Facebook Twitter Addthis

Cecelia Ahern - A Vétkes (részletes ismertető)

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young AdultCelestine North élete mesébe illő: mintaszerű gyerek és nővér, az osztálytársai és tanárai egyaránt imádják, ráadásul az ország egyik legbefolyásosabb emberének a fiával, az elképesztően sármos Art Crevanner jár. Aztán egy szép napot Celestine meggondolatlanul cselekszik: megszegi a szabályokat és ezzel örökre megváltoztatja az életét. Akár börtönbe is kerülhet. Megbélyegezhetik, és mindörökre Vétkessé, a társadalomból kitaszítottá válhat. 

A népszerű ír bestselleríró, Cecelia Ahern lélegzetelállító debütálása a fiatal felnőtteknek szóló regények világában egy olyan társadalom képét villantja fel, amelyben az engedelmesség a legfontosabb erény, a lázadás pedig a legnagyobb bűn. Ha ilyen világban egy fiatal lány kiáll a védtelenekért és az igazságért, azért meg kell fizetnie. 
A regény filmes jogait még megjelenése előtt megvette a Warner Brothers, így az Utóirat: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér után hamarosan A Vétkes is látható lesz a mozikban.

Értékelés:

Ismét egy disztópikus regény került a polcomra, és őszinte leszek, már hetekkel a megjelenése előtt alig vártam, hogy kedvenc könyvem, az Ahol a szivárvány véget ér című könyv szerzője megcsillogtathassa tudását ezen a területen is. Mivel egyébként is imádom a könyveit, nem csoda hát, hogy alig vártam, megtudjam, mire képes a disztópikus történetek ingoványos talaján.

Ha már fentebb megemlítették A beavatottat, mint amihez hasonlítani lehetne a könyvet, én szeretném ezt kiegészíteni más művekkel is. A "tökéletes világ" fogalma (ami mégsem az), ahol nincsen bűnözés és a legkisebb vétségé is büntetendő, nem ismeretlen az olvasók számára 1949-óta, amikor is Orwell megírta az 1984 című disztópikus regényét. Számomra akkor kezdődött a műfaj iránti szenvedély, amikor ezt a művet (és az ismertebb Állatfarmot) elolvashattam. Innentől kezdve majdnem minden regényt, ami hasonló témát dolgoz fel, „orwelli” jelzővel lehetne jellemezni. Aki azt a regényt olvasta, azelőtt nem ismeretlen a Gondolatrendőrség és a Nagy testvér fogalmak, valamint egy olyan állam, ahol a legkisebb hibáért is mérhetetlenül nagy büntetés jár, egy „hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel” teli világ.

Később, de még gyerekként Az emlékek őre című könyvért rajongtam, ahol szintén egy tökéletes világ tárul elénk, ahol nincsen szenvedés, sem bűnözés, ennek viszont igen nagy ára van. A filmipar csak nemrég fedezte fel ezt a művet, mert nem is olyan rég (egy nem túl élvezhető) filmet is készítettek belőle.

Ezeket azért írom le, hogy tudjátok, mely könyvek jutottak eszembe ennek olvasása közben. A regény első felénél például olyan érzésem volt, hogy én ezt a világot némileg ismerem (Orwell), közben pedig az agyam egyik hátsó zugában Franz Kafka: A per című könyve integetett, amikor a tárgyalásról szóló hosszú sorokat olvastam, vagy említhetném akár a Harry Potter ötödik részét is, azoknak, akihez az közelebb áll.

Összességében fantasztikus regény, még, ha közben úgy is éreztem, hogy sok-sok hasonló történet összegyúrásából született (de hát teljesen újat alkotni manapság szinte lehetetlen), és bár mint olvasó most összehasonlítom egy-két regénnyel, azt azért tudni kell előre, hogy a legmagasabb pontszámot kapja majd tőlem. Muszáj tehát bevallanom, hogy tegnap éjjel félkettőig olvastam, és kényszerítettem magam, hogy letegyem végre és aludni térjek, sőt, ma is az volt az első, hogy kezembe vegyem. Tipikus jelenség olvasás közben a dühkitörés, idegesség, feszültség és „mindenki hagyjon már békén” hozzáállás. Éppen ezért mindenképpen olyankor olvassátok, amikor felkészültetek arra, hogy nem fogjátok tudni letenni legalábbis kb. a közepétől kezdve, mert annyi problémát vet fel és igazságtalanságot ír le, hogy profi módon felkelti az emberben a bosszúvágyat, vagy épp a megoldásra áhítozást, a vágyat, hogy a jó nyerje el méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését, stb. Sajnos csak a vége előtt kezdtem csak rájönni, hogy ez egy sorozat lesz, ami miatt egyszerre voltam dühös (érthető módon) ugyanakkor felvillanyozott.

Hogy visszatérjek kicsit a hasonlóságokhoz, meg kell említenem, hogy Celestine személyiségét néhány ponton hasonlatosnak találtam Katniss Everdeenéhez, Crevan bíró pedig leginkább Snow elnökre hajazott, szóval én mondjuk, biztos vagyok benne, hogy Ahern olvasta azt a trilógiát is, de szerencsére több hasonlóságot nem találtam a kettő között. A történet vezetése, mint már mondtam, érdekfeszítő, aki legalább annyira szereti a disztópiákat mint én, annak mindenképpen ajánlom figyelmébe a könyvet.

Nagy értéke, hogy olyan kérdéseket boncolgat, mint hogy mikor kell hazudni és igazat mondani, megéri-e mindig igazat mondani, megbélyegezhetnek-e minket a múltban elkövetett vétkeink, mennyire tudunk a mások kárából tanulni, vagy, hogy mikor mi lenne a helyes döntés. Azért kerül a kedvenceim közé, mert szeretem az erkölcsi és etikai kérdéseket boncolgató könyveket, pláne az olyanokat, amik Orwellhez hasonlóan finom, burkolt társadalomkritikát is tartalmaznak. Sajnos a való életben is hajlamosak vagyunk magunkat tökéletesnek látni vagy láttatni, míg másokat egyetlen pillantásra megítélünk – helytelenül. Kifejezetten tetszett a köszönetnyilvánítás végén az alábbi kijelentése az írónőnek:

„Remélem, sikerült átadnom vele legalább egy tanulságot: senki sem tökéletes. Ne tegyünk úgy, mintha azok lennénk, és ne féljünk attól, hogy nem vagyunk tökéletesek! Ne aggassunk címkéket az emberekre és ne tegyünk úgy, mintha nem volnánk mind ugyanolyanok! Tartsuk észben, hogy hibázni emberi dolog, és tanuljunk minden hibánkból, hogy ugyanazt már ne kövessük el még egyszer.”

