Facebook Twitter Addthis

A nők odavannak a rosszfiúkért?

Blog Könyvajánló Romantikus Young adult 5

Talán elcsépeltnek tűnik, és azt gondolnánk, ilyen csak a filmekben vagy a könyvekben van, de ha jól megvizsgáljuk a saját vagy környezetünk életét, be kell, hogy valljuk, a nők nem mindig a kedves férfiakat választják. Sőt, a nők többnyire ugyanúgy viselkednek, mint a férfiak: azt a férfit választják ki a sok közül, amelyiket nem kaphatják meg – rosszabb esetben, amelyik még házas is -, mert talán a nőkben is ugyanúgy jelen van az a bizonyos vadászösztön. A rosszfiúság vonzó? Tény, hogy egy kapcsolat elején sokkal izgalmasabb egy ilyen karakter, de az idő múlásával mégis szeretnénk, ha azzá a kedves emberré változna mellettünk, akit egyébként az elején valószínűleg figyelmen kívül hagytunk volna. Persze, tudom, hogy ez nem minden esetben igaz.

Talán a rosszfiúság azért vonzó, mert küzdeni kell érte, nem lehet megkapni, és erőt sugároz, azonban egészen biztos, hogy a nők nagy százaléka nem egy ilyen betörhetetlen férfi mellett szeretné leélni az életét. Talán titkon minden nő arra vágyik, hogy „megszelídítsen” egy ilyen férfit, de ahogy a mondás tartja „kutyából nem lesz szalonna” – többnyire. Viszont amikor már házasulandó korba kerülünk, sajnos nagyítóval kell keresni az olyan férfit, aki gondoskodó, hűséges, kedves, stb. Amikor már leendő gyermekeink apját keressük, akkor már teljesen mások a szempontok.

Amikor tinédzser voltam, gyakran gondolkoztam azon, hogy vajon létezik-e kétfajta szerelem, vagy mégis melyik érzés az igazi? Amikor egy emberrel minden tökéletesen klappol, az ízlésvilág, a kötődés a szerelmen kívül baráti, és mindent meg tudnak beszélni? Vagy, amikor szinte teljesen egymás ellentéte a két fél, és gyakorlatilag szinte képtelenek bármit is megbeszélni, a viták mindennaposak, mégis, a szexuális vonzódás mondjuk, sokkal nagyobb, mint az előző esetében? Biztos vagyok benne, hogy sokan feltettük már magunknak ezt a kérdést, és az is biztos, hogy amikor az egyik típusú férfi mellett vagyunk, a másik típuson gondolkozunk és vica versa. Személy szerint úgy gondolom, tényleg szükségünk van néhány rosszfiúra az elején, hogy aztán annál jobban tudjuk értékelni a kedves és odaadó férfit. Az is lehet, hogy a két férfitípus közti választással nem csak férfit, hanem életstílust is választunk. Mi a fontosabb? A lelki kötődés vagy a szexuális lángolás? És vajon létezik egyáltalán olyan, amelyben mindkettő megvan?

Anna Todd – Miután című könyve méltán világhírű, és alig vártam már, hogy belekezdhessek az olvasásába, és nem bántam meg. Ha valaki boncolgatja ezt a témakört, akkor az ő. Csak az a kérdés, a főszereplő Tessa vajon melyik fiút/férfit választja a végén?

„Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább. 
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott. 
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt. 
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához. 
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt? 
Talán azért, mert ez szerelem?”

Különösen tetszett a könyvben, hogy bár ötszáz oldal, annyira lekötött, hogy egyetlen délután alatt elolvastam. Letehetetlen kategória, és nagyon gyakran éreztem úgy, hogy igen, ez már velem is megtörtént, ezt már én is éreztem, és éppen ezért fenomenális alkotás.

0 Tovább

Testileg, lelkileg és szóban bántalmazott nők

"Tényleg csak az számít erőszaknak, ha vér folyik? Szavakkal éppúgy verhetik a nőket, mint ököllel, a szív is pont úgy törik, mint a csontok."

A XXI. századba lépvén bár sok minden megváltozott, az egyik legnagyobb probléma azonban, hogy a bántalmazást, pl. nők bántalmazását nem sikerült megakadályozni. Bár már ritkábban hallunk erről, titokban, a négy fal között rengeteg embert/nőt bántalmaznak, akár testileg, akár szóban, lelkileg, szexuálisan vagy anyagilag. A bántalmazásnak ugyanis rengeteg formája van, bár sokan nem tudják, hogy másfajta módon is lehet valakit bántalmazni, mint testileg vagy szexuálisan. A nők 58 százaléka élt már olyan kapcsolatban, amelyben a szóbeli bántalmazás a mindennapok része volt.

Blog Könyvajánló

A legnagyobb probléma a félelem, hogy a bántalmazott fél nem mer senkinek sem szólni vagy beszélni róla, nem tesz semmit ennek megváltoztatása érdekében. Talán a társadalmi nevelés is közrejátszik abban, hogy még a mai napig nem sikerült megoldani ezt a problémát, hogy a bántalmazás még most is jelen van az életünkben. Az, ahogy a nőket és férfiakat máshogy neveljük, nézeteltéréseknek ad okot, arra neveljük a nőket, hogy kiszolgálják a férfit, megtegyenek mindent érte, és ezt sajnos el is várják – ha nem teljesül, bizonyos esetekben, agresszívabb férfiaknál megtorlás a büntetés.

„Gyerekkorukban a nők is sok mindent megtanulnak magukról és az emberi kapcsolatokról. Úgy nevelik őket, hogy elhiggyék: a legfőbb, esetleg egyetlen céljuk a nagy Ő-re várni, majd jó feleséggé és anyává válni, és megfelelni mások elvárásainak. A női szerepmodellek értelmében feladatuk boldoggá tenni a férjüket, családjukat, és ha valami miatt megromlik a kapcsolat, az ő dolguk, hogy megpróbálják rendbe hozni.”

Blog Könyvajánló

Rengeteg agresszív, tesztoszteronnal túlfűtött, beképzelt férfi járkál az utcákon, akik azt hiszik, a nők csak értük születtek, a nők állatok, tárgyak, akiknek szolgálniuk kell őket. Azt hiszik, bármit megtehetnek, szexuálisan bántalmazhatnak, verhetnek, megalázhatnak másokat. Bár női egyenjogúságról beszélünk, mégis rengeteg beképzelt férfi fórumozótól olvasom - amikor egy-egy nő „panaszkodik”, hogy mennyi dolga van a munka mellett a háztartásvezetéssel -, hogy hát „ti akartátok ezt.” Szerintem az, hogy a nők dolgoznak ÉS háztartást vezetnek ÉS gyereket nevelnek, míg mondjuk, a férfiak CSAK dolgoznak, nem egyenjogúság. Nyilvánvalóan most arra a felállásra gondolok, amikor a két fél ugyanannyit dolgozik. Az a baj, hogy még a mai napig is derogál a férfiaknak besegíteni a háztartásban és fogalmuk sincs róla, hogyan kell kicserélni egy pelenkát. De mennyi választja el ezt a gondolkodásmódot attól, amikor már csak a konyhaasztalnál várják a sült galambot/vacsorát pontban este hétkor, és amennyiben nem teljesül, jöhet a büntetés? Talán a különbség csak egy cérnaszál, csak ennyi választja el a férfiakat attól, hogy átessenek a ló túloldalára.

