Facebook Twitter Addthis

Élet a halálon túl – avagy A nagy illúzió

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

Az idők kezdete óta foglalkoztatja az embereket, vajon mi vár ránk a halál után, van-e utána élet, Menny vagy Pokol, Purgatórium, megbűnhődünk-e vagy nyerünk-e megbocsátást? Találkozunk-e rég elhunyt szeretteinkkel, angyalokkal, szentekkel, Istennel? Van-e értelme az életnek, súlya az életen túl a döntéseinknek, van-e alapja a vallásnak, és ha igen, melyiknek? Van-e értelme a hitnek, és hová vezet mindez? Az élet csak a kezdet, valaminek az eleje, vagy valaminek a vége? Ez a kérdés már olyan neves írókat is megmozgatott, mint Dante vagy Homérosz, s most egy kortárs magyar kötettel készültem nektek. Benyák Zoltán A nagy illúzió című szürrealista művében elkalandozhatunk a főszereplővel a túlvilágon, s közben olyan híres emberekkel is összefuthatunk, mint Edgar Allan Poe, Charlie Chaplin, Drakula gróf, Kurt Cobain vagy Salvador Dalí.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 
De az életének ezzel még koránt sincs vége. 
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Értékelés:

Bár a könyv borítója önmagában teljesen hidegen hagyott és nem keltette fel a figyelmem, szerencsére a fülszöveg és némi utánajárás és ajánlás után úgy döntöttem, beszerzem ezt a könyvet és nekiveselkedem. Emlékszem, hogy mikor megérkezett a könyv, hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik kategória polcára tegyem, szóval úgy döntöttem, majd utólag „beskatulyázom”, de ez most sem nagyon akar sikerülni. Ha mindenképpen választanom kellene, vagy be kellene határolnom, akkor valahol a szürrealista fantasy és a furcsa kalandregények közé kerülne, bár jómagam valamiért a disztópiákhoz raktam, de még nem biztos, hogy nem vándorol át onnan máshová. :)

Nehéz megmondani, hogy melyik ember mire számít, amikor a kezébe kerül a könyv, azt hiszem, én inkább számítottam nagy igazságokkal teli mondandóra, mint egy ilyen hihetetlen utazásra. Olyan volt, mintha elvarázsoltak volna, vagy egy fantasztikus filmet látnék – ahogy azt többen is írtátok a könyvvel kapcsolatban. A történet eleinte csak homályos ködfolt, de amint a főszereplő Tom életének több részét is megismerjük, akaratlanul is sodródunk az árral, a történet részesei leszünk, már többé nem tudjuk objektíven szemlélni az eseményeket. Úgy éreztem, szeretném, ha valami megváltozna, nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen élet után egy könyvben csak így meg lehet halni. Hiszen a könyvek nem azért jöttek létre, hogy a kendőzetlen és unalmas valóságot tárják elénk, hanem hogy megnevettessenek, elkápráztassanak, elvarázsoljanak, hogy egy olyan menekülőutat biztosítsanak számunka, ahová mások nem tudnak utánunk jönni.

Ahogy Tom és családja életét olvastam, úgy gondoltam, ez akár bárkié lehet. Egy félresiklott élet, rossz döntések, hibák, gyarló emberek és a mókuskerék. Aztán egyszer csak vége. Semmi elégtétel, semmi megfogalmazódott nagy igazság, csak a halál. Vagy mégsem? Benyák Zoltán könyvében helyszínről helyszínre vándorolva megismerhetjük a túlvilágot és annak kifacsart szabályait, rendszerességét/rendszertelenségét. Szimpatikus révészünk oldalán bejárhatjuk a furcsa, a valóságra torz tükröt mutató városokat, híres embereket ismerhetünk meg, és végig szurkolunk Tomnak, hogy megtalálja, amit, vagy akit keres, és ebből a lehetetlen helyzetből valahogy mégis boldog vég sikerüljön. Egyáltalán lehetséges ez? Nem akármilyen könyv ez, mert olvasása közben úgy éreztem, az író agyának eldugott szegleteiben száguldok, kitalált festményeken végig a piros Chevrolettel, Ninával és Tommal az oldalamon. A mesébe illő környezet és a kifordított világ olyan fantáziáról árulkodik, ami nem mindegyik író sajátja. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit fellöktek egy hullámvasútra, ahol azon kívül, hogy hol fent, hol lent száguldok, és torkomban dobog a szívem, különféle keselyűs dögszörnyek ijesztgetnek és integetnek a lefolyni készülő égboltról. Talán ez a mondat érzékelteti leginkább a történetet, ahol szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy többek között Dalíba is belefutunk, mert ezt a könyvet akár ő is festhette volna.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

A legjobban az tetszett benne, ahogy folyamatában ismerkedünk meg a szereplőkkel, tudunk meg egyre több dolgot róluk, folyunk bele az életünkbe, az pedig, ami a végén pluszban kiderül, illetve ahogy a vége alakul… Már csak azért is megéri elolvasni! Erre nem lehetett számítani, és igazán kerekké teszi az egészet. A maguk emberi hibáikkal együtt is igen szerethetők a szereplők, személy szerint Nina a kedvencem, mert kicsit magamra emlékeztetett. Bár volt egy-két olyan rész, ami már nekem is majdnem túl szürrealista volt, összességében szerettem a könyvet.

Azt hiszem, talán Benyák Zoltán tényleg hisz valami ilyesféle túlvilágban, és igyekszik a könyvével annyi emléket hagyni az emberekben, hogy sose felejtsék el és ott ülhessen abban a bizonyos Chevroletben a sivatagot szántva. :)

Ha valami különlegeset olvasnátok, mindenképpen tudom ajánlani a könyvet! Egy kis kalandos utazás még senkinek sem ártott meg. Külön kis fondorlatosság még, hogy annyiféle kor és helyszín keveredik a történetben, hogy egyszerre tehetünk utazást térben és időben egyaránt. :)

Mások molyos véleményei:

„Csodálatos és ijesztő volt egyszerre. Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá, hogyan. Na, hogyan? Kivel? És miért? Mi lesz most? 
Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem, mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről, szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam. Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ morzsának szerepe van! Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a történetet.”

„A cím alapján először a bűvész trükkökre asszociáltam, amik valamiért nagyon vonzanak. Ezt követően olyat tettem, amit ritkán szoktam: elolvastam a fülszöveget. Még jobban el kezdett érdekelni a történet, mert a szemfényvesztés mellett még a halál témája is izgat. Ne kérdezzétek miért. 
Mit szólnál, ha a sivatag közepén ébrednél, majd megcsörrenne egy telefon? A telefonkagylót felvéve, egy hang a vonal másik végéről arra kérne, hogy találj meg valakit.”

„Számomra Benyák legnagyobb erőssége, hogy tényleg úgy ír, hogy szavai nyomán a belső vetítőgép azonnal működésbe lép! Tudom, valahol minden könyv sajátossága ez, hiszen ezért (is) olvasunk, de nála mindent annyira élesen, tisztán, magabiztos és tudatos kidolgozásban kapunk, hogy belső rendezőnknek sincs más dolga, csak lerogyni a bársonyszékre, és nézni, mint… nos, a moziban.”

„Elsősorban a könyv világa fogott meg, és azóta sem ereszt. Abszurd, kiszámíthatatlan, elképesztő. A maga kicsavart és ijesztő módján gyönyörű. Az út, amit Tom bejár ebben a világban, egy alaposan átgondolt, jól megírt történet.”

"Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni.

Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 8/10 – Nagyon tetszett, amikor kiderültek a különböző karakterek közötti összefüggések.
Borító: 6/10 – Személy szerint lehetett volna jobb is, mert különösképpen nem hívta fel magára a figyelmem, inkább a fülszöveg és az értékelések fogtak meg.
Kinek ajánlom: Azoknak, akiket foglalkoztat ez a téma, vagy szeretik a kissé elvont, mégis összefüggő cselekményszállal rendelkező történeteket. Valahol a szürrealista fantasy és a kalandregény közé sorolnám.
+ pont: A frappáns és egyedi ötletért, ráadásul az írásmódja sem volt unalmas, olvastatta magát.
- pont: Néha úgy éreztem, túl sokat olvasok a híres mellékszereplőkről, amik nem igazán vitték előrébb a cselekményt. Lehetett volna benne több történés, kaland.

0 Tovább

Amikor könnyű beletörődni a rosszba - Az utolsó nap éjszakája

Mivel mostanában teljesen ráharaptam a krimikre, és újra esélyt adtam a magyar íróknak is, így nem maradt ki a sorból a friss megjelenésű lélektani krimi sem, Kóbor Barbarától Az utolsó nap éjszakája című könyv.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Magyar 4 DrámaSéverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete...

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Értékelés:

Az ismertető alapján konkrétan nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy, hogy helyesbítsek, azt gondoltam, ez amolyan ízig-vérig krimi lesz, tele gyanúsítottakkal, nyomozással, rettegéssel, feltételezésekkel, ennek ellenére nem egészen ezzel indított a történet. Úgy is mondhatnám, hogy a könyv közepéig csak valami langyos tóban úszkálunk, elszórt morzsákat csipegetve, és az áramlat csak a könyv közepénél kezd elragadni bennünket, hogy aztán kapkodva a fejünket próbáljuk kitalálni a történéseket.

Annyi biztos, hogy ez nem egy szokványos krimi, már csak azért sem, mert az eleje, ahogy indul, számomra inkább valamiféle romantikus drámának, amolyan elbeszélésnek tűnt, ami a közepétől váratlanul átcsap félig krimibe. Mivel azonban nem a nyomozók szemszögéből látjuk a történetet, hanem közvetve Séverine szemszögéből (E/3-ban), így sem a nyomozás részleteibe, sem a gyanúsítgatások sorába nem nyerünk bepillantást. Való igaz, hogy Séverine egy kihasznált, magáért kiállni képtelen, ábrándos nő, aki belefásult az életébe, utálja a férjét, mígnem egyszer elrabolja egy pszichopata, akitől szerencsére (romantikus könyvekbe illő módon) sikerül megszöknie. Én még itt sem éreztem ugyan, hogy a szálak annyira kuszák lennének, kifejezetten a fejemet sem törtem az elrabló kivoltát követően, hiszen az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy ismerős a tettes. Sajnos azt sem mondhatnám, hogy rettegtem vagy legalább féltem, esetleg izgultam a történet olvasása folytán, inkább csak egy szomorú melankólia kísértett meg, a szegény nő férjével való kapcsolata miatt (ami legalább a könyv felét kiteszi). Ez a rész egyébiránt meglehetősen realisztikusra sikerült, teljesen át tudtam érezni a férje iránti utálatát, tőle való undorodását, és azt is meg tudtam érteni, miért ábrándozik, álmodozik annyit egy másik, tökéletesebb életről. Örültem volna, ha mondjuk, legalább a könyv végére felköti a gatyát és tesz is valamit áloméletének megvalósulása érdekében, és biztos jobb pontot kapott volna a történet, ha nem ebben a lassú, kótyagos, beletörődöm mederben folyik végig, hanem legalább az utolsó lapokra felrázott volna.

