Facebook Twitter Addthis

A nagy hangok

(2010.05.18)

Amíg élet az élet

világ a világ…

elvesztettem tán egy évet,

s lerohannám a messzeséget.

Sehol nem jó.

Kenyeret koldus itt nem lel.

Elátkozott nagy hang az élet,

de kérdésemre a nagy hang sem felel.

Mire jó, ha így vagyok???

Miért lettem így? És miért maradok?

Megcibálnám egy Hang kabátujját:
„Ha te kapsz, mondd, én miért nem kapok?”

0 Tovább

Ki vagyok én

(2008.10.11)

Ki vagyok én, hogy megmondjam

Nektek, hol rontottátok el?

Ki vagyok én, hogy elmondjam,

Amit nem sok mindenki mer?

Ki vagyok, ó én, hogy megpróbáljak

Nektek tanítani valamit?
Ki vagyok én, hogy elprédikáljam

Más emberek fájdalmait?

Ki vagyok én, hogy szót emelek,

Ki vagyok, hogy megszólalni merek

Ebben a hazug világban?

Ki vagyok én, hogy megmondjam,

Mit kéne tennetek?

Ki vagyok én, hogy elmondjam,

Amit elfelejtetek?

Ki vagyok, ó én, hogy megpróbáljak

Nektek mondani valamit?

Ki vagyok én, hogy elprédikáljam

Más emberek bajait?

Ki vagyok én, hogy szót emelek,

Ki vagyok, hogy megszólalni merek

Ebben a hazug világban?

0 Tovább

Három asszony

(2008.10.07)

Három asszonyt láthattam ma,

Mindnek volt egy birodalma;

Az első, az élet nagyanyja

Korát folyton változtatja.

Beszél sokat és kedvesen,

Hallgat, ha kell figyelmesen.

A második a végzet asszonya,

Fiatal ő és mostoha.

Ha szól hozzád, csak dölyfösen,

Mohó, s mindig figyelmetlen.

A harmadikat senki nem ismeri,

Megszólítani senki nem meri.

De tudod, ő úgy hiszem, ember,

S felér minden veszedelemmel.

0 Tovább

Emberek

(2008.10.07)

Közönyös kisemberek,

Egymásnak ismeretlenek.

Egy sem törődik mással,

Egyedül csak önmagával.

Kegyetlen nagyemberek

Tiporják a szegényeket.

S mindegyik oly ostoba,

Nem változik meg soha.

0 Tovább

Csöpp a csöppel

(2015.02.08)

Saját medrében a folyó

érzelmeim mint túláradó

víztömeg

önként veti bele magát

a tengerbe vágyva a halált

s ahogy két csöpp a csöppel

összevágy

keveredik lelkem tengereddel

tönkreteszel szerelmeddel

beolvadok mint vad folyó

megtörten tengeredbe

odaveszek

lágy keringőbe simulva veled

eggyé válva ha engeded

...

de harcunk végtelen marad

így a keringő vad viharrá

engedetlen szívünk

törhetetlen tusájává dagad

odaveszek

de ahogy csöpp a csöppel

összevágy

keveredik lelkem tengereddel

tönkreteszel szerelmeddel

beolvadtam mint vad folyó

néma könnycsepp

minden elemedbe

...

s hiába próbáltam magam

a testem, szívem, agyam

többször tőled megmenteni

nem tudtam elfelejteni

nem tudtam a két víztömeget

szétválasztani

nem tudtam csodát tenni

mert ahhoz, hogy szívemet

szívedtől elszakítsam

nem tudok Mózessé lenni

nem tudok

Mózessé lenni...

...

nem vagyok hős és nem vagyok

próféta

nem vagyok Isten nem vagyok

kísértő ördög

nem vagyok angyal nem vagyok

semmi

nem vagyok

minden

nem vagyok más

csak egy szerelmes lány

...

ez minden

s mit adni tudok, neked

minden kevés

neked minden kevés

de könnycseppem érted

életedbe örök nyomot vés.

