Facebook Twitter Addthis

Démonokra vadászik az FBI

A Nem vagyok sorozatgyilkos trilógia folytatódik! A sorozat második trilógiájának eddig megjelent részei (a negyedik és az ötödik) Az ördög egyetlen barátja és Csak a holttesteden át címekkel jelentek meg. Most már csak a hatodik hiányzik ahhoz, hogy végképp lezárhassuk a „démonok” avagy a Sorvadtak ügyét. A negyedik részben a már korábbi kötetekből megismert szociopata John csatlakozik az FBI-hoz, hogy immár amolyan majdnem-gyilkos ügynökként vegye fel velük a harcot.

John ​Wayne Cleaver démonokra vadászik: megölték a szomszédait, a családját, és a lányt, akit szeretett, mégis mindig győzelmet aratott fölöttük. Most egy titkos kormányzati elitcsapatnak dolgozik, és arra használja az adottságait, hogy a lehető legtöbb szörnyeteggel végezzen…

…csakhogy a szörnyetegek rájöttek, hogy üldözik őket, és a csendes macska-egér játék totális természetfeletti háborúvá készül kirobbanni.

Johnnak nem tetszik ez az életmód. Nem akar az FBI bábja lenni, nem akarja, hogy egyetlen barátját egy elmegyógyintézeti szárnyba zárják, nem akar szembenézni a magát A Vadásznak nevező, rettenetes kannibállal és legfőként nem akar embereket ölni. De ahogy a mondás tartja, nem kaphatsz meg mindent, amit akarsz. Ezt a saját kárán tanulta meg, ahogy azt a ruháján egyre csak szaporodó vérfoltok is bizonyítják.

Amikor John ismét szembeszáll a gonosszal, tudni fogja, mit kell tennie.

Az ördög egyetlen barátja a New York Times bestseller-szerző Dan Wells új John Wayne Cleaver-trilógiájának első darabja

 Értékelés:

Mint tudjátok, az első trilógia kilóra megvett magának, és teljesen a kedvencek közé került, a negyedik és ötödik rész azonban sajnos nem került olyan közel a szívemhez. Talán, mert John már kicsit felnőttebb, és nem látok bele annyira az elméjébe, talán csak az író nem osztja meg velünk olyan részletesen John eszmefuttatásait és nyomozásait, mint az első három részben. Ezekben a további kötetekben ugyanis nemcsak egy, hanem sok Sorvadttal végez az FBI "segítségével" vagy éppen anélkül, így legnagyobb sajnálatomra nem tudhatunk meg egyik-másik természetfeletti lényről olyan sok mindent, mint azt szerettem volna.

Ezt leszámítva egyébként a történet szépen göngyölődik felfelé, izgalmas, hogy sok új különleges képességű természetfeletti lényt ismerhetünk meg, és ha csak egy kötet erejéig is, de bepillantást nyerhetünk az FBI színfalai mögé (a regénybeli FBI esetében legalábbis). Új karakterekkel bővül a sorozat, és még több erkölcsi kérdés elé állít minket. A legérdekesebb, amikor azon gondolkodunk el, egy ember feláldozható-e több száz emberért? Vagy tíz ember több százért? Dan Wells könyvei magát az olvasót is olyan nehéz kérdések elé állítják, amelyhez nem elég a becsületesség, hiszen nem létezik jó döntés. Mindenképpen be kell mocskolnunk a kezünket!

Személy szerint, ha a második trilógiáról beszélünk, akkor a negyedik jobban tetszett az ötödiknél, talán mert számomra mindig érdekesebb olyan könyveket olvasni, amelyekben hangsúlyt kap a csapatmunka és valamilyen szövetségi szerv. Egyébiránt továbbra is csodálatraméltó a sorozatban nem csak a thriller mivolta, hanem a profilozás avagy személyiségrajz hangsúlyossága John nyomozásai során, a hihetetlen jellemfejlődésről, amin keresztülmegy, már nem is beszélve.

Bátran ajánlom ezeket a részeket is mindazoknak, akik már olvasták az első három részt (azt semmiképp se hagyjátok ki), és már betöltötték a 18-at.

Más molyok véleményei:

"John ismét bebizonyította nekem, hogy érdemes rá figyelni: zseniális tervező, okos és jó logikájú főszereplő, aki szokott hibázni is, esendő ember. Imádom a kis pszichopatát! "

"Emberek! Még mindig tartom azon elméletem, hogy Dan Wells egy beteg állat, és én imádom ezért, Johnért pedig örökre hálás leszek neki. 
Ki van ez találva rendesen, odáig is vagyok meg vissza. Bár, meg kell mondanom, hogy szerintem a sztori nem olyan erős, mint az előző részekben, bár ettől én el is tekintek, mert akkor is élvezném John történetet, ha 300 oldalon keresztül másról sem mesélne, csak, hogy miként rendezi színek szerint az ingjeit. :D 
Imádom, hogy John egyre emberibb, ugyanakkor vannak pillanatok, mikor annyi érzelem sincs benne, mint egy döglött muskátliban. Igazi harcos a srác, de a legnagyobb harcát saját maga ellen vívja, viszont elég intelligens és bátor ahhoz, hogy mindig megnyerje a csatákat. Csak remélni tudom, hogy a háborút sem veszíti el!"

"Dan Wells mindent megtesz annak érdekében, hogy John Wayne Cleaver -től a hideg is kirázzon. Én ennek ellenére mindig élvezettel olvasom a történeteit és már meg sem lepődöm azon, hogy szinte az első oldalakon azzal találkozok, gondolatban új munkatársai halálát tervezgeti."

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. N agyon jó
Karakterek: Változatlanok. :)
Borító: Nagyon tetszik mindegyik részé!
Kinek ajánlom: Ahogy az első három részt is, a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek rajongóinak.
moly.hu-n elért százalék: 94% (17. legjobb krimi könyv és 73. legjobb fantasy könyv helyezett)
pont: Továbbra is tetszik a démon történetszál a könyvben, illetve, hogy John milyen érdekesen dolgoztatja meg agytekervényeit, hogy kiderítse, miként teheti el láb alól a Sorvadtakat.
- pont: A második trilógia részei (azaz a 4. és 5. rész) nekem nem tetszettek annyira, mint az első három kötet.

0 Tovább

Nem vagyok sorozatgyilkos - Kirándulás egy szociopata fejében!

Vajon milyen lehet érzések nélkül élni? Vagy legalábbis érzésekkel, de az olyan alapokra képtelennek lenni, mint az empátia vagy a szeretet? Ha az egyetlen érzés, ami az elménket irányítja, az a félelem és a düh? Dan Wells könyvsorozata egy letehetetlen, izgalmas, vérlázító és félelmetes pszicho-thriller, amelyben a 15 éves szociopata John Wayne Cleaver bőrébe bújhatunk!

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror KönyvajánlóJohn Wayne Cleavernek hívnak. 
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim. 
A terapeutám szerint szociopata vagyok. 
De nem vagyok sorozatgyilkos.

John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…

Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. 
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, John kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.

Értékelés:

Kezdjük azzal, hogy a legeslegkedvencebb könyveim közé került az összes rész! Eleddig az első három kötetet olvastam, amelyet a Fumax egy kötetben is kiadott, amely jóval olcsóbb, mintha az ember külön-külön veszi meg a trilógia darabjait. Eleinte aggódtam, hogy a lapok kiesnek majd, vagy széttépődik az egész, a 800 oldalas terjedelme és puha borítója miatt, szerencsémre azonban semmi probléma nem volt – az is igaz, hogy olvasás közben egy párnán fektettem  könyvet, mert ezt a robosztus kiadványt mégiscsak nehéz lett volna kézben tartani! Mondanom sem kell, rögvest agybajt kaptam, mikor megtudtam, hogy magyarul van még 2 rész, és tűkön ülve várom, hogy mihamarabb megérkezzenek hozzám azok is, és belevethessem magam a folytatásba!

Már az első rész is teljesen, visszavonhatatlanul magába szippantja az embert. Igaz, ami igaz, a fantasy szál felbukkanásánál aggódtam, hogy teljesen más irányba kormányozódik majd a történet, mint szeretném, szerencsére azonban olyan elhanyagolható ez a kis szál, hogy a könyv mégis inkább John személyiségére és gyilkosok utáni nyomozására koncentrál. Nem kell tehát azoknak sem aggódnia, akik nem fantasy rajongók, hiszen bár megjelenik ez a vonal a könyvben, abszolút nem zavaró mértékben. Annál inkább lenyűgöző, ahogy belelátunk John elmebeteg elméjébe, és egyenesen megdöbbentő, hogy mindazok ellenére amiket ír vagy gondol, mégis inkább végig neki szurkolunk, és végig rágjuk a körmünket, hogy őrizze meg józan eszét, ne történjen semmi baj, és sorozatgyilkos helyett váljon inkább jófiúvá. Mert, hát azon kívül, hogy ez egy remek krimi, amely folytán lélegzetvisszafojtva próbáljuk meg mi magunk is összerakni a kirakós darabjait, lélektani túra és személyiségrajzi oktatás is. Akik szeretik a Dexter sorozatot vagy a Gyilkos elméket, el lesznek ragadtatva, hogy mennyire gyönyörűségesen ötvözte az író a kettőt az ő kis saját világával, meghintve egy kis fantasy fűszerrel.

Mindazonáltal 18 éven aluliaknak nem igazán ajánlom ezt a könyvet és nem csak a halálnemek véres leírása miatt, hanem már a kezdetek végett is. Elvégre John egy halottasházban dolgozik, és kendőzetlenül megtudhatjuk, miként folyik a balzsamozás, halottak előkészítése, nem épp empatikus úton. (Hiszem Johnba nem szorult empátia.)

