Facebook Twitter Addthis

Vég nélkül

(2009.04.20)

Tartom én a holdat kezemben,

Álmodj, amíg tudsz te is.

Ébren tartom a csillagokat,

Bár virradna már a Szultán is.

Nem sok van már, kevés az idő,

Őszülni kezd a hajam.

Így mindjárt elejtem a holdat,

Meghalok újra, ha hajnal van.

Rubinnal születek újra meg,

S ölemben altatom el.

Csalogatom a pajtásomat,

Döcög már, tartom tenyeremmel.

Mesélek az apróknak szépet,

De kuncognak csak rajta.

S kuncogok én is, amíg lehet,

Jaj, csak a Szultán meg ne hallja!

Meddig tart ez? Sosem számolom,

Vég nélkül halok-kelek.

Így van ez, ki tudja, mióta,

S kiröhögnek a kérdőjelek…

0 Tovább

Nekem kedves

(2008.10.08)

Nekem kedves a zord tél is,

Az a szürke kabátos ember

Fehér szakállal az ajtóban,

Ki úgy köszön: December.

Nekem kedves a bús ősz is,

Az a zöld-sárga ruhás ember

Barna szakállal az ajtóban,

Ki úgy köszön: Szeptember.

Nekem kedves a forró nyár,

Az a lengén öltözött tündér

Meleg mosollyal az ablakban,

Mikor a Június ideér.

Nekem kedves a friss tavasz,

Az a cserfes, bolondos tündér,

Huncut kacajjal az ablakban,

Mikor a Március ideér.

0 Tovább

Az idő madarai

(2008.10.08)

Fehér égen fiatal gólya,

Új életnek hordozója

Száll a tavaszi széllel,

Versenyt a messzeséggel.

Letekint egy kicsiny földre,

Ott élő kis gyermekekre,

S száll tovább a gólya,

Új életnek hordozója.

Kék égen ifjú gerle,

Igaz szerelem szerelme

Száll a nyári széllel,

Versenyt a messzeséggel.

Letekint a tiszta földre,

Ott élő szerelmesekre,

S száll tovább a gerle,

Igaz szerelem szerelme.

Szürke égen bölcs bagoly,

Kit feled az utókor

Száll az őszi széllel,

Bús keserűséggel.

Letekint az öreg földre,

Ott élő ősz emberekre,

S száll tovább a bagoly,

Kit feled az utókor.

Fekete égen sötét holló,

Élet végén halált hozó

Száll a téli széllel,

Bús keserűséggel.

Letekint a halott fölre,

Az ott nyugvó emberekre,

S leszáll, vár egy új tavaszra,

Életkeltő pirkadatra. .

0 Tovább

Csokoládé

(2008.10.02)

Krémes, lágy, meleg csokoládébarna,

Nagy bizony az ő hatalma!

Kísértésbe ejtő kacér nő, vagy leány,

Kevés hozzá biz’ mindahány!

Krém, tej, mogyoró, vagy akár ostya,

Nem tudod meg, mi alkotja!

El nem mondja ő, nagyon jól titkolja,

Édességek nagyasszonya.

Dió, marcipán, gyümölcs vagy piskóta,

Nagy az ő édességhada!

Cukormáz hálóját máris köréd fonja,

Nem menekülhetsz már soha.

0 Tovább

Árnyék

(2008.06.13)

Egyedül ballagó árnyék a sötétben

Lépked, csak az égi nap kíséri útját,

Egyedül halad ő, árván, de eltökélten,

Hogy megvívja majd saját háborúját.

Bús mosoly költözik árnyarcára tán,

Mikor régen volt gazdájára gondol,

Hogy ültek végig annyi sok éjszakát

S figyelték, mit az est csak nekik mormol.

Ó, bár lennének könnyei, az árnyék

Azt kívánja, bár lehetne ő is ember,

Nem egy sötét folt, tűnő gyermekjáték,

Ki ha felhő jön, a semmibe vesz el.

De bárhova tér, mindig árnyék marad,

Búsongó félember, árvalelkű folt,

Hiába minden ima, tett vagy harag,

Az marad, ami, egy érző élőholt.

0 Tovább

Töredék (3)

(2008.04.14)

Kevés

Nem elég

Többet kérek

És remélek

Rohanok

Nem haladok

Sietni akarok

Vagy lemaradok

A reggelről

A délről

Az életről

S mindenről

Amit szeretnék

Kérnék

És remélnék

Ha nem félnék

A reggeltől

A déltől

Az élettől

S mindentől

Szaladok

Előlük

Értük

És eléjük

Nem haladok

Sietni akarok

Vagy lemaradok

0 Tovább

Nyári délután

(2008.04.02)

Azúr az ég, s bágyadt, lenge szellő

Halk sóhaja száll, s fehér, gömb felhők

Léha gombolyagként szunnyadnak

Egy mámoros ízű, nyári délután.

