Facebook Twitter Addthis

Ne nyisd ki a szemed!

Könyvajánló 6 Disztópia Felnőtt Thriller

Képzelj el egy világot, ahol nem mehetsz úgy utcára, de még az ablakon se nézhetsz ki anélkül, hogy ne élnél rettegésben. Ahol emiatt bekötött szemmel jársz ki, de azt is csak akkor, amikor már nagyon muszáj. Mert valami megmagyarázhatatlan oknál fogva világszerte azzal van tele a híradó, hogy emberek százai, ezrei, milliói örülnek meg és ölik meg társaikat vagy önmagukat, miután „láttak valamit”. Josh Malerman, akinek nem sokára meg fog jelenni a Ház a tó mélyén című könyve, a Madarak a dobozban című thrillerje egyszerűen letehetetlen!

Könyvajánló 6 Disztópia Felnőtt ThrillerEzzel ​a robbanásszerű sikereket arató könyvvel indítjuk el új könyvsorozatunkat, amely Fumax Thriller néven fut majd. A Bird Box tavaly jelent meg, már több mint 15 országban eladták a kiadási jogait, a filmjogok is egyből elkeltek, és az elkészült forgatókönyv meg is nyerte az olyan forgatókönyvek számára kitalált díjat 2014-ben, amelyikből még nem készült film. Nemrég jelölték a patinás Bram Stoker-díjra, aminek megnyerésére nagyon jelentős esélye van.

TARTALOM

Valami rémisztő dolog garázdálkodik odakint, amire nem szabad ránézni. Egyetlen pillantás elég ahhoz, hogy az ember őrült, kegyetlen gyilkossá váljon. Senki sem tudja, mi az, és honnan jött.

A szörnyűséges hírek egyre gyakoribbá válnak. Majd a tévé elsötétül, a rádió elhallgat, és az internet is összeomlik. A telefonok elnémulnak. Az ablakon pedig nem lehet kinézni többé.

Mára csak maréknyi túlélő maradt, köztük Malorie két gyermekével, akiket az egyetlen lehetséges módon nevel: a négy fal között. A folyóparti, elhagyatott ház ajtaja zárva, a függönyök behúzva, az ablakokra matracok szögelve.

Egyetlen esélyük, hogy elmenekülnek egy másik helyre, ahol talán biztonságban lehetnek. De az előttük álló út elrettentő: harminc kilométer a folyón, egy evezős csónakban bekötött szemmel! Csak Malorie találékonyságára és a gyerekek éles hallására támaszkodhatnak. Egyetlen rossz döntés is végzetessé válhat. És valami követi őket. De vajon ember, állat vagy szörnyeteg?

Josh Malerman lélegzetelállító debütálása egy letehetetlen, rémisztő és lebilincselő panoráma egy sarkaiból kifordult világról.

Értékelés:

Rég olvastam már olyan hátborzongató thrillert (legalábbis nekem régnek számít), ami közben egy kis fantasztikus elemet is tartalmaz. Többnyire a Fumax nagyon jól ellát ilyen kis csodákkal, nem csoda hát, hogy vajmi félelem sincs bennem, amikor az ő kiadványaikból válogatok.

Ezúttal egy olyan kicsit disztópikus világba csöppenünk, ahol az emberek sorra őrülnek meg és ölik meg társaikat és önmagukat egyaránt. Az egészről mindenki csak annyit tud, hogy ezek az emberek előtte „láttak valamit”. De hogy mi késztette őket ilyen megőrülésre, az talány. A főszereplő, Melorie egy fantasztikusan bátor, talpraesett nő, igazi túlélő, akiről egyszerűen öröm olvasni. A történet voltaképpen több idősíkban fut, többnyire kettőben; az elsőben Melorie terhes lesz, és épp akkor kezdenek a híradók tele lenni ezekkel a furcsa őrültekkel, akik halomra gyilkolják egymást. A második idősíkban pedig már van két gyerkőce, a Fiú és a Lány, és most, hogy már betöltötték a négyéves kort, Melorie elérkezettnek érzi az időt, hogy a jól megszokott kis menedékházából útra keljen egy ismeretlen hely felé, bekötött szemmel evezve végig a folyón.

Egészen elképesztő, hogy amennyire átlagosnak gondoltam a fülszövege alapján, annyira lepődtem meg, hogy bár sok tervem volt még estére, voltaképpen éjszakába nyúlóan olvastam, mert nem bírtam összeszedni magam, hogy letegyem a könyvet! Nagyon kíváncsivá váltam, hogy mitől kattannak meg az emberek, hogy mi történt Melorie régebbi idősíkjában megismert barátaival, és, hogy a jelenkori Melorie hogyan és miért vág neki ennek a nagy vízi túrának.

Mindamellett, hogy ez egy egészen egyedi disztópia, hátborzongató thriller, nagyon érdekes az a leírás, amellyel az író elképzelteti velünk, hogyan is élnek ebben a majdhogynem apokaliptikus világban a megmaradt emberek. Képzeljük csak el, milyen lenne, ha évekig nem látnánk a napot, az eget, a természetet, mert amikor csak nagy nehezen kimerészkedünk a letakart ablakú házunkon kívülre, mindig szemkötőt kell viselnünk. Vajon a megőrüléstől félelem önmagában is elvezet egyfajta megőrüléshez?

Bátran ajánlom a kötetet a disztópiák, thrillerek kedvelőinek, nem fognak csalódni benne!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között!
Karakterek: Nagyon eredetiek. Nekem a „Fiú” volt a kedvencem benne, de Malorie bátorsága és életösztöne is elképesztő!
Borító: Imádtam! A képen nem feltétlenül látszik, de a középső rész, az a kör voltaképpen egy kivágás, amin keresztül az első oldal madarait láthatjuk. Ennyire ötletes borítóval ritkán találkozni, nem is emlékszem, hogy eddig ilyesmibe belefutottam volna.
Kinek ajánlom: A thrillerek kedvelőinek. Higgyetek nekem, sokkal jobban beszippant majd titeket, mint ahogy azt első látásra gondolnátok! Konkrétan nem bírtam letenni, de tényleg!
+ pont: Amiért annyira jól van megírva, hogy egész éjszaka fent maradtam. Ittam minden sorát.
- pont: Nincs. Esetleg örülnék valami folytatásnak. :D

0 Tovább

Küzdelem a kilókkal

Milyen, amikor az ember lánya folyton a súlyával küzd, de így sem tud megszabadulni a fölöslegektől és a torz önképtől? Amikor az önbizalma a béka méretes feneke alatt van, és hiába a hajnali kondi, a sok macera, a ruhák csak nem akarnak passzolni, és még mindig kínlódva szenvedjük fel a zipzárt? Mona Awad könnyed, felnőtteknek szóló regényében megismerhetjük Beth-t, az önbizalom hiányos tinit, akiből később már majdnem boldog Elizabeth, és egy kilátástalanságba csöppenő Lizzie válik.

Könyvajánló Felnőtt Humor Dráma 4A ​könyv története titkos ajándékot rejt. 
Adunk neked vele egy barátnőt. Kicsit zűrös a csaj, az igaz, de nagyon szerethető, mert tényleg mindig őszinte, mert elképesztő sztorikba keveredik folyton, és mert olyan viccesen tud ruhát próbálni, ahogy senki más. Ő Lizzie, a kövér lány. Aki különben nem is kövér, csak azt hiszi magáról. Ez a dilije. Hogy dagadt. Meg hogy biztos nem kellene egyik fiúnak sem. Ne tudd meg, milyen pasikra hajt, még egy rockzenésszel is összejött. Abból jó nagy gáz lett, majd elmeséli. 
Lizzie olyan, mint te – boldog akar lenni. Talán kicsit megelőzött téged: ő már végigcsinálta. Légy vele türelmes, kérlek! Ő azért bukdácsol ennyit, hogy neked már ne kelljen. Elköveti helyetted a hibáidat. Nevessetek, sírjatok együtt!

2016 legjobb debütregénye. 
Amazon.ca

Szívszorító… Tele van szépséggel és humorral. Függést okoz, mint a chips, és ezt olvasva átérzed, milyen fájdalmas lehet semmi mást nem enni, mint 10 deka párolt halat, örökké. 
Chicago Tribune

Mona Awad lerántja a leplet a nővé válás küzdelmeiről, az önértékelési zavarokról – a testképtől kezdve a társas kapcsolatokon át egészen addig, hogyan találhatjuk meg magunkat ebben az érzéketlen világban. 
Elle Magazin

Könyvajánló Felnőtt Humor Dráma 4

Értékelés:

Ebben a könyvben végigkövethetjük Lizzie „átváltozásait”, életének korszakait a kissé kiakasztó történésekkel tarkított tinédzserkortól kezdve át a házas életen egészen az elmagányosodott konditermi pillanatokig. Olyan ez az egész könyv, mint egy sziszifuszi, véget nem érő küzdelem, amelyet csak azok ismerhetnek, akik ennek a terjedelmes klubnak, a Dundi klubnak régi vagy jelenlegi tagjai.

Bár Lizzie nem egy menthetetlenül túlsúlyos nő, azért évekig, évtizedekig kitartóan küzd a szemtelenül felszaladni vágyó kilók ellen. Saláták, önmegtartóztatás, edzések és önfegyelem árán végül eljut arra a pontra, amikor magára öltheti a kívánt L-es méretet. Úgy fest azonban, aki egyszer megjárta a duciságot, többé képtelen elengedni. Lizzie agya mindig csak a hízás-fogyás körül jár, és habár a méretéből jócskán leadott, mégsem képes egyetlen finom ételt sem élvezettel elfogyasztani, attól való félelmében, hogy visszaszaladnak rá a kilók, továbbra is csak salátákon tengődik. Ezeket az erőfeszítéseket olvashatjuk több kisebb fejezeten át, miközben bepillantást nyerhetünk a házaséletébe is. Vajon milyen hatással van egy párkapcsolatra az örök önbizalomhiány? Vajon van bármi kiút is ebből a mókuskerékből? Talán egy férfi elfogadása, rajongása és szeretete képes megváltoztatni az önmagunkról alkotott képünket, vagy az sem bizonyul elégnek a megelégedettséghez?