Mint történet, önmagában tetszett, de változtatnék pár dolgot, mint például, hogy a könyv első felét alaposan megvágnám, amíg nem történik semmi jelentős, a végét viszont meglehetősen kibővíteném, mind a részletezést, mind a végleges befejezést illetően. Ami viszont Séverine életének bemutatást illeti, annyiban mindenképpen pluszpontot érdemel a könyv, hogy képes felnyitni az olvasó szemét a saját (elunt) életével kapcsolatban is, rávilágít, olykor mennyire egyhangúan éljük mindennapjainkat, vagy, hogy beletörődünk a megszokott rosszba.

„A jót könnyű megszokni?

A rosszat sokkal könnyebb.

Aztán várni, elvárni

és megszeretni.

A rosszat kerestem mindig?

Déjà vu”

 A legtöbben annyira áltatljuk még magunkat is, hogy képtelenek vagyunk kilépni az ingoványból, kifogásokat keresünk magunk számára, hogy miért nem változtatunk, beletörődünk a "megváltoztathatatlanba" egészen addig, míg a tehetetlenségtől saját magunkat hibáztatjuk és utáljuk meg. Séverine egy "élő" példa erre. Az ember gyakran képes feláldozni a szabadságát a vélt biztonság érdekében, miközben a valódi boldogság, szabadság és biztonság a távolból integet; mire észrevennénk, már nem tudjuk elkapni. Előfordul, hogy még egy nagyon szélsőséges történés sem képes minket kirángatni ebből. Sokan sajnáljuk az ilyen embereket és szánalmat érzünk irántuk, egészen addig, míg egy nap fordul a kocka és rá nem döbbenünk: mi is ebben a cipőben járunk.

Sajnálom, hogy végül nem úgy alakult a befejezés, ahogy vártam. Ezt csak abban az esetben tudnám könnyű szívvel megbocsátani, ha lenne folytatása. :) Azért köszönöm az olvasási élményt, mindenképpen egyedi, és ha a krimi voltában tekintve nem is tündököl, az életlátással kapcsolatos elgondolkodtatásért mindenképpen hasznos és nem utolsó sorban tanulságos olvasmány.

Tudom ajánlani a romantikus, álmodozó történet kedvelőinek okulási célzatból, a krimi iránt rajongóknak pedig kikapcsolódás céljából. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Tulajdonképpen kidolgozott karakterek voltak, bár a külső megjelenésről többet is olvastam volna.
Borító: 9/10 – Szerintem jó, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimis könyvek kedvelőinek, bár lényegében mivel így-úgy szerelmi szál is akad elvétve benne, még esetleg a romantika kedvelőinek is tudom figyelmébe ajánlani.
+ pont:  Az alapötletért.
- pont: Amiatt kap, mert csak a történet felétől kezd el kibontakozni a cselekmény, izgalmasabb lett volna, ha már hamarabb elkezd alakulni a krimis rész. És mert kicsit el volt kapkodva a vége.

0 Tovább

A bagoly röpte - Folytatódik a norvég krimi

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Pár napja írtam az értékelésemet a Magányos utazó című krimiről, és igazán megelégedésemre szolgál, hogy ennyien olvastátok a posztot, sőt, volt, aki Facebookon vissza is jelzett, hogy már ki is kölcsönözte a könyvet, és eddig nagyon tetszik neki, ő is egy éjszaka alatt jutott el a feléig. :)

Jöttem tehát a sorozat második részével, A bagoly röptével, és a befejezéséből úgy gondolom, ennek lesz még folytatása, legalábbis nagyon remélem. Szerencsére ez sem maradt el az elődjétől az izgalmakat tekintve.

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt SorozatEgy ​​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a HolgerMunch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?

A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.

A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

Értékelés:

Olvastam, hogy írták páran, hogy nem igazán erre számítottak Mia és Munch életének alakulásával kapcsolatban, és azt hiszem én sem, örültem volna, ha kicsit happy endesebbre sikeredik, vagy végre gatyába rázzák az életüket, de úgy tűnik, erre a befejezésre még várni kell. Nagyjából ugyanolyan hangulat uralkodott ebben a kötetben is, mint az első részben, bár ha lehet, még sötétebb, hiszen már nem csak ennek a két szereplőnek vannak gondjai az egységből, hanem más ügynöknél is kiborul vagy majdnem kiborul a bili. Megtudhatunk mások magánéletéről is ezt-azt, például Curryről. Én személy szerint örültem volna, ha Gabriel hátteréről is többet tudunk, vagy a kapcsolatáról, de talán majd a következő részben.

Érdekesség egyébként, hogy amellett, hogy ez egy nagyon jól megírt krimi, és mint az első rész is, egyáltalán nem olyan nyugis, amire egy norvég kriminél számítani lehet, tudunk izgulni a szereplőkért is, hogy jól vagy jobban alakuljon a sorsuk, és csak remélni tudom, hogy a végén azért mindenkinek a kedve szerint alakul majd az élete.

Kicsit többet megtudunk Mia ikertestvéréről, és felvetődik a kétség Sigrid halálesetével kapcsolatban is, mindezt azonban inkább a következő rész előrevetítéseként. Ezúttal a történet egy rituális gyilkosságról szól, ahol a meggyilkolt lányt tollakon találják meg, liliommal a szájában, mindenféle gyertyapentagrammák között. Természetesen most is annyi a gyanúsított, hogy kedvünkre válogathatunk közülük, de ismételten semmi esély arra, hogy rájöjjünk, ki az elkövető, még annyi sem, mint az előző részben, mert ott legalább megsejtettem valamit. Itt hiába mutogattam ujjal, és kárörvendtem, amikor már majdnem kiderült, hogy tényleg XY volt, a végén mégsem volt igazam. :) Megint csak azért érdekes és izgalmas, megfejthetetlen a történet, mert több apró, nem csak a térben, hanem az időben is elszórt morzsából egyszerűen lehetetlen a meglévő információkból összerakni a történéseket, de ha valaki képes volt  vagy lesz rá a könyv olvasása során, leborulok előtte. Nehéz kihámozni a sok dolog közül, hogy mi az, ami igazán célra vezet, és mostanában Miának is ez a problémája. Azért örültem volna, ha vagy az első, vagy ebben a részben van valami emlék, vagy bármi, ami alapján én is megállapíthatom, hogy Mia mekkora egy zseni (volt) tényleg, hipp-hopp megoldotta az ügyeket, mert ez most nem nagyon ment neki. Persze meg tudom érteni, teljesen szét van esve az élete, de az elmúlt 10 évben, mióta meghalt a testvére, akkor nem volt szétesve??? Miért pont most jött rá az agybaj? Sokszor úgy éreztem, csak körbe-körbe tapogatózik, és összefüggéstelenül említgeti a még számomra is teljesen egyértelmű dolgokat, következtetéseket, a többiek pedig mindezért kb. Istenként kezelik. Nem látok rá indokot, hogy zseninek tituláljuk, vagy, hogy ennyire oda legyenek érte. Remélem, a következő részben be tudja nekem bizonyítani, hogy tényleg ért a dolgához, különben nem leszünk jóban. És szedje már össze magát!

Munch az egyik legszimpatikusabb karakter, titkon én is abban reménykedem, amiben ő, hogy minden jóra fordul, és boldog lesz végre. Jó nyomozó és végképp jó vezető. Gabriel nőtte még a szívemhez magát, talán mert közel egykorúak vagyunk, ezért is szerettem volna többet megtudni a hátteréről, de remélem, hogy ami késik, nem múlik, mert ő az egyik legérdekesebb mellékszereplő.

Tudom ajánlani a könyvet azoknak, akik pl. olvasták az első könyvet, és magukkal ragadta őket az író stílusa, de lényegében azok is nyugodtan elolvashatják, akiknek az első könyvhöz nem volt szerencséjük. Nem egy folytatásos, összefüggő történet, mindegyik könyvben más esetet oldanak meg, ugyanakkor én azért is olvastam el előtte az első részt, mert szerettem volna megismerni a szereplőket és végigkövetni a jellemfejlődésüket vagy az életük alakulását. Amit az első részből megtudtunk róluk, egyébként az említésre kerül ebben a kötetben is, így még ebből a szempontból is nyomon követhető a történet.

Összességében nagyon tetszett, és felkeltette újbóli érdeklődésemet a krimik világa iránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE 
Karakterek: 10/10 – Az első részből megismert karakterek, akik sajna még mindig nem jutottak túl egyéni problémáikon, sőt.
Borító: 10/10 – Jó, tetszik, ámbár azért nekem a külföldi borító jobban tetszett. :)

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Mert tovább göngyölítette az ügyosztály életét, és új ügybe nyerhettünk bepillantást.
- pont: NINCS. Hol a harmadik rész? :D

0 Tovább

Magányos utazó - A legjobb (norvég) krimi

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat

 Ó, ha olvastam még ilyen fantasztikus krimit!!! Azt hiszem, azzal fejezem ki legjobban a csodálatomat, ha elárulom, hogy ezt a röpke 488 oldalas könyvet mindössze két éjszaka alatt kivégeztem, annyira imádtam, és minden egyes lapját végigizgultam, egyszerűen egy pillanatra sem hagyott pihenni. Imádtam!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller SorozatHolger ​​Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjork krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti.

Értékelés:

Nem emlékszem pontosan, került-e már krimi a legmagasabb szinten értékelt könyveim közé, de az biztos, hogy ez a könyv minden elismerést megérdemel, és csak hajbókolni tudok a nagyszerű író előtt. Nem véletlen, hogy 30 országban jelenik meg Samuel Bjørk legújabb könyve, az ebben a kötetben megismert nyomozópáros friss története, A bagoly röpte, ami itthon is most került kiadásra (és igen, nekem már megvan, lesznek még álmatlan éjszakáim).

Bjørkről annyit érdemes tudni, hogy ő egy norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta; két nagysikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez.
A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon is szerepelnek. A norvégiai Trondheimben él.

Eleinte bevallom, kétségeim voltam a krimi könyveket illetően, hiszen nem sűrűn olvasok ilyet, mert személyes tapasztalataim szerint néha eléggé elcsépeltek tudnak lenni, de ismét csak egy olyan személy ajánlotta nekem a könyvet, akinek megbízom az ízlésében, és szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, már most alig várom, hogy kezembe vehessem a második részt, és mindenki békén hagyjon.

