Facebook Twitter Addthis

A rettegett jövő - figyelik majd minden mozdulatunkat?

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 7 Disztópia Kaland

Képzeljünk el egy nem is olyan távoli jövőt, ahol létrejön egy amolyan Google-höz hasonló gigacég, csak még annál is nagyobb. Ahol az emberek az új közösségi oldalon, a Körön mindent posztolnak magukról, megosztanak, kommentelnek, üzeneteket küldenek... Ahol apró kamerák figyelik az emberek minden mozdulatát, akár még a lakásán is. Egy jövőt, ami útelágazáshoz érkezett. Ti melyik úton indulnátok tovább?

Könyvajánló Felnőtt Young Adult 7 Disztópia KalandMae, a huszonéves lány még csak pár napja dolgozik álmai munkahelyén, de máris teljesen átalakult az élete. Mihez kezdjen ezekkel a tapasztalatokkal? Dave Eggers sokkoló konkrétsággal rajzolja meg napjaink szép új világát. A Kör fiatalos, menő kaliforniai szoftvercég, amelyben nem nehéz ráismernünk a Facebookra vagy éppen Google-re. Lelkesedésük és profizmusuk pillanatok alatt elhozza a tökéletes modernizációt de mi a helyzet a privát szférával és az egyéni szabadságjogokkal? A Kör dermesztő víziója közelebb van hozzád, mint gondolnád.

Értékelés:

Dave Eggers könyvét egyesek nem hiába hasonlítják Orwell 1984 c. regényéhez, amely burkolt társadalomkritika. Mint tudjuk, ott is a Nagy Testvér figyeli az emberek minden mozdulatát, a tévé egyirányú kameraként is funkcionál, és a Gondolatrendőrség pillanatok alatt meghurcol, ha ellenkezel a kormány nézeteivel.

Eggers könyve annyiban kicsit más, hogy nagyjából a 20 év múlva akár be is következhető jövőt mutatja. Disztópia maximum a hangulatában van, amely bár eleinte utópisztikusan indul, és az ember tátott szájjal olvassa a könyvet, ahogy egyre jobban haladunk a vaskos lapok között, úgy kúszik fel az ember bőrén valami néma rettegés. Hiszen persze, mennyire fantasztikus is egy ilyen gigacég. Mennyire szuper, hogy már nincsenek eltérő nicknevek a honlapokon, hanem mindenki a saját nevén szerepel az összesen, és egy jelszava van mindenhova. Amikor a Körön keresztül már mindent elintézhetünk, a névtelenség eltörlése pedig a kommenteket és az embereket egyaránt moderálja. Szuper, nem? De milyen, amikor már kötelező jelleggel kell posztolnod mindenről, a napod kb. minden percéről, és ha hétvégén nem jelensz meg egy céges rendezvényen - vagy ha nem "zingelsz" azaz nem posztolsz róla -, bajba kerülsz. Amikor már annyira beleeszi magát a digitális világ a mindennapjaidba, hogy a melóhelyen 8 monitorod van, de ha nem érkezel elolvasni a közösségi oldalon közben mind a 400 üzenetet, bajba kerülsz... Amikor már éjszaka is a netet bújod, hogy megfelelj a napi limitnek, és minden fontos és nem fontosra egyaránt reagálj. Amikor egy új, technikai forradalom előtt állsz, apró kamerák kezdik el figyelni minden mozdulatodat, sőt hamarosan mindenkiét szerte a világon. Jó, mert megszűnik a bűnözés? Rossz, mert megszűnik a szabad akarat? Te melyik oldalon állnál?

A Kör című könyv olyan életbevágó és modern problémákat dolgoz fel, amely az olvasó velejébe vág, és én például biztos, hogy kötelező olvasmánnyá tenném a gimnáziumban. A hangulata egyszerre felemelő és ijesztő, mert ez a modern könyv döntés elé állít, ítélkezel és ítéltetsz, választasz és aggódsz, kicsit elgondolkodsz a saját életedről is. És a felismerés, hogy csak egy hajszál választ minket el ettől a jövőtől? Talán a döntés, hogy ez a globális cég jó-e vagy rossz, épp annyira megosztja majd az olvasókat is, mint magát a könyvbeli szereplőket.

Bátran ajánlom minden disztópia vagy szépirodalom után érdeklődőnek. Fiataloknak és idősebbeknek egyaránt, azoknak, akik szeretik a technika vívmányaiba dugni a fejüket, vagy azoknak, akik szerették Orwell könyvét, és már régóta keresnek valami olyasmit, csak mégis sokkal "maibbat". Nekem a kedvencek közé került, és sokszor félre kellett tennem, hogy elgondolkozzak a miérteken, és azon, hogy én melyik utat járnám be.

A könyvből egyébként film is készül Tom Hanks és Emma Watson főszereplésével, amely 2017-ben kerül a mozikba. Én már most biztos vagyok benne, hogy nagy sikert fog aratni!

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 7. Number ONE (Full kedvenc)
Karakterek: Imádtam mindet! Persze, furák voltak meg rémisztőek, de hát olyan valóságosak, hogy szinte éreztem és tapintottam őket.
Borító: 9/10 Nem rossz a borító, de nem is tudom, van valami hiányérzetem. Talán értékeltem volna egy céget a háttérben vagy valami technikai kütyüt. Egyébként meglepően nagy a könyv, nem egy zsebbe való olvasmány.
Kinek ajánlom: Lásd fentebb.
+ pont: Mert lehúzza a leplet a torz közösségi oldalon feltüntetett életünkről, mert elgondolkodtat a jövőnket és az emberiség jövőjét illetően. Mert megoszt és döntésre kényszerít.
- pont: Mert szeretnék folytatást!

0 Tovább

Szőke herceg fehér lovon

„Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.” – Ezzel a fülszöveggel indít Zakály Viki új könyve, az Egyszeregy.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult SorozatLiza, egy női magazin újságíró gyakornokaként próbál boldogulni, de a vérmes főszerkesztőasszony mindent megtesz, hogy megkeserítse a napjait. Egyedül segítőkész kollégájára, Barnira számíthat, akinek mindig kisírhatja magát. A sármos ex, Adrián újra feltűnik a lány életében, de csak szerelmi pótléknak tartja Lizát, aki így sem tud ellenállni neki…

Amikor a lány egy riport kapcsán felhívja azt a bizonyos számot, és találkozik a titokzatos Gábriellel, tudja, hogy nagyobb a tét, mint holmi újságírói babér. Mindketten súlyos titkot őriznek, mindketten kaptak már halálos sebet, és mindkettőjüknek szüksége van arra, amit a másik adhat… csak egy a gond, az éjszaka véget ér, és soha többé nem találkozhatnak. Vagy mégis?

Zakály Viktória a nagy sikerű Szívritmuszavar és Hanna örök fiatal írónője legújabb regényében egy izgalmas városi legenda nyomába ered: vajon tényleg megválthatja az életedet valaki, akivel csak egyetlenegyszer találkozol? És lehet belőle örök szerelem

Értékelés:

Kétségtelen, hogy egy nagyon ütős és figyelemfelkeltő fülszöveggel indít a könyv, nem csoda, hogy máris annyian a kivánságlistájukra rakták. Vajon mi lenne, ha tényleg létezne egy ilyen srác, akit bármikor felhívhatsz, állítólag egy fantasztikus estét tölt el veled, csak rád figyel, és pillanatok alatt magába bolondít? Az egyetlen bibi csak az, hogy ez egy megismételhetetlen alkalom. Te élnél vele? Elsősorban ezt a kérdést teszi fel Zakály Viki, és ez engem is elgondolkodtatott, hogy anno (mikor még szingli voltam) éltem volna-e ezzel a lehetőséggel. Vajon milyen lehet az a srác? Egy amolyan „tudom, mi kell a nőnek” és meg is adom neki? Vagy lehet, hogy ez az egész csak megjátszás, a lányok bolondítása, hogy minél több egyéjszakás kalandot tudhasson magáénak?

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Az olvasónak végig ott motoszkál a fejében, vajon ki lehet igazából ez a félisten, ez a tökéletes, humoros, okos, eszes, csábító, szívdöglesztő srác, aki egy kicsit hajaz Mr. Greyre, egy kicsit Edwardra, vagy talán minden rajongott könyv férfi főszereplőjére. Mi lehet az igazi neve, miért csinálja azt, amit, rossz vagy jóindulatúak-e a motivációi?

Egy furcsa kalandba csöppenünk a könyvvel, ami Budapesten játszódik, és akár igaz is lehet. Bejárjuk az ismerős helyszíneket, Lizával esünk szerelembe, vele együtt imádjuk ezt a srácot, vele együtt parázunk a melóhelyen, és próbáljuk megfejteni, vajon a barátkollégánk szerelmes-e belénk. úgy gondolom, sokan magukra ismerhetnek ebben a kissé még esetlen, bizonytalan és naiv huszonéves lányban, aki félbehagyta a sulit, nem tudja, mit kezdjen magával, és próbál megfelelni első munkahelyén, egy szerkesztőségben, mint gyakornok.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Első látásra ez egy laza, délutáni Young Adult (fiatal felnőtteknek szóló) könyv, mégis, ha kicsit mélyebben belepillantunk, főleg a vége felé elég komoly dolgokra világít rá. Vajon várhatjuk-e, hogy egyszer csak betoppan a szőke herceg fehér lovon és „megmenti” az addig unalmas, szürke életünket? Vajon a szerelem nevében megvan-e bocsátva minden? Vajon, amikor a rózsaszín köd elillanása után üres tekintettel nézzük a plafont, ráismerünk-e még magunkra, és nyugodt szívvel jelenthetjük-e ki: „nem bántam meg semmit”?

A legkelendőbb romantikus könyvekben a főhős férfi mindig tökéletes, feddhetetlen, erkölcsös, szívdöglesztő, okos, humoros, hűséges, a kérdés csak az, hány olyan könyv van, ami a végén mégis megcáfolja ezt a „tévhitet”? Vajon ez a könyv melyik kategóriába kerül majd, ha megszületik a második rész? Az biztos, hogy két olyan karakter is szerepel benne, akikért az olvasóknak lehet pártra szakadni, szurkolni és félálomban suttogni a nevüket.

Könyvajánló 5 Magyar Romantikus Young Adult Sorozat

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 5. Nagyon jó
Karakterek: Elgondolkodtatóak! Gábrielben van egy kicsi túlzás, de a végére legalább kapunk némi magyarázatot rá.
Borító: 10/10 Naná, hogy ez tetszett meg a legjobban.
Kinek ajánlom: Szerintem ez amolyan Young Adult könyv, úgyhogy 16-27 éveseknek tudnám ajánlani, főleg lányoknak/nőknek, akik szeretik a romantikus történeteket.
+ pont: Mert volt néhány elgondolkodtató rész benne, és mert tetszett a vége – várom a folytatást.
- pont: Mert a közepe táján a nagy romantikázásban kezdtem kicsit unni. Aztán szerencsére ezen átlendültünk – a könyv meg én.

0 Tovább

Half the World - A harcos

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult

„A gyilkosság… nos, a gyilkost csak az különbözteti meg a hőstől, hogy ki a halott.”

Nem régiben írtam nektek Abercrombie - Half a King című regényéről, ami a kedvenceim között landolt. Abban adott volt Yarvi, a „félkezű”, eleinte félénk fiú, később ravasz és fondorlatos férfi, most pedig, a sorozat második részében Hild Bathu (Tüske), az eleinte elkeseredett, később tökéletes gyilkossá váló lány kalandjait követhetjük végig.

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult„Gyors, sodró történet tele árulással és bosszúval. Már az első oldalon magával ragadott, és nem is eresztett többé.” 
George R. R. Martin 
A Trónok Harca írója

Ritkán, de előfordul, hogy egy lány nem Béke Atya, hanem Háború Anya szolgálatába szegődik. Hild Bathu, azaz Tüske csak a csatározásnak él, apjához hasonlóan diadalra vágyik, de egy végzetes gyakorlótéri baleset után nem harcos, hanem gyilkos lesz belőle. 
Yarvi atya, Gettföld agyafúrt minisztere megmenti őt a kínhaláltól, és magával viszi egy küldetésre, amely nagy hatással lehet a Szilánkos-tenger sorsára. Háború fenyeget, és Yarvi egész országát elpusztíthatja, ha a miniszter nem talál szövetségesekre. 
Tüske az úton harcossá érik, de – mint mindenki más – belegabalyodik Yarvi atya cselszövésének hálójába, ahonnan nem mindenki kerül ki épségben. A miniszter a köz java érdekében képes feláldozni bárkit, főleg egy harcost, de Tüske talán képes lesz saját utat vágni magának a kardjával.

Értékelés:

Azt rengetegen írták már, hogy ez bizony nem marad el az elsőtől, és tényleg nem, habár nekem nagyon hiányzott Yarvi nyugodt stílusa, körmönfont eszmefuttatása, meg úgy általában a régi csapat, hiszen ha megszokunk egy adott szereplőgárdát, nagyon nehéz őket elengednünk még akkor is, ha Tüske és Brand személyében úgy hősökkel gyarapszik a történet. Azt hiszem, ezzel rajtam kívül sokan így vannak, mert bár a történetben feltűnik az elvileg csak pár évvel idősebb Yarvi, és igen komoly szerepet is vállal, de mégis, valahogy így, hogy nem látunk be a gondolatiba, csak egy távoli személy, egy érthetetlen és idegen férfi, aki már-már kegyetlenül számító. Pedig az első részből tudjuk csak igazán, hogy milyen is ő valójában, és mi mindenen ment keresztül, mire útja idáig vezetett.

Könyvajánló 6 Sorozat Fantasy Kaland Young adult

Az új szereplő legnagyobb meglepetésemre nő, amire csak kicsit később jöttem rá a nevek kuszasága miatt, és bár erősen emancipált vagyok meg minden, az ő forrófejűsége néha még nekem is sok volt, de meglepően ez a tény nemhogy elriasztott volna, inkább csak még érdekesebbé tette az egészet. Persze, Tüske kivételes, sokkal bátrabb, mint bármelyik férfi, az elszántságról nem is beszélve, és bár tényleg szinte minden ellene szól, mégis megvalósítja az álmait, és a sok szenvedés, lenézés ellenére (vagy talán éppen ezért) megerősödik. Az egyik kedvenc szereplő a könyvben a mestere Szkifr, aki képes egy zabolátlan, erőszakos „csitriből” komoly és veszélyes gyilkost faragni, de természetesen nem sokkal marad el tőle új útitársunk, a bivalyerős, ugyanakkor hatalmas szívvel rendelkező és jólelkű Brand sem, aki elég hamar felhívja magára a figyelmünket jóképűségével is. Igazságérzete gyakran felülkeveredik harci kedvén és párszor nem várt bajba és kalandba sodorja. Érdekes egy páros, s ezt még fűszerezzük meg Yarvi atya fondorlataival, pár, az első könyvből ismert szereplővel, a félelmetes Grom-gil-Gormmal, Skaer anyával, Laithlin királynével, és egy kitörni készülő globális háborúval.

