Facebook Twitter Addthis

Modern Rap

(2011.04.20)

Fogalmad sincs mit érzek  most

mész csak a fejed után

kiöltözve jóképűen

én meg nézek bután

fogalmam sincs néha ki vagy

én már nem ilyennek látlak

este csak ha hazaérsz

mikor éhes vagy és fáradt

én csak ilyennek látlak

nem kérdezem kivel mész

csak állok bosszankodva

nem kérdezem hová  mész

csak esem darabokra…

Fogalmam sincs mit tehetnék

mintha mást szeretnénk

más lát minket szépnek jónak

itthon süllyed már a csónak

némán ülünk este

neked biztos szebb napod volt

velem most se történt semmi

az enyém élményhézagos volt…

jól érezted magad

más is biztos veled

elhiszem hogy fáradt vagy

jó most itthon neked

de bárcsak én is úgy látnálak

mi csak másoknak lehetsz

éppen úgy mint régen voltál

erről te tehetsz

Másnak jut a szép belőled

én csak árnyékodat kapom

velem ma se történt semmi

volt még egy üres napom

felesleges terhek nyomják

gyenge vállaimat

egymás után némán teszem

fájós lábaimat

nem tudom még mi lesz

isten nem ad válaszokat

nem te bántasz édesem

isten a családomat

és én dühös vagyok rá

nem tudom még mi lesz

elvesztem valahová

nincs is aki megtaláljon

így válok kőhalommá

elmehetnék de

nem tudom már hová

istenem elvesztem

elvesztem valahová…

0 Tovább

Nem hallja senki

(2011.04.19)

Édesem, hiába próbálom

elmondani, hogy néha órákon

át miért ülök egymagam,

mikor úgysem hallja senki

sem egy szavam…

s miért nem hallja senki,

egyetlen segélykérő szavam,

s miért is ülök egymagam…

Édesem, árnyékodban érzem

gyenge, női, képtelen magam,

üvegfalak mögül csak nézem-nézem,

a Te életed, s hátha meghallod szavam:

Ne hagyj az üveg mögött, drágám!

Vigyél magaddal, vagy majd én megyek

Ne hagyj üveg mögött, drágám,

vagy légy te is mögötte, ne legyek

egyedül…

egyedül…

Édesem, hiába próbálom

elmondani, ritka esti órákon

néha, magányos vagyok…

néha marcangolva az üvegfalat

magamban csak törött,

 fájó szilánkokat hagyok…

Tavasz van, Édes, szerelemre vágyom,

elcserélném néma fogságom…

Ehelyett megint csak itt ülök egymagam,

leírom, mert úgysem hallja

senki sem szavam…

csak ülök, ülök, rád várva, némán…

egymagam.

0 Tovább

Két megöregedett lélek és a vacsora

(2010.12.11)

Nem, nem teszek már semmit,

meg sem moccanok, mert idegesít.

Azt mondod,

nekem minden rossz amit teszel…

én azt mondom,

neked minden rossz amit teszek.

Egyenlő vagyok a semmivel,

semmit nem teszek,

várok rád egész életemben,

semmit sem teszek….

A várakozás szobra vagyok,

néma utánzata annak, ami voltam…

Te ezt sosem fogod megérteni,

egy kőbe vagyok beépítve holtan.

És nem, nem tudok neked segíteni,

pedig jó lenne, ha el tudnánk egymással hitetni

hogy jobb is lesz ez még…

Nem válhatok miattad egy szürke senkivé,

nem válhat az önérdek életemben semmivé…

Sosem vetem a szemedre,

sosem veted a szememre…

Talán rosszul választottunk,

talán rosszul választottunk…

Nem, nem teszek már semmit,

meg sem moccanok, mert idegesít.

Azt mondod,

nekem minden rossz amit teszel…

én azt mondom,

neked minden rossz amit teszek.

Egyenlő vagyok a semmivel,

semmit nem teszek,

várok rád egész életemben,

semmit sem teszek….

Neked egy édes háziasszony kéne,

itthon vár, nincs saját élete, nem is kérne

többet tőled, este hozzá érj haza,

nem is adna többet neked, otthon vár haza…

Elég lenne belőled neki az éjféli vacsora,

hajnalban ha otthagynád, nem bánkódna,

nem lenne köztetek semmilyen érzelem-csoda,

két megöregedett lélek és a vacsora…

Azt mondod, már csak két hét,

a hajtás véget ér.

