Facebook Twitter Addthis

Aria Brighton – Vérvörös rabság (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Fantasy Ifjúsági Young Adult Sorozat Magyar

Új esély mindenkinek jár. Vagy mégsem?

Star Meadow egy kellemes, átlagos, nyugodt amerikai város. Legalábbis annak akar látszani.

Victoria, a vámpír lány, egy távoli országból, reményvesztetten érkezik ide, mindent maga mögött hagyva. Akarata ellenére kénytelen elfogadni új életét, hiszen máshol nincs biztonságban.

Itt találkozik a vámpírok vezetőjével, Logannel. A vad, állatias, és veszélyesen vonzó férfi az első pillanattól kezdve hűvösen viselkedik vele. Az idő múlásával azonban mégis egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.

De titkokat rejtő múltjuk elől ők sem menekülhetnek – még akkor sem, ha új barátokra, új otthonra lelnek.

Vajon Victoria végre megtalálja a nyugalmat, vagy a múlt sötét árnyai rátalálnak és magukkal rántják?

ARIA BRIGHTON sikergyanús első könyve egyszerre izgalmas, kalandos és romantikus. A regény olyan világba repít, ahol bármi megtörténhet: szerelem, új barátságok, csalódás és árulás.

Értékelés:

Bár a vámpíros történetek tinédzserkoromban a meglehetősen kedvelt olvasmányaim közé tartoztak, manapság igen kevés ilyen témájú könyvet kapok a kezembe. Talán egy-egy témakörből idővel kinő az ember, talán csak az én érdeklődésem terelődött inkább a disztópiák és laza felnőtt (nem erotikus) regények felé, nem tudom. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy azoknak a tinédzsereknek, akik nem szeretik a 6-700 oldalas olvasmányokat, és valami rövidebbel kezdenék a sort, vagy egyszerűen csak érdeklődnek a Twilight óta oly felkapott vámpíros témák iránt, azoknak tudom ajánlani a kötetet.

Meg kell persze, hogy jegyezzem ez inkább a Twilight féle kategória, mintsem a Darren Shan vagy Anne Rice féle ág, azazhogy, inkább fiatalabbaknak lehet kellemes délutáni olvasmány. Azok számára, akiknek Anne Rice az Isten, az ilyen történetek talán nem elég komplexek, nincs mögötte annyit történeti háttér. Bár jómagam kedvelem Anne Rice történeteit, mégis, talán Darren Shan az, aki gyerekkoromban annyira megfogott, hogy felnőtt fejjel is újraolvastam a regényeit, s bár a Twilightot sem tagadhatom, hogy tizenévesen olvastam, mint említettem, mostanában úgy érezem, távolodom a témától. Nem okozott így akkora örömöt a regény olvasása, mint vártam, de lehet, csak azért, mert magamnak is be kell valljam: fiatalabb már én sem leszek. :)

Brighton Vérvörös rabság című könyve egyébiránt nem marad el a szerelmi szálakat illetően a hasonszőrű társaitól, a történet maga egy laza olvasmányként nem volt rossz, bár néha úgy éreztem, több helyszínleírást vagy a történéseket illetően kifejtést szívesen fogadnék.

Az íróról annyit érdemes tudni, hogy bár 2011 óta Angliában él, szintén egy magyar, aki írói álnévre támaszkodik, jelenleg 31 éves, és a könyvnek várható majd folytatása is. 

1985-ben születtem Budapesten, majd Székesfehérvárra költöztünk. Olvasás iránti szeretetem már egészen korán kezdődött. Óvodás koromban bátyám tanított meg olvasni és azóta is tart ez a “függőség”. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, majd elkezdtem egy újságíró tanfolyamot, amit sajnos nem fejeztem be, hiszen elég nehéz úgy tanulni, ha a diák okítja a tanárt.

Ezután dolgozni kezdtem, majd 2011-ben Angliába költöztem, jelenleg is itt élek. Még ebben az évben elkezdem írni a Vérvörös rabságot. Először csak egy hobbi volt számomra az írás. Néha, amikor úgy tartotta kedvem, leültem a laptop elé és csak írtam. Aztán sokszor azon kaptam magam, hogy teljesen elmerültem egy másik világban és csak órák múlva tértem vissza. Hihetetlen, hogy írás közben mennyire repül az idő.
Két év kihagyás következett, különböző okok miatt, majd lassacskán újra elkezdtem írni és befejeztem a könyvet. Szeretném másokkal is megosztani azt, amit alkottam, hiszen igazán jó érzés, ha örömet vagy legalább néhány kellemes percet szerezhetek másoknak a munkámmal.

Persze mostanában elég gyakori, hogy minden magyar angol hangzású néven publikál, személy szerint meg tudom érteni, hiszen az évek kortárs irodalmát figyelembe véve igencsak előítéletek alakultak ki az olvasókban a magyar írók tehetségével kapcsolatban… Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy ugyanettől a kiadótól Papp Csilla regénye például megáll a lábán, és örültem, hogy nem sajnálta a nevét hozzáadni egy regényhez, mert nagyon tetszett, amit nyújtott nekem. Valamiért, amikor egy magyar író külföldi néven ad ki regényt, úgy érzem, bujkálni szeretne, vagy ez csak marketing fogás, és mindig megfontolom, hogy vajon nem-e ígér többet ez a könyv annál, mint amit valóban nyújtani tud.

Jelen esetben azonban nagyjából azt kaptam, amit vártam, egy fiatalabbaknak szórakoztató vámpíros történetet. Személy szerint jobban élveztem volna, ha terjedelmesebb lett volna, többet megtudtunk volna a szereplők gondolatairól, érzéseiről, de talán a második kötetben az író igyekszik majd javítani ezen.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Moly.hu-n elért százalék: 73%
Borító: 9/10 – Nagyon szép a borító, de lehetett volna vastagabb külsőt kölcsönözni neki.
Kinek ajánlom: A vámpíros történetek kedvelőinek, tiniknek.
+ pont: A borítóért.
 - pont: A néhol sablonos érzetért.

0 Tovább

Alexandra Bracken - Sötét elmék (részletes ismertető)

A disztópikus regények terjedése néhány éve annyira megnövekedett, hogy már az én könyvespolcomon is tömérdek helyet foglalnak el, valahogy mégsem tudom megunni ezt a műfajt, és továbbra is a kedvenceim közé sorolom az ebbe tartozó köteteket. Tény, ami tény, hogy annak arányában, ahogy a disztópikus regények száma növekszik, úgy nő a koppintások vagy hasonlóságok mennyisége is. Éppen ezért mindig örömmel tölt el, amikor valami új világról olvashatok még akkor is, ha itt-ott vannak áthallások.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat 7Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

Értékelés:

A sötét elmék című könyvet először csak önmagában szereztem be, de rögtön el kell, hogy mondjam, mindenképpen meg fogom venni a folytatást! Igazából nem tudom, egyáltalán fizetésig hogy bírom ki, hogy megvegyem, de valahogy nyugtat a tudat, hogy akad még addig is pár könyv, amíg ennek a folytatásának megkaparintására várok – s annál édesebb lesz majd az öröm.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat 7

Ebben a könyvben egy olyan – általam is gyakran elképzelt világba – csöppentem, ahol a gyerekeknek (kamaszoknak) különleges képességük van, gyakorlatilag mindegyiknek más, de mégis csoportonként hasonló. Vannak vörösek, sárgák, narancsvörösek, zöldek és kékek. Nem mondom, hogy a csoportokra való osztás nem emlékeztetett kicsit A beavatott könyvben leírtakra, de más hasonlóságot ezen kívül nem fedeztem fel benne (azt leszámítva persze, hogy disztópia). A különböző színekkel jelölt csoportokba osztható gyerekek más-más erőt birtokolnak, például a kékek tárgyakat lebegtetnek, a zöldek hihetetlenül okosak stb. Maga a történet nagyon összetett, a háttér kidolgozott, csupán a párbeszédekben éreztem némi botlást itt-ott, akárcsak Az ötödik hullám könyvben és folytatásában, ugyanis egy-két mondatot nehezen értelmezhetőnek találtam az előzményekhez képest, illetve némelyik párbeszédnél úgy éreztem, mintha kivágtak volna egy kis részt, s talán nem is állok messze a valóságtól. Ruby, Liam és Dagi beszélgetései folytán néha úgy éreztem, nincs ok-okozati összefüggés a mondandójuk között, néha pedig pár másodpercig el kellett gondolkodnom, hogy talán kimondott résznek szánta-e az író a gondolati részeket (így próbálván összefűzni magamban az olvasottakat), de szerencsére ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Szintén a kedvenceim között fog landolni a könyv, s bár lehet, hogy a disztópikus téma iránti elfogultság beszél belőlem, azért a molyon kapott 87 és a második részét tekintve 91%-os értékelés mellettem szól. Már csak azért is érdekes téma, mert szerintem mindenki eljátszott már a különleges erők gondolatával, de tőlem például személy szerint távol állnak a szuperhősös elgondolások, így üdítően hatott az ötletnek egy teljesen más kibontakozása. Élvezettel olvastam, ahogy lassan feltárulnak előttem az események, s ahogy jobban megismertem a szereplőket, természetesen most is akadt olyan, akit kedvencemmé nevezhetek ki. Bár azt nem állítom, hogy társaihoz hasonlóan ebben a regényben nincsen szerelmi szál, de most sem annyira zavaró, amiért pontokat szoktam levonni egy értékelésnél, sőt mi több, az írónak valahogy úgy sikerült csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ezeket a szerelmes részeket még külön élveztem is.

Tudom ajánlani azoknak, akik olvasták Az éhezők viadalát, A beavatottat, Az ötödik hullámot, Az útvesztőt stb., mert azok egészen biztos, hogy ebben a kötetben is élvezetüket lelik, és nem fognak csalódni, mindazonáltal a disztópikus téma iránt eddigi laikusoknak is megfelelő alkalom, hogy belevethessék magukat ezekbe a világokba.

Ami hasonlóságot éreztem, az például az államellenes mozgalom, ellenállás, ami felüti a fejét mind Az éhezők viadalában, Az ötödik hullámban, de még A beavatottban is, sőt, szinte az összes ilyen témájú regényben, de ez megbocsájtható, révén, hogy ez az orwelli téma lényege; egy reménytelen, sötét jövő, ahol a szörnyűség tapintható, a világ pedig rossz irányba kormányozódik (az állam által). A megemlítendő (számomra megmosolyogtató, de fejcsóválással fogadott) hasonlóság még, az a Harry Potter kötetekből jutott eszembe, akik olvasták ezt is és azt is, minden bizonnyal érteni fogják, ha annyit mondok: „okklumencia és legilimencia.”

Nagyon érdekel, hogy a második rész miben tud többet az elsőnél, és tényleg, még, ha néhol szurkálódásomat is fejezem ki a könyvvel kapcsolatban, amit eddig a legmagasabb 7. Number ONE kedvencek közé soroltam, az senkinek nem okozott még csalódást. ;)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 87%
Borító: 10/10 – Tökéletes egy disztópikus regénynek, figyelemfelkeltő és sötét.
Kinek ajánlom: A disztópikus téma kedvelőinek, nyilván. De bárkinek, aki szereti a valóságtól kicsit – de nem nagyon – elrugaszkodó regényeket.
+ pont: Az alapötletért, az események kibontakozásáért, az összetettségéért, és mert imádtam a főszereplőket.
 - pont: A néhol összefüggéstelen párbeszédekért.

0 Tovább

Megjelent Ellen DeGeneres első magyarra fordított könyve

Megjelent Ellen DeGeneres amerikai humorista, színésznő és jelenleg a nevével fémjelzett talk show Emmy-díjas műsorvezetője első magyarra fordított kötete Szórakozol velem? címmel.

Könyvajánló Blog Humor FelnőttSok élmény ért az elmúlt évek során, és sok olyan tapasztalatra tettem szert, melyet szívesen megosztanék a kedves olvasókkal. Szóval, ha van egy perced, dőlj kényelmesen hátra és élvezd mindazt, amit ebben a könyvben összehordtam. Remélem, a könyv végén az lesz az érzésed, hogy minden követ megmozgattam, minden ajtót kinyitottam, minden ablakot betörtem és minden szőnyeget kiporszívóztam. Sőt még zongoráztam is szóval, kezdhetünk?

Ellen DeGeneres humorista, bestseller író, az egyik legnépszerűbb amerikai műsorvezető, Oscar-díj-átadó házigazda és számtalan közönségdíj büszke tulajdonosa, akinek egyetlen nem titkolt célja van ezzel a könyvvel (és úgy általában a tevékenységével), hogy Téged szórakoztasson. Engedd meg hát neki!

10 dolog, amit tudnod kell Ellenről

10. 24 millió rajongója követi a Facebookon, 27 millió az Instagramon, 56 millió Twitteren.

9. Az első, 1995-ben megjelent My Point... and I Do Have One című könyve is #1 New York Times bestseller lett és a kiadók heti bestseller listáját 24 hétig vezette.

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt

8. 2008-ban a legnépszerűbb amerikai talk-show-műsorvezetőnek választották (Most Favorite Daytime Talk Show Host), még Oprah Winfrey-t is megelőzte.

7. 1982-ben, miután megnyerte a Showtime tévécsatorna tehetségkutató versenyét, Amerika legviccesebb emberének nevezték.

