Facebook Twitter Addthis

Pszichológiával a gyilkos nyomában

A világsiker Joseph O’Loughlin könyvsorozat sokaknak nem ismeretlen, hiszen a neves pszichológus gyilkossági nyomozásait követhetjük nyomon immár 8 köteten át. Az Altató című könyvben ezúttal egy olyan gyilkos nyomába eredünk, aki két nőt (anyát és lányát) gyilkolt meg, az egyiket harmincöt késszúrással, a másikat viszont „csak” megfojtotta. Joe, a klinikai pszichológus nyomába ered a gyilkosnak, azonban minél közelebb kerül hozzá ő, és immár felnőtt lánya, annál nagyobb veszélybe sodorják magukat.

Könyvajánló 5 Krimi Felnőtt SorozatAnyát ​​és lányát holtan találják egy dél-angliai tanyán. Az asszony holttestét a halálos döfésen kívül harmincöt késszúrással gyalázták meg, a lányt viszont megfojtották, mégis úgy fest, mintha csak békésen aludna. Mintha a gyilkos egy idealizált, mesebeli nyughelyet rendezett volna be neki. 
Ronnie Cray főfelügyelő az esethez Joe O'Loughlin pszichológus segítségét kéri, hátha a régi munkatársa felfedez valamilyen jelet a helyszínen, vagy árulkodó szóra bukkan a tanúvallomások között, ami kibillentheti a holtpontra jutott nyomozást, és elvezetheti a rendőrséget az elkövetőhöz. 
Joe mindent megtesz, vissza-visszatér a tetthelyre, próbál közelebb kerülni az áldozatokhoz, hogy őket megismerve a gyilkoshoz is közelebb férkőzhessen. De mit csinál akkor, ha ezúttal nemcsak ő figyel meg másokat, hanem őt és az övéit is figyelik? És mihez kezdjen, ha az egyedüli nyomon elindulva újabb áldozatok és néma tanúk bukkannak fel, és az ügy egész más irányt vesz?

Michael Robotham (Mondj igazat!, Igazi fájdalom) két különböző típusú bűncselekmény szálait fonja egybe, hogy aztán újabb és újabb fordulatokat tartogatva az olvasónak, rémisztően izgalmas regényt írjon finom humorral, a lélek legmélyebb bugyraiba engedve bepillantást.

Értékelés:

Talán, akik nálam szerencsésebbek, és már a sorozat korábbi köteteit is olvasták, jobban képbe kerülnek Joe eddigi életével, azonban az előzménykötetek nélkül is egy élvezhető krimit kaparintottam meg. Joe visszaemlékezéseiből nagyjából megtudtam, hogy mik történtek korábban, azokat az eseményeket legalábbis, amelyek kihatással lehetnek a jelen cselekményekre. Azok, akik végigkövették családja történetét, most igazán mélyre merülhetnek benne, hiszen a kis Charlie immár kész nő, kishúga, Emma okos kislánnyá cseperedett, Joék házassága azonban úgy tűnik, menthetetlen – vagy mégsem? A gyilkosságokkal párhuzamban a család életébe is bepillantást kapunk, hogyan alakul, változik, formálódik a korábbi eseményekhez és a mostani szomorú megpróbáltatásokhoz képest.

Mindamellett, hogy olyan régi szereplők is visszatérnek a nyomozás során, mint a már korábbi részekből jól ismert Ruiz (visszavonult) felügyelő, a mostani gyilkossággal kapcsolatban rengeteg lehetséges gyanúsítottat ismerünk meg. Utóbbi folyamodványaként egy ideig szinte lehetetlen képbe kerülni, ki kicsoda, a sok felsorolt név és az áldozatokkal való kapcsolatuk komoly figyelmet és a krimi történetekben való jártasságot igényel. Azok viszont, akik szeretik a hasonló történeteket, bizonyára örömüket lelik ebben, akárcsak én – bár a vége felé jobban örültem volna, ha jegyzetelem neveket a képben maradás érdekében. Tény, hogy akárhányszor próbáltam meg megtippelni a gyilkost, sosem jártam jó nyomon, úgyhogy ez nem egy olyan tipikus „előre kitaláltam, mi lesz benne” történet.

Egyrészről Joe nézőpontjából látjuk az eseményeket, másrészről azonban néhány fejezetenként a gyilkos fejébe is belepillantunk – ez azonban nem jelenti azt, hogy közelebb kerülünk hozzá, sőt, inkább csak tévútra vezet minket. Le a kalappal azon olvasó előtt, aki képes lenne összerakni a szálakat magától, és még a vége előtt rájönni a tettes kilétére, Robotham azonban olyan jól és ügyesen szórja el ezeket a kis morzsákat, hogy ez gyakorlatilag lehetetlen.

Összességében ez egy kitalálhatatlan, jól megformált és felépített történet, ahol minden épp csak akkor derül ki az olvasó számára, amikor annak eljön az ideje. Kíváncsi vagyok, lesz-e még folytatása a történetnek, például érdemes lenne a továbbiakban Charlie-val, Joe már majdnem felnőtt lányával foglalkozni. Kicsit bánom, hogy a korábbi köteteket eddig nem olvastam, de azt hiszem, ebben az is közrejátszik, hogy ez a borító az eddigi legjobb a korábbiakhoz képest. Figyelemfelkeltő, nem túl sok, de nem is kevés. Bátran ajánlom a krimi kötetek kedvelőinek!!!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Kedveltem őket, kivéve azt, akit utálni kellett. :D
Borító: 10/10 Szuper, főleg a korábbiakhoz képest! Figyelemelkeltő és illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimik kedvelőinek kihagyhatatlan, vagy azoknak, akik szeretnék egy kicsit megdolgoztatni az agyukat.
+ pont: Mert nem tudtam kitalálni, ki lehet a gyilkos.
- pont: Mert nehéz volt megjegyeznem, ki kicsoda és épp milyen kapcsolatban állt az áldozatokkal, annyira sok volt a lehetséges gyanúsított.

0 Tovább

Sorozatgyilkosság a BME-n?

Mi történik, ha a BME oktatói közül sorra lelik halálukat, és bár válogathatunk a gyanúsítottak között, az ügy egyre csak bonyolódik?

Könyvajánló Felnőtt Magyar Krimi 4Gyilkosság történik az ország egyik legpatinásabb egyetemén. Ahol egykor Hajós Alfréd, Teller Ede vagy Rubik Ernő koptatta az iskolapadot, most egy közkedvelt oktató holtteste fekszik. A rendőrség lezárja az épületet, az áldozat kollégái kihallgatásra várnak. Ahogy telik a nap, úgy derül fény a halott férfi életének titkos részleteire. A nyomozók úgy érzik, egyre közelebb járnak a megfejtéshez, ám a tanárok egy csoportja másképp gondolja, és magánnyomozásba kezd: Vajon közülük való a tettes? Vajon köze van mindehhez a nemzetközi politikának, vagy a mindenki elől eltitkolt hobbi jelenti a választ? Bármelyik úton indulnak is el, a sorsdöntő kérdés ott lebeg a fejük felett: ki lesz a következő áldozat?

Értékelés:

Mivel mostanában az Athenaeum egyre több nagyszerű könyvet ad ki magyaroktól, így nyilvánvaló, hogy a Káépület című krimire is azonnal ráharaptam. Hajnal Géza regénye a BME épületeiben játszódik, ahol több megmagyarázhatatlan gyilkosság is történik.

Egy kissé rövid könyv az én ízlésemnek, ugyanakkor nem volt rossz, csak kellett némi idő, mire bele tudtam rázódni, és fennakadások nélkül olvasni – ez körülbelül a felétől sikerült csak. A történet maga tetszett és az is, hogy b, ráadásul az illusztrációk is emelik a hangulatot, ugyanakkor túl sok volt számomra a gyilkossághoz nem köthető, kissé nyers és tényszerű részlet. Engem, aki nem jártam a BME-re, nem kötött le annyira a helyszínleírás és az alaprajzok, a víznemtudommicsoda tanszék(?) és tantárgyak pedig végképp nem. Hogy idézzek ebből nektek:

„Múltkor a vízgyűjtő-karakterisztikáról volt szó, amely kisebb vízgyűjtőkön lefolyó hozamok meghatározására alkalmas, a ma ismertetendő módszer az egységárhullámkép klasszikus módszere, amely nagyobb vízgyűjtőkre is alkalmazható…”

Vagy:

„Mxu, és U1+U1+U3+…un értelmezhető. Ez az egész módszer lényege. Most nézzük meg, hogyan állítjuk elő az egységárhullámot egy tetszőleges árhullám ismeretében. Első lépésként szét akarjuk választani a felszíni és a felszín alatti lefolyást. Erre különféle grafikai eljárásokat alkalmazunk…”

Szóval erre mondom azt, hogy nem értek a szakmához, és egy krimiben nem is szeretnék ilyesmiről olvasni, de lehet, hogy csak nincs meg a korom vagy érdeklődési köröm hozzá. Azt hiszem, inkább olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik vagy elmúltak 30-40, vagy szeretik a krimit, és esetleg pont itt tanultak vagy tanulnak, akik nem riadnak meg a néha túlcsorduló szakmai leírásoktól. Rengeteg szereplő van a könyvben, igazi kihívás tehát, hogy mindet név szerint megjegyezzük, mivel azonban szófogadó olvasó révén mi is próbáljuk felvonultatni a lehetséges gyanúsítottakat, ez elengedhetetlen. Kritikáim olvasó körében nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, kábé a könyv felénél rájöttem a gyilkos kilétére, mindazonáltal érdeklődve követtem az eseményeket.

Viszonylag hamar megkedveltem a főszereplőt (személy szerint kicsit Lőrinc L. László regénybeli énjére emlékeztetett), ugyanakkor nem egészen találtam hitelesnek neki a nyomozásbeli szerepét, avagy, hogy ennyire közreműködhetne egy valódi gyilkosságnál a nyomozásban – és természetesen ugyanez vonatkozik a könyv befejezésére is. Talán a legjobban azok élvezik ezt az írást, akik mint mondtam, maguk is kötődnek ehhez a épülethez, és szeretik a komolyabb irodalmi műveket. Az alaptörténet tetszett, de jobban örültem volna egy részletesebb kidolgozásnak és karakterjellemzéseknek, kevesebb szakmai részletességgel és oda nem köthető mellékszálakkal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Talán már túlságosan is valóságosak. Nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, bár a könyv egy csöppet rövidke.
Kinek ajánlom: A krimi könyvek kedvelőinek és a felnőtt korosztálynak. Azoknak, akik szeretnek elmolyolni a részleteken, és nem riasztja vissza őket a tények vagy mellékszálak tömkelege.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert néha túlságosan belemerült a víznemtudommicsoda tanszék dolgaiba és a vízmittudoménmi tantárgyba, lásd feljebb.

0 Tovább

A Twilight Saga (Alkonyat) és A burok szerzőjének új könyve – A vegyész

Az biztos, hogy számomra az Alkonyat sorozat olvasása után kifejezetten meglepetést okozott Stephenie Meyer akkori új könyvével, A burokkal, amely földönkívüliekről szóló fantasy, de nem gondoltam volna, hogy képes még jobban szétterpeszkedni a könyvpiacon; ezúttal ugyanis egy félig-meddig romantikus akciókönyvvel rukkolt elő.

