Facebook Twitter Addthis

A fehér fal

(2009.02.19)

Fehér… Az a gyötrőn perzselő, kínzó fehér.

Miért nem lehetek egyszerű egérszürke én?

S miért bennem olvad össze színek bántó fénye?

Vagy miért nem borul a Föld is fehérségbe?

S mert más vagyok, mint ti, vagy talán csak úgy hiszem,

Hátamon fehér keresztem egyedül viszem.

De nem akarok Én lenni, gyűlölöm magam…

S nem akarok fehér lenni mindig egymagam.

Szeretnék kevésbé érezni, úgy, mint mások…

Művész sem én akartam lenni, nem halljátok?

Nem… Ó, mily bolond vagyok, kinek is beszélek?

Egy falnak köztünk… Vagy a néma szürkeségnek.

Próbáltam én eldobni tollat és ecsetet.

De hisz csak ezt jelentem én, semmi egyebet…

S mert nem dobhatom el soha azt, mi lényegem,

Csak a fehér faltól kérem, feleljen nekem…

0 Tovább

Megírták

(2008.10.07)

Megírták előttem már sokan,

Aki költő, mit tegyen;

Azt mondták, írjon okosan,

A hazáért szenvedjen,

Költőé legyen millióknak szava,

Írjon meg tán mindent,

Mi Népnek akarata,

Kérje Ő az Istent,

Végre már szánja meg

Vétkes gyermekeit,

Vagy épp, ha a tömeg

Nem használja szemeit,

A költő Maga lásson

Vak társai helyett,

Maga próbáljon

Szólalni meg,

Amikor síri csönd honol,

Szót Senki nem emel,

Ő legyen, aki szóból

Kardot fon, mégsem érdemel

Többet tán a senki fiánál,

Mégis tennie kell,

S többnek lennie szolgánál,

Mégis szolgálnia kötelességgel.

Aki költő, írjon lankadatlanul,

Előttem azt mondták,

Ne magáról, oly óvatlanul

De Hazáról inkább

Életről, emberről, Istenről

Kell, hogy írjon,

Egyszóval mindenről

Kell, Ő, hogy bírjon

Alkotni, különben ne legyen

Mihaszna költő,

Különben ne legyen

Tollvesztegető.

De csöndben azt mondom én,

Mindegyik úgy kezdi

A költészet tengerén,

Előbb önmagát fejezi ki,

S előbb önmagáról ír,

S csak aztán néz fel

Lapjaiból, ha bír,

S csak aztán kezdi el

Írni azt az igazán fontosat,

Amit kell neki,

Amit előttem elmondott

Tudod, már majdnem mindenki.

0 Tovább

Itt is, ott is

(2008.10.04)

Erős és lágy vonalak,

Árnyékok és fények.

Itt is, ott is játszanak,

S közben mesélnek.

Elválnak, találkoznak,

Sírnak és nevetnek.

Itt is, ott is látszanak,

Utálnak, szeretnek.

Örülnek, szomorkodnak,

Lassítanak és sietnek.

Itt is, ott is látszanak,

Tesznek vagy henyélnek.

Lágy és erős vonalak,

Fények és árnyékok.

Itt is, ott is játszanak,

Kisfiúk, kislányok.

0 Tovább

Mindig visszatérnek

(2008.10.04)

Mindenki dolgozik, egyedül vagyok.

Szürke az ég, itthon maradok.

Máskor rég az utcákat szelem,

Rímek mondatát keresem.

De látod, mégsem unatkozom,

Mondatok hálóját fonom.

Egyszerűen nehéz abbahagyni,

Nem lehet a szálakat elvarrni.

Hogy meddig tart ez? Nem tudom.

Talán holnapra meg is unom.

Aztán lehet, hogy egy-két hónapig

Nem is írok, vagy talán csak alig.

Néha azt hiszem, többé nem írok,

De csöndben lenni nem soká’ bírok.

Tudod, mindig, mindig visszatérek,

Aztán másról, máshogy regélek.

0 Tovább

Életre kel

(2008.10.01)

Ülök egy párnán, s a világtól

Egy függöny választ el.

Maszatos vagyok a tintától,

Ahogy egy versem életre kel.

Füstölő illata olvad egybe

A forró tea ízével,

S belekábulok a furcsa elegybe,

Ahogy eggyé válik versem rímével. 