Blog Könyvajánló

Hogy mindenki tisztában legyen vele, öszegyűjtöttem nektek az erőszak fajtáit tőmondatokban:

Az erőszak fajtái

SZÓBELI ERŐSZAK: Amikor az egyik fél sértegeti a másikat, öngyilkossággal, gyilkossággal fenyegetőzik, gúnyolódik vele, lekicsinyli stb.

LELKI ERŐSZAK: Az áldozat önbizalmát lerombolja, mindenért őt hibáztatja, nem hajlandó megbeszélni a problémákat, megfélemlítően viselkedik. Elszigeteli az áldozatot, megmondja, mit csinálhat és mit nem, kivel találkozhat stb. Ellenőrzi.

TESTI ERŐSZAK: A bántalmazó az áldozatot testileg bántalmazza: lökdösi, fojtogatja, veri, harapja, fegyverre fenyegeti vagy bántja stb.

SZEXUÁLIS ERŐSZAK: A bántalmazó olyan szexuális tevékenységre kényszeríti a másikat, amit az nem akar.

GAZDASÁGI (ANYAGI) ERŐSZAK: A bántalmazó nem engedi, hogy a másik fél dolgozzon, vagy amennyiben igen, a keresetét elveszi, és anyagilag függővé teszi a másikat.

A családon belüli erőszak egyéb formái

IDŐSBÁNTALMAZÁS

GYEREKBÁNTALMAZÁS

FOGYATÉKKAL ÉLŐ CSALÁDTAG BÁNTALMAZÁSA

ERŐSZAK A LESZBIKUS VAGY MELEG KAPCSOLATOKBAN

Hogy honnan jött az ötlet, hogy erről írjak? Wendler Nikoletta – Megvalósult álom c. könyvét olvastam a minap, amelyben többek között erről is szó esik.

Személy szerint azt hiszem, a legtöbb nő hiába gondolja, hogy ővele ez nem történhet meg, mert ő pontosan tudná, hogy mikor bántalmazzák, az igazság azonban az, hogy a leggyakrabban még csak észre sem veszik, ha valaki szóban vagy lelkileg bántalmazza/terrorizálja őket. Talán már annyira a mindennapjaik része, hogy nem is érzik a különbséget a bunkó férfi és a bántalmazó férfi között.

Örülnék, ha egy olyan társadalomban élnénk, ahol nem csak, hogy egyenrangúként tekintik a nőket, de tisztelik is. Amikor a háztartás nem csak a nő feladata, a nő dolga, ahol legalább annyira felnéznek a nőkre, mint a férfiakra, és ahol nem csak szóban létezik az egyenjogúság.

Blog Könyvajánló

A képek forrása az NLCafé Láthatatlan Monokli kampánya.

"Az NLCafé 2015 szeptemberében a Láthatatlan Monokli kampánya során megkérdezte az olvasókat, hogy mit gondolnak a verbális vagy lelki erőszakról, akár a munkahelyükön, akár otthon, a négy fal között éri őket bántalmazás. A kampány célja az volt, hogy felhívja a figyelmet azokra a lelki sérülésekre, amelyeket egy-egy, akár napi rendszerességgel odaszúrt félmondat okozhat.

A tesztet kitöltő 6491 nő 58 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy szenvedett-e már el inzultust a párkapcsolatában. Az 55 év felettiek 28 százaléka vallotta be, hogy élt már bántalmazó kapcsolatban, amíg ez az arány a 24 év alattiaknál még csak 9 százalék, a 25 és 34 év közöttieknél ez a szám már 15 százalék."

0 Tovább

Mire figyeljünk, ha bébiszittert/dadát fogadunk fel?

Blog Könyvajánló Krimi

Manapság, a XXI. században elfogadható és igen elterjedt a dadák, bébiszitterek alkalmazása kisgyermekes családokban. Nem mindegy azonban, hogy kit és mi alapján választunk erre a feladatra. A legjobb persze, ha ismerőst, vagy ismerős által javasolt személyt választunk, esetleg ügynökségekhez fordulunk. Nehéz azonban megtalálni a „tökéletes” dadát, akiben megbízhatunk, akire rábízhatjuk a gyerekünket. Különösen nehéz egy ismeretlenben megbíznunk. Vajon biztos jól választunk?

Nem értek egyet például az Amerikában elterjedt szokással, amikor ott tinédzsereket – akik maguk is még gyereket – bíznak meg bébiszitterkedéssel. Hiszen egy tizenéves mégis mennyire tudhatja, hogyan kell vigyázni egy (szintén) gyerekre? Én, ha mindenképpen dadára lenne szükségem, személy szerint olyan embert (nőt) választanék, akinek van saját gyereke, tapasztalata. És bár én nem igazán vagyok ennek a híva, de az az egy biztos, hogy egy sokgyermekes családban egy bébiszitter/dada jelenléte nagy segítség lehet.

Blog Könyvajánló Krimi

Mire kell odafigyelnünk dadaválasztáskor? Nagyszerű példa erre Samantha Hayes – Míg enyém leszel című regénye, amelynek története többek között ezzel a kérdéssel foglalkozik, hiszen sok múlik azon, kit választunk a gyerekeink/magunk mellé. Fontos a referencia, azonban ne feledkezzünk meg arról, milyen könnyű hamis adatokat megadni, sőt, még ha fel is hívjuk az adott referenciákban megadott személyt, akkor sem lehetünk biztos benne, hogy tényleg azzal beszélünk, akivel mi gondoljuk. Manapság a legegyszerűbb és leggyorsabb módja az ellenőrzésnek a közösségi oldalak csekkolása. Leellenőrzik például a munkaadók a dolgozókat, az álláskeresőket, példának okáért gyakran hallani olyan tanárokról, akiket elbocsátottak a kétes Facebook profiljuk miatt. Ezeken a közösségi oldalakon keresztül ugyanis jó esetben könnyen és gyorsan megismerhetjük az adott személyt, megtudhatjuk, mennyire bulizós alkat, milyen a családi állapota, mi az érdeklődési köre, stb. Használjuk ki ezeket a rendelkezésünkre álló, XXI. századi eszközöket. Mert ugye, azért ilyen bébiszittert mi sem szeretnénk:

Blog Könyvajánló Krimi

Persze, nehezebb az eset, ha nincs az illetőnek közösségi oldala, vagy álnéven regisztrált. Mindenképpen fontos, hogy ne legyünk felületesek és hallgassunk a megérzéseinkre, ösztöneinkre. A Míg enyém leszel című könyv egyébként egy érdekfeszítő krimi, s bár az elején azt hiheti az olvasó, hogy mindend tud, átlátja az egészet, tudja, mi lesz a vége, biztos, hogy hatalmasat téved, mert a végén nem várt fordulatokkal találjuk szembe magunkat.

