Facebook Twitter Addthis

Túléltem az Everestet

Könyvajánló Felnőtt Dokumentumregény Életrajz Kaland

Beck Weathers, aki '96-ban megmászta a Mount Everestet, és akinek történetéről film is készült 2015-ben Everest címmel (Becket Josh Brolin alakította), ezúttal társszerzője, Stephen G. Michaud közreműködésével kiadta a Túléltem az Everestet című könyvet, amelyben saját nézőpontjából vázolja az eseményeket.

Könyvajánló Felnőtt Dokumentumregény Életrajz Kaland1996 ​májusában egy elszánt amatőr elindul, hogy megmássza a csúcsok csúcsát, a Mount Everestet. Sokan döntenek így azon a tavaszon, professzionális és műkedvelő hegymászók egyaránt – de ebből az expedícióból alig páran térnek vissza. Nyolcan életükkel fizetnek a legnagyobb álomért. 
El kell telnie csaknem két évtizednek, hogy Beck Weathers, ez a merész és makacs ember megírja saját visszaemlékezéseit a tragikus kalandról. Bár korábban profi hegymászók tollából már több híres könyv született az expedícióról, Weathers beszámolója annyiban más, hogy nem szakmailag igyekszik feltárni az okokat, nem elemez, nem vizsgálódik. Ő személyes benyomásain és egész élettörténetén keresztül, egyszerű szavakkal beszél a fanatizmus határát súroló szenvedélyéről, bevonva az emlékezésbe családtagjait és közeli ismerőseit is. A jeges mozaikokra széttöredező történetben döbbenten olvashatjuk, hogyan hagyták magára a hóban társai, mert halottnak hitték. (Minthogy az is volt.) A klinikai halálból ugyan visszatért, de lefagyott, elhalt végtagjait, eltorzult arcát adta az Everestért, szinte rituális áldozatként… 
Néhol hátborzongató, de egyúttal nagyon is emberi hangú olvasmány a Túléltem az Everestet. Végső erőpróbákról, akaratról, kitartásról, hitről és szenvedésről szól – a test és a lélek határmezsgyéjéről.

Értékelés:

Bár a cím és a fülszöveg félrevezető, a könyv nem csak az Everest megmászásáról szól, hiszen összesen 4 részre bontható; többek között megtudjuk, Beck miként szeretett bele a hegymászásba, milyen hegyeket mászott meg az Everesten kívül, hogyan és miért hidegült el a családjától, végül, hogy az Everest megmászása közben milyen sérüléseket szenvedett, és ezeket a tartós károsodásokat hogyan dolgozta fel, emésztette meg családjával.

A könyv végén – amely egyébként képeket is tartalmaz legnagyobb örömemre –, a köszönetnyilvánításában Beck így nyilatkozik:

Könyvajánló Felnőtt Dokumentumregény Életrajz Kaland

„Amikor visszaértem az Everestről, sokan javasolták, hogy írjunk egy könyvet, amely mind Peach szempontjából, mind az enyémből elmeséli a történetet. A tragédia utáni első hónapokban minden bizonnyal korai lett volna belevágni. Lépésről lépésre kellett szembenéznünk a fizikai és lelki fájdalommal, nem lehetett egyetlen katartikus ugrással letudni mindent. És hát ráadásul akkor még fogalmam sem volt, hogyan fog végződni a történet.
Aztán ahogy teltek a hónapok, egyre kevésbé érdekelt a történet megírása, mert úgy éreztem, Jon Krakauer Ég és jég (Into Thin Air) és David Breashears High Exposure beszámolójában már minden benne van.
Ám ahogy láttam újra összeállni az életemet, és gyógyulni kezdett a kapcsolatom a feleségemmel, megint foglalkoztatni kezdett a könyvírás gondolata.
Bár az Everesten töltött néhány nap eseményei is biztosan érdekesek, számomra a történet arról szólt, ami a hazatérésem után következett. Az életem újbóli felépítése, önmagam újbóli meghatározása.
Nincs egyszerű recept a nehéz napok átvészelésére, de megnyugtató az a tudat, hogy még a legszörnyűbb pillanatokban is megmarad a remény. A viszontagságokból jó dolgok születhetnek.”

Az első rész tehát valóban az Everest megmászásáról szól, a második Beck fiatalkoráról, feleségével való megismerkedéséről, a harmadik rész a hegymászó szenvedélye (mániája) kialakulásáról, a negyedik pedig az Everest utáni állapotáról, életéről. Ezért számomra kicsit megtévesztő volt a cím és a fülszöveg, hiszen azt hittem, egy hosszú, tartalmas és részletes regényt olvashatok a hegy megmászásáról, Beck „haláláról” és különleges megmeneküléséről stb., de inkább mondanám ezt a könyvet dokumentarista jellegűnek, vagy több elbeszélés összefűzésének, mint egy kalandregénynek. (Persze tudom, már megint nem olvastam el a könyv címkéit: expedíció, hegymászás, memoár.) Személy szerint én ezt a négy részt is inkább kronologikus sorrendbe rendeztem volna, tehát úgy illesztettem volna össze a részeket, hogy Beck fiatalkora, Beck hegymászási szenvedélye, Beck és az Everest, végül Beck az Everset után. Nem tudom, miért cserélte fel ezt a sorrendet és csapott bele rögvest a lecsóba, engem azért ez egy kicsit zavart. Ahhoz képest, hogy azt mondja, ez nem annyira dokumentarista jellegű, mint amiket már ezzel a témával és az expedícióval kapcsolatban megírtak, nekem néha elég száraz volt.

Az első részt és a többi hegy megmászását is egyébként kifejezetten élveztem, csak úgy éreztem, jobban örültem volna részletesebb kifejtésnek és személyesebb hangvételnek, de tulajdonképpen inkább átrohanunk az eseményeken, mintsem komótosan végigballagunk rajtuk. Viszont azoknak, akik például érdeklődnek a hegymászás, ezen konkrét eset vagy személy után, azoknak tetszeni fog a könyv, hiszen nem csak, hogy egy megtörtént eseményt (vagy életet) dolgoz fel, hanem a dolgok praktikus és emberi oldalával is foglalkozik. Pl. hogyan készül fel az ember egy (avagy hét) hegy megmászására, milyen fizikai állapotot igényel ez a kihívás, milyen nehézségekbe lehet ütközni a hegye(ke)n, mennyire veszélyes egy ilyen expedíció, milyen következményei lehetnek mind lelki, mind testi értelemben. Azoknál a részeknél, amikor Beck részletesen ecsetelte, mennyire szétfagytak a végtagjai, és mennyi műtéten ment át, milyen állapotban volt a teste a megmérettetés után, komolyan megrendültem, de a legjobban azon a kijelentésén, hogy ha választhatna, megtenné-e még egyszer úgy, hogy tudja a következményeket, akkor is újra megmászná a hegyet – amely egyébként a személyiségét is egy életre megváltoztatta.

Könyvajánló Felnőtt Dokumentumregény Életrajz Kaland

Lényegében tanulságos és tudással átitatott történet, akik nem egy regényes Verne kötetre vágynak, hanem egy memoárra, azoknak tökéletes választás egy kis kirándulásra.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Létező személyek, de nem tudunk meg róluk túl sokat.
Borító: Nem rossz, de az egész Everest jobb lett volna a háttérben – habár igaz, hogy nem csak erről szól a könyv.
Kinek ajánlom: Az igaz történetek vagy dokumentarista jellegű könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert egy igaz történetről szól, és voltak benne érdekes részek az Everest megmászásakor.
- pont: Nekem néha kicsit száraz volt és tényszerű.

0 Tovább

Elveszett gyerek Indiából Ausztráliába (Igaz történet)

5 Könyvajánló Felnőtt ÉletrajzMi történik akkor, ha egyszer csak egy zakatoló vonaton találjuk magunkat, és azt sem tudjuk, merre robogunk? Ha nem emlékszünk a kisváros nevére, ahonnan elindultunk? Mi lesz velünk, ha Kalkuttába keveredünk, és a múltunkról semmiféle információnk nincs? Szárú, az ötéves indiai kisfiú egy szerencsétlen véletlen folytán India egyik legveszélyesebb városába kerül. Volt otthona, most nincs semmije. Mit várhat az emberektől, az érzéketlen tömegtől? Vajon túl lehet élni azokat a megpróbáltatásokat, amelyek elé az élet állítja őt? Hogy juthat el egy kisfiú Indiából Ausztráliába? Képes lesz új életet kezdeni? Találkozhat még valaha az édesanyjával? Megtudhatja egyáltalán, hol élte le élete első öt évét? Vajon ki lehet az igazi oroszlán? 
Az Oroszlán Saroo Brierley valós története a kitartásról, az önfeláldozásról és a hitről.

A könyv alapján készült a többszörös díjnyertes film Nicole Kidman, Rooney Mara és Dev Patel főszereplésével.

Értékelés:

A fülszövege alapján figyeltem fel elsősorban a könyve, ami felkeltette az érdeklődésemet, legfőképp azért, mert ez egy megtörtént, igaz történet, amit Saroo egy szellemíró segítségével vetett papírra.

Eleinte arra számítottam, hogy egy regényesített, fordulatokkal és párbeszédekkel teli verziót kapok, hamar rá kellett jönnöm azonban, hogy ez az életrajzi könyv leginkább egy elbeszélésre hasonlít – ami nem baj, csak szeretném felhívni erre a figyelmet. Emiatt leginkább azok figyelmébe ajánlanám a kötetet, akik szeretik az igaz történeteket, és nincs gondjuk ezzel az elbeszélős formával. Azt nem mondhatom, hogy maga a cselekmény unalmas lenne, hiszen a visszaemlékezések során végigkövetjük Saaro úját alig ötévesen, ahogy családjától elszakadva Kalkuttába keveredik, mindenféle fura emberekkel hozza össze a sors, hogy végül a világ egy teljesen más felére csöppenjen: Ausztráliába.