Yarvi atya minden leleményességére szükség van, hogy ne essen egymásnak a Szilánkos-tenger összes birodalma, hála a Főkirálynak és Wexen nagyanyának.

Az első részhez talán kicsivel kevesebb kalandozásban van részünk, csöppnyivel több politikában és harcossá válásban. A történet főfonalát Yarvi, Tüske és Brand irányítják, én pedig nagyon remélem, hogy mihamarabb megkaparinthatom a harmadik részt is.

 Mindenképpen ajánlom nektek, ha olvastátok az első részt, de akkor is, ha nem, ez jó alkalom arra, hogy ezt a "hiányosságot" pótoljátok. :) Ez egy nagy részletességgel felépített fantasztikus világ, ami szerintem még tartogat számunkra meglepetéseket.

Mások molyos véleményei:

„Kedvelem Abercrombie stílusát: pörög, nem bonyolódik bele részletes leírásokba, ügyesen vált nézőpontokat, és a cselekményben is van a tarsolyában egy-egy váratlan fordulat.”

"Nem gondoltam volna, de sokkal jobban szerettem ezt a részt, mint az elsőt. A történet nagyon érdekes volt, akárhányszor elkezdtem olvasni, alig bírtam lerakni. 
Furcsa volt, hogy Yarvit kívülállók szemszögéből láthattam, és hogy emiatt mennyire távolinak/idegennek érződött, holott az első részben alaposan megismerhettem. 
Az új szereplőket imádtam! Nem hittem volna, sőt tartottam is attól, hogy milyen hatással lesz, ha más karakter szemszögéből kerül bemutatásra a könyv, de abszolút pozitív csalódás volt! Tüske és Brand is nagyon szimpatikusak voltak, egyszerűen imádtam őket.”

„Régebben, ha megkérdeztél volna, azt mondtam volna, hogy engem nem érdekel a háború, a politika, a cselszövés és ármánykodás. Dehogynem! Fantasy köntösben, Abercrombie-ul!”

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 6. Kedvencek között
Karakterek: 9/10 – Új főszereplők, új megvilágítás. Tüskében kicsit magamra ismertem. Egyébiránt szeretem az erős, női, kivételes karaktereket, bár néha talán már kicsit sok is volt. :)
Borító: 10/10 – A betű süllyesztett és olyan jó, kemény borítás, illik az első részhez.
Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek, azoknak, akik olvasták az első részt, vagy azoknak, akik szeretik Abecrombie stílusát.
moly.hu-n elért százalék: 89%
+ pont: Mert kicsit kiáll a nőkért, olyan értelemben véve, hogy itt végre egy erős, női karaktert kapunk, aki nem hagyja, hogy az előítéletek, vagy a „konyhában a helyed” társadalmi felfogás eltántorítsa céljától.
- pont: Mert Yarvi kicsit távolabb került tőlünk a könyv olvasása folyamán, ez furcsa érzés volt.

0 Tovább

Félre az idealizált hősökkel? – avagy itt egy testi fogyatékkal élő főszereplő

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7

Idealizált hősök? Abercrombie Half a King – az uralkodó című könyvének testi fogyatékkal élő hőse, Yarvi úgy született, hogy jobb kezén öt ujj helyett csak hüvelykujja van. Általában a könyvek 99%-ában természetellenesen idealizált hősöket kapunk, akik után aztán egész életünkben sóvároghatunk – hasztalan. Ezek után már egészen szokatlan volt, hogy egy testi fogyatékkal élő, közel sem bátor, sőt, már-már a gyávaság határait súroló főszereplőről olvashattam (amíg a történések meg nem keményítik), ráadásul az író egy pillanatra sem hagyta elfeledtetni velem, hogy Yarvit lenézik, megvetik, ő megveti és utálja saját magát, fél az emberi kapcsolatoktól, nem boldogul a nyomorék kezével stb. Erről fogok részletesebben írni.

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7„Gyors, sodró történet tele árulással és bosszúval. Már az első oldalon magával ragadott, és nem is eresztett többé.” 
George R. R. Martin 
A Trónok Harca írója

Régen, mikor a világot Nap Anya és Hold Atya irányította, amikor a nomádok Tenger Anyához és Föld Atyához imádkoztak, Uthrikot, Gettföld nagyhatalmú királyát és trónörökösét, nagyobb fiát saját alattvalóinak cselszövése terítette le. 
Yarvi, a kisebb fiú, a „félember”, aki úgy született, hogy jobb kezén egyetlen, görcsös ujj van, egy nap arra ébred, hogy király lett. A vékony fiú fejére azonban nagy a Királyi Fejpánt, s bár teljesen alkalmatlan a feladatra, mégis csatába indul, melyre halott apja helyett vezeti népét. 
De hiába nyomorék, hiába kerül rabszolgasorsra, éles elméjével kitűnik társai közül, s a számkivetettek furcsa seregének élére áll. Yarvi útja talán éppen oda vezet vissza, ahonnan indult: cselszövők, árulók és királygyilkosok közé…

Értékelés:

Már az első pillanattól kezdve tudtam, hogy imádni fogom a könyvet, mégis egy ideje már várakozott, hogy sorra kerüljön, ugyanis mindig minden közbejött, főleg más könyvek, mire hozzá eljutottam volna. Most viszont megvagyok az első résszel, és alig várom, hogy ma éjjel elkezdhessem a folytatását, a Half a World – A harcos olvasását, ugyanis mint lentebb látni fogjátok, ez a könyv is a legkedvencebb könyveim közé került – nem véletlenül.

Mint említettem, nekem kifejezetten tetszett, hogy nem egy idealizált, tökéletes szereplőt kaptam, hanem egy valósághű srácot, aki fél az uralkodástól, aki nem akar felelősséget vállalni egy egész országért, és aki sajnos meglehetősen sok megvető és lenéző tekintettel találkozott már élete során a keze és fizikai adottságai(nak hiánya) miatt. Szóval egy egyszerű karakter, aki talán éppen ezért szerethető, s nagy élvezettel olvashatjuk kalandjait, melyek során csodálatos jellemfejlődésen megy keresztül; hiszen lassan felnő, megtanulja elismerni saját adottságait, használni az eszét.

Nem is annyira a fantasy kategóriába sorolnám, inkább a kalandregények közé, ugyanis nekem annyira tetszett a sok helyszín, amit bejár, az a sok történés, amin keresztülmegy, hogy olyan kellemes emlékeket idézett fel bennem, mint mikor A gyűrűk urát, vagy az Odüsszeiát olvastam. Jó, tudom, hogy az utóbbi nem sokatoknak kedvence, azt szeretném érzékeltetni, hogy egy szépirodalmi műhöz hasonlóan itt is van szép kerete a történetnek, egy kiindulási alap és egy cél, ahova tartunk, a viszontagságos úton pedig megismerjük és megszeretjük nem csak Yarvit, hanem a sorstársait, barátait is. Mindazonáltal a fantasy besorolást egy olyan világért kapja, amely valahogy (a többi olvasó véleményét olvasgatva) talán egy alternatív középkori viking helyre varázsolja az olvasóit. A történet vége természetesen nem várt csavarral ér véget, és összességében egy olyan kellemes nyomot hagy az olvasóban, ami nem hagyja egykönnyen elfeledtetni magát.

Bár Young Adult kategóriába van sorolva, azaz fiataloknak ajánlott, most őszintén, 26 éves vagyok, és az igaz, hogy tíz évvel ezelőtt is imádtam volna a könyvet, de az is igaz, hogy tíz év múlva is imádni fogom, és személy szerint nem lepődnék meg rajta, ha az évek múlásával (mint ahogy A gyűrűk ura esetében is) a történetet felfedezné magának a filmipar is.

Tudom ajánlani a fantasy vagy a kalandregények kedvelőinek válogatás nélkül, mivel nekem ez is a Number One kategóriába tartozik, azaz a kedvenceim közé (ami valljuk be, nálam nem egyszerű feladat), így azt gondolom, kitartói olvasóim körében ez garancia és „jótállás”. :)

Mások molyos véleményei:

„Egyébként is szeretem ezt a műfajt, amit manapság „high fantasy”-nek hívunk, és tényleg minden megvolt benne, amitől új kedvenc könyvvé vált számomra: jól kidolgozott világ, még jobban kidolgozott karakterek, rengeteg csalódás, meglepetés, titkok, emberség és embertelenség, háború és vérontás rózsaszín megoldások nélkül, és egy hosszú út, amit együtt tettem meg a főszereplő Yarvival.”

„Abercrombie az az író, akitől elég volt egyetlen regényt elolvasnom és már tudtam, hogy ettől kezdve mindig vevő leszek a történeteire. Egyértelmű volt, hogy Az uralkodó esetében sem fogok sokáig tétovázni. :)”

„Ez egy olyan beszippantós könyv. Mintha végig ott álltam volna Yarvi mellett a történetben, mint egy láthatatlan szemlélő.”

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (legkedvencebb)
Karakterek: 10/10 – Nagyon jó, hogy ilyen hús-vér karaktereket kaptunk.
Borító: 10/10 – A betű süllyesztett és olyan jó, kemény borítás. De azért a külföldi borító se semmi:

Könyvajánló Young Adult Fantasy Sorozat Kaland 7

Kinek ajánlom: A fantasy kedvelőinek, ez biztos, hogy tuti befutó lesz nálatok. De lényegében inkább kalandregénynek mondanám! Olvasmányos!
moly.hu-n elért százalék: 86%
+ pont: Mert nem egy tökéletes főszereplőt kaptam. :D
- pont: Nincs :D

               

0 Tovább

Az első szerelem? Az Első tánc? - Az élet és az önkeresés huszonévesen 

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Az első szerelem? Az Első tánc? Az biztos, hogy nem egyszerű feladat fiatalon boldogulni az élet és a szerelem útvesztőiben.

És én most ismét egy magyar könyvvel kedveskedek nektek, és tudhatjátok már, hogy amit én ajánlok tiszta szívvel a magyarok közül, abban nincs csalódás, válogassatok bátram a magyar címkéim között. Persze, van, ami kevésbé tetszett, de ez mindig kiderül a pontozásokból. Most egy új kedvencet köszönthetünk a polcomon:

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladatMeddig ​​érdemes küzdeni egy férfi szerelméért? És az álmaidért?

Zoey álma, hogy musicalszínésznő lehessen, ennek az álomnak azonban határt szabnak a gátlásai. Hogy bebizonyítsa rátermettségét, a 21. születésnapján Párizsba utazik egyedül, ahol szenvedélyes szerelemre lobban a skót származású Owennel, aki a fiatal lány számára a tökéletes férfi – egy apró szépséghibával: a 35 éves Owennek ugyanis van egy titka. 
Később felbukkan a színen egy másik férfi is, aki pont azt a biztonságot tudná nyújtani Zoey-nak, amit Owentől sosem kaphat meg.

Zoey válaszút elé kerül: vajon a szenvedélyes szerelmet választja, vagy a biztonságos és kiszámítható életet, netán saját lábára áll, és elindul az álmai megvalósításának útján?

Hová vezethet egy titkokkal és hazugságokkal kezdődő kapcsolat? A nagy korkülönbség ellenére kialakulhat-e életre szóló szerelem két ember között? Te mit tennél meg az álmaidért?

Baráth Viktória első regénye az álmok valóra váltásáról, a leküzdendő akadályokról, és a saját határaink átlépéséről szól. 
Egy történet szívvel-lélekkel.

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Értékelés:

Ezt a könyvet az Álomgyár könyvei közül vadászgattam, mert ott is szoktam ám bogarászni, és nem is a borító miatt (mert én egészen mást képzelnék oda így utólag), hanem a fülszövege miatt hívta fel magára a figyelmem. Eredetileg úgy terveztem, hogy ma csak egy kicsit olvasom, mert még rengeteg mást is akartam csinálni, ennek ellenére, ahogy leültem elé, annyira beszippantott, hogy szerencsétlen család elől is csak bezárkóztam a szobába, hogy „S.O.S. olvasási roham van, most hagyjatok.” Na így esett, hogy egy nap alatt kivégeztem, mert egyszerűen többször próbáltam, de nem bírtam letenni, még úgysem, hogy már direkt előrelapoztam, hogy de Úristen, tudjam már meg, hogy mi lesz. Még így is…

Szóval az elején azért voltak aggályaim, mert nem sokkal az eleje után elkezdtem aggódni, hogy ugye nem fogok belefutni egy klisés sztoriba, de nagy megkönnyebbülésemre sok-sok röhögés után rájöttem, hogy ez egy nagyon is élvezhető sztori. Aztán egy hirtelen váltással megint úgy éreztem a közepe táján, hogy jaj, akkor most ez másik klisé lesz, de megint csak nem! Olyannyira élveztem és együtt tudtam élni a szereplőkkel, hogy azt nehéz nektek átadnom. Talán azért van ez, mert kicsit úgy is éreztem, hogy az író sok olyan dolgot is leír, ami velem is megtörtént, olyan kapcsolati nehézségeket, például a korkülönbségeket, stb., ráadásul nekem is volt belepillantásom pár évig a színházi, táncos világba. Egyébként már csak ezért sem akartam ilyesmi könyvet olvasni, mégis jól esett, mert könnyed volt, mégis annyi minden életérzést és tanulságot át tudott adni! Legnagyobb értéke számomra az olvasásnak az, hogy sok olyan dolgot tanul az ember, vagy olyan tapasztalatot levon, amit egyébként sokkal könnyebb is így, hogy nem a saját bőrén tapasztalja meg az ember. Nem égeti meg magát, hogy úgy mondjam. A főszereplő lányt, Zoey-t (akinek egyébként bocsi, de a neve annyira nem tetszik) annyira közel éreztem magamhoz, hogy szinte már ő is én voltam, a barátnőjét pedig bármikor elfogadnám ajándékba magam mellé. Karácsonyi kívánságnak jó lesz! :) Ja és a fiúbarátját is, ha lehet. :D

Felettébb fordulatos történet, ami több helyszínen, városban, országban játszódik, és nem is annyira a zenei, táncos stb. világról szól, hanem egy huszonegy éves lány szárnypróbálgatásairól. Még túlságosan jól emlékszem, hogy milyen volt, és Isten bizony, nekem sem volt könnyebb, mint neki, sőt… Talán majdnem ugyanezeket az utakat jártam be, csak nekem több évembe tellett, és biztos, hogy mindenkinek volt ilyen útkeresős, csalódásos életszakasza, éppen ezért mondhatom, hogy ez a könyv könnyen az olvasó kegyeibe férkőzik. Kicsit visszaidéz, ugyanakkor nagyszerű tapasztalatokkal és tanulságokkal szolgál számunkra a továbbiakra. Én egyébként nem tudom, lesz e folytatása, de Viki, ezt biztos olvasod majd, én mindenképpen tudom neked ajánlani, mert engem speciel nagyon érdekelne Zoey további sorsa, milyen pasik jönnek-mennek az életében, hogy sikerül a felnőtt életben a boldogulása, és nem utolsó sorban engem nagyon is érdekel Jackson sorsa. Khm… Mondtam már, hogy nagyon-nagyon? Szóval Jackson, a mellékszereplő a kedvencem, de a többi srácot is kb. megsirattam, anélkül, hogy most itt nagyon spoilereznék. Eleinte imádtam Owent, aztán a másik srác nőtt a szívemhez, és azt hiszem, egyszer mindenkinek választania kell egy típust magának. Sajnálom, hogy nincs tökéletes férfi, de itt egy könyv gyerekek, ami nem álomvilágot teremt, hanem megmutatja, hogy bocs, de talán tényleg nincs olyan, akiben semmi hibát nem találtok.

