Facebook Twitter Addthis

Bérelt zsoldos

(2010.12.05)

Menetelek a sorban,

Bérelt zsoldos vagyok.

Fegyvert nem adnak a kezembe,

Mert még gyerek vagyok.

Előttem egy öreg lépked,

Fogalma sincs, ki ő.

Mögöttem egy agyatlan

Szülemény, egy fiatal nő…

A képet, amiben állok

Talán Van Gogh festette.

A katona mellettem

Fél szemét elvesztette.

Nincs a lábamon cipő,

Szúr a meztelen igazság.

Szaggatott vonalakban

Sem tör rám a boldogság.

Az öreget kérdezem,

Mért kék minden, ha én

Sárgán virítok a képből?

Persze nem tudja a vén…

Van Gogh meghalt,

Én élek…

Értelme nincs ennek

A morbid képnek.

Értelme nincs a versnek.

Nincs az életnek.

Nincs az a rend, amit

J.A. akart, de mindenki tévedhet.

Menetelek a sorban,

Bérelt zsoldos vagyok.

Fegyvert nem adnak a kezembe,

Mert még gyerek vagyok.

Nincs jobb helyen az

A katona kezében sem.

Őt az állam béreli és vak,

Nem tudna még mellé lőni sem.

0 Tovább

Megint egy

(2009.08.27)

Zöld a függöny

ragad a fény a falra

az élet nem hagy magamra

művész lennék vagy mifene

csúf utánzat léha volt

a felnőtt létbe hajolt

napsütötte utcán ahogyan

szenzáció árad a lét

habzsolnám vagy a felét

kukacos és kiköpöm a magját

világgá mentem pá te kamasz

nem kell ide minek panasz

sohase volt nincs hiányzik?

ébreszt az óra mindegy

még egy nap megint egy

0 Tovább

Művészfájdalom

(2009.06.19)

Nem vagyok szomorú, csak alkotok és sírok,

Érzékeny a lelkem, ha festek, vagy ha írok.

Nem érzek fájdalmat, vagy az nem az enyém,

De, hogy vigasztalsz, így oly boldog vagyok én!

0 Tovább

Tudás bolondja

(2009.06.19)

Betű, szó, mondat, száz és ezer,

Megérteni mind alig érkezel.

Jelentés, szövevény, talán csoda,

Mennyi varázslat férhet vajh’ oda!

S én mindet ismerni, érteni akarom,

Minden betű s szó szellemi hatalom…

Legyen magasabb a torony, tudás tornya,

Többet ér a szellem, mint bármi’ tivornya!

Könyveket akarok milliót vagy többet,

Nem is kérek mást, mindig csak könyvet!

Nem érted? Bolond vagyok, tudás bolondja,

Kinek csak ez lehet művész-lelke gondja.

Könyvillat, könyvháló, könyvek szülte élet,

Legyek én is könyv majd, ha már nem élek…

0 Tovább

Absztrakt

(2009.04.21)

Kallódnak itt-ott a betűk,

Elvesztek tegnap a számok.

Fejemből állnak ki a tűk,

Tudást nem, kérdést kaszálok.

Három szemem van, nem látok,

Így festek én a vászonra.

Rettentőt sosem sajnálok,

Hagyjatok teret számomra!

És nem kérek érdemjegyet,

Életvásznam tán a magány.

Odanyomok még egy legyet,

Ketten vagyunk, ő meg a lány.

Szépen mutat a sarokban,

Bárcsak én festettem volna!

Zizeg a festett marokban,

Mintha vonat zakatolna.

Ketten vagyunk, én meg a légy,

De mindegy, számok nincsenek.

Legyek hát légy és te is légy,

Csak tartsd meg jól a kincsemet!

A vászonról zümmögök,

Lám, hangom az még így maradt.

És őrült módon hümmögök,

Az eszem már rég elszaladt.

0 Tovább

Játszani

(2009.03.29)

Egy hang, aztán még egy. Zongora.