Mindamellett, hogy megtudjuk, ez a kisgyerek milyen nehézségeken ment át, felnőtt korában is vele tartunk az igazi családja utáni nyomozás során. Leginkább az tetszett a kötetben, hogy megismertet kicsit Indiával, nem csak a helyi gyerek, hanem a felnőtt, már inkább turistának és ausztrálnak számító Saaro szemszögéből is. Megmutatja, mekkora különbség van az ausztrál és indiai állapotok között, milyen esélyei vannak vagy épp nincsenek egy gyereknek az egyik vagy épp a másik helyen. Érdekes, amikor a könyvben összehasonlítja a gyerekkori emlékit a rút valósággal, és bár néha ezek a dolgok egyezést mutatnak, gyakran torzulnak is.

Alapvetően egy viszonylag egyszerű, emberi, elgondolkodtató történet, emberségről, szeretetről, családról és önkeresésről.

Megjegyzem, külön értékeltem a fényképeket könyv végében az igazi Saaroról és családjairól.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nyilván valós, nem kitalált személyek. Mondjuk, az elbeszélőn kívül a többit nem nagyon ismerjük meg,
Borító: 8/10 A film alapján készült. Igazából nem rossz, de jobban örültem volna valami attól függetlennek.
Kinek ajánlom: Az igaz történtek, elbeszélések kedvelőinek. Nincs benne sok párbeszéd, sem pörgős cselekmény. Csak egy történet.
+ pont: Az alap – egyébként igaz – történet érdekes és egyedi. És a könyv végén lévő valós képekért.
- pont: Nem egy elbeszélésre számítottam, hanem egy regényesített verzióra.

0 Tovább

A világ legfélelmetesebb háza

Te beköltöznél egy olyan lakásba, amelyben megmagyarázhatatlan dolgok történnek, és ahol nagy, lelakatolt ajtók fednek veszélyes, sötét titkokat? Lenne elég bátorságod felfedezni, mi rejlik a zárak mögött és megfejteni a rejtvényt?

 Könyvajánló Sci-fi Felnőtt Horro Thriller Kaland 7Lelakatolt ​ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.

Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.

Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.

Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára.

Vagy az egész világ számára…

Értékelés:

Los Angeles, 2012. A különös ház, amelyet Peter Clines elénk tár, több kis lakásra van felosztva, és szinte mindegyik rendelkezik egy-egy hajmeresztő tulajdonsággal. Eleinte viszonylag hétköznapi dolgoknak tűnnek ezek a furcsaságok, aztán ahogy haladunk előrébb a történetben, az olvasó ereiben meghűl a vér, a könyv második felére pedig az éjszakai olvasás egyik mellékhatása, hogy idegesen pislogunk körbe, és gyerekként bújunk a párunkhoz, hogy „Úristen, félek” – ezekkel a tünetekkel olvastam el én is az író 14 című kötetét.

Mint ahogy az epilógusban maga Peter Clines is kifejti, nem árul el valami sokat a fülszövegben a történetről, és ezt én magam sem szeretném felborítani, ámbátor próbálkozom felkelteni a figyelmeteket, mert nekem iszonyatosan tetszett ez a könyv. Azon ritka példányok egyike, ahol nem kell erőlködni azon, hogy elmerülhessünk a történetben (tudjátok, a jó öreg „merengő-effektus”, amikor szó szerint belecsöppensz a könyvbe), ugyanis ez már az első pár oldal után egyáltalán nem okoz gondot. Érdekes, hogy amennyire egyszerűen indul a regény, a végén annál kacifántosabbá válik. Kifejezetten tetszett, hogy az író milyen részletességgel mutatja be a házat, Nate, a főszereplő beköltözését, és nagyon könnyű ezzel a kora harmincas éveiben járó, monoton, adatrögzítős munkát ellátó férfivel azonosulni. Keresi élete értelmét, beköltözik új albérletébe, és próbál jó viszonyt kialakítani, az egyébként rendkívül különböző, jellegzetes és egyedi szomszédjaival. Ahogy sorban megismerjük a karaktereket, barátságok köttetnek, és ezzel egyidejűleg mi is megindulunk az eleinte apró rejtélyek nyomába. Persze, ez még az a szint, ahol találgatunk a történet lényegére, az események felkeltik érdeklődésünket, és már gyakorlatilag azzal a kérdéssel fekszünk és kelünk, hogy vajon mi lehet a ház nagy titka.

Magával ragadó, és minden tekintetben egyedi történet, amely gondolkodásra késztet, kicsit olyan, mint egy jó mozifilm, gyakorlatilag tátott szájjal olvassuk, kidülledt szemekkel. Van egy pont a történetben, amikor sokkal félelmetesebbé válik, mint az idilli nyomozgatós eleje, onnantól azért kicsit nehéz összeszednünk magunkat – főleg, ha éjszaka olvasunk. Nem kötném nagyon korhatárhoz (nemhez meg főleg nem), mert bár az egész koncepció elég ijesztő, nem egy hajmeresztő horror. Elég nehéz lenne egyetlen kategóriába besorolni a kötetet. Annyi biztos, hogy szerintem nem tartalmaz kliséket, és nem véletlen, hogy ilyen jó (90%-os) értékelést kapott a molyok körében.

Ha egy hátborzongató történetre vágytok, mely egyből beszippant titeket, gondolkodásra késztet, ez a nektek való könyv! És tudjátok mit? Annak ellenére, hogy mik történnek ebben a házban, szerintem mindannyian szívesen bérelnénk itt egy lakást, hogy közös erővel kutakodjunk egy sort.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Karakterek: Imádtam mindet! Mintha én is velük laktam volna.
Borító: 10/10 – Maximálisan elégedett vagyok vele, figyelemfelkeltő és dombornyomott.

moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A horror vagy fantasztikus történetek kedvelőinek leginkább, de lényegében bárkinek.
+ pont: A felvezetésért és a történet háromnegyedéért, míg felvezetődik ez az egész sztori, nagyon érdekes és kicsit félelmetes volt!
- pont: Nekem iciri-picirit azért túlzás volt ez a csattanó a végén. Mármint a sztori lényege. De a befejezés tetszett.

0 Tovább

Előre tudni a halált

Vajon milyen lenne, ha csupán egy érintéssel megtudhatnánk, mikor és hogyan halnak meg körülöttünk az emberek? Megpróbálnánk megakadályozni? És ha nem menne? Együtt lehet élni ezzel az adománnyal, vagy nevezzük inkább átoknak? Ezzel a gondolattal játszik el Chuck Wendig: Vészmadarak című horror-thriller regényében.

5 Thriller Felnőtt Horror KönyvajánlóMiriam ​​Black tudja, hogyan fogsz meghalni.

És ez pokollá teszi a hétköznapjait, különösen, mivel semmit sem tehet, hogy megakadályozza az előre látott több száz autóbalesetet, szívrohamot, szélütést vagy öngyilkosságot. Csak meg kell érintenie téged, és látja, hogyan és mikor kerül sor az utolsó pillanataidra.

Miriam már rég nem próbálja megmenteni az emberek életét, mivel azzal csak beteljesíti a végzetüket. De amikor Louis Darling felveszi a kamionjába, és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy a férfit harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják, miközben az ő nevét ejti ki a száján. Louis azért fog meghalni, mert találkozott vele, és a következő áldozat maga Miriam lesz. Bármivel próbálkozik, Louist nem tudja megmenteni. De ha életben akar maradni, mégis meg kell próbálnia.

A remekül megírt Miriam Black regények tévésorozat adaptációja már előkészületben van.

„Képzeld el, hogy Stephen King és Chuck Palahniuk írta a Sírhant műveket” (SFX), és akkor megkapod a Vészmadarakat: zsigeri, izgalmas regény egy pengeélen táncoló életről.

„Pimasz, hard-boiled thriller paranormális vonással” (The Guardian)

Értékelés:

Mindenekelőtt elmondom, hogy nem csak a témája, de néhol hátborzongató és undorító részletei miatt is (amik persze a horror és thriller műfaj kedvelőinek nem probléma) elsősorban 18 éven felülieknek ajánlanám ezt a könyvet. Gondoltam, ezt előre leszögezem.

Maga az alaptörténet, amelyet a fülszöveg felvázol, rögvest a borítója utáni második érv, amiért elolvastam ezt a könyvet, és nem kellett csalódnom benne. Engem is gyakran foglalkoztatott már a gondolat, milyen lenne, ha előre tudnák az emberek a sorsukat. Akkor vajon lehetne változtatni rajta? A főszereplő Miriam az illető megérintésével előre meg tudja mondani elhalálozásának körülményeit: hogy hogyan történik majd meg és pontosan mikor – kivéve a sajátját. A kérdés csak az, hogy van-e elég ereje vagy lélekjelenléte megakadályozni ezeket a halálokat, és ha igen, milyen áron?

Egy összetett, rendkívül cselekménydús történetbe csöppenhetünk bele a regény által, ahol különféle szereplőket és halálmódokat ismerhetünk meg, s utóbbi néha rendkívül gyomorforgató vagy túlságosan ijesztő tud lenni - már legalábbis abból a szempontból mindenképp, hogy ezek nagyon valósághű dolgok, hiszen a könyv felhívja arra a figyelmet, hogy mi is bármikor meghalhatunk. Ezért és a véres részletekért mondom azt, hogy tőlem 18-as karikát kap. Van egyébként a könyvnek egy szépen felépített kerete, meglepő lezárása, és bár nem szeretjük meg a szereplőket, egyet minimum megkedvelünk legalább, és érdekes módon általában magyarázatot kapunk még az elmebajos tetteikre is.

