Facebook Twitter Addthis

Történelmi szerelmesek "Nászéjszakája"

A történelmi, avagy régebbi korokban játszódó regények már Dallos Sándor – A nap szerelmese és az Aranyecset című Munkácsy történetek óta a kedvenceim. Nem csoda hát, hogy egyből szívembe lopta magát nem csak A három grácia Brigitte Riebe-től, hanem Mary Jo Putney Fekete özvegye, és most Donna McMeans Nászéjszaka című regénye is. Talán még nagymamám szerettette meg velem a kosztümös filmeket, és ezután alig pár év késéssel az ilyen témájú könyvek is felsorakoztak az érdeklődési köreim listájának közepére.

Könyvajánló 5 Romantikus Felnőtt Történelmi SorozatFrancesca ​​a tizenkilencedik századi Amerika egyik leggazdagabb családjának örököse, de nehezen viseli az ezzel járó kötöttségeket: úgy érzi, az illemszabályok gúzsba kötik az életét. Ráadásul gyerekkora óta irtózik a tömegtől, és arról ábrándozik, hogy csendesen él választottja, egy hétköznapi ügyvéd oldalán. Törtető anyja azonban a vagyon mellé címet is akar szerezni a családnak, ezért egy elszegényedett angol herceget szemel ki a lánya jövendőbelijének. Nem elég, hogy szegény Francescát elszakítják a szerelmétől, még a rideg Angliába is el kell költöznie. Arra azonban végképp nem számít, hogy a nászéjszakáját olvasással fogja tölteni. Újdonsült férjét ugyanis a szerelemnél láthatólag jobban érdekli, hogy neje alaposan megismerje leendő családja történetét és az angol etikettet. Szerencsére a családfán kívül más olvasnivalót is talál: egy kurtizán naplója kerül a kezébe, amelyből megtanulhatja, hogyan csavarhatja el a szigorú herceg fejét. 
Donna MacMeans szenvedélyes és egyben szellemes regényének szereplői, az újgazdag amerikai örökösnő és a konzervatív angol herceg első ránézésre nem is különbözhetnének jobban egymástól. Minél több időt töltenek azonban együtt, annál inkább rájönnek, hogy közelebb állnak egymáshoz, mint először gondolták.

Értékelés:

Mivel Gerenar Press gondozásában már több hasonló könyvet is olvastam, így teljes mértékben tudtam, hogy mire számíthatok (lásd a Fekete özvegy című könyvértékelésemet). Egy kedves, romantikus, happy end történet, némi csavarral, sok-sok félreértéssel, a szálak összegabalyodásával, amiket természetesen alig várunk, hogy kibogozhassunk, és, hogy minden félreértésre fény derüljön. Az ember lelke alapvetően szomjazik az igazságra, a boldog befejezésre és a tisztázásokra, így a problémafelvetések úgy vélem, kellően „idegesítőek” voltak ahhoz, hogy olvastassa magát a könyv. Végig szurkoltam a szerelmes párnak, és annyira jók voltak a főszereplők leírásai, hogy némelyik mondaton még jómagam is el-elgondolkodtam vagy egy-egy huncut mosoly költözött az arcomra. Nem mondom, hogy mindig csak ilyen könyvet olvasnék, de sok krimi vagy fantasy között nagyon is jól esik felmelengetni a szívemet egy-egy ilyen kedves történettel, amitől tudom, hogy mire számíthatok, nem fogok sírva könyvet hajigálni meg ilyenek. Azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket, mindenképpen tudom a figyelmükbe ajánlani.

Tetszett, hogy régebbi korban játszódik, hiszen, mint fentebb említettem, engem régóta érdekel az ilyesmi téma, ez a megközelítése a dolgoknak. Szeretek grófokról, vikomtokról, hercegekről, hercegnőkről stb., olvasni, megismerni az akkori öltözködési vagy illemtani szokásokat, megtudni azt, akkoriban hogy éltek a házasok, mi volt a tendencia.

Sikerült egy nagyon figyelemfelkeltő és férfias főszereplőt alkotni az írónak, és bár számomra egy kissé koros (26) volt a főszereplő nő a szerepéhez, azért nem volt rossz, hogy velem egyidős. Furcsa, de úgy gondolom, egy megfelelő zene hallgatása az olvasás közben javítja az élményt. Sokat bosszankodtam a könyvben való félreértések végett, és néhol már a fejemet fogtam és legszívesebben egymáshoz rugdostam volna a főszereplőket, de hát éppen azért érdekes egy ilyen regény, mert adott egy probléma, tetőpont és egy megoldás.  Kifejezetten érdekesek voltak a főhősnő problémái, a csábítási módszerei, és jól szórakoztam olvasás közben. Azt hiszem, ez a szerelmes történet egy tökéletes példa arra, néha mennyire előítéletesek tudunk lenni, és, hogy nincs olyan ember, aki tökéletes - maximum csak számunkra. Még mindig úgy gondolom, hogy érdekel a kiadó többi történelmi-romantikus kötete is, és alig várom a következő lazítást.

Könyvajánló 5 Romantikus Felnőtt Történelmi Sorozat
A könyv eredeti borítója

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5., Nagyon jó
Karakterek: 8/10 (egyszerű, romantikus karakterek)
Borító: 8,5/10 – Illik a sorozat többi részéhez. :)
moly.hu-n elért százalék: 85%
Kinek ajánlom: A romantikus vagy a történelmi könyvek kedvelőinek
+ pont: Mert megint egy másik korszakot ismerhettem meg és mert olvasmányos a stílusa.
- pont: Hát, nagyon kiszámítható volt a vége, de végül is egy vérbeli romantikus történettől nem is várhatunk mást. Azért voltak benne meglepő csavarok. :)

0 Tovább

Csillagpor

Neil Gaiman angol fantasy, képregény, sci-fi regényíró, aki olyan díjakat is bezsebelt, mint az Eisner-, Hugo-, Nebula- és Bram Stoker-díj; aki már négyéves kora óta olvas, és kedvencei között tudható Tolkien, 1999-ben írta a Csillagpor (Stardust) című regényét, ami nem is olyan régen került újra kiadásra az Agave kiadónál.

Könyvajánló Fantasy Ifjúsági 5 RomantikusNeil Gaiman könyve is úgy kezdődik, ahogyan a legjobb történetek általában: egy fiúval, egy lánnyal meg egy beteljesületlen szerelemmel. De aztán egyáltalán nem úgy folytatódik, ahogyan a mesék folytatódni szoktak. Neil Gaiman ezzel a regényével is bebizonyítja, hogy nem véletlenül tartják őt a modern fantasy egyik legnagyobb alakjának.

Falva falva egy aprócska település Angliában. Arról a falról kapta a nevét, amely a falu határában húzódik, és elválasztja az emberi világot a varázslatok birodalmától. Egy hűvös októberi estén a fiatal Tristran Thorn hullócsillagot lát a falon túl a földre zuhanni, és hogy elnyerje a gyönyörűséges Victoria kezét, megígéri a lánynak: elhozza neki a lehullott csillagot. Tristran elindul hát élete nagy kalandjára a falon túli varázslatos világba, amelyet a legfurcsább teremtmények és soha nem látott lények népesítenek be. Hűséges társak, halálos ellenségek várják, és ha Tristran elég kitartó, olyasmit találhat meg, amire egyáltalán nem számított.

Értékelés:

Nem tudom, pontosan miért, de nekem valahogy kimaradt a könyv és a film is eddig az életemből, így nem is nagyon tudtam, mire számítsak, azonban az új borító és a leírás felkeltette a figyelmemet. Amikor megláttam, kicsit rosszul esett, hogy vékonynak tűnik, pedig közel kétszáz oldal, de amint beleolvastam az első sorokba, az az ismerős mesebeli szellő csapta meg a lelkemet, ami még a Tolkien könyveit olvasva kerülgetett. Gondolom, nem véletlen, hogy Gaimannak Tolkien az egyik példaképe is.

Nagyszerű volt olvasni, egy egészen új világba kalauzolt el, szinte úgy éreztem, én is a része vagyok. Megkedveltem a kissé gyerekes, de jólelkű főszereplő(ke)t, Dunstant, Tristant, a szőrös kis segítőt és a lányt is. Bár a végén jobban örültem volna valami részletesebb kifejtésnek, több érzelemnek, csodálkozásnak, meglepődésnek, de ennek ellenére is egy kellemes olvasmány volt, mindenképpen tudom ajánlani a fantasy műfaj kedvelőinek, gyerekeknek vagy felnőtteknek egyaránt. Szívet melengető, tanulságokat tartalmazó történet manókról, csillagokról, szőrös kis lényekről, kalózokról, tünde földéről és Falva falváról. Utóbbi kicsit a Megyére emlékeztetett, de mint mondtam, ez talán nem véletlen. A könyv bővelkedik kalandokban, mesés helyekben, mesés történetekben, csodákban, varázslatokban, boszorkákban stb. Romantikus, s egyszerre szól barátságról, bátorságról, ígéretekről, csalfaságról, igazságról, szóval tényleg minden megvan benne, ami egy nagyszerű meséhez szükségeltetik – ami azonban nem csak a fiatalokat ragadja magával. Jómagam mosolyogva olvastam, és örülök, hogy a polcomon tudhatom.

Mindazonáltal néhány helyen jó lett volna részletesebben is olvasni az emberek érzelmeit, vagy világosabban látni az összefüggéseket, amit nézzetek el nekem, de számomra nem estek le egyből, van, ami csak a film megnézésével (na, ilyen se volt még, ugyanakkor a filmben sok mindent megváltoztattak, ahogy az már lenni szokott). És tényleg jó lett volna, ha a végén a nem-mondom-meg-melyik-résznél kicsivel több kifejtést kaptunk volna. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5., Nagyon jó, tetszett
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10 – Nagyon szép, személy szerint sokkal jobban tetszik ez az új, mint a régi.

moly.hu-n elért százalék:84%
Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek.
+ pont: A Tolkienhez hasonlatos stílusért és megfogalmazásért és azért, mert egy mesés világba kalauzolt el. :) Tetszett!
- pont: A (számomra) rövidségéért, mert bár közel kétszáz oldal, én négyszázban is szívesen olvastam volna a történetet.

0 Tovább

MOZGALOM☼☼☼☼☼MOZGALOM ☼☼☼☼☼MOZGALOM - a férfiak olvasásáért

Miért idegenkednek a férfiak az olvasástól?

"...mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat."

blog könyvajánló

Megosztom veletek az Athaneaum Kiadó legújabb posztját, amivel teljes mértékben egyet tudok érteni, ez pedig nem más, mint egy mozgalom a férfiak olvasásáért. Amint az a lentebbi posztból (cikkből) kiderül, a férfiak többsége nem olvas, illetve elenyésző az olvasó férfiak száma.

Röviden:
Mozgalom a férfiak olvasásáért

Készítsünk mémeket, ajánlókat, videókat, amelyek segítenek visszavezetni a férfiakat az olvasáshoz!
hashtag: ‪#‎segitsdaferfit‬

Ha érdekel, olvasd tovább!

A mozgalom részletes leírása:

„Segítsd a férfit, hogy rátaláljon!”
Mozgalom a férfiak olvasásáért

A nők 150 éve küzdenek a jog előtti egyenlőségért, az esélyegyenlőségért és az egyenlő bánásmódért. Az emancipációs (és egyéb gender) mozgalmak eredményeit, további céljait könyvtárnyi irodalom foglalja össze, ezernyi egyetemi kutatás viszi tovább – ezeket az eredményeket civil kezdeményezések igyekeznek a hétköznapi valóságba is átemelni. Tisztelet a nőknek, akik a többi nőért harcolnak!
Van azonban egy terület, ahol a nők mára akkora túlsúlyra tettek szert, hogy az kifejezetten riasztó, káros és veszélyes. Pontosítunk: nem a nők túlsúlya a riasztó, hanem a férfiak alulreprezentáltsága. Ez a terület az olvasás. Az olvasás az elmúlt 25 évben elveszítette a férfiakat. Egyszerűen eltűntek. Igen, mi is ismerünk olvasó férfiakat, sőt, író férfiakat is ismerünk. Ha azonban elemezzük a nagy (egységes) mérőszámokat, a helyzet drámaisága élesen, pontosan rajzolódik ki. A könyvvásárlók óriási többsége nő. A könyvesbolti vásárlókról csak intuitív ismeretünk van, az online rendelések azonban már mutatják a földindulásszerű eltolódást. Az Athenaeum Kiadó Facebook oldalának nemek szerinti összetételét számszerűsítve is közzétesszük: követőink 81%-a nő. Igen, tudjuk: ez nem egy auditált könyvforgalmi gender mutató, sem nem egy mérésen alapuló, reprezentatív olvasásszociológiai study eredménye (ráadásul az Athenaeum rendszeresen gondoz elsősorban női figyelemre számító tartalmakat). De nézzünk körbe, és ébredjünk: azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy az arány az olvasás egész területén hasonló.

Örülünk a női olvasóinknak, büszkék vagyunk rá, hogy ennyi ember számára tudunk olvasnivalót adni. De most komolyan: mi lesz velünk, mi lesz velünk mint közösséggel, mint társadalommal, ha generációk egész sora nő úgy fel, és éli le az életét, hogy a férfiak többsége egyáltalán nem olvas? Miféle embereket nevelünk magunk köré, sőt, magunkból, ha engedjük, hogy a férfiak elvesszenek az olvasás számára? Az olvasás humanizál, fejleszti az empátiás képességet, háttérbe szorítja az agresszióra épülő magatartásmintákat. Ezeket a hatásokat egyszerűen nem engedhetjük elveszni. Meg hát… olvasni jó!

Az Athenaeum Kiadó ad hoc mozgalmat indít „Segítsd a férfit, hogy rátaláljon!” szlogennel.