 5 Könyvajánló Romantikus Krimi ThrillerLetehetetlenül ​​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.

Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.

Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.

Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.

Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.

Stephenie Meyer a Twilight saga és A burok óriási nemzetközi sikerei után most egy kemény, de annál elragadóbb főhősnővel tér vissza. Feszesen megírt, váratlan fordulatokban gazdag regényével ismét megmutatja, hogy miért ő ma a világ egyik legnépszerűbb írója.

„Meyer mesterien teszi kiváncsivá olvasóját, tartja fent a feszültséget, és adagolja az információt. Az emberek nem csak olvasni akarják a könyveit, hanem egyenesen bennük akarnak élni.” 
Lev Grossman, A varázslók-trilógia szerzője

„Meyer ragyogó tisztasággal ír, soha nem áll az olvasó és az átélhető élmény közé. Igazi tehetség.” 
Orson Scott Card, Az Ender-saga szerzője

„Meyert sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint a zsáner megszokott szabályai… Amit az életről mond, az mindig lenyűgöző.” 
Jeff Giles, Entertainment Weekly

„Egy Stephenie Meyer-regényt nem egyszerűen csak elolvas az ember, hanem vele él, az ellenállhatatlan és hús-vér szereplőkkel együtt. Meyer mindig tudja, hogyan ábrázolja őket ahhoz, hogy az olvasót érdekelje a sorsuk, és aggódjon értük.” 
Ridley Pearson

5 Könyvajánló Romantikus Krimi Thriller

Értékelés:

Nyilvánvaló, hogy az írónő ilyen változatos témájú és minőségű, besorolású művei után, mint az Alkonyat sorozat, vagy A burok, érdekelni kezdett A vegyész című műve is. Már A buroknál is erős kételyeim voltak, hogy valóban ugyanaz a személy írta-e, mint az Alkonyatot, abban azonban biztos vagyok, hogy A Vegyész cseppet sem marad el az előbbitől (sem.)

Ezúttal, mint írtam, egy akciókönyvvel örvendeztetett meg minket, ami számomra már csak azért is meglepő volt, mert annyira nem illik Meyer stílusához – gondoltam én. Kellett pár oldal, mire belerázódtam az eleinte kissé száraz és tényszerű történetbe, de aztán elkezdett nagyon is érdekelni a dolgok végkimenetele. Jó, azt muszáj megjegyeznem, hogy voltak olyan részek, a közepe táján, amikor csak a fejemet fogtam, hogy „Jézusom, miért kell már ezt is telepakolni nyálas részekkel?” azonban mindenért kárpótolt az utolsó pár oldal, tele akcióval és agyafúrt tervekkel – utóbbiakban aztán végig nem volt hiány. Bár vártam volna valami hihetetlen fordulatot a végén, ez azonban elmaradt, úgyhogy összességében a közepétől kissé kiszámítható, de élvezetes és akciódús regényt tudhatnak magukénak azok, akik megadják neki az esélyt. Az biztos, hogy azoknak, akiknek túl gyerekes/nyálas volt az Alkonyat, ebben azért ugyanúgy örömüket lelhetik, akárcsak a már megfilmesített A burok című regényében, mindazonáltal a már felcseperedett Alkonyat fanoknak is ideje új vizekre eveznie.

Kedvenceim közé került a könyv, mert bár tudható volt nagyjából, mi lesz a vége, és nincs benne csavar, végig élveztem az események alakulását, és kíváncsi voltam, főszereplőnk hogyan is mászik ki ebből a nagy katyvaszból, amibe az élet sodorta – a most nem megemlítendő „mellék”szereplőkről már nem is beszélve. Annyit azért elárulhatok, hogy a könyv sem a pörgős történetek kedvelőinek, sem a könyvbéli férfiideálok rajongóinak nem fog csalódást okozni! Tulajdonképpen - bár műfajában nem összehasonlítható -, mégis nehezen is tudok rájönni, hogy ez, vagy A burok című könyve tetszett-e jobban, de valószínűleg a válaszom éppen attól függ, hogy mikor melyiket olvastam utoljára. :)

Azt hiszem, a kedvenc részeim (bár tiniként utáltam a kémiát) a vegyészes részeim voltak, amikor a főszereplő különféle vegyi cuccokkal babrálja az ember viselkedését/teljesítőképességét, de még jobban érdekeltek a lakásai „paranoiás”(?) bebiztosításai. Ügynökök, titkos szervezkedések, gyilkosságok, álcázások, fegyverek, méregfiolák, mi kell még? Egy-két jó pasi? Egy imádnivaló kutya? Pipa! Ajánlom figyelmetekbe! ;)

5 Könyvajánló Romantikus Krimi Thriller

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Imádtam őket, de érdekességképpen, nekem nem a főszereplő által favorizált férfi tetszett. ;)
Borító: 10/10 Szerintem nagyon találó! És tökéletes a kötés is. :)
moly.hu-n elért százalék: 87%
Kinek ajánlom: A krimik, thrillerek vagy akciókönyvek szerelmeseinek, de nyomokban romantikát is tartalmaz! Férfiaknak és nőknek is.
+ pont: Mert néhol a főszereplőhöz híven én is hisztérikusan felnevettem.
- pont: Mert néhol viszont túl soknak találtam a romantikát (Jó, azért nem vészes, de ez egy akciókönyv!)

0 Tovább

Megkedveltük a sorozatgyilkost?

5 eroszak Könyvajánló Krimi Felnőtt Thriller

Szemet szemért, fogat fogért – ahogy a mondás tartja? Manapság, a filmipar és a brutalitás uralta világunkban szinte észre sem vesszük, hogyan kúszik be az erőszak a mindennapjainkba. Történik egy gyilkosság, kínzás, amiről például a közösségi oldalakon olvasnak az emberek, a kommentek között pedig ömlesztve azt látni, ahogy a „békés” polgárok ugyanazt kívánják az elkövetőnek, mint amit ő maga tett. Vajon ez a hozzáállás „rendben van”? Vagy az is ugyanolyan bűnös gondolat, mint maga az eredeti tett? Íme, néhány szemezgetés különböző kommentekből, cenzúrázva:

„Az ilyen beteg férgeket életük végéig kínoznám. Rohadékok. Remélem, a sitten megkapják, ami jár nekik....”

„Ilyen van??? Kínzást nekik beteg f..ok!”

Az ember ítélőképessége gyakran csődöt mond. Katerina Diamond külföldön hatalmas sikert aratott regénye, A tanár által egy olyan sorozatgyilkos nyomába eredünk, aki gyomorforgató módon kínozza meg áldozatait, mégis… a végén lehet, hogy neki adunk igazat? A legtöbb olvasó helyénvalónak(?) érzi a gyilkos tetteit, de mégis milyen erkölcsi norma szerint „helyes” ez? Kétségtelen, hogy a könyv amellett hogy elgondolkodtat, választás elé kényszerít minket; állást kell foglalnunk, pedig úgy fest, nincs jó döntés. Perverzió, szadizmus, kínzás, gyilkosság, sorozatgyilkosság, revans… ebben a regényben egyikből sincs hiány.

5 eroszak Könyvajánló Krimi Felnőtt ThrillerAzt ​​hiszed, tudod, kiben bízhatsz? Azt hiszed, tudod, mi a különbség jó és rossz között? Tévedsz…

Egy exkluzív devoni fiúiskola igazgatóját holtan találják az iskola aulájában; felakasztotta magát. Néhány órával korábban egy csomagot talál az íróasztalán, és azonnal tudta, ki és miért üzent neki ily módon. És azt is, hogy mi az üzenet: elérkezett a vég.

És ez csak az első a furcsa halálesetek vagy éppen különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok sorában, amelyeknek az exeteri rendőrség két nyomozója: a zaklatott múltú Imogen Grey őrmester és a társa, Adrian Miles próbálnak a végére járni. Ahogy egyre jobban belegabalyodnak a korrupció, a hazugságok és a kizsákmányolás hálójába, minden egyes lépéssel közelebb kerülnek egy félelmetes titkokhoz, amelyet évtizedek óta őriznek a közösség legbefolyásosabb tagjai. És amikor a két rendőr végül rájön, valójában mi is motiválja a gyilkost, vajon tényleg meg akarják majd állítani?

Katerina Diamond Angliában hatalmas sikert aratott regénye letehetetlenül izgalmas, feszültséggel teli olvasmány az erőszakról, a bűnről és a bosszúról.

Értékelés:

Eleinte nehéz volt összerakni a képet, megjegyezni, hogy melyik fejezetben kiről szól a történet, a közepére azonban egész belerázódtam a több szálon futó cselekménybe. Szerintem erősen 18+ karikát érdemelne a regény, mert a különböző gyilkosságok módjai igencsak megpróbáltatások elé helyezi az olvasót, ugyanakkor azok, akik már „hozzászoktak” ehhez a többi krimi/thriller könyvben, nem fognak fennakadni rajta.

5 eroszak Könyvajánló Krimi Felnőtt Thriller

Sokkal inkább kiborító az a valóságra is rávilágító burkolt társadalomkritika a regényben, amikor rájövünk, hogy gyakorlatilag senkiben sem bízhatunk meg, és bárkinek lehet sötét múltja, még a legközelebbi ismerősünk is lehet, hogy egy korrupt bűnöző. Szép lassan szedegetjük fel az író és a gyilkos által hátrahagyott morzsákat, és egyre inkább szimpatizálunk a sorozatgyilkossal, amikor kezdjük megérteni az indokait. Nagyobb csavar nincs a könyvben, hiszen majdhogynem a kezdetek óta lehet sejteni az elkövető kilétét, mindazonáltal érthetetlen módon vele együtt várjuk a teljes bosszú beteljesülését, és eközben kíváncsian követjük a két nyomozó, Grey és Adrian útját. Vajon ők megbirkóznak ezzel a mindent átfogó üggyel? Sikerül a gyilkos nyomára bukkanniuk titokban lavírozva a korrupt társaik között? És a végén? Vajon kinek az oldalára billen a mérleg? Hirtelen válunk olvasóból nyomozóvá, ügyvéddé majd döntőbíróvá; vajon miénk a felelősség is?

Elképesztő, mennyire képes magával ragadni az embert a történet, főleg, amikor tudatosul bennünk, hogy mindenkinek van egy sötét oldala. Az ember gyerekkorától kamaszkoráig annyira önközpontú, hogy eszébe sem jut, hogy mások is átélhetik, amit ő, mások is éreznek, másoknak is van élete azon kívül, amit ő lát belőle. Aztán valahol kamaszkorban rácsodálkozunk, amikor kiderül, hogy ennek vagy annak a tanárnak van családja, gyereke, mert akkor még szinte képtelenek vagyunk feldolgozni ezt. Valamikor huszonévesen tudatosul végleg, hogy mindenkinek van magánélete, olyan dolga, oldala, amiről nem tudunk, nem sejtünk semmit. Még a hosszú évtizedekig házasságban élőktől is elhangzik a mondat: „Úgy érzem, eddig nem is ismertem őt igazán. Nem is ezzel az emberrel házasodtam össze.”

