az életük, amikor megismerik az igazit. Hát, nálunk ez nem így van.”

Már tavaly ilyentájt írtam nektek Papp Csilla: A másik oldalról című regényéről most pedig a folytatás kapcsán „ragadok tollat”/ülök a gép elé. Emlékszem, az első rész kapcsán olyasmiket gondoltam, hogy az valami hihetetlenül jó könyv, és végre a budapesti huszonévesekről egy normális könyv, szóval már nagyon vártam a folytatást, amiben bevallom, cseppet csalódnom kellett.

Könyvajánló 4 Romantikus Ifjúsági Felnőtt Magyar SorozatVajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének? 
Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba? 
Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni. 
A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

Értékelés:

Azért nehéz írónak lenni, mert ha már az ember kiadott egy nagyon jó könyvet, utána azt igazán nehéz überelni. Az ember már nagyon sokat vár a folytatástól, és könnyen érheti meglepetés. Az Azon is túl számomra sajnos nem ért fel az első részhez. Ez nem azt jelenti, hogy szörnyű lenne, csak már magasabb elvárásaim voltak, ismervén az írónő előző kötetét.

Bár az írásmódja most is gördülékeny, olvasmányos, sehol egy hiba, nekem azonban most nem igazán jöttek át a poénok, néhány párbeszéd túl gyorsan lezárult, és amit leginkább nehezményeztem (előre is bocsánatot kérek), hogy a 287. oldalig semmilyen galiba/negatív történés/esemény nem történt, és mire végre megkaptam a nagy problémát, 1-2 oldalban le is zárul az a történet szempontjából jelentőségteljes rész. Utána már nehezen tudtam visszarázódni a könyvbéli felhőtlen jókedvbe, és a végén sem igazán voltam elégedett a csavarokkal, bár lehet, hogy ezt az igazságérzetem mondatja velem. Szóval a hajamat téptem, hogy „ne már, Hanna, jaj, anyám…” végül is, lehet ezt úgy is értelmezni, hogy valamiféle érzelmet váltott ki belőlem a könyv, tehát ebből a szempontból ez nem hátrány. A problémám igazából az volt, hogy a jelentéktelen részek túl sok helyet foglaltak el az igazi cselekményhez képest. Úgy éreztem, legszívesebben sok részt megvágnék (a sok szex jelenetet megkurtítanám vagy megfelezném), hogy aztán a hangsúly a valós történetszálon legyen – azokat a részeket viszont jobban ki kellett volna fejteni. Mondjuk, mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan könyv, ahol minden szuper, és mindig csak jó történik, tőlem is kérdezték már, létezik-e ilyen, most már tudom mondani, hogy ez a könyv nagyjából a háromnegyedéig ezekkel a paraméterekkel rendelkezik. Én minden esetre nagyobb csavarra számítottam a végén, és nem egy ilyen „jaj, már Hanna” megoldásra, illetve azért érdekelt volna, konkrétan az egyik mellékszereplő, Adrienn pontosan miért is haragszik a mi főszereplőnkre, mert ez csak következtetésekből derül ki.

Egyébként, hogy az éremnek a másik oldalát is megmutassam nektek, tényleg olvasmányos és gördülékeny, mint ahogy azt fentebb is írtam, és legalább az első kötetben megismert szereplők jövőjét most végre megtudhatjuk. Az biztos, hogy engem érdekelt, kinek hogy alakult a sorsa, és ezt az utolsó fejezetben elolvashattam – volt is rácsodálkozás. Mindezek miatt ezt a könyvet leginkább a 18-22 éveseknek ajánlanám, akik egy kellemes délutáni olvasmányra vágynak, és nem egy nagy cselekményű könyvre. Egy hétvégi bekuckózásra, csajos olvasásra ugyanis megfelelő választás – persze nélkülözhetetlen az első kötet hozzá. Kicsit olyan, mintha egy naplót olvasna az ember, a szereplők akár létezhetnek is, és a történetvezetés is inkább a való élethez hasonlít.

Azoknak, akik olvasták az első részt, igazán kíváncsi leszek én is a véleményére.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: A hétköznapokból kiragadott huszonévesek.
Borító: 9/10 Ez tetszett, ráadásul kemény kötésű.
Kinek ajánlom: A könnyed olvasmányra vágyó tízen-huszonéveseknek.
+ pont: Mert Budapesten játszódik, és olyan volt, mintha egy naplót olvasnék.
- pont: Mert a 287. oldalig nem igazán történik semmi, és mert túl sok volt a „töltelék” az igazi cselekményhez képest.

0 Tovább

Házasság kötelező jelleggel?

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus Felnőtt

A régebbi korokban a házasságot szinte kötelező jelleggel erőltették rá a fiatalokra, akiknek ráadásul a pénz és a családi hírnév érdekében abba sem volt igazán beleszólásuk, hogy ki lesz a „szerencsés” választott. Az is előfordult, hogy már a születéskor vagy előtte megköttettek ezek a frigyek. Többek között erről is szól Szalai Mónika regénye, a Gondold újra.

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus FelnőttMinden ​​család múltja befolyásolja annak jövőjét? 
Az 1800-as évek Európájában járunk. Emma felismerve hibáit és tévedéseit megpróbálja újragondolni az életét, változtatni a viselkedésén, de lépten-nyomon akadályokba ütközik. A Headey család fokozatosan elénk táruló szövevényes titkai alaposan felforgatják Emma mindennapjait. 
A fiatal lány, aki eddig makacsul ellenállt a házasság gondolatának, egy napon szembesül vele, hogy néhai nagyanyja, az erős akaratú, a családot vaskézzel irányító Anne Marie Shields döntései milyen nagy hatással bírhatnak még leszármazottai életére is, ha egyszer csak bepillanthatunk a múlt kútjába. 
Mindeközben Emma egy régi jó barátjával való kapcsolatát is felülvizsgálja, aki hosszú távollét után újra felbukkan a nő életében. 
Vajon csak hazugság volt, hogy a férfi rendszeresen írt neki? Vagy valami rejtélyes okból tűntek el az egymásnak küldött levelek? Kiderül-e valaha az igazság? Tisztázhatók-e a családot beárnyékoló titkok és félreértések? Kitart-e Emma az egyedüllét mellett?

Szalai Mónika hisz benne: nem véletlen, hogy a romantikus és fordulatos családregény hőseiben a modern olvasó is magára ismerhet.

Értékelés:

Úgy általában történelmi regényekről sokszor írtam már nektek, ráadásul mindig szeretem az olyan könyveket, ahol a főszereplő nő, így nem csak egy eseményláncolatot követhetünk végig, hanem az akkori történelmi korban a nőkhöz való hozzáállást, a helyzetüket az adott társadalomban, szerepüket stb.

Szalai Mónika regénye első könyvhez képest felettébb szép stílusú, jól megírt történet egy lányról, aki nagyanyja emlékéből erőt merítve nem akar és soha nem is akart megfelelni a társadalmi elvárásoknak, mindig a saját feje után megy, és nem hagyja, hogy a családja vagy a környezet olyan döntést erőltessenek rá, amelyre még nincs felkészülve. Azon kívül, hogy ez egy családregény, leginkább a romantikus kategóriába sorolnám, és egyik előnye, hogy a szöveg gyorsan olvasható és könnyed, ezáltal kellemes délutáni vagy esti olvasmányul szolgálhat – leginkább a nők számára. Sok részével könnyen tudtam azonosulni, ugyanakkor mégis volt valami hiányérzetem. Bár a terjedelmére igazán nem lehet panaszom, hiszen a maga 346 oldalával a terjedelmesebb művek közé tartozik, mégis úgy éreztem néhány résznél, hogy több kidolgozást vagy átvezetést érdemeltek volna; a főszereplő, Emma számomra túl gyorsan változtatta nézeteit és érzéseit, mindez azonban lehet, hogy az idő múlásának nem megfelelő érzékeltetése miatt tűnhetett így.

Többnyire kiszámítható, de azért kedves történet, a szereplők könnyen megkedvelhetők, még ha eleinte kicsit nehéz is megjegyezni, ki kinek a kije. :) Leginkább a romantikus érzületűeknek tudom ajánlani, akik szeretik az ilyesmi olvasmányokat, és persze nőknek. Az írónő írásmódja egyébként nem hagy kívánnivalót maga után, legközelebbi regényével, amennyiben fordulatosabb és kevésbé kiszámítható cselekményű történetet tár elénk, valószínűleg (nagyobb) sikert arat majd.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egyszerű és kiszámítható, de szerethető szereplők.
Borító: 10/10 Nagyon jó, szeretem! Ráadásul illik a történethez, és csodaszép!
Kinek ajánlom: A romantikus könyvek kedvelőinek, például szerintem idősebbeknek is kellemes olvasmány lehet.
+ pont: Mert viszonylag jól bemutatja azt a kort, amikor „kötelező” volt férjhez menni, és a nők véleményét nem sokba nézték.
- pont: Mert néha vontatottnak éreztem, de mégis örültem volna, ha bizonyos részek jobban ki vannak dolgozva, lásd fentebb.

