Facebook Twitter Addthis

Az én világom

(2007.10.16)

Nézd, itt vagyok megihletve, de szavak nélkül,

De mire vagyok teremtve, mit teszek végül:

Kis világom nem feledve talán megállok,

Hol szavakat elmerengve már nem találok.

Ó, most táncolni szeretnék, de még nem lehet,

Az emberek nem értenék meg a lelkemet.

S ha ettől még nem is félnék, mégis maradok,

Mert a láthatatlan térkép szerint haladok.

S a szavak szálldosnak mégis, versem így szövöm,

Még ha a csúf rideg tél is hamar beköszön.

Mert az én világom félig csak a valóság,

Mellette álomkép rémlik, ott az igazság.

0 Tovább

Magányvágy

(2009.06.19.)

Ne keressetek! Eltűnök innen is a vonattal

Egy nyugodt magányra vágyó gondolattal,

S elsuhanok messze földre,

Talán egy hétre, talán örökre.

Idegeim, mint roppant inak feszülnek, de elég!

Baj van, ha az utolsó szál is majd elég.

Így újra kérem, ne tovább!

Egy szó, s utazom is már odább.

Hisz sas-lelkem kalandra vágy mindig újra,

Nem vágyom kínzó idegsúlyra.

Csönd, néma csönd legyen!

Hadd pihenjek a hűs magányhegyen!

S ha szó kell, kérek, kitől várom

A léleknyugalmat, ha megtalálom.

S akkor újra visszatérek,

Ha szót kérek, ha szót kérek…

0 Tovább

Magányosság vitéze

(2008.10.04.)

Magányosság vitéze,

Ismeretlen költő.

Idegen városba, ha térsz,

Nincsen köszöntő.

Vonalak, szavak mestere,

Ismeretlen festő,

Idegen városba, ha térsz,

Nincsen köszöntő.

Magányosság vitéze,

Elég furcsa ember.

Nem köszönt az éjszaka,

Nem köszönt a reggel.

Vonalak, szavak mestere,

Senki nincs, ki kedvel.

Nem köszönt az éjszaka,

Nem köszönt a reggel.

Magányosság vitéze,

Névtelen művész.

Ne riasszon víz sem,

Ne riasszon tűzvész!

Vonalak, szavak mestere,

Ceruzás, kis bűvész,

Ne riasszon víz sem,

Ne riasszon tűzvész!

Magányosság vitéze,

Érzékeny, kis lélek.

Ne riasszanak meg

Messzi határszélek!

Vonalak, szavak mestere,

Kicsi művészlélek,

Ne riasszanak meg

Messzi határszélek!

0 Tovább

Egyedül

(2006.10.08.)

Egyedül ülök a sötétben otthon,

Egyedül megyek keresztül a holtponton,

Egyedül kelek minden reggel,

Egyedül a magány érzésével.

Egyedül merengek a távolba,

Egyedül fekszem Rá gondolva.

Egyedül sírok reménykedve,

Egyedül szomjazva szerelmére,

Egyedül megyek a végtelenbe,

Egyedül az ismeretlenbe.

Egyedül mondd mit ér az élet?

Egyedül, Nélküle mindentől félek.

Egyedül nem tudom áttörni a falat,

0 Tovább

Szindbád

(2010.10.24.)

Volt egyszer egy múltam,

de már sehol nem találom.

 Messzi-messzi hegyeken túl is

csak az otthonomat látom.

Elvesztettem magam,

a jelen olyan idegen.

Üres, bámész lélekként

meredek rád és ridegen.

Mondd, te világ, merre van?

A lelkem útközben elhagytam…

Valahol a kalandok mélyén

egy üres kísértetté fagytam.

Ha visszatérek, a homokóra megáll?

Ha majd újra mindent átélek,

lehet –e még ismét olyan szép,

mint volt egykor a kaland-élet?

Örömöm már semmiben nem lelem.

Csak oda vágyom vissza egyedül,

ahol egykor mindent elkezdtem,

ahová egyszer mindenki hazamenekül…

Vagy talán az sem segítene?

Nem lesz semmi többé ugyanaz!

