Facebook Twitter Addthis

Hatalmas fémkéz Deadwoodban – avagy 2016 legnépszerűbb sci-fije (Alvó óriások)

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7

Mint tudjátok, annyira nem jellemző rám, hogy sci-fit olvassak, igen ritkán „vetemedek” csak erre, cseppet sem bántam meg azonban legújabb választásomat, Sylvain Neuvel Alvó óriások című könyvét. Több napos olvasmánynak terveztem, de egy egész délutánra és fél éjszakára magával ragadott. Ássunk kicsit mélyebbre ebben a szerintem elismerésre méltó történetben.

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7Deadwood, ​​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…

A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.

Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…

Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

 

Értékelés:

Nagy meglepetésemre nem mindegyik olvasó volt elragadtatva a könyvtől, amit egyrészt nem értek, másrészt azt pedig végképp nem értem, egy-két negatív komment miért tud hatással lenni másokra. Én általában úgy vagyok vele, majd kialakítom a saját véleményemet, „csak azért is”. Másrészt azt sem igazán értem, mi értelme egy könyvet X másikhoz hasonlítani, hogy ezt vagy azt ebből vagy abból a könyvből „copyzta” (most anélkül, hogy szándékomban állna bárkit is megbántani), de muszáj kiállnom (nekem is) a könyv mellett. Teljesen komolyan mondom, hogy bármilyen könyvre rá lehet húzni a „jaj ezt is onnan meg innen vette” köntöst. Bármi, amit egy ember átél, olvas, lát, hatással van rá, feldolgozza, átalakítja, kiadja magából, egy író meg aztán pláne. Én speciel nem olvastam ehhez hasonló írást, de ami azt illeti: rengeteg ugyanolyan young adult vagy disztópikus könyv van a polcokon, mégis sokuk a sikerlisták élére kerül, no meg a filmiparba… Kezdetnek megjegyezném, hogy ez a történet is minimum egy filmet megérdemel magának, sőt igazából, mivel sorozat, többet is. És akkor most részletesen…

Nekem, néhány olvasóval ellentétben kifejezetten megtetszett az, hogy amolyan „katonai módiba” ismerjük meg a történetet, azaz nem egy tipikus regényformát kapunk, hanem amolyan interjúkon, bejegyzéseken, katonai hangfelvételeken keresztül tudhatjuk meg, mikor, mi történt. Ennek pici hátránya, hogy nem ismerjük úgy meg a környezetet, ahol játszódik a történet, nagy előnye viszont, hogy hála az égnek meg vannak vágva az unalmas részek, és mindig kifejezetten csak az érdekes történéseket olvashatjuk. Több évet ölel fel ugyanis a történet, mindazonáltal mi, olvasók (anélkül, hogy hiányérzetünk lenne) ennek a formai kivitelezésnek hála csak a lényeges, fontos dolgokról kapunk információt. Ez manapság (a régi Jane Austen stb. könyvekkel ellentétben) már szinte elvárás az újabb generáció számára, világunk és életvitelünk ugyanis annyira felgyorsult, hogy néhányunk figyelmét már csak az ilyen gyorsabb tempójú könyvek tudják megragadni. Visszatérve a formára, nekem tetszettek az interjúk, így úgy éreztem, mintha egy nagyon jó filmet néznék a TV-ben, szinte hallottam a kis pötyögős hangeffektust „003-AS AKTA, Beszélgetés PhD, dr. Rose Franklinnel, az Enrico Fermi Intézet vezető kutatójával… Helyszín: Chicagoi Egyetem, Chicago, Illinois”. Ennek ellenére végig magával ragadott a történet, sőt talán még jobban, mint egy tipikus regény esetében, hiszen csak kapkodtam a fejem, és tudtam, hogy nem fogok unatkozni halál unalmas tájleírások miatt. (Nem, mintha nem olvasnék Jane Austent.)

Végig nagyon érdekelt, hogy miféle kezet találnak, minek a részei ezek, milyen megállapításra jutnak, milyen kísérleteket végeznek, mi lesz az egész célja, mire fogják használni, és milyen „fentebbi” jelentősége van a történetnek. Engem egy percig sem hagyott unatkozni, és nagyon jól kikapcsolt így estére. Először voltak aggályaim a könyvvel kapcsolatban, de én tökéletesen meg vagyok elégedve vele, még többet is kaptam, mint amit vártam. Aggódtam kicsit, hogyan fog befejeződni, de ez egy tökéletes példa arra, hogyan zárjunk le egy első kötetet úgy, hogy elégedettek is legyünk a „befejezéssel”, mégis egy olyan csavart vessen fel a végén, amin egyszerre döbbenünk le, vagy kiáltunk fel, hogy „én tudtam”, és egyszerre mosolyodunk el várván a következő részt.

