(2009.05.03)

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

csak őt látom csak ő létezik

létem csak őérte éhezik

csak őt akarom csak őt látom

az eszem már nem is találom

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

nem számít sem a tér sem a kor

sem az a hűtlen szabálycsokor

öleljen át maradjon velem

gyatra már a szó hogy szerelem

lebomlanak a falak félek

kitágulnak a határszélek

visszatart és fogja a kezem

ellene már nem ellenkezem

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

szeretkeznek fenn a csillagok

elbújtak a szavak s a ragok

nem lehet leírni hiába

belesírok az éjszakába

belém csókolja a bánatot

szenvedéllyel ad bocsánatot

tenyerébe rejt úgy vigyáz rám

lehetnék porcelán-királylány

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság

szabályokat rég nem ismerek

élni is szeretni is merek

elfogadni ha nehéz lehet

ez ellen már senki nem tehet

kusza álom mégis valóság

nincs szám és nincsen halandóság