Facebook Twitter Addthis

Szulejmán és a magyar udvarhölgy

A Szulejmán című sorozat hazánkban 3 éve kezdődött térhódítása után egyre több könyv jelenik meg a témában, úgy, mint például a konkrétan a sorozat alapján íródott Hürrem, Szulejmán ágyasa, Hürrem, Szulejmán asszonya, Ibrahim és Hatidzse stb., de ezen kívül rengeteg, a szultánsággal kapcsolatos hasonló könyvek is napvilágot láttak (A szultán háremében, Szafije a szultán háremhölgye stb.) Nagyon nehéz azonban ezek közül kiválasztani azt, amelyik nem csak a sorozat reklámjára épít, hanem tartalmas és érdekfeszítő olvasmány is.

Bár jómagam mindezeket nem olvastam, nem kétséges, hogy a sorozat rengeteg nézőt megmozgatott, az emberek szívesen vetik bele magukat szerda esténként a Topkapi palota rejtélyeibe, szépségébe, ármánykodásba, háborúba és egy teljesen más világ szokásaiba. Bár a magyarok számára Szulejmán szultán neve eddig egészen biztosan nem szimpatizálást váltott ki, az egyébként nem teljesen hiteles sorozatnak és könyveknek hála más oldaláról is megismerhetjük.

A minap figyeltem fel egy friss megjelenésre ebben a témában, ami azért is érdekes, mert az írója magyar, (R. Kelényi Angelika), és őszintén tartottam tőle, hogy egy teljesen átlagos ponyvaregényt tartok majd a kezemben, de szerencsés vagyok, hogy ezúttal sem volt igazam. A történet nem is annyira Szulejmánról szól (bár kétségkívül van benne szerepe), mint inkább Izabelláról, János Zsigmond király anyjáról, valamint Annáról, a harcos, méregkeverésben és fegyverforgatásban jártas udvarhölgyről.

Izgalom és romantika Szulejmán udvarában. 
Könyvajánló 4 Történelmi Kaland Romantikus Felnőtt MagyarSzulejmán 1541. augusztus 29-én elfoglalja Buda várát. Ezen a napon nemcsak a magyar történelem, hanem egy fiatal lány élete is hatalmas fordulatot vesz, amikor uralkodói utasítására ő kíséri a gyermek János Zsigmond királyt a szultán táborába. A húszéves Illésházy Anna csak külsőleg tűnik egyszerű nemes lánynak, valójában egy különleges udvarhölgy, rendkívüli tudással és kemény feladattal, mellyel Izabella királyné és a király gyámja, a furfangos diplomáciai zseni, Fráter György bízta meg. Mindent megtesz, hogy maradéktalanul teljesítse a megbízatását, ezért kalandos úton beépül a szultán háremébe. 
A bátor magyar lányt nap mint nap új feladatok elé állítja a sors, és döntenie kell, hogy a rá rótt kötelesség, vagy az igazság és a szerelme fontosabb-e számára. 
A Szulejmán és a magyar udvarhölgy R. Kelényi Angelika első történelmi eseményeken alapuló romantikus kalandregénye. Hazugság, gyilkosságok, nőrablás, intrika és halálos szerelem a török félhold árnyékában, a magyar történelem vérzivataros időszakában.

Értékelés:

A történet annyiban érdekes, hogy nem a szokásos klisés szemszögből olvashatjuk a történetet, hanem egyrészt az özvegy Izabella királyné, másrészt a tettre kész udvarhölgy, Anna szemszögéből repülhetünk vissza 1541-be, amikor is Szulejmán csellel elfoglalja Buda várát, Izabella kénytelen Erdélybe menekülni fiával, a gyermek Jánossal, Anna pedig életveszélyes feladatot kap: be kell épülnie Szulejmán köreibe és visszaszerezni néhány, az ország jövője szempontjából létfontosságú levelet.