Bátran ajánlom férfiaknak és nőknek is, van benne ugyan némi szerelmi szál, de szerencsére elenyésző mennyiségű. Én ugyanis szeretem a romantikus könyveket (mi az, hogy), de nem szeretem keverni a műfajokat egymással, mert, ha sci-fit akarok olvasni, akkor márpedig nem romantikára vágyom. Szóval még az sem mondható, hogy csöpögős, nyálas részek lennének benne, azon pedig nem csodálkoznék, ha hamarosan film is készülne belőle.

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (max pontos)
Karakterek: 10/10 – Mindegyiket egyszerre szerettem és utáltam, ahogy a hús-vér karaktereket. Nagyon kíváncsi vagyok, mi derül még ki a meginterjúvolóról a további kötetekben.
Borító: 10/10 – Nincs kifogásom ellene, pedig én aztán mindenbe bele tudok kötni. Tökéletes!
Kinek ajánlom: A sci-fi kategória szerelmeseinek (is), de mivel én magam nem szoktam ilyet olvasni, és engem is megvett magának, ezért kérlek titeket, bátran olvassátok. Merjetek néha egy-egy új műfajba is belekóstolni.
+ pont: Kifejezetten ezért az interjúvolós formáért adok pluszpontot. Remek ötlet! Tetszett, nagyon, köszönöm!
- pont: Nincs. Tényleg nincs, bocs, tudjátok, hogy mindig megírom, ha van.

 

0 Tovább

A virtuális valóság térnyerése - avagy Claudia Gabel & Cheryl Klam - Káprázat (ismertető)

Ahogy beköszöntött a XXI. század, úgy lopja magát be életünkbe mind jobban és jobban elhatalmasodva rajtunk a digitális világ iránti szenvedély. Lassan kiszorítja életünkből nemcsak a postai levelezést, a telefonálást, a valós emberi kapcsolatokat is felváltja a virtuális barátság, a chat, a videó beszélgetés. A közösségi oldalakon utat tör magának eltorzított igazság, a valós élmények helyett pedig a virtuális szemüvegek szolgáltatnak álélményeket.

Vajon néhány évtized múlva már a szexuális életünket is a már piacra bukkanó szexrobotokon át élvezzük, vagy virtuális szemüvegeken át? Vajon mekkora fejlődésen megy keresztül néhány éven belül az Oculust Rift vagy a Samsung Gear? Hamarosan olyan utópisztikus (vagy épp disztópikus) élményben lehet részünk, mint a regényekben? Claudia Gabel és Cheryl Klam – Káprázat című regényében például egy olyan jövőbeli világot kapunk a történetben, ami nem is annyira valószerűtlen:

„A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket.
…Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet.” – szól a könyv ismertetője.

A virtuális szemüveg már meg is jelent a piacon, csak idő kérdése, hogy valóban egy ilyen világba csöppenjünk bele, amikor a légszennyezettség elképesztő méreteket ölt, az emberek pedig nem tudnak elszakadni a virtuális világtól, és már-már a függőség tüneteit produkálják. Miközben vonaton ülünk, vagy sorunkra várunk a bankban, már az lesz a meglepő, hogy arra a rövid időre is nem éppen egy virtuális szemüveg tapad a fejünkre? Vajon a gyerekeink, unokáink számára már mindennapos elfoglaltság lesz a „Káprázat” világa? Vagy olyan lesz a jövő, mint abban a Surrogates (Hasonmás) című Bruce Willis filmben? A testünk csak az ágyon hever majd napokig, míg egy robottest él helyettünk? Meddig képes elmenni a tudomány?

Személy szerint igazán vonzódom ehhez a témához, így nem véletlen, hogy a Káprázat című 2014-es könyvet kezdtem el olvasni.

Könyvajánló 5 Disztópikus sci-fi Sorozat Felnőtt Young Adult„A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.”

