Egy ikerpár kapcsolata egyedülálló, és csak azok tudják igazán megérteni ezt, akik maguk is osztoztak már az anyaméhben az életükön. Sok tudományos műsor foglalkozik a közöttük létrejövő érzelmi- vagy gondolatátvitellel, és talán majdnem ugyanennyi könyv is feldolgozza ezt a kapcsolatot.

 

Könyvajánló 6 Ifjúsági Felnőtt RomantikusA tizenhárom éves fiú-lány ikerpár, Noah és Jude hihetetlenül közel állnak egymáshoz. Különleges burkot húznak maguk köré színekből és szavakból, ahová nem engednek be semmit és senkit. Egy nap azonban a burok felhasad, és a családi tragédia úgy kipörgeti az ikreket megszokott világukból, akár egy tornádó. 

Három esztendő múltán jóformán szóba sem állnak egymással. Az érzékeny lelkű Noah szerelmes barátságba keveredik a szomszéd sráccal, Jude pedig mesteréül választ egy goromba férfit, akinek több köze van a lány családjának széthullásához, mint hinné… 
Az ikrek nem veszik észre, hogy mindketten csak a történet egyik felét ismerik, és vissza kéne találniuk egymáshoz, hogy esélyük nyíljon világuk újjáformálására. 

Jandy Nelson világsikerű regénye döbbenetes művészi erővel szőtt mese, ami beszivárog a csontjainkba, akár a tűz melege egy didergető napon.

„Vad, gyönyörű és mélyen megindító. Nelson írása annyira eleven, hogy a lapok szinte világítanak a sötétben.” 

– Ransom Riggs, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei írója

Értékelés:

Azt hiszem, ez pontosan egy olyan könyv, ami azért akadt a kezembe, mert olyan jó értékelést kapott másoktól, és mert pár éve olvastam az írónő másik regényét is. A borító önmagában nem valami figyelemfelkeltő, és bár értem, hogy miért ilyen lett, személy szerint nem feltétlenül értek vele egyet.

A történet általános megítélésével azonban teljesen egyetértek az átlaggal; mert bár az elején számomra is nehézkesen indult, és nem tudtam megbarátkozni a nyelvezetével, a félresikló mondatokkal és néhol erőltetett művésziességével, a közepétől kezdve, miután beindult a történet, és rájöttem, hogy itt bizony minden mindennel és mindenki mindenkivel összefüggésben van, nem tudtam letenni.

A történet olyan szempontból is érdekes, hogy felváltva egyrészről a 13-14 éves Noah történetét olvassuk, másrészről pár évvel később a 16 éves ikertestvére, Jude szemszöge is bepillantást nyerünk. S bár a váltakozó szemléletmód nem egyedi, de az éveltolódás és mindezzel együtt a tény, hogy a két főszereplő ikerpár, azt hiszem, a maga nemében egyedülálló. Ami leginkább tetszett a történetben, az a szereplők közti kapcsolat és a feloldhatatlan sorsszerűség. És bár jómagam is a képzőművészet zabolátlan gyermeke vagyok, néha soknak éreztem Noah és Jude se eleje, se vége, kifacsart, kibogozhatatlan gondolkodásmódját, egy-egy mondatát, ettől függetlenül tetszettek a művészeti alkotások kézzelfoghatósága a regényben.

Nem egy vagy két, hanem több szereplő életét öleli körbe és futtatja az író külön utakon, hogy aztán érdekesebbnél érdekesebb szituációkban konfrontálódjanak. Érdekes az ikrek jellemfejlődése, hogy melyik épp milyen változásokon megy át a történtek, avagy a történetben bekövetkezett tragédia hatására. Tetszett, hogy mennyire élethűen megjeleníti a könyv ezeket a hatásokat, az ok-okozati összefüggéseget, egy ember lelkének elborulását és bezárkózását. Külön pszichológiai érdekesség. Ebben a könyvben jelen van a bonyodalom, a tetőpont és a végén a megoldás is, nincs hiányérzete az embernek, minden szép kerek egész, és olyanok is kiderülnek az olvasása folytán, amikre az olvasó egyáltalán nem számított.

Tulajdonképpen még csak beskatulyázni is nehéz a regényt, mert bár tinikről (is) szól, mégis a felvetett erkölcsi vonatkozásai, a mondanivalója talán többet mond egy felnőtt olvasónak. Nincs kifejezetten korosztályi besorolásom, hogy kinek ajánlanám, de annyi biztos, hogy rengeteg meglepetést tartogat, és a történet olyan szerteágazó, hogy az első száz oldal után nem is gondolnánk a végkifejletre. Kicsit olyan érzésem volt, mintha több regény egybegyúrásából született volna, már csak a két iker szemszögének és idősíkjának váltakozása miatt is.

 Összességében egy szépen megmunkált, méltán elismert mű. 

Néhány vélemény a molyról:

„Volt már olyan könyved, aminek az első pár oldalát olvasva tudtad, hogy neked írták? A Neked adom a Napot ilyen könyv, remélem sokan fognak ugyanígy érezni az olvasása során, mint én. 
Jandy Nelson lélegzetelállítóan bánik a szavakkal, olyan érzelmi hullámvasútra ültetett, ami pár órára elvarázsolt, elszédített, kifacsart és megríkatott. Bátran, erőteljesen, mégis tisztán és törődéssel nyúlt az emberi kapcsolatokhoz, méghozzá abban a fontossági sorrendben, ahogy bennem is él a szeretet – a hozzám közelállók iránt. Beleszerettem a szerző írásmódjába, amely egészen különleges felépítésű.”

„Az első 100-150 oldalon nagyon nehezen vergődtem át magam, abszolút nem bírt lekötni, bármi könnyedén elvonta a figyelmem, közben egy másik könyvet is kiolvastam, annyira nem éreztem magaménak a történetet, az írásmódot. Nem szerettem, hogy egy-egy fejezet ennyire hosszú volt. Aztán szépen lassan elkezdett érdekelni. Akkor meg már az volt a gondom, hogy nem volt lehetőségem arra, hogy pár órán keresztül háborítatlanul olvashassak. :)”

„Kinek ajánlom elolvasásra? Mindenkinek! Légy felnőtt vagy fiatal, lány vagy pasi, csapj le a kötetre, és engedd, hogy a történet megbabonázzon.”

 Pontozás:

Egyedi besorolásom:  6. Kedvencek között
Történet: 10/10
Karakterek: 10/10
Moly.hu-n elért százalék: 92% (Azta!)
Borító: 7/10 – Személy szerint sokkal kifejezőbbet is el tudnék képzelni. De a kötés egyébiránt szép.
Kinek ajánlom: Minden korosztálynak! Tiniknek azért, mert tinikről szól, felnőtteknek azért, mert olyan problémákat boncolgat, amelyek sokatmondóak és velősek.
+ pont: A történet befejezéséért és a kiderült összefüggő szálakért.
- pont: A néhol túl bonyolult fogalmazásmódért, magyartalanságért.