Imádtam a könyv minden egyes sorát, és hajnali kettőig fent maradtam olvasni. Néha egészen ledöbbentem, hogy tudok egy szociopatának szurkolni, meg, hogy mennyire furcsa, hogy az ő oldalán állok, de mivel nincs más alternatíva… Magával ragadó, megdöbbentő, véres nyomozós thriller, amely egyszerűen függővé tesz. Ráadásul 2016-ban film is készült belőle, sajnálatomra azonban nem Logan Lerman főszereplésével. :P

Logan valahogy jobban tetszett volna a szerepre:

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror Könyvajánló

Annyira várom, hogy megkapjam a további két részt, hogy az elmondhatatlan, ráadásul a legutolsó rész még meg sem jelent magyarul (Fumaxosok, remélem, ez sürgősen pótlásra kerül!!! :D)

Nem is tudom, mit írhatnék még. Elképesztő, mennyire magába tudott szippantani, már rég vágytam egy ilyen könyvre. Gyakorlatilag a szemem előtt láttam az eseményeket és a szereplőket, olyan tisztán rajzolódott ki John képe bennem, amely egyetlenegy főszereplőre sem volt még eddig jellemző. Nem, mintha olyan részletes leírást kaptunk volna róla, csupán csak a személyisége és viselkedése alapján kirajzolódott bennem egy kép. (Valahol a szemüveg nélkül Harry Potter és Stephen Chbosky Charlie-ja között (Logan Lerman) – érdekes, még viselkedésileg is látok hasonlóságot.) John nagyon a szívemhez nőtt, és remélem, hogy ez nem fog változni a továbbiakban. Egyedül azt sajnálom, hogy 2 olyan szereplő is volt, akit nagyon megszerettem, azt hittem végig vele lesznek, de végül búcsút kellett mondani nekik.

7 Krimi Thriller Fantasy Felnőtt Sorozat Horror Könyvajánló

 Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number one (Full kedvenc)
Karakterek: Imádtam a főszereplőt, Johnt, főleg a harmadik rész végén! Jó, tudom, hogy szociopata, de van remény!
Borító: Nagyon tetszik! Nekem a 3 trilógia egy kötetben van meg, aggódtam, hogy tépődik majd meg kiesnek a lapok, meg, hogy miért nem kemény borítós, de semmi baj nem történt. Igaz, támasztottam is párnán, miközben olvastam. (Azért tartani nem egyszerű.) Viszont sokkal olcsóbb, mintha külön megveszi az ember a köteteket.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek, pl. azoknak, akik szerették a Dexter sorozatot, vagy érdeklődnek a kriminalisztika, személyiségrajzok iránt, vagy csak szeretik a horrort, nyomozgatós vagy pszichológiai könyveket.
moly.hu-n elért százalék: 94%
+ pont: Mert le sem bírtam tenni, annyira imádtam, és 800 oldalt pillanatokon (na jó, napokon) belül elolvastam! Fantasztikus regénysorozat!
- pont: A harmadik rész vége nekem nagyon szomorú volt. Nem így kéne lennie!

0 Tovább

Kódfejtés a kínai titkosszolgálatnál

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt Történelmi

Mai Jia (igazi nevén Jiang Benhu) Kódfejtő című könyvének egyik kulcskérdése, hogy megőrizheti-e az épelméjűségét az ember (és különösen egy rendkívül érzékeny ember), ha egy titkosszolgálati gépezet része lesz, és miközben Mai Jia ezen gondolkozik, olyan témaköröket is érint – zsenialitás, elszigeteltség, magány -, melyek nem gyakran kerülnek elő, különösen ilyen színvonalon a Kínai Népköztársaságban írt irodalmi művekben.

/Kiss Marcell utószója a regényben/

5 Könyvajánló Krimi Dokumentumregény Felnőtt TörténelmiA ​Rong család vagyonos és tehetséges tagjai a tartomány legfontosabb egyetemének alapítói és vezetői. Egy nap fiatal nő jelenik meg náluk, aki azt állítja, hogy a család fekete bárányának gyermekét hordja a szíve alatt. Miután belehal a szülésbe, a család magához veszi a csecsemőt. 
A kisfiúról, Jinzhenről hamarosan kiderül, hogy autisztikus személyisége kivételes intelligenciával párosul, így amikor elérkezik az ideje, kétes származása ellenére felveszik az egyetemre. Végzős korában a kínai titkosszolgálat beszervezi egy elit kódfejtő egységbe. Új munkahelyén látszólag nem csinál semmit: magányosan kóborol, olvas és egy, az őrülettel küzdő veterán kódfejtővel sakkozik. Ám titokban nekilát, hogy feltörje a valaha írt legbonyolultabb kódot…

„Ha a kód egy hegy, akkor a kód megfejtése olyan, mintha megtalálnánk a hegy gyomrába rejtett titkot. A legtöbb ember először felmászna a hegyre, és ha feljutott a tetejére, akkor kezdené keresni. Ő azonban másként látott a dologhoz. Ő a szomszédos hegy tetejére mászott fel, és mikor feljutott, egy lámpával világította meg a szemközti hegyoldalt, majd egy távcsővel próbálta megtalálni a titkot.”

Mai Jia (1964) tizenhét évet töltött a kínai hírszerzés világában, a kínai Népi Felszabadító Hadsereg propagandaosztályán, majd 1997-ben a televíziónál helyezkedett el szerkesztőként. 1986 óta jelennek meg könyvei, a Kódfejtő az első magyar nyelven olvasható regénye, amely jóval több, mint letehetetlen kémregény: a zsenialitás és az őrület határán egyensúlyozó elme és egy kivételezett család története a huszadik századi Kínában.

Értékelés:

Ahogy azt szintén az utószóból megtudhatjuk, a Kódfejtőt, amelyet az író közel egy évtizedig írt, több, mint harminc nyelvre fordították le.

„Regényei szándékoltan történelmiek, a Kódfejtő cselekményének nagy része a huszadik század közepén, nagyjából a 40-es és a 70-es évek között játszódik. Egy kitalált titkosszolgálatot tölt meg reális figurákkal, de talán sokkal kevesebb direkt párhuzammal.”

Ebből is látszik, hogy bár első látásra ez egy „sima” krimi könyvnek tűnhet, valójában inkább dokumentarista, mintsem szórakoztató irodalom, vagy ha mégis, inkább a szépirodalmi műfajba sorolható. Bár jómagam nagyjából tudtam, mire számítsak, még így is meglepett ez a komoly téma, s az is, hogy a fordítónak olyan szép, finom szöveget sikerült alkotnia, amely mindennek ellenére rendkívül gördülékenyen olvasható, és ez felettébb megkönnyíti az értelmezését.

Nagyszerű olvasmány lehet azok számára, akiket érdekel, milyen élete lehet egy zseninek, milyen gondolkodása, hogy tud, vagy épp nem tud alkalmazkodni hétköznapi embertársaihoz, milyen szerepet vállalhat (vagy épp kötelező vállalni) a hazája és/vagy a társadalom érdekében. Milyen választások elé kerülhet élete folytán, miben más, mint egy „középszerű” ember, és milyen kilátások állnak előtte az életben. Mindemellett a könyv által bepillantást nyerhetünk egy fiktív kínai titkosszolgálat színfalai mögé, és kicsit mélyrehatóbban megismerkedhetünk a kódfejtés tudományával (is).

Rendkívül érdekesen indul a regény, ahogy végigkövetünk több generációt is (sikereiket és kudarcaikat is), mire eljutunk Jinzhenhez, a kissé furcsa, félénk és szótlan fiúhoz, akinek viszont zsenialitása felülmúlja nagyanyjáét is. Elkísérjük osztályokat ugorva az egyetemig, s a kötet dokumentarista jellege ellenére kicsit a szívünkhöz is nő, ahogy lassan látjuk kibontakozni ezt a csodálatos elmét. Bevallom, közben azt kívántam, bár más hivatást választott volna. Elgondolkodtató, tanulságos olvasmány, de inkább ajánlanám a 18 felettieknek, és a komoly témák iránt érdeklődő, hasonló érdeklődési körről tanúbizonyságot tett könyvmolyok számára.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: A személyiségükről Zhendi kivételével nem sokat tudunk meg, de még ő is elég titokzatos – érthető módon.
Borító: Nagyon szép, és olyan érdekesen puha borítású!
Kinek ajánlom: A szépirodalom kedvelőinek. Ez nem egy könnyed olvasmány! Amolyan dokumentarista jellegű könyv a kínai titkosszolgálatról, kódfejtésről, de leginkább egy zseniről.
+ pont: Mert nagyon szépen indul a történet, és a szövege a témájához képest egész egyszerű, gördülékeny.
- pont: A vége számomra vontatott volt.

0 Tovább

Gyilkolnak a pszichológus betegei

Az emberek, különösképpen a labilis lelki/idegállapotban lévők könnyen manipulálhatók. Kellő szakértelemmel olyan dolgokra is rávehetőek, amelyeket egyébként nem tennének meg. A kérdés, hogy hogyan? És vajon hogy lehet egy manipulációt, felbujtást rábizonyítani egy neves pszichológusra? A Kim Stone könyvsorozat második része ezúttal a gyilkosságok gyakorlati felderítése helyett sokkal inkább az elmére koncentrál.