A leginkább az tetszett benne, hogy azon kívül, hogy elgondolkodtat saját halandóságunkkal kapcsolatban, még titkon olyan filozófiai kérdéseket is feltesz az olvasónak, hogy vajon mi mit tennénk egy ilyen képesség birtokában, egyáltalán örülnénk-e neki. Gondoljunk csak bele: fantasztikus adomány, de ki tudja, megváltoztatható-e az emberek sorsa, ráadásul nem a legfelemelőbb érzés akár a metrón, buszon stb., belebotlani egy-egy emberbe, véletlenül is hozzájuk érni, és állandóan csak a különböző halálnemekkel szembesülni.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Többnyire eléggé alvilági figurák. Louist kedveltem csak meg.
Borító: Ez hívta fel rá magára először a figyelmem.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek és a horror, thriller kedvelőknek.
+ pont: A témáért és az alapötletért.
- pont: Talán kicsit túl pörgős volt a cselekmény. Lehet, hogy 300 helyett 500 oldalban jobban ki lehetett volna dolgozni.

0 Tovább

Kirándulás a ’80-as évekbeli játékokba

A Ready Player One c. könyv méltán foglalja el a helyét a molyok között a 17. legjobb sci-fi könyv helyezettjeként, ráadásul 2018-ban Spielberg rendezésével film is készül belőle – amiről egyelőre nagyon keveset tudni. A könyvben egy olyan, 2044/45-ös technológia-disztópiás jövőbe csöppenünk, ahol az emberek a 2009-es Bruce Willis – Hasonmás c. filmjéhez hasonlóan nem a valódi testükben élik életüket. Bár míg a Hasonmásban amolyan robot testeket használnak, addig a Ready Player One-ban egy vizor és egy haptikus kesztyű segítségével egy globális játékban élik mindennapjaikat.

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Fantasy Sci-fi Kaland2044-et ​​írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.

Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.

Értékelés:

Nagyszerű könyv, nem véletlenül pakoltam ezt is a kedvenceim közé! Viszont inkább pénteken kezdjetek bele, lévén, hogy letehetetlen. Hajnali háromkor nekem ugyanis már eléggé bűntudatom volt, hogy még mindig ezt olvasom, és másnap pedig dolgozni kell.

(Ami kicsit zavart, de az idősebbeknek meg pont ez lehet érdekes, hogy nagyon sok a '80-as évekbeli játékokra való utalás a könyvben, személy szerint talán a ’90-es éveknek jobban örültem volna – lévén, hogy én akkor cseperedtem fel.)

Egyébiránt leginkább Dave Eggers: A kör hasonlatos ehhez azok közül a disztópiák közül, amiket most olvastam, legalábbis nagy körvonalakban. A Ready Player One lényegében egy teljesen elképzelhető jövőt vázol fel, ahol az ember, ha menekülni akar a szörnyű valóság elől (mindenki éhezik, rengeteg a hajléktalan, tönkretettük a földet), csak felveszi a vizort (fejlett, virtuális szemüveg) és a haptikus kesztyűt vagy épp haptikus ruhát, és máris elmerül egy remekül kidolgozott, több millió bolygóból álló és különféle mágikus vagy technikai (vagy épp mindkettő) tulajdonságokkal rendelkező világban.

A könyv már csak azért is letehetetlen, mert mi magunk is kezdünk kicsit a számítógép-függőség felé tartani, tehát kicsit groteszk módon ez nem csak egy fantasztikus történet, hanem talán burkolt társadalomkritika is. Már rögtön az elején belecsöppenünk egy olyan versenybe, amelyet ebben a játékvilágban, az OASIS-ban kell megvívni, s amelynek a tétje nem kevesebb, mint rengeteg vagyon és maga az OASIS birodalom. Azoknak, akik a ’80-as években voltak fiatalok és/vagy szeretik a számítógépes játékokat, kifejezetten magával ragadó könyv, hiszen egyedi megvalósítással repíti vissza olvasóit a ’80-as évekbeli mára elavult játékok korába, a modern MMO OASIS vizorán keresztül. Pörgős cselekményű történet, a disztópiák kedvelőinek kifejezetten kihagyhatatlan.

Személy szerint már nagyon váron a filmet, ami egyébként a fülszöveg szerint 2017-re (azaz idén) várható, az internetes kutakodásom során viszont a 2018-as dátummal találkoztam a film kapcsán.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Karakterek: Teljesen hihető! Szerethetőek, nekem H. volt a kedvencem!
Borító: 8/10 Nem rossz, fogjuk rá. Nekem túl egyszerű.
Kinek ajánlom: A '80-as években felnőtt korosztálynak, a disztópiák vagy a videójátékok kedvelőinek.
+ pont: Mert nem bírtam letenni!!!
- pont: Mert néha nekem sok volt a régi játékokra való utalás.

0 Tovább

Gengszterélet az 1900-as években

Nem sokára mozikba kerül Dennis Lehane – Az éjszaka törvénye c. könyv alapján készült film, amelyben olyan színészek kaptak (fő)szerepet, mint Ben Affleck, vagy Elle Fanning, Dakota Fanning húga. A történet az 1920/30-as években játszódik, mely által bepillantást nyerhetünk az akkori gengszter- és börtönéletbe vagy a rumbizniszbe az alkoholtilalom idején.

Könyvajánló 5 Felnőtt Krimi ThrillerJoe ​​Coughlin, Boston rendőrkapitányának legkisebb fia tolvajként bontogatja szárnyait. Egy balul elsült kaszinórablás közben megismerkedik Emma Goulddal, találkozásuk pedig örökre megváltoztatja az életét. Hamarosan a saját bőrén kénytelen megtapasztalni, mit is jelent valójában az éjszaka törvénye, és milyen árat kell fizetnie azért, ha életben akar maradni az alvilágban. Joe-nak vág az esze, ami bűnözői körökben ritka adottság, ezért szédületes gyorsasággal kapaszkodik egyre magasabbra a szervezett bűnözés ranglétráján, ám a sorsát így sem kerülheti el.

Dennis Lehane regénye egyszerre kalandos és lírai utazás a húszas-harmincas évek Amerikájába, egy mára legendássá vált, letűnt korszak mélyére, amelyben virágzott a szeszcsempészet, a bűnözőket hősként tisztelték, és a gyarlóság az ország nemzeti erényének számított. A könyvből Ben Affleck rendezett nagy sikerű filmet 2017-ben, aminek ráadásul ő a főszereplője is Siena Miller, Zoe Saldana, Scott Eastwood, Brendan Gleeson és Chris Cooper mellett.

Értékelés:

Így utólag azt gondolom, talán leginkább a férfiaknak tudnám ajánlani a kötetet, figyelembe véve a témáját, az írásmódját és a stílusát is. Nem annyira pörgős, mint inkább lassabban kibontakozó, türelmet igénylő történetvezetés a jellemző rá, ugyanakkor a második felében kicsit jobban beindul a cselekmény. Eleinte kételkedtem benne, hogy lesz tetőpont, meg egy normális befejezés, de utólag úgy gondolom, minden megvolt benne, még a nem várt végső csavar is.

Azoknak, akik szeretik ezt a világot, érdekfeszítő olvasmány lehet, de akiktől távol áll, és valami romantikus gengszter sztorit képzelnek maguk elé, vagy páratlanul szárnyaló, eseménydús cselekményt, nem hiszem, hogy ez a könyv lesz majd a kedvencük. Eleinte számomra döcögős volt a kezdet, de a végére egészen megszoktam a szereplőket, és tudtam, kitől mire számítsak, és láttam, hogy valamerre mégiscsak tart ez a történet – akkor kezdtem el igazán értékelni. Néhány dolgon még engem is elgondolkodtatott, hogy az adott helyzetben én épp ezt vagy azt tettem-e volna, és bár nem napjainkban játszódik, tény, hogy vetít némi nem túl bizalomgerjesztő fényt a jelenlegi általános életmódunkra is. Persze, ezt talán csak azok látják, akik a cselekményen kívül elgondolkodnak a regény mélyebb mondanivalóján is.

Teljes mértékben ráismertem a Viharsziget szerzőjére, tehát akik azt a könyvet preferálták, ennek a vételét sem fogják megbánni. Számomra még mindig kicsit szokatlan volt ez a stílus, igazából nehéz megmagyaráznom, hogy miért – pedig ez ritkán fordul elő velem.

A karakterek eléggé élethűek, (majdnem) mindegyiknek van hibája, jó és rossz oldala, lehet őket bírálni, szeretni vagy épp utálni. Már magam is meglepődtem azon a változáson, mikor a végére én is kezdtem kívánni egyiknek vagy másiknak valamiféle bosszú beteljesülését. Kíváncsi vagyok, milyen film kerekedik majd belőle.

Összességében tehát kicsit egyszerű gondolatmenet és cselekmény, talán inkább abban rejlik különlegessége, hogy egy olyan kor és életstílus színfalai mögé nézhetünk be – egész hihetően -, amire már más lehetőségünk a regényeken kívül manapság már nincs.  

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hihetőek, bár nem mozgok valami otthonosan a gengszter témában.
Borító: 9/10 Nem rossz, bár valami eredetibb talán jobb lett volna, mint a film főszereplőjének képe.
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább férfiaknak, és a türelmeseknek. Kicsit lassan kibontakozó történet.
+ pont: Mert a vége felé kezdett érdekes lenni, és mert nem számítottam erre a befejezésre.
- pont: Mert néhány részen, úgy a közepe táján kicsit untam magam.

0 Tovább

A legeslegjobb magyar történelmi könyvsorozat!!!

A nagyszabású, 15 kötetesre tervezett (egyébként több trilógiából felépülő) történelmi sorozat, az Anjouk már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor az előzménykötetével, a Non nobis, Domine 800 oldalas összeolvasztott verziójával csupán pár éjszaka alatt végeztem. Nem volt ez másként ezzel az eddig megjelent 3 kötetnyi trilógiával sem, aminek ha minden igaz, idén még két része várható – ahogy azt Bíró Szabolcs a legutóbbi könyve epilógusában megemlíti. Személy szerint teljes bizonyossággal jelentem ki, hogy amennyiben egy külföldi szerzőről lenne szó, már régen világhírű lenne, mi több, szerintem még HBO sorozat is készült volna könyveiből, így azonban szerény hazánk csodálatos írója előtt csak mi, magyar olvasók tudunk fejet hajtani. Teszem ezt én is örömmel, és már itt megjegyezném, hogy ezeket a történelmi köteteket érdemes lenne kötelezővé tenni az iskolákban, és nem tartom kizártnak, hogy generációk múlva (vagy korábban) ez az álom akár valóra is válhasson.