0 Tovább

Elsőként, keresztül a Rab-el-Háli sivatagon

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 Háborús

Nem sokan vállalkoznának arra a feladatra, hogy átszeljék a sivatagot, pláne nem az Arab-félszigeten, nőként, az 1900-as évek elején. És nem sokan vállalkoznának arra sem, hogy életveszélyes kalandokba keveredjenek az 1959-es dzsebel-el-ahdari háborúban. Katherine Webb regénye, Az angol lány bár fikció csupán, valós történeti korokba repíti el olvasóit egy (avagy két) hihetetlen utazás erejéig.

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 HáborúsA kezdő régész, Joan Seabrook gyermekkori álma végre beteljesedni látszik, amikor lehetősége nyílik arra, hogy ellátogasson Maszkat ősi városába. A lány egy tragédia elől menekül Angliából Ománba, ahol reményei szerint végre feltárhatja a sivatagi erőd, Dzsabrín titkait. 
Omán azonban a múltban ragadt – a kemény és rejtélyes országban épp harcok folynak, így hát nem hagyhatja el Maszkat környékét, és a kutatásra sem kap engedélyt. A lány csalódottságát csak az enyhíti, hogy megismerkedhet gyermekkori példaképével, a híres felfedezővel, Maude Vickeryvel, aki súlyos titkot hordoz. A két nő közötti barátság egyre jobban elmélyül, és Joan mindinkább Maude történeteinek a bűvkörébe kerül. Felizzik benne az idős asszony meséi által felkeltett kalandvágy, és szinte elemészti a sóvárgás, hogy végre elsőként léphessen olyan földre, ahol nyugati ember még sosem járt. Mindezzel azonban olyan eseménysort indít el, amely végül talán katasztrófához vezet…

Értékelés:

„Van olyan utazás, amelyik egy életre szól.” – Tűnik fel a magyar borítón ez a jól irányzott mondat, és a borítóval ellentétben ez jobban előrevetíti a történetet azok számára, akik érdeklődnek iránta. A címmel és a borítóval ennyire ritkán voltam elégedetlen, ugyanis a szende, angol lányból mindenki arra következtet – tévesen -, hogy ez egy kedves, szerelmi történet. Szomorú és lehangoló, hogy ezáltal a könyvet is épp annyira lebecsülhetik első pillantásra, mint a főszereplő erős és hihetetlen utakat bejáró nőket.

Ez a történet egy vérbeli kalandregény, amely egy csapásra Ománba varázsol el bennünket. Kétségtelen, hogy eleinte a szépirodalmi kötetektől elszokott lelkületünknek kicsit nehéz megszoknia ezt a lassú folyású stílust, mégis igazi kincs azok számára, akik nem rettennek el a sok oldaltól, sok tudnivalótól, és kitartóan, nagy türelemmel viszonyulnak a könyvhöz, amely egyszerre szolgál tanulságokkal mind globálisan az életre, mind az emberi természetre vonatkozóan.

A cselekmény két időben játszódik, egyrészt többnyire az 1900-as évek elején, másrészt az 1950-es években, két elképesztő nő főszereplésével; egyikük Maude Vickery, aki kislánykori eltökélt elhatározásának eleget téve átszeli a sivatagot, másikuk Joan Seabrook, aki 50 évvel később megismerkedik az idős nővel, és maga is kiszámíthatatlan történések és kalandok „áldozatává” válik. Mindamellett, hogy a könyvben egy varázslatos tájat ismerhetünk meg, azért egyre kijózanítóbb hatással van ránk a történet haladtával a háborús helyzet is; maga az olvasó is kénytelen elgondolkodni, vajon ő milyen utat járt volna be egyik vagy másik helyzetben. Számomra, nőként felettébb érdekfeszítő volt feltérképezni, hogyan viszonyultak eme két időpontban is a nőkhöz (akár a különböző nemzetek is), karrierükben való előrehaladásaikhoz, vagy épp felfedezéseikhez – és azok jelentőségeihez. Ezen kívül szinte magunk is átéljük, milyen keresztülvágni szomjasan, kicserepesedett szájjal a sivatagon, vagy milyen menekülni a saját életünk elől.

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 Háborús

Egyedi kötet olyan tekintetben, hogy egy olyan világba kalauzol el minket, amelyről bővebb elképzelésünk nem igazán van, ráadásul a legfontosabb tanulsága szerint mindenki a maga sorsának kovácsa, avagy nem vagyunk kötelesek a nekünk kiosztott lapokkal játszani. Talán néha kénytelenek vagyunk radikálisan változtatni az életünkön ahhoz, hogy a végén igazán elégedettel lehessünk vele.

Ami engem illett, nekem tetszett a történet, bár az biztos, hogy a cím és a borító miatt nem erre számítottam. Talán egy rémisztőbb, élethűbb sivatagot raktam volna a háttérbe, egy férfiruhába öltözött kemény nővel az előtérben – vagy anélkül. A címe meg mondjuk, A sivatag szívében vagy ilyesmi lenne – persze ez nem a fordítók vétke, hiszen ha jól tájékozódtam, eredetileg is ezzel a címmel látott napvilágot a történet.

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 Háborús

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Tiszteletre méltó, erős, példaképnek tekinthető nők állnak a főszerepben, kissé gyarló férfiakkal az oldalukon.
Borító: 6/10 Szép meg minden, de nem egy kalandregényre következtetnék belőle. Nem tetszett a borító. Lehetett volna SOKKAL figyelemfelkeltőbb is.
Kinek ajánlom: Kalandoroknak! Semmi csöpögős érzelem, hanem szép tájleírások, lassan hömpölygő történet sok-sok kalanddal – és háborúval.
+ pont: A végső mondanivalójáért, és összességében azért, mert szerintem ez egy nagyon nívós könyv.
- pont: A borító és a cím. És amiért eleinte nehéz volt beleélnem magam a történetbe.

0 Tovább

Modern Jane Eyre? Szerelem a Parázs-szigeten

Néha el szoktam azon morfondírozni, mennyire szomorú, hogy már senki nem ír olyan fantasztikusan romantikusat, mégis magával ragadót, mint a régi nagyok, lásd Charlotte Brontë: Jane Eyre vagy Jane Austen: Büszkeség és balítélet című regénye. Szerencsémre kellemesen csalódtam, ugyanis mostanában egyre több kortárs író könyve kerül a kezembe, amelyek megütik ezt a mércét. Kimberley Freeman nemrég megjelent könyve, a Parázs-sziget az 1890-es évekbe repíti el olvasóit.

6 Romantikus Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.

Értékelés:

Ebben a majdnem ötszáz oldalas, romantikus, kalandos történetben nem véletlenül ismertem már a felénél körülbelül az én hőn szeretett Jane Eyre regényemre, hiszen az író maga is a szereplők szájába adta ezen hasonlóság megemlítését. A történet maga egyébként több szálon fut, egyrészről a 21. századi Nina szemszögéből, aki a Parázs-szigeten az íráson kívül azzal tölti az idejét, hogy elhunyt dédanyja, Eleanor naplóját és irományait kutatja. Másrészről néhány naplóbejegyzésen keresztül megismerhetjük maga a gyerek Eleanor történetét, azonban a főszereplő valójában a történetben valaki egészen más; Tilly Kirkland, aki 1892-ben a Parázs-sziget lakója, és Eleanor nevelőnője.

A váltakozó időpontok a regényben elérték, hogy felkeltsék az olvasó figyelmét, és már a legelejétől egy letehetetlen könyv legyen. Amint az egyik síkon már kezdenének kibontakozni a történések, rögvest a másikban találjuk magunkat és így tovább. Nem számítottam sokra egyébként a regénytől mégis meglepődtem, mennyire magával ragadott, kicsit olyan volt, mintha egy Merengőbe zuhantam volna (Harry Potter hasonlattal élve), úgy szippantott magába már az első néhány fejezet. Ez pontosan egy olyan könyv, amelyre a hozzám hasonló romantikusak vágyhatnak; hozzátenném, semmi habos-babos túláradás vagy cenzúráznivaló szex jelenet – amiből nekem manapság már kezd elegem lenni. Kaland, menekülés, gyilkosság(?), bűntudat, esély, válaszút! Talán azok, akik „csak” a kortárs irodalmat olvassák, nincsenek is tudatában annak, hogy ezek a régi klasszikusak mennyivel nívósabb romantikus könyveket voltak képesek alkotni a maiakhoz képest – eddig. Végre itt a lehetőség, hogy azok, akik csak mostanában megjelenő könyveket olvasnak, megértsék kicsit ezt a szellemet. Talán kedvet kapnak a valószínűleg eme regény megírásakor az írónak is ihletet adó Jane Eyre könyv elolvasásához is.

Mindenképp ajánlom a történelmi kötetek szerelmeseinek is. A borítóval sajnos én nem vagyok elégedett, úgyhogy akit az tántorítana el, ne féljen belevágni! (Szerintem egy 1890-es évekbeli öltözetű nő vagy egy olyan stílusú kép jobban illett volna a borítóra.)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Mint általában a romantikus regényekben. Az egyik főszereplő kicsit tényleg olyan, mint Jane Eyre.
Borító: 7/10 Most őszintén? Önmagában szuper, de ehhez a történethez nem illik, még akkor sem, ha tengerpart van ott. Inkább az 1800-as évekre koncentráltam volna a borítóban.
Kinek ajánlom: A romantikus történetek szerelmeseinek vagy azoknak, akik szeretnek visszamenni kicsit az időben, mondjuk, az 1800-as évek végére.
+ pont: Mert már az első oldalaknál magával ragadott, és csak úgy beszippantott magába.
- pont: Egy kicsikét azért jobban kibontakoztattam volna a történet végét, a nagy megbocsátásokat, helyreigazítást, stb.

