Facebook Twitter Addthis

Alkotási feladatok - Nyírd ki ezt a naplót - ahogyan Én csinálom :)

Nem egyszerű feladat a mai rohanó világban kicsit elengedni magunkat, szánni pár órát az otthoni kikapcsolódásra, ráadásul olyanra, ami mentes a digitális világtól. Szerintem a legtöbb ember már el sem tudja képzelni, milyen, amikor nem a gép, a mobil, vagy a TV előtt görnyed, hanem kezébe fog egy könyvet, vagy mondjuk, rajzol! Valamiért a gyerekkor elteltével (a hozzám hasonló grafikusokon kívül) már nem is veszi az ember a kézbe a ceruzát, teljesen elfelejti, milyen az alkotás öröme, hogy készítesz valami teljesen egyedit, és azt megmutathatod másoknak.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Keri Smith a Nyírd ki ezt a naplót és ehhez hasonló könyveivel megmutatja a gyerekeknek, tiniknek és felnőtteknek egyaránt, mennyi kreativitás is rejtőzik bennünk. Én már hónapokkal ezelőtt megvettem a könyvet rögtön a megjelenéskor, és bár ide még nem töltöttem képet, és még nem is „nyírtam ki” teljesen, azért Facebook követőim már láthatták az alkotásaimat. Bátran ajánlom bárkinek, és szerencsére sok ismerősöm rákapott a témára. Ez egy olyan kis könyv, amely különböző feladatokat tartalmaz, amelyeket akár szó szerint, akár elvontan értelmezve meg kell oldani. Például, vidd magaddal a könyvet a fürdőszobába, karcold meg, ejtsd le magasról, ragassz bele mindenféle dolgokat. Mint sok felnőttnek, többek között nekem is az volt a fő problémám, hogy szabadidőmben elképzelésem sem volt, mégis mit kellene rajzolnom, és magamtól semmi nem jutott eszembe. Tökéletessége a könyvnek, hogy rengeteg ötletet ad 224 oldalon keresztül, és még bár mondom, még nem vagyok kész vele, azért igyekszem, és máris alig várom a későbbiekben megjelenő Nyírd ki ezt a naplót mindenhol, és az Ez nem egy könyv köteteket. Úgy érzem, jövőre, avagy karácsonykor sem fogok unatkozni. :)

Ahogy körbenéztem az alkotók között, tényleg mindenféle korosztály imádja, a gyerektől a harmincévesig, férfi/nő egyaránt. Végre nem kell azon gondolkodni, mit alkossunk, ráadásul ez egy tökéletes, kreativitást fejlesztő pihenési mód, a fantáziánk szabadon szárnyalhat, az agyunkat pedig megdolgoztatja, hogyan is oldjunk meg egy-egy feladatot. Van egy oldal kifejezetten a dühös napokra (nagyszerűen levezeti a feszültséget), a csúnya szavaknak, a jó gondolatoknak, a negatív véleményeknek magunkról, stb. A végén tényleg teljesen olyan lesz, mint egy napló, csak rajzokban, és szerintem fantasztikusan fog mutatni a későbbi kötetekkel. Nagyszerű, hogy mindegyik „olvasó” könyve teljesen egyedi, és lehet mutogatni egymásnak, én azonban mindig arra gondolok, ha sokáig megosztom, milyen érdekes lesz majd a lányomnak átlapoznia, mikor majd nagyobb lesz. Kicsit visszarepül majd az időben.

Vannak, akik a szó szerinti értelmezésben egyszerűen csak tönkreteszik a könyvet, én azonban jobban szeretem a kreatívabb megoldásokat, így magam is ezt követettem, és ragasztóval, filccel, temperával, vízfestékkel, zsírkrétával, mindenféle eszközzel színeztem, ragasztottam, nyírtam, vágtam, fújtam, gondoltam, itt az ideje, hogy kb. a háromnegyedénél megosszam veletek, hol járok.  

Nekem jelenleg így néz ki a borító, először papírokat ragasztottam rá, majd ruhaanyagot, végül csipkét is, és gombokat varrtam rá. Élőben eszméletlen jól néz ki. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A női táska rejtelmei - Azt hiszem, ezt a címet adnám a képnek. Élethű nagyságban lerajzoltam, miket hordok magamnál nap mint nap. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A bélyeggyűjtős oldal bélyegjeit kínából rendeltem, a legrégebbi 1836-os magyar bélyeg, de van benne tunéziai, csehszlovákiai, tanzániai, stb. Nagyon különlegesek:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Akik ismernek, azok tudják, hogy Harry Pottertől nem tudok elszakadni, így még folyamatábrát is készítettem nektek arról, hogyan alkottam meg Harryt az "Aludj a naplóval" részhez. :) Nekem nagyon tetszik, egyébként filctollat használtam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Természetesen nem maradhatott ki a kedvencem sem a filmből, Piton professzor, akiben én mindvégig hittem, és már 11 évesen is rajongtam érte. Gondoltam, a Zseppiszokgyűjtős oldalra tökéletes lenne, és a Mardekár színeivel töltöttem ki a képet.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Igen, Lupin! A másik kedvencem. Ráadásul annyira a Hold akart megjelenni ezen az oldalon, hogy nem is kellett sokáig gondolkodnom rajta, kit vagy mit fessek ide. Temperával készült. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Hedvig, Harry baglya a következő, és ezt a képet leginkább a kép színei miatt imádom. A feladathoz mérten egy titkos üzenetet rejtettem el az általam készített kis borítékba a sarokban. Ez egyébként egy versidézet. :) Szintén temperával készítettem:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem nagyon szeretek ceruzával rajzolni, ezért úgy gondoltam, valami olyasmit rajzolok, amihez kedvem is van, így esett a választás Dumbledore-ra és Pitonra:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez eredetileg egy színtesztelős oldal, ami arra szolgál, hogy leteszteld a különféle ceruzákat, tollakat, stb., én azonban úgy gondoltam, egy impresszionista képet festek rá, amit a neten láttam. Szerintem különösen jól sikerült, imádom, hogy ennyire színes. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Johnny Deppet sok filmjében szerettem, és mivel ezen az oldalon az volt a feladat, hogy lyukasszam át a lapokat, így Ollókezű Edward jutott eszembe. A rajzot filccel, ceruzával és egy ilyen ezüstös filccel készítettem. Természetesen nem maradhatott ki a Sweeney Todd sem, azt láthatjátok a baloldalon:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Itt is egy hogyan kézült:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A jó gondolatok oldala. Úgy gondoltam, ide újságpapírból vágok ki nekem tetsző szavakat, ráadásul ezeket értelmezés szerint rendezve, mintha egy külön történet lenne. A jobb oldalon például a vágyálmok vagy a megérdemelt dolgok szerepelnek. Ha rossz kedvem van, csak rá kell néznem ezekre az oldalakra. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ha vacsora, akkor nálam Nutella, és szinte mindig este tízkor. Nem tudom, miért, de olyankor elkezd korogni a pocakom, és iszonyat éhes leszek. Ez a kép filctollal készült, egyébként a másik oldalára gyorskaják képeit ragasztottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ide különböző anyagmintákat kellett ragasztani, szóval bátorkodtam mindent felhasználni, szalvétát, ruhát, csipkét. Nagyon jól sikerült szerintem:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy milyen szót ismételgessek a feladathoz mérten. Úgy gondoltam, valami olyat, ami nem idejétmúlt, és mindig megőrzi aktualitását. Szóval a boldogságot írtam, és remélem, ez segít, hogy pozitívabban gondolkodjak  úgy általában. Színes filceket használtam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A ragasztós képhez sokat kellett várnom, ugyanis mifelénk nagyon kevés helyen lehet kapni dekortapaszt, én pedig elhatároztam, hogy mindenképpen azzal szeretném ezt kidekorálni. Szintén külföldről rendeltem ezeket a csodaszép tapaszokat, mindent azzal ragasztottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Az egyik kedvenc oldalam ez az illatos oldal. Bár az első magyar megjelenésében a kiadó sajnos elrontotta az "illat" szót és "italt" írt oda, én kijavítottam, ugyanis az angol könyvek nézegetése közben tudtam, hogy ez egy ilyen oldal. Méretarányosan körülrajzoltam a parfümjeimet, aztán filccel kidekoráltam őket. Természetesen a lapot is befújkáltam, így nagyon illatos a könyem :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A körösön sokat gondolkodtam, de végül különféle tárgyakat rajzoltam ide, filccel színeztem:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem mondom, hogy nem éreztem magam hülyén a kép készítésekor. Szerintem el tudjátok képzelni, milyen, amikor a fürdőkád szélén ülsz, és ecsettel, temperával kenegeted a talpadat. Azon kívül, hogy nagyon csiklandós, azon izgulsz, hogy semmit ne csepegtess össze, és még röhögsz is saját magadon. :D Nagyon vicces volt:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Aztán úgy gondoltam, a kezzemmel is megcsinálom. Az első egy lenyomat, a második egy körberajzolás. Érdekesség, hogy nem rég megtaláltam a 14 éves tenyérrajzomat, és még mindig ugyanolyan kicsi. Elnézve a 7 éves tenyérrajzot, nem sokat nőtt. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Szerintem már észrevettétek, mennyire szeretem a színeket. És bár ezt az oldalt ceruzával kellett volna díszíteni, én mindenképpen színes filcekkel akartam bolondossá tenni:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem a kedvenc oldalam, de azért nem lett olyan rossz. Temperával és újságrészlet beragasztásával oldottam meg:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ennek az elkészítésében édesanyám segített, akit szintén sikerült megfertőznöm a naplóimádattal. :) Nagyon élveztük, hogy végre együtt alkothattunk, varrogattunk késő délután. Jó közös program volt, a napló összehozza a családot is.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez a kedvenc dekortapaszom, ami aranymintás, és fehér pöttyök vannak rajta. Úgy gondoltam, egy teljes oldalt zentelek neki, és ezt a tépkedőset választottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A kölcsöntollas résznél bevallom, az unokahúgom filceit használtam, és mindenféle alakzatokat rajzolgattam össze-vissza, hosszú órákon keresztül. Bár egy kicsit zsúfolt lett, kicsit olyan, mint valami mese illusztrálása:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Oké, alapvetően nem sok gyümölcsöt eszem, ezért inkább zöldségek és gyümölcsök képeit ragasztottam ide. De azért tetszik. A hátteret zsírkrétával színeztem.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

A papírláncot úgy készítettem el, hogy kivágtam a felrajzolt minta alapján a csíkokat, majd mindenféle dekortapasszal ragasztgattam össze őket. Egyébként nem volt olyan egyszerű, rendesen elfáradtam a végére:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Bár ide állítólag döglött bogarakat kellett volna ragasztanom, én undorodom mindegyiktől, úgyhogy katicás matricákat ragasztottam mindenhová, a közepére pedig katicát rajzoltam. Azt hiszem, attól még nem félek:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Bár én nem vagyok elégedett az oldallal, sokaknak tetszik. Baloldalt a Szívek szállodája Luke-ja látható, jobboldalt pedig az én lennék, a kedvenc bögrémmel. Szerintem jobb lett volna kilöttyinteni a kávét, és utólag sok jó megoldást találtam rá, de már mindegy:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez az "Aludj a naplóval" másik oldala, Harry mellett. Vízfestékkel készült:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Nem tudom hozzá semmit sem fűzni. :)

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Fú, ezen nagyon sokat dolgoztam, mert mindenféle variációja volt már, de egyik sem tetszett, így mindig átrajzoltam, festettem, színeztem... Most komolyan... Végül igen, az ott baloldalt rúzs, és csillámlik, és kicsit összefogta a jobb oldalt, de nem baj:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Erre az újságcikkes részre az egyik úttörő női újságíró életútját ragasztottam:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Rögtöm a borító után:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Ez a fürdős rész nekem különösen tetszik, és igen, így néz ki a fürdőszobám. :) Ha nem szeretnétek lemaradni, kövessetek Facebookon, oda mindig azonnal feltöltöm a kész képeket.

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Végezetül így néz ki kiterítve a könyv:

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Feladat Blog Könyvajánló 7 Sorozat

Tudom ajánlani karácsonyi ajándéknak, addigra ha jól tudom, már 3 könyv is megjelenik Keri Smithtől magyarul, ráadásul egyáltalán nem drágák, én ha jól emlékszem, 1600Ft-ért rendeltem meg az elsőt, akciósan.

0 Tovább

Hiekkapelto finn krimije - Fekete Anna

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

A Skandináv krimikről már írtam nektek bővebben Samuel Bjørk norvég író könyveivel kapcsolatban, ezúttal pedig a finn Kati Hiekkapelto Fekete Anna sorozatával jelentkezem.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi FelnőttKétségbeesett ​​éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. 
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. 
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.

Értékelés:

Amikor elolvastam az első részt, a Kolibrit, úgy gondoltam, előbb nekiveselkedem a második résznek, a Védtelenülnek, mert számomra inkább tűnik egy könyvnek az egész, mint két külön regénynek, még akkor is, ha voltaképpen két külön nyomozási szálat göngyölítenek fel a főszereplők.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

Annyit mindenképpen muszáj megemlítenem, hogy számomra Bjørk Magányos utazó című könyve és annak a folytatása jobban a szívemhez nőtt. Valahogy úgy éreztem, azok a szereplők inkább kedvelhetőek, jobban megismertem őket, pedig mi lehetne jobb közös szál, mint Hiekkapelto Fekete Annája, a magyar származású, egykori Jugoszláviában született mára már erős és emancipált finn nyomozó? Mondjuk tény, hogy olyan viszonylatban nagyon is értékeltem a könyvet, hogy Anna szemén keresztül össze tudjuk hasonlítani a déli szerb/magyar férfiakat a finnekkel, hozzáállásukat a nőkhöz, az emancipáltsághoz, nők és férfiak kapcsolatban vállalt szerepéhez és a többi. A nyomozás nekem ugyanakkor nekem kicsit vontatott volt, legalábbis a második részben, és nem kapott el a végén az a nagy katarzis, hogy na, most aztán itt minden kiderült, de ez nyilván azért van így, mert ez egy trilógia, és eddig még ugye csak az első két rész jelent meg magyarul, ráadásul a második elég friss kiadás. Azért én számítok egy boldog és szövevényes befejezésre, végkifejletre, és lehetséges, hogy akkor majd visszatekintve átértékelem az egészet.