Emberi, hibákkal és árnyoldalakkal teli, valósághű, majdhogynem húsvér karaktereket ismerhetünk meg, és ami azt illeti, ez már-már annyira életszerű, hogy úgy gondolom, lehetett némi alapja, ha mégsem, akkor az író hihetetlenül tehetséges, és hatalmas fantáziával van megáldva.

Én azt mondom, hála az égnek egyik (számomra aggódós) rész sem sikerült klisésre, ha néha tartottam is tőle, sikerült teljesen elhatárolódnia a modern magyar és külföldi könyvektől, egyikre sem hajaz, nem lehet ráhúzni semmilyen hasonlóságot vagy sablont. Persze, olvastam már Párizsba menős könyvet, de ez nem teljesen ott játszódik. Persze, olvastam már ilyen táncos könyvet is, de ez nem teljesen arról szól. És nem lövöm le a poént, de sok kicsi rész ismerős volt, mindez azonban teljesen új és (tudom, sokszor mondom) kézzel fogható közegben, hogy most, hogy befejeztem, voltaképpen visszasírom a könyvet – tudom, öreg hiba, mért nem hagytam belőle…

Könyvajánló Magyar 6 Romantikus Young Adult Felnőtt Dráma feladat

Egy kicsit azért aggasztott, hogy magyar könyv létére nem magyar szereplőkkel és végképp nem itthon játszódik, de tulajdonképpen meg tudom érteni, hiszen ezek a globális történések, pályalehetőségek, amik felvetődnek a könyvben itthon lehetetlen is lenne.

Őszintén megértettem Zoey dilemmáit, problémáit, egyik sem tűnt túl soknak vagy túl rinyálósnak – de hát ezt csak az tudja igazán, aki már valóban átélt ilyesmit. Szívesen veszem az ilyen könyveket, mert kikapcsol, ráadásul sok résznél hangosan röhögtem, néhányan meg dühöngtem, de hát ez így van jól. Mindig mondom, hogy a könyv értékét az jelzi, mennyire tud érzelmeket kiváltani az emberből.

Nagyon tetszett, és csajok, vessétek bele magatokat, nálam majdnem max pontos. :)

Mások molyos véleményei:

"Reális képet fest arról, hogy milyen nehéz a 20-as éveink elején megtalálni önmagunkat, a saját hangunkat, utunkat. Először szembesülünk ilyenkor a komolyabb pofonokkal, azonban még hiszünk a mesékben, és a hercegekben, emiatt olyan emberekhez ragaszkodunk, akiket jobb lenne elengedni. Mikor végre belátjuk, hogy jobb nélkülük, akkor hajlamosak vagyunk ugyanabba a csapdába belesni, mert még mindig hinni akarunk, és csak a legvégső pofon után jövünk rá, hogy csak rajtunk múlik a saját boldogságunk. 
Ajánlom mindenkinek, de főleg azoknak, akik még keresik a saját útjukat."

"Jól megírt, fordulatokban gazdag, „le se lehet tenni” kategória! :)"

"Pihentető, kikapcsolódás az Első tánc olvasása. Először azt hittem csak egy limonádé könyv, de mégsem. Igazán klassz, valóságos helyzeteket lelhetsz benne. 
Jöhet a folytatás! Hajrá Viki!"

"tudjátok vannak olyan történetek, amelyekben egyszerűen megtalálod az életed egy kis darabját. Amit úgy olvasol, hogy közben mosolyogva bólogatsz, hogy 'igen, ez ismerős'. Ami egyszerűen közel kerül hozzád, mert a szereplők problémái, akár a Te problémáid is lehetnének. Vannak olyan könyvek, amikben egyszerűen mintha tükörbe néznél. Ez a könyv pont ilyen. Mindegyik szereplővel találkozhattunk már életünk során, és igenis érezhetjük úgy, mintha egy cipőben járnánk velük, elkövettük ugyanazon hibákat, meghoztuk ugyanazokat a döntéseket. Épp emiatt jó ez a könyv, együtt sírhatunk, együtt nevethetünk, együtt izgulhatunk a szereplőkkel. Jó, hogy vannak még ilyen történetek."

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között!!!!!!
Karakterek: 10/10 – Nem tudok mit írni, emberi, szerethető, utálható, kedves és kevésbé kedves karakterek. Mindegyik 100%-osan kidolgozva.
Borító: 6/10 – Sajnos nem keltette fel a figyelmem, ez a könyv többet érdemelne, mint egy ilyen általános borító.
Kinek ajánlom:  A szerelmi, romantikus műfaj kedvelőinek, akik imádnak nevetni, vagy akár sírni egy könyvön, vagy akik érdeklődnek a mai magyar irodalom iránt.
+ pont:  Köszönöm!!! A karaktereket, az eredeti történetet, meg az érzést és a tanulságot, amit átadott. Jó lett volna, ha évekkel korábban olvasom….
- pont: Többet akarok tudni Jacksonról. :) És Úristen, most komolyan muszáj ezen rágódnom egész este, ezen a befejezésen? De izéség…… :(

0 Tovább

Életrekelt mesebei hercegem - avagy a Sorok között c. könyv folytatása, a Lapról lapra értékelése elsőként tőlem!!! :) (Megjelenik 29-én!)

A Sorok között Jodi Picoult és lánya, Samantha van Leer nagysikerű regénye nekem is a legkedvesebb könyveim közé került a polcra. Bár eleinte azt hittem, ez egy egyszerű mese, rá kellett döbbennem, hogy korántsem: egy ez mese, gyerekeknek ÉS felnőtteknek, egy mese, amely életre kel, magával ragad, függővé tesz, és elhiteti az olvasóval, hogy a szereplők élnek! Akkor is élik a saját életüket, amikor nem nyitjuk ki a könyvet, szomorkodnak, örülnek, sírnak és nevetnek, éreznek és szeretnének valóra válni.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor

„CSAK HOGY TUDJÁTOK: amikor azt mondják, ”Egyszer volt…”, csúnyán átvernek. Nem csak egyszer van. Még csak nem is kétszer. Annyiszor van, újra meg újra, ahányszor valaki kinyitja ezt a poros régi könyvet.”

Csak hogy tudjátok, tűkön ülve vártam, hogy mihamarabb megkaparinthassam a folytatását, a Lapról laprát. Aki olvasta az első kötetet, tudja, hogy miről beszélek. Olivér, a mesebeli herceg az első részben nagy-nagy kalandok, gondok és fejtörés árán végül kikerül a való életbe, szerelméhez, Delilá-hoz. Csakhogy lehet, hogy a való élet nem is olyan tökéletes, mint elsőre gondolták, és lehet, hogy nem ők az egyetlenek, akik nem elégedettek a saját világukkal. A kötet 29-én kerül a könyvesboltok polcaira, én azonban voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy korábban olvashattam, így elsőként tőlem olvashattok értékelést a könyvről. :)

Az első részről, a Sorok közöttről már ITT írtam nektek, most elengedhetetlen, hogy a Lapról lapráról is szóljak pár szót.

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult HumorA valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje… 
Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…

Értékelés:

Imádtam az egészet!!! Rajongok ezért a folytatólagos történetért, és, ha lehet ilyet mondanom, a második rész még jobban tetszett, mint az első, már csak azért is, mert ezúttal inkább a való életben játszódik, valós problémákkal.

Fantasztikus ez a felnőtteknek írt mese, ami (majdhogynem) képes elhitetni velem, hogy a könyvszereplők tényleg egy külön életet élnek, amikor nem nyitjuk ki a könyveket. De erről nem szeretnék bővebben nyilatkozni, mert hibbantnak hinnétek. :) Inkább azt tudom javasolni, ne hagyjátok ki ezt a fantasztikus élményt, hogy eljátszhattok a gondolattal: milyen, amikor a mesebeli herceg életre kel, és viszonozza az olvasó szerelmét. Ugye, hogy minden könyvmoly legalább egyszer eljátszott már ezzel a gondolattal, ha nem ezerszer?

Persze, aki már olvasta az első részt, annak nem kell bemutatnom a történetet, úgy gondoltuk, Olivér és Delila boldogan élnek a való életben. Igen ám, de mind tudjuk, hogy a valóságban közel sem egyszerű minden annyira, mint egy tündérmesében, adódnak problémák, a tetteknek következménye van, és a rossz dolgok kíméletlenül csőstül jönnek, nem válogatnak. Nem tudhatjuk előre, hogy mi vár ránk, mi fog történni, nincs előre megírt szövegkönyv, feltétlenül boldog vég, itt mindenért meg kell küzdeni és ki kell érdemelni a boldog befejezést.

Nagyon sokat nevettem fel a könyv elején hangosan, szerencsére a családom már hozzászokott ehhez, szóval meg sem kérdőjelezték, hogy mért röhögcsélek magamban a szobámban, egyébként azon, hogy Olivér mennyit szerencsétlenkedik a suliban, milyen nehéz megszoknia ezt az életet, és milyen butaságokat csinál. Természetesen teljesen a szívemhez nőtt a srác, és bármit megbocsátok neki. Aztán voltak olyan részek, ahol elszomorodtam, és olyan is, ahol a vége felé majdnem sírtam, és csak azért nem tettem, mert a nálunk nyaraló unokahúgom és unokaöcsém valószínűleg megijedt volna a hirtelen kifakadásomtól. De a szemem azért könnybe lábadt. Mindazonáltal, ne féljetek, nem fogjátok végigkönnyezni az egészet, és nem sírós-depressziós hangulatban fogjátok befejezni, hanem szívmelengető emléket hagy majd a lelketekben a történet, és úgy dédelgetitek majd, hogy senkinek kölcsön sem fogjátok adni, hogy majd egyszer a gyerkőcötök megfelelő korú lesz, feltétlenül felolvashassátok neki. :) Én legalábbis így vagyok vele.

Kicsit hiányoltam a csodálatos illusztrációkat az első részből, de mivel ez leginkább a valóságban játszódik, így megértem annak hiányát. Természetesen a fekete-fehér rajzokból nincs hiány, az én szívem azonban mégis azokhoz a színes rajzokhoz vonzódik.

Érdekesség az első részhez képest, hogy több mellékszereplő is főszerepet kap, jobban megismerhetjük Julest, Delila barátnőjét, valamit Edgar is sokkal többet kerül a pódiumra, ezúttal az ő szemszögéből is sokat olvashatunk majd. Személy szerint ez a befejezés nekem sokkal jobban tetszik, mint az első, valahogy minden és mindenki a helyére kerül, megleli a boldogságot, ráadásul ott és azzal, akivel nem is gondolnánk. Nem kevés meglepetést tartogat a könyv; nem várt fordulatok pezsdítik fel az egyébként is sziporkázó „mesét”, ide-oda ugrálunk a világok között és mi magunk is keressük a tökéletes megoldást, amit természetesen csak maga az író találhat meg. :)

Bátran ajánlom gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő. Azoknak, akiknek tetszett az első rész, és nem tudják elengedni a szereplőket, vagy kíváncsiak a folytatásra.
 

Könyvajánló 7 Gyerek Felnőtt Ifjúsági Romantikus Fantasy Kaland Young Adult Humor
A könyv külföldi borítója

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE (Imádtam!)
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Borító: 10/10 – Az elsőhöz képest más, érthető módon valósághűbb. Én személy szerint jobban örültem volna valami mesés borítónak, és legalább annyi csodálatosan fantasztikus illusztrációnak, mint az első könyvben, mindazonáltal merek én bármi rosszat is mondani erre a fantasztikus könyvre?
Kinek ajánlom: Gyerekeknek, felnőtteknek, szülőknek és nagyszülőknek. A mesék kedvelőinek vagy azoknak, akik már nem hisznek a mesékben. Lányoknak, szerelmeseknek, azoknak, akik menekülnének kicsit a való világból. Azoknak, akik voltak már szerelmesek könyvszereplőkbe, vagy gyakran kívánták már, bárcsak életre kélne az egyik főszereplő.
+ pont: Imádtam az egész eredeti történetet!
- pont: NINCS. Ja, de, miért ért véget??? Soha ne érjen véget a történet! :)

0 Tovább

Homoszexualitás a fiataloknál – avagy Simon és a Homo sapiens-lobbi

Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult Humor

„A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérő volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.” (Wikipédia)

Manapság azonban rengeteg manga (japán képregény) anime (japán rajzfilm, azon belül ún. yaoi), valamint könyv vagy film dolgozza fel ezt a témát. Néhány évtizede (és persze még manapság is sokan) undorodva és negatívan álltak a dologhoz, azonban a filmeknek és könyveknek is például rengeteg szerepe van abban, hogy változzon a megítélés. Természetesen mindenkinek van magánélete, és olyan dolog, amit nem illik mások szeme láttára közönségesen művelni, de ez a heterokra és homoszexuálisokra ugyanúgy vonatkozik.

Valahogy én azt vettem észre, hogy a mai fiatalok talán nem annyira előítéletesek ezzel szemben, legalábbis én emlékszem, hogy nem törődtem ezzel a középiskolában jó tíz évvel ezelőtt, nem kifejezetten zavart a suliban az a bizonyos leszbikus pár, de még az a pár srác sem, akiről mindenki sejtette vagy éppen tudta, hogy homokosok. A mai napig nem zavar, és van egy-két ilyen ismerősöm is, rendes és szerethető emberek.