Én úgy hallom, két év,

hiszen úgyis utolér.

Nem, nem teszek már semmit,

meg sem moccanok, mert idegesít.

Azt mondod,

nekem minden rossz amit teszel…

én azt mondom,

neked minden rossz amit teszek.

Egyenlő vagyok a semmivel,

semmit nem teszek,

várok rád egész életemben,

semmit sem teszek….

Néha megvigasztalhatnál, ha sírok,

nem kell ezért haragudnod rám…

néha megölelhetnél, ha sírok,

vagy legalább csak kedvesen nézzél rám…

Nem kérhetek tőled semmit,

szerinted az csak erőltetés lenne.

Nem adhatok neked semmit,

talán ha kedved lelnéd benne.

Nem tudom, hogyan segítsek neked,

De észrevehetnéd, hogy

nekem is segítség kellene…

Nem tudom, hogyan segítsek neked,

De észrevehetnéd, hogy

nekem is segítség kellene…

0 Tovább

Csak egy villanás

(2010.12.05)

Csak egy mosolyodba kerül,

hogy szeresselek igazán.

Hideg téli estéken összebújni

szívünk puha matracán.

Csak egy pillantásba kerül,

hogy szeresselek igazán,

meleg, biztonságos ölelés

egy hideg téli éjszakán…

Csak egy gondolat,

csak egy pillanat,

egy pillantás,

egy reggeli ébredés,

egy áldott pirkadat…

az élet csak

egy villanás.

Csak egy érintésbe kerül,

hogy szeresselek gondosan,

csak egy gondolatod legyek,

a legfontosabb – pontosan.

Csak a szerelmedbe kerül,

hogy szeresselek igazán,

hideg téli estéken összebújni

szívünk puha matracán…

Csak egy gondolat,

csak egy pillanat,

egy pillantás,

egy reggeli ébredés,

egy áldott pirkadat…

az élet csak

egy villanás.

0 Tovább

Lángvirág

(2010.12.05)

Legyen színpad az életed,

Kedvesem, ha akarod.

Előttem, ha titkaidat

El nem feded, takarod.

Legyen színház a mindened,

Játék, talán hazugság.

De előttem szíved legyen

A magzat-meztelen igazság!

S e színházban,

Kedvesem,

Csak miattam gyúljon lángra

a néma világ!

E színházban,

Kedvesem,

Csak miattam égjen minden szín,

mint a lángvirág!

Maszkos életedben

Csak én ismerjem meg

Kedves arcod vonalát!

Én görgessem arrébb szívedben

minden jelenetnek

függöny-vonatát!

S, ha csak egy röpke percre

Talán elfelejtenél,

Minden szót és színt

Néma dühvel fújjon el a szél!

Szóval…

Legyen színház az életed,

Kedvesem, ha akarod.

Előttem, míg igaz voltod

El nem rejted, takarod.

Szeretsz, míg igazán,

Mint múzsádat, s egyetlent,

Szeress még igazán,

Mint életed, egyetlent!

0 Tovább

Összefont életszál

(2010.11.13)

Két összefont életszál.

Egymáshoz simul néha,

s olykor kegyetlen’ szétvál’...

Két összefont életszál.

Néha szét kell bontani,

néha magától kezd bomlani.

Néha sikerül újra összefonni,

néha elkezd a kéz akadni…

A miénk…

Hiába fonom össze, mindig szétszakad…

avagy…

Összefonom mindig, hiába szakad?

Mért nem lehet két életszál

egy anyag?

0 Tovább

Minden, minden

(2010.08.04)

Minden csepp eső közelebb hoz hozzád.

Minden napsugár közelebb űz.

Minden mosoly elárul, s rám minden szavad

épp úgy hat, mint a tűz….

Miden álom csak érted születik.

Minden szó csak miattad érthető.

Minden érzés érted kel életre, s minden jó

csak miattad félthető…

S minden lélek, minden ígéret,

minden szál és minden élet

ami az enyém,

minden miattad az enyém.