0 Tovább

Pszichológiával a gyilkos nyomában

A világsiker Joseph O’Loughlin könyvsorozat sokaknak nem ismeretlen, hiszen a neves pszichológus gyilkossági nyomozásait követhetjük nyomon immár 8 köteten át. Az Altató című könyvben ezúttal egy olyan gyilkos nyomába eredünk, aki két nőt (anyát és lányát) gyilkolt meg, az egyiket harmincöt késszúrással, a másikat viszont „csak” megfojtotta. Joe, a klinikai pszichológus nyomába ered a gyilkosnak, azonban minél közelebb kerül hozzá ő, és immár felnőtt lánya, annál nagyobb veszélybe sodorják magukat.

Könyvajánló 5 Krimi Felnőtt SorozatAnyát ​​és lányát holtan találják egy dél-angliai tanyán. Az asszony holttestét a halálos döfésen kívül harmincöt késszúrással gyalázták meg, a lányt viszont megfojtották, mégis úgy fest, mintha csak békésen aludna. Mintha a gyilkos egy idealizált, mesebeli nyughelyet rendezett volna be neki. 
Ronnie Cray főfelügyelő az esethez Joe O'Loughlin pszichológus segítségét kéri, hátha a régi munkatársa felfedez valamilyen jelet a helyszínen, vagy árulkodó szóra bukkan a tanúvallomások között, ami kibillentheti a holtpontra jutott nyomozást, és elvezetheti a rendőrséget az elkövetőhöz. 
Joe mindent megtesz, vissza-visszatér a tetthelyre, próbál közelebb kerülni az áldozatokhoz, hogy őket megismerve a gyilkoshoz is közelebb férkőzhessen. De mit csinál akkor, ha ezúttal nemcsak ő figyel meg másokat, hanem őt és az övéit is figyelik? És mihez kezdjen, ha az egyedüli nyomon elindulva újabb áldozatok és néma tanúk bukkannak fel, és az ügy egész más irányt vesz?

Michael Robotham (Mondj igazat!, Igazi fájdalom) két különböző típusú bűncselekmény szálait fonja egybe, hogy aztán újabb és újabb fordulatokat tartogatva az olvasónak, rémisztően izgalmas regényt írjon finom humorral, a lélek legmélyebb bugyraiba engedve bepillantást.

Értékelés:

Talán, akik nálam szerencsésebbek, és már a sorozat korábbi köteteit is olvasták, jobban képbe kerülnek Joe eddigi életével, azonban az előzménykötetek nélkül is egy élvezhető krimit kaparintottam meg. Joe visszaemlékezéseiből nagyjából megtudtam, hogy mik történtek korábban, azokat az eseményeket legalábbis, amelyek kihatással lehetnek a jelen cselekményekre. Azok, akik végigkövették családja történetét, most igazán mélyre merülhetnek benne, hiszen a kis Charlie immár kész nő, kishúga, Emma okos kislánnyá cseperedett, Joék házassága azonban úgy tűnik, menthetetlen – vagy mégsem? A gyilkosságokkal párhuzamban a család életébe is bepillantást kapunk, hogyan alakul, változik, formálódik a korábbi eseményekhez és a mostani szomorú megpróbáltatásokhoz képest.

Mindamellett, hogy olyan régi szereplők is visszatérnek a nyomozás során, mint a már korábbi részekből jól ismert Ruiz (visszavonult) felügyelő, a mostani gyilkossággal kapcsolatban rengeteg lehetséges gyanúsítottat ismerünk meg. Utóbbi folyamodványaként egy ideig szinte lehetetlen képbe kerülni, ki kicsoda, a sok felsorolt név és az áldozatokkal való kapcsolatuk komoly figyelmet és a krimi történetekben való jártasságot igényel. Azok viszont, akik szeretik a hasonló történeteket, bizonyára örömüket lelik ebben, akárcsak én – bár a vége felé jobban örültem volna, ha jegyzetelem neveket a képben maradás érdekében. Tény, hogy akárhányszor próbáltam meg megtippelni a gyilkost, sosem jártam jó nyomon, úgyhogy ez nem egy olyan tipikus „előre kitaláltam, mi lesz benne” történet.

Egyrészről Joe nézőpontjából látjuk az eseményeket, másrészről azonban néhány fejezetenként a gyilkos fejébe is belepillantunk – ez azonban nem jelenti azt, hogy közelebb kerülünk hozzá, sőt, inkább csak tévútra vezet minket. Le a kalappal azon olvasó előtt, aki képes lenne összerakni a szálakat magától, és még a vége előtt rájönni a tettes kilétére, Robotham azonban olyan jól és ügyesen szórja el ezeket a kis morzsákat, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen.

Összességében ez egy kitalálhatatlan, jól megformált és felépített történet, ahol minden épp csak akkor derül ki az olvasó számára, amikor annak eljön az ideje. Kíváncsi vagyok, lesz-e még folytatása a történetnek, például érdemes lenne a továbbiakban Charlie-val, Joe már majdnem felnőtt lányával foglalkozni. Kicsit bánom, hogy a korábbi köteteket eddig nem olvastam, de azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy ez a borító az eddigi legjobb a korábbiakhoz képest. Figyelemfelkeltő, nem túl sok, de nem is kevés. Bátran ajánlom a krimi kötetek kedvelőinek!!!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Kedveltem őket, kivéve azt, akit utálni kellett. :D
Borító: 10/10 Szuper, főleg a korábbiakhoz képest! Figyelemelkeltő és illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek kihagyhatatlan, vagy azoknak, akik szeretnék egy kicsit megdolgoztatni az agyukat.
+ pont: Mert nem tudtam kitalálni, ki lehet a gyilkos.
- pont: Mert nehéz volt megjegyeznem, ki kicsoda és épp milyen kapcsolatban állt az áldozatokkal, annyira sok volt a lehetséges gyanúsított.

0 Tovább

A díjnyertes whisky titkos alapanyaga

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt

Vajon mi teszi olyan különlegessé a Rattray Old Garden Malt whiskyt, aminek lepárlója már több generáció óta apáról fiúra száll a Rattray családban – legalábbis Rain Arlender Az élet esszenciája című könyvében? Ebben az időben messzire nyúló, szereplők tekintetében szerteágazó, valamint megbotránkoztató stílusú angol humorral teli történetben a magyar pálinkák és skót whiskyk világába kalandozhatunk el.

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt „Természetkedvelő munkatársat keresünk. Magánytűrés kötelező, nagy láb előny.” 
Egy ilyen álláshirdetést olvasva jobb, ha az ember menekül. Aurorának azonban nincs sok választása – kénytelen belevágni. 
Munkaadója egy whisky lepárlót üzemeltető skót család. Munkahelye a szabad mező: se állatok, se növények, semmi valódi tennivaló. Munkaeszköze – és egyetlen hű társa – egy pár óriás méretű gumicsizma. Aurora dolga pedig, hogy a vidéket járja, és sejtelme sincs, miért fizetik. 
– 
„Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P. J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whisky körül.” Kemény Zsófi, író, slammer 
– 
„Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend.” Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze.

Értékelés:

Eleinte még egy átlagosan induló történetet tudhatunk magunkénak, bár már az első oldalaknál is kétségek gyötrik az olvasót, hogy vajon az adott szereplő abnormális-e egy kicsit, vagy a mű maga egy angol humorral átitatott történet. Az első fejezet végére azonban már megbizonyosodhatunk róla, hogy a könyv valóban tömény groteszk humor, ami egyszerre szórakoztatja, kikapcsolja, de kicsit vissza is taszítja az olvasót – hát még a végén.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor kötelezőket olvastam a gimiben, pl. Az Édes Annát vagy a Tótékat. Egyik történet sem volt teljesen százas, de azért elolvastuk, és az első esetében tanulságokat é következtetéseket vontunk le, a másodikban pedig egyszerűen csak jót röhögtünk. Nem tudom, Az élet esszenciája melyikhez hasonlít jobban, talán valahol a kettő között egyensúlyoz, vagy teljesen eltér ezektől, de tény, hogy én nem sok ilyen furcsa könyvet vettem még a kezembe. Eleinte idegenkedtem tőle, de amint úgy kezdtem felfogni, mint a fentebb említett két művet, tulajdonképpen élveztem. Még ha először nehéz is volt kicsit megszokni a sok szereplőt, a végére felállt fejemben a családfa, és már mindenkit tudtam hova tenni – megjegyzem, azért örültem volna egy rajzolt családfának az első oldalon.

