Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult Humor

„A homoszexualitás az emberiséggel egyidős, már számos ókori művészi alkotás is ábrázolta. Az egyes társadalmak viszonyulása eltérő volt. A skála a teljes elfogadástól a közömbösségen át a teljes elutasításig, sőt üldözésig terjedt.” (Wikipédia)

Manapság azonban rengeteg manga (japán képregény) anime (japán rajzfilm, azon belül ún. yaoi), valamint könyv vagy film dolgozza fel ezt a témát. Néhány évtizede (és persze még manapság is sokan) undorodva és negatívan álltak a dologhoz, azonban a filmeknek és könyveknek is például rengeteg szerepe van abban, hogy változzon a megítélés. Természetesen mindenkinek van magánélete, és olyan dolog, amit nem illik mások szeme láttára közönségesen művelni, de ez a heterokra és homoszexuálisokra ugyanúgy vonatkozik.

Valahogy én azt vettem észre, hogy a mai fiatalok talán nem annyira előítéletesek ezzel szemben, legalábbis én emlékszem, hogy nem törődtem ezzel a középiskolában jó tíz évvel ezelőtt, nem kifejezetten zavart a suliban az a bizonyos leszbikus pár, de még az a pár srác sem, akiről mindenki sejtette vagy éppen tudta, hogy homokosok. A mai napig nem zavar, és van egy-két ilyen ismerősöm is, rendes és szerethető emberek.

Ami a könyveket illeti, eddig nem igazán olvastam semmilyen, ebben a témában íródott könyvet, azonban tudom azt is, hogy nagyon sok tinédzser néz ilyen sorozatot, vagy épp ilyen animét, főleg persze lányok. Valamiért mi kevésbé ítéljük el a homoszexuális fiúkat, mint a saját nemük. És valamiért a leszbikusság bezzeg rögtön elfogadott a fiúk szemében (sőt, még gerjednek is rá), pedig mindkettő elfogadásának egyazon (normális) szinten kellene lennie. Úgyhogy személy szerint én örülök, amikor azt látom, hogy mintha a fiatalabbak elfogadóbbak lennének a témában, és ez úgy kábé tíz éve kezdődött – legalábbis itthon. Sőt, már egy homokos srácról írt tiniregény rengeteg embert mozgat meg, és nem lepődnék meg, ha mindenféle díjakat bezsebelne magának. Sok témáról az a véleményem, hogy csak azért írnak arról az emberek, mert az tuti felkapott lesz (hadd ne említsek példákat), kihasználják a felhajtást, és ezáltal próbálnak felkapaszkodni. Többek között ez az oka, hogy nem igazán törődöm a hasonló témájú könyvekkel, de itt van például a Will és Will, vagy a Simon és a Homo sapiens-lobbi, amelyek akkora olvasótábort tudhatnak magukénak, ami talán egy új irányzatot nyit meg a könyvírásban. Személy szerint most az utóbbit olvastam el, és magam is meglepett, amikor először elkezdtem érdeklődni a könyv iránt:

Könyvajánló Ifjúsági 7 Romantikus Young adult HumorSokak szerint a tragédia ott kezdődik, amikor nem jelentkezel ki rendesen a leveleződből, és a féltve őrzött titkaid rossz kezekbe kerülnek. A tizenhat éves Simon Spierrel pontosan ez történt. Martin Addison pedig nem rest megzsarolni a fiút, hogy legyen a randiszervező csicskája, ellenkező esetben közszemlére bocsájtja a mailt a sulis Tumblren, ami köztudottan a Creekwood gimi pletykaközpontja. És akkor apu, anyu, a barátok, a tanárok és legfőképpen Blue is megtudja, hogy Simon MELEG.

Hogy kicsoda bluegreen118? Ezt még maga Simon sem tudja, bár több hete leveleznek haverokról, zenéről, oreozabálásról, vágyakról és félelmekről, no meg arról, hogy milyen ciki is ez a coming out-ügy. Blue valódi kiléte azonban teljes rejtély…

Simonnak fel kell vállalnia az érzéseit, még akkor is, ha az egész suli ezzel szekálja majd, vagy ha otthon kitagadják, hiszen Blue létezik, egy srác, aki csak rá vár, akiért érdemes…

Becky Albertalli első regényének hősébe immár 13 országban szerelmesek a lányok, és hát mit tagadjuk, a fiúk is.

Értékelés:

Az igazat megvallva, mindig is IMÁDTAM a fiataloknak, tiniknek szóló regényeket, pedig már 25 vagyok, és miért? Mert az ilyen, jól megírt történetek lazák, kedvesek, humorosak, nosztalgikusak, hangosan röhögök rajtuk vagy éppen sírok, mert észrevétlenül a szívedbe szövik magukat. Mert letehetetlenek, és mert nincs olyan pillanat, hogy egy ilyen könyvet ne vehetnél elő, mert biztos, hogy mindig pont jókor jön. Mert a saját tinédzserkoromra emlékeztetnek.

