Blog Idegen
Valetta, Málta (fotós: Martinák Csaba)

Nemrég pont egy régi grafikus iskolatársam, Martinák Csaba Facebook adatlapját nézegettem, azon morfondírozva, milyen tehetséges ez a srác, és biztosan nem hanyagolta el úgy az alkotást, mint jómagam (bár mostanában a Nyírd ki ezt a naplót  könyvnek hála bennem is újra feléledt az alkotási láz). Amikor virtuális beszédbe elegyedtem Csabával egy grafikai verseny kapcsán, akkor tudtam meg, hogy nem is olyan régen Máltára költözött, és miközben faggattam, hogy hogy, s miként, úgy gondoltam, ez pont egy olyan cikk, amit mostanában írni szerettem volna.

Előszóban hadd mondjam el, hogy sajnos a grafikus is egy olyan szakma, ami Magyarországon horrorlejtőn indult el, irreális elvárásokat támasztanak a szakmabeliekkel szemben. A cégek a pénz- és munkaerőspórolás révén olyan komplex, szerteágazó tudást várnak el a munkavállalótól, amit (főleg ennyi idősen) szinte képtelenség teljesíteni. Az ember legyen ne csak grafikus, de lehetőleg fotós, programozó, marketinges, lehetőleg mindezt fiatalon, férfiként, és természetesen mindegyik iskoláról legyen papírja. Ez máris több milliós oktatási költség, és korántsem biztos, hogy megtérül, ugyanis mindemellett a hazai grafikusok nem keresnek valami sokat. A munkát sem kifejezetten mondanám változatosnak, nagyjából az arculat (logó, plakát, levélpapír stb.) vagy a weboldal tervezésben, esetleg szövegtördelésben ki is merül. Mivel arról már többször írtam nektek, hogy nem túl sok magyar könyv kerül a piacra (bár szerencsére egyre több), szinte egyáltalán nincs szükség illusztrátorokra, pedig személyes véleményem szerint az a szakma varázslatos kis zuga. A külföldi kötetekben már eleve vannak illusztrációk, így nincs valami sok lehetőség annak, aki nem csak a marketinggel teletűzdelt, kreatívölő szakmai oldal stábját akarja gazdagítani.

Ennyit erről, lássuk, Csaba miért és hogyan került ki Máltára és miért pont oda? :)

Először is neked is megköszönöm, hogy válaszolsz a kérdéseimre. Én általában a rajzaidat és műveidet szoktam nézegetni, a szakmai pályafutásod vagy életed alakulásával kapcsolatban azonban rendesen lemaradtam információ terén az utóbbi 6 évben. Jól látom, hogy Máltára költöztél?

Igen, már körülbelül fél éve vagyok a szigeten. Egy évig dolgoztam egy francia projekten, mint illusztrátor. Mondhatom, hogy szerencsém volt, mert jókor voltam jó helyen. Minden esetre jól jött ki a lépés, hogy rögtön az egyetem után tudtam azzal foglalkozni, amivel szerettem volna és sikerült egy kevés pénzt is összegyűjtenem. Januárban lejárt a szerződésem és Máltára igen olcsó volt akkor a jegy.

Egyáltalán hogy kerültél egy francia projektbe?

Az egyik ismerősöm rámírt Facebookon, hogy talált egy állást, ami tetszhet. Háttérrajzolót kerestek, vagyis az én dolgom az volt, hogy különböző helyszíneket kellett a figurák mögé rajzolnom a megfelelő beállításban.
Elküldtem a jelentkezésem és 5 perc múlva már Skype-oltam is, és kaptam a próbamunkát. Emlékszem, egy sötét hangulatú, dzsungeles képet kellett készítenem. 

Magyar, francia, vagy angol nyelven történt ez az egész?