6. 45 perces, nevével fémjelzett és általa narrált dinoszauruszos kalandprogram várja a Disneylandbe látogatókat.

5. Whoopi Goldbergen kívül ő az egyetlen nő, aki vezette az Oscar-díj átadó ünnepségét, ő ráadásul kétszer is.

4. Házas, feleségével Portia de Rossival 2008-ban keltek egybe

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt
forrás: Jaguar PS / Shutterstock.com

3. Elnyerte a Mark Twain-díjat, amivel a legnagyobb amerikai humoristákat jutalmazzák.

2. 2014-ben az Oscar-gálán készült híres selfie-je az azóta is legtöbbször retweetelt kép; több mint 3 millió megosztással. Ezen többek közt Bradley Cooperrel, Meryl Streeppel, Jennifer Lawrence-szel, Julia Robertscel, Brad Pitt-tel és Angelina Jolie-val pózol.

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt

1. 2004 és 2015 között 38 Emmy-díjat nyert, egyszer jelölték Grammy-díjra és háromszor Golden Globe-ra.

Ellen DeGenerest, a szerény louisianai lányt sokszínűsége juttatta a rivaldafénybe, karrierje csodásan ível felfelé. Nézők milliói hangolódnak rá a műsorára naponta, ami folyamatosan nyeri a különböző díjakat és kitüntetéseket. Vendége volt már Katy Perry, Michelle Obama, Hugh Grant, LL Cool J, Justin Bieber és Reese Witherspoon is.

Ő kölcsönözte az imádnivaló és feledhetetlen Szenilla hangját a Némó című Pixar-filmben. Zsűrizett az American Idolban is.

Mindezzel Ellen személye lenyűgözővé és inspirálóvá vált.

Könyvajánló Blog Humor Felnőtt

Interjú Ellennel: (Készült Ann Curry today.com-on megjelent interjúja alapján.)

Nem szeretem a túlzott figyelmet – vallja be Amerika legnépszerűbb műsorvezetője.
Hiába a rengeteg Emmy-díj, az Oscar-gála vezetése, Amerika talán legnépszerűbb talkshow-műsorvezetője, Ellen DeGeneres beismerte, hogy ő valójában egy introvertált ember, aki kínosan érzi magát társas helyzetekben.

„Az biztos, hogy introvertált vagyok. És ezt én is csak most tudtam meg magamról. És talán nem is gondolnád, mert én így döntöttem... vagyis inkább véletlenül alakultak így az események az életemben. A stand up meg minden véletlen volt. Nem én voltam az osztály bohóca, nem kellett a figyelem” állítja a népszerű komikus-műsorvezető, majd hozzáteszi: – „Azt nem mondanám, hogy magamnak való vagyok, szeretek megosztani bizonyos dolgokat. De félénk és befelé forduló típus vagyok. Nem szeretem a nagy figyelmet.”

„Ha magamra tekintek, akkor leginkább a karrieremet látom”, ismeri be Ellen. „Én tényleg kínosan tudok viselkedni társaságban. Például utálom a nagy eseményeket. Hátam közepére nem kívánom a csip-csup beszélgetéseket. Inkább a mélyebb témákat kedvelem. Beszélgessünk a meditációról, a világról, a fákról vagy az állatokról. Csak kérlek ne a semmiről.”

Félelmei ellenére Ellen 1997-ben a nyilvánosság előtt jelentette be leszbikusságát. Akkor így nyilatkozott: Inkább olyan dolgokról beszélek, melyek fontosak számomra, de szerepet nem játszok csak azért, hogy szeressenek az emberek.”

Ellen sosem gondolt hibaként a nagy coming-outjára. Úgy véli,ez a legjobb... mert szabad lettem. Tökéletesen képes vagyok önmagam lenni... A szórakoztatóiparban mindenki tudja, kik melegek. Nézzünk szembe a tényekkel. Vagyis, ha a kamera nem forogna, megnevezhetnénk mindegyikőjüket. Ha ez nem lenne publikus és csak a könyvem megjelenéséről szólna az interjú, biztosan rettegnék, hogy mikor bukom le. Rettegnék, hogy rákérdeznek és azon agyalnék, hogyan tudnék kitérni a válasz elől. És ez az egész olyan nevetséges” mondja el őszintén, majd folytatja. – „Borzalmas lehet úgy élni, hogy titkolsz valamit. Ha a hírnév és a pénz érdekében teszed ezt, az olyan, mintha eladtad volna a lelked az ördögnek.”

Ellen pozitív életszemléletét tükrözi az a hozzáállás is, amit sorozata megszűntetésével kapcsolatban érzett. „Nem kudarc volt. Úgy értem, a sorozat egy ajándék volt, aminek vége lett. Nem tekintek rá sajnálattal, semmit sem csináltam volna másképp. De az biztos, hogy a következő három évben volt időm talpra állni” – ismeri be Ellen. „És ez egy olyan folyamat, amit csak te veszel észre magadon. Senki más, hiszen ez neked fontos és ez veled történik. Sokáig tartott, hogy rájöjjek, ki is vagyok a karrier, a hírnév és az emberek szeretete nélkül. Végül felteszed magadnak a kérdést: Ki is vagyok valójában?”

Ellen DeGeneres egy híres talkshow népszerű műsorvezetője, az egyik legismertebb ember Amerikában, és mégis, a könyv olvasása közben egy visszahúzódó, félénk személy benyomását kelti bennünk.

Ellen Szórakozol velem?! című könyvének olvasása olyan, mintha egy nagy ölelést kapnánk. Nos, ha szeretnél egy nagy ölelést, vedd meg a könyvet!” – javasolja maga a szerző, majd hozzáteszi: „Ez jó gondolat. Legyen mindenki boldogabb! Bárcsak a világ boldogabb lenne! Szerintem ez az egy közös mindenkiben. Túlságosan a különbségekre koncentrálunk, és ez káoszt, negatív hatásokat és megfélemlítést teremt a világban. Pedig bárcsak mindenki arra koncentrálna, ami mindegyikünkben közös... hogy mindannyian boldogok akarunk lenni.”

Ellen sikere évek óta töretlen, de vajon minek tulajdonítja ezt a hatalmas sikert? Remélem, látják, hogy hiteles vagyok, hogy magamat adom. És remélem, vicces is vagyok” – teszi hozzá nevetve. – „És, hogy végül is kapnak valami pluszt. Boldognak érzik magukat. És amit igazán szeretnék, hogy az emberek jól érezzék magukat. És ez bámulatos. Különösen bámulatos... Hiszen már mindenki tudja, hogy meleg vagyok, ugye?

Ellen felesége az ausztrál-amerikai színésznő és modell Portia de Rossi. A humorista igazán kedveset ír Portiáról könyve elején: megemlíti, hogy ő élete legfontosabb szereplője, és egy fontos ember törekszik arra, hogy kiteljesedj, és legyőzd a korlátaidat.

Nos, valójában ő mondott valami ilyesmit a fogadalmában, mikor összeházasodtunk, de ezt most nem tudom pontosan felidézni. De az volt a lényeg: Fontos, hogy szeretve legyünk. És alapvető, hogy meg is értsenek. És én ezt kapom tőle. Ő megért engem. Támogat és szeret. És ő úgy szeret, mint még senki. Vagyis én nagyon szerencsés vagyok. Mert nehéz ilyet találni” – ismeri be Ellen őszinte meghatottsággal.

Örülök, hogy úgy döntöttél, belenézel a könyvembe. Tudod, ez az hely, ahol a szerzők ismert emberektől idéznek arról, hogy milyen nagyszerű ez a könyv. De én ezt nem igazán szeretem. Olcsó trükknek tartom, ami csak arra jó, hogy bepalizza az embereket. Nem hiszek benne. Te ennél úgyis okosabb vagy, és szebb úgysem dőlnél be.

Nagyon tetszik a blúzod jól megy a könyvemhez!
ELLEN DEGENERES

Imádom, ahogy fogod ezt a könyvet. Látszik, hogy erre születtél Vedd meg és el se engedd!
ELLEN DEGENERES

Tudod, mi tetszik nekem a legjobban benned? Az, hogy így egymásra találtunk. Na meg a szemed!
ELLEN DEGENERES

Te vagy a legkedvesebb olvasóm! Minden idők abszolút kedvence. De psszt... meg ne mondd a többieknek!
ELLEN DEGENERES

De lássuk, mit mondanak mások!

DeGeneres imádnivalóan egyedi megközelítésben beszél mindenről. Bármi legyen is a téma: a kelkáposztától a divatbemutatókig vagy Jézusig, az biztos, hogy rajongani fogsz érte!
PEOPLE MAGAZIN

DeGeneres könnyed, olvasmányos stílusa a régi és az új olvasóknak egyaránt a kedvence lesz!
PUBLISHER WEEKLY

Egy rajongó sem fog csalódni! A szerzőnek különleges képessége van az abszurd belső monológok ütős megjelenítésére, hetet-havat összehord DeGeneres összetéveszthetetlen bölcsessége és szókimondása egy pillanatra sem lankad.
KISKUS REVIEW

Egyéb információk:

  • 224 oldal
  • Kötés: CÉRNAFŰZÖTT, KEMÉNYTÁBLÁS
  • ISBN: 9786155596308
  • Álomgyár Kiadó, 2016
0 Tovább

A virtuális valóság térnyerése - avagy Claudia Gabel & Cheryl Klam - Káprázat (ismertető)

Ahogy beköszöntött a XXI. század, úgy lopja magát be életünkbe mind jobban és jobban elhatalmasodva rajtunk a digitális világ iránti szenvedély. Lassan kiszorítja életünkből nemcsak a postai levelezést, a telefonálást, a valós emberi kapcsolatokat is felváltja a virtuális barátság, a chat, a videó beszélgetés. A közösségi oldalakon utat tör magának eltorzított igazság, a valós élmények helyett pedig a virtuális szemüvegek szolgáltatnak álélményeket.

Vajon néhány évtized múlva már a szexuális életünket is a már piacra bukkanó szexrobotokon át élvezzük, vagy virtuális szemüvegeken át? Vajon mekkora fejlődésen megy keresztül néhány éven belül az Oculust Rift vagy a Samsung Gear? Hamarosan olyan utópisztikus (vagy épp disztópikus) élményben lehet részünk, mint a regényekben? Claudia Gabel és Cheryl Klam – Káprázat című regényében például egy olyan jövőbeli világot kapunk a történetben, ami nem is annyira valószerűtlen:

„A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket.
…Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet.” – szól a könyv ismertetője.

A virtuális szemüveg már meg is jelent a piacon, csak idő kérdése, hogy valóban egy ilyen világba csöppenjünk bele, amikor a légszennyezettség elképesztő méreteket ölt, az emberek pedig nem tudnak elszakadni a virtuális világtól, és már-már a függőség tüneteit produkálják. Miközben vonaton ülünk, vagy sorunkra várunk a bankban, már az lesz a meglepő, hogy arra a rövid időre is nem éppen egy virtuális szemüveg tapad a fejünkre? Vajon a gyerekeink, unokáink számára már mindennapos elfoglaltság lesz a „Káprázat” világa? Vagy olyan lesz a jövő, mint abban a Surrogates (Hasonmás) című Bruce Willis filmben? A testünk csak az ágyon hever majd napokig, míg egy robottest él helyettünk? Meddig képes elmenni a tudomány?

Személy szerint igazán vonzódom ehhez a témához, így nem véletlen, hogy a Káprázat című 2014-es könyvet kezdtem el olvasni.

Könyvajánló 5 Disztópikus sci-fi Sorozat Felnőtt Young Adult„A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.”

Annyi biztos, hogy figyelemfelkeltő borítója, szép kötése, betűtípusa és terjedelme egyből magára vonja a figyelmet és egy olyan világba kalauzolja az olvasóját, amely manapság (sajnos?) nem is olyan elképzelhetetlen. A Maxim kiadó könyveiben is azt szeretem, hogy számít nekik, milyen formában adnak ki egy könyvet, hogy az minőségi legyen, ne nagyítóval kelljen olvasni a könyvet, de ne is érjen csalódás a nagy betűméret és ezáltal csöppnyi terjedelme miatt, ráadásul az eddig meglévő négy könyvük alapján passzolnak egymáshoz méretben. Még nem jöttem rá, hogy a belső margón kívül és a borító anyagán kívül mitől függ, de örültem, hogy ez is egy olyan könyv, amit könnyű lapozni, és nem kell megtörnöm ahhoz, hogy lássam a mondatok elejét vagy éppen végét.

Maga a történet nagyon tetszett, olvastatta magát, én személy szerint örülnék, ha egyszer film is készülne belőle, mert a látványvilágot és a témát zabálná a nagyközönség, így a könyv is nagyobb figyelmet kapna. A mai modern világban úgy érzem, ez a könyv közel tud kerülni a fiatalabbakhoz (is), hiszen mi vagyunk azok, akik már el sem tudjuk képzelni az életünket a virtuális világ nélkül, akik tudják, vagy szeretnék tudni, milyen lehet egy szemüvegen keresztül elmerülni egy másik világban.