0 Tovább

Kimondatlanul

(2015.01.23)

Nyisd ki a szemed, nézz rám!

Ne csak a vágyat lásd bennem,

nem csak a testedet akarnám...

Gyengéden fogd meg a kezem!

Ne csak a testet lásd bennem!

A test alatt lélek vagyok, félek.

Reszketve kívánlak téged.

Hunyd le a szemed, hallgasd,

ahogy hevül bennem a vágy.

Takarónk a levegő,

s ki nem mondott szavakból

szövődik az ágy.

hallgass...

a levegő lélegzik, izzik, eped.

Titkunk megmarad.

Bilincselt szívemet adom neked,

hogy mit összetörtél már,

most újra megragaszd.

0 Tovább

Hiába

(2014.10.24)

Hiába próbálom vasszívemmel
érzésemet irántad elfelejteni.
Egy fogdában ülve, bilincseddel,
porcelán szívvel, a te foglyodként
mégis…
kénytelen vagyok szeretni.

Hiába próbállak kitépni erővel
minden egyes porcikámból.
Nem lehet téged a lényegemből
önkezemtől elveszíteni
én is…
félek a változástól.

Hiába próbálok miattad
egyetlen könnycseppet sem ejteni.
Nem vagyok olyan erős, ahogy ismersz
és éppen amiért nem szeretsz
miért is…
nem tudlak elfelejteni.

Hiába sírom újra és újra
óvó álomba szegény lánymagam.
A te érzésedért én nem felelhetek,
de hiányáért bűnhődöm
mégis…
feláldoznám önző önmagam.

Hiába érted minden erőm,
gyengédségem és szerelmem.
fogolytartó haduramként
taposva porcelán törmelékeken
miért is…
hogy neked ez semmit nem jelent?

Hiába hajtok neked fejet,
gyengeségem, gyengédségem hasztalan.
És hiába dacolok vasbilincsbe
kényszerítve törékeny szívemet
mégis…
nem tudom feladni harctalan.

Hiába egy-egy sértő szavad,
a kegyetlen nemtörődöm magad.
Kedvesebb érintéseddel mindig
elfeledteted, hogy nem szeretsz.
miért is…
hogy az idő a múlt felé halad?

Hiába próbálok hamis álarcokkal
megfelelni mindig mindenkinek.
Egy fogdában ülve, a te foglyodként,
boldog is lehetnék, de szenvedek.
miért is…
nem adom oda másvalakinek?

A porcelánszívemet…

Hiába várok régen türelmesen,
hogy egy nap majd meggondold magad.
Ha tudnám, hogy úgy lesz egyszer,
én örökké várnék engedelmesen.
mégis...
meggondolod majd valaha magad?

Hinni akarom, hogy jelent valamit neked
a színtiszta szeretetem.
Hinni akarom, hogy jelent valamit,
hogy többet jelent,
mint a biztos, és unalmas, mint ez a
bárgyú fekete-fehér jelen…

Hogy többet jelent a most „megvagyunk”-nál
egy ismeretlen, de izgalmas jövő velem…
Hinni akarom, hogy látsz engem,
hogy jelent valamit a tekintetem.
Hinni akarom, hogy amikor hozzám érsz,
amikor megremegek, az neked is többet jelent.

Hinni akarom, hogy számít ez az egyszer
önzetlen szerelem.
Hogy számít, hogy boldognak akarlak látni,
hogy többet jelent, mint szeretet nélkül,
minden nap a megszokottságban
az untig ismert nővel vacsorálni.

Hinni akarom, hogy folytatódni fog…
De kérlek, ne várass sokáig!
Ne kínozz tovább napról napra!
de hát…

Hiába írom ezeket a sorokat,
mert nem fogod olvasni sohasem.
Nem akarom látni szánó tekinteted,
hallani, ahogy nem szeretsz megint
mégis…
Egyszer majd, talán, sohasem…

0 Tovább

Töredék (2)

(2014.08.30)

Töredékek...