Ez tehát egy pontosan olyan regény, amiről megéri beszélgetni irodalomórán, szakkörön, baráti társaságban, amit megéri másoknak ajánlani. S, hogy miért társadalomkritika? Mert felhívja a figyelmünket arra a hibára, hogy (a közösségi oldalaknak is hála) mindig próbálunk tökéletesnek látszani, vagy, hogy sok helyzetben nem tudunk, vagy csak nem cselekszünk helyesen, hogy néha hidegen hagy minket mások szenvedése és csak elfordítjuk a fejünket. A mi társadalmunkban is vannak „vétkesek”, olyanok, akikre úgy tekintünk, mint a páriákra, csakhogy az ítélkezésünk felszínes és megalapozatlan.

Mindenképpen meg fogom kaparintani a folytatást, és nagyon remélem, hogy jó filmet kerekítenek majd belőle. Áldom a szerencsémet egyébiránt, amiért minden könyvre még a megfilmesítés előtt figyeltem fel (Az emlékek őre, A beavatott, Az éhezők viadala, Ahol a szivárvány véget ér, Az útvesztő stb.) Kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni, és nagyon szépen köszönöm az írónak ezt a kötetet, mert továbbra is a kedvenc íróm maradt, és, mert az érzelemhullámok sokaságán mentem keresztül olvasása során. Úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor vártam, hogy Lúdas Matyi elverje Döbrögit, mert felélesztette a felnőttkor miatt el-elhalványuló igazságérzetemet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One kategória
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Borító: 9,5/10 – Nagyon tetszik, de ha már egyébként is bizonyos szemszögből a diszkriminációról is szól a könyv, akkor nem lehetett volna a történethez hűen nem egy fehér lábszárat berakni a borítóra?
Kinek ajánlom: A disztópikus történetek szerelmeseinek.

+ pont: A társadalomkritikáért, az erkölcsi kérdések felvetéséért és azért, mert nem tudtam lerakni, úgy vártam a „megoldást.”
- pont: Mert néha a Kapitólium és Katniss Everdeen jutott róla eszembe.

0 Tovább

Caroline Kepnes - Te (részletes ismertető)

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma RomantikusJoe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes. 
Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát. 

És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?

Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.

Értékelés:

Vajon mi az a keskeny határ, ahol elválik egymástól a szenvedélyes szerelem és a megrögzött zaklatás? Végtelennek tűnő olvasmánylistám során aligha találkoztam olyan könyvvel, mint Caroline Kepnestől a Te című regény, ámbár ha nagyon hasonlítani akarnám valamihez, talán a Zabhegyező jut róla eszembe. Úgy szippant egy őrült elmebeteg agyába a történet, úgy olvasom Joe mondatait, amelyeket megrögzöttsége tárgyához (személyéhez) intéz, hogy közben irracionális módon mégis neki szurkolok. Bár a moly.hu-n elég vegyes értékelést kapott a könyv, én keveslem az ott kapott 78%-ot, és igazán nem értem, hogy azoknak, akik néhol vontatottnak érezték a könyvet, mi a problémájuk. Talán az, hogy nem olvasnak elég szépirodalmat, talán az, hogy ez könyv annyira egyedi, hogy nehéz megemészteni.

Bámulatos, hogy a korábban forgatókönyvíró Kepnes ilyen könyvet tudott elsőként az asztalra rakni. Pajzán, vérlázító, magába bolondító, profán és megőrjítő stílusa felett egyszerűen nagyon nehéz napirendre térni – jó értelemben véve. Nem mondom, hogy nem pironkodtam néha, mikor egy-egy full szexuális töltetű részt olvastam (18 éven aluliaknak ezért sem ajánlom!), ugyanakkor emiatt (is) és az egyébként meglehetősen racionalista ábrázolása miatt úgy éreztem, ez egy „igazi” könyv. A főszereplő Joe kendőzetlen (kicsit kattant) megfogalmazásain át az élet bárdolatlan mivolta üvölt a képünkbe a könyvön keresztül. Hol van már az agyoncsépelt romantika, a csöpögő, nyálas történetek, a „minden túl tökéletes” világ? Komoly hiba szerintem a kortárs irodalomban, hogy minden túl tökéletesnek ábrázol, épp úgy, mint a reklámok, vagy a filmipar, s mint így, az emberek nem képesek kellőképpen értékelni a saját, egyszerű életüket. Ha valami igazán profán, már-már vulgáris, de legalább élethű könyvre vágyunk, ami minden elképzelésünket meghaladja, akkor ez egy tökéletes könyv erre.

Alapvetően ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem szeretem a krimiket, viszont szó szerint rajongok a pszichológiai témájú könyvekért, úgyhogy nagy áhítattal vetettem magam bele egy pszichopata elméjébe. Csak azon csodálkoztam, hogy nem én voltam az egyetlen olvasó, aki a könyv olvasása folytán neki szurkol, sőt, mi több, olyan kommentet is olvastam, amelyben valaki azt írta, hogy néha azt kívánta, bárcsak őt szeretné valaki ennyire, mint ahogy ez az eldurrant agyú Joe szereti rajongása tárgyát.

De vajon hol húzódik az az egészséges határ, amikor még csak-csak normálisnak mondható, ha beleolvasunk más üzeneteibe? Mikor mondható még csak szerelemnek, amikor folyton a másikra gondolunk, képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és mikor válik őrületté ez az úgymond szerelem? A másik e-mailjeinek olvasása, minden lépésének követése, amikor már a gondolatait akarjuk a magunkénak tudni, és legszívesebben magunkba szippantanánk szőröstül-bőröstül, az már megszállottság?

Nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg az ellentétes érzelmeimet egészen pontosan, mikor olvastam ezt a könyvet. Néha egyszerre szurkoltam a főszereplőnek, hogy jól alakuljanak a dolgok, és boldog, szerelmes happy end legyen, miközben tudtam, már csak a borító miatt is, hogy ez a könyv még tartogat nem is egy-két borzalmat az olvasója számára.

Olyan érzés volt olvasnom, mintha valakinek a bőre alá bújnék, mintha végre valaki annyira őszintén tárná elém minden egyes rejtett kis gondolatát, minden bűnét, vágyait, undorító szokásait, ahogy semmilyen más formában senkinek nem teszi az ember – csak és kizárólag saját magának.

Tényleg egy másik ember fejébe repített és ez egyszerre rémisztő és csodálatos. Lenyűgözött, és sokkal többet érdemelne, mint csupán 78%.

Nagyon nehéz műfajilag besorolni, mert van benne némi plátói romantika, némi thriller, némi pszichológia. Mindenképpen tudom ajánlani a különleges könyvek és a thriller, pszichológia műfajok rajongóinak, de feltétlenül csak 18 év felett, s ezt nem csak a szexuális tartalmak miatt mondom.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Hátborzongató!!! És tökéletes a történethez. Szép kötés, jó lapok, megfelelő margószélesség.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek!!! Thriller kedvelőknek, vagy, akik szeretik a pszichológiai könyveket, esetleg valami hátborzongatóan újra vágynak.

+ pont: Mert még nem olvastam ehhez foghatót.
- pont: NINCS.