Érdekes, ugyanakkor félelmetes a könyv, ha belegondolunk, hogy nem áll messze a valóságtól, vagy a lehetséges jövőtől. Regan világában ugyanis az a hír járja, hogy az emberek függők lettek a „Káprázattól”, s a programnak talán káros hatása van a szervezetre. A kilátástalanság köpenye vetül az oxigénmaszk nélkül élhetetlen világra s az egyetlen kiutat csak ez a program jelenti, nem csoda hát, hogy az ember egyszerűen nem akar visszatérni a valóságba. De mi a helyzet, amikor már emberéletek kerülnek veszélybe?

Örültem, hogy elkalandozhatok a könyv segítségével különböző világokba, amelyek jellegzetes leírása valóban „elkápráztat”, valamint, hogy Regannel együtt nyomozhattam a programmal szemben felmerülő kételyeket illetően. Jól sikerült disztópikus sci-fi, melynek a külföldön már megjelent folytatása remélem, hamarosan itthon is elérhető lesz.

A történet maga logikusan felépített, fordulatokkal teli, és bár nem kerültem annyira közel a szereplőkhöz, a folytatásban minden bizonnyal erre is sor kerül majd. Kicsit olyan érzéssel töltött el az olvasása, mintha Vernének az Utazás a Föld középpontja felé című regényébe csöppentem volna, bár a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz. Talán csak azért éreztem így, mert Verne volt az első, aki ilyen gondolatokkal kezdett el játszani, és a könyvbéli „Káprázat” világában is ismeretlen helyekre kalandozhatunk, és Regan is „utazásokat” tesz. Talán a könyv vége miatt éreztem így, vagy talán azért, mert Regan keres valamit vagy valakit ebben a Káprázatos világban.

Mindamellett, azoknak, akik kikapcsolódnának kicsit, elmenekülnének a valóságtól, vagy épp csak elszakadtak a számítógépüktől egy kis olvasás erejéig, ajánlom figyelmükbe ezt a könyvet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék:72%
Borító: 9/10 – A bézs színnel ugyan nem értek egyet, de egyébként tetszik a középen, kör alakban felvázolt világ, s mint említettem, a kötés maga jól sikerült, a lapok vastagok, de könnyen lapozható és terjedelmes olvasmány.
 Kinek ajánlom: Fiataloknak, vagy akiket érdekel a science fiction, a disztópikus téma, a virtuális valóság. Vagy azoknak, akik kicsit elkalandoznának.
+ pont: A témáért, ami mindig is nagyon érdekelt.
 - pont: Nem is tudom… Erről akkor tudnék nyilatkozni, ha a második rész megjelenne magyarul és azt is olvasnám, de az elsővel szerintem semmi baj sincsen. Kíváncsi vagyok, a folytatás mennyivel ad hozzá a történethez, annak komplexitásához.

Kiadó:
MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 352
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 400 gr
ISBN: 9789632615080
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordít: Béresi Csilla

0 Tovább

Kegyetlen Kortárs Kannibalizmus - avagy T. S. Thomas: Londinium hercege (részletes ismertető)

Vajon az ember képes hús nélkül élni? Vajon ha kipusztulna minden állat (minden hús) a Földön, képesek lennénk éhezve, csekély zöldségen és gyümölcsön vegetálni? Vagy ebben a komor, disztópikus világban felütné fejét a kannibalizmus?

Könyvajánló Disztópikus Felnőtt Young adult 5 Sorozat MagyarNagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Értékelés:

Az Eaten-trilógia első részével kapcsolatban meg kell mondanom, voltak előítéleteim, kiváltképp, amikor rájöttem, hogy az írója magyar (Tóbiás Sándor), ráadásul a kannibalizmus önmagában nem keltette fel az érdeklődésemet. Annál jobban örültem, mikor az első pár oldal elolvasása után rájöttem, hogy ez egy nagyon olvasmányos történet, egyáltalán nem szájbarágós és ami a legfontosabb: sok kortárs magyar könyvvel ellentétben a Londinium olvasása közben nem akadtam fent a mondatokon. A legnagyobb hiba az én szememben ugyanis az, amikor a mondatok mesterkéltek, gyerekesek, és olyankor komoly erőfeszítések révén sem tudom beleélni magam a történetbe. Ilyen például, amikor túl sok bemutatkozós párbeszéd van egy történetben, ami lealacsonyít egy könyvet középiskolás szintre. Itt viszont erről szó sem volt, ha nem olvastam volna a borítón, hogy írónk Gyulán született, akkor az írásmódjából biztosan nem jöttem volna rá, hogy nem egy amerikai bestseller szerző.

Ami azt illeti, egyből elmerültem a történetben, és az „5. Egész jó, tetszett” értékelést fogja tőlem megkapni. A témát nagyon jól feldolgozta, és már az elején megkedveltem a főszereplőinket. Két dolog zavart csupán: az első, hogy engem speciel kizökkentettek a ritmusból Abigail (nemesekhez méltó) régies, cikornyás levelei. Ha egy könyv végig ilyen stílusban íródik, nem okoz problémát, így viszont a modern beszéd és a Shakespeare korabeli váltakozása elvonta kicsit a figyelmem. Talán időközben az író is rájött erre, miután megcsappant a levelek száma. Egészen a közepéig nem tudtam letenni a könyvet, és tűkön ülve vártam, hogy mi fog történni, a konyhás részektől kezdve viszont kicsit vontatottnak éreztem, és örültem vonna több fordulatnak, több magyarázatnak a végén. Természetesen tudom, hogy lesz még második és harmadik része is, így remélem, a második legalább annyira fog tetszeni, mint az első, és a történet komplexebb lesz és átfogóbb. Nem igazán jöttem rá a végén, mi volt a törpe terve, de lehet, hogy csak én próbálom túlbonyolítani a zárást, mert fölöslegesnek éreztem bele azt a plusz puccsos részt, kicsit már úgy éreztem, a felétől kezdve az egész csak egy álom és meg sem történik. Mindazonáltal szívesen veszem majd a második részét is.

Ami a kannibalizmust és a korhatárosságot illeti, az író jómaga 16 év fölött ajánlja olvasását, és sok olyan hozzászólást olvastam, hogy volt, akiknek az étvágya is elment az olvasása közben, felfordult a gyomra stb., rám viszont meglepő módon egyik sem volt jellemző. Természetesen végig tudatában kell lenni annak, hogy ez csak egy fiktív történet, így én halál nyugodtam ettem a szendvicsemet az olvasása közben.

Sokszor kérdeztem magamtól, hogy vajon az írónak mégis hogy ötlött fejébe ez a regény, végül olvastam tőle egy interjút, amiben a következőt nyilatkozta:

 „Emlékszem, mennyire szerettem Gordon Ramsay idegbeteg főzőműsorait, ez a szerelem egészen odáig tartott, hogy magam is megtapasztalhattam a szó szerinti angol konyha “örömeit”. Kitchen porterként tevékenykedtem néhány londoni konyhán, ez konyhai kisegítőt jelent, ez a konyhai hierarchia legalja. A szakácsok és a pincérek a feletteseid, a séf pedig élet-halál ura. Kicsit olyan, mint egy átlagos társadalmi rendszer görbe tükre. Elképesztő élőben látni azt a poklot, ami egy nagyobb konyhában történik, valahogy tévén keresztül jobban esett. A jó öreg, mindenkit anyázó Gordon papa iránti kíváncsiságom hirtelen hanyatlani látszott (tévéshow formájában tényleg kellemes), de beleszerettem Londonba. Egyik este megnéztem az V. Henrik című színdarabot a Shakespeare’s Globe-ban, és teljesen odáig voltam meg vissza. Van egy elképesztően ironikus ellentét a konyhai robot és a színház világa között, íróként pedig mindig is az ironikus ellentéteket kerestem, amire egy izgalmas világot tudok felhúzni. És ha már iróniánál tartunk, egy konyhában sok ötlete születhet egy mosogatófiúnak. A disztópia adta magát, hiszen egy jövőben játszódó történet nem korlátozza az írót a saját világa felépítésében.”
/forrás: http://media-addict.hu/2015/10/07/exkluziv-interju-t-s-thomas-szal-a-londinium-hercege-szerzojevel//

Ezt olvasván már nem csodálkoztam, hogy a történet legnagyobb része talán a konyhán játszódik, mégis jobban örültem volna valami érdekesebb terepnek. A főszereplő, Demetrius jellemfejlődése azonban érdekes. Az elején félénk, gyáva fiúból nem sokkal később egy vagány és belevaló srác lesz, később viszont szerény véleményem szerint megőrül. Nem igazán volt számomra világos, hogy mit miért tesz, miért nem áll ki (régi) barátja mellett, miért nem értékeli az eseményeket fejben és választ úgy helyes utat. Nem igazán értettem, hogy mi vezéreli a halálba vezető úton (mert szerintem annyira nem volt önzetlen, hogy csak az édesanyja gyógyulása érdekelte volna). Egy olyan fiút ismertem meg, aki nem, hogy nem sokat tud az adott világról, de szereti a homokba dugni a fejét, és egyáltalán nem hallgatja meg mások érveit. Mintha nem is lenne kíváncsi rá, hogy mi folyik itt valójában, hogy helyes-e az, amit éppen tesz, meg sem fontolja, hogy lenne esetleg más lehetősége is, mi több, egyenesen szánalmasnak éreztem, amikor nem hallgat a barátjára, sőt… Mindezt én legalábbis úgy tudom csak értékelni, hogy megőrült, máskülönben logikátlannak érzem a cselekedeteit. Úgy éreztem, végig a rossz oldalon áll, így pedig elég nehéz volt azonosulni a gondolatmódjával.

Luca, ha már itt tartunk, sokkal jobban belopta magát a szívembe, talpraesettségével némileg Minhora emlékeztetett (Az útvesztőből), sajnáltam, hogy nem kap elég szerepet, úgyhogy őszintén remélem, a második részben többet olvashatok majd róla. Őt értékeltem leginkább a szereplők közül, igen, mondhatni, ő a kedvencem.

Arról, hogy kinek ajánlanám a történetet, szintén az írót idézném a fentebb említett interjúból:

„Mindenkinek, akit érdekel ez a történet, elsőre dermesztően hathat, de szeretném, ha az olvasók felfedeznék ennek a fura utazásnak az emberi oldalát is. Szeretünk mindenre címkét aggatni: ez rózsaszín, ez fekete, ez fehér, ez kedves, ez elmebeteg stb… Próbáljuk meg az egész palettát nézni! És akkor nem vonjuk meg magunktól a jutalomfalatokat. Béna szójáték, de nem bírtam kihagyni. :)”

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. 5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék: 85%
Borító: 9/10 – Nekem tetszett a shekespeare-i vonatkozás, és találó a hús elhelyezése is a borítón. Illik a történethez. A kötet a kiadó szokásos könyveitől eltér méretben, egyébiránt viszont megegyezik A vétkes című könyvvel. Természetesen a kötése és a margószélességre, a lapok minőségére az Athenaeum kiadó esetében sosem tudok rosszat mondani.
 Kinek ajánlom: Akik kíváncsian egy kortárs magyar könyvre, vagy azoknak, akiket érdekelnek a disztópikus regények.

+ pont: Az egyedi témáért, az írásmódért és stílusért.
 - pont: Demetrius megmagyarázhatatlan gondolkodásmódja (megőrülése?) miatt a végén, mert nem tudtam egyetérteni vele. És azért, mert a törpés részt vagy jobban megmagyaráztam volna, vagy kihagytam volna.

0 Tovább

Minden, amit az Eboláról tudni szeretnél avagy Richard Preston: Halálzóna (Ebola: a gyilkos vírus) - Részletes ismertető

Könyvajánló Dokumentumregény Felnőtt"Az Ebola lángja fellobogott, megvillantotta halálos színeit, elemésztett mindent, és visszahúzódott az őserdőbe. Egyszer még visszatér" - írta Richard Preston közel két évtizede. Jóslata válóra vált. 2014-ben azelőtt soha nem látott erővel csapott le Közép-Afrikára bolygónk egyik legveszedelmesebb fertőző betegsége. Majd - a híradások szerint első alkalommal - Európába és Észak-Amerikába is eljutott a vírus. Valójában az Ebola már évtizedekkel korábban felütötte a fejét Amerikában, és kis híján el is szabadult Washingtontól kőhajtásnyira. Csupán a szerencsén múlt, hogy nem száguldott végig a kontinensen, ahogy a középkorban a pestis Európában. Erről a döbbenetes epizódról, valamint az Ebola eredetéről, felbukkanásáról és terjedéséről szól az amerikai szerző lenyűgözően érzékletes tényirodalmi kötete, melyből már több mint ötmillió példány kelt el világszerte.

"Valójában még nem történt meg az Ebola döntő és visszafordíthatatlan betörése az emberi fajba. Fellobbanásairól tudunk Afrika egyes tájain: félő volt, hogy ezek a fellobbanások megfékezhetetlen futótűzzé alakulnak. Ha egy vírus a fertőzöttek kilencven százalékával végez, és nincs ellene sem hatásos oltóanyag, sem gyógyszer, a következmények nagyon is beláthatóak: beláthatóak és az egész világra kiterjedőek. Igazából nem tudjuk mit művelt az Ebola a múltban, és azt sem, milyen pusztítást visz végbe a jövőben. Az Ebola kiszámíthatatlan. Egy felszálló és a levegőben utazó Ebola-törzs nagyjából hat hét alatt bejárhatja a Földet, mint az influenza, miközben hatalmas embertömegeket öl meg..."