Könyvajánló 7 Magyar Sorozat Háborús Történelmi1321. ​​Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték.

Értékelés:

Mint tudjátok, én annak ellenére, hogy többnyire ajánlok és dicsérek, mindig kifejtem azt is, ha valamiért nem voltam elégedett az adott könyvvel, felhívom a figyelmet a hiányosságokra is, viszont azt is szemrebbenés nélkül vállalom, ha hibátlannak véltem egyet, s teljes vállszélességgel állok ki mellette – így emellett a sorozat mellett is. Már az is sokat elárulhat, hogy az előzménykötet olvasása után menten berendeltem az összes többi hármat, és már az idei újakat is felírtam magamnak, mi több, az író nevét egy életre megjegyeztem. Nő létemre egy háborús-történelmi könyvet ennyire megszeretni nem kis teljesítmény, szóval képzelem, hogy az olvasni szerető férfiak mennyire lelhették kedvüket ebben az élményekkel, múltbeli utazással, kalandozással és háborúskodással teli történetben. Dramaturgiailag, írásmódilag, mindenhogy kifogástalan olvasmány!

A szereplők generációkon át nőnek a szívünkhöz, és szeretjük meg őket egyre jobban, a néhai váltakozó szemlélet pedig egyenesen letehetetlenné teszi a könyvet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 17-én du. négy órakor kezdtem el olvasni az első kötetet, és 19-én este végeztem a harmadikkal – munka mellett, persze. Ha tehetném, rögvest belevetném magam mind a tizenvalahányba. :) Nem elég, hogy olyan történelmi fejtágítást kaptam az adott korról, amit Isten tudja, hány év történelemóra nem tudott elérni, még közben remekül szórakoztam. Részletekbe nyúlóan megtudhattam, Károly Róbert hogyan lendül túl a trónviszályokon, hogyan egységesíti az országot, győzi le és veri le sorban a tartományurakat; elfoglaltuk Léva várát, meghódítottuk a Felvidéket, a királlyal együtt tarthattam Temesvárról Visegrádra, és még sorolhatnám.

Íme egy kis ízelítő az első három kötetről és a folytatásról:

„Az első három részre magamban Bátor Attila bosszútrilógiájaként gondolok, ám emellett megfigyelhető, hogy egy hároméves korszak történeteit dolgozza fel: Csák Máté halálától a belháborúk lezárásáig, Anjou Károly konszolidációs politikájának kezdetéig. A negyedik, ötödik és hatodik rész úgy él a fejemben, mint a Visegrádi udvari trilógia, mely a Szent György Lovagrend alapításától I. Károly haláláig tart majd. Ez a három regény eltávolodik majd olyan személyes (és fiktív) tragédiáktól, mint amilyen a Bátor család története volt, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet majd a királyi családra, az udvari nemességre és a kor politikájára, emellett sok új szereplőt sorakoztat fel a lapokon. A legnagyobb különbség azonban talán az lesz, hogy míg az eddigi kötetek egy-egy év történetét mesélték el, addig a következő három rész egyenként három-négy esztendő eseményeit követik majd végig.
A legkomolyabb vállalkozás minden bizonnyal az utolsó kilenc kötet megírása lesz, hiszen ezek által nem mást tervezek, mint Nagy Lajos, illetve utódai korát három nagy korszakra felosztani és három trilógiában feldolgozni.
Ami a sorozat egyes könyveinek kiadását illeti, jelenleg úgy fest a dolog, hogy kétévente jelenik majd meg egy-egy trilógia: az első két rész mindig azonos évben kerül majd a boltok polcaira, a rá következő évben pedig jön az adott trilógia zárókötete, amit fél év alkotói szabadság – valójában az újabb és újabb szakanyagok feldolgozására fordított tanulóidő – követ majd.
A puszta matematika mentén haladva tehát valamikor 2025-ben tehetem ki a pontot az Anjouk utolsó kötetének végére.”

Nincs olyan ember, akinek ne ajánlanám a könyvet, úgyhogy most se kor- sem nembeli megkötést nem írok nektek, bár vannak kicsit rázós vérengzős részek – de hát ez egy háborús könyv (is). Érdemes belekezdeni, hiszen a tervezett 15 kötete miatt hosszú évekre társunkká válhat, és ez a három (előzménnyel négy) már meglévő könyv tulajdonképpen garancia arra, hogy egy pillanatra sem fog elkalandozni figyelmünk.

„…terveim szerint az Anjouk összesen tizenöt részt számlál majd, ezt jelen pillanatban eléggé magabiztosan merem állítani. Ami a feszültség fenntartáság illeti, amiatt már csak azért sem kell aggódni, mert ez az évszázad telis-tele van elmesélhető, elmesélendő eseményekkel, csatákkal, hadjáratokkal, politikai csűrcsavarral, izgalmas szereplőkkel, vadregényes helyszínekkel – nem is beszélve arról a kismillió fiktív cselekményszálról, mely az eleve gazdag történések faliszőnyegébe elegánsan beleszőhető.
Van azonban egy logikusabb, ha úgy tetszik, prózaibb válaszom is erre a kérdésre.
A tizenöt kötet természetesen egyetlen nagy sorozatként is olvasható lesz, ám az Anjouk – miközben a kötetek számozása egytől tizenötig terjed – dramaturgiai szempontból valójában öt trilógiára lesz felosztható. Az egyes trilógiákon belül változhat az elbeszélés üteme, mellékszereplők léphetnek elő főszereplői státusba (és viszont), de ami a lényeg, mindegyik trilógia egy-egy feszültségekkel teli dramaturgiai ívet ír majd le.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (kedvencek között)
Karakterek: IMÁDTAM ŐKET! Vissza-vissza-vissza  - ja bocs, elkalandoztam.
Borító: 10/10 A harmadik részé annyira nem tetszik, de a többi rendben van
moly.hu-n elért százalék: 93%
Kinek ajánlom: Olvassátok mind! Történelmi, háborús, némelyikben van kicsi szerelmi szál.
+ pont: Mert megismertet a történelmünkkel, ráadásul valami hihetetlenül izgalmas módon.
- pont: Hát mernék én bármire is adni jelen esetben???

0 Tovább

Kapcsolat egy elvált férfival

„Miért van az, hogy a könyvekben meg a romantikus filmekben azoknak, akik szerelmesek egymásba, nincs múltjuk? Mintha akkor kezdődne az életük, amikor megismerik az igazit. Hát, nálunk ez nem így van.”

Már tavaly ilyentájt írtam nektek Papp Csilla: A másik oldalról című regényéről most pedig a folytatás kapcsán „ragadok tollat”/ülök a gép elé. Emlékszem, az első rész kapcsán olyasmiket gondoltam, hogy az valami hihetetlenül jó könyv, és végre a budapesti huszonévesekről egy normális könyv, szóval már nagyon vártam a folytatást, amiben bevallom, cseppet csalódnom kellett.

Könyvajánló 4 Romantikus Ifjúsági Felnőtt Magyar SorozatVajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének? 
Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba? 
Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni. 
A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

Értékelés:

Azért nehéz írónak lenni, mert ha már az ember kiadott egy nagyon jó könyvet, utána azt igazán nehéz überelni. Az ember már nagyon sokat vár a folytatástól, és könnyen érheti meglepetés. Az Azon is túl számomra sajnos nem ért fel az első részhez. Ez nem azt jelenti, hogy szörnyű lenne, csak már magasabb elvárásaim voltak, ismervén az írónő előző kötetét.

Bár az írásmódja most is gördülékeny, olvasmányos, sehol egy hiba, nekem azonban most nem igazán jöttek át a poénok, néhány párbeszéd túl gyorsan lezárult, és amit leginkább nehezményeztem (előre is bocsánatot kérek), hogy a 287. oldalig semmilyen galiba/negatív történés/esemény nem történt, és mire végre megkaptam a nagy problémát, 1-2 oldalban le is zárul az a történet szempontjából jelentőségteljes rész. Utána már nehezen tudtam visszarázódni a könyvbéli felhőtlen jókedvbe, és a végén sem igazán voltam elégedett a csavarokkal, bár lehet, hogy ezt az igazságérzetem mondatja velem. Szóval a hajamat téptem, hogy „ne már, Hanna, jaj, anyám…” végül is, lehet ezt úgy is értelmezni, hogy valamiféle érzelmet váltott ki belőlem a könyv, tehát ebből a szempontból ez nem hátrány. A problémám igazából az volt, hogy a jelentéktelen részek túl sok helyet foglaltak el az igazi cselekményhez képest. Úgy éreztem, legszívesebben sok részt megvágnék (a sok szex jelenetet megkurtítanám vagy megfelezném), hogy aztán a hangsúly a valós történetszálon legyen – azokat a részeket viszont jobban ki kellett volna fejteni. Mondjuk, mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan könyv, ahol minden szuper, és mindig csak jó történik, tőlem is kérdezték már, létezik-e ilyen, most már tudom mondani, hogy ez a könyv nagyjából a háromnegyedéig ezekkel a paraméterekkel rendelkezik. Én minden esetre nagyobb csavarra számítottam a végén, és nem egy ilyen „jaj, már Hanna” megoldásra, illetve azért érdekelt volna, konkrétan az egyik mellékszereplő, Adrienn pontosan miért is haragszik a mi főszereplőnkre, mert ez csak következtetésekből derül ki.

