Facebook Twitter Addthis

Jodi Picoult és Samantha van Leer - Sorok között (részletes ismertető)

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági KalandAz igazi tündérmesék nem a nyúlszívűeknek valók. Ezekben a gyerekeket boszorkányok falják fel és farkasok kergetik; a nők kómába esnek vagy éppen gonosz rokonaik áldozatául. Valahogy mégis minden fájdalom és szenvedés megéri, amikor a mese jóra fordul, és boldog vége lesz. Hirtelen nem számít, ha az ember négyest kapott a francia röpdogára, vagy ő az egyetlen lány a suliban, akinek nincs randija a bálra. A boldog vég jóvátesz mindent. De mi van, ha ez mégsem a vége?


Delila éppúgy gyűlöli a sulit, amennyire szereti a könyveket. Van is egy nagy kedvence, amivel képtelen betelni. Ha valaki – különösen a népszerű lányok közül – megtudná, hányszor olvasta el újra és újra a könyvtár poros mélyéről előásott tündérmesét, a poklok legmélyebb bugyrába száműznék… örökre.

Delila számára ez a mese mégis több papírra vetett szavaknál. Persze ebben is van egy jóvágású (oké, dögös) királyfi, fényűző palota és elvetemült gonosztevő, mégis olyan, mintha valami mélyebb jelentése lenne. Delila egy napon azt is megtudja, mi ez. Mint kiderül, a nem is olyan szőke herceg nemcsak valóságos, de nagyon szemrevalónak találja tizenöt éves olvasóját. Csak hát… egy világ választja el őket egymástól. Így aligha működhet…

A New York Times sikerszerzője, Jodi Picoult ezúttal a lányával, Samantha van Leerrel közösen írt klasszikus tündérmesét – egyedülállóan modern hangnemben. Az olvasót rövid úton elvarázsolja egy olyan kamaszlány története, aki kész átkelni valóság és fantázia határán, hogy a legnagyobb veszedelmek árán is ráleljen a boldogságra.

Értékelés:

„CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.”

Jodi Picoult, a méltán sikeres író és lánya, Samantha van Leer elkápráztató mesekönyve nem csak a gyerekeknek, de a felnőtteknek is könnyen a szívébe lopja magát, hiszen minden olvasó életében legalább egyszer eljátszadozik a gondolattal, milyen lenne, ha kedvenc könyvének főszereplője életre kelhetne, milyen lenne, ha a mese a valóságba szőné magát, és a herceg az olvasót választaná kedveséül. Jodi Picoult elmondása szerint a fantasztikus illusztrációkkal, amelyeket Yvonne Gilbert készített – aki olyan könyveket is illusztrált, mint pl. Hans Christian Andersentől A vadhattyúk -, a keménykötéssel és a figyelemfelkeltő inicálékkal azt szerette volna elérni, hogy ez a könyv ne csak a jelenkor, de még az utókor számára is ékes dísze lehessen a könyvespolcnak:

„Olyan könyvet szerettünk volna, mint azok a lélegzetelállító századfordulós művek Arthur Rackham színes illusztrációval.”

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

Miután kinyitottam a könyvet, bevallom, jómagam is álmélkodva néztem a lapokat, és máris úgy éreztem, mintha egy régi-régi mesét olvasnék, s szinte éreztem a kakaóval teli bádogbögre anyagát az ajkamon, mint amikor nagymamám fűzfája alá telepedtem egy-egy könyvvel. Miután a papírborítást óvatossági okokból lehámoztam, egy, a régi könyvekre jellemző tapintású, lila színű borítót kaptam cirádás betűkkel, ami személy szerint sokkal jobban megvett, mint a kortárs „öltözete”.

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

(Egyébiránt itt egy kép az eredeti, külföldi borítóról:)

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland

Elárulom, hogy Jodi nem tévedett, hiszen magam is azon somolyogtam a könyv olvasása közben, mennyire jó lesz, ha a saját kislányomnak olvasom majd ezt a történetet, és milyen csodás, hogy talán az ő kedvence éppen ez a gyönyörű könyv lesz a sok közül; ez a valóra vált tündérmese. Tény, hogy azt mondják, ne a borítójáról ítéljük meg a könyvet, mégis, aki ezt kézbe veszi, kénytelen tisztelettel bánni vele, mert olyan, mint egy régi ékszer, amit nagyanyánk poros ékszerdobozából emelünk ki. Gyermeki vidámsággal vetettem bele magam, és legszívesebben a Holdra vonultam volna el mindenki elől, nehogy közben megzavarjanak és vissza kelljen csöppennem a valóságba. Végre újra gyerek lehettem!

A könyv hátteréről, születésének körülményeiről rögtön a bevezetőben olvashatunk:

Könyvajánló 6 Romantikus Ifjúsági Kaland„Los Angelesben turnéztam, amikor megcsörrent a telefonom. „Anya – mondta a lányom, Sammy -, azt hiszem, van egy egész jó könyvötletem”" – írja Picoult.

„Nem mintha annyira meglepődtem volna. Három gyermekem közül Sammy az, akinek mindig is határtalan volt a képzelőereje. Míg más kölykök plüssökkel játszottak, Sammy elrendezte a játékait a házban, hogy komplett tablókat hozzon étre – a játék mackó megsebesült és a Mount Everest csúcsán ragadt, ezért egy mentőkutyának fel kellett másznia érte. Másodikban a tanítónője felhívott, hogy legépelném-e Sammy meséjét. Mert, mint kiderült, negyven oldal hosszú. Amikor hazaküldte a lányommal, valami kusza összevisszaságra számítottam, ám ehelyett nagyon is összefüggő történetet olvastam egy kacsáról és egy halról, akik a tóban találkoznak, majd a legjobb barátok lesznek. A kacsa meghívja a halat vacsorára, amire a hal szívesen el is menne, csakhogy kételyei támadnak: s ha én leszek a vacsora?

Ez, hölgyeim és uraim, igazi nagybetűs KONFLIKTUS – olyasmi, amit nem lehet tanítani.”

„… Így hát... amikor azt mondta, van egy érdekes könyvötlete, figyelmesen hallgattam. Mondjak valamit? Megérte. Mert mi van, ha a szereplők tényleg önálló életet élnek, miután a könyv fedele lecsukódik? Mi van, ha az olvasás azt jelenti, hogy újra és újra eljátsszák ugyanazt a szerepet – ám ettől még ugyanúgy vannak álmaik, reményeik, vágyaik, céljaik, melyek messze túlmutatnak szokványos szerepükön?”

Hát így kezdődött ennek a fantasztikus könyvek a története, valahol, egy tinédzserlány fejében, akit a genetika és a sors elképesztő képzeleterővel áldott meg.

Bevallom, mindvégig azt gondoltam, én aztán rájövök, hogyan szabadul majd ki a főszereplő herceg a mesekönyv lapjai közül, de őszinte leszek, csúfos kudarcot vallottam, mert egyik ötletem a másik után foszlott semmivé, miután mindegyik próbálkozás sikertelennek bizonyult.

Összességében azt mondanám, hogy gyermekeknek varázslatos olvasmány, de még a felnőtteket is képes kicsit visszarepíteni a gondtalan múltba nagymama házi süteménye mellé, a frissen kelt kenyér és a régi olvasmányok emlékei közé, amikor épp így bújtunk a fotelbe, vagy épp a padlásszobában kucorodva belemerültünk régi mesekönyveink világába. Ki ne szeretné megismételni ezt az élményt?

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Mestermunka, az iniciálék feldobják, az illusztrációk pedig elkápráztatóak. Külön köszönöm a kemény borítót!!!
Kinek ajánlom: Gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek.

+ pont: Mert pár órára gyerek lehettem ismét, és mert annyira szép a könyv, hogy nem győzöm hangsúlyozni, milyen öröm kézbe venni a kötetet.
- pont: Nekem nem kelt életre a hercegem.

0 Tovább

Caroline Kepnes - Te (részletes ismertető)

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma RomantikusJoe Goldberg, egy kis East Village-i könyvesbolt eladója egy nap úgy érzi, valóra vált az álma, mikor besétál a boltba egy fiatal írópalánta, Guinevere Beck. Beck megtestesíti mindazt, amire Joe valaha is vágyott: gyönyörű, vagány, okos, és hihetetlenül szexi – egyszerűen tökéletes. 
Joe rafinált módon kezdi behálózni Becket, és hála a lány okostelefonjának, Instagram-, Twitter- és Facebook-fiókjának, hamarosan sikerül is közel kerülnie hozzá. De Joe még sokkal többre is képes, hogy hatalmába kerítse rajongása tárgyát. 

És vajon Beck valóban olyan angyali és ártatlan teremtés, amilyennek Joe látja? Vagy ő még sokkal sötétebb titkokat rejteget?

Caroline Kepnes kötete vérfagyasztó beszámoló a könyörtelen, eszelős szerelemről. Betekintést enged egy mániákus elméjébe, hasonlóképp, mint John Fowles híres regénye, A lepkegyűjtő. Perverz módon romantikus thriller, amely az utolsó oldalig izgalomban tartja az olvasót.

Értékelés:

Vajon mi az a keskeny határ, ahol elválik egymástól a szenvedélyes szerelem és a megrögzött zaklatás? Végtelennek tűnő olvasmánylistám során aligha találkoztam olyan könyvvel, mint Caroline Kepnestől a Te című regény, ámbár ha nagyon hasonlítani akarnám valamihez, talán a Zabhegyező jut róla eszembe. Úgy szippant egy őrült elmebeteg agyába a történet, úgy olvasom Joe mondatait, amelyeket megrögzöttsége tárgyához (személyéhez) intéz, hogy közben irracionális módon mégis neki szurkolok. Bár a moly.hu-n elég vegyes értékelést kapott a könyv, én keveslem az ott kapott 78%-ot, és igazán nem értem, hogy azoknak, akik néhol vontatottnak érezték a könyvet, mi a problémájuk. Talán az, hogy nem olvasnak elég szépirodalmat, talán az, hogy ez könyv annyira egyedi, hogy nehéz megemészteni.