„ A Halálzóna első fejezeténél hátborzongatóbbat soha életemben nem olvastam… és utána a regény még hátborzongatóbbá válik. Ez benne a lenyűgöző: egyre félelmetesebb. Igen figyelemreméltó alkotás. Két vagy három nekifutásra elolvastam, és az az érzésem, hogy sokáig nem tudok majd szabadulni az emlékétől. ” /Stephen King/

„Az egyik legfélelmetesebb könyv, ami valaha is a kezembe akadt. Jobb, mint Stephen King vagy Michael Crichton – ez valóban megtörtént, a Washington-emlékmű tőszomszédságában. És előbb vagy utóbb megtörténik majd.”
/Atrhur C. Clarke/

„Richard Preston regénye ezt a hátborzongató, ám igen fontos témát a tudományos körökből az átlagolvasó elé viszi. A Halálzóna elsőrangú thriller.” /Robert Redford/

"Az amerikai szerző máig mérföldkőnek számító bestsellere az Ebola-vírus felbukkanásának és terjedésének lenyűgöző története. A kötet mindemellett részletesen beszámol arról a döbbenetes epizódról, melynek során az Afrika szívéből származó halálos kór váratlanul megjelent és kis híján elszabadult Washington tőszomszédságában.                                                                                                                   Gyógymód az Ebolára nem létezik. A fertőzöttek halálozási aránya közel 90 százalék. A sokáig titokban tartott amerikai incidens alkalmával a hadsereg katonákból és tudósokból álló különleges "kommandót" vetett be, hogy megfékezze a világ egyik legveszélyesebb vírusát.  A Halálzóna nem csupán bolygónk leghalálosabb kórokozóinak és az emberi fajnak a találkozásairól szóló hajmeresztő és felkavaró krónika, hanem egyszersmind mellbevágó jóslat arra vonatkozóan, ami napjainkban az Ebola kapcsán bebizonyosodni látszik: a közlekedési hálózat fejlődésével előbb vagy utóbb óhatatlanul végigsöpör világunkon egy gyilkos vírus. A kötet igazolja a régi közhelyet: a valóság rémisztőbb, mint a fikció."

„Preston olyan tényfeltáró tudósításra vállalkozott könyvében, melynek során a civilizált világra halálos veszedelmet jelentő vírusok, elsősorban a 4-es biztonsági osztályba sorolt (tehát a legveszedelmesebb) filovírusok elleni eddigi küzdelem eseményeit rekonstruálja. A történetet nevezhetjük akár - a ma már sajnos előttünk sem ismeretlen - Ebola-vírus regényének. A hitelesség érdekében a szerző helyszíneket keresett fel, szemtanúkat, polgári és katonai szakértőket szólaltatott meg.

Az első rész egy kevéssé ismert, de annál veszélyesebb vírus, a Marburg vérfagyasztó esetleírásával foglalkozik, amely 1980-ban a nyugat-kenyai Nzoia Cukorgyárban dolgozó francia férfit pusztított el. A Marburgot az Ebola-vírus kistestvérének nevezik, nagytestvére, annak is a legveszedelmesebb formája, az Ebola Zaire 1976-ban ötvenöt falut pusztított el egyszerre. Egy újabb Marburg-vírus okozta megbetegedés - az áldozat egy tízéves dán fiú volt - a kenyai Mount Elgon barlangjaira terelte a kutatók figyelmét. A virginiai Reston városka majomházában felbukkanó rejtélyes, majmok közötti pusztító betegség - amelynek okozójaként végül is szintén az Ebolát mutatták ki - elleni küzdelem során az olvasó képet kap arról a veszélyről is, ami az emberiséget fenyegetné, ha egy halálos vírus elszabadulna. (A filovírusok ugyanis még a rettegett HIV vírusnál is gyorsabban terjednek, és pusztítóbb hatásúak.) Érdemes elgondolkozni az író kissé talán hatásvadász megállapításán, mely szerint "az AIDS, az Ebola és a többi őserdei kórokozó fellépése a tópusi bioszféra pusztulásának egyenes következménye", s "bizonyos értelemben a Föld immunrendszere védelmi harcot indított az emberiség ellen".” - írta Legeza Ilona, aki Magyar Elektronikus Könyvtár szolgáltatásában működő Könyvismertetők adatbázisát szerkesztette (2011-ben elhunyt).

Értékelés:

Richard Preston, ahogy könyvében is megemlíti, tényirodalmi kötetét a NewYorkerbe írott cikke alapján írta, amely Halálzóna címmel jelent meg, először 1995-ben. 2014-ben, mivel az Ebola újra elkezdte szedni az áldozatokat, a Cartaphilus Könyvkiadó ismét megjelentette a könyvet új borítóval, friss külsővel. Így került a polcomra ez a kötet.

Nem mondhatnám, hogy sok tényirodalmi kötetet olvastam életemben, vagy dokumentumregényt; még a történelmi vonatkozású könyvek is - amelyeket nagyon szeretek -, inkább regényes feldolgozások, semmint ennyire realista tényfeltáró értekezések. A könyv olvasása folytán kicsit olyan érzésem volt, mintha egy ismeretterjesztő csatornát néznék a tévében, és a szöveg is valamely, (hangról) ismert narrátor hangján szólt a fülemben, mintha csak a National Geographic Channelt vagy a Discoveryt hallgatnám. Nem igazán tudtam, mire számítsak az olvasásakor, elképzelésem sem volt, hogy fog-e egyáltalán tetszeni, úgyhogy hetekig halogattam a dolgot, már csak azért is, mert általában nem szeretem a valós halált feldolgozó semmilyen műveket (sem film, sem dokumentumfilm, sem könyv). Azért írom, hogy „valós halál”, mert míg az emberek általában rezzenéstelen arccal olvasnak véres fikciókat, krimiket, thrillereket, addig egy olyan könyv, amely a tényekre szorítkozik, és valóban megtörtént, hátborzongatóan félelmetes, és már nem lehet elbújni az olvasása közben a jól ismert „á, ez csak mese” szöveg mögé.

Kiemelten fontos megérteni, hogy ez a könyv nem csak valós történeten alapszik, hanem konkrétan a megtörtént eseményeket írja le és összegzi, amely események 1967 és 1993 között történtek. Preston a következőt írja az olvasóhoz a kötet elején:

„Ez a könyv nem a képzelet szüleménye. Története igaz, alakjai valóságosak; a neveket azonban megváltoztattam olykor, mint Charles Monet és Peter Cardinal esetében is. Valahányszor ilyen változtatásra sor kerül, jelzem a szövegben.
A párbeszédeket a szereplők emlékei alapján rekonstruáltam. A történet folyamán itt-ott emberek gondolatmenetét idézem: ilyenkor elbeszélésem forrásai azok a beszélgetések, amelyeknek alanyai – néha ismétlődően – beszámoltak egykori gondolataikról. Minden ilyen alkalommal közösen ellenőriztük a tényeket. A kérdésre: „Mire gondolt akkor?”, időnként a regényírókat megszégyenítően gazdag és az emberi állapotokat mélységében feltáró válaszokat kaptam. Megpróbáltam tehát az emberek arcán át a gondolataikba látni, szavaikon keresztül belehallgatni az életükbe, és amit ott találtam, túlnő a képzelet határain.”

Végeredményként egy olyan furcsa elegyet kapunk valahol a tények és a regények elmosódásaképp, amire én legalábbis még nem láttam példát. Megtudjuk, milyen típusai vannak az Ebolának, melyik mikor és hol bukkant fel, "testvérei" miben térnek el a többitől, hogyan vették elejét a tömegfertőzésnek. Megismerjük az Ebola tüneteit, ezt már-már olyan hányingerkeltően részletes módon, hogy sosem felejtjük el, és egészen biztos egyik olvasó sem fog ellátogatni Afrika azon részébe, ahol vélhetőleg legelőször az Ebola és az AIDS vírus felütötte fejét. Az első néhány rész, a Marburg vírus tüneteinek leírása annyira véres és félelmetes, hogy komolyan aggódni kezdtem, fogom-e én ezt még bírni, de aztán szerencsére néhány emberen kívül Preston nem ecseteli a tüneteket. Először nehezen állt össze a komplett kép, és idegesített az olykor időbeni ugrálás a történetben, mígnem megértettem, hogy három-négy külön részre tagolódik az egész; a Marburg, az Ebola Sudan, Ebola Zaire (ami a legveszélyesebb mind közül) és végül az Ebola Reston felbukkanásáról és terjedéséről olvashatunk, hellyel-közel kronológiai sorrendben. A történet olyan szinten összekapcsolódik, hogy mindvégig az Eboláról és „testvéreiről” olvashatunk, és bizonyos emberek többször is megjelennek a történet folyamán; akik az Ebola egyik típusával már találkoztak, később az Ebola Reston Washington melletti felbukkanásával ismét bekapcsolódnak az események láncolatába.

A történet eleinte számomra pusztán ismeretterjesztő volt, nem különösebben kötődtem hozzá, és az Ebola Reston felbukkanásáig különösképpen nem kötött le, de a könyv felénél, a Restonban és a Washington mellett történtekkor már mellkasomban erősen dobogó szívvel lapoztam a könyvet, jó magam is reménykedtem a legjobbakban, és a következő gondolatok jártak a fejemben:

  •  „Csak senki ne érintkezzen vele!”
  • ​„Csak össze ne törd azt az üveget, könyörgöm!”
  •  „Mégis miért nem csomagolták be rendesen azt az izét?”
  • „Jézusom, remélem nem kapta el a fertőzést”,
  • „Én BIZTOS nem mernék az épület közelébe se menni.”
  • „UGYE nincs lyuk azon a nyamvadt kesztyűn???”

Felháborodásom komoly méreteket öltött, amikor a CDC hozzáállásáról és felelőtlenségéről olvastam, el sem hittem, hogy ez most tényleg így volt – pedig így volt -, végül arra a megállapításra jutottam, hogy aki legalább a restoni részig eljut, annak egészen biztosan tetszeni fog ez a könyv, nem hiába kapott ilyen jó értékelést. Mint mindig, most is abba a „hibába” estem, hogy éjszaka nem bírtam lerakni a könyvet, és kíváncsian vártam, mi történik az Ebola Restonnal, terjed-e cseppfertőzéssel, elkapják-e majd az emberek, de a történetről nem szeretnék spoilerezni, így azt szeretném csak ajánlani, hogy olvassátok el, ha többet szeretnétek megtudni a történtekről, vagy, ha egy zsigeretekig hatolóan félelmetes (és igaz) sztorit olvasnátok. Abban egészen biztos vagyok, hogy jobb, mint bármely más, vírusos fikció, kissé groteszk, de a természet mégiscsak a legnagyobb művész a földön.

Vajon honnan ered az Ebola? Mi volt a közös a vírus különböző válfajait („testvéreit”) állítólag először megkapó 3 ember között? Annyit sikerült megállapítani, hogy a Marburg talán a Kitum-barlang mélyéről ered, de hogy melyik élőlényben vagy pontosan min telepszik és alszik „téli álmot” mielőtt élő és pusztítható sejthez érve megkezdi a tömeggyilkolást, azt még a mai napig nem tudjuk. A könyv olvasása folyamán többször is elbarangolunk a virginiai Restonon kívül az afrikai Kitum-barlangba és a Kinshasa főútra.

„A Kinshasa főút középen metszi ketté Afrikát: első kitörése után innen indult világ körüli kísértetjárására az esőerdőből kilépő AIDS-vírus. Az út valaha nem volt több egy Afrika szívén keresztülvágó döngölt földcsapásnál – ekkoriban szinte lehetetlen volt a teljes vonalán végigutazni. Egyes hosszabb szakaszainak aszfaltozását az ezerkilencszázhetvenes években kezdték meg, és csakhamar feltűntek rajta a vándor teherautók. Nem sokkal később megjelent az AIDS is az út menti városokban; hogy pontosan honnan érkezett, az talán örök rejtély marad.
A Kinshasa főút leaszfaltozása hatással volt minden földi ember életére – a huszadik század legfontosabb eseményei közé tartozik. Mára tízmilliónál is több emberéletet követelt.”

Összességében érdekfeszítő és tanulságos olvasmány volt, mindazonáltal nem lenne hátrány, ha a későbbiekben Reston a könyvet kibővítené a 2014-es események feltárásával is. Ami különösen tetszett benne, ahogy a párbeszédeket és az emberek gondolatát (amiket ők maguk elevenítettek fel Restonnak) kendőzetlenül írja le, így nem csak a vírus világába, de közvetetten az emberi elme mélyébe is bepillantást nyerhetünk.

Vajon, ha véletlenül belélegeznénk az Ebolát, miközben nem tudjuk, terjed-e cseppfertőzéssel ez a típusa, szólnánk a feletteseinknek? Úgy őszintén…

Könyvajánló Dokumentumregény Felnőtt
Ebolavírus partikulum elektronmikroszkópos felvétele. 

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett!
Történet: 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 87%
Borító: 6/10 – 2014-es kiadás van meg. Őszinte leszek, nekem annyira nem tetszett, túlzsúfoltnak találtam és a ’90-es évek könyveire emlékeztet, modernebbet is lehetett volna alkotni, letisztultabbat. A kötés és a margószélesség, lapok minősége egyébként rendben van.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a tudományos cikkeket, értekezéseket, tényirodalmi köteteket, érdeklődnek a biológia vagy a vírusok iránt.

