Facebook Twitter Addthis

Rick Yancey: Az ötödik hullám  (részletes ismertető)

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fiAz első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Rick Yancey: Az ötödik hullám című könyve nem véletlenül akadt a kezembe. Nem tudom, miért elterjedt manapság a disztópikus téma (mint Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő), de talán azért, mert mostanában nem is tűnik annyira lehetetlennek a disztópikus jövő - sajnos. El kell ismernünk, hogy van némi okunk aggódni a jelenlegi társadalmi rend/megszokott életformánk felborulása miatt. Ami az ufókat illeti, a földönkívüliek kérdése már meglehetősen régóta foglalkoztatja az emberiséget, így nem meglepő, hogy újabban ilyen témában is jelennek meg sci-fi könyvek. Előző cikkemben már foglalkoztam a földönkívüliek témájával, idéztem kutatók, politikusok, még a Vatikán véleményét is ez ügyben; tény, hogy 2015-ben jelentősen megnövekedett az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítások száma.

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.                                                                                                  

Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni."

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.
 

Értékelés:

A könyv az első oldal után rögvest magával ragadott, sőt, igazából már egy ideje itt pihent a könyvespolcomon, de direkt halogattam, hogy egy olyan időpontban kezdhessem el olvasni, amikor teljesen rá tudok koncentrálni, átadhatom magam neki. Nem kérdés, hogy már a (filmes) borítójával megvett magának, és nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy még véletlenül se nézzek/olvassak semmit a könyvvel/filmmel kapcsolatban, annak érdekében, hogy olvasáskor teljes legyen az élvezetem. Tehát eleve nagy reményekkel és elvárásokkal estem neki az első kötetnek, és nem kellett csalódnom!!! Eleve szeretem a disztópikus témákat, és minden ilyesmit szeretek elolvasni, így volt némi rálátásom a témára, de ufókról csak A burok című könyvben olvastam Stephenie Meyertől. Nem mondom, hogy egy irinyó-pirinyó hasonlatosságot nem láttam a kettő között, de kb. annyit, mint amekkora a termetbeli különbség a bolha és az elefánt között. Egyiket sem akarom előtérbe helyezni a másikhoz képest, mert mindkettőt szeretem, és mindkettő teljesen más szálon indul el. Nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom, hogy a legjelentősebb különbség, hogy míg például A burokban a földönkívüliek (azt leszámítva, hogy az emberekbe költöznek és átveszik a bolygót) kedves, jótét lelkek, akik a vadászaik kivételével olyanok, mint az ártatlan gyerekek, addig Az ötödik hullámban emberpusztító, kegyetlen, egyelőre arctalan és az ismeretlenségbe burkolózó lényekkel állunk szemben. Ahogy az a hátoldalán olvasható szövegből, sőt a borítóról is kiderül, a történet kezdetekor eddig 4 csapást mértek a földiekre:

1. villanyoltás
2. vízözön
3. pestis
4. némítók.

Hogy mi az ötödik csapás, arról szól a könyv.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.
Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

A történetet több szemszögből tekinthetjük végig. Az első, lényegében főszereplő Cassie egy céltudatos, a körülmények miatt hamar felnőtté vált 16 éves lány, aki édesapja halála és öccse elrablása után egyedül próbál túlélni. Az egész regényen keresztül egy ígéret tartja, hogy megtalálja öccsét, amelyért foggal-körömmel, minden erejével képes harcolni. Az író általa (Cassie által) olyan erkölcsi kérdéseket is boncolgat, mint az ígéretek betartása, a barátság fontossága, az egy élete a százakkal szemben stb. Vajon úgy van több esélye az emberiségnek, ha megtagadja emberségességét és kegyetlen harcossá válva nem ismer határokat, fegyvert ragad és harcol? Vagy úgy, ha megőrzi „gyengeségét”, azt a keveset, ami még emberré teszi, és megpróbál bízni a társaiban egy olyan világban is, amelyben a bizalom és a hezitálás az életébe is kerülhet? Ha a földönkívüliek, a némítók ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, akkor mi akadályozza meg, hogy az emberek akaratlanul is egymás torkának essenek? Ha már senkiben sem lehet megbízni, mennyi idő alatt lehet beleőrülni az egyedüllétbe és a paranoiába?

Egy másik szereplő egy fiú, Ben, aki a pestisjárvány után egy kiképzőtáborban ébred, ahol túlélő gyerekek százai „várnak” arra, hogy kegyetlen, könyörületet nem ismerő katonákká faragják őket.

Egy olyan bizonytalan jövőképet vázol fel a regény, ahol a gyerekkorból az életben maradáshoz nem árt minél hamarabb felnőni, amikor minden szembejövő lehet akár az a földönkívüli, aki az utolsó lövést adja le ránk. Ez egy olyan világ, ahol nincs áram, nem gyújthatunk tüzet, az emberek nagy részét pedig a vízözön és a pestis eltörölte a föld színéről.

Hogy mi az ötödik csapás, azt pedig már épp ésszel is nehéz felfogni, de jó kis csavart ad a történetnek. Sajnos arra az első kötetben (de még a másodikban sem) kapunk választ, hogy a földönkívüliek miért ilyen kegyetlenek az emberekkel szemben, és sokkalta fejlettebb technológiájukkal miért nem irtották csak úgy ki pöccre az egész emberiséget (mondjuk egy aszteroidával, vagy tudom is én…), miért ilyen már-már bibliai csapásokon keresztül küldi őket több részletben a halálba, de biztos, hogy a befejező kötetben választ kapunk majd a kérdéseinkre.

Alapvetően végig magával ragadott a történet, szépen hömpölygött, lavinává nőtte ki magát, csak torlódott-torlódott, míg végül egy cseppnyi romantikával, barátsággal, erkölcsi kérdésekkel, akcióval fűszerezett, tökéletesen felépített cselekmény bontakozott ki. Szerencsére nem volt mindig depressziósan sötét, sem túlságosan akciódús, tökéletes arányban (és nem eltúlzottan) kapott helyet egy kis szerelmi szál itt-ott (pedig én a túlzásokra érzékeny tudok lenni). Néha mondjuk voltak benne véres részek (de ez inkább a második kötetre jellemző), így 16+-osnak mondanám, de afelett bátran merem bárkinek ajánlani. Nekem a kedvencek között landolt.

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Pontozás:

Egyedi besorolásom: Number One kategória :)
Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 90%
Borító: 10/10 - Nekem a filmes verzió van meg, szépen kidolgozott, gyönyörű, ráadásul a hátulján letéphető könyvjelző van. A lapok jó minőségűek, pont a kedvencem, aminek kicsit érdes a tapintása. Könnyű lapozni, és nem kell „megtörni” az olvasáshoz, avagy választani aközött, hogy megtörjük, vagy félig becsukva olvassuk, mint némelyik puhakötésű könyvnél.

Kinek ajánlom: Aki szereti a disztópikus történeteteket, például olvasta A burok, Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott könyveket, vagy szimplán érdeklik az ufós könyvek. Azoknak is ajánlom, akiknek a film nem tetszett, mert a könyvben egyáltalán nincsen hiba, nagyszerűen kidolgozott, és biztos, hogy nem hagy cserben, nem fog untatni. Azért van benne néhány kemény rész, így gyerekeknek nem ajánlom, 16+ karikás.

+ pont: A könyvjelzőért.
- pont: Ha akarnék sem tudnék levonni semmiért.

Egyéb adatok:

125x200 mm, 472 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

A film trailere:

A folytatásról, a Végtelen tengerről ITT olvashattok.

0 Tovább

Rick Yancey: Végtelen tenger (részletes ismertető)

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. 

Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. 

Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...                         

 Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Értékelés:

Alig pár nappal az első rész befejezése után kezdtem el a sorozat második kötetét olvasni. Most is nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak, ráadásul már duplán, hiszen az első rész olyannyira nem okozott csalódást, hogy rögvest a kedvenceim közé léptettem elő a könyvet. Kétség sem fér hozzá, hogy a második rész is nagyon tetszett, ámbár közel sem történik benne annyi minden, mint az elsőben – mondjuk, ennek többek között a 160 oldallal kevesebb terjedelem is az oka. Ebben a kötetben többet megtudhatunk a karakterek előéletéről, múltjáról, és az előzővel ellentétben itt nem feltétlenül Cassie, Ben, vagy Evan kapja a fő szálat, sőt, a regény második felére egyértelműen Adué a főszerep.

Bár az előző részben lezáratlan szerelmi szálak itt sem kerülnek kibogozásra (mintha mindenki mindenkivel csókolózna), azért sokáig tűkön ülve várhatjuk olvasás közben, vajon Evan felbukkan-e, túlélte-e az első részt, kiderül-e végre valami arról, hogy miért pusztítanak a földönkívüliek. Sajnos ez ügyben le kell lomboznom titeket (vagy felcsigázni?) mert konkrétum a miértekre itt sem derül ki, sőt, a végére már kicsit idegesített Vosch filozofikus „gyerünk, találd ki, miért, mi a válasz, nem, nem a düh, nem a szeretet” stb. megnyilvánulása, de lehet, hogy csak azért, mert én nem tudtam mit kezdeni vele – de különösképpen Adu sem. Olyan érzés volt, mintha valami filozófia tanórán ülnék, és egy szavát sem érteném a tanárnak. Azt hiszem, számomra túl ködös volt a megfogalmazás, a sok kérdés, és a sok „találd meg a választ”. Miért akarná egy földönkívüli, hogy bármelyik ember is rájöjjön a miértekre, hogy miért ilyen kegyetlenek velünk? Ebben egyelőre nem éreztem logikát, de lehet, hogy később lesz benne. Persze, nyilván így annál jobban lehet várni a harmadik részt, ahol aztán végre holtbiztos, hogy mindenre választ kapunk majd. Legalábbis lelki szemeim előtt elképzelem, ahogy több tucat olvasó duzzogva/vergődve teszi le a második részt (ahogy ez sorozatoknál lenni szokott) és szúrós szemekkel méregeti a könyvet, megpróbálván agyi hullámaival kapcsolatba lépni az íróval: „Mikor lesz már meg a harmadik rész??? Most akarom a válaszokat, igyekezzél!”. Azt hiszem, ilyenkor kicsit magunkban szidjuk az írót, hogy lázban hagyott minket válasz nélkül a történet közepén, de ez már csak így megy, minden jó sorozatnál, a lelkünk mélyén azért szeretjük, csak „írja már meg végre azt a befejezést, hadd nyugodjunk meg.”

Olvasása közben egyébként a kissé ködös, félbeszakadt, kétértelmű párbeszédekkel is meggyűlt a bajom; volt, hogy rendesen el kellett gondolkodnom, hogy most gyakorlatilag miről is beszélnek épp, mert elvesztettem a fonalat, de lehet, hogy ez csak a fáradtságom számlájára volt írható. Külön tetszett azonban, hogy ezúttal sokkal több humorral van megfűszerezve a történet, talán azért, hogy ellensúlyozza azt az előző részhez képest sokkal több morbid vagy véres részt. A humoros részeket/beszólásokat legalább értettem és jót derültem rajtuk.

A történetben tehát nem sokkal kerülünk előrébb (persze azért van 1 max. 2 lényeges változás), de egy fontos dolgot azért megtudunk végre erről az egész megszállásosdiról, amiről természetesen most nem fogok szót ejteni. (Olvassátok el a könyvet!) A második rész egyébként összességében remek kiegészítője volt az elsőnek, a megtudott dolog sokat számít a történet értékelése/átértékelése szempontjából, még el is gondolkodtat pár napig. Kíváncsian várom a végkifejletet, biztos, hogy a harmadik kötet is a polcomon lesz majd.

Ami a szereplőket illeti, nekem Cassie továbbra is szimpatikusabb, mint Adu, de van, aki fordítva van vele, minden esetre sajnáltam, hogy most ő annyira nem kapott nagy hangsúlyt, de remélem, a harmadik részben inkább az ő szemszögéből olvashatom majd a sztorit. Adu egy nagyon erős lány, de nekem túl férfias (a végére kicsit Terminátoros), Cassiet emberibbnek érzem, és esendőbbnek, emiatt közelebb áll hozzám. A fiúk közül nem tudok választani, mert az előző részben Evan engem is megvett magának, itt vannak teljesen elmegyenge megnyilvánulásai (amikor egyszerűen nem jut eszébe, hogy szóval többet érne, mint erővel), ami pedig Bent illeti, néha úgy istenigazából lekevertem volna neki egy nagy pofont, csak, hogy abbahagyja a macsózást és megüljön a fenekén. ;)

Kíváncsi vagyok, nektek hogy fog tetszeni a második rész.

Pontozás:

​Egyedi besorolásom: Még mindig Number One kategória, bár kezdett lecsúszni a „kedvencek közöttre”.
Történet:
8/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 92%
Borító: 10/10 – Ugyanazt tudom elmondani, mint az első résznél. Ajándék letéphető könyvjelzővel. Ugyanaz a szuper minőség, és a lapok is strapabíróak, enyhén érdesek.

Kinek ajánlom: Aki olvasta az első részt, és nem fél a néhol eléggé véres/undorító részektől.

+ pont: A könyvjelzőért és a humoros részekért.
- pont: Egy fontos dologra választ kaptunk ugyan a könyvben, de koránt sem mindenre. Kicsit erőltetettnek éreztem az „Adu, gyere rá mindenre saját magad” filozofikus részt, mintha az író szájbarágósan akarná, hogy rájöjjünk valamire (hogy miért teszik ezt a földönkívüliek az emberekkel), de nekem minden esetre nem sikerült kitalálnom, hiába kérdezgette többször a regényben, csak azt tudtam meg, hogy miért nem. A félig befejezett, ködös párbeszédek sem tetszettek.

Egyéb adat:

130x200 mm, 312 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

0 Tovább

Új YA disztópia a láthatáron!

Drágáim! Csodást hírt olvastam. Nem elég, hogy imádom a disztópikus sztorikat (Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott, Az ötödik hullám), ráadásul Cecelia Ahern a kedvenc íróim egyike (az Ahol a szivárvány véget ér c. könyve szerintem már tudjátok, hogy a kedvencem), de most az írónő egy DISZTÓPIKUS YA (Young Adult) könyvet írt, amelynek első része magyarul Április 7-én jelenik meg A vétkes címmel. Nem mellesleg a Vétkes és folytatása, a Perfect hamarosan a mozivásznon is látható lesz, filmes jogaikat nemrégiben megvásárolta a Warner Bros. Két kicsi szemem felcsillanva várja a regényt nagy reménnyel. :)

Könyvajánló Disztópikus Young adult

A könyv már előrendelhető:

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/a-vetkes

 

0 Tovább

Könyvajánlás gyerekektől gyerekeknek vagy kamaszoknak

Blog Könyvajánló Ifjúsági

Már foglalkoztam egy párszor azzal a témával, hogy honnan tudjuk, milyen könyvet vegyünk könyvmoly gyerekünknek. Most íme egy nagyszerű lehetőség:

A Gödöllői Városi Könyvtár Könyvsú-GO nevű oldalán rengeteg könyvet találhattok, érdekes kategóriák szerint rendezve, amelyek érzelmekre utalnak, vagy a címből adódnak, mint például: barátság, elgondolkodtató történet, erőszak, izgalom, mindennapi történet, nevettem rajta, szerelem, sírtam rajta, tetszett, varázslatos történet, alkonyat, állati elmék, kalandos vakáció, titokzatos bűntény, rossz voltam, stb.