A Napkirály ragyog fenn az égen,

S borítja arany palástját éppen

Egy fán ülő piciny madárra

Egy mámoros ízű, nyári délután.

Fülembe csicsergő piciny madár,

Duruzsol, döngicsél, hangicsál.

Dúdolom én is a dallamot

Egy mámoros ízű, nyári délután.

Fűzfának hűs árnyéka ölel át,

Mint álomszép éjjel a kisbabát.

Lassan már én is elszunnyadok

Egy mámoros ízű, nyári délután.

0 Tovább

Csak egy percre

(2007.12.30)

Az élet egy útvesztő, sötét alagút,

Pörög az óra, de mi lassan haladunk.

Fáj a szív az érzésektől,

Sír a föld a vétkesektől.

Ó az idő mikor áll meg végre?!

Szükség van a csöndességre.

Hallod a tömeg zengő hangját?

Egyet kér csak, az a szabadság.

Bilincs az óra ketyegése,

Kínzó biz' az idő pergése.

Állj meg, kérlek, ó, csak egy percre!

Hadd gondoljak egy szép emlékre.

Milyen is gyereknek lenni, bűntelennek?

Nem vállalni a következményeket?

Az ember is gyermek, most már tudom,

De egy perc kevés elmondanom.

Ketyeg újra, szüntelen az óra,

Kevés álom válik igazán valóra.

Úr az idő fölöttünk,

Ádáz hajcsár mögöttünk.

Nem kegyelmez, senkinek,

Büntetés ez mindenkinek.

Állj meg, kérlek, ó csak egy percre!

Az emlékek tudom, el lesznek feledve.

Hagyd meg nekem, csak ezt kérem,

S én járok a forgókerékben.

0 Tovább

Játssz a zongorán

Lágy hang száll oly szépen,

Nyomában indul a többi már,

Dalra fakadt e bús télen,

Díszes Ébenfazongorám.

Telnek a Fehér úr napjai,

Nyílnak rózsák helyébe,

S ábrándszép hangjai

Tavasznak köszönnek be.

Melódia árva szívnek,

A Tavasz és a Zongora.

Bölcsői szerelemnek

Lépdelnek kézen fogva.

Ébredezik már zsibongva

A Nagyvilág tétován,

S a méhecskék is dongva

Dúdolnak a dal nyomán.

A Nap és az Éj összeér,

Galamb most minden madár,

Szirmokat ringat a szél,

Gyere, játssz a Zongorán!

0 Tovább

Tarisznyás tücsök

(2009.06.22)

Fogja tarisznyáját a tücsök,

Elmegy messzire, elmegy messzire,

Visszatér még egyszer talán

Ha visszahúz a szíve

Virgonc lelke nyugodni nem tud,

Hajtja a szíve, hajtja a szíve,

Világot látni tér hát így

És elmegy messzire

0 Tovább

Vándorrigó

(2009.04.28)

az életkalitka

zárja immár nyitva

de te mégsem repülsz

kimenni talán félsz

szabadságot remélsz

s épp tőle menekülsz

a fészekből jönnöd

kell s azt megköszönnöd

hogy még ott lehettél

indigópinty habár

nem lehetsz ha már

vándorrigó lettél

búbos cinegének

se vágyj lenni ének

csupán az ő kincse

repülj hát szabadon

vár a világvadon

s ne félj többé idekint se

0 Tovább

Két versszak

(2009.03.29)

Folyót akarok, mosson el engem is.

Vigyen messzire, nem kell nekem bárka!

Itt úgyis minden kötél elszakadt már,

Ne is szólj most hozzám úgyis hiába!

Akiket szeretnék, ők nem szeretnek,

Akik szeretnének, mindet elhagyom.

Jaj, ne bántsatok, hagyjatok elszökni,

S majd megállok én szeretni egy napon!

2009.03.29

0 Tovább

Nem lehetek

(2008.10.08)

Nem lehetek gyermek többé,

Nem maradhatok itt örökké.

Az idő telik szakadatlan,

Én sem vagyok halhatatlan.

Tudom jól, hogy el kell mennem,

Felnőtté kell végre lennem,

De én mégis itt maradnék,

Állnék csak, és nem szaladnék.

S csak én megyek el, én változom,

Az időt is magammal hozom.

De itt minden ugyanaz marad,

Ó, itt az idő sosem halad.

Szeretnék én is itt maradni,

Ezt a helyet sosem elhagyni.