Annyi biztos, hogy figyelemfelkeltő borítója, szép kötése, betűtípusa és terjedelme egyből magára vonja a figyelmet és egy olyan világba kalauzolja az olvasóját, amely manapság (sajnos?) nem is olyan elképzelhetetlen. A Maxim kiadó könyveiben is azt szeretem, hogy számít nekik, milyen formában adnak ki egy könyvet, hogy az minőségi legyen, ne nagyítóval kelljen olvasni a könyvet, de ne is érjen csalódás a nagy betűméret és ezáltal csöppnyi terjedelme miatt, ráadásul az eddig meglévő négy könyvük alapján passzolnak egymáshoz méretben. Még nem jöttem rá, hogy a belső margón kívül és a borító anyagán kívül mitől függ, de örültem, hogy ez is egy olyan könyv, amit könnyű lapozni, és nem kell megtörnöm ahhoz, hogy lássam a mondatok elejét vagy éppen végét.

Maga a történet nagyon tetszett, olvastatta magát, én személy szerint örülnék, ha egyszer film is készülne belőle, mert a látványvilágot és a témát zabálná a nagyközönség, így a könyv is nagyobb figyelmet kapna. A mai modern világban úgy érzem, ez a könyv közel tud kerülni a fiatalabbakhoz (is), hiszen mi vagyunk azok, akik már el sem tudjuk képzelni az életünket a virtuális világ nélkül, akik tudják, vagy szeretnék tudni, milyen lehet egy szemüvegen keresztül elmerülni egy másik világban.

Érdekes, ugyanakkor félelmetes a könyv, ha belegondolunk, hogy nem áll messze a valóságtól, vagy a lehetséges jövőtől. Regan világában ugyanis az a hír járja, hogy az emberek függők lettek a „Káprázattól”, s a programnak talán káros hatása van a szervezetre. A kilátástalanság köpenye vetül az oxigénmaszk nélkül élhetetlen világra s az egyetlen kiutat csak ez a program jelenti, nem csoda hát, hogy az ember egyszerűen nem akar visszatérni a valóságba. De mi a helyzet, amikor már emberéletek kerülnek veszélybe?

Örültem, hogy elkalandozhatok a könyv segítségével különböző világokba, amelyek jellegzetes leírása valóban „elkápráztat”, valamint, hogy Regannel együtt nyomozhattam a programmal szemben felmerülő kételyeket illetően. Jól sikerült disztópikus sci-fi, melynek a külföldön már megjelent folytatása remélem, hamarosan itthon is elérhető lesz.

A történet maga logikusan felépített, fordulatokkal teli, és bár nem kerültem annyira közel a szereplőkhöz, a folytatásban minden bizonnyal erre is sor kerül majd. Kicsit olyan érzéssel töltött el az olvasása, mintha Vernének az Utazás a Föld középpontja felé című regényébe csöppentem volna, bár a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz. Talán csak azért éreztem így, mert Verne volt az első, aki ilyen gondolatokkal kezdett el játszani, és a könyvbéli „Káprázat” világában is ismeretlen helyekre kalandozhatunk, és Regan is „utazásokat” tesz. Talán a könyv vége miatt éreztem így, vagy talán azért, mert Regan keres valamit vagy valakit ebben a Káprázatos világban.

Mindamellett, azoknak, akik kikapcsolódnának kicsit, elmenekülnének a valóságtól, vagy épp csak elszakadtak a számítógépüktől egy kis olvasás erejéig, ajánlom figyelmükbe ezt a könyvet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék:72%
Borító: 9/10 – A bézs színnel ugyan nem értek egyet, de egyébként tetszik a középen, kör alakban felvázolt világ, s mint említettem, a kötés maga jól sikerült, a lapok vastagok, de könnyen lapozható és terjedelmes olvasmány.
 Kinek ajánlom: Fiataloknak, vagy akiket érdekel a science fiction, a disztópikus téma, a virtuális valóság. Vagy azoknak, akik kicsit elkalandoznának.
+ pont: A témáért, ami mindig is nagyon érdekelt.
 - pont: Nem is tudom… Erről akkor tudnék nyilatkozni, ha a második rész megjelenne magyarul és azt is olvasnám, de az elsővel szerintem semmi baj sincsen. Kíváncsi vagyok, a folytatás mennyivel ad hozzá a történethez, annak komplexitásához.