 Egyéb:

135x210 mm, 400 oldal, ára: 3.699,- Ft

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma Romantikus

0 Tovább

Mary Jo Putney - Fekete özvegy (részletes ismertető)

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat TörténelmiDaniel Herbert egy londoni estélyen pillantja meg Jessie Kelhamet. A koromfekete, visszafogott báli ruha ellenére Jessie pillantásában valami sokat sejtetőt és valami ismerőset vél felfedezni. Találkoztak már vajon korábban is? 
Az asszonyt rögtön a szájára veszi a város: karikatúra készül róla, amint halálos csókú özvegyként új áldozatra vadászik. Daniel nem tudja, hogyan viszonyuljon Jessie-hez, vonzza, ugyanakkor tart is tőle, úgy érzi, nem hozzá való. És bár a legszívesebben visszamenekülne orvosi hivatása védőbástyái mögé, úgy dönt, az összes kockázatot vállalva szívét adja a nőnek. 

Maga sem tudja azonban mi vár rá: újabb és újabb titkok tárulnak fel Jessie korábbi életéből, a múlt árnyai mindig az asszony után nyúlnak. Lehet-e egyáltalán esélyük így a boldogságra? 
Mary Jo Putney regénye finoman és érzékenyen ábrázolja azt, hogy két óvatos, a múltban sokat szenvedett ember is képes az újrakezdésre, és a régi fájdalmakat leküzdve boldog szövetségben élhet.

„Mary Jo Putney a New York Times bestsellerszerzője. Angol irodalmat és ipari formatervezést tanult a syracusai egyetemen, utána dizájnerént dolgozott Kaliforniában és Angliában, majd Marylandbe költözött. 1987 óta az írásnak él, ez idáig több mint negyven regénye jelent meg. Munkássága elismeréséül 2013-ban elnyerte az amerikai romantikus regényírók szövetségének életműdíját.”

Értékelés:

Mostanában elég sok tiniknek szóló regényt olvastam, ami ugyan jó kikapcsolódás, néha azonban igénylek valami komolyabbat is. Így akadt a kezembe az Elveszett Lordok 7. része, a Fekete özvegy. Bár jómagam más részt nem olvastam a sorozatból, de gondolom, akik igen, azok már tudhatták, hogy mire számítsanak, én pedig úgy gondolom, nem ez volt az utolsó, amit ebből a sorozatból a kezembe vettem.

Annyi biztos, hogy mindig is szerettem az 1800-as években játszódó történeteket, a könyveket és a kosztümös filmeket egyaránt, így cseppet sem idegenkedtem, amikor kezembe vettem a könyvet. Talán csak a múltba kalauzolása miatt, de olvasása folytán néha olyan érzésem volt, mintha egy régi, iskolai kötelezőt olvasnék, és ez tőlem inkább bók, semmint lealacsonyítás, ugyanis nagyra becsülöm a régi, klasszikus könyveket. A történet 1806-ban majd ’13-ban játszódik, főszereplője egy özvegy báróné (Jessie) és egy doktor, aki teljesen váratlanul, unokaöccse halála okán kapja meg a bárói címet (Daniel).

A történet egyáltalán nem mentes romantikától, szenvedélytől, gyilkosságtól, nyomozástól, mindazonáltal kicsit más ahhoz képest, mint amire számítottam. Azt gondoltam, hogy egy prűd könyvet veszek majd a kezembe, ahol az is csodának számít majd, ha egy-egy hölgy bokájáról olvashatok, így meg is lepődtem, amikor kendőzetlenül szenvedélyes jelenetek közepébe csöppentem, na de ne szaladjunk ennyire előre. Imádtam, hogy végre egy helyszín- és személyleírásokban is bővelkedő könyvet kaparinthattam meg; magam elé képzeltem az elképesztő báli ruhákat, miközben teljesen azonosulni tudtam Jessie-vel és gondjaival, végig reménykedtem benne, hogy jól alakul majd a sorsa. Nem is tudom, hogy írjam le, de (talán a néhol szabadosabb fogalmazás miatt) úgy éreztem, mintha egy klasszikus, nagyra becsült mű stílusa keveredne a modern irodalom bizonyos elvárásaival. Történésnek, izgulásnak nem volt híja, mi több, a könyv végén már annyira vártam a végkifejletet, a megnyugvást, hogy sebesen faltam a sorokat, s természetesen nem kellett csalódnom. Azt azért muszáj megjegyeznem, hogy én kicsit még toldottam volna pár oldalt a végére, mert úgy éreztem, hirtelen szakad minden a nyakamba és ér véget minden, jó lett volna a végkifejletet kicsit tovább húzni, várni kicsit a megoldásra.

Ami tetszett benne, hogy visszarepített 1813-ba, megismerhettem az akkori kor udvarlási és öltözködési szokásait, életmódját, beszédstílusát, környezetét, rangjait. Talán minden lány titkolt vágya, hogy hercegkisasszonynak (vagy ez esetben bárónénak) képzelhesse magát, elvegyüljön a báli közegben, és jóképű úriemberek közül válogathasson, mindazonáltal a történet koránt sem ennyire klisés, hiszen a báróné özvegy, a kislánya és az élete veszélyben, és sürgősen megoldást és menedéket kell találnia. Daniel, az újdonsült bárói címet kapott orvos pedig próbál megbirkózni a friss kihívásokkal és megtalálni azt a nőt, aki segítségére lehet majd a birtokai irányításában.

A könyv olvasását tudom ajánlani középkorúaknak, idősebbeknek, akik nehezen találnak a friss megjelent könyvek közül kedvükre valót, valamint a fiataloknak, akik szeretik ezt a korszakot, és valami másra vágynak a tömérdek ifjúsági könyv után.

 Személy szerint elégedett voltam vele, és volt olyan jelenet, ahol kifejezetten kuncogásra, máskor bosszankodásra késztetett, miközben végig szurkoltam, hogy mindenki elnyerje méltó jutalmát vagy éppen büntetését.

Ami a borítót illeti, lényegében nem rossz, nagyjából illik a sorozat többi részéhez, azonban úgy gondolom, nagyobb olvasóközönséget fogott volna meg az eredeti, angol borító itthon is - ez persze csak szubjektív vélemény, de én legalábbis úgy gondolom, az a borító jobban tükrözi a könyv valóját.

Az angol borító tehát:

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat Történelmi

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 8/10 – Szép, kellemes borító és jó a kötés is, az egyetlen zavaró számomra az volt, hogy a lapok hátulján lévő szöget átlátszott kicsit. Egyébként könnyen lapozható és nem esnek ki a lapok.
Kinek ajánlom: Akik szeretik a „kosztümös” filmeket és könyveket, a régi időket, a komoly, irodalmi olvasmányokat.

+ pont: A végéért, amikor már csak úgy faltam a sorokat és vártam, hogy minden a helyére álljon.
- pont: Amiért úgy éreztem, tovább is lehetett volna húzni a végkifejletet, a végén hirtelen jön minden hatás és történés, egyszerre, ömlesztve.