Az adatbázis alapja az a több mint 200 könyv, melyet 2015-ben gödöllői fiatalok olvastak el és értékeltek az Olvasók Diadala vetélkedőben.

Ha kiválasztottuk a megfelelő kategóriát, elolvashatjuk, hogy miről szól a könyv, és a gyerekek/tinik értékelik a következő szempontok alapján:

"Azért volt jó olvasni, mert..."

"Lennék / nem lennék a regényben főhős, mert..."

"Annak ajánlom, aki..."

"Ne olvassa el, aki..."

Ezen kívül külön csillagokat osztanak a szerelem, barátság, erőszak, mindennapi történet, izgalom, varázslatos történet, elgondolkodtató történet, nevettem rajta, sírtam rajta, tetszett szempontok szerint.

Külön tetszett a honlaban, hogy nem csak a friss megjelenésekre koncentrál, hanem régebbi kiadású könyvek is fellelhetőek (úgy, mint Szabó Magda, Jane Austen, Fekete István, Verne Gyula könyvei, vagy a pöttyös könyvek), ráadásul nehezen lőhetünk mellé a választásban, hiszen "szakértőktől" (gyerekektől) kapjuk a fülest, hogy melyik könyvet is válasszuk a kicsi/nagy/kamasz, fiú/lány gyermekünknek.

A legtöbb könyvnél ráadásul látható néhány kreatív feladat is, úgy, mint Facebook-link a regény szereplőjének profiljáról, sms-ben összefoglalt tartalom vagy a vetélkedőn készült csapattagok fotója önmagukról, egy-egy regényhősnek beöltözve.

Örülök, hogy rátaláltam erre a gyöngyszemre, mert íme a példa, hogy a gyerekeknek ma is szükségük van az olvasásra és a könyvekre. ;)

http://konyvsu-go.gvkik.hu/

0 Tovább

Elvált szülők gyerekei

Blog Könyvajánló Dráma 3

Egyre több az olyan házasság, amely válással ér véget. Talán az általános pénztelenség, a gondok, vagy a megszokottság idővel felőrlik a kapcsolatot, és még ha egy ideig úgy is gondolja egy pár, hogy a gyerekek miatt együtt maradnak, biztos, hogy ez sem tarthat sokáig. Az a házasság, amit már csak a gyerekek kötnek össze, nem valódi.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Sokan attól való félelmükben, hogy mi lesz a gyerekkel, nem mernek elválni, inkább belecsöppennek egy olyan színjátékba, amely nem hoz boldogágot. Akik pedig mégis elválnak, attól félnek, milyen hatással lesz ez a gyerekre/gyerekekre. Ingázni a két szülő között, vagy csupán az egyiknél élni, és csupán az ünnepeket tölteni a másik szülővel? Miközben minden osztálytársnak normálisnak tűnik az élete, ezé a gyereké hirtelen felborul. Azért is nehéz az elvált szülők gyerekeinek, mert a gyerekkor még olyan ártatlan burokban játszódik, amikor minden gyerek azt hiszi, hogy a szülei tökéletesek, sérthetetlenek, erősek és minden úgy jó, ahogy tőlük látja. De ha a szülők veszekednek, vagy elválnak, akkor még sincs minden úgy jól, ahogy? Túl hamar kell felnőniük a gyerekeknek és rádöbbenni: a felnőttek sem tudnak mindent. Sajnos, az élet nem abból áll, hogy gyerekként még bizonytalanok vagyunk, később aztán már nem hibázunk, és határtalan tudás birtokában mindig tudni fogjuk, melyik a helyes út. Sőt, talán inkább csak egyre bizonytalanabbá válunk, mert ahogy felnövünk, már nincs, aki utat mutasson.

„Talán ezt jelenti a felnőttség: megszűnünk szereplők lenni, akik arra mennek, amerre a cselekmény viszi őket. A felnőtt tudja, hogy a szereplő helyett lehet alkotó.”

/Ava Dellaira – Kedves halottak!/

A legnagyobb probléma, amikor a szülők elválnak, hogy általában mindkettő annyira el van foglalva a saját problémáival, saját lelki bajaival, hogy a gyerekre akaratlanul is kevesebb idő jut és ezzel együtt kevesebb figyelem. Nem is kérdés, hogy pedig ilyenkor áll fenn legjobban a veszély, hogy rossz útja tévedjen, ne adj Isten, rossz társaságba keveredjen. Ha ezt nem vesszük észre időben, akkor már lehet, hogy valamiről máris lekéstünk. A szülői felelősség nem olyan, hogy hébe-hóba lepasszolhatjuk, „szabadságra” megyünk, aztán visszatérünk, mintha mi sem történt volna. Ez egy életre szóló feladat, ahonnan sem az anyának sem az apának nem lehet (nem lenne szabad) „szabadságra” mennie, sem átvitt értelemben sem szó szerint. Tehát, amikor a szülők elválnak, és mindkettő belesüpped a kis saját depressziójába, vagy megpróbálja újra felépíteni a saját életét, újra ismerkedni, nem szabad megfeledkeznie, hogy az előző életétől nem szabadulhat meg gyökeresen, mert ott van egy vagy több kicsi szempár, aki tőle várja az eligazítást.

Blog Könyvajánló Dráma 3

„Mások nem menthetnek meg… magadtól nem. Elalszol a hegyek lábánál és a hegyekből lejön a farkas. Te pedig azt reméled, hogy valaki majd fölver. Vagy elzavarja a farkast. Vagy lelövi. De amikor rájössz, hogy a farkas benned van, akkor tudni fogod, hogy nem menekülhetsz előle. Senki, akit szeretsz, nem ölheti meg a farkast, mert az is te vagy. Látni fogják, hogy a te arcodat viseli, és nem adják le a lövést.”

Ava Dellaira – Kedves halottak! című könyvét olvastam, amelyben egy fiatal lány elvesztette nővérét, szülei elváltak, úgy érzi magára maradt. Halott hírességekhez írott levelei segítségével próbálja meg feldolgozni, ami történt. Mert bár nem tud beszélni róla, mégis, talán írásban könnyebb kommunikálnunk egymással, mint szóban.

Blog Könyvajánló Dráma 3

Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz. 

Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja. 

De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat.

0 Tovább

Mi lenne, ha megváltoztathatnánk a múltunkat?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Az élete során legalább egyszer mindenki elgondolkodik azon, mi lett volna, ha…

  • Ha nem úgy telt volna a gyerekkora, ahogy.
  • Ha nem ott nőtt volna fel, ahol.
  • Ha nem olyan döntéseket hozott volna, amilyeneket.
  • Ha nem azzal kötött volna házasságot, akivel.
  • Ha nem azt tanulta volna ki, amit.
  • Ha nem azt az állást vállalta volna el, amit.

És így tovább a végtelenségig. Megszámlálhatatlan helyen ágazik el az életünk, és mindig vannak olyan pillanatok, amikor eltöprengünk, vajon milyen lenne az életünk máshogy, másképpen, talán egy párhuzamos dimenzióban. Sok ember megbánja a döntéseit, és legszívesebben visszacsinálná azokat. Sokan szeretnének újra megszületni, de már azon tudás birtokában, amit megszereztek az életük során, így már aszerint alakíthatnának az életükön kedvük szerint, amit tudnak. Ki nem játszott el akárcsak egyszer is ezzel a gondolattal?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Ti mit csinálnátok másképp, ha újjászületnétek ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy? Mit változtatnátok meg benne? Egyáltalán ez egy áldás vagy átok lenne? És ha mindig csak ismétlődne újra és újra halálunk után az egész?