Az idő nem forog vissza, és bár

szép volt akkor, de nem marad mindig az...

Ó, te világ! Elveszett vagyok…

Se múltam már többé, se jelenem,

minden emlék hazugság, minden

szándék, remény és minden szerelem.

0 Tovább

Nincs mit tenni

(2008.10.11.)

Emlékszem még arra a régi házra,

Nagymama kertjére, udvarára.

Emlékszem a dombokra, a fákra,

Drága, jó nagyapám arcára.

Emlékszem arra az öreg fára,

A fáskamrára, meg a spájzra,

Emlékszem, ó a régi labdámra,

Nagyival a hosszú biciklitúrákra.

Emlékszem a közös, kis dalokra,

Meg a fából készült ablakokra.

Emlékszem ó, a nyári hónapokra,

Az ott töltött kedves napokra.

Emlékszem arra a régi kályhára,

Az együtt elmondott esti imákra.

Emlékszem az öreg, kis házra,

Meg a kővel kirakott utcára.

Megy az idő, ugye nincs mit tenni.

De nem fogom már soha elfeledni.

Megy az idő, tovább kell menni,

De úgy szeretnék visszamenni…

0 Tovább

Három éve is

(2008.10.02.)

Három éve is épp ugyanitt ültem.

Épp, ahogy most, ugyanúgy éltem.

Tengettem elunt, bús hétköznapjaim,

Pihentettem tollam kiskönyvem lapjain.

Azt hiszem, akkor csodára vártam,

Valahova egészen máshová vágytam.

Bilincsnek éreztem a szürke napokat,

Rácsot láttam én csak, nem ablakokat.

Most valahogy csak a fotel egyezik,

Az ablak tiszta, a rács lekéredzkedik.

S úgy tengetem most már drága napjaim,

Hogy elűzöm néha támadt, bús unalmaim.

0 Tovább

Arctalan marionettek

(2007.12.07.)

Arctalan marionettek végtelen sora,

Mik érzelmet nem ismertek talán még soha

Vonulnak, menetelnek, mint a katona,

Ki vért ontani gond nélkül tart háborúba.

Kötélen rángatja őket a közönyösség,

Elfedi elméjüket a gyarló sötétség.

S ó, egy társuk óvatlan megbotlik,

De az arctalan rab bábok fel nem segítik.

Ám egy a sok közül mégis meg-megtorpan,

Fa testében csak nem érző szív dobban?

Letépi magáról a közönynek kötelét,

S kinyitja végre eddig lehunyt szemét.

Elesett társához immár szabadon lép,

De az félrelöki segítőn nyújtott kezét.

A zsarnok közöny rablánca őt is uralja,

A végtelen menetsorba visszataszítja.

Majd az érző szívű báb gyászosan körbenéz,

Társaihoz csak egyetlen mondatot intéz:

Foglyok vagytok ti mind, vak emberek,

Kötélen rángatott, arctalan marionettek.

0 Tovább

Vagyok, aki vagyok

(2009.02.24.)

És Emberként voltam az, aki lehettem.

S mért hát a külön szó? Mért nem ennyi: „állat”?

S mit jelent az ember: csak ócska gyalázat?

Én ki fogom mondani, amit gondolok,

Soha-soha többé semmit sem titkolok.

Érzéseim sem fojtom többé vissza már,

S paripa leszek én, nem egy szürke szamár.

Vagyok, aki vagyok. Embernek születtem,

0 Tovább

Én kitörök

(2009.02.24.)

Én ki fogok törni rácsaim közül

Még mielőtt a lelkem is megkövül.

Kitörök és el fogok szabadulni,

Én kitörök… és meg fogok vadulni!

Rátok vicsorgok gyáva, gyarló ebek,

Legyetek végre igazi emberek!

Vagy rám se nézzetek, s meneküljetek!

Bolondok vagytok ti mind… nem emberek.

0 Tovább

Ki ma az ember

(2009.02.24.)

Szeretnem kéne az emberiséget,

De én nem tudom. Én képtelen vagyok.

S ne is várjatok ily képtelenséget,

Ti emberbőrbe bújt, gyáva állatok!