 Könyvajánló 5 Sorozat Krimi Kaland FelnőttAlexandra ​Thorne pszichiáter. Jól menő magánpraxist visz, önkéntes munkát vállal egy rehabilitációs intézményben, cikkei jelennek meg szakmai lapokban, intelligens, vonzó; és olyan szabadságot teremt magának, amelyre mindig is vágyott. Egy tökéletes nő, egy tökéletes élet. 
Egy napon azonban az egyik páciense gyilkosságot követ el, bosszút áll egy hajdani traumáért. Egy másik páciense majdnem agyonver egy férfit, aki csak megrázogatta, hogy felébressze. Mi történik dr. Thorne betegeivel, hogy ilyen erőszakos cselekményeket hajtanak végre? Mi zajlik egy-egy terápián? És mi lehet az orvos valódi szándéka? 
Kim Stone felügyelő hátborzongató ügybe csöppen, a megérzéseire hagyatkozva, mást lát ott, ahol a kollégái és a felettese csak a maszkot. Egyedül marad: a saját szakállára kezd nyomozni, de talán gyermekkora tragikus eseményei, veszélyes élete miatt egy okos és számító elme számára könnyű préda lehet… 
Kim Stone az Ördögi játszmák történetében ugyanolyan keményen és minden megalkuvás nélkül veszi fel a harcot a bűnnel és a bűnösökkel szemben, mint az Elfojtott sikoly című kötetben. 
Angela Marsons újabb regényét ezúttal is a veszélyes tempó, a pergő szócsaták és az akciódús nyomozás jellemzi.

Értékelés:

Meg kell, mondjam, ez a könyv sokkal jobban tetszett, mint az első kötet, már csak azért is, mert engem mindig is jobban érdekelt az emberek viselkedése, annak oka, tetteiknek indítéka, stb. Külön tetszett, hogy ezúttal ezekbe a mélységbe vezet minket Angela Marsons, és kedvünkre találgathatunk, illesztgethetjük össze a kirakós darabjait. Átérezzük, mennyire idegesítő, amikor senki nem hisz Kim Stone nyomozónak, és miközben próbáljuk ráhúzni a vizes lepedőt a pszichológusra, mint olvasó, kicsit a saját környezetünk viselkedésén is elgondolkodunk. A kérdés már csak az: vajon tényleg ennyire egyszerű manipulálni az embereket? Ha valaki a kellő lelkiállapotba került, már csak egy apró lökés kell az őrületig? De meddig mehet el az ember a manipulációban anélkül, hogy felébredne lelkiismerete? Vajon vannak olyan emberek, akiknek nincsen bűntudatuk, nincsenek érzéseik?

Ez a pszciho-krimi különösen tetszett, amiért ezeken a kérdéseken gondolkodtatott el, és hiába lehetett számítani a végkifejletre, azért izgalmas a szál, amin eljutunk odáig, ráadásul még több dolgot tudhatunk meg a már első részből megismert nyomozó csapat tagjairól. Kíváncsi vagyok, hogy a hátralévő többi rész mit tartogat még számunkra.

Ami Kimet illeti, már ebben a részben is jelentős fejlődést mutat a karaktere, mindazonáltal biztos vagyok benne, hogy lesz még mélypontja valamelyik kötetben, hiszen a problémák feldolgozása a továbblépéshez elengedhetetlen.

Ami a pszichológiai vonalon kívül a legjobban tetszett a regényben, az a különböző karakterek felvonultatása, valósághű ábrázolásuk, valamint fejlődő készségük lassú kibontakozása. Kész élettörténetek tárulnak elénk, és ezáltal nem csak a gyilkosok és elkövetők, hanem a nyomozók kapcsán is kiélesíthetjük megfigyelőképességünket.

Bátran ajánlom a krimi, pszichológia, kriminalisztika iránt érdeklődőknek, akár még azoknak is, akik az első részt nem olvasták!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nagyon élethűek, szinte profilozni lehet mindegyiket. Érdekesek és egyediek.
Borító: Tetszik, illik egy krimihez, és a kötés is rendben van.
Kinek ajánlom: A krimik szerelmeseinek, de azoknak is érdekes lehet, akiket érdekel a pszichológia, kriminalisztika, stb.
moly.hu-n elért százalék: 93%
+ pont: Amiért ez a könyv nem csak a gyakorlatra, hanem elméletre is koncentrál, manipulációra, indítékra, indíttatásra, viselkedésre, stb.
- pont: Nincs.

0 Tovább

Sorozat(gyilkosságok) nyomában

Angela Marsons valósággal berobbant a Kim Stone felügyelőnő bűnügyeit leíró sorozatával az angol krimiirodalomba. Óriási sikert arató első könyvével hónapokig vezette az eladási listákat, szarkasztikus, ám szerethető főszereplője pedig elszántan göngyölíti fel a nehezebbnél nehezebb eseteket.

Könyvajánló Krimi Felnőtt 5 Sorozat ThrillerÖtágú csillagot alkottak a kis bucka körül. Csak ők tudták, hogy a frissen felásott föld sírgödröt takar. A fagyott földet ásni olyan volt, mintha kőbe akartak volna vésni valamit, ezért felváltva dolgoztak. Mindenkire sor került. Mind az ötükre.

Ha felnőtt méretű gödröt kell ásniuk, az tovább tartott volna. 
 Kézről kézre járt az ásó. Volt, aki tétován, habozva fogta meg, mások biztosabb kézzel. De senki sem ellenkezett, és senki sem szólt egy szót sem. Tisztában voltak vele mindannyian, hogy egy ártatlan életet vettek el, de az egyezség megköttetett: a titkaikat el kell temetni!

Amikor megtelepedtek a sírhanton a szállingózó hópihék, a csoport tagjainak hátán végigfutott a hideg. Aztán ment ki-ki a dolgára: az öt emberalak lábnyomai csillagot tapostak a friss, ropogós hóba.

Elvégeztetett.

Ám a titkok sosem maradnak eltemetve…

Értékelés:

Kifejezetten szeretem a krimi történeteket, és nem is kevés van belőlük, általában viszont az a problémám, hogy hamar rájövök a gyilkosra, vagy pedig mindegyik egy kaptafára épül. Szerencsére ennél a regénynél egyik „vádpont” sem lépett fel, hiszen nagy, kitalálhatatlan csavarral záruló, végig izgalmas és lendületes olvasmány ez. Egyetlen hibája talán, hogy számomra azért okozott némi nehézséget a sok felvonuló szereplő megjegyzése, hogy ki kicsoda, hol láttam már, stb., ezért elég sokszor visszalapoztam a regényben (néha meg sem találva, amit keretem), de kezdek rájönni, hogy ez nagyon sok kriminél így van, hiszen ez is nehezíti a cselekmény és a bűnös kitalálását, az ügy felgöngyölítését. Ráadásul egy olyan könyvben ahol nem csak egy gyilkosság történik, aztán minden a feje tetejére áll!

A krimit olvasóknak mindenképp beszerzendő ez a könyv is, hiszen nem sok rosszat tudok rá mondani, igaz, spoilerezés nélkül nem nagyon beszélhetek bővebben róla. Az egyik dolog, ami nagyon tetszett benne, az a főszereplők jelleme, hogy könnyű őket megkedvelni, megszeretni, és mindegyik más egyéniség, kicsit mindnek belelátunk a személyes terébe. Remélem, ez a következő részben is így lesz, és mindamellett, hogy gondolom, abban is egy újabb ügyet oldunk majd meg, tovább alakul a nyomozó csoport tagjainak élete, remélhetőleg a jó irányba. (És titkon azért azt is remélem, hogy nem csak Kim és Bryant lesznek ennyire a középpontban, hanem kicsit a többiek is előtérbe kerülnek.)

Nagyon sok gyanúsított tűnik fel a színen, amik közül kedvére válogathat az olvasó, de biztos vagyok benne, hogy végül senki találja ki az igazságot. Nagyon jól elbújt a sorok között, mindössze 5-10 oldallal a „kitárulkozás” előtt kezdtem sejteni a végső csavart, végkimenetelt. (Persze, már szakavatott vagyok, meg szerény is.)

Azon kívül azonban, hogy krimi kedvelőknek, feltétlenül csak és kizárólag 18 éven felülieknek ajánlom, ugyanis néhány véres rész, brutális gyilkossági mód vagy lelki bántalmazás nem való ennél fiatalabbaknak – még a tiniknek sem igazán. Ezt tessék csak észben tartani!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hát, mit ne mondjak, itt aztán bőven van szereplő. Néha nehéz volt megjegyezni a sok áldozatot, gyanúsítottat, de a főszereplők a szívembe lopták magukat.
Borító: Teljesen jó, illik a témához, és a kötés is szép.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek, 18 éven felülieknek.
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: Mert nagy és kitalálhatatlan csavar van a végén.
- pont: Mert nem bírtam megjegyezni az összes felbukkanó személyt, és mindig vissza kellett lapozni, hogy ez most melyik ember is?

0 Tovább

Gengszterélet az 1900-as években

Nem sokára mozikba kerül Dennis Lehane – Az éjszaka törvénye c. könyv alapján készült film, amelyben olyan színészek kaptak (fő)szerepet, mint Ben Affleck, vagy Elle Fanning, Dakota Fanning húga. A történet az 1920/30-as években játszódik, mely által bepillantást nyerhetünk az akkori gengszter- és börtönéletbe vagy a rumbizniszbe az alkoholtilalom idején.

Könyvajánló 5 Felnőtt Krimi ThrillerJoe ​​Coughlin, Boston rendőrkapitányának legkisebb fia tolvajként bontogatja szárnyait. Egy balul elsült kaszinórablás közben megismerkedik Emma Goulddal, találkozásuk pedig örökre megváltoztatja az életét. Hamarosan a saját bőrén kénytelen megtapasztalni, mit is jelent valójában az éjszaka törvénye, és milyen árat kell fizetnie azért, ha életben akar maradni az alvilágban. Joe-nak vág az esze, ami bűnözői körökben ritka adottság, ezért szédületes gyorsasággal kapaszkodik egyre magasabbra a szervezett bűnözés ranglétráján, ám a sorsát így sem kerülheti el.