Egy nyereményjáték keretében figyeltem fel Claire North – Harry August csodálatos élete című könyvére. Be kell, hogy valljam, nem tudom miért, eleinte egy könnyed olvasmányra számítottam, valami szokványosra, kicsit általánosra, és felvillanyozó meglepetésként ért ez a komoly nyelvezetű és hangvételű, terjedelmes, alapos kutatómunkát igénylő, múltba kalauzoló könyv. Voltaképpen napokig a kilencszázas évekbe teleportált, magával ragadott, izgalomban tartott, s egyaránt volt a történelmi vonatkozásai miatt lenyűgöző, a nyomozati szálai miatt érdekfeszítő, és a filozófiai történetfelvetés miatt elgondolkodtató könyv. Maga az írás és fordítás is szépen megformált, komoly írói munka áll mögötte, a könyv pedig méltán képviselteti magát a nívósabb irodalmi alkotások között a polcokon.

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

„Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.

Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi. 
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.” 

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.”

0 Tovább

A gazdag emberek boldogabbak?

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Bizonyára sokunkban megfordult már a gondolat, és évtizedek óta viták gócpontja a kérdés, hogy vajon a pénz boldogít-e, vagy másképp megfogalmazva, vajon a gazdag emberek boldogabbak-e, mint a szegényebbek.

Persze nem is kérdés, hogy ilyenkor nem kifejezetten a pénzre gondolunk, hanem talán az érzésre, hogy bármit birtokolhatunk, vagy a javakra, amelyeket ők birtokolnak: szép, adósságmentes ház, drága autók, értékes tárgyak, stb. Nem titok, hogy a szegényebb ember sorsát megkeserítik a számlák, az adósságok, hogy majdnem üres a hűtő, de biztos vagyok benne, hogy bár a gazdagoknak van mit a tejbe aprítani, amit azonban Isten az egyik részről megad, a másikról talán elvesz. Ismerek például egy olyan milliomost, aki annyira pénzhajhász lett már, hogy csak többet és még többet akar felhalmozni, miközben a családjával elfelejt időt tölteni, és talán már fogalma sincs arról, hogyan kell kiélvezni a pénz előnyeit. Azt hiszem, a pénzgyűjtés is lehet egyfajta függőség, amibe ha belekeverednek, nem tudnak leállni vele. Biztos, hogy egy gazdag családban a gyerekek bármilyen anyagi dolgot megkaphatnak, de nem biztos, hogy meg tudják beszélni a szüleikkel, hogy miért szomorúak, nem biztos, hogy abban a házban is olyan meghitt a családi ölelés. Azt hiszem, az ember természeténél fogva olyan, hogy amikor baj ér minket, akaratlanul is összefogunk, megöleljük egymást, támogatjuk egymást, hogy együtt kibírjuk. Ha nincs ez a hajtóerő, ha minden tökéletesen rendben, előtérbe kerül az önzőbb énünk, és talán a család helyett többet gondolunk magunkra.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Persze, nem általánosítani akarok. Rengeteg boldog és boldogtalan szegény és gazdag ember van, de egyet egészen biztosan megmondhatok: a kocka mindig fordul. Az életünk egy hullámzó grafikon, ahol a magas- és mélypontok különböző sebességekkel váltják egymást.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Még tinédzser voltam, amikor rájöttem, hogy az irigység, mint olyan, egy teljesen fölösleges érzés. Nem éri meg irigykedni bárki másra, mert egyrészt nem tudhatjuk, hogy a felszín alatt milyen problémák bújnak meg nála is, másrészt akár, még, ha jobb is most annak a másik személynek, a kocka mindig fordul. Nem tudom, ki mondta egyszer, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem egy döntés.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

E. Lockhart: A hazudósok című könyvét olvastam a minap, amiben adott egy hihetetlenül gazdag család, egy sziget, nénikék, bácsikák, kamaszok és gyerekek. És a versengés az örökségért, az egymás eltiprása, és az igazi boldogság szem elől tévesztése. Rengeteg embernek útmutató lehetne ez, hogy rájöjjenek, talán több okuk lenne a boldogságra, mint gondolnák. Nem sok mindent mondhatok a könyvről anélkül, hogy lelőném a poént, a végkifejletet, s bár 89%-ot kapott a moly.hu-n (amit én is megítélek neki), és az olvasók váltig állítják, hogy a végén hatalmas csavar van, én azért már a negyedénél rájöttem a csavarra. Nem tudom, hogy ez most vajon az én „szerény zsenialitásom”, vagy akik rájöttek a végére, azok nem hangoztatják, de még így is olvasmányos és tanulságos történet volt, sokak számára könnyfacsaró.

0 Tovább

Örökletes betegségek és a gyermekvállalás

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Kevesebb nagyobb dilemma létezhet az életben, mint mikor olyan szülők gondolkodnak a gyermekvállalásról, akiknél az egyik – vagy rosszabb esetben mindkét fél – örökölhető betegségben szenved. Olyan ez, mint üvegszilánkon táncolni, mert bármelyik döntést hozzuk is meg, mindkettő fájdalmas.

Ha csak kis százalékban is, de esély van rá, hogy a rákos megbetegedés vagy a bipoláris zavar vagy bármilyen betegség öröklődik a gyermekben, megéri világra hozni? Megéri kockáztatni? Mi történik, ha a két fél megfogadja, hogy sosem lesz gyerekük és mégis, a Sors máshogy rendeli. El kell vetetni a babát? Meg kell tartani? Milyen alapon kellene dönteni egy magzat sorsa felől? Meg kellene neki adni az esélyt az életre még úgy is, ha lehet, hogy később, mondjuk bipoláris vagy rákos lehet? Vagy Isten már meghozta a döntést, amikor a baba mindennek ellenére megfogant?

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni című könyvében egy bipoláris zavarral küzdő, de szerethető, erős és nagyszerű férfi, aki „képes átúszni a betonon is”, valamint egy hihetetlen lelkierővel rendelkező, céltudatos, kedves nő kerül ez elé a döntés elé. A férfi naplóbejegyzésein és a nő szemszögéből keresztül is két szemüvegen át olvashatjuk a történetet. Lenyűgöző, ahogy az író képes papírra vetni a bipoláris zavarral küzdő férfi zavarodott, kusza gondolatait, betegségének fázisait, félelmeit, és mégis képes megértetni az olvasóval, hogy a főszereplő Lucy miért is szereti annyira ezt a tökéletlen férfit. Még, ha az elején bizonytalan is voltam a választásában, a könyv végére már teljes mértékben megértettem, és rájöttem, hogy egyszerűen képtelen volt máshogy dönteni. Amikor beleszeretünk valakibe, akkor nem mérlegelünk, nem készítünk ellene-mellette listát, hanem csak sodródunk az árral, és teljesen mindegy, hogy az a szakadékba vagy az egekbe visz-e minket, nem tehetünk semmit. Csodálatos, hogy a két szereplő el tudta fogadni egymást a hibáikkal együtt: a férfi a nőt, akinél bármelyik pillanatban felütheti a fejét a rák, a nő a férfit, akinek betegsége különböző fázisaiban erős hangulatingadozásai vannak és élete végéig gyógyszereken él. De hogy lehet szeretni egy olyan férfit, aki hol mániákus, hol depressziós, hol normális, és ezek az állapotok fokozatosan váltják egymást?

És hogy lehet helyesen dönteni, vagy egyáltalán dönteni egy ilyen helyzetben a gyermekvállalásról? Aki egy könnyed hétvégi olvasmányra vágyik, annak biztosan nem ajánlom ezt a könyvet, de aki nem fél a néha könnyet facsaró történésektől, kellőképpen megacélozott a lelke ahhoz, hogy magához engedje ezt az érzelemdús, lélekmelengető és elgondolkodtató könyvet, vagy érez magában kis filozofikus hangulatot, hogy elgondolkodjon a helyzeten, annak minden bizonnyal a kedvencei között landol majd.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

0 Tovább

1944 – Menekülés a II. világháború idején

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Sok történet szól a második világháborúról, de azok az emberek, akik akkor még éltek, ma már nincsenek köztünk, hogy ezt elmesélhessék.

