Facebook Twitter Addthis

Kalászkirály – egy újabb magyar elsőkönyves siker?

Már hónapokkal ezelőtt kiszemeltem magamnak Gerencsér János fantasynak titulált könyvét, melynek címe: Kósza utak legendája – Kalászkirály. Ez, a számomra inkább fiktív történelmi, mint fantasy regény remek választásnak bizonyult.

5 Magyar Fantasy Kaland Történelmi Young adult HáborúsGerencsér ​János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat.

 Értékelés:

A kötet egy kóborló, trónjától megfosztott hercegnőről és egy ugyanilyen sorsra jutott királyról szól. Mindamellett, hogy kicsit úgy érezhetjük magunkat az olvasása során, mintha egy régi magyar mesébe csöppentünk volna, ez egy kalandos, háborúval teli történelmi olvasmány is, ahol királyok trónviszályát, bukását és felemelkedését követhetjük végig, meghintve egy kis szerelemmel, titkolózással és kalanddal.

Ami a leginkább tetszett a történetben, az a több nézőpontos cselekmény, hiszen pont az ilyen könyvek képesek arra, hogy mindig magával ragadják az olvasó figyelmét, aki fejezetről fejezetre cserbenhagyva áll, és találgatja, vajon mi történik az épp néhány oldal erejéig magára hagyott szereplőjével. Annyi biztos, hogy kedvenc karakterek közül bőven válogathat az olvasó, mind a manapság divatos erős női, és férfi ideál is felbukkan a színen, és csak kapkodjuk a fejünket a hősiesebbnél hősiesebb férfiak között – ez egyébként kicsit meglepő is, lévén, férfi íróról van szó. Bár az elején nehezen tudtam belerázódni a történetbe – talán mert mostanában nem olvastam ilyen témájú könyvet – utána már könnyen felkeltette az érdeklődésemet. Egyedüli negatívum, hogy már az első perctől tudtam, hogy kicsoda is a nagy titokkal övezett Zöld Fecske és Vércse. Előlem nem sikerült elrejteni kilétüket, de remélem, a többi olvasó nem lesz ilyen szemfüles. Mindazonáltal a történet végén még én is meglepődtem, mert más befejezésre számítottam, úgyhogy kellemes csalódtam. (tessék, egy nő sem mindig szereti, ha mindig igaza van – legalábbis könyvek terén.)

Első könyvhöz képest igazán nagyszerű olvasmány, mi több, bátran megállja a helyét a magyar könyvpiacon, akár külföldi társai mellett is.

Gerencsér János számos területen kipróbálta magát, volt már szobafestő, művezető, műszaki ellenőr, szavatossági ügyintéző, jogi képviselő, ipari gépkezelő és karateedző.
A hadtörténelem és a pszichológia különösen érdekli. Korábban novellákat írt, a Kósza utak legendája az első regénye.

Bátran ajánlom a történelmi, light fantasy, kaland történetek kedvelőinek, fiatalabbaknak és idősebbeknek egyaránt.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Érdekes, nem sok olyan könyv van, ahol gyarlóságuk ellenére (majdnem) az összes szereplőt meg lehet kedvelni. Végig szurkoltam minden főszereplőnek.
Borító: 10/10 – Tökéletesen illik a történethez, és még igényes is, szép munka.
Kinek ajánlom: Bár fantasy címkét is kapott, én nem értem miért (hacsak a kitalált helyszínek miatt nem), ez inkább egy fiktív történelmi regény, úgyhogy ezek kedvelőinek ajánlom.
+ pont: Mert kalandos olvasmány.
- pont: Mert előre kitaláltam Vércse és Zöld Fecske kilétét. :P

0 Tovább

Oculus - nem vagy ember, csak egy szem

Mit tennél, ha egy olyan világban élnél, ahol 40 körül mindenki megvakul? Ahol eladnak a szüleid, hogy egy idős ember szolgájaként a szeme lehess? Onnantól kezdve nem számítasz embernek, nem lehetsz többé a családoddal és nem lehetnek érzéseid. Onnantól kezdve csak egy oculus vagy.

5 Magyar Disztópia Young adult Könyvajánló Sci-fi FantasyMit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Értékelés:

Néhány éve olvastam először az írótól az első könyvét (A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben), és elárulom, hogy azzal kapcsolatban például vegyes érzelmeim voltak, mert az elején nagyon tetszett, a végén viszont teljesen kiütött és dühöngtem. Sok év elteltével úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt, főleg, miután láttam, milyen jól fogadja a kritikákat, egyáltalán nem úgy, ahogy egyes nevén nem nevezett írók, és ez egyből felkeltette szimpátiámat. Eltelt hát pár év, lássuk.

Az Oculus már az elején várakozásaimon felül teljesített, kicsit úgy éreztem, mintha a Testbérlők egy alternatív változatába csöppentem volna (de csak az elején), élveztem ezt az új világot, leírást, és olyan gyönyörűségesen volt felvezetve az egész, mint bármelyik másik felkapott kortárs disztópiában – amik természetesen az én kis kedvenceim. Ebben a könyvben is több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, és őszintén ledöbbentem, hogy képes ennyire máshogy, egyáltalán más stílusban írni az író, de legjobban arra csodálkoztam rá, hogy férfi lévén a női nézőpontot mennyire élvezhető Young Adult stílusban adta elő! Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy ez hogy lehetséges, nem rémlik, hogy férfitől olvastam volna ilyesmit, de aztán felülemelkedtem ezen, és belevetettem magam az olvasásba.

Tény, hogy mérföldekkel jobban tetszett, mint a Cleadur (bár nem olvastam A. M. Aranth minden megjelent művét), rengeteget fejlődött az évek során, és ha így megy tovább, a többi kötetére is rá kell vetnem magam. Kellemes, változatos olvasmány, egy újfajta disztópia. Persze, szimpatikus írókám nem hazudtolja meg magát a csavaros befejezéssel sem, amit tőle már megszokhattam :D, de annak örülök, hogy itt sikerült kicsit visszafognia magát, és nem erőltetett rám az utolsó 10-20 oldalon egy teljes világkoncepciót. Helyette szép, elgondolkodtató lezárást kapunk, és az érdekfeszítő epilógusban még a borító „hogyan készültjéről” is szerezhetünk némi információt (igen, én ezeket a „köszönöm ennek és ennek” részeket is mindig elolvasom a könyvekben, ki tudja, mik derülnek még ki).

A karakterek jól kidolgozottak, de legfőbb erényük, hogy változatosak, mindegyik jól megkülönböztethető külsővel és jellemmel bír, van kit megkedvelnünk és találgatnunk, hogy vajon XY és Z valójában jó fej herceg/nagyi, vagy egy gonosz jedi/boszorkány-e.

Summa summarum, kifejezettem szerettem a Young Adultos részeket olvasni Truth szemszögéből, míg az egy másik nézőpont esetében meg férfias sci-fibe csöppentem. Érdekes volt ez a kombináció. Bátran ajánlom az olvasását tízen-huszonéveseknek, a sci-fi, fantasy, disztópia műfaj kedvelőinek.

Más molyok véleményei:

Az már biztos: ez a könyv sokkal, de sokkal jobb lett, mint a Dobszó a ködben.

Ez a könyv maga a tökély! Imádtam, úgy ahogy van, de ami mindent vitt az nálam a vége volt. ZSENIÁLIS! Nem tudok ezen kívül mást mondani rá, csak azt, hogy zseniális.

Nekem nagyon bejött. Sokáig tartott, mire elolvastam, de az utolsó 150 oldalt egyszerre daráltam le, a végén pedig annyi minden derült ki, hogy csak kapkodtam a fejem, most akkor mivan és miért?! :D 

A cselekmény végig nagyon pergő, nagyon izgalmas volt, soha nem volt egy unalmas perc sem. Ehhez hozzátartozott Truth érdekes személyisége, belső monológjai és a szerzőtől már megszokott páratlan humor. Le a kalappal A. M. Aranth előtt, mert az egész sztori annyira komplex volt, és imádtam a kis utalásokat is. 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nem a megszokott karakterek, szerintem. Nekem tetszettek.
Borító: 10/10 – Nagyon szép munka, főleg, miután az epilógusból megtudtam, „hogyan készült”, és kik vannak a képeken. :)
moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A sci-fi, fantasy, disztópia kedvelőinek, első sorban fiataloknak.
+ pont: Mert szépen, gördülékenyen, érdekesen indul a történet.
- pont: Talán icike-picikét nekem elvont volt a vége. :)

0 Tovább

Tékasztorik - a könyv, amiből az idei magyar film készült

4 Felnőtt Humor Könyvajánló Magyar

Hamarosan a mozikba kerül a Tékasztorik magyar film, aminek főszereplője egyébként Bihari Viktória, a Tékasztorik könyv írója, blogger, feminista, és a jó ég tudja, még mi. Ezúttal az ő könyve került a kezembe.

4 Felnőtt Humor Könyvajánló MagyarBihari ​Viktória humorista, blogger és internetes szökevény. Nem szereti a címkéket, főleg a bloggert és a humoristát nem, szereti viszont a szórakoztató irodalmat és a jól átsütött sertésoldalast. A szerző nem nyert proccos díjakat, nem tanult külföldön, és nem is a férje farvizén ért el sikereket ha a sok-sok lájkot sikernek lehet nevezni. 
A könyv, amit a kezedben tartasz, nem regény, nincsenek benne hatalmas életbölcsességek, sem szerelmi szál, bőgés vagy dráma. Van benne egy videotékás csaj, számos elmebeteg, piálás, némi párkapcsolati mizéria, sok káromkodás, politikai inkorrektség, az évezred legjobb arca, Fater, lúzerkedés, menősködés, szex és annak hűlt helye, és annyi hülye szitu, hogy el sem hiszed. 
A könyvet leginkább az amolyan litera-gasztronómiai disznósajt kedvelőinek ajánljuk, akik szeretnek minden tálba belekóstolni, nem bánják, ha zsíros lesz a kezük, és úgy általában nem veszik komolyan az életet, cserébe az élet sem veszi őket komolyan.

Fater azt mondta, az igazi nő táskájában mindig van egy pakli magyar kártya, egy laposüveg és egy bicska, valamint az igazi nő hűtőjében mindig van egy liter pálinka, egy fél kiló csécsi szalonna és egy nagy adag pörkölt. 
Nos, egy adag pöri híján igazi nő vagyok.

Értékelés:

Néhány éve botlottam bele a szerzőbe egy Facebookos kiírása kapcsán, ami igazán tetszett és meg is osztottam, a női-férfi munkamegosztásról, avagy annak hiányáról szólt. Persze kapott sok negatív kommentet rögvest a nyakába, de tetszett, hogy fel merte vállalni a férfiak körében nem túl népszerű véleményét (ámbár női példákat is bőven tudnék mondani). Na, már most érdekesség, hogy vártam a könyvben ezt a posztot, és nem volt ott – legnagyobb bánatomra. Hasonló eszmefuttatásra számítottam egyébként, mint annál a posztnál, annál nagyobb meglepetésként ért azonban a könyv tömör, iróniás humorjellege.