„Egyedül vagy. 
Sebezhető vagy. 
És van valamid, amit valaki meg akar szerezni. 
Bármi áron…

Úgy tűnik, Claudia Morgan-Brown élete végre révbe ér: övé a majdnem tökéletes álomférj két édes négyévessel, szépen alakul a karrierje is, és számtalan fájdalmas vetélés után végre saját babáját várja.

Férje gyakori távolléte miatt hirdetést adnak fel, hogy megfelelő dadust találjanak, aki segít Claudiának. Zoéra esik a választás, aki szinte maga a tökély: a gyerekek imádják, képzett és tapasztalt, a referenciái is jók. Claudiát az ösztöne mégis óvatosságra inti.

Vajon mit titkol Zoe? Van oka félni Claudiának? Vajon milyen messzire képes elmenni egy nő azért, hogy saját gyermeke lehessen?”

Olvashatunk bűnügyről, nyomozásról, egy gyermekes család hétköznapi életéről, párkapcsolati problémákról, mindezt több különböző nézőpontból.

Az biztos, hogy arról, hogy mit ronthatunk el dadaválasztáskor, sokat megtudhatunk. Ami egyébiránt tetszik a könyvben a csavaros végén kívül, az a realizmus, hogy minden szereplő életében láttatja a kellemes dolgokon kívül az árnyoldalt is – ahogy ez a valóságban is így van, az elcsépelt és közhelyes, túl tökéletes közösségi posztjaink ellenére.

Aki tehát egy eredeti, hétvégi olvasmányra, krimire vágyik, annak ezt tudom előszeretettel figyelmébe ajánlani.

Blog Könyvajánló Krimi

0 Tovább

Mi lenne, ha...

Mi történik, ha a jól megtervezett életünk egyszer csak kisiklik, s mint a száguldó vonat, maga alá temet minket. Ha tudjuk, hogy hol rontottuk el, hogy mi volt a hiba, fogadjunk, hogy mindannyian szinte bármit megadnánk azért, hogy visszacsinálhassuk. Mert míg az egyik pillanatban még minden tökéletesen rendben volt, a következőben már összeomlani látszik.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

Gimnazista végzős voltam, amikor egyszer csak az iskolába belépve láttam, hogy egy fekete-fehér kép van kitéve középen, a lépcsőn elé, virággal. Ismertem a lányt. Hamarosan azt is megtudtam, hogy meghalt. Még csak 19 éves volt, épphogy felvették az egyetemre. Éppen hazafelé tartott a vonaton, amikor baleset történt és meghalt. Még így, 7 évvel később is pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt: nagyon furcsa. Még emlékeztem, hogy láttam táncolni a szalagavatón, hogy néztem, milyen csinos volt és kecses, előtte állt az egész élet. Aztán egyszer csak nem volt többé. Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha mindez velem történik. Azon gondolkodtam, mi értelme volt a 19 évének, hiszen addig csak tanult, tanult, hogy felvegyék az egyetemre, aztán semmi… Ennyi lett volna az egész? Értelem nélkül? Akkor miért vagyunk itt? Kíváncsi vagyok, ha indítanánk egy világméretű szavazást, mi lenne az eredmény: vajon az emberek, ha tudhatnák, szeretnék-e tudni, mikor és hogyan ér majd véget az életük. Azt hiszem, én nem szeretném tudni.

Amikor meghal valakink, úgy érezzük, hogy az életünket nem mi irányítjuk. Hirtelen minden értelmét veszti, amit teszünk. Belegondolunk, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.

Dani Atkinstól az Összetörve című könyvet tegnap este kezdtem el és fejeztem be. A történet elején érettségi előtt álló fiatalok kávézgatnak. Aztán egyikük meghal, s a főszereplő lány élete valahogy teljesen kisiklik. Már semmi nem úgy történik, ahogy eltervezte, boldogtalan és még mindig gyászol. És aztán? És aztán elesik és másnap úgy ébred fel a kórházban, hogy az az 5 év, amit a tragédia óta átélt, nem is úgy történt. Tulajdonképpen nem is volt tragédia, és nem is halt meg senki. Minden a legnagyobb rendben. De akkor miért emlékszik mindenre olyan pontosan a „másik” életéből, s itt pedig semmire? Miért tudja pontosan, hogy kell bejutni a lakáshoz (ami mégsem az övé, és nem is volt soha), miért tudja, hogy hívják a kollégáit (akik sosem voltak a kollégái). Nem fogom lelőni a poént, mindenkinek teljes szívemből ajánlom a könyvet.

Aki vesztette már el ismerősét, rokonát, egészen biztos, hogy mindannyian elgondolkodtak már, milyen lenne, ha az illető még mindig élne. Még évek múltán is elképzelik, hogy mi lenne, ha… Ha itt lenne, ha beszélhetnének vele. Ezzel én is így vagyok. Ez a könyv lehetőséget ad egy kicsit az ilyesfajta kalandozásra, miközben végig izgalomban tart minket, hogy vajon mi ez a kettősség? Egy másik dimenzió, párhuzamosan? Egy álom? Személy szerint egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, amíg a végére nem értem. Sokan írták, hogy megríkatta őket a történet. Nem tudom, miért, engem nem, de olyan jó volt belemerülni a történetbe, mintha csak azt írta volna le az író, amit én is akarnék. Fordulatos, kalandos, érzelmes, elgondolkodtató, izgalmas és mindez egyszerre. Biztos, hogy bár először, de nem utoljára olvastam.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

A másik dolog, ami tetszett a könyvben, hogy Rachelt esendően és tévedhetően ábrázolja, mint amilyenek mi, emberek vagyunk. Néha mi magunk sem tudjuk, hogy mi számunkra a jó. Hogy melyik úton kéne mennünk, elbizonytalanodunk, hogy vajon a megfelelő ember mellett ébredünk-e reggelente. Biztos, hogy jól választottunk? Én gyakran elgondolkodom, hogy vajon azok az emberek, akik megházasodnak, mindig egészen biztosak-e abban, hogy a megfelelő ember mellett vannak. Vagy az egész csak véletlenek sorozata, amibe beletörődünk?

„Az első életem egy esős decemberi estén, 22:37-kor ért véget egy kihalt utcán, a régi templom előtt. 
A második életem nagyjából 10 órával később kezdődött, amikor a vakító kórházi fényben magamhoz tértem. Csúnya fejsebbel ébredtem, egy olyan életben, amire egyáltalán nem emlékeztem. Körülöttem voltak a barátaim, a családom. Azt hinné az ember, hogy ettől jobb lett. De nem, mert egyikük akkor már elég régóta halott volt.”