A Rattray család több generációjának tagjairól olvasunk, megismerjük az apákat és fiúkat, feleségeiket és anyáikat, anyósaikat, gyerekeiket, megtudjuk, ki miért vezette vagy nem vezette a lepárlót, megismerkedünk egy orosz és egy magyar lánnyal, és megtudjuk, milyen „titkos alapanyag” segítségével nyertek kétszer is versenyt ezzel a híres-neves Rattray whiskyvel – a történet elején és a végén. Annyit meg kell említenem, hogy már csak a műfaj miatt is ezek nem akármilyen alapanyagok, de spoilerezni igazán nem szeretnék.

Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szeretik az ilyen stílust, a humoros, groteszk könyveket, leginkább úgy gondolom, a felnőtt korosztály számára lehet szórakoztató, de persze, ki tudja. Ha van néhány szabad órátok és kicsit kikapcsolnátok az agyatokat, ez biztos, hogy eltereli a gondolataitokat. Ez egy olyan történet, amit esti iszogatás alkalmával akár elmesélhettek a barátoknak, aztán lehet rajta megbotránkozni és/vagy röhögni, esetleg tovább fikcionálni a történet kapcsán. Ki tudja, a legjobb magyar házipáleszekbe milyen titkos alapanyag kerül? ;)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit mindegyik bolond, arra számítsatok!
Borító: 8/10 Eleinte nem értettem, de utólag azt mondom, teljesen jó a borító. A lapok lehetnének kevésbé fényesek és inkább sárgásabbak, félfamentesebbek, mert engem speciel zavartak, de más bajom nem volt vele.
Kinek ajánlom: A groteszk humor kedvelőinek, felnőtteknek, akik szeretik az ilyesmi könyveket és tudják értékelni azt.
+ pont: Mert lekötött egy időre, és tényleg első dolgom volt, hogy elújságoljam egy pár barátomnak, hogy képzeljétek, ebben a könyvben… (olvasd el!)
- pont: Mert a vége fúj.

0 Tovább

Alkalmazott  vállalkozó? - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar Felnőtt

pénzkeresésről, meggazdagodásról, önkeresésről rengeteg könyv szól manapság, az egyik legismertebb ilyen Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa  című könyve. Még évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, és bár tetszett, nem terveztem, hogy hasonló könyvbe ássam bele magam. Kezembe akadt azonban egy friss megjelenés, Németh Márton könyve, melynek címe: A multik kapujában - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar FelnőttMi leszek, ha nagy vagyok? 
Németh Márton ezt a kérdést tette fel magának huszonhét évesen, amikor már bőven túl volt a pályakezdésen, elindult a karriere, és minden úgy alakult, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mégsem volt elégedett, valami hiányzott. Egyik napról a másikra döbbent rá, hogy mennyire nem azon az úton halad, amin szeretne: olyan alkalmazott, aki kevésért dolgozik sokat, mások jólétét gyarapítja, nem a saját érdekeit tartja szem előtt. 
Vajon egyedül ő a felelős azért, hogy így alakult? Felnőtt egyáltalán? Tud még változtatni? Az őszinte válaszokért – még ha fájnak is – lelke legmélyére kellett leásnia, hogy megtalálja igazi önmagamat. 
A szerző a saját életén keresztül mutatja be a mai magyar pályakezdés nehézségeit, buktatóit, valamint az alkalmazotti státuszból, a karrierlétra aljáról való feltörést. A fiatalok sok információt hallhatnak arról, hogyan kéne egyről a kettőre jutni, azonban azt senki nem mondta el nekik, hogyan is lépjenek nulláról az egyre. Eddig.

Értékelés:

“A multik kapujában elsősorban az iskolapadból lassan kinövő, a felnőtté válás útján haladó fiataloknak íródott, akikben még nem alakult ki a felnőtt életük pontos képe, nem nem fogalmazódott meg a helyes irány. A könyv helyettük nem oldja meg a problémát, viszont segítséget nyújt hozzájuk, egyfajta életvezetési útmutató. Igyekszem saját tapasztalataimon keresztül bemutatni, hogy mi vár egy Magyarországon elő fiatalra, ha rossz irányba indul el, vagy ha fogalma sincs, hogy merre kellene tartania.”

Egy tízessel idősebb lehetek a megjelölt korosztálynál, mégis belevetettem magam, kíváncsi voltam, mit tud az író kihozni ebből a témából, és bár vannak észrevételeim, összességében kellemesen csalódtam. Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, kicsit még engem is megosztott ez a könyv. Egyrészről jó ötlet volt pl. a magyar oktatás hiányosságaira vagy a politikailag és életfelfogásilag beszűkült hozzáállásunkra felhívni a figyelmet; valóban nem lenne hátrány egy pénzügyi óra a gimnáziumokban, mint ahogy azt én is szoktam ecsetelni, vagy pl. tény és való, hogy mi magyarok túlságosan pesszimista hozzáállásúak vagyunk. Jó ötlet, hogy felvázolja a fiataloknak a lehetőségeiket, viszont mint ahogy mindenki más (szüleink, tanáraink), kicsit ez az író is egyfajta elfogult “ez a megoldás” életpályamodellt állít az olvasónak. A buktatókra mindazonáltal már nem hívja fel annyira részletesen a figyelmet.

Az író által felvázolt életút vagy legalábbis célkitűzés ugyanis közel sem biztos, hogy mindenki számára járható. Nekem, és szerintem másoknak is már a Gazdag papa könyves ötletek is túlságosan elrugaszkodottak, pedig az írója úgy “beszél”, hogy már gyakorlatilag milliomos (vagy milliárdos?), aki a semmiből küzdötte fel magát. Ehhez képest nekem nehezemre esik egy olyan ember tanácsait megfogadni, aki maga még ehhez mérten nem mutatott fel semmit. Örültem volna több, az író életével, sikereivel kapcsolatos alátámasztásnak, így viszont többnyire egy elmélkedést, elméleti terveket kapunk, mintsem egy gazdag Keresztapa jó tanácsait.

Németh Márton viszonylag realistán felvázolja és elmondja, hogyan is kellene gondolkodnunk, kitörni az alkalmazotti státusz mókuskerekéből, és szurkolok, hogy egyszer majd neki is sikerüljön, de abban nem vagyok biztos, hogy egy pályaválasztás előtt lévő fiatalnak ez a követendő példa. Én, aki márpedig 6 évet töltöttem azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtam, mint most ő, magánvállalkozás (kipróbáltam), hatalmas tervek, stb. később szembesülnöm kellett azzal, hogy tőke nélkül biztosan nem leszek sikeres, vagy biztosan nem indítok be még egy alapszintű vállalkozást sem. Az író szerint, magam sem értem, hogyan, azonban havi 10-20 ezer megtakarításból (ha többre nem telik), évekkel később már lehet vállalkozni. Szerintem az a pár keservesen megtakarított milliócska még mindig édeskevés ahhoz, hogy egy vállalkozást beindítsunk, a buktatókról és ezen összeg így való elvesztéséről már nem is beszélve. Saját környezetemben is vannak olyan vállalkozó szelleműek, akik ilyen gondolkodásmóddal csak sokkal nagyobb adósságot halmoztak fel maguknakmint ami nekem, már alkalmazottként gondolkodó embernek remélhetőleg valaha is lesz. Opció tehát amit ír, szerintem azonban csak a tehetősebb rétegek számára.

Bár az író nem gondolja úgy, hogy neki minden meg lett adva, nem tartja magát gazdag családból származónak, én azért megjegyezném, hogy a második kerületben felnőni nem egy hátrányos dolog,kapott lakásáról már nem is beszélve. Tény, hogyha a fiataloknak nem kellene albérletet, vagy lakástörlesztőt fizetniük, ők is könnyebben ábrándoznának saját vállalkozásról meg miegymás.

Szóval sajnos egy, vidéken felnövő, szülői minimálbérből nevelkedett, jelenleg albérletben tengődő, diplomája ellenére vagy annak hiányában a minimálbért vagy annál kicsit többet megkereső fiatalnak nem hiszem, hogy nagyon hasznára válna ez a könyv. Azoknak azonban, akiknek van jelentős szülői támogatás, esetleg átlag feletti kereset, kicsit több mindent mutathat Németh Márton műve, feltéve, hogy van bennük vállalkozói szellem, és/vagy már belefáradtak a mókuskerékbe, nem elégedettek jelenlegi helyzetükkel. Összességében elgondolkodtató és őszinte olvasmány, voltak azért olyan részek, ahol teljesen egyet tudtam érteni az íróval, és úgy gondolom, ha már sikerült a nagy terve és lesz mire hivatkoznia, érdemes egy második kötettel előrukkolnia.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egy valódi “főszereplő”, aki megosztja velünk gondolatait, tanácsait.
Borító: 8/10 Illik a könyv mondanivalójához és viszonylag figyelemfelkeltő.
Kinek ajánlom: A hasonló témájú könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert a magyar társadalom valós problémáira hívja fel a figyelmet, még ha kicsit tudálékosan is.
- pont: Mert a példák vagy a felvázolt életút alátámasztásához több személyes vonatkozást szerettem volna olvasni.

0 Tovább

Gyilkos család az Appalache-hegység mélyén

5 Könyvajánló Horror Thriller Felnőtt

Általában a horror könyvek írói férfiak, Ania Ahlborn mégis bebizonyította, hogy egy női író is képes művével nem csak rettegést, de undorodást, émelygést és magas vérnyomást kiváltani.