1. Felhívást intézünk olvasóinkhoz, hogy ajánljanak olvasnivalót férfi ismerőeiknek itt a Facebookon #segitsdaferfit hashtaggel, készítsenek mémeket, amelyek a párok közös olvasását, az olvasás, férfiakra gyakorolt hatását jeleníti meg!
2. Felhívást intézünk minden Facebook felhasználóihoz, hogy segítsen eljuttatni ezt az üzenetet a lehető legtöbb emberhez!
3. Felhívást intézünk a magyar médiához, hogy foglalkozzon a kérdéssel, segítsen társadalmi párbeszédet kezdeményezni a témáról – mert megoldások mindig a diskurzusokból születnek.
4. Felhívást intézünk minden magyar könyvkiadóhoz, hogy csatlakozzanak a mozgalomhoz, és együtt, akár közös rendszerben segítsük a férfiakat visszatalálni az olvasáshoz.
Márai klasszikus mondata: Gondold meg, hogy csak az ember olvas.
Ma ez így érvényes: Gondold meg, hogy csak a nő olvas.
És meggyőződésünk, hogy csak az olvasó nő az, aki segíteni tud abban, hogy ez megváltozzon.

Az Athenaeum Kiadó csapata

0 Tovább

Magyarok külföldön - Anglia

3 IDEGEN Könyvajánló 4 Dokumentumregény

Az Athenaeum kiadó „kivándorló” sorozatának első könyve, a Let’s kifli azután kötött ki a polcomon, miután Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban könyve annyira az élre került az értékelési listámon. Bevallom, ennek fényében kicsit többet vártam ettől a könyvtől.

3 IDEGEN Könyvajánló 4 DokumentumregényVan egy lány. Londonban él, egy cukormázas városban, melynek színpompás felszíne csupa meglepetést rejt. Különös barátságok és édes-bús szerelmek szövődnek itt, a honvágy hazájában, a már nem is olyan új otthonban. 
Egy kivándorlás ismerős, mégis líraian egyedi története egy lányról, no meg például a brit fiúról, aki hozzábújva félig magyarul, félig angolul azt suttogja a fülébe: Let's kifli!

A kötet az Athenaeum Kiadó „Magyarok külföldön" sorozatának nyitó darabja, izgalmas élménykalauz mindenkinek, aki menni, vagy éppen maradni szeretne.

Értékelés:

Mint ahogy annyian írjátok, valóban, én is inkább egy regényre számítottam, tulajdonképpeni novellák sokasága helyett. Talán csak azért, mert a sorozat második kötetével kezdtem, Makai Rita – Határtalan szerelem című könyvével, ami annyira magával ragadott, hogy már magas elvárásaim voltak Kovács Eszter könyvével szemben is, de neki sajnos nem sikerült megütnie a mércét. Mindazonáltal a sorozat további részeinek természetesen adok majd esélyt, hiszen az, hogy az első kötetnél a második ennyivel jobb, talán a harmadik minőségét is előrevetíti.

A legnagyobb problémám a könyvvel a személytelenség volt. Én egy E/1-ben megírt, személyes történetet vártam, ehelyett majdhogynem egy útikönyvet kapunk eredményül, száraz tényekkel, itt-ott kisebb, összefüggéstelen történetekkel.

„Az angol kanalakat bújtat össze, a magyar kifliket, kicsit és nagyot. A lány hosszasan magyarázta, hogyan is kell elképzelni, mert London a péksütemények terén elég rosszul áll, kiflit még hírből sem. Az első adandó alkalommal pedig hozott is egy párat, megszemlélni, megkóstolni, kicsit száraz, kicsit vizes, de a miénk.”

Szóval végigolvasom a történetet „a lányról”, akivel semmiféle kapcsolatot nem érzek, nem kedveltem meg, nem tudtam meg az indokait, az érzéseit, a gondolatait. Nem nőtt hozzám, mint főszereplő, Ritával ellentétben, akinek a könyvén nem csak röhögtem, de még a sírás is elkapott egy-egy fejezetnél. Nem tudtam szurkolni a Londonba költöző „lánynak”, nem éreztem úgy, hogy a barátom. Talán az is a probléma, hogy alapvetően nem rajongok a novellákért. A kiterjedt, akár több ezer oldalas olvasmányokat szeretem.

Mindazonáltal azoknak, akik szeretik ezt a műfajt, akiknek nem minden vágyuk, hogy kötődhessenek a szereplőkhöz, akik unatkoznak a nyaraláson, buszon, vagy akiknek naponta csak pár percük, fél órájuk van olvasni, azoknak tudom ajánlani. Nem egy hosszú könyv, elég kicsi, így táskában is könnyen elfér, akár egy útinapló.

Aki pedig már olvasta, és elbizonytalanodott a sorozat további köteteivel kapcsolatban, annak üzenem, hogy olvassa el a Rita könyvéről írt értékelésemet is, és bátran vesse bele magát, vegye meg, nem fogja megbánni. :) Nekem annyira tetszett, hogy még interjút is készítettem az írónővel.

Mások molyos véleményei:

„Kovács Eszter a Let's kifliben a londoni hétköznapi élet szépségeit illetve nehézségeit ágyazta a novellákba. Úgy érzem, hogy ha a történetek nagy része kitalált is, mégis sok táplálkozik emlékekből, de a szerző inkább kívülállóként próbálja ezt a világot megmutatni nekünk, tehát ez nem egy emlékirat. Sem semmilyen más szándék nem vezérli: csak bemutat, nem elriaszt és nem is vonz. Nem foglal állást, csak megmutatja a sokszínű London egy arcát: „Tessék, én így látom!"”

„Ez a könyv engem kicsit meglepett, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy összefüggőbbek lesznek a történetek benne, és valahogy nem éreztem magaménak az olvasmányt sajnos, a könyv befejezése után sem. Pedig a borítójába beleszerettem, szerintem gyönyörű.”

„Olyan, mint egy útikalauz. Hasznos kis könyvecske, tele életképekkel, egy különbséggel, hogy mindez rövid novellákból áll. Ami nagyon tetszett benne, hogy minden életszerű volt és valós. Vagyis pontosan az a könyv, ami minden olyan ébren álmodozónak el kell olvasnia legalább egyszer, aki valaha el akar jutni Londonban, akár turistaként, akár hosszú távon.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  3,5 (Valahol a 3 és 4 között)
Történet: 6/10
Karakterek: 6/10
Borító: 10/10 – Ez tetszett viszont, és a borító is kemény.

moly.hu-n elért százalék: 67%
Kinek ajánlom: Akik szeretik a novellákat, vagy érdekli őket a külföldre költözés.
+ pont: Az alapötletért.
- pont: Mert az E/3-ban megírt történet miatt „A lány így, a lány úgy” távol éreztem magam a történettől, és a fejezetek annyira nem függtek össze, hogy úgy éreztem, több novellát olvasok, semmint regényt.

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik „Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne.” Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Ezekre az esős nyári napokra tökéletes az Arkangyal éjjel könyv olvasása. Sokat lehet belőle tanulni az emberek jelleméről, cselekedeteiknek kiváltó indokaikról.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGENAmikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Értékelés:

Megmondom őszintén, a leginkább az tetszett a könyvben, hogy egy egészen más nézőpontból mutatja be a nőket, kiváltképp a sztereotípiákat magáról levető főhősnőt, akinek még a nevét sem tudjuk. Igaz, ami igaz, eleinte elég unszimpatikus volt nem csak ő, de maga a könyv is, azt hittem, valami nagy igazságokat megmondó, bölcsességekkel és klisével teli könyvet tartok a kezemben, ehelyett egy nagyon izgalmas, és a figyelmemért becsületesen megküzdő krimit kaptam eredményül. Élveztem, hogy a sötétben bolyongok, és majdhogynem magam okoskodhatom ki, ki miért és mit tett, a legjobb pedig az volt, hogy a végeredmény annyira szövevényes és szerteágazó volt, hogy nem egy egyszerű, hétköznapi kis hétvégi regény lett az eredmény. Nem számítottam sokra, maximum arra, hogy egyből megmondom majd, nagyjából ki lehet a tettes, de mivel annyira sok esemény történik, amik majdhogynem összefüggéstelenek, ötletem sem volt, mi fog ebből kisülni. Tulajdonképpen egy szépen felgöngyölített történet, egy elegáns labdába csavarva. Nem mentes erőszaktól, az biztos, de melyik krimi az? Egy női „igazságosztó”, aki maga is egy nagy antiszociális gazember, aki éjjel elkapja a feleségbántalmazó „szarházikat”. De mi a helyzet, amikor őt találják meg? Nem mindennapi felállás, és azt hiszem, nincs is nagyon ilyen könyv a polcomon, talán ha nagyon akarom, Kepnes: TE című regényéhez sorolnám.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Nagyon ötletes volt, hogy az egész Budapesten játszódik, és kicsit rémisztő volt belegondolni, valójában tényleg mi minden játszódhat éjszaka Pest elhagyatott kerületeiben, milyen rémes és akár valós személyek is élnek köztünk. Ez tényleg egy olyan történet, ami akár bármelyik pillanatban beleszőheti magát a mi életünkbe is. Tudom ajánlani a krimi műfaj kedvelőinek, akik szeretik megdolgoztatni az agyukat. Továbbra sem kell félni a magyar szerzőtől, ahogy arra már korábban felhívtam a figyelmeteket, mostanában csupa jókat olvasok tőlük és köszönöm nekik. :)

Mások molyos véleményei:

„Az Arkangyal éjjel olyan „bicskanyitogató” helyzeteket és karaktereket tár elénk, amelyektől garantáltan felmegy az emberben a pumpa tehetetlen dühében. Az írónő ugyanis a családon belüli, illetve nők elleni erőszakot – illetve találó megfogalmazásában ezek okozóját, a „háztartási Hitlereket” – tűzte ki a regény központi témájaként, amely bizony minden, csak nem könnyed. Ezzel együtt mégis igazán élvezetes és szórakoztató stílusban sikerült megírnia a történetet, amelyhez nagyban hozzájárul az a tömény irónia, amely átjárja a lapokat, köszönhetően főszereplőnknek.”

„Az Arkangyal éjjel a könyvheti friss megjelenések egyik kiemelkedő darabja. Odaüt és nem kíméli az ellenfelet. Szinte fáj a férfi olvasónak is. Lendületes, mai történet.”

„…Olyan hitelesen és letaglózóan mutatja be egyrészt a bántalmazottakban lezajlott folyamatokat, másrészt a Méregzsákunk védekező mechanizmusait és önigazoló paranoiáját, hogy az olvasó nem tudja nem átérezni a szereplőkkel történteket. Én konkrétan álmodtam a könyvről és a történetről.
Az Arkangyal éjjel nem egy könnyű olvasmány. Nem is való mindenkinek. Van aki nem fogja bírni, van akinek nem fog tetszeni és lesznek olyanok, akiknek elég a saját tapasztalat. Mert egy nagyon sötét képest fest, a világunknak egy olyan oldalát mutatja meg, amit nem szívesen látunk. És pont ezért fontos könyv. Mert sokak által befogadhatóan teszi ezt.”

„…nagyon jó ez a könyv azért, ami – de jó azért is, amit sikerül elkerülnie. Például nem lesz belőle szimpla tanulmány a családon belüli erőszakról, női-férfi helyzetről, továbbá nem lesz belőle „óda az erős nőhöz” sem, mert főhőse nem pusztán holmi női Batman (és pláne nem reaktivált Görbe Nóra, hála a jó Istennek) – annál sokkal komplexebb, vitathatóbb figura”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8/10 – Nekem ez az arkangyalos dolog nem igazán fűződik a történethez, így valami más címet és borítót találtam volna ki neki, valami frappánsabbat.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, a krimik kedvelőinek.
+ pont: Nagyon jól megírt krimi, és végig tekergőzött az agyam, de nem tudtam rájönni az összefüggésekre. Kicsit Columbos.
- pont: A közepén kicsit leengedett a történet, és a végén hiányoltam pár plusz információt. Mintha valami folytatásra várnék. Az utolsó oldalig minden olyan befejezettnek tűnt, aztán megint mintha arcul csaptak volna és: mi van???

0 Tovább

Párizsban magyarként egy arab férfi oldalán - Interjú Makai Ritával, a Határtalan szerelem Párizsban című könyv írójával

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Ezt az interjút én készítettem. Kérlek, amennyiben közzéteszed ezt a posztot, tüntesd fel forrásként a www.konyveskucko.reblog.hu oldalt, köszönöm!

Könyvajánló Magyar 7 Blog

Már EBBEN a posztban részleteztem nektek, mennyire tetszett Makai Rita – Határtalan szerelem Párizsban című könyve, egy kis részlet ebből:

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

...
Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és „csak azért sem” hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

  1. Rita, nagyon szépen köszönöm, hogy adsz nekem interjút, őszintén szólva amikor elkezdtem összeírni a kérdéseket, hirtelen azt sem tudtam, hol kezdjem, annyira magával ragadott a könyved, hogy csak ugrabugrálni szerettem volna, mint egy kisgyerek, és ölelgetni a könyvet, hogy „szupi, ez az enyém, ha-ha”. :) Nagyszerű író vagy, és egy külön cikkben foglalkoztam a könyvvel, remélem, elolvasod majd, mi tetszett benne annyira.