Elterjedt általánosítás, hogy az amerikaiak nem sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről vagy bármely más ország történelméről. Ezért lepett meg, amikor Karen White, a New York Times bestsellerszerzője a Köztes idő könyvében egy mai, bimbódzó szerelem és testvérharc történetébe beleszövi Helena néni, az idős magyar néni történetét, aki 1944-ben menekült el Magyarországról és már hetven év is eltelt azóta, hogy őrzi a titkait, és senkinek sem beszél az ő és a nővérei menekülésének történetéről. Kivételesen egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami nem a koncentrációs táborokról, hanem a menekülésről szól, és nem akkor és ott játszódik, hanem egy idős, megtört lelkű, reményvesztett nő emlékein keresztül láthatjuk az akkori Budapestet, a Lánchidat, a macskaköves budai utcákat, a félelmet, a reményt és rettegést. Külön tetszett a történetben, hogy távol marad az általánosítástól – mint ahogy az a történetből kibontakozik majd a végére, hiszen ugyanúgy jelen van a zsidó férfi és a náci katona. Míg a könyvet olvastam, szinte szemem előtt láttam nénit fiatalkorában nővéreivel, ahogy ülnek a zongora előtt a budapesti kávéházban, ahogy gyerekként az Úri utcai lakásukban élnek, és szinte úgy éreztem, mintha velük együtt én is elvesztettem volna azt a kort, azt az otthont – ahová soha nem térhettek vissza.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Eleanor, aki a nénit ápolja, szép lassan megismerkedik a magyar történelemmel, s ahogy a néni, úgy lassan ő is túlteszi magát az élet veszteségein és megtanul megbocsátani önmagának.

A kedvenc részem az egész könyvből az, amikor Eleanor, az amerikai nő Helena néninek a Monti csárdást játssza el zongorán. Miközben én is meghallgattam a művet az interneten, akaratlanul is elfogott az a torokszorító érzés, amit az írónő átadni próbált – és át is adta. Szinte éreztem a lapokon keresztül a hatalmas ház kissé dohos szagát, szinte láttam a festményeket, és hallottam a zongoraszót. Láttam az ott ülő fiatal, megtört nőt, és láttam az idős nénit, aki az öreg, ráncos kezére nézve szinte el sem tudja hinni, hogy megöregedett. Úgy emlékszem a tekintetére, amikor 1944-ről mesél, mintha magam ültem volna ott az ágya szélén.

Kevés ennyire megrázó, magával ragadó, különleges és sokatmondó történetet tartottam még a kezemben. Szeretném mondani, hogy kinek ajánlom, de igazából kivétel nélkül mindenkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinak, nőnek, mindenkinek.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.” /Karen White – Köztes idő/

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. 

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. 

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

0 Tovább

Hogyan ne őrüljünk bele a munkanélküliségbe?

Sajnos nagyon sokunkkal fordul elő életünk folytán, hogy van egy-egy olyan időszak, amikor éppen kénytelenek vagyunk otthon tengődni, és munkalehetőség híján csakhamar elkezdjük ostorozni önmagunkat. Nem tudjuk, mihez kezdjünk a hirtelen jött szabadidővel, szépen lassan csökken az önbizalmunk, magunkba fordulunk, és a végén már abba az ördögi körbe kerülünk, hogy éppen emiatt a magunkba fordulás és önbizalomhiány miatt nem találunk munkát. Ugye, mindenki átment már egyszer ezen?

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Nem biztos, hogy létezik egy általánosítható „terápia” erre, ami segít megőrizni az ember józan eszét ilyenkor, talán mindenkinek másra van szüksége ahhoz, hogy ne bolonduljon meg, vagy ne jelentkezzenek a fentebb felsorolt tünetek. De ahogy egyik kedvenc írónőm, Cecelia Ahern is megfogalmazta az Amikor megismertelek című könyvben, ilyenkor általában az a legjobb, ha az ember talál magának valami hasznos elfoglaltságot. Beletemetkezik az írásba, festészetbe, vagy kertészkedésbe. Bizonyított tény ugyanis, hogy a kinti, kétkezes munka segít helyrerakni bennünk a gondolatainkat, eloszlatja aggályainkat, megnyugtat és még a testünkre is jó hatással van. Nem véletlenül tartja a mondás: „Ép testben ép lélek”.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia Ahern könyveiben az a legjobb, hogy úgy ír középkorú szereplőkről, hogy közben olvasmányos a történet korombelieknek és idősebbeknek egyaránt. A sorok között foglalkozik az élet nagy problémáival, úgy, mint az idő múlása, a munkanélküliség, a túlzott munkamánia, a család, vagy például a Down-kór. Megható szál a történetben ugyanis a Down-kóros testvér története, aki bár hátránnyal indul az életben, mégis éppannyira érző, tevékeny, lelkes,  jó kedélyű, kedves nő, mint bárki más, és épp úgy képes akár háromféle munkában is helytállni.

S, hogy a főszereplőre visszatérjek. Mi segíthet a leginkább akkor, ha teljesen elvesztettük a hitünket önmagunkba, és azt gondoljuk, képtelenek vagyunk talpra állni? Ha nem tudjuk, hogyan tovább, hogyan lábaljunk ki a depresszióból? Egy barát. Mindegy, hogy férfi-e vagy nő, a lényeg, hogy azok a barátok, akik a nehéz napjainkon, korszakainkon is mellettünk állnak, segítenek átvészelni azt. Ha a munkanélküliség ingoványában dagonyázunk, kell, hogy legyen valaki, aki felhívja figyelmünket a jó oldalunkra, vagy a kritikus pontokra, amin érdemes változtatni. Kell, hogy legyen valaki, aki kirángat a mélabúból, s csakúgy, mint a kétkezi kinti munka, segít talpon maradnunk.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia könyvében ír szereplőkhöz mérten helyet kap az anyaföld-ember kapcsolata is. Kevesebb megnyugtató dolgot ismerek annál, mint amikor a természetben látjuk két kezünk munkájának gyümölcsét – akár szó szerint. Amikor kivirágzanak a virágaink, vagy amikor eszünkbe jut, milyen csodás árnyékot is ad számunkra az évtizedekkel ezelőtt ültetett fánk. Amikor belegondolunk, hogy az alatt a fa alatt hány és hány generáció ücsörgött éppen ugyanúgy. Mert van valami megnyugtató ebben a természet adta körforgásban.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Az Amikor megismertelek című könyvet ez a családias, morfondírozó, reményt adó életérzés hatja át.

0 Tovább

Félelem a változástól - Amikor nem merünk változtatni az életünkön

Blog Könyvajánló Romantikus

Azt hiszem, a legtöbb ember fél a változástól. Ráadásul, ahogy peregnek az évek, ez a félelem csak még tovább növekszik. Beleszoknak a hétköznapi rutinba, és képtelenek akárcsak elképzelni is, milyen lenne az életük máshogyan. A legtöbben csak akkor mernek változtatni, amikor biztosak benne, hogy a változás után nem lehet már rosszabb, mint előtte.