Az Antilányregény egy felnőtt nőknek írt, humoros, szerteágazó regény, több kis szösszenetnyi történet egybefüggő kiteljesedése, amely majdnem egy egész életen ível át.

Leginkább a romantikus vagy a dráma kategóriába tudnám besorolni, bár tartalmaz némi humort is. Elsősorban olyan nőknek ajánlanám, akik esetleg hasonló problémával küzdenek, vagy egy kis laza kikapcsolódásra vágynak. A regény viszonylag gyorsan olvasható, a szövege egyszerű, gördülékeny, ezért kiválóan alkalmas, hogy nyaralásokra, hétvégi kiruccanásokra magunkkal vigyük.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Lizziet néha nehéz megértenem, de talán azért, mert az én életem nem a súlyom körül forog.
Borító: Tetszik, nagyon szép munka.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek. Ez egy laza, csajos olvasmány, úgyhogy elsősorban kikapcsolódásra vágyóknak.
+ pont: Voltak benne érdekes kis részek, amelyek elgondolkodtattak.
- pont: Nem éreztem kifejezetten, hogy tartana valamerre a történet, ha pedig igen, elég szomorú az összhatás.

0 Tovább

Döntéshelyzet

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma Romantikus

Milyen az élet egy zárt, mindentől védő közösségben? Vagy milyen egy sztár élete, mindig a rivaldafényben? És hogy viselik ezt a szeretteik? Milyen érzés tömegben is magányosnak lenni? Rain Arlendertől már olvashattam Az élet esszenciáját, amely bár komoly szépirodalmi mű, mégis nagy meglepetésemre az Y közelebb került hozzám. Első látásra egy könnyed szerelmi történet, ami azonban a sorok között rengeteg tanulságot és buktatót rejt.

Könyvajánló 5 Young Adult Felnőtt Dráma RomantikusTörténet egy lányról, aki egy összeszokott kis közösség tagja, melynek szabályait sosem jutna eszébe felrúgni.

Egy fiúról, aki lassan, de kitartóan tör a világhír felé, miközben minden lépését árgus szemekkel figyeli a külvilág. 
Egy találkozásról, mely meglepően sokáig nem tűnik sorsdöntőnek.

Vágyakról és félelmekről, mert amiben a másik él, az mindkettőjüket jócskán elrémiszti.

Hazugságokról, amikor a valóságot senki nem akarja kimondani. 
Falakról, melyeket az ember védelemből épít saját magának. És résekről és repedésekről, mert vakon magabiztos csak az lehet, aki életében nem volt még a világban egyedül. 
És az örök kérdésről – létezik boldogság, ha egyikük mindent felad a másikért?

És van ember, aki képes ezt elfogadni?

Értékelés:

Hát, ez egészen elképesztő volt. Őszintén megvallom, valamiért előítéleteim voltak a könyvvel kapcsolatban, magam sem tudom, miért. Talán mert a zsigereimben úgy érzem, hogy magyar az író, és annyira ellenszenvet váltott ki belőlem az, hogy titkolja az igazi kilétét, hogy azt gondoltam, talán a könyv sem annyira túl nagy durranás. Ráadásul azért az tény, hogy elég lassan indul be a történet – legalábbis először mindenki így gondolhatja. Már majdnem elkedvetlenedtem, amikor észrevettem azt is, hogy lassabban is haladok az olvasásával, mint ahogy ez egy ilyen terjedelmű könyvnél elvárható lenne, de ekkor rádöbbentem valamire: valójában én voltam a türelmetlen. Azt hittem, ez is egy olyan sablonos young adult könyv, amin gyorsan átrágom magam. Aztán persze zokon vettem, amikor gyors párbeszédek helyett igen gyakran elég mélyen kifejtett gondolatokra bukkantam, amelyek értelmezéséhez és befogadásához bizony meg kellett dolgoztatnom az agyam - ez pedig időt igényelt.

Viszont hűségesen átrágtam magam minden műveltségi kérdésen, leíráson, és miközben szurkoltam, hogy végre derüljön ki, miről is fog szólni konkrétan a regény, végre kezembe került a második kötete. Amennyire döcögős kicsit az első, annyira magával ragadó élmény volt számomra a második kötet. Bár ebben sem pörögnek úgy az események, azt hiszem, ez a regény nem is igazán erre akart építeni, hanem sokkal inkább az élettel, életmóddal kapcsolatos kérdések megválaszolására, erkölcsi vagy megváltoztathatatlan döntésekre; a felnőttkor küszöbén lévő két főszereplő ugyanis olyan döntéseket kénytelenek meghozni, amely mindkettejük életét gyökeresen megváltoztathatja.

„…a döntés következményeit mindig nagyobb belenyugvással fogadja az ember, mint az azt megelőző bizonytalanságot.”

Többek között olyan dolgok is felmerülnek a kötetben, mint a sztárság problémái, a híresség vagy épp a magány, neveltetés, különböző közösségek életmódjai, kilátástalanság, remény, stb. Az, hogy a végén ennyire ütős, mellbevágó befejezéssel sikerült meglepnie az írónak, egészen elképesztő, hiszen erre aztán végképp nem számítottam.

Mindezért tiszta szívvel ajánlom kitartó tizenéveseknek, fiatal felnőtteknek és felnőtteknek egyaránt. Hozzátenném azonban, hogy ne egy limonádékönyvre számítsanak, hanem egy komoly, szépen felépített szépirodalmi, lassú folyású műre, amely informál, tudatosít, s mindamellett, hogy növeli az átlagműveltségünket, elgondolkodtat és választás elé kényszerít.

Talán a legvégén azért került hozzám közel a kötet, mert bizonyos részein én is keresztül mentem. Talán mindenkihez kicsit közel tud kerülni, mert olyan hétköznapi problémákat is feldolgoz, amelyekkel mindannyiunknak meg kell küzdenünk.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Azt hiszem, mindegyiket meg lehet szeretni a történetben, de leginkább a fiú nő a szívünkhöz. A főszereplő lány elég korlátolt és gyenge, sajnos.
Borító: Sokkal ütősebb is lehetett volna, például kép egy igazi párról, akár úgy, hogy az arcuk ne látszódjon. Nem tetszik a borító.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek és „Young adultoknak” egyaránt. A romantikus téma kedvelőinek. Nem egy könnyed olvasmány, azt mindenképpen leszögezem, hanem inkább az elgondolkodtató kategória.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: A második kötet egyértelműen erősebb az elsőnél. A vége pedig nagyon ütős lett!
- pont: Mert az első kötetet néha vontatottnak éreztem.

0 Tovább

Démonokra vadászik az FBI

A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia folytatódik! A sorozat második trilógiájának eddig megjelent részei (a negyedik és az ötödik) Az ördög egyetlen barátja és Csak a holttesteden át címekkel jelentek meg. Most már csak a hatodik hiányzik ahhoz, hogy végképp lezárhassuk a „démonok” avagy a Sorvadtak ügyét. A negyedik részben a már korábbi kötetekből megismert szociopata John csatlakozik az FBI-hoz, hogy immár amolyan majdnem-gyilkos ügynökként vegye fel velük a harcot.

John ​Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja

 Értékelés:

Mint tudjátok, az első trilógia kilóra megvett magának, és teljesen a kedvencek közé került, a negyedik és ötödik rész azonban sajnos nem került olyan közel a szívemhez. Talán, mert John már kicsit felnőttebb, és nem látok bele annyira az elméjébe, talán csak az író nem osztja meg velünk olyan részletesen John eszmefuttatásait és nyomozásait, mint az első három részben. Ezekben a további kötetekben ugyanis nemcsak egy, hanem sok Sorvadttal végez az FBI "segítségével" vagy éppen anélkül, így legnagyobb sajnálatomra nem tudhatunk meg egyik-másik természetfeletti lényről olyan sok mindent, mint azt szerettem volna.

Ezt leszámítva egyébként a történet szépen göngyölődik felfelé, izgalmas, hogy sok új különleges képességű természetfeletti lényt ismerhetünk meg, és ha csak egy kötet erejéig is, de bepillantást nyerhetünk az FBI színfalai mögé (a regénybeli FBI esetében legalábbis). Új karakterekkel bővül a sorozat, és még több erkölcsi kérdés elé állít minket. A legérdekesebb, amikor azon gondolkodunk el, egy ember feláldozható-e több száz emberért? Vagy tíz ember több százért? Dan Wells könyvei magát az olvasót is olyan nehéz kérdések elé állítják, amelyhez nem elég a becsületesség, hiszen nem létezik jó döntés. Mindenképpen be kell mocskolnunk a kezünket!

Személy szerint, ha a második trilógiáról beszélünk, akkor a negyedik jobban tetszett az ötödiknél, talán mert számomra mindig érdekesebb olyan könyveket olvasni, amelyekben hangsúlyt kap a csapatmunka és valamilyen szövetségi szerv. Egyébiránt továbbra is csodálatraméltó a sorozatban nem csak a thriller mivolta, hanem a profilozás avagy személyiségrajz hangsúlyossága John nyomozásai során, a hihetetlen jellemfejlődésről, amin keresztülmegy, már nem is beszélve.

Bátran ajánlom ezeket a részeket is mindazoknak, akik már olvasták az első három részt (azt semmiképp se hagyjátok ki), és már betöltötték a 18-at.

Más molyok véleményei:

"John ismét bebizonyította nekem, hogy érdemes rá figyelni: zseniális tervező, okos és jó logikájú főszereplő, aki szokott hibázni is, esendő ember. Imádom a kis pszichopatát! "

"Emberek! Még mindig tartom azon elméletem, hogy Dan Wells egy beteg állat, és én imádom ezért, Johnért pedig örökre hálás leszek neki. 
Ki van ez találva rendesen, odáig is vagyok meg vissza. Bár, meg kell mondanom, hogy szerintem a sztori nem olyan erős, mint az előző részekben, bár ettől én el is tekintek, mert akkor is élvezném John történetet, ha 300 oldalon keresztül másról sem mesélne, csak, hogy miként rendezi színek szerint az ingjeit. :D 
Imádom, hogy John egyre emberibb, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor annyi érzelem sincs benne, mint egy döglött muskátliban. Igazi harcos a srác, de a legnagyobb harcát saját maga ellen vívja, viszont elég intelligens és bátor ahhoz, hogy mindig megnyerje a csatákat. Csak remélni tudom, hogy a háborút sem veszíti el!"