Kiadó:
MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 352
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 400 gr
ISBN: 9789632615080
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordít: Béresi Csilla

0 Tovább

Találkozás a földönkívüliekkel

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Rengeteg könyv, honlap, magazin, internetes blogger foglalkozik a földönkívüliek kérdésével. 2015-ben kezdődtek azok a találgatások, kijelentések, amelyek olyan emberek nevéhez köthetők, akiknek ez ügyben többet számít a szavuk. Tavaly áprilisban például a NASA vezető kutatója, Ellen Stofan állt elő a bejelentéssel, hogy a jelek szerint már a mi életünkben találkozhatunk a földönkívüliekkel. Ellen úgy véli, hogy 20-30 éven belül már bizonyítékaink is lesznek a földönkívüli életre.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Az Index szerint Ellen Stofan így nyilatkozott:

"Tudjuk, hogy hol keressünk, és azt is tudjuk, hogy hogyan" - fokozta a hallgatóság izgalmát a kutató. "A legtöbb esetben már rendelkezünk a szükséges technológiával, és ezeket hamarosan már alkalmazni is tudunk."

Az űrhajós John Grunsfeld is hasonló véleményen áll, sőt, az Independent egyik cikke azt írja, a földönkívüliek a saját naprendszerünkben (is) élnek. A Los Angeles Times a következőképp idézte Jeffery Newmark (a Nasa kutatója) szavait: „Határozottan nem az a kérdés, hogy ha, hanem, hogy mikor.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Szintén 2015-ben Bill Clinton mondta egy tévés beszélgetésben, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban:

„Nem lepődnék meg, ha egy nap meglátogatnának minket. Csak remélem, hogy ez nem úgy zajlik majd, mint a Függetlenség napjában.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

A netextra egyik cikke szerint az amerikai kormány rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, melynek témája „kapcsolat az idegenekkel” volt. Barack Obama állítólag elismerte, hogy jó pár évtizede tudnak az idegenekről, csupán várták a megfelelő időt arra, hogy ezt bejelenthessék a nyilvánosság előtt. Eszerint a cikk szerint az amerikaiak 10 éve állnak a földönkívüliekkel kapcsolatban.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Edgar Mitchell, az Apollo 14 egyik asztronautája, aki 1970-ben lépett a Holdra, amióta visszatért a Földre gyakorta hangoztatja összeesküvés-elméleteit a földönkívüliekkel kapcsolatban. 2015 augusztusában a Mirror online kiadásának adott interjúban azt állította, hogy békepárti földönkívüliek akadályozták meg, hogy az USA atomháborút indítson a szovjetek ellen. Állítólag Edgar magas rangú katonai forrásoktól szerezte az információt, mely szerint több fontos fegyverpróbán is ott voltak a földönkívüliek.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Szintén 2015 augusztusában a Daily Mail cikke szerint a Vatikán nyíltan elismerte, hogy léteznek a földönkívüliek, pedig majdnem 400 éve még Galileo Galilei könyvét is betiltották. A cikk szerint viszont Jose Gabriel, a vatikáni csillagvizsgáló vezető professzora a következőt mondta:

„Létezik földönkívüli élet. Remélhetőleg intelligens életformák is. Ez nem azt jelenti, hogy létezik másik Jézus, ugyanis az ő léte kivételes és kizárólag az emberiséghez köthető.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Állítólag a csillagász Ferenc pápa egyik legközelebbi barátja. Miután 2015 augusztusában a NASA bejelentette, hogy a NASA Kepler-missziója felfedezte a második Földet   (a Föld „unokatestvérét, melyen akár élet is lehet), egy közleményt adtak ki a Vatikán hivatalos napilapjában. A bejelentés szerint a Római Katolikus egyház hivatalosan is elfogadja a földönkívüliek létezését. A Föld „unokatestvéréről” egyébként egyelőre annyit lehet tudni, hogy 6 milliárd éves kőzetbolygó, kellő távolságban van a saját napjától, hőmérséklete megfelelő, ahhoz, hogy víz lehessen a felszínén. A mi Földünknél 6 milliárd évvel idősebb bolygón a gravitáció kb. kétszer akkora lehet. Mivel azonban a bolygó tőlünk 1400 fényévnyire található, eddigi technológiánk nem elég fejlett ahhoz, hogy „meglátogassuk.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fiEzek után egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a 2013-ban Rick Yancey által írt disztópikus sci-fi regény 2014-ben hazánk könyvesboltjaiba is eljutott, sőt, mi több, 2016-ra már egy filmet is készítettek a trilógia első részéből. Bár kis hazánkban még csak az első két rész jelent meg Az ötödik hullám és Végtelen tenger címmel, nem kis sikert tudhat magáénak a történet. Mivel az elmúlt években egyébként is nagy sikernek örvendenek a disztópikus témájú könyvek, úgy, mint Az éhezők viadala, Az útvesztő vagy A beavatott, nem volt kérdés, hogy ezt is kíváncsi szemmel várja az olvasó- és nézőközönség. Bár tudomásom szerint a film nem aratott nagy sikert a moziba látogatók között, a regény igenis megérdemli a dicséretet, fordulatosan, egyedi módon és meglehetősen realisztikusan (már, ha elfogadjuk a lehetséges tényt, hogy bármikor jöhet egy földönkívüli megszállás) mutatja be a koránt sem fényes jövőt. Végül is tényleg nem az a kérdés, hogy lesz-e egyszer találkozás a földönkívüliekkel (netán megszállás), hanem, hogy mikor.