+ pont: Mert összefoglalja az egyik leghalálosabb vírus felbukkanását, terjedését, tüneteit, alakulását, mutálódását, fajtáit és történetét (mivel 2014 előtt íródott, az akkori események nincsenek feldolgozva a könyvben).
- pont: Az elején kicsit vontatottan indult a történet, és én nem feltétlenül rajongok a tényirodalmi könyvekért, de ahhoz képest a közepétől nagyon érdekes lett, és szinte már regényszerű.

Részletesen az Eboláról:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Ebola_(betegs%C3%A9g)

0 Tovább

Cecelia Ahern - A Vétkes (részletes ismertető)

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young AdultCelestine North élete mesébe illő: mintaszerű gyerek és nővér, az osztálytársai és tanárai egyaránt imádják, ráadásul az ország egyik legbefolyásosabb emberének a fiával, az elképesztően sármos Art Crevanner jár. Aztán egy szép napot Celestine meggondolatlanul cselekszik: megszegi a szabályokat és ezzel örökre megváltoztatja az életét. Akár börtönbe is kerülhet. Megbélyegezhetik, és mindörökre Vétkessé, a társadalomból kitaszítottá válhat. 

A népszerű ír bestselleríró, Cecelia Ahern lélegzetelállító debütálása a fiatal felnőtteknek szóló regények világában egy olyan társadalom képét villantja fel, amelyben az engedelmesség a legfontosabb erény, a lázadás pedig a legnagyobb bűn. Ha ilyen világban egy fiatal lány kiáll a védtelenekért és az igazságért, azért meg kell fizetnie. 
A regény filmes jogait még megjelenése előtt megvette a Warner Brothers, így az Utóirat: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér után hamarosan A Vétkes is látható lesz a mozikban.

Értékelés:

Ismét egy disztópikus regény került a polcomra, és őszinte leszek, már hetekkel a megjelenése előtt alig vártam, hogy kedvenc könyvem, az Ahol a szivárvány véget ér című könyv szerzője megcsillogtathassa tudását ezen a területen is. Mivel egyébként is imádom a könyveit, nem csoda hát, hogy alig vártam, megtudjam, mire képes a disztópikus történetek ingoványos talaján.

Ha már fentebb megemlítették A beavatottat, mint amihez hasonlítani lehetne a könyvet, én szeretném ezt kiegészíteni más művekkel is. A "tökéletes világ" fogalma (ami mégsem az), ahol nincsen bűnözés és a legkisebb vétségé is büntetendő, nem ismeretlen az olvasók számára 1949-óta, amikor is Orwell megírta az 1984 című disztópikus regényét. Számomra akkor kezdődött a műfaj iránti szenvedély, amikor ezt a művet (és az ismertebb Állatfarmot) elolvashattam. Innentől kezdve majdnem minden regényt, ami hasonló témát dolgoz fel, „orwelli” jelzővel lehetne jellemezni. Aki azt a regényt olvasta, azelőtt nem ismeretlen a Gondolatrendőrség és a Nagy testvér fogalmak, valamint egy olyan állam, ahol a legkisebb hibáért is mérhetetlenül nagy büntetés jár, egy „hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel” teli világ.

Később, de még gyerekként Az emlékek őre című könyvért rajongtam, ahol szintén egy tökéletes világ tárul elénk, ahol nincsen szenvedés, sem bűnözés, ennek viszont igen nagy ára van. A filmipar csak nemrég fedezte fel ezt a művet, mert nem is olyan rég (egy nem túl élvezhető) filmet is készítettek belőle.

Ezeket azért írom le, hogy tudjátok, mely könyvek jutottak eszembe ennek olvasása közben. A regény első felénél például olyan érzésem volt, hogy én ezt a világot némileg ismerem (Orwell), közben pedig az agyam egyik hátsó zugában Franz Kafka: A per című könyve integetett, amikor a tárgyalásról szóló hosszú sorokat olvastam, vagy említhetném akár a Harry Potter ötödik részét is, azoknak, akihez az közelebb áll.

Összességében fantasztikus regény, még, ha közben úgy is éreztem, hogy sok-sok hasonló történet összegyúrásából született (de hát teljesen újat alkotni manapság szinte lehetetlen), és bár mint olvasó most összehasonlítom egy-két regénnyel, azt azért tudni kell előre, hogy a legmagasabb pontszámot kapja majd tőlem. Muszáj tehát bevallanom, hogy tegnap éjjel félkettőig olvastam, és kényszerítettem magam, hogy letegyem végre és aludni térjek, sőt, ma is az volt az első, hogy kezembe vegyem. Tipikus jelenség olvasás közben a dühkitörés, idegesség, feszültség és „mindenki hagyjon már békén” hozzáállás. Éppen ezért mindenképpen olyankor olvassátok, amikor felkészültetek arra, hogy nem fogjátok tudni letenni legalábbis kb. a közepétől kezdve, mert annyi problémát vet fel és igazságtalanságot ír le, hogy profi módon felkelti az emberben a bosszúvágyat, vagy épp a megoldásra áhítozást, a vágyat, hogy a jó nyerje el méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését, stb. Sajnos csak a vége előtt kezdtem csak rájönni, hogy ez egy sorozat lesz, ami miatt egyszerre voltam dühös (érthető módon) ugyanakkor felvillanyozott.

Hogy visszatérjek kicsit a hasonlóságokhoz, meg kell említenem, hogy Celestine személyiségét néhány ponton hasonlatosnak találtam Katniss Everdeenéhez, Crevan bíró pedig leginkább Snow elnökre hajazott, szóval én mondjuk, biztos vagyok benne, hogy Ahern olvasta azt a trilógiát is, de szerencsére több hasonlóságot nem találtam a kettő között. A történet vezetése, mint már mondtam, érdekfeszítő, aki legalább annyira szereti a disztópiákat mint én, annak mindenképpen ajánlom figyelmébe a könyvet.

Nagy értéke, hogy olyan kérdéseket boncolgat, mint hogy mikor kell hazudni és igazat mondani, megéri-e mindig igazat mondani, megbélyegezhetnek-e minket a múltban elkövetett vétkeink, mennyire tudunk a mások kárából tanulni, vagy, hogy mikor mi lenne a helyes döntés. Azért kerül a kedvenceim közé, mert szeretem az erkölcsi és etikai kérdéseket boncolgató könyveket, pláne az olyanokat, amik Orwellhez hasonlóan finom, burkolt társadalomkritikát is tartalmaznak. Sajnos a való életben is hajlamosak vagyunk magunkat tökéletesnek látni vagy láttatni, míg másokat egyetlen pillantásra megítélünk – helytelenül. Kifejezetten tetszett a köszönetnyilvánítás végén az alábbi kijelentése az írónőnek:

„Remélem, sikerült átadnom vele legalább egy tanulságot: senki sem tökéletes. Ne tegyünk úgy, mintha azok lennénk, és ne féljünk attól, hogy nem vagyunk tökéletesek! Ne aggassunk címkéket az emberekre és ne tegyünk úgy, mintha nem volnánk mind ugyanolyanok! Tartsuk észben, hogy hibázni emberi dolog, és tanuljunk minden hibánkból, hogy ugyanazt már ne kövessük el még egyszer.”

Ez tehát egy pontosan olyan regény, amiről megéri beszélgetni irodalomórán, szakkörön, baráti társaságban, amit megéri másoknak ajánlani. S, hogy miért társadalomkritika? Mert felhívja a figyelmünket arra a hibára, hogy (a közösségi oldalaknak is hála) mindig próbálunk tökéletesnek látszani, vagy, hogy sok helyzetben nem tudunk, vagy csak nem cselekszünk helyesen, hogy néha hidegen hagy minket mások szenvedése és csak elfordítjuk a fejünket. A mi társadalmunkban is vannak „vétkesek”, olyanok, akikre úgy tekintünk, mint a páriákra, csakhogy az ítélkezésünk felszínes és megalapozatlan.

Mindenképpen meg fogom kaparintani a folytatást, és nagyon remélem, hogy jó filmet kerekítenek majd belőle. Áldom a szerencsémet egyébiránt, amiért minden könyvre még a megfilmesítés előtt figyeltem fel (Az emlékek őre, A beavatott, Az éhezők viadala, Ahol a szivárvány véget ér, Az útvesztő stb.) Kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni, és nagyon szépen köszönöm az írónak ezt a kötetet, mert továbbra is a kedvenc íróm maradt, és, mert az érzelemhullámok sokaságán mentem keresztül olvasása során. Úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor vártam, hogy Lúdas Matyi elverje Döbrögit, mert felélesztette a felnőttkor miatt el-elhalványuló igazságérzetemet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One kategória
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Borító: 9,5/10 – Nagyon tetszik, de ha már egyébként is bizonyos szemszögből a diszkriminációról is szól a könyv, akkor nem lehetett volna a történethez hűen nem egy fehér lábszárat berakni a borítóra?
Kinek ajánlom: A disztópikus történetek szerelmeseinek.

+ pont: A társadalomkritikáért, az erkölcsi kérdések felvetéséért és azért, mert nem tudtam lerakni, úgy vártam a „megoldást.”
- pont: Mert néha a Kapitólium és Katniss Everdeen jutott róla eszembe.

0 Tovább

Jodi Picoult és Samantha van Leer - Sorok között (részletes ismertető)

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági KalandAz igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?


Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

Értékelés:

„CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.”

Jodi Picoult, a méltán sikeres író és lánya, Samantha van Leer elkápráztató mesekönyve nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is könnyen a szívébe lopja magát, hiszen minden olvasó életében legalább egyszer eljátszadozik a gondolattal, milyen lenne, ha kedvenc könyvének főszereplője életre kelhetne, milyen lenne, ha a mese a valóságba szőné magát, és a herceg az olvasót választaná kedveséül. Jodi Picoult elmondása szerint a fantasztikus illusztrációkkal, amelyeket Yvonne Gilbert készített – aki olyan könyveket is illusztrált, mint pl. Hans Christian Andersentől A vadhattyúk -, a keménykötéssel és a figyelemfelkeltő inicálékkal azt szerette volna elérni, hogy ez a könyv ne csak a jelenkor, de még az utókor számára is ékes dísze lehessen a könyvespolcnak:

„Olyan könyvet szerettünk volna, mint azok a lélegzetelállító századfordulós művek Arthur Rackham színes illusztrációval.”

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

Miután kinyitottam a könyvet, bevallom, jómagam is álmélkodva néztem a lapokat, és máris úgy éreztem, mintha egy régi-régi mesét olvasnék, s szinte éreztem a kakaóval teli bádogbögre anyagát az ajkamon, mint amikor nagymamám fűzfája alá telepedtem egy-egy könyvvel. Miután a papírborítást óvatossági okokból lehámoztam, egy, a régi könyvekre jellemző tapintású, lila színű borítót kaptam cirádás betűkkel, ami személy szerint sokkal jobban megvett, mint a kortárs „öltözete”.

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

(Egyébiránt itt egy kép az eredeti, külföldi borítóról:)

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

Elárulom, hogy Jodi nem tévedett, hiszen magam is azon somolyogtam a könyv olvasása közben, mennyire jó lesz, ha a saját kislányomnak olvasom majd ezt a történetet, és milyen csodás, hogy talán az ő kedvence éppen ez a gyönyörű könyv lesz a sok közül; ez a valóra vált tündérmese. Tény, hogy azt mondják, ne a borítójáról ítéljük meg a könyvet, mégis, aki ezt kézbe veszi, kénytelen tisztelettel bánni vele, mert olyan, mint egy régi ékszer, amit nagyanyánk poros ékszerdobozából emelünk ki. Gyermeki vidámsággal vetettem bele magam, és legszívesebben a Holdra vonultam volna el mindenki elől, nehogy közben megzavarjanak és vissza kelljen csöppennem a valóságba. Végre újra gyerek lehettem!

A könyv hátteréről, születésének körülményeiről rögtön a bevezetőben olvashatunk:

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland„Los Angelesben turnéztam, amikor megcsörrent a telefonom. „Anya – mondta a lányom, Sammy -, azt hiszem, van egy egész jó könyvötletem”" – írja Picoult.

„Nem mintha annyira meglepődtem volna. Három gyermekem közül Sammy az, akinek mindig is határtalan volt a képzelőereje. Míg más kölykök plüssökkel játszottak, Sammy elrendezte a játékait a házban, hogy komplett tablókat hozzon étre – a játék mackó megsebesült és a Mount Everest csúcsán ragadt, ezért egy mentőkutyának fel kellett másznia érte. Másodikban a tanítónője felhívott, hogy legépelném-e Sammy meséjét. Mert, mint kiderült, negyven oldal hosszú. Amikor hazaküldte a lányommal, valami kusza összevisszaságra számítottam, ám ehelyett nagyon is összefüggő történetet olvastam egy kacsáról és egy halról, akik a tóban találkoznak, majd a legjobb barátok lesznek. A kacsa meghívja a halat vacsorára, amire a hal szívesen el is menne, csakhogy kételyei támadnak: s ha én leszek a vacsora?