Eleinte arra számítottam, hogy szokás szerint az udvarhölgy és esetleg Szulejmán között szövődik majd valamiféle szerelmi szál, annál inkább meglepődtem, amikor nem így történt, és teljesen más fordulatot vettek az események. Tetszett egyébként a történet gördülékenysége, saját magát olvastatta, és már az első néhány oldal után tudtam, hogy nem kell majd az unalomtól elaléltan félretennem minden huszadik oldal után. Cselszövésben, tervekben, ármánykodásban és szerelmi csalódásokban bővelkedő történet, amely néhol olyan morbid jeleneteket tartalmaz, ami szerintem igényli a 18-as karikát, vagy legalábbis a 16-osat. Különlegessége, hogy nem próbálja a mostani felkapott Szulejmános történetekhez hasonlatosan angyaloknak beállítani a törököket, hanem felhívja a figyelmet azok hibáira; hogyan foglalták el a török katonák Budát, asszonyokat raboltak és hintókat, nemesek házait fosztották ki, stb.

Ha kategóriába kellene sorolnom, félig a történelmibe raknám, de valamennyire kaland és nyomokban romantikát is tartalmaz. Annak magam sem jártam utána, hogy mennyi a valóságalapja, azonban azoknak, akiket ez a téma érdekel, vagy szívesen olvasnának egy, az abban a korban játszódó kötetet, azoknak ezt tudom ajánlani, nem kell attól félni, hogy egy unalmas könyvet veszünk le a polcokról.

Fordulatos, szövevényes és kidolgozott regény, ami nem elfogultan csak az egyik oldalról ábrázolja az eseményeket – vagy ha mégis, leginkább magyar szemszögből.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett.
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Borító: 7/10 – Tetszik az elején a női arc, de személy szerint nem szeretem, amikor a gerinc fehér marad, és nem ad egységet az egész borító.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik nézik a sorozatok, vagy szeretnének erről a korszakról olvasni.
+ pont: A kalandos történetszövésért.
 - pont: A vége nem pont úgy alakult, ahogy reméltem.

0 Tovább

Mary Jo Putney - Fekete özvegy (részletes ismertető)

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat TörténelmiDaniel Herbert egy londoni estélyen pillantja meg Jessie Kelhamet. A koromfekete, visszafogott báli ruha ellenére Jessie pillantásában valami sokat sejtetőt és valami ismerőset vél felfedezni. Találkoztak már vajon korábban is? 
Az asszonyt rögtön a szájára veszi a város: karikatúra készül róla, amint halálos csókú özvegyként új áldozatra vadászik. Daniel nem tudja, hogyan viszonyuljon Jessie-hez, vonzza, ugyanakkor tart is tőle, úgy érzi, nem hozzá való. És bár a legszívesebben visszamenekülne orvosi hivatása védőbástyái mögé, úgy dönt, az összes kockázatot vállalva szívét adja a nőnek. 

Maga sem tudja azonban mi vár rá: újabb és újabb titkok tárulnak fel Jessie korábbi életéből, a múlt árnyai mindig az asszony után nyúlnak. Lehet-e egyáltalán esélyük így a boldogságra? 
Mary Jo Putney regénye finoman és érzékenyen ábrázolja azt, hogy két óvatos, a múltban sokat szenvedett ember is képes az újrakezdésre, és a régi fájdalmakat leküzdve boldog szövetségben élhet.

„Mary Jo Putney a New York Times bestsellerszerzője. Angol irodalmat és ipari formatervezést tanult a syracusai egyetemen, utána dizájnerént dolgozott Kaliforniában és Angliában, majd Marylandbe költözött. 1987 óta az írásnak él, ez idáig több mint negyven regénye jelent meg. Munkássága elismeréséül 2013-ban elnyerte az amerikai romantikus regényírók szövetségének életműdíját.”

Értékelés:

Mostanában elég sok tiniknek szóló regényt olvastam, ami ugyan jó kikapcsolódás, néha azonban igénylek valami komolyabbat is. Így akadt a kezembe az Elveszett Lordok 7. része, a Fekete özvegy. Bár jómagam más részt nem olvastam a sorozatból, de gondolom, akik igen, azok már tudhatták, hogy mire számítsanak, én pedig úgy gondolom, nem ez volt az utolsó, amit ebből a sorozatból a kezembe vettem.