Bámulatos, hogy a korábban forgatókönyvíró Kepnes ilyen könyvet tudott elsőként az asztalra rakni. Pajzán, vérlázító, magába bolondító, profán és megőrjítő stílusa felett egyszerűen nagyon nehéz napirendre térni – jó értelemben véve. Nem mondom, hogy nem pironkodtam néha, mikor egy-egy full szexuális töltetű részt olvastam (18 éven aluliaknak ezért sem ajánlom!), ugyanakkor emiatt (is) és az egyébként meglehetősen racionalista ábrázolása miatt úgy éreztem, ez egy „igazi” könyv. A főszereplő Joe kendőzetlen (kicsit kattant) megfogalmazásain át az élet bárdolatlan mivolta üvölt a képünkbe a könyvön keresztül. Hol van már az agyoncsépelt romantika, a csöpögő, nyálas történetek, a „minden túl tökéletes” világ? Komoly hiba szerintem a kortárs irodalomban, hogy minden túl tökéletesnek ábrázol, épp úgy, mint a reklámok, vagy a filmipar, s mint így, az emberek nem képesek kellőképpen értékelni a saját, egyszerű életüket. Ha valami igazán profán, már-már vulgáris, de legalább élethű könyvre vágyunk, ami minden elképzelésünket meghaladja, akkor ez egy tökéletes könyv erre.

Alapvetően ismertek már annyira, hogy tudjátok, nem szeretem a krimiket, viszont szó szerint rajongok a pszichológiai témájú könyvekért, úgyhogy nagy áhítattal vetettem magam bele egy pszichopata elméjébe. Csak azon csodálkoztam, hogy nem én voltam az egyetlen olvasó, aki a könyv olvasása folytán neki szurkol, sőt, mi több, olyan kommentet is olvastam, amelyben valaki azt írta, hogy néha azt kívánta, bárcsak őt szeretné valaki ennyire, mint ahogy ez az eldurrant agyú Joe szereti rajongása tárgyát.

De vajon hol húzódik az az egészséges határ, amikor még csak-csak normálisnak mondható, ha beleolvasunk más üzeneteibe? Mikor mondható még csak szerelemnek, amikor folyton a másikra gondolunk, képtelenek vagyunk kiverni a fejünkből, és mikor válik őrületté ez az úgymond szerelem? A másik e-mailjeinek olvasása, minden lépésének követése, amikor már a gondolatait akarjuk a magunkénak tudni, és legszívesebben magunkba szippantanánk szőröstül-bőröstül, az már megszállottság?

Nem is tudom, hogyan fogalmazhatnám meg az ellentétes érzelmeimet egészen pontosan, mikor olvastam ezt a könyvet. Néha egyszerre szurkoltam a főszereplőnek, hogy jól alakuljanak a dolgok, és boldog, szerelmes happy end legyen, miközben tudtam, már csak a borító miatt is, hogy ez a könyv még tartogat nem is egy-két borzalmat az olvasója számára.

Olyan érzés volt olvasnom, mintha valakinek a bőre alá bújnék, mintha végre valaki annyira őszintén tárná elém minden egyes rejtett kis gondolatát, minden bűnét, vágyait, undorító szokásait, ahogy semmilyen más formában senkinek nem teszi az ember – csak és kizárólag saját magának.

Tényleg egy másik ember fejébe repített és ez egyszerre rémisztő és csodálatos. Lenyűgözött, és sokkal többet érdemelne, mint csupán 78%.

Nagyon nehéz műfajilag besorolni, mert van benne némi plátói romantika, némi thriller, némi pszichológia. Mindenképpen tudom ajánlani a különleges könyvek és a thriller, pszichológia műfajok rajongóinak, de feltétlenül csak 18 év felett, s ezt nem csak a szexuális tartalmak miatt mondom.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Hátborzongató!!! És tökéletes a történethez. Szép kötés, jó lapok, megfelelő margószélesség.
Kinek ajánlom: 18 éven felülieknek!!! Thriller kedvelőknek, vagy, akik szeretik a pszichológiai könyveket, esetleg valami hátborzongatóan újra vágynak.

+ pont: Mert még nem olvastam ehhez foghatót.
- pont: NINCS.

 Egyéb:

135x210 mm, 400 oldal, ára: 3.699,- Ft

Könyvajánló 6 Felnőtt Thriller Dráma Romantikus

0 Tovább

Mary Jo Putney - Fekete özvegy (részletes ismertető)

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat TörténelmiDaniel Herbert egy londoni estélyen pillantja meg Jessie Kelhamet. A koromfekete, visszafogott báli ruha ellenére Jessie pillantásában valami sokat sejtetőt és valami ismerőset vél felfedezni. Találkoztak már vajon korábban is? 
Az asszonyt rögtön a szájára veszi a város: karikatúra készül róla, amint halálos csókú özvegyként új áldozatra vadászik. Daniel nem tudja, hogyan viszonyuljon Jessie-hez, vonzza, ugyanakkor tart is tőle, úgy érzi, nem hozzá való. És bár a legszívesebben visszamenekülne orvosi hivatása védőbástyái mögé, úgy dönt, az összes kockázatot vállalva szívét adja a nőnek. 

Maga sem tudja azonban mi vár rá: újabb és újabb titkok tárulnak fel Jessie korábbi életéből, a múlt árnyai mindig az asszony után nyúlnak. Lehet-e egyáltalán esélyük így a boldogságra? 
Mary Jo Putney regénye finoman és érzékenyen ábrázolja azt, hogy két óvatos, a múltban sokat szenvedett ember is képes az újrakezdésre, és a régi fájdalmakat leküzdve boldog szövetségben élhet.

„Mary Jo Putney a New York Times bestsellerszerzője. Angol irodalmat és ipari formatervezést tanult a syracusai egyetemen, utána dizájnerént dolgozott Kaliforniában és Angliában, majd Marylandbe költözött. 1987 óta az írásnak él, ez idáig több mint negyven regénye jelent meg. Munkássága elismeréséül 2013-ban elnyerte az amerikai romantikus regényírók szövetségének életműdíját.”

Értékelés:

Mostanában elég sok tiniknek szóló regényt olvastam, ami ugyan jó kikapcsolódás, néha azonban igénylek valami komolyabbat is. Így akadt a kezembe az Elveszett Lordok 7. része, a Fekete özvegy. Bár jómagam más részt nem olvastam a sorozatból, de gondolom, akik igen, azok már tudhatták, hogy mire számítsanak, én pedig úgy gondolom, nem ez volt az utolsó, amit ebből a sorozatból a kezembe vettem.

Annyi biztos, hogy mindig is szerettem az 1800-as években játszódó történeteket, a könyveket és a kosztümös filmeket egyaránt, így cseppet sem idegenkedtem, amikor kezembe vettem a könyvet. Talán csak a múltba kalauzolása miatt, de olvasása folytán néha olyan érzésem volt, mintha egy régi, iskolai kötelezőt olvasnék, és ez tőlem inkább bók, semmint lealacsonyítás, ugyanis nagyra becsülöm a régi, klasszikus könyveket. A történet 1806-ban majd ’13-ban játszódik, főszereplője egy özvegy báróné (Jessie) és egy doktor, aki teljesen váratlanul, unokaöccse halála okán kapja meg a bárói címet (Daniel).

A történet egyáltalán nem mentes romantikától, szenvedélytől, gyilkosságtól, nyomozástól, mindazonáltal kicsit más ahhoz képest, mint amire számítottam. Azt gondoltam, hogy egy prűd könyvet veszek majd a kezembe, ahol az is csodának számít majd, ha egy-egy hölgy bokájáról olvashatok, így meg is lepődtem, amikor kendőzetlenül szenvedélyes jelenetek közepébe csöppentem, na de ne szaladjunk ennyire előre. Imádtam, hogy végre egy helyszín- és személyleírásokban is bővelkedő könyvet kaparinthattam meg; magam elé képzeltem az elképesztő báli ruhákat, miközben teljesen azonosulni tudtam Jessie-vel és gondjaival, végig reménykedtem benne, hogy jól alakul majd a sorsa. Nem is tudom, hogy írjam le, de (talán a néhol szabadosabb fogalmazás miatt) úgy éreztem, mintha egy klasszikus, nagyra becsült mű stílusa keveredne a modern irodalom bizonyos elvárásaival. Történésnek, izgulásnak nem volt híja, mi több, a könyv végén már annyira vártam a végkifejletet, a megnyugvást, hogy sebesen faltam a sorokat, s természetesen nem kellett csalódnom. Azt azért muszáj megjegyeznem, hogy én kicsit még toldottam volna pár oldalt a végére, mert úgy éreztem, hirtelen szakad minden a nyakamba és ér véget minden, jó lett volna a végkifejletet kicsit tovább húzni, várni kicsit a megoldásra.

Ami tetszett benne, hogy visszarepített 1813-ba, megismerhettem az akkori kor udvarlási és öltözködési szokásait, életmódját, beszédstílusát, környezetét, rangjait. Talán minden lány titkolt vágya, hogy hercegkisasszonynak (vagy ez esetben bárónénak) képzelhesse magát, elvegyüljön a báli közegben, és jóképű úriemberek közül válogathasson, mindazonáltal a történet koránt sem ennyire klisés, hiszen a báróné özvegy, a kislánya és az élete veszélyben, és sürgősen megoldást és menedéket kell találnia. Daniel, az újdonsült bárói címet kapott orvos pedig próbál megbirkózni a friss kihívásokkal és megtalálni azt a nőt, aki segítségére lehet majd a birtokai irányításában.

A könyv olvasását tudom ajánlani középkorúaknak, idősebbeknek, akik nehezen találnak a friss megjelent könyvek közül kedvükre valót, valamint a fiataloknak, akik szeretik ezt a korszakot, és valami másra vágynak a tömérdek ifjúsági könyv után.

 Személy szerint elégedett voltam vele, és volt olyan jelenet, ahol kifejezetten kuncogásra, máskor bosszankodásra késztetett, miközben végig szurkoltam, hogy mindenki elnyerje méltó jutalmát vagy éppen büntetését.

Ami a borítót illeti, lényegében nem rossz, nagyjából illik a sorozat többi részéhez, azonban úgy gondolom, nagyobb olvasóközönséget fogott volna meg az eredeti, angol borító itthon is - ez persze csak szubjektív vélemény, de én legalábbis úgy gondolom, az a borító jobban tükrözi a könyv valóját.

Az angol borító tehát:

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat Történelmi

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 8/10 – Szép, kellemes borító és jó a kötés is, az egyetlen zavaró számomra az volt, hogy a lapok hátulján lévő szöget átlátszott kicsit. Egyébként könnyen lapozható és nem esnek ki a lapok.
Kinek ajánlom: Akik szeretik a „kosztümös” filmeket és könyveket, a régi időket, a komoly, irodalmi olvasmányokat.