„Van, amikor az embert csak valami fájdalmas csapás tudja rábírni arra, hogy továbbálljon egy helyről, amely már nem illik hozzá, ahol már nem érzi jól magát.”
/Elizabeth Berg – Sorsok szőttese/

Pontosan ez az oka annak, hogy annyian élnek rossz párkapcsolatban, vagy szürkülnek meg egy rossz munkahelyen, maradnak ugyanabban a már nem otthonos lakásban, stb. Félünk a következményektől, és már nem is emlékszünk, milyen volt gyerekként félelem nélkül élni, szabadon. A félelemérzet kialakulása a pszichés fejlődés igen fontos része. Az egészséges mértékű félelem hasznos, hiszen a veszélyek elkerülésére késztet. De mi van akkor, ha már túlzásba visszük, és a megszokás rabjává válunk? Sok elvált ember már nem meri még egyszer tartós kapcsolatra/házasságra adni a fejét, sok ötven vagy hatvanon felüli ember pedig, ha szingli, meg sem próbálkozik már az ismerkedéssel, mert fél. Fél a változástól.

Blog Könyvajánló Romantikus
"Félni a változtatástól a siker ellensége."

„Egyfajta terhet tényleg mindenki cipel. És ez a teher nem más, mint a félelem, ami sok bajt okoz, mert ráveszi az embereket bizonyos dolgokra, más dolgoktól pedig visszatartja őket.”

Pedig hányan gondolják úgy, hogy változtatni szeretnének! De a legtöbb ember csak ábrándozik, hogy milyen lenne másik városba költözni, munkahelyet váltani ahelyett, hogy legalább elindulna az úton. Sőt, a legtöbben csak homokba dugják a fejüket és nem is vesznek tudomást a problémáról.

„Az emberek sokszor nem vallják be, mit éreznek valójában, és ez rengeteg gond forrása.”

Gyakran az ember csak akkor képes változtatni, ha például egy teljesen idegen ember szájából hallja, hogy ez, ahogy az életük most éppen folyik, nagyon nincsen rendben. Mindig van egy pillanat, amikor az ember hirtelen megvilágosodik.

„A legtöbb embernek mástól kell hallania azt, amit már tud.”

Nem egyszerű rávenni magunkat a változásra. Néha az a legnagyobb baj, hogy mi sem tudjuk, mit kéne igazán tennünk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olvasóm érezte már így magát, vagy éppen most érzi így magát.

„Embernek lenni annyit jelent, hogy kétségek közt élünk, szükséget szenvedünk és folyamatosan fejlődünk, alakulunk.”

„Azért iszonyúan nehéz bevallani önmagunknak, hogy mi az, amit a legjobban szeretnénk, mert ha nem kapjuk meg, iszonyúan nehéz lesz nélküle élni.”

 Elizabeth Berg – Sorsok szőttese című regénye közel sem egy amolyan lélekelemző könyv, sokkal inkább fordulatos regény, amelyben a főszereplő nő megteszi azt, amitől sokan félünk: változtat az életén, ráadásul már túl az élete delén. Külön fantasztikus és szívbemarkoló szófordulatokkal kecsegtet Szieberth Ádám fordítása, aki tökéletes példát szolgáltat arra, mennyire fontos egy regény élvezetekor a fordítás minősége.

A történet, mint olyan, sok, változás előtt álló nőnek, férfinak segítségére lehet, de csupán egy délutáni olvasmánynak is megfelelő. Olvasása közben sokszor elgondolkodtat, felkavar és egyszerre meg is nyugtat. Miközben beszippant minket a történet, akaratlanul is eszünkbe juttatja a mi döntéseinket életünk során, és akaratlanul is felteszi a kérdést: vajon mi mit mulasztottunk el?

 „Bernek különleges tehetsége van ahhoz, hogy megragadja a hétköznapi élet apró, gyakran szívmelengető részleteit” /NEWSDAY/

Blog Könyvajánló Romantikus

0 Tovább

A nők odavannak a rosszfiúkért?

Blog Könyvajánló Romantikus Young adult 5

Talán elcsépeltnek tűnik, és azt gondolnánk, ilyen csak a filmekben vagy a könyvekben van, de ha jól megvizsgáljuk a saját vagy környezetünk életét, be kell, hogy valljuk, a nők nem mindig a kedves férfiakat választják. Sőt, a nők többnyire ugyanúgy viselkednek, mint a férfiak: azt a férfit választják ki a sok közül, amelyiket nem kaphatják meg – rosszabb esetben, amelyik még házas is -, mert talán a nőkben is ugyanúgy jelen van az a bizonyos vadászösztön. A rosszfiúság vonzó? Tény, hogy egy kapcsolat elején sokkal izgalmasabb egy ilyen karakter, de az idő múlásával mégis szeretnénk, ha azzá a kedves emberré változna mellettünk, akit egyébként az elején valószínűleg figyelmen kívül hagytunk volna. Persze, tudom, hogy ez nem minden esetben igaz.

Talán a rosszfiúság azért vonzó, mert küzdeni kell érte, nem lehet megkapni, és erőt sugároz, azonban egészen biztos, hogy a nők nagy százaléka nem egy ilyen betörhetetlen férfi mellett szeretné leélni az életét. Talán titkon minden nő arra vágyik, hogy „megszelídítsen” egy ilyen férfit, de ahogy a mondás tartja „kutyából nem lesz szalonna” – többnyire. Viszont amikor már házasulandó korba kerülünk, sajnos nagyítóval kell keresni az olyan férfit, aki gondoskodó, hűséges, kedves, stb. Amikor már leendő gyermekeink apját keressük, akkor már teljesen mások a szempontok.

Amikor tinédzser voltam, gyakran gondolkoztam azon, hogy vajon létezik-e kétfajta szerelem, vagy mégis melyik érzés az igazi? Amikor egy emberrel minden tökéletesen klappol, az ízlésvilág, a kötődés a szerelmen kívül baráti, és mindent meg tudnak beszélni? Vagy, amikor szinte teljesen egymás ellentéte a két fél, és gyakorlatilag szinte képtelenek bármit is megbeszélni, a viták mindennaposak, mégis, a szexuális vonzódás mondjuk, sokkal nagyobb, mint az előző esetében? Biztos vagyok benne, hogy sokan feltettük már magunknak ezt a kérdést, és az is biztos, hogy amikor az egyik típusú férfi mellett vagyunk, a másik típuson gondolkozunk és vica versa. Személy szerint úgy gondolom, tényleg szükségünk van néhány rosszfiúra az elején, hogy aztán annál jobban tudjuk értékelni a kedves és odaadó férfit. Az is lehet, hogy a két férfitípus közti választással nem csak férfit, hanem életstílust is választunk. Mi a fontosabb? A lelki kötődés vagy a szexuális lángolás? És vajon létezik egyáltalán olyan, amelyben mindkettő megvan?

Anna Todd – Miután című könyve méltán világhírű, és alig vártam már, hogy belekezdhessek az olvasásába, és nem bántam meg. Ha valaki boncolgatja ezt a témakört, akkor az ő. Csak az a kérdés, a főszereplő Tessa vajon melyik fiút/férfit választja a végén?

„Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább. 
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott. 
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt. 
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához. 
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt? 
Talán azért, mert ez szerelem?”

Különösen tetszett a könyvben, hogy bár ötszáz oldal, annyira lekötött, hogy egyetlen délután alatt elolvastam. Letehetetlen kategória, és nagyon gyakran éreztem úgy, hogy igen, ez már velem is megtörtént, ezt már én is éreztem, és éppen ezért fenomenális alkotás.

0 Tovább

Testileg, lelkileg és szóban bántalmazott nők

"Tényleg csak az számít erőszaknak, ha vér folyik? Szavakkal éppúgy verhetik a nőket, mint ököllel, a szív is pont úgy törik, mint a csontok."

A XXI. századba lépvén bár sok minden megváltozott, az egyik legnagyobb probléma azonban, hogy a bántalmazást, pl. nők bántalmazását nem sikerült megakadályozni. Bár már ritkábban hallunk erről, titokban, a négy fal között rengeteg embert/nőt bántalmaznak, akár testileg, akár szóban, lelkileg, szexuálisan vagy anyagilag. A bántalmazásnak ugyanis rengeteg formája van, bár sokan nem tudják, hogy másfajta módon is lehet valakit bántalmazni, mint testileg vagy szexuálisan. A nők 58 százaléka élt már olyan kapcsolatban, amelyben a szóbeli bántalmazás a mindennapok része volt.