Annyi biztos, hogy mindig is szerettem az 1800-as években játszódó történeteket, a könyveket és a kosztümös filmeket egyaránt, így cseppet sem idegenkedtem, amikor kezembe vettem a könyvet. Talán csak a múltba kalauzolása miatt, de olvasása folytán néha olyan érzésem volt, mintha egy régi, iskolai kötelezőt olvasnék, és ez tőlem inkább bók, semmint lealacsonyítás, ugyanis nagyra becsülöm a régi, klasszikus könyveket. A történet 1806-ban majd ’13-ban játszódik, főszereplője egy özvegy báróné (Jessie) és egy doktor, aki teljesen váratlanul, unokaöccse halála okán kapja meg a bárói címet (Daniel).

A történet egyáltalán nem mentes romantikától, szenvedélytől, gyilkosságtól, nyomozástól, mindazonáltal kicsit más ahhoz képest, mint amire számítottam. Azt gondoltam, hogy egy prűd könyvet veszek majd a kezembe, ahol az is csodának számít majd, ha egy-egy hölgy bokájáról olvashatok, így meg is lepődtem, amikor kendőzetlenül szenvedélyes jelenetek közepébe csöppentem, na de ne szaladjunk ennyire előre. Imádtam, hogy végre egy helyszín- és személyleírásokban is bővelkedő könyvet kaparinthattam meg; magam elé képzeltem az elképesztő báli ruhákat, miközben teljesen azonosulni tudtam Jessie-vel és gondjaival, végig reménykedtem benne, hogy jól alakul majd a sorsa. Nem is tudom, hogy írjam le, de (talán a néhol szabadosabb fogalmazás miatt) úgy éreztem, mintha egy klasszikus, nagyra becsült mű stílusa keveredne a modern irodalom bizonyos elvárásaival. Történésnek, izgulásnak nem volt híja, mi több, a könyv végén már annyira vártam a végkifejletet, a megnyugvást, hogy sebesen faltam a sorokat, s természetesen nem kellett csalódnom. Azt azért muszáj megjegyeznem, hogy én kicsit még toldottam volna pár oldalt a végére, mert úgy éreztem, hirtelen szakad minden a nyakamba és ér véget minden, jó lett volna a végkifejletet kicsit tovább húzni, várni kicsit a megoldásra.

Ami tetszett benne, hogy visszarepített 1813-ba, megismerhettem az akkori kor udvarlási és öltözködési szokásait, életmódját, beszédstílusát, környezetét, rangjait. Talán minden lány titkolt vágya, hogy hercegkisasszonynak (vagy ez esetben bárónénak) képzelhesse magát, elvegyüljön a báli közegben, és jóképű úriemberek közül válogathasson, mindazonáltal a történet koránt sem ennyire klisés, hiszen a báróné özvegy, a kislánya és az élete veszélyben, és sürgősen megoldást és menedéket kell találnia. Daniel, az újdonsült bárói címet kapott orvos pedig próbál megbirkózni a friss kihívásokkal és megtalálni azt a nőt, aki segítségére lehet majd a birtokai irányításában.

A könyv olvasását tudom ajánlani középkorúaknak, idősebbeknek, akik nehezen találnak a friss megjelent könyvek közül kedvükre valót, valamint a fiataloknak, akik szeretik ezt a korszakot, és valami másra vágynak a tömérdek ifjúsági könyv után.

 Személy szerint elégedett voltam vele, és volt olyan jelenet, ahol kifejezetten kuncogásra, máskor bosszankodásra késztetett, miközben végig szurkoltam, hogy mindenki elnyerje méltó jutalmát vagy éppen büntetését.

Ami a borítót illeti, lényegében nem rossz, nagyjából illik a sorozat többi részéhez, azonban úgy gondolom, nagyobb olvasóközönséget fogott volna meg az eredeti, angol borító itthon is - ez persze csak szubjektív vélemény, de én legalábbis úgy gondolom, az a borító jobban tükrözi a könyv valóját.