+ pont: A végéért, amikor már csak úgy faltam a sorokat és vártam, hogy minden a helyére álljon.
- pont: Amiért úgy éreztem, tovább is lehetett volna húzni a végkifejletet, a végén hirtelen jön minden hatás és történés, egyszerre, ömlesztve.

0 Tovább

Sophie Kinsella - Hová lett Audrey? (részletes ismertető)

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma Ifjúsági

Könyvajánló Young adult 4 Romantikus Dráma IfjúságiAudrey hetek óta nem teszi ki a lábát a lakásból. Édesanyja szerint olyan, akár egy törött porcelánváza. A szomszéd srác szerint olyan, akár egy lökött celeb, aki napszemüvegben ül az elsötétített szobában. Linus szerint pedig olyan, akár a rebarbara, ami csak árnyékban érzi jól magát. A pszichológusa szerint… na, azt inkább hagyjuk. Audrey szorong és pánikol. Mindentől és mindenkitől. A számítógépes játékokra rágyógyult öccsétől, a női magazinokból nevelődő anyjától, a sportkocsikról álmodozó apjától, de legfőképpen Linustól, akinek olyan a mosolya, akár egy gerezd narancs.
Audrey valahol útközben elvesztette önmagát, és úgy tűnik, minden összeesküdött ellene, de egy váratlan találkozás, egy óvatos séta a Starbucksba és egy szintén különös srác közeledése talán mindent újraírhat a lány életében.

Értékelés:

Sophie Kinsella, a Boltkóros könyvsorozat szerzőjének új könyvét, a Hová lett Audrey? című könyvét kifejeztten fiataloknak írta. Erről a könyvről nagyon sok pozitív véleményt olvastam, és molyon is 86%-os értékelést kapott. Tulajdonképpen egy kellemes hétvégi, délutáni olvasmány, amely többek között olyan problémákat boncolgat, mint a tinédzsereken elhatalmasodó gépfüggőség, a kirekesztettség, depresszió, zaklatás és mentális problémák.

A főszereplő Audrey-t valamilyen megrázkódtatás éri, ami három lány iskolatársával kapcsolatos. Az azonban nem derül ki a könyvből, hogy pontosan micsoda, pedig nagyon szerettem volna tudni, hogy az alapján értékeljem a történteket, mi mennyire volt reális; érdekelt volna, hogy mi volt az, ami miatt ez a fiatal lány annyira súlyosan megsérül lelkileg, hogy gyógyszereket szed, pszichológushoz jár, és még a lakásból is nehezen tud kilépni. Végig arra vártam, hogy legalább az utolsó oldalon kiderül, de sajnos ez nem történt meg. Ezt leszámítva egyéként tetszett a történet, érdekes, hogyan teszi túl magát Audery a történteken, és elszomorító, ahogy megtudjuk, milyen komoly lehet a szorongás, a pánikbetegség egy tini életében. Nekem egyébiránt főleg az Audrey testvérével, Frankkel kapcsolatos történetrész tetszett, a gépfüggőség leírása. Frank tipikusan egy olyan tinédzser, aki képtelen videojátékok nélkül létezni, egész addig, míg kénytelen boldogulni nélküle. Egyébiránt itt meg kell jegyeznem, nekem zavaró volt, hogy Audrey a történet szerint 14 éves, Frank pedig 15, a borító hátulján Franket mégis az öccseként emlegetik. Ráadásul a borító rikító, sárga belseje is zavart olvasás közben, mert végig magamra vonta a figyelmet, de lehet, hogy ezzel csak én voltam így.

A szülők párbeszédein jót derültem, számomra ők voltak a leginkább szerethető karakterek, kicsit feldobták a könyv problémákra összpontosító hangulatát. Tény és való, hogy sok igazságot fogalmaz meg az élettel kapcsolatban. Az egyik ilyen, ami nekem személy szerint tetszett, amikor Audrey anyja elmondja, hogy nem csak Audrey élete, hanem mindenki másé is egy hullámzó grafikon. Ez nem a depresszión múlik, sajnos ettől nem lehet „megszabadulni”, nem lehet kivitelezni, hogy az életünk csak és kizárólag felfelé íveljen. Többek között erről is szól a felnőtté válás, hogy realizáljuk magunkban, az élet gyakran tartogat mélypontokat is: egyszer fent, egyszer lent. Ezt muszáj elfogadnunk és megküzdenünk vele, mindazonáltal ez egy teljesen normális és hétköznapi dolog, ami mindenki mással is így van.

Ami a gépfüggőséget illeti, szerintem manapság rengeteg szülő tanácstalan ez ügyben, szóval ilyen szempontból is útmutató lehet a könyv. Hogyan kell ezt kezelni? És ha a gyerekeink egész nap csak a gép előtt ülnek, hogyan tudnánk egyáltalán közelebb kerülni hozzájuk? A szülők már azt sem tudják, min játszanak a gyerekek. Mégis hogyan lehet ezt a generációs különbséget áthidalni, vagy mit lehet annak érdekében tenni, hogy a valós dolgokra is ugyanúgy fordítson időt a kamasz gyerekünk?

Ezek alapján leginkább tiniknek vagy szülőknek ajánlanám a könyvet. Nincs benne felszabadító katarzis, és bár  megjelenik benne szerelmi szál, nem is mondanám, hogy kifejezetten arra koncentrál, mindazonáltal Linus karaktere meglehetősen szimpatikus volt.

Ez a történet egy hétköznapi (de kissé vakvágányon lévő) háromgyermekes család életéről szól.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 8/10
Moly.hu-n elért százalék: 86%
Borító: 7/10 – Kívülről egész jó, de nekem nagyon zavaró volt, hogy a borító belső része rikító sárga, és egész végig olvasás alatt magára vonta a figyelmem. Jobban örültem volna kékeszöldnek, hiszen az is megjelenik a borítón. A lapok hófehérek, én jobban szeretem alapból az érdes, sárgás lapokat, de egyébként rendben volt.
Kinek ajánlom: Tiniknek, vagy szülőknek, akik tinikkel küzdenek éppen.

+ pont: A karakterekért.
- pont: A rikító sárga borítóért, és azért, mert nem derül ki, mi történt Audrey-val.

Egyéb:
Kiadó: Libri Könyvkiadó Kft. 
Oldalak száma: 300
Borító: KARTONÁLT
Súly: 350 g
ISBN: 9789633105917
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2015
Fordító: Pritz Péter
Eredeti cím: Finding Audrey

0 Tovább

Zoe Sugg - Girl online (részletes ismertető)

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7A brit kisvárosban élő Penny Porter úgy akarja legyőzni szorongásos rohamait, hogy blogot indít, és ismeretlenekkel osztja meg érzéseit, gondolatait. GirlOnline álnéven bele is vág, de egy szerencsétlen baleset elrettenti a folytatástól.

Penny és családja a karácsonyt New Yorkban tölti, ahol a lány megismerkedik (és fülig beleszeret) egy izgalmas és sármos zenész srácba. Pár nap alatt megfordul velük a világ, Noah a legjobb dolog, ami Pennyvel történhet, és a lány azonnal világgá is kürtöli újdonsült boldogságát a blogon… csak azt nem sejti, hogy ezzel lavinát indít el, és nemsokára több ellensége lesz, mint ahány barátja…

Vajon megbízhatsz a legjobb barátodban, ha a szerelem a tét? És a szerelmedben, ha a boldogság?

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

AMIT ZOELLÁRÓL TUDNI ÉRDEMES…​

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Értékelés:

Ezt a számomra nagyon kedves könyvet egy háromórás vonatúton kezdtem el olvasni. Engem a 41. oldalnál vett meg magának, amikor is félhangos, visítós-vinnyogós röhögésemet próbáltam meg vörösödő fejjel visszafojtani, amitől szerencsétlen hatvanas éveiben járó utastársaim nehezen tudták eldönteni, hogy mégis mi bajom van, hát még a szemben ülő egyetemista srác. Az arckifejezésüket pontosan nem tudom leírni, mert nem mertem rájuk nézni, félve, hogy akkor még jobban elkap a röhögés, de az tény, hogy hamar eltelt az a 3 óra, a maradékot pedig későbbre tartogattam, amolyan csillogó szemekkel, hogy „hú, de jó lesz.” A regény második fele egyébként már annyira nem a humorra koncentrál, hanem inkább arró szól, amit fentebb említettem, tehát az internet, a negatív emberek, fröcsögő kommentek, pár perces híresség hatásáról a bloggerekre, tinikre.

Hadd kezdjem azzal, hogy nekem nagyon tetszett ez a téma, nem hiába, hiszen magam is (gyakran negatív kommentekkel) küzdő blogger vagyok, és még véletlenül sem lettem volna a (szívemhez annyira hozzánőtt) főszereplő, Penny helyében, amikor az internetes közösség ellene fordul. Szerencsétlen lány borsos árat fizet a pillanatnyi hírességért, ráadásul, ahogy mondani szokták, bajban ismerszik meg az ember, még a barát is, hiszen nincs is annál rosszabb, amikor még számítani sem tud a barátaira. Zoe arról is ír, milyen, amikor kinövünk egy barátságot, amikor a saját barátaink támadnak hátba, és néha sajnos észre sem vesszük, hogy a negatív hangulatunk oka gyakran a baráti körünkben keresendő. Az emberek hatással vannak egymásra, a jó/rosszhangulat ragadós, a szavaknak pedig éle van.  A kedves szavak épp annyira képesek talpra állítani valakit, mint amennyire ledönteni lábáról egy egyébként magabiztos embert.

Pennyt, a főszereplőt egyébként egyből a szívembe zártam, a visítva röhögős eset bizonyítja, hogy jót derültem a szerencsétlenkedésein – amiről megsúgom, hogy sajna magamra ismertem. Igen, bevallom, én is képes vagyok mindent eltörni, leverni, felborítani, de krízishelyzetekben azért még kamaszként sem voltak ennyire kínos beszólásaim, vagy igen? :D Szerencsére, ebből kinőttem, leszámítva az „elefánt a porcelánboltban” effektust.