De jó ezt hallani :). Tudod, amikor először olvastam az értékelésedet a könyvről, annyira letaglózott, hogy hosszú ideig csak ültem és meredtem magam elé a munkahelyemen, majdnem elsírtam magam utána... Nagyon megérintett, amit írtál, és az is, hogy időt és energiát szántál arra, hogy értékeld a könyvemet. Mikor ízlelgettem a soraidat, úgy éreztem, hogy átment az üzenet, amit szerettem volna átadni a könyv által, és ennél nagyobb ajándékot nem is kaphattam volna az élettől... Ezúton is köszönöm szépen. Másodjára olvasva a cikkedet pedig lefordítottam Lotfinak, mondatról mondatra, mert szerettem volna,hogy ha ő nem is tudja elolvasni magát a könyvet a nyelvi korlátok miatt, azért azt érezze, hogy mások hogyan látják és élik meg a történetünket.

  1. Rögtön a legfontosabb kérdést szeretném feltenni neked, némi sugallással: UGYE írsz majd még könyvet nekünk? :) Ha igen, az is az életedről szól majd, vagy megpróbálkozol mással is?

Nagyon jólesik, hogy szeretnél még olvasni tőlem :). Ez attól is függ, hogy mekkora (lesz) az érdeklődés a könyvre, mert az elsősorban a kiadómon múlik, hogy szeretnének-e még regényt tőlem, és ha igen, milyen témában.

Azt, hogy hova sodor az élet, sosem tudom, nem terveztem a Lotfival való találkozást sem, sem azt, hogy Párizsba költözöm, sem pedig, hogy szakmát váltok. Sőt, a legszebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy a Facebook-bejegyzéseknek köszönhetően majd felkérnek egy könyv megírására, mert aktualitása lesz annak a témának, ami számomra most már a mindennapokat jelenti: Párizsban lakni, magyarként, eleinte nyelvtudás és állás nélkül, és egy muszlim férfival megosztani az életemet, szembesülni a kulturális különbségekkel, és sokszor saját magammal is, az értékrendemmel, a vágyaimmal, azzal, hogy ki is vagyok én valójában.

Az biztos, hogy folyton olyan lehetőségeket hoz számomra az élet, amelyek következtében új területeken próbálhatom ki magam. Így lettem önkéntes egy hajón, így tartottam előadást franciául informatikából, és így kértek fel arra, hogy otthoni közönség előtt beszéljek a tapasztalataimról (pedig én nagyon reszketek, ha mások előtt kell előadnom)...

Folyamatos fejlődésben vagyunk mindannyian. Meglátjuk, mit hoz a sors a továbbiakban, ez ma még talány :).  De én mindenképpen nyitott szemmel fogok járni...

  1. Elmesélnéd, hogy is történt a köteted kiadása? Úgy rémlik, a posztjaid alapján keresett meg téged a kiadó, ezt a Facebook-oldaladon olvastam. 

Igen, pontosan ez történt. Körülbelül 7-8 évvel ezelőtt egy könyvkiadóban dolgoztam pénzügyi kontrollerként, és így kerültem kapcsolatba Orsival is, aki később a Facebookon olvasta a posztjaimat, és szólt az Athenaeumnak, hogy itt van ez a lány, aki külföldi magyar, ráadásul egy muszlim férfival él együtt, és elég ízesen és kalandosan ír, talán lenne benne fantázia...

A tanulság ebből is az, hogy sosem lehet tudni, hogy mi miért történik, miért találkozol bizonyos emberekkel, a nagy egész mindig csak a későbbiekben áll össze, és akkor érted meg, hogy az életben a véletlenek nem is igazán véletlenek :).

És a kiadó úgy találta, hogy igen, van bennem fantázia, az életem alakulása nagyon aktuális kérdéseket érint, és lenne rá érdeklődés. Megkerestek, és mikor otthon voltam, leültünk egy fél órára beszélgetni. Már akkor is hihetetlennek tűnt, hogy mibe csöppentem, de csak később, mikor visszautaztam Párizsba, tudatosult bennem, hogy valóban számítanak rám, és itt egy könyv fog születni, nem csupán álmodtam az egészet. Ezt követően elkezdődött az igazi munka, megalkotni a történet fő nyomvonalát, a vázát, a szinopszist a fejezetcímekkel, a tartalom leírását, a borító megtervezését, és végül írni, írni, írni, folyamatosan.

Évivel, a szerkesztővel szinte minden héten beszéltünk, szinte már közeli ismerősömnek mondhattam a történet befejezésekor, csaknem többet értekeztem vele, mint a szüleimmel. Blankának, a marketingért felelős hölgynek pedig mindig voltak jó ötletei a címmel és később a borító struktúrájával kapcsolatban. Mindannyian biztattak és nonstop rendelkezésre álltak, bármilyen kérdésem is volt, és ezúton is köszönöm nekik a sok segítséget, Tibornak is a kiadó vezetőjének, hogy ismeretlenül is bizalmat szavazott nekem és a regényemnek.

  1. Mit szóltál, amikor megtudtad, hogy megjelenhet a történeted? Gondolkodtál rajta vagy egyből tudtad, hogy igent mondasz? Voltak kételyid azzal kapcsolatban, hogy „kiadd” az életed?

Őszintén szólva nem gondolkodtam rajta, egyből igent mondtam. Maximum pár másodpercig hezitáltam, mert nem hittem el, hogy ez tényleg velem történik, nem tűnt valóságosnak.

Voltak ellenérzéseim, persze, de elsősorban nem magam miatt, mert én nagyon nyitott ember vagyok, teljesen közvetlenül tudok mesélni szinte bármilyen engem érintő dologról, és ezért is szeretnek annyira a többiek, pillanatok alatt rá tudok hangolódni arra az emberre, akivel beszélgetek, akár egy régi jóbarát, nincsenek köztünk falak. A végletekig tudok lelkesedni dolgokért, és ha fáj valami, azt sem rejtem véka alá, még ha ez olykor sebezhetővé is tesz. De ezért vagyok olyan emberközeli, pont olyan vagyok, mint bárki más.

Gyakran kérnek tőlem segítséget, és ha tudok, szívesen adok tanácsot. Képes vagyok kapcsolódni, mert érdekelnek az emberek, az életük, az érzéseik, a gondolataik.

A kérdésedre válaszolva: ha voltak aggályaim, azok inkább a könyvben szereplő emberekkel kapcsolatban merültek fel: vajon nem bántok-e meg senkit, azzal, amit leírok, vajon milyen hatással lesz ez az ő életére, ha elolvassa/olvasnak róla, és vajon képes leszek-e hitelesen átadni azt, ahogy én megéltem bizonyos történéseket, túlzott elfogultság nélkül, megfelelő érzelmi intelligenciával, nem vádolva vagy vagdalkozva. De ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy én szeretem a könyvben szereplő embereket, és a szeretet nem árthat, ha tudatossággal párosul.

  1. Hogyan raktad össze a könyvet, mennyi volt meg belőle, mikor felkerestek? Csak pár részlet, pár poszt, aztán kibővítetted az egészet egy történetté?

Egy-két fejezet volt meg csupán, és rengeteg rövidebb-hosszabb Facebook-bejegyzés 2-3 évre visszamenőleg, illetőleg naplófeljegyzések, mikor éppen elutaztunk valahova, arról, hogy mit csináltunk.

Mikor kiköltöztem Párizsba, az elején folyamatosan vezettem, mikor hova mentünk, aztán az idő múlásával el-elmaradoztak az írások, kicsit bedaráltak a mindennapok és a kihívások, gyakran nem volt energiám vagy kedvem írni. Ekkor már főleg akkor osztottam meg valamit, ha az nagyon mély benyomást gyakorolt rám, vagy ha valami nyomán nagy felismerések születtek (ilyen volt például az önkénteskedés, illetve bizonyos filmek, amiket láttunk, helyek, ahol jártunk, vagy éppen a Fitec tanfolyam, az állásexpo). Ezek a történések kerültek be egyébként a könyvbe is, csak kerek egésszé kiegészítve, hogy legyen íve a sztorinak és élvezhetőbb legyen az olvasó számára.

  1. Ezelőtt miket írtál, milyen szinten foglalkoztál az írással? Álmodtál arról, hogy kiadj egy könyvet?

Nagyon szeretek írni, gyerekkorom óta írok verseket (az órákon ezzel szórakoztam, illetve születésnapokra is folyton költöttem valamit, vagy szerelmem jeléül a kedvesemnek). A középiskolában az iskolaújság főszerkesztője voltam (még egy újságíró tanfolyamot is elvégeztem), majd kampányszöveget írtam a volt osztályfőnököm politikai karrierjének beindításához. Ezután volt egy nagyobb szünet.

Majd elvégeztem egy önismeretfejlesztő programot (ezt a könyvben is említettem), amelynek célja a tudatosság fejlesztése volt. Ennek köszönhetően egyre mélyebb felismeréseket éltem meg az életemben, és ez ismét arra sarkallt, hogy írni kezdjek, mert megint volt miről beszélnem, értékes, talán mások számára is hasznos gondolatokat oszthattam meg. A Facebookon folyamatosan betekintést engedtem az életembe, a legnagyobb sikereimbe és legmélyebb fájdalmaimba is (mert hiszek abban, hogy fontos, hogy ne csak a pozitív dolgokat mutassuk meg, a nehézségeket sem szabad szégyellni, egyrészt ez tesz minket emberivé, másrészt a kihívásokból tudunk tanulni és esetleg erőt adni másoknak, hogy felálljanak, ha ők is padlóra kerültek).

Mindig is álmodoztam arról, hogy lesz egyszer majd egy könyvem, vásároltam is egy üres lapokkal teli, aranyozott naplót, hogy majd egyszer abban írom meg életem történetét. Aztán beraktam a polcra és el is feledkeztem róla. De úgy tűnik, az élet másképpen akarta .

Könyvajánló Magyar 7 Blog

  1. Milyen írói tanácsokat tudnál adni az elsőkötetes próbálkozóknak?

Hű... Én még sosem írtam ezelőtt könyvet, nem igazán volt koncepcióm. Szerettem egy olyan könyvet írni, amely bemutatja egy ember lelki fejlődését a tartalmas és küzdelmes pillanatok közepette, ugyanakkor elmesélni egy különleges szerelem történetét annak minden szép aspektusával és árnyoldalával, a sok utazási élménnyel, a csodás történésekkel és találkozásokkal, amelyeket Párizsban, ebben a csodás városban éltem meg.

Ha tanácsot adnék, az az lenne, hogy őszintén, minden felszínesség nélkül írjunk, a szívünk mélyéről, mert az az, ami igazán megérinti az embereket és hitelessé tesz egy írót. Nem kell megjátszani, hogy mi minden helyzetben erősek és tökéletesek vagyunk, hogy minden pillanatban úgy áll a hajunk, mint a Taft reklámban, mert a sebezhetőség nem gyengeség, mindannyian esendőek vagyunk, ez tesz minket emberivé, és ezáltal megmutathatjuk, hogy bármit le tudunk győzni, ha igazán hiszünk benne, pozitívan, és fel tudunk kelni a padlóról, bármit is hozzon az élet. Nyitottnak kell lenni az életre, és akkor érkezni fognak a lehetőségek, bevonzzuk őket. A nyitottság talán kockázatos, de megéri kockáztatni, mert csodálatos dolgok történhetnek.

A másik tanács pedig, hogy higgyünk az álmainkban, a jóban, és abban, hogy megérdemeljük.

  1. Lotfi nem bánta, hogy megírtad nekünk ezt a történetet? Lefordítottad neki, elolvashatta ő is?
    Könyvajánló Magyar 7 Blog
    Rita és párja, Lotfi.

A válasz kettős. Egyrészt állatira büszke rám és a sikereimre, ő volt az első, aki rendelt a könyvből (még ha nyilvánvalóan nem is érti).

Ugyanakkor a kultúrájából adódóan ő eléggé zárkózott, számára a magánélet tabu és már az is intim dolognak számít, ha a barátaimmal magánéleti dolgokról beszélek, vagy ha fotókon kicsit testhez simulós ruhában mutatkozom. Elég szigorú ilyen tekintetben. Náluk ez nem megszokott, nem szoktak csajozós dolgokról beszélgetni a férfi barátaival sem.

A könyvet nem fordítottam le neki, talán majd egyszer, ha kiadják más nyelven is. De az biztos, hogy látva az emberek véleményét a regényemről, teljesen be van sózva, hogy ő is elolvashassa. Az utószóban köszönetet mondtam neki, és megkértem, ha lesz ideje, fordítsa le fordítóprogrammal, mert ez csak neki szól.

  1. Úgy tudom, még mindig Párizsban élsz. Szoktál gondolkodni azon, hogy hazajössz, vagy úgy érzed, most már Franciaországhoz kötődsz?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

Remek kérdés. Nagyon sokat gondolkodom, hogy hogyan tovább. Az eredője annak, hogy én itt vagyok, az Lotfi. Ha köztünk egyszer véget érne ez a történet, talán megfontolnám, hogy hazamegyek. Viszont ez egy komplex kérdés, összetett döntés.

Két éve és 8 hónapja lakom itt, és egy éve kezdett el igazán beindulni az életem a tanfolyamot követően. Végre van állásom, elismernek, egy csodaszép helyre költöztünk, ahol végre tényleg otthon érzem magam, lovagolni járok, félre tudtam tenni pénzt az utazásokra, és kompenzáltam az anyagi veszteségeimet, amelyek annak voltak köszönhetőek, hogy egy évig nem dolgoztam, csak folyton ingáztam Budapest és Párizs között.

Ugyanakkor nagyon hiányzik a családom, a régi barátaim, az otthoni hobbik, az, hogy valaki megöleljen a nehéz pillanatokban, és azt mondja, nem lesz semmi baj, egy barátnő, akit felhívhatok akár éjjel is, hogy beszélgessünk vagy összefussunk munka után. Párizs csodaszép város, és tele van lehetőségekkel, viszont barátok nélkül még egy ilyen lenyűgöző város is üres lehet.