0 Tovább

James Dashner – Halálparancs (Útvesztő trilógia 1,5) – részletes ismertető

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young AdultMielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. 
Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. 
A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young Adult

Értékelés:

Kezdetnek azt szeretném mindenképpen leszögezni, hogy aki az Útvesztő trilógia szereplőit szeretné újra látni, esetleg attól nem tud elvonatkoztatni, az mindenképpen tegye túl magát azon, hogy ez a könyv NEM azokról a szereplőkről szól – a megtévesztő prológus ellenére -, úgyhogy aki erre nem képes, annak csalódást fog okozni a könyv.

Emlékszem, pár éve én sem tudtam végigolvasni, mert annyira hiányoztak az „eredeti” szereplők, hogy úgy éreztem, ezt el sem kellene olvasni, de nem olyan rég egy ismerősöm rávett, hogy olvassam el, és nem bántam meg. Legalább annyi előnnyel indultam, hogy előző beleolvasási ismereteimnek hála már tudtam, hogy Thomas max. az elején esetleg végén tűnik fel, és a többiekre se nagyon számítsak, hiszen a történet jó 13 évvel az útvesztős történet előtt játszódik. Aki viszont képes eltekinteni ettől, és inkább, egy külön könyvként tekint erre a részre, az mindenképpen élvezni fogja. Teljesen új karaktereket ismerhetünk meg, én pedig személy szerint egyből a szívembe zártam új főszereplőnket, Markot, vagy legalábbis kicsivel az eleje után, amikor már nem olyan szégyenlős. Aki egy laza délutáni olvasmányra vágyik, annak nem biztos, hogy ez megfelelő könyv, mert nem pont laza, sokkal inkább a már James Dashnertől megszokott stílus: napkitörés, halál, kicsi csapat, fertőzés, halál, buggyantak, halál, de ettől függetlenül izgalmas, és valami teljesen új a másik három kötethez képest. Megtudhatjuk, az emberek egy része miként vészelhette át a napkitörést, hogyan menekültek meg, milyen részekre oszlott a társadalom, milyen volt az élet a napkitörés UTÁN és a fertőzés ELŐTT… (Ezeket pedig javarészt Mark emlékeiből.Hogyan is indult ez a fertőzés dolog, és mit reagáltak rá a hétköznapi emberek. Megismerünk egy immúnis kislányt, aki miatt a történet vége némi csavarral zárul. Előre is köszönöm, hogy megismerhettem őt, de többet nem árulhatok el róla.

Érdekes volt magam elé képzelni a napkitörés utáni túlélőket, Markot és barátait, azokat az éppen ismét reménykedő embereket, mielőtt kezdetét venné a Buggyant korszak.

Voltak számomra a történetben vontatott részek, amikor úgy éreztem, egy-két részt kivágtam volna, mert a történések csak önmagukat ismétlik, de összességében lekötött, és több napig „kotlottam” rajta, mindig újra elővettem, belemerültem kicsit kikapcsolódásképp a napi problémák elől.

Azoknak is tudom ajánlani, akik nem olvasták az Útvesztő trilógiát, de azoknak is, akik olvasták és szerették, mindazonáltal, mint említettem, utóbbiak ne számítsanak régi, kedvenc szereplőik felbukkanására. Alapvetően ez az előzmény – sok hasonló könyvvel ellentétben – nem egy terjengős fölösleges történetvonszolás, sokkal inkább azoknak íródott, akik kíváncsiak mindennek az előzményére, hiszen Az útvesztő könyvvel csak amolyan in medias res ugrottunk a dolgok közepébe, és ami még esetleg homályos vagy kevésbé érthető indok, magyarázat maradt a Halálkúra (azaz a harmadik rész) olvasása után, az itt talán jobban értelmet nyer.

Ami a karaktereket illeti, mindegyik szereplő könnyen megszerethető, egyiket sem mondanám idegesítőnek. Adott egy kislány (Deedee), egy lány (Trina), egy fiú (Mark), és két ex-katona: Alec és Lana. A többiekkel most kifejezetten nem foglalkoznék. A két legtöbbet színen lévő szereplő Alec, aki milliószor mentette már meg a kis társaság életét, és Marc, aki a történet elején még csak egy kissé szorongó kamasz, később azonban kicsikét Thomasra emlékeztet, mert talpraesett és kemény fickó válik belőle.

Mivel a sorozatot már egyébként is a kedvencek közé soroltam, így ez is ott landol, és bár eredetileg a könyvespolcon a többi kötet elé raktam, most úgy éreztem, inkább a végére illesztem, ezzel is kissé jelölve különálló voltát.

Azt hiszem, azért egy kicsit hátborzongató abba belegondolni, hogy egy ilyen napkitörés bármikor bekövetkezhet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Gyakorlatilag bárkinek, én még azt sem tartom feltétlen szükségesnek, hogy az Útvesztő trilógiát kiolvassa előtte az ember.

+ pont: Amiért a végén valamiféleképpen mégis összeköti ezt a könyvet a trilógia többi részével. A karakterek pedig külön plusz pontot érdemelnek.
- pont: Kicsit azért vágtam volna rajta, néha úgy éreztem, ismétlődnek a jelenetek.

0 Tovább

James Dashner - Halálkúra (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus SorozatA Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?

Értékelés:

Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy az előző két résszel ellentétben ezt a könyvet egyszerűen nem lehet csak úgy egy csapásra elolvasni, legalábbis nekem nem sikerült. Emészteni kell, gondolkodni, és az a sok hatás, ami a könyv olvasása során ért, mindig arra késztetett, hogy félretegyem kicsit. Az már egészen biztos, hogy nem ajánlanám a megjelölt (16-os) korosztály alatt, hiszen a könyvek a leírásaik miatt egyrészt sokkal szemléletesebbek (szerintem), mint a filmek, nagyobb hatást gyakorolnak az emberre, és annyi biztos, hogy ebben a könyvben nincs híja az akciódús, brutális, elszomorító és felkavaró „jeleneteknek”.

Anélkül, hogy nagyon spoilereznék, elárulhatom, hogy volt olyan rész, ahol abszolút nem értettem egyet Thomassal (a végére persze igen), de olyan rész is volt, ahol csak hüledeztem, mérges voltam, és nem akartam tovább olvasni – mindezt persze csak dacosan duzzogva, hiszen nyilván nem hagytam félbe, kíváncsi voltam a történet végére. Ami a karaktereket illeti, itt 100%-ban Thomas kerül a középpontba, Minho és Newt alig-alig szerepel (amikor igen, annak sem örültem, de majd meglátjátok), ráadásul a történet egyik csavarát illetve szerintem még jobban is jártam azzal, hogy végre-valahára megkedveltem Thomast. Már nem akar annyira nagyzolni és „mindent jobban tudni”, egy megbízható vezető válik belőle, akihez adott esetben én is szívesen csatlakoznék. Kiderül az előző részek vonatkozásában, hogy miért Ő az igazi vezető. Még több agyament buggyanttal találkozhatunk, gyilkosságok és halálesetek tömkelegével, háborúval, fegyverropogással, és egyéb szörnyűségekkel, amikor senkiben sem lehet megbízni. Megismerjük a Perzseltföldön kívüli "normális" életet, hogy élnek az emberek "manapság", megtudjuk, mit csinálnak a fertőzöttekkel, hogy néznek ki a városok, mi a felépítésük, és mire kellennek pontosan az immunisak, hányan vannak, és milyen szerepet töltenek be a világban.