Úgy táncolok, ahogy fütyülsz,
Furulyázod a dallamot,
Táncolok mint a kígyó,
Ahogyan akarod.

Zsinóron rángatsz, bábu vagyok,
Teremtőmként a felelősséget nem vállalod 
Értem.
Az életedbe csak játékszerként
Fértem.

De nem vagyok játék, 
Nincs bennem elem,
És nagyon is fáj ez a szerelem.

...
Zsinóron rángat a világ, 
Amíg bele nem őrülök. 
Ki kormányozza a hajóm,
Sziklának vezet... 
Én csak a kormányfőn ülök.

Mástól kapok, de tőled várok,
Hiába várhatok 
Egy mentőcsónakot.

Az ugródeszkán állva
Löknek majd
Vagy magamtól ugorhatok?
... 
Szeretlek, de várom, hogy
Múljon az érzés. 
Szívemből halványul.
Körömmel kaparom a tintát,
Mellyel nevedet írtam 
Szívem mélyére hanyagul.

0 Tovább

Mit jelentesz nekem

(2013.12.22)

Életem kedves tündérsugara,

Szívem kicsiny csücske-bogara.

Te szenvedésem, boldogságom oka, okozója,

Érted hevülő érzéseim könyörtelen fokozója.

Életem egyetlen értelme, minden gondolatom.

Bálványom, délibábom, kinek kezét meg nem foghatom.

Te vagy gyötrődésem, te minden lélegzésem.

Te vagy a fájdalmam, te vagy a létezésem.

Benned központosul a világ, s benned élek én is.

S fájdalmamban fájva szeretlek csak azért is.

Te egyszerre bántóm, s egyszerre oltalmazóm.

Te mindig kétértelműen fogalmazóm.

Te holdam, Te életemet ragyogó napom.

Te sötétben vezető hajnalcsillagom.

Álmaimban őrködve vigyázó őrangyalom,

Te, az én tévútra vezető pokolfajzatom.

Az én személyes, általam teremtett Istenem,

Te bűnbe csábító, könyörtelen Luciferem.

Egyszerre vagyok saját szolgád, néha felkelő,

Lázadó, majd a lázadó énemet leverő.

Egyszerre vagyok gyötrőd és szenvedőd.

Egyszerre gyűlölőd és odaadó szeretőd.

Egyszerre vagyok Téged vigyázó angyalod,

S egyszerre bántód, ha bántasz, és hagyod.

Egyszerre szelíd, drága szerelmes lélek,

Mikor előre szerelmes tetteimtől félek.

S egyszerre számodra csak egy idegen.

Amikor szemünk egymásra vetül hidegen.

Egyszerre mindened, amit csak kérsz tőlem,

Bármi, amit csak remélni vélsz belőlem.

S egyszerre semmid, tűnő kincsed, aranyod,

Látomássá váló, hiába kívánt angyalod.

Semmivé válok majd, ha ennyiben hagyod.

Szólj hozzám, vagy csak hallgass némán,

Kapd el a tekinteted, vagy igézve nézz rám,

Taszíts el, vagy ölelj magadhoz szorosan,

Cselekedj hirtelen, vagy gondold át okosan,

Bánts, hogy megbánhasd, vagy védj és oltalmazz,

Gyengébb vagy erősebb érzelmekre szorgalmazz,

Gyűlöljél bár vagy kívánva szeress,

Küldj el, ha nem kellek, vagy a föld alatt is keress,

Légy mérges rám, vagy bocsáss meg mindenért,

Én szeretlek. Ennek ellenére vagy éppen mindezért.