Blog Könyvajánló

A legnagyobb probléma a félelem, hogy a bántalmazott fél nem mer senkinek sem szólni vagy beszélni róla, nem tesz semmit ennek megváltoztatása érdekében. Talán a társadalmi nevelés is közrejátszik abban, hogy még a mai napig nem sikerült megoldani ezt a problémát, hogy a bántalmazás még most is jelen van az életünkben. Az, ahogy a nőket és férfiakat máshogy neveljük, nézeteltéréseknek ad okot, arra neveljük a nőket, hogy kiszolgálják a férfit, megtegyenek mindent érte, és ezt sajnos el is várják – ha nem teljesül, bizonyos esetekben, agresszívabb férfiaknál megtorlás a büntetés.

„Gyerekkorukban a nők is sok mindent megtanulnak magukról és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik őket, hogy elhiggyék: a legfőbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleséggé és anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A női szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.”

Blog Könyvajánló

Rengeteg agresszív, tesztoszteronnal túlfűtött, beképzelt férfi járkál az utcákon, akik azt hiszik, a nők csak értük születtek, a nők állatok, tárgyak, akiknek szolgálniuk kell őket. Azt hiszik, bármit megtehetnek, szexuálisan bántalmazhatnak, verhetnek, megalázhatnak másokat. Bár női egyenjogúságról beszélünk, mégis rengeteg beképzelt férfi fórumozótól olvasom - amikor egy-egy nő „panaszkodik”, hogy mennyi dolga van a munka mellett a háztartásvezetéssel -, hogy hát „ti akartátok ezt.” Szerintem az, hogy a nők dolgoznak ÉS háztartást vezetnek ÉS gyereket nevelnek, míg mondjuk, a férfiak CSAK dolgoznak, nem egyenjogúság. Nyilvánvalóan most arra a felállásra gondolok, amikor a két fél ugyanannyit dolgozik. Az a baj, hogy még a mai napig is derogál a férfiaknak besegíteni a háztartásban és fogalmuk sincs róla, hogyan kell kicserélni egy pelenkát. De mennyi választja el ezt a gondolkodásmódot attól, amikor már csak a konyhaasztalnál várják a sült galambot/vacsorát pontban este hétkor, és amennyiben nem teljesül, jöhet a büntetés? Talán a különbség csak egy cérnaszál, csak ennyi választja el a férfiakat attól, hogy átessenek a ló túloldalára.

Blog Könyvajánló

Hogy mindenki tisztában legyen vele, öszegyűjtöttem nektek az erőszak fajtáit tőmondatokban:

Az erőszak fajtái

SZÓBELI ERŐSZAK: Amikor az egyik fél sértegeti a másikat, öngyilkossággal, gyilkossággal fenyegetőzik, gúnyolódik vele, lekicsinyli stb.

LELKI ERŐSZAK: Az áldozat önbizalmát lerombolja, mindenért őt hibáztatja, nem hajlandó megbeszélni a problémákat, megfélemlítően viselkedik. Elszigeteli az áldozatot, megmondja, mit csinálhat és mit nem, kivel találkozhat stb. Ellenőrzi.

TESTI ERŐSZAK: A bántalmazó az áldozatot testileg bántalmazza: lökdösi, fojtogatja, veri, harapja, fegyverre fenyegeti vagy bántja stb.

SZEXUÁLIS ERŐSZAK: A bántalmazó olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a másikat, amit az nem akar.

GAZDASÁGI (ANYAGI) ERŐSZAK: A bántalmazó nem engedi, hogy a másik fél dolgozzon, vagy amennyiben igen, a keresetét elveszi, és anyagilag függővé teszi a másikat.

A családon belüli erőszak egyéb formái

IDŐSBÁNTALMAZÁS

GYEREKBÁNTALMAZÁS

FOGYATÉKKAL ÉLŐ CSALÁDTAG BÁNTALMAZÁSA

ERŐSZAK A LESZBIKUS VAGY MELEG KAPCSOLATOKBAN

Hogy honnan jött az ötlet, hogy erről írjak? Wendler Nikoletta – Megvalósult álom c. könyvét olvastam a minap, amelyben többek között erről is szó esik.

Személy szerint azt hiszem, a legtöbb nő hiába gondolja, hogy ővele ez nem történhet meg, mert ő pontosan tudná, hogy mikor bántalmazzák, az igazság azonban az, hogy a leggyakrabban még csak észre sem veszik, ha valaki szóban vagy lelkileg bántalmazza/terrorizálja őket. Talán már annyira a mindennapjaik része, hogy nem is érzik a különbséget a bunkó férfi és a bántalmazó férfi között.

Örülnék, ha egy olyan társadalomban élnénk, ahol nem csak, hogy egyenrangúként tekintik a nőket, de tisztelik is. Amikor a háztartás nem csak a nő feladata, a nő dolga, ahol legalább annyira felnéznek a nőkre, mint a férfiakra, és ahol nem csak szóban létezik az egyenjogúság.

Blog Könyvajánló

A képek forrása az NLCafé Láthatatlan Monokli kampánya.

"Az NLCafé 2015 szeptemberében a Láthatatlan Monokli kampánya során megkérdezte az olvasókat, hogy mit gondolnak a verbális vagy lelki erőszakról, akár a munkahelyükön, akár otthon, a négy fal között éri őket bántalmazás. A kampány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a lelki sérülésekre, amelyeket egy-egy, akár napi rendszerességgel odaszúrt félmondat okozhat.

A tesztet kitöltő 6491 nő 58 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szenvedett-e már el inzultust a párkapcsolatában. Az 55 év felettiek 28 százaléka vallotta be, hogy élt már bántalmazó kapcsolatban, amíg ez az arány a 24 év alattiaknál még csak 9 százalék, a 25 és 34 év közöttieknél ez a szám már 15 százalék."

0 Tovább

Mire figyeljünk, ha bébiszittert/dadát fogadunk fel?

Blog Könyvajánló Krimi

Manapság, a XXI. században elfogadható és igen elterjedt a dadák, bébiszitterek alkalmazása kisgyermekes családokban. Nem mindegy azonban, hogy kit és mi alapján választunk erre a feladatra. A legjobb persze, ha ismerőst, vagy ismerős által javasolt személyt választunk, esetleg ügynökségekhez fordulunk. Nehéz azonban megtalálni a „tökéletes” dadát, akiben megbízhatunk, akire rábízhatjuk a gyerekünket. Különösen nehéz egy ismeretlenben megbíznunk. Vajon biztos jól választunk?

Nem értek egyet például az Amerikában elterjedt szokással, amikor ott tinédzsereket – akik maguk is még gyereket – bíznak meg bébiszitterkedéssel. Hiszen egy tizenéves mégis mennyire tudhatja, hogyan kell vigyázni egy (szintén) gyerekre? Én, ha mindenképpen dadára lenne szükségem, személy szerint olyan embert (nőt) választanék, akinek van saját gyereke, tapasztalata. És bár én nem igazán vagyok ennek a híva, de az az egy biztos, hogy egy sokgyermekes családban egy bébiszitter/dada jelenléte nagy segítség lehet.