Nem szoktam sosem köntörfalazni, úgyhogy megmondom, hogy a könyv közepéig nem igazán találtam meg a közös szálat az íróval, nem értettem a vicceit, vagy csak nem értékeltem, a harmadik része viszont végre mosolyra gerjesztett, és erősen bólogattam, hogy hát igen, és a közepe felé is voltak olyan részek, amelyek elnyerték szimpátiámat. Például a cseppet sem burkolt társadalomkritika a kortárs művészetről (persze, mi mást választanék ki egyből, mint szakmabeli), de a társkeresős oldalon tett látogatásai, szösszenetei is nagyon megtetszettek. Eleinte humorként kezeltem a könyvet, talán mert annak is indult, a vége felé viszont úgy éreztem, olvasok a sorok között, és mennyire burkoltan őszinte is ez a könyv. Mert valóban milyen nehéz a pártalálás, mekkora „ciki már” 30-40 körül, ha még mindig nem szültünk, nincs férjünk stb., milyen elvárások vannak egy nővel szemben, és hogy valójában mi, „hercegnők” is mennyire esendőek és halandóak vagyunk (bakker, pukizunk a takaró alatt). A férfiak kiparodizálása talán kicsit sok lehet néhány embernek (férfiaknak főleg), mindazonáltal el lehet mosolyodni rajta. Azt hiszem, a könyv olvasásánál a legfőbb szempont, amit szem előtt kell tartani, hogy nem kell vérkomolyan venni, és minden poénon, cikizésen berágni (igen, ebben a posztban most én is kicsit szleng szavakat használok, hiszen ez dukál a könyvnek). Arra való, hogy szomorúbb vagy elkeseredettebb pillanatokban magunkhoz vegyük, és biztos mindenkinek lesz olyan rész, amivel legalább egy kicsit egyet tud érteni, vagy azonosulni vele. Mondom, személy szerint inkább a kötet utolsó harmada fogott meg, szóval, akik az első kettő elolvasása után ítélkeznek, talán nem tudják, mit hagynak ki. Számomra kicsit olyan volt, mint egy magyar Bridget Jones, kicsit szókimondóbb, kicsit káromkodósabb, de a miénk. :)

Viszont, egyszerűen muszáj megemlítenem, mi az, ami nagyon idegesített a könyvben: a káromkodásokon kívül az, hogy minden külföldi szót is fonetikusan írt le az író. Biztos van valami értelme vagy humorjellege, de több okból kifolyólag is utáltam ezt a megoldást. Egyrészt, lelassította az egyébként gördülékeny olvasási tempómat, és fennakadtam ezeken a szavakon, ráadásul értitek, ez egy könyv; mindamellett, hogy szórakoztat, a társadalom nagy százaléka könyvolvasás által fejleszti íráskészségét (az a maradék kis százalék meg nem olvas), tehát nekem elvárás, hogy egy könyvben minden helyesen legyen leírva.

Egyébiránt a könyvet 30-40 körüli nőknek ajánlom, akik szívük mélyén picit feministák (ha én annak vagyok megbélyegezve, a környezetem élők mit szólnánk Vikihez?), vagy csak egy humoros, szórakoztató, ironikus, cikizős könyvre vágynak.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kicsit sarkított karakterek, erős túlzással.
Borító: 8/10 – Nem rossz, ámbár nekem jobban tetszett volna egy olyan, ahol az írónő épp gépel, gép előtt ül, vagy valami egészen más, de hát ízlések és pofonok.
Kinek ajánlom: Felnőtt, 30-40 körüli nőknek, akiket nem zavar a harsány humor és az irónia.
+ pont: Mert volt néhány olyan rész, amely nem burkolt társadalomkritika volt, és kifejezetten tetszettek (pl. társkeresős ismerkedősdi, vagy kortárs művészet).
- pont: Ez nagy szó, de néha még nekem is túl harsány volt ez a stílus, és mínusz pontot adok a folyamatos fonetikus írásmódért (amikor külföldi szavakat ejtés szerint ír le az író. Biztos van valami értelme, de engem idegesített.)

0 Tovább

Magyarország leghíresebb cicája – Erzsi for President

Humor 6 Magyar Kaland Felnőtt

Homonnay Gergely először évekkel ezelőtt vicces Facebook posztokon keresztül mutatta be macskája, Erzsi életét, sátáni húzásait, és ez az ironikus stílus olyannyira bejött neki, hogy 2016-ban kiadta a Puszi, Erzsi! című könyvet, amelyet macskája, Erzsébet Fenevadova nézőpontjából írt. Rendkívül humoros, egyedi olvasmány, és azt hiszem, azok, akiknek van macskája, csak bólogatni tudnak Erzsi történetein, mindazonáltal a macskátlan közönség számára is egészen biztosan tartalmaz egy-egy olyan részt, ahol harsányan röhöghet az olvasó.

Humor 6 Magyar Kaland FelnőttErzsébet ​Fenevadova minden idők legnagyobb celebritása. Egy igazi bundás királynő, szőrös fülű, bajszos díva, szupermodell, politikai szakkommentátor asszony… Sokoldalúsága szinte felsorolhatatlan, bölcsessége káprázatos – többek között ezért is teljesen jogos várományosa az elnök asszonyi posztnak.

Hívei tudják, hogy életük Erzsébet útmutatásai nélkül mit sem érne. Nagyságát gyakorta versben is megéneklik, az írástudatlanok pedig Erzsébet kifinomult ízlésének eleget téve tonhalban fejezik ki mélységes tiszteletüket.

Erzsébet jelenleg Budán, a Hotel Wardrobe Wellness Superior***** Elnöki Lakosztályában él. Sajnos szingli. Pillanatnyilag csak egyetlen, hozzá méltatlan udvari szolgálója, Gergely, próbálja megteremteni a kivételes nagyságához illő körülményeket.

"A szépség nem az arcodon van, nem is a mosolyodban, de még csak nem is a szívedben. A szépség a bundádban van, a tappancsod párnácskáiban és a bajszod végében, ahogy pöndörödik, és ami csiklandozza a másikat – akár egy életen át.

Erzsébet Fenevadova

  

Értékelés:

Nem tudom, tavaly miért kerülte el a figyelmemet a könyv, talán a borító miatt, idén viszont a Facebook posztok által felfigyeltem Erzsire, és annyira magával ragadott beszédes arckifejezése és stílusa, hogy úgy gondoltam, ideje nekiveselkednem a könyvnek. Mint két irdatlan nagy, disznó-óriásmacska (mármint viselkedésben) extulajdonosa, van némi lila fogalmam róla, milyen érzés lehet Gergelynek, a háziszolgának Erzsit boldogítani. Mert hiszen egy macskatulajdonos már csak tudja: mi azért élünk, hogy őket szolgáljuk.

„Egy dolgot már az elején tisztázzunk: 
én az oroszlánnak vagyok a rokona, 
ti pedig a majmoknak. 
Így tessék olvasni ezt a könyvet!

Puszi, Erzsi!”

 Jó néhány résznél nosztalgikusan (és kárörendőn) röhögtem (bocs, Gergely), míg másokon csak cinkos mosollyal a szám szélén vártam a kibontakozást. Olvastam más értékeléseket is a könyvről, és volt, aki azt írta, könyvben neki annyira nem tetszett ez az egész, inkább csak a Facebookra valók a történetek, kis posztokban, nos, számomra ez pont fordítva van; már a Face posztok is nagyon tetszettek, de sokkal jobban szórakoztam a könyvön, ahol egybefüggő történeteken át olvashattam Erzsi kalandjait. Némelyik rész annyira tetszett, hogy nevetés közben olvastam fel a páromnak – aki sajnos macskátlanként nem értékelte ezt a humort.

Számomra viszont emlékezetes részek voltak a macskahányás szőnyegről való takarításai csak, hogy egy példát említsek. Minden tiszteletem Gergelyé, aki az őrület és agybaj közepette (Erzsi sátáni húzásai miatt) is képes ilyen humorosan látni a történteket. Emlékszem, néhány éve én is mennyire „idegállapotba” kerültem, amikor munkából hazaérve a macskahányás várt – és persze, naná, hogy a szőnyegen, hol máshol? Nálam mondjuk rendszeres volt, hogy bemászott a mosógépbe, az ágyneműtartóba is, de minden macskának megvannak a saját idióta szokásai. (Gergely, mielőtt elgondolkodnál azon, hogy a jövőben kizáród a cicát a hálórészedből, már most mondom, esélytelen! Nagyon idegölő ugyanis arra ébredni hajnali ötkor, hogy a macska faltörő kosként, mint egy tank támadja meg újra és újra a hálószoba ajtaját… Ennél már jobb, hogyha a fejeden kánkánozik.)

Van tehát saját tapasztalatom a macskatartás terén, de Erzsi még így is tudott újat mutatni. Szerencsére nem minden macska ennyire egoista, de tény, hogy a 99%-ukat bizony szolgálnunk kell.

Kifejezetten tetszettek egyébként az illusztrációk, és bátran ajánlom az olvasását bárkinek. Bár néhány részen akad cenzúrázni való csúnya szó, ezért csak tinédzser kornál idősebb olvasóknak ajánlom!

Jaj, el ne felejtsek már elköszönni Erzsi módi szerint!

Puszi, Airyn!

Humor 6 Magyar Kaland Felnőtt

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Erzsit imádtam, és Gergely jó humorérzékéről árulkodik ez a könyv.
Borító: 7/10 - Engem annyira nem fogott meg, de piros pont jár, amiért kemény borítós.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretik a humoros írásokat. (Csúnya beszéd azért előfordul benne, tehát gyerekeknek nem.)
moly.hu-n elért százalék: 92%
+ pont: Az alapötletért, és mert szeretem Erzsi stílusát.
- pont: Lehetett volna történetileg kerekebb, de így sem rossz, hogy amolyan kis elbeszéléseket tartalmaz.

0 Tovább

A legeslegjobb magyar történelmi könyvsorozat!!!

A nagyszabású, 15 kötetesre tervezett (egyébként több trilógiából felépülő) történelmi sorozat, az Anjouk már akkor felkeltette a figyelmemet, amikor az előzménykötetével, a Non nobis, Domine 800 oldalas összeolvasztott verziójával csupán pár éjszaka alatt végeztem. Nem volt ez másként ezzel az eddig megjelent 3 kötetnyi trilógiával sem, aminek ha minden igaz, idén még két része várható – ahogy azt Bíró Szabolcs a legutóbbi könyve epilógusában megemlíti. Személy szerint teljes bizonyossággal jelentem ki, hogy amennyiben egy külföldi szerzőről lenne szó, már régen világhírű lenne, mi több, szerintem még HBO sorozat is készült volna könyveiből, így azonban szerény hazánk csodálatos írója előtt csak mi, magyar olvasók tudunk fejet hajtani. Teszem ezt én is örömmel, és már itt megjegyezném, hogy ezeket a történelmi köteteket érdemes lenne kötelezővé tenni az iskolákban, és nem tartom kizártnak, hogy generációk múlva (vagy korábban) ez az álom akár valóra is válhasson.