Ami a könyveket illeti, eddig nem igazán olvastam semmilyen, ebben a témában íródott könyvet, azonban tudom azt is, hogy nagyon sok tinédzser néz ilyen sorozatot, vagy épp ilyen animét, főleg persze lányok. Valamiért mi kevésbé ítéljük el a homoszexuális fiúkat, mint a saját nemük. És valamiért a leszbikusság bezzeg rögtön elfogadott a fiúk szemében (sőt, még gerjednek is rá), pedig mindkettő elfogadásának egyazon (normális) szinten kellene lennie. Úgyhogy személy szerint én örülök, amikor azt látom, hogy mintha a fiatalabbak elfogadóbbak lennének a témában, és ez úgy kábé tíz éve kezdődött – legalábbis itthon. Sőt, már egy homokos srácról írt tiniregény rengeteg embert mozgat meg, és nem lepődnék meg, ha mindenféle díjakat bezsebelne magának. Sok témáról az a véleményem, hogy csak azért írnak arról az emberek, mert az tuti felkapott lesz (hadd ne említsek példákat), kihasználják a felhajtást, és ezáltal próbálnak felkapaszkodni. Többek között ez az oka, hogy nem igazán törődöm a hasonló témájú könyvekkel, de itt van például a Will és Will, vagy a Simon és a Homo sapiens-lobbi, amelyek akkora olvasótábort tudhatnak magukénak, ami talán egy új irányzatot nyit meg a könyvírásban. Személy szerint most az utóbbit olvastam el, és magam is meglepett, amikor először elkezdtem érdeklődni a könyv iránt:

Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult HumorSokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Értékelés:

Az igazat megvallva, mindig is IMÁDTAM a fiataloknak, tiniknek szóló regényeket, pedig már 25 vagyok, és miért? Mert az ilyen, jól megírt történetek lazák, kedvesek, humorosak, nosztalgikusak, hangosan röhögök rajtuk vagy éppen sírok, mert észrevétlenül a szívedbe szövik magukat. Mert letehetetlenek, és mert nincs olyan pillanat, hogy egy ilyen könyvet ne vehetnél elő, mert biztos, hogy mindig pont jókor jön. Mert a saját tinédzserkoromra emlékeztetnek.

Nem véletlen, hogy valaki a molyon Leiner Laurához hasonlította az író stílusát, bár szerény véleményem szerint úgy gondolom, ez annál talán még egy fokkal kiforrottabb, de annyiban tényleg hasonlatos, hogy mindketten tinikről írnak, és igazán jó stílussal és ráérzéssel. Simon, a főszereplő egy nagyon kedves, érzékeny, imádnivaló, szerethető srác, akit egyszerűen képtelenség nem elfogadni. Annyira megszerettem az olvasás során, hogy néha azon gondolkodtam, milyen jó lenne nekem is egy ilyen barát, akivel mindenről jól el lehet beszélgetni, és aki nem ítélkezik mások felett. Simon nagy problémája, hogy a fiúkhoz vonzódik, pontosabban ahhoz az ismeretlenhez, akivel titokban levelezik (Blue-hoz), ráadásul egy Martin nevű srác megfenyegeti, hogy mindenkinek a tudtára hozza a „meleg dolgot”, ha Simon nem segít neki elcsábítani az egyik lánybarátját. És akkor még ott van a nyakukon az iskolai színdarab, a baráti körében lévő szerelmi háromszögek, a „mindenbe beleütöm az orromat” család… Mi lesz ebből? Egy kedves gimis sztori, viszonzatlan szerelemmel, balhékkal, kiruccanásokkal, leckeírással, no meg a nagy titokkal: ki Blue?

Őszintén, egész végig imádtam a sztorit, és örültem, hogy egy ilyen könnyed és laza, de mégis mennyire őszinte történetet tarthatok a kezemben. Nem volt túl sok benne a „melegség”, ami azért jó, mert így nagyobb célközönséget mozgathat meg a történet és mert ugye ez egy tiniknek íródott könyv, szóval nincsen benne semmi karikás. :) Én végigizgultam és találgattam a sztorit, hogy ki lehet Blue, de nem jöttem rá! És ez szuper, mert én mindig előre lelövöm magamnak a poént, az pedig eléggé lelombozó tud lenni. Örültem, hogy az író úgy képes csűrni-csavarni a dolgokat, hogy egy pillanatra sem sejtettem, hogy ki a titkos srác, mert mindenkire tippeltem, de őrá pont nem.

Pörgős, kedves, toleranciára tanító történet, szélsőségektől és előítéletektől mentes, és ezzel az egyszerű elfogadásával tökéletes, nem csodálom, hogy már 13 országban kapkodják a polcokról. A totális kedvenceim között landol, mert minden sorát imádtam, és mert nagyon tetszett a vége.

Érdekes volt Simon és Blue „Coming out”-ja, és lobbija (a fogalmakat lentebb bemásoltam.)

Ajánlom fiataloknak, nosztalgiára vágyó idősebbeknek, akik laza, vicces és jól megírt könyvre vágynak, amiről lehet beszélni, és ami nem véletlenül ilyen kelendő.

Egyéb vélemények a moly.hu-ról:

"Ez a könyv egyszerre volt jópofa, kissé lökött és nagyon cuki. Nem kell iszonyat mélységet várni tőle, inkább egy egyszerű, aranyos, némileg naplószerű, coming-out sztorira számítson, aki kézbe veszi. Ja, és nem árt némi Harry Potter, manga és rocktörténeti utalásra is felkészülni. Meg némi oreo keksz utáni vágyakozásra. Legalábbis velem így esett. 
Olvassátok, szerintem megéri. Nekem órákra mosolyt ragasztott az arcomra."

"Először is le kell szögezzem, hogy 30 éves, heteroszexuális nőként ez a könyv egészen biztosan nem nekem íródott. Ajándékba szánom, de előtte gondoltam, beleolvasok, ha már ilyen jó átlaga van a moly-on. 
Az elején még némi távolságtartással kezeltem, meg is fordult a fejemben, hogy félbehagyom, mert ugyan ki tudja megjegyezni ezt a rengeteg mellékszereplőt, meg különben is. 
Aztán berántott. De irgalmatlanul. Nem hittem volna, hogy így lesz, de a könyv olvasása során újra 17 éves voltam, egy 17 éves problémáival és gondolataival, valamint őrülten szerelmes. Komolyan, konkrétan úgy liftezett a gyomrom, mint anno. Imádtam a hangulatát, imádtam a szerelmi szálat, imádtam, hogy olvashatok egy olyan szerelmes regényt, ami a fentiekkel együtt sem csapott át giccsbe, annyira szép volt az egész! Igen, most olvadozok. Nagyon. 
Mennyire szerettem volna ezt a könyvet 17 évesen is…:)"

 Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 89% NEM VÉLETETLEN
Borító: 10/10 – Tudom, megint max pontot adtam mindenre. Hát Istenem, ha valami úgy tökéletes, ahogy van, akkor azt el kell fogadni. :)
Kinek ajánlom: Fiataloknak, nosztalgiázó időseknek, tiniknek, lányoknak, vagy akár fiúknak. Ez egy hihetetlenül kedves gimis sztori. Tuti befutó.
+ pont: A témáért és Simonért, amiért annyira szerethető, hogy azt kívánom, bárcsak nekem is lenne egy ilyen barátom, mint ő. Simon nagyon eredeti, a történet pedig egyedi és humoros, modern és igazán kedves.

- pont: Nincs. Bocsesz. :)

És végezetül néhány, a homoszexualitással kapcsolatos tudnivaló (forrás a Wikipédia):

A homoszexuális identitás kialakulásának szakaszai

Számos kutató egyetért abban, hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. A főbb szakaszok a következők:

Szintetizáció, Különbözőség érzése

Amint a homoszexuális egyének visszatekintéseiből kiderül, sokuknak iskoláskorukban olyan társas tapasztalataik voltak, mely azt az érzést keltette bennük, hogy ők mások mint a többi gyerek, főként a saját nemüktől érzik különbözőnek magukat.

Felismerés, identitáskrízis

Nemi érés idején észlelik, hogy a saját nembeliekhez vonzódnak. A serdülőkor középső szakaszában ezek a fiatalok kezdik elhinni, hogy ők talán homoszexuálisok. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és a kiközösítettség időszakát.

Az identitás felvállalása

Sok olyan fiatal, akinek vannak homoszexuális tapasztalatai, és aki felismerte, hogy saját neméhez vonzódik, nem a vonzalmai szerint választ. Mások azonban nyilvánossá teszik eddig csak önmaguknak (és más homoszexuális társaik előtt) bevallott vonzódásaikat. Ezek az emberek, akik elérték a homoszexuális identitásnak ezt a szintjét, különböző módon viszonyulnak hozzá:

  1. Vannak, akik a homoszexuális kapcsolat elkerülésére törekszenek.
  2. Mások titokban tartják másságukat a nagyvilág előtt, párjukkal titokban találkoznak.
  3. Mások magukévá teszik a szélesebb társadalom homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiáit, és szélsőségesen viselkedve, elkezdenek megfelelni ezeknek a sztereotípiáknak.
  4. Mások elkezdenek a homoszexuális közösséghez alkalmazkodni.

Elköteleződés, az identitás integrációja

A homoszexuális identitásképzés ezen szintjére azok jutnak el, akik lehetséges életformaként fogadják el a homoszexualitást. A homoszexuális identitás melletti elkötelezettség lehet gyengébb vagy erősebb, főként az alábbi tényezőktől függően:

  1. A személy mennyire sikeres személyes kapcsolataiban.
  2. A családja mennyire fogadja el őt.
  3. Mennyire sikeres a munkájában, karrierjében.

lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van.

Coming out

A "Coming Out" – angolul: előbújás, esetleg előlépés – az a tett, mikor valaki felvállalja a környezetében élők előtt másságát. Ennek fő oka az őszinteség az illető családtagjaival, egyéb közeli barátaival, ismerőseivel szemben, amivel megszüntethető a lelkileg kimerítő titkolódzás, hazudozás, esetleges képmutatás. Erre leginkább akkor kerül sor, ha az illető már párkapcsolatban él valakivel a saját neméből, ami egy párkapcsolat jellege miatt nehezen, vagy egyáltalán nem titkolható. Így a homoszexualitás felvállalásával, elismerésével jó eséllyel legitimálható a kapcsolat ezen emberek előtt.

Mivel a „láthatatlan” homoszexuálisok aránya sokszorosan meghaladja a felismerhetőkét, a sztereotípiáknak ellentmondó melegek önfelvállalása (coming outja) jelentősen befolyásolhatja a társadalmi megítélést, és hozzájárulhat a sztereotípiák megszűnéséhez.

0 Tovább

Virág Emília - Sárkánycsalogató (részletes ismertető)

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy Magyar

Az a kivételes eset fordult elő pár napja, hogy nem tudtam, mit olvassak, úgyhogy ismételten Blankához fordultam segítségért, akinek már annyira megbízom az ízlésében, hogyha egy hatezer oldalas, megsárgult nyomtatványt rak elém, biz’ Isten, én abba is belevetem magam, ha Ő mondja. Így történt, hogy bár első hallásra/olvasásra nem keltette fel a Sárkánycsalogató a figyelmemet, mégis a kezembe került, és úgy de úgy örülök neki, hogy ezentúl nem is nagyon fárasztom magam a könyvválasztásokkal, majd Blanka megteszi helyettem. :)

Ez az urban fantasy annyira megfogott, legfőképpen a stílusával, hogy egyik este (még akkor a könyv felénél jártam) úgy éreztem, nekem mindenképpen meg kell interjúvolnom az írónőt, és köszönet neki, ez meg is történt, mert jó pár érdekes kérdésem volt hozzá. Például miért hívják Józsinak a főszereplőt? Az interjút ITT olvashatjátok.

Könyvajánló 7 Ifjúsági Young Adult Felnőtt Humor Fantasy MagyarJózsi, a pizzafutár egyetemi hallgató egy másnapos reggelen utat nyit a világok között, s rászabadít egy sárkányt Budapestre. Nyomában ott van Béla, a lovag, akinek a sárkány tojására fáj a foga. Aki ugyanis megszerzi a sárkány tojását, elnyeri a szépséges királynő kezét. 
Miután feldúlják az Oktogont, ellopnak egy tehenet és legyőzik a gonosz boszorkát, a tabletébe kapaszkodó, nyegle fiúról kiderül, hogy pont olyan nemes, önfeláldozó és hűséges, mint Béla lovag, s ketten együtt nagyon sok mindenre képesek szívük hölgyéért.

Értékelés:

Őszinte leszek, voltak előítéleteim a könyvvel kapcsolatban, mert milyen már, hogy Józsi, az egyetemista elszabadít egy sárkányt…. Budapesten… Most komoly? Végül, mivel, mint említettem, Blanka mondta, hát az ő szava szent, úgyhogy nosza, rajta! Nem csalódtam!!! Most sem! Már az első néhány fejezetnél magával ragadott a történet, és amikor azt mondjátok, hogy humorral teli, élvezhető, kalandokkal teli, mesés, akkor nem tévedtek. A kedvenc részem, amin többek között a legjobban szórakoztam, az alábbi volt:

„A sárkány szeme nyitva volt, a tévét figyelte, és a lánynak az volt az érzése, hogy kerüli vele a szemkontaktust.
Amikor elkezdte talicskába hordani a vasvillával a szalmát, a sárkány pont úgy mordult fel, ahogy az exe, Ricsi szokott, amikor sörrel a kezében ült a tévé előtt, ő pedig elpakolta az üres sörösdobozokat és tányérokat.
Ahogy az exbarátjára, úgy a sárkányra is vetett egy rosszalló pillantást, miközben megjegyezte: 
– Ja, persze, majd nem takarítok, mert te egész nap a tévét nézed.”

De félreértés ne essék, ha azt gondolnánk, hogy itt egy eltúlzott, erőltetett humorral teli silány könyv került a kezünkbe, már csak az is elég biztosíték, hogy olyan nagy kiadó adta ki, mint az Athenaeum, aki sosem okoz csalódást, legalábbis nekem nem. A történet jól megszerkesztett, néhol, miközben váltakoztak a szemszögek, alig vártam, hogy újra Józsiról olvashassak és a lovagról, hogy mégis hogyan keverednek ki a csávából, mi lesz szegény sárkánnyal, hogy fog mindenki visszakeveredni a helyére. Anélkül, hogy bővebben belemennék a spoilerezésbe, mindenképpen tudnotok kell, hogy a történet azonban korántsem ennyire egyszerű, szövevényes, szépen felgöngyölített kalandregény, ahol a megfelelő időben és helyen derül ki minden, és kapunk magyarázatot a kérdéseinkre. Először tartottam tőle, hogy oké, sárkány, na, bumm, de mi lesz a nagy sztori, vagy ennyi az egész? Nem! Megismerhetünk egy távoli világot, egy érdekes varázslót (boszorkányt), egy kedves lovagot (Bélát), két belevaló lányt (Sárát és Emesét) valamint egy hétköznapi, gyakran másnapos egyetemistát, Józsit. De megismerünk egy királyságot, találkozunk lidércekkel, különleges állatokkal, varázslatokkal, banyával és miegymás. Furcsasága a történetnek, hogy azt hiszem, pont a nevek (eleinte furcsállott) hétköznapisága hozta közelebb hozzám a történetet, és épp ettől éreztem úgy, hogy ez akár a szomszéd Józsi is lehet, ki tudja, mit csinál ott a szürke panelben, talán épp kávét főz a kotyogós kávéfőzőn, vagy titokban világokat nyit meg egymás felé. :O

Lendületes, stílusos, és egyedi. Sok részen nevettem fel hangosan, és élveztem, hogy akár rólam is szólhatna ez a történet, és az is örömmel töltött el, hogy a jól ismert budapesti helyszínekről olvashattam. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a "mesébe" az író burkolt némi kritikát, ha mással szemben nem is, de a médiával szemben mindenképp. Nem, mintha nem értenék egyet vele.

