Facebook Twitter Addthis

A díjnyertes whisky titkos alapanyaga

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt

Vajon mi teszi olyan különlegessé a Rattray Old Garden Malt whiskyt, aminek lepárlója már több generáció óta apáról fiúra száll a Rattray családban – legalábbis Rain Arlender Az élet esszenciája című könyvében? Ebben az időben messzire nyúló, szereplők tekintetében szerteágazó, valamint megbotránkoztató stílusú angol humorral teli történetben a magyar pálinkák és skót whiskyk világába kalandozhatunk el.

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt „Természetkedvelő munkatársat keresünk. Magánytűrés kötelező, nagy láb előny.” 
Egy ilyen álláshirdetést olvasva jobb, ha az ember menekül. Aurorának azonban nincs sok választása – kénytelen belevágni. 
Munkaadója egy whisky lepárlót üzemeltető skót család. Munkahelye a szabad mező: se állatok, se növények, semmi valódi tennivaló. Munkaeszköze – és egyetlen hű társa – egy pár óriás méretű gumicsizma. Aurora dolga pedig, hogy a vidéket járja, és sejtelme sincs, miért fizetik. 
– 
„Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P. J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whisky körül.” Kemény Zsófi, író, slammer 
– 
„Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend.” Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze.

Értékelés:

Eleinte még egy átlagosan induló történetet tudhatunk magunkénak, bár már az első oldalaknál is kétségek gyötrik az olvasót, hogy vajon az adott szereplő abnormális-e egy kicsit, vagy a mű maga egy angol humorral átitatott történet. Az első fejezet végére azonban már megbizonyosodhatunk róla, hogy a könyv valóban tömény groteszk humor, ami egyszerre szórakoztatja, kikapcsolja, de kicsit vissza is taszítja az olvasót – hát még a végén.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor kötelezőket olvastam a gimiben, pl. Az Édes Annát vagy a Tótékat. Egyik történet sem volt teljesen százas, de azért elolvastuk, és az első esetében tanulságokat é következtetéseket vontunk le, a másodikban pedig egyszerűen csak jót röhögtünk. Nem tudom, Az élet esszenciája melyikhez hasonlít jobban, talán valahol a kettő között egyensúlyoz, vagy teljesen eltér ezektől, de tény, hogy én nem sok ilyen furcsa könyvet vettem még a kezembe. Eleinte idegenkedtem tőle, de amint úgy kezdtem felfogni, mint a fentebb említett két művet, tulajdonképpen élveztem. Még ha először nehéz is volt kicsit megszokni a sok szereplőt, a végére felállt fejemben a családfa, és már mindenkit tudtam hova tenni – megjegyzem, azért örültem volna egy rajzolt családfának az első oldalon.

A Rattray család több generációjának tagjairól olvasunk, megismerjük az apákat és fiúkat, feleségeiket és anyáikat, anyósaikat, gyerekeiket, megtudjuk, ki miért vezette vagy nem vezette a lepárlót, megismerkedünk egy orosz és egy magyar lánnyal, és megtudjuk, milyen „titkos alapanyag” segítségével nyertek kétszer is versenyt ezzel a híres-neves Rattray whiskyvel – a történet elején és a végén. Annyit meg kell említenem, hogy már csak a műfaj miatt is ezek nem akármilyen alapanyagok, de spoilerezni igazán nem szeretnék.

Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szeretik az ilyen stílust, a humoros, groteszk könyveket, leginkább úgy gondolom, a felnőtt korosztály számára lehet szórakoztató, de persze, ki tudja. Ha van néhány szabad órátok és kicsit kikapcsolnátok az agyatokat, ez biztos, hogy eltereli a gondolataitokat. Ez egy olyan történet, amit esti iszogatás alkalmával akár elmesélhettek a barátoknak, aztán lehet rajta megbotránkozni és/vagy röhögni, esetleg tovább fikcionálni a történet kapcsán. Ki tudja, a legjobb magyar házipáleszekbe milyen titkos alapanyag kerül? ;)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit mindegyik bolond, arra számítsatok!
Borító: 8/10 Eleinte nem értettem, de utólag azt mondom, teljesen jó a borító. A lapok lehetnének kevésbé fényesek és inkább sárgásabbak, félfamentesebbek, mert engem speciel zavartak, de más bajom nem volt vele.
Kinek ajánlom: A groteszk humor kedvelőinek, felnőtteknek, akik szeretik az ilyesmi könyveket és tudják értékelni azt.
+ pont: Mert lekötött egy időre, és tényleg első dolgom volt, hogy elújságoljam egy pár barátomnak, hogy képzeljétek, ebben a könyvben… (olvasd el!)
- pont: Mert a vége fúj.

0 Tovább

Amikor a laptopod átjárót nyit a manókhoz???

7 fantasy Könyvajánló Sorozat Magyar Humor Ifjúsági Kaland

Gondolom, sokan emlékeztek még arra, amikor nem is olyan régen elszabadult Egon, a sárkány az Oktogonon. Persze, ez nem annyira a valóság, mint inkább egy rekeszizomgyakorlat, Virág Emília humorral és határtalan fantáziával teletűzdelt könyvének, a Sárkánycsalogatónak ugyanis megjelent második része, a Boszorkányszelídítő. Én már hónapok óta vártam, és alig bírtam kivárni, hogy sorra kerüljön, és rögtön az első tíz oldalon úgy vigyorogtam, mint egy tejbetök. Hiszen milyen már, amikor egy laptop csak úgy átjárót nyit a padlónkon ki tudja, hová, és amikor éjszaka galád manók lepik el a szobádat?

7 fantasy Könyvajánló Sorozat Magyar Humor Ifjúsági KalandAz év legelszabadultabb fantasyje folytatódik!

A lidércszerető furcsa szerzet: attól boldog, ha minden kívánságod teljesíti, miközben a pusztulásod okozza. Ha mázlid van, besétál néhány manó, a kertésznadrágos fajtából, és felteszi az egyetlen értelmes kérdést: Hol az arany?! Márpedig Adrinak szerencséje van: budapesti albérletében, a dohányzóasztal alatt átjáró nyílik, s egy boszorkánnyal meg egy lidérccel együtt az arany keresésére indulhat. A lány azonban kincsek helyett valami sokkal értékesebbet, egy igazi párt talál, akire a bajban is számíthat, és aki nemcsak azt mondja neki, amit hallani akar, hanem az őszintét. Amúgy Adri ezt az egész ügyet a likkal, a manókkal, a boszorkánnyal meg a lidérccel tényleg kihagyta volna…

Értékelés:

„– Megitták a manók. 
Szükségem volt néhány másodpercre, mire felfogtam, mit mondott. Meg akartam szólalni, de nem tudtam. Csak addig jutottam, hogy kinyitottam a szám, aztán becsuktam. 
– A szobád tele van részeg manókkal – nézett a szobaajtó felé. 
Felhajtotta a bort, majd rám pillantott. Szorosan összezárta a száját, és könnyek gyűltek a szemébe. Aztán az asztalra borult, és megállíthatatlanul zokogni kezdett. 
– Hívj hozzám… mentőt! Összeomlottam! Ez a… rohadt stressz! Ez a rohadt munkahely elérte, hogy részeg manókat hallucináljak!”

 Bár egyet tudok érteni abban, hogy nem volt benne annyi humoros rész, mint az elsőben, leszámítva az első pár oldalt, én azért mégis nagyon tudtam élvezni, és hű maradok az írónőhöz a továbbiakban is, hiszen még mindig azt mondom, kivételes egyéniség az, aki ennyi „badarságot” képes összeírni egy könyvben, és úgy képes megnevettetni, hogy közben azt gondolod: „Neeee, ez hogy jutott már eszébe?” A szereplőket természetesen most is nagyon könnyű megszeretni, annyira, hogy a végén el sem akarjuk engedni őket, habár azért az én szívemben maradt némi űr a régiek miatt. Élveztem volna, ha valaki feltűnik ebben az első részből, de sajnos ez nem történt meg.