Dennis Lehane regénye egyszerre kalandos és lírai utazás a húszas-harmincas évek Amerikájába, egy mára legendássá vált, letűnt korszak mélyére, amelyben virágzott a szeszcsempészet, a bűnözőket hősként tisztelték, és a gyarlóság az ország nemzeti erényének számított. A könyvből Ben Affleck rendezett nagy sikerű filmet 2017-ben, aminek ráadásul ő a főszereplője is Siena Miller, Zoe Saldana, Scott Eastwood, Brendan Gleeson és Chris Cooper mellett.

Értékelés:

Így utólag azt gondolom, talán leginkább a férfiaknak tudnám ajánlani a kötetet, figyelembe véve a témáját, az írásmódját és a stílusát is. Nem annyira pörgős, mint inkább lassabban kibontakozó, türelmet igénylő történetvezetés a jellemző rá, ugyanakkor a második felében kicsit jobban beindul a cselekmény. Eleinte kételkedtem benne, hogy lesz tetőpont, meg egy normális befejezés, de utólag úgy gondolom, minden megvolt benne, még a nem várt végső csavar is.

Azoknak, akik szeretik ezt a világot, érdekfeszítő olvasmány lehet, de akiktől távol áll, és valami romantikus gengszter sztorit képzelnek maguk elé, vagy páratlanul szárnyaló, eseménydús cselekményt, nem hiszem, hogy ez a könyv lesz majd a kedvencük. Eleinte számomra döcögős volt a kezdet, de a végére egészen megszoktam a szereplőket, és tudtam, kitől mire számítsak, és láttam, hogy valamerre mégiscsak tart ez a történet – akkor kezdtem el igazán értékelni. Néhány dolgon még engem is elgondolkodtatott, hogy az adott helyzetben én épp ezt vagy azt tettem-e volna, és bár nem napjainkban játszódik, tény, hogy vetít némi nem túl bizalomgerjesztő fényt a jelenlegi általános életmódunkra is. Persze, ezt talán csak azok látják, akik a cselekményen kívül elgondolkodnak a regény mélyebb mondanivalóján is.

Teljes mértékben ráismertem a Viharsziget szerzőjére, tehát akik azt a könyvet preferálták, ennek a vételét sem fogják megbánni. Számomra még mindig kicsit szokatlan volt ez a stílus, igazából nehéz megmagyaráznom, hogy miért – pedig ez ritkán fordul elő velem.

A karakterek eléggé élethűek, (majdnem) mindegyiknek van hibája, jó és rossz oldala, lehet őket bírálni, szeretni vagy épp utálni. Már magam is meglepődtem azon a változáson, mikor a végére én is kezdtem kívánni egyiknek vagy másiknak valamiféle bosszú beteljesülését. Kíváncsi vagyok, milyen film kerekedik majd belőle.

Összességében tehát kicsit egyszerű gondolatmenet és cselekmény, talán inkább abban rejlik különlegessége, hogy egy olyan kor és életstílus színfalai mögé nézhetünk be – egész hihetően -, amire már más lehetőségünk a regényeken kívül manapság már nincs.  

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Hihetőek, bár nem mozgok valami otthonosan a gengszter témában.
Borító: 9/10 Nem rossz, bár valami eredetibb talán jobb lett volna, mint a film főszereplőjének képe.
Kinek ajánlom: Azt hiszem, leginkább férfiaknak, és a türelmeseknek. Kicsit lassan kibontakozó történet.
+ pont: Mert a vége felé kezdett érdekes lenni, és mert nem számítottam erre a befejezésre.
- pont: Mert néhány részen, úgy a közepe táján kicsit untam magam.

0 Tovább

Pszichológiával a gyilkos nyomában

A világsiker Joseph O’Loughlin könyvsorozat sokaknak nem ismeretlen, hiszen a neves pszichológus gyilkossági nyomozásait követhetjük nyomon immár 8 köteten át. Az Altató című könyvben ezúttal egy olyan gyilkos nyomába eredünk, aki két nőt (anyát és lányát) gyilkolt meg, az egyiket harmincöt késszúrással, a másikat viszont „csak” megfojtotta. Joe, a klinikai pszichológus nyomába ered a gyilkosnak, azonban minél közelebb kerül hozzá ő, és immár felnőtt lánya, annál nagyobb veszélybe sodorják magukat.

Könyvajánló 5 Krimi Felnőtt SorozatAnyát ​​és lányát holtan találják egy dél-angliai tanyán. Az asszony holttestét a halálos döfésen kívül harmincöt késszúrással gyalázták meg, a lányt viszont megfojtották, mégis úgy fest, mintha csak békésen aludna. Mintha a gyilkos egy idealizált, mesebeli nyughelyet rendezett volna be neki. 
Ronnie Cray főfelügyelő az esethez Joe O'Loughlin pszichológus segítségét kéri, hátha a régi munkatársa felfedez valamilyen jelet a helyszínen, vagy árulkodó szóra bukkan a tanúvallomások között, ami kibillentheti a holtpontra jutott nyomozást, és elvezetheti a rendőrséget az elkövetőhöz. 
Joe mindent megtesz, vissza-visszatér a tetthelyre, próbál közelebb kerülni az áldozatokhoz, hogy őket megismerve a gyilkoshoz is közelebb férkőzhessen. De mit csinál akkor, ha ezúttal nemcsak ő figyel meg másokat, hanem őt és az övéit is figyelik? És mihez kezdjen, ha az egyedüli nyomon elindulva újabb áldozatok és néma tanúk bukkannak fel, és az ügy egész más irányt vesz?

Michael Robotham (Mondj igazat!, Igazi fájdalom) két különböző típusú bűncselekmény szálait fonja egybe, hogy aztán újabb és újabb fordulatokat tartogatva az olvasónak, rémisztően izgalmas regényt írjon finom humorral, a lélek legmélyebb bugyraiba engedve bepillantást.

Értékelés:

Talán, akik nálam szerencsésebbek, és már a sorozat korábbi köteteit is olvasták, jobban képbe kerülnek Joe eddigi életével, azonban az előzménykötetek nélkül is egy élvezhető krimit kaparintottam meg. Joe visszaemlékezéseiből nagyjából megtudtam, hogy mik történtek korábban, azokat az eseményeket legalábbis, amelyek kihatással lehetnek a jelen cselekményekre. Azok, akik végigkövették családja történetét, most igazán mélyre merülhetnek benne, hiszen a kis Charlie immár kész nő, kishúga, Emma okos kislánnyá cseperedett, Joék házassága azonban úgy tűnik, menthetetlen – vagy mégsem? A gyilkosságokkal párhuzamban a család életébe is bepillantást kapunk, hogyan alakul, változik, formálódik a korábbi eseményekhez és a mostani szomorú megpróbáltatásokhoz képest.

Mindamellett, hogy olyan régi szereplők is visszatérnek a nyomozás során, mint a már korábbi részekből jól ismert Ruiz (visszavonult) felügyelő, a mostani gyilkossággal kapcsolatban rengeteg lehetséges gyanúsítottat ismerünk meg. Utóbbi folyamodványaként egy ideig szinte lehetetlen képbe kerülni, ki kicsoda, a sok felsorolt név és az áldozatokkal való kapcsolatuk komoly figyelmet és a krimi történetekben való jártasságot igényel. Azok viszont, akik szeretik a hasonló történeteket, bizonyára örömüket lelik ebben, akárcsak én – bár a vége felé jobban örültem volna, ha jegyzetelem neveket a képben maradás érdekében. Tény, hogy akárhányszor próbáltam meg megtippelni a gyilkost, sosem jártam jó nyomon, úgyhogy ez nem egy olyan tipikus „előre kitaláltam, mi lesz benne” történet.

Egyrészről Joe nézőpontjából látjuk az eseményeket, másrészről azonban néhány fejezetenként a gyilkos fejébe is belepillantunk – ez azonban nem jelenti azt, hogy közelebb kerülünk hozzá, sőt, inkább csak tévútra vezet minket. Le a kalappal azon olvasó előtt, aki képes lenne összerakni a szálakat magától, és még a vége előtt rájönni a tettes kilétére, Robotham azonban olyan jól és ügyesen szórja el ezeket a kis morzsákat, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen.

Összességében ez egy kitalálhatatlan, jól megformált és felépített történet, ahol minden épp csak akkor derül ki az olvasó számára, amikor annak eljön az ideje. Kíváncsi vagyok, lesz-e még folytatása a történetnek, például érdemes lenne a továbbiakban Charlie-val, Joe már majdnem felnőtt lányával foglalkozni. Kicsit bánom, hogy a korábbi köteteket eddig nem olvastam, de azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy ez a borító az eddigi legjobb a korábbiakhoz képest. Figyelemfelkeltő, nem túl sok, de nem is kevés. Bátran ajánlom a krimi kötetek kedvelőinek!!!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Kedveltem őket, kivéve azt, akit utálni kellett. :D
Borító: 10/10 Szuper, főleg a korábbiakhoz képest! Figyelemelkeltő és illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek kihagyhatatlan, vagy azoknak, akik szeretnék egy kicsit megdolgoztatni az agyukat.
+ pont: Mert nem tudtam kitalálni, ki lehet a gyilkos.
- pont: Mert nehéz volt megjegyeznem, ki kicsoda és épp milyen kapcsolatban állt az áldozatokkal, annyira sok volt a lehetséges gyanúsított.

0 Tovább

Sorozatgyilkosság a BME-n?

Mi történik, ha a BME oktatói közül sorra lelik halálukat, és bár válogathatunk a gyanúsítottak között, az ügy egyre csak bonyolódik?