Egyébként, hogy az éremnek a másik oldalát is megmutassam nektek, tényleg olvasmányos és gördülékeny, mint ahogy azt fentebb is írtam, és legalább az első kötetben megismert szereplők jövőjét most végre megtudhatjuk. Az biztos, hogy engem érdekelt, kinek hogy alakult a sorsa, és ezt az utolsó fejezetben elolvashattam – volt is rácsodálkozás. Mindezek miatt ezt a könyvet leginkább a 18-22 éveseknek ajánlanám, akik egy kellemes délutáni olvasmányra vágynak, és nem egy nagy cselekményű könyvre. Egy hétvégi bekuckózásra, csajos olvasásra ugyanis megfelelő választás – persze nélkülözhetetlen az első kötet hozzá. Kicsit olyan, mintha egy naplót olvasna az ember, a szereplők akár létezhetnek is, és a történetvezetés is inkább a való élethez hasonlít.

Azoknak, akik olvasták az első részt, igazán kíváncsi leszek én is a véleményére.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: A hétköznapokból kiragadott huszonévesek.
Borító: 9/10 Ez tetszett, ráadásul kemény kötésű.
Kinek ajánlom: A könnyed olvasmányra vágyó tízen-huszonéveseknek.
+ pont: Mert Budapesten játszódik, és olyan volt, mintha egy naplót olvasnék.
- pont: Mert a 287. oldalig nem igazán történik semmi, és mert túl sok volt a „töltelék” az igazi cselekményhez képest.

0 Tovább

Házasság kötelező jelleggel?

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus Felnőtt

A régebbi korokban a házasságot szinte kötelező jelleggel erőltették rá a fiatalokra, akiknek ráadásul a pénz és a családi hírnév érdekében abba sem volt igazán beleszólásuk, hogy ki lesz a „szerencsés” választott. Az is előfordult, hogy már a születéskor vagy előtte megköttettek ezek a frigyek. Többek között erről is szól Szalai Mónika regénye, a Gondold újra.

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus FelnőttMinden ​​család múltja befolyásolja annak jövőjét? 
Az 1800-as évek Európájában járunk. Emma felismerve hibáit és tévedéseit megpróbálja újragondolni az életét, változtatni a viselkedésén, de lépten-nyomon akadályokba ütközik. A Headey család fokozatosan elénk táruló szövevényes titkai alaposan felforgatják Emma mindennapjait. 
A fiatal lány, aki eddig makacsul ellenállt a házasság gondolatának, egy napon szembesül vele, hogy néhai nagyanyja, az erős akaratú, a családot vaskézzel irányító Anne Marie Shields döntései milyen nagy hatással bírhatnak még leszármazottai életére is, ha egyszer csak bepillanthatunk a múlt kútjába. 
Mindeközben Emma egy régi jó barátjával való kapcsolatát is felülvizsgálja, aki hosszú távollét után újra felbukkan a nő életében. 
Vajon csak hazugság volt, hogy a férfi rendszeresen írt neki? Vagy valami rejtélyes okból tűntek el az egymásnak küldött levelek? Kiderül-e valaha az igazság? Tisztázhatók-e a családot beárnyékoló titkok és félreértések? Kitart-e Emma az egyedüllét mellett?

Szalai Mónika hisz benne: nem véletlen, hogy a romantikus és fordulatos családregény hőseiben a modern olvasó is magára ismerhet.

Értékelés:

Úgy általában történelmi regényekről sokszor írtam már nektek, ráadásul mindig szeretem az olyan könyveket, ahol a főszereplő nő, így nem csak egy eseményláncolatot követhetünk végig, hanem az akkori történelmi korban a nőkhöz való hozzáállást, a helyzetüket az adott társadalomban, szerepüket stb.

Szalai Mónika regénye első könyvhez képest felettébb szép stílusú, jól megírt történet egy lányról, aki nagyanyja emlékéből erőt merítve nem akar és soha nem is akart megfelelni a társadalmi elvárásoknak, mindig a saját feje után megy, és nem hagyja, hogy a családja vagy a környezet olyan döntést erőltessenek rá, amelyre még nincs felkészülve. Azon kívül, hogy ez egy családregény, leginkább a romantikus kategóriába sorolnám, és egyik előnye, hogy a szöveg gyorsan olvasható és könnyed, ezáltal kellemes délutáni vagy esti olvasmányul szolgálhat – leginkább a nők számára. Sok részével könnyen tudtam azonosulni, ugyanakkor mégis volt valami hiányérzetem. Bár a terjedelmére igazán nem lehet panaszom, hiszen a maga 346 oldalával a terjedelmesebb művek közé tartozik, mégis úgy éreztem néhány résznél, hogy több kidolgozást vagy átvezetést érdemeltek volna; a főszereplő, Emma számomra túl gyorsan változtatta nézeteit és érzéseit, mindez azonban lehet, hogy az idő múlásának nem megfelelő érzékeltetése miatt tűnhetett így.

Többnyire kiszámítható, de azért kedves történet, a szereplők könnyen megkedvelhetők, még ha eleinte kicsit nehéz is megjegyezni, ki kinek a kije. :) Leginkább a romantikus érzületűeknek tudom ajánlani, akik szeretik az ilyesmi olvasmányokat, és persze nőknek. Az írónő írásmódja egyébként nem hagy kívánnivalót maga után, legközelebbi regényével, amennyiben fordulatosabb és kevésbé kiszámítható cselekményű történetet tár elénk, valószínűleg (nagyobb) sikert arat majd.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egyszerű és kiszámítható, de szerethető szereplők.
Borító: 10/10 Nagyon jó, szeretem! Ráadásul illik a történethez, és csodaszép!
Kinek ajánlom: A romantikus könyvek kedvelőinek, például szerintem idősebbeknek is kellemes olvasmány lehet.
+ pont: Mert viszonylag jól bemutatja azt a kort, amikor „kötelező” volt férjhez menni, és a nők véleményét nem sokba nézték.
- pont: Mert néha vontatottnak éreztem, de mégis örültem volna, ha bizonyos részek jobban ki vannak dolgozva, lásd fentebb.

0 Tovább

Elsőként, keresztül a Rab-el-Háli sivatagon

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 Háborús

Nem sokan vállalkoznának arra a feladatra, hogy átszeljék a sivatagot, pláne nem az Arab-félszigeten, nőként, az 1900-as évek elején. És nem sokan vállalkoznának arra sem, hogy életveszélyes kalandokba keveredjenek az 1959-es dzsebel-el-ahdari háborúban. Katherine Webb regénye, Az angol lány bár fikció csupán, valós történeti korokba repíti el olvasóit egy (avagy két) hihetetlen utazás erejéig.

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 HáborúsA kezdő régész, Joan Seabrook gyermekkori álma végre beteljesedni látszik, amikor lehetősége nyílik arra, hogy ellátogasson Maszkat ősi városába. A lány egy tragédia elől menekül Angliából Ománba, ahol reményei szerint végre feltárhatja a sivatagi erőd, Dzsabrín titkait. 
Omán azonban a múltban ragadt – a kemény és rejtélyes országban épp harcok folynak, így hát nem hagyhatja el Maszkat környékét, és a kutatásra sem kap engedélyt. A lány csalódottságát csak az enyhíti, hogy megismerkedhet gyermekkori példaképével, a híres felfedezővel, Maude Vickeryvel, aki súlyos titkot hordoz. A két nő közötti barátság egyre jobban elmélyül, és Joan mindinkább Maude történeteinek a bűvkörébe kerül. Felizzik benne az idős asszony meséi által felkeltett kalandvágy, és szinte elemészti a sóvárgás, hogy végre elsőként léphessen olyan földre, ahol nyugati ember még sosem járt. Mindezzel azonban olyan eseménysort indít el, amely végül talán katasztrófához vezet…

Értékelés:

„Van olyan utazás, amelyik egy életre szól.” – Tűnik fel a magyar borítón ez a jól irányzott mondat, és a borítóval ellentétben ez jobban előrevetíti a történetet azok számára, akik érdeklődnek iránta. A címmel és a borítóval ennyire ritkán voltam elégedetlen, ugyanis a szende, angol lányból mindenki arra következtet – tévesen -, hogy ez egy kedves, szerelmi történet. Szomorú és lehangoló, hogy ezáltal a könyvet is épp annyira lebecsülhetik első pillantásra, mint a főszereplő erős és hihetetlen utakat bejáró nőket.

Ez a történet egy vérbeli kalandregény, amely egy csapásra Ománba varázsol el bennünket. Kétségtelen, hogy eleinte a szépirodalmi kötetektől elszokott lelkületünknek kicsit nehéz megszoknia ezt a lassú folyású stílust, mégis igazi kincs azok számára, akik nem rettennek el a sok oldaltól, sok tudnivalótól, és kitartóan, nagy türelemmel viszonyulnak a könyvhöz, amely egyszerre szolgál tanulságokkal mind globálisan az életre, mind az emberi természetre vonatkozóan.

A cselekmény két időben játszódik, egyrészt többnyire az 1900-as évek elején, másrészt az 1950-es években, két elképesztő nő főszereplésével; egyikük Maude Vickery, aki kislánykori eltökélt elhatározásának eleget téve átszeli a sivatagot, másikuk Joan Seabrook, aki 50 évvel később megismerkedik az idős nővel, és maga is kiszámíthatatlan történések és kalandok „áldozatává” válik. Mindamellett, hogy a könyvben egy varázslatos tájat ismerhetünk meg, azért egyre kijózanítóbb hatással van ránk a történet haladtával a háborús helyzet is; maga az olvasó is kénytelen elgondolkodni, vajon ő milyen utat járt volna be egyik vagy másik helyzetben. Számomra, nőként felettébb érdekfeszítő volt feltérképezni, hogyan viszonyultak eme két időpontban is a nőkhöz (akár a különböző nemzetek is), karrierükben való előrehaladásaikhoz, vagy épp felfedezéseikhez – és azok jelentőségeihez. Ezen kívül szinte magunk is átéljük, milyen keresztülvágni szomjasan, kicserepesedett szájjal a sivatagon, vagy milyen menekülni a saját életünk elől.