Annyit tehát elmondhatok, nem a krimi mivolta miatt szerettem meg a könyvet, számomra sokkal érdekesebb volt egy magyar lány szemszögéből látni Finnországot, az ottani boldogulási, elhelyezkedési lehetőségeket, a bevándorlók és menekültek helyzetét, illetve azt, hogyan képes ez a kissé belterjes finn társadalom elfogadni a külföldieket. Érdekes volt megtudni, hogy bizonyos szempontból ott sem „kolbászból van a kerítés”, a finneknek is bőven megvan a maga hibájuk. Például Anna nagyon jól megfogalmazta, hogy bár a finn férfiak jobban viszonyulnak a női-férfi szerepekhez, már olyan szempontból, hogy a nőknek könnyebben lehet érvényesülni és önállóságot, elismerést kivívni, ugyanakkor talán ezek velejárójaként a férfiak nincsenek olyan markáns személyiséggel megáldva, mint Anna régi otthonában. Lehetséges, hogy nincs tökéletes, mindkét oldalon fel kell adnunk valamit? Mindenképpen kötelező kompromisszumot kötni? Arról a felvázolt dilemmáról már nem is beszélve, hogy ha az ember már éveket, évtizedeket leélt egy adott országban, ami nem az övé, akkor már az az otthona? Az számít otthonnak, ahol születtünk, vagy ahol több időt éltünk? Esetleg az, ahol több a családtagunk? Még én sem tudom pontosan, Anna mit fog majd választani, reméljük, a harmadik kötetből kiderül.

Egyébként az első rész sokkal jobban tetszett a másodiknál, az még olvasmányos, tele munkahelyi és külföldi-bevándorló konfliktussal, végig szurkolunk Annának, hogy friss nyomozóként sikerüljön beilleszkednie a többiek közé, kiváltképp reméljük, hogy előítéletes kollégája, Esko elfogadja majd, és szép lassan megkedveljük őt is. Mindeközben egy sorozatgyilkos után nyomozunk; ez a rész pörgős, a másodikkal ellentétben, amikor a problémák már szinte megoldódnak, ott pedig már annyira túlkuszálódtak a szálak, hogy hiába a sok magyarázat, nekem már sok volt, még ha értettem is a végén, hogy ki miért és mit…

Mindazonáltal a komoly krimik kedvelőinek tudom ajánlani az első részt, aztán majd eldöntitek, megszerettétek-e annyira, hogy belevessétek magatokat a második részbe. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: Az első könyvre 7,5, a másodikra 7
Karakterek: 7,5/10
Borító: 10/10 Ebben nincs hiba, ráadásul a könyv is kemény borítós, kellemes tapintású.
Kinek ajánlom: A (skandináv?) krimi műfaj kedvelőinek.
+ pont: A női egyenjogúság és emancipáltság kérdésének felvetéséért, a magyar vonatkozásért.
- pont: A második rész számomra kicsit vontatott volt a nyomozás szempontjából.

0 Tovább

Életrekelt mesebei hercegem - avagy a Sorok között c. könyv folytatása, a Lapról lapra értékelése elsőként tőlem!!! :) (Megjelenik 29-én!)

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor

„CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.”

Csak hogy tudjátok, tűkön ülve vártam, hogy mihamarabb megkaparinthassam a folytatását, a Lapról laprát. Aki olvasta az első kötetet, tudja, hogy miről beszélek. Olivér, a mesebeli herceg az első részben nagy-nagy kalandok, gondok és fejtörés árán végül kikerül a való életbe, szerelméhez, Delilá-hoz. Csakhogy lehet, hogy a való élet nem is olyan tökéletes, mint elsőre gondolták, és lehet, hogy nem ők az egyetlenek, akik nem elégedettek a saját világukkal. A kötet 29-én kerül a könyvesboltok polcaira, én azonban voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy korábban olvashattam, így elsőként tőlem olvashattok értékelést a könyvről. :)

Az első részről, a Sorok közöttről már ITT írtam nektek, most elengedhetetlen, hogy a Lapról lapráról is szóljak pár szót.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult HumorA valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje… 
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Értékelés:

Imádtam az egészet!!! Rajongok ezért a folytatólagos történetért, és, ha lehet ilyet mondanom, a második rész még jobban tetszett, mint az első, már csak azért is, mert ezúttal inkább a való életben játszódik, valós problémákkal.

Fantasztikus ez a felnőtteknek írt mese, ami (majdhogynem) képes elhitetni velem, hogy a könyvszereplők tényleg egy külön életet élnek, amikor nem nyitjuk ki a könyveket. De erről nem szeretnék bővebben nyilatkozni, mert hibbantnak hinnétek. :) Inkább azt tudom javasolni, ne hagyjátok ki ezt a fantasztikus élményt, hogy eljátszhattok a gondolattal: milyen, amikor a mesebeli herceg életre kel, és viszonozza az olvasó szerelmét. Ugye, hogy minden könyvmoly legalább egyszer eljátszott már ezzel a gondolattal, ha nem ezerszer?

Persze, aki már olvasta az első részt, annak nem kell bemutatnom a történetet, úgy gondoltuk, Olivér és Delila boldogan élnek a való életben. Igen ám, de mind tudjuk, hogy a valóságban közel sem egyszerű minden annyira, mint egy tündérmesében, adódnak problémák, a tetteknek következménye van, és a rossz dolgok kíméletlenül csőstül jönnek, nem válogatnak. Nem tudhatjuk előre, hogy mi vár ránk, mi fog történni, nincs előre megírt szövegkönyv, feltétlenül boldog vég, itt mindenért meg kell küzdeni és ki kell érdemelni a boldog befejezést.

Nagyon sokat nevettem fel a könyv elején hangosan, szerencsére a családom már hozzászokott ehhez, szóval meg sem kérdőjelezték, hogy mért röhögcsélek magamban a szobámban, egyébként azon, hogy Olivér mennyit szerencsétlenkedik a suliban, milyen nehéz megszoknia ezt az életet, és milyen butaságokat csinál. Természetesen teljesen a szívemhez nőtt a srác, és bármit megbocsátok neki. Aztán voltak olyan részek, ahol elszomorodtam, és olyan is, ahol a vége felé majdnem sírtam, és csak azért nem tettem, mert a nálunk nyaraló unokahúgom és unokaöcsém valószínűleg megijedt volna a hirtelen kifakadásomtól. De a szemem azért könnybe lábadt. Mindazonáltal, ne féljetek, nem fogjátok végigkönnyezni az egészet, és nem sírós-depressziós hangulatban fogjátok befejezni, hanem szívmelengető emléket hagy majd a lelketekben a történet, és úgy dédelgetitek majd, hogy senkinek kölcsön sem fogjátok adni, hogy majd egyszer a gyerkőcötök megfelelő korú lesz, feltétlenül felolvashassátok neki. :) Én legalábbis így vagyok vele.

Kicsit hiányoltam a csodálatos illusztrációkat az első részből, de mivel ez leginkább a valóságban játszódik, így megértem annak hiányát. Természetesen a fekete-fehér rajzokból nincs hiány, az én szívem azonban mégis azokhoz a színes rajzokhoz vonzódik.

Érdekesség az első részhez képest, hogy több mellékszereplő is főszerepet kap, jobban megismerhetjük Julest, Delila barátnőjét, valamit Edgar is sokkal többet kerül a pódiumra, ezúttal az ő szemszögéből is sokat olvashatunk majd. Személy szerint ez a befejezés nekem sokkal jobban tetszik, mint az első, valahogy minden és mindenki a helyére kerül, megleli a boldogságot, ráadásul ott és azzal, akivel nem is gondolnánk. Nem kevés meglepetést tartogat a könyv; nem várt fordulatok pezsdítik fel az egyébként is sziporkázó „mesét”, ide-oda ugrálunk a világok között és mi magunk is keressük a tökéletes megoldást, amit természetesen csak maga az író találhat meg. :)

Bátran ajánlom gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő. Azoknak, akiknek tetszett az első rész, és nem tudják elengedni a szereplőket, vagy kíváncsiak a folytatásra.
 

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor
A könyv külföldi borítója

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Imádtam!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Az elsőhöz képest más, érthető módon valósághűbb. Én személy szerint jobban örültem volna valami mesés borítónak, és legalább annyi csodálatosan fantasztikus illusztrációnak, mint az első könyvben, mindazonáltal merek én bármi rosszat is mondani erre a fantasztikus könyvre?
Kinek ajánlom: Gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő.
+ pont: Imádtam az egész eredeti történetet!
- pont: NINCS. Ja, de, miért ért véget??? Soha ne érjen véget a történet! :)

0 Tovább

Élet a halálon túl – avagy A nagy illúzió

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

Az idők kezdete óta foglalkoztatja az embereket, vajon mi vár ránk a halál után, van-e utána élet, Menny vagy Pokol, Purgatórium, megbűnhődünk-e vagy nyerünk-e megbocsátást? Találkozunk-e rég elhunyt szeretteinkkel, angyalokkal, szentekkel, Istennel? Van-e értelme az életnek, súlya az életen túl a döntéseinknek, van-e alapja a vallásnak, és ha igen, melyiknek? Van-e értelme a hitnek, és hová vezet mindez? Az élet csak a kezdet, valaminek az eleje, vagy valaminek a vége? Ez a kérdés már olyan neves írókat is megmozgatott, mint Dante vagy Homérosz, s most egy kortárs magyar kötettel készültem nektek. Benyák Zoltán A nagy illúzió című szürrealista művében elkalandozhatunk a főszereplővel a túlvilágon, s közben olyan híres emberekkel is összefuthatunk, mint Edgar Allan Poe, Charlie Chaplin, Drakula gróf, Kurt Cobain vagy Salvador Dalí.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa. 
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott. 
De az életének ezzel még koránt sincs vége. 
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit. 
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál. 
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Értékelés:

Bár a könyv borítója önmagában teljesen hidegen hagyott és nem keltette fel a figyelmem, szerencsére a fülszöveg és némi utánajárás és ajánlás után úgy döntöttem, beszerzem ezt a könyvet és nekiveselkedem. Emlékszem, hogy mikor megérkezett a könyv, hirtelen nem tudtam eldönteni, melyik kategória polcára tegyem, szóval úgy döntöttem, majd utólag „beskatulyázom”, de ez most sem nagyon akar sikerülni. Ha mindenképpen választanom kellene, vagy be kellene határolnom, akkor valahol a szürrealista fantasy és a furcsa kalandregények közé kerülne, bár jómagam valamiért a disztópiákhoz raktam, de még nem biztos, hogy nem vándorol át onnan máshová. :)

Nehéz megmondani, hogy melyik ember mire számít, amikor a kezébe kerül a könyv, azt hiszem, én inkább számítottam nagy igazságokkal teli mondandóra, mint egy ilyen hihetetlen utazásra. Olyan volt, mintha elvarázsoltak volna, vagy egy fantasztikus filmet látnék – ahogy azt többen is írtátok a könyvvel kapcsolatban. A történet eleinte csak homályos ködfolt, de amint a főszereplő Tom életének több részét is megismerjük, akaratlanul is sodródunk az árral, a történet részesei leszünk, már többé nem tudjuk objektíven szemlélni az eseményeket. Úgy éreztem, szeretném, ha valami megváltozna, nem akartam elfogadni, hogy egy ilyen élet után egy könyvben csak így meg lehet halni. Hiszen a könyvek nem azért jöttek létre, hogy a kendőzetlen és unalmas valóságot tárják elénk, hanem hogy megnevettessenek, elkápráztassanak, elvarázsoljanak, hogy egy olyan menekülőutat biztosítsanak számunka, ahová mások nem tudnak utánunk jönni.

Ahogy Tom és családja életét olvastam, úgy gondoltam, ez akár bárkié lehet. Egy félresiklott élet, rossz döntések, hibák, gyarló emberek és a mókuskerék. Aztán egyszer csak vége. Semmi elégtétel, semmi megfogalmazódott nagy igazság, csak a halál. Vagy mégsem? Benyák Zoltán könyvében helyszínről helyszínre vándorolva megismerhetjük a túlvilágot és annak kifacsart szabályait, rendszerességét/rendszertelenségét. Szimpatikus révészünk oldalán bejárhatjuk a furcsa, a valóságra torz tükröt mutató városokat, híres embereket ismerhetünk meg, és végig szurkolunk Tomnak, hogy megtalálja, amit, vagy akit keres, és ebből a lehetetlen helyzetből valahogy mégis boldog vég sikerüljön. Egyáltalán lehetséges ez? Nem akármilyen könyv ez, mert olvasása közben úgy éreztem, az író agyának eldugott szegleteiben száguldok, kitalált festményeken végig a piros Chevrolettel, Ninával és Tommal az oldalamon. A mesébe illő környezet és a kifordított világ olyan fantáziáról árulkodik, ami nem mindegyik író sajátja. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, akit fellöktek egy hullámvasútra, ahol azon kívül, hogy hol fent, hol lent száguldok, és torkomban dobog a szívem, különféle keselyűs dögszörnyek ijesztgetnek és integetnek a lefolyni készülő égboltról. Talán ez a mondat érzékelteti leginkább a történetet, ahol szerintem egyáltalán nem véletlen, hogy többek között Dalíba is belefutunk, mert ezt a könyvet akár ő is festhette volna.

Könyvajánló Kaland Felnőtt Dráma Magyar 4

A legjobban az tetszett benne, ahogy folyamatában ismerkedünk meg a szereplőkkel, tudunk meg egyre több dolgot róluk, folyunk bele az életünkbe, az pedig, ami a végén pluszban kiderül, illetve ahogy a vége alakul… Már csak azért is megéri elolvasni! Erre nem lehetett számítani, és igazán kerekké teszi az egészet. A maguk emberi hibáikkal együtt is igen szerethetők a szereplők, személy szerint Nina a kedvencem, mert kicsit magamra emlékeztetett. Bár volt egy-két olyan rész, ami már nekem is majdnem túl szürrealista volt, összességében szerettem a könyvet.

