Talán sokan ismerik azt az érzést, milyen beleragadni egy (kihűlt?) párkapcsolatba, a kérdés csak az, elfogadjuk-e, hogy a szerelem idővel elillan, és már nem várhatjuk el ugyanazokat az érzéseket sem magunktól sem a másiktól, vagy elindulunk új kalandok, új kapcsolatok után? Elsősorban ezzel a kérdéssel indul Szurovecz Kitti – Hópelyhek a válladon című új könyve, amely aztán egyre mélyebb kérdéseket boncolgat szerelem és párkapcsolat terén.

4 Romantikus Dráma Könyvajánló Felnőtt MagyarArlene ​​28 éves tévériporter, aki a munkájában és a házasságában egyaránt kiégett; mindennapjai egyetlen érdekes színfoltja ötéves lánya. A fiatal anyuka már jó ideje úgy érzi, csupán statisztaszerepet játszik saját életében, amikor egy nap úgy dönt, elhagyja a férjét, és a kis Laurennel együtt nagyanyja házába költözik, a városba, ahová legszebb gyermekévei kötik. 
Hayden 33 éves művészi jégszobrász, jóképű és titokzatos. Városszerte pletykák célpontja, hiszen apjával és húgával él, látványos karrierje ellenére sincsenek közeli barátai, mosoly pedig kizárólag akkor villan fel borostás arcán, ha imádott jégszobraival foglalatoskodhat. 
Kettejük találkozása sorsszerű. Arlene az első pillanattól ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy boldoggá tegye a férfit, akiből valósággal árad a szomorúság. Hayden nehezen, de megnyílik felé, a legfontosabb dolgot azonban jóhiszeműen elhallgatja előle, és ezzel nemcsak a nőt, de a kislányát is veszélybe sodorja… 
Szurovecz Kitti új, önéletrajzi ihletésű lélektani szerelmi története arra keresi a választ, lehet-e együtt boldog, illetve képes-e egymást meggyógyítani két lélekben mélyen sérült felnőtt. Azoknak a nőknek és férfiaknak szól, akik nem tudják, hogyan kell „jól szeretni.”

„Ez a történet több, mint regény. Igazi lélekgyógyító írás, ami segít felismerni, ha a párkapcsolatunkban bajban vagyunk. Egy nő belső utazásának hiteles krónikája.” 
(Faragó Melinda pszichológus)

Értékelés:

Tulajdonképpen az első 100 oldal nem állt hozzám annyira közel a regényben, mondhatni még idegesített is a főszereplő, Arlene hozzáállása, aki otthagyja a tökéletes férjét, hogy kislányával új életet kezdhessen. Nem tetszett ennek a mondanivalója, és csak reméltem, hogy a végén valami megnyugtató választ vagy megoldást kapok – hát, félig sikerült is. Bár a történet maga a második felében erősen felpörög és már inkább a kedvemre vált, Arlene, a főszereplő egyetlen percre sem lopta be magát a szívembe. Nem sok olyan könyvvel találkoztam még, ahol ennyire nem szimpatizáltam a főszereplővel.

Arlene egy kicsit életképtelen nő, a számláit sem tudja befizetni, és eddig mindent a férje csinált helyette, aki nem elég, hogy tökéletes, jó apa, jó férj, fülig szerelmes. Arlene azonban kalandra és világmegváltó szerelemre vágyik, ezért kislányával új életet kezd egy kisvárosban. Hamar képbe is jön egy új udvarló, akibe bár Arlene hamar belebolondul, az olvasó számára azonban Hayden nem egy szimpatikus férfi; tele hangulatingadozással, a problémájáról már nem is beszélve: Borderline személyiségzavarban szenved. Idővel teljesen kisajátítja Arlene-t, féltékeny, a viselkedését pedig nehezen kontrollálja. Érdekes volt olyan szempontból a könyv, hogy megmutatta, miként lehet vagy épp nem lehet élni egy ilyen férfi oldalán, ugyanakkor alig-alig tudtam megérteni Arlene-t, akinek mindig inkább saját maga a fontos, semmint például a saját kislánya boldogsága (tulajdonképpen soha nem jut eszébe, vajon Lauren hogy érzi magát, őrá nem-e veszélyes ez a „kapcsolat” avagy maga a férfi).

Amikor hozzászólásokat, értékeléseket olvastam, először nem értettem, mire gondolnak mások, amikor azt írják, hogy „mennyit tűrünk el egy párkapcsolatban”, hiszen az első száz oldalon képtelen voltam megérteni, mi a bajuk a nő férjével, Colinnal, míg rá nem jöttem, hogy az értékelők valójában Arlene új párkapcsolatára, Haydenre gondolnak.

Azt hiszem, végül is ez a könyv tökéletes példa arra, hogyan NE legyünk anyák, avagy hogyan NE rontsuk el a saját életünket. Talán sok unatkozó háziasszony elgondolkodik, hogy új szerelemre vágyik, otthagyná a férjét, de kevesen veszik figyelembe, hogy a gyereknek mi a jó (Arlene legalábbis rendkívül önző ezen a téren), az új udvarlónál pedig sokan nem látják a fától erdőt. Néha, a rózsaszín köd miatt olyasmit is megengedünk a másiknak, ami már elveink ellen való, arról nem is beszélve, hányan élnek boldogtalan párkapcsolatban egy indulatos férfi oldalán. Talán ez a könyv segít megérteni, hogy az „unalmas” hétköznapok mennyire áldottak is lehetnek, és, hogy mások igazán összetennék a két kezüket egy ilyen „unalmas/tökéletes” életért, és inkább ülnének nyugton a fenekükön, értékelve azt, ami adatott, semmint, hogy mindent eldobva maguktól belevessék magukat az ismeretlenbe.

Tanulságos könyv, ugyanakkor ha lenne folytatás(?) én szívesebben venném azt Colin, a férj szemszögéből, akivel legalább végig meg voltam barátkozva – szerintem sokan imádták a történetben. Arlene nem nőtt a szívemhez, nem egy önzetlen anya, és végig csak a saját boldogulása érdekli, észre sem veszi, hogy ebben a kapcsolatban ő is tönkremegy. A kérdés, vajon meddig tűri ezt a bánásmódot, és visszamegy-e a férjéhez? Minek kell történnie ahhoz, hogy jobb belátásra térjen?

Talán olvassák ezt a könyvet olyanok is, akiket bántalmaz a férjük. Talán eddig észre sem vették, hogy ez így nem jó. Talán most felnyílik a szemük, és rájönnek, hogy ez máshogy is lehet. Talán azok pedig, akik unják a tökéletes férjüket, rádöbbennek, hogy mennyire szerencsések.

Ha úgy gondolod, az életed túl unalmas, a férjed túl tökéletes, és csak azért akarsz válni, mert már nem vagy „szerelmes”, ez a könyv pont neked való.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó.
Karakterek: Szerintem a könyvnek ez a gyengéje. A főszereplő, aki unszimpatikus, és végig az agyamra ment. De legalább a férjet tudtam szeretni meg a kislányt.
Borító: 7/10 Jó meg szép meg minden, de a történethez alig van köze. Nem illik hozzá.
Kinek ajánlom: A türelmes és kitartó, romantikus történetek kedvelőinek, akik nem ragaszkodnak hozzá, hogy szeressék a főszereplőt.
+ pont: Mert talán más, hasonló helyzetben lévőknek felnyitja a szemét.
- pont: Mert utáltam Arlene-t, és legszívesebben néha megfojtottam volna.