5 Könyvajánló Horror Thriller FelnőttAz ​​Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.

A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.

Ania Ahlborn regénye pokoli utazás az amerikai vidék kietlen zugaiba, ahol velejéig romlott emberek tesznek kimondhatatlan dolgokat. A Vértestvérek nem csak az utóbbi évek egyik legsokkolóbb horrora, de egyben tanúbizonysága annak is, hogy a műfaj nem csak a férfi szerzőké

5 Könyvajánló Horror Thriller Felnőtt

Értékelés:

Az a furcsa ebben a történetben, hogy bár roppant mélyen belemerülünk Michael életébe, a család gyilkolászásábakínzásaiba, és undorodunk is, azért mégsem annyira, amennyire kéne – kiváltképp a vége felé, mikor már szinte az olvasó is várja a végkifejletet. Eleinte talán nehéz elképzelni egy ilyen elmebeteg családot, amelynek tagjai egytől egyig defektesekaz anya gyakorlatilag egy mészáros, az apa érdektelen, a bátyus meg egy pszichopata. Talán leginkább a Michael és nővére a legnormálisabbak, mégis mindegyik családtag valamilyen szinten részt vesz a gyilkosságokban.

Elkapni a lányokat, lehurcolni a pincébe, megkínozni, megölni, fellógatni, kivéreztetni, feldarabolni… és még sorolhatnám. Ezek, és a még kiderülő dolgok mind olyanok, amitől a normális ember hátán feláll a szőr, és kigúvadt szemekkel olvassa a történetet reménykedve abban, hogy a végére valami mégiscsak a helyére billen. Az biztos, hogy a horror iránti rajongóknak ez egy kihagyhatatlanul érdekes és izgalmas olvasmány, viszont kizárólag 18 év felett tudnám csak ajánlani, erős idegzetűeknek és csak azoknak, akiknek bírja a gyomra az ilyesmit.

Én kedveltem ezt a történetet, és nem azért, mert magam is szociopata lennék, de horrorfilmet sem azért néz az ember. Talán, amikor ilyenekről olvasunk (szigorúan kitalált történetet), az olvasó jobban elkezdi értékelni saját életét, és kicsit más megvilágításba kerül minden. Merthogy, ha jobban belegondolunk, a mi kis problémáink eltörpülnek az ehhez hasonló bajokhoz képest.

Michael annak ellenére, hogy egy ilyen családban él, és megteszi azt, ami szükséges, rendelkezik némi érzelemmel, és ez az, ami szimpatikussá teszi számunkra. Végig szurkolunk neki a történet folytán, hogy változtasson a dolgokon, álljon a sarkára, nyíljon fel végre a szeme, azonban, ha valakit gyerekkorától gyilkolásra nevelnek, annak már igencsak eltorzult a világképe. Talán már azt sem tudja, mi a normális és mi nem.

Az a legszomorúbb a könyvben, hogy sajnos azért hallani ilyen esetekről (ha nem is konkrétan erről), és bár az ember próbálja magát elhatárolni attól, hogy valóságosnak látja a történetet… Jobb nem is belegondolni. Minden esetre ha egy hátborzongató, hideglelős olvasmányra vágytok, nemigen találtok ennél tökéletesebbet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, többségük nagyon rémisztő, Michaellel azonban a történtek ellenére is tudunk azonosulni – na ez az igazán rémisztő.
Borító: 9/10 Jól illik a történethez, amelyből akár film is készülhetne.
Kinek ajánlom: A horror rajongóinak, és csak és kizárólag erős gyomrúaknak. Ez nem egy romantikus lányregény.
+ pont: Mert az ember zsigereibe hatol, émelygést és undorodást vált ki, valamiért mégis rádöbbent, milyen szerencsések vagyunk saját családjainkkal.
- pont: Mert kissé rövidnek találtam, de végül is minden meg volt benne, ami egy jó horrorhoz kell.

0 Tovább

A rettegett jövő - figyelik majd minden mozdulatunkat?

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 7 Disztópia Kaland

Képzeljünk el egy nem is olyan távoli jövőt, ahol létrejön egy amolyan Google-höz hasonló gigacég, csak még annál is nagyobb. Ahol az emberek az új közösségi oldalon, a Körön mindent posztolnak magukról, megosztanak, kommentelnek, üzeneteket küldenek... Ahol apró kamerák figyelik az emberek minden mozdulatát, akár még a lakásán is. Egy jövőt, ami útelágazáshoz érkezett. Ti melyik úton indulnátok tovább?

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 7 Disztópia KalandMae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.

Értékelés:

Dave Eggers könyvét egyesek nem hiába hasonlítják Orwell 1984 c. regényéhez, amely burkolt társadalomkritika. Mint tudjuk, ott is a Nagy Testvér figyeli az emberek minden mozdulatát, a tévé egyirányú kameraként is funkcionál, és a Gondolatrendőrség pillanatok alatt meghurcol, ha ellenkezel a kormány nézeteivel.

Eggers könyve annyiban kicsit más, hogy nagyjából a 20 év múlva akár be is következhető jövőt mutatja. Disztópia maximum a hangulatában van, amely bár eleinte utópisztikusan indul, és az ember tátott szájjal olvassa a könyvet, ahogy egyre jobban haladunk a vaskos lapok között, úgy kúszik fel az ember bőrén valami néma rettegés. Hiszen persze, mennyire fantasztikus is egy ilyen gigacég. Mennyire szuper, hogy már nincsenek eltérő nicknevek a honlapokon, hanem mindenki a saját nevén szerepel az összesen, és egy jelszava van mindenhova. Amikor a Körön keresztül már mindent elintézhetünk, a névtelenség eltörlése pedig a kommenteket és az embereket egyaránt moderálja. Szuper, nem? De milyen, amikor már kötelező jelleggel kell posztolnod mindenről, a napod kb. minden percéről, és ha hétvégén nem jelensz meg egy céges rendezvényen - vagy ha nem "zingelsz" azaz nem posztolsz róla -, bajba kerülsz. Amikor már annyira beleeszi magát a digitális világ a mindennapjaidba, hogy a melóhelyen 8 monitorod van, de ha nem érkezel elolvasni a közösségi oldalon közben mind a 400 üzenetet, bajba kerülsz... Amikor már éjszaka is a netet bújod, hogy megfelelj a napi limitnek, és minden fontos és nem fontosra egyaránt reagálj. Amikor egy új, technikai forradalom előtt állsz, apró kamerák kezdik el figyelni minden mozdulatodat, sőt hamarosan mindenkiét szerte a világon. Jó, mert megszűnik a bűnözés? Rossz, mert megszűnik a szabad akarat? Te melyik oldalon állnál?

A Kör című könyv olyan életbevágó és modern problémákat dolgoz fel, amely az olvasó velejébe vág, és én például biztos, hogy kötelező olvasmánnyá tenném a gimnáziumban. A hangulata egyszerre felemelő és ijesztő, mert ez a modern könyv döntés elé állít, ítélkezel és ítéltetsz, választasz és aggódsz, kicsit elgondolkodsz a saját életedről is. És a felismerés, hogy csak egy hajszál választ minket el ettől a jövőtől? Talán a döntés, hogy ez a globális cég jó-e vagy rossz, épp annyira megosztja majd az olvasókat is, mint magát a könyvbeli szereplőket.

Bátran ajánlom minden disztópia vagy szépirodalom után érdeklődőnek. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, azoknak, akik szeretik a technika vívmányaiba dugni a fejüket, vagy azoknak, akik szerették Orwell könyvét, és már régóta keresnek valami olyasmit, csak mégis sokkal "maibbat". Nekem a kedvencek közé került, és sokszor félre kellett tennem, hogy elgondolkozzak a miérteken, és azon, hogy én melyik utat járnám be.

A könyvből egyébként film is készül Tom Hanks és Emma Watson főszereplésével, amely 2017-ben kerül a mozikba. Én már most biztos vagyok benne, hogy nagy sikert fog aratni!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Full kedvenc)
Karakterek: Imádtam mindet! Persze, furák voltak meg rémisztőek, de hát olyan valóságosak, hogy szinte éreztem és tapintottam őket.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, de nem is tudom, van valami hiányérzetem. Talán értékeltem volna egy céget a háttérben vagy valami technikai kütyüt. Egyébként meglepően nagy a könyv, nem egy zsebbe való olvasmány.
Kinek ajánlom: Lásd fentebb.
+ pont: Mert lehúzza a leplet a torz közösségi oldalon feltüntetett életünkről, mert elgondolkodtat a jövőnket és az emberiség jövőjét illetően. Mert megoszt és döntésre kényszerít.
- pont: Mert szeretnék folytatást!

0 Tovább

Sorozatgyilkosság a BME-n?

Mi történik, ha a BME oktatói közül sorra lelik halálukat, és bár válogathatunk a gyanúsítottak között, az ügy egyre csak bonyolódik?