Katerina Diamond nagyon hatásosan elülteti a bogarat a fülünkbe. A könyv utóhatása, hogy 1-2 óráig paranoid módon elgondolkodunk, vajon megtörténhet-e egy ilyen dolog, mint amiről az írónő ír. Vajon hány pedofil vagy perverz ember mászkál szabadon? Vajon a környezetünkben hány sötét múltú ember éli mindennapjait?

Tudom ajánlani a könyvet a krimik, thrillerek kedvelőinek, erős gyomor kell hozzá, de megéri.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Mindegyik „kicsit” kattant, de azt hiszem, ez a való életben is így van. Ironikus, hogy a gyilkost kedveljük meg szinte a legjobban.
Borító: 10/10 Tetszik, csak kicsit kicsi a betű, illetve a cím nem illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimi, thriller kedvelőinek és azoknak, akiknek bírja a gyomra. Szerintem 18+, de legalábbis tutira minimum 16+.
+ pont: Mert érdekes, agyalós olvasmány, és erkölcsileg elgondolkodtatja az embert.
- pont: Mert végig tudjuk, ki a gyilkos.

0 Tovább

Eltűnt lányok nyomában

Könyvajánló Thriller Krimi 5 Felnőtt

Milyen az, mikor tizenévesen eltűnik a legjobb barátnőd, és neked évekig fogalmad sincs róla, mi történhetett vele? Milyen az, amikor jó tíz év elteltével visszatérsz szülővárosodba, hátha most megoldod a rejtélyt, de ahelyett, hogy ez történne, csak egy újabb fiatal lány tűnik el? Kétségtelen, hogy az esetek összefüggenek… Megan Miranda pszicho-thrillerében az idő visszafelé pörög, az olvasó pedig visszafelé fejtve a szálakat kutatja a lehetséges okokat és tetteseket.

Könyvajánló Thriller Krimi 5 FelnőttNicolette ​​Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt.

Az amerikai kisváros keveset változott ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintettjei mindmáig itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket tépnek fel.

Megan Miranda az év egyik legjobban várt pszichológiai thrillerében visszafelé meséli el a történteket – a 15. naptól haladva az 1.-ig –, melyben Nic mindent megtesz azért, hogy kiderítse az igazságot Annalaise eltűnésével kapcsolatban, miközben megdöbbentő dolgokat fedez fel a barátairól, a családjáról és arról, mi is történt valójában a legjobb barátnőjével tíz évvel ezelőtt.

Értékelés:

Számomra egy kicsit nehézkesen indult a könyv olvasása, legfőképpen azért, mert nem teljesen egy megszokott krimit/thrillert kapunk, főleg, ami a formáját tekinti. Először beleolvasunk az 1. napba, aztán a 15.-be, majd visszafelé szépen sorban: 14, 13, 12…. Így minden egyes nap olvasása folytán emlékeznem kellett rá, hogy mi is történt később A fejezetek mindig úgy követik egymást: „egy nappal korábban”. Bevallom őszintén, én megpróbáltam azt a sunyi cselt, hogy elkezdtem visszafelé olvasni a könyvet, de nem jó ötlet, mert úgy nem olyan élvezhető, és pont, hogy az utolsó oldalakon derül ki a nagy csattanó. Tehát teljesen tudatlanul csöppenünk a 15. napba, majd a 14.-be, és nem tudjuk mindazt, amit a főszereplő Nic már igen, teljesen vakon vezet minket a ködben, és csak tapogatózunk, ki tett mit és miért.

Nem is tudom, hogy lehetett az írónak úgy megírnia ezt a könyvet, hogy közben egyik nap se utaljon arra, ami a múltban történt ez vagy az, fontos esemény, de mi még nem olvastuk, szóval, hogy ne spoilerezze szét az olvasóit. Hiszen Nic már az első napokon olyan dolgokat tud meg, amit mi csak a kötet végén, miután átrágtuk magunkat az utána következő mind a 14 napon. A végén aztán, ha nehezen is, de összeáll fejünkben a történet, és egy olyan bonyolult, de jól kitalált pszicho-thrillert kapunk, ami tele van hazugsággal.

Eleinte nehezen szerethetők a szereplők, a végére azonban, amikor mindenkiről kiderült minden, lassan megértjük és megszeretjük őket, olyan, mintha helyreállna az ember fejében valami. De még most is úgy érzem, hogy miután kiolvastam a könyvet, így utólag érdemes lenne visszafelé is átlapozni, hogy tényleg minden teljesen egyértelmű legyen, hiszen még most is előfordul, hogy csak ülök, morfondírozom, aztán hirtelen villan a fény: „Á, szóval ez is csak az után történt, hogy…, és akkor valójában…”. Szóval még jó pár órával az olvasása után is rakosgatom a fejemben a kirakós darabjait. Az olvasása közben még az is eszembe jutott, hogy talán jegyzetelnem kéne a fontosabb eseményeket egy papírra, és talán nem lett volna rossz ötlet.

Mindazonáltal tetszett a könyv, szeretem az ilyen egyedi megvalósításokat. Teljesen bele tudtam csöppenni a kis falu életébe, és már az én fejemben is minden lehetséges variáció megfordult az eltűnéseket illetően, persze csak pont az nem, ami végül kiderült. Tudom ajánlani a kötet olvasását a krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, beleáshatják magukat egy gyanúsított-labirintusba. Itt aztán lehet jegyzetelni, és megpróbálni összerakni a történéseket időrendi sorrendbe. :D

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Titokzatos, kiismerhetetlen szereplők.
Borító: 8/10 Nekem tulajdonképpen tetszett. A kötet pedig illik az Agave kiadó többi könyvéhez.
Kinek ajánlom: A thrillerek, krimik kedvelőinek, akik szeretnek elveszni a részletekben, és kideríteni a miérteket.
+ pont: A csavarért a végén! És mert tetszett ez a furcsa, de erős kapocs a családtagok között.
- pont: Nekem néha nehéz volt összerakni az eseményeket a fordított sorrend miatt.

0 Tovább

Út a meggazdagodáshoz - avagy hogyan ússzunk meg egy (tucat?) gyilkosságot 

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt Thriller Művészet

Nem tudom, hányan emlékeztek rá vagy hányan láttátok az Összeomlás című régi filmet Michael Douglas főszereplésével, de amikor először láttam, emlékszem, mennyire tetszett az, hogy milyen valósághűen bemutatja egy ember idegösszeomlását a többi ember nemtörődömsége vagy épp gonoszsága miatt. Szóval amikor hasonló helyzetben érzem kicsit magam, és úgy gondolom, az egész világ ellenem fordult, gyakran eszembe jut ez a film. Valahogy így kezdődik L. S. Hilton - Maestra című erotikus thrillere is, amit mára hoztam nektek.

0 Tovább

Hiekkapelto finn krimije - Fekete Anna

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

A Skandináv krimikről már írtam nektek bővebben Samuel Bjørk norvég író könyveivel kapcsolatban, ezúttal pedig a finn Kati Hiekkapelto Fekete Anna sorozatával jelentkezem.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi FelnőttKétségbeesett ​​éjszakai segélykérés fut be a rendőrségi ügyeletre. Fiatal lány könyörög: mentsék meg, a saját családja akarja megölni. Elrabolták. A lány kurd bevándorlók gyermeke, kiskorában érkezett Finnországba a szüleivel és testvérével. Sörétes puskával fejbe lőtt futó holtteste az erdős területet átszelő futóösvényen. Egy lányé. Aztán egy férfié. És később egy harmadik áldozat: ezt a kocogót már egészen brutálisan mészárolták le, mielőtt főbe lőtték. A zsebükben egy medál a vérszomjas azték főisten, Huitzilopochtli képmásával. 
Hogyan fonódik össze a két idegborzoló esemény? Természetesen a magyar származású nyomozó, Fekete Anna tartja kezében a szálakat. Az egyik nyomozást eleinte szinte titokban, a saját erejéből folytatja, míg a másikat rendőr társaival. Idegengyűlölő kollégájának piszkálódásával éppúgy meg kell küzdenie, mint saját félelmeivel, emlékeivel. Mert ő is bevándorlóként érkezett mostani hazájába. 
Akciódús, sokrétű, izgalmas krimi a Kolibri. Különlegességei a finom megfigyelések, a társadalmi kérdések iránti érzékenység. A könyvet több nyelvre lefordították, és szép sikert aratott a nemzetközi könyvmustrákon.

Értékelés:

Amikor elolvastam az első részt, a Kolibrit, úgy gondoltam, előbb nekiveselkedem a második résznek, a Védtelenülnek, mert számomra inkább tűnik egy könyvnek az egész, mint két külön regénynek, még akkor is, ha voltaképpen két külön nyomozási szálat göngyölítenek fel a főszereplők.

Könyvajánló 4 Sorozat Krimi Felnőtt

Annyit mindenképpen muszáj megemlítenem, hogy számomra Bjørk Magányos utazó című könyve és annak a folytatása jobban a szívemhez nőtt. Valahogy úgy éreztem, azok a szereplők inkább kedvelhetőek, jobban megismertem őket, pedig mi lehetne jobb közös szál, mint Hiekkapelto Fekete Annája, a magyar származású, egykori Jugoszláviában született mára már erős és emancipált finn nyomozó? Mondjuk tény, hogy olyan viszonylatban nagyon is értékeltem a könyvet, hogy Anna szemén keresztül össze tudjuk hasonlítani a déli szerb/magyar férfiakat a finnekkel, hozzáállásukat a nőkhöz, az emancipáltsághoz, nők és férfiak kapcsolatban vállalt szerepéhez és a többi. A nyomozás nekem ugyanakkor nekem kicsit vontatott volt, legalábbis a második részben, és nem kapott el a végén az a nagy katarzis, hogy na, most aztán itt minden kiderült, de ez nyilván azért van így, mert ez egy trilógia, és eddig még ugye csak az első két rész jelent meg magyarul, ráadásul a második elég friss kiadás. Azért én számítok egy boldog és szövevényes befejezésre, végkifejletre, és lehetséges, hogy akkor majd visszatekintve átértékelem az egészet.

Annyit tehát elmondhatok, nem a krimi mivolta miatt szerettem meg a könyvet, számomra sokkal érdekesebb volt egy magyar lány szemszögéből látni Finnországot, az ottani boldogulási, elhelyezkedési lehetőségeket, a bevándorlók és menekültek helyzetét, illetve azt, hogyan képes ez a kissé belterjes finn társadalom elfogadni a külföldieket. Érdekes volt megtudni, hogy bizonyos szempontból ott sem „kolbászból van a kerítés”, a finneknek is bőven megvan a maga hibájuk. Például Anna nagyon jól megfogalmazta, hogy bár a finn férfiak jobban viszonyulnak a női-férfi szerepekhez, már olyan szempontból, hogy a nőknek könnyebben lehet érvényesülni és önállóságot, elismerést kivívni, ugyanakkor talán ezek velejárójaként a férfiak nincsenek olyan markáns személyiséggel megáldva, mint Anna régi otthonában. Lehetséges, hogy nincs tökéletes, mindkét oldalon fel kell adnunk valamit? Mindenképpen kötelező kompromisszumot kötni? Arról a felvázolt dilemmáról már nem is beszélve, hogy ha az ember már éveket, évtizedeket leélt egy adott országban, ami nem az övé, akkor már az az otthona? Az számít otthonnak, ahol születtünk, vagy ahol több időt éltünk? Esetleg az, ahol több a családtagunk? Még én sem tudom pontosan, Anna mit fog majd választani, reméljük, a harmadik kötetből kiderül.