0 Tovább

Ha volna még

(2010.05.28)

Ha volna még egy szavam,

utolsó amíg élek,

Hozzád intézném azt…

Ha volna még egy lélegzet,

de csak egyetlen egy a világon,

Neked adnám…

Ha volna még egy életem

Nem kérném, csak

ha Veled élhetem…

Ha volna még egy

falás kenyerem,

Neked adnám, Kedvesem.

S ha volna még egy szívem,

azt is Neked adnám örökbe.

Így, ha megfosztanának tőled

nem lenne többé

egy árva szavam se,

nem lenne többé lélegzetem…

Ha megfosztanának tőled,

Nem lenne életem,

kenyerem, s nem lenne

szívem sem.

0 Tovább

Hogyan mondjam el

(2010.04.15)

Hogyan mondjam el neked,

mennyire hiányzik a tegnap?

a rózsaszínbe öltött hibátlanság,

az előre gondolt pillanatok,

a borzongás, a fájó nélküled-napok.

az órákig készülődés, a pillanatnyi vágy,

a „soha nem tudom, mi lesz”, a vetetlen ágy…

az érintésedtől pirulás, a boldogság-könnyek,

amik éjszaka némán a szemembe szöknek.

Mennyire hiányzik a tegnap este,

a hajnal, a nap fényjátéka a testen…

Hogy mindenről te juss eszembe,

kezedet remegve vegyem kezembe,

hibátlan legyek és te is tökéletes,

szerelmünk forró legyen, sosem föltételes…

Hogyan mondjam el neked,

mennyire hiányzik a holnap?

Hogy valami más legyen, mint ma volt,

valami ismeretlen, valami „soha ilyen nem volt”,

valami soha nem kóstolt…

A szenvedélyes tisztaság,

Mennyire hiányzik

Mennyire hiányzik

0 Tovább

Kéz a kézben

(2010.01.21)

Kéz a kézben, gyengédségben,

Közelben és messzeségben.

Zúzó, őrlő szerelemben,

Gyengéd és lágy érzelemben.

Féltik, óvják minden percben

Egymást immár kéz a kézben.

Talán csak egy múló percre,

Talán sok-sok évezredre.

Kéz a kézben, gyengédségben,

Közelben és messzeségben.

Zúzó, őrlő szerelemben,

Gyengéd és lágy érzelemben.

0 Tovább

Csóknyi misebor

(2010.01.21)

Párnák közt. Talán az ég alatt.

Vagy az égben fent veled...

Már csak egy érzés maradt:

Szeretlek!

Úgy, ahogy ember nem ismer...

Ahogy élni szeretek.

Ahogy egy tipegő először

Igazán a világra nevet.

Szeretlek, mint szó a betűt.

Mint a lélegzetet.

Akarlak, mint haldokló akarja

Az utolsó kenetet.

A föld alatt. Lángolva

Te vagy az egyetlen gondolatom.

Letörlöm a könnyeinket.

Egymásba forr létünkből az atom.

Boldog veled odalenn is. Mindig.

A lelkünk összeforrt.

Kéz a kézben kapunk még Tőle

Egy csóknyi misebort...

Megbocsáttatik.

Kettőnk bűne... az Én bűnöm

A szerelemből fakad.

De ahol vád, ott megértés is akad.

Féltékeny vagyok az egész világra.

Ha csak rád téved

Az égnek kék szeme világa.

Csak mert szeretlek téged...

0 Tovább

Egy gondolat

(2010.01.20)

Képes lenni így szeretni,

Hévből, dühből kovácsolt ágyban ölelni,

Utánad sírni, könnyezni,

Vágyva, csókolva szögezni

Érted égő lángtestemhez.

Talán lehetetlen...

0 Tovább

Vágyketrec

(2010.01.19)

Dionüszosz adta kéj-csepp,

Múzsa bor-nedű.

Nem félmámor okozta hév ez,

S nem is indulatszerű.

Ajkamon a vágy. Ég.

Mint amazonban az erő.

De puszta kívánság. S lágy még.

De isten-módra felemelő.

Kincsem darabja mind tiéd.

Csak az a Rubin ég még egyre.

S téged a rubin-vágytól meg mi véd?

Várj még! Szeress, s elég leszel e kegyre.

Gyújtsd fel az elmém ostromló eget!

Szánj rám még egy percet!

Még nem adtam neked eleget...

Bár úgyis kedvedre csukod-nyitod

Bennem ezt a vágyketrecet.

