Tudni ​akarod, ha hazudnak neked? A mobilod megmondhatja. Persze egy ingyenes appnak is lehet nagy ára…

Riccardo Merisio élete egy nehéz szakaszán jutott túl, de fokozatosan újra megtanult mosolyogni. Új állása van, és egy kolléganőjével talán valami komolyabb kapcsolat is elkezdett kibontakozni. Egy este azonban, miközben Annával csetel, megjelenik egy felirat a mobilja kijelzőjén, ami arra utasítja, töltsön le egy WhatsTrue nevű applikációt.

A felszólítás elől nem sikerül kitérnie, és attól a pillanattól kezdve, hogy az app föltelepült, különös dolgok történnek: a beérkező üzenetek mind nagyobb része mellett tűnik fel egy kis, figyelmeztető sor, miszerint az illető épp hazudik. Vajon mi ez? Valami pimasz reklámfogás? Vagy a program valóban képes megállapítani, mikor nem mond igazat az ember?

Riccardót egyre inkább hatalmába keríti a paranoia, már szinte senkiben sem bízik, s úgy érzi, leomlanak a határok a valóság és a képzelet között.

Federico Baccomo intelligens és eredeti regényében semmi sem fekete vagy fehér. A szereplők egyszerre csalók és megcsalatottak, miközben a történet korunk releváns kérdéseit feszegeti: Párkapcsolatunk kezelését milyen mértékben bízhatjuk rá a modern technológiára? Épülhetnek-e őszinte érzelmek hazugságokból álló alapokra? Érdemes-e a tökéletességet hajszolni, vagy alkudjunk meg, és próbáljunk egyszerűen boldogok lenni?

 

Értékelés:

Federico Baccomo: Anna éppen hazudik c. könyvének alapötlete nagyon eredeti, hiszen ki ne szeretne egy olyan, mobilra letölthető alkalmazást, amely képes elárulni nekünk, ha valaki hazudik? Sőt, a legújabb frissítésekkel még többre lesz képes. Igen ám, de mégis mi ez? Valami zseniális poén, egy japán hacker műve, vagy egy lenyűgözően futurisztikus találmány? Esetleg boszorkányság?

Idegesítő nevű főhősünk, Ricardo történetét követhetjük végig, aki azon kívül, hogy új munkahelyén véleménye szerint nem kap elég megbecsülést, aggódik az özvegy édesanyjáért és randevúzgat a mesés Annával, egyik nap belebotlik ebbe a WhatsTrue nevű applikációba. És innentől kezdve minden megváltozik. Vajon a tudás átok vagy áldás? Vagy helyzete válogatja? Elgondolkodtató, ha nekünk állna a rendelkezésünkre ilyen alkalmazás, vajon használnánk? De most komolyan…

Az ötlet tehát egészen friss, modern, a megvalósítás azonban néhány ponton már kevésbé kellemes. Engem speciel zavart a rövid terjedelem, az író kikacsintása a történetből – amikor egy-egy bekezdéssel megszakítja annak hömpölygését és töredezetté teszi az egészet –, zavart a karakterek kidolgozatlansága, és nagyjából már a századik oldal környékén bizony megint rájöttem, hogy mi áll az egész mögött, és mi is pontosan ez az alkalmazás, és Ricardonak milyen szerepe is van benne. Végül is a krimikkel is majdnem mindig így vagyok, talán ez utóbbit annyira nem róhatom fel a könyvnek. Ezen kívül elégedetlen voltam a túlbonyolított megfogalmazásokkal, és jobban örültem volna, ha a köznyelvben jobban használt megfogalmazásokat kapunk, ugyanakkor regényesebb kivitelezésben – azaz hosszabb terjedelemben, és talán egy E/1-es elbeszélésmód is sokat javított volna a színezeten.

Mégsem tudok haragudni a könyvre, mert ezzel együtt érdekes volt, kellemes két délutánra való olvasmány – már az ilyen könyvmolyoknak, mint én, legalábbis –, és a beágyazott tanulságoktól sem lehet eltekinteni. Hiszen manapság szinte meg sem fogalmazzuk, hogy mik azok a dolgok, amelyek valóban fontosan az életben, a prioritásunk eléggé rossz irányba változott. Gyakran még önmagunknak sem mondunk igazat, pláne nem másoknak. És hová vezet mindez? Félreértésekhez, kabaré- vagy épp drámajelenetekhez és még ki tudja…

A könyv olvasását bármely korosztálynak ajánlom, akiket érdekel ez a picit elrugaszkodott, de korántsem sci-fi olvasmány, akiket megragadott az ötlet. Akik szeretnek néha elgondolkodni azon, hogy mi lenne, ha… Akik még sosem hazudtak, mert képtelenek rá, vagy akik egyfolytában füllentenek.

És most mindenki képzelje el, mi lenne, ha aktuális chates beszélgetőpartnere neve fölött az jelenne meg: XY éppen hazudik.

Pontozás:
Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 6/10 – Sajnos szerintem nem eléggé kidolgozottak, de talán ez a könyv rövidségének számlájára írható.
Borító: 8/10 – Ez tetszik, elég találó, bár a köteten belül a betűtípussal még mindig nem vagyok elégedett.
+ pont: Mert elgondolkodtat olyan dolgokat illetően, mint a füllentések, hazugságok, élet értelme, betegségek, fontosság sorrend, stb.
– pont: Mert a végével egyáltalán nem voltam elégedett, és mert gyakran hiányérzetem volt, illetve, mert a körülményes megfogalmazás, a történetből való szerzői kitekintés rontott az egyébként érdekfeszítő alapötleten és az olvasási élményen.