Magyar kollegáim voltak, és a főnököm is magyar volt, aki Franciaországban él. Itthonról dolgoztam, és Skype-on tartottuk a kapcsolatot minden nap. Nagyon élveztem a munkát, rengeteget tanultam, de amikor januárban lejárt a megbízásom és azzal kellett szembesülnöm, milyen lehetőségeim vannak itthon grafikusként / illusztrátorként, úgy döntöttem, hogy külföldön próbálok szerencsét.

Blog Idegen
Éjjeli őrség; digitális (készítette: Martinák Csaba)

A legnagyobb problémám itthon az volt, hogy egy állás minimum 5 másikat is jelentett. Legyél jó grafikus, de közben webprogramozó is. Érts az online és offline marketinghez, és ha lehetséges, mindezt egy olyan fizetés mellett, amiből csak túlélni lehetséges, haladni nem.  Nem beszélve arról, hogy a 26 évesen nem a stagnálás a célom, hanem a tapasztalatszerzés és az előrejutás. De szerintem ezzel nem vagyok egyedül...     

Blog Idegen
Málta (fotós: Martinák Csaba)

Ezt nagyon is meg tudom érteni, én is átmentem ezen. Irreális a magyar elvárás a szakmában. De miért pont Málta? Volt ott valami vagy valaki, akire számíthatsz, vagy csak bele a vak világba? Esetleg reggel felkeltél ezzel az utazni akarok érzéssel, ráböktél a földgömbre és: „Nahát, Málta! Vigyázat, jövök!”?

Nem sokat tudtam az itteni helyzetről. Mikor megnéztem az itteni álláslehetőségeket, úgy tűnt, szép számmal akad olyan, ami megfelelő lehet. Emellett volt egy lakótársam, amikor a Keleti mellett laktam, egy lengyel srác. Éppen elegem volt mindenből, és sokat beszélgettem vele arról, hogy jó lenne elmenni valahová külföldre. Ő mesterdiplomával volt Customer Support, és mindketten elég rosszul kerestünk itthon, úgyhogy megbeszéltük, hogy együtt megyünk. Ha jól emlékszem, két napig gondolkodtunk, majd meg is vettük a jegyeket. 10 euro volt a jegy meg 20 euro a csomag fejenként, szóval azt mondtuk, ha el is bukjuk sem kár, legalább az esélyt megadtuk magunknak.

Málta a munkalehetőségek, a nyelv és a hasonló árak miatt jött a képbe, de igazából nem is tudom megmondani, hogy konkrétan miért. Talán tetszett a gondolat, hogy egy mediterrán szigeten élhetek; ma már másképp gondolom, hiányzik a városi nyüzsgés.

Most ketten bérlünk egy szobát két ággyal plusz fürdővel, nem egyszerű, de működik, és mindent meg lehet beszélni.

De akkor már miért nem Anglia? Az közelebb is van.

Mert itt pontosan ugyanolyan árak vannak, mint otthon. Albérletre 200 euró (65ezer forint), ételre 300 euro (90ezer forint) plusz 50 euro (15ezer) sport, és ha az ember nem csak a falat szeretné nézni hétvégenként, hanem beülne egy sörre valahová, szintén számolhat 50 eurót egy hónapra. Ami, ha azt nézem, hogy olyan 3000 forintra jön ki két napra, nem is tűnik soknak.  

Sajnos Angliában 3 hónapot sem éltem volna túl, 2000 euróval jöttem ki, és Angliában csak a bérlés lett volna havi 600 euro.

Értem, szóval elmentél a világ végére. Szállást hogy sikerült találni?

Szállást meglepően könnyű volt, az interneten intéztem az egészet. Van egy Facebook csoport magyaroknak, plusz egy Shared Flat Malta csoport, és szerencsém volt, mert egy magyar lány adta ki nekem a szobát. 200 eurót fizetek mindennel együtt, a bérlés, rezsi+internetért.  Kb. rögtön, ahogy megérkeztem a reptérről, mentem az albérletbe, szerencsére nem volt átverés. :D Mondjuk, az igaz, hogy eléggé eltévedtem, de ez új helyen megesik, sebaj. :)

Sikerült elhelyezkedned valamilyen területen, találtál munkát?