Azt hiszem, talán Benyák Zoltán tényleg hisz valami ilyesféle túlvilágban, és igyekszik a könyvével annyi emléket hagyni az emberekben, hogy sose felejtsék el és ott ülhessen abban a bizonyos Chevroletben a sivatagot szántva. :)

Ha valami különlegeset olvasnátok, mindenképpen tudom ajánlani a könyvet! Egy kis kalandos utazás még senkinek sem ártott meg. Külön kis fondorlatosság még, hogy annyiféle kor és helyszín keveredik a történetben, hogy egyszerre tehetünk utazást térben és időben egyaránt. :)

Mások molyos véleményei:

„Csodálatos és ijesztő volt egyszerre. Nagyon alap dologra építkezett az író: egy festő meghalt és nem emlékszik rá, hogyan. Na, hogyan? Kivel? És miért? Mi lesz most? 
Én elsőre kicsit dagályosnak éreztem, mintha túl sok lényegtelen dolgot sóztak volna a nyakamba Tom Pastor életéről, szerelméről, festményeiről, de aztán… amikor meg tudtam válaszolni a feljebb feltett kérdéseket, amikor minden a helyére került bennem, akkor csak ámultam. Imádom, ha egy könyvben minden fontos, minden elejtett apróságnak, információ morzsának szerepe van! Összességében az egész regény lassú, melankolikus, de csodaszép. Nem mondom, hogy nem megterhelő olvasmány, de marhára odatette az író ezt a történetet.”

„A cím alapján először a bűvész trükkökre asszociáltam, amik valamiért nagyon vonzanak. Ezt követően olyat tettem, amit ritkán szoktam: elolvastam a fülszöveget. Még jobban el kezdett érdekelni a történet, mert a szemfényvesztés mellett még a halál témája is izgat. Ne kérdezzétek miért. 
Mit szólnál, ha a sivatag közepén ébrednél, majd megcsörrenne egy telefon? A telefonkagylót felvéve, egy hang a vonal másik végéről arra kérne, hogy találj meg valakit.”

„Számomra Benyák legnagyobb erőssége, hogy tényleg úgy ír, hogy szavai nyomán a belső vetítőgép azonnal működésbe lép! Tudom, valahol minden könyv sajátossága ez, hiszen ezért (is) olvasunk, de nála mindent annyira élesen, tisztán, magabiztos és tudatos kidolgozásban kapunk, hogy belső rendezőnknek sincs más dolga, csak lerogyni a bársonyszékre, és nézni, mint… nos, a moziban.”

„Elsősorban a könyv világa fogott meg, és azóta sem ereszt. Abszurd, kiszámíthatatlan, elképesztő. A maga kicsavart és ijesztő módján gyönyörű. Az út, amit Tom bejár ebben a világban, egy alaposan átgondolt, jól megírt történet.”

"Ahogy Benyák Zoltán ábrázolja az emberi jellemet, az esendőséget és az élet buktatóit, az mesteri. A karaktereiről lassan adagolja az információt, s igyekszik az ok-okozatra rámutatni Tom Pastor életútján. Nagyon tetszett, hogy nem akart egy édes-nyálas, tökéletes emberekkel teli történetet letuszkolni az ember torkán, igyekezett inkább az emberi sors árnyvonalait is bemutatni.

Szerettem azt, ahonnan elindult a történet, s még jobban azt, amivé lett. Benyák Zoltántól ez volt az első könyv, amit olvastam, de nem az utolsó. Újabb magyar szerző, aki a könyveivel lebilincseli az olvasót."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 8/10 – Nagyon tetszett, amikor kiderültek a különböző karakterek közötti összefüggések.
Borító: 6/10 – Személy szerint lehetett volna jobb is, mert különösképpen nem hívta fel magára a figyelmem, inkább a fülszöveg és az értékelések fogtak meg.
Kinek ajánlom: Azoknak, akiket foglalkoztat ez a téma, vagy szeretik a kissé elvont, mégis összefüggő cselekményszállal rendelkező történeteket. Valahol a szürrealista fantasy és a kalandregény közé sorolnám.
+ pont: A frappáns és egyedi ötletért, ráadásul az írásmódja sem volt unalmas, olvastatta magát.
- pont: Néha úgy éreztem, túl sokat olvasok a híres mellékszereplőkről, amik nem igazán vitték előrébb a cselekményt. Lehetett volna benne több történés, kaland.

0 Tovább

Amikor könnyű beletörődni a rosszba - Az utolsó nap éjszakája

Mivel mostanában teljesen ráharaptam a krimikre, és újra esélyt adtam a magyar íróknak is, így nem maradt ki a sorból a friss megjelenésű lélektani krimi sem, Kóbor Barbarától Az utolsó nap éjszakája című könyv.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Magyar 4 DrámaSéverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete...

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Értékelés:

Az ismertető alapján konkrétan nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy, hogy helyesbítsek, azt gondoltam, ez amolyan ízig-vérig krimi lesz, tele gyanúsítottakkal, nyomozással, rettegéssel, feltételezésekkel, ennek ellenére nem egészen ezzel indított a történet. Úgy is mondhatnám, hogy a könyv közepéig csak valami langyos tóban úszkálunk, elszórt morzsákat csipegetve, és az áramlat csak a könyv közepénél kezd elragadni bennünket, hogy aztán kapkodva a fejünket próbáljuk kitalálni a történéseket.

Annyi biztos, hogy ez nem egy szokványos krimi, már csak azért sem, mert az eleje, ahogy indul, számomra inkább valamiféle romantikus drámának, amolyan elbeszélésnek tűnt, ami a közepétől váratlanul átcsap félig krimibe. Mivel azonban nem a nyomozók szemszögéből látjuk a történetet, hanem közvetve Séverine szemszögéből (E/3-ban), így sem a nyomozás részleteibe, sem a gyanúsítgatások sorába nem nyerünk bepillantást. Való igaz, hogy Séverine egy kihasznált, magáért kiállni képtelen, ábrándos nő, aki belefásult az életébe, utálja a férjét, mígnem egyszer elrabolja egy pszichopata, akitől szerencsére (romantikus könyvekbe illő módon) sikerül megszöknie. Én még itt sem éreztem ugyan, hogy a szálak annyira kuszák lennének, kifejezetten a fejemet sem törtem az elrabló kivoltát követően, hiszen az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy ismerős a tettes. Sajnos azt sem mondhatnám, hogy rettegtem vagy legalább féltem, esetleg izgultam a történet olvasása folytán, inkább csak egy szomorú melankólia kísértett meg, a szegény nő férjével való kapcsolata miatt (ami legalább a könyv felét kiteszi). Ez a rész egyébiránt meglehetősen realisztikusra sikerült, teljesen át tudtam érezni a férje iránti utálatát, tőle való undorodását, és azt is meg tudtam érteni, miért ábrándozik, álmodozik annyit egy másik, tökéletesebb életről. Örültem volna, ha mondjuk, legalább a könyv végére felköti a gatyát és tesz is valamit áloméletének megvalósulása érdekében, és biztos jobb pontot kapott volna a történet, ha nem ebben a lassú, kótyagos, beletörődöm mederben folyik végig, hanem legalább az utolsó lapokra felrázott volna.

Mint történet, önmagában tetszett, de változtatnék pár dolgot, mint például, hogy a könyv első felét alaposan megvágnám, amíg nem történik semmi jelentős, a végét viszont meglehetősen kibővíteném, mind a részletezést, mind a végleges befejezést illetően. Ami viszont Séverine életének bemutatást illeti, annyiban mindenképpen pluszpontot érdemel a könyv, hogy képes felnyitni az olvasó szemét a saját (elunt) életével kapcsolatban is, rávilágít, olykor mennyire egyhangúan éljük mindennapjainkat, vagy, hogy beletörődünk a megszokott rosszba.

„A jót könnyű megszokni?

A rosszat sokkal könnyebb.

Aztán várni, elvárni

és megszeretni.

A rosszat kerestem mindig?

Déjà vu”

 A legtöbben annyira áltatljuk még magunkat is, hogy képtelenek vagyunk kilépni az ingoványból, kifogásokat keresünk magunk számára, hogy miért nem változtatunk, beletörődünk a "megváltoztathatatlanba" egészen addig, míg a tehetetlenségtől saját magunkat hibáztatjuk és utáljuk meg. Séverine egy "élő" példa erre. Az ember gyakran képes feláldozni a szabadságát a vélt biztonság érdekében, miközben a valódi boldogság, szabadság és biztonság a távolból integet; mire észrevennénk, már nem tudjuk elkapni. Előfordul, hogy még egy nagyon szélsőséges történés sem képes minket kirángatni ebből. Sokan sajnáljuk az ilyen embereket és szánalmat érzünk irántuk, egészen addig, míg egy nap fordul a kocka és rá nem döbbenünk: mi is ebben a cipőben járunk.

Sajnálom, hogy végül nem úgy alakult a befejezés, ahogy vártam. Ezt csak abban az esetben tudnám könnyű szívvel megbocsátani, ha lenne folytatása. :) Azért köszönöm az olvasási élményt, mindenképpen egyedi, és ha a krimi voltában tekintve nem is tündököl, az életlátással kapcsolatos elgondolkodtatásért mindenképpen hasznos és nem utolsó sorban tanulságos olvasmány.

Tudom ajánlani a romantikus, álmodozó történet kedvelőinek okulási célzatból, a krimi iránt rajongóknak pedig kikapcsolódás céljából. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Tulajdonképpen kidolgozott karakterek voltak, bár a külső megjelenésről többet is olvastam volna.
Borító: 9/10 – Szerintem jó, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimis könyvek kedvelőinek, bár lényegében mivel így-úgy szerelmi szál is akad elvétve benne, még esetleg a romantika kedvelőinek is tudom figyelmébe ajánlani.
+ pont:  Az alapötletért.
- pont: Amiatt kap, mert csak a történet felétől kezd el kibontakozni a cselekmény, izgalmasabb lett volna, ha már hamarabb elkezd alakulni a krimis rész. És mert kicsit el volt kapkodva a vége.

0 Tovább

A bagoly röpte - Folytatódik a norvég krimi

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Pár napja írtam az értékelésemet a Magányos utazó című krimiről, és igazán megelégedésemre szolgál, hogy ennyien olvastátok a posztot, sőt, volt, aki Facebookon vissza is jelzett, hogy már ki is kölcsönözte a könyvet, és eddig nagyon tetszik neki, ő is egy éjszaka alatt jutott el a feléig. :)

Jöttem tehát a sorozat második részével, A bagoly röptével, és a befejezéséből úgy gondolom, ennek lesz még folytatása, legalábbis nagyon remélem. Szerencsére ez sem maradt el az elődjétől az izgalmakat tekintve.

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt SorozatEgy ​​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a HolgerMunch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?

A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.

A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

Értékelés:

Olvastam, hogy írták páran, hogy nem igazán erre számítottak Mia és Munch életének alakulásával kapcsolatban, és azt hiszem én sem, örültem volna, ha kicsit happy endesebbre sikeredik, vagy végre gatyába rázzák az életüket, de úgy tűnik, erre a befejezésre még várni kell. Nagyjából ugyanolyan hangulat uralkodott ebben a kötetben is, mint az első részben, bár ha lehet, még sötétebb, hiszen már nem csak ennek a két szereplőnek vannak gondjai az egységből, hanem más ügynöknél is kiborul vagy majdnem kiborul a bili. Megtudhatunk mások magánéletéről is ezt-azt, például Curryről. Én személy szerint örültem volna, ha Gabriel hátteréről is többet tudunk, vagy a kapcsolatáról, de talán majd a következő részben.

Érdekesség egyébként, hogy amellett, hogy ez egy nagyon jól megírt krimi, és mint az első rész is, egyáltalán nem olyan nyugis, amire egy norvég kriminél számítani lehet, tudunk izgulni a szereplőkért is, hogy jól vagy jobban alakuljon a sorsuk, és csak remélni tudom, hogy a végén azért mindenkinek a kedve szerint alakul majd az élete.

Kicsit többet megtudunk Mia ikertestvéréről, és felvetődik a kétség Sigrid halálesetével kapcsolatban is, mindezt azonban inkább a következő rész előrevetítéseként. Ezúttal a történet egy rituális gyilkosságról szól, ahol a meggyilkolt lányt tollakon találják meg, liliommal a szájában, mindenféle gyertyapentagrammák között. Természetesen most is annyi a gyanúsított, hogy kedvünkre válogathatunk közülük, de ismételten semmi esély arra, hogy rájöjjünk, ki az elkövető, még annyi sem, mint az előző részben, mert ott legalább megsejtettem valamit. Itt hiába mutogattam ujjal, és kárörvendtem, amikor már majdnem kiderült, hogy tényleg XY volt, a végén mégsem volt igazam. :) Megint csak azért érdekes és izgalmas, megfejthetetlen a történet, mert több apró, nem csak a térben, hanem az időben is elszórt morzsából egyszerűen lehetetlen a meglévő információkból összerakni a történéseket, de ha valaki képes volt  vagy lesz rá a könyv olvasása során, leborulok előtte. Nehéz kihámozni a sok dolog közül, hogy mi az, ami igazán célra vezet, és mostanában Miának is ez a problémája. Azért örültem volna, ha vagy az első, vagy ebben a részben van valami emlék, vagy bármi, ami alapján én is megállapíthatom, hogy Mia mekkora egy zseni (volt) tényleg, hipp-hopp megoldotta az ügyeket, mert ez most nem nagyon ment neki. Persze meg tudom érteni, teljesen szét van esve az élete, de az elmúlt 10 évben, mióta meghalt a testvére, akkor nem volt szétesve??? Miért pont most jött rá az agybaj? Sokszor úgy éreztem, csak körbe-körbe tapogatózik, és összefüggéstelenül említgeti a még számomra is teljesen egyértelmű dolgokat, következtetéseket, a többiek pedig mindezért kb. Istenként kezelik. Nem látok rá indokot, hogy zseninek tituláljuk, vagy, hogy ennyire oda legyenek érte. Remélem, a következő részben be tudja nekem bizonyítani, hogy tényleg ért a dolgához, különben nem leszünk jóban. És szedje már össze magát!