"Dan Wells mindent megtesz annak érdekében, hogy John Wayne Cleaver -től a hideg is kirázzon. Én ennek ellenére mindig élvezettel olvasom a történeteit és már meg sem lepődöm azon, hogy szinte az első oldalakon azzal találkozok, gondolatban új munkatársai halálát tervezgeti."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. N agyon jó
Karakterek: Változatlanok. :)
Borító: Nagyon tetszik mindegyik részé!
Kinek ajánlom: Ahogy az első három részt is, a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek rajongóinak.
moly.hu-n elért százalék: 94% (17. legjobb krimi könyv és 73. legjobb fantasy könyv helyezett)
pont: Továbbra is tetszik a démon történetszál a könyvben, illetve, hogy John milyen érdekesen dolgoztatja meg agytekervényeit, hogy kiderítse, miként teheti el láb alól a Sorvadtakat.
- pont: A második trilógia részei (azaz a 4. és 5. rész) nekem nem tetszettek annyira, mint az első három kötet.

0 Tovább

Az emberiség vége a biolények kezdete

Mi történne, ha az emberiség létrehozna egy bio-ember fajt, háborúzás céljából? Mi történne, ha ez a faj fellázadna és egy gigászi háború robbanna ki a két faj között? Ha ezután ráadásul az emberiséget egy vírus majdnem teljesen elsöpörné a föld színéről? Mi történne, ha a vírus miatt a legfiatalabb élő ember a földön már több, mint 14 éves lenne? Ha minden csecsemő pár nap alatt elpusztulna? Mi lenne a megoldás? Ezekkel a kérdésekkel szembesít Dan Wells a Részlegesek című trilógiájában.

 Könyvajánló Disztópia 7 Sorozat Felnőtt Kaland Young adultAz ​emberi faj a teljes megsemmisülés szélén áll, miután a Részlegesekkel – az emberekhez megtévesztésig hasonlító, ám mesterségesen előállított szerves lényekkel – folytatott háború megtizedelte a népességet. Az ott bevetett RM nevű vírus néhány tízezerre redukálta a túlélők számát, akik Long Islanden rendezkedtek be, míg a Részlegesek rejtélyes módon visszavonultak. Bármikor lecsaphatnak újra, de ennél is sürgetőbb probléma, hogy egy évtizede nem született az RM-re immunis csecsemő.

Kira, egy tizenhat éves orvostanhallgató a saját bőrén tapasztalja meg, ahogy az RM miatt az emberiség maradéka lassan kipusztul, miközben a kötelező terhességi törvény a polgárháború szélére sodorja őket. Kira nem hajlandó tétlenül nézni az eseményeket, mindent elkövet, hogy megtalálja a vírus gyógymódját. Erőfeszítései közben döbben rá: mind az emberiség, mind a Részlegesek túlélése azon múlik, sikerül-e felfednie a két faj közötti kapcsolatot – amelyet az emberiség vagy elfelejtett, vagy soha nem is tudott róla.

Dan Wells, a Nem vagyok sorozatgyilkos méltán elismert szerzője izgalmas utazásra invitálja az olvasót egy olyan világba, amelyben maga az emberi lét fogalma kérdőjeleződik meg – ahol emberi mivoltunk egyben a legnagyobb hátrányunk és egyetlen reményünk a túlélésre.

Értékelés:

Bár a Nem vagyok sorozatgyilkos sorozat sokkal jobban tetszik az írótól, azért a Részlegesek trilógia is a kedvencek között landolt. Nem csak azért, mert a disztópiák egyébként is a kedvenceim, hanem mert egy olyan kivételes alapötlettel állunk szemben, amely bár lehet, hogy részleteiben tartalmaz egy-egy ismerős esszenciát hasonló regényekből, mégis pillanatok alatt képes felhívni magára az ember figyelmét.

Persze, be kell vallanom, hogy eszembe jutott az olvasás közben például Az ember gyermeke film (ahol konkrétan 19 éve nem született csecsemő), és a sok-sok, köteteken átívelő vándorlásban és Kirában kicsit Cassie-re ismertem Az ötödik hullámból, Sammben pedig értelemszerűen Evant fedeztem fel. Szerencsére a történetben nem találtam egyébiránt hasonlóságot, csak a karakterek voltak kissé ismerősek számomra. Ezt leszámítva azonban egy nagyon izgalmas és eredeti disztópiába csöppenhettem, ahol együtt verekedtem át magam a pusztaságon Kirával, együtt próbáltam megtalálni vele az ellenszert az RM vírusra, és még rengeteg kalandon végigkísértem. A legnagyobb erénye a könyvnek, hogy rengeteg olyan karaktert felsoroltat, amelyek mind fontos szerepet kapnak a könyvben, (ráadásul végig nincsenek elhanyagolva, az olvasó megismerheti őket), mindezt úgy, hogy szerencsére mindegyik jól megkülönböztethető jellemmel, karakterrel bír. Sajnos ez nem sok könyvre mondható el, mert többnyire sablonos karakterekről olvashatunk, így örültem, hogy ebben a könyvben mindenkinek a nevét körülbelül egyből megjegyeztem (hiába voltak sokan), mindhez tudtam kötni valami jellegzetességet, és ráadásul meg is kedveltem őket! A második és a harmadik kötetben egyébiránt is váltakozva utazhatunk a szereplőinkkel (mindvégig E/3-ban olvasva a történetet), így az író még jobban felkelti az olvasó figyelmét, hiszen ennek okán mindig kíváncsian várjuk, mi történt a hátrahagyott kedvenceinkkel.

Fontos még megjegyeznem, hogy tisztelettel adózom a trilógia tanulságának (amelyet most természetesen nem fogok spoilerezni). Bátran ajánlom az olvasását a disztópiák kedvelőinek (ezek olvasását bármikor el lehet kezdeni!), nem véletlen, hogy már nekem is sokan ajánlották! Tanulságos, kalandos, izgalmas sztori, még ha néhányunk már a második kötet felénél rá is jön, mi is lenne a globális megoldás. Remélem, sikerült felcsigáznom a figyelmeteket!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Full kedvenc)
Karakterek: Imádtam Kirát, egy igazi vezető, akire fel lehet nézni!
Borító: Mindhárom részé összeillik, személy szerint nagyon szeretem!
Kinek ajánlom: A disztópiák kedvelőinek. :)
moly.hu-n elért százalék: 89%
+ pont: A szereplők különböző jellemének sokaságáért és az alaptörténetért.
- pont: Nekem kicsit sok volt a három kötet, legalábbis nekem már a második közepe felé egyértelmű volt, hogy mi lenne a megoldás mindenre. Csodálkozom, hogy erre hamarabb nem jöttek rá.

0 Tovább

Nem vagyok sorozatgyilkos - Kirándulás egy szociopata fejében!

Vajon milyen lehet érzések nélkül élni? Vagy legalábbis érzésekkel, de az olyan alapokra képtelennek lenni, mint az empátia vagy a szeretet? Ha az egyetlen érzés, ami az elménket irányítja, az a félelem és a düh? Dan Wells könyvsorozata egy letehetetlen, izgalmas, vérlázító és félelmetes pszicho-thriller, amelyben a 15 éves szociopata John Wayne Cleaver bőrébe bújhatunk!

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror KönyvajánlóJohn Wayne Cleavernek hívnak. 
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. 
A terapeutám szerint szociopata vagyok. 
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. 
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, John kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Értékelés:

Kezdjük azzal, hogy a legeslegkedvencebb könyveim közé került az összes rész! Eleddig az első három kötetet olvastam, amelyet a Fumax egy kötetben is kiadott, amely jóval olcsóbb, mintha az ember külön-külön veszi meg a trilógia darabjait. Eleinte aggódtam, hogy a lapok kiesnek majd, vagy széttépődik az egész, a 800 oldalas terjedelme és puha borítója miatt, szerencsémre azonban semmi probléma nem volt – az is igaz, hogy olvasás közben egy párnán fektettem  könyvet, mert ezt a robosztus kiadványt mégiscsak nehéz lett volna kézben tartani! Mondanom sem kell, rögvest agybajt kaptam, mikor megtudtam, hogy magyarul van még 2 rész, és tűkön ülve várom, hogy mihamarabb megérkezzenek hozzám azok is, és belevethessem magam a folytatásba!

Már az első rész is teljesen, visszavonhatatlanul magába szippantja az embert. Igaz, ami igaz, a fantasy szál felbukkanásánál aggódtam, hogy teljesen más irányba kormányozódik majd a történet, mint szeretném, szerencsére azonban olyan elhanyagolható ez a kis szál, hogy a könyv mégis inkább John személyiségére és gyilkosok utáni nyomozására koncentrál. Nem kell tehát azoknak sem aggódnia, akik nem fantasy rajongók, hiszen bár megjelenik ez a vonal a könyvben, abszolút nem zavaró mértékben. Annál inkább lenyűgöző, ahogy belelátunk John elmebeteg elméjébe, és egyenesen megdöbbentő, hogy mindazok ellenére amiket ír vagy gondol, mégis inkább végig neki szurkolunk, és végig rágjuk a körmünket, hogy őrizze meg józan eszét, ne történjen semmi baj, és sorozatgyilkos helyett váljon inkább jófiúvá. Mert, hát azon kívül, hogy ez egy remek krimi, amely folytán lélegzetvisszafojtva próbáljuk meg mi magunk is összerakni a kirakós darabjait, lélektani túra és személyiségrajzi oktatás is. Akik szeretik a Dexter sorozatot vagy a Gyilkos elméket, el lesznek ragadtatva, hogy mennyire gyönyörűségesen ötvözte az író a kettőt az ő kis saját világával, meghintve egy kis fantasy fűszerrel.

Mindazonáltal 18 éven aluliaknak nem igazán ajánlom ezt a könyvet és nem csak a halálnemek véres leírása miatt, hanem már a kezdetek végett is. Elvégre John egy halottasházban dolgozik, és kendőzetlenül megtudhatjuk, miként folyik a balzsamozás, halottak előkészítése, nem épp empatikus úton. (Hiszem Johnba nem szorult empátia.)