Könyvajánló 7 Magyar Sorozat Háborús Történelmi1321. ​​Bátor Attila egykor templomos lovag volt, a király első embere, aki ott küzdött az Anjou-lobogó alatt, vérét hullajtva az akkor felemelkedő dinasztiáért. Az évek során legendás harcossá vált, ám a sorsdöntő rozgonyi csata után szögre akasztotta kardját, hogy családjával békés életet élhessen – távol a királyi udvartól, messze minden csatamezőtől. Egy forró tavaszi napon azonban minden megváltozik: királyi küldöttség érkezik a szlavóniai birtokra, hogy csaknem egy évtized után ismét hadba hívja a lovagot. Csák Máté, a Felvidék hadura, az Anjou-ház legnagyobb ellensége meghalt, s itt az idő, hogy huszonnyolc várát és teljes tartományát elfoglalják, egykori alattvalóit a király hűségére térítsék. Attila nem tehet mást, újból vasba öltözik, hogy a királyi bandérium hadnagyaként induljon az északi hadjáratra – ezzel pedig nemcsak egy új korszak, hanem bonyodalmak egész sora is kezdetét veszi. Míg a királyi had a Csákok földjét dúlja, addig Dubicában sötét fellegek gyülekeznek a Bátor család feje felett. A lángok felcsapnak, és úgy tűnik, a tűz sosem hunyhat ki…

Bíró Szabolcs nagyszabású történelmi regényfolyamának lapjain valós és fiktív szereplők, urak és szolgák, királyok és katonák sorsa fonódik össze, és alakul Isten vagy a végzet akarata szerint. A sorozat nyitó kötete a XIV. század első negyedéről, az Anjou-kori Magyar Királyságról mesél – egy távoli, vadregényes, egyszerre dicsőséges és vérben fürdő korról, melyben még számított az adott szó, a becsületnek súlya volt, az emberéletet pedig egészen más áron mérték.

Értékelés:

Mint tudjátok, én annak ellenére, hogy többnyire ajánlok és dicsérek, mindig kifejtem azt is, ha valamiért nem voltam elégedett az adott könyvvel, felhívom a figyelmet a hiányosságokra is, viszont azt is szemrebbenés nélkül vállalom, ha hibátlannak véltem egyet, s teljes vállszélességgel állok ki mellette – így emellett a sorozat mellett is. Már az is sokat elárulhat, hogy az előzménykötet olvasása után menten berendeltem az összes többi hármat, és már az idei újakat is felírtam magamnak, mi több, az író nevét egy életre megjegyeztem. Nő létemre egy háborús-történelmi könyvet ennyire megszeretni nem kis teljesítmény, szóval képzelem, hogy az olvasni szerető férfiak mennyire lelhették kedvüket ebben az élményekkel, múltbeli utazással, kalandozással és háborúskodással teli történetben. Dramaturgiailag, írásmódilag, mindenhogy kifogástalan olvasmány!

A szereplők generációkon át nőnek a szívünkhöz, és szeretjük meg őket egyre jobban, a néhai váltakozó szemlélet pedig egyenesen letehetetlenné teszi a könyvet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy 17-én du. négy órakor kezdtem el olvasni az első kötetet, és 19-én este végeztem a harmadikkal – munka mellett, persze. Ha tehetném, rögvest belevetném magam mind a tizenvalahányba. :) Nem elég, hogy olyan történelmi fejtágítást kaptam az adott korról, amit Isten tudja, hány év történelemóra nem tudott elérni, még közben remekül szórakoztam. Részletekbe nyúlóan megtudhattam, Károly Róbert hogyan lendül túl a trónviszályokon, hogyan egységesíti az országot, győzi le és veri le sorban a tartományurakat; elfoglaltuk Léva várát, meghódítottuk a Felvidéket, a királlyal együtt tarthattam Temesvárról Visegrádra, és még sorolhatnám.

Íme egy kis ízelítő az első három kötetről és a folytatásról:

„Az első három részre magamban Bátor Attila bosszútrilógiájaként gondolok, ám emellett megfigyelhető, hogy egy hároméves korszak történeteit dolgozza fel: Csák Máté halálától a belháborúk lezárásáig, Anjou Károly konszolidációs politikájának kezdetéig. A negyedik, ötödik és hatodik rész úgy él a fejemben, mint a Visegrádi udvari trilógia, mely a Szent György Lovagrend alapításától I. Károly haláláig tart majd. Ez a három regény eltávolodik majd olyan személyes (és fiktív) tragédiáktól, mint amilyen a Bátor család története volt, sokkal nagyobb hangsúlyt fektet majd a királyi családra, az udvari nemességre és a kor politikájára, emellett sok új szereplőt sorakoztat fel a lapokon. A legnagyobb különbség azonban talán az lesz, hogy míg az eddigi kötetek egy-egy év történetét mesélték el, addig a következő három rész egyenként három-négy esztendő eseményeit követik majd végig.
A legkomolyabb vállalkozás minden bizonnyal az utolsó kilenc kötet megírása lesz, hiszen ezek által nem mást tervezek, mint Nagy Lajos, illetve utódai korát három nagy korszakra felosztani és három trilógiában feldolgozni.
Ami a sorozat egyes könyveinek kiadását illeti, jelenleg úgy fest a dolog, hogy kétévente jelenik majd meg egy-egy trilógia: az első két rész mindig azonos évben kerül majd a boltok polcaira, a rá következő évben pedig jön az adott trilógia zárókötete, amit fél év alkotói szabadság – valójában az újabb és újabb szakanyagok feldolgozására fordított tanulóidő – követ majd.
A puszta matematika mentén haladva tehát valamikor 2025-ben tehetem ki a pontot az Anjouk utolsó kötetének végére.”

Nincs olyan ember, akinek ne ajánlanám a könyvet, úgyhogy most se kor- sem nembeli megkötést nem írok nektek, bár vannak kicsit rázós vérengzős részek – de hát ez egy háborús könyv (is). Érdemes belekezdeni, hiszen a tervezett 15 kötete miatt hosszú évekre társunkká válhat, és ez a három (előzménnyel négy) már meglévő könyv tulajdonképpen garancia arra, hogy egy pillanatra sem fog elkalandozni figyelmünk.

„…terveim szerint az Anjouk összesen tizenöt részt számlál majd, ezt jelen pillanatban eléggé magabiztosan merem állítani. Ami a feszültség fenntartáság illeti, amiatt már csak azért sem kell aggódni, mert ez az évszázad telis-tele van elmesélhető, elmesélendő eseményekkel, csatákkal, hadjáratokkal, politikai csűrcsavarral, izgalmas szereplőkkel, vadregényes helyszínekkel – nem is beszélve arról a kismillió fiktív cselekményszálról, mely az eleve gazdag történések faliszőnyegébe elegánsan beleszőhető.
Van azonban egy logikusabb, ha úgy tetszik, prózaibb válaszom is erre a kérdésre.
A tizenöt kötet természetesen egyetlen nagy sorozatként is olvasható lesz, ám az Anjouk – miközben a kötetek számozása egytől tizenötig terjed – dramaturgiai szempontból valójában öt trilógiára lesz felosztható. Az egyes trilógiákon belül változhat az elbeszélés üteme, mellékszereplők léphetnek elő főszereplői státusba (és viszont), de ami a lényeg, mindegyik trilógia egy-egy feszültségekkel teli dramaturgiai ívet ír majd le.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (kedvencek között)
Karakterek: IMÁDTAM ŐKET! Vissza-vissza-vissza  - ja bocs, elkalandoztam.
Borító: 10/10 A harmadik részé annyira nem tetszik, de a többi rendben van
moly.hu-n elért százalék: 93%
Kinek ajánlom: Olvassátok mind! Történelmi, háborús, némelyikben van kicsi szerelmi szál.
+ pont: Mert megismertet a történelmünkkel, ráadásul valami hihetetlenül izgalmas módon.
- pont: Hát mernék én bármire is adni jelen esetben???

0 Tovább

Kapcsolat egy elvált férfival

„Miért van az, hogy a könyvekben meg a romantikus filmekben azoknak, akik szerelmesek egymásba, nincs múltjuk? Mintha akkor kezdődne az életük, amikor megismerik az igazit. Hát, nálunk ez nem így van.”

Már tavaly ilyentájt írtam nektek Papp Csilla: A másik oldalról című regényéről most pedig a folytatás kapcsán „ragadok tollat”/ülök a gép elé. Emlékszem, az első rész kapcsán olyasmiket gondoltam, hogy az valami hihetetlenül jó könyv, és végre a budapesti huszonévesekről egy normális könyv, szóval már nagyon vártam a folytatást, amiben bevallom, cseppet csalódnom kellett.

Könyvajánló 4 Romantikus Ifjúsági Felnőtt Magyar SorozatVajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének? 
Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba? 
Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni. 
A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

Értékelés:

Azért nehéz írónak lenni, mert ha már az ember kiadott egy nagyon jó könyvet, utána azt igazán nehéz überelni. Az ember már nagyon sokat vár a folytatástól, és könnyen érheti meglepetés. Az Azon is túl számomra sajnos nem ért fel az első részhez. Ez nem azt jelenti, hogy szörnyű lenne, csak már magasabb elvárásaim voltak, ismervén az írónő előző kötetét.

Bár az írásmódja most is gördülékeny, olvasmányos, sehol egy hiba, nekem azonban most nem igazán jöttek át a poénok, néhány párbeszéd túl gyorsan lezárult, és amit leginkább nehezményeztem (előre is bocsánatot kérek), hogy a 287. oldalig semmilyen galiba/negatív történés/esemény nem történt, és mire végre megkaptam a nagy problémát, 1-2 oldalban le is zárul az a történet szempontjából jelentőségteljes rész. Utána már nehezen tudtam visszarázódni a könyvbéli felhőtlen jókedvbe, és a végén sem igazán voltam elégedett a csavarokkal, bár lehet, hogy ezt az igazságérzetem mondatja velem. Szóval a hajamat téptem, hogy „ne már, Hanna, jaj, anyám…” végül is, lehet ezt úgy is értelmezni, hogy valamiféle érzelmet váltott ki belőlem a könyv, tehát ebből a szempontból ez nem hátrány. A problémám igazából az volt, hogy a jelentéktelen részek túl sok helyet foglaltak el az igazi cselekményhez képest. Úgy éreztem, legszívesebben sok részt megvágnék (a sok szex jelenetet megkurtítanám vagy megfelezném), hogy aztán a hangsúly a valós történetszálon legyen – azokat a részeket viszont jobban ki kellett volna fejteni. Mondjuk, mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan könyv, ahol minden szuper, és mindig csak jó történik, tőlem is kérdezték már, létezik-e ilyen, most már tudom mondani, hogy ez a könyv nagyjából a háromnegyedéig ezekkel a paraméterekkel rendelkezik. Én minden esetre nagyobb csavarra számítottam a végén, és nem egy ilyen „jaj, már Hanna” megoldásra, illetve azért érdekelt volna, konkrétan az egyik mellékszereplő, Adrienn pontosan miért is haragszik a mi főszereplőnkre, mert ez csak következtetésekből derül ki.

Egyébként, hogy az éremnek a másik oldalát is megmutassam nektek, tényleg olvasmányos és gördülékeny, mint ahogy azt fentebb is írtam, és legalább az első kötetben megismert szereplők jövőjét most végre megtudhatjuk. Az biztos, hogy engem érdekelt, kinek hogy alakult a sorsa, és ezt az utolsó fejezetben elolvashattam – volt is rácsodálkozás. Mindezek miatt ezt a könyvet leginkább a 18-22 éveseknek ajánlanám, akik egy kellemes délutáni olvasmányra vágynak, és nem egy nagy cselekményű könyvre. Egy hétvégi bekuckózásra, csajos olvasásra ugyanis megfelelő választás – persze nélkülözhetetlen az első kötet hozzá. Kicsit olyan, mintha egy naplót olvasna az ember, a szereplők akár létezhetnek is, és a történetvezetés is inkább a való élethez hasonlít.