Munch az egyik legszimpatikusabb karakter, titkon én is abban reménykedem, amiben ő, hogy minden jóra fordul, és boldog lesz végre. Jó nyomozó és végképp jó vezető. Gabriel nőtte még a szívemhez magát, talán mert közel egykorúak vagyunk, ezért is szerettem volna többet megtudni a hátteréről, de remélem, hogy ami késik, nem múlik, mert ő az egyik legérdekesebb mellékszereplő.

Tudom ajánlani a könyvet azoknak, akik pl. olvasták az első könyvet, és magukkal ragadta őket az író stílusa, de lényegében azok is nyugodtan elolvashatják, akiknek az első könyvhöz nem volt szerencséjük. Nem egy folytatásos, összefüggő történet, mindegyik könyvben más esetet oldanak meg, ugyanakkor én azért is olvastam el előtte az első részt, mert szerettem volna megismerni a szereplőket és végigkövetni a jellemfejlődésüket vagy az életük alakulását. Amit az első részből megtudtunk róluk, egyébként az említésre kerül ebben a kötetben is, így még ebből a szempontból is nyomon követhető a történet.

Összességében nagyon tetszett, és felkeltette újbóli érdeklődésemet a krimik világa iránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE 
Karakterek: 10/10 – Az első részből megismert karakterek, akik sajna még mindig nem jutottak túl egyéni problémáikon, sőt.
Borító: 10/10 – Jó, tetszik, ámbár azért nekem a külföldi borító jobban tetszett. :)

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Mert tovább göngyölítette az ügyosztály életét, és új ügybe nyerhettünk bepillantást.
- pont: NINCS. Hol a harmadik rész? :D

0 Tovább

Magányos utazó - A legjobb (norvég) krimi

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat

 Ó, ha olvastam még ilyen fantasztikus krimit!!! Azt hiszem, azzal fejezem ki legjobban a csodálatomat, ha elárulom, hogy ezt a röpke 488 oldalas könyvet mindössze két éjszaka alatt kivégeztem, annyira imádtam, és minden egyes lapját végigizgultam, egyszerűen egy pillanatra sem hagyott pihenni. Imádtam!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller SorozatHolger ​​Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjork krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti.

Értékelés:

Nem emlékszem pontosan, került-e már krimi a legmagasabb szinten értékelt könyveim közé, de az biztos, hogy ez a könyv minden elismerést megérdemel, és csak hajbókolni tudok a nagyszerű író előtt. Nem véletlen, hogy 30 országban jelenik meg Samuel Bjørk legújabb könyve, az ebben a kötetben megismert nyomozópáros friss története, A bagoly röpte, ami itthon is most került kiadásra (és igen, nekem már megvan, lesznek még álmatlan éjszakáim).

Bjørkről annyit érdemes tudni, hogy ő egy norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta; két nagysikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez.
A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon is szerepelnek. A norvégiai Trondheimben él.

Eleinte bevallom, kétségeim voltam a krimi könyveket illetően, hiszen nem sűrűn olvasok ilyet, mert személyes tapasztalataim szerint néha eléggé elcsépeltek tudnak lenni, de ismét csak egy olyan személy ajánlotta nekem a könyvet, akinek megbízom az ízlésében, és szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, már most alig várom, hogy kezembe vehessem a második részt, és mindenki békén hagyjon.

Nem gondoltam volna, hogy egy norvég férfi, aki egy annyira bűnözéstől mentes, elszigetelt országban él, képes egy ennyire vérfagyasztó, izgalmas, agymozgató könyvet írni. Tényleg azt hittem, hogy ez valami laza, norvégok számára bár krimi lesz, de nekünk, az amerikai krimin nevelkedett generációnak nem fog sokat mutatni. Hát erősen tévedtem, sőt, külön erénye a könyvnek, hogy nincs tele féktelen és értelmetlen lövöldözésekkel, unalmas szerelmi szálakkal, nem kezdenek a szereplők a legizgalmasabb részben egyszer csak csókolózni érthetetlen módon. Végig magával ragadta a figyelmem, és amint egy kicsit úgy éreztem, hogy na, most egy pár oldal pihi következik, a történet erre mindig rácáfolt. Nagyon tetszett, hogy minden mindennel összefüggésben állt, mégsem tudtam kibogozni a szálakat, bár azért egészen őszintén, én egyszer megsejtettem valamit az elkövetőről, de valamiért el is vetettem az ötletet, és a végén mégis igazam volt. Annyira sok kis összetett részből áll az egész egybe, hogy néha már nehéz volt nyomon követni az eseményeket, de szorgalmasan próbálkoztam vele, már azon is gondolkodtam, jegyzeteket készítek, hátha rájövök valamire, de természetesen úgy van megírva a könyv, hogy mindig kapunk egy kis kirakósdarabkát, és csak a végén tud kirajzolódni az egész történet.

A főszereplők nagyon szerethetőek, mindegyiknek megvan a maga hibája, szóval külön tetszik, hogy nem ilyen tökéletes, könyvszerű figurák, hanem nagyon is életszagúak. Munch nyomozó kicsit kövér (bár én a képzeletemben azért javítottam a kinézetén), Mia egy kissé depressziós és lejtőn van az élete, de a többiek körül sincs minden tökéletesen rendben, hiszen az élet pont erről szól. Semmi sem csak fekete vagy fehér, hanem a dolgok és az emberek a színek minden változatában pompáznak, és nehéz megfejteni őket. Pontosan ezt éreztem a könyv olvasása során, hogy szeretném megérteni a szereplőket és megismerni a múltjukat, úgyhogy nagyon örülök, hogy A bagoly röpte előtt mindenképpen ezzel a könyvvel akartam kezdeni, mert bár lehet, hogy cselekményileg külön történet, mégis úgy éreztem, fontos, hogy megismerjem szereplőket és a szívemhez nőjenek. Hiszen egy jó sorozatnak pontosan ez a lényege, hogy a végére egyszerűen képtelenek vagyunk elengedni a főszereplőket, annyira a szívünkhöz nőnek, hogy velük álmodunk, velük képzelődünk, róluk ábrándozunk, beszélünk, az ő helyükbe képzeljük magunkat és így tovább. Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, az is majd legalább ilyen hatást gyakorol rám, és még ennél is bővebb értékelést hozhatok nektek róla.

Bjørk fantasztikus író, mindent részletesen kidolgozott és megtervezett, pont, mint egy profi sorozatgyilkos. A legtehetségesebb szerintem a szereplők ábrázolásában, de az ügyek felgöngyölítésében és a titokzatoskodásban sem utolsó. A könyvnek az a szépsége, hogy bár például jómagam nem valami sok krimit olvasok és előítéleteim vannak a krimikkel szemben, mégis kilóra megvett magának az egész, és tényleg két éjszakám ráment, nem ültem rajta hetekig, hanem egyszerűen hihetetlen sebességgel faltam a lapokat, mert mihamarabb tudni szerettem volna, ki a gyilkos és mik az összefüggések.

Bár az Athaneaum kiadó általában többnyire nők számára olvasható könyveket ad ki, itt a tökéletes példa rá, hogy igyekeznek a férfiak kedvében is járni. Srácok, ha valami nagyon izgalmas, sallangoktól, kliséktől és szerelmi mellékszálaktól mentes, különleges ügyosztályról, gyilkossági nyomozásról szóló könyvet szeretnétek olvasni, aminél nem derül ki rögtön a legelején a vége, akkor ebbe kezdjetek bele!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat
A külföldi borító

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE - IMÁDTAM
Karakterek: 10/10 – Tökéletesen kidolgozott, egyedi szereplők, nem tökéletesek, de könnyű őket megkedvelni.
Borító: 10/10 – Tökéletes, nagyon-nagyon szép munka!!!
moly.hu-n elért százalék: 87% - Miért csak ennyi? Részemről 99%
Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Azért a rengeteg izgalomért, amiért úgy olvastam a könyvet, hogyha valaki félbeszakított, csak vérben úszó „hagyjál már békén” tekintettel jutalmaztam érte. Szerintem érthető!!!
- pont: NINCS. Minél hamarabb elkezdem a második részt, ami mint tudjátok, most jelent meg.

0 Tovább

Történelmi szerelmesek "Nászéjszakája"

A történelmi, avagy régebbi korokban játszódó regények már Dallos Sándor – A nap szerelmese és az Aranyecset című Munkácsy történetek óta a kedvenceim. Nem csoda hát, hogy egyből szívembe lopta magát nem csak A három grácia Brigitte Riebe-től, hanem Mary Jo Putney Fekete özvegye, és most Donna McMeans Nászéjszaka című regénye is. Talán még nagymamám szerettette meg velem a kosztümös filmeket, és ezután alig pár év késéssel az ilyen témájú könyvek is felsorakoztak az érdeklődési köreim listájának közepére.

Könyvajánló 5 Romantikus Felnőtt Történelmi SorozatFrancesca ​​a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét. 
Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.

Értékelés:

Mivel Gerenar Press gondozásában már több hasonló könyvet is olvastam, így teljes mértékben tudtam, hogy mire számíthatok (lásd a Fekete özvegy című könyvértékelésemet). Egy kedves, romantikus, happy end történet, némi csavarral, sok-sok félreértéssel, a szálak összegabalyodásával, amiket természetesen alig várunk, hogy kibogozhassunk, és, hogy minden félreértésre fény derüljön. Az ember lelke alapvetően szomjazik az igazságra, a boldog befejezésre és a tisztázásokra, így a problémafelvetések úgy vélem, kellően „idegesítőek” voltak ahhoz, hogy olvastassa magát a könyv. Végig szurkoltam a szerelmes párnak, és annyira jók voltak a főszereplők leírásai, hogy némelyik mondaton még jómagam is el-elgondolkodtam vagy egy-egy huncut mosoly költözött az arcomra. Nem mondom, hogy mindig csak ilyen könyvet olvasnék, de sok krimi vagy fantasy között nagyon is jól esik felmelengetni a szívemet egy-egy ilyen kedves történettel, amitől tudom, hogy mire számíthatok, nem fogok sírva könyvet hajigálni meg ilyenek. Azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket, mindenképpen tudom a figyelmükbe ajánlani.

Tetszett, hogy régebbi korban játszódik, hiszen, mint fentebb említettem, engem régóta érdekel az ilyesmi téma, ez a megközelítése a dolgoknak. Szeretek grófokról, vikomtokról, hercegekről, hercegnőkről stb., olvasni, megismerni az akkori öltözködési vagy illemtani szokásokat, megtudni azt, akkoriban hogy éltek a házasok, mi volt a tendencia.

Sikerült egy nagyon figyelemfelkeltő és férfias főszereplőt alkotni az írónak, és bár számomra egy kissé koros (26) volt a főszereplő nő a szerepéhez, azért nem volt rossz, hogy velem egyidős. Furcsa, de úgy gondolom, egy megfelelő zene hallgatása az olvasás közben javítja az élményt. Sokat bosszankodtam a könyvben való félreértések végett, és néhol már a fejemet fogtam és legszívesebben egymáshoz rugdostam volna a főszereplőket, de hát éppen azért érdekes egy ilyen regény, mert adott egy probléma, tetőpont és egy megoldás.  Kifejezetten érdekesek voltak a főhősnő problémái, a csábítási módszerei, és jól szórakoztam olvasás közben. Azt hiszem, ez a szerelmes történet egy tökéletes példa arra, néha mennyire előítéletesek tudunk lenni, és, hogy nincs olyan ember, aki tökéletes - maximum csak számunkra. Még mindig úgy gondolom, hogy érdekel a kiadó többi történelmi-romantikus kötete is, és alig várom a következő lazítást.

Könyvajánló 5 Romantikus Felnőtt Történelmi Sorozat
A könyv eredeti borítója

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5., Nagyon jó
Karakterek: 8/10 (egyszerű, romantikus karakterek)
Borító: 8,5/10 – Illik a sorozat többi részéhez. :)
moly.hu-n elért százalék: 85%
Kinek ajánlom: A romantikus vagy a történelmi könyvek kedvelőinek
+ pont: Mert megint egy másik korszakot ismerhettem meg és mert olvasmányos a stílusa.
- pont: Hát, nagyon kiszámítható volt a vége, de végül is egy vérbeli romantikus történettől nem is várhatunk mást. Azért voltak benne meglepő csavarok. :)

0 Tovább

Csillagpor

Neil Gaiman angol fantasy, képregény, sci-fi regényíró, aki olyan díjakat is bezsebelt, mint az Eisner-, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díj; aki már négyéves kora óta olvas, és kedvencei között tudható Tolkien, 1999-ben írta a Csillagpor (Stardust) című regényét, ami nem is olyan régen került újra kiadásra az Agave kiadónál.

Könyvajánló Fantasy Ifjúsági 5 RomantikusNeil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Értékelés:

Nem tudom, pontosan miért, de nekem valahogy kimaradt a könyv és a film is eddig az életemből, így nem is nagyon tudtam, mire számítsak, azonban az új borító és a leírás felkeltette a figyelmemet. Amikor megláttam, kicsit rosszul esett, hogy vékonynak tűnik, pedig közel kétszáz oldal, de amint beleolvastam az első sorokba, az az ismerős mesebeli szellő csapta meg a lelkemet, ami még a Tolkien könyveit olvasva kerülgetett. Gondolom, nem véletlen, hogy Gaimannak Tolkien az egyik példaképe is.

Nagyszerű volt olvasni, egy egészen új világba kalauzolt el, szinte úgy éreztem, én is a része vagyok. Megkedveltem a kissé gyerekes, de jólelkű főszereplő(ke)t, Dunstant, Tristant, a szőrös kis segítőt és a lányt is. Bár a végén jobban örültem volna valami részletesebb kifejtésnek, több érzelemnek, csodálkozásnak, meglepődésnek, de ennek ellenére is egy kellemes olvasmány volt, mindenképpen tudom ajánlani a fantasy műfaj kedvelőinek, gyerekeknek vagy felnőtteknek egyaránt. Szívet melengető, tanulságokat tartalmazó történet manókról, csillagokról, szőrös kis lényekről, kalózokról, tünde földéről és Falva falváról. Utóbbi kicsit a Megyére emlékeztetett, de mint mondtam, ez talán nem véletlen. A könyv bővelkedik kalandokban, mesés helyekben, mesés történetekben, csodákban, varázslatokban, boszorkákban stb. Romantikus, s egyszerre szól barátságról, bátorságról, ígéretekről, csalfaságról, igazságról, szóval tényleg minden megvan benne, ami egy nagyszerű meséhez szükségeltetik – ami azonban nem csak a fiatalokat ragadja magával. Jómagam mosolyogva olvastam, és örülök, hogy a polcomon tudhatom.