Az angol borító tehát:

Könyvajánló Romantikus Felnőtt 5 Sorozat Történelmi

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 8/10 – Szép, kellemes borító és jó a kötés is, az egyetlen zavaró számomra az volt, hogy a lapok hátulján lévő szöget átlátszott kicsit. Egyébként könnyen lapozható és nem esnek ki a lapok.
Kinek ajánlom: Akik szeretik a „kosztümös” filmeket és könyveket, a régi időket, a komoly, irodalmi olvasmányokat.

+ pont: A végéért, amikor már csak úgy faltam a sorokat és vártam, hogy minden a helyére álljon.
- pont: Amiért úgy éreztem, tovább is lehetett volna húzni a végkifejletet, a végén hirtelen jön minden hatás és történés, egyszerre, ömlesztve.

0 Tovább

Brigitte Riebe - A három grácia (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet

Könyvajánló 7 Romantikus Krimi Felnőtt Történelmi Művészet„Egy titokzatos, maszkot viselő férfi különleges kéréssel fordul a híres wittenbergi festőhöz, Lucas Cranachhoz: egy képet szeretne, amely a három gráciát ábrázolja – meztelenül. A felkérést még szokatlanabbá teszi, hogy a megbízó azt is meghatározza, kik legyenek a modellek.

Cranach mester az egyik legényét, a prágai Jan Semant bízza meg azzal, hogy elnyerje az asszonyok beleegyezését, és lefesse őket. Ám Jan alig fejezi be az első grácia portréját, a modellt holtan találják a folyóparton. Amikor aztán a második modell is eltűnik, felbolydul a város, és kezdetét veszi a hajsza a gyilkos után, amelynek során nemcsak Jan élete, de újdonsült szerelme is veszélybe kerül.

Brigitte Riebe (A boszorkány és a herceg) izgalmas történelmi regénye felvonultatja a reformáció korabeli Wittenberg híres figuráit: Martin Luthert és a feleségét, Katharina von Borát; a későbbi választófejedelmet, I. János Frigyest és a feleségét, Klevei Szibillát; Melanchthont és Lucas Cranachot, miközben érdekes tablót fest a városról és annak mindennapjairól is.”

Értékelés:

Mindig is szerettem a történelmi regényeket, különösképpen azokat, amelyek festőkről szólnak – hiszen magam is kitanultam ezt a szakmát. Egyik ilyen kedvencem Dallos Sándortól A nap szerelmese és Az aranyecset, és örömömre szolgál bejelenteni, hogy most már belépett a sorba Brigitte Riebe: A három grácia című, most megjelent könyve is. Nagyon vágytam már egy ilyen könyvre, ami amellett, hogy szépirodalom, történelmi, ráadásul még olyannyira is magába szippant, hogy nem bírtam letenni. Míg egyébként Dallos Sándor könyvei - amik Munkácsy életéről szólnak regényesen -, nem tartalmaznak sok fikciót, hanem inkább a tényekre fókuszálnak, és azt regényesítik meg, addig A három grácia könyv „személyében” egy, a szereplők voltától eltekintve fiktív, történelmi krimit tarthatunk a kezünkben. Gyönyörű, hömpölygő körmondatok ötvözve a nyugodni nem hagyó krimivel, amely így valóban nem mindennapi; ráadásul a történelem és festészet iránti szomjamat is kellőképpen csillapította. Tudni kell, hogy (ahogy a könyv végén is megjegyzi az írónő, és mint én is említettem), sok valóban élő személy szerepel a könyvben, úgy, mint, János Frigyes, Luther Márton (és felesége, Szibilla), valamint természetesen Cranach, a festő, akinek festménye (amely a borítón is megjelenik) a regényt is ihlette.