0 Tovább

Zavaros gondolatok

(2013.11.17)

Fárasztó ez a macska-egér

játék

de mégis szeretem

Fullasztó ez a fekete-fehér

szándék

bennem tehetetlen

erőként az érzelem

repít feléd

mégis egy helyben állok

Lehetetlen

helyzetben két elem

vagyunk a végtelenben

Fél mágnesként állok

te vagy a másik felem

repít feléd

a vonzás törvénye

de földbe gyökerezik a lábam

fulladozom és félek

álló vízben is magával ragad

a „beléd szerettem” örvénye

földbe gyökerezik a lábam

csak állok és remélek

nélküled fél mágnesként

csak fél életet élek

mégis szeretem

mert néha szürke életemre

rávilágít a tudat fénye

a szerelem

talán szükség van a félelemre

arra a tényre

hogy bármikor elveszíthetem

ami még nem is az enyém

félek mi lenne ha többé

nem néznél úgy felém

érintésed nélkül napjaim

magányának bilincse kötné

szívem összes gondolatát

s ha te nem szeretsz belém

érintésed nélkül napjaim

őrült vágyba csapnak

ha csak nézlek is egy pillanatra

bármire képes lennék

egy szerelmes pillantásodért

őrült vágyba csapnak

bolond gondolataim

bármire képes lennék

szerelmes pillantásodért

nem találom többé

gondolataim

mondataim

kedves rímeim

Nem tudok már írni sem miattad

nem érdekel a vers

és nem érdekel a jelen

és nem érdekel a jövő

de holnap újra látlak majd

és újra érinthetem a kezedet

újra látom majd az arany fényben

csillogó tekintetedet

így zárom ma esti versemet

0 Tovább

Lassú sodródás

(2013.11.07)

Lassan folyik a világ

Lázas medrében a valóság

Foszlánya integet felém

Lassan folyik a világ

Lázas medrében a valóság

S te az ország túlsó felén

Szívemben dobol az érzelem

Lázasan képzelgek rólad

Az életem része vagy

A szívemben egy kis elem

Még működni képes

Az életem része vagy

Mindegy mit tudok rólad

Az életem képes

Nyitott könyv előtted

Mindegy mit tudok rólad

Csak sodródom én is

Büszkeség nélkül tisztán

Térdelek előtted

Csak sodródom mégis

Ha összesodor az élet

Büszkeség nélkül tisztán

Szeretlek Téged

Szeretlek Téged

0 Tovább

Álomország

(2013.11.05)

Álomország

A pokol tornácán reszket szívem,

A Mennyország csak egy mondatod.

A pokol tornácán reszket szívem,

Azt a szót amíg nekem mondhatod.

Mondhatod?

Csordultig betöltöd szívemet.

Elvesztettem az eszemet

A józan eszemet.

Hol vagy, kósza gondolat?

Őrült légyként keringek

Rímek nélkül,

Öntudat nélkül.

Ki űzi el szívrepesztő gondomat?

Törött szárnnyal repülök,

Szerelmes galamb vagyok.

Törött szárnnyal repülök,

Szerelmes bolond vagyok

Nélküled.

S szerelmesebb bolondod vagyok

Veled.

Ha nem merengve, mosolyogva

Gondolok terád,

Elsiratom a nélküled töltött

Nappalt és éjszakát.

Körbe-körbe, nem tudom;

Hol vagyok?

Ha hangodat hallom csak

Hebegek-habogok,

Dadogok.

Hol vagyok?

Álomország tornyában

Pokoli mennybalkonon

Várom, hogy szabadíts.

Álomországban várom,

Hogy a valóság

Bilincsét elszakítsd.

0 Tovább

Jobban szeretlek

(2013.10.28)

Jobban szeretlek

Jobban szeretlek a napnál,

jobban szeretlek a magányos pillanatnál.

Jobban szeretlek a nélküled

való szabadságnál.

Jobban szeretlek a percnél,

jobban szeretnélek, ha szeretnél.

Jobban szeretlek, ahogy

te szeretnél.

Jobban szeretlek az életemnél.

Jobban szeretlek a fáknál,

jobban szeretlek a csodáknál.

Jobban szeretlek a fűnél,

jobban a víznél, jobban a tűznél.