Imádtam a könyv minden egyes sorát, és hajnali kettőig fent maradtam olvasni. Néha egészen ledöbbentem, hogy tudok egy szociopatának szurkolni, meg, hogy mennyire furcsa, hogy az ő oldalán állok, de mivel nincs más alternatíva… Magával ragadó, megdöbbentő, véres nyomozós thriller, amely egyszerűen függővé tesz. Ráadásul 2016-ban film is készült belőle, sajnálatomra azonban nem Logan Lerman főszereplésével. :P

Logan valahogy jobban tetszett volna a szerepre:

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror Könyvajánló

Annyira várom, hogy megkapjam a további két részt, hogy az elmondhatatlan, ráadásul a legutolsó rész még meg sem jelent magyarul (Fumaxosok, remélem, ez sürgősen pótlásra kerül!!! :D)

Nem is tudom, mit írhatnék még. Elképesztő, mennyire magába tudott szippantani, már rég vágytam egy ilyen könyvre. Gyakorlatilag a szemem előtt láttam az eseményeket és a szereplőket, olyan tisztán rajzolódott ki John képe bennem, amely egyetlenegy főszereplőre sem volt még eddig jellemző. Nem, mintha olyan részletes leírást kaptunk volna róla, csupán csak a személyisége és viselkedése alapján kirajzolódott bennem egy kép. (Valahol a szemüveg nélkül Harry Potter és Stephen Chbosky Charlie-ja között (Logan Lerman) – érdekes, még viselkedésileg is látok hasonlóságot.) John nagyon a szívemhez nőtt, és remélem, hogy ez nem fog változni a továbbiakban. Egyedül azt sajnálom, hogy 2 olyan szereplő is volt, akit nagyon megszerettem, azt hittem végig vele lesznek, de végül búcsút kellett mondani nekik.

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror Könyvajánló

 Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number one (Full kedvenc)
Karakterek: Imádtam a főszereplőt, Johnt, főleg a harmadik rész végén! Jó, tudom, hogy szociopata, de van remény!
Borító: Nagyon tetszik! Nekem a 3 trilógia egy kötetben van meg, aggódtam, hogy tépődik majd meg kiesnek a lapok, meg, hogy miért nem kemény borítós, de semmi baj nem történt. Igaz, támasztottam is párnán, miközben olvastam. (Azért tartani nem egyszerű.) Viszont sokkal olcsóbb, mintha külön megveszi az ember a köteteket.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek, pl. azoknak, akik szerették a Dexter sorozatot, vagy érdeklődnek a kriminalisztika, személyiségrajzok iránt, vagy csak szeretik a horrort, nyomozgatós vagy pszichológiai könyveket.
moly.hu-n elért százalék: 94%
+ pont: Mert le sem bírtam tenni, annyira imádtam, és 800 oldalt pillanatokon (na jó, napokon) belül elolvastam! Fantasztikus regénysorozat!
- pont: A harmadik rész vége nekem nagyon szomorú volt. Nem így kéne lennie!

0 Tovább

Kódfejtés a kínai titkosszolgálatnál

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt Történelmi

Mai Jia (igazi nevén Jiang Benhu) Kódfejtő című könyvének egyik kulcskérdése, hogy megőrizheti-e az épelméjűségét az ember (és különösen egy rendkívül érzékeny ember), ha egy titkosszolgálati gépezet része lesz, és miközben Mai Jia ezen gondolkozik, olyan témaköröket is érint – zsenialitás, elszigeteltség, magány -, melyek nem gyakran kerülnek elő, különösen ilyen színvonalon a Kínai Népköztársaságban írt irodalmi művekben.

/Kiss Marcell utószója a regényben/

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt TörténelmiA ​Rong család vagyonos és tehetséges tagjai a tartomány legfontosabb egyetemének alapítói és vezetői. Egy nap fiatal nő jelenik meg náluk, aki azt állítja, hogy a család fekete bárányának gyermekét hordja a szíve alatt. Miután belehal a szülésbe, a család magához veszi a csecsemőt. 
A kisfiúról, Jinzhenről hamarosan kiderül, hogy autisztikus személyisége kivételes intelligenciával párosul, így amikor elérkezik az ideje, kétes származása ellenére felveszik az egyetemre. Végzős korában a kínai titkosszolgálat beszervezi egy elit kódfejtő egységbe. Új munkahelyén látszólag nem csinál semmit: magányosan kóborol, olvas és egy, az őrülettel küzdő veterán kódfejtővel sakkozik. Ám titokban nekilát, hogy feltörje a valaha írt legbonyolultabb kódot…

„Ha a kód egy hegy, akkor a kód megfejtése olyan, mintha megtalálnánk a hegy gyomrába rejtett titkot. A legtöbb ember először felmászna a hegyre, és ha feljutott a tetejére, akkor kezdené keresni. Ő azonban másként látott a dologhoz. Ő a szomszédos hegy tetejére mászott fel, és mikor feljutott, egy lámpával világította meg a szemközti hegyoldalt, majd egy távcsővel próbálta megtalálni a titkot.”

Mai Jia (1964) tizenhét évet töltött a kínai hírszerzés világában, a kínai Népi Felszabadító Hadsereg propagandaosztályán, majd 1997-ben a televíziónál helyezkedett el szerkesztőként. 1986 óta jelennek meg könyvei, a Kódfejtő az első magyar nyelven olvasható regénye, amely jóval több, mint letehetetlen kémregény: a zsenialitás és az őrület határán egyensúlyozó elme és egy kivételezett család története a huszadik századi Kínában.

Értékelés:

Ahogy azt szintén az utószóból megtudhatjuk, a Kódfejtőt, amelyet az író közel egy évtizedig írt, több, mint harminc nyelvre fordították le.

„Regényei szándékoltan történelmiek, a Kódfejtő cselekményének nagy része a huszadik század közepén, nagyjából a 40-es és a 70-es évek között játszódik. Egy kitalált titkosszolgálatot tölt meg reális figurákkal, de talán sokkal kevesebb direkt párhuzammal.”

Ebből is látszik, hogy bár első látásra ez egy „sima” krimi könyvnek tűnhet, valójában inkább dokumentarista, mintsem szórakoztató irodalom, vagy ha mégis, inkább a szépirodalmi műfajba sorolható. Bár jómagam nagyjából tudtam, mire számítsak, még így is meglepett ez a komoly téma, s az is, hogy a fordítónak olyan szép, finom szöveget sikerült alkotnia, amely mindennek ellenére rendkívül gördülékenyen olvasható, és ez felettébb megkönnyíti az értelmezését.

Nagyszerű olvasmány lehet azok számára, akiket érdekel, milyen élete lehet egy zseninek, milyen gondolkodása, hogy tud, vagy épp nem tud alkalmazkodni hétköznapi embertársaihoz, milyen szerepet vállalhat (vagy épp kötelező vállalni) a hazája és/vagy a társadalom érdekében. Milyen választások elé kerülhet élete folytán, miben más, mint egy „középszerű” ember, és milyen kilátások állnak előtte az életben. Mindemellett a könyv által bepillantást nyerhetünk egy fiktív kínai titkosszolgálat színfalai mögé, és kicsit mélyrehatóbban megismerkedhetünk a kódfejtés tudományával (is).

Rendkívül érdekesen indul a regény, ahogy végigkövetünk több generációt is (sikereiket és kudarcaikat is), mire eljutunk Jinzhenhez, a kissé furcsa, félénk és szótlan fiúhoz, akinek viszont zsenialitása felülmúlja nagyanyjáét is. Elkísérjük osztályokat ugorva az egyetemig, s a kötet dokumentarista jellege ellenére kicsit a szívünkhöz is nő, ahogy lassan látjuk kibontakozni ezt a csodálatos elmét. Bevallom, közben azt kívántam, bár más hivatást választott volna. Elgondolkodtató, tanulságos olvasmány, de inkább ajánlanám a 18 felettieknek, és a komoly témák iránt érdeklődő, hasonló érdeklődési körről tanúbizonyságot tett könyvmolyok számára.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A személyiségükről Zhendi kivételével nem sokat tudunk meg, de még ő is elég titokzatos – érthető módon.
Borító: Nagyon szép, és olyan érdekesen puha borítású!
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek. Ez nem egy könnyed olvasmány! Amolyan dokumentarista jellegű könyv a kínai titkosszolgálatról, kódfejtésről, de leginkább egy zseniről.
+ pont: Mert nagyon szépen indul a történet, és a szövege a témájához képest egész egyszerű, gördülékeny.
- pont: A vége számomra vontatott volt.

0 Tovább

Gyilkolnak a pszichológus betegei

Az emberek, különösképpen a labilis lelki/idegállapotban lévők könnyen manipulálhatók. Kellő szakértelemmel olyan dolgokra is rávehetőek, amelyeket egyébként nem tennének meg. A kérdés, hogy hogyan? És vajon hogy lehet egy manipulációt, felbujtást rábizonyítani egy neves pszichológusra? A Kim Stone könyvsorozat második része ezúttal a gyilkosságok gyakorlati felderítése helyett sokkal inkább az elmére koncentrál.

 Könyvajánló 5 Sorozat Krimi Kaland FelnőttAlexandra ​Thorne pszichiáter. Jól menő magánpraxist visz, önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézményben, cikkei jelennek meg szakmai lapokban, intelligens, vonzó; és olyan szabadságot teremt magának, amelyre mindig is vágyott. Egy tökéletes nő, egy tökéletes élet. 
Egy napon azonban az egyik páciense gyilkosságot követ el, bosszút áll egy hajdani traumáért. Egy másik páciense majdnem agyonver egy férfit, aki csak megrázogatta, hogy felébressze. Mi történik dr. Thorne betegeivel, hogy ilyen erőszakos cselekményeket hajtanak végre? Mi zajlik egy-egy terápián? És mi lehet az orvos valódi szándéka? 
Kim Stone felügyelő hátborzongató ügybe csöppen, a megérzéseire hagyatkozva, mást lát ott, ahol a kollégái és a felettese csak a maszkot. Egyedül marad: a saját szakállára kezd nyomozni, de talán gyermekkora tragikus eseményei, veszélyes élete miatt egy okos és számító elme számára könnyű préda lehet… 
Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ugyanolyan keményen és minden megalkuvás nélkül veszi fel a harcot a bűnnel és a bűnösökkel szemben, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. 
Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a veszélyes tempó, a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi.