Könyvajánló Felnőtt Magyar Krimi 4Gyilkosság történik az ország egyik legpatinásabb egyetemén. Ahol egykor Hajós Alfréd, Teller Ede vagy Rubik Ernő koptatta az iskolapadot, most egy közkedvelt oktató holtteste fekszik. A rendőrség lezárja az épületet, az áldozat kollégái kihallgatásra várnak. Ahogy telik a nap, úgy derül fény a halott férfi életének titkos részleteire. A nyomozók úgy érzik, egyre közelebb járnak a megfejtéshez, ám a tanárok egy csoportja másképp gondolja, és magánnyomozásba kezd: Vajon közülük való a tettes? Vajon köze van mindehhez a nemzetközi politikának, vagy a mindenki elől eltitkolt hobbi jelenti a választ? Bármelyik úton indulnak is el, a sorsdöntő kérdés ott lebeg a fejük felett: ki lesz a következő áldozat?

Értékelés:

Mivel mostanában az Athenaeum egyre több nagyszerű könyvet ad ki magyaroktól, így nyilvánvaló, hogy a Káépület című krimire is azonnal ráharaptam. Hajnal Géza regénye a BME épületeiben játszódik, ahol több megmagyarázhatatlan gyilkosság is történik.

Egy kissé rövid könyv az én ízlésemnek, ugyanakkor nem volt rossz, csak kellett némi idő, mire bele tudtam rázódni, és fennakadások nélkül olvasni – ez körülbelül a felétől sikerült csak. A történet maga tetszett és az is, hogy b, ráadásul az illusztrációk is emelik a hangulatot, ugyanakkor túl sok volt számomra a gyilkossághoz nem köthető, kissé nyers és tényszerű részlet. Engem, aki nem jártam a BME-re, nem kötött le annyira a helyszínleírás és az alaprajzok, a víznemtudommicsoda tanszék(?) és tantárgyak pedig végképp nem. Hogy idézzek ebből nektek:

„Múltkor a vízgyűjtő-karakterisztikáról volt szó, amely kisebb vízgyűjtőkön lefolyó hozamok meghatározására alkalmas, a ma ismertetendő módszer az egységárhullámkép klasszikus módszere, amely nagyobb vízgyűjtőkre is alkalmazható…”

Vagy:

„Mxu, és U1+U1+U3+…un értelmezhető. Ez az egész módszer lényege. Most nézzük meg, hogyan állítjuk elő az egységárhullámot egy tetszőleges árhullám ismeretében. Első lépésként szét akarjuk választani a felszíni és a felszín alatti lefolyást. Erre különféle grafikai eljárásokat alkalmazunk…”

Szóval erre mondom azt, hogy nem értek a szakmához, és egy krimiben nem is szeretnék ilyesmiről olvasni, de lehet, hogy csak nincs meg a korom vagy érdeklődési köröm hozzá. Azt hiszem, inkább olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik vagy elmúltak 30-40, vagy szeretik a krimit, és esetleg pont itt tanultak vagy tanulnak, akik nem riadnak meg a néha túlcsorduló szakmai leírásoktól. Rengeteg szereplő van a könyvben, igazi kihívás tehát, hogy mindet név szerint megjegyezzük, mivel azonban szófogadó olvasó révén mi is próbáljuk felvonultatni a lehetséges gyanúsítottakat, ez elengedhetetlen. Kritikáim olvasó körében nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, kábé a könyv felénél rájöttem a gyilkos kilétére, mindazonáltal érdeklődve követtem az eseményeket.

Viszonylag hamar megkedveltem a főszereplőt (személy szerint kicsit Lőrinc L. László regénybeli énjére emlékeztetett), ugyanakkor nem egészen találtam hitelesnek neki a nyomozásbeli szerepét, avagy, hogy ennyire közreműködhetne egy valódi gyilkosságnál a nyomozásban – és természetesen ugyanez vonatkozik a könyv befejezésére is. Talán a legjobban azok élvezik ezt az írást, akik mint mondtam, maguk is kötődnek ehhez a épülethez, és szeretik a komolyabb irodalmi műveket. Az alaptörténet tetszett, de jobban örültem volna egy részletesebb kidolgozásnak és karakterjellemzéseknek, kevesebb szakmai részletességgel és oda nem köthető mellékszálakkal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Talán már túlságosan is valóságosak. Nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, bár a könyv egy csöppet rövidke.
Kinek ajánlom: A krimi könyvek kedvelőinek és a felnőtt korosztálynak. Azoknak, akik szeretnek elmolyolni a részleteken, és nem riasztja vissza őket a tények vagy mellékszálak tömkelege.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert néha túlságosan belemerült a víznemtudommicsoda tanszék dolgaiba és a vízmittudoménmi tantárgyba, lásd feljebb.

0 Tovább

A Twilight Saga (Alkonyat) és A burok szerzőjének új könyve – A vegyész

Az biztos, hogy számomra az Alkonyat sorozat olvasása után kifejezetten meglepetést okozott Stephenie Meyer akkori új könyvével, A burokkal, amely földönkívüliekről szóló fantasy, de nem gondoltam volna, hogy képes még jobban szétterpeszkedni a könyvpiacon; ezúttal ugyanis egy félig-meddig romantikus akciókönyvvel rukkolt elő.

 5 Könyvajánló Romantikus Krimi ThrillerLetehetetlenül ​​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.

Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.

Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.

Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.

Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.

Stephenie Meyer a Twilight saga és A burok óriási nemzetközi sikerei után most egy kemény, de annál elragadóbb főhősnővel tér vissza. Feszesen megírt, váratlan fordulatokban gazdag regényével ismét megmutatja, hogy miért ő ma a világ egyik legnépszerűbb írója.

„Meyer mesterien teszi kiváncsivá olvasóját, tartja fent a feszültséget, és adagolja az információt. Az emberek nem csak olvasni akarják a könyveit, hanem egyenesen bennük akarnak élni.” 
Lev Grossman, A varázslók-trilógia szerzője

„Meyer ragyogó tisztasággal ír, soha nem áll az olvasó és az átélhető élmény közé. Igazi tehetség.” 
Orson Scott Card, Az Ender-saga szerzője

„Meyert sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint a zsáner megszokott szabályai… Amit az életről mond, az mindig lenyűgöző.” 
Jeff Giles, Entertainment Weekly

„Egy Stephenie Meyer-regényt nem egyszerűen csak elolvas az ember, hanem vele él, az ellenállhatatlan és hús-vér szereplőkkel együtt. Meyer mindig tudja, hogyan ábrázolja őket ahhoz, hogy az olvasót érdekelje a sorsuk, és aggódjon értük.” 
Ridley Pearson

5 Könyvajánló Romantikus Krimi Thriller

Értékelés:

Nyilvánvaló, hogy az írónő ilyen változatos témájú és minőségű, besorolású művei után, mint az Alkonyat sorozat, vagy A burok, érdekelni kezdett A vegyész című műve is. Már A buroknál is erős kételyeim voltak, hogy valóban ugyanaz a személy írta-e, mint az Alkonyatot, abban azonban biztos vagyok, hogy A Vegyész cseppet sem marad el az előbbitől (sem.)

Ezúttal, mint írtam, egy akciókönyvvel örvendeztetett meg minket, ami számomra már csak azért is meglepő volt, mert annyira nem illik Meyer stílusához – gondoltam én. Kellett pár oldal, mire belerázódtam az eleinte kissé száraz és tényszerű történetbe, de aztán elkezdett nagyon is érdekelni a dolgok végkimenetele. Jó, azt muszáj megjegyeznem, hogy voltak olyan részek, a közepe táján, amikor csak a fejemet fogtam, hogy „Jézusom, miért kell már ezt is telepakolni nyálas részekkel?” azonban mindenért kárpótolt az utolsó pár oldal, tele akcióval és agyafúrt tervekkel – utóbbiakban aztán végig nem volt hiány. Bár vártam volna valami hihetetlen fordulatot a végén, ez azonban elmaradt, úgyhogy összességében a közepétől kissé kiszámítható, de élvezetes és akciódús regényt tudhatnak magukénak azok, akik megadják neki az esélyt. Az biztos, hogy azoknak, akiknek túl gyerekes/nyálas volt az Alkonyat, ebben azért ugyanúgy örömüket lelhetik, akárcsak a már megfilmesített A burok című regényében, mindazonáltal a már felcseperedett Alkonyat fanoknak is ideje új vizekre eveznie.

Kedvenceim közé került a könyv, mert bár tudható volt nagyjából, mi lesz a vége, és nincs benne csavar, végig élveztem az események alakulását, és kíváncsi voltam, főszereplőnk hogyan is mászik ki ebből a nagy katyvaszból, amibe az élet sodorta – a most nem megemlítendő „mellék”szereplőkről már nem is beszélve. Annyit azért elárulhatok, hogy a könyv sem a pörgős történetek kedvelőinek, sem a könyvbéli férfiideálok rajongóinak nem fog csalódást okozni! Tulajdonképpen - bár műfajában nem összehasonlítható -, mégis nehezen is tudok rájönni, hogy ez, vagy A burok című könyve tetszett-e jobban, de valószínűleg a válaszom éppen attól függ, hogy mikor melyiket olvastam utoljára. :)

Azt hiszem, a kedvenc részeim (bár tiniként utáltam a kémiát) a vegyészes részeim voltak, amikor a főszereplő különféle vegyi cuccokkal babrálja az ember viselkedését/teljesítőképességét, de még jobban érdekeltek a lakásai „paranoiás”(?) bebiztosításai. Ügynökök, titkos szervezkedések, gyilkosságok, álcázások, fegyverek, méregfiolák, mi kell még? Egy-két jó pasi? Egy imádnivaló kutya? Pipa! Ajánlom figyelmetekbe! ;)

5 Könyvajánló Romantikus Krimi Thriller

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Imádtam őket, de érdekességképpen, nekem nem a főszereplő által favorizált férfi tetszett. ;)
Borító: 10/10 Szerintem nagyon találó! És tökéletes a kötés is. :)
moly.hu-n elért százalék: 87%
Kinek ajánlom: A krimik, thrillerek vagy akciókönyvek szerelmeseinek, de nyomokban romantikát is tartalmaz! Férfiaknak és nőknek is.
+ pont: Mert néhol a főszereplőhöz híven én is hisztérikusan felnevettem.
- pont: Mert néhol viszont túl soknak találtam a romantikát (Jó, azért nem vészes, de ez egy akciókönyv!)

