Blog

Nemrég a molyon jött velem szembe a kérdés, hogy vajon manapság miért olvasnak, miért vesznek egyáltalán könyveket az emberek? Hiszen drága, és a világ nagy része nem is olvas. Mik vagyunk mi, ebben a rohanó világban, akik még élnek ennek a szenvedélynek? Megszállottak? Megfogalmaztam:

Lássuk csak. Egyrészt a könyvek látványa gyönyörű, otthonos. Ha majd egyszer végre eljutok a saját lakásig, vélhetően hamar otthonossá teszem a könyvek miatt és úgy érzem majd, hogy az az enyém. Másrészt ha szomorú vagyok, olvasok. Ha boldog vagyok, olvasok. Ha unatkozom, olvasok. Hát kábé mindig olvasok, és ritkán van olyan, hogy épp semmit nem, de akkor is csak két könyv között vagyok valószínűleg. Fantasztikus az ágyamból rájuk nézni (vagy a nappaliban). Megnyugtatják a lelkemet, főleg ahogy egy-egy gerincre pillantván felidéződik bennem az adott történet. És akkor leemelem, és átolvasom vagy átlapozom újra. Visszajön az ismerős érzés, az a kellemes borzongás az adott pl. kedvenc könyvekkel kapcsolatban. Csak a látványukra is. :D Elmosolyodom tőle. Vagy csak fekszem éjszaka, bambulok és elmélkedem a fontos dolgokról. És rájuk nézek. Mert az ember vigasztalódik velük, tanul belőlük, okosodik, tapasztalatot szerez, megél, átél. Érez. Empatikusabb lesz. Persze, szeretem én az e-bookot is (ha ez is a kérdés része), de ott látni, tapintani, szagolni. Mintha a részeim lennének. És míg a roszabbaktól megválok viszonylag könnyen, nagyon sokuk nagyon sokat jelent, mert átadtak nekem valamit. A lelkem apró darabkái. És ezzel valószínűleg minden molyka így van, amit a hétköznapi, olvasni nem tudó emberek sosem fognak megérteni és kimaradnak valami nagy csodából, és csak átrohan fölöttük az élet. 

BlogNem állnak meg felidézni egy idézetet, elgondolkodni pár fontos mondaton, szösszeneten. Nem ülnek tehetetlenül sóhajtva egy-egy könyv után és elmélázva az életükön. Sosem nézik kívülről a saját életüket mint mi, akik néha könyvszereplőnek képzeljük magunkat. Néha csak fekszünk, és rendezzük az életünket fejben, mintha valami regényhősök lennénk mi is. Tele vagyunk fantáziával és kreatív ötletekkel. A saját életünkön kívül millió párhuzamosat élünk a fejünkben vagy a könyvek által. A legjobb társaságot szolgáltatjuk magunknak, és kész vitafórumot vezénylünk le néha a buksinkban. Néha úgy érezzük, hogy egy-egy szereplő a legjobb barátunk, vagy, hogy valóban létezik. Kötődünk hozzájuk. 

Megvesszük a könyveket. Mert általuk világokat veszünk. Szuperképességeink vannak. Utazunk az időben és térben, amikorra és ahová csak szeretnénk. Nemet váltunk vagy épp idősödünk/visszafiatalodunk, bőrszínt váltunk, vagy akár fajt is. Mindig más bőrében vagyunk, és képesek vagyunk a négy fal közül teleportálni. :D A szókincsünk határtalan, és bármiről képesek vagyunk órákat beszélni. A képzeletünk olyan, mint egy monstrum, folyamatosan építjük, bővítjük. Megszállottak vagyunk. Egy-egy könyvért néha ránk jön a remegés, és mindig végtelennek tűnik a várólistánk.

Ez egy küldetés, amelynek sosem érünk a végére, de mi fáradhatatlanul törünk előre. Ez az életünk. :)

Blog