Nem gondoltam volna, hogy egy norvég férfi, aki egy annyira bűnözéstől mentes, elszigetelt országban él, képes egy ennyire vérfagyasztó, izgalmas, agymozgató könyvet írni. Tényleg azt hittem, hogy ez valami laza, norvégok számára bár krimi lesz, de nekünk, az amerikai krimin nevelkedett generációnak nem fog sokat mutatni. Hát erősen tévedtem, sőt, külön erénye a könyvnek, hogy nincs tele féktelen és értelmetlen lövöldözésekkel, unalmas szerelmi szálakkal, nem kezdenek a szereplők a legizgalmasabb részben egyszer csak csókolózni érthetetlen módon. Végig magával ragadta a figyelmem, és amint egy kicsit úgy éreztem, hogy na, most egy pár oldal pihi következik, a történet erre mindig rácáfolt. Nagyon tetszett, hogy minden mindennel összefüggésben állt, mégsem tudtam kibogozni a szálakat, bár azért egészen őszintén, én egyszer megsejtettem valamit az elkövetőről, de valamiért el is vetettem az ötletet, és a végén mégis igazam volt. Annyira sok kis összetett részből áll az egész egybe, hogy néha már nehéz volt nyomon követni az eseményeket, de szorgalmasan próbálkoztam vele, már azon is gondolkodtam, jegyzeteket készítek, hátha rájövök valamire, de természetesen úgy van megírva a könyv, hogy mindig kapunk egy kis kirakósdarabkát, és csak a végén tud kirajzolódni az egész történet.

A főszereplők nagyon szerethetőek, mindegyiknek megvan a maga hibája, szóval külön tetszik, hogy nem ilyen tökéletes, könyvszerű figurák, hanem nagyon is életszagúak. Munch nyomozó kicsit kövér (bár én a képzeletemben azért javítottam a kinézetén), Mia egy kissé depressziós és lejtőn van az élete, de a többiek körül sincs minden tökéletesen rendben, hiszen az élet pont erről szól. Semmi sem csak fekete vagy fehér, hanem a dolgok és az emberek a színek minden változatában pompáznak, és nehéz megfejteni őket. Pontosan ezt éreztem a könyv olvasása során, hogy szeretném megérteni a szereplőket és megismerni a múltjukat, úgyhogy nagyon örülök, hogy A bagoly röpte előtt mindenképpen ezzel a könyvvel akartam kezdeni, mert bár lehet, hogy cselekményileg külön történet, mégis úgy éreztem, fontos, hogy megismerjem szereplőket és a szívemhez nőjenek. Hiszen egy jó sorozatnak pontosan ez a lényege, hogy a végére egyszerűen képtelenek vagyunk elengedni a főszereplőket, annyira a szívünkhöz nőnek, hogy velük álmodunk, velük képzelődünk, róluk ábrándozunk, beszélünk, az ő helyükbe képzeljük magunkat és így tovább. Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, az is majd legalább ilyen hatást gyakorol rám, és még ennél is bővebb értékelést hozhatok nektek róla.

Bjørk fantasztikus író, mindent részletesen kidolgozott és megtervezett, pont, mint egy profi sorozatgyilkos. A legtehetségesebb szerintem a szereplők ábrázolásában, de az ügyek felgöngyölítésében és a titokzatoskodásban sem utolsó. A könyvnek az a szépsége, hogy bár például jómagam nem valami sok krimit olvasok és előítéleteim vannak a krimikkel szemben, mégis kilóra megvett magának az egész, és tényleg két éjszakám ráment, nem ültem rajta hetekig, hanem egyszerűen hihetetlen sebességgel faltam a lapokat, mert mihamarabb tudni szerettem volna, ki a gyilkos és mik az összefüggések.

Bár az Athaneaum kiadó általában többnyire nők számára olvasható könyveket ad ki, itt a tökéletes példa rá, hogy igyekeznek a férfiak kedvében is járni. Srácok, ha valami nagyon izgalmas, sallangoktól, kliséktől és szerelmi mellékszálaktól mentes, különleges ügyosztályról, gyilkossági nyomozásról szóló könyvet szeretnétek olvasni, aminél nem derül ki rögtön a legelején a vége, akkor ebbe kezdjetek bele!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat
A külföldi borító

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE - IMÁDTAM
Karakterek: 10/10 – Tökéletesen kidolgozott, egyedi szereplők, nem tökéletesek, de könnyű őket megkedvelni.
Borító: 10/10 – Tökéletes, nagyon-nagyon szép munka!!!
moly.hu-n elért százalék: 87% - Miért csak ennyi? Részemről 99%
Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Azért a rengeteg izgalomért, amiért úgy olvastam a könyvet, hogyha valaki félbeszakított, csak vérben úszó „hagyjál már békén” tekintettel jutalmaztam érte. Szerintem érthető!!!
- pont: NINCS. Minél hamarabb elkezdem a második részt, ami mint tudjátok, most jelent meg.

0 Tovább

Történelmi szerelmesek "Nászéjszakája"

A történelmi, avagy régebbi korokban játszódó regények már Dallos Sándor – A nap szerelmese és az Aranyecset című Munkácsy történetek óta a kedvenceim. Nem csoda hát, hogy egyből szívembe lopta magát nem csak A három grácia Brigitte Riebe-től, hanem Mary Jo Putney Fekete özvegye, és most Donna McMeans Nászéjszaka című regénye is. Talán még nagymamám szerettette meg velem a kosztümös filmeket, és ezután alig pár év késéssel az ilyen témájú könyvek is felsorakoztak az érdeklődési köreim listájának közepére.

Könyvajánló 5 Romantikus Felnőtt Történelmi SorozatFrancesca ​​a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét. 
Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.

Értékelés:

Mivel Gerenar Press gondozásában már több hasonló könyvet is olvastam, így teljes mértékben tudtam, hogy mire számíthatok (lásd a Fekete özvegy című könyvértékelésemet). Egy kedves, romantikus, happy end történet, némi csavarral, sok-sok félreértéssel, a szálak összegabalyodásával, amiket természetesen alig várunk, hogy kibogozhassunk, és, hogy minden félreértésre fény derüljön. Az ember lelke alapvetően szomjazik az igazságra, a boldog befejezésre és a tisztázásokra, így a problémafelvetések úgy vélem, kellően „idegesítőek” voltak ahhoz, hogy olvastassa magát a könyv. Végig szurkoltam a szerelmes párnak, és annyira jók voltak a főszereplők leírásai, hogy némelyik mondaton még jómagam is el-elgondolkodtam vagy egy-egy huncut mosoly költözött az arcomra. Nem mondom, hogy mindig csak ilyen könyvet olvasnék, de sok krimi vagy fantasy között nagyon is jól esik felmelengetni a szívemet egy-egy ilyen kedves történettel, amitől tudom, hogy mire számíthatok, nem fogok sírva könyvet hajigálni meg ilyenek. Azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket, mindenképpen tudom a figyelmükbe ajánlani.

Tetszett, hogy régebbi korban játszódik, hiszen, mint fentebb említettem, engem régóta érdekel az ilyesmi téma, ez a megközelítése a dolgoknak. Szeretek grófokról, vikomtokról, hercegekről, hercegnőkről stb., olvasni, megismerni az akkori öltözködési vagy illemtani szokásokat, megtudni azt, akkoriban hogy éltek a házasok, mi volt a tendencia.

Sikerült egy nagyon figyelemfelkeltő és férfias főszereplőt alkotni az írónak, és bár számomra egy kissé koros (26) volt a főszereplő nő a szerepéhez, azért nem volt rossz, hogy velem egyidős. Furcsa, de úgy gondolom, egy megfelelő zene hallgatása az olvasás közben javítja az élményt. Sokat bosszankodtam a könyvben való félreértések végett, és néhol már a fejemet fogtam és legszívesebben egymáshoz rugdostam volna a főszereplőket, de hát éppen azért érdekes egy ilyen regény, mert adott egy probléma, tetőpont és egy megoldás.  Kifejezetten érdekesek voltak a főhősnő problémái, a csábítási módszerei, és jól szórakoztam olvasás közben. Azt hiszem, ez a szerelmes történet egy tökéletes példa arra, néha mennyire előítéletesek tudunk lenni, és, hogy nincs olyan ember, aki tökéletes - maximum csak számunkra. Még mindig úgy gondolom, hogy érdekel a kiadó többi történelmi-romantikus kötete is, és alig várom a következő lazítást.

Könyvajánló 5 Romantikus Felnőtt Történelmi Sorozat
A könyv eredeti borítója

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5., Nagyon jó
Karakterek: 8/10 (egyszerű, romantikus karakterek)
Borító: 8,5/10 – Illik a sorozat többi részéhez. :)
moly.hu-n elért százalék: 85%
Kinek ajánlom: A romantikus vagy a történelmi könyvek kedvelőinek
+ pont: Mert megint egy másik korszakot ismerhettem meg és mert olvasmányos a stílusa.
- pont: Hát, nagyon kiszámítható volt a vége, de végül is egy vérbeli romantikus történettől nem is várhatunk mást. Azért voltak benne meglepő csavarok. :)

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik „Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne.” Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Ezekre az esős nyári napokra tökéletes az Arkangyal éjjel könyv olvasása. Sokat lehet belőle tanulni az emberek jelleméről, cselekedeteiknek kiváltó indokaikról.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGENAmikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Értékelés:

Megmondom őszintén, a leginkább az tetszett a könyvben, hogy egy egészen más nézőpontból mutatja be a nőket, kiváltképp a sztereotípiákat magáról levető főhősnőt, akinek még a nevét sem tudjuk. Igaz, ami igaz, eleinte elég unszimpatikus volt nem csak ő, de maga a könyv is, azt hittem, valami nagy igazságokat megmondó, bölcsességekkel és klisével teli könyvet tartok a kezemben, ehelyett egy nagyon izgalmas, és a figyelmemért becsületesen megküzdő krimit kaptam eredményül. Élveztem, hogy a sötétben bolyongok, és majdhogynem magam okoskodhatom ki, ki miért és mit tett, a legjobb pedig az volt, hogy a végeredmény annyira szövevényes és szerteágazó volt, hogy nem egy egyszerű, hétköznapi kis hétvégi regény lett az eredmény. Nem számítottam sokra, maximum arra, hogy egyből megmondom majd, nagyjából ki lehet a tettes, de mivel annyira sok esemény történik, amik majdhogynem összefüggéstelenek, ötletem sem volt, mi fog ebből kisülni. Tulajdonképpen egy szépen felgöngyölített történet, egy elegáns labdába csavarva. Nem mentes erőszaktól, az biztos, de melyik krimi az? Egy női „igazságosztó”, aki maga is egy nagy antiszociális gazember, aki éjjel elkapja a feleségbántalmazó „szarházikat”. De mi a helyzet, amikor őt találják meg? Nem mindennapi felállás, és azt hiszem, nincs is nagyon ilyen könyv a polcomon, talán ha nagyon akarom, Kepnes: TE című regényéhez sorolnám.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Nagyon ötletes volt, hogy az egész Budapesten játszódik, és kicsit rémisztő volt belegondolni, valójában tényleg mi minden játszódhat éjszaka Pest elhagyatott kerületeiben, milyen rémes és akár valós személyek is élnek köztünk. Ez tényleg egy olyan történet, ami akár bármelyik pillanatban beleszőheti magát a mi életünkbe is. Tudom ajánlani a krimi műfaj kedvelőinek, akik szeretik megdolgoztatni az agyukat. Továbbra sem kell félni a magyar szerzőtől, ahogy arra már korábban felhívtam a figyelmeteket, mostanában csupa jókat olvasok tőlük és köszönöm nekik. :)

Mások molyos véleményei:

„Az Arkangyal éjjel olyan „bicskanyitogató” helyzeteket és karaktereket tár elénk, amelyektől garantáltan felmegy az emberben a pumpa tehetetlen dühében. Az írónő ugyanis a családon belüli, illetve nők elleni erőszakot – illetve találó megfogalmazásában ezek okozóját, a „háztartási Hitlereket” – tűzte ki a regény központi témájaként, amely bizony minden, csak nem könnyed. Ezzel együtt mégis igazán élvezetes és szórakoztató stílusban sikerült megírnia a történetet, amelyhez nagyban hozzájárul az a tömény irónia, amely átjárja a lapokat, köszönhetően főszereplőnknek.”