Értékelés:

Meg kell, mondjam, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, már csak azért is, mert engem mindig is jobban érdekelt az emberek viselkedése, annak oka, tetteiknek indítéka, stb. Külön tetszett, hogy ezúttal ezekbe a mélységbe vezet minket Angela Marsons, és kedvünkre találgathatunk, illesztgethetjük össze a kirakós darabjait. Átérezzük, mennyire idegesítő, amikor senki nem hisz Kim Stone nyomozónak, és miközben próbáljuk ráhúzni a vizes lepedőt a pszichológusra, mint olvasó, kicsit a saját környezetünk viselkedésén is elgondolkodunk. A kérdés már csak az: vajon tényleg ennyire egyszerű manipulálni az embereket? Ha valaki a kellő lelkiállapotba került, már csak egy apró lökés kell az őrületig? De meddig mehet el az ember a manipulációban anélkül, hogy felébredne lelkiismerete? Vajon vannak olyan emberek, akiknek nincsen bűntudatuk, nincsenek érzéseik?

Ez a pszciho-krimi különösen tetszett, amiért ezeken a kérdéseken gondolkodtatott el, és hiába lehetett számítani a végkifejletre, azért izgalmas a szál, amin eljutunk odáig, ráadásul még több dolgot tudhatunk meg a már első részből megismert nyomozó csapat tagjairól. Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő többi rész mit tartogat még számunkra.

Ami Kimet illeti, már ebben a részben is jelentős fejlődést mutat a karaktere, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy lesz még mélypontja valamelyik kötetben, hiszen a problémák feldolgozása a továbblépéshez elengedhetetlen.

Ami a pszichológiai vonalon kívül a legjobban tetszett a regényben, az a különböző karakterek felvonultatása, valósághű ábrázolásuk, valamint fejlődő készségük lassú kibontakozása. Kész élettörténetek tárulnak elénk, és ezáltal nem csak a gyilkosok és elkövetők, hanem a nyomozók kapcsán is kiélesíthetjük megfigyelőképességünket.

Bátran ajánlom a krimi, pszichológia, kriminalisztika iránt érdeklődőknek, akár még azoknak is, akik az első részt nem olvasták!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nagyon élethűek, szinte profilozni lehet mindegyiket. Érdekesek és egyediek.
Borító: Tetszik, illik egy krimihez, és a kötés is rendben van.
Kinek ajánlom: A krimik szerelmeseinek, de azoknak is érdekes lehet, akiket érdekel a pszichológia, kriminalisztika, stb.
moly.hu-n elért százalék: 93%
+ pont: Amiért ez a könyv nem csak a gyakorlatra, hanem elméletre is koncentrál, manipulációra, indítékra, indíttatásra, viselkedésre, stb.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Sorozat(gyilkosságok) nyomában

Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnő bűnügyeit leíró sorozatával az angol krimiirodalomba. Óriási sikert arató első könyvével hónapokig vezette az eladási listákat, szarkasztikus, ám szerethető főszereplője pedig elszántan göngyölíti fel a nehezebbnél nehezebb eseteket.

Könyvajánló Krimi Felnőtt 5 Sorozat ThrillerÖtágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.

Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna. 
 Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!

Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.

Elvégeztetett.

Ám a titkok sosem maradnak eltemetve…

Értékelés:

Kifejezetten szeretem a krimi történeteket, és nem is kevés van belőlük, általában viszont az a problémám, hogy hamar rájövök a gyilkosra, vagy pedig mindegyik egy kaptafára épül. Szerencsére ennél a regénynél egyik „vádpont” sem lépett fel, hiszen nagy, kitalálhatatlan csavarral záruló, végig izgalmas és lendületes olvasmány ez. Egyetlen hibája talán, hogy számomra azért okozott némi nehézséget a sok felvonuló szereplő megjegyzése, hogy ki kicsoda, hol láttam már, stb., ezért elég sokszor visszalapoztam a regényben (néha meg sem találva, amit keretem), de kezdek rájönni, hogy ez nagyon sok kriminél így van, hiszen ez is nehezíti a cselekmény és a bűnös kitalálását, az ügy felgöngyölítését. Ráadásul egy olyan könyvben ahol nem csak egy gyilkosság történik, aztán minden a feje tetejére áll!

A krimit olvasóknak mindenképp beszerzendő ez a könyv is, hiszen nem sok rosszat tudok rá mondani, igaz, spoilerezés nélkül nem nagyon beszélhetek bővebben róla. Az egyik dolog, ami nagyon tetszett benne, az a főszereplők jelleme, hogy könnyű őket megkedvelni, megszeretni, és mindegyik más egyéniség, kicsit mindnek belelátunk a személyes terébe. Remélem, ez a következő részben is így lesz, és mindamellett, hogy gondolom, abban is egy újabb ügyet oldunk majd meg, tovább alakul a nyomozó csoport tagjainak élete, remélhetőleg a jó irányba. (És titkon azért azt is remélem, hogy nem csak Kim és Bryant lesznek ennyire a középpontban, hanem kicsit a többiek is előtérbe kerülnek.)

Nagyon sok gyanúsított tűnik fel a színen, amik közül kedvére válogathat az olvasó, de biztos vagyok benne, hogy végül senki találja ki az igazságot. Nagyon jól elbújt a sorok között, mindössze 5-10 oldallal a „kitárulkozás” előtt kezdtem sejteni a végső csavart, végkimenetelt. (Persze, már szakavatott vagyok, meg szerény is.)

Azon kívül azonban, hogy krimi kedvelőknek, feltétlenül csak és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom, ugyanis néhány véres rész, brutális gyilkossági mód vagy lelki bántalmazás nem való ennél fiatalabbaknak – még a tiniknek sem igazán. Ezt tessék csak észben tartani!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, mit ne mondjak, itt aztán bőven van szereplő. Néha nehéz volt megjegyezni a sok áldozatot, gyanúsítottat, de a főszereplők a szívembe lopták magukat.
Borító: Teljesen jó, illik a témához, és a kötés is szép.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek, 18 éven felülieknek.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: Mert nagy és kitalálhatatlan csavar van a végén.
- pont: Mert nem bírtam megjegyezni az összes felbukkanó személyt, és mindig vissza kellett lapozni, hogy ez most melyik ember is?

0 Tovább

Élet a farkasok közt – Élet kómában

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma Kaland

Kóma. Egy olyan állapot, amelyben az ember eszméletlen, és csak Isten a megmondhatója, valaha is felébred-e, felépül-e belőle. De meddig lehet reménykedni, mennyi időt adhatunk magunknak arra, hogy tovább halasztgassuk egy ember halálát, tovább nyújtsuk ilyen módon az életét? Jodi Picoult ezzel a kérdéssel foglalkozik legújabb, magyarul a mai napon megjelenő regényében, a Magányos farkasban, mindamellett, hogy azt is bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a való világ elől, és a farkasok falkájában keres menedéket.

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma KalandAz igazi kérdés nem is az, miért vonultam ki a világból. 
Sokkal inkább az, hogy mi vett rá a visszatérésre.

A tizenhét éves Cara és neves farkasszakértő édesapja autóbalesetet szenved. A férfi kómába esik, a család élete örökre megváltozik. A fekete bárányként kezelt Edward is kénytelen hazatérni önkéntes száműzetéséből, hogy egyedüli nagykorú családtagként rendezze apja hátrahagyott ügyeit. A volt feleség időközben új családot alapított, de most neki is szembe kell néznie a múlt elvarratlan szálaival. 
Hármuknak kell meghozni a végső döntést, de van-e joguk istent játszani egy olyan időben, amit hosszú évek sérelmei árnyékolnak be? Hűtlenség, hazugságok, magány és kirekesztettség, ezekkel kell szembesülniük Jodi Picoult hőseinek, mielőtt határoznak életről és halálról…

Értékelés:

Több könyvet is olvastam már Picoulttól, és elmondható, hogy többnyire komoly témákkal foglalkozik, nem lepett hát meg ez a témaválasztás sem. Az igazat megvallva számomra az ilyen szépirodalmi művekbe kicsit nehezebb elmerülni, mint a lazább történetekbe, így nem lépett fel az általam „merengő effektusnak” hívott eset, amikor csak úgy „belezuhanok” a történetbe. Gyakran koncentrálnom kellett, hogy odafigyeljek az eseményekre, hosszabb ideig tartó olvasás során viszont sikerült felvennem a fonalat.

A történet több szemszögből mutatja be az eseményeket, többnyire Cara, a lány, Edward, a fiú, és Luke, az egyébként kómába lévő apa szemszögéből keresztül – akinek az emlékeit olvashatjuk dőlt betűkkel. Számomra a Luke nézőpontja volt a legérdekesebb és az ragadott magával a leginkább, hiszen mindig is érdeklődtem a farkasok iránt. Nagyon tetszett, ahogy Jodi bemutatja, milyen, amikor egy ember elmenekül a társadalom, a társadalmi nyomás és elvárások elől, hogy mindenkit hátrahagyva egy farkas falkával éljen tovább a vadon közepén az ő egyszerű, de őszinte szabályaik szerint. Ahogy összehasonlítja az emberek bonyolultságát és jellemét az állatokéval, elgondolkodtatja az olvasót, és ezt igazán tudtam értékelni. Ezeknél a részeknél nem igényelt nagy erőfeszítést, hogy beleéljem magam a történésekbe, és imádtam a farkasokról olvasni, sok érdekes dolgot megtudhatunk a könyv által a viselkedésükről, szokásaikról, szabályaikról.

A többi szemszög a jelenben játszódik, amikor is Luke már kómában van, a gyerekeinek pedig eltérő véleménye van arról, hogy mi lenne a helyes cselekedet ebben a helyzetben. Előjönnek a családi konfliktusok, és bár két különböző álláspontról olvashatunk Cara és Edward által, mégis, mivel mindkettejük szemszögéből olvashatjuk az érveléseket, mindkettejükkel egyet tudunk érteni. Gyakorlatilag az olvasó is döntésképtelenné válik, én azért mégis másik befejezésre számítottam – bár azért ismerhetném már Picoultot.