Mindazonáltal Adri, a főszereplő pesti lány stílusa nekem nagyon tetszik, bár páran írtátok, hogy túl átlagos, nekem éppen ez tetszik benne. Eléggé unom a „hű de tökéletes” szereplőket, a csini, csupa báj csajokat és a „kigyúrt, Úristen, de helyes és izmos” pasikat. Tetszett, hogy Adri egyszerű, azon pedig külön jól szórakoztam, hogy egy call centerben dolgozik (sajna én is megjártam már), így ismerős volt a helyzet, de érdekes volt a humorosabb oldaláról megközelíteni a dolgokat. Nagyon tudtam röhögni és bólogatni azon, az író milyen jól leírta az idegbeteg betelefonáló emberek stílusát (ez azért kis burkolt társadalomkritika is). Teljesen magamra tudtam ismerni Adriban, és a mondatain, belső gondolatmenetén gyakran vigyorodtam el. Nem tudom, mit gondoltok átlagos alatt, de szerintem annyiban nem átlagos, hogy Adri nagyon humoros, és bár még keresi önmagát, a végére megtudja, mit akar, jólelkű, segítőkész, kitartó és többre értékeli az emberi értékeket, mint a pénzügyieket. Ez szerintem manapság nem jellemző annyira.

Berzence, Belizár és Sanyi, a történetbeli három férfi mind külön oldalt érdemelnének. Nem titok, hogy Berzence volt a kedvencem, aki közel sem a tökéletes „pasi”, akire minden olvasó ugrik. Alacsony, kicsit vehemens, rengeteg hibát elkövetett, akaratos, bosszúálló, na de miből lesz a cserebogár, azért a felszín alatt látni, hogy egy kedves srác, aki csak elfogadásra vágyik. A többiekről majd kialakítjátok a saját véleményetek, nem akarok sok poént lelőni.

Rendkívül fordulatos történet, világokon át, és külön értéke, hogy képes a saját, hétköznapi és unalmas világunkat is különleges, rejtett titkokkal, helyekkel, varázslatokkal felruházni. Ki tudja, lehet, hogy egy napon én is találok egy átjárót az egyik buszon ülve, vagy a liftben, esetleg reggelre manók ülnek majd az ágyamon és lidércek lebegnek a fejem felett.

Tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti a furcsa, a humoros vagy a fantasztikus történeteket, azoknak, akik olvasták az első részt, de azoknak is, akik nem. Igen, az első nekem is jobban tetszett talán, de ez sem sokkal marad el mögötte. Imádtam!

„Reggel benyitottam a szobádba, és a laptopod előtt egy manó ült. Nekem ez sok. nagyon bírlak téged, jó lakótársam voltál, de nem tudom, hogyan tudnék a tulaj elé állni, és megmondani neki, hogy csináltál egy „alvilág-kapuja”-lyukat a padlóba, amin manókat engedsz a lakásba. Direkt utánanéztem a neten, és nem vagyok elmebeteg. Aki hallucinál, az általában nem reggel, és akkor sem manókat.”

Mások molyos véleményei:

„Aki olvasta a Sárkánycsalogatót, az nem fog csalódni a folytatásban sem. Egy igazi urban fantasy, mely Budapesten kívül, a jól ismert királyságba is elkalauzol bennünket. 
Nem tudom, hogy miért, de végig úgy éreztem, hogy Adri lakása a Tűzoltó utcában van és képszerűen pörögtek előttem az események. 
Most már nem csak boszorkányokkal kalandozhatunk, hanem lidércekkel és lidércúrral is. Bepillantást nyerhetünk az alvilágban történő „lélektisztításba”, pontosabban: nyúzásba. 
Szókimondó, izgalmas és humoros történet. Néha pedig előbukkannak az igazi emberi érzések, értékek, jellemek, amik csak emelik a történet értékét.”

„A Boszorkányszelídítő ezúttal kicsit mélyebbre merészkedett a komolyságot illetően, ez viszont csak előnyére válik. Legalább annyira – ha nem jobban – szerethető, mint az első rész, ezúttal is rengeteg esemény történik, soha egy pillanatra sem kell aggódnunk azon, hogy lenne időnk unatkozni.”

„A könyv olvasását mindkét tábornak ajánlom: éppen annyira hasonlít a Sárkánycsalogatóhoz, hogy élvezzék, akiknek az is tetszett; illetve annyiban különbözik, hogy esetleg akinek az nem jött be, egy új történetet is kipróbálhasson.”

„A humor talán kevesebb volt, mint amit az írónőtől (a Sárkánycsalogatótól) megszoktam, ennek ellenére a világfelépítés remek volt. Egy percig sem unatkoztam, izgalmas történet, és ismételten összekeveredik a mai világ technikája a régi korokat idéző Hetedik Királyság életével, és mindezt úgy, hogy az olvasó úgy érezze, ez teljesen normális. Persze egyáltalán nem az, és a szereplők sem, de én ezt vártam a regénytől..”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number One
Karakterek: 10/10 – Nagyon szerethető és „emberi” karakterek.
Borító: 10/10 – Nekem jobban tetszik, mint az első, egyébiránt méretben éppen akkora, jól mutatnak együtt.
Kinek ajánlom: A fantasy vagy a humor kedvelőinek, akik szeretnének röhögni egy jót és kicsit elkalandozni a világokban.
+ pont: A sok-sok humoros részért.
- pont: Néha kicsit soknak éreztem a harcok leírását, de nő vagyok, ez elnézhető.

0 Tovább

Életrekelt mesebei hercegem - avagy a Sorok között c. könyv folytatása, a Lapról lapra értékelése elsőként tőlem!!! :) (Megjelenik 29-én!)

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor

„CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.”

Csak hogy tudjátok, tűkön ülve vártam, hogy mihamarabb megkaparinthassam a folytatását, a Lapról laprát. Aki olvasta az első kötetet, tudja, hogy miről beszélek. Olivér, a mesebeli herceg az első részben nagy-nagy kalandok, gondok és fejtörés árán végül kikerül a való életbe, szerelméhez, Delilá-hoz. Csakhogy lehet, hogy a való élet nem is olyan tökéletes, mint elsőre gondolták, és lehet, hogy nem ők az egyetlenek, akik nem elégedettek a saját világukkal. A kötet 29-én kerül a könyvesboltok polcaira, én azonban voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy korábban olvashattam, így elsőként tőlem olvashattok értékelést a könyvről. :)

Az első részről, a Sorok közöttről már ITT írtam nektek, most elengedhetetlen, hogy a Lapról lapráról is szóljak pár szót.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult HumorA valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje… 
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Értékelés:

Imádtam az egészet!!! Rajongok ezért a folytatólagos történetért, és, ha lehet ilyet mondanom, a második rész még jobban tetszett, mint az első, már csak azért is, mert ezúttal inkább a való életben játszódik, valós problémákkal.

Fantasztikus ez a felnőtteknek írt mese, ami (majdhogynem) képes elhitetni velem, hogy a könyvszereplők tényleg egy külön életet élnek, amikor nem nyitjuk ki a könyveket. De erről nem szeretnék bővebben nyilatkozni, mert hibbantnak hinnétek. :) Inkább azt tudom javasolni, ne hagyjátok ki ezt a fantasztikus élményt, hogy eljátszhattok a gondolattal: milyen, amikor a mesebeli herceg életre kel, és viszonozza az olvasó szerelmét. Ugye, hogy minden könyvmoly legalább egyszer eljátszott már ezzel a gondolattal, ha nem ezerszer?