Azoknak, akik olvasták az első részt, igazán kíváncsi leszek én is a véleményére.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: A hétköznapokból kiragadott huszonévesek.
Borító: 9/10 Ez tetszett, ráadásul kemény kötésű.
Kinek ajánlom: A könnyed olvasmányra vágyó tízen-huszonéveseknek.
+ pont: Mert Budapesten játszódik, és olyan volt, mintha egy naplót olvasnék.
- pont: Mert a 287. oldalig nem igazán történik semmi, és mert túl sok volt a „töltelék” az igazi cselekményhez képest.

0 Tovább

Házasság kötelező jelleggel?

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus Felnőtt

A régebbi korokban a házasságot szinte kötelező jelleggel erőltették rá a fiatalokra, akiknek ráadásul a pénz és a családi hírnév érdekében abba sem volt igazán beleszólásuk, hogy ki lesz a „szerencsés” választott. Az is előfordult, hogy már a születéskor vagy előtte megköttettek ezek a frigyek. Többek között erről is szól Szalai Mónika regénye, a Gondold újra.

Könyvajánló 4 Magyar Történelmi Romantikus FelnőttMinden ​​család múltja befolyásolja annak jövőjét? 
Az 1800-as évek Európájában járunk. Emma felismerve hibáit és tévedéseit megpróbálja újragondolni az életét, változtatni a viselkedésén, de lépten-nyomon akadályokba ütközik. A Headey család fokozatosan elénk táruló szövevényes titkai alaposan felforgatják Emma mindennapjait. 
A fiatal lány, aki eddig makacsul ellenállt a házasság gondolatának, egy napon szembesül vele, hogy néhai nagyanyja, az erős akaratú, a családot vaskézzel irányító Anne Marie Shields döntései milyen nagy hatással bírhatnak még leszármazottai életére is, ha egyszer csak bepillanthatunk a múlt kútjába. 
Mindeközben Emma egy régi jó barátjával való kapcsolatát is felülvizsgálja, aki hosszú távollét után újra felbukkan a nő életében. 
Vajon csak hazugság volt, hogy a férfi rendszeresen írt neki? Vagy valami rejtélyes okból tűntek el az egymásnak küldött levelek? Kiderül-e valaha az igazság? Tisztázhatók-e a családot beárnyékoló titkok és félreértések? Kitart-e Emma az egyedüllét mellett?

Szalai Mónika hisz benne: nem véletlen, hogy a romantikus és fordulatos családregény hőseiben a modern olvasó is magára ismerhet.

Értékelés:

Úgy általában történelmi regényekről sokszor írtam már nektek, ráadásul mindig szeretem az olyan könyveket, ahol a főszereplő nő, így nem csak egy eseményláncolatot követhetünk végig, hanem az akkori történelmi korban a nőkhöz való hozzáállást, a helyzetüket az adott társadalomban, szerepüket stb.

Szalai Mónika regénye első könyvhez képest felettébb szép stílusú, jól megírt történet egy lányról, aki nagyanyja emlékéből erőt merítve nem akar és soha nem is akart megfelelni a társadalmi elvárásoknak, mindig a saját feje után megy, és nem hagyja, hogy a családja vagy a környezet olyan döntést erőltessenek rá, amelyre még nincs felkészülve. Azon kívül, hogy ez egy családregény, leginkább a romantikus kategóriába sorolnám, és egyik előnye, hogy a szöveg gyorsan olvasható és könnyed, ezáltal kellemes délutáni vagy esti olvasmányul szolgálhat – leginkább a nők számára. Sok részével könnyen tudtam azonosulni, ugyanakkor mégis volt valami hiányérzetem. Bár a terjedelmére igazán nem lehet panaszom, hiszen a maga 346 oldalával a terjedelmesebb művek közé tartozik, mégis úgy éreztem néhány résznél, hogy több kidolgozást vagy átvezetést érdemeltek volna; a főszereplő, Emma számomra túl gyorsan változtatta nézeteit és érzéseit, mindez azonban lehet, hogy az idő múlásának nem megfelelő érzékeltetése miatt tűnhetett így.

Többnyire kiszámítható, de azért kedves történet, a szereplők könnyen megkedvelhetők, még ha eleinte kicsit nehéz is megjegyezni, ki kinek a kije. :) Leginkább a romantikus érzületűeknek tudom ajánlani, akik szeretik az ilyesmi olvasmányokat, és persze nőknek. Az írónő írásmódja egyébként nem hagy kívánnivalót maga után, legközelebbi regényével, amennyiben fordulatosabb és kevésbé kiszámítható cselekményű történetet tár elénk, valószínűleg (nagyobb) sikert arat majd.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egyszerű és kiszámítható, de szerethető szereplők.
Borító: 10/10 Nagyon jó, szeretem! Ráadásul illik a történethez, és csodaszép!
Kinek ajánlom: A romantikus könyvek kedvelőinek, például szerintem idősebbeknek is kellemes olvasmány lehet.
+ pont: Mert viszonylag jól bemutatja azt a kort, amikor „kötelező” volt férjhez menni, és a nők véleményét nem sokba nézték.
- pont: Mert néha vontatottnak éreztem, de mégis örültem volna, ha bizonyos részek jobban ki vannak dolgozva, lásd fentebb.

0 Tovább

Alkalmazott  vállalkozó? - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar Felnőtt

pénzkeresésről, meggazdagodásról, önkeresésről rengeteg könyv szól manapság, az egyik legismertebb ilyen Robert T. Kiyosaki – Sharon L. Lechter: Gazdag papa, szegény papa  című könyve. Még évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, és bár tetszett, nem terveztem, hogy hasonló könyvbe ássam bele magam. Kezembe akadt azonban egy friss megjelenés, Németh Márton könyve, melynek címe: A multik kapujában - Mi leszek, ha nagy vagyok?

Könyvajánló 4 Magyar FelnőttMi leszek, ha nagy vagyok? 
Németh Márton ezt a kérdést tette fel magának huszonhét évesen, amikor már bőven túl volt a pályakezdésen, elindult a karriere, és minden úgy alakult, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Mégsem volt elégedett, valami hiányzott. Egyik napról a másikra döbbent rá, hogy mennyire nem azon az úton halad, amin szeretne: olyan alkalmazott, aki kevésért dolgozik sokat, mások jólétét gyarapítja, nem a saját érdekeit tartja szem előtt. 
Vajon egyedül ő a felelős azért, hogy így alakult? Felnőtt egyáltalán? Tud még változtatni? Az őszinte válaszokért – még ha fájnak is – lelke legmélyére kellett leásnia, hogy megtalálja igazi önmagamat. 
A szerző a saját életén keresztül mutatja be a mai magyar pályakezdés nehézségeit, buktatóit, valamint az alkalmazotti státuszból, a karrierlétra aljáról való feltörést. A fiatalok sok információt hallhatnak arról, hogyan kéne egyről a kettőre jutni, azonban azt senki nem mondta el nekik, hogyan is lépjenek nulláról az egyre. Eddig.

Értékelés:

“A multik kapujában elsősorban az iskolapadból lassan kinövő, a felnőtté válás útján haladó fiataloknak íródott, akikben még nem alakult ki a felnőtt életük pontos képe, nem nem fogalmazódott meg a helyes irány. A könyv helyettük nem oldja meg a problémát, viszont segítséget nyújt hozzájuk, egyfajta életvezetési útmutató. Igyekszem saját tapasztalataimon keresztül bemutatni, hogy mi vár egy Magyarországon elő fiatalra, ha rossz irányba indul el, vagy ha fogalma sincs, hogy merre kellene tartania.”

Egy tízessel idősebb lehetek a megjelölt korosztálynál, mégis belevetettem magam, kíváncsi voltam, mit tud az író kihozni ebből a témából, és bár vannak észrevételeim, összességében kellemesen csalódtam. Azonban, ha teljesen őszinte akarok lenni, kicsit még engem is megosztott ez a könyv. Egyrészről jó ötlet volt pl. a magyar oktatás hiányosságaira vagy a politikailag és életfelfogásilag beszűkült hozzáállásunkra felhívni a figyelmet; valóban nem lenne hátrány egy pénzügyi óra a gimnáziumokban, mint ahogy azt én is szoktam ecsetelni, vagy pl. tény és való, hogy mi magyarok túlságosan pesszimista hozzáállásúak vagyunk. Jó ötlet, hogy felvázolja a fiataloknak a lehetőségeiket, viszont mint ahogy mindenki más (szüleink, tanáraink), kicsit ez az író is egyfajta elfogult “ez a megoldás” életpályamodellt állít az olvasónak. A buktatókra mindazonáltal már nem hívja fel annyira részletesen a figyelmet.

Az író által felvázolt életút vagy legalábbis célkitűzés ugyanis közel sem biztos, hogy mindenki számára járható. Nekem, és szerintem másoknak is már a Gazdag papa könyves ötletek is túlságosan elrugaszkodottak, pedig az írója úgy “beszél”, hogy már gyakorlatilag milliomos (vagy milliárdos?), aki a semmiből küzdötte fel magát. Ehhez képest nekem nehezemre esik egy olyan ember tanácsait megfogadni, aki maga még ehhez mérten nem mutatott fel semmit. Örültem volna több, az író életével, sikereivel kapcsolatos alátámasztásnak, így viszont többnyire egy elmélkedést, elméleti terveket kapunk, mintsem egy gazdag Keresztapa jó tanácsait.

Németh Márton viszonylag realistán felvázolja és elmondja, hogyan is kellene gondolkodnunk, kitörni az alkalmazotti státusz mókuskerekéből, és szurkolok, hogy egyszer majd neki is sikerüljön, de abban nem vagyok biztos, hogy egy pályaválasztás előtt lévő fiatalnak ez a követendő példa. Én, aki márpedig 6 évet töltöttem azzal, hogy ugyanúgy gondolkodtam, mint most ő, magánvállalkozás (kipróbáltam), hatalmas tervek, stb. később szembesülnöm kellett azzal, hogy tőke nélkül biztosan nem leszek sikeres, vagy biztosan nem indítok be még egy alapszintű vállalkozást sem. Az író szerint, magam sem értem, hogyan, azonban havi 10-20 ezer megtakarításból (ha többre nem telik), évekkel később már lehet vállalkozni. Szerintem az a pár keservesen megtakarított milliócska még mindig édeskevés ahhoz, hogy egy vállalkozást beindítsunk, a buktatókról és ezen összeg így való elvesztéséről már nem is beszélve. Saját környezetemben is vannak olyan vállalkozó szelleműek, akik ilyen gondolkodásmóddal csak sokkal nagyobb adósságot halmoztak fel maguknakmint ami nekem, már alkalmazottként gondolkodó embernek remélhetőleg valaha is lesz. Opció tehát amit ír, szerintem azonban csak a tehetősebb rétegek számára.

