Facebook Twitter Addthis

Oculus - nem vagy ember, csak egy szem

Mit tennél, ha egy olyan világban élnél, ahol 40 körül mindenki megvakul? Ahol eladnak a szüleid, hogy egy idős ember szolgájaként a szeme lehess? Onnantól kezdve nem számítasz embernek, nem lehetsz többé a családoddal és nem lehetnek érzéseid. Onnantól kezdve csak egy oculus vagy.

5 Magyar Disztópia Young adult Könyvajánló Sci-fi FantasyMit ​tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Értékelés:

Néhány éve olvastam először az írótól az első könyvét (A. M. Aranth: Cleadur - Dobszó a ködben), és elárulom, hogy azzal kapcsolatban például vegyes érzelmeim voltak, mert az elején nagyon tetszett, a végén viszont teljesen kiütött és dühöngtem. Sok év elteltével úgy gondoltam, adok neki még egy esélyt, főleg, miután láttam, milyen jól fogadja a kritikákat, egyáltalán nem úgy, ahogy egyes nevén nem nevezett írók, és ez egyből felkeltette szimpátiámat. Eltelt hát pár év, lássuk.

Az Oculus már az elején várakozásaimon felül teljesített, kicsit úgy éreztem, mintha a Testbérlők egy alternatív változatába csöppentem volna (de csak az elején), élveztem ezt az új világot, leírást, és olyan gyönyörűségesen volt felvezetve az egész, mint bármelyik másik felkapott kortárs disztópiában – amik természetesen az én kis kedvenceim. Ebben a könyvben is több nézőpontból követhetjük végig az eseményeket, és őszintén ledöbbentem, hogy képes ennyire máshogy, egyáltalán más stílusban írni az író, de legjobban arra csodálkoztam rá, hogy férfi lévén a női nézőpontot mennyire élvezhető Young Adult stílusban adta elő! Egy ideig gondolkodtam rajta, hogy ez hogy lehetséges, nem rémlik, hogy férfitől olvastam volna ilyesmit, de aztán felülemelkedtem ezen, és belevetettem magam az olvasásba.

Tény, hogy mérföldekkel jobban tetszett, mint a Cleadur (bár nem olvastam A. M. Aranth minden megjelent művét), rengeteget fejlődött az évek során, és ha így megy tovább, a többi kötetére is rá kell vetnem magam. Kellemes, változatos olvasmány, egy újfajta disztópia. Persze, szimpatikus írókám nem hazudtolja meg magát a csavaros befejezéssel sem, amit tőle már megszokhattam :D, de annak örülök, hogy itt sikerült kicsit visszafognia magát, és nem erőltetett rám az utolsó 10-20 oldalon egy teljes világkoncepciót. Helyette szép, elgondolkodtató lezárást kapunk, és az érdekfeszítő epilógusban még a borító „hogyan készültjéről” is szerezhetünk némi információt (igen, én ezeket a „köszönöm ennek és ennek” részeket is mindig elolvasom a könyvekben, ki tudja, mik derülnek még ki).

A karakterek jól kidolgozottak, de legfőbb erényük, hogy változatosak, mindegyik jól megkülönböztethető külsővel és jellemmel bír, van kit megkedvelnünk és találgatnunk, hogy vajon XY és Z valójában jó fej herceg/nagyi, vagy egy gonosz jedi/boszorkány-e.

Summa summarum, kifejezettem szerettem a Young Adultos részeket olvasni Truth szemszögéből, míg az egy másik nézőpont esetében meg férfias sci-fibe csöppentem. Érdekes volt ez a kombináció. Bátran ajánlom az olvasását tízen-huszonéveseknek, a sci-fi, fantasy, disztópia műfaj kedvelőinek.

Más molyok véleményei:

Az már biztos: ez a könyv sokkal, de sokkal jobb lett, mint a Dobszó a ködben.

Ez a könyv maga a tökély! Imádtam, úgy ahogy van, de ami mindent vitt az nálam a vége volt. ZSENIÁLIS! Nem tudok ezen kívül mást mondani rá, csak azt, hogy zseniális.

Nekem nagyon bejött. Sokáig tartott, mire elolvastam, de az utolsó 150 oldalt egyszerre daráltam le, a végén pedig annyi minden derült ki, hogy csak kapkodtam a fejem, most akkor mivan és miért?! :D 

A cselekmény végig nagyon pergő, nagyon izgalmas volt, soha nem volt egy unalmas perc sem. Ehhez hozzátartozott Truth érdekes személyisége, belső monológjai és a szerzőtől már megszokott páratlan humor. Le a kalappal A. M. Aranth előtt, mert az egész sztori annyira komplex volt, és imádtam a kis utalásokat is. 

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Nem a megszokott karakterek, szerintem. Nekem tetszettek.
Borító: 10/10 – Nagyon szép munka, főleg, miután az epilógusból megtudtam, „hogyan készült”, és kik vannak a képeken. :)
moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A sci-fi, fantasy, disztópia kedvelőinek, első sorban fiataloknak.
+ pont: Mert szépen, gördülékenyen, érdekesen indul a történet.
- pont: Talán icike-picikét nekem elvont volt a vége. :)

0 Tovább

Ember a Marson!

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt Kaland

Milyen lehet egyedül ott ragadni egy bolygón, nevezetesen a Marson, és tudni, hogy rég kifogyunk az élelemből, mire bárki is értünk tudna jönni? 2014/15 legnagyobb sci-fi szenzációja A marsi c. könyv, amelyről Ridley Scott forgatott filmet Mentőexpedíció címmel. Ez az ironikus, humoros, szórakoztató könyv szintén a kedvenceim közé került (nem véletlen, hogy a 14. legjobb sci-fi könyvévé választották a molyok). A könyv hátulján egyébként a következő információ található az íróról:

„Az író, Andy Weir tizenöt éves volt, amikor egy kutatóközpont felvette programozónak – azóta is szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Egész életében rajongott a világűrért, és a szabadidejét olyan dolgoknak szentelte, mint a relativisztikus fizika, orbitális mechanika vagy az űrutazás története. A marsi az első regénye.”

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt KalandHat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.

Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.

Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.

De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?

„Egyszerűen letehetetlen ez a könyv! A marsi a jól megírt, eredeti sztori, az érdekes, valószerű karakterek, és az elképesztő technikai hitelesség ritka kombinációja… olyan, mintha a MacGyver-t keresztezték volna A rejtelmes szigettel." 
Chris Hadfield asztronauta, a Nemzetközi Űrállomás parancsnoka

„A marsi rendesen odacsapott! Weir iszonyúan szórakoztató és nagyigényű túlélő thrillert írt, egy „MacGyver a Marson”-sztorit, ami épp olyan valóságos és szívfacsaró, mint az Apollo 13 igaz története." 
Ernest Cline, a Ready Player One szerzője

Lebilincselő… olyan, mint Defoe Robinson Crusoe-ja egy intelligensebb szerző tollából. 
Larry Niven, többszörös Hugo- és Nebula-díjas író

„Ősidők óta nem olvastam ennél jobb köny vet! Mielőtt feltöröd a pecsétet, ürítsd ki a menetrended. Ettől a történettől jobban beléd fojtja a lélegzetet, mint levegőszivárgás egy űrhajón. Szórakoztató, okos és pörgős – A marsi megad mindent, amit csak egy regénytől vársz!” 
Hugh Howey, New York Times bestseller szerző

„Erős, ütős és tökös. Robinson Crusoe a Marson, huszonegyedik századi stílusban. Mielőtt ezt a könyvet elkezded, gondoskodj magadnak szabadidőről – kelleni fog, mert eszedben sem lesz letenni.” 
Steve Berry, New York Times bestseller szerző

  

Értékelés:

Ez a könyv egyszerűen fantasztikus! Nem elég, hogy egy nagyon érdekes témát dolgoz fel még azok számára is, akik egyébként nem sci-fi rajongók, ráadásul a stílusa is megmosolyogtató. A főszereplő, Watney naplóbejegyzései rendkívül szórakoztatóak, többnyire ironikus hangvételben íródtak, ami az egyébként sok kémiai leírás mellett kissé ellazítja a fáradt olvasót. Nagyon sokat röhögtem az ehhez hasonló vicces részeken:

"Igen, naná, hogy a ra­gasz­tó­sza­lag szin­te teljes vá­ku­um­ban is mű­kö­dik. A ragasztósza­lag bár­hol m­űkö­dik. A ragasztósza­lag má­gia, amit bál­vá­nyoz­ni kelle­ne."