Egyébként az első rész sokkal jobban tetszett a másodiknál, az még olvasmányos, tele munkahelyi és külföldi-bevándorló konfliktussal, végig szurkolunk Annának, hogy friss nyomozóként sikerüljön beilleszkednie a többiek közé, kiváltképp reméljük, hogy előítéletes kollégája, Esko elfogadja majd, és szép lassan megkedveljük őt is. Mindeközben egy sorozatgyilkos után nyomozunk; ez a rész pörgős, a másodikkal ellentétben, amikor a problémák már szinte megoldódnak, ott pedig már annyira túlkuszálódtak a szálak, hogy hiába a sok magyarázat, nekem már sok volt, még ha értettem is a végén, hogy ki miért és mit…

Mindazonáltal a komoly krimik kedvelőinek tudom ajánlani az első részt, aztán majd eldöntitek, megszerettétek-e annyira, hogy belevessétek magatokat a második részbe. :)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: Az első könyvre 7,5, a másodikra 7
Karakterek: 7,5/10
Borító: 10/10 Ebben nincs hiba, ráadásul a könyv is kemény borítós, kellemes tapintású.
Kinek ajánlom: A (skandináv?) krimi műfaj kedvelőinek.
+ pont: A női egyenjogúság és emancipáltság kérdésének felvetéséért, a magyar vonatkozásért.
- pont: A második rész számomra kicsit vontatott volt a nyomozás szempontjából.

0 Tovább

Amikor könnyű beletörődni a rosszba - Az utolsó nap éjszakája

Mivel mostanában teljesen ráharaptam a krimikre, és újra esélyt adtam a magyar íróknak is, így nem maradt ki a sorból a friss megjelenésű lélektani krimi sem, Kóbor Barbarától Az utolsó nap éjszakája című könyv.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Magyar 4 DrámaSéverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete...

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.
A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!

Értékelés:

Az ismertető alapján konkrétan nem igazán tudtam, mire számítsak, vagy, hogy helyesbítsek, azt gondoltam, ez amolyan ízig-vérig krimi lesz, tele gyanúsítottakkal, nyomozással, rettegéssel, feltételezésekkel, ennek ellenére nem egészen ezzel indított a történet. Úgy is mondhatnám, hogy a könyv közepéig csak valami langyos tóban úszkálunk, elszórt morzsákat csipegetve, és az áramlat csak a könyv közepénél kezd elragadni bennünket, hogy aztán kapkodva a fejünket próbáljuk kitalálni a történéseket.

Annyi biztos, hogy ez nem egy szokványos krimi, már csak azért sem, mert az eleje, ahogy indul, számomra inkább valamiféle romantikus drámának, amolyan elbeszélésnek tűnt, ami a közepétől váratlanul átcsap félig krimibe. Mivel azonban nem a nyomozók szemszögéből látjuk a történetet, hanem közvetve Séverine szemszögéből (E/3-ban), így sem a nyomozás részleteibe, sem a gyanúsítgatások sorába nem nyerünk bepillantást. Való igaz, hogy Séverine egy kihasznált, magáért kiállni képtelen, ábrándos nő, aki belefásult az életébe, utálja a férjét, mígnem egyszer elrabolja egy pszichopata, akitől szerencsére (romantikus könyvekbe illő módon) sikerül megszöknie. Én még itt sem éreztem ugyan, hogy a szálak annyira kuszák lennének, kifejezetten a fejemet sem törtem az elrabló kivoltát követően, hiszen az teljesen egyértelmű volt, hogy nem egy ismerős a tettes. Sajnos azt sem mondhatnám, hogy rettegtem vagy legalább féltem, esetleg izgultam a történet olvasása folytán, inkább csak egy szomorú melankólia kísértett meg, a szegény nő férjével való kapcsolata miatt (ami legalább a könyv felét kiteszi). Ez a rész egyébiránt meglehetősen realisztikusra sikerült, teljesen át tudtam érezni a férje iránti utálatát, tőle való undorodását, és azt is meg tudtam érteni, miért ábrándozik, álmodozik annyit egy másik, tökéletesebb életről. Örültem volna, ha mondjuk, legalább a könyv végére felköti a gatyát és tesz is valamit áloméletének megvalósulása érdekében, és biztos jobb pontot kapott volna a történet, ha nem ebben a lassú, kótyagos, beletörődöm mederben folyik végig, hanem legalább az utolsó lapokra felrázott volna.

Mint történet, önmagában tetszett, de változtatnék pár dolgot, mint például, hogy a könyv első felét alaposan megvágnám, amíg nem történik semmi jelentős, a végét viszont meglehetősen kibővíteném, mind a részletezést, mind a végleges befejezést illetően. Ami viszont Séverine életének bemutatást illeti, annyiban mindenképpen pluszpontot érdemel a könyv, hogy képes felnyitni az olvasó szemét a saját (elunt) életével kapcsolatban is, rávilágít, olykor mennyire egyhangúan éljük mindennapjainkat, vagy, hogy beletörődünk a megszokott rosszba.

„A jót könnyű megszokni?

A rosszat sokkal könnyebb.

Aztán várni, elvárni

és megszeretni.

A rosszat kerestem mindig?

Déjà vu”

 A legtöbben annyira áltatljuk még magunkat is, hogy képtelenek vagyunk kilépni az ingoványból, kifogásokat keresünk magunk számára, hogy miért nem változtatunk, beletörődünk a "megváltoztathatatlanba" egészen addig, míg a tehetetlenségtől saját magunkat hibáztatjuk és utáljuk meg. Séverine egy "élő" példa erre. Az ember gyakran képes feláldozni a szabadságát a vélt biztonság érdekében, miközben a valódi boldogság, szabadság és biztonság a távolból integet; mire észrevennénk, már nem tudjuk elkapni. Előfordul, hogy még egy nagyon szélsőséges történés sem képes minket kirángatni ebből. Sokan sajnáljuk az ilyen embereket és szánalmat érzünk irántuk, egészen addig, míg egy nap fordul a kocka és rá nem döbbenünk: mi is ebben a cipőben járunk.

Sajnálom, hogy végül nem úgy alakult a befejezés, ahogy vártam. Ezt csak abban az esetben tudnám könnyű szívvel megbocsátani, ha lenne folytatása. :) Azért köszönöm az olvasási élményt, mindenképpen egyedi, és ha a krimi voltában tekintve nem is tündököl, az életlátással kapcsolatos elgondolkodtatásért mindenképpen hasznos és nem utolsó sorban tanulságos olvasmány.

Tudom ajánlani a romantikus, álmodozó történet kedvelőinek okulási célzatból, a krimi iránt rajongóknak pedig kikapcsolódás céljából. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 7,5/10 – Tulajdonképpen kidolgozott karakterek voltak, bár a külső megjelenésről többet is olvastam volna.
Borító: 9/10 – Szerintem jó, illik a történethez.
Kinek ajánlom: A krimis könyvek kedvelőinek, bár lényegében mivel így-úgy szerelmi szál is akad elvétve benne, még esetleg a romantika kedvelőinek is tudom figyelmébe ajánlani.
+ pont:  Az alapötletért.
- pont: Amiatt kap, mert csak a történet felétől kezd el kibontakozni a cselekmény, izgalmasabb lett volna, ha már hamarabb elkezd alakulni a krimis rész. És mert kicsit el volt kapkodva a vége.

0 Tovább

A bagoly röpte - Folytatódik a norvég krimi

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Pár napja írtam az értékelésemet a Magányos utazó című krimiről, és igazán megelégedésemre szolgál, hogy ennyien olvastátok a posztot, sőt, volt, aki Facebookon vissza is jelzett, hogy már ki is kölcsönözte a könyvet, és eddig nagyon tetszik neki, ő is egy éjszaka alatt jutott el a feléig. :)

Jöttem tehát a sorozat második részével, A bagoly röptével, és a befejezéséből úgy gondolom, ennek lesz még folytatása, legalábbis nagyon remélem. Szerencsére ez sem maradt el az elődjétől az izgalmakat tekintve.

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt SorozatEgy ​​tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival élt együtt. Nem sokkal később a HolgerMunch nyomozó által vezetett oslói gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről, Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?

A nyomozás egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.

A bagoly röpte Samuel Bjørk újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító kihívásokkal is dűlőre jutni.

Értékelés:

Olvastam, hogy írták páran, hogy nem igazán erre számítottak Mia és Munch életének alakulásával kapcsolatban, és azt hiszem én sem, örültem volna, ha kicsit happy endesebbre sikeredik, vagy végre gatyába rázzák az életüket, de úgy tűnik, erre a befejezésre még várni kell. Nagyjából ugyanolyan hangulat uralkodott ebben a kötetben is, mint az első részben, bár ha lehet, még sötétebb, hiszen már nem csak ennek a két szereplőnek vannak gondjai az egységből, hanem más ügynöknél is kiborul vagy majdnem kiborul a bili. Megtudhatunk mások magánéletéről is ezt-azt, például Curryről. Én személy szerint örültem volna, ha Gabriel hátteréről is többet tudunk, vagy a kapcsolatáról, de talán majd a következő részben.

Érdekesség egyébként, hogy amellett, hogy ez egy nagyon jól megírt krimi, és mint az első rész is, egyáltalán nem olyan nyugis, amire egy norvég kriminél számítani lehet, tudunk izgulni a szereplőkért is, hogy jól vagy jobban alakuljon a sorsuk, és csak remélni tudom, hogy a végén azért mindenkinek a kedve szerint alakul majd az élete.

Kicsit többet megtudunk Mia ikertestvéréről, és felvetődik a kétség Sigrid halálesetével kapcsolatban is, mindezt azonban inkább a következő rész előrevetítéseként. Ezúttal a történet egy rituális gyilkosságról szól, ahol a meggyilkolt lányt tollakon találják meg, liliommal a szájában, mindenféle gyertyapentagrammák között. Természetesen most is annyi a gyanúsított, hogy kedvünkre válogathatunk közülük, de ismételten semmi esély arra, hogy rájöjjünk, ki az elkövető, még annyi sem, mint az előző részben, mert ott legalább megsejtettem valamit. Itt hiába mutogattam ujjal, és kárörvendtem, amikor már majdnem kiderült, hogy tényleg XY volt, a végén mégsem volt igazam. :) Megint csak azért érdekes és izgalmas, megfejthetetlen a történet, mert több apró, nem csak a térben, hanem az időben is elszórt morzsából egyszerűen lehetetlen a meglévő információkból összerakni a történéseket, de ha valaki képes volt  vagy lesz rá a könyv olvasása során, leborulok előtte. Nehéz kihámozni a sok dolog közül, hogy mi az, ami igazán célra vezet, és mostanában Miának is ez a problémája. Azért örültem volna, ha vagy az első, vagy ebben a részben van valami emlék, vagy bármi, ami alapján én is megállapíthatom, hogy Mia mekkora egy zseni (volt) tényleg, hipp-hopp megoldotta az ügyeket, mert ez most nem nagyon ment neki. Persze meg tudom érteni, teljesen szét van esve az élete, de az elmúlt 10 évben, mióta meghalt a testvére, akkor nem volt szétesve??? Miért pont most jött rá az agybaj? Sokszor úgy éreztem, csak körbe-körbe tapogatózik, és összefüggéstelenül említgeti a még számomra is teljesen egyértelmű dolgokat, következtetéseket, a többiek pedig mindezért kb. Istenként kezelik. Nem látok rá indokot, hogy zseninek tituláljuk, vagy, hogy ennyire oda legyenek érte. Remélem, a következő részben be tudja nekem bizonyítani, hogy tényleg ért a dolgához, különben nem leszünk jóban. És szedje már össze magát!