Könyvajánló Felnőtt Magyar Krimi 4Gyilkosság történik az ország egyik legpatinásabb egyetemén. Ahol egykor Hajós Alfréd, Teller Ede vagy Rubik Ernő koptatta az iskolapadot, most egy közkedvelt oktató holtteste fekszik. A rendőrség lezárja az épületet, az áldozat kollégái kihallgatásra várnak. Ahogy telik a nap, úgy derül fény a halott férfi életének titkos részleteire. A nyomozók úgy érzik, egyre közelebb járnak a megfejtéshez, ám a tanárok egy csoportja másképp gondolja, és magánnyomozásba kezd: Vajon közülük való a tettes? Vajon köze van mindehhez a nemzetközi politikának, vagy a mindenki elől eltitkolt hobbi jelenti a választ? Bármelyik úton indulnak is el, a sorsdöntő kérdés ott lebeg a fejük felett: ki lesz a következő áldozat?

Értékelés:

Mivel mostanában az Athenaeum egyre több nagyszerű könyvet ad ki magyaroktól, így nyilvánvaló, hogy a Káépület című krimire is azonnal ráharaptam. Hajnal Géza regénye a BME épületeiben játszódik, ahol több megmagyarázhatatlan gyilkosság is történik.

Egy kissé rövid könyv az én ízlésemnek, ugyanakkor nem volt rossz, csak kellett némi idő, mire bele tudtam rázódni, és fennakadások nélkül olvasni – ez körülbelül a felétől sikerült csak. A történet maga tetszett és az is, hogy b, ráadásul az illusztrációk is emelik a hangulatot, ugyanakkor túl sok volt számomra a gyilkossághoz nem köthető, kissé nyers és tényszerű részlet. Engem, aki nem jártam a BME-re, nem kötött le annyira a helyszínleírás és az alaprajzok, a víznemtudommicsoda tanszék(?) és tantárgyak pedig végképp nem. Hogy idézzek ebből nektek:

„Múltkor a vízgyűjtő-karakterisztikáról volt szó, amely kisebb vízgyűjtőkön lefolyó hozamok meghatározására alkalmas, a ma ismertetendő módszer az egységárhullámkép klasszikus módszere, amely nagyobb vízgyűjtőkre is alkalmazható…”

Vagy:

„Mxu, és U1+U1+U3+…un értelmezhető. Ez az egész módszer lényege. Most nézzük meg, hogyan állítjuk elő az egységárhullámot egy tetszőleges árhullám ismeretében. Első lépésként szét akarjuk választani a felszíni és a felszín alatti lefolyást. Erre különféle grafikai eljárásokat alkalmazunk…”

Szóval erre mondom azt, hogy nem értek a szakmához, és egy krimiben nem is szeretnék ilyesmiről olvasni, de lehet, hogy csak nincs meg a korom vagy érdeklődési köröm hozzá. Azt hiszem, inkább olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik vagy elmúltak 30-40, vagy szeretik a krimit, és esetleg pont itt tanultak vagy tanulnak, akik nem riadnak meg a néha túlcsorduló szakmai leírásoktól. Rengeteg szereplő van a könyvben, igazi kihívás tehát, hogy mindet név szerint megjegyezzük, mivel azonban szófogadó olvasó révén mi is próbáljuk felvonultatni a lehetséges gyanúsítottakat, ez elengedhetetlen. Kritikáim olvasó körében nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, kábé a könyv felénél rájöttem a gyilkos kilétére, mindazonáltal érdeklődve követtem az eseményeket.

Viszonylag hamar megkedveltem a főszereplőt (személy szerint kicsit Lőrinc L. László regénybeli énjére emlékeztetett), ugyanakkor nem egészen találtam hitelesnek neki a nyomozásbeli szerepét, avagy, hogy ennyire közreműködhetne egy valódi gyilkosságnál a nyomozásban – és természetesen ugyanez vonatkozik a könyv befejezésére is. Talán a legjobban azok élvezik ezt az írást, akik mint mondtam, maguk is kötődnek ehhez a épülethez, és szeretik a komolyabb irodalmi műveket. Az alaptörténet tetszett, de jobban örültem volna egy részletesebb kidolgozásnak és karakterjellemzéseknek, kevesebb szakmai részletességgel és oda nem köthető mellékszálakkal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Talán már túlságosan is valóságosak. Nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, bár a könyv egy csöppet rövidke.
Kinek ajánlom: A krimi könyvek kedvelőinek és a felnőtt korosztálynak. Azoknak, akik szeretnek elmolyolni a részleteken, és nem riasztja vissza őket a tények vagy mellékszálak tömkelege.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert néha túlságosan belemerült a víznemtudommicsoda tanszék dolgaiba és a vízmittudoménmi tantárgyba, lásd feljebb.

0 Tovább

Árnyoldal

Nem, hogy egy friss kapcsolatban, de néha hosszú házasságok, kapcsolatok során is kiderül, hogy az embert, aki mellett eddig éltünk, nem is ismerjük igazán. Talán minden embernek van egy sötétebbik oldala, a kérdés csak az, hogy a jó-rossz arányok tekintetében melyik oldal győzedelmeskedik. P. C. Harris regényében, az Árnyoldalban romantika, erotika és akció érdekes kombinációja és elegye alkotja ezt a nem mindennapi, kicsit zűrzavaros, de azért szerethető történetet.

Sorozat Könyvajánló 4 Magyar Romantikus Akció FelnőttRachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. 
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. 
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. 
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? 
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Értékelés:

Az biztos, hogy a kötet olvasását mindenképpen csak a romantikus és erotikus könyvek kedvelőinek tudom ajánlani, mert akik ettől idegenkednek, azok biztosan nem lesznek elégedettek a könyvvel. Talán a huszonéveseknek ajánlanám leginkább, akik szerették, de kicsit soknak vélték Mr. Greyt, és akik értékelik a titkokkal övezett, csúcsragadozó, vonzó férfi főszereplőket.

Rachel egy, a könyv elején egyetemista, céltudatos lány, aki megismerkedik a kék szemű, már-már tökéletes, ugyanakkor kissé egoista Daviddel. Nem kell hozzá sok oldal, hogy egy romantikus regénybe csapjon át a történet, a fülszövegből következtethető azonban, hogy ez korántsem ennyire egyszerű. Gyilkosság, drogok, nyomozás, fegyverek mind szerepet kapnak majd – még ha csak a végén is. Sokrétű történet, viszont a kevésbé romantikus típusoknak talán néhol vontatott lehet, és bár feldobta a végén az akciódús csavar, mindazonáltal azt hiszem, jobban örültem volna, ha már korábban is megcsillan ez az akciószál a könyvben – kissé részletesebben. (A végén is úgy éreztem, több magyarázatot érdemeltem volna David árnyoldalával kapcsolatban.) A szereplők lényegében szerethetőek, egyedül Shane karakterénél éreztem úgy, hogy nincs teljesen kibontakoztatva sem ő, sem a Rachellel való barátsága. Kevés részt kap a történetben, és ehhez képest nem hihető (számomra) a kapcsolatuk. Voltak részek, amelyek kifejezetten tetszettek, de olyanok is, ahol vártam, hogy történjen valami, ami feldob, és magára vonja lelankadt figyelmem. Talán Amy volt az, akit a legjobban megkedveltem az olvasás folyamán, vagy neeem, mégsem: Pali volt inkább, a kissé perverz papagáj. ;) Rajta mindig jót tudtam röhögni!

„Hazaérve hangosan odakiáltok a madárnak a nappaliba, hogy hazajöttem, majd felkapcsolom a lámpát. 
– Hellóó édes. Szerrettlekk. – jön egyből a válasz. 
Amikor megvettem a kisállat-kereskedőtől, még csak egy pár szót tudott. Aztán két hétre kölcsön adtam Amynek, míg felugrottam Skóciába, azóta úgy beszél, mint egy utcalány. 
– Milyen napod volt? – kérdezem, nem mintha várnék beszámolót. 
– Helllóó édess, farokkk! – rikoltja.”

P. C. Harrisnek van tehetsége az íráshoz, első regényéhez képest nem rossz ez a könyv, de talán jobb lenne, ha a további köteteiben egyetlen műfajra koncentrálódna (vagy romantika, vagy akció), és jobban kibontakoztatná a mellékszereplőit is. A mondaszerkesztés és a szöveg olvastatja magát, az igazán kiváló, és a történet alapsztorija sem rossz, csupán a kidolgozásban éreztem hiányosságokat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek tetszik majd a könyv, és olyanok is, akik többet vártak volna, és bár első kötetes íróként nyilván van hova fejlődni, de már ebből is bizton megállapítható, hogy az író további könyveihez bizony szavazhatunk némi bizalmat: meglephet még minket!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: Pali, a papagáj a legjobb! David nem lopta be magát a szívembe.
Borító: 8/10 A képek tetszenek, de fekete-fehérben jobb lett volna.
Kinek ajánlom: Csakis a romantikus könyvek kedvelőinek!
+ pont: Mert kellemesen indul a történet, hamar bele lehet rázódni.
- pont: Mert néha vontatottnak éreztem a történetet, és nem kaptam mindenre magyarázatot a végén. (Számomra sok volt az erotika is, de tudom, vannak, akik kifejezetten szeretik az ilyesmit.)