/Dani Atkins - Összetörve/

0 Tovább

A helyzet, amikor nincs helyes döntés

„Egy kérdésre se tudom a választ, és ez azt jelenti, hogy akár akarom, akár nem, de kezdek felnőtt lenni.” 
/Jodi Picoult - A nővérem húga/

Valamikor, a felnőtté válás során elveszítjük néhány képességünket. Például, amikor még gyerekek vagy kamaszok vagyunk, minden annyira egyértelmű. Pontosan tudjuk, mi a helyes és mi nem, hogy mit kéne tennünk, még akkor is, ha nem ennek megfelelően cselekszünk. Azt gondoljuk, hogy a felnőttek mindenre tudják a választ, hogy bármi baj is történjen, ők minden problémát képesek megoldani, hogy a szüleink olyanok, mint a szuperhősök. Mindehhez hozzátartozik, hogy a szülő a gyerek kérdéseire adott biztos válaszaival is a biztonságérzetet akarja megteremteni a gyermeknek. Bizton állítjuk, hogy van Mikulás, Mumus bácsi, aki elvisz, ha rosszat csinálsz, hogy a puszi meggyógyítja a sebeket, és így tovább. Beleneveljük a gyerekekbe az erkölcsöt, a hitet, miközben pedig mi – valljuk be -, néha már magunk sem tudjuk, hogy épp mi a helyes vagy mi nem. Nem tudjuk a választ mindenre. Valamikor, a kamaszkor ösvényén járva, mikor erre rádöbbenünk, hirtelen olyan elveszettnek érezzük magunkat – ez az önkeresés időszaka, s ki tudja, meddig tart.

Nagyon sok olyan döntés, válaszhelyzet elé kerülünk, amikor jómagunk sem tudjuk, hogy merre tovább, sőt, még a saját szüleink sem tudnak jó tanáccsal szolgálni. Ugyanakkor az is gyakran előfordul, hogy ami az egyik szemszögből helyesnek bizonyul, a másikból nem az. Amikor ütköznek az érdekek, teszem azt. Vagy csak minden egyes döntést aszerint hozunk meg, amit életünk során tanultunk vagy épp átéltünk, s ez minden egyes embernek más és más. Azt hiszem, a helyes döntés relatív fogalom minden esetben.

A legutóbb olvasott könyvemben, amit egy híres írónő írt (Jodi Picoult – A nővérem húga) egy olyan döntéshelyzetet, szituációt vázol fel, amely előtt sok ember tehetetlenül állna.

Blog Könyvajánló Dráma

Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. 
A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul.

A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. 
A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. 
A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.

Adott tehát egy leukémiás lány, és annak húga, akit azért vállaltak, hogy genetikailag megfelelő donor lehessen a nővére számára. De mi a helyzet akkor, ha a lány, Anna már nem akarja ezt tovább csinálni? Ha nem akarja saját életét veszélyeztetni a műtétekkel cserébe, hogy megmentse nővérét?

Blog Könyvajánló Dráma

Nagyon sokat gondolkodtam olvasás közben, hogy én mit tettem volna a szülők vagy éppen Anna helyében. Tulajdonképpen örülök, hogy nem vagyok ilyen helyzetben, mert ez azt hiszem, tipikusan az a helyzet, amikor nem létezik helyes döntés. Még, ha az elején úgy is éreztem, hogy Annának van igaza, az anya leírásából kezdtem folyamatosan megérteni a másik oldalt is, és a véleményem szép lassan megváltozott, majd teljesen elbizonytalanodtam. Persze, nyilvánvaló, hogy az írónőnek épp ez lehetett a célja. A végén bekövetkezett dupla nem várt fordulat csak még inkább feldobja a magas labdát.

Tudom, az ember nem szeret belegondolni hasonló helyzetekbe, de ha mégis megtesszük kicsit… Melyik álláspontot értjük meg jobban? Bevállalnánk még egy gyermeket genetikailag megterveztetve, hogy az donor lehessen a nővérének? És helyes lenne ez, cserébe, hogy a másiknak se lehessen teljes élete? Vagy szülőként kötelességünk mindent megtenni, még ilyen áron is? Ha már egy szülő nem kötheti meg saját magára a fausti alkut, ez így mennyire feszegeti a határokat?

Minderre választ az a könyv, méghozzá nem is akárhogyan. Elgondolkodtat, boncolgat, magyaráz, kérdez, válaszol. Ha egy tartalmas és minőségi olvasmányra vágytok, akkor ez pontosan az, amit kerestek. Külön érdekessége a 7 nézőpont, és, hogy mindegyik nézőpontot más-más betűtípussal szedték. A könyv ráadásul annyira felkeltette a világ figyelmét, hogy 2009-ben film is készült belőle szintén A nővérem húga címmel.

„Íme, a kérdésem: hány éves az ember a mennyben? Mert ha odafönt tényleg a mennyország van, akkor világos, hogy ott mindenki a legjobb formájában mutatkozik. Nem hinném, hogy azok, akik öregkorukban halnak meg, mind fogatlanul és kopaszon járkálnak a felhők között. Ez persze egy csomó további kérdést vet fel. Aki felakasztotta magát, az vajon kékre püffedten, kilógó nyelvvel sétálgat? Ha a háborúban valakinek elvitte a lábát egy akna, akkor féllábon csinálja végig az örökkévalóságot? 
Szerintem választhatsz. Kitöltöd a jelentkezési lapot, amiben megkérdik, hogy csillagos vagy felhős kilátást szeretnél-e, hogy csirkét, halat vagy mannát kérsz-e vacsorára, és hogy hány évesen szeretnél mutatkozni a többiek előtt.”

0 Tovább

Küzdelem a rákkal

"Én leszek a kivétel, én leszek az a lány, akit majd úgy fognak emlegetni, hogy „aki kifejezetten jól bírta a kemoterápiát”."
/Zavodni Gréta Virág – A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt/

Blog Könyvajánló Dráma 4

Amikor fiatalok vagyunk – sőt, valójában még később is -, egy kicsit azt gondoljuk, hogy sebezhetetlenek vagyunk. Amikor valami rossz dolgot látunk a tévében, a hírekben, a lelkünk mélyén mindig azt gondoljuk, hogy velünk ez nem történhet meg. Valamiért azt képzeljük, hogy egy áttörhetetlen burokban élünk, ahol nem ütheti fel bármikor fejét a halál, ahol biztonságban vagyunk, és nincs mitől félnünk. Amikor valami rossz és rémisztő dolog történik, egy ideig el sem tudjuk hinni, hogy ez tényleg velünk történik. Senki sem tud igazán felkészülni arra a pillanatra, amikor a halál bekopogtat az ajtaján.

„És most felteszem a kérdést, amit mindenki megkérdez magától: annyira rossz ember voltam, hogy ezt kapom büntetésül?”

Rengeteg rákos témával foglalkozó filmet láttam, vagy könyvet olvastam, de lényegében szinte mindegyik kitaláció. Senki sem tudta, valójában mit élhet át egy rákos ember – mostanáig.