Persze, aki már olvasta az első részt, annak nem kell bemutatnom a történetet, úgy gondoltuk, Olivér és Delila boldogan élnek a való életben. Igen ám, de mind tudjuk, hogy a valóságban közel sem egyszerű minden annyira, mint egy tündérmesében, adódnak problémák, a tetteknek következménye van, és a rossz dolgok kíméletlenül csőstül jönnek, nem válogatnak. Nem tudhatjuk előre, hogy mi vár ránk, mi fog történni, nincs előre megírt szövegkönyv, feltétlenül boldog vég, itt mindenért meg kell küzdeni és ki kell érdemelni a boldog befejezést.

Nagyon sokat nevettem fel a könyv elején hangosan, szerencsére a családom már hozzászokott ehhez, szóval meg sem kérdőjelezték, hogy mért röhögcsélek magamban a szobámban, egyébként azon, hogy Olivér mennyit szerencsétlenkedik a suliban, milyen nehéz megszoknia ezt az életet, és milyen butaságokat csinál. Természetesen teljesen a szívemhez nőtt a srác, és bármit megbocsátok neki. Aztán voltak olyan részek, ahol elszomorodtam, és olyan is, ahol a vége felé majdnem sírtam, és csak azért nem tettem, mert a nálunk nyaraló unokahúgom és unokaöcsém valószínűleg megijedt volna a hirtelen kifakadásomtól. De a szemem azért könnybe lábadt. Mindazonáltal, ne féljetek, nem fogjátok végigkönnyezni az egészet, és nem sírós-depressziós hangulatban fogjátok befejezni, hanem szívmelengető emléket hagy majd a lelketekben a történet, és úgy dédelgetitek majd, hogy senkinek kölcsön sem fogjátok adni, hogy majd egyszer a gyerkőcötök megfelelő korú lesz, feltétlenül felolvashassátok neki. :) Én legalábbis így vagyok vele.

Kicsit hiányoltam a csodálatos illusztrációkat az első részből, de mivel ez leginkább a valóságban játszódik, így megértem annak hiányát. Természetesen a fekete-fehér rajzokból nincs hiány, az én szívem azonban mégis azokhoz a színes rajzokhoz vonzódik.

Érdekesség az első részhez képest, hogy több mellékszereplő is főszerepet kap, jobban megismerhetjük Julest, Delila barátnőjét, valamit Edgar is sokkal többet kerül a pódiumra, ezúttal az ő szemszögéből is sokat olvashatunk majd. Személy szerint ez a befejezés nekem sokkal jobban tetszik, mint az első, valahogy minden és mindenki a helyére kerül, megleli a boldogságot, ráadásul ott és azzal, akivel nem is gondolnánk. Nem kevés meglepetést tartogat a könyv; nem várt fordulatok pezsdítik fel az egyébként is sziporkázó „mesét”, ide-oda ugrálunk a világok között és mi magunk is keressük a tökéletes megoldást, amit természetesen csak maga az író találhat meg. :)

Bátran ajánlom gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő. Azoknak, akiknek tetszett az első rész, és nem tudják elengedni a szereplőket, vagy kíváncsiak a folytatásra.
 

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor
A könyv külföldi borítója

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Imádtam!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Az elsőhöz képest más, érthető módon valósághűbb. Én személy szerint jobban örültem volna valami mesés borítónak, és legalább annyi csodálatosan fantasztikus illusztrációnak, mint az első könyvben, mindazonáltal merek én bármi rosszat is mondani erre a fantasztikus könyvre?
Kinek ajánlom: Gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő.
+ pont: Imádtam az egész eredeti történetet!
- pont: NINCS. Ja, de, miért ért véget??? Soha ne érjen véget a történet! :)

0 Tovább

Homoszexualitás a fiataloknál – avagy Simon és a Homo sapiens-lobbi

Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult Humor

„A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérő volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.” (Wikipédia)

Manapság azonban rengeteg manga (japán képregény) anime (japán rajzfilm, azon belül ún. yaoi), valamint könyv vagy film dolgozza fel ezt a témát. Néhány évtizede (és persze még manapság is sokan) undorodva és negatívan álltak a dologhoz, azonban a filmeknek és könyveknek is például rengeteg szerepe van abban, hogy változzon a megítélés. Természetesen mindenkinek van magánélete, és olyan dolog, amit nem illik mások szeme láttára közönségesen művelni, de ez a heterokra és homoszexuálisokra ugyanúgy vonatkozik.

Valahogy én azt vettem észre, hogy a mai fiatalok talán nem annyira előítéletesek ezzel szemben, legalábbis én emlékszem, hogy nem törődtem ezzel a középiskolában jó tíz évvel ezelőtt, nem kifejezetten zavart a suliban az a bizonyos leszbikus pár, de még az a pár srác sem, akiről mindenki sejtette vagy éppen tudta, hogy homokosok. A mai napig nem zavar, és van egy-két ilyen ismerősöm is, rendes és szerethető emberek.

Ami a könyveket illeti, eddig nem igazán olvastam semmilyen, ebben a témában íródott könyvet, azonban tudom azt is, hogy nagyon sok tinédzser néz ilyen sorozatot, vagy épp ilyen animét, főleg persze lányok. Valamiért mi kevésbé ítéljük el a homoszexuális fiúkat, mint a saját nemük. És valamiért a leszbikusság bezzeg rögtön elfogadott a fiúk szemében (sőt, még gerjednek is rá), pedig mindkettő elfogadásának egyazon (normális) szinten kellene lennie. Úgyhogy személy szerint én örülök, amikor azt látom, hogy mintha a fiatalabbak elfogadóbbak lennének a témában, és ez úgy kábé tíz éve kezdődött – legalábbis itthon. Sőt, már egy homokos srácról írt tiniregény rengeteg embert mozgat meg, és nem lepődnék meg, ha mindenféle díjakat bezsebelne magának. Sok témáról az a véleményem, hogy csak azért írnak arról az emberek, mert az tuti felkapott lesz (hadd ne említsek példákat), kihasználják a felhajtást, és ezáltal próbálnak felkapaszkodni. Többek között ez az oka, hogy nem igazán törődöm a hasonló témájú könyvekkel, de itt van például a Will és Will, vagy a Simon és a Homo sapiens-lobbi, amelyek akkora olvasótábort tudhatnak magukénak, ami talán egy új irányzatot nyit meg a könyvírásban. Személy szerint most az utóbbit olvastam el, és magam is meglepett, amikor először elkezdtem érdeklődni a könyv iránt:

Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult HumorSokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Értékelés:

Az igazat megvallva, mindig is IMÁDTAM a fiataloknak, tiniknek szóló regényeket, pedig már 25 vagyok, és miért? Mert az ilyen, jól megírt történetek lazák, kedvesek, humorosak, nosztalgikusak, hangosan röhögök rajtuk vagy éppen sírok, mert észrevétlenül a szívedbe szövik magukat. Mert letehetetlenek, és mert nincs olyan pillanat, hogy egy ilyen könyvet ne vehetnél elő, mert biztos, hogy mindig pont jókor jön. Mert a saját tinédzserkoromra emlékeztetnek.

Nem véletlen, hogy valaki a molyon Leiner Laurához hasonlította az író stílusát, bár szerény véleményem szerint úgy gondolom, ez annál talán még egy fokkal kiforrottabb, de annyiban tényleg hasonlatos, hogy mindketten tinikről írnak, és igazán jó stílussal és ráérzéssel. Simon, a főszereplő egy nagyon kedves, érzékeny, imádnivaló, szerethető srác, akit egyszerűen képtelenség nem elfogadni. Annyira megszerettem az olvasás során, hogy néha azon gondolkodtam, milyen jó lenne nekem is egy ilyen barát, akivel mindenről jól el lehet beszélgetni, és aki nem ítélkezik mások felett. Simon nagy problémája, hogy a fiúkhoz vonzódik, pontosabban ahhoz az ismeretlenhez, akivel titokban levelezik (Blue-hoz), ráadásul egy Martin nevű srác megfenyegeti, hogy mindenkinek a tudtára hozza a „meleg dolgot”, ha Simon nem segít neki elcsábítani az egyik lánybarátját. És akkor még ott van a nyakukon az iskolai színdarab, a baráti körében lévő szerelmi háromszögek, a „mindenbe beleütöm az orromat” család… Mi lesz ebből? Egy kedves gimis sztori, viszonzatlan szerelemmel, balhékkal, kiruccanásokkal, leckeírással, no meg a nagy titokkal: ki Blue?