0 Tovább

Nem írok

(2008.10.01.)

Már nem írok álmokról, nem létező világokról,

Nem írok képzeletbeli, nagy várakról,

Melyek megrendíthetetlenek.

Már nem írok sötétről, vérről, vagy halálról,

Nem írok sem tűzről, sem sátánról,

Melyek fölöslegesek.

Inkább írok emberekről,

Rólad, vagy a természetről,

Melyek elengedhetetlenek.

0 Tovább

Csak egy művész

(2008.09.30.)

Csak egy művész vagyok,

Aki költ és rajzol is egyben.

Csak egy művész vagyok,

Ki sosem áll egyhelyben.

0 Tovább

E képek részeként

(2008.07.25)

Csak azt a száradt festékszagot érzem,

Ahogy lassan szétterjeng a szobában.

S csak a rendetlen ceruzákat nézem,

Hogy szunnyadnak a láthatatlan ágyban.

Csak a gyér lámpafény éri e képet,

Mi nekem majdhogy' mindennél kedvesebb.

Nem látok, s nem is láttam még ily szépet,

Mi önmagában a többnél is teljesebb.

Talán egy kép, ha érhet a nyomába,

Egy mások által meg nem értett világ.

Pedig csak pár könyv kell az alkotásba,

Toll, papír, szív s a saját fantáziád.

S én bármikor, ha e két képre nézek,

Igazán létezni talán megszűnök.

Óh, én is e képek részeként élek,

S pedig innen úgy fest, boldognak tűnök.

0 Tovább

Az én világom

(2007.10.16)

Nézd, itt vagyok megihletve, de szavak nélkül,

De mire vagyok teremtve, mit teszek végül:

Kis világom nem feledve talán megállok,

Hol szavakat elmerengve már nem találok.

Ó, most táncolni szeretnék, de még nem lehet,

Az emberek nem értenék meg a lelkemet.

S ha ettől még nem is félnék, mégis maradok,

Mert a láthatatlan térkép szerint haladok.

S a szavak szálldosnak mégis, versem így szövöm,

Még ha a csúf rideg tél is hamar beköszön.

Mert az én világom félig csak a valóság,

Mellette álomkép rémlik, ott az igazság.

0 Tovább

Magányvágy

(2009.06.19.)

Ne keressetek! Eltűnök innen is a vonattal

Egy nyugodt magányra vágyó gondolattal,

S elsuhanok messze földre,

Talán egy hétre, talán örökre.

Idegeim, mint roppant inak feszülnek, de elég!

Baj van, ha az utolsó szál is majd elég.

Így újra kérem, ne tovább!

Egy szó, s utazom is már odább.

Hisz sas-lelkem kalandra vágy mindig újra,

Nem vágyom kínzó idegsúlyra.

Csönd, néma csönd legyen!

Hadd pihenjek a hűs magányhegyen!

S ha szó kell, kérek, kitől várom

A léleknyugalmat, ha megtalálom.

S akkor újra visszatérek,

Ha szót kérek, ha szót kérek…

0 Tovább

Magányosság vitéze

(2008.10.04.)

Magányosság vitéze,

Ismeretlen költő.

Idegen városba, ha térsz,

Nincsen köszöntő.

Vonalak, szavak mestere,

Ismeretlen festő,

Idegen városba, ha térsz,

Nincsen köszöntő.

Magányosság vitéze,

Elég furcsa ember.

Nem köszönt az éjszaka,

Nem köszönt a reggel.

Vonalak, szavak mestere,

Senki nincs, ki kedvel.

Nem köszönt az éjszaka,

Nem köszönt a reggel.

Magányosság vitéze,

Névtelen művész.

Ne riasszon víz sem,

Ne riasszon tűzvész!

Vonalak, szavak mestere,

Ceruzás, kis bűvész,

Ne riasszon víz sem,

Ne riasszon tűzvész!

Magányosság vitéze,

Érzékeny, kis lélek.

Ne riasszanak meg

Messzi határszélek!

Vonalak, szavak mestere,

Kicsi művészlélek,

Ne riasszanak meg

Messzi határszélek!

0 Tovább

Egyedül

(2006.10.08.)

Egyedül ülök a sötétben otthon,

Egyedül megyek keresztül a holtponton,

Egyedül kelek minden reggel,

Egyedül a magány érzésével.