De azt is tudom, hogy nem lehet,

Ez ellen senki nem tehet.

De vissza fogok majd jönni,

Néhanapján beköszönni.

Bár, tudod, nagyon fog az fájni,

Hogy minden ugyanúgy fog várni,

S egészen más csak én leszek,

De akkor már bármit teszek,

Csak furcsa idegenként nézem

Majd azt, ahol egykor éltem.

Te is ugyanaz leszel talán,

S ó, nekem fájni fog, ha már

Nem fogsz többé megismerni,

Nem fogsz többé rám figyelni.

Tudod, félek innen elmenni,

Új bölcseket megismerni,

Másoktól mást tanulni,

Félek talán kifakulni.

Félek, ó, a változástól,

Félek az idő-óriástól.

Itt akarok mindig maradni,

Állni csak, és nem szaladni.

Azt szeretném, ne felejts el,

Mikor egy furcsa, késő reggel

Rád köszönök az utcán,

Oly sok eltelt év után.

Akkor, talán elfogadom,

Nem lehet gyermeknek maradnom.

S vissza úgy jövök majd egyszer,

Hogy lesz, aki akkor megismer.

De félek ó, a változástól,

Félek az idő-óriástól.

Itt szeretnék mindig maradni,

Állni csak, és nem szaladni.

0 Tovább

Nem voltam

(2008.10.04)

Nem voltam soha Párizsban,

Nem voltam Egyiptomban.

Nem voltam sem Svájcban,

Sem Angolhonban.

Nem voltam soha Rómában,

Nem voltam Líbiában.

Nem voltam sem Dániában,

Sem Írországban.

Nem voltam soha Belgrádban,

Nem voltam Guineában.

Nem voltam sem Iránban,

Sem Indiában.

Nem voltam soha Madridban,

Nem voltam Mozambikban.

Nem voltam sem Laoszban,

Sem Japánban.

Nem voltam soha Moszkvában,

Nem voltam Jerevánban.

Nem voltam sem Szöulban,

Sem Manilában.

Nem voltam Athénban,

Nem voltam Lisszabonban.

Nem voltam sem Prágában,

Sem Ausztriában.

Nem voltam Bangkokban,

Nem voltam Szíriában.

Nem voltam sem Német-

Sem Lettországban.

De tudod, egyszer álmodtam,

Hogy mindegyiket láttam.

De akármerre jártam,

Mindenhonnan hazavágytam.

0 Tovább

Emberi képzelet

(2009.01.27)

Hánykódva

Mint millió tű, próbál bántani a víz.

Hideg, kezd megfagyni a lelkem.

S kiáltani akar itt bennem minden íz,

De csönd! Csöndben kell most lennem.

Olvadok. El fogok úszni innen messze,

S a víz, az tart egyedül velem.

Ha elfáradok, part a közelben lesz –e,

Azt nem tudom, s nem is keresem.

Lét tengerén…

Lét tengerén lebegek, hánykódom talán?

Nem. A víz emberi képzelet.

S lelki szemem egy mentőcsónakot talál:

Legyek én is küzdő gépezet!

Evezőm az érzelem, talán a remény.

Szívem is gép, apró szerkezet.

Bár bántani nem lehet, masszív és kemény,

Azért épp úgy hiszi, hogy szeret…

0 Tovább
MOST OLVASOM
VÁRHATÓ KÖNYVAJÁNLÓK

(Nem feltétlenül ebben a sorrendben):

Michelle Richmond - A házassági szerződés
J. D. Barker - Az ötödik áldozat
Tom Sweterlitsch - Letűnt világok
Thomas Pierce - Holtvágány
S. Jae-Jones - Alvilági ​dal
Daniel Cole - Hóhér
Thomas Harris - A ​vörös sárkány (Hannibal 1.)
Samuel Bjørk - Őzike
Jonas Jonasson - A ​százegy éves ember, aki azon gondolkodott, hogy túl sokat gondolkodik
Jodi Picoult - Életszikra
KÖNYVEK KATEGÓRIÁK SZERINT
KEDVENCEIM
A folyamatosan frissülő olvasmánylistámat a következő link alatt tekinthetitek meg: OLVASMÁNYLISTA
NAPI IDÉZET

NYOMJ EGY LÁJKOT, HA TETSZIK AZ OLDAL
"Egy könyv, amit már kiolvastál, sosem lesz ugyanaz a könyv, mint amit kézbe vettél."

/David Mitchell/

Én nem veszek könyveket. Én örökbe fogadom őket. :)
A jó könyvvel az a probléma, hogy a végére akarsz érni, de soha nem akarod befejezni.