Ez, hölgyeim és uraim, igazi nagybetűs KONFLIKTUS – olyasmi, amit nem lehet tanítani.”

„… Így hát... amikor azt mondta, van egy érdekes könyvötlete, figyelmesen hallgattam. Mondjak valamit? Megérte. Mert mi van, ha a szereplők tényleg önálló életet élnek, miután a könyv fedele lecsukódik? Mi van, ha az olvasás azt jelenti, hogy újra és újra eljátsszák ugyanazt a szerepet – ám ettől még ugyanúgy vannak álmaik, reményeik, vágyaik, céljaik, melyek messze túlmutatnak szokványos szerepükön?”

Hát így kezdődött ennek a fantasztikus könyvek a története, valahol, egy tinédzserlány fejében, akit a genetika és a sors elképesztő képzeleterővel áldott meg.

Bevallom, mindvégig azt gondoltam, én aztán rájövök, hogyan szabadul majd ki a főszereplő herceg a mesekönyv lapjai közül, de őszinte leszek, csúfos kudarcot vallottam, mert egyik ötletem a másik után foszlott semmivé, miután mindegyik próbálkozás sikertelennek bizonyult.

Összességében azt mondanám, hogy gyermekeknek varázslatos olvasmány, de még a felnőtteket is képes kicsit visszarepíteni a gondtalan múltba nagymama házi süteménye mellé, a frissen kelt kenyér és a régi olvasmányok emlékei közé, amikor épp így bújtunk a fotelbe, vagy épp a padlásszobában kucorodva belemerültünk régi mesekönyveink világába. Ki ne szeretné megismételni ezt az élményt?

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Mestermunka, az iniciálék feldobják, az illusztrációk pedig elkápráztatóak. Külön köszönöm a kemény borítót!!!
Kinek ajánlom: Gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek.

+ pont: Mert pár órára gyerek lehettem ismét, és mert annyira szép a könyv, hogy nem győzöm hangsúlyozni, milyen öröm kézbe venni a kötetet.
- pont: Nekem nem kelt életre a hercegem.

0 Tovább

Caroline Kepnes - Te (részletes ismertető)

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma RomantikusJoe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes. 
Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát. 

És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?

Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.

Értékelés:

Vajon mi az a keskeny határ, ahol elválik egymástól a szenvedélyes szerelem és a megrögzött zaklatás? Végtelennek tűnő olvasmánylistám során aligha találkoztam olyan könyvvel, mint Caroline Kepnestől a Te című regény, ámbár ha nagyon hasonlítani akarnám valamihez, talán a Zabhegyező jut róla eszembe. Úgy szippant egy őrült elmebeteg agyába a történet, úgy olvasom Joe mondatait, amelyeket megrögzöttsége tárgyához (személyéhez) intéz, hogy közben irracionális módon mégis neki szurkolok. Bár a moly.hu-n elég vegyes értékelést kapott a könyv, én keveslem az ott kapott 78%-ot, és igazán nem értem, hogy azoknak, akik néhol vontatottnak érezték a könyvet, mi a problémájuk. Talán az, hogy nem olvasnak elég szépirodalmat, talán az, hogy ez könyv annyira egyedi, hogy nehéz megemészteni.

Bámulatos, hogy a korábban forgatókönyvíró Kepnes ilyen könyvet tudott elsőként az asztalra rakni. Pajzán, vérlázító, magába bolondító, profán és megőrjítő stílusa felett egyszerűen nagyon nehéz napirendre térni – jó értelemben véve. Nem mondom, hogy nem pironkodtam néha, mikor egy-egy full szexuális töltetű részt olvastam (18 éven aluliaknak ezért sem ajánlom!), ugyanakkor emiatt (is) és az egyébként meglehetősen racionalista ábrázolása miatt úgy éreztem, ez egy „igazi” könyv. A főszereplő Joe kendőzetlen (kicsit kattant) megfogalmazásain át az élet bárdolatlan mivolta üvölt a képünkbe a könyvön keresztül. Hol van már az agyoncsépelt romantika, a csöpögő, nyálas történetek, a „minden túl tökéletes” világ? Komoly hiba szerintem a kortárs irodalomban, hogy minden túl tökéletesnek ábrázol, épp úgy, mint a reklámok, vagy a filmipar, s mint így, az emberek nem képesek kellőképpen értékelni a saját, egyszerű életüket. Ha valami igazán profán, már-már vulgáris, de legalább élethű könyvre vágyunk, ami minden elképzelésünket meghaladja, akkor ez egy tökéletes könyv erre.

Alapvetően ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem szeretem a krimiket, viszont szó szerint rajongok a pszichológiai témájú könyvekért, úgyhogy nagy áhítattal vetettem magam bele egy pszichopata elméjébe. Csak azon csodálkoztam, hogy nem én voltam az egyetlen olvasó, aki a könyv olvasása folytán neki szurkol, sőt, mi több, olyan kommentet is olvastam, amelyben valaki azt írta, hogy néha azt kívánta, bárcsak őt szeretné valaki ennyire, mint ahogy ez az eldurrant agyú Joe szereti rajongása tárgyát.

De vajon hol húzódik az az egészséges határ, amikor még csak-csak normálisnak mondható, ha beleolvasunk más üzeneteibe? Mikor mondható még csak szerelemnek, amikor folyton a másikra gondolunk, képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és mikor válik őrületté ez az úgymond szerelem? A másik e-mailjeinek olvasása, minden lépésének követése, amikor már a gondolatait akarjuk a magunkénak tudni, és legszívesebben magunkba szippantanánk szőröstül-bőröstül, az már megszállottság?

Nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg az ellentétes érzelmeimet egészen pontosan, mikor olvastam ezt a könyvet. Néha egyszerre szurkoltam a főszereplőnek, hogy jól alakuljanak a dolgok, és boldog, szerelmes happy end legyen, miközben tudtam, már csak a borító miatt is, hogy ez a könyv még tartogat nem is egy-két borzalmat az olvasója számára.

Olyan érzés volt olvasnom, mintha valakinek a bőre alá bújnék, mintha végre valaki annyira őszintén tárná elém minden egyes rejtett kis gondolatát, minden bűnét, vágyait, undorító szokásait, ahogy semmilyen más formában senkinek nem teszi az ember – csak és kizárólag saját magának.

Tényleg egy másik ember fejébe repített és ez egyszerre rémisztő és csodálatos. Lenyűgözött, és sokkal többet érdemelne, mint csupán 78%.

Nagyon nehéz műfajilag besorolni, mert van benne némi plátói romantika, némi thriller, némi pszichológia. Mindenképpen tudom ajánlani a különleges könyvek és a thriller, pszichológia műfajok rajongóinak, de feltétlenül csak 18 év felett, s ezt nem csak a szexuális tartalmak miatt mondom.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Hátborzongató!!! És tökéletes a történethez. Szép kötés, jó lapok, megfelelő margószélesség.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek!!! Thriller kedvelőknek, vagy, akik szeretik a pszichológiai könyveket, esetleg valami hátborzongatóan újra vágynak.

+ pont: Mert még nem olvastam ehhez foghatót.
- pont: NINCS.

 Egyéb:

135x210 mm, 400 oldal, ára: 3.699,- Ft

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma Romantikus

0 Tovább

Mary Jo Putney - Fekete özvegy (részletes ismertető)

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat TörténelmiDaniel Herbert egy londoni estélyen pillantja meg Jessie Kelhamet. A koromfekete, visszafogott báli ruha ellenére Jessie pillantásában valami sokat sejtetőt és valami ismerőset vél felfedezni. Találkoztak már vajon korábban is? 
Az asszonyt rögtön a szájára veszi a város: karikatúra készül róla, amint halálos csókú özvegyként új áldozatra vadászik. Daniel nem tudja, hogyan viszonyuljon Jessie-hez, vonzza, ugyanakkor tart is tőle, úgy érzi, nem hozzá való. És bár a legszívesebben visszamenekülne orvosi hivatása védőbástyái mögé, úgy dönt, az összes kockázatot vállalva szívét adja a nőnek. 

Maga sem tudja azonban mi vár rá: újabb és újabb titkok tárulnak fel Jessie korábbi életéből, a múlt árnyai mindig az asszony után nyúlnak. Lehet-e egyáltalán esélyük így a boldogságra? 
Mary Jo Putney regénye finoman és érzékenyen ábrázolja azt, hogy két óvatos, a múltban sokat szenvedett ember is képes az újrakezdésre, és a régi fájdalmakat leküzdve boldog szövetségben élhet.

„Mary Jo Putney a New York Times bestsellerszerzője. Angol irodalmat és ipari formatervezést tanult a syracusai egyetemen, utána dizájnerént dolgozott Kaliforniában és Angliában, majd Marylandbe költözött. 1987 óta az írásnak él, ez idáig több mint negyven regénye jelent meg. Munkássága elismeréséül 2013-ban elnyerte az amerikai romantikus regényírók szövetségének életműdíját.”

Értékelés:

Mostanában elég sok tiniknek szóló regényt olvastam, ami ugyan jó kikapcsolódás, néha azonban igénylek valami komolyabbat is. Így akadt a kezembe az Elveszett Lordok 7. része, a Fekete özvegy. Bár jómagam más részt nem olvastam a sorozatból, de gondolom, akik igen, azok már tudhatták, hogy mire számítsanak, én pedig úgy gondolom, nem ez volt az utolsó, amit ebből a sorozatból a kezembe vettem.

Annyi biztos, hogy mindig is szerettem az 1800-as években játszódó történeteket, a könyveket és a kosztümös filmeket egyaránt, így cseppet sem idegenkedtem, amikor kezembe vettem a könyvet. Talán csak a múltba kalauzolása miatt, de olvasása folytán néha olyan érzésem volt, mintha egy régi, iskolai kötelezőt olvasnék, és ez tőlem inkább bók, semmint lealacsonyítás, ugyanis nagyra becsülöm a régi, klasszikus könyveket. A történet 1806-ban majd ’13-ban játszódik, főszereplője egy özvegy báróné (Jessie) és egy doktor, aki teljesen váratlanul, unokaöccse halála okán kapja meg a bárói címet (Daniel).

A történet egyáltalán nem mentes romantikától, szenvedélytől, gyilkosságtól, nyomozástól, mindazonáltal kicsit más ahhoz képest, mint amire számítottam. Azt gondoltam, hogy egy prűd könyvet veszek majd a kezembe, ahol az is csodának számít majd, ha egy-egy hölgy bokájáról olvashatok, így meg is lepődtem, amikor kendőzetlenül szenvedélyes jelenetek közepébe csöppentem, na de ne szaladjunk ennyire előre. Imádtam, hogy végre egy helyszín- és személyleírásokban is bővelkedő könyvet kaparinthattam meg; magam elé képzeltem az elképesztő báli ruhákat, miközben teljesen azonosulni tudtam Jessie-vel és gondjaival, végig reménykedtem benne, hogy jól alakul majd a sorsa. Nem is tudom, hogy írjam le, de (talán a néhol szabadosabb fogalmazás miatt) úgy éreztem, mintha egy klasszikus, nagyra becsült mű stílusa keveredne a modern irodalom bizonyos elvárásaival. Történésnek, izgulásnak nem volt híja, mi több, a könyv végén már annyira vártam a végkifejletet, a megnyugvást, hogy sebesen faltam a sorokat, s természetesen nem kellett csalódnom. Azt azért muszáj megjegyeznem, hogy én kicsit még toldottam volna pár oldalt a végére, mert úgy éreztem, hirtelen szakad minden a nyakamba és ér véget minden, jó lett volna a végkifejletet kicsit tovább húzni, várni kicsit a megoldásra.

Ami tetszett benne, hogy visszarepített 1813-ba, megismerhettem az akkori kor udvarlási és öltözködési szokásait, életmódját, beszédstílusát, környezetét, rangjait. Talán minden lány titkolt vágya, hogy hercegkisasszonynak (vagy ez esetben bárónénak) képzelhesse magát, elvegyüljön a báli közegben, és jóképű úriemberek közül válogathasson, mindazonáltal a történet koránt sem ennyire klisés, hiszen a báróné özvegy, a kislánya és az élete veszélyben, és sürgősen megoldást és menedéket kell találnia. Daniel, az újdonsült bárói címet kapott orvos pedig próbál megbirkózni a friss kihívásokkal és megtalálni azt a nőt, aki segítségére lehet majd a birtokai irányításában.

A könyv olvasását tudom ajánlani középkorúaknak, idősebbeknek, akik nehezen találnak a friss megjelent könyvek közül kedvükre valót, valamint a fiataloknak, akik szeretik ezt a korszakot, és valami másra vágynak a tömérdek ifjúsági könyv után.

 Személy szerint elégedett voltam vele, és volt olyan jelenet, ahol kifejezetten kuncogásra, máskor bosszankodásra késztetett, miközben végig szurkoltam, hogy mindenki elnyerje méltó jutalmát vagy éppen büntetését.

Ami a borítót illeti, lényegében nem rossz, nagyjából illik a sorozat többi részéhez, azonban úgy gondolom, nagyobb olvasóközönséget fogott volna meg az eredeti, angol borító itthon is - ez persze csak szubjektív vélemény, de én legalábbis úgy gondolom, az a borító jobban tükrözi a könyv valóját.