„Az Arkangyal éjjel a könyvheti friss megjelenések egyik kiemelkedő darabja. Odaüt és nem kíméli az ellenfelet. Szinte fáj a férfi olvasónak is. Lendületes, mai történet.”

„…Olyan hitelesen és letaglózóan mutatja be egyrészt a bántalmazottakban lezajlott folyamatokat, másrészt a Méregzsákunk védekező mechanizmusait és önigazoló paranoiáját, hogy az olvasó nem tudja nem átérezni a szereplőkkel történteket. Én konkrétan álmodtam a könyvről és a történetről.
Az Arkangyal éjjel nem egy könnyű olvasmány. Nem is való mindenkinek. Van aki nem fogja bírni, van akinek nem fog tetszeni és lesznek olyanok, akiknek elég a saját tapasztalat. Mert egy nagyon sötét képest fest, a világunknak egy olyan oldalát mutatja meg, amit nem szívesen látunk. És pont ezért fontos könyv. Mert sokak által befogadhatóan teszi ezt.”

„…nagyon jó ez a könyv azért, ami – de jó azért is, amit sikerül elkerülnie. Például nem lesz belőle szimpla tanulmány a családon belüli erőszakról, női-férfi helyzetről, továbbá nem lesz belőle „óda az erős nőhöz” sem, mert főhőse nem pusztán holmi női Batman (és pláne nem reaktivált Görbe Nóra, hála a jó Istennek) – annál sokkal komplexebb, vitathatóbb figura”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8/10 – Nekem ez az arkangyalos dolog nem igazán fűződik a történethez, így valami más címet és borítót találtam volna ki neki, valami frappánsabbat.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, a krimik kedvelőinek.
+ pont: Nagyon jól megírt krimi, és végig tekergőzött az agyam, de nem tudtam rájönni az összefüggésekre. Kicsit Columbos.
- pont: A közepén kicsit leengedett a történet, és a végén hiányoltam pár plusz információt. Mintha valami folytatásra várnék. Az utolsó oldalig minden olyan befejezettnek tűnt, aztán megint mintha arcul csaptak volna és: mi van???

0 Tovább

Nyírd ki ezt a könyvet!!! Király.

Gyerekek, ma egy nagyon szuper dolgot találtam, a kiadó Face oldalán láttam meg ezt a könyvet, és amikor megnéztem róla több külföldi Youtube videót is, hogy miről szól, az agyam eldobtam. Ez a könyv most jelent meg magyarul a Dream válogatásnál:

Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
Így néz ki, mielőtt díszíteni kezdenéd.
Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
És akár ez is lehet a végeredmény, nézd meg, hogyan készült! ->

Ez egy naaaaagyon király dolog.. Minden oldalra le van írva, mit csinálj, pl. most használj ceruzát, most karcoljál vmi éles dologgal, most hagyj kávéfoltot, most az ujjadat használd nyomdaként stb. és iszonyat király végeredmények vannak, ha Youtube-on ráekeres az ember, nekem mindenképpen kell egy ilyen!!!

Nagyon örülök, hogy ma már a felnőttek kreativitásának fejlesztésére is szánnak időt a könyvek, pl. a felnőtt színezők is, hiszen mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk! :)

Nézd meg ÉN hogyan csinálom:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.755138634628237.1073741830.684068088401959&type=3

0 Tovább

Hazugságok nélkül... avagy Jessica Knoll - A szerencse lánya

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

2015 legsikeresebb első regénye, már 27 országban bestseller!
Jessica Knoll vezető szerkesztő volt a Cosmopolitan magazinnál. Jelenleg New Yorkban él férjével, és második regényén dolgozik. A szerencse lányából Reese Witherspoon forgat filmet.

Könyvajánló 5 Felnőtt DrámaA huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.

DE A TÖKÉLETESSÉG LÁTSZATA VALÓJÁBAN ÁLCA!

Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős TifAni lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől…

A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?

Értékelés:

A kortárs irodalomban egyre népszerűbbek az olyan, többnyire Young Adult (azaz fiatal felnőtteknek szóló) könyvek, amelyekben a főszereplőket valamiféle tragédia, bántalmazás érte, és a történet során ezen próbálják túltenni magukat.

Jessica Knoll azonban inkább a felnőtteket célozta meg, mint olvasóközönség, és bár én nem számítottam sokra a könyvvel kapcsolatban, jócskán felülmúlta várakozásaimat. Őszintén szólva jómagam is elgondolkodtam azokon a nem egészen magától értetődő igazságokon, amiket a főszereplő TifAni (Ani) megfogalmaz. Egyedinek tűnő szemléletmódja a házassággal és annak értékével, értelmével kapcsolatban talán nem is annyira egyedi. Elgondolkodtató, hogy vajon a házasságok többsége tiszta szerelemből köttetik-e, vagy manapság már csak amolyan védőfalként használjuk, hogy megvédjen minket a múltunkban történtektől? Ez a biztonsági háló, amely nem hagy leesni, mélyre süllyedni, elszegényedni, mert ketten könnyebb? Ez a biztosíték, hogyha már kezdünk kifogyni az időből, ne maradjunk egyedül? Ez a társadalmi nyomás? Főleg, hogy nőként sosem volt egyszerű egyedül boldogulni, de még ma is általánosan jellemző, hogy a férfiak oldalán könnyebb az élet, a nők kevesebbet keresnek, és kevésbé tudják magukat eltartani. Talán a házasság csak egy támasz, egy szükséges kompromisszum, nemcsak jóval, de minden esetben rosszal is megfűszerezve? Talán a média és közösségi oldalak által elénk tárt tökéletes harmónia csak a látszat, csak egy álcázott boldogtalanság? Talán mindenkinek ugyanúgy megvan a maga keresztje, a maga problémája, és el kell fogadnunk, hogy ez a házasságra is vonatkozik, hogy nincsen tökéletes, zavartalan boldogság?

Jessica Knoll könyvében elgondolkodtatja az olvasót nemcsak a házasság modern világunkban képviselt értékével, hanem a média egyénre való megnyomorító hatásával, a nemi erőszak kérdésével kapcsolatban is. Elénk tárul New York és az ő hazugsággal és kemény elvárásokkal felcicomázott világa, ahol nem mindegy, milyen ruhát viselünk, milyen fodrászhoz járunk, milyen a jegygyűrűnk, a leendő férjünk, és mégis mindezek együtt alkotják a jólét látszólagos képét, amelyet mindannyian irigylünk. A jómód gerincvonalán elhelyezkedő középiskolától felkapaszkodva belátást nyerhetünk a nagyvárosi gazdagság színfalai mögé, amely darabjai bár elég szörnyűségesek, összességében mégis egy olyan zárt közösség, amelynek mindenki tagjává szeretne válni. Sztárok, akik éheztetik magukat az esküvőjükig, pénzhajhász férfiak és nők, akik nem elégednek meg azzal, amijük van, és mindig többet akarnak.

Mindeközben a sorból kilógó Ani, aki kétségbeesetten próbál beilleszkedni ebbe a világba, és bebizonyítani mindenkinek, de legfőképpen magának, hogy ő gazdag, tehetős, és főleg boldog, visszaemlékezései nyomán elkalauzol minket a tinédzserkorába, amikor az élete választóvonalhoz érkezett. Az az életérzés, amikor az ember erőlködve próbál beilleszkedni, valamikor tizenévesen, a gimnáziumban kezdődik, amikor azonban még azt sem képes felmérni, mi az, amire képes, amit szabad, amit megtehet, és mi az, ami veszélyes, vagy éppen már törvénytelen. A tinik gyakran képtelenek segítséget kérni a felnőttektől, helytelen döntéseket hoznak, eltitkolják a történteket, a felnőttek nem veszik észre, ami körülöttük zajlik és máris kész a baj.

Anélkül, hogy túl sokat elárulnék a könyvben történtekről, azt kell, hogy mondjam, hogy egyedi a maga nemében, az őszintesége és az elénk tárt gondolatok révén. Képes az embert percekre kizárni a világból, az olvasó csak ül a falra meredve, emészti az olvasottakat, s annak fényében értékeli át a saját életét. Vajon nem azt tettük mi is éppen, mint amit Ani? Vajon nem kötöttünk mi is kompromisszumot és dugtuk fejünket a homokba?

Kérdéseinkre, hogy mi helyes vagy mi nem, a könyv végén egyfajta szubjektív választ kapunk, TifAni döntései alapján.

Mindenképpen tudom ajánlani az elolvasását akár már tizenéves kortól, felső korhatár nélkül. A felnőtt és tinédzseres részek váltakozva alkotnak egy egész történetet, amelyet az olvasónak saját magának kell darabokból összeillesztenie. Mivel a könyvből film is fog készülni, így jómagam nagyon várom, hogy mihamarabb megnézhessem a mozivásznon is, és remélem, Jessica Knoll több hasonlóan mélyreásó regénnyel is meglep majd minket.

Köszönet a történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Nagyon jól eltalálták a történethez illő képet, egy rossz szavam sem lehet.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, nőknek. A tragédiákat boncolgató kötetek kedvelőinek, a házasodás előtt vagy után állóknak, azoknak, akik a sok fantasztikus könyv után egy kicsit a mi világunkról olvasnának. Azoknak, akik nem félnek kimondani őszintén a gondolataikat, vagy kíváncsiak, mások valójában mit gondolnak a hazugságaik mögött.
+ pont: A történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Amikor betelik a pohár a szomszédnál avagy Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma Thriller

"Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk."

/Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra/

Azt hiszem, a jó szomszédi iszonyról a sok költözésemnek hála eleget tudnék mesélni nektek. Talán mindenféle pszichopatával volt alkalmam megismerkedni már. Az Olaszországbanprostituáló elmebeteg nő, aki éjjel kettőkor kopog az ajtódon, hogy borra kérjen kölcsön, a kőgazdag, egyébként látszatra normális életet élő, lányokat futtató főbérlő, a teljesen bekattant, hegyomlás méretű nő, aki a legkisebb dologért képes rád támadni, az agyontetovált, bevásárlóközpontokból WC papírt lopó családanya, aki megfenyeget, hogy megver, és így tovább…

Így utólag ezek a történetek néha még a magam számára is hihetetlenek, pedig megtörténtek. Van film, ami ezt a humoros oldaláról közelíti meg, azonban azt hiszem, sokan tudjuk, hogy egy elmebeteg szomszéd mennyire megnehezítheti az életünket. Jelenleg egy tinédzser kölyök az egyik ilyen szomszédom, aki énekel, bútort rendez/püföl és káromkodik az anyjára. Egyébként születése óta megkeseríti a szomszédos lakók életét. Nem tudom, miért ennyire nehéz más emberekkel együtt élni, de néha komolyan elgondolkodom, hogy az, hogy ennyi szomszédról derül ki utólag, hogy kattant (biztos nektek is van ilyen és az ismerőseiteknek is), nem-e jelenti azt, hogy sajnos túlságosan is sok ilyen ember van. Vajon, akik velem szemben jönnek az utcán, ugyanolyan borzalmas szomszédok lennének?

És mi a helyzet akkor, amikor már komoly problémát okoz ez az „együttélés”, és nem tudjuk, mit kéne tenni? Egyáltalán a jogi kereteken belül meddig mehetünk el? Talán a legtöbb ember kezdetnek megpróbálja megbeszéléssel megoldani a dolgot, többen aztán tettlegességgel, s ha már a családunkat érezzük veszélyben, de az állam, a rendőrség még mindig tehetetlen?
 

Egy ilyen helyzetet dolgoz fel Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma ThrillerA belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Értékelés:

Már csak azért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert nem tűnik egy laza olvasmánynak, és mert jómagam is sokat szenvedtem már a fentebb említett szomszédoktól. Egy felnőtteknek íródott, fantasztikus stílusú, érdekes kérdéseket és válaszokat megfogalmazó könyvet kaptam eredményül, amelynek ráadásul páratlanul szép kötése folytonos tapogatásra és szagolgatásra késztetett – keményborítós szépség ez, amely leginkább a jó minőségű szépirodalmi kötetek közé való (külső és belső tulajdonságait figyelembe véve egyaránt).

Tényleg elsősorban mindenképpen a kötést szeretném megköszönni, és a fedőborító is nagyon jól sikerült, számomra mindig öröm egy ilyen könyvet kézhez kapni, a tipikus „tankönyvillatával” pedig nem tudtam betelni.

Kurbjuweit egy olyan problémát dolgoz fel, amivel szinte egész biztos, hogy mindenki találkozott már, vagy legalább hallott róla panaszként: a rossz szomszédi viszonyt. Például, amikor egy eleinte normálisnak tűnő szomszéd hirtelen abnormális viselkedést tanúsít, leveleket küldözget, megvádol, zaklat, követ, megfigyel, idegesít, s az embert állandóan csak atrocitás éri. Nehéz ez ellen bármit is tenni, mikor már a szép szó és a megbeszélés nem segít. Vajon a demokráciában meddig mehetünk el jogi kereteken belül? És amikor már az sem segít, amikor az ügyvédek tehetetlenek? Mi történik, ha egy teljesen normális és átlagos család életét teljesen felforgatja egy elmebeteg szomszéd? Talán egy jól helybenhagyás megoldaná a problémát? Meddig bírja magát vajon türtőztetni egy hétköznapi ember, amikor már a saját otthonában sem lehet nyugalma? Előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna.

A könyv olvasása folyamán eleinte én is elbagatellizáltam az egészet, úgy gondoltam, a szomszéd Tiberius igazából elviselhető, tény, hogy nem teljesen százas, de kifejezetten nem is ártalmas – egészen addig, amíg meg nem tudtam, mivel vádolja a szülőket… Teljes mértékben együtt tudtam érezni az elbeszélő apával, és bár nyilván nem ehhez a végkifejlethez lyukadtam volna ki (remélem), azért mégis furcsán morbid megelégedéssel töltött el a befejés.

Felnőtteknek, krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, lélektani búvároknak, pszichológia könyvek szerelmeseinek tudnám ajánlani ezt a könyvet – amilyen én is vagyok. Nagyon érdekes volt számomra végigkövetni az emberi jellem változásait, a viselkedésük kiváltó, motiváló okait. Elgondolkodtat és megbotránkoztat. Lehántja a leplet a mindennapi életünk bűnös részleteiről.

Az egyedüli zavaró tényező számomra a párbeszédek hiánya, illetőleg azok folyatott szövegbe kényszerítése volt, mindazonáltal maga a megfogalmazás és a stílus mindenképpen szépirodalmi minőség.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Keménykötés, a fedőborító pedig zseniálisan illik a sztorihoz. A lapok édes, szagolgatni való „tankönyvillatúak”, a szöveg szedése pedig a régi kötelező olvasmányokéra emlékeztet, leginkább a Jókai kötetekére.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, illetve lásd fentebb.
+ pont: A kötés minőségéért.
- pont: A párbeszédek folyatott szövegbe kényszerítéséért.

0 Tovább

Elveszve egy szigeten avagy Saskia Sarginson - Nélküled (részletes ismertető)

Mit tehetsz a múlttal? Mit tehetsz a jelennel? Mit tehetsz önmagaddal? Mit jelent a fogsággal és a megváltoztathatatlannal együtt élni? 

Saskia Sarginson Nélküled című regénye minderről mesél. 

Ahogy arról is, amikor kénytelenek vagyunk valaki nélkül élni: döbbenetesen sok időnk lesz mindarra, ami a saját fejünkben történik.

"Veszteség. Szeretet. Kötődés. Hit. Hiedelem. A könyv egyfajta fejlődésregénynek tekinthető, és az idegenekről is szól – az idegenről, aki betoppan az életünkbe, és megváltoztatja, valamint arról, hogy azok is lehetnek idegenek, akikről azt hisszük, a legjobban ismerjük őket;  valamint az idegenről, aki bennünk lakozik." (Saskia Sarginson)

Saskia Sarginson második regénye, a Nélküled misztikus regény, thriller és érzelmes családi dráma is egyszerre, amely egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót, miközben a szívéig hatol.

Könyvajánló 5 Thriller FelnőttSuffolk, 1984. 
A tizenhét éves Eva apjával viharba sodródik a nyílt tengeren. Testét nem találják meg, mindenki úgy hiszi, vízbe fulladt. Szülei házassága darabokra hull, megfertőzi a bűntudat és a gyász. Ám húga, Faith, nem hajlandó elfogadni, hogy az élet Eva nélkül folyhat tovább; elhatározza, hogy megkeresi nővérét és hazahozza őt – élve.

A part közelében egy sziget alakja dereng – rejtélyes, tiltott terület, amelyen itt-ott ablaktalan betonbarakkok emelkednek. Amit senki nem tud, hogy az egyik barakkban Evát tartják fogva. Hogy a túlélésért harcol – azért, hogy hazatérhessen.

A Nélküled misztikus regény, thriller és érzelmes családi dráma egyszerre, amely egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót, és mindeközben a szívéig hatol.

Értékelés:

Az Alexandra Kiadó nagyjából folytatta a Köztes idő és A szoba által elkezdett stílusirányzatot, a Nélküled című könyv is leginkább ugyanúgy egy komoly, szépirodalmi könyv, amelyet főleg a felnőtt olvasóknak tudok ajánlani, akik a fiatalokkal ellentétben még nem annyira akció- és cselekményorientáltak, hanem tudják értékelni egy történetben az írásmódot és az igényességet.

Tulajdonképpen nem kaptam mást, mint amire számítottam, bár annyit talán megjegyeznék, hogy némileg én is (koromnál fogva is) több cselekményt vártam volna, ugyanakkor ez egy elgondolkodtató, kellemes és olvasmányos stílusban megírt könyv, ami személy szerint nálam a „komoly kategóriában” landolt a könyvespolcomon. Olyanok mellett sorakozik, mint például a fentebb említett Köztes idő, A szoba, Üvegszilánkon táncolni és A gyilkos lányai. Nem mondanám egy laza hétvégi olvasmánynak, a legkevésbé sem humoros, cserébe viszont egy majdnem vízbefulladt és egy „vadember” által fogvatartott tizenéves lányt kapunk, egy gyászoló családot, valamint egy tízéves húgot, aki szentül meg van győződve róla, hogy nővére nem halt meg, hanem egy „örökéletű” vadember tartja őt fogva egy szigeten – és tényleg.

Rendkívül realisztikus, ahogy a szülők a tízéves lányuk egyetlen szavát sem hiszik, és képzelete szüleményének tulajdonítják a gondolatot, mely szerint a nővére nem halt meg. Azt hiszem, valóban hajlamosak vagyunk arra, hogy a gyerekeket ne vegyük komolyan, mert „mi felnőttek mindig mindent jobban tudunk”. Adott tehát némi misztikum, s miközben a hugica szemszögéből olvassuk a történetet, végig szurkolhatunk, hogy bebizonyítsa igazát, és hős módjára megmentse a testvérét; a fogvatartott nővér szemszögéből szívből megutáljuk, majd megsajnáljuk a fogva tartót és leginkább különféle ételek után ácsingózunk; a szülőket elnézve pedig fejünket foghatjuk amiatt, hogy nem látják a fától az erdőt, a nyilvánvalót, miközben a saját házasságuk készül a gödörbe csúszni. Annak ellenére, hogy maga a történet egy kissé hihetetlen alappillére épül, tulajdonképpen meglehetősen életszagú, főleg a szülők közti kapcsolat alakulása, a kisebb-nagyobb hazugságok, valamint leginkább azok a pontok/események, amelyek eltérítették az életüket különböző irányokba.

Tudom ajánlani a szépirodalom kedvelőinek, illetve azoknak, akik a fentebb felsorolt kötetek közül bármelyiket is kedvelték.