A részletes ismertetőmet Az ötödik hullámról EBBEN a posztban olvashatjátok.

Ismertetőmet a Végtelen tengerről pedig ITT tekinthetitek meg.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.

Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

0 Tovább

Rick Yancey: Az ötödik hullám  (részletes ismertető)

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fiAz első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Rick Yancey: Az ötödik hullám című könyve nem véletlenül akadt a kezembe. Nem tudom, miért elterjedt manapság a disztópikus téma (mint Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő), de talán azért, mert mostanában nem is tűnik annyira lehetetlennek a disztópikus jövő - sajnos. El kell ismernünk, hogy van némi okunk aggódni a jelenlegi társadalmi rend/megszokott életformánk felborulása miatt. Ami az ufókat illeti, a földönkívüliek kérdése már meglehetősen régóta foglalkoztatja az emberiséget, így nem meglepő, hogy újabban ilyen témában is jelennek meg sci-fi könyvek. Előző cikkemben már foglalkoztam a földönkívüliek témájával, idéztem kutatók, politikusok, még a Vatikán véleményét is ez ügyben; tény, hogy 2015-ben jelentősen megnövekedett az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítások száma.

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.                                                                                                  

Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni."

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.
 

Értékelés:

A könyv az első oldal után rögvest magával ragadott, sőt, igazából már egy ideje itt pihent a könyvespolcomon, de direkt halogattam, hogy egy olyan időpontban kezdhessem el olvasni, amikor teljesen rá tudok koncentrálni, átadhatom magam neki. Nem kérdés, hogy már a (filmes) borítójával megvett magának, és nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy még véletlenül se nézzek/olvassak semmit a könyvvel/filmmel kapcsolatban, annak érdekében, hogy olvasáskor teljes legyen az élvezetem. Tehát eleve nagy reményekkel és elvárásokkal estem neki az első kötetnek, és nem kellett csalódnom!!! Eleve szeretem a disztópikus témákat, és minden ilyesmit szeretek elolvasni, így volt némi rálátásom a témára, de ufókról csak A burok című könyvben olvastam Stephenie Meyertől. Nem mondom, hogy egy irinyó-pirinyó hasonlatosságot nem láttam a kettő között, de kb. annyit, mint amekkora a termetbeli különbség a bolha és az elefánt között. Egyiket sem akarom előtérbe helyezni a másikhoz képest, mert mindkettőt szeretem, és mindkettő teljesen más szálon indul el. Nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom, hogy a legjelentősebb különbség, hogy míg például A burokban a földönkívüliek (azt leszámítva, hogy az emberekbe költöznek és átveszik a bolygót) kedves, jótét lelkek, akik a vadászaik kivételével olyanok, mint az ártatlan gyerekek, addig Az ötödik hullámban emberpusztító, kegyetlen, egyelőre arctalan és az ismeretlenségbe burkolózó lényekkel állunk szemben. Ahogy az a hátoldalán olvasható szövegből, sőt a borítóról is kiderül, a történet kezdetekor eddig 4 csapást mértek a földiekre:

1. villanyoltás
2. vízözön
3. pestis
4. némítók.

Hogy mi az ötödik csapás, arról szól a könyv.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.
Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

A történetet több szemszögből tekinthetjük végig. Az első, lényegében főszereplő Cassie egy céltudatos, a körülmények miatt hamar felnőtté vált 16 éves lány, aki édesapja halála és öccse elrablása után egyedül próbál túlélni. Az egész regényen keresztül egy ígéret tartja, hogy megtalálja öccsét, amelyért foggal-körömmel, minden erejével képes harcolni. Az író általa (Cassie által) olyan erkölcsi kérdéseket is boncolgat, mint az ígéretek betartása, a barátság fontossága, az egy élete a százakkal szemben stb. Vajon úgy van több esélye az emberiségnek, ha megtagadja emberségességét és kegyetlen harcossá válva nem ismer határokat, fegyvert ragad és harcol? Vagy úgy, ha megőrzi „gyengeségét”, azt a keveset, ami még emberré teszi, és megpróbál bízni a társaiban egy olyan világban is, amelyben a bizalom és a hezitálás az életébe is kerülhet? Ha a földönkívüliek, a némítók ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, akkor mi akadályozza meg, hogy az emberek akaratlanul is egymás torkának essenek? Ha már senkiben sem lehet megbízni, mennyi idő alatt lehet beleőrülni az egyedüllétbe és a paranoiába?