Blog Könyvajánló Dráma 4Zavodni Gréta Virágnál nem sokkal az érettségije előtt, 2011 márciusában diagnosztizáltak a leukémia egy súlyos változatát, a T-sejtes Non-Hodgkin limfómát. A fiatal lány három éven keresztül kemoterápiás és sugárkezelések sorozatát kapta, de maradt ereje arra, hogy közben a kezdetektől megörökítsen minden fontos pillanatot. Bejegyzéseit először blogján tette közzé, majd a biztatásoknak hála, úgy döntött, könyvben is megjelenteti küzdelmét a rákkal. A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt című könyvben a benne lejátszódó lelki folyamat és a kezelések, beavatkozások tanulságos, érdekfeszítő, őszinte története bontakozik ki, melynek végállomása – göröngyös út után – a gyógyulás. A kötet Gréta győzelméről és újjászületéséről szól; az ő példája pedig másoknak is erőt adhat, hogy soha ne adják fel a harcot.

„A kezeléseket „meditációnak” fogom fel, de az egész folyamatot a Mount Everest megmászásának… mint ahogy a hegymászók, én is meg fogok pihenni a táborhelyeken, néha rövidebb, néha pedig hosszabb ideig.”

Ha fogtam valaha szókimondó és megrázó könyvet a kezemben, akkor ez az volt. Nincs benne szemfényvesztés, túlerőltetett szerelmi szálak, kizárólag a tömény igazság. Gréta naplóbejegyzésein keresztül betekintést nyerhetünk egy olyan világba, amelytől valljuk be őszintén, félünk. Néha még a rák szót is kerüljük, már a gondolatát is, nehogy egyszer velünk történjen meg. Gréta megmutatta nekem, hogy az embernek nem szabad homokba dugnia a fejét. Hogy „Ha a halál az ajtónkon kopogtat, akkor merjük előtte szélesre tárni. Ne féljük tőle, hiszen ha nem szállunk harcba, az egészen biztosan egyenlő a véggel.”. Csodálom a lelkierejét, az életösztönét, a kitartását és az elhatározását, hogy meg fog gyógyulni. Csodálom a bátorságát, az erejét és a hitét. Mert bár valószínűleg minden rákos fejében megfordul, hogy Isten elhagyta őt, hogy Isten nem szereti, hogy Isten nem létezik, mégis végig teljes erejéből hitte, hogy túl fogja élni.

„Egyetlenegy dolog mégis megmaradt bennem: amikor anya azt kérdezte, hogy miért nem ő lett beteg. Nem hiszem, hogy ezt nekem szánta, ez inkább csak amolyan, a nagyvilágba való fájdalmas „ordítás” lehetett. Tudtam, hogy a választ az élettől sose fogja megkapni, így kötelességemnek éreztem megadni én. Sok hozzáfűznivalóm nem volt, csak annyit mondtam, hogy azért, mert én kibírom."

Azt hiszem, ez a könyv nagyon nagy segítség olyan családoknak, ahol szintén felütötte fejét a rák. Olyan embereknek, akik nem tudják, hogyan harcoljanak a halál ellen, nincs hitük, vagy kételkednek Istenben. Erőt adhat azoknak, akik már feladták, vagy kezdik feladni a harcot. Biztatást ad a családtagoknak, segít megérteni a kezelési folyamatot, és talán valahol, egy másik leukémiás ember társra talál a könyvben, egy olyan társra, ami segít neki a gyógyulásban és segít elviselni a rá váró fájdalmat.

„Ne titkoljuk a betegségünket. Minden ember, aki megküzdött a rákkal, hős. És minden hősnek büszkén kell viselnie azokat a dolgokat, amelyeken keresztülment. Az első időszakban, amikor éppen csak haj nőtt a fejemen, boldogan dobtam el a kendőt és jártam szinte kopaszon. Igen, bámultak az emberek. 40 kilósan, haj nélkül szarul néz ki az ember, én mégis büszkén mutogattam a kopasz fejemet.”

Blog Könyvajánló Dráma 4

0 Tovább

Bezárva a négy fal közé

„Négyéves koromban azt hittem, hogy ami a Tévében van, az mind csak Tévé, aztán ötéves lettem, és Anya nem hazudta, hogy egy csomó belőle igazi dolgok képe, és a Kint teljesen igazi. Most itt vagyok Kintben, de kiderül, hogy egy csomó belőle nem is igazi”
/Emma Donoghue: A Szoba/
 

Blog Könyvajánló Dráma

Szinte minden évben van egy-egy olyan hír a híradóban, amikor olyan esetekről számolnak be, melyekben fiatal nőket/gyerekeket tartottak fogva négy fal között évekig vagy évtizedekig. Az ember nem is gondolná, hogy olyan világban élünk, amelyben bármelyik nap elrabolhatnak, bánthatnak, bezárhatnak. Csak lehúzódik egy furgon az út szélére, hogy útbaigazítást kérjen, vagy csak felveszünk egy stoppost, akit nem kellett volna. Vagy épp csak egy pillanatra tévesztjük szem elől csemeténket, máris hűlt helye van, és aztán jönnek az éjszakákon át tartó virrasztások, a feltételezések, az eredménytelen nyomozás, és a remény lassan akaratlanul is kicsúszik kezünk közül.

Amikor ilyen és ehhez hasonló híreket látunk a tévében, egyrészről azt gondoljuk, hogy velünk ez nem történhet meg, pedig tévedés. Nem egy sebezhetetlen burokban élünk, a történtek sajnos bármikor megeshetnek velünk is. Amikor érzéketlenül bámulunk a képernyőre, el sem tudjuk képzelni, min mehet/min mehetett keresztül az a szegény lány vagy gyermek, évekig a négy fal között. Milyen lehet megfosztva lenni az élettől, a szabad levegőtől, a természettől, a családtól, a szabadságtól? Hogyan lehet ezt túlélni megbolondulás nélkül? Némely gyerek eleve „fogságban” születik. Fogalma sincs a való életről, hogy milyen lehet a fű tapintása, milyen lehet más gyerekkel beszélni, milyen a kakaós csiga íze, az eső, ami pereg az ablakon, vagy, hogy milyen egy normális emberi kapcsolat, egy hétköznapi élet.

Blog Könyvajánló Dráma

Úgy vettem észre, hogy a képi dolgokba (például amikor tévén nézünk valamit) kevésbé tudjuk beleélni magunkat, mint az olvasottakba. Talán a csupán képi, érzelemmentes információ túl kevés számunkra egy könyv érzékletes leírásához képest ahhoz, hogy igazán beleéljük magunkat és megértsünk egy-egy történést. Nem tudjuk, mit érez az ember, akit elraboltak, vagy akinek elrabolták a gyerekét. Nem tudjuk, mit érez a filmekben a főhős igazán, hogy milyen ember valójában, mik a gondolatai. Sokszor azt sem tudjuk eldönteni, hogy az adott kép hamis-e, amelyeket nekünk mutatnak.