0 Tovább

Félrelépés és lelépés – Már megint Nincs új a nap alatt

Már írtam nektek Vincent & Vincent Nincs új a nap alatt című regényéről, most pedig a Nem volt új a nap alatt került a kezembe. Ha az első rész megosztó és vitára okot adó volt, akkor ez a könyv meg aztán pláne. Milyen, amikor félrelépsz és próbálsz bocsánatot nyerni? Milyen, amikor egy tökéletes házasságban élsz, habzsolod az életet és szórod a pénzt két kézzel? Milyen, amikor már nem ismered a határokat, átléptél egyet, és immár egy borzalmas házasságban élsz? Amikor sorra kapod az élettől a pofonokat, és fogalmad sincs, hogyan állj fel? Most megtudjuk…

„A férfi dolga, hogy megteremtse az otthont. A nő dolga, hogy tényleg otthont varázsoljon belőle. 
A férfi dolga, hogy szárnyaljon és magával ragadja a nőt. A nő adja a szárnyakat és a melegséggel átitatott hátteret. Ezt hívják úgy, hogy párkapcsolat.”  

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma„Ez a könyv nem a fantázia szüleménye. Csupán eltitkolt emlékeket húztunk elő egy régen lezárt fiókból, bebizonyítva, hogy a valóság néha igenis képes túlszárnyalni a képzeletet. Ez az a könyv, amit talán sosem kellett volna megírnunk.” 
/Vincent & Vincent/

A nagy sikerű – Aranykönyv-díjra is jelölt – NINCS ÚJ A NAP ALATT című könyv méltó párját tartod a kezedben. 
Vincent és Vincent elbeszélésein keresztül egy olyan világba csöppenünk, amelyben otthonosan érezhetjük magunkat, hisz mindenki élt már meg hasonló helyzeteket. Lebilincselő, kendőzetlen őszinteséggel, fanyar humorral mesélik el az írók a férfiak ki nem mondott – sokszor szégyellt és eltitkolt – gondolatait a szerelemről, szexről, megcsalásról, boldogságról és bánatról – szinte mindenről, ami egy nő és férfi közötti kapcsolatban megtörténhet.

Értékelés:

Már az első könyvben megismerhettük a két Vincentet:

  1. Vincent, aki azt hitte, egyszer megtalálja az igazit… Ő az, akinek a leghosszabb kapcsolata 3 év volt, szerintem képtelen rendesen elköteleződni – szerintem. Megszámlálhatatlan nője volt, amit már egy olvasó számára lehetetlen nyomon követni, és többnyire róla szól az első könyv.
  2. Vincent, aki azt hitte, már megtalálta az igazit… Ő az, aki tizenakárhány évig boldog házasságban élt, míg el nem váltak, van egy fia, és többnyire róla szól a második könyv.

Tulajdonképpen én első és második résznek nevezem a könyveket, de valójában egymástól függetlenül is olvashatók. Az első könyv azt hiszem, egy kicsit lazább volt, míg a második teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Már korábban is érdekelt például, 2. Vincent hogyan gazdagodott meg, hogy olyan kacsalábon forgó háza van medencével meg minden, és nagyon jó, hogy erre most választ kapunk, ugyanis megtudjuk, hétköznapi pénztárcából hogyan szedte meg magát, mik voltak a mozgatórugói. Persze, ebbe nem megyünk bele részletesen, de tény, hogy ebben a részben sokkal jobban megismerjük 2. Vincentet, az életét, és a személyiségét – annak több oldalát is.

Nyomon követjük 2. Vincent életét, házasságát, félrelépését, meggazdagodását, valamint azt is, amikor éjjel-nappal piásan szórakozva szórják a pénzt és már nem ismernek határokat. Aztán az is, ahogy szépen tönkremegy a házasságuk – mint ahogy azt már az első könyvből is tudhattuk. Számomra az volt az érdekes a könyvben, hogy mennyire megosztott 2. Vincent viselkedése. Az elején volt, hogy teljesen unszimpatikus volt, mert képtelen a nadrágjában tartani… Aztán kezdtem kicsit megérteni és megkedvelni. Aztán rájöttem, hogy nagyon jó apa, és voltak olyan évei a könyvben, amikor nagyon megszerettem őt, és úgy gondoltam, rendben van. Aztán egyre jobban ráztam a fejem, és bevallom, arra gondoltam: tessék, itt egy gazdag pasas meg a neje, azt se tudják, mit csináljanak jó dolgukban. Buli-buli, prostik, buli, pia, részegség, pia, drog, pia, buli… minden hétköznap. Egy, az igát húzó, hétköznapi, dolgozó olvasónak ez azért egy kicsit durva, főleg, hogy már nem huszonévesekről beszéltünk. Most megtudhatjuk, tényleg ilyen a hű-de-gazdagok élete? Itt kezdtem megutálni 2. Vincentet. Aztán… Kezdtem megsajnálni, mikor végre magához tért, kezdtem szurkolni neki, és kezdtem nagyon-nagyon megutálni a feleségét.

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma

Olyan sok érzelmi vihart képes kiváltani ez emberből ez a könyv, hogy ezt nehéz szavakba önteni. El is gondolkodtam ezen az egészen, hogy szabad-e ítélkezni. Mondanám, hogy nem, hiszen mindenkinek megvan a maga sötét múltja, megbánt tettei, nekem is, én is csináltam orbitális butaságokat, és mégis, néha úgy gondolom, ha nem ítélkeznék – legalább csak magamban ciccegve -, nem lenne egy, a fejemben felállított erkölcsi norma, akkor nem lenne mihez tartanom magam. Talán ugyanúgy szétcsúsznék, mint 2. Vincent, elveszteném a fonalat. Mindenkivel megtörténik életében, hogy elveszti azt a bizonyos fonalat, már nem tudja, mi a helyes, mi nem, vagy csak már nem is érdekli. Úgy gondolom, ha épp tudom, hogy mi helyes és meg tudom ítélni, hogy XY aztán nagyon erkölcstelenül viselkedik, talán akkor járok éppen a helyes úton. Mert nincs mit a szememre vetni.

Amikor ilyeneken gondolkodsz egy könyv olvasása folytán, még ha kicsit meg is utálod a főszereplőt, együtt tudsz érezni vele. Szóval néha utáltam, néha megvetettem, elítéltem, megsajnáltam, majd szurkoltam neki, megbocsátottam, elfogadtam. Mintha olyan lenne ez a könyv, mint egy párkapcsolat és egy szakítás. Sok bosszúságon rágod át magad, mire el tudod engedni és el tudod fogadni.

Félreértés ne essék, nagyon tetszett a könyv! Az, hogy ilyeneken el tudja gondolkodtatni az embert és képes (akár ellentétes) érzelmeket is kiváltani az emberből, talán példa nélküli. Mondanám, hogy inkább férfiaknak ajánlom az olvasását, de így utólag azt mondom, nagyon tanulságos lehet bárkinek. Mivel ez egy igaz történet és valós dolgokról szól, olyan következtetéseket vonhatunk le belőle, amiket a saját életünkkel kapcsolatban is tudunk hasznosítani.

Ami pedig 1. Vincentet illeti, ebben a könyvben nem kapott akkora szerepet, és ami azt illeti, nem igazán tudtam már, mikor melyik nő van a képben, és nem emlékeztem rájuk az első kötetből, vagy épp ennek az elejéről. Nekem kicsit már sok volt. Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy szerintem ez a két Vincentes történet élvezhetőbb lenne két külön könyvben, megérdemlik, hogy a történetüket külön értékeljük és jegyezzük meg. (Bár tény, hogy az elsőben inkább 1. Vincent kap szerepet, a másodikban pedig 2. Vincent – ahogy magamban neveztem őket.)

 Már csak az a kérdés, mi újság most Vincentékkel? A könyv végén kiderül...

Mások molyos véleményei:

„Először is azzal kezdeném az értékelésem, hogy ez a könyv egy teljességgel valós és igen tanulságos könyv. Sok olyan helyzetek, részletek, akár a szösszenetek is, amik benne vannak a mindennapokban, találkozhatsz ezekkel, vagy lehettél már ilyen helyzetben. És rá is ébreszt dolgokra, ami miatt másképpen látsz dolgokat, másképpen éled meg azokat, amiket esetleg még nem tapasztaltál. Büszkén mondom, hogy a topp 5-ben nálam az első helyen áll. Imádtam az első könyvet is és tűkön ülve vártam mikor lesz második része a könyvnek.”

„Mit mondhatnék még, olvasva az előttem szólókat?? 
Azt gondolom semmit, amit még nem írtak volna le. Pontosan olyan ez most, mint a könyv, semmi olyan nincs benne, amit így vagy úgy, az emberek többsége át ne élt volna már. Ismerős helyzetek, szituációk, előzmények és következmények. Mindezek helyettünk kimondva illetve leírva, kendőzetlenül, meztelenül (konkrétan itt-ott pucéran).”

„Ez a könyv az amit kár lett volna kihagyni.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Nagyon sok érzelmet képesek kiváltani belőlünk, tudjuk őket szeretni és utálni is egyszerre.
Borító: 9/10 Illik az első kötethez, kicsit vastagabb is.
Kinek ajánlom: Nőknek és férfiaknak egyaránt! Nagyon tanulságos!
+ pont: Mert elgondolkodtatott, megbotránkoztatott és néha meg is nevettetett.
- pont: Mert így utólag, én két külön könyvbe szedtem volna 1. és 2. Vincent történetét.