0 Tovább

Megkedveltük a sorozatgyilkost?

5 eroszak Könyvajánló Krimi Felnőtt Thriller

Szemet szemért, fogat fogért – ahogy a mondás tartja? Manapság, a filmipar és a brutalitás uralta világunkban szinte észre sem vesszük, hogyan kúszik be az erőszak a mindennapjainkba. Történik egy gyilkosság, kínzás, amiről például a közösségi oldalakon olvasnak az emberek, a kommentek között pedig ömlesztve azt látni, ahogy a „békés” polgárok ugyanazt kívánják az elkövetőnek, mint amit ő maga tett. Vajon ez a hozzáállás „rendben van”? Vagy az is ugyanolyan bűnös gondolat, mint maga az eredeti tett? Íme, néhány szemezgetés különböző kommentekből, cenzúrázva:

„Az ilyen beteg férgeket életük végéig kínoznám. Rohadékok. Remélem, a sitten megkapják, ami jár nekik....”

„Ilyen van??? Kínzást nekik beteg f..ok!”

Az ember ítélőképessége gyakran csődöt mond. Katerina Diamond külföldön hatalmas sikert aratott regénye, A tanár által egy olyan sorozatgyilkos nyomába eredünk, aki gyomorforgató módon kínozza meg áldozatait, mégis… a végén lehet, hogy neki adunk igazat? A legtöbb olvasó helyénvalónak(?) érzi a gyilkos tetteit, de mégis milyen erkölcsi norma szerint „helyes” ez? Kétségtelen, hogy a könyv amellett hogy elgondolkodtat, választás elé kényszerít minket; állást kell foglalnunk, pedig úgy fest, nincs jó döntés. Perverzió, szadizmus, kínzás, gyilkosság, sorozatgyilkosság, revans… ebben a regényben egyikből sincs hiány.

5 eroszak Könyvajánló Krimi Felnőtt ThrillerAzt ​​hiszed, tudod, kiben bízhatsz? Azt hiszed, tudod, mi a különbség jó és rossz között? Tévedsz…

Egy exkluzív devoni fiúiskola igazgatóját holtan találják az iskola aulájában; felakasztotta magát. Néhány órával korábban egy csomagot talál az íróasztalán, és azonnal tudta, ki és miért üzent neki ily módon. És azt is, hogy mi az üzenet: elérkezett a vég.

És ez csak az első a furcsa halálesetek vagy éppen különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok sorában, amelyeknek az exeteri rendőrség két nyomozója: a zaklatott múltú Imogen Grey őrmester és a társa, Adrian Miles próbálnak a végére járni. Ahogy egyre jobban belegabalyodnak a korrupció, a hazugságok és a kizsákmányolás hálójába, minden egyes lépéssel közelebb kerülnek egy félelmetes titkokhoz, amelyet évtizedek óta őriznek a közösség legbefolyásosabb tagjai. És amikor a két rendőr végül rájön, valójában mi is motiválja a gyilkost, vajon tényleg meg akarják majd állítani?

Katerina Diamond Angliában hatalmas sikert aratott regénye letehetetlenül izgalmas, feszültséggel teli olvasmány az erőszakról, a bűnről és a bosszúról.

Értékelés:

Eleinte nehéz volt összerakni a képet, megjegyezni, hogy melyik fejezetben kiről szól a történet, a közepére azonban egész belerázódtam a több szálon futó cselekménybe. Szerintem erősen 18+ karikát érdemelne a regény, mert a különböző gyilkosságok módjai igencsak megpróbáltatások elé helyezi az olvasót, ugyanakkor azok, akik már „hozzászoktak” ehhez a többi krimi/thriller könyvben, nem fognak fennakadni rajta.

5 eroszak Könyvajánló Krimi Felnőtt Thriller

Sokkal inkább kiborító az a valóságra is rávilágító burkolt társadalomkritika a regényben, amikor rájövünk, hogy gyakorlatilag senkiben sem bízhatunk meg, és bárkinek lehet sötét múltja, még a legközelebbi ismerősünk is lehet, hogy egy korrupt bűnöző. Szép lassan szedegetjük fel az író és a gyilkos által hátrahagyott morzsákat, és egyre inkább szimpatizálunk a sorozatgyilkossal, amikor kezdjük megérteni az indokait. Nagyobb csavar nincs a könyvben, hiszen majdhogynem a kezdetek óta lehet sejteni az elkövető kilétét, mindazonáltal érthetetlen módon vele együtt várjuk a teljes bosszú beteljesülését, és eközben kíváncsian követjük a két nyomozó, Grey és Adrian útját. Vajon ők megbirkóznak ezzel a mindent átfogó üggyel? Sikerül a gyilkos nyomára bukkanniuk titokban lavírozva a korrupt társaik között? És a végén? Vajon kinek az oldalára billen a mérleg? Hirtelen válunk olvasóból nyomozóvá, ügyvéddé majd döntőbíróvá; vajon miénk a felelősség is?

Elképesztő, mennyire képes magával ragadni az embert a történet, főleg, amikor tudatosul bennünk, hogy mindenkinek van egy sötét oldala. Az ember gyerekkorától kamaszkoráig annyira önközpontú, hogy eszébe sem jut, hogy mások is átélhetik, amit ő, mások is éreznek, másoknak is van élete azon kívül, amit ő lát belőle. Aztán valahol kamaszkorban rácsodálkozunk, amikor kiderül, hogy ennek vagy annak a tanárnak van családja, gyereke, mert akkor még szinte képtelenek vagyunk feldolgozni ezt. Valamikor huszonévesen tudatosul végleg, hogy mindenkinek van magánélete, olyan dolga, oldala, amiről nem tudunk, nem sejtünk semmit. Még a hosszú évtizedekig házasságban élőktől is elhangzik a mondat: „Úgy érzem, eddig nem is ismertem őt igazán. Nem is ezzel az emberrel házasodtam össze.”

Katerina Diamond nagyon hatásosan elülteti a bogarat a fülünkbe. A könyv utóhatása, hogy 1-2 óráig paranoid módon elgondolkodunk, vajon megtörténhet-e egy ilyen dolog, mint amiről az írónő ír. Vajon hány pedofil vagy perverz ember mászkál szabadon? Vajon a környezetünkben hány sötét múltú ember éli mindennapjait?

Tudom ajánlani a könyvet a krimik, thrillerek kedvelőinek, erős gyomor kell hozzá, de megéri.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Mindegyik „kicsit” kattant, de azt hiszem, ez a való életben is így van. Ironikus, hogy a gyilkost kedveljük meg szinte a legjobban.
Borító: 10/10 Tetszik, csak kicsit kicsi a betű, illetve a cím nem illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimi, thriller kedvelőinek és azoknak, akiknek bírja a gyomra. Szerintem 18+, de legalábbis tutira minimum 16+.
+ pont: Mert érdekes, agyalós olvasmány, és erkölcsileg elgondolkodtatja az embert.
- pont: Mert végig tudjuk, ki a gyilkos.

0 Tovább

Eltűnt lányok nyomában

Könyvajánló Thriller Krimi 5 Felnőtt

Milyen az, mikor tizenévesen eltűnik a legjobb barátnőd, és neked évekig fogalmad sincs róla, mi történhetett vele? Milyen az, amikor jó tíz év elteltével visszatérsz szülővárosodba, hátha most megoldod a rejtélyt, de ahelyett, hogy ez történne, csak egy újabb fiatal lány tűnik el? Kétségtelen, hogy az esetek összefüggenek… Megan Miranda pszicho-thrillerében az idő visszafelé pörög, az olvasó pedig visszafelé fejtve a szálakat kutatja a lehetséges okokat és tetteseket.

Könyvajánló Thriller Krimi 5 FelnőttNicolette ​​Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt.

Az amerikai kisváros keveset változott ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintettjei mindmáig itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket tépnek fel.

Megan Miranda az év egyik legjobban várt pszichológiai thrillerében visszafelé meséli el a történteket – a 15. naptól haladva az 1.-ig –, melyben Nic mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazságot Annalaise eltűnésével kapcsolatban, miközben megdöbbentő dolgokat fedez fel a barátairól, a családjáról és arról, mi is történt valójában a legjobb barátnőjével tíz évvel ezelőtt.

Értékelés:

Számomra egy kicsit nehézkesen indult a könyv olvasása, legfőképpen azért, mert nem teljesen egy megszokott krimit/thrillert kapunk, főleg, ami a formáját tekinti. Először beleolvasunk az 1. napba, aztán a 15.-be, majd visszafelé szépen sorban: 14, 13, 12…. Így minden egyes nap olvasása folytán emlékeznem kellett rá, hogy mi is történt később A fejezetek mindig úgy követik egymást: „egy nappal korábban”. Bevallom őszintén, én megpróbáltam azt a sunyi cselt, hogy elkezdtem visszafelé olvasni a könyvet, de nem jó ötlet, mert úgy nem olyan élvezhető, és pont, hogy az utolsó oldalakon derül ki a nagy csattanó. Tehát teljesen tudatlanul csöppenünk a 15. napba, majd a 14.-be, és nem tudjuk mindazt, amit a főszereplő Nic már igen, teljesen vakon vezet minket a ködben, és csak tapogatózunk, ki tett mit és miért.

