Facebook Twitter Addthis

Körbe-körbe

Csak pörögsz körbe-körbe, napról-napra, 
hajszolod, s álomba kergeted magad. 
Visszanézel, majd előre, rettenve, mintha 
drogosként keresnéd, hol a szeretetadag. 

Csak bolyongsz, tévelyegsz, néha sírnál 
csak elbújva a puha takaród alatt. 
Labirintus az egész, néha láttad, néha 
a kiút csak egy csalfa délibáb maradt. 

Rázod a ketrecet, mint egy veszett majom, 
néha szíved mégis a fogság felé húz. 
Hiába mosnád megint a patakban tisztára, 
Örökké véres marad az egyszer-fehér blúz. 
… 
Hogy az én vérem, vagy a tiéd-e, ugyan 
utólag mondd csak, ki tudhatná már? 
Vajon melyik úton a saját vesztem, 
és melyiken a boldogság jövője vár? 

Ártani-védeni, titkolni-felelni, 
elengedni vagy megpróbálni szeretni. 
A múltat visszasírni, a jövőt kergetni, 
A szakadék felett emlékezni vagy feledni. 

A fájdalom a szívem mélyére most is 
kegyetlen úrként, dölyfösen hatol. 
Ne hidd, hogy nekem nem fáj, a saját 
szívem állandóan egy érzéssel zsarol. 

Ne hidd, hogy nekem nem fáj, hisz 
kétségek gyötörnek, nyúznak, tépnek. 
Próbálnám a vércseppet lemosni, de csak 
ártok vele a közösen festett képnek. 
… 
Csak pörögsz körbe-körbe, napról-napra, 
hajszolod, s álomba kergeted magad. 
Visszanézel, majd előre, rettenve, mintha 
drogosként keresnéd, hol a szeretetadag.

0 Tovább

Már megint

Szerelmes versek

(2017.06.12.)

Mire volt mindez, ha semmi értelme,

Kettőből egy majd megint két elme,

Mire az egész, ha nincsen majd tovább,

Az ismerős test már egyre mostohább.

Ez az a hely, ami az otthonom

Ehhez a földhöz simul homlokom.

El innen hiába vinnél, nem megyek

Hiába szeretnéd, hogy valaki más legyek.

Ó bajban vagyok, már megint, már megint.

Az eszem óvatosságra int.

Piedesztálra srácok, ne emeljetek,

Kicsi szívem, száz lakat alá elrejtelek.

Nem vagyok tökéletes és nem is lehetek,

Rossz dolgokat nem csak más, én is tehetek.

Csak lógjunk együtt, mondanám neked,

S a probléma, a kérdés a föld alatt reked.

Ne próbálj megkötni, dönteni úgyis én fogok,

Talán megtalálnak majd a kívánt indokok.

Ó bajban vagyok, már megint, már megint.

Az eszem óvatosságra int.

Csak lazán, hidd el, már belefáradtam,

Magamból másoknak olyan sok mindent adtam.

Ne hibáztass, ne vádolj, ha csalódsz is bennem

Tökéletes csak a szemedben lehettem.

Majd egyszer, ha úgy érzem, te leszel

Kitalált srác, majd talán te veszel

Te csensz kicsi szívembe szerelmet,

Az ismeretlen ki tudja, még merre terelhet.

Ó bajban vagyok, már megint, már megint.

Az eszem óvatosságra int.

0 Tovább

Soha már

Porba hullt a gyűrű, mert nem fogadtam el,

Az igaz szerelem hangjai még nem hangzottak el.

Két út között hogyan tovább, magam sem tudom,

Hogy többre vágyom, suttogva, magamnak elárulom.

Hogy nem szeretnek szívből, talán így igaz,

Talán hazugság az egész vagy legalább' majdnem az.

Hogy nagyon akartuk, sokáig töretlen kitartott,

Talán fel kellene adni a szívet tépő harcot.

Hiába húzzuk megfeszülve az üres kis szekeret,

Rángatva, tépve, más irányba soká nem lehet.

Én haladnék megfontolt, pici léptekkel tovább,

De két külön világban az élet mégis mostohább.