„Számos, a regényben szereplő személy valóban élt. Ez ugyanúgy vonatkozik János Frigyesre, a későbbi választófejedelemre, mint ifjú feleségére, Klevei Szibillára. Természetesen Martin Luther és felesége, Katharina von Bora asszony is történelmi személyek…”

„…Ezeknek a személyeknek az ábrázolásakor számomra az volt a fontos, hogy ne a sokszor leírtakat adjam vissza változatlan formában, hanem új, eddig nem megszokott nézőpontból mutassam be a családot. Katharina kétgyermekes fiatal anya, akinek meg kell tanulnia, hogyan éljen híres férje mellett, de ránehezedik a növekvő háztartás teljes gondja is. Az ifjú Katharina még nem a mogorva „Käthie”, akit más szövegekből ismerünk, és írá közben nagyon a szívemhez nőtt.”

Mindenekelőtt hadd hajtsam fejem a General Press könyvkiadó előtt, ugyanis fenomenális ötlet volt, hogy valóban Cranach: A három grácia című festményét tették a borítóra – nem úgy, mint a külföldi verziókban.  A festményről tudni kell egyébként, hogy 24x37cm mestermunka, amely egészen 2010-ig magántulajdonban volt, mikor is a párizsi Louvre megvásárolta. Bár eredetileg a négymillió euró nem volt meg a kép megvételéhez, internetes adományok segítségével összegyűjt a hiányzó egy millió euró, így a múzeumnak sikerült megvásárolni a képet, az adakozóknak pedig lehetőségük van az általuk támogatott műalkotás külön megtekintésére.

A történetről annyit, hogy végig magával ragadott, rögtön visszarepültem az 1500-as évekbe, ráadásul bökkenő nélkül, még csak rá sem kellett hangolódnom. Annyira természetesen szól hozzánk a szöveg (ezúton is köszönet a fordítónak, B. Szabó Károlynak), mai nyelvezetű, mégis finom, jól megmunkált, hogy nem kellett homlokráncolva újra olvasgatnom a mondatokat, hogy megértsem, még egy kimerítő nap után sem. Így tehát rögtön a szívembe zárhattam a történetet a menekülő apácákról, a festőről, Luther feleségéről és nem utolsósorban a festő, Cranach jobb kezéről, Janról – aki véleményem szerint sokak kedvenc szívtiprója lesz a történetben. Az írónő rendkívül profi abban, hogy egy történelmi krimiben hogyan rejtse el a szerelmi szálakat ráadásul úgy, hogy azok egyáltalán ne legyenek zavaróak, mint a buta amerikai filmekben, amikor a legostobább és legveszélyesebb szituációkban csókolóznak a párok. Bátran tudom ajánlani tizenéveseknek, huszonéveseknek, harmincasoknak, nagymamáknak, nagypapáknak, tulajdonképpen minden felnőtt vagy majdnem felnőtt korosztálynak. Azok, akik nem sajnálják rá a pénzt, azoknak minőségi (mind megjelenésileg, mind tartalmilag) kötet gazdagítja majd a polcukat, de bátran merem ajándékba is ajánlani, szülőknek, nagyszülőknek.

A legérdekesebb az volt benne, hogy én azért nem túl sűrűn olvasok krimit, és bár ebben van gyilkosság, nehéz csak és kizárólag ebbe a kategóriába sorolni, mert egyszerre művészettörténeti, történelmi, szerelmes regény és krimi is, mégis, valahogy nagyon le tudott kötni a gyilkossági szál is – rám nem feltétlenül jellemző módon.  

Rosszat nem igazán tudok mondani róla, talán, hogy sejtettem kicsit, ki a gyilkos. Egyébként nyilván rájöttetek, hogy Jan a kedvencem a történetben és Susanna, az (egykori) apáca.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 7. Number ONE
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 - Cranach: A három grácia című festményéből készítette Kiss Gergely a borítótervet, ami így frappáns, és nagyszerűen illik a történethez. A kötet keménykötésű, igazi szépség a könyvimádók számára, és nagyszerűen lehet benne gyönyörködni a könyvespolcon.

Kinek ajánlom: Idősnek, fiatalnak, aki szereti a történelmet, vagy a festészetet vagy a szerelmi történetet, vagy a krimit, szóval gyakorlatilag mindenkinek! Aki szereti a szépirodalmat, a gyönyörködtető könyveket, amikkel lehet dicsekedni, mert van tartalma is!