Munch az egyik legszimpatikusabb karakter, titkon én is abban reménykedem, amiben ő, hogy minden jóra fordul, és boldog lesz végre. Jó nyomozó és végképp jó vezető. Gabriel nőtte még a szívemhez magát, talán mert közel egykorúak vagyunk, ezért is szerettem volna többet megtudni a hátteréről, de remélem, hogy ami késik, nem múlik, mert ő az egyik legérdekesebb mellékszereplő.

Tudom ajánlani a könyvet azoknak, akik pl. olvasták az első könyvet, és magukkal ragadta őket az író stílusa, de lényegében azok is nyugodtan elolvashatják, akiknek az első könyvhöz nem volt szerencséjük. Nem egy folytatásos, összefüggő történet, mindegyik könyvben más esetet oldanak meg, ugyanakkor én azért is olvastam el előtte az első részt, mert szerettem volna megismerni a szereplőket és végigkövetni a jellemfejlődésüket vagy az életük alakulását. Amit az első részből megtudtunk róluk, egyébként az említésre kerül ebben a kötetben is, így még ebből a szempontból is nyomon követhető a történet.

Összességében nagyon tetszett, és felkeltette újbóli érdeklődésemet a krimik világa iránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE 
Karakterek: 10/10 – Az első részből megismert karakterek, akik sajna még mindig nem jutottak túl egyéni problémáikon, sőt.
Borító: 10/10 – Jó, tetszik, ámbár azért nekem a külföldi borító jobban tetszett. :)

7 Krimi Könyvajánló Felnőtt Sorozat

Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Mert tovább göngyölítette az ügyosztály életét, és új ügybe nyerhettünk bepillantást.
- pont: NINCS. Hol a harmadik rész? :D

0 Tovább

Magányos utazó - A legjobb (norvég) krimi

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat

 Ó, ha olvastam még ilyen fantasztikus krimit!!! Azt hiszem, azzal fejezem ki legjobban a csodálatomat, ha elárulom, hogy ezt a röpke 488 oldalas könyvet mindössze két éjszaka alatt kivégeztem, annyira imádtam, és minden egyes lapját végigizgultam, egyszerűen egy pillanatra sem hagyott pihenni. Imádtam!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller SorozatHolger ​​Munch veterán nyomozó különös üggyel találja szemben magát: Oslo mellett az erdőben egy felakasztott kislányt találnak, babaruhákba öltöztetve, nyakában tábla: Magányos utazó. Már önmagában a tábla is elég lett volna, de ki és miért öltöztette a holttestet babaruhákba? Az oslói speciális gyilkossági csoport egyik nyomozója, Mia Krüger felfigyel egy fontos részletre: a halott kislány körmébe egy egyes szám van karcolva, amiből arra következtet, hogy nem ő az egyetlen áldozat. Mia rendkívüli nyomozói képességének hála a rendőrség párhuzamot von a gyilkosság és egy hat évvel korábban történt eset között, amelyben elraboltak egy csecsemőt Honefoss városából. Az újszülöttet sosem találták meg. Mia szerint a gyilkosnak köze van az eltűnt gyermekhez, és a jelen történései a rendőrség korábbi kudarcát hivatottak megtorolni. Samuel Bjork krimijében vérfagyasztó titkok nyomába ered, újabb és újabb szörnyűségeket feltárva a norvég múltból, ugyanakkor megteremti napjaink antihősét: Munch nyomozó jó modorát szakmai alázattal, simulékonyságát tökéletes szimattal helyettesíti.

Értékelés:

Nem emlékszem pontosan, került-e már krimi a legmagasabb szinten értékelt könyveim közé, de az biztos, hogy ez a könyv minden elismerést megérdemel, és csak hajbókolni tudok a nagyszerű író előtt. Nem véletlen, hogy 30 országban jelenik meg Samuel Bjørk legújabb könyve, az ebben a kötetben megismert nyomozópáros friss története, A bagoly röpte, ami itthon is most került kiadásra (és igen, nekem már megvan, lesznek még álmatlan éjszakáim).

Bjørkről annyit érdemes tudni, hogy ő egy norvég író, színdarabíró, zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy évesen írta; két nagysikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez.
A nyilvánosságtól visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti kiállításokon is szerepelnek. A norvégiai Trondheimben él.

Eleinte bevallom, kétségeim voltam a krimi könyveket illetően, hiszen nem sűrűn olvasok ilyet, mert személyes tapasztalataim szerint néha eléggé elcsépeltek tudnak lenni, de ismét csak egy olyan személy ajánlotta nekem a könyvet, akinek megbízom az ízlésében, és szerencsére nem kellett csalódnom, sőt, már most alig várom, hogy kezembe vehessem a második részt, és mindenki békén hagyjon.

Nem gondoltam volna, hogy egy norvég férfi, aki egy annyira bűnözéstől mentes, elszigetelt országban él, képes egy ennyire vérfagyasztó, izgalmas, agymozgató könyvet írni. Tényleg azt hittem, hogy ez valami laza, norvégok számára bár krimi lesz, de nekünk, az amerikai krimin nevelkedett generációnak nem fog sokat mutatni. Hát erősen tévedtem, sőt, külön erénye a könyvnek, hogy nincs tele féktelen és értelmetlen lövöldözésekkel, unalmas szerelmi szálakkal, nem kezdenek a szereplők a legizgalmasabb részben egyszer csak csókolózni érthetetlen módon. Végig magával ragadta a figyelmem, és amint egy kicsit úgy éreztem, hogy na, most egy pár oldal pihi következik, a történet erre mindig rácáfolt. Nagyon tetszett, hogy minden mindennel összefüggésben állt, mégsem tudtam kibogozni a szálakat, bár azért egészen őszintén, én egyszer megsejtettem valamit az elkövetőről, de valamiért el is vetettem az ötletet, és a végén mégis igazam volt. Annyira sok kis összetett részből áll az egész egybe, hogy néha már nehéz volt nyomon követni az eseményeket, de szorgalmasan próbálkoztam vele, már azon is gondolkodtam, jegyzeteket készítek, hátha rájövök valamire, de természetesen úgy van megírva a könyv, hogy mindig kapunk egy kis kirakósdarabkát, és csak a végén tud kirajzolódni az egész történet.

A főszereplők nagyon szerethetőek, mindegyiknek megvan a maga hibája, szóval külön tetszik, hogy nem ilyen tökéletes, könyvszerű figurák, hanem nagyon is életszagúak. Munch nyomozó kicsit kövér (bár én a képzeletemben azért javítottam a kinézetén), Mia egy kissé depressziós és lejtőn van az élete, de a többiek körül sincs minden tökéletesen rendben, hiszen az élet pont erről szól. Semmi sem csak fekete vagy fehér, hanem a dolgok és az emberek a színek minden változatában pompáznak, és nehéz megfejteni őket. Pontosan ezt éreztem a könyv olvasása során, hogy szeretném megérteni a szereplőket és megismerni a múltjukat, úgyhogy nagyon örülök, hogy A bagoly röpte előtt mindenképpen ezzel a könyvvel akartam kezdeni, mert bár lehet, hogy cselekményileg külön történet, mégis úgy éreztem, fontos, hogy megismerjem szereplőket és a szívemhez nőjenek. Hiszen egy jó sorozatnak pontosan ez a lényege, hogy a végére egyszerűen képtelenek vagyunk elengedni a főszereplőket, annyira a szívünkhöz nőnek, hogy velük álmodunk, velük képzelődünk, róluk ábrándozunk, beszélünk, az ő helyükbe képzeljük magunkat és így tovább. Kíváncsian várom a folytatást, és remélem, az is majd legalább ilyen hatást gyakorol rám, és még ennél is bővebb értékelést hozhatok nektek róla.

Bjørk fantasztikus író, mindent részletesen kidolgozott és megtervezett, pont, mint egy profi sorozatgyilkos. A legtehetségesebb szerintem a szereplők ábrázolásában, de az ügyek felgöngyölítésében és a titokzatoskodásban sem utolsó. A könyvnek az a szépsége, hogy bár például jómagam nem valami sok krimit olvasok és előítéleteim vannak a krimikkel szemben, mégis kilóra megvett magának az egész, és tényleg két éjszakám ráment, nem ültem rajta hetekig, hanem egyszerűen hihetetlen sebességgel faltam a lapokat, mert mihamarabb tudni szerettem volna, ki a gyilkos és mik az összefüggések.

Bár az Athaneaum kiadó általában többnyire nők számára olvasható könyveket ad ki, itt a tökéletes példa rá, hogy igyekeznek a férfiak kedvében is járni. Srácok, ha valami nagyon izgalmas, sallangoktól, kliséktől és szerelmi mellékszálaktól mentes, különleges ügyosztályról, gyilkossági nyomozásról szóló könyvet szeretnétek olvasni, aminél nem derül ki rögtön a legelején a vége, akkor ebbe kezdjetek bele!

Könyvajánló Krimi 7 Felnőtt Thriller Sorozat
A külföldi borító

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. NUMBER ONE - IMÁDTAM
Karakterek: 10/10 – Tökéletesen kidolgozott, egyedi szereplők, nem tökéletesek, de könnyű őket megkedvelni.
Borító: 10/10 – Tökéletes, nagyon-nagyon szép munka!!!
moly.hu-n elért százalék: 87% - Miért csak ennyi? Részemről 99%
Kinek ajánlom: A krimit szeretőknek. De mivel jómagam sem túl sok krimit olvasok, és ez mégis annyira lekötött, ezért tulajdonképpen bárkinek tudom ajánlani. Férfiaknak és nőknek egyaránt. Íme, egy olyan könyv, ami tessék, pont jó a férfiaknak, nem lányos, nem szerelmes, hanem tele izgalommal!
+ pont:  Azért a rengeteg izgalomért, amiért úgy olvastam a könyvet, hogyha valaki félbeszakított, csak vérben úszó „hagyjál már békén” tekintettel jutalmaztam érte. Szerintem érthető!!!
- pont: NINCS. Minél hamarabb elkezdem a második részt, ami mint tudjátok, most jelent meg.