Tulajdonképpen ez a trilógia (ha az előzménykötetet most még nem veszem bele) három részen át egyre jobban ível a brutalitás felé, és a harmadik részt olvasva úgy éreztem, az első ehhez képest tiszta Paradicsom, és az Útvesztő nem is volt annyira szörnyűséges. Nekem leginkább az első rész tetszett ezáltal a legjobban, és biztos vagyok benne, hogy sokan ugyanígy vannak ezzel, ugyanakkor így teljes a történet.

Sajnos azt kell, mondjam, lesznek, akik hiányozni fognak, de legalább a történet még olyan szempontból nem ér véget, hogy elolvashatom az előzményeit (Halálparancs).

Továbbra is feltétlenül tudom ajánlani férfiaknak, azoknak, akik olvasták az előző részeket, és alig várják, hogy mindenre fény derüljön (ebben nem fognak csalódni, mert mindenre választ kapnak), akik nem riadnak vissza a brutális történésektől - igen, még a második részt is túl lehet ilyen szempontból szárnyalni.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 8,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Akik olvasták az előző köteteket, szeretik az akciót, nem riadnak vissza a gyilkosságoktól és halálnemektől.

+ pont: Jól felépített történet, mindenre fény derül, akciódús.
- pont: Egy kissé nyomasztó azért ez a harmadik rész.

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat

0 Tovább

James Dashner - Tűzpróba (részletes ismertető)

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt Disztópikus

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusAz Útvesztő-sorozat második kötete. 
Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk… 
James Dashner, a világszerte óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.

Értékelés

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusRögvest az első rész olvasása után kezdtem bele a második kötetbe. Még mindig lebilincselő és magával ragadó, bár nekem néhány rész talán kicsit vontatott volt a sok menetelés (azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy a próbáknak közel sem lett vége). Ezt leszámítva azonban tetszett, nem sokkal, de kicsivel többet megtudunk az első részhez képest. Ami nem tetszett benne, hogy hiányoltam Minhot és Newtot, amikor sokfelé szakad a csapat a történet különböző részein, és mivel ők a kedvenceim, jobban örültem volna, ha többet olvashatok róluk. 

Ezúttal azonban teljesen Thomasra terelődik a hangsúly. Szerepet kap egy-két szerelmi szál is, bár nekem okozott némi nehézséget, hogy kibogozzam, Thomas végül is kibe szerelmes, vagy ki iránt táplál csak baráti érzelmeket, és erre mai napig nem sikerült rájönnöm, de ez a rész nem volt kifejezetten zavaró. Az előző kötethez képest, ami még kicsit lazább volt, itt már mindenképpen indokolt a 16-os karika; a halálnemek, sérülések leírásának brutalitása profi, de nem ajánlanám gyerekek kezébe, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy 15-16-on felüli fiúk, férfiak rendkívül izgalmasnak találják majd ezt a harcolós, „katonás” részt, a tesztek folytatódását, a „változókat”. Kicsit közelebbről is megismerhetjük a „buggyantakat”, azaz a világ elzombult társadalmának egy részét, elég ijesztő.

Ami a filmet illeti, nekem nagy csalódás volt, végig sem néztem kifejezetten, olyan szinten eltér a könyvhöz képest a cselekménye, hogy úgy érzem, csupán a főbb vonalakat tartották meg, mindent mást teljesen megváltoztattak a történetben, ráadásul a filmből előre sokkal több mindent megtudhatunk, mint a könyvből, az első résszel ellentétben egyáltalán nem adja vissza annak különös, hátborzongatóan félelmetes hangulatát. Olyan szereplők és történések is vannak a filmben, amik az eredeti történetben, a könyvben nincsenek.

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusNem tudom miért, a könyv olvasása folyamán - talán a karakterek egymástól való ideiglenes elszakadása miatt - kicsit olyan érzésem lett, mint mikor a Gyűrűk Urát olvastam, és alig vártam, hogy ismét találkozzanak, próbáltam gyorsan olvasni, hogy minél hamarabb információt nyerjek a kedvenceimről, megtudjam, mikor mi történt velük. Azt hiszem, ez is annak a jele, hogy lekötött a történet, és mindenképpen érdekel a folytatás. Remélem, az utolsó részben együtt maradnak a szereplők, és szemmel tarthatom Minhot és Newtot is, ámbár erre nem mernék mérget venni, sőt.

Ami Teresát illeti, ebben a könyvben minden, csak nem szimpatikus. Tény, hogy nekem már legelőször sem volt kifejezetten a szívem csücske, de ezután a kötet után szerintem már nem is lesz. Hogy Thomas miért kötődik hozzá ennyire, azt nem tudom megérteni, azt leszámítva, hogy gyerekkorukban együtt töltöttek pár évet – de hisz arra úgysem emlékeznek. Talán azért, mert ő (volt) az egyetlen lány a történetben?

A próbák folytatása meglehetősen eredeti, megtudjuk, mi történt a világban, hogy néz most ki majdnem az egész, milyenek a „buggyantak”, akiket elkapott a vírus, és milyen hatással van a festőzés, „kitörés” az emberekre, milyen az átmenet stb. Főszereplőink most már legalább tudják, hogy ez az egész egy teszt, egy próbatétel, de a miértekre nem kapunk egyenes magyarázatot.

Még mindig a kedvenceim között van a könyv, de még hátravan a harmadik és az előzménykötet, így mondhatom, hogy az összterjedelmét tekintve igencsak hosszúra nyúló olvasmányélményt nyújt. Tudom ajánlani még mindig a disztópikus történetek kedvelőinek, férfiaknak mindenképp, de nőknek is, akik nem dugják a fejüket a takaró alá a véres részektől. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 8,5/10
Borító: 10/10 – A filmes borító van meg, szépen illeszkedik a sorozat és a kiadó többi könyvéhet, ugyanazt tudom róla elmondani, mint az előző kötetről, jó minőségű, hajlékony borító ajándék könyvjelzővel és a legjobb félfamentes papírral.

+ pont: A sorozatért magáért.
- pont: Egy kissé vontatott volt pár rész, és nem történt túl sok minden lényegi dolog benne.

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt Disztópikus

0 Tovább

James Dashner - Az útvesztő (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult KalandIzgalmas, rejtélyes, eseménydús, olvasmányos – e tulajdonságok közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy regény már az első mondattól lebilincselje az olvasót. S ha ráadásul egy író mindezen jellemzőket olyan ügyesen ötvözi, mint James Dashner „Az Útvesztő” című regényében, a könyv biztos sikerre van ítélve.