Tettek nélkül csak az ablakunk néz egymásra,

A kirakós darabkámnak mondd, hova lett a társa?

Hol a nagy összhang, hol a közös akarat?

Sosem romboltuk le a köztünk lévő falakat.

Hiába szavak, hiába régen elképzelt álmok,

Mélység nélkül még a szerelem is álnok.

A levelet eldobom, hiába, úgysem értheti,

Két világnak két ablaka ha tettre nem készteti.

Porba hull a világ, rózsát hiába nevelek,

Kérdésre őszintén más nyelven hiába felelek.

Szívem vadsága, a róka szóra hiába vár,

Megszelídíteni talán nem fogja soha-soha már.

0 Tovább

Éjjeli dal

Éjjel kezdem ezt a versemet 
A Hold egy napot megint eltemet, 
Két év felettem hamar elszelelt, 
Isten sok kérdésre tévesen felelt

Bárcsak mindig tálcán nyújtaná, 
A döntés nem a vállam sújtaná, 
A választ most csak félve kérdezem, 
Jó irányba tart-e még az életem.

Ébren találnak a csillagok, 
Lassan az álmomba elillanok, 
Egy vadregényes tájra tévedek, 
Hadd aludjak ott még áloméveket.

Sárga kövek miért nincsenek, 
Csodákra lelni mondd, hogy hol lehet, 
Már kutattam bokorban, levélben, 
Megtalálom majd egy férfi szemében?

Isten velünk ahogy törődik, 
Az életünk magától szövődik. 
Hová vezet, nem tudhatjuk előbb, 
Csak ha ott állunk a történés előtt.

Hiába jő bú vagy épp derű, 
Az enyém úgy fest, sosem egyszerű, 
Itt állok fényes páncéldíszesen, 
Nincsen fék százszor is széttört szívemen.

Sodródom, csak fogom a szálat, 
Ha tévedek is kettőt vagy százat, 
Talán vár majd egy evezőshajó, 
Ki mondja, hogy csak a sárga kő a jó.

Hajnalban fejezem versemet, 
A Nap egy holdat megint eltemet, 
Sok év felettem hamar elszelelt, 
Isten sok kérdésre most még nem felelt.

0 Tovább

Szerelem a sebre

Dobban a szív, a vér, a művészben lüktető erő,
Kövess a tűzön át, érj utol, fészkedből bújj elő!
Szaladnék világgá, lobbanva, félve, végig, parázson,
Ne rémisszen hirtelen illanó, tünékeny varázsom.

Boldogság, vadászlak, űzlek a messzeségen át,
Égő ujjakkal pakolom a hunyó lángokra a fát.
Ne sajnálj, ne szeress, változást ne óhajts,
Lobbants vagy olts el, tétlenül ne sóhajts.

Féktelen, szüntelen, akarva, megértésre vágyom,
Végtelen messzeség, délibáb, egyedül az ágyon.
Halandó, céltalan, tovább hogyan, kivel, merre,
Zabolázz, vigyázz, fájni fog, szerelem a sebre.

0 Tovább

Százszorszép remény

nagydologsprint Szerelmes versek Blog

Százszorszép remény

Százszor széttört százszorszép remény 
Ha szép is az élet néha, gyakran kőkemény. 
Mit ér a szó, az ígéret, a megtartott erény? 
Vérző szív dobog és zuhan a mélybe, ha szerény.

Repedő, piros, fél, otthonra nem talál, 
Szerelemvackába végre bekuckózna már. 
Rázza ketrecét, retteg, a szavak éle fáj, 
Magányos szenvedése kínzó éhhalál.

Tartsd tenyeredben, szánd meg, nézd, 
Fájdalmait ridegséggel tovább ne tetézd. 
Lásd a páncélzat mögött a halandó remegést, 
Magában forgatja zavarában a tőled kapott kést.

Szent akarat vagy csak két kicsi szív, 
Akit a magány ellen a törvény keringőre hív? 
Ki dönti el, egymásnak seb-e vagy gyógyír, 
Két akarat ha összecsap, többet melyik lélek bír?