Mindazonáltal néhány helyen jó lett volna részletesebben is olvasni az emberek érzelmeit, vagy világosabban látni az összefüggéseket, amit nézzetek el nekem, de számomra nem estek le egyből, van, ami csak a film megnézésével (na, ilyen se volt még, ugyanakkor a filmben sok mindent megváltoztattak, ahogy az már lenni szokott). És tényleg jó lett volna, ha a végén a nem-mondom-meg-melyik-résznél kicsivel több kifejtést kaptunk volna. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5., Nagyon jó, tetszett
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10 – Nagyon szép, személy szerint sokkal jobban tetszik ez az új, mint a régi.

moly.hu-n elért százalék:84%
Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek.
+ pont: A Tolkienhez hasonlatos stílusért és megfogalmazásért és azért, mert egy mesés világba kalauzolt el. :) Tetszett!
- pont: A (számomra) rövidségéért, mert bár közel kétszáz oldal, én négyszázban is szívesen olvastam volna a történetet.

0 Tovább

MOZGALOM☼☼☼☼☼MOZGALOM ☼☼☼☼☼MOZGALOM - a férfiak olvasásáért

Miért idegenkednek a férfiak az olvasástól?

"...mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat."

blog könyvajánló

Megosztom veletek az Athaneaum Kiadó legújabb posztját, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, ez pedig nem más, mint egy mozgalom a férfiak olvasásáért. Amint az a lentebbi posztból (cikkből) kiderül, a férfiak többsége nem olvas, illetve elenyésző az olvasó férfiak száma.

Röviden:
Mozgalom a férfiak olvasásáért

Készítsünk mémeket, ajánlókat, videókat, amelyek segítenek visszavezetni a férfiakat az olvasáshoz!
hashtag: ‪#‎segitsdaferfit‬

Ha érdekel, olvasd tovább!

A mozgalom részletes leírása:

„Segítsd a férfit, hogy rátaláljon!”
Mozgalom a férfiak olvasásáért

A nők 150 éve küzdenek a jog előtti egyenlőségért, az esélyegyenlőségért és az egyenlő bánásmódért. Az emancipációs (és egyéb gender) mozgalmak eredményeit, további céljait könyvtárnyi irodalom foglalja össze, ezernyi egyetemi kutatás viszi tovább – ezeket az eredményeket civil kezdeményezések igyekeznek a hétköznapi valóságba is átemelni. Tisztelet a nőknek, akik a többi nőért harcolnak!
Van azonban egy terület, ahol a nők mára akkora túlsúlyra tettek szert, hogy az kifejezetten riasztó, káros és veszélyes. Pontosítunk: nem a nők túlsúlya a riasztó, hanem a férfiak alulreprezentáltsága. Ez a terület az olvasás. Az olvasás az elmúlt 25 évben elveszítette a férfiakat. Egyszerűen eltűntek. Igen, mi is ismerünk olvasó férfiakat, sőt, író férfiakat is ismerünk. Ha azonban elemezzük a nagy (egységes) mérőszámokat, a helyzet drámaisága élesen, pontosan rajzolódik ki. A könyvvásárlók óriási többsége nő. A könyvesbolti vásárlókról csak intuitív ismeretünk van, az online rendelések azonban már mutatják a földindulásszerű eltolódást. Az Athenaeum Kiadó Facebook oldalának nemek szerinti összetételét számszerűsítve is közzétesszük: követőink 81%-a nő. Igen, tudjuk: ez nem egy auditált könyvforgalmi gender mutató, sem nem egy mérésen alapuló, reprezentatív olvasásszociológiai study eredménye (ráadásul az Athenaeum rendszeresen gondoz elsősorban női figyelemre számító tartalmakat). De nézzünk körbe, és ébredjünk: azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy az arány az olvasás egész területén hasonló.

Örülünk a női olvasóinknak, büszkék vagyunk rá, hogy ennyi ember számára tudunk olvasnivalót adni. De most komolyan: mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat. Ezeket a hatásokat egyszerűen nem engedhetjük elveszni. Meg hát… olvasni jó!

Az Athenaeum Kiadó ad hoc mozgalmat indít „Segítsd a férfit, hogy rátaláljon!” szlogennel.

1. Felhívást intézünk olvasóinkhoz, hogy ajánljanak olvasnivalót férfi ismerőeiknek itt a Facebookon #segitsdaferfit hashtaggel, készítsenek mémeket, amelyek a párok közös olvasását, az olvasás, férfiakra gyakorolt hatását jeleníti meg!
2. Felhívást intézünk minden Facebook felhasználóihoz, hogy segítsen eljuttatni ezt az üzenetet a lehető legtöbb emberhez!
3. Felhívást intézünk a magyar médiához, hogy foglalkozzon a kérdéssel, segítsen társadalmi párbeszédet kezdeményezni a témáról – mert megoldások mindig a diskurzusokból születnek.
4. Felhívást intézünk minden magyar könyvkiadóhoz, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, és együtt, akár közös rendszerben segítsük a férfiakat visszatalálni az olvasáshoz.
Márai klasszikus mondata: Gondold meg, hogy csak az ember olvas.
Ma ez így érvényes: Gondold meg, hogy csak a nő olvas.
És meggyőződésünk, hogy csak az olvasó nő az, aki segíteni tud abban, hogy ez megváltozzon.

Az Athenaeum Kiadó csapata

0 Tovább

Magyarok külföldön - Anglia

3 IDEGEN Könyvajánló 4 Dokumentumregény

Az Athenaeum kiadó „kivándorló” sorozatának első könyve, a Let’s kifli azután kötött ki a polcomon, miután Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban könyve annyira az élre került az értékelési listámon. Bevallom, ennek fényében kicsit többet vártam ettől a könyvtől.

3 IDEGEN Könyvajánló 4 DokumentumregényVan egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

Értékelés:

Mint ahogy annyian írjátok, valóban, én is inkább egy regényre számítottam, tulajdonképpeni novellák sokasága helyett. Talán csak azért, mert a sorozat második kötetével kezdtem, Makai Rita – Határtalan szerelem című könyvével, ami annyira magával ragadott, hogy már magas elvárásaim voltak Kovács Eszter könyvével szemben is, de neki sajnos nem sikerült megütnie a mércét. Mindazonáltal a sorozat további részeinek természetesen adok majd esélyt, hiszen az, hogy az első kötetnél a második ennyivel jobb, talán a harmadik minőségét is előrevetíti.

A legnagyobb problémám a könyvvel a személytelenség volt. Én egy E/1-ben megírt, személyes történetet vártam, ehelyett majdhogynem egy útikönyvet kapunk eredményül, száraz tényekkel, itt-ott kisebb, összefüggéstelen történetekkel.

„Az angol kanalakat bújtat össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni, megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk.”

Szóval végigolvasom a történetet „a lányról”, akivel semmiféle kapcsolatot nem érzek, nem kedveltem meg, nem tudtam meg az indokait, az érzéseit, a gondolatait. Nem nőtt hozzám, mint főszereplő, Ritával ellentétben, akinek a könyvén nem csak röhögtem, de még a sírás is elkapott egy-egy fejezetnél. Nem tudtam szurkolni a Londonba költöző „lánynak”, nem éreztem úgy, hogy a barátom. Talán az is a probléma, hogy alapvetően nem rajongok a novellákért. A kiterjedt, akár több ezer oldalas olvasmányokat szeretem.

Mindazonáltal azoknak, akik szeretik ezt a műfajt, akiknek nem minden vágyuk, hogy kötődhessenek a szereplőkhöz, akik unatkoznak a nyaraláson, buszon, vagy akiknek naponta csak pár percük, fél órájuk van olvasni, azoknak tudom ajánlani. Nem egy hosszú könyv, elég kicsi, így táskában is könnyen elfér, akár egy útinapló.

Aki pedig már olvasta, és elbizonytalanodott a sorozat további köteteivel kapcsolatban, annak üzenem, hogy olvassa el a Rita könyvéről írt értékelésemet is, és bátran vesse bele magát, vegye meg, nem fogja megbánni. :) Nekem annyira tetszett, hogy még interjút is készítettem az írónővel.

Mások molyos véleményei:

„Kovács Eszter a Let's kifliben a londoni hétköznapi élet szépségeit illetve nehézségeit ágyazta a novellákba. Úgy érzem, hogy ha a történetek nagy része kitalált is, mégis sok táplálkozik emlékekből, de a szerző inkább kívülállóként próbálja ezt a világot megmutatni nekünk, tehát ez nem egy emlékirat. Sem semmilyen más szándék nem vezérli: csak bemutat, nem elriaszt és nem is vonz. Nem foglal állást, csak megmutatja a sokszínű London egy arcát: „Tessék, én így látom!"”

„Ez a könyv engem kicsit meglepett, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy összefüggőbbek lesznek a történetek benne, és valahogy nem éreztem magaménak az olvasmányt sajnos, a könyv befejezése után sem. Pedig a borítójába beleszerettem, szerintem gyönyörű.”

„Olyan, mint egy útikalauz. Hasznos kis könyvecske, tele életképekkel, egy különbséggel, hogy mindez rövid novellákból áll. Ami nagyon tetszett benne, hogy minden életszerű volt és valós. Vagyis pontosan az a könyv, ami minden olyan ébren álmodozónak el kell olvasnia legalább egyszer, aki valaha el akar jutni Londonban, akár turistaként, akár hosszú távon.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  3,5 (Valahol a 3 és 4 között)
Történet: 6/10
Karakterek: 6/10
Borító: 10/10 – Ez tetszett viszont, és a borító is kemény.

moly.hu-n elért százalék: 67%
Kinek ajánlom: Akik szeretik a novellákat, vagy érdekli őket a külföldre költözés.
+ pont: Az alapötletért.
- pont: Mert az E/3-ban megírt történet miatt „A lány így, a lány úgy” távol éreztem magam a történettől, és a fejezetek annyira nem függtek össze, hogy úgy éreztem, több novellát olvasok, semmint regényt.

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik „Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne.” Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Ezekre az esős nyári napokra tökéletes az Arkangyal éjjel könyv olvasása. Sokat lehet belőle tanulni az emberek jelleméről, cselekedeteiknek kiváltó indokaikról.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGENAmikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Értékelés:

Megmondom őszintén, a leginkább az tetszett a könyvben, hogy egy egészen más nézőpontból mutatja be a nőket, kiváltképp a sztereotípiákat magáról levető főhősnőt, akinek még a nevét sem tudjuk. Igaz, ami igaz, eleinte elég unszimpatikus volt nem csak ő, de maga a könyv is, azt hittem, valami nagy igazságokat megmondó, bölcsességekkel és klisével teli könyvet tartok a kezemben, ehelyett egy nagyon izgalmas, és a figyelmemért becsületesen megküzdő krimit kaptam eredményül. Élveztem, hogy a sötétben bolyongok, és majdhogynem magam okoskodhatom ki, ki miért és mit tett, a legjobb pedig az volt, hogy a végeredmény annyira szövevényes és szerteágazó volt, hogy nem egy egyszerű, hétköznapi kis hétvégi regény lett az eredmény. Nem számítottam sokra, maximum arra, hogy egyből megmondom majd, nagyjából ki lehet a tettes, de mivel annyira sok esemény történik, amik majdhogynem összefüggéstelenek, ötletem sem volt, mi fog ebből kisülni. Tulajdonképpen egy szépen felgöngyölített történet, egy elegáns labdába csavarva. Nem mentes erőszaktól, az biztos, de melyik krimi az? Egy női „igazságosztó”, aki maga is egy nagy antiszociális gazember, aki éjjel elkapja a feleségbántalmazó „szarházikat”. De mi a helyzet, amikor őt találják meg? Nem mindennapi felállás, és azt hiszem, nincs is nagyon ilyen könyv a polcomon, talán ha nagyon akarom, Kepnes: TE című regényéhez sorolnám.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Nagyon ötletes volt, hogy az egész Budapesten játszódik, és kicsit rémisztő volt belegondolni, valójában tényleg mi minden játszódhat éjszaka Pest elhagyatott kerületeiben, milyen rémes és akár valós személyek is élnek köztünk. Ez tényleg egy olyan történet, ami akár bármelyik pillanatban beleszőheti magát a mi életünkbe is. Tudom ajánlani a krimi műfaj kedvelőinek, akik szeretik megdolgoztatni az agyukat. Továbbra sem kell félni a magyar szerzőtől, ahogy arra már korábban felhívtam a figyelmeteket, mostanában csupa jókat olvasok tőlük és köszönöm nekik. :)

Mások molyos véleményei:

„Az Arkangyal éjjel olyan „bicskanyitogató” helyzeteket és karaktereket tár elénk, amelyektől garantáltan felmegy az emberben a pumpa tehetetlen dühében. Az írónő ugyanis a családon belüli, illetve nők elleni erőszakot – illetve találó megfogalmazásában ezek okozóját, a „háztartási Hitlereket” – tűzte ki a regény központi témájaként, amely bizony minden, csak nem könnyed. Ezzel együtt mégis igazán élvezetes és szórakoztató stílusban sikerült megírnia a történetet, amelyhez nagyban hozzájárul az a tömény irónia, amely átjárja a lapokat, köszönhetően főszereplőnknek.”

„Az Arkangyal éjjel a könyvheti friss megjelenések egyik kiemelkedő darabja. Odaüt és nem kíméli az ellenfelet. Szinte fáj a férfi olvasónak is. Lendületes, mai történet.”