Nem véletlen, hogy valaki a molyon Leiner Laurához hasonlította az író stílusát, bár szerény véleményem szerint úgy gondolom, ez annál talán még egy fokkal kiforrottabb, de annyiban tényleg hasonlatos, hogy mindketten tinikről írnak, és igazán jó stílussal és ráérzéssel. Simon, a főszereplő egy nagyon kedves, érzékeny, imádnivaló, szerethető srác, akit egyszerűen képtelenség nem elfogadni. Annyira megszerettem az olvasás során, hogy néha azon gondolkodtam, milyen jó lenne nekem is egy ilyen barát, akivel mindenről jól el lehet beszélgetni, és aki nem ítélkezik mások felett. Simon nagy problémája, hogy a fiúkhoz vonzódik, pontosabban ahhoz az ismeretlenhez, akivel titokban levelezik (Blue-hoz), ráadásul egy Martin nevű srác megfenyegeti, hogy mindenkinek a tudtára hozza a „meleg dolgot”, ha Simon nem segít neki elcsábítani az egyik lánybarátját. És akkor még ott van a nyakukon az iskolai színdarab, a baráti körében lévő szerelmi háromszögek, a „mindenbe beleütöm az orromat” család… Mi lesz ebből? Egy kedves gimis sztori, viszonzatlan szerelemmel, balhékkal, kiruccanásokkal, leckeírással, no meg a nagy titokkal: ki Blue?

Őszintén, egész végig imádtam a sztorit, és örültem, hogy egy ilyen könnyed és laza, de mégis mennyire őszinte történetet tarthatok a kezemben. Nem volt túl sok benne a „melegség”, ami azért jó, mert így nagyobb célközönséget mozgathat meg a történet és mert ugye ez egy tiniknek íródott könyv, szóval nincsen benne semmi karikás. :) Én végigizgultam és találgattam a sztorit, hogy ki lehet Blue, de nem jöttem rá! És ez szuper, mert én mindig előre lelövöm magamnak a poént, az pedig eléggé lelombozó tud lenni. Örültem, hogy az író úgy képes csűrni-csavarni a dolgokat, hogy egy pillanatra sem sejtettem, hogy ki a titkos srác, mert mindenkire tippeltem, de őrá pont nem.

Pörgős, kedves, toleranciára tanító történet, szélsőségektől és előítéletektől mentes, és ezzel az egyszerű elfogadásával tökéletes, nem csodálom, hogy már 13 országban kapkodják a polcokról. A totális kedvenceim között landol, mert minden sorát imádtam, és mert nagyon tetszett a vége.

Érdekes volt Simon és Blue „Coming out”-ja, és lobbija (a fogalmakat lentebb bemásoltam.)

Ajánlom fiataloknak, nosztalgiára vágyó idősebbeknek, akik laza, vicces és jól megírt könyvre vágynak, amiről lehet beszélni, és ami nem véletlenül ilyen kelendő.

Egyéb vélemények a moly.hu-ról:

"Ez a könyv egyszerre volt jópofa, kissé lökött és nagyon cuki. Nem kell iszonyat mélységet várni tőle, inkább egy egyszerű, aranyos, némileg naplószerű, coming-out sztorira számítson, aki kézbe veszi. Ja, és nem árt némi Harry Potter, manga és rocktörténeti utalásra is felkészülni. Meg némi oreo keksz utáni vágyakozásra. Legalábbis velem így esett. 
Olvassátok, szerintem megéri. Nekem órákra mosolyt ragasztott az arcomra."

"Először is le kell szögezzem, hogy 30 éves, heteroszexuális nőként ez a könyv egészen biztosan nem nekem íródott. Ajándékba szánom, de előtte gondoltam, beleolvasok, ha már ilyen jó átlaga van a moly-on. 
Az elején még némi távolságtartással kezeltem, meg is fordult a fejemben, hogy félbehagyom, mert ugyan ki tudja megjegyezni ezt a rengeteg mellékszereplőt, meg különben is. 
Aztán berántott. De irgalmatlanul. Nem hittem volna, hogy így lesz, de a könyv olvasása során újra 17 éves voltam, egy 17 éves problémáival és gondolataival, valamint őrülten szerelmes. Komolyan, konkrétan úgy liftezett a gyomrom, mint anno. Imádtam a hangulatát, imádtam a szerelmi szálat, imádtam, hogy olvashatok egy olyan szerelmes regényt, ami a fentiekkel együtt sem csapott át giccsbe, annyira szép volt az egész! Igen, most olvadozok. Nagyon. 
Mennyire szerettem volna ezt a könyvet 17 évesen is…:)"