Kicsi terv, kicsi szív, legnagyobb álmok, 
Bocsásd meg ha néha kicsit fél is, vagy ha álnok. 
Kevés a szó, az ígéret, a meddő imádságok, 
Bizonyítsd, hogy érzéseid nem csak délibábok.

Érzéseid ne mondd, mutasd, s gazdagítsd, ha szegény, 
Óvjad, védd és tápláld, lásd: tünékeny tünemény. 
Százszor foltozott százszorszép remény, 
Tiszteld és vigyázd, mert e kicsi szív: az enyém.

 

0 Tovább

Idegen

Idegen Szerelmes versek

Idegen (2016.07.22.)

Idegen a test, hiába nézem
Idegenül vicsorog a tükörképem.
Idegeden a lábam, hiába lép,
Idegen a szívem, ha törött is, vagy ha ép.
Idegen a lelkem, minden hiába kívánt óhaj,
Idegen az a torkomat perzselő sóhaj.

Idegen a világ, hova jöttem én?
Idegen az arcod, hiába éri fény.
Idegen a gondolat, húsomba vág,
Idegen a jelen, a múlt a bőröm alatt rág.
Idegen az érzelem, hova süllyedt el?
Két akarni vágyás a semmibe zülledt el.

Idegen vagyok saját magamnak.
Idegen gondolatok magukkal ragadnak.
Idegen az akarás, hova lett a jövő?
Idegen, mégsem boldogtalan a szembejövő.
Idegenül állok, már nem kétes csodára várok,
Teljesen tisztán csak Isten előtt állok.

Idegen segítséget csak Istentől ha kérek,
Idegen szemedben bármit is, csak ezért, ha érek.
Idegen egy évem és idegen minden, mi volt előtte,
Idegen a jövőm és idegen minden, mi lesz előre.
Idegen szívem csak a boldogságot keresi,
A kérdésre, hol van, talán csak önmagát feleli.

Idegen álom, hiába remény, hiába-cél.
Idegenné teszel, akár a dühös jég, néma acél.
Idegen lesz a balga kérés, az őszinte szó,
Idegen szolga leszek és belső lázadó.
Idegen kezed többé nem is kell majd fognom,
A boldogsághoz vezető útba egyedül kell fognom.

Idegenül lépdelsz majd erős oldalamon,
Idegenül fogod majd kérni egy szép napon,
Idegenül, hogy számítsak rád, mondjam el, mit érzek,
Idegenül bízva viszont már senkire sem nézek.
Idegenné tettél és meg kellett tanulnom, Érted:
Csak magamra számítsak - ahogy napról-napra tetteiddel kérted.

0 Tovább

Jogom van

Szerelmes versek

jogom van

jogom van még várni
a kapualjban állni
jogom van reménykedve
fellegekbe szállni

jogom van még félni
hogy talán nem érzi
jogom van reménykedni
hogy ő is megérti

jogom van érezni
dühöngve létezni
jogom van a reményben
szívemmel vérezni

jogom van szeretni
dadogva felelni
jogom van azt remélni
segít majd feledni

jogom van tehozzád
hogy majd rendbehoznád
jogom van a reményre
mikor te okoznád

jogom van csalódni
ha mégsem valódi
jogom van a reményhez
szívedhez adódni

jogom van álmodni
ezerig számolni
jogom van a reményig
szívemet zárolni

jogom van hibázni
semmin is vitázni
jogom van reménytelve
akkor is imádni

jogom van tehozzád
ha szerelmed adnád
jogom van a reménytől
várni ha akarnád

jogom van szeretni
jogom van feledni
jogom van remélni
jogom van elérni...

jogom van hibázni
jogom van imádni
jogom van félni
jogom van élni...

jogom van akarni
jogom van haladni
jogom van elmondani
neked kell akarni. 
 

0 Tovább

Mint a szentjánosbogár

Mint az Est szövi hálóját a földre,
Úgy szőtted Te is a szívemet körbe.
Lassan, mint a partot mosó folyó,
S örökre, szívemet láncba fogó
hevesen.

Hevesen szeretsz, s szeretlek én is.
Vaksötétben lehetnék a fény is.
Világítok majd, mint a szentjánosbogár.
Itt vagyok, ha zord is az élet, vagy ha kopár,
Kedvesem.