Őszintén, egész végig imádtam a sztorit, és örültem, hogy egy ilyen könnyed és laza, de mégis mennyire őszinte történetet tarthatok a kezemben. Nem volt túl sok benne a „melegség”, ami azért jó, mert így nagyobb célközönséget mozgathat meg a történet és mert ugye ez egy tiniknek íródott könyv, szóval nincsen benne semmi karikás. :) Én végigizgultam és találgattam a sztorit, hogy ki lehet Blue, de nem jöttem rá! És ez szuper, mert én mindig előre lelövöm magamnak a poént, az pedig eléggé lelombozó tud lenni. Örültem, hogy az író úgy képes csűrni-csavarni a dolgokat, hogy egy pillanatra sem sejtettem, hogy ki a titkos srác, mert mindenkire tippeltem, de őrá pont nem.

Pörgős, kedves, toleranciára tanító történet, szélsőségektől és előítéletektől mentes, és ezzel az egyszerű elfogadásával tökéletes, nem csodálom, hogy már 13 országban kapkodják a polcokról. A totális kedvenceim között landol, mert minden sorát imádtam, és mert nagyon tetszett a vége.

Érdekes volt Simon és Blue „Coming out”-ja, és lobbija (a fogalmakat lentebb bemásoltam.)

Ajánlom fiataloknak, nosztalgiára vágyó idősebbeknek, akik laza, vicces és jól megírt könyvre vágynak, amiről lehet beszélni, és ami nem véletlenül ilyen kelendő.

Egyéb vélemények a moly.hu-ról:

"Ez a könyv egyszerre volt jópofa, kissé lökött és nagyon cuki. Nem kell iszonyat mélységet várni tőle, inkább egy egyszerű, aranyos, némileg naplószerű, coming-out sztorira számítson, aki kézbe veszi. Ja, és nem árt némi Harry Potter, manga és rocktörténeti utalásra is felkészülni. Meg némi oreo keksz utáni vágyakozásra. Legalábbis velem így esett. 
Olvassátok, szerintem megéri. Nekem órákra mosolyt ragasztott az arcomra."

"Először is le kell szögezzem, hogy 30 éves, heteroszexuális nőként ez a könyv egészen biztosan nem nekem íródott. Ajándékba szánom, de előtte gondoltam, beleolvasok, ha már ilyen jó átlaga van a moly-on. 
Az elején még némi távolságtartással kezeltem, meg is fordult a fejemben, hogy félbehagyom, mert ugyan ki tudja megjegyezni ezt a rengeteg mellékszereplőt, meg különben is. 
Aztán berántott. De irgalmatlanul. Nem hittem volna, hogy így lesz, de a könyv olvasása során újra 17 éves voltam, egy 17 éves problémáival és gondolataival, valamint őrülten szerelmes. Komolyan, konkrétan úgy liftezett a gyomrom, mint anno. Imádtam a hangulatát, imádtam a szerelmi szálat, imádtam, hogy olvashatok egy olyan szerelmes regényt, ami a fentiekkel együtt sem csapott át giccsbe, annyira szép volt az egész! Igen, most olvadozok. Nagyon. 
Mennyire szerettem volna ezt a könyvet 17 évesen is…:)"

 Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 89% NEM VÉLETETLEN
Borító: 10/10 – Tudom, megint max pontot adtam mindenre. Hát Istenem, ha valami úgy tökéletes, ahogy van, akkor azt el kell fogadni. :)
Kinek ajánlom: Fiataloknak, nosztalgiázó időseknek, tiniknek, lányoknak, vagy akár fiúknak. Ez egy hihetetlenül kedves gimis sztori. Tuti befutó.
+ pont: A témáért és Simonért, amiért annyira szerethető, hogy azt kívánom, bárcsak nekem is lenne egy ilyen barátom, mint ő. Simon nagyon eredeti, a történet pedig egyedi és humoros, modern és igazán kedves.

- pont: Nincs. Bocsesz. :)

És végezetül néhány, a homoszexualitással kapcsolatos tudnivaló (forrás a Wikipédia):

A homoszexuális identitás kialakulásának szakaszai

Számos kutató egyetért abban, hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. A főbb szakaszok a következők:

Szintetizáció, Különbözőség érzése

Amint a homoszexuális egyének visszatekintéseiből kiderül, sokuknak iskoláskorukban olyan társas tapasztalataik voltak, mely azt az érzést keltette bennük, hogy ők mások mint a többi gyerek, főként a saját nemüktől érzik különbözőnek magukat.

Felismerés, identitáskrízis

Nemi érés idején észlelik, hogy a saját nembeliekhez vonzódnak. A serdülőkor középső szakaszában ezek a fiatalok kezdik elhinni, hogy ők talán homoszexuálisok. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és a kiközösítettség időszakát.

Az identitás felvállalása

Sok olyan fiatal, akinek vannak homoszexuális tapasztalatai, és aki felismerte, hogy saját neméhez vonzódik, nem a vonzalmai szerint választ. Mások azonban nyilvánossá teszik eddig csak önmaguknak (és más homoszexuális társaik előtt) bevallott vonzódásaikat. Ezek az emberek, akik elérték a homoszexuális identitásnak ezt a szintjét, különböző módon viszonyulnak hozzá:

  1. Vannak, akik a homoszexuális kapcsolat elkerülésére törekszenek.
  2. Mások titokban tartják másságukat a nagyvilág előtt, párjukkal titokban találkoznak.
  3. Mások magukévá teszik a szélesebb társadalom homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiáit, és szélsőségesen viselkedve, elkezdenek megfelelni ezeknek a sztereotípiáknak.
  4. Mások elkezdenek a homoszexuális közösséghez alkalmazkodni.

Elköteleződés, az identitás integrációja

A homoszexuális identitásképzés ezen szintjére azok jutnak el, akik lehetséges életformaként fogadják el a homoszexualitást. A homoszexuális identitás melletti elkötelezettség lehet gyengébb vagy erősebb, főként az alábbi tényezőktől függően:

  1. A személy mennyire sikeres személyes kapcsolataiban.
  2. A családja mennyire fogadja el őt.
  3. Mennyire sikeres a munkájában, karrierjében.

lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van.

Coming out

A "Coming Out" – angolul: előbújás, esetleg előlépés – az a tett, mikor valaki felvállalja a környezetében élők előtt másságát. Ennek fő oka az őszinteség az illető családtagjaival, egyéb közeli barátaival, ismerőseivel szemben, amivel megszüntethető a lelkileg kimerítő titkolódzás, hazudozás, esetleges képmutatás. Erre leginkább akkor kerül sor, ha az illető már párkapcsolatban él valakivel a saját neméből, ami egy párkapcsolat jellege miatt nehezen, vagy egyáltalán nem titkolható. Így a homoszexualitás felvállalásával, elismerésével jó eséllyel legitimálható a kapcsolat ezen emberek előtt.

Mivel a „láthatatlan” homoszexuálisok aránya sokszorosan meghaladja a felismerhetőkét, a sztereotípiáknak ellentmondó melegek önfelvállalása (coming outja) jelentősen befolyásolhatja a társadalmi megítélést, és hozzájárulhat a sztereotípiák megszűnéséhez.