0 Tovább

Arkangyal éjjel

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Én gyakran elgondolkodom azon, mi emberek vajon mennyire ismerjük egymást. Akárcsak a párunkat, a testvérünket, a szüleinket vagy a kollégánkat, barátunkat. Már tizenévesen is eszembe jutott a gondolat, akkor a tanárok kapcsán: mindenkinek csak egy oldalát látjuk. Például a tanároknak soha nem tudtunk semmit a magánéletükről, és úgy könyveltük el őket magunkban, mint tanító robotok, akiknek se gyerekük, se férjük, aztán, ha kiderült az ellenkezője, gyakran meglepődtünk. Valahogy így lehet ez a kollégákkal is, amikor fogalmunk sincs, az illető egyébként szabadnapján mit csinál, hová megy, milyen ember. De érezhetjük így a családtagjaink vagy párunk kapcsán is. Biztos, hogy mindent tudunk a másikról? Egyértelmű válasz a NEM. Azt hiszem, mindenkinek vannak olyan gondolatai vagy akár egy olyan oldala, amit nem szívesen mutat meg másoknak, amik csak a sajátjai, s emiatt is válunk olyan kiszámíthatatlanná mások számára, kiismerhetetlenné. Sokan azt gondolják, akár egy párkapcsolatban is, hogy ők aztán tökéletesen ismerik a másikat, minden gondolatát, mozdulatát, de ezt sosem mondhatjuk 100%-os meggyőződéssel. Néha, több tíz éves párkapcsolatban vagy barátságban is történnek olyan dolgok, ami után az egyik fél elgondolkodik „Talán nem is ismerem a másikat. Néha, mintha egy idegen lenne.” Olyankor elkezdjük tanulmányozni, ideig-óráig, végül vállat vonva megyünk tovább: amit tudni kell, úgyis tudjuk… vagy majd kiderül. Magunkon kívül talán senki máshoz nem vagyunk olyan őszinték, sőt, néha még saját magunknak is hazudunk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Baráth Katalin regényét olvastam mostanában, ami kicsit hosszúra nyúlt, és azt hiszem, egy egészen egyedi könyv került a birtokomba. A többek között családon belüli erőszakról szóló krimi könyv egyszerre képes felborzolni az idegeket, haragot szülni, miközben egy kacifántos és erőszakkal teli nyomozáson vezet végig. Olvasása közben úgy éreztem magam, mint Columbo, aki ballonkabátba bújva próbálja összerakni a szálakat, mindenkit gyanúsít és mindenkit kihallgat, és úgy éreztem, hogy bár könyvben nem szeretem a krimit, ez a darab becsületesen megküzdött a figyelmemért. Mert tényleg gyakran előfordul, hogy amellett, hogy nem ismerjük a másikat, esetleg teljesen félreismerjük. Mikor házasság után derül csak ki, hogy a férj iszákos, esetleg agresszív nőverő. Mikor a saját barátnőnkről vagy lakótársunkról sem feltételeznénk, éjszaka, mikor senki nem látja, mire képes. Amikor saját magunkról sem feltételeznénk, hogy az önvédelmünk érdekében vagy bosszúból milyen embertelen dolgokra is képesek vagyunk. Továbbmegyek: Amikor egy-egy tettünk után, tiszta fejjel az adrenalinlöket után már saját magunkra sem ismerünk rá, idegenek lettünk.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Ezekre az esős nyári napokra tökéletes az Arkangyal éjjel könyv olvasása. Sokat lehet belőle tanulni az emberek jelleméről, cselekedeteiknek kiváltó indokaikról.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGENAmikor Budapest utcáit feketére festi az éjszaka, egy árnyék indul veszedelmes útjára. A rendőrök szerint az árnyék csak legenda, de aki találkozik vele, többé nem szabadul a rettegéstől.

Bori önkéntes segítő, a családon belüli erőszak áldozataival foglalkozik. Egy végzetes napon azonban éppen őt támadják meg. A lány lakótársát felzaklatja a tragédia, és cinizmusa ellenére minden veszélyt vállal, hogy elkapja a névtelen tettest. Nyomozását rengeteg váratlan fordulat és fellángoló erőszak szegélyezi. De mi köze van ennek a nyomozásnak a pesti éjszakákat rémülettel megtöltő árnyékhoz?

Baráth Katalin a nagy sikerű Dávid Veron-sorozat után egy letehetetlen, és ízig-vérig 21. századi magyar thrillert írt. Ez a regény nemcsak ismerős helyszíneivel, sötét, de a humort sem nélkülöző világával és izgalmas történetvezetésével ragadja magával olvasóit, hanem egy olyan főhős megrajzolásával is, akinek karaktere egyértelműen új szín a magyar krimiirodalomban.

Értékelés:

Megmondom őszintén, a leginkább az tetszett a könyvben, hogy egy egészen más nézőpontból mutatja be a nőket, kiváltképp a sztereotípiákat magáról levető főhősnőt, akinek még a nevét sem tudjuk. Igaz, ami igaz, eleinte elég unszimpatikus volt nem csak ő, de maga a könyv is, azt hittem, valami nagy igazságokat megmondó, bölcsességekkel és klisével teli könyvet tartok a kezemben, ehelyett egy nagyon izgalmas, és a figyelmemért becsületesen megküzdő krimit kaptam eredményül. Élveztem, hogy a sötétben bolyongok, és majdhogynem magam okoskodhatom ki, ki miért és mit tett, a legjobb pedig az volt, hogy a végeredmény annyira szövevényes és szerteágazó volt, hogy nem egy egyszerű, hétköznapi kis hétvégi regény lett az eredmény. Nem számítottam sokra, maximum arra, hogy egyből megmondom majd, nagyjából ki lehet a tettes, de mivel annyira sok esemény történik, amik majdhogynem összefüggéstelenek, ötletem sem volt, mi fog ebből kisülni. Tulajdonképpen egy szépen felgöngyölített történet, egy elegáns labdába csavarva. Nem mentes erőszaktól, az biztos, de melyik krimi az? Egy női „igazságosztó”, aki maga is egy nagy antiszociális gazember, aki éjjel elkapja a feleségbántalmazó „szarházikat”. De mi a helyzet, amikor őt találják meg? Nem mindennapi felállás, és azt hiszem, nincs is nagyon ilyen könyv a polcomon, talán ha nagyon akarom, Kepnes: TE című regényéhez sorolnám.

Blog Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt IDEGEN

Nagyon ötletes volt, hogy az egész Budapesten játszódik, és kicsit rémisztő volt belegondolni, valójában tényleg mi minden játszódhat éjszaka Pest elhagyatott kerületeiben, milyen rémes és akár valós személyek is élnek köztünk. Ez tényleg egy olyan történet, ami akár bármelyik pillanatban beleszőheti magát a mi életünkbe is. Tudom ajánlani a krimi műfaj kedvelőinek, akik szeretik megdolgoztatni az agyukat. Továbbra sem kell félni a magyar szerzőtől, ahogy arra már korábban felhívtam a figyelmeteket, mostanában csupa jókat olvasok tőlük és köszönöm nekik. :)

Mások molyos véleményei:

„Az Arkangyal éjjel olyan „bicskanyitogató” helyzeteket és karaktereket tár elénk, amelyektől garantáltan felmegy az emberben a pumpa tehetetlen dühében. Az írónő ugyanis a családon belüli, illetve nők elleni erőszakot – illetve találó megfogalmazásában ezek okozóját, a „háztartási Hitlereket” – tűzte ki a regény központi témájaként, amely bizony minden, csak nem könnyed. Ezzel együtt mégis igazán élvezetes és szórakoztató stílusban sikerült megírnia a történetet, amelyhez nagyban hozzájárul az a tömény irónia, amely átjárja a lapokat, köszönhetően főszereplőnknek.”

„Az Arkangyal éjjel a könyvheti friss megjelenések egyik kiemelkedő darabja. Odaüt és nem kíméli az ellenfelet. Szinte fáj a férfi olvasónak is. Lendületes, mai történet.”

„…Olyan hitelesen és letaglózóan mutatja be egyrészt a bántalmazottakban lezajlott folyamatokat, másrészt a Méregzsákunk védekező mechanizmusait és önigazoló paranoiáját, hogy az olvasó nem tudja nem átérezni a szereplőkkel történteket. Én konkrétan álmodtam a könyvről és a történetről.
Az Arkangyal éjjel nem egy könnyű olvasmány. Nem is való mindenkinek. Van aki nem fogja bírni, van akinek nem fog tetszeni és lesznek olyanok, akiknek elég a saját tapasztalat. Mert egy nagyon sötét képest fest, a világunknak egy olyan oldalát mutatja meg, amit nem szívesen látunk. És pont ezért fontos könyv. Mert sokak által befogadhatóan teszi ezt.”

„…nagyon jó ez a könyv azért, ami – de jó azért is, amit sikerül elkerülnie. Például nem lesz belőle szimpla tanulmány a családon belüli erőszakról, női-férfi helyzetről, továbbá nem lesz belőle „óda az erős nőhöz” sem, mert főhőse nem pusztán holmi női Batman (és pláne nem reaktivált Görbe Nóra, hála a jó Istennek) – annál sokkal komplexebb, vitathatóbb figura”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7,5/10
Karakterek: 8/10
Borító: 8/10 – Nekem ez az arkangyalos dolog nem igazán fűződik a történethez, így valami más címet és borítót találtam volna ki neki, valami frappánsabbat.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, a krimik kedvelőinek.
+ pont: Nagyon jól megírt krimi, és végig tekergőzött az agyam, de nem tudtam rájönni az összefüggésekre. Kicsit Columbos.
- pont: A közepén kicsit leengedett a történet, és a végén hiányoltam pár plusz információt. Mintha valami folytatásra várnék. Az utolsó oldalig minden olyan befejezettnek tűnt, aztán megint mintha arcul csaptak volna és: mi van???

0 Tovább

Amikor betelik a pohár a szomszédnál avagy Félelem – felhatalmazás gyilkosságra

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma Thriller

"Mindig legalább két életet élünk, különösen a nagy döntések után: azt az életet, amit választottunk, és azt az életet, amit nem választottunk."

/Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra/

Azt hiszem, a jó szomszédi iszonyról a sok költözésemnek hála eleget tudnék mesélni nektek. Talán mindenféle pszichopatával volt alkalmam megismerkedni már. Az Olaszországbanprostituáló elmebeteg nő, aki éjjel kettőkor kopog az ajtódon, hogy borra kérjen kölcsön, a kőgazdag, egyébként látszatra normális életet élő, lányokat futtató főbérlő, a teljesen bekattant, hegyomlás méretű nő, aki a legkisebb dologért képes rád támadni, az agyontetovált, bevásárlóközpontokból WC papírt lopó családanya, aki megfenyeget, hogy megver, és így tovább…

Így utólag ezek a történetek néha még a magam számára is hihetetlenek, pedig megtörténtek. Van film, ami ezt a humoros oldaláról közelíti meg, azonban azt hiszem, sokan tudjuk, hogy egy elmebeteg szomszéd mennyire megnehezítheti az életünket. Jelenleg egy tinédzser kölyök az egyik ilyen szomszédom, aki énekel, bútort rendez/püföl és káromkodik az anyjára. Egyébként születése óta megkeseríti a szomszédos lakók életét. Nem tudom, miért ennyire nehéz más emberekkel együtt élni, de néha komolyan elgondolkodom, hogy az, hogy ennyi szomszédról derül ki utólag, hogy kattant (biztos nektek is van ilyen és az ismerőseiteknek is), nem-e jelenti azt, hogy sajnos túlságosan is sok ilyen ember van. Vajon, akik velem szemben jönnek az utcán, ugyanolyan borzalmas szomszédok lennének?