Egy könyv, amely kamaszokról szól – kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú – némelyiküknek már két éve tartó – fogság után végre kiszabadulhassanak. De vigyázzunk, ez a kaland veszélyes vállalkozás!

Értékelés:

Tény, hogy rengeteg disztópikus történetet olvastam az utóbbi időben, úgy, mint A beavatott, Az éhezők viadala, Az ötödik hullám, de egyáltalán nem marad el mellőlük kicsit sem Az útvesztő című könyv. Talán nem véletlen, hogy Dylen O’Brien főszereplésével 2014-ben filmet is forgattak belőle, nem kis sikerrel; és bár a filmben rengeteg mindent megváltoztattak a könyvhöz képest, azért nekem tetszett, kiváltképp a színészek választása.

Elsőrangú a könyvben és mindenképpen megemlítendő a karakterek kidolgozottsága, különbözősége, hogy bár több tucat fiúról szól a könyv, mégis mindegyik rendkívül egyedi, megvannak a sajátosságaik, a jellemzőik, ami csak még élvezhetőbbé teszi az egyébként fenomenális és lebilincselő történetet.

Először is a meglepő tényt szeretném közölni, miszerint az én kedvenc szereplőm Newt, de talán azért, mert a filmben őt alakító Thomas Brodie-Sangstert márt elég régóta, kisgyerek korában a szívembe zártam, így ettől el sem tudtam vonatkoztatni, de Minho is ugyanúgy a szívemhez nőtt. Talán nem is tudok más olyan olvasmánypéldányt mondani nektek, amikor nem a főszereplő lett volna a kedvencem, de jelen esetben ez a helyzet, ami már csak azért is érdekes, mert az ő gondolataikról pedig semmit nem tudhattam meg, mégis, a cselekedetük, emberségességük, félelmük szimpatikussá tette őket Thomas „mindent megoldok” hozzáállásával szemben.

Egyébként a könyv végig lebilincselt, egyetlen (betegszabis) napom alatt végigolvastam, és örültem, hogy legalább valami annyira leköti a figyelmem, hogy még köhögni is elfelejtek, így nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, még ma éjjel nekikezdek a második kötetének. Mivel a filmet már láttam, így volt fogalmam róla, miről is van szó, mi lesz ez az egész (úgy nagyjából), mégis ezáltal sem veszített cseppet sem vonzerejéből a könyv. Tipikus példája annak, amikor annyira „beszippantósak” a mondatok, az oldalak, hogy még úgyis végigizgultam, hogy tudtam, mi lesz a kötet vége. Merem tehát azoknak is ajánlani, akik a filmet látták, és megsúgom, tapasztalnak majd elváltozást a kettő között.

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Ha össze akarnám hasonlítani a fentebb említett disztópikus történetekkel – bár valljuk be, azért ez a témák különbözősége miatt nem egyszerű feladat -, akkor azt mondanám, hogy eddig majdnem mindegyikben idegesített valami. Például Az éhezők viadalának fantasztikus az első könyve, de a második már épphogy, a harmadik meg egyáltalán nem, A beavatottban pedig egy idő után minimum halálra idegesített Négyes hozzállása (a harmadik részben azt hiszem), egyelőre Az útvesztővel szemben nincsenek kételyeim, bár még nem tudom, a maradék két rész mennyire fog a szívemhez nőni. Utána pedig szemrevételezem azt a bizonyos 0,5. részt, a Halálparancsot.

Mindent összevetve a Number One kedvencek kategóriába soroltam a könyvet, egyrészt, mert gyengéim a disztópikus könyvek, másrészt, mert nem bírtam letenni annak ellenére sem, hogy tudtam, mi lesz benne, harmadrészt pedig rajongok a szép, egységes borítójáért és ajándék könyvjelzőkért.

Mindenképp tudom ajánlani 16 év körülieknek, fiatal felnőtteknek vagy felnőtteknek, férfinek és nőnek egyaránt, akiket érdekelnek a rejtélyek, elmélkednek néha a borús jövőképen, vagy, csak egy kikapcsoló, beszippantó könyvre vágynak, ami elvonja figyelmüket a mindennapi gondoktól. Külön megemlíteném, hogy férfiak számára is lebilincselő olvasmány szerintem! Tini fiúknak, akik szeretnek olvasni, pedig nem igazán tudnék ennél jobbat ajánlani hirtelenjében. Hiszen adott egy több tucat fiúról szóló történet, egy útvesztő, amiből nem lehet kijutni, egy sajátos világ, feltételezések, nyomozgatás, bátorság, barátság, izgalom, harc. Mi kell még?

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – A filmes borító van meg, fantasztikus, és, mint ahogy Az ötödik hullámhoz is, ehhez is jár a hátsó borítórészről letéphető könyvjelző. A papírok a legjobb minőségűek, a betűk kisebbek a kényelmesnél eggyel, de nem zavaró.
Kinek ajánlom: 16 éven felülieknek, tinikor végén, felnőttkor elején vagy közepén járó mindkét nemnek. Akik szeretik a rejtélyeket és a disztópikus történeteket.

Ejha, mindenre 10/10, ilyet sem adtam még...

+ pont: A történet lebilincselő vezetéséért, a sok rejtélyért, és, amiért nem bírtam letenni.
- pont: Nincs… Egyszerűen nincs.

0 Tovább

S. J. Watson - A másik én (részletes ismertető)

Könyvajánló 5 Krimi Thriller FelnőttVégzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.

A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.

Értékelés:

Azért választottam ezt a könyvet, mert mindig érdekel az olyan történet, ami internetes ismerkedésről szól, annak buktatóiról, figyelmetlenségtől, esetleges veszélyforrásokról, és az biztos, hogy ez a könyv nagyon jól bemutatja ezt, még ha kicsit sarkalatosan is; azzal azonban tisztában kell lenni, hogy bár amit az író leír, fikció, gyakorlatilag bármikor bárkivel megtörténhet.

Kivételesen nem egy olyan könyv akadt a kezembe ezáltal, amit egy-két nap alatt elolvasok, már csak terjedelménél (de témájánál fogva) sem, hanem amin egy hétig rágódhattam. Emésztettem, merengtem rajta, néha féltem a kezembe venni, néha felzaklatott, néha meg félretettem, hogy egy boldogabb lelkiállapotban kezdjek neki; vannak ugyanis benne olyan részek, amik meglehetősen felkavaróak voltak számomra, és itt még csak nem is a krimi vonalról van szó. Nagyszerűen bemutatja az internetes ismerkedés veszélyeit, de akár azt is, hogy mennyire félre lehet ismerni valakit, néha mennyire tévútra vezetnek az ösztöneink, vagy csak figyelmen kívül hagyjuk azt a bizonyos belső hangot. Biztos sokunkkal előfordult már, hogy szemet hunyunk egy-két dolog felett, aztán csak utólag, talán évekkel később jövünk rá, hogy mennyire nem láttuk a fától az erdőt.