Sajnos nem igazán. Elindult a nyár, és a HR itt nem működik valami normálisan, tényleg. Voltam egy interjún, ami tök jó lett volna, de januárban jelentkeztem, és áprilisra értek el odáig, hogy felhívjanak... Most freelancer vagyok egy itteni cégnél, például most bannereket csinálok, de nagyon lassan megy minden, 4 napja dolgozom egy egynapos melón, mert mindig várnom kel a visszajelzésekre. Meglátjuk, mi sül ki belőle, de mivel itt nincs sok lehetőség, ezért most a váltást tervezem. A lengyel szobatársam mondjuk, utál itt lenni, nekem nagyon nincs bajom a hellyel, csak az zavar, hogy esélyem sincs bármit is találni, szóval ideje továbbállni.

Nem bántad meg, hogy kimentél? Sikerül ebből fenntartanod magad?

Megbánni nem bántam meg, mert sokat tanultam, és emberileg is fejlődtem. Eddig legalább húsz különböző nemzetiségű emberrel találkoztam és beszéltem, mindenki mesélt valamit az otthoniakról, és így már reálisabban látom a világot. Viszont az biztos, hogy nagyon alábecsüljük Budapestet és magunkat, magyarokat. Semmivel sem vagyunk hátrébb vagy kevésbé fontosabbak, mint más nemzetek. És ha a fizetés körülbelül a duplája lenne otthon, akkor Pest simán verné Párizst vagy Londont!

Viszont tény, hogy itt sem egyszerűbb, és a kerítés sincs kolbászból. Viszont ha választhatok, hogy hol legyek pincér, itt vagy otthon, inkább maradnék itt vagy keresek másik várost. Jelenleg Anglia vagy Varsó, amin gondolkodom. Amit itt megtanultam, hogy nem szabad várni; van egy pont, amíg érdemes maradni egy helyen, de utána lépni kell.

Blog Idegen
Japanese Garden; digitális (készítette: Martinák Csaba)

Grafikai területen képzeled el a továbbiakat?

Igen, szeretnék szakmában maradni, mert grafikusként, ha nem vagy naprakész, akkor nehéz lépést tartani a kollegákkal.  Félév - egy év kiesés rengeteget jelent. A napokban fogok pályázni állásokra Angliában, de London egyelőre nem cél, van máshol is munka.

Tervezed, hogy hazajössz még esetleg pár év múlva, vagy már külföldön szeretnél letelepedni és abban gondolkodsz?

Azt mondtam magamnak, hogy akkor megyek haza, ha egyben tudok venni egy lakást; felújítani, bebútorozni… Ha ki tudok fizetni egy jogosítványt plusz egy autót fenntartani. És lehet kutyám. :D Ha mindez teljesül, akkor megyek. :D És, ha tudok freelancerként vagy távmunkában dolgozni, hogy ne függjek az otthoni fizetésektől. Szerintem ez minimum 10 év.

Egyébként Málta nagyszerű hely, mármint szép, szinte festői. Otthagynád Lengyelországért vagy Angliáért? Ott nem igazán vannak rendes grafikus állások?

Máltán szerencse kell. Ha nem vagy jókor jó helyen, esélyed sincs. Nagyon zárt közösség, minden ember körbejár a cégeken belül.  Plusz előfordult, hogy azért nem küldték el már a próbamunkát sem, mert Kelet-Európából jöttem. A kedvenc kifogásom, hogy nekik olyan ember kell, aki érti a skandináv dizájnt. :O Ez számomra meglepő volt, sosem találkoztam ilyen fajta megkülönböztetéssel. De ez is benne van a pakliban, számolni kell vele

Tény, hogy van saját stílusuk, de azért ez szerintem eltanulható. :) Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre, és sok sikert kívánok, bármelyik országban is próbálj szerencsét.