Igazából nem csodálom, hogy ennyi példányszámban kelt el a könyv, egyrészt azért nyilván, mert Zoénak rengeteg követője van a közösségi oldalakon, másrészt pont egy olyan témát boncolgat, amely manapság igencsak aktuális. Tele van az internet bloggerekkel, na, meg blogoló tinikkel, Facebook kommentekkel, az emiatt depresszióba eső kamaszokkal és így tovább… Sajnos tény, hogy az emberek szája előbb beszél, mint ahogy azt az agyuk átgondolná, és nem veszik figyelembe, hogy megbánthatnak másokat a megjegyzéseikkel, vagy, hogy mindennek milyen komoly következményei lehetnek. Nem gondolják át, hogy az internet épp annyira valóságos tud lenni, mint a való élet, hogy a bántó szavak épp annyira bántanak, mintha valaki az arcunkba mondaná azt, a különbség annyi, hogy sajnos az interneten kevésbé cenzúráznak az emberek, kevésbé szólalnak meg illedelmesen. Sokkal több a fröcsögés, támadás, irigység, féltékenység, és ami az egyik személynek csak egy komment, másnak az bántó és lehúzó vélemény lehet. Az emberek gyakran olyan módon fejtik ki hozzászólásokban a véleményüket, ahogy pedig azt face to face nem tennék.

Mindenképpen tudom tehát ajánlani a könyvet tiniknek, fiataloknak, de még korombeli 20-30 éveseknek is, vagy az éppen nosztalgikus korszakukat élő 30 felülieknek. Az elején igencsak szórakoztatott, megnevettetett, a közepén megmelengette a szívemet, a vége előtt felkavart, felidegesített, felzaklatott, a végén pedig hála az égnek, megnyugtatott. Igazából többet kaptam, mint vártam, mert az első pár oldal elolvasása után őszintén szólva nem vártam, hogy jó lesz, de a 41. oldal után már kétségem sem volt efelől. Mindenképpen beszerzem majd a következő részt, ha megjelenik.

Romantikus Könyvajánló Ifjúsági Young Adult 7

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Vacilláltam 6 és 7 között, de végül a max pontos 7 lett. )
Történet: 9,3/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 85%
Borító: 8/10 – Szép a borító elöl, csajos, de engem személy szerint zavart hátul a kék alapon piros szöveg, mert nekem ettől nehezen olvasható volt.
Kinek ajánlom: Tiniknek, huszonéveseknek, csajoknak. Ez egy igazi csajos könyv, amin lehet nevetni, idegeskedni és végül megnyugodni.

+ pont: Amiért ilyen jó hosszú, és bőven akad olvasnivaló.
- pont: Az felzaklatós rész miatt, amitől én is ideges lettem, de hát ebből látszik, hogy jól van megírva, emiatt igazán nem tudok haragudni.

Utóirat: Ha érdekelt a könyvajánló, olvasd el holnapi cikkemet a gyűlölködő internes kommentekről is, melyhez egy videót is linkelek majd. A posztot ITT tudod majd elolvasni. Like-old a Facebook oldalam, ha nem akarsz lemaradni róla! :)

0 Tovább

Veréb Emese – Segítség, már megint egy gyökérrel járok! (részletes ismertető)

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Egy lánynak háromfajta srác létezik az életében. Az egyik az, aki miatt azt fogja hinni, hogy a hiba benne van, és sosem lesz elég jó senkinek. A második az, aki a csillagokat is lehozná neki, de mégsem lobbant lángra benne semmilyen tüzet. És lesz a harmadik, aki nem lesz tökéletes, aki nem meseszerűen bukkan majd fel, hanem akkor, amikor már lemondtál róla. Akivel a tökéletlen dolgok is tökéletesek lesznek, akivel a percek éveknek tűnnek, akire a szívét minden félelem nélkül, bármikor rábízhatja.

Már kifejtettem egy korábbi posztomban, hogy nem igazán szoktam kortárs magyar könyveket olvasni, de ezt mostanában (hála az égnek) sokadszorra szegem meg, és ez azért van, mert úgy fest, több olyan értelmes magyar könyv jelenik meg a könyvesboltokban, amik felkeltik az érdeklődésemet – többnyire magánkiadásban. Tudni kell, hogy én a saját bőrömön tapasztaltam, mennyire nem egyszerű a magyar kiadóknál labdába rúgni, már csak azért sem, mert félnek. Félnek attól, hogy amit csak úgy kiadnak, egy magyar írótól, nem lesz nyereséges, nem lesz keresett, ezért többnyire csak külföldi könyvek (jobb esetben bestsellerek) fordításait adják ki, azzal nagyon nem lőhetnek mellé. Amit magyaroktól látok nagyobb kiadóknál könyveket, azok vagy celebkönyvek, vagy fogalmam sincs, hogy sikerült. A magánkiadással kicsit az a baj, hogy az is ki tudja adni a könyvét, aki nem tehetséges, de sok pénze van, ezzel azt akarom mondani, hogy tényleg nehéz dolgunk van, ha jó kortárs könyvet akarunk olvasni, én mégis mostanában igyekszem felkutatni őket, például ezt is. 

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Értékelés:

Veréb Emese könyve úgy került a látóterembe, hogy sok könyvmoly társam érdeklődött ez iránt a könyv iránt, hogy kinek van meg, ki mit gondol róla, ezért is döntöttem úgy, hogy nosza rajta, nézzük meg, miféle. Először az ismertetőt olvastam el, aztán az írónő Facebook oldalán szerencsémre nagyon sok idézettel találhattam szemben magam, amik annyira megfogtak, hogy egyből úgy éreztem, ezt érdemes lenne elolvasnom. Valahogy, miközben az idézeteket olvastam tőle, úgy éreztem, mintha csak rólam írt volna, "igen, ezt már én is sokszor gondoltam" így, vagy, hogy "de jó, hogy ezt valaki rajtam kívül is megfogalmazta".

Ma délután kezdtem neki a könyvének. Bár a borító első látásra inkább tizenéveseknek szól, én mégis az idézetektől felbuzdulva bizakodva kezdtem bele az olvasásba huszonöt éves létemre, és nem bántam meg. Talán a papír vékonysága miatt a kötet első látásra rövidnek tűnik, azonban 193 oldal, tehát bátran kijelenthetem, hogy még egy hozzám hasonlóan gyorsan olvasó embernek is minimum 4 órájába telik elolvasni, de szünetekkel együtt lesz az 5 is; azoknak, akik lassabban olvasnak, nyilván több. Az első pár oldal ugyan még nem igazán tudott beszippantani (de hát ez nagyon sok könyvnél jellemző), a felénél azonban már annyira beleéltem magam, hogy nem tudtam letenni. El sem tudom mondani, mennyiszer éreztem úgy, hogy én vagyok a főszereplő, vagy, hogy bárcsak odamehetnék hozzá és megmondhatnám neki, hogy szerintem mit vagy hogyan tegyen, vagy éppenséggel mit ne tegyen. A fejemben milliószor elmondtam, hogy „Neee, kérlek, ne tedd!”, mintha bármi hatásom is lehetett volna a történet alakulására. Mivel az utolsó oldalon a 27 éves írónő megjegyzi, hogy a regény igaz történetet dolgoz fel, így már utólag nem csodálkozom el rajta, hogy hogyhogy ennyire hiteles a történet. Most már tudom, azért, mert nem teljesen fikció. Ez a könyv tényleg úgy mutatja be a „gyökér” pasikat, a huszonévesen való szerencsétlenkedést a szerelemben, az érzést, ahogy a férfiak ki-be járkálnak az életünkben, ahogy az valószínűleg mindenkivel megtörtént. Sok részlet a saját életemre emlékeztetett, talán emiatt is volt az, hogy nagyon könnyen azonosulni tudtam a főszereplő lánnyal; és az sem volt ritka, hogy néha hangosan kuncogtam egy-egy beszólásán, úgyhogy külön örülök, hogy épp nem egy tömegközlekedési eszközön olvastam, mert a vigyorgó, vörösödő fejem igencsak magára vonta volna utastársaim figyelmét.

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Sokszor írtam már arról, milyen könyvet vegyünk a tini lányunknak, hát íme, itt egy, amit még mi, huszonévesek vagy harmincasok is elolvashatunk lelkifurdalás nélkül. Mondjuk az tény, hogy negyven évesen a borítót leplezném egy kicsit a férjem elől, de egyébként tényleg remek délutáni/hétvégi, kikapcsolós olvasmány, amin jót lehet derülni, nosztalgiázni. A végkifejletet illetően mást vártam volna, tulajdonképpen én arra számítottam, hogy más férfivel lesz majd a nagy Happy End, de lehet, hogy csak azért, mert velem ez másként történt. Jó hír, hogy több kellemes hímegyed is feltűnik a történetben, aztán lehet „vitázni”, kinek ki a kedvence.

Ezek után kíváncsian várom Veréb Emese – A Happy End után című könyvét, ami szintén itt vár a polcomon. Az idézetek, amik először megfogtak a regényben nem okoztak csalódást, és az elsőre vékonynak tűnő kis könyv kellemes meglepetéseket és mosolyokat tartogatott számomra.

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó (de már áthajlik a Kedvencek közöttbe)      Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 93%
Borító: 7/10 – Nem rossz, de szerintem a könyv sokkal többet rejt, mint amennyit a borító sejtet.
Kinek ajánlom: 14-60 éves lányoknak/nőknek, akik szeretik a szerelmes történetet, vagy éppen most élik át, vagy szeretnének nosztalgiázni, vagy azoknak, akik szeretnének nevetni.

 + pont: Megnevettetett! Végre nem egy erőltetett poénnal telezsúfolt könyv, ott van humor, ahol kell, hogy legyen.
- pont: Csak egy icipicit, de kicsit húztam volna töltelékkel a történetet, mert olyan jó volt olvasni, és még olvastam volna több részletet, több évet.

Egyéb információ: A könyv egyébként nem egy nagy összeg, jelenleg 1490 Ft+ postaköltség:

http://www.gyoker.colorcom.hu/info.php

Könyvajánló 5 Ifjúsági Humor Romantikus Young adult Magyar

0 Tovább

Brigitte Riebe - A három grácia (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet„Egy titokzatos, maszkot viselő férfi különleges kéréssel fordul a híres wittenbergi festőhöz, Lucas Cranachhoz: egy képet szeretne, amely a három gráciát ábrázolja – meztelenül. A felkérést még szokatlanabbá teszi, hogy a megbízó azt is meghatározza, kik legyenek a modellek.