A könyv egyébiránt nekem tetszett, bár számomra más volt, mint az Amnézia c. könyv Watsontól, ami nem is baj, hiszen két külön regény. Szerencsémre volt időm az olvasására, mert tényleg voltak olyan részek, ahol úgy éreztem, nekem most ezt le kell tennem, de talán azért, mert nekem is van egy-két negatív tapasztalatom az életben.  Sokszor úgy éreztem, hogy Julia gyenge, és naiv, de nyilván az adott helyzetekben senki nem tudja, hogy cselekedett volna, még én sem. Lehet, hogy ugyanígy.

Az tény viszont, hogy a nagy csavarok szinte mindegyikére (egy kivétellel) rájöttem már a könyv közepe/háromnegyede táján, de nem tartom kizártnak, hogy sokaknak teljes ledöbbenés a vége, azonban mivel én kínosan ügyelek a részletekre, nekem nem volt nehéz kitalálnom.

Szinte már pszichológiailag is érdekes boncolgatás volt, hogy Julia miért megy bele abba, amibe, miért teszi azt, amit – akarata ellenére -, miért engedi, hogy megalázzák, de azt hiszem, éppen ezért (is) életszagú a történet, mert nagyon sok nő lehetne Julia a maga naivságával és a hétköznapiságból való kitörési vágyával egyetemben. Mindannyian szeretnénk kipróbálni néha valami újat és valami izgalmasat, ami azonban nem biztos, hogy jó nekünk.

Tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a krimit, thrillert, internettel kapcsolatos ismerkedős könyveket, és akik nem félnek egy kicsit „bemocskolni a lelküket.”

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 9/10
Karakterek: 8/10
Borító: 9/10 – Tetszett, nagyjából illik a sztorihoz. A kötés, mint mindig az Athenaeum Kiadó esetében, gyönyörű munka, jó minőségű lapok, elegendő belső margó, könnyen lapozható, és megfelelő a betűméret is. Kicsit nehéz a súlya a lapok száma miatt, de legalább tudjuk, hogy sok van még a végéig. :)
Kinek ajánlom: Akik szeretik a thrillert, krimit, vagy olvasták már S. J. Watson könyveit, akik nem egy gyorsan olvasós könyvre vágynak, hanem amin napokig, hetekig rágódhatnak.

+ pont: A terjedelméért. :)
- pont: Amiért már megint a vége előtt rájöttem majdnem mindenre.

Egyéb:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 564
Borító: PUHATÁBLÁS

0 Tovább

Brigitte Riebe - A három grácia (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet„Egy titokzatos, maszkot viselő férfi különleges kéréssel fordul a híres wittenbergi festőhöz, Lucas Cranachhoz: egy képet szeretne, amely a három gráciát ábrázolja – meztelenül. A felkérést még szokatlanabbá teszi, hogy a megbízó azt is meghatározza, kik legyenek a modellek.

Cranach mester az egyik legényét, a prágai Jan Semant bízza meg azzal, hogy elnyerje az asszonyok beleegyezését, és lefesse őket. Ám Jan alig fejezi be az első grácia portréját, a modellt holtan találják a folyóparton. Amikor aztán a második modell is eltűnik, felbolydul a város, és kezdetét veszi a hajsza a gyilkos után, amelynek során nemcsak Jan élete, de újdonsült szerelme is veszélybe kerül.

Brigitte Riebe (A boszorkány és a herceg) izgalmas történelmi regénye felvonultatja a reformáció korabeli Wittenberg híres figuráit: Martin Luthert és a feleségét, Katharina von Borát; a későbbi választófejedelmet, I. János Frigyest és a feleségét, Klevei Szibillát; Melanchthont és Lucas Cranachot, miközben érdekes tablót fest a városról és annak mindennapjairól is.”

Értékelés:

Mindig is szerettem a történelmi regényeket, különösképpen azokat, amelyek festőkről szólnak – hiszen magam is kitanultam ezt a szakmát. Egyik ilyen kedvencem Dallos Sándortól A nap szerelmese és Az aranyecset, és örömömre szolgál bejelenteni, hogy most már belépett a sorba Brigitte Riebe: A három grácia című, most megjelent könyve is. Nagyon vágytam már egy ilyen könyvre, ami amellett, hogy szépirodalom, történelmi, ráadásul még olyannyira is magába szippant, hogy nem bírtam letenni. Míg egyébként Dallos Sándor könyvei - amik Munkácsy életéről szólnak regényesen -, nem tartalmaznak sok fikciót, hanem inkább a tényekre fókuszálnak, és azt regényesítik meg, addig A három grácia könyv „személyében” egy, a szereplők voltától eltekintve fiktív, történelmi krimit tarthatunk a kezünkben. Gyönyörű, hömpölygő körmondatok ötvözve a nyugodni nem hagyó krimivel, amely így valóban nem mindennapi; ráadásul a történelem és festészet iránti szomjamat is kellőképpen csillapította. Tudni kell, hogy (ahogy a könyv végén is megjegyzi az írónő, és mint én is említettem), sok valóban élő személy szerepel a könyvben, úgy, mint, János Frigyes, Luther Márton (és felesége, Szibilla), valamint természetesen Cranach, a festő, akinek festménye (amely a borítón is megjelenik) a regényt is ihlette.

„Számos, a regényben szereplő személy valóban élt. Ez ugyanúgy vonatkozik János Frigyesre, a későbbi választófejedelemre, mint ifjú feleségére, Klevei Szibillára. Természetesen Martin Luther és felesége, Katharina von Bora asszony is történelmi személyek…”

„…Ezeknek a személyeknek az ábrázolásakor számomra az volt a fontos, hogy ne a sokszor leírtakat adjam vissza változatlan formában, hanem új, eddig nem megszokott nézőpontból mutassam be a családot. Katharina kétgyermekes fiatal anya, akinek meg kell tanulnia, hogyan éljen híres férje mellett, de ránehezedik a növekvő háztartás teljes gondja is. Az ifjú Katharina még nem a mogorva „Käthie”, akit más szövegekből ismerünk, és írá közben nagyon a szívemhez nőtt.”

Mindenekelőtt hadd hajtsam fejem a General Press könyvkiadó előtt, ugyanis fenomenális ötlet volt, hogy valóban Cranach: A három grácia című festményét tették a borítóra – nem úgy, mint a külföldi verziókban.  A festményről tudni kell egyébként, hogy 24x37cm mestermunka, amely egészen 2010-ig magántulajdonban volt, mikor is a párizsi Louvre megvásárolta. Bár eredetileg a négymillió euró nem volt meg a kép megvételéhez, internetes adományok segítségével összegyűjt a hiányzó egy millió euró, így a múzeumnak sikerült megvásárolni a képet, az adakozóknak pedig lehetőségük van az általuk támogatott műalkotás külön megtekintésére.