Azoknak, akik olvasták és szerették tőle pl. A nővérem húga c. könyvet, azoknak ez is egy érdekes olvasmány lehet, megvan ugyanaz a jellemző stílusa, mint az író egyedül írt regényeiben – érdekes, de én jobb szeretem azokat, amelyeket a lányával, Samanthával írt, lásd a Sorok közöttet.

Meglehetősen felkavaró, elgondolkodtató, szerteágazó történet, amely mind a természetkedvelőknek, mind a valósabb, filozofikusabb eszmefuttatások iránt érdeklődőknek kellemes olvasmány lehet. Kormegkötést nem írok.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A váltakozó szemszögek miatt mindegyiket meg lehet érteni és kedvelni.
Borító: Önmagában szép, de nekem annyira nem jön be, inkább egy falkát meg egy embert raktam volna rá.
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek, azoknak, akiket szeretnek National Geographicot nézni, akiket érdekelnek a farkasok, vagy Picoult rajongóknak.
+ pont: Mert nagyon tetszettek a farkas falkás részek.
- pont: Mert nem tudtam egyből belerázódni a történetbe és a vége miatt.

0 Tovább

Oculus - nem vagy ember, csak egy szem

Mit tennél, ha egy olyan világban élnél, ahol 40 körül mindenki megvakul? Ahol eladnak a szüleid, hogy egy idős ember szolgájaként a szeme lehess? Onnantól kezdve nem számítasz embernek, nem lehetsz többé a családoddal és nem lehetnek érzéseid. Onnantól kezdve csak egy oculus vagy.

5 Magyar Disztópia Young adult Könyvajánló Sci-fi FantasyMit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Értékelés:

Néhány éve olvastam először az írótól az első könyvét (A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben), és elárulom, hogy azzal kapcsolatban például vegyes érzelmeim voltak, mert az elején nagyon tetszett, a végén viszont teljesen kiütött és dühöngtem. Sok év elteltével úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt, főleg, miután láttam, milyen jól fogadja a kritikákat, egyáltalán nem úgy, ahogy egyes nevén nem nevezett írók, és ez egyből felkeltette szimpátiámat. Eltelt hát pár év, lássuk.

Az Oculus már az elején várakozásaimon felül teljesített, kicsit úgy éreztem, mintha a Testbérlők egy alternatív változatába csöppentem volna (de csak az elején), élveztem ezt az új világot, leírást, és olyan gyönyörűségesen volt felvezetve az egész, mint bármelyik másik felkapott kortárs disztópiában – amik természetesen az én kis kedvenceim. Ebben a könyvben is több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, és őszintén ledöbbentem, hogy képes ennyire máshogy, egyáltalán más stílusban írni az író, de legjobban arra csodálkoztam rá, hogy férfi lévén a női nézőpontot mennyire élvezhető Young Adult stílusban adta elő! Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy ez hogy lehetséges, nem rémlik, hogy férfitől olvastam volna ilyesmit, de aztán felülemelkedtem ezen, és belevetettem magam az olvasásba.

Tény, hogy mérföldekkel jobban tetszett, mint a Cleadur (bár nem olvastam A. M. Aranth minden megjelent művét), rengeteget fejlődött az évek során, és ha így megy tovább, a többi kötetére is rá kell vetnem magam. Kellemes, változatos olvasmány, egy újfajta disztópia. Persze, szimpatikus írókám nem hazudtolja meg magát a csavaros befejezéssel sem, amit tőle már megszokhattam :D, de annak örülök, hogy itt sikerült kicsit visszafognia magát, és nem erőltetett rám az utolsó 10-20 oldalon egy teljes világkoncepciót. Helyette szép, elgondolkodtató lezárást kapunk, és az érdekfeszítő epilógusban még a borító „hogyan készültjéről” is szerezhetünk némi információt (igen, én ezeket a „köszönöm ennek és ennek” részeket is mindig elolvasom a könyvekben, ki tudja, mik derülnek még ki).

A karakterek jól kidolgozottak, de legfőbb erényük, hogy változatosak, mindegyik jól megkülönböztethető külsővel és jellemmel bír, van kit megkedvelnünk és találgatnunk, hogy vajon XY és Z valójában jó fej herceg/nagyi, vagy egy gonosz jedi/boszorkány-e.

Summa summarum, kifejezettem szerettem a Young Adultos részeket olvasni Truth szemszögéből, míg az egy másik nézőpont esetében meg férfias sci-fibe csöppentem. Érdekes volt ez a kombináció. Bátran ajánlom az olvasását tízen-huszonéveseknek, a sci-fi, fantasy, disztópia műfaj kedvelőinek.

Más molyok véleményei:

Az már biztos: ez a könyv sokkal, de sokkal jobb lett, mint a Dobszó a ködben.

Ez a könyv maga a tökély! Imádtam, úgy ahogy van, de ami mindent vitt az nálam a vége volt. ZSENIÁLIS! Nem tudok ezen kívül mást mondani rá, csak azt, hogy zseniális.

Nekem nagyon bejött. Sokáig tartott, mire elolvastam, de az utolsó 150 oldalt egyszerre daráltam le, a végén pedig annyi minden derült ki, hogy csak kapkodtam a fejem, most akkor mivan és miért?! :D 

A cselekmény végig nagyon pergő, nagyon izgalmas volt, soha nem volt egy unalmas perc sem. Ehhez hozzátartozott Truth érdekes személyisége, belső monológjai és a szerzőtől már megszokott páratlan humor. Le a kalappal A. M. Aranth előtt, mert az egész sztori annyira komplex volt, és imádtam a kis utalásokat is. 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nem a megszokott karakterek, szerintem. Nekem tetszettek.
Borító: 10/10 – Nagyon szép munka, főleg, miután az epilógusból megtudtam, „hogyan készült”, és kik vannak a képeken. :)
moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A sci-fi, fantasy, disztópia kedvelőinek, első sorban fiataloknak.
+ pont: Mert szépen, gördülékenyen, érdekesen indul a történet.
- pont: Talán icike-picikét nekem elvont volt a vége. :)

0 Tovább

Tékasztorik - a könyv, amiből az idei magyar film készült

4 Felnőtt Humor Könyvajánló Magyar

Hamarosan a mozikba kerül a Tékasztorik magyar film, aminek főszereplője egyébként Bihari Viktória, a Tékasztorik könyv írója, blogger, feminista, és a jó ég tudja, még mi. Ezúttal az ő könyve került a kezembe.

4 Felnőtt Humor Könyvajánló MagyarBihari ​Viktória humorista, blogger és internetes szökevény. Nem szereti a címkéket, főleg a bloggert és a humoristát nem, szereti viszont a szórakoztató irodalmat és a jól átsütött sertésoldalast. A szerző nem nyert proccos díjakat, nem tanult külföldön, és nem is a férje farvizén ért el sikereket ha a sok-sok lájkot sikernek lehet nevezni. 
A könyv, amit a kezedben tartasz, nem regény, nincsenek benne hatalmas életbölcsességek, sem szerelmi szál, bőgés vagy dráma. Van benne egy videotékás csaj, számos elmebeteg, piálás, némi párkapcsolati mizéria, sok káromkodás, politikai inkorrektség, az évezred legjobb arca, Fater, lúzerkedés, menősködés, szex és annak hűlt helye, és annyi hülye szitu, hogy el sem hiszed. 
A könyvet leginkább az amolyan litera-gasztronómiai disznósajt kedvelőinek ajánljuk, akik szeretnek minden tálba belekóstolni, nem bánják, ha zsíros lesz a kezük, és úgy általában nem veszik komolyan az életet, cserébe az élet sem veszi őket komolyan.

Fater azt mondta, az igazi nő táskájában mindig van egy pakli magyar kártya, egy laposüveg és egy bicska, valamint az igazi nő hűtőjében mindig van egy liter pálinka, egy fél kiló csécsi szalonna és egy nagy adag pörkölt. 
Nos, egy adag pöri híján igazi nő vagyok.

Értékelés:

Néhány éve botlottam bele a szerzőbe egy Facebookos kiírása kapcsán, ami igazán tetszett és meg is osztottam, a női-férfi munkamegosztásról, avagy annak hiányáról szólt. Persze kapott sok negatív kommentet rögvest a nyakába, de tetszett, hogy fel merte vállalni a férfiak körében nem túl népszerű véleményét (ámbár női példákat is bőven tudnék mondani). Na, már most érdekesség, hogy vártam a könyvben ezt a posztot, és nem volt ott – legnagyobb bánatomra. Hasonló eszmefuttatásra számítottam egyébként, mint annál a posztnál, annál nagyobb meglepetésként ért azonban a könyv tömör, iróniás humorjellege.