A személyiségünket a velünk született dolgokon és a neveltetésen kívül befolyásolja a környezetünk és az emlékeink, a velünk történt események. Gyakran elgondolkodom, hogy ha az életem máshogy alakult volna régebben, vajon ugyan az az ember lennék–e. Amikor a híradóban egy-egy ilyen esetről hallok, mindig eltöprengek, vajon az illető hogy fogja túltenni magát, egyáltalán túl teszi-e majd magát a történteken? Kétségtelen, hogy a személyisége és az önképe egy olyan embernek, aki évekig be volt zárva, deformálódott, de akkor már élete végéig pszichológushoz jár majd, álmatlan éjszakái lesznek és fél majd a bezárt ajtóktól? Egyáltalán miféle bomlott elméjű szörnyeteg képes arra, hogy bezárjon valakit és fogságban tartson? Az ő életében milyen olyan esemény történt, ami erre sarkallta, vagy aki ilyen szörnyű emberré tette? Lehetséges, hogy minden egyfajta láncreakció? Ha valaki csak egy rossz dolgot is tesz valaki mással, akkor az pillangóhatásszerűen gördül össze nagyobb és nagyobb hókupacokká, míg végül már lavina lesz belőle?

Emma Donoghue - A Szoba című könyvében első kézből, egy kisfiú szemszögéből olvashatunk a bezártságról, fogvatartottságról.

Az ötéves Jack számára a Szoba maga a világ. Itt született, és Anyával együtt itt eszik, játszik, alszik és tanul. Jack képzeletét számtalan csoda foglalkoztatja – a tojáshéjakból épített kígyó az Ágy alatt, a Tévében látott képzeletbeli világ, a kuckó a Szekrényben, a ruhák között, ahová Anya esténként lefekteti, hátha jön Patás… 
A Szoba Jack számára az otthont jelenti, de Anya számára börtön, ahol tizenkilencéves kora óta - hét esztendeje - raboskodik. A Jack iránt érzett szeretetből egy egész életet épít fel a kisfiú számára tizenkét négyzetméteren. Ám ahogy Jack kíváncsisága egyre nagyobb, úgy nő Anya kétségbeesése is, hiszen tudja, hogy a Szoba hamarosan szűk lesz kettőjüknek. 
A történet, amely Jack egyszerre megható és vidám előadásában bontakozik ki, a szívfacsaró körülmények közepette is legyőzhetetlen szeretetről, az anya és gyermeke közötti elszakíthatatlan kötelékről mesél. Megrázó, felemelő és magával ragadó regény, amely mindvégig mélyen emberi és megindító marad.

Blog Könyvajánló Dráma

Bevallom, hogy a mostanában olvasott könyvek közül ez tetszett a legjobban. Nem hiába van a borítójára írva, hogy több, mint 2 millió példányban kelt el, és még film is készült belőle. Az eredeti ötlet és az, hogy egy kisfiú szemszögéből olvashatjuk az eseményeket annyira magával ragadott, hogy kénytelen voltam anélkül elolvasni az egészet, hogy félbehagytam volna. Úgy emlékszem, eddig még nem olvastam gyerekszemszögből könyvet, legalábbis ennyire fiataléból biztos nem. Ez olyan egyedi stílust kölcsönöz a regénynek, ami egyből beszippant a saját kis világába. A legjobb tulajdonsága a könyvnek, hogy hirtelenjében megtanuljuk értékelni a szabadságot, hiszen eddig annyira magától értetődő volt. Ha belegondolok, hogy én bármikor elmehetek boltba, strandra, parkba, szerencsésnek érezhetem magam. Nem igazán tudok kedvenc részt választani a könyvből, de tulajdonképpen három részre osztható. A Szobában eltöltött részre, a szökésre, és a Szoba utáni részre, ami már a „kintben” játszódik. Érdekes mind a történet miatt, mind a pszichológiai vonatkozásai miatt, mert például jómagam mindig érdeklődöm az olyan témák iránt, amelyek azt pedzegetik, milyen lehet valamilyen tragédia/tragikus eset után visszazökkenni az életbe, a „normális” kerékvágásba. A legkülönlegesebb a regényben, hogy szomorú alaptörténete ellenére mégsem a sírós kategória, talán az ötéves kisfiú szemszöge tompítja a történések élét. Nem állítom, hogy rövid történet, de kifejezetten olvastatja magát és max csillagot kap tőlem. :)

Blog Könyvajánló Dráma

„Észrevettem, hogy a világban az emberek majdnem mindig idegeskednek, és nincs idejük. Még Nagymama is sokszor mondja ezt, pedig neki meg Pótpapának nincs is munkája, úgyhogy nem tudom, hogy az emberek, akiknek munkájuk van, hogyan csinálják a munkát meg az élést is egyszerre. A Szobába nekem meg Anyának mindenre volt időnk. Szerintem az idő nagyon vékonyan szétkenődik az egész világon, mint a vaj a kenyéren, az utakon, meg a házakon, meg a játszótéreken, meg a boltokon, úgyhogy csak egy kis kenődés jut minden helyre az időből, aztán mindenkinek sietnie kell érte a következő darabhoz. 
És mindenhol, ahol nézem a gyerekeket, olyan, mintha a felnőttek legtöbbször nem is szeretnék őket, még a szülőik se. Gyönyörűnek meg olyan édesnek hívják a gyerekeket, és újból megcsináltatnak velük egy dolgot, hogy le tudják fényképezni, de igazából nem akarnak velük játszani, inkább kávét isznak, és a más felnőttekkel beszélgetnek. Van, hogy egy kisgyerek sír, és az Anyája nem is hallja.”

0 Tovább

Szembenézni a problémákkal

 „Egyvalamit nehezebb elviselni a siketségnél. Együtt maradni, és együtt szembenézni vele.”
/Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem/

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

​Igaz, egyik posztomban foglalkoztam már a siketséggel, halláskárosodással, mégis most olvastam egy nagyszerű könyvet, ami ismét elgondolkodásra késztetett. A legtöbb ember el sem tudja képzelni, milyen lehet egy sikettel/erősen halláskárosulttal együtt élni. A legtöbb szülő retteg, imádkozik, az ő gyermeke egészséges legyen. Mindannyiunknak vannak problémáink, mégis, amikor néha egy bármilyen értelemben véve fogyatékos emberrel találkozunk, hirtelen rádöbbenünk: a mi életünk, mégis, mennyivel könnyebb. Nem tudom, hol olvastam egyszer, hogyha egy nap mindenki egy közös nagy zsákba bedobná a problémáit, és meglátnánk másét, akkor mégiscsak visszavennénk a sajátunkat.