  1. Mi az, ami legjobban hiányzik Magyarországról?

A család és a barátok, a találkozók, az ölelések. És persze Budapest, a hidak, a terek, a magyar beszéd, a tévé, a rádió. Ezen kívül a túró rudi, a sport szelet, a Balaton szelet és az Apenta málna :). És még talán a baromi egészségtelen virsli és párizsi is...

Apropó, gondolkoztál már azon, miért hívják a párizsit párizsinak? Egyes magyar kutatók, akik amúgy is hajlamosak a világ minden jelensége magyar eredetének kimutására, úgy vélik, hogy a termék nevét egy Pécsett élt bunyevác hentes találta ki 1897-ben annak érdekében, hogy valamilyen formában el tudja adni az absniclit is. A Párizs szóra azért esett a választása, mert a pécsi szelet név összetévesztető lett volna a bécsi szelettel...

  1. Külön szeretném megköszönni, hogy leírtad, mit szeretnél egy kapcsolattól, mit jelent számodra az egyenlőség, mit vársz el egy férfitól. Sajnos itthon is tévképzetben él sok férfi, és nehéz néha megértetnünk velük, hogy márpedig kell, hogy besegítsenek a házimunkába, hiszen nekünk is dolgozni (és gyereket nevelni) kell. Mit tudsz tanácsolni a hasonló cipőben járó nőknek, hogyan beszéljék ezt meg a párjukkal, egyáltalán lehetséges-e a férfiak felfogásán változtatni?

Ez igen meredek téma a párkapcsolatokban. Azt leszögezném, hogy én nem vagyok feminista vagy a gender-elmélet követője. Bár úgy gondolom, hogy az, hogy a nőknek a férfiakkal egyenlő joguk legyen az ambícióik megvalósításához, a karrierjük építéséhez, a spirituális kiteljesedéshez, nem tekinthető feminizmusnak, számomra ez egy alapvető emberi jog.

A mai világban különösen fontos több lábon állni, főleg a nőknek, mivel ha véget ér esetleg a biztos bázist jelentő párkapcsolat, nagyon nehéz helyzetben találhatják magukat, pláne egy vagy több gyerekkel. 

Amit a legfontosabbnak gondolok mai szemmel, az főként az, hogy ismernünk kell önmagunkat, és felvállalni azt, hogy mit várunk el egy párkapcsolattól szégyenérzet nélkül, és már az elejétől fogva kiállni emellett. Ha nem tudjuk, mit várunk el az élettől, ha nem nézünk a lelkünk mélyére, hogy kik is vagyunk valójában, akkor olyanok leszünk, mint a cél nélküli ladik, amely csak hánykolódik a tengeren, és mindenféle kósza szél vagy hullám más irányba téríti.

És ilyen esetben a társunktól sem várhatjuk el, hogy boldoggá tegyen bennünket, mert mi magunknak sincs halvány fogalmunk sem arról, hogy mi tenne minket boldoggá.

Én a párkapcsolatban a munkamegosztásban hiszek, és abban, hogy manapság már nincsenek tisztán női vagy férfi feladatok, elmosódtak a határok. Ha a nő főz, a férfi mosogat, ha a férfi csempét rak, a nő fugáz.

Ugyanez vonatkozik a problémák, az öröm és a fájdalom megosztására is az én olvasatomban. Jóban-rosszban, mindent megosztva.

Én részint ebben nőttem fel, és ebben hiszek. Ha ezt már az elején tisztázza az ember a kapcsolatában, nem érhetik meglepetések. Sajnos ezzel én is eléggé elkéstem az elején, mert amikor kiköltöztem, eléggé megrogyott az önbizalmam, így nem tudtam kellőképpen képviselni azt az álláspontot, amiben hiszek. Lotfi pedig muszlim, és ebben az esetben különösen fontos, hogy már a kapcsolat indulásakor kijelöljük a határokat, ameddig a társunk beleszólhat az életünkbe és irányíthat, különben kicsúsznak a kezünkből a dolgok és egy nap ott találjuk magunkat egy életben, amelyben nem érezzük már, hogy önmagunk vagyunk. Utólag már nagyon nehéz finomítani ezen.

Az arab kultúra és tradíció igen zárt ebben a tekintetben, elég nagy kihívás volt, hogy megértessem vele a feladatok megosztásának fontosságát. Az érzelmek megosztásáról már nem is szólva, ő otthonról azt a szemléletet hozta, hogy a problémákról vagy a lelki fájdalomról nem beszélünk, magunkban tartjuk, és inkább csendben vagy szájat összeszorítva őrlődünk a végletekig, majd megoldódik. Ez teljesen szemben állt az én nyitott, problémamegoldó magatartásommal.

A legnagyobb tanulság az, hogy az emberek csiszolódhatnak ugyan, de gyökeresen nem fognak megváltozni, legyen bármilyen hatalmas is a szerelem, a családi hátterünk nagyon fontos, azt, hogy milyen példát láttunk magunk előtt gyerekkorunkban, ugyanis ezt hozzuk magunkkal útravalóul. A víz is alakítja, formálja a kavicsokat, de a kavics az kavics marad, nem fog fű nőni belőle, ha belepusztulunk is. 

  1. Mit üzennél azoknak a magyar férfiaknak, akik bár mondják, de mégsem tekintik egyenlőnek a nőket?

Azt, hogy az egyenlőség nem azt jelenti, hogy mindenképpen meg fogok tenni valamit, hanem azt, hogy lehetőségem lenne megtenni. És ez nagy különbség.

Például, hogy szülhetnék 5 gyereket, de lehetnék akár helyette/mellette vállalatvezető, író, világutazó, bármi. Nem biztos, hogy az leszek, de van lehetőségem választani.

Az már más kérdés, ha egy kapcsolatban nem azonosak a két fél értékei és céljai, az hosszú távon szakításhoz vezet. Ezért fontos tudni azt, hogy mit várunk az élettől. Én például egyelőre nem érzem magam késznek a gyerekvállalásra, pedig imádom a gyerekeket és ők is imádnak engem, emellett pedig a társadalom értékítélete alapján már igencsak benne vagyok a korban. De mindez engem nem érdekel. Tudom, hogy momentán nem ez tenne boldoggá, talán 2-3 év múlva. Egyelőre szeretnék lovagolni, utazni, dolgozni, táncolni, rendszeresebben látni a barátaimat, kicsit sikkesebben öltözködni, mint azelőtt, jelenleg ezek okoznak örömet.

Lotfi mondta az elején, hogy a nők egyenlőek, de máshogy, orwellesen. Szerintem az egyenlőnek ilyen értelemben nincsenek árnyalatai.

Tunéziában szembesültem ezzel a kitekert gondolkodással, ami pedig egy elég liberális ország. A nő bemehet ugyan a férfiaktól hemzsegő kávézóba, nem tilos. Viszont jobban teszi, ha nem megy be, mert a férfiak ízléstelen dolgokat mondanak neki, és emiatt kellemetlenül éreznék magukat, és ez ugye senkinek sem jó, ezért jobb elkerülni az ilyen kellemetlen helyzeteket. Így már értem, miért nem mennek a nők oda, elkerülni a zaklatást. Érdekes liberalizmus. Erre azért megkérdeztem tőle, hogy ha valaki valami csúnyát mondana nekem, az kinek a hibája lenne, az enyém, aki nem csinált semmit, csak teljesen kulturáltan gyakorolta alapvető emberi jogait és bement egy kávézóba, vagy azé, aki nem tanult meg kulturáltan viselkedni és lakatot tenni a szájára.

Megjegyezném egyébként, hogy nem tartom túl nagy liberalizmusnak, ha egy nő ugyan bemehet valahova, de a kényelmetlen helyzet miatt inkább elkerüli, és nem jár el hazulról. Számomra a liberalizmus azt jelenti, hogy megtehetek valamit és nem ér miatta retorzió.

Én ebben hiszek, és abban, hogy ha egy arab férfi órákat ülhet naponta a kávézóban, míg a nő mos, főz, takarít és gyereket nevel, akkor a nőnek is joga van ugyanehhez, és nem kell elfogadni azt alaptézisként, hogy azért teszi mindezeket automatikusan, szinte rabszolga módjára, mert úgyis megszokta. Meg tudna szokni ő mást, jobbat is, de a társadalom ítélete, a tradíciók, a szégyenérzet és a megszokásból való kilépés nehézsége, valamint a család megítélése nem könnyítik ezt meg neki, sőt, szinte ellehetetlenítik.

Hál’istennek a világ változik, és egyre több joguk van az ottani nőknek is, már nem elég, hogy valaki házasságot kínál nekik, utazni szeretnének, dolgozni. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a hátránya ennek a felfogásnak az arab társadalom szempontjából az, hogy mivel a nők önmegvalósítanak, egyre kevesebb gyerek születik, több a válás is. Valószínűleg van összefüggés a két dolog között, nem tisztem eldönteni.

Nem tudom, melyik nő boldogabb hosszú távon, én csak lehetőséget szeretnék, nőként, hogy választhassak.

  1. Mit tudnál mondani, szerinted miben mások a magyar, az arab és a francia férfiak? Miben különböznek és miben hasonlítanak?

    Könyvajánló Magyar 7 Blog

A francia férfiak nagyon adnak magunkra, de néha már túlzottan is (sok esetben jobb a manikűrjük és testhez tapadóbb a nadrágjuk, mint a nőknek), elég piperkőcök, nőiesek, a testtartásuk, a mozdulataik, a hanghordozásuk... A viselkedésük ugyanakkor eléggé hideg és távolságtartó, gondolom a neveltetésükből adódóan. Számomra inkább metroszexuálisak, kevés igazán férfias francia férfit láttam, ők is félig arabok voltak.

Az arab férfiak ezzel ellentétben szenvedélyesek, van kisugárzásuk, ugyanakkor kevés olyan van köztük, aki az én európai ízlésemmel felkeltené az érdeklődésemet. Például a szakáll, a női ruhára emlékeztető ruházat nálam már alapvetően kizáró ok, nem találok semmi vonzót benne. 

A kisugárzásuk erős, van bennük valami vad és szenvedélyes, felpezsdül az ember vére, egzotikusak, és jó szeretők (bár a mintavételem halmazát jelenleg 1 fő adja :).

A magyarokban az a vonzó, hogy úgy gondolkodnak, ahogyan én, megértjük egymást: „Egy vérből valók vagyunk Te meg én” :). Van humoruk és céltudatosak. Ugyanakkor vonzerő tekintetében kevernék hozzájuk egy kis arab vért, és megspékelném a franciák eleganciájával és jómodorával, mert ezek bizony sok esetben hiánycikkek nálunk.

  1. Mit tudsz tanácsolni a külföldre költöző, szerencsét próbáló magyaroknak? Vagy azoknak, akik nem mernek belevágni az ismeretlenbe?

Engedd meg, hogy ennél a kérdésnél a könyvből idézzek, mert nem tudnám jobban megfogalmazni:

„Ha valaki idegenben próbál szerencsét, nagyon fel kell vérteznie magát. Muszáj türelmesnek és szorgalmasnak lennie, és kitartania, akkor is, amikor már üvölteni tudna, mert senki nem értékeli. Mindig látni kell a célt, ismerni a saját értékeinket, büszkén felszegni a fejünket és menni tovább.

Ha az ember külföldre költözik, utána már sosem lesz ugyanaz. Idegen vagy külföldön is (migráns), egy különleges, messziről jött lény, és a lelked mélyén idegenné válsz otthon is, mert más szemmel nézed már a dolgokat, mert kinyílt a világ előtted. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy sok esetben mi magunk építjük fel a szögesdróttal védett határokat, saját magunkban, legbelül. És ha a lelkedben elszigetelt vagy, akkor sehol a világon nem lelsz majd otthonra. Nyitottnak kell lenni és elfogadónak, és akkor idővel megtérül a befektetett energia.

Minden külföldre költözött magyar máshogy éli meg a beilleszkedés szépségeit és nehézségeit, és persze vannak átfedések. Én nagyon sokat veszítettem, és annál többet kaptam annak köszönhetően, hogy belevágtam ebbe a nagy kalandba.

Harminchárom év alatt sok mindent elértem. És az utolsó két év során talán még többet. Mert megtanultam egy nyelvet, egy új szakmát, jó munkám lett, ingyen autóm, és olyan helyen élünk, ahol mindig is szerettem volna. És olyan életet élek, amilyet mindig is szerettem volna.

Ahogy a belső világunkban sorra omlottak le a határok, párhuzamosan a kintiben megszűntek a távolságok. Mert semmi nem volt lehetetlen. Folyton utaztunk, bejártuk az országot.

Franciaország jó hely. Itt még van remény az emberekben a változásra, nyitottak és elhiszik, hogy bármit megtehetnek, kemény munkával bármit elérhetnek. (Én fél év alatt három fizetésemelést kaptam…) Ha szorgalmas vagy és kitartasz, akkor előbbre jutsz. Minden lehetséges, csak el kell felejteni a „nem lehet megcsinálni” mentalitást. Nem kell félni a holnaptól, a számláktól. A lét elviselhetetlen könnyűsége. Mégis könnyen elviselhető.”

  1. Végezetül sok sikert kívánok neked a továbbiakban, és esetleg örülnék, ha a blogodon megosztanál pár képet az utazásaidról, a tunéziai tájakról, szívesen nézegetnénk őket, hogy ráhangolódjuk az olvasásra. :)

Mondd csak, a fejembe látsz? :) Úgy látszik, tényleg megismertél kicsit a könyv által, mert pontosan ezt terveztem, épp a fotóimat rendezgetem, hogy felrakjak belőlük az oldalra...Telepátia :).

Könyvajánló Magyar 7 Blog
Rita tunéziai népviseletben, és párja, Lotfi

0 Tovább

Nyírd ki ezt a könyvet!!! Király.