Cranach mester az egyik legényét, a prágai Jan Semant bízza meg azzal, hogy elnyerje az asszonyok beleegyezését, és lefesse őket. Ám Jan alig fejezi be az első grácia portréját, a modellt holtan találják a folyóparton. Amikor aztán a második modell is eltűnik, felbolydul a város, és kezdetét veszi a hajsza a gyilkos után, amelynek során nemcsak Jan élete, de újdonsült szerelme is veszélybe kerül.

Brigitte Riebe (A boszorkány és a herceg) izgalmas történelmi regénye felvonultatja a reformáció korabeli Wittenberg híres figuráit: Martin Luthert és a feleségét, Katharina von Borát; a későbbi választófejedelmet, I. János Frigyest és a feleségét, Klevei Szibillát; Melanchthont és Lucas Cranachot, miközben érdekes tablót fest a városról és annak mindennapjairól is.”

Értékelés:

Mindig is szerettem a történelmi regényeket, különösképpen azokat, amelyek festőkről szólnak – hiszen magam is kitanultam ezt a szakmát. Egyik ilyen kedvencem Dallos Sándortól A nap szerelmese és Az aranyecset, és örömömre szolgál bejelenteni, hogy most már belépett a sorba Brigitte Riebe: A három grácia című, most megjelent könyve is. Nagyon vágytam már egy ilyen könyvre, ami amellett, hogy szépirodalom, történelmi, ráadásul még olyannyira is magába szippant, hogy nem bírtam letenni. Míg egyébként Dallos Sándor könyvei - amik Munkácsy életéről szólnak regényesen -, nem tartalmaznak sok fikciót, hanem inkább a tényekre fókuszálnak, és azt regényesítik meg, addig A három grácia könyv „személyében” egy, a szereplők voltától eltekintve fiktív, történelmi krimit tarthatunk a kezünkben. Gyönyörű, hömpölygő körmondatok ötvözve a nyugodni nem hagyó krimivel, amely így valóban nem mindennapi; ráadásul a történelem és festészet iránti szomjamat is kellőképpen csillapította. Tudni kell, hogy (ahogy a könyv végén is megjegyzi az írónő, és mint én is említettem), sok valóban élő személy szerepel a könyvben, úgy, mint, János Frigyes, Luther Márton (és felesége, Szibilla), valamint természetesen Cranach, a festő, akinek festménye (amely a borítón is megjelenik) a regényt is ihlette.

„Számos, a regényben szereplő személy valóban élt. Ez ugyanúgy vonatkozik János Frigyesre, a későbbi választófejedelemre, mint ifjú feleségére, Klevei Szibillára. Természetesen Martin Luther és felesége, Katharina von Bora asszony is történelmi személyek…”

„…Ezeknek a személyeknek az ábrázolásakor számomra az volt a fontos, hogy ne a sokszor leírtakat adjam vissza változatlan formában, hanem új, eddig nem megszokott nézőpontból mutassam be a családot. Katharina kétgyermekes fiatal anya, akinek meg kell tanulnia, hogyan éljen híres férje mellett, de ránehezedik a növekvő háztartás teljes gondja is. Az ifjú Katharina még nem a mogorva „Käthie”, akit más szövegekből ismerünk, és írá közben nagyon a szívemhez nőtt.”

Mindenekelőtt hadd hajtsam fejem a General Press könyvkiadó előtt, ugyanis fenomenális ötlet volt, hogy valóban Cranach: A három grácia című festményét tették a borítóra – nem úgy, mint a külföldi verziókban.  A festményről tudni kell egyébként, hogy 24x37cm mestermunka, amely egészen 2010-ig magántulajdonban volt, mikor is a párizsi Louvre megvásárolta. Bár eredetileg a négymillió euró nem volt meg a kép megvételéhez, internetes adományok segítségével összegyűjt a hiányzó egy millió euró, így a múzeumnak sikerült megvásárolni a képet, az adakozóknak pedig lehetőségük van az általuk támogatott műalkotás külön megtekintésére.

A történetről annyit, hogy végig magával ragadott, rögtön visszarepültem az 1500-as évekbe, ráadásul bökkenő nélkül, még csak rá sem kellett hangolódnom. Annyira természetesen szól hozzánk a szöveg (ezúton is köszönet a fordítónak, B. Szabó Károlynak), mai nyelvezetű, mégis finom, jól megmunkált, hogy nem kellett homlokráncolva újra olvasgatnom a mondatokat, hogy megértsem, még egy kimerítő nap után sem. Így tehát rögtön a szívembe zárhattam a történetet a menekülő apácákról, a festőről, Luther feleségéről és nem utolsósorban a festő, Cranach jobb kezéről, Janról – aki véleményem szerint sokak kedvenc szívtiprója lesz a történetben. Az írónő rendkívül profi abban, hogy egy történelmi krimiben hogyan rejtse el a szerelmi szálakat ráadásul úgy, hogy azok egyáltalán ne legyenek zavaróak, mint a buta amerikai filmekben, amikor a legostobább és legveszélyesebb szituációkban csókolóznak a párok. Bátran tudom ajánlani tizenéveseknek, huszonéveseknek, harmincasoknak, nagymamáknak, nagypapáknak, tulajdonképpen minden felnőtt vagy majdnem felnőtt korosztálynak. Azok, akik nem sajnálják rá a pénzt, azoknak minőségi (mind megjelenésileg, mind tartalmilag) kötet gazdagítja majd a polcukat, de bátran merem ajándékba is ajánlani, szülőknek, nagyszülőknek.

A legérdekesebb az volt benne, hogy én azért nem túl sűrűn olvasok krimit, és bár ebben van gyilkosság, nehéz csak és kizárólag ebbe a kategóriába sorolni, mert egyszerre művészettörténeti, történelmi, szerelmes regény és krimi is, mégis, valahogy nagyon le tudott kötni a gyilkossági szál is – rám nem feltétlenül jellemző módon.  

Rosszat nem igazán tudok mondani róla, talán, hogy sejtettem kicsit, ki a gyilkos. Egyébként nyilván rájöttetek, hogy Jan a kedvencem a történetben és Susanna, az (egykori) apáca.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 - Cranach: A három grácia című festményéből készítette Kiss Gergely a borítótervet, ami így frappáns, és nagyszerűen illik a történethez. A kötet keménykötésű, igazi szépség a könyvimádók számára, és nagyszerűen lehet benne gyönyörködni a könyvespolcon.

Kinek ajánlom: Idősnek, fiatalnak, aki szereti a történelmet, vagy a festészetet vagy a szerelmi történetet, vagy a krimit, szóval gyakorlatilag mindenkinek! Aki szereti a szépirodalmat, a gyönyörködtető könyveket, amikkel lehet dicsekedni, mert van tartalma is!

 + pont: Terjedelem, borító, kötésminőség.
- pont: Nincsen. Azért lehet adni mínuszt, mert nincs második rész? :D

 Egyéb információ:

Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2016
Súlya: 486 gramm
Dimenzió: 145mm*200mm*30mm
Terjedelme: 400 oldal

0 Tovább

A gazdag emberek boldogabbak?

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Bizonyára sokunkban megfordult már a gondolat, és évtizedek óta viták gócpontja a kérdés, hogy vajon a pénz boldogít-e, vagy másképp megfogalmazva, vajon a gazdag emberek boldogabbak-e, mint a szegényebbek.

Persze nem is kérdés, hogy ilyenkor nem kifejezetten a pénzre gondolunk, hanem talán az érzésre, hogy bármit birtokolhatunk, vagy a javakra, amelyeket ők birtokolnak: szép, adósságmentes ház, drága autók, értékes tárgyak, stb. Nem titok, hogy a szegényebb ember sorsát megkeserítik a számlák, az adósságok, hogy majdnem üres a hűtő, de biztos vagyok benne, hogy bár a gazdagoknak van mit a tejbe aprítani, amit azonban Isten az egyik részről megad, a másikról talán elvesz. Ismerek például egy olyan milliomost, aki annyira pénzhajhász lett már, hogy csak többet és még többet akar felhalmozni, miközben a családjával elfelejt időt tölteni, és talán már fogalma sincs arról, hogyan kell kiélvezni a pénz előnyeit. Azt hiszem, a pénzgyűjtés is lehet egyfajta függőség, amibe ha belekeverednek, nem tudnak leállni vele. Biztos, hogy egy gazdag családban a gyerekek bármilyen anyagi dolgot megkaphatnak, de nem biztos, hogy meg tudják beszélni a szüleikkel, hogy miért szomorúak, nem biztos, hogy abban a házban is olyan meghitt a családi ölelés. Azt hiszem, az ember természeténél fogva olyan, hogy amikor baj ér minket, akaratlanul is összefogunk, megöleljük egymást, támogatjuk egymást, hogy együtt kibírjuk. Ha nincs ez a hajtóerő, ha minden tökéletesen rendben, előtérbe kerül az önzőbb énünk, és talán a család helyett többet gondolunk magunkra.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Persze, nem általánosítani akarok. Rengeteg boldog és boldogtalan szegény és gazdag ember van, de egyet egészen biztosan megmondhatok: a kocka mindig fordul. Az életünk egy hullámzó grafikon, ahol a magas- és mélypontok különböző sebességekkel váltják egymást.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

Még tinédzser voltam, amikor rájöttem, hogy az irigység, mint olyan, egy teljesen fölösleges érzés. Nem éri meg irigykedni bárki másra, mert egyrészt nem tudhatjuk, hogy a felszín alatt milyen problémák bújnak meg nála is, másrészt akár, még, ha jobb is most annak a másik személynek, a kocka mindig fordul. Nem tudom, ki mondta egyszer, hogy a boldogság nem egy állapot, hanem egy döntés.

Blog Könyvajánló Dráma Romantikus 4

E. Lockhart: A hazudósok című könyvét olvastam a minap, amiben adott egy hihetetlenül gazdag család, egy sziget, nénikék, bácsikák, kamaszok és gyerekek. És a versengés az örökségért, az egymás eltiprása, és az igazi boldogság szem elől tévesztése. Rengeteg embernek útmutató lehetne ez, hogy rájöjjenek, talán több okuk lenne a boldogságra, mint gondolnák. Nem sok mindent mondhatok a könyvről anélkül, hogy lelőném a poént, a végkifejletet, s bár 89%-ot kapott a moly.hu-n (amit én is megítélek neki), és az olvasók váltig állítják, hogy a végén hatalmas csavar van, én azért már a negyedénél rájöttem a csavarra. Nem tudom, hogy ez most vajon az én „szerény zsenialitásom”, vagy akik rájöttek a végére, azok nem hangoztatják, de még így is olvasmányos és tanulságos történet volt, sokak számára könnyfacsaró.