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 Háborús

Egyedi kötet olyan tekintetben, hogy egy olyan világba kalauzol el minket, amelyről bővebb elképzelésünk nem igazán van, ráadásul a legfontosabb tanulsága szerint mindenki a maga sorsának kovácsa, avagy nem vagyunk kötelesek a nekünk kiosztott lapokkal játszani. Talán néha kénytelenek vagyunk radikálisan változtatni az életünkön ahhoz, hogy a végén igazán elégedettel lehessünk vele.

Ami engem illett, nekem tetszett a történet, bár az biztos, hogy a cím és a borító miatt nem erre számítottam. Talán egy rémisztőbb, élethűbb sivatagot raktam volna a háttérbe, egy férfiruhába öltözött kemény nővel az előtérben – vagy anélkül. A címe meg mondjuk, A sivatag szívében vagy ilyesmi lenne – persze ez nem a fordítók vétke, hiszen ha jól tájékozódtam, eredetileg is ezzel a címmel látott napvilágot a történet.

Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi 6 Háborús

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Tiszteletre méltó, erős, példaképnek tekinthető nők állnak a főszerepben, kissé gyarló férfiakkal az oldalukon.
Borító: 6/10 Szép meg minden, de nem egy kalandregényre következtetnék belőle. Nem tetszett a borító. Lehetett volna SOKKAL figyelemfelkeltőbb is.
Kinek ajánlom: Kalandoroknak! Semmi csöpögős érzelem, hanem szép tájleírások, lassan hömpölygő történet sok-sok kalanddal – és háborúval.
+ pont: A végső mondanivalójáért, és összességében azért, mert szerintem ez egy nagyon nívós könyv.
- pont: A borító és a cím. És amiért eleinte nehéz volt beleélnem magam a történetbe.

0 Tovább

Modern Jane Eyre? Szerelem a Parázs-szigeten

Néha el szoktam azon morfondírozni, mennyire szomorú, hogy már senki nem ír olyan fantasztikusan romantikusat, mégis magával ragadót, mint a régi nagyok, lásd Charlotte Brontë: Jane Eyre vagy Jane Austen: Büszkeség és balítélet című regénye. Szerencsémre kellemesen csalódtam, ugyanis mostanában egyre több kortárs író könyve kerül a kezembe, amelyek megütik ezt a mércét. Kimberley Freeman nemrég megjelent könyve, a Parázs-sziget az 1890-es évekbe repíti el olvasóit.

6 Romantikus Könyvajánló Felnőtt Kaland Történelmi1891-ben Tilly Kirkland viharos házassága tragikus véget ér. A bűntudattal küszködő lány a távoli Parázs-szigetre menekül, ahol a kis Eleanor Holt (Nell) nevelőnője lesz. Nell édesapja, a jóképű, özvegy börtönparancsnok felkelti a lány érdeklődését. Tilly küzd a múltjával, az érzéseivel és a titokkal, amelyet egész életében hordoznia kell. Aztán feltűnik a kertben egy furcsa rab, Hettie, és Tilly élete különös fordulatot vesz. De vajon minden az, aminek látszik? Több mint száz évvel később a bestsellerszerző Nina Jones igyekszik megírni soron következő könyvét. Ihletet keresve vonul el a Parázs-szigetre. Vagy lehet, hogy csak menekül? Vajon milyen bűnök nyomják a fiatal író lelkét?

A Vadvirágok lányai és az Álom-öböl szerzőjének legújabb családregénye ismét Ausztrália egzotikus tájaira csábítja az olvasót.

Értékelés:

Ebben a majdnem ötszáz oldalas, romantikus, kalandos történetben nem véletlenül ismertem már a felénél körülbelül az én hőn szeretett Jane Eyre regényemre, hiszen az író maga is a szereplők szájába adta ezen hasonlóság megemlítését. A történet maga egyébként több szálon fut, egyrészről a 21. századi Nina szemszögéből, aki a Parázs-szigeten az íráson kívül azzal tölti az idejét, hogy elhunyt dédanyja, Eleanor naplóját és irományait kutatja. Másrészről néhány naplóbejegyzésen keresztül megismerhetjük maga a gyerek Eleanor történetét, azonban a főszereplő valójában a történetben valaki egészen más; Tilly Kirkland, aki 1892-ben a Parázs-sziget lakója, és Eleanor nevelőnője.

A váltakozó időpontok a regényben elérték, hogy felkeltsék az olvasó figyelmét, és már a legelejétől egy letehetetlen könyv legyen. Amint az egyik síkon már kezdenének kibontakozni a történések, rögvest a másikban találjuk magunkat és így tovább. Nem számítottam sokra egyébként a regénytől mégis meglepődtem, mennyire magával ragadott, kicsit olyan volt, mintha egy Merengőbe zuhantam volna (Harry Potter hasonlattal élve), úgy szippantott magába már az első néhány fejezet. Ez pontosan egy olyan könyv, amelyre a hozzám hasonló romantikusak vágyhatnak; hozzátenném, semmi habos-babos túláradás vagy cenzúráznivaló szex jelenet – amiből nekem manapság már kezd elegem lenni. Kaland, menekülés, gyilkosság(?), bűntudat, esély, válaszút! Talán azok, akik „csak” a kortárs irodalmat olvassák, nincsenek is tudatában annak, hogy ezek a régi klasszikusak mennyivel nívósabb romantikus könyveket voltak képesek alkotni a maiakhoz képest – eddig. Végre itt a lehetőség, hogy azok, akik csak mostanában megjelenő könyveket olvasnak, megértsék kicsit ezt a szellemet. Talán kedvet kapnak a valószínűleg eme regény megírásakor az írónak is ihletet adó Jane Eyre könyv elolvasásához is.

Mindenképp ajánlom a történelmi kötetek szerelmeseinek is. A borítóval sajnos én nem vagyok elégedett, úgyhogy akit az tántorítana el, ne féljen belevágni! (Szerintem egy 1890-es évekbeli öltözetű nő vagy egy olyan stílusú kép jobban illett volna a borítóra.)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Mint általában a romantikus regényekben. Az egyik főszereplő kicsit tényleg olyan, mint Jane Eyre.
Borító: 7/10 Most őszintén? Önmagában szuper, de ehhez a történethez nem illik, még akkor sem, ha tengerpart van ott. Inkább az 1800-as évekre koncentráltam volna a borítóban.
Kinek ajánlom: A romantikus történetek szerelmeseinek vagy azoknak, akik szeretnek visszamenni kicsit az időben, mondjuk, az 1800-as évek végére.
+ pont: Mert már az első oldalaknál magával ragadott, és csak úgy beszippantott magába.
- pont: Egy kicsikét azért jobban kibontakoztattam volna a történet végét, a nagy megbocsátásokat, helyreigazítást, stb.

0 Tovább

Pszichológiával a gyilkos nyomában

A világsiker Joseph O’Loughlin könyvsorozat sokaknak nem ismeretlen, hiszen a neves pszichológus gyilkossági nyomozásait követhetjük nyomon immár 8 köteten át. Az Altató című könyvben ezúttal egy olyan gyilkos nyomába eredünk, aki két nőt (anyát és lányát) gyilkolt meg, az egyiket harmincöt késszúrással, a másikat viszont „csak” megfojtotta. Joe, a klinikai pszichológus nyomába ered a gyilkosnak, azonban minél közelebb kerül hozzá ő, és immár felnőtt lánya, annál nagyobb veszélybe sodorják magukat.

Könyvajánló 5 Krimi Felnőtt SorozatAnyát ​​és lányát holtan találják egy dél-angliai tanyán. Az asszony holttestét a halálos döfésen kívül harmincöt késszúrással gyalázták meg, a lányt viszont megfojtották, mégis úgy fest, mintha csak békésen aludna. Mintha a gyilkos egy idealizált, mesebeli nyughelyet rendezett volna be neki. 
Ronnie Cray főfelügyelő az esethez Joe O'Loughlin pszichológus segítségét kéri, hátha a régi munkatársa felfedez valamilyen jelet a helyszínen, vagy árulkodó szóra bukkan a tanúvallomások között, ami kibillentheti a holtpontra jutott nyomozást, és elvezetheti a rendőrséget az elkövetőhöz. 
Joe mindent megtesz, vissza-visszatér a tetthelyre, próbál közelebb kerülni az áldozatokhoz, hogy őket megismerve a gyilkoshoz is közelebb férkőzhessen. De mit csinál akkor, ha ezúttal nemcsak ő figyel meg másokat, hanem őt és az övéit is figyelik? És mihez kezdjen, ha az egyedüli nyomon elindulva újabb áldozatok és néma tanúk bukkannak fel, és az ügy egész más irányt vesz?

Michael Robotham (Mondj igazat!, Igazi fájdalom) két különböző típusú bűncselekmény szálait fonja egybe, hogy aztán újabb és újabb fordulatokat tartogatva az olvasónak, rémisztően izgalmas regényt írjon finom humorral, a lélek legmélyebb bugyraiba engedve bepillantást.

Értékelés:

Talán, akik nálam szerencsésebbek, és már a sorozat korábbi köteteit is olvasták, jobban képbe kerülnek Joe eddigi életével, azonban az előzménykötetek nélkül is egy élvezhető krimit kaparintottam meg. Joe visszaemlékezéseiből nagyjából megtudtam, hogy mik történtek korábban, azokat az eseményeket legalábbis, amelyek kihatással lehetnek a jelen cselekményekre. Azok, akik végigkövették családja történetét, most igazán mélyre merülhetnek benne, hiszen a kis Charlie immár kész nő, kishúga, Emma okos kislánnyá cseperedett, Joék házassága azonban úgy tűnik, menthetetlen – vagy mégsem? A gyilkosságokkal párhuzamban a család életébe is bepillantást kapunk, hogyan alakul, változik, formálódik a korábbi eseményekhez és a mostani szomorú megpróbáltatásokhoz képest.