Gyerekek, ma egy nagyon szuper dolgot találtam, a kiadó Face oldalán láttam meg ezt a könyvet, és amikor megnéztem róla több külföldi Youtube videót is, hogy miről szól, az agyam eldobtam. Ez a könyv most jelent meg magyarul a Dream válogatásnál:

Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
Így néz ki, mielőtt díszíteni kezdenéd.
Könyvajánló Felnőtt Ifjúsági Blog
És akár ez is lehet a végeredmény, nézd meg, hogyan készült! ->

Ez egy naaaaagyon király dolog.. Minden oldalra le van írva, mit csinálj, pl. most használj ceruzát, most karcoljál vmi éles dologgal, most hagyj kávéfoltot, most az ujjadat használd nyomdaként stb. és iszonyat király végeredmények vannak, ha Youtube-on ráekeres az ember, nekem mindenképpen kell egy ilyen!!!

Nagyon örülök, hogy ma már a felnőttek kreativitásának fejlesztésére is szánnak időt a könyvek, pl. a felnőtt színezők is, hiszen mi is csak nagyra nőtt gyerekek vagyunk! :)

Nézd meg ÉN hogyan csinálom:

https://www.facebook.com/media/set/?set=a.755138634628237.1073741830.684068088401959&type=3

0 Tovább

Magyarként külföldön? - avagy Határtalan szerelem Párizsban :)

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas

 „Ha valaki idegenben próbál szerencsét, nagyon fel kell vérteznie magát. Muszáj türelmesnek és szorgalmasnak lennie, és kitartania, akkor is, amikor már üvölteni tudna, mert senki nem értékeli. Mindig látni kell a célt, ismerni a saját értékeinket, büszkén felszegni a fejünket és menni tovább. (Elesni, felállni, koronát megigazítani, továbbmenni!)”

Nem tudom, hányszor adhatok még köszönetet az Athenaeumnak, amiért most is egy ilyen gyönyörűséget tudhatok a magaménak. Igazán érdemes figyelni rájuk, mert az idén kiadott magyar köteteik minőséget képviselnek, és végre összetehetem a két kezemet, hangoztathatom mindenkinek, hogy igen, vannak nagyon tehetséges kortárs magyar írók, és kapásból egy csomó példát fel tudok sorolni. Közéjük sorolom most már Makai Ritát, aki ráadásul ezzel a kötetével a kedvenceim közé került. Egy új favorit könyvet jelenthetek be nektek, amely nem csak a külföldön, nevezetesen Párizsban való boldogulásról szól (részletesen ecseteli a nyelvi problémákat, munkakereséssel kapcsolatos nehézségeket), hanem többek között egy arab férfival, Lotfival való kapcsolatáról is olyan őszintén beszél, hogy úgy éreztem, mintha egy régi barátommal beszélgetnék a könyv olvasásakor.

Lássuk a fülszöveget, aztán belemegyek a részletes értékelésbe is:

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutasVolt egyszer egy lány, aki a karrierjét, a családját, a barátait és a teljes addigi életét hátrahagyva úgy döntött, hogy belevág a nagy kalandba és Párizsba költözik, mert ott várt rá a szerelem.
Egy lány, aki kezdetleges nyelvtudással (ami nagyjából arra volt elég, hogy rendeljen egy italt, és még azt sem értették a kiejtése miatt) összepakolt és repülőre szállt.
Egy lány, aki ahelyett, hogy „munkanélküli vagyok” (je suis au chômage), olykor azt találta mondani, hogy „fűtés vagyok” (je suis un chauffage).
Egy lány, aki sokszor sírta magát álomba, mert minden önbecsülését elvesztette, és úgy érezte, nem tud majd boldogulni, hiányzott neki a család és a barátok támogatása, egy ölelés, egy jó (magyar) szó.
De ez a lány nem adta fel, tanult és küzdött, mert volt valami, ami minden pillanatban erőt adott neki: egy kedves arc, egy meleg barna szempár, és a hit, hogy a szerelemnek semmi sem szabhat határt.
Ez a történet két különleges emberről szól, és arról, hogy ha kinyitjuk a szívünket a világ felé és elhisszük, hogy kivételesek vagyunk, akkor mindent megváltoztathatunk. Különösen a szerelem városában.

Értékelés:

Szívből remélem, hogy ezt a könyvet minél többen olvassák majd, és teljes erőbedobással fogom mindenkinek ajánlani, olyannyira megtetszett, hogy a Number One, legeslegkedvencebb könyvem is megingott a dobogón miatta. :)

Rita annyira hihetetlenül gördülékenyen ír, hogy már az első mondatoknál jómagam is ott találtam magam mellette, és úgy éreztem a könyv letételekor, mintha egy barátot veszítenék el. Kérlek, Rita, írj még nekünk, mert nagyon kíváncsi vagyok az életed további alakulására! Egyedisége a könyvnek ugyanis abban rejlik, hogy Rita a saját életének pár évét öntötte regénybe a kiadó felkérésére, elmesélve nekünk, hogyan és miért költözött ki Párizsba, milyen érzés volt neki otthagyni a családját, aztán hogyan küzdött a nyelvi nehézségekkel, a nyelvtörő francia nyelv tanulásával. Milyen volt, amikor hosszú ideig semmilyen állást nem talált a nyelvtudása miatt, ha meg mégis, akkor egyik sem volt igazán testhez álló számára. Mélyen csodálom azt a pozitív energiát, hozzáállást, kitartást, keménységet, amellyel szembeszállt a problémákkal és a lehetetlennel, és „csak azért sem” hagyta, hogy eltántorítsák a terveitől.

„Ha az ember külföldre kerül, akkor tagadhatatlanul elveszíti a biztos pontokat az életében, amelyekhez ez idáig mérte magát; az embereket és a környezetet, amire támaszkodott, elveszíti a biztonságot adó komfortzónát, a burkot, amely előtte védelmezően körülvette… Elveszíti önmagát, hogy aztán idővel apró legókockaként lassan újjáépülhessen. Nehéz folyamat és nincs külső segítség, ebben csak magunkra számíthatunk.”

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutasKöszönöm neki, amiért szintén nem egy habos-babos, minden tökéletes művet kaptam, mert elmeséli nekünk az külföldi élet árnyoldalait is, a sírógörcsöket és a párkapcsolati nehézségeit is, nem csak annak rózsaszín voltát. Rita ugyanis azért költözött Párizsba, mert megismerkedett egy arab férfival, Loftival. Nekem alapvetően nincsenek előítéleteim, tisztában vagyok azonban azzal, hogy sokaknak van, és sokan általánosítanak, félnek az arab kultúrától, a vallásuktól, főleg most, a migráns helyzet miatt.

Nagyon érdekes volt Rita szemével látni ezt a férfit, akit egyrészt kötnek a vallási kultúrák, ugyanakkor mégsem láttam őt nagyon másnak, mint egy átlagos magyar férfit. Valljuk be, a mi fiaink is éppen annyira elvárják, hogy a nők kiszolgálják őket, süssenek-főzzenek, míg ők a meccset nézik, meg sörözni járnak, nem éreztem sok különbséget. Köszönöm, hogy megfogalmazta helyettem is, mit szeretne egy nő egy kapcsolattól. Eleinte azért kicsit tartottam tőle, merre fog tartani a történet, de tiszta szívemből szurkoltam Ritának, hogy minden döntése helyesnek bizonyuljon, és néhány résznél még az én szemem is könnybe lábadt, mikor az övé is. Olyan csodálatosan leírta nekünk Tunéziát, az ottani embereket, Lotfi családját, a gyerekeket, a tájat, hogy úgy éreztem, én is ott vagyok vele, és majdnem elsírtam magam, amikor a búcsú pillanata is elérkezett. Azért végig voltak kétségeim a történet végét illetően, bár voltaképpen az élet írta történetek, ahogy azt ő is mondja, sosem érnek véget.

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas
Rita tunéziai népviseletben és párja, Lotfi

Kérlek, Rita, ne hagyd abba az írást, nagy rajongód leszek, és az összes könyved a polcomon lesz. :) Nagyszerű történet, amely elkalandoztat különböző országokba, megismerünk különböző kultúrákat, népeket, és Rita olyan igazságokat is megfogalmaz, amelyekre én már régóta szomjazom. Néhány kedvencem tetszési sorrendben:

„Egy kapcsolat sosem lehet tökéletes (nem is szabadna talán erre megszállottan törekedni, mert az egónak mindig más lesz a tökéletes, mindig többet akar), de teljes lehet, és annak is kell lennie. A boldogságot meg lehet találni minden pillanatban. Bárhol és bármikor, bármilyen körülmények között, mert a szenvedés csak egy gondolat, amit mi teremtünk magunknak.”

„Ha szenvedünk, azon csak mi tudunk változtatni, az nem mások felelőssége, hiszen a külvilág történései csapódnak le a mi belső világunkban, és egyedül mi tudunk változtatni azon, hogy ez hogyan megy végbe. 
Mindig magunkba kell nézni, hogy miért tud egy másik ember ennyire megbántani minket, mi az, ami ekkora fájdalmat tud okozni. Ez mind rajtunk múlik. Senki nem fog boldoggá tenni minket, ha mi nem tudjuk boldoggá tenni magunkat. Kinek kell dolgoznia ezen elsősorban? Hát nekem. Mert ha a másikra ujjal mutogatok, attól én nem leszek jobb ember, és az életem sem fog előremozdulni tőle.”

„Légy te a változás, amit a világban látni akarsz. Előlegezd meg a jót, és megtörténik. Meglátjátok, működik.”

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas

Köszönöm ezt az élményt, amiért együtt könnyezhettem és örülhettem veled, amiért megmagyaráztál nekem olyan dolgokat az élettel vagy a párkapcsolatokkal kapcsolatban, amiket hiába kérdeztem mástól. Amiért némelyik résznél annyira röhögtem, hogy rögtön ki is írtam az idézeteket, és az összes barátomnak belinkeltem, íme, néhány:

„A franciák köztudottan imádnak angolul beszélni, még akkor is, ha nem tudnak, és a kiejtésük észveszejtő. A with helyett rendszeresen wizzt mondanak. A teszteléseknél a tanár, Edouard lelkesen magyarázott, levezette, hogy ha ez a felvetés (if), akkor zen. Én jó diák módjára le is írtam a papírra. Zen. 
Néztem, néztem, nem értettem. Mi ez, valami feng shui óra? Olivier odanézett, mit írok és elkezdett nevetni. Az nem zen, te, hanem then (akkor). Ó, bakker! Kész vagyok. Franciául nem tudok, angolul meg, amit értenék, azt is francia akcentussal mondják.”

„Értelmezési félreértések terén nemcsak szavakban, hanem egész mondatokban is bajnok voltam. Szerettem volna a gyerekszeretetemet marketingelni, és közöltem, hogy J'aime bien les enfants (szeretem a gyerekeket), ami náluk kb. annyit tesz, hogy tök pedofil vagyok. Úgyhogy mondták, hogy mindez nagyon szép, de inkább kerüljem ezt a mondatot. Remek. Jó, ha börtönbe nem kerülök miatta. 
A másik ilyen volt, amikor ki akartam fejezni az örömömet, hogy meghívtak az interjúra. Mondtam is nagy lelkesedéssel, hogy Je suits très éscitée d'être ici, azaz, hogy nagyon fel vagyok izgulva, hogy itt lehetek. (Izgatottat akartam volna mondani…) Tízpontos, főleg, ha férfi az interjúztató.”

Remélem, sok ilyen könyvet olvashatok még mostanában. Összetett, komplett, megható, a kezedhez nő, én konkrétan egyik este félháromig olvastam, és minden más tevékenységet elhárítottam, mert annyira szerettem volna megtudni, mi lesz Ritával, kap-e végül állást, mit gondol erről vagy arról. Nagyszerű lehetőség azoknak, akik külföldre készülnek költözni, vagy azoknak, akik szeretik a romantikus történeteket, vagy az igazakat, vagy a szépirodalom kedvelőinek. Bármely korosztálynak. Sokszor szoktam pozitívan nyilatkozni könyvekről, de már nagyon régóta nem ragadott ennyire magával könyv, és külön öröm számomra, hogy mindezt egy magyar lány írta. Nagyon irigylem az írót, amiért ilyen élményeket élhetett meg, de hálás vagyok, amiért ezt megosztotta velünk. :)

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas
Rita és párja, Lotfi

Részletek a könyv megjelenésével és születésével kapcsolatban Ritától:

Könyvajánló 7 Romantikus Magyar Kaland bejutas"Mielőtt kiköltöztem Párizsba, vettem egy teljesen üres, aranydíszítésű könyvet, hogy egyszer majd abban írom meg Életem történetét. Azt mondják, az álmok akkor teljesülnek, ha szívből kívánjuk őket, elhisszük, hogy megérdemeljük, és helyet is csinálunk nekik az életünkben, ezzel egyszersmind megelőlegezzük őket. Én megvettem ezt az üres könyvet, és azt gondoltam, egyszer majd meg fogom írni, vagy legalábbis elkezdem, ha több szabadidőm lesz a költözés után. Így hát kihoztam magammal, de el is felejtkeztem róla, betettem egy polcra. A gondolat azért mindig ott motoszkált a fejemben, így mikor Lotfival elutaztunk, a vonaton egy kockás lapra vetettem az első gondolataimat a történettel kapcsolatban, a könyv vázlatát. A lapokat pedig ismét betettem a polcra, és elfeledkeztem róluk.
Mikor történt velem valami, sokszor megosztottam a közösségi oldalon, és sokan biztattak, hogy folytassam, mert ebből könyvet kellene írni. A gondolatok és jókívánságok végül önbeteljesítő erővel bírtak. Nemrégiben megkeresett egy kiadó, hogy a facebook-on közölt írásaim alapján felkérnének egy könyv megírására. Arról, hogy hogyan boldogultam külföldön magyarként, hogyan tudtam idekint beilleszkedni, és hogyan kerekedtem felül a kulturális különbségeken a Lotfival való párkapcsolatomban. Sosem hittem volna, hogy tényleg megvalósul ez az álmom, és végtelenül hálás vagyok a sorsnak, és mindazoknak, akik a segítségemre voltak ebben bármilyen formában. Az élet egy áldás, bármilyen küzdelmeket, kihívásokat is tartogat. Néha öröm, gyakran fájdalom, de soha nem tudhatjuk, hogy egy-egy történés hova vezérel minket. Semmi sem történik véletlenül. Ölelés, Rita"

Mit tudok ajánlani a könyv olvasása közben? Ezt a lejátszási listát, segít ráhangolódni. :)

ui.: Rita, A Sofie világa könyv rám is nagy hatást gyakorolt régen.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Örök favorit!!!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Tökéletes!!! És kemény borítós :).
Kinek ajánlom:  Kivétel nélkül mind olvassátok el! Punktum:).
+ pont: A kendőzetlen őszinteségért, és mert annyira lendületes, hogy nem bírtam letenni.
- pont: ??? Nincs.