Bár az író nem gondolja úgy, hogy neki minden meg lett adva, nem tartja magát gazdag családból származónak, én azért megjegyezném, hogy a második kerületben felnőni nem egy hátrányos dolog,kapott lakásáról már nem is beszélve. Tény, hogyha a fiataloknak nem kellene albérletet, vagy lakástörlesztőt fizetniük, ők is könnyebben ábrándoznának saját vállalkozásról meg miegymás.

Szóval sajnos egy, vidéken felnövő, szülői minimálbérből nevelkedett, jelenleg albérletben tengődő, diplomája ellenére vagy annak hiányában a minimálbért vagy annál kicsit többet megkereső fiatalnak nem hiszem, hogy nagyon hasznára válna ez a könyv. Azoknak azonban, akiknek van jelentős szülői támogatás, esetleg átlag feletti kereset, kicsit több mindent mutathat Németh Márton műve, feltéve, hogy van bennük vállalkozói szellem, és/vagy már belefáradtak a mókuskerékbe, nem elégedettek jelenlegi helyzetükkel. Összességében elgondolkodtató és őszinte olvasmány, voltak azért olyan részek, ahol teljesen egyet tudtam érteni az íróval, és úgy gondolom, ha már sikerült a nagy terve és lesz mire hivatkoznia, érdemes egy második kötettel előrukkolnia.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Egy valódi “főszereplő”, aki megosztja velünk gondolatait, tanácsait.
Borító: 8/10 Illik a könyv mondanivalójához és viszonylag figyelemfelkeltő.
Kinek ajánlom: A hasonló témájú könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert a magyar társadalom valós problémáira hívja fel a figyelmet, még ha kicsit tudálékosan is.
- pont: Mert a példák vagy a felvázolt életút alátámasztásához több személyes vonatkozást szerettem volna olvasni.

0 Tovább

Sorozatgyilkosság a BME-n?

Mi történik, ha a BME oktatói közül sorra lelik halálukat, és bár válogathatunk a gyanúsítottak között, az ügy egyre csak bonyolódik?

Könyvajánló Felnőtt Magyar Krimi 4Gyilkosság történik az ország egyik legpatinásabb egyetemén. Ahol egykor Hajós Alfréd, Teller Ede vagy Rubik Ernő koptatta az iskolapadot, most egy közkedvelt oktató holtteste fekszik. A rendőrség lezárja az épületet, az áldozat kollégái kihallgatásra várnak. Ahogy telik a nap, úgy derül fény a halott férfi életének titkos részleteire. A nyomozók úgy érzik, egyre közelebb járnak a megfejtéshez, ám a tanárok egy csoportja másképp gondolja, és magánnyomozásba kezd: Vajon közülük való a tettes? Vajon köze van mindehhez a nemzetközi politikának, vagy a mindenki elől eltitkolt hobbi jelenti a választ? Bármelyik úton indulnak is el, a sorsdöntő kérdés ott lebeg a fejük felett: ki lesz a következő áldozat?

Értékelés:

Mivel mostanában az Athenaeum egyre több nagyszerű könyvet ad ki magyaroktól, így nyilvánvaló, hogy a Káépület című krimire is azonnal ráharaptam. Hajnal Géza regénye a BME épületeiben játszódik, ahol több megmagyarázhatatlan gyilkosság is történik.

Egy kissé rövid könyv az én ízlésemnek, ugyanakkor nem volt rossz, csak kellett némi idő, mire bele tudtam rázódni, és fennakadások nélkül olvasni – ez körülbelül a felétől sikerült csak. A történet maga tetszett és az is, hogy b, ráadásul az illusztrációk is emelik a hangulatot, ugyanakkor túl sok volt számomra a gyilkossághoz nem köthető, kissé nyers és tényszerű részlet. Engem, aki nem jártam a BME-re, nem kötött le annyira a helyszínleírás és az alaprajzok, a víznemtudommicsoda tanszék(?) és tantárgyak pedig végképp nem. Hogy idézzek ebből nektek:

„Múltkor a vízgyűjtő-karakterisztikáról volt szó, amely kisebb vízgyűjtőkön lefolyó hozamok meghatározására alkalmas, a ma ismertetendő módszer az egységárhullámkép klasszikus módszere, amely nagyobb vízgyűjtőkre is alkalmazható…”

Vagy:

„Mxu, és U1+U1+U3+…un értelmezhető. Ez az egész módszer lényege. Most nézzük meg, hogyan állítjuk elő az egységárhullámot egy tetszőleges árhullám ismeretében. Első lépésként szét akarjuk választani a felszíni és a felszín alatti lefolyást. Erre különféle grafikai eljárásokat alkalmazunk…”

Szóval erre mondom azt, hogy nem értek a szakmához, és egy krimiben nem is szeretnék ilyesmiről olvasni, de lehet, hogy csak nincs meg a korom vagy érdeklődési köröm hozzá. Azt hiszem, inkább olyanoknak ajánlanám a könyvet, akik vagy elmúltak 30-40, vagy szeretik a krimit, és esetleg pont itt tanultak vagy tanulnak, akik nem riadnak meg a néha túlcsorduló szakmai leírásoktól. Rengeteg szereplő van a könyvben, igazi kihívás tehát, hogy mindet név szerint megjegyezzük, mivel azonban szófogadó olvasó révén mi is próbáljuk felvonultatni a lehetséges gyanúsítottakat, ez elengedhetetlen. Kritikáim olvasó körében nem árulok el nagy meglepetést azzal, ha azt mondom, kábé a könyv felénél rájöttem a gyilkos kilétére, mindazonáltal érdeklődve követtem az eseményeket.

Viszonylag hamar megkedveltem a főszereplőt (személy szerint kicsit Lőrinc L. László regénybeli énjére emlékeztetett), ugyanakkor nem egészen találtam hitelesnek neki a nyomozásbeli szerepét, avagy, hogy ennyire közreműködhetne egy valódi gyilkosságnál a nyomozásban – és természetesen ugyanez vonatkozik a könyv befejezésére is. Talán a legjobban azok élvezik ezt az írást, akik mint mondtam, maguk is kötődnek ehhez a épülethez, és szeretik a komolyabb irodalmi műveket. Az alaptörténet tetszett, de jobban örültem volna egy részletesebb kidolgozásnak és karakterjellemzéseknek, kevesebb szakmai részletességgel és oda nem köthető mellékszálakkal.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Talán már túlságosan is valóságosak. Nehéz volt megjegyezni, hogy ki kicsoda.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, bár a könyv egy csöppet rövidke.
Kinek ajánlom: A krimi könyvek kedvelőinek és a felnőtt korosztálynak. Azoknak, akik szeretnek elmolyolni a részleteken, és nem riasztja vissza őket a tények vagy mellékszálak tömkelege.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert néha túlságosan belemerült a víznemtudommicsoda tanszék dolgaiba és a vízmittudoménmi tantárgyba, lásd feljebb.

0 Tovább

Árnyoldal

Nem, hogy egy friss kapcsolatban, de néha hosszú házasságok, kapcsolatok során is kiderül, hogy az embert, aki mellett eddig éltünk, nem is ismerjük igazán. Talán minden embernek van egy sötétebbik oldala, a kérdés csak az, hogy a jó-rossz arányok tekintetében melyik oldal győzedelmeskedik. P. C. Harris regényében, az Árnyoldalban romantika, erotika és akció érdekes kombinációja és elegye alkotja ezt a nem mindennapi, kicsit zűrzavaros, de azért szerethető történetet.

Sorozat Könyvajánló 4 Magyar Romantikus Akció FelnőttRachelle Morgan nagyon fiatalon lett árva. Hétköznapi lánynak számít egy angol főiskolán. Megismerkedik a gazdag és jóképű David Wishsel. A sikeres David a tizenhét évvel ezelőtt meggyilkolt apjától örökölt céget vezeti New Yorkban. Egyetlen szemtanúként még akkor bosszút esküdött. A gyilkos nyomait követve utazik az Egyesült Királyságba, ahol találkozik a gyönyörű Rachelle-lel. 
A két fiatal egyre közelebb kerül egymáshoz, együtt fedezik fel testük és a szerelem titkait. 
A férfi azonban nem tud nyugodni, a bosszú hajtja, meg akarja találni apja gyilkosát. Nyomozása során nem várt titokra bukkan: Rachelle-t és a gyilkosságot szövevényes szálak kötik össze. Ez kettejük szerelmébe, vagy akár a lány életébe is kerülhet. 
Fényt derít David apja gyilkosának kilétére? 
Sikerül megmenekülniük az angol alvilág elől?

P. C. Harris izgalmakban bővelkedő erotikus-romantikus kalandregénye garantált szórakozást nyújt a fordulatos történetek kedvelőinek.

Értékelés:

Az biztos, hogy a kötet olvasását mindenképpen csak a romantikus és erotikus könyvek kedvelőinek tudom ajánlani, mert akik ettől idegenkednek, azok biztosan nem lesznek elégedettek a könyvvel. Talán a huszonéveseknek ajánlanám leginkább, akik szerették, de kicsit soknak vélték Mr. Greyt, és akik értékelik a titkokkal övezett, csúcsragadozó, vonzó férfi főszereplőket.

Rachel egy, a könyv elején egyetemista, céltudatos lány, aki megismerkedik a kék szemű, már-már tökéletes, ugyanakkor kissé egoista Daviddel. Nem kell hozzá sok oldal, hogy egy romantikus regénybe csapjon át a történet, a fülszövegből következtethető azonban, hogy ez korántsem ennyire egyszerű. Gyilkosság, drogok, nyomozás, fegyverek mind szerepet kapnak majd – még ha csak a végén is. Sokrétű történet, viszont a kevésbé romantikus típusoknak talán néhol vontatott lehet, és bár feldobta a végén az akciódús csavar, mindazonáltal azt hiszem, jobban örültem volna, ha már korábban is megcsillan ez az akciószál a könyvben – kissé részletesebben. (A végén is úgy éreztem, több magyarázatot érdemeltem volna David árnyoldalával kapcsolatban.) A szereplők lényegében szerethetőek, egyedül Shane karakterénél éreztem úgy, hogy nincs teljesen kibontakoztatva sem ő, sem a Rachellel való barátsága. Kevés részt kap a történetben, és ehhez képest nem hihető (számomra) a kapcsolatuk. Voltak részek, amelyek kifejezetten tetszettek, de olyanok is, ahol vártam, hogy történjen valami, ami feldob, és magára vonja lelankadt figyelmem. Talán Amy volt az, akit a legjobban megkedveltem az olvasás folyamán, vagy neeem, mégsem: Pali volt inkább, a kissé perverz papagáj. ;) Rajta mindig jót tudtam röhögni!

„Hazaérve hangosan odakiáltok a madárnak a nappaliba, hogy hazajöttem, majd felkapcsolom a lámpát. 
– Hellóó édes. Szerrettlekk. – jön egyből a válasz. 
Amikor megvettem a kisállat-kereskedőtől, még csak egy pár szót tudott. Aztán két hétre kölcsön adtam Amynek, míg felugrottam Skóciába, azóta úgy beszél, mint egy utcalány. 
– Milyen napod volt? – kérdezem, nem mintha várnék beszámolót. 
– Helllóó édess, farokkk! – rikoltja.”