„…Olyan hitelesen és letaglózóan mutatja be egyrészt a bántalmazottakban lezajlott folyamatokat, másrészt a Méregzsákunk védekező mechanizmusait és önigazoló paranoiáját, hogy az olvasó nem tudja nem átérezni a szereplőkkel történteket. Én konkrétan álmodtam a könyvről és a történetről.
Az Arkangyal éjjel nem egy könnyű olvasmány. Nem is való mindenkinek. Van aki nem fogja bírni, van akinek nem fog tetszeni és lesznek olyanok, akiknek elég a saját tapasztalat. Mert egy nagyon sötét képest fest, a világunknak egy olyan oldalát mutatja meg, amit nem szívesen látunk. És pont ezért fontos könyv. Mert sokak által befogadhatóan teszi ezt.”

„…nagyon jó ez a könyv azért, ami – de jó azért is, amit sikerül elkerülnie. Például nem lesz belőle szimpla tanulmány a családon belüli erőszakról, női-férfi helyzetről, továbbá nem lesz belőle „óda az erős nőhöz” sem, mert főhőse nem pusztán holmi női Batman (és pláne nem reaktivált Görbe Nóra, hála a jó Istennek) – annál sokkal komplexebb, vitathatóbb figura”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8/10 – Nekem ez az arkangyalos dolog nem igazán fűződik a történethez, így valami más címet és borítót találtam volna ki neki, valami frappánsabbat.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, a krimik kedvelőinek.
+ pont: Nagyon jól megírt krimi, és végig tekergőzött az agyam, de nem tudtam rájönni az összefüggésekre. Kicsit Columbos.
- pont: A közepén kicsit leengedett a történet, és a végén hiányoltam pár plusz információt. Mintha valami folytatásra várnék. Az utolsó oldalig minden olyan befejezettnek tűnt, aztán megint mintha arcul csaptak volna és: mi van???

0 Tovább

Párizsban magyarként egy arab férfi oldalán - Interjú Makai Ritával, a Határtalan szerelem Párizsban című könyv írójával

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Ezt az interjút én készítettem. Kérlek, amennyiben közzéteszed ezt a posztot, tüntesd fel forrásként a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt, köszönöm!

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Már EBBEN a posztban részleteztem nektek, mennyire tetszett Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban című könyve, egy kis részlet ebből:

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

...
Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és „csak azért sem” hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

  1. Rita, nagyon szépen köszönöm, hogy adsz nekem interjút, őszintén szólva amikor elkezdtem összeírni a kérdéseket, hirtelen azt sem tudtam, hol kezdjem, annyira magával ragadott a könyved, hogy csak ugrabugrálni szerettem volna, mint egy kisgyerek, és ölelgetni a könyvet, hogy „szupi, ez az enyém, ha-ha”. :) Nagyszerű író vagy, és egy külön cikkben foglalkoztam a könyvvel, remélem, elolvasod majd, mi tetszett benne annyira.

De jó ezt hallani :). Tudod, amikor először olvastam az értékelésedet a könyvről, annyira letaglózott, hogy hosszú ideig csak ültem és meredtem magam elé a munkahelyemen, majdnem elsírtam magam utána... Nagyon megérintett, amit írtál, és az is, hogy időt és energiát szántál arra, hogy értékeld a könyvemet. Mikor ízlelgettem a soraidat, úgy éreztem, hogy átment az üzenet, amit szerettem volna átadni a könyv által, és ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől... Ezúton is köszönöm szépen. Másodjára olvasva a cikkedet pedig lefordítottam Lotfinak, mondatról mondatra, mert szerettem volna,hogy ha ő nem is tudja elolvasni magát a könyvet a nyelvi korlátok miatt, azért azt érezze, hogy mások hogyan látják és élik meg a történetünket.

  1. Rögtön a legfontosabb kérdést szeretném feltenni neked, némi sugallással: UGYE írsz majd még könyvet nekünk? :) Ha igen, az is az életedről szól majd, vagy megpróbálkozol mással is?

Nagyon jólesik, hogy szeretnél még olvasni tőlem :). Ez attól is függ, hogy mekkora (lesz) az érdeklődés a könyvre, mert az elsősorban a kiadómon múlik, hogy szeretnének-e még regényt tőlem, és ha igen, milyen témában.

Azt, hogy hova sodor az élet, sosem tudom, nem terveztem a Lotfival való találkozást sem, sem azt, hogy Párizsba költözöm, sem pedig, hogy szakmát váltok. Sőt, a legszebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a Facebook-bejegyzéseknek köszönhetően majd felkérnek egy könyv megírására, mert aktualitása lesz annak a témának, ami számomra most már a mindennapokat jelenti: Párizsban lakni, magyarként, eleinte nyelvtudás és állás nélkül, és egy muszlim férfival megosztani az életemet, szembesülni a kulturális különbségekkel, és sokszor saját magammal is, az értékrendemmel, a vágyaimmal, azzal, hogy ki is vagyok én valójában.

Az biztos, hogy folyton olyan lehetőségeket hoz számomra az élet, amelyek következtében új területeken próbálhatom ki magam. Így lettem önkéntes egy hajón, így tartottam előadást franciául informatikából, és így kértek fel arra, hogy otthoni közönség előtt beszéljek a tapasztalataimról (pedig én nagyon reszketek, ha mások előtt kell előadnom)...

Folyamatos fejlődésben vagyunk mindannyian. Meglátjuk, mit hoz a sors a továbbiakban, ez ma még talány :).  De én mindenképpen nyitott szemmel fogok járni...

  1. Elmesélnéd, hogy is történt a köteted kiadása? Úgy rémlik, a posztjaid alapján keresett meg téged a kiadó, ezt a Facebook-oldaladon olvastam. 

Igen, pontosan ez történt. Körülbelül 7-8 évvel ezelőtt egy könyvkiadóban dolgoztam pénzügyi kontrollerként, és így kerültem kapcsolatba Orsival is, aki később a Facebookon olvasta a posztjaimat, és szólt az Athenaeumnak, hogy itt van ez a lány, aki külföldi magyar, ráadásul egy muszlim férfival él együtt, és elég ízesen és kalandosan ír, talán lenne benne fantázia...

A tanulság ebből is az, hogy sosem lehet tudni, hogy mi miért történik, miért találkozol bizonyos emberekkel, a nagy egész mindig csak a későbbiekben áll össze, és akkor érted meg, hogy az életben a véletlenek nem is igazán véletlenek :).

És a kiadó úgy találta, hogy igen, van bennem fantázia, az életem alakulása nagyon aktuális kérdéseket érint, és lenne rá érdeklődés. Megkerestek, és mikor otthon voltam, leültünk egy fél órára beszélgetni. Már akkor is hihetetlennek tűnt, hogy mibe csöppentem, de csak később, mikor visszautaztam Párizsba, tudatosult bennem, hogy valóban számítanak rám, és itt egy könyv fog születni, nem csupán álmodtam az egészet. Ezt követően elkezdődött az igazi munka, megalkotni a történet fő nyomvonalát, a vázát, a szinopszist a fejezetcímekkel, a tartalom leírását, a borító megtervezését, és végül írni, írni, írni, folyamatosan.

Évivel, a szerkesztővel szinte minden héten beszéltünk, szinte már közeli ismerősömnek mondhattam a történet befejezésekor, csaknem többet értekeztem vele, mint a szüleimmel. Blankának, a marketingért felelős hölgynek pedig mindig voltak jó ötletei a címmel és később a borító struktúrájával kapcsolatban. Mindannyian biztattak és nonstop rendelkezésre álltak, bármilyen kérdésem is volt, és ezúton is köszönöm nekik a sok segítséget, Tibornak is a kiadó vezetőjének, hogy ismeretlenül is bizalmat szavazott nekem és a regényemnek.

  1. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy megjelenhet a történeted? Gondolkodtál rajta vagy egyből tudtad, hogy igent mondasz? Voltak kételyid azzal kapcsolatban, hogy „kiadd” az életed?

Őszintén szólva nem gondolkodtam rajta, egyből igent mondtam. Maximum pár másodpercig hezitáltam, mert nem hittem el, hogy ez tényleg velem történik, nem tűnt valóságosnak.

Voltak ellenérzéseim, persze, de elsősorban nem magam miatt, mert én nagyon nyitott ember vagyok, teljesen közvetlenül tudok mesélni szinte bármilyen engem érintő dologról, és ezért is szeretnek annyira a többiek, pillanatok alatt rá tudok hangolódni arra az emberre, akivel beszélgetek, akár egy régi jóbarát, nincsenek köztünk falak. A végletekig tudok lelkesedni dolgokért, és ha fáj valami, azt sem rejtem véka alá, még ha ez olykor sebezhetővé is tesz. De ezért vagyok olyan emberközeli, pont olyan vagyok, mint bárki más.

Gyakran kérnek tőlem segítséget, és ha tudok, szívesen adok tanácsot. Képes vagyok kapcsolódni, mert érdekelnek az emberek, az életük, az érzéseik, a gondolataik.

A kérdésedre válaszolva: ha voltak aggályaim, azok inkább a könyvben szereplő emberekkel kapcsolatban merültek fel: vajon nem bántok-e meg senkit, azzal, amit leírok, vajon milyen hatással lesz ez az ő életére, ha elolvassa/olvasnak róla, és vajon képes leszek-e hitelesen átadni azt, ahogy én megéltem bizonyos történéseket, túlzott elfogultság nélkül, megfelelő érzelmi intelligenciával, nem vádolva vagy vagdalkozva. De ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy én szeretem a könyvben szereplő embereket, és a szeretet nem árthat, ha tudatossággal párosul.

  1. Hogyan raktad össze a könyvet, mennyi volt meg belőle, mikor felkerestek? Csak pár részlet, pár poszt, aztán kibővítetted az egészet egy történetté?

Egy-két fejezet volt meg csupán, és rengeteg rövidebb-hosszabb Facebook-bejegyzés 2-3 évre visszamenőleg, illetőleg naplófeljegyzések, mikor éppen elutaztunk valahova, arról, hogy mit csináltunk.

Mikor kiköltöztem Párizsba, az elején folyamatosan vezettem, mikor hova mentünk, aztán az idő múlásával el-elmaradoztak az írások, kicsit bedaráltak a mindennapok és a kihívások, gyakran nem volt energiám vagy kedvem írni. Ekkor már főleg akkor osztottam meg valamit, ha az nagyon mély benyomást gyakorolt rám, vagy ha valami nyomán nagy felismerések születtek (ilyen volt például az önkénteskedés, illetve bizonyos filmek, amiket láttunk, helyek, ahol jártunk, vagy éppen a Fitec tanfolyam, az állásexpo). Ezek a történések kerültek be egyébként a könyvbe is, csak kerek egésszé kiegészítve, hogy legyen íve a sztorinak és élvezhetőbb legyen az olvasó számára.

  1. Ezelőtt miket írtál, milyen szinten foglalkoztál az írással? Álmodtál arról, hogy kiadj egy könyvet?

Nagyon szeretek írni, gyerekkorom óta írok verseket (az órákon ezzel szórakoztam, illetve születésnapokra is folyton költöttem valamit, vagy szerelmem jeléül a kedvesemnek). A középiskolában az iskolaújság főszerkesztője voltam (még egy újságíró tanfolyamot is elvégeztem), majd kampányszöveget írtam a volt osztályfőnököm politikai karrierjének beindításához. Ezután volt egy nagyobb szünet.

Majd elvégeztem egy önismeretfejlesztő programot (ezt a könyvben is említettem), amelynek célja a tudatosság fejlesztése volt. Ennek köszönhetően egyre mélyebb felismeréseket éltem meg az életemben, és ez ismét arra sarkallt, hogy írni kezdjek, mert megint volt miről beszélnem, értékes, talán mások számára is hasznos gondolatokat oszthattam meg. A Facebookon folyamatosan betekintést engedtem az életembe, a legnagyobb sikereimbe és legmélyebb fájdalmaimba is (mert hiszek abban, hogy fontos, hogy ne csak a pozitív dolgokat mutassuk meg, a nehézségeket sem szabad szégyellni, egyrészt ez tesz minket emberivé, másrészt a kihívásokból tudunk tanulni és esetleg erőt adni másoknak, hogy felálljanak, ha ők is padlóra kerültek).

Mindig is álmodoztam arról, hogy lesz egyszer majd egy könyvem, vásároltam is egy üres lapokkal teli, aranyozott naplót, hogy majd egyszer abban írom meg életem történetét. Aztán beraktam a polcra és el is feledkeztem róla. De úgy tűnik, az élet másképpen akarta .

Könyvajánló Magyar 7 Blog

  1. Milyen írói tanácsokat tudnál adni az elsőkötetes próbálkozóknak?

Hű... Én még sosem írtam ezelőtt könyvet, nem igazán volt koncepcióm. Szerettem egy olyan könyvet írni, amely bemutatja egy ember lelki fejlődését a tartalmas és küzdelmes pillanatok közepette, ugyanakkor elmesélni egy különleges szerelem történetét annak minden szép aspektusával és árnyoldalával, a sok utazási élménnyel, a csodás történésekkel és találkozásokkal, amelyeket Párizsban, ebben a csodás városban éltem meg.

Ha tanácsot adnék, az az lenne, hogy őszintén, minden felszínesség nélkül írjunk, a szívünk mélyéről, mert az az, ami igazán megérinti az embereket és hitelessé tesz egy írót. Nem kell megjátszani, hogy mi minden helyzetben erősek és tökéletesek vagyunk, hogy minden pillanatban úgy áll a hajunk, mint a Taft reklámban, mert a sebezhetőség nem gyengeség, mindannyian esendőek vagyunk, ez tesz minket emberivé, és ezáltal megmutathatjuk, hogy bármit le tudunk győzni, ha igazán hiszünk benne, pozitívan, és fel tudunk kelni a padlóról, bármit is hozzon az élet. Nyitottnak kell lenni az életre, és akkor érkezni fognak a lehetőségek, bevonzzuk őket. A nyitottság talán kockázatos, de megéri kockáztatni, mert csodálatos dolgok történhetnek.

A másik tanács pedig, hogy higgyünk az álmainkban, a jóban, és abban, hogy megérdemeljük.

  1. Lotfi nem bánta, hogy megírtad nekünk ezt a történetet? Lefordítottad neki, elolvashatta ő is?
    Könyvajánló Magyar 7 Blog
    Rita és párja, Lotfi.

A válasz kettős. Egyrészt állatira büszke rám és a sikereimre, ő volt az első, aki rendelt a könyvből (még ha nyilvánvalóan nem is érti).