Nem szoktam sosem köntörfalazni, úgyhogy megmondom, hogy a könyv közepéig nem igazán találtam meg a közös szálat az íróval, nem értettem a vicceit, vagy csak nem értékeltem, a harmadik része viszont végre mosolyra gerjesztett, és erősen bólogattam, hogy hát igen, és a közepe felé is voltak olyan részek, amelyek elnyerték szimpátiámat. Például a cseppet sem burkolt társadalomkritika a kortárs művészetről (persze, mi mást választanék ki egyből, mint szakmabeli), de a társkeresős oldalon tett látogatásai, szösszenetei is nagyon megtetszettek. Eleinte humorként kezeltem a könyvet, talán mert annak is indult, a vége felé viszont úgy éreztem, olvasok a sorok között, és mennyire burkoltan őszinte is ez a könyv. Mert valóban milyen nehéz a pártalálás, mekkora „ciki már” 30-40 körül, ha még mindig nem szültünk, nincs férjünk stb., milyen elvárások vannak egy nővel szemben, és hogy valójában mi, „hercegnők” is mennyire esendőek és halandóak vagyunk (bakker, pukizunk a takaró alatt). A férfiak kiparodizálása talán kicsit sok lehet néhány embernek (férfiaknak főleg), mindazonáltal el lehet mosolyodni rajta. Azt hiszem, a könyv olvasásánál a legfőbb szempont, amit szem előtt kell tartani, hogy nem kell vérkomolyan venni, és minden poénon, cikizésen berágni (igen, ebben a posztban most én is kicsit szleng szavakat használok, hiszen ez dukál a könyvnek). Arra való, hogy szomorúbb vagy elkeseredettebb pillanatokban magunkhoz vegyük, és biztos mindenkinek lesz olyan rész, amivel legalább egy kicsit egyet tud érteni, vagy azonosulni vele. Mondom, személy szerint inkább a kötet utolsó harmada fogott meg, szóval, akik az első kettő elolvasása után ítélkeznek, talán nem tudják, mit hagynak ki. Számomra kicsit olyan volt, mint egy magyar Bridget Jones, kicsit szókimondóbb, kicsit káromkodósabb, de a miénk. :)

Viszont, egyszerűen muszáj megemlítenem, mi az, ami nagyon idegesített a könyvben: a káromkodásokon kívül az, hogy minden külföldi szót is fonetikusan írt le az író. Biztos van valami értelme vagy humorjellege, de több okból kifolyólag is utáltam ezt a megoldást. Egyrészt, lelassította az egyébként gördülékeny olvasási tempómat, és fennakadtam ezeken a szavakon, ráadásul értitek, ez egy könyv; mindamellett, hogy szórakoztat, a társadalom nagy százaléka könyvolvasás által fejleszti íráskészségét (az a maradék kis százalék meg nem olvas), tehát nekem elvárás, hogy egy könyvben minden helyesen legyen leírva.

Egyébiránt a könyvet 30-40 körüli nőknek ajánlom, akik szívük mélyén picit feministák (ha én annak vagyok megbélyegezve, a környezetem élők mit szólnánk Vikihez?), vagy csak egy humoros, szórakoztató, ironikus, cikizős könyvre vágynak.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit sarkított karakterek, erős túlzással.
Borító: 8/10 – Nem rossz, ámbár nekem jobban tetszett volna egy olyan, ahol az írónő épp gépel, gép előtt ül, vagy valami egészen más, de hát ízlések és pofonok.
Kinek ajánlom: Felnőtt, 30-40 körüli nőknek, akiket nem zavar a harsány humor és az irónia.
+ pont: Mert volt néhány olyan rész, amely nem burkolt társadalomkritika volt, és kifejezetten tetszettek (pl. társkeresős ismerkedősdi, vagy kortárs művészet).
- pont: Ez nagy szó, de néha még nekem is túl harsány volt ez a stílus, és mínusz pontot adok a folyamatos fonetikus írásmódért (amikor külföldi szavakat ejtés szerint ír le az író. Biztos van valami értelme, de engem idegesített.)

0 Tovább

Ember a Marson!

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt Kaland

Milyen lehet egyedül ott ragadni egy bolygón, nevezetesen a Marson, és tudni, hogy rég kifogyunk az élelemből, mire bárki is értünk tudna jönni? 2014/15 legnagyobb sci-fi szenzációja A marsi c. könyv, amelyről Ridley Scott forgatott filmet Mentőexpedíció címmel. Ez az ironikus, humoros, szórakoztató könyv szintén a kedvenceim közé került (nem véletlen, hogy a 14. legjobb sci-fi könyvévé választották a molyok). A könyv hátulján egyébként a következő információ található az íróról:

„Az író, Andy Weir tizenöt éves volt, amikor egy kutatóközpont felvette programozónak – azóta is szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Egész életében rajongott a világűrért, és a szabadidejét olyan dolgoknak szentelte, mint a relativisztikus fizika, orbitális mechanika vagy az űrutazás története. A marsi az első regénye.”

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt KalandHat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

„Egyszerűen letehetetlen ez a könyv! A marsi a jól megírt, eredeti sztori, az érdekes, valószerű karakterek, és az elképesztő technikai hitelesség ritka kombinációja… olyan, mintha a MacGyver-t keresztezték volna A rejtelmes szigettel." 
Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka

„A marsi rendesen odacsapott! Weir iszonyúan szórakoztató és nagyigényű túlélő thrillert írt, egy „MacGyver a Marson”-sztorit, ami épp olyan valóságos és szívfacsaró, mint az Apollo 13 igaz története." 
Ernest Cline, a Ready Player One szerzője

Lebilincselő… olyan, mint Defoe Robinson Crusoe-ja egy intelligensebb szerző tollából. 
Larry Niven, többszörös Hugo- és Nebula-díjas író

„Ősidők óta nem olvastam ennél jobb köny vet! Mielőtt feltöröd a pecsétet, ürítsd ki a menetrended. Ettől a történettől jobban beléd fojtja a lélegzetet, mint levegőszivárgás egy űrhajón. Szórakoztató, okos és pörgős – A marsi megad mindent, amit csak egy regénytől vársz!” 
Hugh Howey, New York Times bestseller szerző

„Erős, ütős és tökös. Robinson Crusoe a Marson, huszonegyedik századi stílusban. Mielőtt ezt a könyvet elkezded, gondoskodj magadnak szabadidőről – kelleni fog, mert eszedben sem lesz letenni.” 
Steve Berry, New York Times bestseller szerző

  

Értékelés:

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! Nem elég, hogy egy nagyon érdekes témát dolgoz fel még azok számára is, akik egyébként nem sci-fi rajongók, ráadásul a stílusa is megmosolyogtató. A főszereplő, Watney naplóbejegyzései rendkívül szórakoztatóak, többnyire ironikus hangvételben íródtak, ami az egyébként sok kémiai leírás mellett kissé ellazítja a fáradt olvasót. Nagyon sokat röhögtem az ehhez hasonló vicces részeken:

"Igen, naná, hogy a ra­gasz­tó­sza­lag szin­te teljes vá­ku­um­ban is mű­kö­dik. A ragasztósza­lag bár­hol m­űkö­dik. A ragasztósza­lag má­gia, amit bál­vá­nyoz­ni kelle­ne."

"Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét? 
NASA: (ötórányi tanácskozás utan): Nem. Elbaszod, és meghalsz. 
Úgyhogy szétszedtem."

"JPL: ...Egyébként szondát, amit küldünk, Irisnek nevezzük a görög istennő után, aki a szél sebességével utazott az egekben. Ő a szivárványok istennője is.
Watney: Leszbikus szonda jön a megmentésemre. Vettem."

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt Kaland

Mindemellett rendkívül büszke voltam magamra, amiért a különböző termodinamikai (azta milyen szavakat tudok) és kémiai folyamatokat képes voltam megérteni. Jó, néha többször elolvastam ezeket a részeket, de tény, hogy az én „halvány lila fogalmam sincs a kémiáról” tudásommal is követni tudtam az eseményeket! És még élveztem is, de még hogy! Kicsit aggódtam egyébként, hogy a sok naplóbejegyzés unalmas lesz, de egyáltalán nem az, és ez tényleg Watney humoros és laza stílusának köszönhető. Mindemellett természetesen az író néha megszakítja ezeket a naplóbejegyzéseket egy-egy rendes leírással, vagy épp a NASA-ban történtekkel (úgyhogy akad benne rendes párbeszéd is bőven).

Azon kívül, hogy elgondolkodtat a sztori, és egyébként olyannyira élethű és mindent megmagyarázó, hogy kábé még el is hinném, hogy megtörtént (ha nem tudnám, hogy nem), kellemes hétvégi olvasmány. Hétköznap kicsit azért óvatosan bánnék vele, mert kóros álmatlanságot okoz és a munkahelyi teljesítmény leromlását.

Bátran ajánlom egyébként figyelmébe bárkinek a könyvet, azoknak is, akik hozzám hasonlóképp látták már a filmet, mert ettől cseppet sem lesz unalmasabb a könyv (érdekes, pedig ilyen esetekben az ember már unni szokta a könyvet). Ráadásul sok olyan rész van a könyvben, amely a filmben nem úgy vagy egyáltalán meg sem történik! (Még több izgalom!)

Kakiból növesztett krumplik, éhezés, kitartás, magány, bátorság, kitartás, barátság, remény, kémia, termodinamika, élet-halál döntések, és a jó ég tudja, még mi minden tárul elénk ebben a 357 oldalban!

 Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Watney, a főszereplő rendkívül humoros és ironikus, imádtam a stílusát!
Borító: 10/10 – Egy szavam se lehet egyik borítóra se, és a kötésre se. Ráadásul kemény borítós!
Kinek ajánlom: Bárkinek, kivétel nélkül, férfiaknak, nőknek is.
+ pont: A vicces írásmódért és az alapötletért.
- pont: Azért néha többször el kellett olvasnom egy-egy kémiai magyarázatot.

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt Kaland

0 Tovább

12 különleges képesség

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt Horror

12 különleges képesség tizenkét vagy épp egy ember kezében, úgy, mint a gyógyítás, mindenféle nyelven való beszélés, belelátás a jövőbe, stb. Mindenki álmodozik ilyesmiről, főleg gyerekkorában, de mi lenne, ha megadatna valamelyik ebből a 12 képességből? A tudásnak azonban mindig ára van, a kérdés csak az, megfizetjük-e. Istenek csatájának is lehetne nevezni Scott Hawkins – Az Égett-hegyi könyvtár című kötetét, amely 2015 egyik legsikeresebb és leginkább méltatott debütálása volt a fantasztikus thriller illetve horror műfajában, A marsi amerikai kiadójától.

 „Neil Gaiman és Joe Hill találkozása egy lenyűgözően eredeti, rémisztő és sötét humorú dark fantasyben. Felejthetetlen karaktereivel, sokkoló történetével az Égett-hegyi Könyvtár egyszerre elborzasztó és frenetikus, agyzsibbasztóan idegen és szívszorítóan emberi.”

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt HorrorEgy eltűnt Isten.

Egy könyvtár az univerzum titkaival.

Egy nő, aki túl elfoglalt ahhoz, hogy észrevegye megkövült szívét.

Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.

Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.

Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.

Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.

Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.

A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.

De ő számolt ezzel.

Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.