P. C. Harrisnek van tehetsége az íráshoz, első regényéhez képest nem rossz ez a könyv, de talán jobb lenne, ha a további köteteiben egyetlen műfajra koncentrálódna (vagy romantika, vagy akció), és jobban kibontakoztatná a mellékszereplőit is. A mondaszerkesztés és a szöveg olvastatja magát, az igazán kiváló, és a történet alapsztorija sem rossz, csupán a kidolgozásban éreztem hiányosságokat. Biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek tetszik majd a könyv, és olyanok is, akik többet vártak volna, és bár első kötetes íróként nyilván van hova fejlődni, de már ebből is bizton megállapítható, hogy az író további könyveihez bizony szavazhatunk némi bizalmat: meglephet még minket!

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett.
Karakterek: Pali, a papagáj a legjobb! David nem lopta be magát a szívembe.
Borító: 8/10 A képek tetszenek, de fekete-fehérben jobb lett volna.
Kinek ajánlom: Csakis a romantikus könyvek kedvelőinek!
+ pont: Mert kellemesen indul a történet, hamar bele lehet rázódni.
- pont: Mert néha vontatottnak éreztem a történetet, és nem kaptam mindenre magyarázatot a végén. (Számomra sok volt az erotika is, de tudom, vannak, akik kifejezetten szeretik az ilyesmit.)

0 Tovább

Szőke herceg fehér lovon

„Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.” – Ezzel a fülszöveggel indít Zakály Viki új könyve, az Egyszeregy.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult SorozatLiza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?

Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem

Értékelés:

Kétségtelen, hogy egy nagyon ütős és figyelemfelkeltő fülszöveggel indít a könyv, nem csoda, hogy máris annyian a kivánságlistájukra rakták. Vajon mi lenne, ha tényleg létezne egy ilyen srác, akit bármikor felhívhatsz, állítólag egy fantasztikus estét tölt el veled, csak rád figyel, és pillanatok alatt magába bolondít? Az egyetlen bibi csak az, hogy ez egy megismételhetetlen alkalom. Te élnél vele? Elsősorban ezt a kérdést teszi fel Zakály Viki, és ez engem is elgondolkodtatott, hogy anno (mikor még szingli voltam) éltem volna-e ezzel a lehetőséggel. Vajon milyen lehet az a srác? Egy amolyan „tudom, mi kell a nőnek” és meg is adom neki? Vagy lehet, hogy ez az egész csak megjátszás, a lányok bolondítása, hogy minél több egyéjszakás kalandot tudhasson magáénak?

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Az olvasónak végig ott motoszkál a fejében, vajon ki lehet igazából ez a félisten, ez a tökéletes, humoros, okos, eszes, csábító, szívdöglesztő srác, aki egy kicsit hajaz Mr. Greyre, egy kicsit Edwardra, vagy talán minden rajongott könyv férfi főszereplőjére. Mi lehet az igazi neve, miért csinálja azt, amit, rossz vagy jóindulatúak-e a motivációi?

Egy furcsa kalandba csöppenünk a könyvvel, ami Budapesten játszódik, és akár igaz is lehet. Bejárjuk az ismerős helyszíneket, Lizával esünk szerelembe, vele együtt imádjuk ezt a srácot, vele együtt parázunk a melóhelyen, és próbáljuk megfejteni, vajon a barátkollégánk szerelmes-e belénk. úgy gondolom, sokan magukra ismerhetnek ebben a kissé még esetlen, bizonytalan és naiv huszonéves lányban, aki félbehagyta a sulit, nem tudja, mit kezdjen magával, és próbál megfelelni első munkahelyén, egy szerkesztőségben, mint gyakornok.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Első látásra ez egy laza, délutáni Young Adult (fiatal felnőtteknek szóló) könyv, mégis, ha kicsit mélyebben belepillantunk, főleg a vége felé elég komoly dolgokra világít rá. Vajon várhatjuk-e, hogy egyszer csak betoppan a szőke herceg fehér lovon és „megmenti” az addig unalmas, szürke életünket? Vajon a szerelem nevében megvan-e bocsátva minden? Vajon, amikor a rózsaszín köd elillanása után üres tekintettel nézzük a plafont, ráismerünk-e még magunkra, és nyugodt szívvel jelenthetjük-e ki: „nem bántam meg semmit”?

A legkelendőbb romantikus könyvekben a főhős férfi mindig tökéletes, feddhetetlen, erkölcsös, szívdöglesztő, okos, humoros, hűséges, a kérdés csak az, hány olyan könyv van, ami a végén mégis megcáfolja ezt a „tévhitet”? Vajon ez a könyv melyik kategóriába kerül majd, ha megszületik a második rész? Az biztos, hogy két olyan karakter is szerepel benne, akikért az olvasóknak lehet pártra szakadni, szurkolni és félálomban suttogni a nevüket.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Elgondolkodtatóak! Gábrielben van egy kicsi túlzás, de a végére legalább kapunk némi magyarázatot rá.
Borító: 10/10 Naná, hogy ez tetszett meg a legjobban.
Kinek ajánlom: Szerintem ez amolyan Young Adult könyv, úgyhogy 16-27 éveseknek tudnám ajánlani, főleg lányoknak/nőknek, akik szeretik a romantikus történeteket.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert a közepe táján a nagy romantikázásban kezdtem kicsit unni. Aztán szerencsére ezen átlendültünk – a könyv meg én.

0 Tovább

Keresztes lovag Ajnou Károly idejében

A 2016-ban, a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Visegrádon lovaggá ütött író, Bíró Szabolcs tizenöt kötetesre tervezett történelmi regényfolyamának, az Anjouknak egyik része, jobban mondva előzménykötete a Non nobis, Domine. Ez a regény, bár korábban már megjelent két kötetben Kelet oroszlánja és Az utolsó vörös barát címmel, mostanában került azonban a polcokra átdolgozott, bővített és összevont változatban. Sokaknak talán rémisztő lehet első látásra a közel 800 oldal, mindazonáltal a történelmi regények kedvelőinek kihagyhatatlan darab!

 7 Könyvajánló Háborús Történelmi Magyar SorozatBátorság. ​​Hősiesség. Eretnekség.

1292-ben Bátor Vilmos templomos lovag huszonhárom év távollét után hazatér a Szentföldről Magyarországra – otthon azonban csak halál és gyász várja. A megkeseredett, kiábrándult férfi szárnyai alá veszi és tanítani kezdi elárvult unokaöccsét, hiszen Attilában látja a megszégyenült Templomos Lovagrend új reményét, a tökéletes és gáncstalan harcost. Ám hiába igyekszik az általa helyesnek vélt útra terelni a kisgyermekből lassan férfivá érő növendéket, Attila túlságosan is vágyik a szabad életre. Amikor pedig Vilmos kardját, az ősi családi örökséget elcsenve akar megnyerni egy titkos éjszakai párbajt, nagybátyja büntetésből hosszú útra küldi az olasz énekmondó, Umberto oldalán. Ez az út örökre megváltoztatja Attila életét. Rablógyilkosokkal harcol, csaknem halálos sebet kap, majd megismeri azt az érzést is, amelyre egy templomos lovagnak még csak gondolnia sem szabad: a szerelmet.

A Non nobis Domine a lovaggá cseperedő Attila szemén keresztül mutatja be egy vérzivataros korszak, a XIII. és XIV. század fordulójának háborúit, az Árpád-ház kihalását követő kegyetlen éveket, egy új uralkodói dinasztia felemelkedését és a Templomos Lovagrend bukását. 
Az Anjouk című nagyszabású regénysorozat előzményét, Bíró Szabolcs első történelmi regényének két kötetből eggyé gyúrt kiadását olvasva kibontakozik előttünk a magyar középkor sáros, véres, mégis levendulaillatú világa.

Értékelés:

Sokáig nem tudtam hová tenni a történetet, és eleinte úgy gondoltam, a keresztes hadjáratokról fog szólni, hamar rájöttem azonban, hogy míg az első rész egy magyarországi keresztes lovag felcseperedéséről és férfivá éréséről szól, a kötet második felében Anjou Károly (I. Károly magyar király) koronáért vívott harca, valamint a tartományurakkal való háborúskodás kerül előtérbe – Attila lovag főszereplésével.

Számomra is hihetetlen, hogy munka mellett mindössze pár nap alatt végeztem ezzel a két kötetből egyesített monstrummal, és annak ellenére, hogy nem túl sok romantikus szál van a könyvben (vagy talán éppen azért), kimondhatatlan élvezetet nyújtott számomra az olvasása. Külön értékeltem a történelmi hűséget, és bár eleinte voltak olyan részek, ahol kicsit nyomasztott a sok történelmi információ, a vége felé gond nélkül nyomon tudtam követni a történelmi eseményeket – mi több, felidézte a gimnáziumi töri órák hangulatát.

A kötet első részében Attilát, a felcseperedő keresztes lovagot és nagybátyját ismerhetjük meg. Nyomon követjük a fiú felcseperedését, megismerjük jellemét és céljait, hibáit valamint gondolkodásmódját. Bepillantást nyerhetünk a keresztes lovagi életbe, esküjükbe, neveltetésükbe, ugyanakkor ez a rész már sejteti számunkra, hogy a kötet második felében nem fog velünk kesztyűs kézzel bánni az író. Ekkorra ugyanis átesünk mindazon csalódáson vagy felfedezésen, mint a főszereplőnk és megismerjük az akkori elkeserítő magyarországi helyzetet: Anjou Károly Vencellel (magyar uralkodói nevén László) és Wittelsbach Ottóval (más néven Bajor Ottó) folytatott koronaharcát, valamint a tartományurak túlkapásait és lázongásait, úgy, mint Csák Máté, Kőszegi Iván vagy Kán László. Háborúk, véres csatajelenetek és várostromok vállt vállnak vetve nyerik el az olvasó osztatlan figyelmét, miközben erkölcsi kérdések sora vetődik fel.

Számomra nagy kedvenc lett a könyv, és biztos vagyok benne, hogy sort kerítek majd az Ajnouk trilógiájának elolvasására is, hiszen nem maradhatok oly „tudatlan”, hogy ne tájékozódjak szerelmes hősöm, Attila életének további alakulásáról. Én, aki egyébként is rajong a történelmi kötetekért, ezúttal is adósa maradok egy írónak, aki izgalmas kötetével kicsit visszarepített a múltba, és egy távcsövön keresztül lehetővé tette számomra, hogy kicsit mélyebben beleáshassam magam az akkori történelmi korba. Kétségtelen, hogy remek ajándék/olvasmány bárkinek, aki szereti a szépirodalmat, és nem csak a csöpögős lányregényeket olvassa. Nagy kedvencévé válhat mind a női, mint a férfinemnek, de nagyszerű és érdekfeszítő olvasmány lehet egy, a történelmet szerető (vagy még nem szerető) tizenévesnek is!