0 Tovább

Virág Emília - Sárkánycsalogató (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy Magyar

Az a kivételes eset fordult elő pár napja, hogy nem tudtam, mit olvassak, úgyhogy ismételten Blankához fordultam segítségért, akinek már annyira megbízom az ízlésében, hogyha egy hatezer oldalas, megsárgult nyomtatványt rak elém, biz’ Isten, én abba is belevetem magam, ha Ő mondja. Így történt, hogy bár első hallásra/olvasásra nem keltette fel a Sárkánycsalogató a figyelmemet, mégis a kezembe került, és úgy de úgy örülök neki, hogy ezentúl nem is nagyon fárasztom magam a könyvválasztásokkal, majd Blanka megteszi helyettem. :)

Ez az urban fantasy annyira megfogott, legfőképpen a stílusával, hogy egyik este (még akkor a könyv felénél jártam) úgy éreztem, nekem mindenképpen meg kell interjúvolnom az írónőt, és köszönet neki, ez meg is történt, mert jó pár érdekes kérdésem volt hozzá. Például miért hívják Józsinak a főszereplőt? Az interjút ITT olvashatjátok.

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy MagyarJózsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Értékelés:

Őszinte leszek, voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban, mert milyen már, hogy Józsi, az egyetemista elszabadít egy sárkányt…. Budapesten… Most komoly? Végül, mivel, mint említettem, Blanka mondta, hát az ő szava szent, úgyhogy nosza, rajta! Nem csalódtam!!! Most sem! Már az első néhány fejezetnél magával ragadott a történet, és amikor azt mondjátok, hogy humorral teli, élvezhető, kalandokkal teli, mesés, akkor nem tévedtek. A kedvenc részem, amin többek között a legjobban szórakoztam, az alábbi volt:

„A sárkány szeme nyitva volt, a tévét figyelte, és a lánynak az volt az érzése, hogy kerüli vele a szemkontaktust.
Amikor elkezdte talicskába hordani a vasvillával a szalmát, a sárkány pont úgy mordult fel, ahogy az exe, Ricsi szokott, amikor sörrel a kezében ült a tévé előtt, ő pedig elpakolta az üres sörösdobozokat és tányérokat.
Ahogy az exbarátjára, úgy a sárkányra is vetett egy rosszalló pillantást, miközben megjegyezte: 
– Ja, persze, majd nem takarítok, mert te egész nap a tévét nézed.”

De félreértés ne essék, ha azt gondolnánk, hogy itt egy eltúlzott, erőltetett humorral teli silány könyv került a kezünkbe, már csak az is elég biztosíték, hogy olyan nagy kiadó adta ki, mint az Athenaeum, aki sosem okoz csalódást, legalábbis nekem nem. A történet jól megszerkesztett, néhol, miközben váltakoztak a szemszögek, alig vártam, hogy újra Józsiról olvashassak és a lovagról, hogy mégis hogyan keverednek ki a csávából, mi lesz szegény sárkánnyal, hogy fog mindenki visszakeveredni a helyére. Anélkül, hogy bővebben belemennék a spoilerezésbe, mindenképpen tudnotok kell, hogy a történet azonban korántsem ennyire egyszerű, szövevényes, szépen felgöngyölített kalandregény, ahol a megfelelő időben és helyen derül ki minden, és kapunk magyarázatot a kérdéseinkre. Először tartottam tőle, hogy oké, sárkány, na, bumm, de mi lesz a nagy sztori, vagy ennyi az egész? Nem! Megismerhetünk egy távoli világot, egy érdekes varázslót (boszorkányt), egy kedves lovagot (Bélát), két belevaló lányt (Sárát és Emesét) valamint egy hétköznapi, gyakran másnapos egyetemistát, Józsit. De megismerünk egy királyságot, találkozunk lidércekkel, különleges állatokkal, varázslatokkal, banyával és miegymás. Furcsasága a történetnek, hogy azt hiszem, pont a nevek (eleinte furcsállott) hétköznapisága hozta közelebb hozzám a történetet, és épp ettől éreztem úgy, hogy ez akár a szomszéd Józsi is lehet, ki tudja, mit csinál ott a szürke panelben, talán épp kávét főz a kotyogós kávéfőzőn, vagy titokban világokat nyit meg egymás felé. :O

Lendületes, stílusos, és egyedi. Sok részen nevettem fel hangosan, és élveztem, hogy akár rólam is szólhatna ez a történet, és az is örömmel töltött el, hogy a jól ismert budapesti helyszínekről olvashattam. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a "mesébe" az író burkolt némi kritikát, ha mással szemben nem is, de a médiával szemben mindenképp. Nem, mintha nem értenék egyet vele.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a fantasyt, de első fantasy történetnek is mindenképpen megfelel, sőt, szerintem még azokkal is megszeretteti a mesék világát, akik eddig nem voltak a téma megszállottjai. Jómagam például már jó pár éve elhatárolódtam ezelől, de egy-egy ilyen történet mindig felidézi, hogy miért is élveztem annyira A gyűrűk urát. Például.

A váltott szemléletmód a könyvben nagyon jó ötlet volt, így amíg az egyiket olvastam, a másik szereplő miatt izgultam és vice versa. A kedvencem természetesen Hollus, bár ezt annyira nem jelenthetem ki, mert Józsi a hétköznapiságával és a regény során tapasztalt jellemváltozásával, későbbi bátorságával megvett magának – és az ironikus humoráról még nem is ejtettem szót.

Nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben egy ennyire nívós és utánzatmentes fantasyt olvashatok majd magyar írótól, aki nem erőlteti sem a vámpírtémát, sem semmi koppintást, sem az erős szexuális töltetet (utálom, amikor azt erőltetik minden könyvben.) Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt olvasmányos (néhány könnyedebb, pesti egyetemistától elhangzó káromkodástól eltekintve), szép, meseszerű, kalandokban és fantáziában nem szűkölködő történet. Mindenképpen a kedvenceim között landol!

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 95% NEM VÉLETETLEN
Borító: 9/10 – Be kell valljam, eleinte nem értettem egyet a borítóval, mert jobban örültem volna egy fényképnek a szereplőkről, vagy egy ábrázolásnak róluk, de így a végére egész jól összebarátkoztam vele.
Kinek ajánlom: Nincs kivétel, mindenkinek! Lányoknak, fiúknak, nagymamáknak, egyetemistáknak ;) ésatöbbi.
+ pont: Az egyedien megteremtett világért, a rengeteg-rengeteg kalandért, a szereplők szerethetőségéért, Egonért, Hollusért és Józsiért. Ja, és persze Béláért. Hol a kotyogós kávéfőzőm???
 - pont: Folytatást akarok, brühühü. Szerencsére az író nem áll meg ennél a könyvnél, a nekem adott interjúben említette, hogy lesz majd még ebben a világban játszódó regénye. KELL NEKEM! :)

Egyéb molyos vélemények:

"A világfelépítés zseniális volt! A párhuzamos világ mesebeli elemei pedig varázslatosak voltak. Végig az volt az érzésem, hogy én is ott vagyok a mesében, és átélem mindazt, amit a főhős, köszönhetően a részletgazdag ábrázolásmódnak, ami miatt akár egy filmet, úgy láttam leperegni a történetet a szemem előtt. 
Az írónő nagyon jól adagolta az információkat, végig fenntartotta a feszültséget, egy pillanatra sem engedte, hogy unatkozzak. Minden oldalon egyre több tárult fel a világból, és egyszerűen képtelenség volt kitalálni, mi lesz a következő fordulat. Volt benne rejtély bőven."