És mi a helyzet akkor, amikor már komoly problémát okoz ez az „együttélés”, és nem tudjuk, mit kéne tenni? Egyáltalán a jogi kereteken belül meddig mehetünk el? Talán a legtöbb ember kezdetnek megpróbálja megbeszéléssel megoldani a dolgot, többen aztán tettlegességgel, s ha már a családunkat érezzük veszélyben, de az állam, a rendőrség még mindig tehetetlen?
 

Egy ilyen helyzetet dolgoz fel Dirk Kurbjuweit könyve, a Félelem – felhatalmazás gyilkosságra.

Könyvajánló Felnőtt Krimi Dráma ThrillerA belvárosi építész nem is lehetne elégedettebb: csodás lakásban él gyönyörű feleségével és két szép gyermekével. A kissé bogaras szomszédjuk azonban hamarosan rémálmaik zaklatójává válik: a jószomszédi közeledést szerelmes levelek, fenyegetések és feljelentések követik. A házasság megrendül, és lassan minden szavukat megválogatják, hiszen a zaklató a fal túloldalán fülel. A házaspár a jogállam keretei között nem talál kiutat: a rendőrség tehetetlen, az ügyvéd nem segíthet. Végül a családapa a legvégső megoldást választja.

Értékelés:

Már csak azért is nagyon kíváncsi voltam a könyvre, mert nem tűnik egy laza olvasmánynak, és mert jómagam is sokat szenvedtem már a fentebb említett szomszédoktól. Egy felnőtteknek íródott, fantasztikus stílusú, érdekes kérdéseket és válaszokat megfogalmazó könyvet kaptam eredményül, amelynek ráadásul páratlanul szép kötése folytonos tapogatásra és szagolgatásra késztetett – keményborítós szépség ez, amely leginkább a jó minőségű szépirodalmi kötetek közé való (külső és belső tulajdonságait figyelembe véve egyaránt).

Tényleg elsősorban mindenképpen a kötést szeretném megköszönni, és a fedőborító is nagyon jól sikerült, számomra mindig öröm egy ilyen könyvet kézhez kapni, a tipikus „tankönyvillatával” pedig nem tudtam betelni.

Kurbjuweit egy olyan problémát dolgoz fel, amivel szinte egész biztos, hogy mindenki találkozott már, vagy legalább hallott róla panaszként: a rossz szomszédi viszonyt. Például, amikor egy eleinte normálisnak tűnő szomszéd hirtelen abnormális viselkedést tanúsít, leveleket küldözget, megvádol, zaklat, követ, megfigyel, idegesít, s az embert állandóan csak atrocitás éri. Nehéz ez ellen bármit is tenni, mikor már a szép szó és a megbeszélés nem segít. Vajon a demokráciában meddig mehetünk el jogi kereteken belül? És amikor már az sem segít, amikor az ügyvédek tehetetlenek? Mi történik, ha egy teljesen normális és átlagos család életét teljesen felforgatja egy elmebeteg szomszéd? Talán egy jól helybenhagyás megoldaná a problémát? Meddig bírja magát vajon türtőztetni egy hétköznapi ember, amikor már a saját otthonában sem lehet nyugalma? Előbb-utóbb mindenkinél elszakad a cérna.

A könyv olvasása folyamán eleinte én is elbagatellizáltam az egészet, úgy gondoltam, a szomszéd Tiberius igazából elviselhető, tény, hogy nem teljesen százas, de kifejezetten nem is ártalmas – egészen addig, amíg meg nem tudtam, mivel vádolja a szülőket… Teljes mértékben együtt tudtam érezni az elbeszélő apával, és bár nyilván nem ehhez a végkifejlethez lyukadtam volna ki (remélem), azért mégis furcsán morbid megelégedéssel töltött el a befejés.

Felnőtteknek, krimik, thrillerek, pszicho-thrillerek kedvelőinek, lélektani búvároknak, pszichológia könyvek szerelmeseinek tudnám ajánlani ezt a könyvet – amilyen én is vagyok. Nagyon érdekes volt számomra végigkövetni az emberi jellem változásait, a viselkedésük kiváltó, motiváló okait. Elgondolkodtat és megbotránkoztat. Lehántja a leplet a mindennapi életünk bűnös részleteiről.

Az egyedüli zavaró tényező számomra a párbeszédek hiánya, illetőleg azok folyatott szövegbe kényszerítése volt, mindazonáltal maga a megfogalmazás és a stílus mindenképpen szépirodalmi minőség.

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Keménykötés, a fedőborító pedig zseniálisan illik a sztorihoz. A lapok édes, szagolgatni való „tankönyvillatúak”, a szöveg szedése pedig a régi kötelező olvasmányokéra emlékeztet, leginkább a Jókai kötetekére.
Kinek ajánlom: Felnőtteknek, fiatal felnőtteknek, illetve lásd fentebb.
+ pont: A kötés minőségéért.
- pont: A párbeszédek folyatott szövegbe kényszerítéséért.

0 Tovább

S. J. Watson - A másik én (részletes ismertető)

Könyvajánló 5 Krimi Thriller FelnőttVégzetes vonzerő… online.

Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?

Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.

A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.

Értékelés:

Azért választottam ezt a könyvet, mert mindig érdekel az olyan történet, ami internetes ismerkedésről szól, annak buktatóiról, figyelmetlenségtől, esetleges veszélyforrásokról, és az biztos, hogy ez a könyv nagyon jól bemutatja ezt, még ha kicsit sarkalatosan is; azzal azonban tisztában kell lenni, hogy bár amit az író leír, fikció, gyakorlatilag bármikor bárkivel megtörténhet.

Kivételesen nem egy olyan könyv akadt a kezembe ezáltal, amit egy-két nap alatt elolvasok, már csak terjedelménél (de témájánál fogva) sem, hanem amin egy hétig rágódhattam. Emésztettem, merengtem rajta, néha féltem a kezembe venni, néha felzaklatott, néha meg félretettem, hogy egy boldogabb lelkiállapotban kezdjek neki; vannak ugyanis benne olyan részek, amik meglehetősen felkavaróak voltak számomra, és itt még csak nem is a krimi vonalról van szó. Nagyszerűen bemutatja az internetes ismerkedés veszélyeit, de akár azt is, hogy mennyire félre lehet ismerni valakit, néha mennyire tévútra vezetnek az ösztöneink, vagy csak figyelmen kívül hagyjuk azt a bizonyos belső hangot. Biztos sokunkkal előfordult már, hogy szemet hunyunk egy-két dolog felett, aztán csak utólag, talán évekkel később jövünk rá, hogy mennyire nem láttuk a fától az erdőt.

A könyv egyébiránt nekem tetszett, bár számomra más volt, mint az Amnézia c. könyv Watsontól, ami nem is baj, hiszen két külön regény. Szerencsémre volt időm az olvasására, mert tényleg voltak olyan részek, ahol úgy éreztem, nekem most ezt le kell tennem, de talán azért, mert nekem is van egy-két negatív tapasztalatom az életben.  Sokszor úgy éreztem, hogy Julia gyenge, és naiv, de nyilván az adott helyzetekben senki nem tudja, hogy cselekedett volna, még én sem. Lehet, hogy ugyanígy.

Az tény viszont, hogy a nagy csavarok szinte mindegyikére (egy kivétellel) rájöttem már a könyv közepe/háromnegyede táján, de nem tartom kizártnak, hogy sokaknak teljes ledöbbenés a vége, azonban mivel én kínosan ügyelek a részletekre, nekem nem volt nehéz kitalálnom.

Szinte már pszichológiailag is érdekes boncolgatás volt, hogy Julia miért megy bele abba, amibe, miért teszi azt, amit – akarata ellenére -, miért engedi, hogy megalázzák, de azt hiszem, éppen ezért (is) életszagú a történet, mert nagyon sok nő lehetne Julia a maga naivságával és a hétköznapiságból való kitörési vágyával egyetemben. Mindannyian szeretnénk kipróbálni néha valami újat és valami izgalmasat, ami azonban nem biztos, hogy jó nekünk.

Tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a krimit, thrillert, internettel kapcsolatos ismerkedős könyveket, és akik nem félnek egy kicsit „bemocskolni a lelküket.”

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó
Történet: 9/10
Karakterek: 8/10
Borító: 9/10 – Tetszett, nagyjából illik a sztorihoz. A kötés, mint mindig az Athenaeum Kiadó esetében, gyönyörű munka, jó minőségű lapok, elegendő belső margó, könnyen lapozható, és megfelelő a betűméret is. Kicsit nehéz a súlya a lapok száma miatt, de legalább tudjuk, hogy sok van még a végéig. :)
Kinek ajánlom: Akik szeretik a thrillert, krimit, vagy olvasták már S. J. Watson könyveit, akik nem egy gyorsan olvasós könyvre vágynak, hanem amin napokig, hetekig rágódhatnak.

+ pont: A terjedelméért. :)
- pont: Amiért már megint a vége előtt rájöttem majdnem mindenre.

Egyéb:
Kiadó: Athenaeum Kiadó Kft.
Oldalak száma: 564
Borító: PUHATÁBLÁS

0 Tovább

Brigitte Riebe - A három grácia (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet„Egy titokzatos, maszkot viselő férfi különleges kéréssel fordul a híres wittenbergi festőhöz, Lucas Cranachhoz: egy képet szeretne, amely a három gráciát ábrázolja – meztelenül. A felkérést még szokatlanabbá teszi, hogy a megbízó azt is meghatározza, kik legyenek a modellek.

Cranach mester az egyik legényét, a prágai Jan Semant bízza meg azzal, hogy elnyerje az asszonyok beleegyezését, és lefesse őket. Ám Jan alig fejezi be az első grácia portréját, a modellt holtan találják a folyóparton. Amikor aztán a második modell is eltűnik, felbolydul a város, és kezdetét veszi a hajsza a gyilkos után, amelynek során nemcsak Jan élete, de újdonsült szerelme is veszélybe kerül.

Brigitte Riebe (A boszorkány és a herceg) izgalmas történelmi regénye felvonultatja a reformáció korabeli Wittenberg híres figuráit: Martin Luthert és a feleségét, Katharina von Borát; a későbbi választófejedelmet, I. János Frigyest és a feleségét, Klevei Szibillát; Melanchthont és Lucas Cranachot, miközben érdekes tablót fest a városról és annak mindennapjairól is.”

Értékelés:

Mindig is szerettem a történelmi regényeket, különösképpen azokat, amelyek festőkről szólnak – hiszen magam is kitanultam ezt a szakmát. Egyik ilyen kedvencem Dallos Sándortól A nap szerelmese és Az aranyecset, és örömömre szolgál bejelenteni, hogy most már belépett a sorba Brigitte Riebe: A három grácia című, most megjelent könyve is. Nagyon vágytam már egy ilyen könyvre, ami amellett, hogy szépirodalom, történelmi, ráadásul még olyannyira is magába szippant, hogy nem bírtam letenni. Míg egyébként Dallos Sándor könyvei - amik Munkácsy életéről szólnak regényesen -, nem tartalmaznak sok fikciót, hanem inkább a tényekre fókuszálnak, és azt regényesítik meg, addig A három grácia könyv „személyében” egy, a szereplők voltától eltekintve fiktív, történelmi krimit tarthatunk a kezünkben. Gyönyörű, hömpölygő körmondatok ötvözve a nyugodni nem hagyó krimivel, amely így valóban nem mindennapi; ráadásul a történelem és festészet iránti szomjamat is kellőképpen csillapította. Tudni kell, hogy (ahogy a könyv végén is megjegyzi az írónő, és mint én is említettem), sok valóban élő személy szerepel a könyvben, úgy, mint, János Frigyes, Luther Márton (és felesége, Szibilla), valamint természetesen Cranach, a festő, akinek festménye (amely a borítón is megjelenik) a regényt is ihlette.