Az angol borító tehát:

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat Történelmi

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 8/10 – Szép, kellemes borító és jó a kötés is, az egyetlen zavaró számomra az volt, hogy a lapok hátulján lévő szöget átlátszott kicsit. Egyébként könnyen lapozható és nem esnek ki a lapok.
Kinek ajánlom: Akik szeretik a „kosztümös” filmeket és könyveket, a régi időket, a komoly, irodalmi olvasmányokat.

+ pont: A végéért, amikor már csak úgy faltam a sorokat és vártam, hogy minden a helyére álljon.
- pont: Amiért úgy éreztem, tovább is lehetett volna húzni a végkifejletet, a végén hirtelen jön minden hatás és történés, egyszerre, ömlesztve.

0 Tovább

James Dashner – Halálparancs (Útvesztő trilógia 1,5) – részletes ismertető

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young AdultMielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. 
Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. 
A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young Adult

Értékelés:

Kezdetnek azt szeretném mindenképpen leszögezni, hogy aki az Útvesztő trilógia szereplőit szeretné újra látni, esetleg attól nem tud elvonatkoztatni, az mindenképpen tegye túl magát azon, hogy ez a könyv NEM azokról a szereplőkről szól – a megtévesztő prológus ellenére -, úgyhogy aki erre nem képes, annak csalódást fog okozni a könyv.

Emlékszem, pár éve én sem tudtam végigolvasni, mert annyira hiányoztak az „eredeti” szereplők, hogy úgy éreztem, ezt el sem kellene olvasni, de nem olyan rég egy ismerősöm rávett, hogy olvassam el, és nem bántam meg. Legalább annyi előnnyel indultam, hogy előző beleolvasási ismereteimnek hála már tudtam, hogy Thomas max. az elején esetleg végén tűnik fel, és a többiekre se nagyon számítsak, hiszen a történet jó 13 évvel az útvesztős történet előtt játszódik. Aki viszont képes eltekinteni ettől, és inkább, egy külön könyvként tekint erre a részre, az mindenképpen élvezni fogja. Teljesen új karaktereket ismerhetünk meg, én pedig személy szerint egyből a szívembe zártam új főszereplőnket, Markot, vagy legalábbis kicsivel az eleje után, amikor már nem olyan szégyenlős. Aki egy laza délutáni olvasmányra vágyik, annak nem biztos, hogy ez megfelelő könyv, mert nem pont laza, sokkal inkább a már James Dashnertől megszokott stílus: napkitörés, halál, kicsi csapat, fertőzés, halál, buggyantak, halál, de ettől függetlenül izgalmas, és valami teljesen új a másik három kötethez képest. Megtudhatjuk, az emberek egy része miként vészelhette át a napkitörést, hogyan menekültek meg, milyen részekre oszlott a társadalom, milyen volt az élet a napkitörés UTÁN és a fertőzés ELŐTT… (Ezeket pedig javarészt Mark emlékeiből.Hogyan is indult ez a fertőzés dolog, és mit reagáltak rá a hétköznapi emberek. Megismerünk egy immúnis kislányt, aki miatt a történet vége némi csavarral zárul. Előre is köszönöm, hogy megismerhettem őt, de többet nem árulhatok el róla.

Érdekes volt magam elé képzelni a napkitörés utáni túlélőket, Markot és barátait, azokat az éppen ismét reménykedő embereket, mielőtt kezdetét venné a Buggyant korszak.

Voltak számomra a történetben vontatott részek, amikor úgy éreztem, egy-két részt kivágtam volna, mert a történések csak önmagukat ismétlik, de összességében lekötött, és több napig „kotlottam” rajta, mindig újra elővettem, belemerültem kicsit kikapcsolódásképp a napi problémák elől.

Azoknak is tudom ajánlani, akik nem olvasták az Útvesztő trilógiát, de azoknak is, akik olvasták és szerették, mindazonáltal, mint említettem, utóbbiak ne számítsanak régi, kedvenc szereplőik felbukkanására. Alapvetően ez az előzmény – sok hasonló könyvvel ellentétben – nem egy terjengős fölösleges történetvonszolás, sokkal inkább azoknak íródott, akik kíváncsiak mindennek az előzményére, hiszen Az útvesztő könyvvel csak amolyan in medias res ugrottunk a dolgok közepébe, és ami még esetleg homályos vagy kevésbé érthető indok, magyarázat maradt a Halálkúra (azaz a harmadik rész) olvasása után, az itt talán jobban értelmet nyer.

Ami a karaktereket illeti, mindegyik szereplő könnyen megszerethető, egyiket sem mondanám idegesítőnek. Adott egy kislány (Deedee), egy lány (Trina), egy fiú (Mark), és két ex-katona: Alec és Lana. A többiekkel most kifejezetten nem foglalkoznék. A két legtöbbet színen lévő szereplő Alec, aki milliószor mentette már meg a kis társaság életét, és Marc, aki a történet elején még csak egy kissé szorongó kamasz, később azonban kicsikét Thomasra emlékeztet, mert talpraesett és kemény fickó válik belőle.

Mivel a sorozatot már egyébként is a kedvencek közé soroltam, így ez is ott landol, és bár eredetileg a könyvespolcon a többi kötet elé raktam, most úgy éreztem, inkább a végére illesztem, ezzel is kissé jelölve különálló voltát.

Azt hiszem, azért egy kicsit hátborzongató abba belegondolni, hogy egy ilyen napkitörés bármikor bekövetkezhet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Gyakorlatilag bárkinek, én még azt sem tartom feltétlen szükségesnek, hogy az Útvesztő trilógiát kiolvassa előtte az ember.

+ pont: Amiért a végén valamiféleképpen mégis összeköti ezt a könyvet a trilógia többi részével. A karakterek pedig külön plusz pontot érdemelnek.
- pont: Kicsit azért vágtam volna rajta, néha úgy éreztem, ismétlődnek a jelenetek.

0 Tovább

James Dashner - Halálkúra (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus SorozatA Tűzpróba után úgy tűnik, az őrült hajszának vége. De Thomas biztos benne, hogy nem bízhat a VESZETT-ben. Hiába állítják, hogy nincs több megtévesztés, hogy a Próbák nyomán már minden szükséges információt megszereztek, és most Thomas és társai visszakaphatják az emlékeiket, hogy végrehajthassák az igazi küldetésüket. A csapat tagjaitól várják ugyanis, hogy létrehozzák az emberiséget fenyegető halálos vírus ellenszerét. Csakhogy Thomas sokkal több mindenre emlékszik, mint a VESZETT vezetői hinnék. Hazugságokkal többé nem mennek semmire. Ám a dermesztő igazság jóval veszélyesebb, mint azt Thomas valaha gondolta volna. A csapat újabb gyilkos kalandra vállalkozik, hogy kifürkéssze a VESZETT legnagyobb titkát. Menekülésük során tomboló Buggyantakkal és profi fejvadászokkal kell megküzdeniük, majd egy titkos szervezet csap le rájuk. Milyen árat kell fizetniük azért, mert a saját kezükbe vették a sorsukat? Túlélheti-e vajon bárki a Halálkúrát?

Értékelés:

Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy az előző két résszel ellentétben ezt a könyvet egyszerűen nem lehet csak úgy egy csapásra elolvasni, legalábbis nekem nem sikerült. Emészteni kell, gondolkodni, és az a sok hatás, ami a könyv olvasása során ért, mindig arra késztetett, hogy félretegyem kicsit. Az már egészen biztos, hogy nem ajánlanám a megjelölt (16-os) korosztály alatt, hiszen a könyvek a leírásaik miatt egyrészt sokkal szemléletesebbek (szerintem), mint a filmek, nagyobb hatást gyakorolnak az emberre, és annyi biztos, hogy ebben a könyvben nincs híja az akciódús, brutális, elszomorító és felkavaró „jeleneteknek”.

Anélkül, hogy nagyon spoilereznék, elárulhatom, hogy volt olyan rész, ahol abszolút nem értettem egyet Thomassal (a végére persze igen), de olyan rész is volt, ahol csak hüledeztem, mérges voltam, és nem akartam tovább olvasni – mindezt persze csak dacosan duzzogva, hiszen nyilván nem hagytam félbe, kíváncsi voltam a történet végére. Ami a karaktereket illeti, itt 100%-ban Thomas kerül a középpontba, Minho és Newt alig-alig szerepel (amikor igen, annak sem örültem, de majd meglátjátok), ráadásul a történet egyik csavarát illetve szerintem még jobban is jártam azzal, hogy végre-valahára megkedveltem Thomast. Már nem akar annyira nagyzolni és „mindent jobban tudni”, egy megbízható vezető válik belőle, akihez adott esetben én is szívesen csatlakoznék. Kiderül az előző részek vonatkozásában, hogy miért Ő az igazi vezető. Még több agyament buggyanttal találkozhatunk, gyilkosságok és halálesetek tömkelegével, háborúval, fegyverropogással, és egyéb szörnyűségekkel, amikor senkiben sem lehet megbízni. Megismerjük a Perzseltföldön kívüli "normális" életet, hogy élnek az emberek "manapság", megtudjuk, mit csinálnak a fertőzöttekkel, hogy néznek ki a városok, mi a felépítésük, és mire kellennek pontosan az immunisak, hányan vannak, és milyen szerepet töltenek be a világban.

Tulajdonképpen ez a trilógia (ha az előzménykötetet most még nem veszem bele) három részen át egyre jobban ível a brutalitás felé, és a harmadik részt olvasva úgy éreztem, az első ehhez képest tiszta Paradicsom, és az Útvesztő nem is volt annyira szörnyűséges. Nekem leginkább az első rész tetszett ezáltal a legjobban, és biztos vagyok benne, hogy sokan ugyanígy vannak ezzel, ugyanakkor így teljes a történet.

Sajnos azt kell, mondjam, lesznek, akik hiányozni fognak, de legalább a történet még olyan szempontból nem ér véget, hogy elolvashatom az előzményeit (Halálparancs).

Továbbra is feltétlenül tudom ajánlani férfiaknak, azoknak, akik olvasták az előző részeket, és alig várják, hogy mindenre fény derüljön (ebben nem fognak csalódni, mert mindenre választ kapnak), akik nem riadnak vissza a brutális történésektől - igen, még a második részt is túl lehet ilyen szempontból szárnyalni.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 8,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Akik olvasták az előző köteteket, szeretik az akciót, nem riadnak vissza a gyilkosságoktól és halálnemektől.

+ pont: Jól felépített történet, mindenre fény derül, akciódús.
- pont: Egy kissé nyomasztó azért ez a harmadik rész.

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat

0 Tovább

James Dashner - Tűzpróba (részletes ismertető)

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt Disztópikus

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusAz Útvesztő-sorozat második kötete. 
Már a sorozat nyitókötetében sem volt éppen leányálom a rejtélyes Próbák első szakasza a gyilkos Útvesztőben. A Tisztás túlélői most újabb titokzatos kalandnak, még kegyetlenebb kísérletnek néznek elébe: vár rájuk a Tűzpróba. Az Útvesztő ugyancsak szenzációs bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak. Kalandos útjuk során nyoma vész a csapat egyetlen lány tagjának, Teresának, és a fiúk elhatározzák, hogy felkutatják, még ha ez az életükbe kerül is. Halvány fogalmuk sincs róla, micsoda elképesztő veszélyek várnak rájuk… 
James Dashner, a világszerte óriási sikert aratott Útvesztő-sorozat szerzője az egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági író. A trilógiának szánt sorozat köteteinek száma utóbb négyre nőtt, ahogy a Sziklás-hegységben élő szerző gyermekeinek száma is. Az Útvesztő és folytatása, a Tűzpróba írója amúgy nem nagy barátja a számoknak, pedig eredetileg könyvelőként dolgozott. Most viszont rendkívül hálás azért, hogy történetek írásából élhet, és úgy tartja, nála nagyobb mázlista kevés van a világon.

Értékelés

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusRögvest az első rész olvasása után kezdtem bele a második kötetbe. Még mindig lebilincselő és magával ragadó, bár nekem néhány rész talán kicsit vontatott volt a sok menetelés (azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, hogy a próbáknak közel sem lett vége). Ezt leszámítva azonban tetszett, nem sokkal, de kicsivel többet megtudunk az első részhez képest. Ami nem tetszett benne, hogy hiányoltam Minhot és Newtot, amikor sokfelé szakad a csapat a történet különböző részein, és mivel ők a kedvenceim, jobban örültem volna, ha többet olvashatok róluk. 

Ezúttal azonban teljesen Thomasra terelődik a hangsúly. Szerepet kap egy-két szerelmi szál is, bár nekem okozott némi nehézséget, hogy kibogozzam, Thomas végül is kibe szerelmes, vagy ki iránt táplál csak baráti érzelmeket, és erre mai napig nem sikerült rájönnöm, de ez a rész nem volt kifejezetten zavaró. Az előző kötethez képest, ami még kicsit lazább volt, itt már mindenképpen indokolt a 16-os karika; a halálnemek, sérülések leírásának brutalitása profi, de nem ajánlanám gyerekek kezébe, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy 15-16-on felüli fiúk, férfiak rendkívül izgalmasnak találják majd ezt a harcolós, „katonás” részt, a tesztek folytatódását, a „változókat”. Kicsit közelebbről is megismerhetjük a „buggyantakat”, azaz a világ elzombult társadalmának egy részét, elég ijesztő.