0 Tovább

Örökletes betegségek és a gyermekvállalás

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Kevesebb nagyobb dilemma létezhet az életben, mint mikor olyan szülők gondolkodnak a gyermekvállalásról, akiknél az egyik – vagy rosszabb esetben mindkét fél – örökölhető betegségben szenved. Olyan ez, mint üvegszilánkon táncolni, mert bármelyik döntést hozzuk is meg, mindkettő fájdalmas.

Ha csak kis százalékban is, de esély van rá, hogy a rákos megbetegedés vagy a bipoláris zavar vagy bármilyen betegség öröklődik a gyermekben, megéri világra hozni? Megéri kockáztatni? Mi történik, ha a két fél megfogadja, hogy sosem lesz gyerekük és mégis, a Sors máshogy rendeli. El kell vetetni a babát? Meg kell tartani? Milyen alapon kellene dönteni egy magzat sorsa felől? Meg kellene neki adni az esélyt az életre még úgy is, ha lehet, hogy később, mondjuk bipoláris vagy rákos lehet? Vagy Isten már meghozta a döntést, amikor a baba mindennek ellenére megfogant?

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

Ka Hancock – Üvegszilánkon táncolni című könyvében egy bipoláris zavarral küzdő, de szerethető, erős és nagyszerű férfi, aki „képes átúszni a betonon is”, valamint egy hihetetlen lelkierővel rendelkező, céltudatos, kedves nő kerül ez elé a döntés elé. A férfi naplóbejegyzésein és a nő szemszögéből keresztül is két szemüvegen át olvashatjuk a történetet. Lenyűgöző, ahogy az író képes papírra vetni a bipoláris zavarral küzdő férfi zavarodott, kusza gondolatait, betegségének fázisait, félelmeit, és mégis képes megértetni az olvasóval, hogy a főszereplő Lucy miért is szereti annyira ezt a tökéletlen férfit. Még, ha az elején bizonytalan is voltam a választásában, a könyv végére már teljes mértékben megértettem, és rájöttem, hogy egyszerűen képtelen volt máshogy dönteni. Amikor beleszeretünk valakibe, akkor nem mérlegelünk, nem készítünk ellene-mellette listát, hanem csak sodródunk az árral, és teljesen mindegy, hogy az a szakadékba vagy az egekbe visz-e minket, nem tehetünk semmit. Csodálatos, hogy a két szereplő el tudta fogadni egymást a hibáikkal együtt: a férfi a nőt, akinél bármelyik pillanatban felütheti a fejét a rák, a nő a férfit, akinek betegsége különböző fázisaiban erős hangulatingadozásai vannak és élete végéig gyógyszereken él. De hogy lehet szeretni egy olyan férfit, aki hol mániákus, hol depressziós, hol normális, és ezek az állapotok fokozatosan váltják egymást?

És hogy lehet helyesen dönteni, vagy egyáltalán dönteni egy ilyen helyzetben a gyermekvállalásról? Aki egy könnyed hétvégi olvasmányra vágyik, annak biztosan nem ajánlom ezt a könyvet, de aki nem fél a néha könnyet facsaró történésektől, kellőképpen megacélozott a lelke ahhoz, hogy magához engedje ezt az érzelemdús, lélekmelengető és elgondolkodtató könyvet, vagy érez magában kis filozofikus hangulatot, hogy elgondolkodjon a helyzeten, annak minden bizonnyal a kedvencei között landol majd.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma 5

„Lucy, minden házasság tánchoz hasonló; időnként bonyolult, máskor csodás, ám az idő túlnyomó részében igencsak eseménytelen. Mickey-vel viszont lesznek idők, amikor üvegszilánkokon táncoltok majd. Fájni fog. Két lehetőséged van: vagy elmenekülsz ez elől a fájdalom elől, vagy szorosan összekapaszkodtok, és együtt táncoltok át a következő biztos helyre.”

Lucy Houstonnak és Mickey Chandlernek nem lett volna szabad egymásba szeretniük, még kevésbé összeházasodniuk. Mindkettejüket hibás génekkel sújtotta ugyanis a sors: a férfi bipoláris személyiségzavarral küzd, a nő családjában a mellrák szedi áldozatait. Ám amikor Lucy huszonegyedik születésnapján útjaik összetalálkoznak, fellángol a szikra, és többé le sem tagadhatják az egymás iránti vonzalmukat.

Eltökélten és megfontoltan küzdenek azért, hogy a kapcsolatuk működhessen, ezért írásba foglalják az ígéreteiket. Mickey szedi a gyógyszereit. Lucy nem hibáztatja azért, ami felett nincs hatalma. A férfi őszinteséget fogad. A nő türelmet. Mint bármely házasságban, nekik is vannak jó, rossz és néha nagyon rossz napjaik. Annak érdekében, hogy megbirkózhassanak az egyedülálló kihívásokkal, szívszaggató döntést hoznak: nem vállalnak gyermeket.

Amikor azonban Lucy megjelenik egy rutin orvosi vizsgálaton, olyan meglepetés éri, ami mindent megváltoztat. Mindent. Egy pillanat alatt értelmüket vesztik a szabályok, és ők ketten kénytelenek újradefiniálni a szerelem valódi lényegét.

0 Tovább

1944 – Menekülés a II. világháború idején

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Sok történet szól a második világháborúról, de azok az emberek, akik akkor még éltek, ma már nincsenek köztünk, hogy ezt elmesélhessék.

Elterjedt általánosítás, hogy az amerikaiak nem sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről vagy bármely más ország történelméről. Ezért lepett meg, amikor Karen White, a New York Times bestsellerszerzője a Köztes idő könyvében egy mai, bimbódzó szerelem és testvérharc történetébe beleszövi Helena néni, az idős magyar néni történetét, aki 1944-ben menekült el Magyarországról és már hetven év is eltelt azóta, hogy őrzi a titkait, és senkinek sem beszél az ő és a nővérei menekülésének történetéről. Kivételesen egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami nem a koncentrációs táborokról, hanem a menekülésről szól, és nem akkor és ott játszódik, hanem egy idős, megtört lelkű, reményvesztett nő emlékein keresztül láthatjuk az akkori Budapestet, a Lánchidat, a macskaköves budai utcákat, a félelmet, a reményt és rettegést. Külön tetszett a történetben, hogy távol marad az általánosítástól – mint ahogy az a történetből kibontakozik majd a végére, hiszen ugyanúgy jelen van a zsidó férfi és a náci katona. Míg a könyvet olvastam, szinte szemem előtt láttam nénit fiatalkorában nővéreivel, ahogy ülnek a zongora előtt a budapesti kávéházban, ahogy gyerekként az Úri utcai lakásukban élnek, és szinte úgy éreztem, mintha velük együtt én is elvesztettem volna azt a kort, azt az otthont – ahová soha nem térhettek vissza.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Eleanor, aki a nénit ápolja, szép lassan megismerkedik a magyar történelemmel, s ahogy a néni, úgy lassan ő is túlteszi magát az élet veszteségein és megtanul megbocsátani önmagának.

A kedvenc részem az egész könyvből az, amikor Eleanor, az amerikai nő Helena néninek a Monti csárdást játssza el zongorán. Miközben én is meghallgattam a művet az interneten, akaratlanul is elfogott az a torokszorító érzés, amit az írónő átadni próbált – és át is adta. Szinte éreztem a lapokon keresztül a hatalmas ház kissé dohos szagát, szinte láttam a festményeket, és hallottam a zongoraszót. Láttam az ott ülő fiatal, megtört nőt, és láttam az idős nénit, aki az öreg, ráncos kezére nézve szinte el sem tudja hinni, hogy megöregedett. Úgy emlékszem a tekintetére, amikor 1944-ről mesél, mintha magam ültem volna ott az ágya szélén.

Kevés ennyire megrázó, magával ragadó, különleges és sokatmondó történetet tartottam még a kezemben. Szeretném mondani, hogy kinek ajánlom, de igazából kivétel nélkül mindenkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinak, nőnek, mindenkinek.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.” /Karen White – Köztes idő/

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. 

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. 

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

0 Tovább

Hogyan ne őrüljünk bele a munkanélküliségbe?

Sajnos nagyon sokunkkal fordul elő életünk folytán, hogy van egy-egy olyan időszak, amikor éppen kénytelenek vagyunk otthon tengődni, és munkalehetőség híján csakhamar elkezdjük ostorozni önmagunkat. Nem tudjuk, mihez kezdjünk a hirtelen jött szabadidővel, szépen lassan csökken az önbizalmunk, magunkba fordulunk, és a végén már abba az ördögi körbe kerülünk, hogy éppen emiatt a magunkba fordulás és önbizalomhiány miatt nem találunk munkát. Ugye, mindenki átment már egyszer ezen?

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Nem biztos, hogy létezik egy általánosítható „terápia” erre, ami segít megőrizni az ember józan eszét ilyenkor, talán mindenkinek másra van szüksége ahhoz, hogy ne bolonduljon meg, vagy ne jelentkezzenek a fentebb felsorolt tünetek. De ahogy egyik kedvenc írónőm, Cecelia Ahern is megfogalmazta az Amikor megismertelek című könyvben, ilyenkor általában az a legjobb, ha az ember talál magának valami hasznos elfoglaltságot. Beletemetkezik az írásba, festészetbe, vagy kertészkedésbe. Bizonyított tény ugyanis, hogy a kinti, kétkezes munka segít helyrerakni bennünk a gondolatainkat, eloszlatja aggályainkat, megnyugtat és még a testünkre is jó hatással van. Nem véletlenül tartja a mondás: „Ép testben ép lélek”.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia Ahern könyveiben az a legjobb, hogy úgy ír középkorú szereplőkről, hogy közben olvasmányos a történet korombelieknek és idősebbeknek egyaránt. A sorok között foglalkozik az élet nagy problémáival, úgy, mint az idő múlása, a munkanélküliség, a túlzott munkamánia, a család, vagy például a Down-kór. Megható szál a történetben ugyanis a Down-kóros testvér története, aki bár hátránnyal indul az életben, mégis éppannyira érző, tevékeny, lelkes,  jó kedélyű, kedves nő, mint bárki más, és épp úgy képes akár háromféle munkában is helytállni.