„Számos, a regényben szereplő személy valóban élt. Ez ugyanúgy vonatkozik János Frigyesre, a későbbi választófejedelemre, mint ifjú feleségére, Klevei Szibillára. Természetesen Martin Luther és felesége, Katharina von Bora asszony is történelmi személyek…”

„…Ezeknek a személyeknek az ábrázolásakor számomra az volt a fontos, hogy ne a sokszor leírtakat adjam vissza változatlan formában, hanem új, eddig nem megszokott nézőpontból mutassam be a családot. Katharina kétgyermekes fiatal anya, akinek meg kell tanulnia, hogyan éljen híres férje mellett, de ránehezedik a növekvő háztartás teljes gondja is. Az ifjú Katharina még nem a mogorva „Käthie”, akit más szövegekből ismerünk, és írá közben nagyon a szívemhez nőtt.”

Mindenekelőtt hadd hajtsam fejem a General Press könyvkiadó előtt, ugyanis fenomenális ötlet volt, hogy valóban Cranach: A három grácia című festményét tették a borítóra – nem úgy, mint a külföldi verziókban.  A festményről tudni kell egyébként, hogy 24x37cm mestermunka, amely egészen 2010-ig magántulajdonban volt, mikor is a párizsi Louvre megvásárolta. Bár eredetileg a négymillió euró nem volt meg a kép megvételéhez, internetes adományok segítségével összegyűjt a hiányzó egy millió euró, így a múzeumnak sikerült megvásárolni a képet, az adakozóknak pedig lehetőségük van az általuk támogatott műalkotás külön megtekintésére.

A történetről annyit, hogy végig magával ragadott, rögtön visszarepültem az 1500-as évekbe, ráadásul bökkenő nélkül, még csak rá sem kellett hangolódnom. Annyira természetesen szól hozzánk a szöveg (ezúton is köszönet a fordítónak, B. Szabó Károlynak), mai nyelvezetű, mégis finom, jól megmunkált, hogy nem kellett homlokráncolva újra olvasgatnom a mondatokat, hogy megértsem, még egy kimerítő nap után sem. Így tehát rögtön a szívembe zárhattam a történetet a menekülő apácákról, a festőről, Luther feleségéről és nem utolsósorban a festő, Cranach jobb kezéről, Janról – aki véleményem szerint sokak kedvenc szívtiprója lesz a történetben. Az írónő rendkívül profi abban, hogy egy történelmi krimiben hogyan rejtse el a szerelmi szálakat ráadásul úgy, hogy azok egyáltalán ne legyenek zavaróak, mint a buta amerikai filmekben, amikor a legostobább és legveszélyesebb szituációkban csókolóznak a párok. Bátran tudom ajánlani tizenéveseknek, huszonéveseknek, harmincasoknak, nagymamáknak, nagypapáknak, tulajdonképpen minden felnőtt vagy majdnem felnőtt korosztálynak. Azok, akik nem sajnálják rá a pénzt, azoknak minőségi (mind megjelenésileg, mind tartalmilag) kötet gazdagítja majd a polcukat, de bátran merem ajándékba is ajánlani, szülőknek, nagyszülőknek.

A legérdekesebb az volt benne, hogy én azért nem túl sűrűn olvasok krimit, és bár ebben van gyilkosság, nehéz csak és kizárólag ebbe a kategóriába sorolni, mert egyszerre művészettörténeti, történelmi, szerelmes regény és krimi is, mégis, valahogy nagyon le tudott kötni a gyilkossági szál is – rám nem feltétlenül jellemző módon.  

Rosszat nem igazán tudok mondani róla, talán, hogy sejtettem kicsit, ki a gyilkos. Egyébként nyilván rájöttetek, hogy Jan a kedvencem a történetben és Susanna, az (egykori) apáca.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 - Cranach: A három grácia című festményéből készítette Kiss Gergely a borítótervet, ami így frappáns, és nagyszerűen illik a történethez. A kötet keménykötésű, igazi szépség a könyvimádók számára, és nagyszerűen lehet benne gyönyörködni a könyvespolcon.

Kinek ajánlom: Idősnek, fiatalnak, aki szereti a történelmet, vagy a festészetet vagy a szerelmi történetet, vagy a krimit, szóval gyakorlatilag mindenkinek! Aki szereti a szépirodalmat, a gyönyörködtető könyveket, amikkel lehet dicsekedni, mert van tartalma is!

 + pont: Terjedelem, borító, kötésminőség.
- pont: Nincsen. Azért lehet adni mínuszt, mert nincs második rész? :D

 Egyéb információ:

Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2016
Súlya: 486 gramm
Dimenzió: 145mm*200mm*30mm
Terjedelme: 400 oldal

0 Tovább

Dennis Lehane - Viharsziget (részletes ismertető)

Már megjelent Dennis Lehane klasszikusa felújított kiadásban, a Viharsziget. A 2003-as amerikai megjelenését követően szinte azonnal kultikussá vált, számos irodalmi díjra jelölték, és meghatározta a következő évek trendjeit - nem csak az irodalomban. A kötetből 2010-ben Martin Scorsese forgatott felejthetetlen filmet Leonardo DiCaprio főszereplésével. 

Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt

Könyvajánló 4 Krimi Felnőtt1954 nyarán Teddy Daniels szövetségi rendőrbíró és újonnan kinevezett társa, Chuck Aule megérkezik a Viharszigetre, melyen egyedül az Ashecliffe Elmegyógyintézet áll. Feladatuk, hogy nyomára bukkanjanak az egyik ápoltnak, aki egykoron szörnyű bűnöket követett el, és most titokzatos módon tűnt el a bezárt cellájából. A szigetre azonban pusztító hurrikán csap le, a rejtélyek és a megválaszolandó kérdések pedig egyre sokasodnak. Hogyan szökhetett meg valaki a zárkájából, és hol rejtőzhetett el a kietlen szigeten? Ki hagyja hátra a titokzatos üzeneteket a nyomozók számára? Mi történik valójában a hírhedt C Részlegben? Miért veszi körül az üresnek tűnő világítótornyot elektromos kerítés, és mit keresnek ott felfegyverzett őrök?

Minél közelebb kerülnek a nyomozók a titokhoz, annál inkább úgy érzik, a megoldás folyamatosan kicsúszik a kezeik közül. Vajon csak képzelik, vagy tényleg mindenki az őrületbe akarja kergetni őket? Teddy Daniels egyre elszántabban keresi a megoldást, de minduntalan falakba, nyomasztó titkokba és hazugságokba ütközik. A végső igazságért pedig talán mindent fel kell áldoznia.

Értékelés:

Régebben sok hasonló könyvet olvastam, mint a Viharsziget. Kedvenceim közé tartozott például Daniel Keyes: Az ötödik Sally című könyve, de elolvastam tőle a Szép álmokat, Billy! könyvet is. Mindhárom könyvben van valami közös; egyrészt nem annyira a pörgős cselekményre fektetik a hangsúlyt, másrészt mindhárom könyvben érdekes pszichológiai esetekkel találkozhatunk.

Aki már látta a Leonardo DiCaprio főszereplésében forgatott filmet, annak nem fog sok újat mondani a könyv, de legalább végre egy tökéletes példa arra, milyen az, amikor a film semmit sem változtat meg a könyvhöz képest – ez elég ritka jelenség. A mai könyvek többsége már próbál alkalmazkodni az új generáció pörgős életviteléhez, amely következésképp igényli a pörgős cselekményeket, párbeszédek tömkelegét tartalmazó olvasmányokat, de ez a kötet még azok közé tartozik, amelyben a párbeszédekkel ellentétben némileg több a tájleírás, és a „mindent láttatunk az olvasóval” hozzáállással szemben több gondolkodást, avagy morfondírozást igényel. Nem elég csak egy délután átrágnunk magunkat rajta, teljes odafigyelés szükséges, nyugalom. Ezáltal tehát nem egy délutáni kikapcsolós könyv, sokkal inkább sorolnám a komolyabb irodalmi művek közé, amelyek bár nem annyira pihentetőek, mégis talán nagyobb értéket képviselnek. Ebből tehát kiderül, hogy inkább a kb. középkorú korosztálynak ajánlanám, akik még elég türelmesek ahhoz, hogy végigvárják a történet kibontakozását, és olyanokon nevelkedtek, mint Jókai. Én valahogy  a köztes állapotba sorolnám magam, mert régebben elég sok pszichológiai témájú, vagy éppen szépirodalmi könyvön rágtam át magam, mostanában azonban én is jobban hajkurászom a kikapcsoló könyveket. Ennek ellenére elismerem, hogy ez egy nagyszerű és profi alkotás, nem véletlenül van 92%-ra pontozva a moly.hu-n. Azoknak tehát, akik huszonöt-harmincon túl vannak és/vagy szeretik a krimiket, élvezik, ha beleáshatják magukat a részletekbe, bátran merem ajánlani. Már csak azért sem ajánlanám viszont 16 éven aluliaknak, mert egyrészt nem véletlenül kapott a film is ilyen besorolást, másrészt van benne egy-két durva szexuális kifejezés, vagy morbid, rémisztő, elmebetegek viselkedését leíró rész.

Akik nem látták a filmet, vagy nem emlékeznek rá, azoknak meglepetéssel kecsegtet a vége, és izgulhatnak, hogy mi lesz a nyomozás vége, de számomra (talán mert sok ilyen könyvet olvastam) egy idő után nyilvánvalóvá vált a lényeg – persze volt, amikor engem is elbizonytalanított.

A karakterek szépen kidolgozottak, bár a történet szövevényessége és végkifejlete miatt ezt azért nehéz csak így egyszerűen kijelenteni. Az én kedvencem mindenesetre Chuck volt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Történet:
 8/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 91%

Borító: 10/10 – Szép, nem törő, de könnyen hajló borító, ami így megkönnyíti az olvasást. A lapok nem az érdesebb fajtából valók, inkább a vékony, szürke típus, nem a sárgás. Ezzel együtt jó minőségű kötés és törés nélkül lehet olvasni. A vékony lapoknak köszönhetően terjedelmesebb, mint azt első látásra gondolnánk.

Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a krimit, vagy a pszichológiával foglalkozó könyveket, nem várnak pörgős cselekményt, és szívesen belevetik magukat a részletekbe.

 + pont: A tényleg szép borítóért.
- pont: A néha kicsit (számomra) vontatott részekért.

Aki megtekintené a film trailerét:

0 Tovább
«
12
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye
Saroo Brierley - Oroszlán
Gerencsér János - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
Kresley Cole - Árnyak Hercege

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.