"Én: Ez nyilvánvalóan egy dugulás. Mi lenne, ha szétszedném, és ellenőrizném a csövek belsejét? 
NASA: (ötórányi tanácskozás utan): Nem. Elbaszod, és meghalsz. 
Úgyhogy szétszedtem."

"JPL: ...Egyébként szondát, amit küldünk, Irisnek nevezzük a görög istennő után, aki a szél sebességével utazott az egekben. Ő a szivárványok istennője is.
Watney: Leszbikus szonda jön a megmentésemre. Vettem."

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt Kaland

Mindemellett rendkívül büszke voltam magamra, amiért a különböző termodinamikai (azta milyen szavakat tudok) és kémiai folyamatokat képes voltam megérteni. Jó, néha többször elolvastam ezeket a részeket, de tény, hogy az én „halvány lila fogalmam sincs a kémiáról” tudásommal is követni tudtam az eseményeket! És még élveztem is, de még hogy! Kicsit aggódtam egyébként, hogy a sok naplóbejegyzés unalmas lesz, de egyáltalán nem az, és ez tényleg Watney humoros és laza stílusának köszönhető. Mindemellett természetesen az író néha megszakítja ezeket a naplóbejegyzéseket egy-egy rendes leírással, vagy épp a NASA-ban történtekkel (úgyhogy akad benne rendes párbeszéd is bőven).

Azon kívül, hogy elgondolkodtat a sztori, és egyébként olyannyira élethű és mindent megmagyarázó, hogy kábé még el is hinném, hogy megtörtént (ha nem tudnám, hogy nem), kellemes hétvégi olvasmány. Hétköznap kicsit azért óvatosan bánnék vele, mert kóros álmatlanságot okoz és a munkahelyi teljesítmény leromlását.

Bátran ajánlom egyébként figyelmébe bárkinek a könyvet, azoknak is, akik hozzám hasonlóképp látták már a filmet, mert ettől cseppet sem lesz unalmasabb a könyv (érdekes, pedig ilyen esetekben az ember már unni szokta a könyvet). Ráadásul sok olyan rész van a könyvben, amely a filmben nem úgy vagy egyáltalán meg sem történik! (Még több izgalom!)

Kakiból növesztett krumplik, éhezés, kitartás, magány, bátorság, kitartás, barátság, remény, kémia, termodinamika, élet-halál döntések, és a jó ég tudja, még mi minden tárul elénk ebben a 357 oldalban!

 Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: Watney, a főszereplő rendkívül humoros és ironikus, imádtam a stílusát!
Borító: 10/10 – Egy szavam se lehet egyik borítóra se, és a kötésre se. Ráadásul kemény borítós!
Kinek ajánlom: Bárkinek, kivétel nélkül, férfiaknak, nőknek is.
+ pont: A vicces írásmódért és az alapötletért.
- pont: Azért néha többször el kellett olvasnom egy-egy kémiai magyarázatot.

Könyvajánló 6 Sci-fi Felnőtt Kaland

0 Tovább

A világ legfélelmetesebb háza

Te beköltöznél egy olyan lakásba, amelyben megmagyarázhatatlan dolgok történnek, és ahol nagy, lelakatolt ajtók fednek veszélyes, sötét titkokat? Lenne elég bátorságod felfedezni, mi rejlik a zárak mögött és megfejteni a rejtvényt?

 Könyvajánló Sci-fi Felnőtt Horro Thriller Kaland 7Lelakatolt ​ajtók, szokatlan fények, mutáns csótányok.

Nate lakásával valami nincs rendben. De a gondolatait most más köti le. Utálja a munkáját, a bankszámlája lassan kimerül, és még barátnője sincs. Elképzelni sem tudja, mit vár az életétől. Új lakása nem éppen ideális, de legalább élhető, és megengedheti magának. A bérleti díj egészen alacsony, a házkezelő cég ügynöke szuperbarátságos, és a rendellenességek inkább csak idegesítőek, mint nyugtalanítóak.

Egészen addig, amíg a férfi nem találkozik Mandyvel, a szomszédjával, és fel nem fedezi a lány lakásának furcsaságait. És a másik szomszédjáét, Xeláét. És Tim és Veek lakásáét is.

Merthogy a régi, Los Angeles-i téglaépület minden egyes bérlakása szolgál némi rejtéllyel. Olyan rejtélyekkel, amelyeknek a története több mint száz évvel korábbra nyúlik vissza. Némelyik furcsaság szembeötlő, míg másokat zárt ajtók rejtenek el a kíváncsi tekintetek elől. Viszont ha e különös rejtélyek összeadódnak, az akár a véget is jelentheti Nate és barátai számára.

Vagy az egész világ számára…

Értékelés:

Los Angeles, 2012. A különös ház, amelyet Peter Clines elénk tár, több kis lakásra van felosztva, és szinte mindegyik rendelkezik egy-egy hajmeresztő tulajdonsággal. Eleinte viszonylag hétköznapi dolgoknak tűnnek ezek a furcsaságok, aztán ahogy haladunk előrébb a történetben, az olvasó ereiben meghűl a vér, a könyv második felére pedig az éjszakai olvasás egyik mellékhatása, hogy idegesen pislogunk körbe, és gyerekként bújunk a párunkhoz, hogy „Úristen, félek” – ezekkel a tünetekkel olvastam el én is az író 14 című kötetét.

Mint ahogy az epilógusban maga Peter Clines is kifejti, nem árul el valami sokat a fülszövegben a történetről, és ezt én magam sem szeretném felborítani, ámbátor próbálkozom felkelteni a figyelmeteket, mert nekem iszonyatosan tetszett ez a könyv. Azon ritka példányok egyike, ahol nem kell erőlködni azon, hogy elmerülhessünk a történetben (tudjátok, a jó öreg „merengő-effektus”, amikor szó szerint belecsöppensz a könyvbe), ugyanis ez már az első pár oldal után egyáltalán nem okoz gondot. Érdekes, hogy amennyire egyszerűen indul a regény, a végén annál kacifántosabbá válik. Kifejezetten tetszett, hogy az író milyen részletességgel mutatja be a házat, Nate, a főszereplő beköltözését, és nagyon könnyű ezzel a kora harmincas éveiben járó, monoton, adatrögzítős munkát ellátó férfivel azonosulni. Keresi élete értelmét, beköltözik új albérletébe, és próbál jó viszonyt kialakítani, az egyébként rendkívül különböző, jellegzetes és egyedi szomszédjaival. Ahogy sorban megismerjük a karaktereket, barátságok köttetnek, és ezzel egyidejűleg mi is megindulunk az eleinte apró rejtélyek nyomába. Persze, ez még az a szint, ahol találgatunk a történet lényegére, az események felkeltik érdeklődésünket, és már gyakorlatilag azzal a kérdéssel fekszünk és kelünk, hogy vajon mi lehet a ház nagy titka.

Magával ragadó, és minden tekintetben egyedi történet, amely gondolkodásra késztet, kicsit olyan, mint egy jó mozifilm, gyakorlatilag tátott szájjal olvassuk, kidülledt szemekkel. Van egy pont a történetben, amikor sokkal félelmetesebbé válik, mint az idilli nyomozgatós eleje, onnantól azért kicsit nehéz összeszednünk magunkat – főleg, ha éjszaka olvasunk. Nem kötném nagyon korhatárhoz (nemhez meg főleg nem), mert bár az egész koncepció elég ijesztő, nem egy hajmeresztő horror. Elég nehéz lenne egyetlen kategóriába besorolni a kötetet. Annyi biztos, hogy szerintem nem tartalmaz kliséket, és nem véletlen, hogy ilyen jó (90%-os) értékelést kapott a molyok körében.