Nem is tudom, hogy lehetett az írónak úgy megírnia ezt a könyvet, hogy közben egyik nap se utaljon arra, ami a múltban történt ez vagy az, fontos esemény, de mi még nem olvastuk, szóval, hogy ne spoilerezze szét az olvasóit. Hiszen Nic már az első napokon olyan dolgokat tud meg, amit mi csak a kötet végén, miután átrágtuk magunkat az utána következő mind a 14 napon. A végén aztán, ha nehezen is, de összeáll fejünkben a történet, és egy olyan bonyolult, de jól kitalált pszicho-thrillert kapunk, ami tele van hazugsággal.

Eleinte nehezen szerethetők a szereplők, a végére azonban, amikor mindenkiről kiderült minden, lassan megértjük és megszeretjük őket, olyan, mintha helyreállna az ember fejében valami. De még most is úgy érzem, hogy miután kiolvastam a könyvet, így utólag érdemes lenne visszafelé is átlapozni, hogy tényleg minden teljesen egyértelmű legyen, hiszen még most is előfordul, hogy csak ülök, morfondírozom, aztán hirtelen villan a fény: „Á, szóval ez is csak az után történt, hogy…, és akkor valójában…”. Szóval még jó pár órával az olvasása után is rakosgatom a fejemben a kirakós darabjait. Az olvasása közben még az is eszembe jutott, hogy talán jegyzetelnem kéne a fontosabb eseményeket egy papírra, és talán nem lett volna rossz ötlet.

Mindazonáltal tetszett a könyv, szeretem az ilyen egyedi megvalósításokat. Teljesen bele tudtam csöppenni a kis falu életébe, és már az én fejemben is minden lehetséges variáció megfordult az eltűnéseket illetően, persze csak pont az nem, ami végül kiderült. Tudom ajánlani a kötet olvasását a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, beleáshatják magukat egy gyanúsított-labirintusba. Itt aztán lehet jegyzetelni, és megpróbálni összerakni a történéseket időrendi sorrendbe. :D

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Titokzatos, kiismerhetetlen szereplők.
Borító: 8/10 Nekem tulajdonképpen tetszett. A kötet pedig illik az Agave kiadó többi könyvéhez.
Kinek ajánlom: A thrillerek, krimik kedvelőinek, akik szeretnek elveszni a részletekben, és kideríteni a miérteket.
+ pont: A csavarért a végén! És mert tetszett ez a furcsa, de erős kapocs a családtagok között.
- pont: Nekem néha nehéz volt összerakni az eseményeket a fordított sorrend miatt.

0 Tovább

Út a meggazdagodáshoz - avagy hogyan ússzunk meg egy (tucat?) gyilkosságot 

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt Thriller Művészet

Nem tudom, hányan emlékeztek rá vagy hányan láttátok az Összeomlás című régi filmet Michael Douglas főszereplésével, de amikor először láttam, emlékszem, mennyire tetszett az, hogy milyen valósághűen bemutatja egy ember idegösszeomlását a többi ember nemtörődömsége vagy épp gonoszsága miatt. Szóval amikor hasonló helyzetben érzem kicsit magam, és úgy gondolom, az egész világ ellenem fordult, gyakran eszembe jut ez a film. Valahogy így kezdődik L. S. Hilton - Maestra című erotikus thrillere is, amit mára hoztam nektek.

0 Tovább

Hiekkapelto finn krimije - Fekete Anna

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

A Skandináv krimikről már írtam nektek bővebben Samuel Bjørk norvég író könyveivel kapcsolatban, ezúttal pedig a finn Kati Hiekkapelto Fekete Anna sorozatával jelentkezem.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi FelnőttKétségbeesett ​​éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. 
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. 
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.

Értékelés:

Amikor elolvastam az első részt, a Kolibrit, úgy gondoltam, előbb nekiveselkedem a második résznek, a Védtelenülnek, mert számomra inkább tűnik egy könyvnek az egész, mint két külön regénynek, még akkor is, ha voltaképpen két külön nyomozási szálat göngyölítenek fel a főszereplők.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

Annyit mindenképpen muszáj megemlítenem, hogy számomra Bjørk Magányos utazó című könyve és annak a folytatása jobban a szívemhez nőtt. Valahogy úgy éreztem, azok a szereplők inkább kedvelhetőek, jobban megismertem őket, pedig mi lehetne jobb közös szál, mint Hiekkapelto Fekete Annája, a magyar származású, egykori Jugoszláviában született mára már erős és emancipált finn nyomozó? Mondjuk tény, hogy olyan viszonylatban nagyon is értékeltem a könyvet, hogy Anna szemén keresztül össze tudjuk hasonlítani a déli szerb/magyar férfiakat a finnekkel, hozzáállásukat a nőkhöz, az emancipáltsághoz, nők és férfiak kapcsolatban vállalt szerepéhez és a többi. A nyomozás nekem ugyanakkor nekem kicsit vontatott volt, legalábbis a második részben, és nem kapott el a végén az a nagy katarzis, hogy na, most aztán itt minden kiderült, de ez nyilván azért van így, mert ez egy trilógia, és eddig még ugye csak az első két rész jelent meg magyarul, ráadásul a második elég friss kiadás. Azért én számítok egy boldog és szövevényes befejezésre, végkifejletre, és lehetséges, hogy akkor majd visszatekintve átértékelem az egészet.

Annyit tehát elmondhatok, nem a krimi mivolta miatt szerettem meg a könyvet, számomra sokkal érdekesebb volt egy magyar lány szemszögéből látni Finnországot, az ottani boldogulási, elhelyezkedési lehetőségeket, a bevándorlók és menekültek helyzetét, illetve azt, hogyan képes ez a kissé belterjes finn társadalom elfogadni a külföldieket. Érdekes volt megtudni, hogy bizonyos szempontból ott sem „kolbászból van a kerítés”, a finneknek is bőven megvan a maga hibájuk. Például Anna nagyon jól megfogalmazta, hogy bár a finn férfiak jobban viszonyulnak a női-férfi szerepekhez, már olyan szempontból, hogy a nőknek könnyebben lehet érvényesülni és önállóságot, elismerést kivívni, ugyanakkor talán ezek velejárójaként a férfiak nincsenek olyan markáns személyiséggel megáldva, mint Anna régi otthonában. Lehetséges, hogy nincs tökéletes, mindkét oldalon fel kell adnunk valamit? Mindenképpen kötelező kompromisszumot kötni? Arról a felvázolt dilemmáról már nem is beszélve, hogy ha az ember már éveket, évtizedeket leélt egy adott országban, ami nem az övé, akkor már az az otthona? Az számít otthonnak, ahol születtünk, vagy ahol több időt éltünk? Esetleg az, ahol több a családtagunk? Még én sem tudom pontosan, Anna mit fog majd választani, reméljük, a harmadik kötetből kiderül.

Egyébként az első rész sokkal jobban tetszett a másodiknál, az még olvasmányos, tele munkahelyi és külföldi-bevándorló konfliktussal, végig szurkolunk Annának, hogy friss nyomozóként sikerüljön beilleszkednie a többiek közé, kiváltképp reméljük, hogy előítéletes kollégája, Esko elfogadja majd, és szép lassan megkedveljük őt is. Mindeközben egy sorozatgyilkos után nyomozunk; ez a rész pörgős, a másodikkal ellentétben, amikor a problémák már szinte megoldódnak, ott pedig már annyira túlkuszálódtak a szálak, hogy hiába a sok magyarázat, nekem már sok volt, még ha értettem is a végén, hogy ki miért és mit…

Mindazonáltal a komoly krimik kedvelőinek tudom ajánlani az első részt, aztán majd eldöntitek, megszerettétek-e annyira, hogy belevessétek magatokat a második részbe. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: Az első könyvre 7,5, a másodikra 7
Karakterek: 7,5/10
Borító: 10/10 Ebben nincs hiba, ráadásul a könyv is kemény borítós, kellemes tapintású.
Kinek ajánlom: A (skandináv?) krimi műfaj kedvelőinek.
+ pont: A női egyenjogúság és emancipáltság kérdésének felvetéséért, a magyar vonatkozásért.
- pont: A második rész számomra kicsit vontatott volt a nyomozás szempontjából.

0 Tovább

Amikor könnyű beletörődni a rosszba - Az utolsó nap éjszakája

Mivel mostanában teljesen ráharaptam a krimikre, és újra esélyt adtam a magyar íróknak is, így nem maradt ki a sorból a friss megjelenésű lélektani krimi sem, Kóbor Barbarától Az utolsó nap éjszakája című könyv.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Magyar 4 DrámaSéverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete...

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Értékelés:

Az ismertető alapján konkrétan nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy, hogy helyesbítsek, azt gondoltam, ez amolyan ízig-vérig krimi lesz, tele gyanúsítottakkal, nyomozással, rettegéssel, feltételezésekkel, ennek ellenére nem egészen ezzel indított a történet. Úgy is mondhatnám, hogy a könyv közepéig csak valami langyos tóban úszkálunk, elszórt morzsákat csipegetve, és az áramlat csak a könyv közepénél kezd elragadni bennünket, hogy aztán kapkodva a fejünket próbáljuk kitalálni a történéseket.