"Lehetetlen, letehetetlen történet, engem elvarázsolt az első mondattal, és imádtam az utolsó pontig. Pörgős, de nem fárasztó, remek a humora, és időnként még aggódni is lehet a szereplőkért. Már ha ráér az ember aggódni két röhögőgörcs között.  Józsi annyira telibe talált mai pesti 27 éves, hogy párját ritkítja, Hollus dumái zseniálisak, Béla szórakoztató, de a sárkányt és a csajokat se kell félteni. "

"Nem tudom, hogy milyen egy urban fantasy, vagy milyennek kellene lennie, mert nem vagyok egy fantasy rajongó. De a Sárkánycsalogató meggyőzött arról, hogy időnként el kell merülni ebben a világban. "

"Amellett, hogy kizökkent a szürke hétköznapokból és megnevettet, előnyére kell írni a regénynek és az írónőnek is, hogy nem a megszokott fordulatokat alkalmazta. Nem lehetett tudni, hogy a következő oldalon mi vár ránk és a főhősökre. Szereplői nem fekete-fehérek, hanem igen színesek, akár csak az átkok és a káromkodások ;)"

0 Tovább

Megjelent Ellen DeGeneres első magyarra fordított könyve

Megjelent Ellen DeGeneres amerikai humorista, színésznő és jelenleg a nevével fémjelzett talk show Emmy-díjas műsorvezetője első magyarra fordított kötete Szórakozol velem? címmel.

Könyvajánló Blog Humor FelnőttSok élmény ért az elmúlt évek során, és sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyet szívesen megosztanék a kedves olvasókkal. Szóval, ha van egy perced, dőlj kényelmesen hátra és élvezd mindazt, amit ebben a könyvben összehordtam. Remélem, a könyv végén az lesz az érzésed, hogy minden követ megmozgattam, minden ajtót kinyitottam, minden ablakot betörtem és minden szőnyeget kiporszívóztam. Sőt még zongoráztam is szóval, kezdhetünk?

Ellen DeGeneres humorista, bestseller író, az egyik legnépszerűbb amerikai műsorvezető, Oscar-díj-átadó házigazda és számtalan közönségdíj büszke tulajdonosa, akinek egyetlen nem titkolt célja van ezzel a könyvvel (és úgy általában a tevékenységével), hogy Téged szórakoztasson. Engedd meg hát neki!

10 dolog, amit tudnod kell Ellenről

10. 24 millió rajongója követi a Facebookon, 27 millió az Instagramon, 56 millió Twitteren.

9. Az első, 1995-ben megjelent My Point... and I Do Have One című könyve is #1 New York Times bestseller lett és a kiadók heti bestseller listáját 24 hétig vezette.

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt

8. 2008-ban a legnépszerűbb amerikai talk-show-műsorvezetőnek választották (Most Favorite Daytime Talk Show Host), még Oprah Winfrey-t is megelőzte.

7. 1982-ben, miután megnyerte a Showtime tévécsatorna tehetségkutató versenyét, Amerika legviccesebb emberének nevezték.

6. 45 perces, nevével fémjelzett és általa narrált dinoszauruszos kalandprogram várja a Disneylandbe látogatókat.

5. Whoopi Goldbergen kívül ő az egyetlen nő, aki vezette az Oscar-díj átadó ünnepségét, ő ráadásul kétszer is.

4. Házas, feleségével Portia de Rossival 2008-ban keltek egybe

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt
forrás: Jaguar PS / Shutterstock.com

3. Elnyerte a Mark Twain-díjat, amivel a legnagyobb amerikai humoristákat jutalmazzák.

2. 2014-ben az Oscar-gálán készült híres selfie-je az azóta is legtöbbször retweetelt kép; több mint 3 millió megosztással. Ezen többek közt Bradley Cooperrel, Meryl Streeppel, Jennifer Lawrence-szel, Julia Robertscel, Brad Pitt-tel és Angelina Jolie-val pózol.

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt

1. 2004 és 2015 között 38 Emmy-díjat nyert, egyszer jelölték Grammy-díjra és háromszor Golden Globe-ra.

Ellen DeGenerest, a szerény louisianai lányt sokszínűsége juttatta a rivaldafénybe, karrierje csodásan ível felfelé. Nézők milliói hangolódnak rá a műsorára naponta, ami folyamatosan nyeri a különböző díjakat és kitüntetéseket. Vendége volt már Katy Perry, Michelle Obama, Hugh Grant, LL Cool J, Justin Bieber és Reese Witherspoon is.

Ő kölcsönözte az imádnivaló és feledhetetlen Szenilla hangját a Némó című Pixar-filmben. Zsűrizett az American Idolban is.

Mindezzel Ellen személye lenyűgözővé és inspirálóvá vált.

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt

Interjú Ellennel: (Készült Ann Curry today.com-on megjelent interjúja alapján.)

Nem szeretem a túlzott figyelmet – vallja be Amerika legnépszerűbb műsorvezetője.
Hiába a rengeteg Emmy-díj, az Oscar-gála vezetése, Amerika talán legnépszerűbb talkshow-műsorvezetője, Ellen DeGeneres beismerte, hogy ő valójában egy introvertált ember, aki kínosan érzi magát társas helyzetekben.

„Az biztos, hogy introvertált vagyok. És ezt én is csak most tudtam meg magamról. És talán nem is gondolnád, mert én így döntöttem... vagyis inkább véletlenül alakultak így az események az életemben. A stand up meg minden véletlen volt. Nem én voltam az osztály bohóca, nem kellett a figyelem” állítja a népszerű komikus-műsorvezető, majd hozzáteszi: – „Azt nem mondanám, hogy magamnak való vagyok, szeretek megosztani bizonyos dolgokat. De félénk és befelé forduló típus vagyok. Nem szeretem a nagy figyelmet.”

„Ha magamra tekintek, akkor leginkább a karrieremet látom”, ismeri be Ellen. „Én tényleg kínosan tudok viselkedni társaságban. Például utálom a nagy eseményeket. Hátam közepére nem kívánom a csip-csup beszélgetéseket. Inkább a mélyebb témákat kedvelem. Beszélgessünk a meditációról, a világról, a fákról vagy az állatokról. Csak kérlek ne a semmiről.”

Félelmei ellenére Ellen 1997-ben a nyilvánosság előtt jelentette be leszbikusságát. Akkor így nyilatkozott: Inkább olyan dolgokról beszélek, melyek fontosak számomra, de szerepet nem játszok csak azért, hogy szeressenek az emberek.”

Ellen sosem gondolt hibaként a nagy coming-outjára. Úgy véli,ez a legjobb... mert szabad lettem. Tökéletesen képes vagyok önmagam lenni... A szórakoztatóiparban mindenki tudja, kik melegek. Nézzünk szembe a tényekkel. Vagyis, ha a kamera nem forogna, megnevezhetnénk mindegyikőjüket. Ha ez nem lenne publikus és csak a könyvem megjelenéséről szólna az interjú, biztosan rettegnék, hogy mikor bukom le. Rettegnék, hogy rákérdeznek és azon agyalnék, hogyan tudnék kitérni a válasz elől. És ez az egész olyan nevetséges” mondja el őszintén, majd folytatja. – „Borzalmas lehet úgy élni, hogy titkolsz valamit. Ha a hírnév és a pénz érdekében teszed ezt, az olyan, mintha eladtad volna a lelked az ördögnek.”

Ellen pozitív életszemléletét tükrözi az a hozzáállás is, amit sorozata megszűntetésével kapcsolatban érzett. „Nem kudarc volt. Úgy értem, a sorozat egy ajándék volt, aminek vége lett. Nem tekintek rá sajnálattal, semmit sem csináltam volna másképp. De az biztos, hogy a következő három évben volt időm talpra állni” – ismeri be Ellen. „És ez egy olyan folyamat, amit csak te veszel észre magadon. Senki más, hiszen ez neked fontos és ez veled történik. Sokáig tartott, hogy rájöjjek, ki is vagyok a karrier, a hírnév és az emberek szeretete nélkül. Végül felteszed magadnak a kérdést: Ki is vagyok valójában?”