Ha egy hátborzongató történetre vágytok, mely egyből beszippant titeket, gondolkodásra késztet, ez a nektek való könyv! És tudjátok mit? Annak ellenére, hogy mik történnek ebben a házban, szerintem mindannyian szívesen bérelnénk itt egy lakást, hogy közös erővel kutakodjunk egy sort.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Karakterek: Imádtam mindet! Mintha én is velük laktam volna.
Borító: 10/10 – Maximálisan elégedett vagyok vele, figyelemfelkeltő és dombornyomott.

moly.hu-n elért százalék: 90%
Kinek ajánlom: A horror vagy fantasztikus történetek kedvelőinek leginkább, de lényegében bárkinek.
+ pont: A felvezetésért és a történet háromnegyedéért, míg felvezetődik ez az egész sztori, nagyon érdekes és kicsit félelmetes volt!
- pont: Nekem iciri-picirit azért túlzás volt ez a csattanó a végén. Mármint a sztori lényege. De a befejezés tetszett.

0 Tovább

Kirándulás a ’80-as évekbeli játékokba

A Ready Player One c. könyv méltán foglalja el a helyét a molyok között a 17. legjobb sci-fi könyv helyezettjeként, ráadásul 2018-ban Spielberg rendezésével film is készül belőle – amiről egyelőre nagyon keveset tudni. A könyvben egy olyan, 2044/45-ös technológia-disztópiás jövőbe csöppenünk, ahol az emberek a 2009-es Bruce Willis – Hasonmás c. filmjéhez hasonlóan nem a valódi testükben élik életüket. Bár míg a Hasonmásban amolyan robot testeket használnak, addig a Ready Player One-ban egy vizor és egy haptikus kesztyű segítségével egy globális játékban élik mindennapjaikat.

Könyvajánló 7 Felnőtt Young Adult Disztópikus Fantasy Sci-fi Kaland2044-et ​​írunk, és a valóság elég ronda egy hely. Az emberiség nagy részéhez hasonlóan a gimnazista Wade Watts is azt a kiutat látja zord környezetéből, hogy bejelentkezik az OASIS-ba, a világméretű virtuális utópiába, ahol az avatárján keresztül mindenki szabadon tanulhat, dolgozhat, és szórakozhat. Ugyancsak az emberiség nagy részéhez hasonlóan Wade is arról álmodozik, hogy ő találja meg elsőként a virtuális világ elrejtett kincsét. A szimuláció tervezőjeként ismert James Halliday ugyanis ördögi feladványt hagyott maga után, amelynek leggyorsabb megfejtője szédületes vagyonra és hatalomra tehet szert.

A Halliday által kifundált feladatok sikeres teljesítéséhez a popkultúra megszállott ismeretére van szükség, Wade pedig éppúgy otthon van a Gyalog galoppban, mint a Pac-Manben, a Rush életművében vagy az animékben. Amikor a tizennyolc éves srác hosszú évek kitartó munkája után megoldja az első feladványt, hirtelen a figyelem középpontjába kerül, és ez életveszélybe sodorja. Egyes játékosok ugyanis még a gyilkosságig is hajlandóak elmenni a mesés nyeremény megszerzéséért.

Ernest Cline első regénye a 2011-es megjelenését követően megkapta a rangos Prometheus-díjat, és mostanra a popkulturális irodalom egyik legfontosabb kortárs művévé vált. Több millió példányban adták el, világszerte óriási rajongótábora van, és készül belőle már a nagyköltségvetésű film is: Steven Spielberg rendezésében várhatóan 2017 végén mutatják be a mozik.

Értékelés:

Nagyszerű könyv, nem véletlenül pakoltam ezt is a kedvenceim közé! Viszont inkább pénteken kezdjetek bele, lévén, hogy letehetetlen. Hajnali háromkor nekem ugyanis már eléggé bűntudatom volt, hogy még mindig ezt olvasom, és másnap pedig dolgozni kell.

(Ami kicsit zavart, de az idősebbeknek meg pont ez lehet érdekes, hogy nagyon sok a '80-as évekbeli játékokra való utalás a könyvben, személy szerint talán a ’90-es éveknek jobban örültem volna – lévén, hogy én akkor cseperedtem fel.)

Egyébiránt leginkább Dave Eggers: A kör hasonlatos ehhez azok közül a disztópiák közül, amiket most olvastam, legalábbis nagy körvonalakban. A Ready Player One lényegében egy teljesen elképzelhető jövőt vázol fel, ahol az ember, ha menekülni akar a szörnyű valóság elől (mindenki éhezik, rengeteg a hajléktalan, tönkretettük a földet), csak felveszi a vizort (fejlett, virtuális szemüveg) és a haptikus kesztyűt vagy épp haptikus ruhát, és máris elmerül egy remekül kidolgozott, több millió bolygóból álló és különféle mágikus vagy technikai (vagy épp mindkettő) tulajdonságokkal rendelkező világban.

A könyv már csak azért is letehetetlen, mert mi magunk is kezdünk kicsit a számítógép-függőség felé tartani, tehát kicsit groteszk módon ez nem csak egy fantasztikus történet, hanem talán burkolt társadalomkritika is. Már rögtön az elején belecsöppenünk egy olyan versenybe, amelyet ebben a játékvilágban, az OASIS-ban kell megvívni, s amelynek a tétje nem kevesebb, mint rengeteg vagyon és maga az OASIS birodalom. Azoknak, akik a ’80-as években voltak fiatalok és/vagy szeretik a számítógépes játékokat, kifejezetten magával ragadó könyv, hiszen egyedi megvalósítással repíti vissza olvasóit a ’80-as évekbeli mára elavult játékok korába, a modern MMO OASIS vizorán keresztül. Pörgős cselekményű történet, a disztópiák kedvelőinek kifejezetten kihagyhatatlan.

Személy szerint már nagyon váron a filmet, ami egyébként a fülszöveg szerint 2017-re (azaz idén) várható, az internetes kutakodásom során viszont a 2018-as dátummal találkoztam a film kapcsán.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Karakterek: Teljesen hihető! Szerethetőek, nekem H. volt a kedvencem!
Borító: 8/10 Nem rossz, fogjuk rá. Nekem túl egyszerű.
Kinek ajánlom: A '80-as években felnőtt korosztálynak, a disztópiák vagy a videójátékok kedvelőinek.
+ pont: Mert nem bírtam letenni!!!
- pont: Mert néha nekem sok volt a régi játékokra való utalás.

0 Tovább

Hatalmas fémkéz Deadwoodban – avagy 2016 legnépszerűbb sci-fije (Alvó óriások)

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7

Mint tudjátok, annyira nem jellemző rám, hogy sci-fit olvassak, igen ritkán „vetemedek” csak erre, cseppet sem bántam meg azonban legújabb választásomat, Sylvain Neuvel Alvó óriások című könyvét. Több napos olvasmánynak terveztem, de egy egész délutánra és fél éjszakára magával ragadott. Ássunk kicsit mélyebbre ebben a szerintem elismerésre méltó történetben.

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7Deadwood, ​​Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…

A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.

Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…

Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?