S, hogy a főszereplőre visszatérjek. Mi segíthet a leginkább akkor, ha teljesen elvesztettük a hitünket önmagunkba, és azt gondoljuk, képtelenek vagyunk talpra állni? Ha nem tudjuk, hogyan tovább, hogyan lábaljunk ki a depresszióból? Egy barát. Mindegy, hogy férfi-e vagy nő, a lényeg, hogy azok a barátok, akik a nehéz napjainkon, korszakainkon is mellettünk állnak, segítenek átvészelni azt. Ha a munkanélküliség ingoványában dagonyázunk, kell, hogy legyen valaki, aki felhívja figyelmünket a jó oldalunkra, vagy a kritikus pontokra, amin érdemes változtatni. Kell, hogy legyen valaki, aki kirángat a mélabúból, s csakúgy, mint a kétkezi kinti munka, segít talpon maradnunk.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Cecelia könyvében ír szereplőkhöz mérten helyet kap az anyaföld-ember kapcsolata is. Kevesebb megnyugtató dolgot ismerek annál, mint amikor a természetben látjuk két kezünk munkájának gyümölcsét – akár szó szerint. Amikor kivirágzanak a virágaink, vagy amikor eszünkbe jut, milyen csodás árnyékot is ad számunkra az évtizedekkel ezelőtt ültetett fánk. Amikor belegondolunk, hogy az alatt a fa alatt hány és hány generáció ücsörgött éppen ugyanúgy. Mert van valami megnyugtató ebben a természet adta körforgásban.

Blog Könyvajánló Romantikus 5

Az Amikor megismertelek című könyvet ez a családias, morfondírozó, reményt adó életérzés hatja át.

0 Tovább

Félelem a változástól - Amikor nem merünk változtatni az életünkön

Blog Könyvajánló Romantikus

Azt hiszem, a legtöbb ember fél a változástól. Ráadásul, ahogy peregnek az évek, ez a félelem csak még tovább növekszik. Beleszoknak a hétköznapi rutinba, és képtelenek akárcsak elképzelni is, milyen lenne az életük máshogyan. A legtöbben csak akkor mernek változtatni, amikor biztosak benne, hogy a változás után nem lehet már rosszabb, mint előtte.

„Van, amikor az embert csak valami fájdalmas csapás tudja rábírni arra, hogy továbbálljon egy helyről, amely már nem illik hozzá, ahol már nem érzi jól magát.”
/Elizabeth Berg – Sorsok szőttese/

Pontosan ez az oka annak, hogy annyian élnek rossz párkapcsolatban, vagy szürkülnek meg egy rossz munkahelyen, maradnak ugyanabban a már nem otthonos lakásban, stb. Félünk a következményektől, és már nem is emlékszünk, milyen volt gyerekként félelem nélkül élni, szabadon. A félelemérzet kialakulása a pszichés fejlődés igen fontos része. Az egészséges mértékű félelem hasznos, hiszen a veszélyek elkerülésére késztet. De mi van akkor, ha már túlzásba visszük, és a megszokás rabjává válunk? Sok elvált ember már nem meri még egyszer tartós kapcsolatra/házasságra adni a fejét, sok ötven vagy hatvanon felüli ember pedig, ha szingli, meg sem próbálkozik már az ismerkedéssel, mert fél. Fél a változástól.

Blog Könyvajánló Romantikus
"Félni a változtatástól a siker ellensége."

„Egyfajta terhet tényleg mindenki cipel. És ez a teher nem más, mint a félelem, ami sok bajt okoz, mert ráveszi az embereket bizonyos dolgokra, más dolgoktól pedig visszatartja őket.”

Pedig hányan gondolják úgy, hogy változtatni szeretnének! De a legtöbb ember csak ábrándozik, hogy milyen lenne másik városba költözni, munkahelyet váltani ahelyett, hogy legalább elindulna az úton. Sőt, a legtöbben csak homokba dugják a fejüket és nem is vesznek tudomást a problémáról.

„Az emberek sokszor nem vallják be, mit éreznek valójában, és ez rengeteg gond forrása.”

Gyakran az ember csak akkor képes változtatni, ha például egy teljesen idegen ember szájából hallja, hogy ez, ahogy az életük most éppen folyik, nagyon nincsen rendben. Mindig van egy pillanat, amikor az ember hirtelen megvilágosodik.

„A legtöbb embernek mástól kell hallania azt, amit már tud.”

Nem egyszerű rávenni magunkat a változásra. Néha az a legnagyobb baj, hogy mi sem tudjuk, mit kéne igazán tennünk. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg olvasóm érezte már így magát, vagy éppen most érzi így magát.

„Embernek lenni annyit jelent, hogy kétségek közt élünk, szükséget szenvedünk és folyamatosan fejlődünk, alakulunk.”

„Azért iszonyúan nehéz bevallani önmagunknak, hogy mi az, amit a legjobban szeretnénk, mert ha nem kapjuk meg, iszonyúan nehéz lesz nélküle élni.”

 Elizabeth Berg – Sorsok szőttese című regénye közel sem egy amolyan lélekelemző könyv, sokkal inkább fordulatos regény, amelyben a főszereplő nő megteszi azt, amitől sokan félünk: változtat az életén, ráadásul már túl az élete delén. Külön fantasztikus és szívbemarkoló szófordulatokkal kecsegtet Szieberth Ádám fordítása, aki tökéletes példát szolgáltat arra, mennyire fontos egy regény élvezetekor a fordítás minősége.

A történet, mint olyan, sok, változás előtt álló nőnek, férfinak segítségére lehet, de csupán egy délutáni olvasmánynak is megfelelő. Olvasása közben sokszor elgondolkodtat, felkavar és egyszerre meg is nyugtat. Miközben beszippant minket a történet, akaratlanul is eszünkbe juttatja a mi döntéseinket életünk során, és akaratlanul is felteszi a kérdést: vajon mi mit mulasztottunk el?

 „Bernek különleges tehetsége van ahhoz, hogy megragadja a hétköznapi élet apró, gyakran szívmelengető részleteit” /NEWSDAY/

Blog Könyvajánló Romantikus

0 Tovább

A nők odavannak a rosszfiúkért?

Blog Könyvajánló Romantikus Young adult 5

Talán elcsépeltnek tűnik, és azt gondolnánk, ilyen csak a filmekben vagy a könyvekben van, de ha jól megvizsgáljuk a saját vagy környezetünk életét, be kell, hogy valljuk, a nők nem mindig a kedves férfiakat választják. Sőt, a nők többnyire ugyanúgy viselkednek, mint a férfiak: azt a férfit választják ki a sok közül, amelyiket nem kaphatják meg – rosszabb esetben, amelyik még házas is -, mert talán a nőkben is ugyanúgy jelen van az a bizonyos vadászösztön. A rosszfiúság vonzó? Tény, hogy egy kapcsolat elején sokkal izgalmasabb egy ilyen karakter, de az idő múlásával mégis szeretnénk, ha azzá a kedves emberré változna mellettünk, akit egyébként az elején valószínűleg figyelmen kívül hagytunk volna. Persze, tudom, hogy ez nem minden esetben igaz.

Talán a rosszfiúság azért vonzó, mert küzdeni kell érte, nem lehet megkapni, és erőt sugároz, azonban egészen biztos, hogy a nők nagy százaléka nem egy ilyen betörhetetlen férfi mellett szeretné leélni az életét. Talán titkon minden nő arra vágyik, hogy „megszelídítsen” egy ilyen férfit, de ahogy a mondás tartja „kutyából nem lesz szalonna” – többnyire. Viszont amikor már házasulandó korba kerülünk, sajnos nagyítóval kell keresni az olyan férfit, aki gondoskodó, hűséges, kedves, stb. Amikor már leendő gyermekeink apját keressük, akkor már teljesen mások a szempontok.

Amikor tinédzser voltam, gyakran gondolkoztam azon, hogy vajon létezik-e kétfajta szerelem, vagy mégis melyik érzés az igazi? Amikor egy emberrel minden tökéletesen klappol, az ízlésvilág, a kötődés a szerelmen kívül baráti, és mindent meg tudnak beszélni? Vagy, amikor szinte teljesen egymás ellentéte a két fél, és gyakorlatilag szinte képtelenek bármit is megbeszélni, a viták mindennaposak, mégis, a szexuális vonzódás mondjuk, sokkal nagyobb, mint az előző esetében? Biztos vagyok benne, hogy sokan feltettük már magunknak ezt a kérdést, és az is biztos, hogy amikor az egyik típusú férfi mellett vagyunk, a másik típuson gondolkozunk és vica versa. Személy szerint úgy gondolom, tényleg szükségünk van néhány rosszfiúra az elején, hogy aztán annál jobban tudjuk értékelni a kedves és odaadó férfit. Az is lehet, hogy a két férfitípus közti választással nem csak férfit, hanem életstílust is választunk. Mi a fontosabb? A lelki kötődés vagy a szexuális lángolás? És vajon létezik egyáltalán olyan, amelyben mindkettő megvan?

Anna Todd – Miután című könyve méltán világhírű, és alig vártam már, hogy belekezdhessek az olvasásába, és nem bántam meg. Ha valaki boncolgatja ezt a témakört, akkor az ő. Csak az a kérdés, a főszereplő Tessa vajon melyik fiút/férfit választja a végén?

„Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább. 
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott. 
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt. 
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. Hardin újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához. 
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt? 
Talán azért, mert ez szerelem?”

Különösen tetszett a könyvben, hogy bár ötszáz oldal, annyira lekötött, hogy egyetlen délután alatt elolvastam. Letehetetlen kategória, és nagyon gyakran éreztem úgy, hogy igen, ez már velem is megtörtént, ezt már én is éreztem, és éppen ezért fenomenális alkotás.

0 Tovább

Mi lenne, ha...