Ellen DeGeneres egy híres talkshow népszerű műsorvezetője, az egyik legismertebb ember Amerikában, és mégis, a könyv olvasása közben egy visszahúzódó, félénk személy benyomását kelti bennünk.

Ellen Szórakozol velem?! című könyvének olvasása olyan, mintha egy nagy ölelést kapnánk. Nos, ha szeretnél egy nagy ölelést, vedd meg a könyvet!” – javasolja maga a szerző, majd hozzáteszi: „Ez jó gondolat. Legyen mindenki boldogabb! Bárcsak a világ boldogabb lenne! Szerintem ez az egy közös mindenkiben. Túlságosan a különbségekre koncentrálunk, és ez káoszt, negatív hatásokat és megfélemlítést teremt a világban. Pedig bárcsak mindenki arra koncentrálna, ami mindegyikünkben közös... hogy mindannyian boldogok akarunk lenni.”

Ellen sikere évek óta töretlen, de vajon minek tulajdonítja ezt a hatalmas sikert? Remélem, látják, hogy hiteles vagyok, hogy magamat adom. És remélem, vicces is vagyok” – teszi hozzá nevetve. – „És, hogy végül is kapnak valami pluszt. Boldognak érzik magukat. És amit igazán szeretnék, hogy az emberek jól érezzék magukat. És ez bámulatos. Különösen bámulatos... Hiszen már mindenki tudja, hogy meleg vagyok, ugye?

Ellen felesége az ausztrál-amerikai színésznő és modell Portia de Rossi. A humorista igazán kedveset ír Portiáról könyve elején: megemlíti, hogy ő élete legfontosabb szereplője, és egy fontos ember törekszik arra, hogy kiteljesedj, és legyőzd a korlátaidat.

Nos, valójában ő mondott valami ilyesmit a fogadalmában, mikor összeházasodtunk, de ezt most nem tudom pontosan felidézni. De az volt a lényeg: Fontos, hogy szeretve legyünk. És alapvető, hogy meg is értsenek. És én ezt kapom tőle. Ő megért engem. Támogat és szeret. És ő úgy szeret, mint még senki. Vagyis én nagyon szerencsés vagyok. Mert nehéz ilyet találni” – ismeri be Ellen őszinte meghatottsággal.

Örülök, hogy úgy döntöttél, belenézel a könyvembe. Tudod, ez az hely, ahol a szerzők ismert emberektől idéznek arról, hogy milyen nagyszerű ez a könyv. De én ezt nem igazán szeretem. Olcsó trükknek tartom, ami csak arra jó, hogy bepalizza az embereket. Nem hiszek benne. Te ennél úgyis okosabb vagy, és szebb úgysem dőlnél be.

Nagyon tetszik a blúzod jól megy a könyvemhez!
ELLEN DEGENERES

Imádom, ahogy fogod ezt a könyvet. Látszik, hogy erre születtél Vedd meg és el se engedd!
ELLEN DEGENERES

Tudod, mi tetszik nekem a legjobban benned? Az, hogy így egymásra találtunk. Na meg a szemed!
ELLEN DEGENERES

Te vagy a legkedvesebb olvasóm! Minden idők abszolút kedvence. De psszt... meg ne mondd a többieknek!
ELLEN DEGENERES

De lássuk, mit mondanak mások!

DeGeneres imádnivalóan egyedi megközelítésben beszél mindenről. Bármi legyen is a téma: a kelkáposztától a divatbemutatókig vagy Jézusig, az biztos, hogy rajongani fogsz érte!
PEOPLE MAGAZIN

DeGeneres könnyed, olvasmányos stílusa a régi és az új olvasóknak egyaránt a kedvence lesz!
PUBLISHER WEEKLY

Egy rajongó sem fog csalódni! A szerzőnek különleges képessége van az abszurd belső monológok ütős megjelenítésére, hetet-havat összehord DeGeneres összetéveszthetetlen bölcsessége és szókimondása egy pillanatra sem lankad.
KISKUS REVIEW

Egyéb információk:

  • 224 oldal
  • Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
  • ISBN: 9786155596308
  • Álomgyár Kiadó, 2016
0 Tovább

Veréb Emese – Segítség, már megint egy gyökérrel járok! (részletes ismertető)

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van, és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondtál róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét minden félelem nélkül, bármikor rábízhatja.

Már kifejtettem egy korábbi posztomban, hogy nem igazán szoktam kortárs magyar könyveket olvasni, de ezt mostanában (hála az égnek) sokadszorra szegem meg, és ez azért van, mert úgy fest, több olyan értelmes magyar könyv jelenik meg a könyvesboltokban, amik felkeltik az érdeklődésemet – többnyire magánkiadásban. Tudni kell, hogy én a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nem egyszerű a magyar kiadóknál labdába rúgni, már csak azért sem, mert félnek. Félnek attól, hogy amit csak úgy kiadnak, egy magyar írótól, nem lesz nyereséges, nem lesz keresett, ezért többnyire csak külföldi könyvek (jobb esetben bestsellerek) fordításait adják ki, azzal nagyon nem lőhetnek mellé. Amit magyaroktól látok nagyobb kiadóknál könyveket, azok vagy celebkönyvek, vagy fogalmam sincs, hogy sikerült. A magánkiadással kicsit az a baj, hogy az is ki tudja adni a könyvét, aki nem tehetséges, de sok pénze van, ezzel azt akarom mondani, hogy tényleg nehéz dolgunk van, ha jó kortárs könyvet akarunk olvasni, én mégis mostanában igyekszem felkutatni őket, például ezt is. 

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Értékelés:

Veréb Emese könyve úgy került a látóterembe, hogy sok könyvmoly társam érdeklődött ez iránt a könyv iránt, hogy kinek van meg, ki mit gondol róla, ezért is döntöttem úgy, hogy nosza rajta, nézzük meg, miféle. Először az ismertetőt olvastam el, aztán az írónő Facebook oldalán szerencsémre nagyon sok idézettel találhattam szemben magam, amik annyira megfogtak, hogy egyből úgy éreztem, ezt érdemes lenne elolvasnom. Valahogy, miközben az idézeteket olvastam tőle, úgy éreztem, mintha csak rólam írt volna, "igen, ezt már én is sokszor gondoltam" így, vagy, hogy "de jó, hogy ezt valaki rajtam kívül is megfogalmazta".

Ma délután kezdtem neki a könyvének. Bár a borító első látásra inkább tizenéveseknek szól, én mégis az idézetektől felbuzdulva bizakodva kezdtem bele az olvasásba huszonöt éves létemre, és nem bántam meg. Talán a papír vékonysága miatt a kötet első látásra rövidnek tűnik, azonban 193 oldal, tehát bátran kijelenthetem, hogy még egy hozzám hasonlóan gyorsan olvasó embernek is minimum 4 órájába telik elolvasni, de szünetekkel együtt lesz az 5 is; azoknak, akik lassabban olvasnak, nyilván több. Az első pár oldal ugyan még nem igazán tudott beszippantani (de hát ez nagyon sok könyvnél jellemző), a felénél azonban már annyira beleéltem magam, hogy nem tudtam letenni. El sem tudom mondani, mennyiszer éreztem úgy, hogy én vagyok a főszereplő, vagy, hogy bárcsak odamehetnék hozzá és megmondhatnám neki, hogy szerintem mit vagy hogyan tegyen, vagy éppenséggel mit ne tegyen. A fejemben milliószor elmondtam, hogy „Neee, kérlek, ne tedd!”, mintha bármi hatásom is lehetett volna a történet alakulására. Mivel az utolsó oldalon a 27 éves írónő megjegyzi, hogy a regény igaz történetet dolgoz fel, így már utólag nem csodálkozom el rajta, hogy hogyhogy ennyire hiteles a történet. Most már tudom, azért, mert nem teljesen fikció. Ez a könyv tényleg úgy mutatja be a „gyökér” pasikat, a huszonévesen való szerencsétlenkedést a szerelemben, az érzést, ahogy a férfiak ki-be járkálnak az életünkben, ahogy az valószínűleg mindenkivel megtörtént. Sok részlet a saját életemre emlékeztetett, talán emiatt is volt az, hogy nagyon könnyen azonosulni tudtam a főszereplő lánnyal; és az sem volt ritka, hogy néha hangosan kuncogtam egy-egy beszólásán, úgyhogy külön örülök, hogy épp nem egy tömegközlekedési eszközön olvastam, mert a vigyorgó, vörösödő fejem igencsak magára vonta volna utastársaim figyelmét.