 

Értékelés:

Nagy meglepetésemre nem mindegyik olvasó volt elragadtatva a könyvtől, amit egyrészt nem értek, másrészt azt pedig végképp nem értem, egy-két negatív komment miért tud hatással lenni másokra. Én általában úgy vagyok vele, majd kialakítom a saját véleményemet, „csak azért is”. Másrészt azt sem igazán értem, mi értelme egy könyvet X másikhoz hasonlítani, hogy ezt vagy azt ebből vagy abból a könyvből „copyzta” (most anélkül, hogy szándékomban állna bárkit is megbántani), de muszáj kiállnom (nekem is) a könyv mellett. Teljesen komolyan mondom, hogy bármilyen könyvre rá lehet húzni a „jaj ezt is onnan meg innen vette” köntöst. Bármi, amit egy ember átél, olvas, lát, hatással van rá, feldolgozza, átalakítja, kiadja magából, egy író meg aztán pláne. Én speciel nem olvastam ehhez hasonló írást, de ami azt illeti: rengeteg ugyanolyan young adult vagy disztópikus könyv van a polcokon, mégis sokuk a sikerlisták élére kerül, no meg a filmiparba… Kezdetnek megjegyezném, hogy ez a történet is minimum egy filmet megérdemel magának, sőt igazából, mivel sorozat, többet is. És akkor most részletesen…

Nekem, néhány olvasóval ellentétben kifejezetten megtetszett az, hogy amolyan „katonai módiba” ismerjük meg a történetet, azaz nem egy tipikus regényformát kapunk, hanem amolyan interjúkon, bejegyzéseken, katonai hangfelvételeken keresztül tudhatjuk meg, mikor, mi történt. Ennek pici hátránya, hogy nem ismerjük úgy meg a környezetet, ahol játszódik a történet, nagy előnye viszont, hogy hála az égnek meg vannak vágva az unalmas részek, és mindig kifejezetten csak az érdekes történéseket olvashatjuk. Több évet ölel fel ugyanis a történet, mindazonáltal mi, olvasók (anélkül, hogy hiányérzetünk lenne) ennek a formai kivitelezésnek hála csak a lényeges, fontos dolgokról kapunk információt. Ez manapság (a régi Jane Austen stb. könyvekkel ellentétben) már szinte elvárás az újabb generáció számára, világunk és életvitelünk ugyanis annyira felgyorsult, hogy néhányunk figyelmét már csak az ilyen gyorsabb tempójú könyvek tudják megragadni. Visszatérve a formára, nekem tetszettek az interjúk, így úgy éreztem, mintha egy nagyon jó filmet néznék a TV-ben, szinte hallottam a kis pötyögős hangeffektust „003-AS AKTA, Beszélgetés PhD, dr. Rose Franklinnel, az Enrico Fermi Intézet vezető kutatójával… Helyszín: Chicagoi Egyetem, Chicago, Illinois”. Ennek ellenére végig magával ragadott a történet, sőt talán még jobban, mint egy tipikus regény esetében, hiszen csak kapkodtam a fejem, és tudtam, hogy nem fogok unatkozni halál unalmas tájleírások miatt. (Nem, mintha nem olvasnék Jane Austent.)

Végig nagyon érdekelt, hogy miféle kezet találnak, minek a részei ezek, milyen megállapításra jutnak, milyen kísérleteket végeznek, mi lesz az egész célja, mire fogják használni, és milyen „fentebbi” jelentősége van a történetnek. Engem egy percig sem hagyott unatkozni, és nagyon jól kikapcsolt így estére. Először voltak aggályaim a könyvvel kapcsolatban, de én tökéletesen meg vagyok elégedve vele, még többet is kaptam, mint amit vártam. Aggódtam kicsit, hogyan fog befejeződni, de ez egy tökéletes példa arra, hogyan zárjunk le egy első kötetet úgy, hogy elégedettek is legyünk a „befejezéssel”, mégis egy olyan csavart vessen fel a végén, amin egyszerre döbbenünk le, vagy kiáltunk fel, hogy „én tudtam”, és egyszerre mosolyodunk el várván a következő részt.

Bátran ajánlom férfiaknak és nőknek is, van benne ugyan némi szerelmi szál, de szerencsére elenyésző mennyiségű. Én ugyanis szeretem a romantikus könyveket (mi az, hogy), de nem szeretem keverni a műfajokat egymással, mert, ha sci-fit akarok olvasni, akkor márpedig nem romantikára vágyom. Szóval még az sem mondható, hogy csöpögős, nyálas részek lennének benne, azon pedig nem csodálkoznék, ha hamarosan film is készülne belőle.

Könyvajánló Sci-fi Sorozat 7

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (max pontos)
Karakterek: 10/10 – Mindegyiket egyszerre szerettem és utáltam, ahogy a hús-vér karaktereket. Nagyon kíváncsi vagyok, mi derül még ki a meginterjúvolóról a további kötetekben.
Borító: 10/10 – Nincs kifogásom ellene, pedig én aztán mindenbe bele tudok kötni. Tökéletes!
Kinek ajánlom: A sci-fi kategória szerelmeseinek (is), de mivel én magam nem szoktam ilyet olvasni, és engem is megvett magának, ezért kérlek titeket, bátran olvassátok. Merjetek néha egy-egy új műfajba is belekóstolni.
+ pont: Kifejezetten ezért az interjúvolós formáért adok pluszpontot. Remek ötlet! Tetszett, nagyon, köszönöm!
- pont: Nincs. Tényleg nincs, bocs, tudjátok, hogy mindig megírom, ha van.

 

0 Tovább

A virtuális valóság térnyerése - avagy Claudia Gabel & Cheryl Klam - Káprázat (ismertető)

Ahogy beköszöntött a XXI. század, úgy lopja magát be életünkbe mind jobban és jobban elhatalmasodva rajtunk a digitális világ iránti szenvedély. Lassan kiszorítja életünkből nemcsak a postai levelezést, a telefonálást, a valós emberi kapcsolatokat is felváltja a virtuális barátság, a chat, a videó beszélgetés. A közösségi oldalakon utat tör magának eltorzított igazság, a valós élmények helyett pedig a virtuális szemüvegek szolgáltatnak álélményeket.

Vajon néhány évtized múlva már a szexuális életünket is a már piacra bukkanó szexrobotokon át élvezzük, vagy virtuális szemüvegeken át? Vajon mekkora fejlődésen megy keresztül néhány éven belül az Oculust Rift vagy a Samsung Gear? Hamarosan olyan utópisztikus (vagy épp disztópikus) élményben lehet részünk, mint a regényekben? Claudia Gabel és Cheryl Klam – Káprázat című regényében például egy olyan jövőbeli világot kapunk a történetben, ami nem is annyira valószerűtlen:

„A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket.
…Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet.” – szól a könyv ismertetője.

A virtuális szemüveg már meg is jelent a piacon, csak idő kérdése, hogy valóban egy ilyen világba csöppenjünk bele, amikor a légszennyezettség elképesztő méreteket ölt, az emberek pedig nem tudnak elszakadni a virtuális világtól, és már-már a függőség tüneteit produkálják. Miközben vonaton ülünk, vagy sorunkra várunk a bankban, már az lesz a meglepő, hogy arra a rövid időre is nem éppen egy virtuális szemüveg tapad a fejünkre? Vajon a gyerekeink, unokáink számára már mindennapos elfoglaltság lesz a „Káprázat” világa? Vagy olyan lesz a jövő, mint abban a Surrogates (Hasonmás) című Bruce Willis filmben? A testünk csak az ágyon hever majd napokig, míg egy robottest él helyettünk? Meddig képes elmenni a tudomány?

Személy szerint igazán vonzódom ehhez a témához, így nem véletlen, hogy a Káprázat című 2014-es könyvet kezdtem el olvasni.

Könyvajánló 5 Disztópikus sci-fi Sorozat Felnőtt Young Adult„A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.”

Annyi biztos, hogy figyelemfelkeltő borítója, szép kötése, betűtípusa és terjedelme egyből magára vonja a figyelmet és egy olyan világba kalauzolja az olvasóját, amely manapság (sajnos?) nem is olyan elképzelhetetlen. A Maxim kiadó könyveiben is azt szeretem, hogy számít nekik, milyen formában adnak ki egy könyvet, hogy az minőségi legyen, ne nagyítóval kelljen olvasni a könyvet, de ne is érjen csalódás a nagy betűméret és ezáltal csöppnyi terjedelme miatt, ráadásul az eddig meglévő négy könyvük alapján passzolnak egymáshoz méretben. Még nem jöttem rá, hogy a belső margón kívül és a borító anyagán kívül mitől függ, de örültem, hogy ez is egy olyan könyv, amit könnyű lapozni, és nem kell megtörnöm ahhoz, hogy lássam a mondatok elejét vagy éppen végét.