Én játszok és velem forog a

Világ. Persze ezt csak képzelem,

De közben darabokra esem,

Amíg csak ezt a lágy dallamot

Tudom játszani.

Szeretnék a billentyűkre csapni!

Vad és őrült ritmusban

Kottát nem ismerve játszani!

Kit érdekel, van –e értelme?

Kit érdekel, rímel –e most a vers?

Adj nekem egy dobot,

Kevés a zongora!

Adj nekem minden hangszert!

Meg akarok tanulni szabályok nélkül

Játszani…

0 Tovább

A fehér fal

(2009.02.19)

Fehér… Az a gyötrőn perzselő, kínzó fehér.

Miért nem lehetek egyszerű egérszürke én?

S miért bennem olvad össze színek bántó fénye?

Vagy miért nem borul a Föld is fehérségbe?

S mert más vagyok, mint ti, vagy talán csak úgy hiszem,

Hátamon fehér keresztem egyedül viszem.

De nem akarok Én lenni, gyűlölöm magam…

S nem akarok fehér lenni mindig egymagam.

Szeretnék kevésbé érezni, úgy, mint mások…

Művész sem én akartam lenni, nem halljátok?

Nem… Ó, mily bolond vagyok, kinek is beszélek?

Egy falnak köztünk… Vagy a néma szürkeségnek.

Próbáltam én eldobni tollat és ecsetet.

De hisz csak ezt jelentem én, semmi egyebet…

S mert nem dobhatom el soha azt, mi lényegem,

Csak a fehér faltól kérem, feleljen nekem…

0 Tovább

Megírták

(2008.10.07)

Megírták előttem már sokan,

Aki költő, mit tegyen;

Azt mondták, írjon okosan,

A hazáért szenvedjen,

Költőé legyen millióknak szava,

Írjon meg tán mindent,

Mi Népnek akarata,

Kérje Ő az Istent,

Végre már szánja meg

Vétkes gyermekeit,

Vagy épp, ha a tömeg

Nem használja szemeit,

A költő Maga lásson

Vak társai helyett,

Maga próbáljon

Szólalni meg,

Amikor síri csönd honol,

Szót Senki nem emel,

Ő legyen, aki szóból

Kardot fon, mégsem érdemel

Többet tán a senki fiánál,

Mégis tennie kell,

S többnek lennie szolgánál,

Mégis szolgálnia kötelességgel.

Aki költő, írjon lankadatlanul,

Előttem azt mondták,

Ne magáról, oly óvatlanul

De Hazáról inkább

Életről, emberről, Istenről

Kell, hogy írjon,

Egyszóval mindenről

Kell, Ő, hogy bírjon

Alkotni, különben ne legyen

Mihaszna költő,

Különben ne legyen

Tollvesztegető.

De csöndben azt mondom én,

Mindegyik úgy kezdi

A költészet tengerén,

Előbb önmagát fejezi ki,

S előbb önmagáról ír,

S csak aztán néz fel

Lapjaiból, ha bír,

S csak aztán kezdi el

Írni azt az igazán fontosat,

Amit kell neki,

Amit előttem elmondott

Tudod, már majdnem mindenki.

0 Tovább

Itt is, ott is

(2008.10.04)

Erős és lágy vonalak,

Árnyékok és fények.

Itt is, ott is játszanak,

S közben mesélnek.

Elválnak, találkoznak,

Sírnak és nevetnek.

Itt is, ott is látszanak,

Utálnak, szeretnek.

Örülnek, szomorkodnak,

Lassítanak és sietnek.

Itt is, ott is látszanak,

Tesznek vagy henyélnek.

Lágy és erős vonalak,

Fények és árnyékok.

Itt is, ott is játszanak,

Kisfiúk, kislányok.

0 Tovább

Mindig visszatérnek

(2008.10.04)

Mindenki dolgozik, egyedül vagyok.

Szürke az ég, itthon maradok.

