Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt Dráma

„Olyan jó lenne, ha visszamehetnénk az időben, és mondjuk, akkor leszoknál, ünnepélyesen, amikor én megszületek, 11 évvel ezelőtt, akkor szerintem egyáltalán nem itt lennénk most, én nem nyavalyognék miattad, te meg leszarnád az orvosokat. Mondjuk, így is leszarod őket, ezt le merem fogadni, még ha alszol is.”

Napjainkban sajnos elég hamar eljön az a pillanat egy ember életében, amikor megismerkedik a halállal; talán legelőször akkor, amikor gyermekként elveszti a nagyszüleit. Mindenki máshogy dolgozza fel, máshogy találkozik vele, máshogy éli meg vagy máshogy emlékszik, csak egy a biztos: ez elkerülhetetlen. Hartay Csaba prózája rendkívül egyedien mégis érzékletesen mutatja be, dolgozza fel ezt az élethelyzetet, mind a nagypapa, az unoka, a lány és a feleség szemszögébe kicsit bepillantást nyerve akár egy kulcslyukon át.

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt DrámaNagyapa és unoka barátsága a halál árnyékában

Hartay Csaba harmadik prózakötete egy érzékeny kisfiú szemszögéből láttatva, álmokkal és látomásokkal kevert emlékekből építi fel a nikotinfüggő családfő agóniatörténetét. Papa egyre nehezebben kap levegőt. És ebben a záródó világban, a krónikus tüdőbetegség erősödő fojtásában mind élesebben rajzolódik ki Papa és Olivér ragaszkodása az élethez, csökönyös ragaszkodásuk egymáshoz. A kortárs magyar próza ott a legmegrázóbb, ahol a mi életünket meséli el.

A Holtág egy mai vidéki család története, erős színekkel, csodaszép történetekkel, a szeretet és az elmúlás egymás elleni harcának gyermekien tiszta ábrázolásával.

Értékelés:

Magamtól tulajdonképpen nem választottam volna a könyvet, már csak a borítójáért sem (szerintem egy öreg, cigarettás kéz a háttérben egy horgászó gyerekkel sokkal jobb lett volna), valamint műfajáért sem, de aztán ajánlásra beleolvastam egy délután. Amikor hamarosan eljutottam a negyedéig, rájöttem, hogy ez valóban nem is olyan rossz könyv, és bár egyáltalán nem az én műfajom, érdekes, nem vontatott, és kicsit olyan, mintha én magam is egy öregember elbeszélését hallgattam volna a könyv olvasása alatt. Emlékeztetett a történet a saját nagyszüleimre, visszaemlékeztem, velük hogy volt, mi, hogy történt, felidézett néhány kellemes (és kellemetlen) emléket, régi leveleken és meséken át visszarepített az időben. Mindazonáltal olyan (rejtett) tanulságokat is tartalmaz, amelyeket egy értő olvasó szívesen elraktároz magában. Érdekes, hogy ami leginkább tetszett benne és mégis egyszerre riasztott meg az a dohányzással kapcsolatos dolog. Persze, hogy "tetszett", mert én magam sem dohányzom és örülök, hogy ennek káros hatásaira egy könyv is felhívja a figyelmet, ugyanakkor riaszt, és rémiszt is a könyv, hiszen nekem is nagyon sok ismerősöm, rokonom dohányzik, és azt hiszem, egy kicsit mindannyian olyanok vagyunk felnőtt létünkre is, mint a tizenegy éves Olivér, a kötet főszereplője. Néha jobban a dolgok mélyére látunk, mint akarjuk, vagy mint ahogy az egészséges lenne, félünk felismerni az igazat, a tényeket, inkább elkendőzzük azokat, vagy bemagyarázzuk magunknak, hogy az nem is úgy van, az nem is lényeges, ez biztos nem így fog történni.

Tetszett, hogy Olivér szemén át kicsit megint gyerekszemszögből láthattam a dolgokat, kicsit kuszán, furcsán, érthetetlenül, de talán sokkal lojálisabban, mint a felnőttek. Nem mondom, hogy ez egy felemelő olvasmány, valaki szerint kissé depresszív, de én inkább úgy mondanám, hogy elgondolkodtató. Egy agyat megdolgoztató olvasmányra vágyó felnőtt embernek, nyugodt hétvégéin kedvére lehet, és az mindenképpen elmondható, hogy valamivel gazdagítja az embert. Ha mással nem is, tanulságokkal, nosztalgiával, emlékekkel, megrovással, figyelmeztetéssel, óva intéssel. Nem tudom, hogy egy dohányos ennek a könyvnek a hatására abbahagyná-e káros szenvedélyének űzését, de valószínűleg, ahogy a "nagypapa" esetében is történik, ezeket a láncdohányos embereket már semmi nem győzheti meg arról, hogy ideje lenne abbahagyni. Szomorú valóságábrázolás némi nosztalgikus felhanggal és burkolt kritikával.

Magyar 4 Könyvajánló Felnőtt Dráma

Pontozás:

Egyedi besorolásom: 4. Egész jó, tetszett
Karakterek: 9/10 – Talán nincs is bennük semmi fikció. A hétköznapokból kiragadott személyek.
Borító: 7/10 – Nem is tudom. Szép ez az őszi kép, de én inkább valami ehhez jobban illőt választottam volna, például egy dohányzó, öreg kezet a borítón, horgászó unokával a háttérben. Azt hiszem, akkor az emberek jobban fel is figyelnének rá.
Kinek ajánlom: A próza vagy úgy általában az igaz (vagy igaz is lehetne) történet kedvelőinek, amiben nincsen semmi varázslatos vagy kalandos. Szimplán csak a tények vagy az érzelmek.
+ pont: Mert egy olyan témát dolgoz fel, amely mindenkivel megtörtént már, a nagyszülők halálát, és azért is plusz pont, mert a dohányzás ellen „kampányol”.
 - pont: Néhol túl kuszára sikeredtek az álmok leírásai – számomra.