Ugyanakkor a kultúrájából adódóan ő eléggé zárkózott, számára a magánélet tabu és már az is intim dolognak számít, ha a barátaimmal magánéleti dolgokról beszélek, vagy ha fotókon kicsit testhez simulós ruhában mutatkozom. Elég szigorú ilyen tekintetben. Náluk ez nem megszokott, nem szoktak csajozós dolgokról beszélgetni a férfi barátaival sem.

A könyvet nem fordítottam le neki, talán majd egyszer, ha kiadják más nyelven is. De az biztos, hogy látva az emberek véleményét a regényemről, teljesen be van sózva, hogy ő is elolvashassa. Az utószóban köszönetet mondtam neki, és megkértem, ha lesz ideje, fordítsa le fordítóprogrammal, mert ez csak neki szól.

  1. Úgy tudom, még mindig Párizsban élsz. Szoktál gondolkodni azon, hogy hazajössz, vagy úgy érzed, most már Franciaországhoz kötődsz?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

Remek kérdés. Nagyon sokat gondolkodom, hogy hogyan tovább. Az eredője annak, hogy én itt vagyok, az Lotfi. Ha köztünk egyszer véget érne ez a történet, talán megfontolnám, hogy hazamegyek. Viszont ez egy komplex kérdés, összetett döntés.

Két éve és 8 hónapja lakom itt, és egy éve kezdett el igazán beindulni az életem a tanfolyamot követően. Végre van állásom, elismernek, egy csodaszép helyre költöztünk, ahol végre tényleg otthon érzem magam, lovagolni járok, félre tudtam tenni pénzt az utazásokra, és kompenzáltam az anyagi veszteségeimet, amelyek annak voltak köszönhetőek, hogy egy évig nem dolgoztam, csak folyton ingáztam Budapest és Párizs között.

Ugyanakkor nagyon hiányzik a családom, a régi barátaim, az otthoni hobbik, az, hogy valaki megöleljen a nehéz pillanatokban, és azt mondja, nem lesz semmi baj, egy barátnő, akit felhívhatok akár éjjel is, hogy beszélgessünk vagy összefussunk munka után. Párizs csodaszép város, és tele van lehetőségekkel, viszont barátok nélkül még egy ilyen lenyűgöző város is üres lehet.

  1. Mi az, ami legjobban hiányzik Magyarországról?

A család és a barátok, a találkozók, az ölelések. És persze Budapest, a hidak, a terek, a magyar beszéd, a tévé, a rádió. Ezen kívül a túró rudi, a sport szelet, a Balaton szelet és az Apenta málna :). És még talán a baromi egészségtelen virsli és párizsi is...

Apropó, gondolkoztál már azon, miért hívják a párizsit párizsinak? Egyes magyar kutatók, akik amúgy is hajlamosak a világ minden jelensége magyar eredetének kimutására, úgy vélik, hogy a termék nevét egy Pécsett élt bunyevác hentes találta ki 1897-ben annak érdekében, hogy valamilyen formában el tudja adni az absniclit is. A Párizs szóra azért esett a választása, mert a pécsi szelet név összetévesztető lett volna a bécsi szelettel...

  1. Külön szeretném megköszönni, hogy leírtad, mit szeretnél egy kapcsolattól, mit jelent számodra az egyenlőség, mit vársz el egy férfitól. Sajnos itthon is tévképzetben él sok férfi, és nehéz néha megértetnünk velük, hogy márpedig kell, hogy besegítsenek a házimunkába, hiszen nekünk is dolgozni (és gyereket nevelni) kell. Mit tudsz tanácsolni a hasonló cipőben járó nőknek, hogyan beszéljék ezt meg a párjukkal, egyáltalán lehetséges-e a férfiak felfogásán változtatni?

Ez igen meredek téma a párkapcsolatokban. Azt leszögezném, hogy én nem vagyok feminista vagy a gender-elmélet követője. Bár úgy gondolom, hogy az, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő joguk legyen az ambícióik megvalósításához, a karrierjük építéséhez, a spirituális kiteljesedéshez, nem tekinthető feminizmusnak, számomra ez egy alapvető emberi jog.

A mai világban különösen fontos több lábon állni, főleg a nőknek, mivel ha véget ér esetleg a biztos bázist jelentő párkapcsolat, nagyon nehéz helyzetben találhatják magukat, pláne egy vagy több gyerekkel. 

Amit a legfontosabbnak gondolok mai szemmel, az főként az, hogy ismernünk kell önmagunkat, és felvállalni azt, hogy mit várunk el egy párkapcsolattól szégyenérzet nélkül, és már az elejétől fogva kiállni emellett. Ha nem tudjuk, mit várunk el az élettől, ha nem nézünk a lelkünk mélyére, hogy kik is vagyunk valójában, akkor olyanok leszünk, mint a cél nélküli ladik, amely csak hánykolódik a tengeren, és mindenféle kósza szél vagy hullám más irányba téríti.

És ilyen esetben a társunktól sem várhatjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket, mert mi magunknak sincs halvány fogalmunk sem arról, hogy mi tenne minket boldoggá.

Én a párkapcsolatban a munkamegosztásban hiszek, és abban, hogy manapság már nincsenek tisztán női vagy férfi feladatok, elmosódtak a határok. Ha a nő főz, a férfi mosogat, ha a férfi csempét rak, a nő fugáz.

Ugyanez vonatkozik a problémák, az öröm és a fájdalom megosztására is az én olvasatomban. Jóban-rosszban, mindent megosztva.

Én részint ebben nőttem fel, és ebben hiszek. Ha ezt már az elején tisztázza az ember a kapcsolatában, nem érhetik meglepetések. Sajnos ezzel én is eléggé elkéstem az elején, mert amikor kiköltöztem, eléggé megrogyott az önbizalmam, így nem tudtam kellőképpen képviselni azt az álláspontot, amiben hiszek. Lotfi pedig muszlim, és ebben az esetben különösen fontos, hogy már a kapcsolat indulásakor kijelöljük a határokat, ameddig a társunk beleszólhat az életünkbe és irányíthat, különben kicsúsznak a kezünkből a dolgok és egy nap ott találjuk magunkat egy életben, amelyben nem érezzük már, hogy önmagunk vagyunk. Utólag már nagyon nehéz finomítani ezen.

Az arab kultúra és tradíció igen zárt ebben a tekintetben, elég nagy kihívás volt, hogy megértessem vele a feladatok megosztásának fontosságát. Az érzelmek megosztásáról már nem is szólva, ő otthonról azt a szemléletet hozta, hogy a problémákról vagy a lelki fájdalomról nem beszélünk, magunkban tartjuk, és inkább csendben vagy szájat összeszorítva őrlődünk a végletekig, majd megoldódik. Ez teljesen szemben állt az én nyitott, problémamegoldó magatartásommal.

A legnagyobb tanulság az, hogy az emberek csiszolódhatnak ugyan, de gyökeresen nem fognak megváltozni, legyen bármilyen hatalmas is a szerelem, a családi hátterünk nagyon fontos, azt, hogy milyen példát láttunk magunk előtt gyerekkorunkban, ugyanis ezt hozzuk magunkkal útravalóul. A víz is alakítja, formálja a kavicsokat, de a kavics az kavics marad, nem fog fű nőni belőle, ha belepusztulunk is. 

  1. Mit üzennél azoknak a magyar férfiaknak, akik bár mondják, de mégsem tekintik egyenlőnek a nőket?

Azt, hogy az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogok tenni valamit, hanem azt, hogy lehetőségem lenne megtenni. És ez nagy különbség.

Például, hogy szülhetnék 5 gyereket, de lehetnék akár helyette/mellette vállalatvezető, író, világutazó, bármi. Nem biztos, hogy az leszek, de van lehetőségem választani.

Az már más kérdés, ha egy kapcsolatban nem azonosak a két fél értékei és céljai, az hosszú távon szakításhoz vezet. Ezért fontos tudni azt, hogy mit várunk az élettől. Én például egyelőre nem érzem magam késznek a gyerekvállalásra, pedig imádom a gyerekeket és ők is imádnak engem, emellett pedig a társadalom értékítélete alapján már igencsak benne vagyok a korban. De mindez engem nem érdekel. Tudom, hogy momentán nem ez tenne boldoggá, talán 2-3 év múlva. Egyelőre szeretnék lovagolni, utazni, dolgozni, táncolni, rendszeresebben látni a barátaimat, kicsit sikkesebben öltözködni, mint azelőtt, jelenleg ezek okoznak örömet.

Lotfi mondta az elején, hogy a nők egyenlőek, de máshogy, orwellesen. Szerintem az egyenlőnek ilyen értelemben nincsenek árnyalatai.

Tunéziában szembesültem ezzel a kitekert gondolkodással, ami pedig egy elég liberális ország. A nő bemehet ugyan a férfiaktól hemzsegő kávézóba, nem tilos. Viszont jobban teszi, ha nem megy be, mert a férfiak ízléstelen dolgokat mondanak neki, és emiatt kellemetlenül éreznék magukat, és ez ugye senkinek sem jó, ezért jobb elkerülni az ilyen kellemetlen helyzeteket. Így már értem, miért nem mennek a nők oda, elkerülni a zaklatást. Érdekes liberalizmus. Erre azért megkérdeztem tőle, hogy ha valaki valami csúnyát mondana nekem, az kinek a hibája lenne, az enyém, aki nem csinált semmit, csak teljesen kulturáltan gyakorolta alapvető emberi jogait és bement egy kávézóba, vagy azé, aki nem tanult meg kulturáltan viselkedni és lakatot tenni a szájára.

Megjegyezném egyébként, hogy nem tartom túl nagy liberalizmusnak, ha egy nő ugyan bemehet valahova, de a kényelmetlen helyzet miatt inkább elkerüli, és nem jár el hazulról. Számomra a liberalizmus azt jelenti, hogy megtehetek valamit és nem ér miatta retorzió.

Én ebben hiszek, és abban, hogy ha egy arab férfi órákat ülhet naponta a kávézóban, míg a nő mos, főz, takarít és gyereket nevel, akkor a nőnek is joga van ugyanehhez, és nem kell elfogadni azt alaptézisként, hogy azért teszi mindezeket automatikusan, szinte rabszolga módjára, mert úgyis megszokta. Meg tudna szokni ő mást, jobbat is, de a társadalom ítélete, a tradíciók, a szégyenérzet és a megszokásból való kilépés nehézsége, valamint a család megítélése nem könnyítik ezt meg neki, sőt, szinte ellehetetlenítik.

Hál’istennek a világ változik, és egyre több joguk van az ottani nőknek is, már nem elég, hogy valaki házasságot kínál nekik, utazni szeretnének, dolgozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hátránya ennek a felfogásnak az arab társadalom szempontjából az, hogy mivel a nők önmegvalósítanak, egyre kevesebb gyerek születik, több a válás is. Valószínűleg van összefüggés a két dolog között, nem tisztem eldönteni.

Nem tudom, melyik nő boldogabb hosszú távon, én csak lehetőséget szeretnék, nőként, hogy választhassak.

  1. Mit tudnál mondani, szerinted miben mások a magyar, az arab és a francia férfiak? Miben különböznek és miben hasonlítanak?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

A francia férfiak nagyon adnak magunkra, de néha már túlzottan is (sok esetben jobb a manikűrjük és testhez tapadóbb a nadrágjuk, mint a nőknek), elég piperkőcök, nőiesek, a testtartásuk, a mozdulataik, a hanghordozásuk... A viselkedésük ugyanakkor eléggé hideg és távolságtartó, gondolom a neveltetésükből adódóan. Számomra inkább metroszexuálisak, kevés igazán férfias francia férfit láttam, ők is félig arabok voltak.

Az arab férfiak ezzel ellentétben szenvedélyesek, van kisugárzásuk, ugyanakkor kevés olyan van köztük, aki az én európai ízlésemmel felkeltené az érdeklődésemet. Például a szakáll, a női ruhára emlékeztető ruházat nálam már alapvetően kizáró ok, nem találok semmi vonzót benne. 

A kisugárzásuk erős, van bennük valami vad és szenvedélyes, felpezsdül az ember vére, egzotikusak, és jó szeretők (bár a mintavételem halmazát jelenleg 1 fő adja :).

A magyarokban az a vonzó, hogy úgy gondolkodnak, ahogyan én, megértjük egymást: „Egy vérből valók vagyunk Te meg én” :). Van humoruk és céltudatosak. Ugyanakkor vonzerő tekintetében kevernék hozzájuk egy kis arab vért, és megspékelném a franciák eleganciájával és jómodorával, mert ezek bizony sok esetben hiánycikkek nálunk.

  1. Mit tudsz tanácsolni a külföldre költöző, szerencsét próbáló magyaroknak? Vagy azoknak, akik nem mernek belevágni az ismeretlenbe?

Engedd meg, hogy ennél a kérdésnél a könyvből idézzek, mert nem tudnám jobban megfogalmazni:

„Ha valaki idegenben próbál szerencsét, nagyon fel kell vérteznie magát. Muszáj türelmesnek és szorgalmasnak lennie, és kitartania, akkor is, amikor már üvölteni tudna, mert senki nem értékeli. Mindig látni kell a célt, ismerni a saját értékeinket, büszkén felszegni a fejünket és menni tovább.

Ha az ember külföldre költözik, utána már sosem lesz ugyanaz. Idegen vagy külföldön is (migráns), egy különleges, messziről jött lény, és a lelked mélyén idegenné válsz otthon is, mert más szemmel nézed már a dolgokat, mert kinyílt a világ előtted. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy sok esetben mi magunk építjük fel a szögesdróttal védett határokat, saját magunkban, legbelül. És ha a lelkedben elszigetelt vagy, akkor sehol a világon nem lelsz majd otthonra. Nyitottnak kell lenni és elfogadónak, és akkor idővel megtérül a befektetett energia.

Minden külföldre költözött magyar máshogy éli meg a beilleszkedés szépségeit és nehézségeit, és persze vannak átfedések. Én nagyon sokat veszítettem, és annál többet kaptam annak köszönhetően, hogy belevágtam ebbe a nagy kalandba.