„Bíró Szabolcs vállalkozása nem csupán azért tiszteletre méltó, mert hiteles és árnyalt képet fest egy távoli, ám Magyarország számára kulcsfontosságú korról, hanem mert kísérletet sem tesz, hogy elemelje és idealizálja hőseit – esendők és gyarlók ők, akárcsak mi magunk, s talán hibáikért jobban is szerethetők, mint azok nélkül. Kifinomult jellemábrázolás, ravasz, mégis egyenes vonalú történetvezetés, jelentéktelennek tűnő, de sorsfordító részletek, ármány és kaland, szerelem és rettegés, véres csaták és meghitt idill, meg egy csipetnyi misztikum itatják át a regény sorait”
Győrffy Iván, BBC History magazin

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Abszolút kedvenc!)
Karakterek: Emberiek, esendőek, szerethetőek!
Borító: 10/10 Hát persze, mi más hívta fel magára a figyelmem? Személy szerint, ha pl. a nemrég megjelent Ajnou trilógia 3. részének is ilyesmi lett volna a borítója, sokkal hamarabb felfigyelek az íróra és műveire.
Kinek ajánlom: Lásd fentebb ;)
+ pont: Mert amellett, hogy megismertet a történelem ezen részével, szórakoztat, kikapcsol és elrepít.
- pont: Nincs.

0 Tovább

A vérfarkasok és tündék visszatérnek!

Könyvajánló Ifjúsági 4 Fantasy Magyar Romantikus

Jó néhány évvel ezelőtt, mikor megjelent az Alkonyat sorozat, egy egészen új világba léphettünk be, ahol a vérfarkasok (és vámpírok persze) nem valami főgonosz lények, hanem érző, szerethető, romantikus teremtmények. Ezt a vonalat azóta többen is próbálták követni, hiszen nem véletlen, hogy az Alkonyat is nagyot dobbantott és nagy ismeretségnek örvendett az akkori 13-16 évesek körében. Hestia könyve is többek között ezt a romantikus-vérfarkasos vonalat követi, azon kívül, hogy nem csak „Wolferek”, hanem a tündék, törpék és sárkányok világába is elkalauzol bennünket.

Könyvajánló Ifjúsági 4 Fantasy Magyar RomantikusAmikor már azt hiszed, hogy tudod, hogyan fog végződni a történet. Amikor már biztos vagy benne, hogy az utolsó oldalakról csöpögni fog a nyál a tökéletes szerelemtől, akkor fog a feje tetejére állni minden. Amely egy varázslatos világban játszódik, ahol a tündérek nem feltétlenül kedvesek, a vérfarkasok nem feltétlenül vérszomjasak, és ahol az „emberek” nem egy menü az étlapon.

Értékelés:

Először egy részletet olvastam csak a könyvből, hiszen az író elérhetővé tette az olvasók számára weboldalán az első fejezetet, és úgy gondoltam, látok benne potenciált, így megér egy olvasást. Izgalmasan indul a történet, és bár találtam benne helyesírási hibákat, és a kötet sem a vastagabbak közé tartozik, a mondanivalója és története alapvetően érdekesnek találtam.

Kezdetnek az emberek világába csöppenünk, majd lassan, hogy több szereplő bőrébe is bebújunk, megismerjük a Peremet, ahol a különböző világok találkoznak. Nem csak, hogy kicsit elcsatangolunk a Wolferek világába, de megismerjük a tündéket, törpöket, és egy villanásnyi időre egy sárkánnyal is találkozhatunk. Ami tetszett a könyvben, hogy senki sem az, aminek első látásra tűnik, mindenkiben sokkal több potenciál van, és a szálak nem csak a jelenben gabalyodnak össze, hanem kicsit a múltba is visszavezetnek. Viszályok, ellentétek, háborúk, különböző népek harca, szerelem, barátság.

Leginkább fiatalabbaknak ajánlanám a könyvet, tizenéveseknek, akik szeretnének még egy kicsit visszamerülni a vérfarkasok világába. Kedves, talán kissé túl pörgős történet a méretéhez képest. Első regénynek nem rossz, de talán egy kis átdolgozás/javítás/kibővítés nem ártana neki. Háromszor ennyi terjedelemben szívesen olvasnám ugyanezt a történetet. :)

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: Kissé bonyolultak, ha jobban megismernénk őket, jobban kötődnénk hozzájuk.
Borító: 7,5/10 Tetszik a borítókép, de már megszoktam, hogy ott látom a címet és az írót a többi könyv esetében, ezért itt hiányoltam. Puhakötés, és kicsit rövid maga a könyv, de egyébként nem egy rossz minőség.
Kinek ajánlom: Fiatalabbaknak, a fantasy könyvek kedvelőinek.
+ pont: Mert az alapötlet nem rossz, voltak szerethető karakterek és jól indul a történet.
- pont: Mert nagyon rövidnek találtam, jobb lett volna, ha részletesebben ki van dolgozva a történet.

0 Tovább

Félrelépés és lelépés – Már megint Nincs új a nap alatt

Már írtam nektek Vincent & Vincent Nincs új a nap alatt című regényéről, most pedig a Nem volt új a nap alatt került a kezembe. Ha az első rész megosztó és vitára okot adó volt, akkor ez a könyv meg aztán pláne. Milyen, amikor félrelépsz és próbálsz bocsánatot nyerni? Milyen, amikor egy tökéletes házasságban élsz, habzsolod az életet és szórod a pénzt két kézzel? Milyen, amikor már nem ismered a határokat, átléptél egyet, és immár egy borzalmas házasságban élsz? Amikor sorra kapod az élettől a pofonokat, és fogalmad sincs, hogyan állj fel? Most megtudjuk…

„A férfi dolga, hogy megteremtse az otthont. A nő dolga, hogy tényleg otthont varázsoljon belőle. 
A férfi dolga, hogy szárnyaljon és magával ragadja a nőt. A nő adja a szárnyakat és a melegséggel átitatott hátteret. Ezt hívják úgy, hogy párkapcsolat.”  

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma„Ez a könyv nem a fantázia szüleménye. Csupán eltitkolt emlékeket húztunk elő egy régen lezárt fiókból, bebizonyítva, hogy a valóság néha igenis képes túlszárnyalni a képzeletet. Ez az a könyv, amit talán sosem kellett volna megírnunk.” 
/Vincent & Vincent/

A nagy sikerű – Aranykönyv-díjra is jelölt – NINCS ÚJ A NAP ALATT című könyv méltó párját tartod a kezedben. 
Vincent és Vincent elbeszélésein keresztül egy olyan világba csöppenünk, amelyben otthonosan érezhetjük magunkat, hisz mindenki élt már meg hasonló helyzeteket. Lebilincselő, kendőzetlen őszinteséggel, fanyar humorral mesélik el az írók a férfiak ki nem mondott – sokszor szégyellt és eltitkolt – gondolatait a szerelemről, szexről, megcsalásról, boldogságról és bánatról – szinte mindenről, ami egy nő és férfi közötti kapcsolatban megtörténhet.

Értékelés:

Már az első könyvben megismerhettük a két Vincentet:

  1. Vincent, aki azt hitte, egyszer megtalálja az igazit… Ő az, akinek a leghosszabb kapcsolata 3 év volt, szerintem képtelen rendesen elköteleződni – szerintem. Megszámlálhatatlan nője volt, amit már egy olvasó számára lehetetlen nyomon követni, és többnyire róla szól az első könyv.
  2. Vincent, aki azt hitte, már megtalálta az igazit… Ő az, aki tizenakárhány évig boldog házasságban élt, míg el nem váltak, van egy fia, és többnyire róla szól a második könyv.

Tulajdonképpen én első és második résznek nevezem a könyveket, de valójában egymástól függetlenül is olvashatók. Az első könyv azt hiszem, egy kicsit lazább volt, míg a második teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Már korábban is érdekelt például, 2. Vincent hogyan gazdagodott meg, hogy olyan kacsalábon forgó háza van medencével meg minden, és nagyon jó, hogy erre most választ kapunk, ugyanis megtudjuk, hétköznapi pénztárcából hogyan szedte meg magát, mik voltak a mozgatórugói. Persze, ebbe nem megyünk bele részletesen, de tény, hogy ebben a részben sokkal jobban megismerjük 2. Vincentet, az életét, és a személyiségét – annak több oldalát is.

Nyomon követjük 2. Vincent életét, házasságát, félrelépését, meggazdagodását, valamint azt is, amikor éjjel-nappal piásan szórakozva szórják a pénzt és már nem ismernek határokat. Aztán az is, ahogy szépen tönkremegy a házasságuk – mint ahogy azt már az első könyvből is tudhattuk. Számomra az volt az érdekes a könyvben, hogy mennyire megosztott 2. Vincent viselkedése. Az elején volt, hogy teljesen unszimpatikus volt, mert képtelen a nadrágjában tartani… Aztán kezdtem kicsit megérteni és megkedvelni. Aztán rájöttem, hogy nagyon jó apa, és voltak olyan évei a könyvben, amikor nagyon megszerettem őt, és úgy gondoltam, rendben van. Aztán egyre jobban ráztam a fejem, és bevallom, arra gondoltam: tessék, itt egy gazdag pasas meg a neje, azt se tudják, mit csináljanak jó dolgukban. Buli-buli, prostik, buli, pia, részegség, pia, drog, pia, buli… minden hétköznap. Egy, az igát húzó, hétköznapi, dolgozó olvasónak ez azért egy kicsit durva, főleg, hogy már nem huszonévesekről beszéltünk. Most megtudhatjuk, tényleg ilyen a hű-de-gazdagok élete? Itt kezdtem megutálni 2. Vincentet. Aztán… Kezdtem megsajnálni, mikor végre magához tért, kezdtem szurkolni neki, és kezdtem nagyon-nagyon megutálni a feleségét.

Könyvajánló Magyar Felnőtt 5 Dráma

Olyan sok érzelmi vihart képes kiváltani ez emberből ez a könyv, hogy ezt nehéz szavakba önteni. El is gondolkodtam ezen az egészen, hogy szabad-e ítélkezni. Mondanám, hogy nem, hiszen mindenkinek megvan a maga sötét múltja, megbánt tettei, nekem is, én is csináltam orbitális butaságokat, és mégis, néha úgy gondolom, ha nem ítélkeznék – legalább csak magamban ciccegve -, nem lenne egy, a fejemben felállított erkölcsi norma, akkor nem lenne mihez tartanom magam. Talán ugyanúgy szétcsúsznék, mint 2. Vincent, elveszteném a fonalat. Mindenkivel megtörténik életében, hogy elveszti azt a bizonyos fonalat, már nem tudja, mi a helyes, mi nem, vagy csak már nem is érdekli. Úgy gondolom, ha épp tudom, hogy mi helyes és meg tudom ítélni, hogy XY aztán nagyon erkölcstelenül viselkedik, talán akkor járok éppen a helyes úton. Mert nincs mit a szememre vetni.

Amikor ilyeneken gondolkodsz egy könyv olvasása folytán, még ha kicsit meg is utálod a főszereplőt, együtt tudsz érezni vele. Szóval néha utáltam, néha megvetettem, elítéltem, megsajnáltam, majd szurkoltam neki, megbocsátottam, elfogadtam. Mintha olyan lenne ez a könyv, mint egy párkapcsolat és egy szakítás. Sok bosszúságon rágod át magad, mire el tudod engedni és el tudod fogadni.

Félreértés ne essék, nagyon tetszett a könyv! Az, hogy ilyeneken el tudja gondolkodtatni az embert és képes (akár ellentétes) érzelmeket is kiváltani az emberből, talán példa nélküli. Mondanám, hogy inkább férfiaknak ajánlom az olvasását, de így utólag azt mondom, nagyon tanulságos lehet bárkinek. Mivel ez egy igaz történet és valós dolgokról szól, olyan következtetéseket vonhatunk le belőle, amiket a saját életünkkel kapcsolatban is tudunk hasznosítani.