Kedvesem a rosszban és a jóban,
Szeretlek, ahogyan ezt józan
Ésszel felfogni tán nem lehet.
Isten téged küldött, amikor kértem egy jelet.
Köszönöm.

Köszönöm, hogy elég jó vagyok Neked.
Bárcsak ott lehetnék mindig Veled.
Mint egy kis lélek a zsebedben, rejtve,
De ott is vagyok, dobbanva, szerte
Benned.

Benned didereg a legnemesb lélek,
Testemmel fűtöm testedet, s félek,
Ha távol vagy, szoborrá dermedek,
S majd ha ölelsz, életre kelek
Veled.

Veled képzelem el a közös jövőt.
Szívembe áldott szerelmet szövőt.
S ne bánd, ha könnyben, de nevetve,
Ne bánd, ha vitázva de szeretve...
Együtt.

0 Tovább

Csöpp a csöppel

(2015.02.08)

Saját medrében a folyó

érzelmeim mint túláradó

víztömeg

önként veti bele magát

a tengerbe vágyva a halált

s ahogy két csöpp a csöppel

összevágy

keveredik lelkem tengereddel

tönkreteszel szerelmeddel

beolvadok mint vad folyó

megtörten tengeredbe

odaveszek

lágy keringőbe simulva veled

eggyé válva ha engeded

...

de harcunk végtelen marad

így a keringő vad viharrá

engedetlen szívünk

törhetetlen tusájává dagad

odaveszek

de ahogy csöpp a csöppel

összevágy

keveredik lelkem tengereddel

tönkreteszel szerelmeddel

beolvadtam mint vad folyó

néma könnycsepp

minden elemedbe

...

s hiába próbáltam magam

a testem, szívem, agyam

többször tőled megmenteni

nem tudtam elfelejteni

nem tudtam a két víztömeget

szétválasztani

nem tudtam csodát tenni

mert ahhoz, hogy szívemet

szívedtől elszakítsam

nem tudok Mózessé lenni

nem tudok

Mózessé lenni...

...

nem vagyok hős és nem vagyok

próféta

nem vagyok Isten nem vagyok

kísértő ördög

nem vagyok angyal nem vagyok

semmi

nem vagyok

minden

nem vagyok más

csak egy szerelmes lány

...

ez minden

s mit adni tudok, neked

minden kevés

neked minden kevés

de könnycseppem érted

életedbe örök nyomot vés.

0 Tovább

Kimondatlanul

(2015.01.23)

Nyisd ki a szemed, nézz rám!

Ne csak a vágyat lásd bennem,

nem csak a testedet akarnám...

Gyengéden fogd meg a kezem!

Ne csak a testet lásd bennem!

A test alatt lélek vagyok, félek.

Reszketve kívánlak téged.

Hunyd le a szemed, hallgasd,

ahogy hevül bennem a vágy.

Takarónk a levegő,

s ki nem mondott szavakból

szövődik az ágy.

hallgass...

a levegő lélegzik, izzik, eped.

Titkunk megmarad.

Bilincselt szívemet adom neked,

hogy mit összetörtél már,

most újra megragaszd.

0 Tovább

Hiába

(2014.10.24)

Hiába próbálom vasszívemmel
érzésemet irántad elfelejteni.
Egy fogdában ülve, bilincseddel,
porcelán szívvel, a te foglyodként
mégis…
kénytelen vagyok szeretni.

Hiába próbállak kitépni erővel
minden egyes porcikámból.
Nem lehet téged a lényegemből
önkezemtől elveszíteni
én is…
félek a változástól.

Hiába próbálok miattad
egyetlen könnycseppet sem ejteni.
Nem vagyok olyan erős, ahogy ismersz
és éppen amiért nem szeretsz
miért is…
nem tudlak elfelejteni.

Hiába sírom újra és újra
óvó álomba szegény lánymagam.
A te érzésedért én nem felelhetek,
de hiányáért bűnhődöm
mégis…
feláldoznám önző önmagam.

Hiába érted minden erőm,
gyengédségem és szerelmem.
fogolytartó haduramként
taposva porcelán törmelékeken
miért is…
hogy neked ez semmit nem jelent?

