(2009.05.31)

Nap nap után játsszuk az életet

Mindig máshol és mindig máshogyan

Ketten állítjuk fel a díszletet

Néha éberen néha álmosan

Városról városra határ nélkül

Így él s így élnék én is ővele

Álmodunk most s felébredünk végül

Nézzük ez Párizs legszebb főtere

S bár igencsak furcsa így az élet

Más út is lett volna de nincs tovább

Elvész születik még egy elmélet

Néha édesebb néha mostohább

S ha fáj még élni lehet nehezebb

Kalandra vágy művész-szabad lelkünk

Nem számít szép –e vagy lehet –e szebb

Ha pár lopott pillanatra leltünk

S ketten állítjuk fel a díszletet

Néha éberen néha álmosan

Nap nap után játsszuk az életet

Mindig máshol és mindig máshogyan