Maga a történet nagyon tetszett, olvastatta magát, én személy szerint örülnék, ha egyszer film is készülne belőle, mert a látványvilágot és a témát zabálná a nagyközönség, így a könyv is nagyobb figyelmet kapna. A mai modern világban úgy érzem, ez a könyv közel tud kerülni a fiatalabbakhoz (is), hiszen mi vagyunk azok, akik már el sem tudjuk képzelni az életünket a virtuális világ nélkül, akik tudják, vagy szeretnék tudni, milyen lehet egy szemüvegen keresztül elmerülni egy másik világban.

Érdekes, ugyanakkor félelmetes a könyv, ha belegondolunk, hogy nem áll messze a valóságtól, vagy a lehetséges jövőtől. Regan világában ugyanis az a hír járja, hogy az emberek függők lettek a „Káprázattól”, s a programnak talán káros hatása van a szervezetre. A kilátástalanság köpenye vetül az oxigénmaszk nélkül élhetetlen világra s az egyetlen kiutat csak ez a program jelenti, nem csoda hát, hogy az ember egyszerűen nem akar visszatérni a valóságba. De mi a helyzet, amikor már emberéletek kerülnek veszélybe?

Örültem, hogy elkalandozhatok a könyv segítségével különböző világokba, amelyek jellegzetes leírása valóban „elkápráztat”, valamint, hogy Regannel együtt nyomozhattam a programmal szemben felmerülő kételyeket illetően. Jól sikerült disztópikus sci-fi, melynek a külföldön már megjelent folytatása remélem, hamarosan itthon is elérhető lesz.

A történet maga logikusan felépített, fordulatokkal teli, és bár nem kerültem annyira közel a szereplőkhöz, a folytatásban minden bizonnyal erre is sor kerül majd. Kicsit olyan érzéssel töltött el az olvasása, mintha Vernének az Utazás a Föld középpontja felé című regényébe csöppentem volna, bár a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz. Talán csak azért éreztem így, mert Verne volt az első, aki ilyen gondolatokkal kezdett el játszani, és a könyvbéli „Káprázat” világában is ismeretlen helyekre kalandozhatunk, és Regan is „utazásokat” tesz. Talán a könyv vége miatt éreztem így, vagy talán azért, mert Regan keres valamit vagy valakit ebben a Káprázatos világban.

Mindamellett, azoknak, akik kikapcsolódnának kicsit, elmenekülnének a valóságtól, vagy épp csak elszakadtak a számítógépüktől egy kis olvasás erejéig, ajánlom figyelmükbe ezt a könyvet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék:72%
Borító: 9/10 – A bézs színnel ugyan nem értek egyet, de egyébként tetszik a középen, kör alakban felvázolt világ, s mint említettem, a kötés maga jól sikerült, a lapok vastagok, de könnyen lapozható és terjedelmes olvasmány.
 Kinek ajánlom: Fiataloknak, vagy akiket érdekel a science fiction, a disztópikus téma, a virtuális valóság. Vagy azoknak, akik kicsit elkalandoznának.
+ pont: A témáért, ami mindig is nagyon érdekelt.
 - pont: Nem is tudom… Erről akkor tudnék nyilatkozni, ha a második rész megjelenne magyarul és azt is olvasnám, de az elsővel szerintem semmi baj sincsen. Kíváncsi vagyok, a folytatás mennyivel ad hozzá a történethez, annak komplexitásához.

Kiadó:
MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 352
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 400 gr
ISBN: 9789632615080
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordít: Béresi Csilla

0 Tovább

Találkozás a földönkívüliekkel

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Rengeteg könyv, honlap, magazin, internetes blogger foglalkozik a földönkívüliek kérdésével. 2015-ben kezdődtek azok a találgatások, kijelentések, amelyek olyan emberek nevéhez köthetők, akiknek ez ügyben többet számít a szavuk. Tavaly áprilisban például a NASA vezető kutatója, Ellen Stofan állt elő a bejelentéssel, hogy a jelek szerint már a mi életünkben találkozhatunk a földönkívüliekkel. Ellen úgy véli, hogy 20-30 éven belül már bizonyítékaink is lesznek a földönkívüli életre.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Az Index szerint Ellen Stofan így nyilatkozott:

"Tudjuk, hogy hol keressünk, és azt is tudjuk, hogy hogyan" - fokozta a hallgatóság izgalmát a kutató. "A legtöbb esetben már rendelkezünk a szükséges technológiával, és ezeket hamarosan már alkalmazni is tudunk."

Az űrhajós John Grunsfeld is hasonló véleményen áll, sőt, az Independent egyik cikke azt írja, a földönkívüliek a saját naprendszerünkben (is) élnek. A Los Angeles Times a következőképp idézte Jeffery Newmark (a Nasa kutatója) szavait: „Határozottan nem az a kérdés, hogy ha, hanem, hogy mikor.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Szintén 2015-ben Bill Clinton mondta egy tévés beszélgetésben, hogy nem vagyunk egyedül az Univerzumban:

„Nem lepődnék meg, ha egy nap meglátogatnának minket. Csak remélem, hogy ez nem úgy zajlik majd, mint a Függetlenség napjában.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

A netextra egyik cikke szerint az amerikai kormány rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, melynek témája „kapcsolat az idegenekkel” volt. Barack Obama állítólag elismerte, hogy jó pár évtizede tudnak az idegenekről, csupán várták a megfelelő időt arra, hogy ezt bejelenthessék a nyilvánosság előtt. Eszerint a cikk szerint az amerikaiak 10 éve állnak a földönkívüliekkel kapcsolatban.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Edgar Mitchell, az Apollo 14 egyik asztronautája, aki 1970-ben lépett a Holdra, amióta visszatért a Földre gyakorta hangoztatja összeesküvés-elméleteit a földönkívüliekkel kapcsolatban. 2015 augusztusában a Mirror online kiadásának adott interjúban azt állította, hogy békepárti földönkívüliek akadályozták meg, hogy az USA atomháborút indítson a szovjetek ellen. Állítólag Edgar magas rangú katonai forrásoktól szerezte az információt, mely szerint több fontos fegyverpróbán is ott voltak a földönkívüliek.

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Szintén 2015 augusztusában a Daily Mail cikke szerint a Vatikán nyíltan elismerte, hogy léteznek a földönkívüliek, pedig majdnem 400 éve még Galileo Galilei könyvét is betiltották. A cikk szerint viszont Jose Gabriel, a vatikáni csillagvizsgáló vezető professzora a következőt mondta:

„Létezik földönkívüli élet. Remélhetőleg intelligens életformák is. Ez nem azt jelenti, hogy létezik másik Jézus, ugyanis az ő léte kivételes és kizárólag az emberiséghez köthető.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

Állítólag a csillagász Ferenc pápa egyik legközelebbi barátja. Miután 2015 augusztusában a NASA bejelentette, hogy a NASA Kepler-missziója felfedezte a második Földet   (a Föld „unokatestvérét, melyen akár élet is lehet), egy közleményt adtak ki a Vatikán hivatalos napilapjában. A bejelentés szerint a Római Katolikus egyház hivatalosan is elfogadja a földönkívüliek létezését. A Föld „unokatestvéréről” egyébként egyelőre annyit lehet tudni, hogy 6 milliárd éves kőzetbolygó, kellő távolságban van a saját napjától, hőmérséklete megfelelő, ahhoz, hogy víz lehessen a felszínén. A mi Földünknél 6 milliárd évvel idősebb bolygón a gravitáció kb. kétszer akkora lehet. Mivel azonban a bolygó tőlünk 1400 fényévnyire található, eddigi technológiánk nem elég fejlett ahhoz, hogy „meglátogassuk.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fiEzek után egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy a 2013-ban Rick Yancey által írt disztópikus sci-fi regény 2014-ben hazánk könyvesboltjaiba is eljutott, sőt, mi több, 2016-ra már egy filmet is készítettek a trilógia első részéből. Bár kis hazánkban még csak az első két rész jelent meg Az ötödik hullám és Végtelen tenger címmel, nem kis sikert tudhat magáénak a történet. Mivel az elmúlt években egyébként is nagy sikernek örvendenek a disztópikus témájú könyvek, úgy, mint Az éhezők viadala, Az útvesztő vagy A beavatott, nem volt kérdés, hogy ezt is kíváncsi szemmel várja az olvasó- és nézőközönség. Bár tudomásom szerint a film nem aratott nagy sikert a moziba látogatók között, a regény igenis megérdemli a dicséretet, fordulatosan, egyedi módon és meglehetősen realisztikusan (már, ha elfogadjuk a lehetséges tényt, hogy bármikor jöhet egy földönkívüli megszállás) mutatja be a koránt sem fényes jövőt. Végül is tényleg nem az a kérdés, hogy lesz-e egyszer találkozás a földönkívüliekkel (netán megszállás), hanem, hogy mikor.