Harminchárom év alatt sok mindent elértem. És az utolsó két év során talán még többet. Mert megtanultam egy nyelvet, egy új szakmát, jó munkám lett, ingyen autóm, és olyan helyen élünk, ahol mindig is szerettem volna. És olyan életet élek, amilyet mindig is szerettem volna.

Ahogy a belső világunkban sorra omlottak le a határok, párhuzamosan a kintiben megszűntek a távolságok. Mert semmi nem volt lehetetlen. Folyton utaztunk, bejártuk az országot.

Franciaország jó hely. Itt még van remény az emberekben a változásra, nyitottak és elhiszik, hogy bármit megtehetnek, kemény munkával bármit elérhetnek. (Én fél év alatt három fizetésemelést kaptam…) Ha szorgalmas vagy és kitartasz, akkor előbbre jutsz. Minden lehetséges, csak el kell felejteni a „nem lehet megcsinálni” mentalitást. Nem kell félni a holnaptól, a számláktól. A lét elviselhetetlen könnyűsége. Mégis könnyen elviselhető.”

  1. Végezetül sok sikert kívánok neked a továbbiakban, és esetleg örülnék, ha a blogodon megosztanál pár képet az utazásaidról, a tunéziai tájakról, szívesen nézegetnénk őket, hogy ráhangolódjuk az olvasásra. :)

Mondd csak, a fejembe látsz? :) Úgy látszik, tényleg megismertél kicsit a könyv által, mert pontosan ezt terveztem, épp a fotóimat rendezgetem, hogy felrakjak belőlük az oldalra...Telepátia :).

Könyvajánló Magyar 7 Blog
Rita tunéziai népviseletben, és párja, Lotfi

0 Tovább

Nyírd ki ezt a könyvet!!! Király.

Gyerekek, ma egy nagyon szuper dolgot találtam, a kiadó Face oldalán láttam meg ezt a könyvet, és amikor megnéztem róla több külföldi Youtube videót is, hogy miről szól, az agyam eldobtam. Ez a könyv most jelent meg magyarul a Dream válogatásnál:

Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
Így néz ki, mielőtt díszíteni kezdenéd.
Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
És akár ez is lehet a végeredmény, nézd meg, hogyan készült! ->

Ez egy naaaaagyon király dolog.. Minden oldalra le van írva, mit csinálj, pl. most használj ceruzát, most karcoljál vmi éles dologgal, most hagyj kávéfoltot, most az ujjadat használd nyomdaként stb. és iszonyat király végeredmények vannak, ha Youtube-on ráekeres az ember, nekem mindenképpen kell egy ilyen!!!

Nagyon örülök, hogy ma már a felnőttek kreativitásának fejlesztésére is szánnak időt a könyvek, pl. a felnőtt színezők is, hiszen mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk! :)

Nézd meg ÉN hogyan csinálom:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.755138634628237.1073741830.684068088401959&type=3

0 Tovább

Magyarként külföldön? - avagy Határtalan szerelem Párizsban :)

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas

 „Ha valaki idegenben próbál szerencsét, nagyon fel kell vérteznie magát. Muszáj türelmesnek és szorgalmasnak lennie, és kitartania, akkor is, amikor már üvölteni tudna, mert senki nem értékeli. Mindig látni kell a célt, ismerni a saját értékeinket, büszkén felszegni a fejünket és menni tovább. (Elesni, felállni, koronát megigazítani, továbbmenni!)”

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

Lássuk a fülszöveget, aztán belemegyek a részletes értékelésbe is:

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutasVolt egyszer egy lány, aki a karrierjét, a családját, a barátait és a teljes addigi életét hátrahagyva úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba és Párizsba költözik, mert ott várt rá a szerelem.
Egy lány, aki kezdetleges nyelvtudással (ami nagyjából arra volt elég, hogy rendeljen egy italt, és még azt sem értették a kiejtése miatt) összepakolt és repülőre szállt.
Egy lány, aki ahelyett, hogy „munkanélküli vagyok” (je suis au chômage), olykor azt találta mondani, hogy „fűtés vagyok” (je suis un chauffage).
Egy lány, aki sokszor sírta magát álomba, mert minden önbecsülését elvesztette, és úgy érezte, nem tud majd boldogulni, hiányzott neki a család és a barátok támogatása, egy ölelés, egy jó (magyar) szó.
De ez a lány nem adta fel, tanult és küzdött, mert volt valami, ami minden pillanatban erőt adott neki: egy kedves arc, egy meleg barna szempár, és a hit, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt.
Ez a történet két különleges emberről szól, és arról, hogy ha kinyitjuk a szívünket a világ felé és elhisszük, hogy kivételesek vagyunk, akkor mindent megváltoztathatunk. Különösen a szerelem városában.

Értékelés:

Szívből remélem, hogy ezt a könyvet minél többen olvassák majd, és teljes erőbedobással fogom mindenkinek ajánlani, olyannyira megtetszett, hogy a Number One, legeslegkedvencebb könyvem is megingott a dobogón miatta. :)

Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és „csak azért sem” hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

„Ha az ember külföldre kerül, akkor tagadhatatlanul elveszíti a biztos pontokat az életében, amelyekhez ez idáig mérte magát; az embereket és a környezetet, amire támaszkodott, elveszíti a biztonságot adó komfortzónát, a burkot, amely előtte védelmezően körülvette… Elveszíti önmagát, hogy aztán idővel apró legókockaként lassan újjáépülhessen. Nehéz folyamat és nincs külső segítség, ebben csak magunkra számíthatunk.”

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutasKöszönöm neki, amiért szintén nem egy habos-babos, minden tökéletes művet kaptam, mert elmeséli nekünk az külföldi élet árnyoldalait is, a sírógörcsöket és a párkapcsolati nehézségeit is, nem csak annak rózsaszín voltát. Rita ugyanis azért költözött Párizsba, mert megismerkedett egy arab férfival, Loftival. Nekem alapvetően nincsenek előítéleteim, tisztában vagyok azonban azzal, hogy sokaknak van, és sokan általánosítanak, félnek az arab kultúrától, a vallásuktól, főleg most, a migráns helyzet miatt.

Nagyon érdekes volt Rita szemével látni ezt a férfit, akit egyrészt kötnek a vallási kultúrák, ugyanakkor mégsem láttam őt nagyon másnak, mint egy átlagos magyar férfit. Valljuk be, a mi fiaink is éppen annyira elvárják, hogy a nők kiszolgálják őket, süssenek-főzzenek, míg ők a meccset nézik, meg sörözni járnak, nem éreztem sok különbséget. Köszönöm, hogy megfogalmazta helyettem is, mit szeretne egy nő egy kapcsolattól. Eleinte azért kicsit tartottam tőle, merre fog tartani a történet, de tiszta szívemből szurkoltam Ritának, hogy minden döntése helyesnek bizonyuljon, és néhány résznél még az én szemem is könnybe lábadt, mikor az övé is. Olyan csodálatosan leírta nekünk Tunéziát, az ottani embereket, Lotfi családját, a gyerekeket, a tájat, hogy úgy éreztem, én is ott vagyok vele, és majdnem elsírtam magam, amikor a búcsú pillanata is elérkezett. Azért végig voltak kétségeim a történet végét illetően, bár voltaképpen az élet írta történetek, ahogy azt ő is mondja, sosem érnek véget.

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas
Rita tunéziai népviseletben és párja, Lotfi

Kérlek, Rita, ne hagyd abba az írást, nagy rajongód leszek, és az összes könyved a polcomon lesz. :) Nagyszerű történet, amely elkalandoztat különböző országokba, megismerünk különböző kultúrákat, népeket, és Rita olyan igazságokat is megfogalmaz, amelyekre én már régóta szomjazom. Néhány kedvencem tetszési sorrendben:

„Egy kapcsolat sosem lehet tökéletes (nem is szabadna talán erre megszállottan törekedni, mert az egónak mindig más lesz a tökéletes, mindig többet akar), de teljes lehet, és annak is kell lennie. A boldogságot meg lehet találni minden pillanatban. Bárhol és bármikor, bármilyen körülmények között, mert a szenvedés csak egy gondolat, amit mi teremtünk magunknak.”

„Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe. 
Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat. Kinek kell dolgoznia ezen elsősorban? Hát nekem. Mert ha a másikra ujjal mutogatok, attól én nem leszek jobb ember, és az életem sem fog előremozdulni tőle.”

„Légy te a változás, amit a világban látni akarsz. Előlegezd meg a jót, és megtörténik. Meglátjátok, működik.”

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas

Köszönöm ezt az élményt, amiért együtt könnyezhettem és örülhettem veled, amiért megmagyaráztál nekem olyan dolgokat az élettel vagy a párkapcsolatokkal kapcsolatban, amiket hiába kérdeztem mástól. Amiért némelyik résznél annyira röhögtem, hogy rögtön ki is írtam az idézeteket, és az összes barátomnak belinkeltem, íme, néhány:

„A franciák köztudottan imádnak angolul beszélni, még akkor is, ha nem tudnak, és a kiejtésük észveszejtő. A with helyett rendszeresen wizzt mondanak. A teszteléseknél a tanár, Edouard lelkesen magyarázott, levezette, hogy ha ez a felvetés (if), akkor zen. Én jó diák módjára le is írtam a papírra. Zen. 
Néztem, néztem, nem értettem. Mi ez, valami feng shui óra? Olivier odanézett, mit írok és elkezdett nevetni. Az nem zen, te, hanem then (akkor). Ó, bakker! Kész vagyok. Franciául nem tudok, angolul meg, amit értenék, azt is francia akcentussal mondják.”

„Értelmezési félreértések terén nemcsak szavakban, hanem egész mondatokban is bajnok voltam. Szerettem volna a gyerekszeretetemet marketingelni, és közöltem, hogy J'aime bien les enfants (szeretem a gyerekeket), ami náluk kb. annyit tesz, hogy tök pedofil vagyok. Úgyhogy mondták, hogy mindez nagyon szép, de inkább kerüljem ezt a mondatot. Remek. Jó, ha börtönbe nem kerülök miatta. 
A másik ilyen volt, amikor ki akartam fejezni az örömömet, hogy meghívtak az interjúra. Mondtam is nagy lelkesedéssel, hogy Je suits très éscitée d'être ici, azaz, hogy nagyon fel vagyok izgulva, hogy itt lehetek. (Izgatottat akartam volna mondani…) Tízpontos, főleg, ha férfi az interjúztató.”

Remélem, sok ilyen könyvet olvashatok még mostanában. Összetett, komplett, megható, a kezedhez nő, én konkrétan egyik este félháromig olvastam, és minden más tevékenységet elhárítottam, mert annyira szerettem volna megtudni, mi lesz Ritával, kap-e végül állást, mit gondol erről vagy arról. Nagyszerű lehetőség azoknak, akik külföldre készülnek költözni, vagy azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket, vagy az igazakat, vagy a szépirodalom kedvelőinek. Bármely korosztálynak. Sokszor szoktam pozitívan nyilatkozni könyvekről, de már nagyon régóta nem ragadott ennyire magával könyv, és külön öröm számomra, hogy mindezt egy magyar lány írta. Nagyon irigylem az írót, amiért ilyen élményeket élhetett meg, de hálás vagyok, amiért ezt megosztotta velünk. :)

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas
Rita és párja, Lotfi

Részletek a könyv megjelenésével és születésével kapcsolatban Ritától:

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas"Mielőtt kiköltöztem Párizsba, vettem egy teljesen üres, aranydíszítésű könyvet, hogy egyszer majd abban írom meg Életem történetét. Azt mondják, az álmok akkor teljesülnek, ha szívből kívánjuk őket, elhisszük, hogy megérdemeljük, és helyet is csinálunk nekik az életünkben, ezzel egyszersmind megelőlegezzük őket. Én megvettem ezt az üres könyvet, és azt gondoltam, egyszer majd meg fogom írni, vagy legalábbis elkezdem, ha több szabadidőm lesz a költözés után. Így hát kihoztam magammal, de el is felejtkeztem róla, betettem egy polcra. A gondolat azért mindig ott motoszkált a fejemben, így mikor Lotfival elutaztunk, a vonaton egy kockás lapra vetettem az első gondolataimat a történettel kapcsolatban, a könyv vázlatát. A lapokat pedig ismét betettem a polcra, és elfeledkeztem róluk.
Mikor történt velem valami, sokszor megosztottam a közösségi oldalon, és sokan biztattak, hogy folytassam, mert ebből könyvet kellene írni. A gondolatok és jókívánságok végül önbeteljesítő erővel bírtak. Nemrégiben megkeresett egy kiadó, hogy a facebook-on közölt írásaim alapján felkérnének egy könyv megírására. Arról, hogy hogyan boldogultam külföldön magyarként, hogyan tudtam idekint beilleszkedni, és hogyan kerekedtem felül a kulturális különbségeken a Lotfival való párkapcsolatomban. Sosem hittem volna, hogy tényleg megvalósul ez az álmom, és végtelenül hálás vagyok a sorsnak, és mindazoknak, akik a segítségemre voltak ebben bármilyen formában. Az élet egy áldás, bármilyen küzdelmeket, kihívásokat is tartogat. Néha öröm, gyakran fájdalom, de soha nem tudhatjuk, hogy egy-egy történés hova vezérel minket. Semmi sem történik véletlenül. Ölelés, Rita"

Mit tudok ajánlani a könyv olvasása közben? Ezt a lejátszási listát, segít ráhangolódni. :)

ui.: Rita, A Sofie világa könyv rám is nagy hatást gyakorolt régen.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Örök favorit!!!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Tökéletes!!! És kemény borítós :).
Kinek ajánlom:  Kivétel nélkül mind olvassátok el! Punktum:).
+ pont: A kendőzetlen őszinteségért, és mert annyira lendületes, hogy nem bírtam letenni.
- pont: ??? Nincs.

Ha minden jól megy, hamarosan egy interjút is posztolok nektek Ritától, amelyben kifaggatom kicsit a könyv megjelenésének körülményeiről, tanácsairól a külföldre költöző magyarok vagy a nők számára, akik nem kapnak elég elismerést vagy segítséget a párjaiktól. :) Kövessetek a Facebookon, hogy semmiről se maradjatok le!

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.