Egyéb molyos értékelések:

„Egy megható és érzelmes történet volt ez a könyv, a szeretetről, a megbocsátásról, a család erejéről és arról, hogy a mindennapjaink minden apró percében meg kell látnunk a jó dolgokat, s nem szabad hagynunk, hogy a rossz dolgok felülkerekedjenek rajtunk, mert egyszer már csak azt vesszük észre, hogy túl késő lesz változtatni a dolgokon.”

„Egyszerre egy tragédia és romantikus dráma, ami így leírva nem tűnhet túl biztatónak, de tényleg csak nyugtatni tudom az elolvasni vágyókat: annyira szépen is finoman vannak beleillesztve e két műfaj kellékei, hogy kellő profizmussal passzol bele ebbe az összképbe.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 9/10 – Szép, nem mondom, hogy nincs szerepe abban, hogy ezt a könyvet választottam, sőt, voltaképpen… :)
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább a felnőtteket kötné le a történet, a mai fiatalok nagyon cselekményorientáltak, és csak akciót várnak mindenhol.
+ pont: Az igényes írásmódért, stílusért.
- pont: Nem valami sok benne a cselekmény.

0 Tovább

A sztárok élete - avagy Luxus és csók

Vajon a sztárok élete mindig olyan tökéletes-e, amilyennek mutatják? A válasz egyértelműen nem; a topmodellek kényszeresen ügyelnek a súlyukra, félnek, hogy hamar kiöregednek a szakmából; a híres apukák elkényeztetett lánykái ki sem látszanak a drogból és fogalmuk sincs, mihez kezdjenek az életükkel; a hollywoodi színészeknek nem sok fogalma van az igazi kapcsolatokról, az életük tiszta rivaldafény, és gyakran a látszat kedvéért házasodnak; a délibábos álmokat dédelgető, felfedezetlen táncosok pedig egyre mélyebbre süllyednek a pokol sztriptízbugyraiban.

A média gyakran eltorzítva tárja elénk a sztárok és celebek életét, vagy ha mégis őszintén, a leplezetlen, de drogos valóságban a fiataloknak pont az ilyen drogos, nemtörődöm, luxusélet lebeg a szemük előtt. A gond ott van, amikor a realitásérzékük a kútba esik, a saját életük hirtelen „pocséknak” tűnik, a negatív példa pedig követendőnek.

Egész biztosan milliónyi könyv foglalkozik ezzel a témával, de többnyire pont ugyanebből a szemszögből, netán híres celebek tehetségtelen tollából. Én nem igazán sztárolom ezt a világot, úgyhogy magam is megleptem, amikor Rebecca Chance-től a Luxus és csók című könyv került a kezembe. Egy laza, hétköznapi, csajos (18-as karikás) könyv, amely bepillantást enged néhány fiktív híresség életébe, úgy, mint egy híres filmszínész, egy szupermodell, egy rocksztár lánya, és egy lecsúszó sztriptíztáncosnő.

Könyvajánló 6 Romantikus FelnőttAmber, a gyógyszerfüggő szupermodell lassan kiöregszik a friss szépségek közül, de tényleg csak a szexipar az egyetlen út a számára?
Skye egy éjszakai klub egzotikus táncosnője, aki bármilyen feladatot elvállal, csak hogy célt adjon kokainnal felpörgetett életének.
Joe, a harmincas filmsztár jófiús hírnevét és újabb milliókat ígérő házasságát csak a szexfüggősége veszélyezteti.
Petal, a világhírű rockzenész elkényeztetett lánya meg van győződve arról, hogy szupersztár lesz belőle, s bárkin átgázol céljai elérése érdekében. 

Vajon a 30 napos luxus elvonókúra alatt meg tudnak szabadulni függőségüktől, s képesek a saját kezükbe venni sorsuk irányítását?

A történet legérdekesebb vonzóereje abban rejlik, hogy mindegyik „szakmának” megismerjük a negatív oldalát több szemszögből is. A szupermodell Amber lassan kiöregedik és olyan munkákat is kénytelen elvállalni, amelyek nemcsak, hogy büszkeségét és nőiességét tiporják porba, hanem egyre lejjebb viszik a lejtőn. A sztriptízes Skye kénytelen felismerni, hogy nem sokban marad el a szolgáltatása a prostituáltakétól, és foggal-körömmel próbál kikerülni a mókuskerékből. Joe, a filmsztár hazugságokban él, és talán még sose volt szerelmes. Petal, a híres rocksztár lánya pedig túlkoros tini, aki képtelen megállni a saját lábán, a drogfüggősége pedig csak hátráltatja abban, hogy felelősséget vállaljon és kezébe vegye az élete irányítását.

Mindezeket az embereket, ha összezárjuk egy luxus elvonóhelyre, és hozzáadunk még egy jóképű, vonzó és szexis pszichológust, némi romantikát és megfűszerezzük egy kis féltékenykedéssel, versengéssel, forró szexjelenetekkel, akkor megkapjuk a Luxus és csók alapját. Bevallom, nekem néha kicsit sok volt a szexuális rész, de szerencsére nem annyira, hogy teljesen háttérbe szorítsa a történeti dolgokat. Nagyon szépen ível hol felfelé, hol lefelé a szereplők jellemfejlődése, mindannyian nehéz dolgokon mennek át, és mindhárom lány kénytelen megtalálni önmagát és egy módot, hogy saját maguk, a testük használása nélkül álljanak meg a lábukon, avagy ne szoruljanak a férfiak szolgáltatások ellenében nyújtott segítségére – Petal esetében pedig a szívtelen apja bankszámlájára. Bár ez az ötlet egyébként nagyon is tetszett, a végeredmény, hogy a végén a lányok boldogsága mégis egy-egy szeretett férfitől függ, őszintén szólva majdnem ugyanazt sugallta nekem. Ugyanakkor ez egy laza, romantikus, nőknek írt love story, ami nyilván megkívánja ezt.

Mindegyik szereplő hozzá tud nőni kicsit az emberhez, beláthatunk a kulisszák mögé, a lányok közül mégis Skyenak szurkoltam a leginkább, hogy ne kelljen visszamennie sztriptízelni, Petalnak pedig, hogy sikerüljön felnőnie. Kétségtelen, hogy mindkét férfi főszereplő (Joe és Raf, a pszichológus) is ellenállhatatlan csáberővel rendelkezik, nekem mégis inkább az egyszerűbb Raf felé húzott a szívem.

Tudom ajánlani 20-as, 30-as nőknek, akik egy romantikus történetet keresnek, ami a korosztályukban játszódik, vagy azoknak, akiket érdekel a sztárok világa. Összességében egy kedves, sírásmentes történet, több szálon futó, összekapcsolódó cselekménnyel.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 9/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8,5/10 – Tetszett, de szerintem a luxusra jobban illett volna arany borító a csaj mögött. Tudom, hogy az drágább lett volna, de akkor is.
Kinek ajánlom: 20-40 közötti nőknek leginkább, akik romantikus vagy szexi olvasmányt keresnek.
+ pont: Az eredeti ötletért, és mert naturalisztikusan mutatja be az elcseszett sztárok és celebek életének sötét oldalát is. A többszereplős nézetért, mert így nem volt vontatott, mintha csak az egyikükről olvastam volna. És mert érdekes volt mindegyik pár története.
- pont: Az első pár oldal nem tudott lekötni. Néha sokalltam a szexuális részeket.

0 Tovább

Jandy Nelson - Neked adom a napot (részletes ismertető)

Egy ikerpár kapcsolata egyedülálló, és csak azok tudják igazán megérteni ezt, akik maguk is osztoztak már az anyaméhben az életükön. Sok tudományos műsor foglalkozik a közöttük létrejövő érzelmi- vagy gondolatátvitellel, és talán majdnem ugyanennyi könyv is feldolgozza ezt a kapcsolatot.

Könyvajánló 6 Ifjúsági Felnőtt RomantikusA tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. 

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. 

Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

„Vad, gyönyörű és mélyen megindító. Nelson írása annyira eleven, hogy a lapok szinte világítanak a sötétben.” 

– Ransom Riggs, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei írója

Értékelés:

Azt hiszem, ez pontosan egy olyan könyv, ami azért akadt a kezembe, mert olyan jó értékelést kapott másoktól, és mert pár éve olvastam az írónő másik regényét is. A borító önmagában nem valami figyelemfelkeltő, és bár értem, hogy miért ilyen lett, személy szerint nem feltétlenül értek vele egyet.

A történet általános megítélésével azonban teljesen egyetértek az átlaggal; mert bár az elején számomra is nehézkesen indult, és nem tudtam megbarátkozni a nyelvezetével, a félresikló mondatokkal és néhol erőltetett művésziességével, a közepétől kezdve, miután beindult a történet, és rájöttem, hogy itt bizony minden mindennel és mindenki mindenkivel összefüggésben van, nem tudtam letenni.

A történet olyan szempontból is érdekes, hogy felváltva egyrészről a 13-14 éves Noah történetét olvassuk, másrészről pár évvel később a 16 éves ikertestvére, Jude szemszöge is bepillantást nyerünk. S bár a váltakozó szemléletmód nem egyedi, de az éveltolódás és mindezzel együtt a tény, hogy a két főszereplő ikerpár, azt hiszem, a maga nemében egyedülálló. Ami leginkább tetszett a történetben, az a szereplők közti kapcsolat és a feloldhatatlan sorsszerűség. És bár jómagam is a képzőművészet zabolátlan gyermeke vagyok, néha soknak éreztem Noah és Jude se eleje, se vége, kifacsart, kibogozhatatlan gondolkodásmódját, egy-egy mondatát, ettől függetlenül tetszettek a művészeti alkotások kézzelfoghatósága a regényben.

Nem egy vagy két, hanem több szereplő életét öleli körbe és futtatja az író külön utakon, hogy aztán érdekesebbnél érdekesebb szituációkban konfrontálódjanak. Érdekes az ikrek jellemfejlődése, hogy melyik épp milyen változásokon megy át a történtek, avagy a történetben bekövetkezett tragédia hatására. Tetszett, hogy mennyire élethűen megjeleníti a könyv ezeket a hatásokat, az ok-okozati összefüggéseget, egy ember lelkének elborulását és bezárkózását. Külön pszichológiai érdekesség. Ebben a könyvben jelen van a bonyodalom, a tetőpont és a végén a megoldás is, nincs hiányérzete az embernek, minden szép kerek egész, és olyanok is kiderülnek az olvasása folytán, amikre az olvasó egyáltalán nem számított.

Tulajdonképpen még csak beskatulyázni is nehéz a regényt, mert bár tinikről (is) szól, mégis a felvetett erkölcsi vonatkozásai, a mondanivalója talán többet mond egy felnőtt olvasónak. Nincs kifejezetten korosztályi besorolásom, hogy kinek ajánlanám, de annyi biztos, hogy rengeteg meglepetést tartogat, és a történet olyan szerteágazó, hogy az első száz oldal után nem is gondolnánk a végkifejletre. Kicsit olyan érzésem volt, mintha több regény egybegyúrásából született volna, már csak a két iker szemszögének és idősíkjának váltakozása miatt is.