 + pont: Terjedelem, borító, kötésminőség.
- pont: Nincsen. Azért lehet adni mínuszt, mert nincs második rész? :D

 Egyéb információ:

Kiadó: General Press Kiadó
Kiadás éve: 2016
Súlya: 486 gramm
Dimenzió: 145mm*200mm*30mm
Terjedelme: 400 oldal

0 Tovább

1944 – Menekülés a II. világháború idején

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Sok történet szól a második világháborúról, de azok az emberek, akik akkor még éltek, ma már nincsenek köztünk, hogy ezt elmesélhessék.

Elterjedt általánosítás, hogy az amerikaiak nem sokat tudnak Magyarországról, a történelmünkről vagy bármely más ország történelméről. Ezért lepett meg, amikor Karen White, a New York Times bestsellerszerzője a Köztes idő könyvében egy mai, bimbódzó szerelem és testvérharc történetébe beleszövi Helena néni, az idős magyar néni történetét, aki 1944-ben menekült el Magyarországról és már hetven év is eltelt azóta, hogy őrzi a titkait, és senkinek sem beszél az ő és a nővérei menekülésének történetéről. Kivételesen egy olyan könyvet tarthattam a kezemben, ami nem a koncentrációs táborokról, hanem a menekülésről szól, és nem akkor és ott játszódik, hanem egy idős, megtört lelkű, reményvesztett nő emlékein keresztül láthatjuk az akkori Budapestet, a Lánchidat, a macskaköves budai utcákat, a félelmet, a reményt és rettegést. Külön tetszett a történetben, hogy távol marad az általánosítástól – mint ahogy az a történetből kibontakozik majd a végére, hiszen ugyanúgy jelen van a zsidó férfi és a náci katona. Míg a könyvet olvastam, szinte szemem előtt láttam nénit fiatalkorában nővéreivel, ahogy ülnek a zongora előtt a budapesti kávéházban, ahogy gyerekként az Úri utcai lakásukban élnek, és szinte úgy éreztem, mintha velük együtt én is elvesztettem volna azt a kort, azt az otthont – ahová soha nem térhettek vissza.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

Eleanor, aki a nénit ápolja, szép lassan megismerkedik a magyar történelemmel, s ahogy a néni, úgy lassan ő is túlteszi magát az élet veszteségein és megtanul megbocsátani önmagának.

A kedvenc részem az egész könyvből az, amikor Eleanor, az amerikai nő Helena néninek a Monti csárdást játssza el zongorán. Miközben én is meghallgattam a művet az interneten, akaratlanul is elfogott az a torokszorító érzés, amit az írónő átadni próbált – és át is adta. Szinte éreztem a lapokon keresztül a hatalmas ház kissé dohos szagát, szinte láttam a festményeket, és hallottam a zongoraszót. Láttam az ott ülő fiatal, megtört nőt, és láttam az idős nénit, aki az öreg, ráncos kezére nézve szinte el sem tudja hinni, hogy megöregedett. Úgy emlékszem a tekintetére, amikor 1944-ről mesél, mintha magam ültem volna ott az ágya szélén.

Kevés ennyire megrázó, magával ragadó, különleges és sokatmondó történetet tartottam még a kezemben. Szeretném mondani, hogy kinek ajánlom, de igazából kivétel nélkül mindenkinek. Idősnek, fiatalnak, férfinak, nőnek, mindenkinek.

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

„Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is.” /Karen White – Köztes idő/

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is. 

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát. 

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni…

Blog Könyvajánló Romantikus Dráma Történelmi 6

0 Tovább
12
»
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér (A hét nővér 2.)
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Mona Awad - Antilányregény
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Nem ​vagyok sorozatgyilkos – A teljes trilógia (John Cleaver 1-3.)
Dan Wells - Partials (Részlegesen trilógia 1-3.)
Mai Jia - Kódfejtő
Gerencsér János - Kósza utak legendája - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
A. M. Aranth - Oculus
Angela Marsons - Elfojtott ​sikoly (Kim Stone 1.)
Angela Marsons - Ördögi ​játszmák (Kim Stone 2.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.