Mindamellett, hogy olyan régi szereplők is visszatérnek a nyomozás során, mint a már korábbi részekből jól ismert Ruiz (visszavonult) felügyelő, a mostani gyilkossággal kapcsolatban rengeteg lehetséges gyanúsítottat ismerünk meg. Utóbbi folyamodványaként egy ideig szinte lehetetlen képbe kerülni, ki kicsoda, a sok felsorolt név és az áldozatokkal való kapcsolatuk komoly figyelmet és a krimi történetekben való jártasságot igényel. Azok viszont, akik szeretik a hasonló történeteket, bizonyára örömüket lelik ebben, akárcsak én – bár a vége felé jobban örültem volna, ha jegyzetelem neveket a képben maradás érdekében. Tény, hogy akárhányszor próbáltam meg megtippelni a gyilkost, sosem jártam jó nyomon, úgyhogy ez nem egy olyan tipikus „előre kitaláltam, mi lesz benne” történet.

Egyrészről Joe nézőpontjából látjuk az eseményeket, másrészről azonban néhány fejezetenként a gyilkos fejébe is belepillantunk – ez azonban nem jelenti azt, hogy közelebb kerülünk hozzá, sőt, inkább csak tévútra vezet minket. Le a kalappal azon olvasó előtt, aki képes lenne összerakni a szálakat magától, és még a vége előtt rájönni a tettes kilétére, Robotham azonban olyan jól és ügyesen szórja el ezeket a kis morzsákat, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen.

Összességében ez egy kitalálhatatlan, jól megformált és felépített történet, ahol minden épp csak akkor derül ki az olvasó számára, amikor annak eljön az ideje. Kíváncsi vagyok, lesz-e még folytatása a történetnek, például érdemes lenne a továbbiakban Charlie-val, Joe már majdnem felnőtt lányával foglalkozni. Kicsit bánom, hogy a korábbi köteteket eddig nem olvastam, de azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy ez a borító az eddigi legjobb a korábbiakhoz képest. Figyelemfelkeltő, nem túl sok, de nem is kevés. Bátran ajánlom a krimi kötetek kedvelőinek!!!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Kedveltem őket, kivéve azt, akit utálni kellett. :D
Borító: 10/10 Szuper, főleg a korábbiakhoz képest! Figyelemelkeltő és illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek kihagyhatatlan, vagy azoknak, akik szeretnék egy kicsit megdolgoztatni az agyukat.
+ pont: Mert nem tudtam kitalálni, ki lehet a gyilkos.
- pont: Mert nehéz volt megjegyeznem, ki kicsoda és épp milyen kapcsolatban állt az áldozatokkal, annyira sok volt a lehetséges gyanúsított.

0 Tovább

A díjnyertes whisky titkos alapanyaga

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt

Vajon mi teszi olyan különlegessé a Rattray Old Garden Malt whiskyt, aminek lepárlója már több generáció óta apáról fiúra száll a Rattray családban – legalábbis Rain Arlender Az élet esszenciája című könyvében? Ebben az időben messzire nyúló, szereplők tekintetében szerteágazó, valamint megbotránkoztató stílusú angol humorral teli történetben a magyar pálinkák és skót whiskyk világába kalandozhatunk el.

Könyvajánló Humor 4 Felnőtt „Természetkedvelő munkatársat keresünk. Magánytűrés kötelező, nagy láb előny.” 
Egy ilyen álláshirdetést olvasva jobb, ha az ember menekül. Aurorának azonban nincs sok választása – kénytelen belevágni. 
Munkaadója egy whisky lepárlót üzemeltető skót család. Munkahelye a szabad mező: se állatok, se növények, semmi valódi tennivaló. Munkaeszköze – és egyetlen hű társa – egy pár óriás méretű gumicsizma. Aurora dolga pedig, hogy a vidéket járja, és sejtelme sincs, miért fizetik. 
– 
„Már Rain Arlender első regényét, az Y-t is imádtam, de ezt olvasni olyan élmény, mintha Roald Dahl és P. J. Wodehouse társaságában poharazgatnék egy skót kastély kertjében, miközben úgy repkednek körülöttünk a történetek, mint a kések, vagy mint az éjjeli lepkék egy üveg kivilágított Rattray Old Garden Malt whisky körül.” Kemény Zsófi, író, slammer 
– 
„Izgalmas, meglehetősen telt, lecsengése erős, karcos, mint egy jól eltalált blend.” Horváth Dániel, a Budapesti Operettszínház művésze.

Értékelés:

Eleinte még egy átlagosan induló történetet tudhatunk magunkénak, bár már az első oldalaknál is kétségek gyötrik az olvasót, hogy vajon az adott szereplő abnormális-e egy kicsit, vagy a mű maga egy angol humorral átitatott történet. Az első fejezet végére azonban már megbizonyosodhatunk róla, hogy a könyv valóban tömény groteszk humor, ami egyszerre szórakoztatja, kikapcsolja, de kicsit vissza is taszítja az olvasót – hát még a végén.

Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, amikor kötelezőket olvastam a gimiben, pl. Az Édes Annát vagy a Tótékat. Egyik történet sem volt teljesen százas, de azért elolvastuk, és az első esetében tanulságokat é következtetéseket vontunk le, a másodikban pedig egyszerűen csak jót röhögtünk. Nem tudom, Az élet esszenciája melyikhez hasonlít jobban, talán valahol a kettő között egyensúlyoz, vagy teljesen eltér ezektől, de tény, hogy én nem sok ilyen furcsa könyvet vettem még a kezembe. Eleinte idegenkedtem tőle, de amint úgy kezdtem felfogni, mint a fentebb említett két művet, tulajdonképpen élveztem. Még ha először nehéz is volt kicsit megszokni a sok szereplőt, a végére felállt fejemben a családfa, és már mindenkit tudtam hova tenni – megjegyzem, azért örültem volna egy rajzolt családfának az első oldalon.

A Rattray család több generációjának tagjairól olvasunk, megismerjük az apákat és fiúkat, feleségeiket és anyáikat, anyósaikat, gyerekeiket, megtudjuk, ki miért vezette vagy nem vezette a lepárlót, megismerkedünk egy orosz és egy magyar lánnyal, és megtudjuk, milyen „titkos alapanyag” segítségével nyertek kétszer is versenyt ezzel a híres-neves Rattray whiskyvel – a történet elején és a végén. Annyit meg kell említenem, hogy már csak a műfaj miatt is ezek nem akármilyen alapanyagok, de spoilerezni igazán nem szeretnék.

Azoknak ajánlanám ezt a könyvet, akik szeretik az ilyen stílust, a humoros, groteszk könyveket, leginkább úgy gondolom, a felnőtt korosztály számára lehet szórakoztató, de persze, ki tudja. Ha van néhány szabad órátok és kicsit kikapcsolnátok az agyatokat, ez biztos, hogy eltereli a gondolataitokat. Ez egy olyan történet, amit esti iszogatás alkalmával akár elmesélhettek a barátoknak, aztán lehet rajta megbotránkozni és/vagy röhögni, esetleg tovább fikcionálni a történet kapcsán. Ki tudja, a legjobb magyar házipáleszekbe milyen titkos alapanyag kerül? ;)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit mindegyik bolond, arra számítsatok!
Borító: 8/10 Eleinte nem értettem, de utólag azt mondom, teljesen jó a borító. A lapok lehetnének kevésbé fényesek és inkább sárgásabbak, félfamentesebbek, mert engem speciel zavartak, de más bajom nem volt vele.
Kinek ajánlom: A groteszk humor kedvelőinek, felnőtteknek, akik szeretik az ilyesmi könyveket és tudják értékelni azt.
+ pont: Mert lekötött egy időre, és tényleg első dolgom volt, hogy elújságoljam egy pár barátomnak, hogy képzeljétek, ebben a könyvben… (olvasd el!)
- pont: Mert a vége fúj.

0 Tovább

Alkalmazott  vállalkozó? - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar Felnőtt

pénzkeresésről, meggazdagodásról, önkeresésről rengeteg könyv szól manapság, az egyik legismertebb ilyen Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa  című könyve. Még évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, és bár tetszett, nem terveztem, hogy hasonló könyvbe ássam bele magam. Kezembe akadt azonban egy friss megjelenés, Németh Márton könyve, melynek címe: A multik kapujában - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar FelnőttMi leszek, ha nagy vagyok? 
Németh Márton ezt a kérdést tette fel magának huszonhét évesen, amikor már bőven túl volt a pályakezdésen, elindult a karriere, és minden úgy alakult, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mégsem volt elégedett, valami hiányzott. Egyik napról a másikra döbbent rá, hogy mennyire nem azon az úton halad, amin szeretne: olyan alkalmazott, aki kevésért dolgozik sokat, mások jólétét gyarapítja, nem a saját érdekeit tartja szem előtt. 
Vajon egyedül ő a felelős azért, hogy így alakult? Felnőtt egyáltalán? Tud még változtatni? Az őszinte válaszokért – még ha fájnak is – lelke legmélyére kellett leásnia, hogy megtalálja igazi önmagamat. 
A szerző a saját életén keresztül mutatja be a mai magyar pályakezdés nehézségeit, buktatóit, valamint az alkalmazotti státuszból, a karrierlétra aljáról való feltörést. A fiatalok sok információt hallhatnak arról, hogyan kéne egyről a kettőre jutni, azonban azt senki nem mondta el nekik, hogyan is lépjenek nulláról az egyre. Eddig.

Értékelés:

“A multik kapujában elsősorban az iskolapadból lassan kinövő, a felnőtté válás útján haladó fiataloknak íródott, akikben még nem alakult ki a felnőtt életük pontos képe, nem nem fogalmazódott meg a helyes irány. A könyv helyettük nem oldja meg a problémát, viszont segítséget nyújt hozzájuk, egyfajta életvezetési útmutató. Igyekszem saját tapasztalataimon keresztül bemutatni, hogy mi vár egy Magyarországon elő fiatalra, ha rossz irányba indul el, vagy ha fogalma sincs, hogy merre kellene tartania.”