Azoknak ajánlom a könyvet, akik szeretik a fantasyt, de első fantasy történetnek is mindenképpen megfelel, sőt, szerintem még azokkal is megszeretteti a mesék világát, akik eddig nem voltak a téma megszállottjai. Jómagam például már jó pár éve elhatárolódtam ezelől, de egy-egy ilyen történet mindig felidézi, hogy miért is élveztem annyira A gyűrűk urát. Például.

A váltott szemléletmód a könyvben nagyon jó ötlet volt, így amíg az egyiket olvastam, a másik szereplő miatt izgultam és vice versa. A kedvencem természetesen Hollus, bár ezt annyira nem jelenthetem ki, mert Józsi a hétköznapiságával és a regény során tapasztalt jellemváltozásával, későbbi bátorságával megvett magának – és az ironikus humoráról még nem is ejtettem szót.

Nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben egy ennyire nívós és utánzatmentes fantasyt olvashatok majd magyar írótól, aki nem erőlteti sem a vámpírtémát, sem semmi koppintást, sem az erős szexuális töltetet (utálom, amikor azt erőltetik minden könyvben.) Fiataloknak és felnőtteknek egyaránt olvasmányos (néhány könnyedebb, pesti egyetemistától elhangzó káromkodástól eltekintve), szép, meseszerű, kalandokban és fantáziában nem szűkölködő történet. Mindenképpen a kedvenceim között landol!

Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 95% NEM VÉLETETLEN
Borító: 9/10 – Be kell valljam, eleinte nem értettem egyet a borítóval, mert jobban örültem volna egy fényképnek a szereplőkről, vagy egy ábrázolásnak róluk, de így a végére egész jól összebarátkoztam vele.
Kinek ajánlom: Nincs kivétel, mindenkinek! Lányoknak, fiúknak, nagymamáknak, egyetemistáknak ;) ésatöbbi.
+ pont: Az egyedien megteremtett világért, a rengeteg-rengeteg kalandért, a szereplők szerethetőségéért, Egonért, Hollusért és Józsiért. Ja, és persze Béláért. Hol a kotyogós kávéfőzőm???
 - pont: Folytatást akarok, brühühü. Szerencsére az író nem áll meg ennél a könyvnél, a nekem adott interjúben említette, hogy lesz majd még ebben a világban játszódó regénye. KELL NEKEM! :)

Egyéb molyos vélemények:

"A világfelépítés zseniális volt! A párhuzamos világ mesebeli elemei pedig varázslatosak voltak. Végig az volt az érzésem, hogy én is ott vagyok a mesében, és átélem mindazt, amit a főhős, köszönhetően a részletgazdag ábrázolásmódnak, ami miatt akár egy filmet, úgy láttam leperegni a történetet a szemem előtt. 
Az írónő nagyon jól adagolta az információkat, végig fenntartotta a feszültséget, egy pillanatra sem engedte, hogy unatkozzak. Minden oldalon egyre több tárult fel a világból, és egyszerűen képtelenség volt kitalálni, mi lesz a következő fordulat. Volt benne rejtély bőven."

"Lehetetlen, letehetetlen történet, engem elvarázsolt az első mondattal, és imádtam az utolsó pontig. Pörgős, de nem fárasztó, remek a humora, és időnként még aggódni is lehet a szereplőkért. Már ha ráér az ember aggódni két röhögőgörcs között.  Józsi annyira telibe talált mai pesti 27 éves, hogy párját ritkítja, Hollus dumái zseniálisak, Béla szórakoztató, de a sárkányt és a csajokat se kell félteni. "

"Nem tudom, hogy milyen egy urban fantasy, vagy milyennek kellene lennie, mert nem vagyok egy fantasy rajongó. De a Sárkánycsalogató meggyőzött arról, hogy időnként el kell merülni ebben a világban. "

"Amellett, hogy kizökkent a szürke hétköznapokból és megnevettet, előnyére kell írni a regénynek és az írónőnek is, hogy nem a megszokott fordulatokat alkalmazta. Nem lehetett tudni, hogy a következő oldalon mi vár ránk és a főhősökre. Szereplői nem fekete-fehérek, hanem igen színesek, akár csak az átkok és a káromkodások ;)"

0 Tovább

Hogyan gondoskodunk a nagyszülőkről avagy Virginia Macgregor - Milo szerint a világ (részletes ismertető)

Valamikor, régen még az volt a szokás, hogy a gyerekek, szülők, nagyszülők egy fedél alatt éltek, nem váltak szét ennyire élesen egymástól a generációk életmódjai, szokásai. A fiatalok nem költöztek el túl korán otthonról, hanem a szülői házban nevelték csecsemőjüket, ellesték az anyaság minden csínját-bínját, és közben pénzt gyűjtöttek, hogy saját lábra álljanak. Ma már az a divat, ha minél hamarabb elköltözik valaki (persze albérletbe), s úgy próbálnak meg a fiatalok boldogulni, akár a farkasok a zord vadonban. Öregeinkről nincs időnk gondoskodni, a nők is állást vállalnak, mindenki látástól vakulásig csak dolgozik, az időseket pedig „öregek otthonába” zárjuk. Vajon melyik társadalmi hozzáállás az emberibb vagy a helyesebb?

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak, miközben Milo, a kilencéves látássérült kisgyerek történetét olvastam, aki nem akarja elfogadni, hogy Nagyinak tényleg jó hely az idősek otthona, mert ő szívesen és szeretettel gondoskodott róla. Milo, aki összebarátkozik a Szíriából menekült Tripivel, Milo, aki a „kis kulcslyukon” (a szeme ép részén) át úgy látja a világot, amely feleannyira sem tökéletes, mint kéne. Milo, az én kis ezermesterem, aki megpróbálja megjavítani az embereket és a világunkat.

Könyvajánló Ifjúsági Felnőtt Young Adult 7 KalandA kilencéves Milo Moonnak retinitis pigmentosája van: a szeme egyre romlik, idővel meg is fog vakulni. Egyelőre még egy kulcslyuknyi résen át elég jól látja a világot, olyannyira, hogy sokkal több mindent vesz észre, mint mások. Amikor Milo imádott Nagyiját idősek otthonába kell adni, a kisfiú hamar rájön, hogy sötét dolgok történnek a Nefelejcs nevű intézményben. A felnőttek eleinte nem hisznek neki – az illegálisan Angliába menekült, fiatal szír szakács, Tripi kivételével. Másik lelki támasza Hamlet, a házimalac. Milo belevág, hogy leleplezze az otthont igazgató Thornhill nővért… 

A kiskamasz Milo önként vállalt küldetése éppen egy nehéz időszakra esik: apja új családot alapít, kilép Milo életéből; anyja depressziós lesz; az iskolában kudarcok és megaláztatások érik, így a gondok fojtogatóvá válnak. Lassacskán azonban – ahogy Milo kezdi elveszteni a szeme világát – feldereng a fény az alagút mélyén…

Értékelés:

Amikor ezt a könyvet választottam, úgy éreztem, ez egy olyan könyv, ami szeretettel tölt majd el, emlékeztet az én nagymamámra; egy könyv, ami majd vélhetőleg a kedvenceim közé kerül. Szerencsére nem kellett tévednem. Ez egy olyan szívmelengető történet, ami egyben félig-meddig társadalomkritika, ráadásul egy kilencévestől. Nagyon tetszett benne, hogy nemcsak Milot zártam a szívembe, de olvashattam Nagyi (Lou), Anya (Sandy) és a szír menekült, Tripi részeit is, aki elvesztette a kishúgát. Ha valóban olyan ember gondoskodna a világunkról, öregeinkről, mint Milo, akkor egy utópisztikus és csodás jelenben találnánk magunkat. A kisfiú eszembe juttatta, mennyire ugyanígy gondolkodtam én is gyerekkoromban, hogy amíg az ember gyerek, mennyire őszinte és szeretetteli, szomjazik az igazságra és elkeseríti annak hiánya. Kár, hogy a felnőttekből néha kivész ez az érzés és az érzéketlenség veszi át a helyét.

A közömbösség a lélek legsúlyosabb betegsége.
/Francois Fénelon/

Ritkán van rá példa, hogy egy főszereplőt annyira a szívembe zárjak, mint Milot. Azt kívánom, egyszer nekem is egy ilyen kedves és gondoskodó kisfiam legyen! Együtt izgultam és nyomoztam vele, szurkoltam, hogy Nagyi mihamarabb hazamehessen, és közben becsültem Milo bátorságát és rendíthetetlenségét, amiért ilyen méltón viseli az élet nehézségeit. Képes megbirkózni az öregedéssel, másról való gondoskodással, a látása lassankénti elvesztésével, anyja depressziójával, azzal, hogy nincs pénzük, hogy édesapja elhagyta őket, és mindeközben sem veszíti el a hitét. Eleinte bízik benne, hogy a világban minden annak rendje és módja szerint megy, aztán ahogy lassan rájön, hogy az öregek otthonában valami nincs rendben, hogy a rendőrség közömbös, hogy Tripin kívül senki nem hallgat meg egy kilencévest, vagy nem hisznek neki, úgy dönt, a saját kezébe veszi a dolgokat.

Nem véletlen, hogy a molyon 91%-ot kapott a könyv, tőlem sem kap kevesebbet, és tudom ajánlani mindenkinek az olvasását, aki még emlékszik, milyen volt gyereknek lenni, aki csak szeretne rá emlékezni, akinek hiányzik a nagymamája, vagy annak, aki egy kedves történetre vágyik és szeretné kicsit jobbá tenni a világot.

"Milo „életlátása” fájdalmas emlékeztető mindnyájunknak, hogy a rohanó világban minden apró részlet felett elsiklunk, és bizony néha egy kisfiúnak kell a sarkára állnia, és azt mondania, hogy elég. Milo küzdelmét hol sírva, hol nevetve, de a végletekig meghatva követtem végig."

"Milo szerint a világ úgy lenne jó, ahogy van, ha apa nem hagyta volna el anyát holmi Macáért, ha Hamlet malacka nem lenne kitiltva a házból, ha Nagyinak, aki igazából dédi, nem kéne a Nefelejcsben laknia, ahol pedig csak felejteni lehet, ha Tripi nem vesztette volna el húgát, Ajsát egy háborúból menekülés közben, és ha Thornhill nővér nem bánna olyan tüskésen az öregekkel, ahogy bánik. Végül is,majdnem minden rendben van a világgal…"

"Milo nem csak, hogy okos és érzékeny, de rettenetesen lehet szeretni és nagyon különleges kisfiú. Igen, retinitis pigmentosája van, de neki éppen ez a szuper ereje! Van ám segédje is, méghozzá Hamlet, a házimalac. Eléggé cuki páros, nem?"

(Forrás: moly.hu)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 91%
Borító: 9/10 – Illik a történethez, Milo állatkájára, a kismalac Hamletre utal. A kötés szép, a könyv meglepően könnyű, mindazonáltal terjedelmes.
Kinek ajánlom: Azoknak, akik szeretnék kicsit jobbá tenni a világot, vagy emlékeznének elvesztett nagyszüleikre, gyerekkorukra.
+ pont: A felemelő történetért.
 - pont: A végéért, amikor…….. (pszt!)

0 Tovább

Aria Brighton – Vérvörös rabság (részletes ismertető)

Könyvajánló 4 Fantasy Ifjúsági Young Adult Sorozat Magyar

Új esély mindenkinek jár. Vagy mégsem?

Star Meadow egy kellemes, átlagos, nyugodt amerikai város. Legalábbis annak akar látszani.

Victoria, a vámpír lány, egy távoli országból, reményvesztetten érkezik ide, mindent maga mögött hagyva. Akarata ellenére kénytelen elfogadni új életét, hiszen máshol nincs biztonságban.

Itt találkozik a vámpírok vezetőjével, Logannel. A vad, állatias, és veszélyesen vonzó férfi az első pillanattól kezdve hűvösen viselkedik vele. Az idő múlásával azonban mégis egyre közelebb és közelebb kerülnek egymáshoz.

De titkokat rejtő múltjuk elől ők sem menekülhetnek – még akkor sem, ha új barátokra, új otthonra lelnek.

Vajon Victoria végre megtalálja a nyugalmat, vagy a múlt sötét árnyai rátalálnak és magukkal rántják?

ARIA BRIGHTON sikergyanús első könyve egyszerre izgalmas, kalandos és romantikus. A regény olyan világba repít, ahol bármi megtörténhet: szerelem, új barátságok, csalódás és árulás.

Értékelés:

Bár a vámpíros történetek tinédzserkoromban a meglehetősen kedvelt olvasmányaim közé tartoztak, manapság igen kevés ilyen témájú könyvet kapok a kezembe. Talán egy-egy témakörből idővel kinő az ember, talán csak az én érdeklődésem terelődött inkább a disztópiák és laza felnőtt (nem erotikus) regények felé, nem tudom. Mindazonáltal úgy gondolom, hogy azoknak a tinédzsereknek, akik nem szeretik a 6-700 oldalas olvasmányokat, és valami rövidebbel kezdenék a sort, vagy egyszerűen csak érdeklődnek a Twilight óta oly felkapott vámpíros témák iránt, azoknak tudom ajánlani a kötetet.

Meg kell persze, hogy jegyezzem ez inkább a Twilight féle kategória, mintsem a Darren Shan vagy Anne Rice féle ág, azazhogy, inkább fiatalabbaknak lehet kellemes délutáni olvasmány. Azok számára, akiknek Anne Rice az Isten, az ilyen történetek talán nem elég komplexek, nincs mögötte annyit történeti háttér. Bár jómagam kedvelem Anne Rice történeteit, mégis, talán Darren Shan az, aki gyerekkoromban annyira megfogott, hogy felnőtt fejjel is újraolvastam a regényeit, s bár a Twilightot sem tagadhatom, hogy tizenévesen olvastam, mint említettem, mostanában úgy érezem, távolodom a témától. Nem okozott így akkora örömöt a regény olvasása, mint vártam, de lehet, csak azért, mert magamnak is be kell valljam: fiatalabb már én sem leszek. :)

Brighton Vérvörös rabság című könyve egyébiránt nem marad el a szerelmi szálakat illetően a hasonszőrű társaitól, a történet maga egy laza olvasmányként nem volt rossz, bár néha úgy éreztem, több helyszínleírást vagy a történéseket illetően kifejtést szívesen fogadnék.