Ami pedig 1. Vincentet illeti, ebben a könyvben nem kapott akkora szerepet, és ami azt illeti, nem igazán tudtam már, mikor melyik nő van a képben, és nem emlékeztem rájuk az első kötetből, vagy épp ennek az elejéről. Nekem kicsit már sok volt. Az egyetlen dolog, ami zavart, hogy szerintem ez a két Vincentes történet élvezhetőbb lenne két külön könyvben, megérdemlik, hogy a történetüket külön értékeljük és jegyezzük meg. (Bár tény, hogy az elsőben inkább 1. Vincent kap szerepet, a másodikban pedig 2. Vincent – ahogy magamban neveztem őket.)

 Már csak az a kérdés, mi újság most Vincentékkel? A könyv végén kiderül...

Mások molyos véleményei:

„Először is azzal kezdeném az értékelésem, hogy ez a könyv egy teljességgel valós és igen tanulságos könyv. Sok olyan helyzetek, részletek, akár a szösszenetek is, amik benne vannak a mindennapokban, találkozhatsz ezekkel, vagy lehettél már ilyen helyzetben. És rá is ébreszt dolgokra, ami miatt másképpen látsz dolgokat, másképpen éled meg azokat, amiket esetleg még nem tapasztaltál. Büszkén mondom, hogy a topp 5-ben nálam az első helyen áll. Imádtam az első könyvet is és tűkön ülve vártam mikor lesz második része a könyvnek.”

„Mit mondhatnék még, olvasva az előttem szólókat?? 
Azt gondolom semmit, amit még nem írtak volna le. Pontosan olyan ez most, mint a könyv, semmi olyan nincs benne, amit így vagy úgy, az emberek többsége át ne élt volna már. Ismerős helyzetek, szituációk, előzmények és következmények. Mindezek helyettünk kimondva illetve leírva, kendőzetlenül, meztelenül (konkrétan itt-ott pucéran).”

„Ez a könyv az amit kár lett volna kihagyni.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Nagyon sok érzelmet képesek kiváltani belőlünk, tudjuk őket szeretni és utálni is egyszerre.
Borító: 9/10 Illik az első kötethez, kicsit vastagabb is.
Kinek ajánlom: Nőknek és férfiaknak egyaránt! Nagyon tanulságos!
+ pont: Mert elgondolkodtatott, megbotránkoztatott és néha meg is nevettetett.
- pont: Mert így utólag, én két külön könyvbe szedtem volna 1. és 2. Vincent történetét.

0 Tovább

Férfiak a nőkről kendőzetlenül - avagy a szingli nő három típusa?

Vincent & Vincent Nincs új a nap alatt című könyvére magam sem tudom miért, de csak nem rég figyeltem fel, mégpedig az új könyvük, a Nem volt új a nap alatt okán. Mindkettőről bőven fogok írni nektek; egyelőre az első részt sikerült „kivégeznem”, és összességében nagyon érdekes, igaz történeteket feldolgozó olvasmány, amely elgondolkodtat a saját jelenünkkel és múltunkkal kapcsolatban is.

Könyvajánló felnőtt magyar 5 romantikus25 ezer Facebook-rajongó nem tévedhet!

Hogyan is éli meg egy férfi?

Ez egy különleges könyv. A te könyved! 
Miért? 
Mert férfiak írták nőkről. 
Férfiak, akikkel már te is találkozhattál! 
Ezeket a történeteket az élet szülte, nem fantázia.

Emberi érzések és kérdések, szerelemről, csalódásról, megcsalásról, lelki és testi kapcsolatokról.

Néha miért megy nagyon jól a szex, néha pedig miért nem tud működni?

Vincent & Vincent elbeszéléseiből kiderül, hogy milyen érzés, amikor egy férfi igazi Casanova, és milyen, amikor csak egy küszködő vesztes, egy szánalmas lúzer.

Tanulságokkal és sajátos humorral teli kalandokon keresztül megtudod, hogyan is éli meg egy férfi.

Legyen Tiéd ez a könyv, legyenek Tieid a történetek, és rájössz, az élet, az a nagy játékos megtanítja, hogy nincs új a nap alatt.

Veled is megtörténhet vagy könnyen lehet, hogy már meg is történt!

Értékelés:

Azt hiszem igaz az, amit ebben a könyvben is írnak, hogy ha 10 évvel ezelőtt elkezdtem volna mindenféle hajszálmeresztő dolgot összehordani, találgatni, mi minden fog velem történni az életben, biztos, hogy alulmaradtam volna az Élet fantáziájához képest. Pont ez a csodálatos és egyben rémisztő benne.

Vincent és Vincent két középkorú férfi, akik összeültek, hogy megírják közös élettörténetüket úgy, hogy kicsit összemossák ezt a két szereplőt. Bepillantást nyerhetünk különböző kalandjaikba, iskolás/főiskolás éveikbe, kapcsolataikba, egy házasságba, egy hosszabb párkapcsolatba, néhai szerencsétlenkedésükbe és bizonytalanságaikba. Végigkövetjük tinédzserkori kicsapongásaikat, vagy, hogy akkoriban hogyan szereztek pénzt a csóró kamaszok. Megtudjuk, mi jár egy férfi agyában, amikor egy szingli nőre próbál vadászni, például, hogy milyen kategóriába lehet sorolni Vincenték szerint a szingli nőket – és úgy istenigazából nem igazán tudtam ezzel ellenkezni. Voltak részek, amikor kifejezetten szimpatizáltam ezzel a két fiatal sráccal, később viszont el-elkövetnek olyan hibát is, amiért egy nő szemében nincs bocsánat.

Az biztos, hogy ezzel a könyvvel mi, nők egy olyan torzított szemüveget veszünk fel, amellyel képesek vagyunk fordítva gondolkodni, férfiaggyal, ha csak egy pillanatra is, márpedig ezt nem sok könyv képes elérni. Azzal az egy tézissel nem tudtam egyetérteni, mely szerint minden nő egyforma, és nincsen olyan, hogy valaki komolyan gondolja, hogy „nem ilyen vagy nem olyan vagyok”, hiszen kivételek mindig vannak. Ha minden nő ilyen furcsa lenne, mint ahogy Vincenték látnák, nem lennének normális családanyák. Szerintem, fiúk az a baj, hogy rossz helyen kutakodtatok. Aki normális, érett, felnőtt kapcsolatra vágyik családostól meg minden, annak nem a húszévesek között kell kutakodni, végképp nem a tűsarkús-picsás húszévesek között – de ez már csak az én szubjektív véleményem.

Könyvajánló felnőtt magyar 5 romantikus

Az már csodálatos szerintem, ha tudunk vitatkozni egy könyvvel – hát én tudtam, illetve tudnék. Sokszor tényleg egyetértettem a srácokkal, rengeteg elmebeteg nő van, és az már egyszer biztos, hogy mindenkinek van egy kis defektje. Ez nem igazán korfüggő, szerintem tényleg mindenkinek van. Néha csak a fejemet fogtam Vincenték egy-egy csajnál való próbálkozásuknál (hogy ne már, nem látod, hogy nem erre a nőre van szükséged?), máskor szurkoltam, hogy sikerüljenek a dolgok, de valahogy soha semmi nem úgy történt, ahogy azt szerettem volna. Talán azért, mert az életet sem lehet irányítani. És, hogy nincsen új a nap alatt? Bizonyos kor fölött tényleg nincs. A fiataloknak még van, az a csoda korszaka.

Kiknek ajánlom a könyvet? Férfiaknak és nőknek egyaránt. A férfiak talán jól szórakoznak majd rajta és felidéz ezt-azt a fiatalkorukból, vagy saját magukat látják majd ebben a hibrid főszereplőben. A nők egy kicsit megismerhetik a férfi gondolkodásmódot, nem egy ráerőltetett, hanem egy gördülékeny, érthető és megérthető stílusban. Nekem tetszett, és kíváncsian várom a folytatást, amelyre mihamarabb sort is kerítek.

Végezetül dióhéjban elárulom nektek, Vincenték milyen 3 típusú szingli nőt különböztetnek meg a regényben:

  1. Kategória (kb. 20-tól 27 évesekig) – A rögtön szerelmesek
  2. Kategória (kb. 27-től 40 évesekig) – Neked mi a defekted
  3. Kategória (kb. 40 éves kor felett) – A hiénák

Hogy ezzel egyetértetek vagy vitatkoznátok? Van-e alapja? Olvassátok el a könyvet és ítélkezzetek ti!

Más molyok véleményei:

"Ez a könyv maga a nagybetűs ÉLET! Azt gondolom, hogy mindenkinek más élményt fog adni a könyv olvasása korosztálytól függően. Van aki már megérte a könyvben leírtakat és van aki majd meg fogja :) 
Felnőtté válás, kapcsolatok, érzelmek és érzések, szerelmek, szakítások, újrakezdés, hullámhegyek és hullámvölgyek. De vajon hogyan éli meg ezt egy Férfi? 
Azt gondolom, hogy ezt mi Nők sokszor szeretnénk tudni. "

"Érdekes volt kicsit visszamenni az időben, nosztalgiáztam is az én kolis éveimről, nevettem sokat, bólogattam is sokat, de azért olykor cöngettem is. :D 
Valóban reális képet kapunk a nők bizonyos csoportjairól, de azért a könyv vége felé én ráeszméltem arra is, hogy megismertem a férfiak egy típusát is."

"És tényleg így van. Nincs új a nap alatt. 
Azért halkan megjegyezném, hogy kivételek mindig vannak! Kivételek, akiknek megadatott, hogy elsőre minden megy mint a karikacsapás, és boldogan élnek, míg meg nem halnak. Sajnos nem ez a gyakori."

"Amikor a kezembe fogtam a könyvet,vegyes érzések kavarogtak bennem. Nem tudtam,hogy akkor ez most egy 'mesélős', vagy valamilyen nagy filozofikus gondolatokat boncolgató könyv lesz-e. Így, most azt mondhatom, hogy talán egy kicsit mindkettő… Két különböző életút segít megérteni, vagy éppen felismerni, hogy tényleg „nincs új a nap alatt”. 
Egyes részek kiváltották belőlem a „basszus, ez már velem is megtörtént” reakciót, mások pedig igazi újdonságként értek. Szerintem ebben a könyvben mindenki talál legalább egy olyan momentumot (de leginkább többet), ami már neki is megvolt az életében. 
Summa summarum, mindenképp érdemes elolvasni, és egy kicsit elmerengeni azon: ezek után valójában van-e új a nap alatt?"

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó!
Karakterek: Igaziak, akár találkozhattunk is már velük. Néha én is elgondolkodtam, vajon összefutottam-e már velük, de szerintem még nem.
Borító: 9/10 Igazából a borító nem rossz, csak kicsit rövid a könyv, mondjuk a betűk is kicsik.
Kinek ajánlom: Nőknek és férfiaknak egyaránt!
+ pont: Mert engem tényleg elgondolkodtatott a saját életemmel kapcsolatban.
- pont: Talán szerettem volna, ha ezeknek a két összemosott férfi életéből létrejött történetnek, avagy történetek összességének van egy szép kerete.

0 Tovább
«
123
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Madarak ​a dobozban
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.