A részletes ismertetőmet Az ötödik hullámról EBBEN a posztban olvashatjátok.

Ismertetőmet a Végtelen tengerről pedig ITT tekinthetitek meg.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.

Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

Blog Disztópikus Könyvajánló Sci-fi

0 Tovább

Rick Yancey: Az ötödik hullám  (részletes ismertető)

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fiAz első hullám nyomán sötétség támadt. 
A második hullámot csak a szerencsések élték túl. 
A harmadikat pedig a szerencsétlenek. 
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben! 
Cassie egy lépést sem tesz a következők nélkül: Luger, M-16-os gépfegyver, lőszer és Bowie-kés. Ennivaló, víz, hálózsák és körömcsipesz csak ezek után következik a listán. 
Cassie tizenhat éves, a néptelen országúton menekül. Rajta kívül már nem sokan vannak életben a Földön. Menekül a lények elől, akik embernek látszanak, és akik megölnek minden útjukba kerülőt. Akik több hullámban pusztították az emberiséget. Nem tudjuk, kik az idegenek. Nem tudjuk, miért akarják megsemmisíteni világunkat. Csupán egyvalami világos: mindenkit ki akarnak irtani. 
Cassie családja túlélte az első és a második hullámot. A harmadik és negyedik viszont már nem kímélte őket. Cassie most az ötödik hullámmal néz farkasszemet: vagy öl, vagy megölik. „Csak akkor maradsz életben, ha egyedül maradsz” – ez a meggyőződése. De aztán találkozik Evannel, aki elbűvölő és titokzatos, és egyedül ő segíthet Cassie-nek, hogy valóra váltsa az öccsének tett ígéretét. A lány választásra kényszerül bizalom és csüggedés, harc és megadás, élet és halál között. Föladja vagy fölveszi a harcot?

„Csak ÁMULOK és BÁMULOK. Egyértelműen az egyik legjobb könyv, amit az utóbbi években olvastam.” – Melissa Marr

„Lélegzetelállítóan pörgő és eredeti. Az ötödik hullám úgy ránt be és ragad magával, akár egy cunami!” – Melissa de la Cruz

Rick Yancey: Az ötödik hullám című könyve nem véletlenül akadt a kezembe. Nem tudom, miért elterjedt manapság a disztópikus téma (mint Az éhezők viadala, A beavatott, Az útvesztő), de talán azért, mert mostanában nem is tűnik annyira lehetetlennek a disztópikus jövő - sajnos. El kell ismernünk, hogy van némi okunk aggódni a jelenlegi társadalmi rend/megszokott életformánk felborulása miatt. Ami az ufókat illeti, a földönkívüliek kérdése már meglehetősen régóta foglalkoztatja az emberiséget, így nem meglepő, hogy újabban ilyen témában is jelennek meg sci-fi könyvek. Előző cikkemben már foglalkoztam a földönkívüliek témájával, idéztem kutatók, politikusok, még a Vatikán véleményét is ez ügyben; tény, hogy 2015-ben jelentősen megnövekedett az ezzel kapcsolatos véleménynyilvánítások száma.

Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.                                                                                                  

Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni."

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.
 

Értékelés:

A könyv az első oldal után rögvest magával ragadott, sőt, igazából már egy ideje itt pihent a könyvespolcomon, de direkt halogattam, hogy egy olyan időpontban kezdhessem el olvasni, amikor teljesen rá tudok koncentrálni, átadhatom magam neki. Nem kérdés, hogy már a (filmes) borítójával megvett magának, és nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy még véletlenül se nézzek/olvassak semmit a könyvvel/filmmel kapcsolatban, annak érdekében, hogy olvasáskor teljes legyen az élvezetem. Tehát eleve nagy reményekkel és elvárásokkal estem neki az első kötetnek, és nem kellett csalódnom!!! Eleve szeretem a disztópikus témákat, és minden ilyesmit szeretek elolvasni, így volt némi rálátásom a témára, de ufókról csak A burok című könyvben olvastam Stephenie Meyertől. Nem mondom, hogy egy irinyó-pirinyó hasonlatosságot nem láttam a kettő között, de kb. annyit, mint amekkora a termetbeli különbség a bolha és az elefánt között. Egyiket sem akarom előtérbe helyezni a másikhoz képest, mert mindkettőt szeretem, és mindkettő teljesen más szálon indul el. Nem lövök le semmiféle poént, ha elárulom, hogy a legjelentősebb különbség, hogy míg például A burokban a földönkívüliek (azt leszámítva, hogy az emberekbe költöznek és átveszik a bolygót) kedves, jótét lelkek, akik a vadászaik kivételével olyanok, mint az ártatlan gyerekek, addig Az ötödik hullámban emberpusztító, kegyetlen, egyelőre arctalan és az ismeretlenségbe burkolózó lényekkel állunk szemben. Ahogy az a hátoldalán olvasható szövegből, sőt a borítóról is kiderül, a történet kezdetekor eddig 4 csapást mértek a földiekre:

1. villanyoltás
2. vízözön
3. pestis
4. némítók.

Hogy mi az ötödik csapás, arról szól a könyv.

„Felejtsd el a repülő csészealjakat és a kis zöld emberkéket, az óriási mechanikus pókokkal együtt, amelyek halálsugarakat köpködnek magukból. Felejtsd el a tankokkal és sugárhajtású harci repülőgépekkel vívott hősies, lenyűgöző csatákat, amelyek során a kicsi a bors, de erős jegyében a megtörhetetlen és a rettenthetetlen emberiség kivívja a végső győzelmet a bogárszemű sokaság fölött. Ez nagyjából olyan messze áll az igazságtól, mint az ő haldokló planétájuk a mi élő bolygónktól.
Az igazság az, hogy mihelyt ránk találnak, nekünk kampec.”

A történetet több szemszögből tekinthetjük végig. Az első, lényegében főszereplő Cassie egy céltudatos, a körülmények miatt hamar felnőtté vált 16 éves lány, aki édesapja halála és öccse elrablása után egyedül próbál túlélni. Az egész regényen keresztül egy ígéret tartja, hogy megtalálja öccsét, amelyért foggal-körömmel, minden erejével képes harcolni. Az író általa (Cassie által) olyan erkölcsi kérdéseket is boncolgat, mint az ígéretek betartása, a barátság fontossága, az egy élete a százakkal szemben stb. Vajon úgy van több esélye az emberiségnek, ha megtagadja emberségességét és kegyetlen harcossá válva nem ismer határokat, fegyvert ragad és harcol? Vagy úgy, ha megőrzi „gyengeségét”, azt a keveset, ami még emberré teszi, és megpróbál bízni a társaiban egy olyan világban is, amelyben a bizalom és a hezitálás az életébe is kerülhet? Ha a földönkívüliek, a némítók ugyanúgy néznek ki, mint az emberek, akkor mi akadályozza meg, hogy az emberek akaratlanul is egymás torkának essenek? Ha már senkiben sem lehet megbízni, mennyi idő alatt lehet beleőrülni az egyedüllétbe és a paranoiába?