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Sokszor írtam már arról, milyen könyvet vegyünk a tini lányunknak, hát íme, itt egy, amit még mi, huszonévesek vagy harmincasok is elolvashatunk lelkifurdalás nélkül. Mondjuk az tény, hogy negyven évesen a borítót leplezném egy kicsit a férjem elől, de egyébként tényleg remek délutáni/hétvégi, kikapcsolós olvasmány, amin jót lehet derülni, nosztalgiázni. A végkifejletet illetően mást vártam volna, tulajdonképpen én arra számítottam, hogy más férfivel lesz majd a nagy Happy End, de lehet, hogy csak azért, mert velem ez másként történt. Jó hír, hogy több kellemes hímegyed is feltűnik a történetben, aztán lehet „vitázni”, kinek ki a kedvence.

Ezek után kíváncsian várom Veréb Emese – A Happy End után című könyvét, ami szintén itt vár a polcomon. Az idézetek, amik először megfogtak a regényben nem okoztak csalódást, és az elsőre vékonynak tűnő kis könyv kellemes meglepetéseket és mosolyokat tartogatott számomra.

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó (de már áthajlik a Kedvencek közöttbe)      Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 93%
Borító: 7/10 – Nem rossz, de szerintem a könyv sokkal többet rejt, mint amennyit a borító sejtet.
Kinek ajánlom: 14-60 éves lányoknak/nőknek, akik szeretik a szerelmes történetet, vagy éppen most élik át, vagy szeretnének nosztalgiázni, vagy azoknak, akik szeretnének nevetni.

 + pont: Megnevettetett! Végre nem egy erőltetett poénnal telezsúfolt könyv, ott van humor, ahol kell, hogy legyen.
- pont: Csak egy icipicit, de kicsit húztam volna töltelékkel a történetet, mert olyan jó volt olvasni, és még olvastam volna több részletet, több évet.

Egyéb információ: A könyv egyébként nem egy nagy összeg, jelenleg 1490 Ft+ postaköltség:

http://www.gyoker.colorcom.hu/info.php

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

0 Tovább

Sohonyai Edit

Sohonyai Edit az egyik kedvenc magyar íróm. Valamikor a '90-es években és a 2000-es években még nem igazán tudtam, hogy mit is olvashatnék, akkor még nem voltak annyira felkapottak a fantasy könyvek (aztán jött a Harry Potter persze), és kedvem sem volt a régi pöttyös könyveket olvasni (végül persze megszerettem őket), mégis a kezembe akadt a '80-as évek budapesti tinédzsereit bemutató könyv, a Macskaköröm.


Azt hiszem, ez tipikusan egy olyan könyv volt, amin sírásig röhögtem magam, és ezek után majd' az összes könyvét egyszerre felfaltam, és még a régi, nagyi által emlegetett pöttyös-csíkos könyvsorozatokat is elkezdtem feltérképezni.
Mikor manapság megkérdezi tőlem egy-egy diák, hogy mit tudnék neki magyar íróktól ajánlani, amit élvezne is, akkor általában őt ajánlom.

Persze, vannak mai próbálkozások is, a Szent Johanna Gimit már minden olvasni vágyó tinilány kiolvasta, de rajta kívül még másnak nem igazán sikerült áttörést elérnie. A legtöbb modern magyar ifjúsági regény csak egyszer olvasható, és először sem egy nagy szám. Lenne mit tanulni Edittől, akin generációk nőttek fel, és a mai napig megmosolyogtató nosztalgiával veszem kezembe a könyveit.


Az a legnagyszerűbb az ilyen régebbi könyvekben (nem, mintha újakat nem írt volna), hogy a mai tinédzserek is olvashatják és beleélhetik magukat, miközben anyu a konyhában felidézi régi emlékeit, hogy igen, hajdanán még ő is olvasta ezt a könyvet. Szeretem, amikor egy-egy könyv összekapcsolja a generációkat, áthidalva a modern kor számítógépközpontú gondolkodását.

0 Tovább

Milyen könyvet vegyünk a gyerekeinknek?

Könyvajánló Humor 5

Sokszor találkozom azzal a kérdéssel és problémával, hogy manapság a szülők nem igazán tudják, hogy milyen könyvet vegyenek a gyereiknek, vajon nem lesz -e túl szexuális töltetű az a könyv, nem lesz -e rossz hatással a gyerekre stb. Tény, ami tény, hogy a mai regények inkább íródnak nagyobbacska tinédzsereknek (16-18), mint kisebbeknek, és szülőként tényleg nehéz lehet olyan könyveket találni, amelyek pl. egy 12-14 éves lánynak megfelelő lehet.

Emlékszem, sok évvel ezelőtt én sem tudtam, hogy mit is olvashatnék, és most, a moly.hu könyvei között böngészve hirtelen megvilágosodtam és kellemes nosztalgia érzés töltött el. Mert, hogy én mennyire szerettem a pöttyös/csíkos könyveket!!! Bizonyára még a szülőknek is ismerősek, sőt nagyszülőknek, dédszülőknek. (Hiszen már nekem is lehetne gyerekem.) Emlékszem, hogy még a drága jó nagymamám (nyugodjon békében) ajánlotta a pöttyös könyveket tizenkét-három éves koromban. Akkoriban csak legyintettem, hogy "Jaj nagyi, azok ősrégi könyvek, ki olvassa már?" Aztán mégis...

Azokat a könyveket sorra adták ki új borítóval, és akkor már nem siklottam el felszínes módon előttük a könyvtárban, hanem felfigyeltem rájuk. És való igaz, volt benne furcsaság, például némely könyv még a hatvanas években íródott, (Gergely Márta: Szöszi című könyvéről beszélek épp), és akkor 8 osztály után már dolgozni mentek a lányok, meg 14 éves koruk után már csaknem felnőttként kezelték őket, mégis érdekes volt, s az csak még érdekesebbé tette, hogy a könyv olyan régi, hogy még a szüleim is babák voltak, vagy meg sem születtek, mikor már a nagymamám olvasta őket. Emlékszem, milyen furcsa volt, hogy rácsodálkoztam egy-egy könyvre, hogy jé, akkor ilyen volt a világ. S hogy csodálkozna rá egy mostani gyerek? El sem tudná képzelni!

Jó persze, vannak a pöttyös könyvek között viszonylag frissek, azért nem mindegyik őskövület, (de nekem azok is érdekesek voltak), de még mindig olvasmányosak, és még mindig tudom ajánlani a mai fiataloknak. Például Sohonyai Edit - Macskaköröm című könyvén sírva nevettem többször is, de ugyanúgy tanulságos könyv a Fekete szivárvány Balázs Ágnestől.

Vegyük hát elő ezeket a régi könyveket, mert igen is jó és kedves kis könyvek, mi is sokat olvastunk belőle, a szüleink is és a nagymamáink is. :)

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye
Saroo Brierley - Oroszlán
Gerencsér János - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
Kresley Cole - Árnyak Hercege

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.