Hiába hajtok neked fejet,
gyengeségem, gyengédségem hasztalan.
És hiába dacolok vasbilincsbe
kényszerítve törékeny szívemet
mégis…
nem tudom feladni harctalan.

Hiába egy-egy sértő szavad,
a kegyetlen nemtörődöm magad.
Kedvesebb érintéseddel mindig
elfeledteted, hogy nem szeretsz.
miért is…
hogy az idő a múlt felé halad?

Hiába próbálok hamis álarcokkal
megfelelni mindig mindenkinek.
Egy fogdában ülve, a te foglyodként,
boldog is lehetnék, de szenvedek.
miért is…
nem adom oda másvalakinek?

A porcelánszívemet…

Hiába várok régen türelmesen,
hogy egy nap majd meggondold magad.
Ha tudnám, hogy úgy lesz egyszer,
én örökké várnék engedelmesen.
mégis...
meggondolod majd valaha magad?

Hinni akarom, hogy jelent valamit neked
a színtiszta szeretetem.
Hinni akarom, hogy jelent valamit,
hogy többet jelent,
mint a biztos, és unalmas, mint ez a
bárgyú fekete-fehér jelen…

Hogy többet jelent a most „megvagyunk”-nál
egy ismeretlen, de izgalmas jövő velem…
Hinni akarom, hogy látsz engem,
hogy jelent valamit a tekintetem.
Hinni akarom, hogy amikor hozzám érsz,
amikor megremegek, az neked is többet jelent.

Hinni akarom, hogy számít ez az egyszer
önzetlen szerelem.
Hogy számít, hogy boldognak akarlak látni,
hogy többet jelent, mint szeretet nélkül,
minden nap a megszokottságban
az untig ismert nővel vacsorálni.

Hinni akarom, hogy folytatódni fog…
De kérlek, ne várass sokáig!
Ne kínozz tovább napról napra!
de hát…

Hiába írom ezeket a sorokat,
mert nem fogod olvasni sohasem.
Nem akarom látni szánó tekinteted,
hallani, ahogy nem szeretsz megint
mégis…
Egyszer majd, talán, sohasem…

0 Tovább

Töredék (2)

(2014.08.30)

Töredékek...

Úgy táncolok, ahogy fütyülsz,
Furulyázod a dallamot,
Táncolok mint a kígyó,
Ahogyan akarod.

Zsinóron rángatsz, bábu vagyok,
Teremtőmként a felelősséget nem vállalod 
Értem.
Az életedbe csak játékszerként
Fértem.

De nem vagyok játék, 
Nincs bennem elem,
És nagyon is fáj ez a szerelem.

...
Zsinóron rángat a világ, 
Amíg bele nem őrülök. 
Ki kormányozza a hajóm,
Sziklának vezet... 
Én csak a kormányfőn ülök.

Mástól kapok, de tőled várok,
Hiába várhatok 
Egy mentőcsónakot.

Az ugródeszkán állva
Löknek majd
Vagy magamtól ugorhatok?
... 
Szeretlek, de várom, hogy
Múljon az érzés. 
Szívemből halványul.
Körömmel kaparom a tintát,
Mellyel nevedet írtam 
Szívem mélyére hanyagul.

0 Tovább

Mit jelentesz nekem

(2013.12.22)

Életem kedves tündérsugara,

Szívem kicsiny csücske-bogara.

Te szenvedésem, boldogságom oka, okozója,

Érted hevülő érzéseim könyörtelen fokozója.

Életem egyetlen értelme, minden gondolatom.

Bálványom, délibábom, kinek kezét meg nem foghatom.

Te vagy gyötrődésem, te minden lélegzésem.

Te vagy a fájdalmam, te vagy a létezésem.

Benned központosul a világ, s benned élek én is.

S fájdalmamban fájva szeretlek csak azért is.

Te egyszerre bántóm, s egyszerre oltalmazóm.

Te mindig kétértelműen fogalmazóm.

Te holdam, Te életemet ragyogó napom.

Te sötétben vezető hajnalcsillagom.