Ami a filmet illeti, nekem nagy csalódás volt, végig sem néztem kifejezetten, olyan szinten eltér a könyvhöz képest a cselekménye, hogy úgy érzem, csupán a főbb vonalakat tartották meg, mindent mást teljesen megváltoztattak a történetben, ráadásul a filmből előre sokkal több mindent megtudhatunk, mint a könyvből, az első résszel ellentétben egyáltalán nem adja vissza annak különös, hátborzongatóan félelmetes hangulatát. Olyan szereplők és történések is vannak a filmben, amik az eredeti történetben, a könyvben nincsenek.

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt DisztópikusNem tudom miért, a könyv olvasása folyamán - talán a karakterek egymástól való ideiglenes elszakadása miatt - kicsit olyan érzésem lett, mint mikor a Gyűrűk Urát olvastam, és alig vártam, hogy ismét találkozzanak, próbáltam gyorsan olvasni, hogy minél hamarabb információt nyerjek a kedvenceimről, megtudjam, mikor mi történt velük. Azt hiszem, ez is annak a jele, hogy lekötött a történet, és mindenképpen érdekel a folytatás. Remélem, az utolsó részben együtt maradnak a szereplők, és szemmel tarthatom Minhot és Newtot is, ámbár erre nem mernék mérget venni, sőt.

Ami Teresát illeti, ebben a könyvben minden, csak nem szimpatikus. Tény, hogy nekem már legelőször sem volt kifejezetten a szívem csücske, de ezután a kötet után szerintem már nem is lesz. Hogy Thomas miért kötődik hozzá ennyire, azt nem tudom megérteni, azt leszámítva, hogy gyerekkorukban együtt töltöttek pár évet – de hisz arra úgysem emlékeznek. Talán azért, mert ő (volt) az egyetlen lány a történetben?

A próbák folytatása meglehetősen eredeti, megtudjuk, mi történt a világban, hogy néz most ki majdnem az egész, milyenek a „buggyantak”, akiket elkapott a vírus, és milyen hatással van a festőzés, „kitörés” az emberekre, milyen az átmenet stb. Főszereplőink most már legalább tudják, hogy ez az egész egy teszt, egy próbatétel, de a miértekre nem kapunk egyenes magyarázatot.

Még mindig a kedvenceim között van a könyv, de még hátravan a harmadik és az előzménykötet, így mondhatom, hogy az összterjedelmét tekintve igencsak hosszúra nyúló olvasmányélményt nyújt. Tudom ajánlani még mindig a disztópikus történetek kedvelőinek, férfiaknak mindenképp, de nőknek is, akik nem dugják a fejüket a takaró alá a véres részektől. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 8,5/10
Borító: 10/10 – A filmes borító van meg, szépen illeszkedik a sorozat és a kiadó többi könyvéhet, ugyanazt tudom róla elmondani, mint az előző kötetről, jó minőségű, hajlékony borító ajándék könyvjelzővel és a legjobb félfamentes papírral.

+ pont: A sorozatért magáért.
- pont: Egy kissé vontatott volt pár rész, és nem történt túl sok minden lényegi dolog benne.

Könyvajánló Sorozat 7 Young Adult Felnőtt Disztópikus

0 Tovább

James Dashner - Az útvesztő (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult KalandIzgalmas, rejtélyes, eseménydús, olvasmányos – e tulajdonságok közül akár egy is elég ahhoz, hogy egy regény már az első mondattól lebilincselje az olvasót. S ha ráadásul egy író mindezen jellemzőket olyan ügyesen ötvözi, mint James Dashner „Az Útvesztő” című regényében, a könyv biztos sikerre van ítélve.

Egy könyv, amely kamaszokról szól – kamaszoknak és örökifjú olvasóknak, akik szeretnék a Tisztásra furcsa körülmények között érkező fiúkkal együtt megfejteni az Útvesztő rejtélyét; akik szívesen csatlakoznának az önellátó közösséget alkotó srácokhoz a hatalmas falak között elterülő Tisztáson; akik vállalnák, hogy a Futárokkal együtt feltérképezik a falak mögött található labirintust, hogy a Tisztás lakói a hosszú – némelyiküknek már két éve tartó – fogság után végre kiszabadulhassanak. De vigyázzunk, ez a kaland veszélyes vállalkozás!

Értékelés:

Tény, hogy rengeteg disztópikus történetet olvastam az utóbbi időben, úgy, mint A beavatott, Az éhezők viadala, Az ötödik hullám, de egyáltalán nem marad el mellőlük kicsit sem Az útvesztő című könyv. Talán nem véletlen, hogy Dylen O’Brien főszereplésével 2014-ben filmet is forgattak belőle, nem kis sikerrel; és bár a filmben rengeteg mindent megváltoztattak a könyvhöz képest, azért nekem tetszett, kiváltképp a színészek választása.

Elsőrangú a könyvben és mindenképpen megemlítendő a karakterek kidolgozottsága, különbözősége, hogy bár több tucat fiúról szól a könyv, mégis mindegyik rendkívül egyedi, megvannak a sajátosságaik, a jellemzőik, ami csak még élvezhetőbbé teszi az egyébként fenomenális és lebilincselő történetet.

Először is a meglepő tényt szeretném közölni, miszerint az én kedvenc szereplőm Newt, de talán azért, mert a filmben őt alakító Thomas Brodie-Sangstert márt elég régóta, kisgyerek korában a szívembe zártam, így ettől el sem tudtam vonatkoztatni, de Minho is ugyanúgy a szívemhez nőtt. Talán nem is tudok más olyan olvasmánypéldányt mondani nektek, amikor nem a főszereplő lett volna a kedvencem, de jelen esetben ez a helyzet, ami már csak azért is érdekes, mert az ő gondolataikról pedig semmit nem tudhattam meg, mégis, a cselekedetük, emberségességük, félelmük szimpatikussá tette őket Thomas „mindent megoldok” hozzáállásával szemben.

Egyébként a könyv végig lebilincselt, egyetlen (betegszabis) napom alatt végigolvastam, és örültem, hogy legalább valami annyira leköti a figyelmem, hogy még köhögni is elfelejtek, így nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, még ma éjjel nekikezdek a második kötetének. Mivel a filmet már láttam, így volt fogalmam róla, miről is van szó, mi lesz ez az egész (úgy nagyjából), mégis ezáltal sem veszített cseppet sem vonzerejéből a könyv. Tipikus példája annak, amikor annyira „beszippantósak” a mondatok, az oldalak, hogy még úgyis végigizgultam, hogy tudtam, mi lesz a kötet vége. Merem tehát azoknak is ajánlani, akik a filmet látták, és megsúgom, tapasztalnak majd elváltozást a kettő között.

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Ha össze akarnám hasonlítani a fentebb említett disztópikus történetekkel – bár valljuk be, azért ez a témák különbözősége miatt nem egyszerű feladat -, akkor azt mondanám, hogy eddig majdnem mindegyikben idegesített valami. Például Az éhezők viadalának fantasztikus az első könyve, de a második már épphogy, a harmadik meg egyáltalán nem, A beavatottban pedig egy idő után minimum halálra idegesített Négyes hozzállása (a harmadik részben azt hiszem), egyelőre Az útvesztővel szemben nincsenek kételyeim, bár még nem tudom, a maradék két rész mennyire fog a szívemhez nőni. Utána pedig szemrevételezem azt a bizonyos 0,5. részt, a Halálparancsot.

Mindent összevetve a Number One kedvencek kategóriába soroltam a könyvet, egyrészt, mert gyengéim a disztópikus könyvek, másrészt, mert nem bírtam letenni annak ellenére sem, hogy tudtam, mi lesz benne, harmadrészt pedig rajongok a szép, egységes borítójáért és ajándék könyvjelzőkért.

Mindenképp tudom ajánlani 16 év körülieknek, fiatal felnőtteknek vagy felnőtteknek, férfinek és nőnek egyaránt, akiket érdekelnek a rejtélyek, elmélkednek néha a borús jövőképen, vagy, csak egy kikapcsoló, beszippantó könyvre vágynak, ami elvonja figyelmüket a mindennapi gondoktól. Külön megemlíteném, hogy férfiak számára is lebilincselő olvasmány szerintem! Tini fiúknak, akik szeretnek olvasni, pedig nem igazán tudnék ennél jobbat ajánlani hirtelenjében. Hiszen adott egy több tucat fiúról szóló történet, egy útvesztő, amiből nem lehet kijutni, egy sajátos világ, feltételezések, nyomozgatás, bátorság, barátság, izgalom, harc. Mi kell még?

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young adult Kaland

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – A filmes borító van meg, fantasztikus, és, mint ahogy Az ötödik hullámhoz is, ehhez is jár a hátsó borítórészről letéphető könyvjelző. A papírok a legjobb minőségűek, a betűk kisebbek a kényelmesnél eggyel, de nem zavaró.
Kinek ajánlom: 16 éven felülieknek, tinikor végén, felnőttkor elején vagy közepén járó mindkét nemnek. Akik szeretik a rejtélyeket és a disztópikus történeteket.

Ejha, mindenre 10/10, ilyet sem adtam még...

+ pont: A történet lebilincselő vezetéséért, a sok rejtélyért, és, amiért nem bírtam letenni.
- pont: Nincs… Egyszerűen nincs.

0 Tovább

S. J. Watson - A másik én (részletes ismertető)

Könyvajánló 5 Krimi Thriller FelnőttVégzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.

A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.

Értékelés:

Azért választottam ezt a könyvet, mert mindig érdekel az olyan történet, ami internetes ismerkedésről szól, annak buktatóiról, figyelmetlenségtől, esetleges veszélyforrásokról, és az biztos, hogy ez a könyv nagyon jól bemutatja ezt, még ha kicsit sarkalatosan is; azzal azonban tisztában kell lenni, hogy bár amit az író leír, fikció, gyakorlatilag bármikor bárkivel megtörténhet.

Kivételesen nem egy olyan könyv akadt a kezembe ezáltal, amit egy-két nap alatt elolvasok, már csak terjedelménél (de témájánál fogva) sem, hanem amin egy hétig rágódhattam. Emésztettem, merengtem rajta, néha féltem a kezembe venni, néha felzaklatott, néha meg félretettem, hogy egy boldogabb lelkiállapotban kezdjek neki; vannak ugyanis benne olyan részek, amik meglehetősen felkavaróak voltak számomra, és itt még csak nem is a krimi vonalról van szó. Nagyszerűen bemutatja az internetes ismerkedés veszélyeit, de akár azt is, hogy mennyire félre lehet ismerni valakit, néha mennyire tévútra vezetnek az ösztöneink, vagy csak figyelmen kívül hagyjuk azt a bizonyos belső hangot. Biztos sokunkkal előfordult már, hogy szemet hunyunk egy-két dolog felett, aztán csak utólag, talán évekkel később jövünk rá, hogy mennyire nem láttuk a fától az erdőt.

A könyv egyébiránt nekem tetszett, bár számomra más volt, mint az Amnézia c. könyv Watsontól, ami nem is baj, hiszen két külön regény. Szerencsémre volt időm az olvasására, mert tényleg voltak olyan részek, ahol úgy éreztem, nekem most ezt le kell tennem, de talán azért, mert nekem is van egy-két negatív tapasztalatom az életben.  Sokszor úgy éreztem, hogy Julia gyenge, és naiv, de nyilván az adott helyzetekben senki nem tudja, hogy cselekedett volna, még én sem. Lehet, hogy ugyanígy.

Az tény viszont, hogy a nagy csavarok szinte mindegyikére (egy kivétellel) rájöttem már a könyv közepe/háromnegyede táján, de nem tartom kizártnak, hogy sokaknak teljes ledöbbenés a vége, azonban mivel én kínosan ügyelek a részletekre, nekem nem volt nehéz kitalálnom.

Szinte már pszichológiailag is érdekes boncolgatás volt, hogy Julia miért megy bele abba, amibe, miért teszi azt, amit – akarata ellenére -, miért engedi, hogy megalázzák, de azt hiszem, éppen ezért (is) életszagú a történet, mert nagyon sok nő lehetne Julia a maga naivságával és a hétköznapiságból való kitörési vágyával egyetemben. Mindannyian szeretnénk kipróbálni néha valami újat és valami izgalmasat, ami azonban nem biztos, hogy jó nekünk.

Tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a krimit, thrillert, internettel kapcsolatos ismerkedős könyveket, és akik nem félnek egy kicsit „bemocskolni a lelküket.”

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 9/10
Karakterek: 8/10
Borító: 9/10 – Tetszett, nagyjából illik a sztorihoz. A kötés, mint mindig az Athenaeum Kiadó esetében, gyönyörű munka, jó minőségű lapok, elegendő belső margó, könnyen lapozható, és megfelelő a betűméret is. Kicsit nehéz a súlya a lapok száma miatt, de legalább tudjuk, hogy sok van még a végéig. :)
Kinek ajánlom: Akik szeretik a thrillert, krimit, vagy olvasták már S. J. Watson könyveit, akik nem egy gyorsan olvasós könyvre vágynak, hanem amin napokig, hetekig rágódhatnak.

+ pont: A terjedelméért. :)
- pont: Amiért már megint a vége előtt rájöttem majdnem mindenre.

Egyéb:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 564
Borító: PUHATÁBLÁS

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.