S ki ma az ember? Te is lehetsz talán,

Ha nem lennél a bűnös tömeg része,

Ha nem csüngnél másoknak minden szaván,

S nem másolt lenne Világunk egésze.

0 Tovább

Hiénák

(2009.02.03.)

Hiénák! Mind hiénák vagytok

S egyben áldozati bárányok.

Egymást tépitek, szaggatjátok,

S egyedül csak én nem jajgatok.

Becsület. Nem tudjátok, mi az,

Csak csaltok és hazudtok folyton,

S bár ezzel csak magamat fojtom,

Gyűlölöm, ki nem elég igaz.

Csak hiénák! Azok maradtok,

Nyomorult senkik, és „emberek”.

Hát, ha tudtok, úgy feleljetek:

Ki rosszabb: én, vagy ti magatok?

0 Tovább

Én az ország vagyok

(2010.05.18)

Fáradt nyűg húszévesen a világ.

Odakint vihar tombol - Én  bent

tombolok…

S aranytrónján a volt király

kaviárt eszik… s Én,

ó én nem eszem,

Én csak tombolok…

Én az ország vagyok!

Eltiportak és éhen halok…

S dühöm csak néha elég.

Hát Én is tiporjak, ha élni akarok?

Karót a volt királynak!

Mondd, miért adjam utolsó kenyerem

adójaként minden pénzem

sok trónoló magyar(?) kiskirálynak?

0 Tovább

A nagy hangok

(2010.05.18)

Amíg élet az élet

világ a világ…

elvesztettem tán egy évet,

s lerohannám a messzeséget.

Sehol nem jó.

Kenyeret koldus itt nem lel.

Elátkozott nagy hang az élet,

de kérdésemre a nagy hang sem felel.

Mire jó, ha így vagyok???

Miért lettem így? És miért maradok?

Megcibálnám egy Hang kabátujját:
„Ha te kapsz, mondd, én miért nem kapok?”

0 Tovább

Ki vagyok én

(2008.10.11)

Ki vagyok én, hogy megmondjam

Nektek, hol rontottátok el?

Ki vagyok én, hogy elmondjam,

Amit nem sok mindenki mer?

Ki vagyok, ó én, hogy megpróbáljak

Nektek tanítani valamit?
Ki vagyok én, hogy elprédikáljam

Más emberek fájdalmait?

Ki vagyok én, hogy szót emelek,

Ki vagyok, hogy megszólalni merek

Ebben a hazug világban?

Ki vagyok én, hogy megmondjam,

Mit kéne tennetek?

Ki vagyok én, hogy elmondjam,

Amit elfelejtetek?

Ki vagyok, ó én, hogy megpróbáljak

Nektek mondani valamit?

Ki vagyok én, hogy elprédikáljam

Más emberek bajait?

Ki vagyok én, hogy szót emelek,

Ki vagyok, hogy megszólalni merek

Ebben a hazug világban?

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Hinako Takanaga - Vázlatok
Sakura Kinoshita - Alice Csodaországban
Duo Brand - A tiltott szerelem szigete
Lee Ji-Hyung - Démonnapló 1-3.
Sang-Sun Park - Tarot Café 1-4.
Dan Wells - Nincs vesztenivalód
Szőcs Henriette - A ​Kizil Elma háremének titka (A török brigadéros 1.)
Sarah Dunant - A ​Borgiák végzete
Virág Emília - Lidércmegálló
T. S. Thomas Eldorádó királya
Lauren Fern Watt - Egy ​kutya bakancslistája
Cecelia Ahern - A Tökéletes
Josh Malerman - A ​végzet tébolyult kereke
Alexander Bracken - Sötét hajnal (Sötét elmék 3.)
Keri Smith - Több ​mint egy könyv
Kim Stanley Robinson - New ​York 2140
S. J. Kincaid - A ​kárhozott (A kárhozott 1.)
Veres Attila - Odakint sötétebb
Sara Raasch - Jég, ​mint tűz (Hó, mint hamu 2.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Jeff VanderMeer - Borne
R. Kelényi Angelika - Az ​ártatlan
Gregg Hurwitz - Az ​Árva (Orphan X 1.)

KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.