Mivel én hallássérült vagyok (igaz, csak „félsüket”), ezen kívül jelnyelvet is tanulok, nem áll messze beleélnem magam a helyzetbe, mégis, talán még az én képzelőerőmet is meghaladja belegondolni, vajon min megy keresztül egy család, amelybe egy siket gyermek születik. Mennyire nehéz lehet, hogy az elképzelt „tökéletes” családkép hirtelen „romba dől”, hogy tehetetlenül nézünk a jövőre, és csak találgatni tudjuk, vajon a gyerek hogyan fog felnőni. Hogyan fog megtanulni beszélni, kommunikálni? Hogyan fogjuk megtanítani mindenre, és hogyan fog boldogulni később egyedül? Egyáltalán boldogulni fog? Olyan nagy „vállalkozás” ez egy szülő számára, ami teljes lélekjelenlétet igényel.Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

A legtöbb ember akkor nő fel igazán, amikor gyermeke születik, de mi történik akkor, ha valamilyen szinten fogyatékos gyermeke? Sara Rattaro írta a Tökéletes szerelem című könyvében:

„Ha szülő vagy, megnőnek a kötelességeid, de ha egy sérült gyermek édesanyja vagy, majdnem teljesen megszűnnek a jogaid.”

Az a baj a társadalmunkkal, hogy hajlamosak vagyunk diszkriminálni a tőlünk különböző, másnak bélyegzett embereket, hogy hajlamosak vagyunk másként tekinteni rájuk, nem vesszük a fáradságot, hogy megismerjük őket. Nem tudunk eleget ahhoz, hogy ne legyenek előítéleteink. Pedig a valóság, hogy egy siket gyermek is ugyanúgy képes nevetni, ugyanúgy élni, érezni, szeretni, mint bármely másik.  Sara Rattaro könyve például egy olyan családot mutat be, amelybe egy siket kisfiú születik. Végigkövethetjük történetüket a letaglózó felismeréstől a lehetetlent nem ismerő küzdelmen át az önfeláldozásig. A kérdés, hogy ez a felbonthatatlan kötelék, az egység, a család állja–e a próbát, amikor ilyen teher nehezedik rá? Megroppanhat–e az ember a problémák súlya alatt? Bűn–e, ha néha menekülnék az élet terhe alól, és meg lehet–e bocsátani? Miért keressük néha máshol a vigaszt? Mi az igaz szerelem és a kísértés közti különbség? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vet fel/válaszol meg a Tökéletlen szerelem. Szerintem nagyszerű olvasmány lehet húszon-ötvenéves nőknek/férfiaknak, vagy például, akiknek van siket a családjukban. Vagy csak azoknak, akik elégedetlenek az életükkel, akik nem látják a fától az erdőt. Vagy azoknak, akik nem értik, miért lép valaki a megcsalás ösvényére, esetleg azoknak, akik már megtették, de nem tudják, hogyan tovább.

Elgondolkodtató könyv. A legjobb momentum, ami megfogott benne az volt, amikor a siket kisfiú nővére empátiából feliratosan nézi öccsével a filmeket, hang nélkül. Egyébként olvasmányos családi/szerelmi történet az összetartásról, összetartozásról, az elérhető elérhetetlenről.

Azt hiszem, ha több ilyen könyvet olvasnának az emberek, akkor könnyebben feldolgoznánk a családi problémákat, megértenénk olyan dolgokat, amiket eddig elítéltünk: Van olyan, amikor megcsalás után egy család újra összekaparja magát, felszedegeti az elszórt morzsákat, és összeragasztja?

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

Ha több ilyen könyvet olvasnának az emberek, akkor könnyebben megértenék a siketeket és nem idegenkednének tőlük. Akkor nem néznének másképp a hallássérültekre sem, nem tennének úgy, mintha egy másik bolygóról jöttek volna, és természetes lenne jelelni az utcán, s nem váltaná ki a jelbeszéd az emberekből a következő mondatot: „Nézd, csak siketek” – mintha állatkerti látványosság lennének. Lehet, hogy „csak” a halláskárosultságom miatt érzem magamhoz ezt a könyvet közel, de azt hiszem, nem csak erről van szó. Nagyon tetszik, ahogy a széthulló családot próbálják végig egyben tartani. Sok embernek hasznára lenne és erőt, ötletet adna ahhoz, hogyan hozhatná rendbe a bomló házasságát. Az egyik legkedvesebb idézetem a könyvből:

„Milyen jó lenne, ha a lányom örökre kisgyermek maradna, nem kérdezősködne, nem jönne rá soha, hogy nem tudom mindenre a választ…”

Azt hiszem, ez már mindannyiunk fejében szöget ütött.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

0 Tovább

Várható könyvismertetők

Könyvajánló Blog

Az elkövetkezendő időkben picivel több kritikát olvashattok majd tőlem, legalább heti 2-4-et, remélem, örültök majd neki.

Kezdetnek Sara Rattaro - Tökéletlen szerelem és Cecelia Ahern - Amikor megismertelek című regények lesznek terítéken. Az előbbi már csak azért is érdekes, mert szerepet kap a történetben a hallássérültség, amiről már kifejtettem nektek véleményemet, lévén, hogy mint tudjátok, én magam is hallássérült vagyok.

Ezt követően várható Dani Atkins - Összetörve illetve Anna Todd - Miután regénye, előbbi a moly.hu-n 90%-os értékelést kapott, így előre várom, nekem hogy fog tetszeni. :) Szeretem a tragédiát tartalmazó könyveket, mert érdekesnek találom a tragikus esemény feldolgozását leríró történeteket.

De mindenképp bővebben sort kerítek az Útvesztő trilógiára, és Karen White - Köztes idő c. könyvre is.

És külön várom Wendler Nikoletta - Megvalósult álom, Papp Csilla - A másik oldalról, Zavodni Gréta Virág - A szívem ezerkétszázat ver egy perc alatt
 Elizabeth Bert - Sorsok szőttesse, valamint Nancy Horan - A csillagos nagy ég alatt könyvét. :)

Igyekszem majd a tömör könyvkritikákon kívül érdekes körítéssel is szolgálni számotokra és a szubjektív véleményemet is kifejteni a könyvvel vagy a témával kapcsolatban. :)

0 Tovább

A használt könyvnek története van

Mostanában használt könyveket (is) veszek az újakon kívül. Az újakat, amiket beszereztem, az a Wait for you, az Ahol a szivárvány véget ér, a Slammed 1-2, és a Nyugalom tengere. Mindegyik favorit, és már régóta vágytam rájuk. 

Könyvajánló

A használt könyvekkel viszont sokat tudok spórolni, főleg, ha sorozatokról van szó. A minap például a moly.hu-n vettem meg 6 Szent Johanna Gimi részt (csak mert szeretek nosztalgiázni), és jófogáson 12 Darren Shan könyvet. Darabja ezresét mindet, amivel kb. 25ezret megspóroltam összesen. :)

Könyvajánló

Szeretem tudni a könyveim eredetét, történetét, úgyhogy mindig, amikor használt könyvet veszek, megkérdezem az eladót, hogy miért adja el. Az az érdekes a használt könyvekben, hogy azoknak mindnek kész kis története van. :) A Szent Johannát azért adták el, mert az illető régebben olvasta, már másféle könyeket szeret, és ez az életének egyik szép korszaka volt, de szeretné, ha másoknak is megadatna ez az emlék. Én nem ilyen típusú ember vagyok, mert én szeretem a szép korszakaimat a könyvespolcon látni. Ezért is vettem meg a sorozatot, (az első két részt emagról rendeltem meg), mert emlékeztet a tinikoromra - rémes, mennyire hiányzik.