Máskor rég az utcákat szelem,

Rímek mondatát keresem.

De látod, mégsem unatkozom,

Mondatok hálóját fonom.

Egyszerűen nehéz abbahagyni,

Nem lehet a szálakat elvarrni.

Hogy meddig tart ez? Nem tudom.

Talán holnapra meg is unom.

Aztán lehet, hogy egy-két hónapig

Nem is írok, vagy talán csak alig.

Néha azt hiszem, többé nem írok,

De csöndben lenni nem soká’ bírok.

Tudod, mindig, mindig visszatérek,

Aztán másról, máshogy regélek.

0 Tovább

Életre kel

(2008.10.01)

Ülök egy párnán, s a világtól

Egy függöny választ el.

Maszatos vagyok a tintától,

Ahogy egy versem életre kel.

Füstölő illata olvad egybe

A forró tea ízével,

S belekábulok a furcsa elegybe,

Ahogy eggyé válik versem rímével. 

0 Tovább

Nem írok

(2008.10.01.)

Már nem írok álmokról, nem létező világokról,

Nem írok képzeletbeli, nagy várakról,

Melyek megrendíthetetlenek.

Már nem írok sötétről, vérről, vagy halálról,

Nem írok sem tűzről, sem sátánról,

Melyek fölöslegesek.

Inkább írok emberekről,

Rólad, vagy a természetről,

Melyek elengedhetetlenek.

0 Tovább

Csak egy művész

(2008.09.30.)

Csak egy művész vagyok,

Aki költ és rajzol is egyben.

Csak egy művész vagyok,

Ki sosem áll egyhelyben.

0 Tovább

E képek részeként

(2008.07.25)

Csak azt a száradt festékszagot érzem,

Ahogy lassan szétterjeng a szobában.

S csak a rendetlen ceruzákat nézem,

Hogy szunnyadnak a láthatatlan ágyban.

Csak a gyér lámpafény éri e képet,

Mi nekem majdhogy' mindennél kedvesebb.

Nem látok, s nem is láttam még ily szépet,

Mi önmagában a többnél is teljesebb.

Talán egy kép, ha érhet a nyomába,

Egy mások által meg nem értett világ.

Pedig csak pár könyv kell az alkotásba,

Toll, papír, szív s a saját fantáziád.

S én bármikor, ha e két képre nézek,

Igazán létezni talán megszűnök.

Óh, én is e képek részeként élek,

S pedig innen úgy fest, boldognak tűnök.

0 Tovább

Az én világom

(2007.10.16)

Nézd, itt vagyok megihletve, de szavak nélkül,

De mire vagyok teremtve, mit teszek végül:

Kis világom nem feledve talán megállok,

Hol szavakat elmerengve már nem találok.

Ó, most táncolni szeretnék, de még nem lehet,

Az emberek nem értenék meg a lelkemet.

S ha ettől még nem is félnék, mégis maradok,

Mert a láthatatlan térkép szerint haladok.

S a szavak szálldosnak mégis, versem így szövöm,

Még ha a csúf rideg tél is hamar beköszön.

Mert az én világom félig csak a valóság,

Mellette álomkép rémlik, ott az igazság.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Gregg Hurwitz - A ​Seholember (Orphan X 2.)
Jodi Picoult - Egyszerű igazság
Jodi Picoult - Házirend
Charles Martin - Hosszú az út
Shrabani Basu - Viktória ​és Abdul
Thomas Cullinan - Csábítás
Dan Wells - Nincs vesztenivalód
Dan Wells - Szellemváros
Sylvain Neuvel - Ébredő ​istenek
T. S. Thomas Eldorádó királya
Cecelia Ahern - A Tökéletes
Keri Smith - Több ​mint egy könyv
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.) R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)
Fábián Janka - Az angyalos ház és más történetek
Paulo Coelho - Az ​Ötödik Hegy


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA

Legfrissebb bejegyzések

NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.