Álmaimban őrködve vigyázó őrangyalom,

Te, az én tévútra vezető pokolfajzatom.

Az én személyes, általam teremtett Istenem,

Te bűnbe csábító, könyörtelen Luciferem.

Egyszerre vagyok saját szolgád, néha felkelő,

Lázadó, majd a lázadó énemet leverő.

Egyszerre vagyok gyötrőd és szenvedőd.

Egyszerre gyűlölőd és odaadó szeretőd.

Egyszerre vagyok Téged vigyázó angyalod,

S egyszerre bántód, ha bántasz, és hagyod.

Egyszerre szelíd, drága szerelmes lélek,

Mikor előre szerelmes tetteimtől félek.

S egyszerre számodra csak egy idegen.

Amikor szemünk egymásra vetül hidegen.

Egyszerre mindened, amit csak kérsz tőlem,

Bármi, amit csak remélni vélsz belőlem.

S egyszerre semmid, tűnő kincsed, aranyod,

Látomássá váló, hiába kívánt angyalod.

Semmivé válok majd, ha ennyiben hagyod.

Szólj hozzám, vagy csak hallgass némán,

Kapd el a tekinteted, vagy igézve nézz rám,

Taszíts el, vagy ölelj magadhoz szorosan,

Cselekedj hirtelen, vagy gondold át okosan,

Bánts, hogy megbánhasd, vagy védj és oltalmazz,

Gyengébb vagy erősebb érzelmekre szorgalmazz,

Gyűlöljél bár vagy kívánva szeress,

Küldj el, ha nem kellek, vagy a föld alatt is keress,

Légy mérges rám, vagy bocsáss meg mindenért,

Én szeretlek. Ennek ellenére vagy éppen mindezért.

0 Tovább

Zavaros gondolatok

(2013.11.17)

Fárasztó ez a macska-egér

játék

de mégis szeretem

Fullasztó ez a fekete-fehér

szándék

bennem tehetetlen

erőként az érzelem

repít feléd

mégis egy helyben állok

Lehetetlen

helyzetben két elem

vagyunk a végtelenben

Fél mágnesként állok

te vagy a másik felem

repít feléd

a vonzás törvénye

de földbe gyökerezik a lábam

fulladozom és félek

álló vízben is magával ragad

a „beléd szerettem” örvénye

földbe gyökerezik a lábam

csak állok és remélek

nélküled fél mágnesként

csak fél életet élek

mégis szeretem

mert néha szürke életemre

rávilágít a tudat fénye

a szerelem

talán szükség van a félelemre

arra a tényre

hogy bármikor elveszíthetem

ami még nem is az enyém

félek mi lenne ha többé

nem néznél úgy felém

érintésed nélkül napjaim

magányának bilincse kötné

szívem összes gondolatát

s ha te nem szeretsz belém

érintésed nélkül napjaim

őrült vágyba csapnak

ha csak nézlek is egy pillanatra

bármire képes lennék

egy szerelmes pillantásodért

őrült vágyba csapnak

bolond gondolataim

bármire képes lennék

szerelmes pillantásodért

nem találom többé

gondolataim

mondataim

kedves rímeim

Nem tudok már írni sem miattad

nem érdekel a vers

és nem érdekel a jelen

és nem érdekel a jövő

de holnap újra látlak majd

és újra érinthetem a kezedet

újra látom majd az arany fényben

csillogó tekintetedet

így zárom ma esti versemet

0 Tovább
«
1234
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Gaál Viktor - Battleground ​Zero
Joël Dicker - A ​Baltimore fiúk
Daniel Cole - Rongybaba
Katharine McGee - Az ​ezredik emelet (Az ezredik emelet 1.)
Joanne Harris - A ​St. Oswald fiúiskola
Yaa Gyasi - Hazatérés
Elan Mastai - Felbolydult ​napjaink
Ania Ahlborn - És ​bebújt az ördög
Kelen Károly - Egy ​birodalom ébredése
  Viola Judit - Sasok a viharban II.
  Karin Tidbeck - Amatka
Julie Klassen - A ​néma nevelőnő
Gregg Hurwitz - A ​Seholember (Orphan X 2.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.