Egy másik szereplő egy fiú, Ben, aki a pestisjárvány után egy kiképzőtáborban ébred, ahol túlélő gyerekek százai „várnak” arra, hogy kegyetlen, könyörületet nem ismerő katonákká faragják őket.

Egy olyan bizonytalan jövőképet vázol fel a regény, ahol a gyerekkorból az életben maradáshoz nem árt minél hamarabb felnőni, amikor minden szembejövő lehet akár az a földönkívüli, aki az utolsó lövést adja le ránk. Ez egy olyan világ, ahol nincs áram, nem gyújthatunk tüzet, az emberek nagy részét pedig a vízözön és a pestis eltörölte a föld színéről.

Hogy mi az ötödik csapás, azt pedig már épp ésszel is nehéz felfogni, de jó kis csavart ad a történetnek. Sajnos arra az első kötetben (de még a másodikban sem) kapunk választ, hogy a földönkívüliek miért ilyen kegyetlenek az emberekkel szemben, és sokkalta fejlettebb technológiájukkal miért nem irtották csak úgy ki pöccre az egész emberiséget (mondjuk egy aszteroidával, vagy tudom is én…), miért ilyen már-már bibliai csapásokon keresztül küldi őket több részletben a halálba, de biztos, hogy a befejező kötetben választ kapunk majd a kérdéseinkre.

Alapvetően végig magával ragadott a történet, szépen hömpölygött, lavinává nőtte ki magát, csak torlódott-torlódott, míg végül egy cseppnyi romantikával, barátsággal, erkölcsi kérdésekkel, akcióval fűszerezett, tökéletesen felépített cselekmény bontakozott ki. Szerencsére nem volt mindig depressziósan sötét, sem túlságosan akciódús, tökéletes arányban (és nem eltúlzottan) kapott helyet egy kis szerelmi szál itt-ott (pedig én a túlzásokra érzékeny tudok lenni). Néha mondjuk voltak benne véres részek (de ez inkább a második kötetre jellemző), így 16+-osnak mondanám, de afelett bátran merem bárkinek ajánlani. Nekem a kedvencek között landolt.

Könyvajánló Disztópikus 7 Sci-fi

Pontozás:

Egyedi besorolásom: Number One kategória :)
Történet: 10/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 90%
Borító: 10/10 - Nekem a filmes verzió van meg, szépen kidolgozott, gyönyörű, ráadásul a hátulján letéphető könyvjelző van. A lapok jó minőségűek, pont a kedvencem, aminek kicsit érdes a tapintása. Könnyű lapozni, és nem kell „megtörni” az olvasáshoz, avagy választani aközött, hogy megtörjük, vagy félig becsukva olvassuk, mint némelyik puhakötésű könyvnél.

Kinek ajánlom: Aki szereti a disztópikus történeteteket, például olvasta A burok, Az éhezők viadala, Az útvesztő, A beavatott könyveket, vagy szimplán érdeklik az ufós könyvek. Azoknak is ajánlom, akiknek a film nem tetszett, mert a könyvben egyáltalán nincsen hiba, nagyszerűen kidolgozott, és biztos, hogy nem hagy cserben, nem fog untatni. Azért van benne néhány kemény rész, így gyerekeknek nem ajánlom, 16+ karikás.

+ pont: A könyvjelzőért.
- pont: Ha akarnék sem tudnék levonni semmiért.

Egyéb adatok:

125x200 mm, 472 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

A film trailere:

A folytatásról, a Végtelen tengerről ITT olvashattok.

0 Tovább

Rick Yancey: Végtelen tenger (részletes ismertető)

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Könyvajánló Sci-fi Disztópikus 7Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt. 

Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. 

Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...                         

 Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

Értékelés:

Alig pár nappal az első rész befejezése után kezdtem el a sorozat második kötetét olvasni. Most is nagy elvárásokkal indultam neki az olvasásnak, ráadásul már duplán, hiszen az első rész olyannyira nem okozott csalódást, hogy rögvest a kedvenceim közé léptettem elő a könyvet. Kétség sem fér hozzá, hogy a második rész is nagyon tetszett, ámbár közel sem történik benne annyi minden, mint az elsőben – mondjuk, ennek többek között a 160 oldallal kevesebb terjedelem is az oka. Ebben a kötetben többet megtudhatunk a karakterek előéletéről, múltjáról, és az előzővel ellentétben itt nem feltétlenül Cassie, Ben, vagy Evan kapja a fő szálat, sőt, a regény második felére egyértelműen Adué a főszerep.

Bár az előző részben lezáratlan szerelmi szálak itt sem kerülnek kibogozásra (mintha mindenki mindenkivel csókolózna), azért sokáig tűkön ülve várhatjuk olvasás közben, vajon Evan felbukkan-e, túlélte-e az első részt, kiderül-e végre valami arról, hogy miért pusztítanak a földönkívüliek. Sajnos ez ügyben le kell lomboznom titeket (vagy felcsigázni?) mert konkrétum a miértekre itt sem derül ki, sőt, a végére már kicsit idegesített Vosch filozofikus „gyerünk, találd ki, miért, mi a válasz, nem, nem a düh, nem a szeretet” stb. megnyilvánulása, de lehet, hogy csak azért, mert én nem tudtam mit kezdeni vele – de különösképpen Adu sem. Olyan érzés volt, mintha valami filozófia tanórán ülnék, és egy szavát sem érteném a tanárnak. Azt hiszem, számomra túl ködös volt a megfogalmazás, a sok kérdés, és a sok „találd meg a választ”. Miért akarná egy földönkívüli, hogy bármelyik ember is rájöjjön a miértekre, hogy miért ilyen kegyetlenek velünk? Ebben egyelőre nem éreztem logikát, de lehet, hogy később lesz benne. Persze, nyilván így annál jobban lehet várni a harmadik részt, ahol aztán végre holtbiztos, hogy mindenre választ kapunk majd. Legalábbis lelki szemeim előtt elképzelem, ahogy több tucat olvasó duzzogva/vergődve teszi le a második részt (ahogy ez sorozatoknál lenni szokott) és szúrós szemekkel méregeti a könyvet, megpróbálván agyi hullámaival kapcsolatba lépni az íróval: „Mikor lesz már meg a harmadik rész??? Most akarom a válaszokat, igyekezzél!”. Azt hiszem, ilyenkor kicsit magunkban szidjuk az írót, hogy lázban hagyott minket válasz nélkül a történet közepén, de ez már csak így megy, minden jó sorozatnál, a lelkünk mélyén azért szeretjük, csak „írja már meg végre azt a befejezést, hadd nyugodjunk meg.”

Olvasása közben egyébként a kissé ködös, félbeszakadt, kétértelmű párbeszédekkel is meggyűlt a bajom; volt, hogy rendesen el kellett gondolkodnom, hogy most gyakorlatilag miről is beszélnek épp, mert elvesztettem a fonalat, de lehet, hogy ez csak a fáradtságom számlájára volt írható. Külön tetszett azonban, hogy ezúttal sokkal több humorral van megfűszerezve a történet, talán azért, hogy ellensúlyozza azt az előző részhez képest sokkal több morbid vagy véres részt. A humoros részeket/beszólásokat legalább értettem és jót derültem rajtuk.

A történetben tehát nem sokkal kerülünk előrébb (persze azért van 1 max. 2 lényeges változás), de egy fontos dolgot azért megtudunk végre erről az egész megszállásosdiról, amiről természetesen most nem fogok szót ejteni. (Olvassátok el a könyvet!) A második rész egyébként összességében remek kiegészítője volt az elsőnek, a megtudott dolog sokat számít a történet értékelése/átértékelése szempontjából, még el is gondolkodtat pár napig. Kíváncsian várom a végkifejletet, biztos, hogy a harmadik kötet is a polcomon lesz majd.