A Darren Shant azért gyűjtöm össze, mert gyerekként imádtam olvasni, és azóta nagyon sokszor elolvastam már, de mindig pontosan ugyanakkora élvezet. Kevés könyv ragadja így magával az embert, ráadásul ez olyan vámpírkönyv, ami szerencsére hanyagolja a szexet és romantikát, s épp ezért különleges számomra. :)

Érdekes, hogy amikor egy-egy könyvet keresek, megveszek használtan, mindig hasonszőrű emberekkel ismerkedem meg, és megtudok ezt-azt az életükről. Olyan, mintha a könyv egy több kilóméter hosszú szál lenne, ami összeköt vele, meg az azt megelőző tulajdonossal és így tovább. Mintha a könyvekkel megkapnék egy kis darabot az előző tulajdonosukból. :)

0 Tovább

Sohonyai Edit

Sohonyai Edit az egyik kedvenc magyar íróm. Valamikor a '90-es években és a 2000-es években még nem igazán tudtam, hogy mit is olvashatnék, akkor még nem voltak annyira felkapottak a fantasy könyvek (aztán jött a Harry Potter persze), és kedvem sem volt a régi pöttyös könyveket olvasni (végül persze megszerettem őket), mégis a kezembe akadt a '80-as évek budapesti tinédzsereit bemutató könyv, a Macskaköröm.


Azt hiszem, ez tipikusan egy olyan könyv volt, amin sírásig röhögtem magam, és ezek után majd' az összes könyvét egyszerre felfaltam, és még a régi, nagyi által emlegetett pöttyös-csíkos könyvsorozatokat is elkezdtem feltérképezni.
Mikor manapság megkérdezi tőlem egy-egy diák, hogy mit tudnék neki magyar íróktól ajánlani, amit élvezne is, akkor általában őt ajánlom.

Persze, vannak mai próbálkozások is, a Szent Johanna Gimit már minden olvasni vágyó tinilány kiolvasta, de rajta kívül még másnak nem igazán sikerült áttörést elérnie. A legtöbb modern magyar ifjúsági regény csak egyszer olvasható, és először sem egy nagy szám. Lenne mit tanulni Edittől, akin generációk nőttek fel, és a mai napig megmosolyogtató nosztalgiával veszem kezembe a könyveit.


Az a legnagyszerűbb az ilyen régebbi könyvekben (nem, mintha újakat nem írt volna), hogy a mai tinédzserek is olvashatják és beleélhetik magukat, miközben anyu a konyhában felidézi régi emlékeit, hogy igen, hajdanán még ő is olvasta ezt a könyvet. Szeretem, amikor egy-egy könyv összekapcsolja a generációkat, áthidalva a modern kor számítógépközpontú gondolkodását.

0 Tovább

Könyvcserebere gyorsan és egyszerűen

Tudtátok, hogy a rukkolánál régi könyveiteket értékesíthetitek pontokért, melyekért cserébe megvehettek más könyveket? Egyszerű és nagyszerű módja ez duplikált vagy nem olvasott, unalmas könyveitek kedvencekre cserélésére. ;) Ha már te is unod, hogy csupa fölösleges könyv foglalja a helyet a polcodon, akkor íme egy nagyszerű megoldás.

http://www.rukkola.hu/

Könyvajánló Blog

A másik alternatíva az ún. könyvmegálló, amelyből van például Csillaghegyen vagy Óbudán is. Ezek amolyan kis standok, ahol szabadon válogathatsz a könyvekből, s a szabály az, ha egyet elviszel, legalább rakj egy másikat a helyére. :) Jól mutatja, hogy mi, olvasó emberek mennyivel kultúráltabbak vagyunk, hogy ezek a könyvmegállók valóban működnek és sokan előszeretettel használjuk őket. Jómagam is meglátogattam a csillaghegyi könyvmegállót.

Könyvajánló Blog

0 Tovább

Vegyünk könyvet a gyereknek, de milyet

Lehet, hogy viszonylag egyszerűbb dolgunk van ajándékválasztáskor, ha a gyerek szeret olvasni, azonban közel sem egyszerű olyan könyvet választani, ami tetszene is neki. Ha csak nem szeretnénk megkérdezni tőle, hogy mit szeretne - és ezzel lelőni a meglepést -, akkor bizony szükség lesz egy kis nyomozásra.

Könyvajánló Ifjúsági Romantikus Sorozatok Fantasy

Kezdetnek tájékozódjunk az eddigi könyveiről. Ezzel együtt, valamint annak tudatában hogy hány éves gyereknek, fiúnak -e vagy lánynak vesszük a könyvet már egyszerű dolgunk van. Egyrészt a könyvesboltokban kategóriákba vannak szedve a könyvek, így ha például tudjuk, hogy a fiunk fantasy könyveket olvas, akkor könnyen találunk ahhoz hasonló könyveket vagy kérhetjük az eladó segítségét. Ha már van kiindulási alapunk (hogy milyen könyvet olvasott eddig), akkor az eladók is könnyebben tudnak segíteni.

Érdemes megnézni azt is, hogy esetleg milyen sorozatot kezdett már el gyűjteni a gyerek, és vannak -e olyan kötetek, amelyek abból hiányoznak - akkor már tutira nyert ügyünk van.

Egy másik megoldás, hogy ugyanattól az írótól veszünk neki egy-két másik könyvet. Ezért amikor átnézzük a könyvespolcát ötleteket merítvén, érdemes felírni az írókat és a könyvek címét. Például mostanában lányok körében nagyon felkapottak Leiner Laura könyvei, aki igazi fan, annak megvan a Szent Johanna sorozat 8 kötete, viszont az írónőnek több egy-két kötetes könyve is megjelent már, aminek egészen biztos, hogy örülne a gyerek, például: Akkor szakítsunk, Bábel vagy a Bexi sorozat.

Könyvajánló Ifjúsági Romantikus Sorozatok Fantasy

0 Tovább

Kezünkben a jövőnk

Jay Asher - Kezünkben a jövőnk egy nagyon érdekes olvasmány. Személy szerint azt szerettem benne, hogy egyszerre modern és nosztalgikus. Amellett, hogy felidézi a '90-es évek emlékeit, a modern (Facebook) életből is ízelítőt ad, játszik a jelennel és jövővel, a megváltoztathatóval és a megváltoztathatatlannal. Ajánlani tudom.

Könyvajánló

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

0 Tovább

Karácsonyi ajándék!

Mot vegyetek akciósan ajándékot a gyerekeknek/felnőtteknek/tiniknek Karácsonyra a Librinél akár 30-70% kedvezménnyel:

http://www.libri.hu/mesebe_illo_gyerekkonyv_akcio/

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Phyllis T. Smith . Én, ​Livia
Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.