Egyedül merengek a távolba,

Egyedül fekszem Rá gondolva.

Egyedül sírok reménykedve,

Egyedül szomjazva szerelmére,

Egyedül megyek a végtelenbe,

Egyedül az ismeretlenbe.

Egyedül mondd mit ér az élet?

Egyedül, Nélküle mindentől félek.

Egyedül nem tudom áttörni a falat,

0 Tovább

Szindbád

(2010.10.24.)

Volt egyszer egy múltam,

de már sehol nem találom.

 Messzi-messzi hegyeken túl is

csak az otthonomat látom.

Elvesztettem magam,

a jelen olyan idegen.

Üres, bámész lélekként

meredek rád és ridegen.

Mondd, te világ, merre van?

A lelkem útközben elhagytam…

Valahol a kalandok mélyén

egy üres kísértetté fagytam.

Ha visszatérek, a homokóra megáll?

Ha majd újra mindent átélek,

lehet –e még ismét olyan szép,

mint volt egykor a kaland-élet?

Örömöm már semmiben nem lelem.

Csak oda vágyom vissza egyedül,

ahol egykor mindent elkezdtem,

ahová egyszer mindenki hazamenekül…

Vagy talán az sem segítene?

Nem lesz semmi többé ugyanaz!

Az idő nem forog vissza, és bár

szép volt akkor, de nem marad mindig az...

Ó, te világ! Elveszett vagyok…

Se múltam már többé, se jelenem,

minden emlék hazugság, minden

szándék, remény és minden szerelem.

0 Tovább

Nincs mit tenni

(2008.10.11.)

Emlékszem még arra a régi házra,

Nagymama kertjére, udvarára.

Emlékszem a dombokra, a fákra,

Drága, jó nagyapám arcára.

Emlékszem arra az öreg fára,

A fáskamrára, meg a spájzra,

Emlékszem, ó a régi labdámra,

Nagyival a hosszú biciklitúrákra.

Emlékszem a közös, kis dalokra,

Meg a fából készült ablakokra.

Emlékszem ó, a nyári hónapokra,

Az ott töltött kedves napokra.

Emlékszem arra a régi kályhára,

Az együtt elmondott esti imákra.

Emlékszem az öreg, kis házra,

Meg a kővel kirakott utcára.

Megy az idő, ugye nincs mit tenni.

De nem fogom már soha elfeledni.

Megy az idő, tovább kell menni,

De úgy szeretnék visszamenni…

0 Tovább

Három éve is

(2008.10.02.)

Három éve is épp ugyanitt ültem.

Épp, ahogy most, ugyanúgy éltem.

Tengettem elunt, bús hétköznapjaim,

Pihentettem tollam kiskönyvem lapjain.

Azt hiszem, akkor csodára vártam,

Valahova egészen máshová vágytam.

Bilincsnek éreztem a szürke napokat,

Rácsot láttam én csak, nem ablakokat.

Most valahogy csak a fotel egyezik,

Az ablak tiszta, a rács lekéredzkedik.

S úgy tengetem most már drága napjaim,

Hogy elűzöm néha támadt, bús unalmaim.

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

Nem feltétlenül ebben a sorrendben:

Lana Millan - Raziel
Caleb Carr - A ​Halál angyala (Dr. Laszló Kreizler 1.)
Lucinda Riley - Árnyéknővér (A hét nővér 3.)
Robert Bryndza - Lány ​a jég alatt (Erika Foster nyomoz 1.)
Stephanie Garber - Caraval (Caraval 1.)
Edith Eva Eger - A ​döntés
Gaál Viktor - Battleground ​Zero
Katharine McGee - Az ​ezredik emelet (Az ezredik emelet 1.)
Bíró Szabolcs - Szent ​György testvérei (Anjouk 4.)
Joe Abercrombie - Half a War – A hercegnő (Szilánkos-tenger 3.
R. Kelényi Angelika - Bűnös ​örömök városa (Az ártatlan 2.)
R. Kelényi Angelika - A ​francia nő (Az ártatlan 3.)
Tamara Ireland Stone - Clicked
Brendan Reichs - Az ​első szakasz (Nemezis-projekt 1.)
Kerry Drewery - 7. ​nap (Cell 7 2.)


KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KIKET SZOKTAM OLVASNI
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.