Ami a szereplőket illeti, nekem Cassie továbbra is szimpatikusabb, mint Adu, de van, aki fordítva van vele, minden esetre sajnáltam, hogy most ő annyira nem kapott nagy hangsúlyt, de remélem, a harmadik részben inkább az ő szemszögéből olvashatom majd a sztorit. Adu egy nagyon erős lány, de nekem túl férfias (a végére kicsit Terminátoros), Cassiet emberibbnek érzem, és esendőbbnek, emiatt közelebb áll hozzám. A fiúk közül nem tudok választani, mert az előző részben Evan engem is megvett magának, itt vannak teljesen elmegyenge megnyilvánulásai (amikor egyszerűen nem jut eszébe, hogy szóval többet érne, mint erővel), ami pedig Bent illeti, néha úgy istenigazából lekevertem volna neki egy nagy pofont, csak, hogy abbahagyja a macsózást és megüljön a fenekén. ;)

Kíváncsi vagyok, nektek hogy fog tetszeni a második rész.

Pontozás:

​Egyedi besorolásom: Még mindig Number One kategória, bár kezdett lecsúszni a „kedvencek közöttre”.
Történet:
8/10
Karakterek: 9/10
Moly.hu-n elért százalék: 92%
Borító: 10/10 – Ugyanazt tudom elmondani, mint az első résznél. Ajándék letéphető könyvjelzővel. Ugyanaz a szuper minőség, és a lapok is strapabíróak, enyhén érdesek.

Kinek ajánlom: Aki olvasta az első részt, és nem fél a néhol eléggé véres/undorító részektől.

+ pont: A könyvjelzőért és a humoros részekért.
- pont: Egy fontos dologra választ kaptunk ugyan a könyvben, de koránt sem mindenre. Kicsit erőltetettnek éreztem az „Adu, gyere rá mindenre saját magad” filozofikus részt, mintha az író szájbarágósan akarná, hogy rájöjjünk valamire (hogy miért teszik ezt a földönkívüliek az emberekkel), de nekem minden esetre nem sikerült kitalálnom, hiába kérdezgette többször a regényben, csak azt tudtam meg, hogy miért nem. A félig befejezett, ködös párbeszédek sem tetszettek.

Egyéb adat:

130x200 mm, 312 oldal, ára: 3.490,- Ft
Cartaphilus Könyvkiadó, 2015.
Carta Light-sorozat

0 Tovább

Mi lenne, ha megváltoztathatnánk a múltunkat?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Az élete során legalább egyszer mindenki elgondolkodik azon, mi lett volna, ha…

  • Ha nem úgy telt volna a gyerekkora, ahogy.
  • Ha nem ott nőtt volna fel, ahol.
  • Ha nem olyan döntéseket hozott volna, amilyeneket.
  • Ha nem azzal kötött volna házasságot, akivel.
  • Ha nem azt tanulta volna ki, amit.
  • Ha nem azt az állást vállalta volna el, amit.

És így tovább a végtelenségig. Megszámlálhatatlan helyen ágazik el az életünk, és mindig vannak olyan pillanatok, amikor eltöprengünk, vajon milyen lenne az életünk máshogy, másképpen, talán egy párhuzamos dimenzióban. Sok ember megbánja a döntéseit, és legszívesebben visszacsinálná azokat. Sokan szeretnének újra megszületni, de már azon tudás birtokában, amit megszereztek az életük során, így már aszerint alakíthatnának az életükön kedvük szerint, amit tudnak. Ki nem játszott el akárcsak egyszer is ezzel a gondolattal?

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

Ti mit csinálnátok másképp, ha újjászületnétek ugyanott, ugyanakkor, ugyanúgy? Mit változtatnátok meg benne? Egyáltalán ez egy áldás vagy átok lenne? És ha mindig csak ismétlődne újra és újra halálunk után az egész?

Egy nyereményjáték keretében figyeltem fel Claire North – Harry August csodálatos élete című könyvére. Be kell, hogy valljam, nem tudom miért, eleinte egy könnyed olvasmányra számítottam, valami szokványosra, kicsit általánosra, és felvillanyozó meglepetésként ért ez a komoly nyelvezetű és hangvételű, terjedelmes, alapos kutatómunkát igénylő, múltba kalauzoló könyv. Voltaképpen napokig a kilencszázas évekbe teleportált, magával ragadott, izgalomban tartott, s egyaránt volt a történelmi vonatkozásai miatt lenyűgöző, a nyomozati szálai miatt érdekfeszítő, és a filozófiai történetfelvetés miatt elgondolkodtató könyv. Maga az írás és fordítás is szépen megformált, komoly írói munka áll mögötte, a könyv pedig méltán képviselteti magát a nívósabb irodalmi alkotások között a polcokon.

Blog Könyvajánló Kaland Sci-fi 6

„Harry August a halálos ágyán fekszik. Már megint.

Bármit tesz, bárhogy dönt, ha eljön a halál, Harry mindig visszatér oda, ahonnan elindult: újra gyerek lesz, de olyan gyerek, akinek birtokában van az immár jó néhányszor leélt életére vonatkozó összes tudás. E téren soha nem változik semmi. 
Egészen mostanáig. Ugyanis a tizenegyedik élete végéhez közeledő Harry ágya mellett fölbukkan egy kislány: „Kis híján lekéstem magát, dr. August” – mondja. „Küldenem kell egy üzenetet.” 

A könyv annak történetét meséli el, hogy mit tesz Harry ez után, mit tett előtte, és hogyan próbálja megmenteni a múltat, amelyen nem változtathat, illetve a jövőt, amelyet nem hagyhat bekövetkezni.”

0 Tovább

Kezünkben a jövőnk

Jay Asher - Kezünkben a jövőnk egy nagyon érdekes olvasmány. Személy szerint azt szerettem benne, hogy egyszerre modern és nosztalgikus. Amellett, hogy felidézi a '90-es évek emlékeit, a modern (Facebook) életből is ízelítőt ad, játszik a jelennel és jövővel, a megváltoztathatóval és a megváltoztathatatlannal. Ajánlani tudom.

Könyvajánló

1996-ban járunk. Josh és Emma világéletükben szomszédok és a legjobb barátok is voltak egyszerre. Azonban tavaly novemberben minden megváltozott közöttük… Ezért is olyan kínos most ez a találkozás, amikor Josh – édesanyja kérésére – átviszi Emmának az Amerikai Online (AOL) cégtől postán kapott CD-ROM-ot. Később a kapott anyag feltöltése után Emma automatikusan a Facebook oldalán találja magát – csakhogy a Facebookot még fel sem találták! Felfedezését nyomban megosztja Joshsal is. Legnagyobb megdöbbenésükre tizenöt évvel későbbi önmaguk és életük tárul fel előttük, ám valahányszor újra ránéznek a profiljukra, azt látják, hogy a jövőjük megváltozott. Kénytelenek szembenézni azzal, hogy mit csinálnak jól és rosszul az életük során, ugyanakkor szembesülniük kell azzal a ténnyel is, hogy a jelenben meghozott döntéseik hatással vannak nemcsak a jövőjükre, hanem a jelenükre is.

A nagy sikerű Tizenhárom okom volt… szerzőjének és szerzőtársának új regénye a Facebook nélküli világba kalauzol vissza, és azt igazolja, hogy mi döntünk a saját boldogságunkról, boldogtalanságunkról, és minden döntés kihat az életünk egészére. Facebook-rajongóknak kötelező olvasmány!

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Veres Attila - Odakint sötétebb
László Zoltán - Távolvíz
Chris Carter - Vadász (Robert Hunter 0,5)
Sara Raasch - Hó, mint hamu
Sara Raasch - Jég, ​mint tűz (Hó, mint hamu 2.)
Soman Chainani - Jók és Rosszak Iskolája 1-2
Ian Tregillis - Géplélek (Fogaskerék-háború 1.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Bíró Szabolcs - Elveszett ​csillagok
Bíró Szabolcs - A ​sárkány, aki nem akart aludni
Jeff VanderMeer - Borne
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Chuch Wending - Halálmadarak
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.