 Pontozás:

Egyedi besorolásom:  7. Number One
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 89% NEM VÉLETETLEN
Borító: 10/10 – Tudom, megint max pontot adtam mindenre. Hát Istenem, ha valami úgy tökéletes, ahogy van, akkor azt el kell fogadni. :)
Kinek ajánlom: Fiataloknak, nosztalgiázó időseknek, tiniknek, lányoknak, vagy akár fiúknak. Ez egy hihetetlenül kedves gimis sztori. Tuti befutó.
+ pont: A témáért és Simonért, amiért annyira szerethető, hogy azt kívánom, bárcsak nekem is lenne egy ilyen barátom, mint ő. Simon nagyon eredeti, a történet pedig egyedi és humoros, modern és igazán kedves.

- pont: Nincs. Bocsesz. :)

És végezetül néhány, a homoszexualitással kapcsolatos tudnivaló (forrás a Wikipédia):

A homoszexuális identitás kialakulásának szakaszai

Számos kutató egyetért abban, hogy a homoszexuális identitás kialakulása több szakaszban megy végbe. A főbb szakaszok a következők:

Szintetizáció, Különbözőség érzése

Amint a homoszexuális egyének visszatekintéseiből kiderül, sokuknak iskoláskorukban olyan társas tapasztalataik voltak, mely azt az érzést keltette bennük, hogy ők mások mint a többi gyerek, főként a saját nemüktől érzik különbözőnek magukat.

Felismerés, identitáskrízis

Nemi érés idején észlelik, hogy a saját nembeliekhez vonzódnak. A serdülőkor középső szakaszában ezek a fiatalok kezdik elhinni, hogy ők talán homoszexuálisok. Sok homoszexuális felnőtt úgy idézi fel a serdülőkort, mint a magány és a kiközösítettség időszakát.

Az identitás felvállalása

Sok olyan fiatal, akinek vannak homoszexuális tapasztalatai, és aki felismerte, hogy saját neméhez vonzódik, nem a vonzalmai szerint választ. Mások azonban nyilvánossá teszik eddig csak önmaguknak (és más homoszexuális társaik előtt) bevallott vonzódásaikat. Ezek az emberek, akik elérték a homoszexuális identitásnak ezt a szintjét, különböző módon viszonyulnak hozzá:

  1. Vannak, akik a homoszexuális kapcsolat elkerülésére törekszenek.
  2. Mások titokban tartják másságukat a nagyvilág előtt, párjukkal titokban találkoznak.
  3. Mások magukévá teszik a szélesebb társadalom homoszexualitásra vonatkozó sztereotípiáit, és szélsőségesen viselkedve, elkezdenek megfelelni ezeknek a sztereotípiáknak.
  4. Mások elkezdenek a homoszexuális közösséghez alkalmazkodni.

Elköteleződés, az identitás integrációja

A homoszexuális identitásképzés ezen szintjére azok jutnak el, akik lehetséges életformaként fogadják el a homoszexualitást. A homoszexuális identitás melletti elkötelezettség lehet gyengébb vagy erősebb, főként az alábbi tényezőktől függően:

  1. A személy mennyire sikeres személyes kapcsolataiban.
  2. A családja mennyire fogadja el őt.
  3. Mennyire sikeres a munkájában, karrierjében.

lobbizás (angolul lobbying vagy lobby, más néven public affairs) a kapcsolatok kiépítését és fenntartását, negatív intézkedések hatásának kivédését, előnyök szerzését stb. szolgálja, szigorúan a törvényes keretek (de facto a demokrácia és a kapitalizmus) adta lehetőségek között. Elsődleges hangsúlya a kommunikáción van.

Coming out

A "Coming Out" – angolul: előbújás, esetleg előlépés – az a tett, mikor valaki felvállalja a környezetében élők előtt másságát. Ennek fő oka az őszinteség az illető családtagjaival, egyéb közeli barátaival, ismerőseivel szemben, amivel megszüntethető a lelkileg kimerítő titkolódzás, hazudozás, esetleges képmutatás. Erre leginkább akkor kerül sor, ha az illető már párkapcsolatban él valakivel a saját neméből, ami egy párkapcsolat jellege miatt nehezen, vagy egyáltalán nem titkolható. Így a homoszexualitás felvállalásával, elismerésével jó eséllyel legitimálható a kapcsolat ezen emberek előtt.

Mivel a „láthatatlan” homoszexuálisok aránya sokszorosan meghaladja a felismerhetőkét, a sztereotípiáknak ellentmondó melegek önfelvállalása (coming outja) jelentősen befolyásolhatja a társadalmi megítélést, és hozzájárulhat a sztereotípiák megszűnéséhez.