Ha minden jól megy, hamarosan egy interjút is posztolok nektek Ritától, amelyben kifaggatom kicsit a könyv megjelenésének körülményeiről, tanácsairól a külföldre költöző magyarok vagy a nők számára, akik nem kapnak elég elismerést vagy segítséget a párjaiktól. :) Kövessetek a Facebookon, hogy semmiről se maradjatok le!

0 Tovább

Hazugságok nélkül... avagy Jessica Knoll - A szerencse lánya

Könyvajánló 5 Felnőtt Dráma

2015 legsikeresebb első regénye, már 27 országban bestseller!
Jessica Knoll vezető szerkesztő volt a Cosmopolitan magazinnál. Jelenleg New Yorkban él férjével, és második regényén dolgozik. A szerencse lányából Reese Witherspoon forgat filmet.

Könyvajánló 5 Felnőtt DrámaA huszonéves TifAni FaNelli a kiváltságosok életét éli. Egy körülrajongott női magazin megbecsült munkatársa, aki a drága ékszerek és márkás ruhaköltemények mellé még egy sármos és jó pedigréjű vőlegénnyel is rendelkezik. Mindazt elérte, ami másoknak csak álom.

DE A TÖKÉLETESSÉG LÁTSZATA VALÓJÁBAN ÁLCA!

Ani múltja kimondhatatlan titkot rejt. Tizennégy évvel ezelőtt a Bradley középiskolában borzalmas dolgok történtek. Meggyalázták, meghurcolták, kinevették. A kis Ani aznap megsemmisült. Az erős TifAni lépett a helyébe, aki mindent meg akar kapni az élettől…

A szerencse forgandó; a bűnösökből is lehet áldozat. A bosszú lehetősége TifAnié; vajon leveszi az álarcot, vagy örökre bezárja magát a múlt börtönébe?

Értékelés:

A kortárs irodalomban egyre népszerűbbek az olyan, többnyire Young Adult (azaz fiatal felnőtteknek szóló) könyvek, amelyekben a főszereplőket valamiféle tragédia, bántalmazás érte, és a történet során ezen próbálják túltenni magukat.

Jessica Knoll azonban inkább a felnőtteket célozta meg, mint olvasóközönség, és bár én nem számítottam sokra a könyvvel kapcsolatban, jócskán felülmúlta várakozásaimat. Őszintén szólva jómagam is elgondolkodtam azokon a nem egészen magától értetődő igazságokon, amiket a főszereplő TifAni (Ani) megfogalmaz. Egyedinek tűnő szemléletmódja a házassággal és annak értékével, értelmével kapcsolatban talán nem is annyira egyedi. Elgondolkodtató, hogy vajon a házasságok többsége tiszta szerelemből köttetik-e, vagy manapság már csak amolyan védőfalként használjuk, hogy megvédjen minket a múltunkban történtektől? Ez a biztonsági háló, amely nem hagy leesni, mélyre süllyedni, elszegényedni, mert ketten könnyebb? Ez a biztosíték, hogyha már kezdünk kifogyni az időből, ne maradjunk egyedül? Ez a társadalmi nyomás? Főleg, hogy nőként sosem volt egyszerű egyedül boldogulni, de még ma is általánosan jellemző, hogy a férfiak oldalán könnyebb az élet, a nők kevesebbet keresnek, és kevésbé tudják magukat eltartani. Talán a házasság csak egy támasz, egy szükséges kompromisszum, nemcsak jóval, de minden esetben rosszal is megfűszerezve? Talán a média és közösségi oldalak által elénk tárt tökéletes harmónia csak a látszat, csak egy álcázott boldogtalanság? Talán mindenkinek ugyanúgy megvan a maga keresztje, a maga problémája, és el kell fogadnunk, hogy ez a házasságra is vonatkozik, hogy nincsen tökéletes, zavartalan boldogság?

Jessica Knoll könyvében elgondolkodtatja az olvasót nemcsak a házasság modern világunkban képviselt értékével, hanem a média egyénre való megnyomorító hatásával, a nemi erőszak kérdésével kapcsolatban is. Elénk tárul New York és az ő hazugsággal és kemény elvárásokkal felcicomázott világa, ahol nem mindegy, milyen ruhát viselünk, milyen fodrászhoz járunk, milyen a jegygyűrűnk, a leendő férjünk, és mégis mindezek együtt alkotják a jólét látszólagos képét, amelyet mindannyian irigylünk. A jómód gerincvonalán elhelyezkedő középiskolától felkapaszkodva belátást nyerhetünk a nagyvárosi gazdagság színfalai mögé, amely darabjai bár elég szörnyűségesek, összességében mégis egy olyan zárt közösség, amelynek mindenki tagjává szeretne válni. Sztárok, akik éheztetik magukat az esküvőjükig, pénzhajhász férfiak és nők, akik nem elégednek meg azzal, amijük van, és mindig többet akarnak.

Mindeközben a sorból kilógó Ani, aki kétségbeesetten próbál beilleszkedni ebbe a világba, és bebizonyítani mindenkinek, de legfőképpen magának, hogy ő gazdag, tehetős, és főleg boldog, visszaemlékezései nyomán elkalauzol minket a tinédzserkorába, amikor az élete választóvonalhoz érkezett. Az az életérzés, amikor az ember erőlködve próbál beilleszkedni, valamikor tizenévesen, a gimnáziumban kezdődik, amikor azonban még azt sem képes felmérni, mi az, amire képes, amit szabad, amit megtehet, és mi az, ami veszélyes, vagy éppen már törvénytelen. A tinik gyakran képtelenek segítséget kérni a felnőttektől, helytelen döntéseket hoznak, eltitkolják a történteket, a felnőttek nem veszik észre, ami körülöttük zajlik és máris kész a baj.

Anélkül, hogy túl sokat elárulnék a könyvben történtekről, azt kell, hogy mondjam, hogy egyedi a maga nemében, az őszintesége és az elénk tárt gondolatok révén. Képes az embert percekre kizárni a világból, az olvasó csak ül a falra meredve, emészti az olvasottakat, s annak fényében értékeli át a saját életét. Vajon nem azt tettük mi is éppen, mint amit Ani? Vajon nem kötöttünk mi is kompromisszumot és dugtuk fejünket a homokba?

Kérdéseinkre, hogy mi helyes vagy mi nem, a könyv végén egyfajta szubjektív választ kapunk, TifAni döntései alapján.

Mindenképpen tudom ajánlani az elolvasását akár már tizenéves kortól, felső korhatár nélkül. A felnőtt és tinédzseres részek váltakozva alkotnak egy egész történetet, amelyet az olvasónak saját magának kell darabokból összeillesztenie. Mivel a könyvből film is fog készülni, így jómagam nagyon várom, hogy mihamarabb megnézhessem a mozivásznon is, és remélem, Jessica Knoll több hasonlóan mélyreásó regénnyel is meglep majd minket.

Köszönet a történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Nagyon jól eltalálták a történethez illő képet, egy rossz szavam sem lehet.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, nőknek. A tragédiákat boncolgató kötetek kedvelőinek, a házasodás előtt vagy után állóknak, azoknak, akik a sok fantasztikus könyv után egy kicsit a mi világunkról olvasnának. Azoknak, akik nem félnek kimondani őszintén a gondolataikat, vagy kíváncsiak, mások valójában mit gondolnak a hazugságaik mögött.
+ pont: A történetért és a kimondott dolgokért. Azért, amiért olyannak mutatja be egy ember életét, amilyen valójában, és nem cukormázas hazugság mögé rejti.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Létezik-e több dimenzió... avagy Neil Gaiman & Michael Reavens - Köztesvilág (részletes ismertető)

A több dimenziós világ elmélete bizonyára rengeteg ember fejében megfordult már. Mindannyian gondolkodtunk már el azon, egy párhuzamos dimenzióban másik énünk miként éli mindennapjait. Dirk Kurbjuweit szavaival élve:

„Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk.”

A híres tévésorozat, a Sliders 1995-től 1999-ig futott az Egyesült Államokban, ez a film gyermekkorom első olyan története, amely a dimenziók közti átjárással, „csúszással” foglalkozik. Nem véletlen, hogy Neil Gaiman és Michael Reavens (aki többek között a Sliders készítésénél is közreműködött) tollából 2007-ben megjelent az Interworld című könyvsorozat első része (New York Times Bestseller), amely idén végre már a magyar polcokon is kapható Köztesvilág címmel. Külföldön a trilógia további két része is megjelent már, így Neil Gaiman vagy a Csillagpor című könyv szerelmesei örülhetnek, hogy ismét egy új világ történetét tudhatják magukénak. Bár a Köztesvilág eredetileg szintén tévésorozatnak készült még 1995-ben, Gaimannek és Reaesnek végül nem sikerült felkeltenie a tévések figyelmét a kisze-kusza világ történetével, s ez akkor sem lett jobb, mikor papírra vetették a történetet, végül azonban mások ösztönzésére mégis regényformát ölthetett.

Könyvajánló 4 FantasyNeil Gaiman több regényt írt már gyerekeknek és felnőtteknek is. Ezekért számos díjat nyert, köztük a legrangosabbnak számító Hugót és Nebulát, illetve A temető könyve mindmáig az egyetlen az irodalomban, ami a Newbery- és a Carneige-medált is megkapta. Emellett a legismertebb művei közé tartozik még a Coraline, a Sosehol, az Amerikai istenek és az Óceán az út végén.

Michael Reavens számos fantasy regény szerzője, illetve ismert személyiség a filmvilágban. Emmy-díjat kapott a Batman: A rajzfilmsorozat megírásáért, de részt vett többek között a Star Trek: Az új nemzedék, az Alkonyzóna és a Sliders készítésében is, illetve sokáig dolgozott Steven Spielberg cégénél, a DreamWorksnél.

Könyvajánló 4 FantasyJoey Harker egy átlagos kamasz: próbálja átvészelni az iskola megpróbáltatásait, viszonzatlanul szerelmes, és nincs benne semmi különleges. Azon kívül, hogy képes bárhol eltévedni. Egy nap aztán felfedezi, hogy az ő Földje csak egy a trillió alternatív Föld között, melyek egy részén a mágia az úr, más részén a tudomány, s ezek ádáz háborúban állnak egymással. 

Joeyt a békítő erő, a Köztesvilág szemelte ki magának, mivel született Világjáró, és így segítheti az egyensúly fenntartását, méghozzá más Földekről származó, saját alternatív énjeivel együtt. Kiképzést kap, hogy felvehesse a harcot a mágikus és a tudományos ellenségekkel, hogy ő, aki még a saját kis városkájában is eltéved, világok között járhasson világmegváltó küldetésben. 

Neil Gaiman és Michael Reaves regénye vad kalandozás világokon belül és világok között, jól megrajzolt helyszínekkel és élénk karakterekkel, különleges lényekkel és váratlan fordulatokkal.

Értékelés:

Egy párszor már megesett velem, hogy egy könyvben valahogy teljesen mást kaptam, mint amire eredetileg számítottam, vagy elvártam volna. Ez némiképp erre a könyvre is jellemző, de talán azért, mert jómagam eddig még nem olvastam Neil Gaiman könyvet, bár a Csillagpor című könyv is itt lapul a polcomon, hivalkodón várva, hogy a kezembe vegyem. Legelőször azt tűnt fel a Köztesvilágon, hogy bár a borítója és a kötése nagyon szép és igényes munka, a kötetet mégis elég vékonynak, rövidnek éreztem, és eleinte voltak aggályaim amiatt, hogyan fog kiteljesedni egy történet röpke 189 oldalon át. Be kell, valljam, ez a gondolat még most is foglalkoztat, de a bizakodás, hogy ez voltaképpen egy trilógia, és van még két része, képes meggyőzni arról, hogy ez a mások által még kezdetlegesnek és vázlatnak titulált történet talán képes a maradék két részben teljesen kibontakozni és magával ragadni.

Egyelőre nem mondhatom el, hogy a trilógia nagy rajongója lettem; bár eléggé olvastatta magát, és összességében tetszett a felvetés, a szereplők is elnyerték bizalmamat. Ennek ellenére több helyen is indokolatlannak éreztem a sok idegen (talán nem is létező) fizikai szót, terjedelmes magyarázatot, úgy éreztem, a könyv gyakran elmerül a fizikai világot és dimenziókat (érthetetlenül) magyarázó részletekben ahelyett, hogy a globális cselekményre, a történetvezetésre összpontosított volna. Mindazonáltal látok benne esélyt, hogy a további két rész segítségével egy kiteljesedett világképet és terjedelmesebb történetet kapjunk eredményül. Sajnos nem sok mindent tudhattunk meg az egyes karakterek hátteréről vagy személyiségéről – ez már csak az alacsony oldalszám miatt sem lehetséges -, ugyanakkor a kalandok és a történet végén mégis képes voltam megszeretni őket, komikus módon talán legjobban a színes lénybuborékot, a mudléf (multidimenzionális létforma) karakterét… Egyébként felkeltette a kötet a figyelmemet, és kíváncsivá tett a folytatást illetően, csak remélni tudom, hogy a további részek vaskosabb olvasási élményt jelentenek majd.