Mi történik, ha a jól megtervezett életünk egyszer csak kisiklik, s mint a száguldó vonat, maga alá temet minket. Ha tudjuk, hogy hol rontottuk el, hogy mi volt a hiba, fogadjunk, hogy mindannyian szinte bármit megadnánk azért, hogy visszacsinálhassuk. Mert míg az egyik pillanatban még minden tökéletesen rendben volt, a következőben már összeomlani látszik.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

Gimnazista végzős voltam, amikor egyszer csak az iskolába belépve láttam, hogy egy fekete-fehér kép van kitéve középen, a lépcsőn elé, virággal. Ismertem a lányt. Hamarosan azt is megtudtam, hogy meghalt. Még csak 19 éves volt, épphogy felvették az egyetemre. Éppen hazafelé tartott a vonaton, amikor baleset történt és meghalt. Még így, 7 évvel később is pontosan emlékszem, hogy milyen érzés volt: nagyon furcsa. Még emlékeztem, hogy láttam táncolni a szalagavatón, hogy néztem, milyen csinos volt és kecses, előtte állt az egész élet. Aztán egyszer csak nem volt többé. Bele se mertem gondolni, mi lett volna, ha mindez velem történik. Azon gondolkodtam, mi értelme volt a 19 évének, hiszen addig csak tanult, tanult, hogy felvegyék az egyetemre, aztán semmi… Ennyi lett volna az egész? Értelem nélkül? Akkor miért vagyunk itt? Kíváncsi vagyok, ha indítanánk egy világméretű szavazást, mi lenne az eredmény: vajon az emberek, ha tudhatnák, szeretnék-e tudni, mikor és hogyan ér majd véget az életük. Azt hiszem, én nem szeretném tudni.

Amikor meghal valakink, úgy érezzük, hogy az életünket nem mi irányítjuk. Hirtelen minden értelmét veszti, amit teszünk. Belegondolunk, hogy bármelyik pillanatban meghalhatunk.

Dani Atkinstól az Összetörve című könyvet tegnap este kezdtem el és fejeztem be. A történet elején érettségi előtt álló fiatalok kávézgatnak. Aztán egyikük meghal, s a főszereplő lány élete valahogy teljesen kisiklik. Már semmi nem úgy történik, ahogy eltervezte, boldogtalan és még mindig gyászol. És aztán? És aztán elesik és másnap úgy ébred fel a kórházban, hogy az az 5 év, amit a tragédia óta átélt, nem is úgy történt. Tulajdonképpen nem is volt tragédia, és nem is halt meg senki. Minden a legnagyobb rendben. De akkor miért emlékszik mindenre olyan pontosan a „másik” életéből, s itt pedig semmire? Miért tudja pontosan, hogy kell bejutni a lakáshoz (ami mégsem az övé, és nem is volt soha), miért tudja, hogy hívják a kollégáit (akik sosem voltak a kollégái). Nem fogom lelőni a poént, mindenkinek teljes szívemből ajánlom a könyvet.

Aki vesztette már el ismerősét, rokonát, egészen biztos, hogy mindannyian elgondolkodtak már, milyen lenne, ha az illető még mindig élne. Még évek múltán is elképzelik, hogy mi lenne, ha… Ha itt lenne, ha beszélhetnének vele. Ezzel én is így vagyok. Ez a könyv lehetőséget ad egy kicsit az ilyesfajta kalandozásra, miközben végig izgalomban tart minket, hogy vajon mi ez a kettősség? Egy másik dimenzió, párhuzamosan? Egy álom? Személy szerint egyszerűen nem bírtam letenni a könyvet, amíg a végére nem értem. Sokan írták, hogy megríkatta őket a történet. Nem tudom, miért, engem nem, de olyan jó volt belemerülni a történetbe, mintha csak azt írta volna le az író, amit én is akarnék. Fordulatos, kalandos, érzelmes, elgondolkodtató, izgalmas és mindez egyszerre. Biztos, hogy bár először, de nem utoljára olvastam.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Young adult

A másik dolog, ami tetszett a könyvben, hogy Rachelt esendően és tévedhetően ábrázolja, mint amilyenek mi, emberek vagyunk. Néha mi magunk sem tudjuk, hogy mi számunkra a jó. Hogy melyik úton kéne mennünk, elbizonytalanodunk, hogy vajon a megfelelő ember mellett ébredünk-e reggelente. Biztos, hogy jól választottunk? Én gyakran elgondolkodom, hogy vajon azok az emberek, akik megházasodnak, mindig egészen biztosak-e abban, hogy a megfelelő ember mellett vannak. Vagy az egész csak véletlenek sorozata, amibe beletörődünk?

„Az első életem egy esős decemberi estén, 22:37-kor ért véget egy kihalt utcán, a régi templom előtt. 
A második életem nagyjából 10 órával később kezdődött, amikor a vakító kórházi fényben magamhoz tértem. Csúnya fejsebbel ébredtem, egy olyan életben, amire egyáltalán nem emlékeztem. Körülöttem voltak a barátaim, a családom. Azt hinné az ember, hogy ettől jobb lett. De nem, mert egyikük akkor már elég régóta halott volt.”

/Dani Atkins - Összetörve/

0 Tovább

Szembenézni a problémákkal

 „Egyvalamit nehezebb elviselni a siketségnél. Együtt maradni, és együtt szembenézni vele.”
/Sara Rattaro: Tökéletlen szerelem/

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

​Igaz, egyik posztomban foglalkoztam már a siketséggel, halláskárosodással, mégis most olvastam egy nagyszerű könyvet, ami ismét elgondolkodásra késztetett. A legtöbb ember el sem tudja képzelni, milyen lehet egy sikettel/erősen halláskárosulttal együtt élni. A legtöbb szülő retteg, imádkozik, az ő gyermeke egészséges legyen. Mindannyiunknak vannak problémáink, mégis, amikor néha egy bármilyen értelemben véve fogyatékos emberrel találkozunk, hirtelen rádöbbenünk: a mi életünk, mégis, mennyivel könnyebb. Nem tudom, hol olvastam egyszer, hogyha egy nap mindenki egy közös nagy zsákba bedobná a problémáit, és meglátnánk másét, akkor mégiscsak visszavennénk a sajátunkat.

Mivel én hallássérült vagyok (igaz, csak „félsüket”), ezen kívül jelnyelvet is tanulok, nem áll messze beleélnem magam a helyzetbe, mégis, talán még az én képzelőerőmet is meghaladja belegondolni, vajon min megy keresztül egy család, amelybe egy siket gyermek születik. Mennyire nehéz lehet, hogy az elképzelt „tökéletes” családkép hirtelen „romba dől”, hogy tehetetlenül nézünk a jövőre, és csak találgatni tudjuk, vajon a gyerek hogyan fog felnőni. Hogyan fog megtanulni beszélni, kommunikálni? Hogyan fogjuk megtanítani mindenre, és hogyan fog boldogulni később egyedül? Egyáltalán boldogulni fog? Olyan nagy „vállalkozás” ez egy szülő számára, ami teljes lélekjelenlétet igényel.Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

A legtöbb ember akkor nő fel igazán, amikor gyermeke születik, de mi történik akkor, ha valamilyen szinten fogyatékos gyermeke? Sara Rattaro írta a Tökéletes szerelem című könyvében:

„Ha szülő vagy, megnőnek a kötelességeid, de ha egy sérült gyermek édesanyja vagy, majdnem teljesen megszűnnek a jogaid.”

Az a baj a társadalmunkkal, hogy hajlamosak vagyunk diszkriminálni a tőlünk különböző, másnak bélyegzett embereket, hogy hajlamosak vagyunk másként tekinteni rájuk, nem vesszük a fáradságot, hogy megismerjük őket. Nem tudunk eleget ahhoz, hogy ne legyenek előítéleteink. Pedig a valóság, hogy egy siket gyermek is ugyanúgy képes nevetni, ugyanúgy élni, érezni, szeretni, mint bármely másik.  Sara Rattaro könyve például egy olyan családot mutat be, amelybe egy siket kisfiú születik. Végigkövethetjük történetüket a letaglózó felismeréstől a lehetetlent nem ismerő küzdelmen át az önfeláldozásig. A kérdés, hogy ez a felbonthatatlan kötelék, az egység, a család állja–e a próbát, amikor ilyen teher nehezedik rá? Megroppanhat–e az ember a problémák súlya alatt? Bűn–e, ha néha menekülnék az élet terhe alól, és meg lehet–e bocsátani? Miért keressük néha máshol a vigaszt? Mi az igaz szerelem és a kísértés közti különbség? Ilyen, és ehhez hasonló kérdéseket vet fel/válaszol meg a Tökéletlen szerelem. Szerintem nagyszerű olvasmány lehet húszon-ötvenéves nőknek/férfiaknak, vagy például, akiknek van siket a családjukban. Vagy csak azoknak, akik elégedetlenek az életükkel, akik nem látják a fától az erdőt. Vagy azoknak, akik nem értik, miért lép valaki a megcsalás ösvényére, esetleg azoknak, akik már megtették, de nem tudják, hogyan tovább.

Elgondolkodtató könyv. A legjobb momentum, ami megfogott benne az volt, amikor a siket kisfiú nővére empátiából feliratosan nézi öccsével a filmeket, hang nélkül. Egyébként olvasmányos családi/szerelmi történet az összetartásról, összetartozásról, az elérhető elérhetetlenről.

Azt hiszem, ha több ilyen könyvet olvasnának az emberek, akkor könnyebben feldolgoznánk a családi problémákat, megértenénk olyan dolgokat, amiket eddig elítéltünk: Van olyan, amikor megcsalás után egy család újra összekaparja magát, felszedegeti az elszórt morzsákat, és összeragasztja?

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

Ha több ilyen könyvet olvasnának az emberek, akkor könnyebben megértenék a siketeket és nem idegenkednének tőlük. Akkor nem néznének másképp a hallássérültekre sem, nem tennének úgy, mintha egy másik bolygóról jöttek volna, és természetes lenne jelelni az utcán, s nem váltaná ki a jelbeszéd az emberekből a következő mondatot: „Nézd, csak siketek” – mintha állatkerti látványosság lennének. Lehet, hogy „csak” a halláskárosultságom miatt érzem magamhoz ezt a könyvet közel, de azt hiszem, nem csak erről van szó. Nagyon tetszik, ahogy a széthulló családot próbálják végig egyben tartani. Sok embernek hasznára lenne és erőt, ötletet adna ahhoz, hogyan hozhatná rendbe a bomló házasságát. Az egyik legkedvesebb idézetem a könyvből:

„Milyen jó lenne, ha a lányom örökre kisgyermek maradna, nem kérdezősködne, nem jönne rá soha, hogy nem tudom mindenre a választ…”

Azt hiszem, ez már mindannyiunk fejében szöget ütött.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.