Annyi biztos, hogy ez nem egy szokványos krimi, már csak azért sem, mert az eleje, ahogy indul, számomra inkább valamiféle romantikus drámának, amolyan elbeszélésnek tűnt, ami a közepétől váratlanul átcsap félig krimibe. Mivel azonban nem a nyomozók szemszögéből látjuk a történetet, hanem közvetve Séverine szemszögéből (E/3-ban), így sem a nyomozás részleteibe, sem a gyanúsítgatások sorába nem nyerünk bepillantást. Való igaz, hogy Séverine egy kihasznált, magáért kiállni képtelen, ábrándos nő, aki belefásult az életébe, utálja a férjét, mígnem egyszer elrabolja egy pszichopata, akitől szerencsére (romantikus könyvekbe illő módon) sikerül megszöknie. Én még itt sem éreztem ugyan, hogy a szálak annyira kuszák lennének, kifejezetten a fejemet sem törtem az elrabló kivoltát követően, hiszen az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy ismerős a tettes. Sajnos azt sem mondhatnám, hogy rettegtem vagy legalább féltem, esetleg izgultam a történet olvasása folytán, inkább csak egy szomorú melankólia kísértett meg, a szegény nő férjével való kapcsolata miatt (ami legalább a könyv felét kiteszi). Ez a rész egyébiránt meglehetősen realisztikusra sikerült, teljesen át tudtam érezni a férje iránti utálatát, tőle való undorodását, és azt is meg tudtam érteni, miért ábrándozik, álmodozik annyit egy másik, tökéletesebb életről. Örültem volna, ha mondjuk, legalább a könyv végére felköti a gatyát és tesz is valamit áloméletének megvalósulása érdekében, és biztos jobb pontot kapott volna a történet, ha nem ebben a lassú, kótyagos, beletörődöm mederben folyik végig, hanem legalább az utolsó lapokra felrázott volna.

Mint történet, önmagában tetszett, de változtatnék pár dolgot, mint például, hogy a könyv első felét alaposan megvágnám, amíg nem történik semmi jelentős, a végét viszont meglehetősen kibővíteném, mind a részletezést, mind a végleges befejezést illetően. Ami viszont Séverine életének bemutatást illeti, annyiban mindenképpen pluszpontot érdemel a könyv, hogy képes felnyitni az olvasó szemét a saját (elunt) életével kapcsolatban is, rávilágít, olykor mennyire egyhangúan éljük mindennapjainkat, vagy, hogy beletörődünk a megszokott rosszba.

„A jót könnyű megszokni?

A rosszat sokkal könnyebb.

Aztán várni, elvárni

és megszeretni.

A rosszat kerestem mindig?

Déjà vu”

 A legtöbben annyira áltatljuk még magunkat is, hogy képtelenek vagyunk kilépni az ingoványból, kifogásokat keresünk magunk számára, hogy miért nem változtatunk, beletörődünk a "megváltoztathatatlanba" egészen addig, míg a tehetetlenségtől saját magunkat hibáztatjuk és utáljuk meg. Séverine egy "élő" példa erre. Az ember gyakran képes feláldozni a szabadságát a vélt biztonság érdekében, miközben a valódi boldogság, szabadság és biztonság a távolból integet; mire észrevennénk, már nem tudjuk elkapni. Előfordul, hogy még egy nagyon szélsőséges történés sem képes minket kirángatni ebből. Sokan sajnáljuk az ilyen embereket és szánalmat érzünk irántuk, egészen addig, míg egy nap fordul a kocka és rá nem döbbenünk: mi is ebben a cipőben járunk.

Sajnálom, hogy végül nem úgy alakult a befejezés, ahogy vártam. Ezt csak abban az esetben tudnám könnyű szívvel megbocsátani, ha lenne folytatása. :) Azért köszönöm az olvasási élményt, mindenképpen egyedi, és ha a krimi voltában tekintve nem is tündököl, az életlátással kapcsolatos elgondolkodtatásért mindenképpen hasznos és nem utolsó sorban tanulságos olvasmány.

Tudom ajánlani a romantikus, álmodozó történet kedvelőinek okulási célzatból, a krimi iránt rajongóknak pedig kikapcsolódás céljából. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Tulajdonképpen kidolgozott karakterek voltak, bár a külső megjelenésről többet is olvastam volna.
Borító: 9/10 – Szerintem jó, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimis könyvek kedvelőinek, bár lényegében mivel így-úgy szerelmi szál is akad elvétve benne, még esetleg a romantika kedvelőinek is tudom figyelmébe ajánlani.
+ pont:  Az alapötletért.
- pont: Amiatt kap, mert csak a történet felétől kezd el kibontakozni a cselekmény, izgalmasabb lett volna, ha már hamarabb elkezd alakulni a krimis rész. És mert kicsit el volt kapkodva a vége.

0 Tovább

A bagoly röpte - Folytatódik a norvég krimi

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Pár napja írtam az értékelésemet a Magányos utazó című krimiről, és igazán megelégedésemre szolgál, hogy ennyien olvastátok a posztot, sőt, volt, aki Facebookon vissza is jelzett, hogy már ki is kölcsönözte a könyvet, és eddig nagyon tetszik neki, ő is egy éjszaka alatt jutott el a feléig. :)

Jöttem tehát a sorozat második részével, A bagoly röptével, és a befejezéséből úgy gondolom, ennek lesz még folytatása, legalábbis nagyon remélem. Szerencsére ez sem maradt el az elődjétől az izgalmakat tekintve.

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt SorozatEgy ​​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a HolgerMunch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?

A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.

A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

Értékelés:

Olvastam, hogy írták páran, hogy nem igazán erre számítottak Mia és Munch életének alakulásával kapcsolatban, és azt hiszem én sem, örültem volna, ha kicsit happy endesebbre sikeredik, vagy végre gatyába rázzák az életüket, de úgy tűnik, erre a befejezésre még várni kell. Nagyjából ugyanolyan hangulat uralkodott ebben a kötetben is, mint az első részben, bár ha lehet, még sötétebb, hiszen már nem csak ennek a két szereplőnek vannak gondjai az egységből, hanem más ügynöknél is kiborul vagy majdnem kiborul a bili. Megtudhatunk mások magánéletéről is ezt-azt, például Curryről. Én személy szerint örültem volna, ha Gabriel hátteréről is többet tudunk, vagy a kapcsolatáról, de talán majd a következő részben.

Érdekesség egyébként, hogy amellett, hogy ez egy nagyon jól megírt krimi, és mint az első rész is, egyáltalán nem olyan nyugis, amire egy norvég kriminél számítani lehet, tudunk izgulni a szereplőkért is, hogy jól vagy jobban alakuljon a sorsuk, és csak remélni tudom, hogy a végén azért mindenkinek a kedve szerint alakul majd az élete.

Kicsit többet megtudunk Mia ikertestvéréről, és felvetődik a kétség Sigrid halálesetével kapcsolatban is, mindezt azonban inkább a következő rész előrevetítéseként. Ezúttal a történet egy rituális gyilkosságról szól, ahol a meggyilkolt lányt tollakon találják meg, liliommal a szájában, mindenféle gyertyapentagrammák között. Természetesen most is annyi a gyanúsított, hogy kedvünkre válogathatunk közülük, de ismételten semmi esély arra, hogy rájöjjünk, ki az elkövető, még annyi sem, mint az előző részben, mert ott legalább megsejtettem valamit. Itt hiába mutogattam ujjal, és kárörvendtem, amikor már majdnem kiderült, hogy tényleg XY volt, a végén mégsem volt igazam. :) Megint csak azért érdekes és izgalmas, megfejthetetlen a történet, mert több apró, nem csak a térben, hanem az időben is elszórt morzsából egyszerűen lehetetlen a meglévő információkból összerakni a történéseket, de ha valaki képes volt  vagy lesz rá a könyv olvasása során, leborulok előtte. Nehéz kihámozni a sok dolog közül, hogy mi az, ami igazán célra vezet, és mostanában Miának is ez a problémája. Azért örültem volna, ha vagy az első, vagy ebben a részben van valami emlék, vagy bármi, ami alapján én is megállapíthatom, hogy Mia mekkora egy zseni (volt) tényleg, hipp-hopp megoldotta az ügyeket, mert ez most nem nagyon ment neki. Persze meg tudom érteni, teljesen szét van esve az élete, de az elmúlt 10 évben, mióta meghalt a testvére, akkor nem volt szétesve??? Miért pont most jött rá az agybaj? Sokszor úgy éreztem, csak körbe-körbe tapogatózik, és összefüggéstelenül említgeti a még számomra is teljesen egyértelmű dolgokat, következtetéseket, a többiek pedig mindezért kb. Istenként kezelik. Nem látok rá indokot, hogy zseninek tituláljuk, vagy, hogy ennyire oda legyenek érte. Remélem, a következő részben be tudja nekem bizonyítani, hogy tényleg ért a dolgához, különben nem leszünk jóban. És szedje már össze magát!

Munch az egyik legszimpatikusabb karakter, titkon én is abban reménykedem, amiben ő, hogy minden jóra fordul, és boldog lesz végre. Jó nyomozó és végképp jó vezető. Gabriel nőtte még a szívemhez magát, talán mert közel egykorúak vagyunk, ezért is szerettem volna többet megtudni a hátteréről, de remélem, hogy ami késik, nem múlik, mert ő az egyik legérdekesebb mellékszereplő.

Tudom ajánlani a könyvet azoknak, akik pl. olvasták az első könyvet, és magukkal ragadta őket az író stílusa, de lényegében azok is nyugodtan elolvashatják, akiknek az első könyvhöz nem volt szerencséjük. Nem egy folytatásos, összefüggő történet, mindegyik könyvben más esetet oldanak meg, ugyanakkor én azért is olvastam el előtte az első részt, mert szerettem volna megismerni a szereplőket és végigkövetni a jellemfejlődésüket vagy az életük alakulását. Amit az első részből megtudtunk róluk, egyébként az említésre kerül ebben a kötetben is, így még ebből a szempontból is nyomon követhető a történet.

Összességében nagyon tetszett, és felkeltette újbóli érdeklődésemet a krimik világa iránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE 
Karakterek: 10/10 – Az első részből megismert karakterek, akik sajna még mindig nem jutottak túl egyéni problémáikon, sőt.
Borító: 10/10 – Jó, tetszik, ámbár azért nekem a külföldi borító jobban tetszett. :)

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Mert tovább göngyölítette az ügyosztály életét, és új ügybe nyerhettünk bepillantást.
- pont: NINCS. Hol a harmadik rész? :D

0 Tovább
«
12
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.