Jobban szeretlek a reménynél.

Jobban bármely szenvedélynél.

Jobban szeretni tovább nem lehet.

Szerelmes szavam szerelmesebbé nem tehet.

0 Tovább

Talán elmondanám

(2013.10.28)
 

Talán elmondhatnám

Ahogy állok az út közepén,

hirtelen szakad rám az érzés,

mint egy semmiből jött hullám.

Ahogy állok, az út közepén

szívemből indul a vérzés,

a bánat egész lavinája hull rám,

mert nem lehetek veled.

Milyen jó is lenne egy éjszaka

csak ülnénk, te meg én némán,

a bagoly huhogó szava,

s az érzéseink beszélnének

helyettünk.

A fák ága mosódna az éjbe

felettünk.

Egy rejtett holdsugár alatt

talán elmondhatnám neked,

talán elmondhatnám

hogy az élet elszaladt,

lelkünk két másik parton rekedt.

Talán elmondhatnám

tetteimmel, hogy szeretlek.

Talán elmondhatnám

szavaimmal, hogy szenvedek.

Talán elmondhatnám…

A fénylő napsugár alatt,

talán elmondhatnám neked,

életünk két másik parton rekedt,

mégis hidat emelek a légből, ha kéred.

Hidat emelek a légből, ha reméled.

Csak szeress engem, kérd, hogy mondjam el,

Kérd, hogy valljam meg neked!

Kérd, hogy minden érzésemet

mondjam el neked!

Kérd, hogy mutassam meg,

bús, művész, szerelmes szívem

hogyan szeret téged híven,

kérd, hogy mutassam meg!

Semmim sem volt, s nem is lesz immár

sosem nekem.

Nélküled vakvágányra fut szerelmes

életem.

Talán elmondhatnám egy estén,

mikor némán ülsz mellettem.

Talán elmondhatnám egy estén,

talán megmutathatnám,

talán odaadhatnám minden

neked szóló versemet.

Talán megérthetnéd,

talán megtudhatnád minden

eltitkolt érzésemet.

0 Tovább

Tizenhárom nap

(2013.10.28)

Tizenhárom nap

Tizenhárom szerencsétlen szám,

Tizenhárom nap vár nélküled reám.

Tizenhárom napról napra kínhalál.

Tizenhárom nyílvessző szívembe talál.

Tizenhárom teljes élet nélküled.

Tizenhárom ordításom hallja –e füled?

Tizenhárom kínzó éjszaka vár reám.

Tizenhárom nappal te gondolsz –e majd rám?

Tizenhárom a pillantásod nélkül.

Az ég felettem tizenháromszor kékül

míg újra láthatlak.

Tizenhárom hajnali képzelet.

A gyötrelemből tizenhárom szelet,

míg újra láthatlak.

Tizenháromezerszer visszhangzik a neved.

Tizenhárom napon sírhatok érted vagy ellened.

Tizenháromezerszer jobban szeretlek.

Tizenhárom nap minden másodpercében

ezerszer ejtem ki a nevedet.

Tizenhárommillió éven át szeretlek.

A szívembe tüzes vassal égett

neved, tested, szellemed.

Tizenhárom apró részre szakadok.

Tizenhárom napon át minden hajnalon

egy kicsikét meg is halok.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Gaál Viktor - Battleground ​Zero
Joël Dicker - A ​Baltimore fiúk
Daniel Cole - Rongybaba
Katharine McGee - Az ​ezredik emelet (Az ezredik emelet 1.)
Joanne Harris - A ​St. Oswald fiúiskola
Yaa Gyasi - Hazatérés
Elan Mastai - Felbolydult ​napjaink
Ania Ahlborn - És ​bebújt az ördög
Kelen Károly - Egy ​birodalom ébredése
  Viola Judit - Sasok a viharban II.
  Karin Tidbeck - Amatka
Julie Klassen - A ​néma nevelőnő
Gregg Hurwitz - A ​Seholember (Orphan X 2.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.