Egy tízessel idősebb lehetek a megjelölt korosztálynál, mégis belevetettem magam, kíváncsi voltam, mit tud az író kihozni ebből a témából, és bár vannak észrevételeim, összességében kellemesen csalódtam. Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, kicsit még engem is megosztott ez a könyv. Egyrészről jó ötlet volt pl. a magyar oktatás hiányosságaira vagy a politikailag és életfelfogásilag beszűkült hozzáállásunkra felhívni a figyelmet; valóban nem lenne hátrány egy pénzügyi óra a gimnáziumokban, mint ahogy azt én is szoktam ecsetelni, vagy pl. tény és való, hogy mi magyarok túlságosan pesszimista hozzáállásúak vagyunk. Jó ötlet, hogy felvázolja a fiataloknak a lehetőségeiket, viszont mint ahogy mindenki más (szüleink, tanáraink), kicsit ez az író is egyfajta elfogult “ez a megoldás” életpályamodellt állít az olvasónak. A buktatókra mindazonáltal már nem hívja fel annyira részletesen a figyelmet.

Az író által felvázolt életút vagy legalábbis célkitűzés ugyanis közel sem biztos, hogy mindenki számára járható. Nekem, és szerintem másoknak is már a Gazdag papa könyves ötletek is túlságosan elrugaszkodottak, pedig az írója úgy “beszél”, hogy már gyakorlatilag milliomos (vagy milliárdos?), aki a semmiből küzdötte fel magát. Ehhez képest nekem nehezemre esik egy olyan ember tanácsait megfogadni, aki maga még ehhez mérten nem mutatott fel semmit. Örültem volna több, az író életével, sikereivel kapcsolatos alátámasztásnak, így viszont többnyire egy elmélkedést, elméleti terveket kapunk, mintsem egy gazdag Keresztapa jó tanácsait.

Németh Márton viszonylag realistán felvázolja és elmondja, hogyan is kellene gondolkodnunk, kitörni az alkalmazotti státusz mókuskerekéből, és szurkolok, hogy egyszer majd neki is sikerüljön, de abban nem vagyok biztos, hogy egy pályaválasztás előtt lévő fiatalnak ez a követendő példa. Én, aki márpedig 6 évet töltöttem azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtam, mint most ő, magánvállalkozás (kipróbáltam), hatalmas tervek, stb. később szembesülnöm kellett azzal, hogy tőke nélkül biztosan nem leszek sikeres, vagy biztosan nem indítok be még egy alapszintű vállalkozást sem. Az író szerint, magam sem értem, hogyan, azonban havi 10-20 ezer megtakarításból (ha többre nem telik), évekkel később már lehet vállalkozni. Szerintem az a pár keservesen megtakarított milliócska még mindig édeskevés ahhoz, hogy egy vállalkozást beindítsunk, a buktatókról és ezen összeg így való elvesztéséről már nem is beszélve. Saját környezetemben is vannak olyan vállalkozó szelleműek, akik ilyen gondolkodásmóddal csak sokkal nagyobb adósságot halmoztak fel maguknakmint ami nekem, már alkalmazottként gondolkodó embernek remélhetőleg valaha is lesz. Opció tehát amit ír, szerintem azonban csak a tehetősebb rétegek számára.

Bár az író nem gondolja úgy, hogy neki minden meg lett adva, nem tartja magát gazdag családból származónak, én azért megjegyezném, hogy a második kerületben felnőni nem egy hátrányos dolog,kapott lakásáról már nem is beszélve. Tény, hogyha a fiataloknak nem kellene albérletet, vagy lakástörlesztőt fizetniük, ők is könnyebben ábrándoznának saját vállalkozásról meg miegymás.

Szóval sajnos egy, vidéken felnövő, szülői minimálbérből nevelkedett, jelenleg albérletben tengődő, diplomája ellenére vagy annak hiányában a minimálbért vagy annál kicsit többet megkereső fiatalnak nem hiszem, hogy nagyon hasznára válna ez a könyv. Azoknak azonban, akiknek van jelentős szülői támogatás, esetleg átlag feletti kereset, kicsit több mindent mutathat Németh Márton műve, feltéve, hogy van bennük vállalkozói szellem, és/vagy már belefáradtak a mókuskerékbe, nem elégedettek jelenlegi helyzetükkel. Összességében elgondolkodtató és őszinte olvasmány, voltak azért olyan részek, ahol teljesen egyet tudtam érteni az íróval, és úgy gondolom, ha már sikerült a nagy terve és lesz mire hivatkoznia, érdemes egy második kötettel előrukkolnia.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egy valódi “főszereplő”, aki megosztja velünk gondolatait, tanácsait.
Borító: 8/10 Illik a könyv mondanivalójához és viszonylag figyelemfelkeltő.
Kinek ajánlom: A hasonló témájú könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert a magyar társadalom valós problémáira hívja fel a figyelmet, még ha kicsit tudálékosan is.
- pont: Mert a példák vagy a felvázolt életút alátámasztásához több személyes vonatkozást szerettem volna olvasni.

0 Tovább

Gyilkos család az Appalache-hegység mélyén

5 Könyvajánló Horror Thriller Felnőtt

Általában a horror könyvek írói férfiak, Ania Ahlborn mégis bebizonyította, hogy egy női író is képes művével nem csak rettegést, de undorodást, émelygést és magas vérnyomást kiváltani.

5 Könyvajánló Horror Thriller FelnőttAz ​​Appalache-hegység mélyén található egy ház, messze a civilizációtól. A Morrow család lakja, akik magányos, maguknak való emberek. Csak néha mennek be a legközelebbi városba, egyébként senkit nem zavarnak. S épp ezért senki nem megy hozzájuk kérdéseket feltenni, amikor eltűnik egy-egy fiatal lány. Pedig elég lenne csak felásni a környéküket, és Nyugat-Virginia állam legkegyetlenebb gyilkosai lepleződnének le.

A tizenkilenc éves Michael is kötelességtudóan részt vesz családja erőszakos tevékenységében, de sosem lelte örömét benne. A fákon át visszhangzó sikolyoktól sokszor kirázza a hideg. Normális életre vágyik, és bízik benne, hogy egyszer meg is kapja… Mikor a szomszédos kisváros lemezboltjában találkozik Alice-szel, azonnal megigézi valami, és meglátja a kiutat. Egy pillanatra elfelejt minden szörnyűséget, ami az életét kísérte. Azonban a családja rögtön emlékezteti, hogy hol a helye.

Ania Ahlborn regénye pokoli utazás az amerikai vidék kietlen zugaiba, ahol velejéig romlott emberek tesznek kimondhatatlan dolgokat. A Vértestvérek nem csak az utóbbi évek egyik legsokkolóbb horrora, de egyben tanúbizonysága annak is, hogy a műfaj nem csak a férfi szerzőké

5 Könyvajánló Horror Thriller Felnőtt

Értékelés:

Az a furcsa ebben a történetben, hogy bár roppant mélyen belemerülünk Michael életébe, a család gyilkolászásábakínzásaiba, és undorodunk is, azért mégsem annyira, amennyire kéne – kiváltképp a vége felé, mikor már szinte az olvasó is várja a végkifejletet. Eleinte talán nehéz elképzelni egy ilyen elmebeteg családot, amelynek tagjai egytől egyig defektesekaz anya gyakorlatilag egy mészáros, az apa érdektelen, a bátyus meg egy pszichopata. Talán leginkább a Michael és nővére a legnormálisabbak, mégis mindegyik családtag valamilyen szinten részt vesz a gyilkosságokban.

Elkapni a lányokat, lehurcolni a pincébe, megkínozni, megölni, fellógatni, kivéreztetni, feldarabolni… és még sorolhatnám. Ezek, és a még kiderülő dolgok mind olyanok, amitől a normális ember hátán feláll a szőr, és kigúvadt szemekkel olvassa a történetet reménykedve abban, hogy a végére valami mégiscsak a helyére billen. Az biztos, hogy a horror iránti rajongóknak ez egy kihagyhatatlanul érdekes és izgalmas olvasmány, viszont kizárólag 18 év felett tudnám csak ajánlani, erős idegzetűeknek és csak azoknak, akiknek bírja a gyomra az ilyesmit.

Én kedveltem ezt a történetet, és nem azért, mert magam is szociopata lennék, de horrorfilmet sem azért néz az ember. Talán, amikor ilyenekről olvasunk (szigorúan kitalált történetet), az olvasó jobban elkezdi értékelni saját életét, és kicsit más megvilágításba kerül minden. Merthogy, ha jobban belegondolunk, a mi kis problémáink eltörpülnek az ehhez hasonló bajokhoz képest.

Michael annak ellenére, hogy egy ilyen családban él, és megteszi azt, ami szükséges, rendelkezik némi érzelemmel, és ez az, ami szimpatikussá teszi számunkra. Végig szurkolunk neki a történet folytán, hogy változtasson a dolgokon, álljon a sarkára, nyíljon fel végre a szeme, azonban, ha valakit gyerekkorától gyilkolásra nevelnek, annak már igencsak eltorzult a világképe. Talán már azt sem tudja, mi a normális és mi nem.

Az a legszomorúbb a könyvben, hogy sajnos azért hallani ilyen esetekről (ha nem is konkrétan erről), és bár az ember próbálja magát elhatárolni attól, hogy valóságosnak látja a történetet… Jobb nem is belegondolni. Minden esetre ha egy hátborzongató, hideglelős olvasmányra vágytok, nemigen találtok ennél tökéletesebbet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, többségük nagyon rémisztő, Michaellel azonban a történtek ellenére is tudunk azonosulni – na ez az igazán rémisztő.
Borító: 9/10 Jól illik a történethez, amelyből akár film is készülhetne.
Kinek ajánlom: A horror rajongóinak, és csak és kizárólag erős gyomrúaknak. Ez nem egy romantikus lányregény.
+ pont: Mert az ember zsigereibe hatol, émelygést és undorodást vált ki, valamiért mégis rádöbbent, milyen szerencsések vagyunk saját családjainkkal.
- pont: Mert kissé rövidnek találtam, de végül is minden meg volt benne, ami egy jó horrorhoz kell.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.