Egy másik szereplő egy fiú, Ben, aki a pestisjárvány után egy kiképzőtáborban ébred, ahol túlélő gyerekek százai „várnak” arra, hogy kegyetlen, könyörületet nem ismerő katonákká faragják őket.

Egy olyan bizonytalan jövőképet vázol fel a regény, ahol a gyerekkorból az életben maradáshoz nem árt minél hamarabb felnőni, amikor minden szembejövő lehet akár az a földönkívüli, aki az utolsó lövést adja le ránk. Ez egy olyan világ, ahol nincs áram, nem gyújthatunk tüzet, az emberek nagy részét pedig a vízözön és a pestis eltörölte a föld színéről.

Hogy mi az ötödik csapás, azt pedig már épp ésszel is nehéz felfogni, de jó kis csavart ad a történetnek. Sajnos arra az első kötetben (de még a másodikban sem) kapunk választ, hogy a földönkívüliek miért ilyen kegyetlenek az emberekkel szemben, és sokkalta fejlettebb technológiájukkal miért nem irtották csak úgy ki pöccre az egész emberiséget (mondjuk egy aszteroidával, vagy tudom is én…), miért ilyen már-már bibliai csapásokon keresztül küldi őket több részletben a halálba, de biztos, hogy a befejező kötetben választ kapunk majd a kérdéseinkre.

Alapvetően végig magával ragadott a történet, szépen hömpölygött, lavinává nőtte ki magát, csak torlódott-torlódott, míg végül egy cseppnyi romantikával, barátsággal, erkölcsi kérdésekkel, akcióval fűszerezett, tökéletesen felépített cselekmény bontakozott ki. Szerencsére nem volt mindig depressziósan sötét, sem túlságosan akciódús, tökéletes arányban (és nem eltúlzottan) kapott helyet egy kis szerelmi szál itt-ott (pedig én a túlzásokra érzékeny tudok lenni). Néha mondjuk voltak benne véres részek (de ez inkább a második kötetre jellemző), így 16+-osnak mondanám, de afelett bátran merem bárkinek ajánlani. Nekem a kedvencek között landolt.

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Pontozás:

Egyedi besorolásom: Number One kategória :)
Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 90%
Borító: 10/10 - Nekem a filmes verzió van meg, szépen kidolgozott, gyönyörű, ráadásul a hátulján letéphető könyvjelző van. A lapok jó minőségűek, pont a kedvencem, aminek kicsit érdes a tapintása. Könnyű lapozni, és nem kell „megtörni” az olvasáshoz, avagy választani aközött, hogy megtörjük, vagy félig becsukva olvassuk, mint némelyik puhakötésű könyvnél.

Kinek ajánlom: Aki szereti a disztópikus történeteteket, például olvasta A burok, Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott könyveket, vagy szimplán érdeklik az ufós könyvek. Azoknak is ajánlom, akiknek a film nem tetszett, mert a könyvben egyáltalán nincsen hiba, nagyszerűen kidolgozott, és biztos, hogy nem hagy cserben, nem fog untatni. Azért van benne néhány kemény rész, így gyerekeknek nem ajánlom, 16+ karikás.

+ pont: A könyvjelzőért.
- pont: Ha akarnék sem tudnék levonni semmiért.

Egyéb adatok:

125x200 mm, 472 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

A film trailere:

A folytatásról, a Végtelen tengerről ITT olvashattok.

0 Tovább

Rick Yancey: Végtelen tenger (részletes ismertető)

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. 

Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. 

Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...                         

 Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Értékelés:

Alig pár nappal az első rész befejezése után kezdtem el a sorozat második kötetét olvasni. Most is nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak, ráadásul már duplán, hiszen az első rész olyannyira nem okozott csalódást, hogy rögvest a kedvenceim közé léptettem elő a könyvet. Kétség sem fér hozzá, hogy a második rész is nagyon tetszett, ámbár közel sem történik benne annyi minden, mint az elsőben – mondjuk, ennek többek között a 160 oldallal kevesebb terjedelem is az oka. Ebben a kötetben többet megtudhatunk a karakterek előéletéről, múltjáról, és az előzővel ellentétben itt nem feltétlenül Cassie, Ben, vagy Evan kapja a fő szálat, sőt, a regény második felére egyértelműen Adué a főszerep.