Olvass bele ide kattintva: Az Égett-hegyi Könyvtár beleolvasó

Értékelés:

A Peter Clines – 14 c. könyv olvasása után ajánlották ezt a könyvet, és bár nincs köztük lényegi hasonlóság, a háromnegyedénél történt fordulatok és bővelkedő magyarázkodások által mégis Déjà vu érzésem támadt. Hozzáteszem, nekem azért mégis jobban tetszett a 14, de azért ez is viszonylag érdekfeszítő olvasmánynak bizonyult. Tény, hogy kihagytam volna a vége előtti túlontúl szájbarágós „körbevezetést”, de ezt leszámítva nincsenek problémáim a könyvvel.

Jó, azt azért be kell vallanom, hogy csak fantasy kedvelőknek fog tetszeni ez a könyv, hiszen azért a végső magyarázat eléggé elrugaszkodott, viszont aki hozzá van szokva az ilyen könyvekhez - mi több, szereti ezt a műfajt -, annak nem okoz majd különösebb „megrázkódtatást”. Szerencsére szépen indul a történet, és sok-sok apró morzsa kell, mire összerakjuk fejünkben a történéseket – már csak azért is, mert sosem egy szemszögből látjuk az eseményeket -, de úgy a felénél már kezd tisztulni a kép, és megértjük a miérteket is – nagyjából. Lényegében az egész könyv egy nagy fondorlat és egy elmeháború, mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék túl sokat elárulni nektek a könyvről.

A kifejtős részen kívül, ami viszont még nem tetszett, az két szereplő közti kapcsolat, ami szerintem nem volt eléggé kidolgozva – a férfi (Steve) szemszögéből. Érthetetlen volt számomra a viselkedése és a kötődése, még, ha a másik oldalról kaptunk is magyarázatot rá végül. Talán jobban örültem volna, ha ebből a könyvből kihagyjuk a „romantikát”.

Egyébként fordulatos, kifejezetten olyan csattanós véggel záródó sztori, amire nem igazán számíthat az olvasó, és az alaptörténet tetszetős, különleges, még ha kicsit őrült is. Bátran ajánlom az őrült-fantasy rajongóknak! (Megjegyezném, szerintem 18-as karikás, hiszen a horroros-halálos, vérengzős részek nem valók fiatalabbaknak!)

Kedvenc idézeteim a könyvből:

A lelki nyugalom nem a konfliktus hiánya, hanem az azon való felülkerekedés képessége.

Csak próbáltam elképzelni, hogy feldugok valamit egy oroszlán seggébe. Azt hiszem, erre még nem állok készen.

Könyvajánló 4 Kaland Fantasy Felnőtt Horror

Mások molyos véleményei:

"Ez a történet tényleg egyedi, több műfaj elemei is keverednek benne. Horror, fantasy és thriller. Egy kicsit erősebb gyomor kell hozzá a kelleténél, mert elég sok szadista és véres leírást tartalmaz. "

"Az első 50 oldal után úgy éreztem, hogy nem leszünk barátok ezzel a könyvvel, de szerencsére tévedtem. Miután beindultak az események, beszippantott magába! ( :D ) 
Az biztos, hogy nem egy szokásos könyv, maga a történet, a felvezetés, a szereplők. 
Nagyon-nagyon beteg, tele véres jelenetekkel. Ugyanakkor nagyon egyedi és tetszett a kifacsart ízlésemnek! "

"Megpróbálkoztam vele, de képtelenségnek tartom, hogy egyetlen szóval jellemezzem ezt a regényt. Több jelzővel már megoldható: bizarr, megdöbbentő, elképesztő, ötletes, emlékezetes. Ezek az érzések nagyjából ebben a sorrendben jöttek elő az olvasás során, mert ahogy haladtam előre a könyvben, úgy változott a megítélésem is az olvasottakkal kapcsolatban. (…) Mindenképpen csak olyanok vegyék a kezükbe ezt a kötetet, akik nem csak a hagyományos fantasyt kedvelik, hanem nyitottak valami újra, valami másra, aminek a stílusa hasonlít ugyan arra, amit kedvelnek, de inkább a műfajok és stílusok kavalkádjának lehet azt tekinteni. Mindez megspékelve véres, kegyetlen és helyenként bizarrnak tűnő dolgokkal, amelyek aztán később értelmet nyernek, bár továbbra is inkább a felfoghatatlan kategóriába fognak tartozni. (…) Pörgős, a cselekményt végig a központba helyező, párbeszédekben nagyon erős regény."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: Érdekes, hogy azokat is tudtam sajnálni, akik mérhetetlenül gonoszak voltak a könyvben.
Borító: 8/10 – Kicsit már túl fantasy témájúak, egyébiránt emlékeztetnek Lőrinc L. László ’90-es évekbeli borítóira. Lehetne valamivel modernebb.
Kinek ajánlom: A fantasy műfaj kedvelőinek.
moly.hu-n elért százalék: 88%
+ pont: Az eleje izgalmas, és tetszik az alapötlet is.
- pont: A háromnegyedénél csak kapkodtam a fejem, és a bő magyarázatok sem tetszettek. Azt szívesen megvágtam volna.

0 Tovább

Assassin's ​Creed – Hivatalos filmregény

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 4 Kaland

 Michael Fassbender főszereplésével nem rég került a mozikba az Assassin’s Creed, amelyből ezúttal hivatalos regényváltozat is készült a forgatókönyv alapján. Tény, hogy mint olyan sokszor, most is felülmúlja a könyv a filmet, ezt már csak az is bizonyítja, hogy míg utóbbit nem bírtam végignézni (ámbátor ameddig eljutottam benne, teljes a hasonlóság a könyvvel), addig a regényen egész gyorsan átrágtam magam.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 4 KalandA sötétben munkálkodva szolgáljuk a fényt. Orgyilkosok vagyunk.

Callum Lynch nem jó ember.

A halálsoron várja kivégzését, amikor váratlanul új esélyt kap az Abstergo iparvállalattól: amíg nekik dolgozik egy titkos kutatóbázison, életben hagyják.

Egy a genetikai emlékezetet előhívó forradalmi technológiának, az Animusnak köszönhetően Callum Lynch a cég megbízásából átéli ősének, Aguilar de Nerha XV. századi Spanyolországban végbement kalandjait.

Callum a régmúlt újraélése közben rádöbben, hogy egy rejtélyes titkos társaság, az Orgyilkosok tagjainak leszármazottja. Saját kíváncsiságától hajtva igyekszik felgöngyölíteni a rejtélyeket, amikkel szembesül Aguilar életén keresztül, és mérhetetlen tudásra tesz szert.

A jelenbe visszatérve minden újdonsült képességére szüksége lesz, hogy szembeszállhasson az orgyilkosok ősellenségével, a nagyhatalmú és elnyomó Templomos renddel.

A Michael Fassbender főszereplésével készült Assassin’s Creed mozifilm hivatalos regényváltozata.

Értékelés:

Alapvetően azt gondolnánk az oldalszám alapján, hogy hosszú és terjedelmes olvasmány, de szerencsére nincs nagyon apró betűkkel szedve, kellemes a betűméret és a sortáv a szemnek, ebből következik, hogy egy viszonylag átlagos hosszúságú regény, és, hogy más szedéssel valószínűleg nem adott volna ki 331 oldalt. Viszont épp ezért volt többek között kellemes olvasni, számomra szakmabeliként ugyanis nagyon fontos, hogy könnyen követni tudjam a sorokat, ne kelljen hunyorognom, úgyhogy ez is közrejátszott abban, hogy a könyv olvastatta magát.

Én egyébként teljesen laikusként kezdtem bele ebbe a történetbe, sem a filmet nem láttam a könyv előtt – ahogy írtam, utána megpróbáltam megnézni, de félbehagytam -, sem a játékkal nem játszottam, ennek ellenére (hála az égnek) teljesen érthető volt a történet, minden szépen el volt magyarázva, és élvezhetőnek találtam. Ez azért szerencsés, mert így bárkinek lehet ajánlani a könyvet, azoknak is, akik nem olvasták az egyébként millió Assasin’s könyvet – de ami késik, nem múlik. Néhol ugyan egy kicsit érzékelhető volt, hogy forgatókönyv alapján íródott a történet, személy szerint legalábbis tudtam volna értékelni egy személyesebb hangvételt, E/1-ben írt nézőpontot, de egyébként elégedett voltam a regénnyel, és viszonylag gyorsan végeztem is vele. (Nem tudom elégszer hangsúlyozni, mennyire örültem, hogy nem túlzsúfolt a betűszedés.)

Az alap történet a fülszövegből szépen fel is vázolódik, nincs ezen mit túlmagyarázni, egyszerre ismerjük meg a jelen eseményeit a múlttal, és próbálunk igazságot tenni a két, egymással szemben álló fél, az orgyilkosok és a templomosok között. Lázasan kutatunk az alma után, és szurkolunk, hogy Callum Lynch helyesen döntsön és sikerrel járjon küldetésében.

Az egyedüli, ami engem nem ragadott annyira magával a könyvben, az az epilógus utáni regressziók, azaz a jelen kötet mellékszereplőinek „kalandjai” az Animusban, múltbéli énjük testében, hogy úgy mondjam. Ezek a külön kis történetek ebben a regényben nem kapcsolódnak a fő szálhoz, így kicsit zavart, hogy miért van az ott, de sejtem, hogy az Assassin’s Creed többi kötetére méltóztatik felhívni az olvasó figyelmét. (Bár, mivel azokat nem olvastam, ezt nem tudom teljes bizonyossággal kijelenteni.)

 Minden esetre egy kellemes, gyorsan olvasható, pörgős, kicsit elgondolkodtató, de inkább akciódús olvasmány, laikusoknak és fanoknak egyaránt!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Azoknak nem mond újat, akik játszottak a játékkal, vagy látták a filmet. Itt talán picivel közelebb lehet kerülni hozzájuk.
Borító: 8/10 - A film alapján készült. Nekem igazából tetszik – az már más kérdés, hogy nem ezt a színészt választottam volna főszereplőnek.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik játszottak pl. a játékkal, de laikusoknak is, hiszen én is Assassin’s Creed szűzként estem neki a könyvnek.
+ pont: Mert tulajdonképpen egy pörgős történet, olvastatja magát.
- pont: Semmi értelmét nem láttam az epilógus utáni regresszióknak. Nem függ össze az alaptörténettel – bár lehet, hogy afelé orientálja az olvasókat, hogy a többi Assassin könyvet is olvassák el.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.