Az íróról annyit érdemes tudni, hogy bár 2011 óta Angliában él, szintén egy magyar, aki írói álnévre támaszkodik, jelenleg 31 éves, és a könyvnek várható majd folytatása is. 

1985-ben születtem Budapesten, majd Székesfehérvárra költöztünk. Olvasás iránti szeretetem már egészen korán kezdődött. Óvodás koromban bátyám tanított meg olvasni és azóta is tart ez a “függőség”. Közgazdasági szakközépiskolába jártam, majd elkezdtem egy újságíró tanfolyamot, amit sajnos nem fejeztem be, hiszen elég nehéz úgy tanulni, ha a diák okítja a tanárt.

Ezután dolgozni kezdtem, majd 2011-ben Angliába költöztem, jelenleg is itt élek. Még ebben az évben elkezdem írni a Vérvörös rabságot. Először csak egy hobbi volt számomra az írás. Néha, amikor úgy tartotta kedvem, leültem a laptop elé és csak írtam. Aztán sokszor azon kaptam magam, hogy teljesen elmerültem egy másik világban és csak órák múlva tértem vissza. Hihetetlen, hogy írás közben mennyire repül az idő.
Két év kihagyás következett, különböző okok miatt, majd lassacskán újra elkezdtem írni és befejeztem a könyvet. Szeretném másokkal is megosztani azt, amit alkottam, hiszen igazán jó érzés, ha örömet vagy legalább néhány kellemes percet szerezhetek másoknak a munkámmal.

Persze mostanában elég gyakori, hogy minden magyar angol hangzású néven publikál, személy szerint meg tudom érteni, hiszen az évek kortárs irodalmát figyelembe véve igencsak előítéletek alakultak ki az olvasókban a magyar írók tehetségével kapcsolatban… Hozzá kell tennem ugyanakkor, hogy ugyanettől a kiadótól Papp Csilla regénye például megáll a lábán, és örültem, hogy nem sajnálta a nevét hozzáadni egy regényhez, mert nagyon tetszett, amit nyújtott nekem. Valamiért, amikor egy magyar író külföldi néven ad ki regényt, úgy érzem, bujkálni szeretne, vagy ez csak marketing fogás, és mindig megfontolom, hogy vajon nem-e ígér többet ez a könyv annál, mint amit valóban nyújtani tud.

Jelen esetben azonban nagyjából azt kaptam, amit vártam, egy fiatalabbaknak szórakoztató vámpíros történetet. Személy szerint jobban élveztem volna, ha terjedelmesebb lett volna, többet megtudtunk volna a szereplők gondolatairól, érzéseiről, de talán a második kötetben az író igyekszik majd javítani ezen.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  4. Egész jó, tetszett
Történet: 7/10
Karakterek: 7/10
Moly.hu-n elért százalék: 73%
Borító: 9/10 – Nagyon szép a borító, de lehetett volna vastagabb külsőt kölcsönözni neki.
Kinek ajánlom: A vámpíros történetek kedvelőinek, tiniknek.
+ pont: A borítóért.
 - pont: A néhol sablonos érzetért.

0 Tovább

Alexandra Bracken - Sötét elmék (részletes ismertető)

A disztópikus regények terjedése néhány éve annyira megnövekedett, hogy már az én könyvespolcomon is tömérdek helyet foglalnak el, valahogy mégsem tudom megunni ezt a műfajt, és továbbra is a kedvenceim közé sorolom az ebbe tartozó köteteket. Tény, ami tény, hogy annak arányában, ahogy a disztópikus regények száma növekszik, úgy nő a koppintások vagy hasonlóságok mennyisége is. Éppen ezért mindig örömmel tölt el, amikor valami új világról olvashatok még akkor is, ha itt-ott vannak áthallások.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat 7Egy nap titokzatos betegség üti fel a fejét, mely a tizenéves gyerekeket támadja. A kór gyorsan terjed, és félelmetes pusztítást végez. Csak kevesen maradnak életben. Ám amikor kiderül, hogy a megmaradt fiatalok mellékhatásként különleges, de egyben veszélyes képességekkel rendelkeznek, megkezdődik a „rehabilitációs táborokba” gyűjtésük, ahol kutatók és orvosok dolgoznak azon, hogy a gyerekek újra egészségesek legyenek. Úgy tűnik, minden a legnagyobb rendben megy, hisz az elnök fiát már meggyógyították. És bár a közvélemény úgy tudja, hogy ezeket a helyeket a gyerekek megmentésére hozták létre, valójában kegyetlen eszközökkel próbálják féken tartani őket. 
Ruby szintén túlélte a betegséget, így nála is megjelent egy képesség, amely talán mind közül a legveszélyesebb. És képtelenek uralni. Tízéves volt, mikor Thurmondba, a legkegyetlenebb táborba hurcolták. Az évek teltek, a napok egyformák voltak, és nem volt semmi remény, hogy egyszer majd kiszabadul Ám egy nap az egyik ápolónő segítségével sikerül elmenekülnie, de hamar kiderül, hogy a nőben sem bízhat, így egyedül kell boldogulnia. Útközben találkozik Liammel, Charlesszal és Suzuméval, akik szintén táborlakók voltak egy másik városban. Közösen indulnak el, hogy megtalálják East Rivert, ami a szóbeszéd szerint az egyetlen biztonságos menedéket jelentheti a szökött gyerekeknek. Az út során Ruby és Liam egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Ám amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik.

Értékelés:

A sötét elmék című könyvet először csak önmagában szereztem be, de rögtön el kell, hogy mondjam, mindenképpen meg fogom venni a folytatást! Igazából nem tudom, egyáltalán fizetésig hogy bírom ki, hogy megvegyem, de valahogy nyugtat a tudat, hogy akad még addig is pár könyv, amíg ennek a folytatásának megkaparintására várok – s annál édesebb lesz majd az öröm.

Könyvajánló Felnőtt Young Adult Disztópikus Sorozat 7

Ebben a könyvben egy olyan – általam is gyakran elképzelt világba – csöppentem, ahol a gyerekeknek (kamaszoknak) különleges képességük van, gyakorlatilag mindegyiknek más, de mégis csoportonként hasonló. Vannak vörösek, sárgák, narancsvörösek, zöldek és kékek. Nem mondom, hogy a csoportokra való osztás nem emlékeztetett kicsit A beavatott könyvben leírtakra, de más hasonlóságot ezen kívül nem fedeztem fel benne (azt leszámítva persze, hogy disztópia). A különböző színekkel jelölt csoportokba osztható gyerekek más-más erőt birtokolnak, például a kékek tárgyakat lebegtetnek, a zöldek hihetetlenül okosak stb. Maga a történet nagyon összetett, a háttér kidolgozott, csupán a párbeszédekben éreztem némi botlást itt-ott, akárcsak Az ötödik hullám könyvben és folytatásában, ugyanis egy-két mondatot nehezen értelmezhetőnek találtam az előzményekhez képest, illetve némelyik párbeszédnél úgy éreztem, mintha kivágtak volna egy kis részt, s talán nem is állok messze a valóságtól. Ruby, Liam és Dagi beszélgetései folytán néha úgy éreztem, nincs ok-okozati összefüggés a mondandójuk között, néha pedig pár másodpercig el kellett gondolkodnom, hogy talán kimondott résznek szánta-e az író a gondolati részeket (így próbálván összefűzni magamban az olvasottakat), de szerencsére ez csak egyszer-kétszer fordult elő.

Szintén a kedvenceim között fog landolni a könyv, s bár lehet, hogy a disztópikus téma iránti elfogultság beszél belőlem, azért a molyon kapott 87 és a második részét tekintve 91%-os értékelés mellettem szól. Már csak azért is érdekes téma, mert szerintem mindenki eljátszott már a különleges erők gondolatával, de tőlem például személy szerint távol állnak a szuperhősös elgondolások, így üdítően hatott az ötletnek egy teljesen más kibontakozása. Élvezettel olvastam, ahogy lassan feltárulnak előttem az események, s ahogy jobban megismertem a szereplőket, természetesen most is akadt olyan, akit kedvencemmé nevezhetek ki. Bár azt nem állítom, hogy társaihoz hasonlóan ebben a regényben nincsen szerelmi szál, de most sem annyira zavaró, amiért pontokat szoktam levonni egy értékelésnél, sőt mi több, az írónak valahogy úgy sikerült csűrni-csavarni a dolgokat, hogy ezeket a szerelmes részeket még külön élveztem is.

Tudom ajánlani azoknak, akik olvasták Az éhezők viadalát, A beavatottat, Az ötödik hullámot, Az útvesztőt stb., mert azok egészen biztos, hogy ebben a kötetben is élvezetüket lelik, és nem fognak csalódni, mindazonáltal a disztópikus téma iránt eddigi laikusoknak is megfelelő alkalom, hogy belevethessék magukat ezekbe a világokba.

Ami hasonlóságot éreztem, az például az államellenes mozgalom, ellenállás, ami felüti a fejét mind Az éhezők viadalában, Az ötödik hullámban, de még A beavatottban is, sőt, szinte az összes ilyen témájú regényben, de ez megbocsájtható, révén, hogy ez az orwelli téma lényege; egy reménytelen, sötét jövő, ahol a szörnyűség tapintható, a világ pedig rossz irányba kormányozódik (az állam által). A megemlítendő (számomra megmosolyogtató, de fejcsóválással fogadott) hasonlóság még, az a Harry Potter kötetekből jutott eszembe, akik olvasták ezt is és azt is, minden bizonnyal érteni fogják, ha annyit mondok: „okklumencia és legilimencia.”

Nagyon érdekel, hogy a második rész miben tud többet az elsőnél, és tényleg, még, ha néhol szurkálódásomat is fejezem ki a könyvvel kapcsolatban, amit eddig a legmagasabb 7. Number ONE kedvencek közé soroltam, az senkinek nem okozott még csalódást. ;)

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number ONE
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 87%
Borító: 10/10 – Tökéletes egy disztópikus regénynek, figyelemfelkeltő és sötét.
Kinek ajánlom: A disztópikus téma kedvelőinek, nyilván. De bárkinek, aki szereti a valóságtól kicsit – de nem nagyon – elrugaszkodó regényeket.
+ pont: Az alapötletért, az események kibontakozásáért, az összetettségéért, és mert imádtam a főszereplőket.
 - pont: A néhol összefüggéstelen párbeszédekért.

0 Tovább

A virtuális valóság térnyerése - avagy Claudia Gabel & Cheryl Klam - Káprázat (ismertető)

Ahogy beköszöntött a XXI. század, úgy lopja magát be életünkbe mind jobban és jobban elhatalmasodva rajtunk a digitális világ iránti szenvedély. Lassan kiszorítja életünkből nemcsak a postai levelezést, a telefonálást, a valós emberi kapcsolatokat is felváltja a virtuális barátság, a chat, a videó beszélgetés. A közösségi oldalakon utat tör magának eltorzított igazság, a valós élmények helyett pedig a virtuális szemüvegek szolgáltatnak álélményeket.

Vajon néhány évtized múlva már a szexuális életünket is a már piacra bukkanó szexrobotokon át élvezzük, vagy virtuális szemüvegeken át? Vajon mekkora fejlődésen megy keresztül néhány éven belül az Oculust Rift vagy a Samsung Gear? Hamarosan olyan utópisztikus (vagy épp disztópikus) élményben lehet részünk, mint a regényekben? Claudia Gabel és Cheryl Klam – Káprázat című regényében például egy olyan jövőbeli világot kapunk a történetben, ami nem is annyira valószerűtlen:

„A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket.
…Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet.” – szól a könyv ismertetője.

A virtuális szemüveg már meg is jelent a piacon, csak idő kérdése, hogy valóban egy ilyen világba csöppenjünk bele, amikor a légszennyezettség elképesztő méreteket ölt, az emberek pedig nem tudnak elszakadni a virtuális világtól, és már-már a függőség tüneteit produkálják. Miközben vonaton ülünk, vagy sorunkra várunk a bankban, már az lesz a meglepő, hogy arra a rövid időre is nem éppen egy virtuális szemüveg tapad a fejünkre? Vajon a gyerekeink, unokáink számára már mindennapos elfoglaltság lesz a „Káprázat” világa? Vagy olyan lesz a jövő, mint abban a Surrogates (Hasonmás) című Bruce Willis filmben? A testünk csak az ágyon hever majd napokig, míg egy robottest él helyettünk? Meddig képes elmenni a tudomány?

Személy szerint igazán vonzódom ehhez a témához, így nem véletlen, hogy a Káprázat című 2014-es könyvet kezdtem el olvasni.

Könyvajánló 5 Disztópikus sci-fi Sorozat Felnőtt Young Adult„A Káprázat hamarosan megváltoztatja a világot, amelyben eddig éltél. A kötet egy futurista sorozat lenyűgöző első darabja, amely egy tökéletes virtuális világ ellenállhatatlan vonzásáról szól. A nem is olyan távoli jövőben az ipar, a tömegtermelés és a gyárak sivárrá, szennyezetté teszik a lakóövezeteket. Minden szürke és mocskos. Detroit lakói szinte robotként élik mindennapjaikat. Egy technikai újdonságnak köszönhetően azonban felcsillan a remény, hogy bárki maga mögött hagyja a nyomasztó valóságot. Egy program segítségével beléphet a Káprázat világába, ahol a gyönyörű tájak, új élmények, nyugalom és boldogság várja. Csupán virtuális szemüveget és csuklópántot kell öltenie, hogy hátrahagyhasson mindent, és megtapasztalhassa pár órára a tökéletességet. Mikor azonban vádak érik a programot, hogy függővé tesz és veszélyes, Regan a védelmére kel. Mivel a programot édesapja tervezte, a lány úgy érzi, tartozik apja emlékének azzal, hogy nem hagyja bemocskolni fő művét. De miután a Káprázat magába szippantja, olyan igazságokra jön rá, amelyek választásra kényszerítik szerelem és lojalitás között… Ez az izgalmakkal, titokzatossággal, románccal és új technológiával fűszerezett thriller nem csupán a disztopikus sci-fik rajongóit ejti majd rabul.”

Annyi biztos, hogy figyelemfelkeltő borítója, szép kötése, betűtípusa és terjedelme egyből magára vonja a figyelmet és egy olyan világba kalauzolja az olvasóját, amely manapság (sajnos?) nem is olyan elképzelhetetlen. A Maxim kiadó könyveiben is azt szeretem, hogy számít nekik, milyen formában adnak ki egy könyvet, hogy az minőségi legyen, ne nagyítóval kelljen olvasni a könyvet, de ne is érjen csalódás a nagy betűméret és ezáltal csöppnyi terjedelme miatt, ráadásul az eddig meglévő négy könyvük alapján passzolnak egymáshoz méretben. Még nem jöttem rá, hogy a belső margón kívül és a borító anyagán kívül mitől függ, de örültem, hogy ez is egy olyan könyv, amit könnyű lapozni, és nem kell megtörnöm ahhoz, hogy lássam a mondatok elejét vagy éppen végét.