Bár az előző részben lezáratlan szerelmi szálak itt sem kerülnek kibogozásra (mintha mindenki mindenkivel csókolózna), azért sokáig tűkön ülve várhatjuk olvasás közben, vajon Evan felbukkan-e, túlélte-e az első részt, kiderül-e végre valami arról, hogy miért pusztítanak a földönkívüliek. Sajnos ez ügyben le kell lomboznom titeket (vagy felcsigázni?) mert konkrétum a miértekre itt sem derül ki, sőt, a végére már kicsit idegesített Vosch filozofikus „gyerünk, találd ki, miért, mi a válasz, nem, nem a düh, nem a szeretet” stb. megnyilvánulása, de lehet, hogy csak azért, mert én nem tudtam mit kezdeni vele – de különösképpen Adu sem. Olyan érzés volt, mintha valami filozófia tanórán ülnék, és egy szavát sem érteném a tanárnak. Azt hiszem, számomra túl ködös volt a megfogalmazás, a sok kérdés, és a sok „találd meg a választ”. Miért akarná egy földönkívüli, hogy bármelyik ember is rájöjjön a miértekre, hogy miért ilyen kegyetlenek velünk? Ebben egyelőre nem éreztem logikát, de lehet, hogy később lesz benne. Persze, nyilván így annál jobban lehet várni a harmadik részt, ahol aztán végre holtbiztos, hogy mindenre választ kapunk majd. Legalábbis lelki szemeim előtt elképzelem, ahogy több tucat olvasó duzzogva/vergődve teszi le a második részt (ahogy ez sorozatoknál lenni szokott) és szúrós szemekkel méregeti a könyvet, megpróbálván agyi hullámaival kapcsolatba lépni az íróval: „Mikor lesz már meg a harmadik rész??? Most akarom a válaszokat, igyekezzél!”. Azt hiszem, ilyenkor kicsit magunkban szidjuk az írót, hogy lázban hagyott minket válasz nélkül a történet közepén, de ez már csak így megy, minden jó sorozatnál, a lelkünk mélyén azért szeretjük, csak „írja már meg végre azt a befejezést, hadd nyugodjunk meg.”

Olvasása közben egyébként a kissé ködös, félbeszakadt, kétértelmű párbeszédekkel is meggyűlt a bajom; volt, hogy rendesen el kellett gondolkodnom, hogy most gyakorlatilag miről is beszélnek épp, mert elvesztettem a fonalat, de lehet, hogy ez csak a fáradtságom számlájára volt írható. Külön tetszett azonban, hogy ezúttal sokkal több humorral van megfűszerezve a történet, talán azért, hogy ellensúlyozza azt az előző részhez képest sokkal több morbid vagy véres részt. A humoros részeket/beszólásokat legalább értettem és jót derültem rajtuk.

A történetben tehát nem sokkal kerülünk előrébb (persze azért van 1 max. 2 lényeges változás), de egy fontos dolgot azért megtudunk végre erről az egész megszállásosdiról, amiről természetesen most nem fogok szót ejteni. (Olvassátok el a könyvet!) A második rész egyébként összességében remek kiegészítője volt az elsőnek, a megtudott dolog sokat számít a történet értékelése/átértékelése szempontjából, még el is gondolkodtat pár napig. Kíváncsian várom a végkifejletet, biztos, hogy a harmadik kötet is a polcomon lesz majd.

Ami a szereplőket illeti, nekem Cassie továbbra is szimpatikusabb, mint Adu, de van, aki fordítva van vele, minden esetre sajnáltam, hogy most ő annyira nem kapott nagy hangsúlyt, de remélem, a harmadik részben inkább az ő szemszögéből olvashatom majd a sztorit. Adu egy nagyon erős lány, de nekem túl férfias (a végére kicsit Terminátoros), Cassiet emberibbnek érzem, és esendőbbnek, emiatt közelebb áll hozzám. A fiúk közül nem tudok választani, mert az előző részben Evan engem is megvett magának, itt vannak teljesen elmegyenge megnyilvánulásai (amikor egyszerűen nem jut eszébe, hogy szóval többet érne, mint erővel), ami pedig Bent illeti, néha úgy istenigazából lekevertem volna neki egy nagy pofont, csak, hogy abbahagyja a macsózást és megüljön a fenekén. ;)

Kíváncsi vagyok, nektek hogy fog tetszeni a második rész.