Blog Könyvajánló Krimi

Mire kell odafigyelnünk dadaválasztáskor? Nagyszerű példa erre Samantha Hayes – Míg enyém leszel című regénye, amelynek története többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik, hiszen sok múlik azon, kit választunk a gyerekeink/magunk mellé. Fontos a referencia, azonban ne feledkezzünk meg arról, milyen könnyű hamis adatokat megadni, sőt, még ha fel is hívjuk az adott referenciákban megadott személyt, akkor sem lehetünk biztos benne, hogy tényleg azzal beszélünk, akivel mi gondoljuk. Manapság a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az ellenőrzésnek a közösségi oldalak csekkolása. Leellenőrzik például a munkaadók a dolgozókat, az álláskeresőket, példának okáért gyakran hallani olyan tanárokról, akiket elbocsátottak a kétes Facebook profiljuk miatt. Ezeken a közösségi oldalakon keresztül ugyanis jó esetben könnyen és gyorsan megismerhetjük az adott személyt, megtudhatjuk, mennyire bulizós alkat, milyen a családi állapota, mi az érdeklődési köre, stb. Használjuk ki ezeket a rendelkezésünkre álló, XXI. századi eszközöket. Mert ugye, azért ilyen bébiszittert mi sem szeretnénk:

Blog Könyvajánló Krimi

Persze, nehezebb az eset, ha nincs az illetőnek közösségi oldala, vagy álnéven regisztrált. Mindenképpen fontos, hogy ne legyünk felületesek és hallgassunk a megérzéseinkre, ösztöneinkre. A Míg enyém leszel című könyv egyébként egy érdekfeszítő krimi, s bár az elején azt hiheti az olvasó, hogy mindend tud, átlátja az egészet, tudja, mi lesz a vége, biztos, hogy hatalmasat téved, mert a végén nem várt fordulatokkal találjuk szembe magunkat.

„Egyedül vagy. 
Sebezhető vagy. 
És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 
Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?”

Olvashatunk bűnügyről, nyomozásról, egy gyermekes család hétköznapi életéről, párkapcsolati problémákról, mindezt több különböző nézőpontból.

Az biztos, hogy arról, hogy mit ronthatunk el dadaválasztáskor, sokat megtudhatunk. Ami egyébiránt tetszik a könyvben a csavaros végén kívül, az a realizmus, hogy minden szereplő életében láttatja a kellemes dolgokon kívül az árnyoldalt is – ahogy ez a valóságban is így van, az elcsépelt és közhelyes, túl tökéletes közösségi posztjaink ellenére.

Aki tehát egy eredeti, hétvégi olvasmányra, krimire vágyik, annak ezt tudom előszeretettel figyelmébe ajánlani.

Blog Könyvajánló Krimi

0 Tovább

Mi lenne, ha...

Mi történik, ha a jól megtervezett életünk egyszer csak kisiklik, s mint a száguldó vonat, maga alá temet minket. Ha tudjuk, hogy hol rontottuk el, hogy mi volt a hiba, fogadjunk, hogy mindannyian szinte bármit megadnánk azért, hogy visszacsinálhassuk. Mert míg az egyik pillanatban még minden tökéletesen rendben volt, a következőben már összeomlani látszik.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

Gimnazista végzős voltam, amikor egyszer csak az iskolába belépve láttam, hogy egy fekete-fehér kép van kitéve középen, a lépcsőn elé, virággal. Ismertem a lányt. Hamarosan azt is megtudtam, hogy meghalt. Még csak 19 éves volt, épphogy felvették az egyetemre. Éppen hazafelé tartott a vonaton, amikor baleset történt és meghalt. Még így, 7 évvel később is pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt: nagyon furcsa. Még emlékeztem, hogy láttam táncolni a szalagavatón, hogy néztem, milyen csinos volt és kecses, előtte állt az egész élet. Aztán egyszer csak nem volt többé. Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha mindez velem történik. Azon gondolkodtam, mi értelme volt a 19 évének, hiszen addig csak tanult, tanult, hogy felvegyék az egyetemre, aztán semmi… Ennyi lett volna az egész? Értelem nélkül? Akkor miért vagyunk itt? Kíváncsi vagyok, ha indítanánk egy világméretű szavazást, mi lenne az eredmény: vajon az emberek, ha tudhatnák, szeretnék-e tudni, mikor és hogyan ér majd véget az életük. Azt hiszem, én nem szeretném tudni.

Amikor meghal valakink, úgy érezzük, hogy az életünket nem mi irányítjuk. Hirtelen minden értelmét veszti, amit teszünk. Belegondolunk, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.

Dani Atkinstól az Összetörve című könyvet tegnap este kezdtem el és fejeztem be. A történet elején érettségi előtt álló fiatalok kávézgatnak. Aztán egyikük meghal, s a főszereplő lány élete valahogy teljesen kisiklik. Már semmi nem úgy történik, ahogy eltervezte, boldogtalan és még mindig gyászol. És aztán? És aztán elesik és másnap úgy ébred fel a kórházban, hogy az az 5 év, amit a tragédia óta átélt, nem is úgy történt. Tulajdonképpen nem is volt tragédia, és nem is halt meg senki. Minden a legnagyobb rendben. De akkor miért emlékszik mindenre olyan pontosan a „másik” életéből, s itt pedig semmire? Miért tudja pontosan, hogy kell bejutni a lakáshoz (ami mégsem az övé, és nem is volt soha), miért tudja, hogy hívják a kollégáit (akik sosem voltak a kollégái). Nem fogom lelőni a poént, mindenkinek teljes szívemből ajánlom a könyvet.

Aki vesztette már el ismerősét, rokonát, egészen biztos, hogy mindannyian elgondolkodtak már, milyen lenne, ha az illető még mindig élne. Még évek múltán is elképzelik, hogy mi lenne, ha… Ha itt lenne, ha beszélhetnének vele. Ezzel én is így vagyok. Ez a könyv lehetőséget ad egy kicsit az ilyesfajta kalandozásra, miközben végig izgalomban tart minket, hogy vajon mi ez a kettősség? Egy másik dimenzió, párhuzamosan? Egy álom? Személy szerint egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, amíg a végére nem értem. Sokan írták, hogy megríkatta őket a történet. Nem tudom, miért, engem nem, de olyan jó volt belemerülni a történetbe, mintha csak azt írta volna le az író, amit én is akarnék. Fordulatos, kalandos, érzelmes, elgondolkodtató, izgalmas és mindez egyszerre. Biztos, hogy bár először, de nem utoljára olvastam.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

A másik dolog, ami tetszett a könyvben, hogy Rachelt esendően és tévedhetően ábrázolja, mint amilyenek mi, emberek vagyunk. Néha mi magunk sem tudjuk, hogy mi számunkra a jó. Hogy melyik úton kéne mennünk, elbizonytalanodunk, hogy vajon a megfelelő ember mellett ébredünk-e reggelente. Biztos, hogy jól választottunk? Én gyakran elgondolkodom, hogy vajon azok az emberek, akik megházasodnak, mindig egészen biztosak-e abban, hogy a megfelelő ember mellett vannak. Vagy az egész csak véletlenek sorozata, amibe beletörődünk?

„Az első életem egy esős decemberi estén, 22:37-kor ért véget egy kihalt utcán, a régi templom előtt. 
A második életem nagyjából 10 órával később kezdődött, amikor a vakító kórházi fényben magamhoz tértem. Csúnya fejsebbel ébredtem, egy olyan életben, amire egyáltalán nem emlékeztem. Körülöttem voltak a barátaim, a családom. Azt hinné az ember, hogy ettől jobb lett. De nem, mert egyikük akkor már elég régóta halott volt.”

/Dani Atkins - Összetörve/

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Veres Attila - Odakint sötétebb
László Zoltán - Távolvíz
Chris Carter - Vadász (Robert Hunter 0,5)
Sara Raasch - Hó, mint hamu
Sara Raasch - Jég, ​mint tűz (Hó, mint hamu 2.)
Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája 1-2
Ian Tregillis - Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Bíró Szabolcs - Elveszett ​csillagok
Bíró Szabolcs - A ​sárkány, aki nem akart aludni
Jeff VanderMeer - Borne
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.