A legjobban a történetben az tetszett, hogy a főszereplő szinte végig önmaga másdimenziós alternatíváival barátkozik, beszél, harcol, és érdekes volt elképzelni, mi lenne, ha mindez nem csupán egy fikció lenne.

A kötet olvasását tudom ajánlani Neil Gaiman vagy a fantasztikus világ kedvelőinek, esetleg a ’90-es évek gyerekeinek (amilyen én is vagyok), akik még a Slidersen nőttek fel, és kicsit szeretnének még eljátszani ezzel a „több világ is létezik párhuzamosan” gondolattal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10

Moly.hu-n elért százalék: 74%
Borító: 8/10 – Tulajdonképpen először ez, majd a fülszöveg keltette fel a figyelmemet, bár a kötetet a várthoz képest elég rövidnek éreztem.
Kinek ajánlom:  A fantasy világ/irodalom kedvelőinek.
+ pont: A témáért.
- pont: A túl sok és bonyolult fizikai fogalomért, magyarázatért, amely kissé érthetetlenné tette a könyvet.

0 Tovább

Amikor betelik a pohár a szomszédnál avagy Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma Thriller

"Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk."

/Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra/

Azt hiszem, a jó szomszédi iszonyról a sok költözésemnek hála eleget tudnék mesélni nektek. Talán mindenféle pszichopatával volt alkalmam megismerkedni már. Az Olaszországbanprostituáló elmebeteg nő, aki éjjel kettőkor kopog az ajtódon, hogy borra kérjen kölcsön, a kőgazdag, egyébként látszatra normális életet élő, lányokat futtató főbérlő, a teljesen bekattant, hegyomlás méretű nő, aki a legkisebb dologért képes rád támadni, az agyontetovált, bevásárlóközpontokból WC papírt lopó családanya, aki megfenyeget, hogy megver, és így tovább…

Így utólag ezek a történetek néha még a magam számára is hihetetlenek, pedig megtörténtek. Van film, ami ezt a humoros oldaláról közelíti meg, azonban azt hiszem, sokan tudjuk, hogy egy elmebeteg szomszéd mennyire megnehezítheti az életünket. Jelenleg egy tinédzser kölyök az egyik ilyen szomszédom, aki énekel, bútort rendez/püföl és káromkodik az anyjára. Egyébként születése óta megkeseríti a szomszédos lakók életét. Nem tudom, miért ennyire nehéz más emberekkel együtt élni, de néha komolyan elgondolkodom, hogy az, hogy ennyi szomszédról derül ki utólag, hogy kattant (biztos nektek is van ilyen és az ismerőseiteknek is), nem-e jelenti azt, hogy sajnos túlságosan is sok ilyen ember van. Vajon, akik velem szemben jönnek az utcán, ugyanolyan borzalmas szomszédok lennének?

És mi a helyzet akkor, amikor már komoly problémát okoz ez az „együttélés”, és nem tudjuk, mit kéne tenni? Egyáltalán a jogi kereteken belül meddig mehetünk el? Talán a legtöbb ember kezdetnek megpróbálja megbeszéléssel megoldani a dolgot, többen aztán tettlegességgel, s ha már a családunkat érezzük veszélyben, de az állam, a rendőrség még mindig tehetetlen?
 

Egy ilyen helyzetet dolgoz fel Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma ThrillerA belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Értékelés:

Már csak azért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert nem tűnik egy laza olvasmánynak, és mert jómagam is sokat szenvedtem már a fentebb említett szomszédoktól. Egy felnőtteknek íródott, fantasztikus stílusú, érdekes kérdéseket és válaszokat megfogalmazó könyvet kaptam eredményül, amelynek ráadásul páratlanul szép kötése folytonos tapogatásra és szagolgatásra késztetett – keményborítós szépség ez, amely leginkább a jó minőségű szépirodalmi kötetek közé való (külső és belső tulajdonságait figyelembe véve egyaránt).

Tényleg elsősorban mindenképpen a kötést szeretném megköszönni, és a fedőborító is nagyon jól sikerült, számomra mindig öröm egy ilyen könyvet kézhez kapni, a tipikus „tankönyvillatával” pedig nem tudtam betelni.

Kurbjuweit egy olyan problémát dolgoz fel, amivel szinte egész biztos, hogy mindenki találkozott már, vagy legalább hallott róla panaszként: a rossz szomszédi viszonyt. Például, amikor egy eleinte normálisnak tűnő szomszéd hirtelen abnormális viselkedést tanúsít, leveleket küldözget, megvádol, zaklat, követ, megfigyel, idegesít, s az embert állandóan csak atrocitás éri. Nehéz ez ellen bármit is tenni, mikor már a szép szó és a megbeszélés nem segít. Vajon a demokráciában meddig mehetünk el jogi kereteken belül? És amikor már az sem segít, amikor az ügyvédek tehetetlenek? Mi történik, ha egy teljesen normális és átlagos család életét teljesen felforgatja egy elmebeteg szomszéd? Talán egy jól helybenhagyás megoldaná a problémát? Meddig bírja magát vajon türtőztetni egy hétköznapi ember, amikor már a saját otthonában sem lehet nyugalma? Előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna.

A könyv olvasása folyamán eleinte én is elbagatellizáltam az egészet, úgy gondoltam, a szomszéd Tiberius igazából elviselhető, tény, hogy nem teljesen százas, de kifejezetten nem is ártalmas – egészen addig, amíg meg nem tudtam, mivel vádolja a szülőket… Teljes mértékben együtt tudtam érezni az elbeszélő apával, és bár nyilván nem ehhez a végkifejlethez lyukadtam volna ki (remélem), azért mégis furcsán morbid megelégedéssel töltött el a befejés.

Felnőtteknek, krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, lélektani búvároknak, pszichológia könyvek szerelmeseinek tudnám ajánlani ezt a könyvet – amilyen én is vagyok. Nagyon érdekes volt számomra végigkövetni az emberi jellem változásait, a viselkedésük kiváltó, motiváló okait. Elgondolkodtat és megbotránkoztat. Lehántja a leplet a mindennapi életünk bűnös részleteiről.

Az egyedüli zavaró tényező számomra a párbeszédek hiánya, illetőleg azok folyatott szövegbe kényszerítése volt, mindazonáltal maga a megfogalmazás és a stílus mindenképpen szépirodalmi minőség.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Keménykötés, a fedőborító pedig zseniálisan illik a sztorihoz. A lapok édes, szagolgatni való „tankönyvillatúak”, a szöveg szedése pedig a régi kötelező olvasmányokéra emlékeztet, leginkább a Jókai kötetekére.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, illetve lásd fentebb.
+ pont: A kötés minőségéért.
- pont: A párbeszédek folyatott szövegbe kényszerítéséért.

0 Tovább

A Trónok harca írójától - avagy George R. R. Martin - A jégsárkány

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5

George R. R. Martin leginkább a Trónok harca sorozatáról ismert, méltán híres amerikai író és forgatókönyvíró nemcsak a felnőtteknek írt regényekben jeleskedett; 16 évvel a Trónok harca megírása előtt, 1980-ban A jégsárkány című mesekönyvével is nagy sikereket ért el. Hazánkban idén jelent meg a Luis Royo által illusztrált változat, amely gyönyörű képekkel kecsegteti az ifjú olvasókat/Martin rajongókat.

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5Létezik egy legendás lény, a jégsárkány, amelyről csak félve mernek suttogni az emberek. Szárnycsapása nyomán nem marad más, csak fagy és pusztulás. 

De van egy kislány, Adara, aki nem fél a jégsárkánytól, hiszen ő maga is a tél gyermeke. Ez az ő története.

George R. R. Martin meséje egyszerre megrendítő és csodálatos, olyan olvasmány, amiben kicsik és nagyok egyaránt örömüket lelhetik. 

A tűz és jég dala sorozattal világhírűvé vált szerző A jégsárkánnyal is bizonyítja, hogy számára a műfaji határok inspirációt jelentenek, nem korlátokat.

Értékelés:

A 120 oldalas, keményborítós könyv elsőre talán túl terjedelmesnek tűnik, egészen addig legalábbis, amíg kézbe nem kapjuk a könyvet, akkor ugyanis nyilvánvalóvá válik, hogy ez inkább mesekönyv, semmint egy több száz oldalas, terjedelmes fantasy. A nagy betűméret és a rengeteg illusztráció miatt egy felnőttnek gyakorlatilag 30-50 perc az olvasása, gyerekeknek felolvasva azonban akár több estére is kellemes kikapcsolódást nyújt – mindenképpen fogom én is tesztelni nyáron, amikor jönnek nyaralni a lurkók.

Könyvajánló Ifjúsági fantasy 5

Több véleményt is olvastam a könyvről, ezek eléggé megoszlanak a szöveg néhol túlságos naturalizmusa miatt, és tény, hogy akad a mesében háború, harc, halál, de szerintem egyáltalán nem káros mértékben és csak elenyészve kerülnek megemlítésre. Ez egy tanulságos, kalandos mesebeli történet, ami nincs teleszórva cukormázzal, nincs leegyszerűsítve és lebutítva. A főszereplő egy koravén kislány, aki testvéreivel és édesapjával él egy földön. Telente összebarátkozik egy jégsárkánnyal, miközben a közeli vidéken háború dúl, a király sárkánylovasai pedig csatába vonulnak minden nyáron. Felelősségről, barátságról, egymás elfogadásáról, a gyerekek különbözőségeiről, az élet veszteségeiről és döntésekről szól a könyv, és még ezalatt a pár oldal alatt is teljesen bele tudtam élni magam ebbe a világba. Külön megemlíteném, hogy én nem olvastam és nem is láttam a Trónok harcát, így nekem Martin világa teljesen új, és biztos vagyok benne, hogy nem ez a könyve volt az utolsó, amit olvastam tőle. Luis Royo illusztrációi sokat emeltek a fényén, és arról is meg vagyok győződve, hogy nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is értékelik a csodaszép rajzokat.

Néhány molyvélemény:

„Ilyen egy igazi mese, ha lehámozzuk róla a cukormázat. Kemény, de tanulságos, könyörtelen, de nagyon szép dolgokra tanít, rajzokkal teli, de mégis komoly.”

„Gyönyörű kivitelezés, igazi Martin-féle hangulat! Öröm volt forgatni, olvasni! Tényleg jó alapozás a kis olvasóknak! :)”

„Órákig tudnám taperolni ezt a könyvet, úgy belezúgtam a képekbe. Tömör gyönyör minden oldala. :D”

„Valahogy ilyennek kellene lennie egy vérbeli mesekönyvnek. 
Egyszerű, ám mégis aranyos kis történet, tanulsággal, ámulattal és szépséggel átitatva – és nem csak a csodálatos grafikák révén”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 92% 
Borító: 8/10 – Az illusztrációban nincsen hiba, de a háttérszín és a betűtípus nekem nem nyerte el a tetszésem.
Kinek ajánlom: Nagyobbacska gyerekeknek, a fantasyt kedvelő felnőtteknek.
+ pont: A gyönyörű illusztrációkért.
- pont: A rövidségért. :(

0 Tovább

Ahol minden tökéletes, avagy Katie Fforde – Tökéletes esküvő (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Romantikus

Milyen a tökéletes esküvő egy romantikus kisvárosban? Egy olyan könyvet hoztam most nektek, ami amellett, hogy könnyed, és laza, híján van minden negatívumnak vagy lehangolónak. Képzeljetek el egy pompás kisvárost, kedves szereplőket, egy-két habos-babos esküvőt, és három vállalkozó kedvű fiatal nőt! Mindezt egészítsétek ki 3-4 adonisz csődörrel, gyerekekkel, romantikával, és annak, aki ismeri Katie Fforde könyveit, nem is kell többet mondanom.

Könyvajánló 4 RomantikusHunyd le a szemed, és képzeld magad elé egy meseszép vidéki falu aprócska templomát, finoman elegáns menyasszonyi ruhákat, rózsacsokrokat, kecses pezsgőspoharakat. Egyszóval, képzeld magad elé a nagy betűs Romantikát… 
Ezt a képet látja maga előtt álmaiban Beth, Rachel és Lindy, akik mindhárman válaszúthoz érkeztek, készen arra, hogy végre azt tegyék, amit a szívük diktál. A három grácia véd és dacszövetségbe lép, és együtt indítják el álmaik vállalkozását: hamisíthatatlanul stílusos vidéki esküvők szervezését, megfizethető áron. Hamarosan ott találják magukat a helyiek szerelmi életének kellős közepén, és miközben megtanulnak tortát díszíteni vagy éppen a dédmama esküvői ruháját a csinos menyasszonyra szabni, óhatatlanul is slamasztikába keverednek. Hiszen ha a szerelem bajjal jár, az esküvő csak tetézi a bajt… Vajon kibírja-e a barátság a sok megpróbáltatást? És mi lesz, ha a nagybetűs Szerelem közbeszól? 
A Francia kaland, a Szerelmes levelek és számos egyéb nemzetközi bestseller szerzője e kötetében ismét egy lélekemelő, romantikus és szórakoztató történettel kedveskedik olvasóinak.

Értékelés:

Nemrég sorsoltam ki Katie Fforde – Tökéletes esküvő című könyv egyik példányát a szerencsés nyertesnek, aki nemcsak, hogy már meg is kapta, hanem el is olvasta a könyvet – velem egyetemben.