Pontozás:

​Egyedi besorolásom: Még mindig Number One kategória, bár kezdett lecsúszni a „kedvencek közöttre”.
Történet:
8/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 92%
Borító: 10/10 – Ugyanazt tudom elmondani, mint az első résznél. Ajándék letéphető könyvjelzővel. Ugyanaz a szuper minőség, és a lapok is strapabíróak, enyhén érdesek.

Kinek ajánlom: Aki olvasta az első részt, és nem fél a néhol eléggé véres/undorító részektől.

+ pont: A könyvjelzőért és a humoros részekért.
- pont: Egy fontos dologra választ kaptunk ugyan a könyvben, de koránt sem mindenre. Kicsit erőltetettnek éreztem az „Adu, gyere rá mindenre saját magad” filozofikus részt, mintha az író szájbarágósan akarná, hogy rájöjjünk valamire (hogy miért teszik ezt a földönkívüliek az emberekkel), de nekem minden esetre nem sikerült kitalálnom, hiába kérdezgette többször a regényben, csak azt tudtam meg, hogy miért nem. A félig befejezett, ködös párbeszédek sem tetszettek.

Egyéb adat:

130x200 mm, 312 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

0 Tovább

Mi lenne, ha megváltoztathatnánk a múltunkat?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Az élete során legalább egyszer mindenki elgondolkodik azon, mi lett volna, ha…

  • Ha nem úgy telt volna a gyerekkora, ahogy.
  • Ha nem ott nőtt volna fel, ahol.
  • Ha nem olyan döntéseket hozott volna, amilyeneket.
  • Ha nem azzal kötött volna házasságot, akivel.
  • Ha nem azt tanulta volna ki, amit.
  • Ha nem azt az állást vállalta volna el, amit.

És így tovább a végtelenségig. Megszámlálhatatlan helyen ágazik el az életünk, és mindig vannak olyan pillanatok, amikor eltöprengünk, vajon milyen lenne az életünk máshogy, másképpen, talán egy párhuzamos dimenzióban. Sok ember megbánja a döntéseit, és legszívesebben visszacsinálná azokat. Sokan szeretnének újra megszületni, de már azon tudás birtokában, amit megszereztek az életük során, így már aszerint alakíthatnának az életükön kedvük szerint, amit tudnak. Ki nem játszott el akárcsak egyszer is ezzel a gondolattal?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Ti mit csinálnátok másképp, ha újjászületnétek ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy? Mit változtatnátok meg benne? Egyáltalán ez egy áldás vagy átok lenne? És ha mindig csak ismétlődne újra és újra halálunk után az egész?

Egy nyereményjáték keretében figyeltem fel Claire North – Harry August csodálatos élete című könyvére. Be kell, hogy valljam, nem tudom miért, eleinte egy könnyed olvasmányra számítottam, valami szokványosra, kicsit általánosra, és felvillanyozó meglepetésként ért ez a komoly nyelvezetű és hangvételű, terjedelmes, alapos kutatómunkát igénylő, múltba kalauzoló könyv. Voltaképpen napokig a kilencszázas évekbe teleportált, magával ragadott, izgalomban tartott, s egyaránt volt a történelmi vonatkozásai miatt lenyűgöző, a nyomozati szálai miatt érdekfeszítő, és a filozófiai történetfelvetés miatt elgondolkodtató könyv. Maga az írás és fordítás is szépen megformált, komoly írói munka áll mögötte, a könyv pedig méltán képviselteti magát a nívósabb irodalmi alkotások között a polcokon.

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

„Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.

Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi. 
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.” 

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.”

0 Tovább

Kezünkben a jövőnk

Jay Asher - Kezünkben a jövőnk egy nagyon érdekes olvasmány. Személy szerint azt szerettem benne, hogy egyszerre modern és nosztalgikus. Amellett, hogy felidézi a '90-es évek emlékeit, a modern (Facebook) életből is ízelítőt ad, játszik a jelennel és jövővel, a megváltoztathatóval és a megváltoztathatatlannal. Ajánlani tudom.

Könyvajánló

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye
Saroo Brierley - Oroszlán
Gerencsér János - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
Kresley Cole - Árnyak Hercege

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.