0 Tovább

Férfiak a nőkről kendőzetlenül - avagy a szingli nő három típusa?

Vincent & Vincent Nincs új a nap alatt című könyvére magam sem tudom miért, de csak nem rég figyeltem fel, mégpedig az új könyvük, a Nem volt új a nap alatt okán. Mindkettőről bőven fogok írni nektek; egyelőre az első részt sikerült „kivégeznem”, és összességében nagyon érdekes, igaz történeteket feldolgozó olvasmány, amely elgondolkodtat a saját jelenünkkel és múltunkkal kapcsolatban is.

Könyvajánló felnőtt magyar 5 romantikus25 ezer Facebook-rajongó nem tévedhet!

Hogyan is éli meg egy férfi?

Ez egy különleges könyv. A te könyved! 
Miért? 
Mert férfiak írták nőkről. 
Férfiak, akikkel már te is találkozhattál! 
Ezeket a történeteket az élet szülte, nem fantázia.

Emberi érzések és kérdések, szerelemről, csalódásról, megcsalásról, lelki és testi kapcsolatokról.

Néha miért megy nagyon jól a szex, néha pedig miért nem tud működni?

Vincent & Vincent elbeszéléseiből kiderül, hogy milyen érzés, amikor egy férfi igazi Casanova, és milyen, amikor csak egy küszködő vesztes, egy szánalmas lúzer.

Tanulságokkal és sajátos humorral teli kalandokon keresztül megtudod, hogyan is éli meg egy férfi.

Legyen Tiéd ez a könyv, legyenek Tieid a történetek, és rájössz, az élet, az a nagy játékos megtanítja, hogy nincs új a nap alatt.

Veled is megtörténhet vagy könnyen lehet, hogy már meg is történt!

Értékelés:

Azt hiszem igaz az, amit ebben a könyvben is írnak, hogy ha 10 évvel ezelőtt elkezdtem volna mindenféle hajszálmeresztő dolgot összehordani, találgatni, mi minden fog velem történni az életben, biztos, hogy alulmaradtam volna az Élet fantáziájához képest. Pont ez a csodálatos és egyben rémisztő benne.

Vincent és Vincent két középkorú férfi, akik összeültek, hogy megírják közös élettörténetüket úgy, hogy kicsit összemossák ezt a két szereplőt. Bepillantást nyerhetünk különböző kalandjaikba, iskolás/főiskolás éveikbe, kapcsolataikba, egy házasságba, egy hosszabb párkapcsolatba, néhai szerencsétlenkedésükbe és bizonytalanságaikba. Végigkövetjük tinédzserkori kicsapongásaikat, vagy, hogy akkoriban hogyan szereztek pénzt a csóró kamaszok. Megtudjuk, mi jár egy férfi agyában, amikor egy szingli nőre próbál vadászni, például, hogy milyen kategóriába lehet sorolni Vincenték szerint a szingli nőket – és úgy istenigazából nem igazán tudtam ezzel ellenkezni. Voltak részek, amikor kifejezetten szimpatizáltam ezzel a két fiatal sráccal, később viszont el-elkövetnek olyan hibát is, amiért egy nő szemében nincs bocsánat.

Az biztos, hogy ezzel a könyvvel mi, nők egy olyan torzított szemüveget veszünk fel, amellyel képesek vagyunk fordítva gondolkodni, férfiaggyal, ha csak egy pillanatra is, márpedig ezt nem sok könyv képes elérni. Azzal az egy tézissel nem tudtam egyetérteni, mely szerint minden nő egyforma, és nincsen olyan, hogy valaki komolyan gondolja, hogy „nem ilyen vagy nem olyan vagyok”, hiszen kivételek mindig vannak. Ha minden nő ilyen furcsa lenne, mint ahogy Vincenték látnák, nem lennének normális családanyák. Szerintem, fiúk az a baj, hogy rossz helyen kutakodtatok. Aki normális, érett, felnőtt kapcsolatra vágyik családostól meg minden, annak nem a húszévesek között kell kutakodni, végképp nem a tűsarkús-picsás húszévesek között – de ez már csak az én szubjektív véleményem.

Könyvajánló felnőtt magyar 5 romantikus

Az már csodálatos szerintem, ha tudunk vitatkozni egy könyvvel – hát én tudtam, illetve tudnék. Sokszor tényleg egyetértettem a srácokkal, rengeteg elmebeteg nő van, és az már egyszer biztos, hogy mindenkinek van egy kis defektje. Ez nem igazán korfüggő, szerintem tényleg mindenkinek van. Néha csak a fejemet fogtam Vincenték egy-egy csajnál való próbálkozásuknál (hogy ne már, nem látod, hogy nem erre a nőre van szükséged?), máskor szurkoltam, hogy sikerüljenek a dolgok, de valahogy soha semmi nem úgy történt, ahogy azt szerettem volna. Talán azért, mert az életet sem lehet irányítani. És, hogy nincsen új a nap alatt? Bizonyos kor fölött tényleg nincs. A fiataloknak még van, az a csoda korszaka.

Kiknek ajánlom a könyvet? Férfiaknak és nőknek egyaránt. A férfiak talán jól szórakoznak majd rajta és felidéz ezt-azt a fiatalkorukból, vagy saját magukat látják majd ebben a hibrid főszereplőben. A nők egy kicsit megismerhetik a férfi gondolkodásmódot, nem egy ráerőltetett, hanem egy gördülékeny, érthető és megérthető stílusban. Nekem tetszett, és kíváncsian várom a folytatást, amelyre mihamarabb sort is kerítek.

Végezetül dióhéjban elárulom nektek, Vincenték milyen 3 típusú szingli nőt különböztetnek meg a regényben:

  1. Kategória (kb. 20-tól 27 évesekig) – A rögtön szerelmesek
  2. Kategória (kb. 27-től 40 évesekig) – Neked mi a defekted
  3. Kategória (kb. 40 éves kor felett) – A hiénák

Hogy ezzel egyetértetek vagy vitatkoznátok? Van-e alapja? Olvassátok el a könyvet és ítélkezzetek ti!

Más molyok véleményei:

"Ez a könyv maga a nagybetűs ÉLET! Azt gondolom, hogy mindenkinek más élményt fog adni a könyv olvasása korosztálytól függően. Van aki már megérte a könyvben leírtakat és van aki majd meg fogja :) 
Felnőtté válás, kapcsolatok, érzelmek és érzések, szerelmek, szakítások, újrakezdés, hullámhegyek és hullámvölgyek. De vajon hogyan éli meg ezt egy Férfi? 
Azt gondolom, hogy ezt mi Nők sokszor szeretnénk tudni. "

"Érdekes volt kicsit visszamenni az időben, nosztalgiáztam is az én kolis éveimről, nevettem sokat, bólogattam is sokat, de azért olykor cöngettem is. :D 
Valóban reális képet kapunk a nők bizonyos csoportjairól, de azért a könyv vége felé én ráeszméltem arra is, hogy megismertem a férfiak egy típusát is."

"És tényleg így van. Nincs új a nap alatt. 
Azért halkan megjegyezném, hogy kivételek mindig vannak! Kivételek, akiknek megadatott, hogy elsőre minden megy mint a karikacsapás, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Sajnos nem ez a gyakori."

"Amikor a kezembe fogtam a könyvet,vegyes érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam,hogy akkor ez most egy 'mesélős', vagy valamilyen nagy filozofikus gondolatokat boncolgató könyv lesz-e. Így, most azt mondhatom, hogy talán egy kicsit mindkettő… Két különböző életút segít megérteni, vagy éppen felismerni, hogy tényleg „nincs új a nap alatt”. 
Egyes részek kiváltották belőlem a „basszus, ez már velem is megtörtént” reakciót, mások pedig igazi újdonságként értek. Szerintem ebben a könyvben mindenki talál legalább egy olyan momentumot (de leginkább többet), ami már neki is megvolt az életében. 
Summa summarum, mindenképp érdemes elolvasni, és egy kicsit elmerengeni azon: ezek után valójában van-e új a nap alatt?"

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Igaziak, akár találkozhattunk is már velük. Néha én is elgondolkodtam, vajon összefutottam-e már velük, de szerintem még nem.
Borító: 9/10 Igazából a borító nem rossz, csak kicsit rövid a könyv, mondjuk a betűk is kicsik.
Kinek ajánlom: Nőknek és férfiaknak egyaránt!
+ pont: Mert engem tényleg elgondolkodtatott a saját életemmel kapcsolatban.
- pont: Talán szerettem volna, ha ezeknek a két összemosott férfi életéből létrejött történetnek, avagy történetek összességének van egy szép kerete.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Veres Attila - Odakint sötétebb
László Zoltán - Távolvíz
Chris Carter - Vadász (Robert Hunter 0,5)
Sara Raasch - Hó, mint hamu
Sara Raasch - Jég, ​mint tűz (Hó, mint hamu 2.)
Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája 1-2
Ian Tregillis - Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Bíró Szabolcs - Elveszett ​csillagok
Bíró Szabolcs - A ​sárkány, aki nem akart aludni
Jeff VanderMeer - Borne
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.