 Összességében egy szépen megmunkált, méltán elismert mű. 

Néhány vélemény a molyról:

„Volt már olyan könyved, aminek az első pár oldalát olvasva tudtad, hogy neked írták? A Neked adom a Napot ilyen könyv, remélem sokan fognak ugyanígy érezni az olvasása során, mint én. 
Jandy Nelson lélegzetelállítóan bánik a szavakkal, olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, ami pár órára elvarázsolt, elszédített, kifacsart és megríkatott. Bátran, erőteljesen, mégis tisztán és törődéssel nyúlt az emberi kapcsolatokhoz, méghozzá abban a fontossági sorrendben, ahogy bennem is él a szeretet – a hozzám közelállók iránt. Beleszerettem a szerző írásmódjába, amely egészen különleges felépítésű.”

„Az első 100-150 oldalon nagyon nehezen vergődtem át magam, abszolút nem bírt lekötni, bármi könnyedén elvonta a figyelmem, közben egy másik könyvet is kiolvastam, annyira nem éreztem magaménak a történetet, az írásmódot. Nem szerettem, hogy egy-egy fejezet ennyire hosszú volt. Aztán szépen lassan elkezdett érdekelni. Akkor meg már az volt a gondom, hogy nem volt lehetőségem arra, hogy pár órán keresztül háborítatlanul olvashassak. :)”

„Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Légy felnőtt vagy fiatal, lány vagy pasi, csapj le a kötetre, és engedd, hogy a történet megbabonázzon.”

 Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 92% (Azta!)
Borító: 7/10 – Személy szerint sokkal kifejezőbbet is el tudnék képzelni. De a kötés egyébiránt szép.
Kinek ajánlom: Minden korosztálynak! Tiniknek azért, mert tinikről szól, felnőtteknek azért, mert olyan problémákat boncolgat, amelyek sokatmondóak és velősek.
+ pont: A történet befejezéséért és a kiderült összefüggő szálakért.
- pont: A néhol túl bonyolult fogalmazásmódért, magyartalanságért.

0 Tovább

Randy Susan Meyers – A gyilkos lányai (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Dráma FelnőttEgy anya olyat kért, amit lehetetlen megtenni. 
Egy apa olyat tett, amit nem lehet megbocsátani.

Lulu és Merry gyerekkora sosem volt felhőtlen, de a legnehezebb időszakok, a legbántóbb szavak, a leghangosabb veszekedések is eltörpülnek egyetlen nap emlékének árnyékában. Épp Lulu tizedik születésnapja előtt a lányoknak olyan traumát kell átélniük, amit legfeljebb csak túlélni lehet, megérteni és feldolgozni sohasem.

Azon a végzetes napon apa megölte anyát.

A tragédia után Lulu és Merry gyermekotthonba, majd nevelőszülőkhöz kerül. De pontosan tudják, a történtek után senkiben sem bízhatnak, és csak egymásra számíthatnak. Harminc éven át próbálnak értelmet adni a gyermekkorban átélt szörnyűségnek, miközben börtönben ülő apjuk nyomasztó kísértete lengi be a hétköznapokat. Lulu azzal áltatja magát, hogy apja halott, Merry viszont úgy érzi, bármit is tett, közeli kapcsolatban kell maradnia vele.

Meyers gyönyörűen megírt, letehetetlen első regénye a család erejébe vetett hit, valamint a szeretteinkhez kapcsoló és tőlük elszakító kötelékek testamentuma.

"Döbbenetes első regény... Túlságosan hihető és szívszorító." (Los Angeles Times)

Értékelés:

Őszintén szólva nem tudom miért, de nem egészen erre számítottam, amikor kézbe vettem a könyvet. Arra vártam, hogy a történetnek lesz egy szép kerete, aztán valami tetőpont, majd lelki megnyugvás, és igaz, hogy ha szigorúan vesszük, ezek a dolgok megvoltak benne, én mégis hiányoltam belőle valamit. Bár a történet erkölcsi felvetéseit és az alaptémát tudom dicsérni, jómagam is elgondolkodtam, hasonló helyzetben mit tennék, jelenleg nekem kicsit túl sok volt a könyv nyomasztó hangulata, amelyet csak úgy áraszt magából. Talán azért van, mert én is olyan dolgoktól félek, mint Merry, és sokban érzem magam hasonlatosnak hozzá. Talán a könyv olvasása folytán végig attól féltem, hogy „úgy végzem majd”, mint ő, hogy miközben a testvére minden rossz helyzetből hamarabb szabadulhatott és megadatott neki a boldog család (férj, és gyerekek), Merry (talán a történtek hatására) csak egy helyben toporog. Úgy érzi, mintha egy üvegablakhoz nyomódott orral nézné áhítozva a nővére életét, miközben ő maga képtelen ezt megteremteni saját magának.

De vajon, ha adott egy ilyen szituáció (az apa megöli az anyát), mi a helyes; ha látogatjuk őt a börtönben, vagy, ha teljesen eldugjuk a történteket az agyunk egy kis szegletébe, és tudomást sem veszünk róla? Vajon melyik a helyesebb, ki tud hamarabb túllépni a problémákon? Az, aki napról napra szembenéz vele, vagy az, aki távol tartja magától a negatív gondolatokat és megpróbál anélkül továbblépni, hogy egyszer is szembenézett volna vele? Lulu úgy érzi, a húga a történtek után apja tettének rabjává válik, és képtelen elfogadni, hogy képes Merry minden héten meglátogatni az apjukat a börtönben. Merry haragszik Lulura, mert úgy érzi, magára hagyta, idősebb testvérként nem számíthatott a segítségére és egyedül kellett megbirkóznia a történtekkel, egyedül kellett szembenéznie az apjukkal. S míg Lulu a sorsnak hála egy férfi személyében megmentőre talál, családja lesz, pénze, nagy háza, addig Merry egész életében a nővérére és annak férjére szorul, kénytelen rájuk telepedni, a szomszédságukban meghúzni magát, és a segítségükkel tud csak boldogulni az életben.

Ez egyáltalán nem tetszett a történetben. Én nem szeretném, ha egy történet azt sugallná nekem: csak egy férfi megmentő segítségével lehetek boldog. Amíg egy ilyen személy nem jön az életembe, addig csak kapálózom? Ha Lulu életébe nem jött volna az a csodálatos (nyilván hibamentes) férfi, akkor boldogtalan lett volna? A könyv szerint Merry képtelen egyedül a lábára állni, mintha az író azt akarná mondani, hogyha a sors kegyes hozzád, akkor eléd küld egy fehér lovagot, és happy end, ha nem, akkor pedig egyedül csakis boldogtalanságra vagy ítélve. Már magam is úgy érzem, hogy ez az általános társadalmi trend, az elvárás, és ennek kell megfelelni. Végig szurkoltam Merrynek, hogy elérjen valami nagyszerűt az életben, aztán csak szépen lassan elteltek felette az évek… Igazságos ez?

Miért pont Lulu életébe csöppent be az a bizonyos férfi? Miért érdemelt ő jobb életet?

Ahhoz képest, hogy az író első könyve, olvasmányos, és szép történet, de nekem néhol eléggé vontatottnak tűnt, és nem értettem egyet a mondanivalójával. Fel is vet egy fő erkölcsi problémát, de válaszokat nem igazán kapunk rá. Talán azért, mert az író ezzel is azt akarja hangsúlyozni, hogy nincs egy, általánosan elfogadott helyes válasz, talán nem ezért, nem tudom.

Felnőtteknek tudom ajánlani ezt a könyvet, akik nem egy könnyed kikapcsolódásra vágynak, hanem egy nehezebb olvasmányra, ami erkölcsi kérdéseket vet fel. El tudom képzelni, hogy sokaknak tetszik, főleg idősebbeknek, vagy a szépirodalom kedvelőinek.

Személy szerint a 4. Egész jó, tetszett pontozást kapja tőlem.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 7/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 9/10 – Egész jó, illik a történethez, bár az egyik kislány lehetett volna fekete hajú.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, akiket érdekel ez a téma, akik egy komoly, nem szirupos könyv olvasására vágynak.
+ pont: A történet erkölcsi felvetéseiért.
 - pont: Nekem kicsit vontatott volt, és több történést vártam volna.

0 Tovább

Szulejmán és a magyar udvarhölgy

A Szulejmán című sorozat hazánkban 3 éve kezdődött térhódítása után egyre több könyv jelenik meg a témában, úgy, mint például a konkrétan a sorozat alapján íródott Hürrem, Szulejmán ágyasa, Hürrem, Szulejmán asszonya, Ibrahim és Hatidzse stb., de ezen kívül rengeteg, a szultánsággal kapcsolatos hasonló könyvek is napvilágot láttak (A szultán háremében, Szafije a szultán háremhölgye stb.) Nagyon nehéz azonban ezek közül kiválasztani azt, amelyik nem csak a sorozat reklámjára épít, hanem tartalmas és érdekfeszítő olvasmány is.

Bár jómagam mindezeket nem olvastam, nem kétséges, hogy a sorozat rengeteg nézőt megmozgatott, az emberek szívesen vetik bele magukat szerda esténként a Topkapi palota rejtélyeibe, szépségébe, ármánykodásba, háborúba és egy teljesen más világ szokásaiba. Bár a magyarok számára Szulejmán szultán neve eddig egészen biztosan nem szimpatizálást váltott ki, az egyébként nem teljesen hiteles sorozatnak és könyveknek hála más oldaláról is megismerhetjük.

A minap figyeltem fel egy friss megjelenésre ebben a témában, ami azért is érdekes, mert az írója magyar, (R. Kelényi Angelika), és őszintén tartottam tőle, hogy egy teljesen átlagos ponyvaregényt tartok majd a kezemben, de szerencsés vagyok, hogy ezúttal sem volt igazam. A történet nem is annyira Szulejmánról szól (bár kétségkívül van benne szerepe), mint inkább Izabelláról, János Zsigmond király anyjáról, valamint Annáról, a harcos, méregkeverésben és fegyverforgatásban jártas udvarhölgyről.

Izgalom és romantika Szulejmán udvarában. 
Könyvajánló 4 Történelmi Kaland Romantikus Felnőtt MagyarSzulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe. 
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára. 
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Értékelés:

A történet annyiban érdekes, hogy nem a szokásos klisés szemszögből olvashatjuk a történetet, hanem egyrészt az özvegy Izabella királyné, másrészt a tettre kész udvarhölgy, Anna szemszögéből repülhetünk vissza 1541-be, amikor is Szulejmán csellel elfoglalja Buda várát, Izabella kénytelen Erdélybe menekülni fiával, a gyermek Jánossal, Anna pedig életveszélyes feladatot kap: be kell épülnie Szulejmán köreibe és visszaszerezni néhány, az ország jövője szempontjából létfontosságú levelet.