Könyvajánló 4 Romantikus

Bevallom, nekem kicsit tovább tartott az olvasás, ámbár meglehet, ebben az is közrejátszik, hogy egy hétig a Balatonon süttettem a hasam és hajókáztam, minden esetre azért megnyugtatott a tudat, hogy ott is magam mellett tudhattam két könyvet, még akkor is, ha este, fáradtan már nem igazán volt erőm az olvasásra. Mondhatom tehát, hogy az átlag 2nap/1könyv átlagomat most azért jócskán lerontottam, de sebaj.

Azt mindenképpen érdemes tudni, hogy az írónőnek úgy tudom, 44 könyve van, legalábbis a moly adatbázisa szerint, sőt, német tévéfilm is készült belőlük, én azonban még egy könyvét sem olvastam ezen kívül, így teljesen objektíven kezdhettem bele ebbe. Meg kell, hogy valljam, egyáltalán nem erre számítottam, talán azért, mert már annyira mindenféle témában olvasok, köztük tini, thriller, krimi, dráma, hogy valahogy nem számítottam erre a rózsaszín puncsra, legalábbis nem ilyen mértékben, meglepett tehát, mikor eljutottam már kb. a könyv feléig, és még mindig egy álomvilágban játszódik a könyv. Kérdezte is pár hete valaki, hogy milyen habos-babos könyvet tudnék ajánlani, ami csupa pozitív és ilyen lélekkönnyítő, hát momentán eleddig nem tudtam erre mit mondani, de most akkor bátram merem az illetőnek figyelmébe ajánlani ezt a könyvet. Bár jómagam nem voltam 100%-ig megelégedve, mert vártam volna több konfliktust, történést, ugyanakkor volt pár eléggé lehangoló olvasmányom is ezelőtt, úgyhogy arra pont jó volt, hogy egy kicsit kikapcsoljak és sajnálkozhassak azon, hogy a való életben semmi sem olyan egyszerű, mint a könyvekben.

Az egyik értékelőtől olvastam nem rég, szerinte ez a könyv egy olyan idilli városka képét ábrázolja, ami olyan 30-40 éve volt elképzelhető, teljesen egyet tudok ezzel érteni. Egy kedves kisváros lakosait ismerhetjük meg, olyan mennyiségben, hogy nekem gyakran nehézséget okozott a nevek-arcok társítása, és őszintén szólva, a szereplők is eléggé hasonlóak, mindig emlékeztetnem kellett magam, hogy a 3 női főszereplő, és 3-4 pasi közül éppen melyikről is olvasok.

Könyvajánló 4 Romantikus

Voltaképpen ez egy kedves, romantikus történet, esküvőkről, és 3 vállalkozó kedvű 20-30 éves nőről, akik összefogván megalapítják esküvő szervezéssel foglalkozó vállalkozásukat, a Vintage Romantikát. Azon kívül, hogy megismerjük a lányokat, családjukat és a körülöttük legyeskedő férfiakat, az esküvőszervezés (talán túlontúl részletes) világába is elkalauzol a könyv, megtudjuk, hogy kell ruhát átalakítani, olcsón esküvőt szervezni, közösségi termet átfesteni, weboldalt készíteni meg ilyenek. Emiatt ugyan néha úgy éreztem, mintha valami vállalkozás reklámját olvasnám, vagy valami „hogyan szervezzünk esküvőt” kézikönyvet, sok fölösleges szálat éreztem a történetben, és talán kicsit meg is vágtam volna, mégis tudom ajánlani a javíthatatlan romantikusoknak, otthonülős feleségeknek, szerelmes lánykáknak, nagymamáknak, anyáknak, vagy egy sor lehangoló könyv olvasása után pihentetőnek. Érdemes vinni nyaralásra, mert arra pont tökéletes, kikapcsol, és nincs benne idegesítő vagy túlgondolós szál. Az elején okozott némi nehézséget megállapítani, hogy ki mit mond, nem mindig volt teljesen világos, sőt, voltak benne bakik is ezt illetően, ámbár nem tudom, ez az írónő vagy a fordítás hibája-e. Jó lett volna érzelmileg közelebb érezni a könyvet, talán E/1-ben ezt jobban el lehetett volna érni. Nem sorolnám a kedvenceim közé, de azért tetszett. Azt muszáj megjegyeznem, hogy ennyire egyszerű és tökéletes csak egy regényben lehet minden, azért nekem illúzióromboló volt a tudat, hogy (Magyarországon legalábbis biztosan) nem ennyire egyszerű beindítani a semmiből egy vállalkozást úgy, hogy minden pont ennyire összejön és klappol, mindenki akkor siet a segítségedre és ért a pont szükséges dolgokhoz, amikor kell, satöbbi.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 6,7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 8/10 – Illik Katie Fforde többi könyvének stílusához és a történethez.
Kinek ajánlom:  Nőknek. Fiataloknak, időseknek egyaránt, de mindenképp azoknak, akik szeretik a romantikus és laza, nem túl sok cselekménnyel rendelkező történeteket. Ez egy könnyed, hétvégi olvasmány.
+ pont: A könnyedségéért.
- pont: A karakterek hasonlóságáért, a cselekmények hiányáért, a túl sok vállalkozással kapcsolatos elhanyagolható részért.

0 Tovább

Elveszve egy szigeten avagy Saskia Sarginson - Nélküled (részletes ismertető)

Mit tehetsz a múlttal? Mit tehetsz a jelennel? Mit tehetsz önmagaddal? Mit jelent a fogsággal és a megváltoztathatatlannal együtt élni? 

Saskia Sarginson Nélküled című regénye minderről mesél. 

Ahogy arról is, amikor kénytelenek vagyunk valaki nélkül élni: döbbenetesen sok időnk lesz mindarra, ami a saját fejünkben történik.

"Veszteség. Szeretet. Kötődés. Hit. Hiedelem. A könyv egyfajta fejlődésregénynek tekinthető, és az idegenekről is szól – az idegenről, aki betoppan az életünkbe, és megváltoztatja, valamint arról, hogy azok is lehetnek idegenek, akikről azt hisszük, a legjobban ismerjük őket;  valamint az idegenről, aki bennünk lakozik." (Saskia Sarginson)

Saskia Sarginson második regénye, a Nélküled misztikus regény, thriller és érzelmes családi dráma is egyszerre, amely egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót, miközben a szívéig hatol.

Könyvajánló 5 Thriller FelnőttSuffolk, 1984. 
A tizenhét éves Eva apjával viharba sodródik a nyílt tengeren. Testét nem találják meg, mindenki úgy hiszi, vízbe fulladt. Szülei házassága darabokra hull, megfertőzi a bűntudat és a gyász. Ám húga, Faith, nem hajlandó elfogadni, hogy az élet Eva nélkül folyhat tovább; elhatározza, hogy megkeresi nővérét és hazahozza őt – élve.

A part közelében egy sziget alakja dereng – rejtélyes, tiltott terület, amelyen itt-ott ablaktalan betonbarakkok emelkednek. Amit senki nem tud, hogy az egyik barakkban Evát tartják fogva. Hogy a túlélésért harcol – azért, hogy hazatérhessen.

A Nélküled misztikus regény, thriller és érzelmes családi dráma egyszerre, amely egy pillanatra sem hagyja nyugodni az olvasót, és mindeközben a szívéig hatol.

Értékelés:

Az Alexandra Kiadó nagyjából folytatta a Köztes idő és A szoba által elkezdett stílusirányzatot, a Nélküled című könyv is leginkább ugyanúgy egy komoly, szépirodalmi könyv, amelyet főleg a felnőtt olvasóknak tudok ajánlani, akik a fiatalokkal ellentétben még nem annyira akció- és cselekményorientáltak, hanem tudják értékelni egy történetben az írásmódot és az igényességet.

Tulajdonképpen nem kaptam mást, mint amire számítottam, bár annyit talán megjegyeznék, hogy némileg én is (koromnál fogva is) több cselekményt vártam volna, ugyanakkor ez egy elgondolkodtató, kellemes és olvasmányos stílusban megírt könyv, ami személy szerint nálam a „komoly kategóriában” landolt a könyvespolcomon. Olyanok mellett sorakozik, mint például a fentebb említett Köztes idő, A szoba, Üvegszilánkon táncolni és A gyilkos lányai. Nem mondanám egy laza hétvégi olvasmánynak, a legkevésbé sem humoros, cserébe viszont egy majdnem vízbefulladt és egy „vadember” által fogvatartott tizenéves lányt kapunk, egy gyászoló családot, valamint egy tízéves húgot, aki szentül meg van győződve róla, hogy nővére nem halt meg, hanem egy „örökéletű” vadember tartja őt fogva egy szigeten – és tényleg.

Rendkívül realisztikus, ahogy a szülők a tízéves lányuk egyetlen szavát sem hiszik, és képzelete szüleményének tulajdonítják a gondolatot, mely szerint a nővére nem halt meg. Azt hiszem, valóban hajlamosak vagyunk arra, hogy a gyerekeket ne vegyük komolyan, mert „mi felnőttek mindig mindent jobban tudunk”. Adott tehát némi misztikum, s miközben a hugica szemszögéből olvassuk a történetet, végig szurkolhatunk, hogy bebizonyítsa igazát, és hős módjára megmentse a testvérét; a fogvatartott nővér szemszögéből szívből megutáljuk, majd megsajnáljuk a fogva tartót és leginkább különféle ételek után ácsingózunk; a szülőket elnézve pedig fejünket foghatjuk amiatt, hogy nem látják a fától az erdőt, a nyilvánvalót, miközben a saját házasságuk készül a gödörbe csúszni. Annak ellenére, hogy maga a történet egy kissé hihetetlen alappillére épül, tulajdonképpen meglehetősen életszagú, főleg a szülők közti kapcsolat alakulása, a kisebb-nagyobb hazugságok, valamint leginkább azok a pontok/események, amelyek eltérítették az életüket különböző irányokba.

Tudom ajánlani a szépirodalom kedvelőinek, illetve azoknak, akik a fentebb felsorolt kötetek közül bármelyiket is kedvelték.

Egyéb molyos értékelések:

„Egy megható és érzelmes történet volt ez a könyv, a szeretetről, a megbocsátásról, a család erejéről és arról, hogy a mindennapjaink minden apró percében meg kell látnunk a jó dolgokat, s nem szabad hagynunk, hogy a rossz dolgok felülkerekedjenek rajtunk, mert egyszer már csak azt vesszük észre, hogy túl késő lesz változtatni a dolgokon.”

„Egyszerre egy tragédia és romantikus dráma, ami így leírva nem tűnhet túl biztatónak, de tényleg csak nyugtatni tudom az elolvasni vágyókat: annyira szépen is finoman vannak beleillesztve e két műfaj kellékei, hogy kellő profizmussal passzol bele ebbe az összképbe.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Borító: 9/10 – Szép, nem mondom, hogy nincs szerepe abban, hogy ezt a könyvet választottam, sőt, voltaképpen… :)
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább a felnőtteket kötné le a történet, a mai fiatalok nagyon cselekményorientáltak, és csak akciót várnak mindenhol.
+ pont: Az igényes írásmódért, stílusért.
- pont: Nem valami sok benne a cselekmény.

0 Tovább

Az Athenaeum könyvheti programjai és werkfilmje

Kortárs szerzők élesztik fel a Posta Bankot?

Ha azt nem is, de a reklámját. A 87. Ünnepi Könyvhéten a 4-es pavilonban megtalálható Athenaeum Kiadó és General Press Kiadó szokatlan teaser videót tett közzé. A 90-es évek egyik leglegendásabb reklámját, Geszti Péter és Berkes Gábor A szenzációs négyes című szpotját forgatták újra. Az eredetileg artisák szereplésével felvett videó felújított változatában három kortárs magyar szerző (Jandácsik Pál, Klausz Melinda és Virág Emília) valamint egy szerkesztő (Kiss Béla) bújt a 20-as évekből származó jelmezekbe, hogy felidézzék a több mint húszéves dalt, és felhívják a figyelmet a két kiadó könyvheti programjaira. A videót Székács Alexa, Pápai Gergely és Halász László készítették. 

Szabó Tibor Benjámin, az Athenaeum Kiadó főszerkesztője annyit fűzött a vidám szpothoz, hogy „Ők négyen igazi hősök! Mi kitaláltunk egy koncepciót, de nekik kellett végigcsinálni. A húsz másodpercnyi élő szereplős videó nyersanyagait több mint öt órás forgatáson rögzítettük a Hegyvidék Központban található Líra Könyváruházban. Elképesztően kemény munka volt számukra, büszkék vagyunk rájuk, hogy vállalták, és köszönjük, hogy kitartottak! Miközben nagyon hálásak vagyunk Geszti Péternek és Berkes Gábornak, hogy engedélyezték a film újraforgatását. Ezt a reklámot, a szöveget és a dallamot két évtizede senki nem tudta kiverni a fejéből – reméljük, újra népszerű lesz!

És igen, van egy direkt célja is a remake elkészítésének. Kommunikálni szerettük volna, hogy az Ünnep Könyvhét hatalmas forgatagában pontosan hol találnak meg bennünket, mivel, ráadásul idén új helyre is költözik az Athenaeum. A 4-es pavilonba. És megígérjük, hogy a videóhoz hasonló bolondozásokkal, izgalmakkal, látványosságokkal várjuk az olvasókat!”

A klipforgatáson készített werkfilmet az Athenaeum Facebook falán nézhetik meg:

https://www.facebook.com/athenaeumkiado/videos/1047398321963800/?__mref=message_bubble

Az Athenum kiadó programjai:

Könyvajánló Blog

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Phyllis T. Smith . Én, ​Livia
Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.