Maga a történet nagyon tetszett, olvastatta magát, én személy szerint örülnék, ha egyszer film is készülne belőle, mert a látványvilágot és a témát zabálná a nagyközönség, így a könyv is nagyobb figyelmet kapna. A mai modern világban úgy érzem, ez a könyv közel tud kerülni a fiatalabbakhoz (is), hiszen mi vagyunk azok, akik már el sem tudjuk képzelni az életünket a virtuális világ nélkül, akik tudják, vagy szeretnék tudni, milyen lehet egy szemüvegen keresztül elmerülni egy másik világban.

Érdekes, ugyanakkor félelmetes a könyv, ha belegondolunk, hogy nem áll messze a valóságtól, vagy a lehetséges jövőtől. Regan világában ugyanis az a hír járja, hogy az emberek függők lettek a „Káprázattól”, s a programnak talán káros hatása van a szervezetre. A kilátástalanság köpenye vetül az oxigénmaszk nélkül élhetetlen világra s az egyetlen kiutat csak ez a program jelenti, nem csoda hát, hogy az ember egyszerűen nem akar visszatérni a valóságba. De mi a helyzet, amikor már emberéletek kerülnek veszélybe?

Örültem, hogy elkalandozhatok a könyv segítségével különböző világokba, amelyek jellegzetes leírása valóban „elkápráztat”, valamint, hogy Regannel együtt nyomozhattam a programmal szemben felmerülő kételyeket illetően. Jól sikerült disztópikus sci-fi, melynek a külföldön már megjelent folytatása remélem, hamarosan itthon is elérhető lesz.

A történet maga logikusan felépített, fordulatokkal teli, és bár nem kerültem annyira közel a szereplőkhöz, a folytatásban minden bizonnyal erre is sor kerül majd. Kicsit olyan érzéssel töltött el az olvasása, mintha Vernének az Utazás a Föld középpontja felé című regényébe csöppentem volna, bár a kettőnek vajmi kevés köze van egymáshoz. Talán csak azért éreztem így, mert Verne volt az első, aki ilyen gondolatokkal kezdett el játszani, és a könyvbéli „Káprázat” világában is ismeretlen helyekre kalandozhatunk, és Regan is „utazásokat” tesz. Talán a könyv vége miatt éreztem így, vagy talán azért, mert Regan keres valamit vagy valakit ebben a Káprázatos világban.

Mindamellett, azoknak, akik kikapcsolódnának kicsit, elmenekülnének a valóságtól, vagy épp csak elszakadtak a számítógépüktől egy kis olvasás erejéig, ajánlom figyelmükbe ezt a könyvet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék:72%
Borító: 9/10 – A bézs színnel ugyan nem értek egyet, de egyébként tetszik a középen, kör alakban felvázolt világ, s mint említettem, a kötés maga jól sikerült, a lapok vastagok, de könnyen lapozható és terjedelmes olvasmány.
 Kinek ajánlom: Fiataloknak, vagy akiket érdekel a science fiction, a disztópikus téma, a virtuális valóság. Vagy azoknak, akik kicsit elkalandoznának.
+ pont: A témáért, ami mindig is nagyon érdekelt.
 - pont: Nem is tudom… Erről akkor tudnék nyilatkozni, ha a második rész megjelenne magyarul és azt is olvasnám, de az elsővel szerintem semmi baj sincsen. Kíváncsi vagyok, a folytatás mennyivel ad hozzá a történethez, annak komplexitásához.

Kiadó:
MAXIM KÖNYVKIADÓ KFT.
Oldalak száma: 352
Borító: FÜLES, KARTONÁLT
Súly: 400 gr
ISBN: 9789632615080
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2014
Sorozat: DREAM VÁLOGATÁS
Fordít: Béresi Csilla

0 Tovább

Kegyetlen Kortárs Kannibalizmus - avagy T. S. Thomas: Londinium hercege (részletes ismertető)

Vajon az ember képes hús nélkül élni? Vajon ha kipusztulna minden állat (minden hús) a Földön, képesek lennénk éhezve, csekély zöldségen és gyümölcsön vegetálni? Vagy ebben a komor, disztópikus világban felütné fejét a kannibalizmus?

Könyvajánló Disztópikus Felnőtt Young adult 5 Sorozat MagyarNagy Britannia kietlen romjain áll Londinium sötét metropolisza, amely az emberi civilizáció utolsó mentsvára. A növények szinte egytől egyig megsemmisültek, állatok sem maradtak a Földön, az éhhalál csupán két módon kerülhető el: farmerként zöldséget termeszteni a radioaktív talajon, vagy nemesként farmerek húsát enni Londinium fényűző éttermeiben. Az örök álmodozó parasztfiú, Demetrius Wannamaker útra kel, hogy szó szerint „eladja a húsát” a közösség polgármesterének, akinek lánya, Abigail éppen házasodni készül. Demetrius jó eséllyel pályázik rá, hogy őt magát szolgálják föl lakodalmi főfogásként, s ezzel megmentené családja tönkrement farmját – elsősorban haldokló édesanyját. Ám a nincstelen vegetáriánusfiú feltétlen önfeláldozása becsvággyá fajul, ahogy beleszeret Abigailbe, miközben a város sötét csatornarendszereiben lázadás készül a kannibál-társadalom szétzúzására…

Értékelés:

Az Eaten-trilógia első részével kapcsolatban meg kell mondanom, voltak előítéleteim, kiváltképp, amikor rájöttem, hogy az írója magyar (Tóbiás Sándor), ráadásul a kannibalizmus önmagában nem keltette fel az érdeklődésemet. Annál jobban örültem, mikor az első pár oldal elolvasása után rájöttem, hogy ez egy nagyon olvasmányos történet, egyáltalán nem szájbarágós és ami a legfontosabb: sok kortárs magyar könyvvel ellentétben a Londinium olvasása közben nem akadtam fent a mondatokon. A legnagyobb hiba az én szememben ugyanis az, amikor a mondatok mesterkéltek, gyerekesek, és olyankor komoly erőfeszítések révén sem tudom beleélni magam a történetbe. Ilyen például, amikor túl sok bemutatkozós párbeszéd van egy történetben, ami lealacsonyít egy könyvet középiskolás szintre. Itt viszont erről szó sem volt, ha nem olvastam volna a borítón, hogy írónk Gyulán született, akkor az írásmódjából biztosan nem jöttem volna rá, hogy nem egy amerikai bestseller szerző.

Ami azt illeti, egyből elmerültem a történetben, és az „5. Egész jó, tetszett” értékelést fogja tőlem megkapni. A témát nagyon jól feldolgozta, és már az elején megkedveltem a főszereplőinket. Két dolog zavart csupán: az első, hogy engem speciel kizökkentettek a ritmusból Abigail (nemesekhez méltó) régies, cikornyás levelei. Ha egy könyv végig ilyen stílusban íródik, nem okoz problémát, így viszont a modern beszéd és a Shakespeare korabeli váltakozása elvonta kicsit a figyelmem. Talán időközben az író is rájött erre, miután megcsappant a levelek száma. Egészen a közepéig nem tudtam letenni a könyvet, és tűkön ülve vártam, hogy mi fog történni, a konyhás részektől kezdve viszont kicsit vontatottnak éreztem, és örültem vonna több fordulatnak, több magyarázatnak a végén. Természetesen tudom, hogy lesz még második és harmadik része is, így remélem, a második legalább annyira fog tetszeni, mint az első, és a történet komplexebb lesz és átfogóbb. Nem igazán jöttem rá a végén, mi volt a törpe terve, de lehet, hogy csak én próbálom túlbonyolítani a zárást, mert fölöslegesnek éreztem bele azt a plusz puccsos részt, kicsit már úgy éreztem, a felétől kezdve az egész csak egy álom és meg sem történik. Mindazonáltal szívesen veszem majd a második részét is.

Ami a kannibalizmust és a korhatárosságot illeti, az író jómaga 16 év fölött ajánlja olvasását, és sok olyan hozzászólást olvastam, hogy volt, akiknek az étvágya is elment az olvasása közben, felfordult a gyomra stb., rám viszont meglepő módon egyik sem volt jellemző. Természetesen végig tudatában kell lenni annak, hogy ez csak egy fiktív történet, így én halál nyugodtam ettem a szendvicsemet az olvasása közben.

Sokszor kérdeztem magamtól, hogy vajon az írónak mégis hogy ötlött fejébe ez a regény, végül olvastam tőle egy interjút, amiben a következőt nyilatkozta:

 „Emlékszem, mennyire szerettem Gordon Ramsay idegbeteg főzőműsorait, ez a szerelem egészen odáig tartott, hogy magam is megtapasztalhattam a szó szerinti angol konyha “örömeit”. Kitchen porterként tevékenykedtem néhány londoni konyhán, ez konyhai kisegítőt jelent, ez a konyhai hierarchia legalja. A szakácsok és a pincérek a feletteseid, a séf pedig élet-halál ura. Kicsit olyan, mint egy átlagos társadalmi rendszer görbe tükre. Elképesztő élőben látni azt a poklot, ami egy nagyobb konyhában történik, valahogy tévén keresztül jobban esett. A jó öreg, mindenkit anyázó Gordon papa iránti kíváncsiságom hirtelen hanyatlani látszott (tévéshow formájában tényleg kellemes), de beleszerettem Londonba. Egyik este megnéztem az V. Henrik című színdarabot a Shakespeare’s Globe-ban, és teljesen odáig voltam meg vissza. Van egy elképesztően ironikus ellentét a konyhai robot és a színház világa között, íróként pedig mindig is az ironikus ellentéteket kerestem, amire egy izgalmas világot tudok felhúzni. És ha már iróniánál tartunk, egy konyhában sok ötlete születhet egy mosogatófiúnak. A disztópia adta magát, hiszen egy jövőben játszódó történet nem korlátozza az írót a saját világa felépítésében.”
/forrás: http://media-addict.hu/2015/10/07/exkluziv-interju-t-s-thomas-szal-a-londinium-hercege-szerzojevel//

Ezt olvasván már nem csodálkoztam, hogy a történet legnagyobb része talán a konyhán játszódik, mégis jobban örültem volna valami érdekesebb terepnek. A főszereplő, Demetrius jellemfejlődése azonban érdekes. Az elején félénk, gyáva fiúból nem sokkal később egy vagány és belevaló srác lesz, később viszont szerény véleményem szerint megőrül. Nem igazán volt számomra világos, hogy mit miért tesz, miért nem áll ki (régi) barátja mellett, miért nem értékeli az eseményeket fejben és választ úgy helyes utat. Nem igazán értettem, hogy mi vezéreli a halálba vezető úton (mert szerintem annyira nem volt önzetlen, hogy csak az édesanyja gyógyulása érdekelte volna). Egy olyan fiút ismertem meg, aki nem, hogy nem sokat tud az adott világról, de szereti a homokba dugni a fejét, és egyáltalán nem hallgatja meg mások érveit. Mintha nem is lenne kíváncsi rá, hogy mi folyik itt valójában, hogy helyes-e az, amit éppen tesz, meg sem fontolja, hogy lenne esetleg más lehetősége is, mi több, egyenesen szánalmasnak éreztem, amikor nem hallgat a barátjára, sőt… Mindezt én legalábbis úgy tudom csak értékelni, hogy megőrült, máskülönben logikátlannak érzem a cselekedeteit. Úgy éreztem, végig a rossz oldalon áll, így pedig elég nehéz volt azonosulni a gondolatmódjával.

Luca, ha már itt tartunk, sokkal jobban belopta magát a szívembe, talpraesettségével némileg Minhora emlékeztetett (Az útvesztőből), sajnáltam, hogy nem kap elég szerepet, úgyhogy őszintén remélem, a második részben többet olvashatok majd róla. Őt értékeltem leginkább a szereplők közül, igen, mondhatni, ő a kedvencem.

Arról, hogy kinek ajánlanám a történetet, szintén az írót idézném a fentebb említett interjúból:

„Mindenkinek, akit érdekel ez a történet, elsőre dermesztően hathat, de szeretném, ha az olvasók felfedeznék ennek a fura utazásnak az emberi oldalát is. Szeretünk mindenre címkét aggatni: ez rózsaszín, ez fekete, ez fehér, ez kedves, ez elmebeteg stb… Próbáljuk meg az egész palettát nézni! És akkor nem vonjuk meg magunktól a jutalomfalatokat. Béna szójáték, de nem bírtam kihagyni. :)”

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  5. 5. Nagyon jó!
Történet: 8/10
Karakterek: 7,5/10
Moly.hu-n elért százalék: 85%
Borító: 9/10 – Nekem tetszett a shekespeare-i vonatkozás, és találó a hús elhelyezése is a borítón. Illik a történethez. A kötet a kiadó szokásos könyveitől eltér méretben, egyébiránt viszont megegyezik A vétkes című könyvvel. Természetesen a kötése és a margószélességre, a lapok minőségére az Athenaeum kiadó esetében sosem tudok rosszat mondani.
 Kinek ajánlom: Akik kíváncsian egy kortárs magyar könyvre, vagy azoknak, akiket érdekelnek a disztópikus regények.

+ pont: Az egyedi témáért, az írásmódért és stílusért.
 - pont: Demetrius megmagyarázhatatlan gondolkodásmódja (megőrülése?) miatt a végén, mert nem tudtam egyetérteni vele. És azért, mert a törpés részt vagy jobban megmagyaráztam volna, vagy kihagytam volna.

0 Tovább

Cecelia Ahern - A Vétkes (részletes ismertető)

A skarlát betű és A beavatott izgalmas és gondolatébresztő ötvözete a bestsellerszerző, Cecelia Ahern lélegzetelállító regényében.

Könyvajánló 7 Disztópikus Sorozat Felnőtt Young AdultCelestine North élete mesébe illő: mintaszerű gyerek és nővér, az osztálytársai és tanárai egyaránt imádják, ráadásul az ország egyik legbefolyásosabb emberének a fiával, az elképesztően sármos Art Crevanner jár. Aztán egy szép napot Celestine meggondolatlanul cselekszik: megszegi a szabályokat és ezzel örökre megváltoztatja az életét. Akár börtönbe is kerülhet. Megbélyegezhetik, és mindörökre Vétkessé, a társadalomból kitaszítottá válhat. 

A népszerű ír bestselleríró, Cecelia Ahern lélegzetelállító debütálása a fiatal felnőtteknek szóló regények világában egy olyan társadalom képét villantja fel, amelyben az engedelmesség a legfontosabb erény, a lázadás pedig a legnagyobb bűn. Ha ilyen világban egy fiatal lány kiáll a védtelenekért és az igazságért, azért meg kell fizetnie. 
A regény filmes jogait még megjelenése előtt megvette a Warner Brothers, így az Utóirat: Szeretlek és az Ahol a szivárvány véget ér után hamarosan A Vétkes is látható lesz a mozikban.