0 Tovább

Teérted még...

(2009.10.15)

Teérted még… változnom kell.

Feledni mindent.

Szeretni mindent

úgy, ahogy egy szombat hajnalon

szeretlek Téged.

S hogy’ vágyom ébrenléted!

Teérted még… vidáman kell

gondoljak másra.

Mosogatásra.

S úgy, ahogy egy szombat éjszaka

szeretlek Téged,

boldognak lenni Érted.

Teérted még… kacéran kell

nő legyek este.

Szeretőd teste

úgy, ahogy én magamhoz húzlak

ne legyen elég!

Égjen szenvedélyed még!

Teérted még… kacagva kell

lány legyek olykor

édes mosolytól.

S úgy, ahogy oly pajkosan nézlek,

ne legyen elég!

Hadd töltsek kis mosolyt beléd!

0 Tovább

Viasz versek

(2009.10.02)

Ehh, mire jó? Hasztalan vigasz.

Asztalra folyik a gyertyaviasz.

Gyűlnek a cseppek, befonnak engem,

 bánt most égő viasztestem…

Tudatbeli fájdalom, már sok…

Ha nyugvást adhatnának havasok!

Kínlódni így most jó

neked talán, nekem fájó.

Egyetlen voltam, tucat leszek.

Sebzett viasztestben elveszek

a nagyvárosi éjszakában.

Életem falának megyek vaktában.

Eltévedtem. Tudatbeli valóság,

fáj mégis a hasonlóság.

Nem tudlak idehívni, kötve kezem,

s viaszkorlát övezi életem.

Emlékszel még akkor rám?

Én voltam az a lány,

Viasz nélküli talány.

Adj még hitet! Istenben vagy benned!

Hol vagy, mikor itt kellene lenned?

A homlokomra írom, mit mondanék.

Ha volna még rá szó, ha volna még…

Adj több erőt! Kevés vagyok még,

néha az élet is mint gyertya ég.

Éget, gyerek vagyok, félek,

Hogyan jutok haza??? Félek!!!

Keresd meg azt a lányt,

aki biztonságnak vélte a magányt!

Keresd meg még egyszer,

Valahol magányfélő viasztesttel

Szívja magába az illatod.

Fél, hogy napokra megint itt hagyod.

Lehet félig szeretni téged?

Szerelmem felőrli viaszmentes éned.

Emlékszel még akkor rám?

Én voltam az a lány,

Viasz nélküli talány.

Félember vagyok. Félek

a sötétben szörnyeket vélek.

Elbújok a szekrényben,

s vak vagyok a nappali fényben.

Tapogatózom. Ismeretlen minden.

Nincs egy ember, ki segítsen.

Zajos az élet, de téged nem hallak,

megbénít a viasz, nem hallak…

Homlokomra írtam, mi bánt,

ismered te is ezt a magányt.

S mért ne gondolnék rád?

Felőröl a tehetetlen vak-vád.

Gyógyítsd meg viasztestem!!!

Adj egy lámpát, ha elestem,

hátha újra látok… reményt

amíg érzem a szenvedélyt…

S én leszek az a lány,

ha emlékszel még rám,

viasz nélküli talány,

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Phyllis T. Smith . Én, ​Livia
Jeff VanderMeer - Borne
Simon X. Rost - Aki ​sosem alszik
Miranda Kenneally - Becsavart ​szerelem
Cookie O'Gorman - Kamuzások, ​kavarások
Ben H. Winters - Földalatti ​Légitársaság
Samantha King - A ​döntés
Phyllis T. Smith - A ​Palatinus-domb lányai
Chuch Wending - Halálmadarak
Ryan Gattis - Közel ​a tűzhöz
Anthony Ryan - Hollóárnyék-trilógia (1-3.)
Josh Malerman - Ház ​a tó mélyén
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Lucinda Riley - Viharnővér
Christopher Moore - Mocskos ​meló
Christopher Moore - Lestrapált ​lelkek (Nagy Kaszás 2.)
Haász János - Felnőtteknek ​nem
Brittainy C. Cherry - Lebegés (Az vagy nekem 1.)
Brittainy C. Cherry - Tűzeső (Az vagy nekem 2.)
Lauren Groff - Vágy ​és végzet
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.