A történetről annyit, hogy végig magával ragadott, rögtön visszarepültem az 1500-as évekbe, ráadásul bökkenő nélkül, még csak rá sem kellett hangolódnom. Annyira természetesen szól hozzánk a szöveg (ezúton is köszönet a fordítónak, B. Szabó Károlynak), mai nyelvezetű, mégis finom, jól megmunkált, hogy nem kellett homlokráncolva újra olvasgatnom a mondatokat, hogy megértsem, még egy kimerítő nap után sem. Így tehát rögtön a szívembe zárhattam a történetet a menekülő apácákról, a festőről, Luther feleségéről és nem utolsósorban a festő, Cranach jobb kezéről, Janról – aki véleményem szerint sokak kedvenc szívtiprója lesz a történetben. Az írónő rendkívül profi abban, hogy egy történelmi krimiben hogyan rejtse el a szerelmi szálakat ráadásul úgy, hogy azok egyáltalán ne legyenek zavaróak, mint a buta amerikai filmekben, amikor a legostobább és legveszélyesebb szituációkban csókolóznak a párok. Bátran tudom ajánlani tizenéveseknek, huszonéveseknek, harmincasoknak, nagymamáknak, nagypapáknak, tulajdonképpen minden felnőtt vagy majdnem felnőtt korosztálynak. Azok, akik nem sajnálják rá a pénzt, azoknak minőségi (mind megjelenésileg, mind tartalmilag) kötet gazdagítja majd a polcukat, de bátran merem ajándékba is ajánlani, szülőknek, nagyszülőknek.

A legérdekesebb az volt benne, hogy én azért nem túl sűrűn olvasok krimit, és bár ebben van gyilkosság, nehéz csak és kizárólag ebbe a kategóriába sorolni, mert egyszerre művészettörténeti, történelmi, szerelmes regény és krimi is, mégis, valahogy nagyon le tudott kötni a gyilkossági szál is – rám nem feltétlenül jellemző módon.  

Rosszat nem igazán tudok mondani róla, talán, hogy sejtettem kicsit, ki a gyilkos. Egyébként nyilván rájöttetek, hogy Jan a kedvencem a történetben és Susanna, az (egykori) apáca.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 - Cranach: A három grácia című festményéből készítette Kiss Gergely a borítótervet, ami így frappáns, és nagyszerűen illik a történethez. A kötet keménykötésű, igazi szépség a könyvimádók számára, és nagyszerűen lehet benne gyönyörködni a könyvespolcon.

Kinek ajánlom: Idősnek, fiatalnak, aki szereti a történelmet, vagy a festészetet vagy a szerelmi történetet, vagy a krimit, szóval gyakorlatilag mindenkinek! Aki szereti a szépirodalmat, a gyönyörködtető könyveket, amikkel lehet dicsekedni, mert van tartalma is!

 + pont: Terjedelem, borító, kötésminőség.
- pont: Nincsen. Azért lehet adni mínuszt, mert nincs második rész? :D

 Egyéb információ:

Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2016
Súlya: 486 gramm
Dimenzió: 145mm*200mm*30mm
Terjedelme: 400 oldal

0 Tovább

Dennis Lehane - Viharsziget (részletes ismertető)

Már megjelent Dennis Lehane klasszikusa felújított kiadásban, a Viharsziget. A 2003-as amerikai megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit - nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével. 

Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt

Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia.

Értékelés:

Régebben sok hasonló könyvet olvastam, mint a Viharsziget. Kedvenceim közé tartozott például Daniel Keyes: Az ötödik Sally című könyve, de elolvastam tőle a Szép álmokat, Billy! könyvet is. Mindhárom könyvben van valami közös; egyrészt nem annyira a pörgős cselekményre fektetik a hangsúlyt, másrészt mindhárom könyvben érdekes pszichológiai esetekkel találkozhatunk.

Aki már látta a Leonardo DiCaprio főszereplésében forgatott filmet, annak nem fog sok újat mondani a könyv, de legalább végre egy tökéletes példa arra, milyen az, amikor a film semmit sem változtat meg a könyvhöz képest – ez elég ritka jelenség. A mai könyvek többsége már próbál alkalmazkodni az új generáció pörgős életviteléhez, amely következésképp igényli a pörgős cselekményeket, párbeszédek tömkelegét tartalmazó olvasmányokat, de ez a kötet még azok közé tartozik, amelyben a párbeszédekkel ellentétben némileg több a tájleírás, és a „mindent láttatunk az olvasóval” hozzáállással szemben több gondolkodást, avagy morfondírozást igényel. Nem elég csak egy délután átrágnunk magunkat rajta, teljes odafigyelés szükséges, nyugalom. Ezáltal tehát nem egy délutáni kikapcsolós könyv, sokkal inkább sorolnám a komolyabb irodalmi művek közé, amelyek bár nem annyira pihentetőek, mégis talán nagyobb értéket képviselnek. Ebből tehát kiderül, hogy inkább a kb. középkorú korosztálynak ajánlanám, akik még elég türelmesek ahhoz, hogy végigvárják a történet kibontakozását, és olyanokon nevelkedtek, mint Jókai. Én valahogy  a köztes állapotba sorolnám magam, mert régebben elég sok pszichológiai témájú, vagy éppen szépirodalmi könyvön rágtam át magam, mostanában azonban én is jobban hajkurászom a kikapcsoló könyveket. Ennek ellenére elismerem, hogy ez egy nagyszerű és profi alkotás, nem véletlenül van 92%-ra pontozva a moly.hu-n. Azoknak tehát, akik huszonöt-harmincon túl vannak és/vagy szeretik a krimiket, élvezik, ha beleáshatják magukat a részletekbe, bátran merem ajánlani. Már csak azért sem ajánlanám viszont 16 éven aluliaknak, mert egyrészt nem véletlenül kapott a film is ilyen besorolást, másrészt van benne egy-két durva szexuális kifejezés, vagy morbid, rémisztő, elmebetegek viselkedését leíró rész.

Akik nem látták a filmet, vagy nem emlékeznek rá, azoknak meglepetéssel kecsegtet a vége, és izgulhatnak, hogy mi lesz a nyomozás vége, de számomra (talán mert sok ilyen könyvet olvastam) egy idő után nyilvánvalóvá vált a lényeg – persze volt, amikor engem is elbizonytalanított.

A karakterek szépen kidolgozottak, bár a történet szövevényessége és végkifejlete miatt ezt azért nehéz csak így egyszerűen kijelenteni. Az én kedvencem mindenesetre Chuck volt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Történet:
 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 91%

Borító: 10/10 – Szép, nem törő, de könnyen hajló borító, ami így megkönnyíti az olvasást. A lapok nem az érdesebb fajtából valók, inkább a vékony, szürke típus, nem a sárgás. Ezzel együtt jó minőségű kötés és törés nélkül lehet olvasni. A vékony lapoknak köszönhetően terjedelmesebb, mint azt első látásra gondolnánk.

Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a krimit, vagy a pszichológiával foglalkozó könyveket, nem várnak pörgős cselekményt, és szívesen belevetik magukat a részletekbe.

 + pont: A tényleg szép borítóért.
- pont: A néha kicsit (számomra) vontatott részekért.

Aki megtekintené a film trailerét:

0 Tovább
1234
»
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.