Értékelés:

Ismét egy disztópikus regény került a polcomra, és őszinte leszek, már hetekkel a megjelenése előtt alig vártam, hogy kedvenc könyvem, az Ahol a szivárvány véget ér című könyv szerzője megcsillogtathassa tudását ezen a területen is. Mivel egyébként is imádom a könyveit, nem csoda hát, hogy alig vártam, megtudjam, mire képes a disztópikus történetek ingoványos talaján.

Ha már fentebb megemlítették A beavatottat, mint amihez hasonlítani lehetne a könyvet, én szeretném ezt kiegészíteni más művekkel is. A "tökéletes világ" fogalma (ami mégsem az), ahol nincsen bűnözés és a legkisebb vétségé is büntetendő, nem ismeretlen az olvasók számára 1949-óta, amikor is Orwell megírta az 1984 című disztópikus regényét. Számomra akkor kezdődött a műfaj iránti szenvedély, amikor ezt a művet (és az ismertebb Állatfarmot) elolvashattam. Innentől kezdve majdnem minden regényt, ami hasonló témát dolgoz fel, „orwelli” jelzővel lehetne jellemezni. Aki azt a regényt olvasta, azelőtt nem ismeretlen a Gondolatrendőrség és a Nagy testvér fogalmak, valamint egy olyan állam, ahol a legkisebb hibáért is mérhetetlenül nagy büntetés jár, egy „hazugságokkal, félelemkeltéssel és kegyetlen büntetésekkel” teli világ.

Később, de még gyerekként Az emlékek őre című könyvért rajongtam, ahol szintén egy tökéletes világ tárul elénk, ahol nincsen szenvedés, sem bűnözés, ennek viszont igen nagy ára van. A filmipar csak nemrég fedezte fel ezt a művet, mert nem is olyan rég (egy nem túl élvezhető) filmet is készítettek belőle.

Ezeket azért írom le, hogy tudjátok, mely könyvek jutottak eszembe ennek olvasása közben. A regény első felénél például olyan érzésem volt, hogy én ezt a világot némileg ismerem (Orwell), közben pedig az agyam egyik hátsó zugában Franz Kafka: A per című könyve integetett, amikor a tárgyalásról szóló hosszú sorokat olvastam, vagy említhetném akár a Harry Potter ötödik részét is, azoknak, akihez az közelebb áll.

Összességében fantasztikus regény, még, ha közben úgy is éreztem, hogy sok-sok hasonló történet összegyúrásából született (de hát teljesen újat alkotni manapság szinte lehetetlen), és bár mint olvasó most összehasonlítom egy-két regénnyel, azt azért tudni kell előre, hogy a legmagasabb pontszámot kapja majd tőlem. Muszáj tehát bevallanom, hogy tegnap éjjel félkettőig olvastam, és kényszerítettem magam, hogy letegyem végre és aludni térjek, sőt, ma is az volt az első, hogy kezembe vegyem. Tipikus jelenség olvasás közben a dühkitörés, idegesség, feszültség és „mindenki hagyjon már békén” hozzáállás. Éppen ezért mindenképpen olyankor olvassátok, amikor felkészültetek arra, hogy nem fogjátok tudni letenni legalábbis kb. a közepétől kezdve, mert annyi problémát vet fel és igazságtalanságot ír le, hogy profi módon felkelti az emberben a bosszúvágyat, vagy épp a megoldásra áhítozást, a vágyat, hogy a jó nyerje el méltó jutalmát, a rossz pedig a büntetését, stb. Sajnos csak a vége előtt kezdtem csak rájönni, hogy ez egy sorozat lesz, ami miatt egyszerre voltam dühös (érthető módon) ugyanakkor felvillanyozott.

Hogy visszatérjek kicsit a hasonlóságokhoz, meg kell említenem, hogy Celestine személyiségét néhány ponton hasonlatosnak találtam Katniss Everdeenéhez, Crevan bíró pedig leginkább Snow elnökre hajazott, szóval én mondjuk, biztos vagyok benne, hogy Ahern olvasta azt a trilógiát is, de szerencsére több hasonlóságot nem találtam a kettő között. A történet vezetése, mint már mondtam, érdekfeszítő, aki legalább annyira szereti a disztópiákat mint én, annak mindenképpen ajánlom figyelmébe a könyvet.

Nagy értéke, hogy olyan kérdéseket boncolgat, mint hogy mikor kell hazudni és igazat mondani, megéri-e mindig igazat mondani, megbélyegezhetnek-e minket a múltban elkövetett vétkeink, mennyire tudunk a mások kárából tanulni, vagy, hogy mikor mi lenne a helyes döntés. Azért kerül a kedvenceim közé, mert szeretem az erkölcsi és etikai kérdéseket boncolgató könyveket, pláne az olyanokat, amik Orwellhez hasonlóan finom, burkolt társadalomkritikát is tartalmaznak. Sajnos a való életben is hajlamosak vagyunk magunkat tökéletesnek látni vagy láttatni, míg másokat egyetlen pillantásra megítélünk – helytelenül. Kifejezetten tetszett a köszönetnyilvánítás végén az alábbi kijelentése az írónőnek:

„Remélem, sikerült átadnom vele legalább egy tanulságot: senki sem tökéletes. Ne tegyünk úgy, mintha azok lennénk, és ne féljünk attól, hogy nem vagyunk tökéletesek! Ne aggassunk címkéket az emberekre és ne tegyünk úgy, mintha nem volnánk mind ugyanolyanok! Tartsuk észben, hogy hibázni emberi dolog, és tanuljunk minden hibánkból, hogy ugyanazt már ne kövessük el még egyszer.”

Ez tehát egy pontosan olyan regény, amiről megéri beszélgetni irodalomórán, szakkörön, baráti társaságban, amit megéri másoknak ajánlani. S, hogy miért társadalomkritika? Mert felhívja a figyelmünket arra a hibára, hogy (a közösségi oldalaknak is hála) mindig próbálunk tökéletesnek látszani, vagy, hogy sok helyzetben nem tudunk, vagy csak nem cselekszünk helyesen, hogy néha hidegen hagy minket mások szenvedése és csak elfordítjuk a fejünket. A mi társadalmunkban is vannak „vétkesek”, olyanok, akikre úgy tekintünk, mint a páriákra, csakhogy az ítélkezésünk felszínes és megalapozatlan.

Mindenképpen meg fogom kaparintani a folytatást, és nagyon remélem, hogy jó filmet kerekítenek majd belőle. Áldom a szerencsémet egyébiránt, amiért minden könyvre még a megfilmesítés előtt figyeltem fel (Az emlékek őre, A beavatott, Az éhezők viadala, Ahol a szivárvány véget ér, Az útvesztő stb.) Kíváncsi vagyok, mi fog belőle kisülni, és nagyon szépen köszönöm az írónak ezt a kötetet, mert továbbra is a kedvenc íróm maradt, és, mert az érzelemhullámok sokaságán mentem keresztül olvasása során. Úgy éreztem magam, mint gyerekkoromban, amikor vártam, hogy Lúdas Matyi elverje Döbrögit, mert felélesztette a felnőttkor miatt el-elhalványuló igazságérzetemet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One kategória
Történet: 9/10
Karakterek: 10/10
Borító: 9,5/10 – Nagyon tetszik, de ha már egyébként is bizonyos szemszögből a diszkriminációról is szól a könyv, akkor nem lehetett volna a történethez hűen nem egy fehér lábszárat berakni a borítóra?
Kinek ajánlom: A disztópikus történetek szerelmeseinek.

+ pont: A társadalomkritikáért, az erkölcsi kérdések felvetéséért és azért, mert nem tudtam lerakni, úgy vártam a „megoldást.”
- pont: Mert néha a Kapitólium és Katniss Everdeen jutott róla eszembe.

0 Tovább

James Dashner – Halálparancs (Útvesztő trilógia 1,5) – részletes ismertető

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young AdultMielőtt megalakult a VESZETT, mielőtt létrejött a Tisztás, mielőtt Thomas belépett az Útvesztőbe, napkitörések sora érte a Földet, és szörnyű ragállyal fertőzte meg az emberiséget. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Aki megbetegedett, annak lassanként elborult az elméje, és előbb-utóbb tomboló véglénnyé vált. 
Mark és Trina a túlélők kis csoportjához tartozik. Miután elmenekültek a New Yorkra lesújtó szökőár pusztítása elől, nap mint nap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan mintha már az újjáéledés jeleit mutatná a napkitörések után, amikor egy napon különös légi jármű – egy Berg – jelenik meg településük fölött. A Bergről a Kitörés vírusával fertőzött lövedékekkel kezdik lőni a csoportot. 
A túlélőknek ismét menekülniük kell. Fertőzöttek és immúnisok egyaránt veszélyben vannak. Lehetséges, hogy a titokzatos ellenség célja az egész emberiség kiirtása? Vajon ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból?

Könyvajánló Sorozat 7 Disztópikus Felnőtt Young Adult

Értékelés:

Kezdetnek azt szeretném mindenképpen leszögezni, hogy aki az Útvesztő trilógia szereplőit szeretné újra látni, esetleg attól nem tud elvonatkoztatni, az mindenképpen tegye túl magát azon, hogy ez a könyv NEM azokról a szereplőkről szól – a megtévesztő prológus ellenére -, úgyhogy aki erre nem képes, annak csalódást fog okozni a könyv.

Emlékszem, pár éve én sem tudtam végigolvasni, mert annyira hiányoztak az „eredeti” szereplők, hogy úgy éreztem, ezt el sem kellene olvasni, de nem olyan rég egy ismerősöm rávett, hogy olvassam el, és nem bántam meg. Legalább annyi előnnyel indultam, hogy előző beleolvasási ismereteimnek hála már tudtam, hogy Thomas max. az elején esetleg végén tűnik fel, és a többiekre se nagyon számítsak, hiszen a történet jó 13 évvel az útvesztős történet előtt játszódik. Aki viszont képes eltekinteni ettől, és inkább, egy külön könyvként tekint erre a részre, az mindenképpen élvezni fogja. Teljesen új karaktereket ismerhetünk meg, én pedig személy szerint egyből a szívembe zártam új főszereplőnket, Markot, vagy legalábbis kicsivel az eleje után, amikor már nem olyan szégyenlős. Aki egy laza délutáni olvasmányra vágyik, annak nem biztos, hogy ez megfelelő könyv, mert nem pont laza, sokkal inkább a már James Dashnertől megszokott stílus: napkitörés, halál, kicsi csapat, fertőzés, halál, buggyantak, halál, de ettől függetlenül izgalmas, és valami teljesen új a másik három kötethez képest. Megtudhatjuk, az emberek egy része miként vészelhette át a napkitörést, hogyan menekültek meg, milyen részekre oszlott a társadalom, milyen volt az élet a napkitörés UTÁN és a fertőzés ELŐTT… (Ezeket pedig javarészt Mark emlékeiből.Hogyan is indult ez a fertőzés dolog, és mit reagáltak rá a hétköznapi emberek. Megismerünk egy immúnis kislányt, aki miatt a történet vége némi csavarral zárul. Előre is köszönöm, hogy megismerhettem őt, de többet nem árulhatok el róla.

Érdekes volt magam elé képzelni a napkitörés utáni túlélőket, Markot és barátait, azokat az éppen ismét reménykedő embereket, mielőtt kezdetét venné a Buggyant korszak.

Voltak számomra a történetben vontatott részek, amikor úgy éreztem, egy-két részt kivágtam volna, mert a történések csak önmagukat ismétlik, de összességében lekötött, és több napig „kotlottam” rajta, mindig újra elővettem, belemerültem kicsit kikapcsolódásképp a napi problémák elől.

Azoknak is tudom ajánlani, akik nem olvasták az Útvesztő trilógiát, de azoknak is, akik olvasták és szerették, mindazonáltal, mint említettem, utóbbiak ne számítsanak régi, kedvenc szereplőik felbukkanására. Alapvetően ez az előzmény – sok hasonló könyvvel ellentétben – nem egy terjengős fölösleges történetvonszolás, sokkal inkább azoknak íródott, akik kíváncsiak mindennek az előzményére, hiszen Az útvesztő könyvvel csak amolyan in medias res ugrottunk a dolgok közepébe, és ami még esetleg homályos vagy kevésbé érthető indok, magyarázat maradt a Halálkúra (azaz a harmadik rész) olvasása után, az itt talán jobban értelmet nyer.

Ami a karaktereket illeti, mindegyik szereplő könnyen megszerethető, egyiket sem mondanám idegesítőnek. Adott egy kislány (Deedee), egy lány (Trina), egy fiú (Mark), és két ex-katona: Alec és Lana. A többiekkel most kifejezetten nem foglalkoznék. A két legtöbbet színen lévő szereplő Alec, aki milliószor mentette már meg a kis társaság életét, és Marc, aki a történet elején még csak egy kissé szorongó kamasz, később azonban kicsikét Thomasra emlékeztet, mert talpraesett és kemény fickó válik belőle.

Mivel a sorozatot már egyébként is a kedvencek közé soroltam, így ez is ott landol, és bár eredetileg a könyvespolcon a többi kötet elé raktam, most úgy éreztem, inkább a végére illesztem, ezzel is kissé jelölve különálló voltát.

Azt hiszem, azért egy kicsit hátborzongató abba belegondolni, hogy egy ilyen napkitörés bármikor bekövetkezhet.

Pontozás:
Egyedi besorolásom:  7. Number One (Kedvenc sorozataim egyike)
Történet: 9/10
Karakterek: 9/10
Borító: 10/10
Kinek ajánlom: Gyakorlatilag bárkinek, én még azt sem tartom feltétlen szükségesnek, hogy az Útvesztő trilógiát kiolvassa előtte az ember.

+ pont: Amiért a végén valamiféleképpen mégis összeköti ezt a könyvet a trilógia többi részével. A karakterek pedig külön plusz pontot érdemelnek.
- pont: Kicsit azért vágtam volna rajta, néha úgy éreztem, ismétlődnek a jelenetek.

0 Tovább
«
12
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ RÉSZLETES KÖNYVISMERTETŐK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Blake Crouch - Sötét anyag
Bíró Szabolcs - Liliom és vér Bíró Szabolcs - Lángmarta dél Bíró Szabolcs - Az utolsó tartományúrig Mai Jia - Kódfejtő
Rain Arlender - Y ​I-II.
Dennis Lehane - Az ​éjszaka törvénye
Saroo Brierley - Oroszlán
Gerencsér János - Kalászkirály
Jodi Picoult - Magányos ​farkas
Kresley Cole - Árnyak Hercege

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.