Eleinte arra számítottam, hogy szokás szerint az udvarhölgy és esetleg Szulejmán között szövődik majd valamiféle szerelmi szál, annál inkább meglepődtem, amikor nem így történt, és teljesen más fordulatot vettek az események. Tetszett egyébként a történet gördülékenysége, saját magát olvastatta, és már az első néhány oldal után tudtam, hogy nem kell majd az unalomtól elaléltan félretennem minden huszadik oldal után. Cselszövésben, tervekben, ármánykodásban és szerelmi csalódásokban bővelkedő történet, amely néhol olyan morbid jeleneteket tartalmaz, ami szerintem igényli a 18-as karikát, vagy legalábbis a 16-osat. Különlegessége, hogy nem próbálja a mostani felkapott Szulejmános történetekhez hasonlatosan angyaloknak beállítani a törököket, hanem felhívja a figyelmet azok hibáira; hogyan foglalták el a török katonák Budát, asszonyokat raboltak és hintókat, nemesek házait fosztották ki, stb.

Ha kategóriába kellene sorolnom, félig a történelmibe raknám, de valamennyire kaland és nyomokban romantikát is tartalmaz. Annak magam sem jártam utána, hogy mennyi a valóságalapja, azonban azoknak, akiket ez a téma érdekel, vagy szívesen olvasnának egy, az abban a korban játszódó kötetet, azoknak ezt tudom ajánlani, nem kell attól félni, hogy egy unalmas könyvet veszünk le a polcokról.

Fordulatos, szövevényes és kidolgozott regény, ami nem elfogultan csak az egyik oldalról ábrázolja az eseményeket – vagy ha mégis, leginkább magyar szemszögből.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 7/10 – Tetszik az elején a női arc, de személy szerint nem szeretem, amikor a gerinc fehér marad, és nem ad egységet az egész borító.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik nézik a sorozatok, vagy szeretnének erről a korszakról olvasni.
+ pont: A kalandos történetszövésért.
 - pont: A vége nem pont úgy alakult, ahogy reméltem.

0 Tovább

Virág Emília - Sárkánycsalogató (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy Magyar

Az a kivételes eset fordult elő pár napja, hogy nem tudtam, mit olvassak, úgyhogy ismételten Blankához fordultam segítségért, akinek már annyira megbízom az ízlésében, hogyha egy hatezer oldalas, megsárgult nyomtatványt rak elém, biz’ Isten, én abba is belevetem magam, ha Ő mondja. Így történt, hogy bár első hallásra/olvasásra nem keltette fel a Sárkánycsalogató a figyelmemet, mégis a kezembe került, és úgy de úgy örülök neki, hogy ezentúl nem is nagyon fárasztom magam a könyvválasztásokkal, majd Blanka megteszi helyettem. :)

Ez az urban fantasy annyira megfogott, legfőképpen a stílusával, hogy egyik este (még akkor a könyv felénél jártam) úgy éreztem, nekem mindenképpen meg kell interjúvolnom az írónőt, és köszönet neki, ez meg is történt, mert jó pár érdekes kérdésem volt hozzá. Például miért hívják Józsinak a főszereplőt? Az interjút ITT olvashatjátok.

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy MagyarJózsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Értékelés:

Őszinte leszek, voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban, mert milyen már, hogy Józsi, az egyetemista elszabadít egy sárkányt…. Budapesten… Most komoly? Végül, mivel, mint említettem, Blanka mondta, hát az ő szava szent, úgyhogy nosza, rajta! Nem csalódtam!!! Most sem! Már az első néhány fejezetnél magával ragadott a történet, és amikor azt mondjátok, hogy humorral teli, élvezhető, kalandokkal teli, mesés, akkor nem tévedtek. A kedvenc részem, amin többek között a legjobban szórakoztam, az alábbi volt:

„A sárkány szeme nyitva volt, a tévét figyelte, és a lánynak az volt az érzése, hogy kerüli vele a szemkontaktust.
Amikor elkezdte talicskába hordani a vasvillával a szalmát, a sárkány pont úgy mordult fel, ahogy az exe, Ricsi szokott, amikor sörrel a kezében ült a tévé előtt, ő pedig elpakolta az üres sörösdobozokat és tányérokat.
Ahogy az exbarátjára, úgy a sárkányra is vetett egy rosszalló pillantást, miközben megjegyezte: 
– Ja, persze, majd nem takarítok, mert te egész nap a tévét nézed.”

De félreértés ne essék, ha azt gondolnánk, hogy itt egy eltúlzott, erőltetett humorral teli silány könyv került a kezünkbe, már csak az is elég biztosíték, hogy olyan nagy kiadó adta ki, mint az Athenaeum, aki sosem okoz csalódást, legalábbis nekem nem. A történet jól megszerkesztett, néhol, miközben váltakoztak a szemszögek, alig vártam, hogy újra Józsiról olvashassak és a lovagról, hogy mégis hogyan keverednek ki a csávából, mi lesz szegény sárkánnyal, hogy fog mindenki visszakeveredni a helyére. Anélkül, hogy bővebben belemennék a spoilerezésbe, mindenképpen tudnotok kell, hogy a történet azonban korántsem ennyire egyszerű, szövevényes, szépen felgöngyölített kalandregény, ahol a megfelelő időben és helyen derül ki minden, és kapunk magyarázatot a kérdéseinkre. Először tartottam tőle, hogy oké, sárkány, na, bumm, de mi lesz a nagy sztori, vagy ennyi az egész? Nem! Megismerhetünk egy távoli világot, egy érdekes varázslót (boszorkányt), egy kedves lovagot (Bélát), két belevaló lányt (Sárát és Emesét) valamint egy hétköznapi, gyakran másnapos egyetemistát, Józsit. De megismerünk egy királyságot, találkozunk lidércekkel, különleges állatokkal, varázslatokkal, banyával és miegymás. Furcsasága a történetnek, hogy azt hiszem, pont a nevek (eleinte furcsállott) hétköznapisága hozta közelebb hozzám a történetet, és épp ettől éreztem úgy, hogy ez akár a szomszéd Józsi is lehet, ki tudja, mit csinál ott a szürke panelben, talán épp kávét főz a kotyogós kávéfőzőn, vagy titokban világokat nyit meg egymás felé. :O

Lendületes, stílusos, és egyedi. Sok részen nevettem fel hangosan, és élveztem, hogy akár rólam is szólhatna ez a történet, és az is örömmel töltött el, hogy a jól ismert budapesti helyszínekről olvashattam. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a "mesébe" az író burkolt némi kritikát, ha mással szemben nem is, de a médiával szemben mindenképp. Nem, mintha nem értenék egyet vele.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a fantasyt, de első fantasy történetnek is mindenképpen megfelel, sőt, szerintem még azokkal is megszeretteti a mesék világát, akik eddig nem voltak a téma megszállottjai. Jómagam például már jó pár éve elhatárolódtam ezelől, de egy-egy ilyen történet mindig felidézi, hogy miért is élveztem annyira A gyűrűk urát. Például.

A váltott szemléletmód a könyvben nagyon jó ötlet volt, így amíg az egyiket olvastam, a másik szereplő miatt izgultam és vice versa. A kedvencem természetesen Hollus, bár ezt annyira nem jelenthetem ki, mert Józsi a hétköznapiságával és a regény során tapasztalt jellemváltozásával, későbbi bátorságával megvett magának – és az ironikus humoráról még nem is ejtettem szót.

Nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben egy ennyire nívós és utánzatmentes fantasyt olvashatok majd magyar írótól, aki nem erőlteti sem a vámpírtémát, sem semmi koppintást, sem az erős szexuális töltetet (utálom, amikor azt erőltetik minden könyvben.) Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt olvasmányos (néhány könnyedebb, pesti egyetemistától elhangzó káromkodástól eltekintve), szép, meseszerű, kalandokban és fantáziában nem szűkölködő történet. Mindenképpen a kedvenceim között landol!

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 95% NEM VÉLETETLEN
Borító: 9/10 – Be kell valljam, eleinte nem értettem egyet a borítóval, mert jobban örültem volna egy fényképnek a szereplőkről, vagy egy ábrázolásnak róluk, de így a végére egész jól összebarátkoztam vele.
Kinek ajánlom: Nincs kivétel, mindenkinek! Lányoknak, fiúknak, nagymamáknak, egyetemistáknak ;) ésatöbbi.
+ pont: Az egyedien megteremtett világért, a rengeteg-rengeteg kalandért, a szereplők szerethetőségéért, Egonért, Hollusért és Józsiért. Ja, és persze Béláért. Hol a kotyogós kávéfőzőm???
 - pont: Folytatást akarok, brühühü. Szerencsére az író nem áll meg ennél a könyvnél, a nekem adott interjúben említette, hogy lesz majd még ebben a világban játszódó regénye. KELL NEKEM! :)

Egyéb molyos vélemények:

"A világfelépítés zseniális volt! A párhuzamos világ mesebeli elemei pedig varázslatosak voltak. Végig az volt az érzésem, hogy én is ott vagyok a mesében, és átélem mindazt, amit a főhős, köszönhetően a részletgazdag ábrázolásmódnak, ami miatt akár egy filmet, úgy láttam leperegni a történetet a szemem előtt. 
Az írónő nagyon jól adagolta az információkat, végig fenntartotta a feszültséget, egy pillanatra sem engedte, hogy unatkozzak. Minden oldalon egyre több tárult fel a világból, és egyszerűen képtelenség volt kitalálni, mi lesz a következő fordulat. Volt benne rejtély bőven."

"Lehetetlen, letehetetlen történet, engem elvarázsolt az első mondattal, és imádtam az utolsó pontig. Pörgős, de nem fárasztó, remek a humora, és időnként még aggódni is lehet a szereplőkért. Már ha ráér az ember aggódni két röhögőgörcs között.  Józsi annyira telibe talált mai pesti 27 éves, hogy párját ritkítja, Hollus dumái zseniálisak, Béla szórakoztató, de a sárkányt és a csajokat se kell félteni. "

"Nem tudom, hogy milyen egy urban fantasy, vagy milyennek kellene lennie, mert nem vagyok egy fantasy rajongó. De a Sárkánycsalogató meggyőzött arról, hogy időnként el kell merülni ebben a világban. "

"Amellett, hogy kizökkent a szürke hétköznapokból és megnevettet, előnyére kell írni a regénynek és az írónőnek is, hogy nem a megszokott fordulatokat alkalmazta. Nem lehetett tudni, hogy a következő oldalon mi vár ránk és a főhősökre. Szereplői nem fekete-fehérek, hanem igen színesek, akár csak az átkok és a káromkodások ;)"

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.