„Miért van az, hogy a könyvekben meg a romantikus filmekben azoknak, akik szerelmesek egymásba, nincs múltjuk? Mintha akkor kezdődne az életük, amikor megismerik az igazit. Hát, nálunk ez nem így van.”

Már tavaly ilyentájt írtam nektek Papp Csilla: A másik oldalról című regényéről most pedig a folytatás kapcsán „ragadok tollat”/ülök a gép elé. Emlékszem, az első rész kapcsán olyasmiket gondoltam, hogy az valami hihetetlenül jó könyv, és végre a budapesti huszonévesekről egy normális könyv, szóval már nagyon vártam a folytatást, amiben bevallom, cseppet csalódnom kellett.

 

Könyvajánló 4 Romantikus Ifjúsági Felnőtt Magyar SorozatVajon van esélye Hanna és Olivér szerelmének? 
Túlélheti a fiatal lány a végzetesnek hitt balesetet? És ha túl is éli, visszaállhat-e az élete a normális kerékvágásba? 
Mire képes a szerelem, mit bír el a szív? Elfogadni, megbocsátani, elengedni, újrakezdeni. A másik oldalról első részében megismert szereplőké mellett új kapcsolatok alakulását is nyomon követhetjük. Együtt sírhatunk és nevethetünk a hétköznapi hősökkel, akikkel végtelen természetességük miatt igazán könnyű azonosulni. 
A korábbi kötethez hasonlóan ezúttal is számtalan komoly téma vetődik fel, a bonyodalmakkal dúsított, meglepő, néhol megdöbbentő fordulatokban gazdag történet mégis könnyed, szórakoztató kikapcsolódást ígér.

Papp Csilla legújabb könyvében, mely ott kezdődik, ahol az első regény véget ér, újra és újra rácsodálkozhatunk a szerelem erejére, miközben minden kétséget kizáróan el fogjuk hinni, hogy biztosan nincsenek véletlenek.

Értékelés:

Azért nehéz írónak lenni, mert ha már az ember kiadott egy nagyon jó könyvet, utána azt igazán nehéz überelni. Az ember már nagyon sokat vár a folytatástól, és könnyen érheti meglepetés. Az Azon is túl számomra sajnos nem ért fel az első részhez. Ez nem azt jelenti, hogy szörnyű lenne, csak már magasabb elvárásaim voltak, ismervén az írónő előző kötetét.

Bár az írásmódja most is gördülékeny, olvasmányos, sehol egy hiba, nekem azonban most nem igazán jöttek át a poénok, néhány párbeszéd túl gyorsan lezárult, és amit leginkább nehezményeztem (előre is bocsánatot kérek), hogy a 287. oldalig semmilyen galiba/negatív történés/esemény nem történt, és mire végre megkaptam a nagy problémát, 1-2 oldalban le is zárul az a történet szempontjából jelentőségteljes rész. Utána már nehezen tudtam visszarázódni a könyvbéli felhőtlen jókedvbe, és a végén sem igazán voltam elégedett a csavarokkal, bár lehet, hogy ezt az igazságérzetem mondatja velem. Szóval a hajamat téptem, hogy „ne már, Hanna, jaj, anyám…” végül is, lehet ezt úgy is értelmezni, hogy valamiféle érzelmet váltott ki belőlem a könyv, tehát ebből a szempontból ez nem hátrány. A problémám igazából az volt, hogy a jelentéktelen részek túl sok helyet foglaltak el az igazi cselekményhez képest. Úgy éreztem, legszívesebben sok részt megvágnék (a sok szex jelenetet megkurtítanám vagy megfelezném), hogy aztán a hangsúly a valós történetszálon legyen – azokat a részeket viszont jobban ki kellett volna fejteni. Mondjuk, mindig is kíváncsi voltam, milyen lehet egy olyan könyv, ahol minden szuper, és mindig csak jó történik, tőlem is kérdezték már, létezik-e ilyen, most már tudom mondani, hogy ez a könyv nagyjából a háromnegyedéig ezekkel a paraméterekkel rendelkezik. Én minden esetre nagyobb csavarra számítottam a végén, és nem egy ilyen „jaj, már Hanna” megoldásra, illetve azért érdekelt volna, konkrétan az egyik mellékszereplő, Adrienn pontosan miért is haragszik a mi főszereplőnkre, mert ez csak következtetésekből derül ki.

Egyébként, hogy az éremnek a másik oldalát is megmutassam nektek, tényleg olvasmányos és gördülékeny, mint ahogy azt fentebb is írtam, és legalább az első kötetben megismert szereplők jövőjét most végre megtudhatjuk. Az biztos, hogy engem érdekelt, kinek hogy alakult a sorsa, és ezt az utolsó fejezetben elolvashattam – volt is rácsodálkozás. Mindezek miatt ezt a könyvet leginkább a 18-22 éveseknek ajánlanám, akik egy kellemes délutáni olvasmányra vágynak, és nem egy nagy cselekményű könyvre. Egy hétvégi bekuckózásra, csajos olvasásra ugyanis megfelelő választás – persze nélkülözhetetlen az első kötet hozzá. Kicsit olyan, mintha egy naplót olvasna az ember, a szereplők akár létezhetnek is, és a történetvezetés is inkább a való élethez hasonlít.

Azoknak, akik olvasták az első részt, igazán kíváncsi leszek én is a véleményére.

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: A hétköznapokból kiragadott huszonévesek.
Borító: 9/10 Ez tetszett, ráadásul kemény kötésű.
Kinek ajánlom: A könnyed olvasmányra vágyó tízen-huszonéveseknek.
+ pont: Mert Budapesten játszódik, és olyan volt, mintha egy naplót olvasnék.
- pont: Mert a 287. oldalig nem igazán történik semmi, és mert túl sok volt a „töltelék” az igazi cselekményhez képest.